28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 523
Összes hsz: 2494
Írta: 2019. július 15. 15:20 | Link

LAURA
kedd délután | a padon | x

Ja én nem azért nézek rá ilyen várakozva, mert azt sürgetném, hogy szűntesse meg a jelenséget. Csak amikor jön ezzel a tonnányi vízzel meg úszással és hogy biztos nem szeretném, arra következtetek, hogy valahogy ennek tehát elejét lehet venni. Hiszen mi másért számítana akarom-e vagy sem? Biztos lehet kezelni valahogy. Ám csak ezt követően áll bennem össze, hogy pontosan milyen lépéseket kell tennie ennek érdekében. Ezért mondta. Miután beszél a vízjelenségekről, amik majd felütik a fejüket, már világos lesz. Jó, azt nem mondom, hogy arra ráébredek, hogy ezért húzta el a combjáról a kezem. Igazából szerintem észre se vettem, hogy honnan vette el. Vagyok én olyan állapotban, hogy tudjam, melyik kezem éppen hol van abból a rengetegből? Hát nem.
Lassan leengedem jobbom homlokától és csak hallgatom őt. Körbenézek az immár elcsendesült udvarban. Se vízfal, se eső, csak a csobogó szökűkút. Ketten éppen elsétálnak a túloldalt és tanakodnak is bőszen, ez mégis mi lehetett. Az egyiküktől pedig érkeznek szófoszlányok arról, hogy a lány szerinte vízelemis, ő csinálhatta. Ebben meg is nyugszanak és haladnak tovább. Részemről latolgatva, gondolkozva pislogok körbe a kertben, aztán visszanézek Laurára.
- Hozhatok neked valamit? Vagy tudok segíteni valahogy? - kérdezek rá lágy hangon, figyelmesen fürkészőn, lehet-e bármivel javítani az állapotán, meggyorsítani, hogy visszanyerje az erejét. Miért is hittem, hogy az, amiket ilyenkor megidéz, nem igényel tőle energiákat? Jó, nem hittem én semmit. Mármint azt tudtam, ha direkt csinálja, koncentrálnia kell. Akkor viszont miért merült az fel bennem, hogy amikor akaratlanul van vele ilyen, az nem vesz ki belőle?
- Sajnálom, én nem hittem, hogy... - rázom a fejem, de nem tudom befejezni sehogy ezt a mondatot. Már megint mit nem hittem? Mindig kihagyok valamit a képletből. Hiába próbálok mindenre odafigyelni, mindenre és mindenkire tekintettel lenni, soha nem sikerül, mert nincs meg az agyam ehhez. Pedig, amikor már így tudom, tiszta sor. Akkor már nem nehéz. Viszont, ami tény és való, azt legfeljebb csak álmaimban reméltem, hogy a szőkeség egyszerűen igent mond nekem és hogy ő is láthatóan olyan boldog lesz ettől, mint én. Úgyhogy főleg ez az, amit nem hittem. Jó kimenetelre számítottam, ám nem ennyire eszméletlenül jóra.
- Ó, akkor a legbölcsebb az lesz, ha mindig veled tart a csodacica. Legalábbis, mikor találkozunk. Bár nem lehet tudni, mikor futunk össze - mosolyodom el, felhúzva vállaimat. Szememben némi cinkosság csillog, hiszen ugyan legeslegelsősorban nyilván azért javaslom ezt, hogy ne kerüljön ilyen bajba, Benito segíthessen neki, azonban mind jól tudjuk, hogy én nem csak a lány érdekei miatt örülök, ha az elementálja a közelben van. Ettől függetlenül magától értetődő, hogy akkor is ezt kezdeményezném, ha különben rühellnénk egymást a kis sárkányleopárddal. Mondjuk ezt még elképzelni is nevetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. július 15. 19:10 | Link

Thomas

kedd délután a padon|o


Persze, hogy lehet kezelni az ilyen jelenségeket, ráadásul általában többféle opcióm is van erre. Kivéve amikor például vannak rajtunk kívül emberek a kis kertecskében. Mert akkor már nyilván őket is számba kéne venni. Hogy talán őket sem kéne szörfözésre kényszeríteni. Igazából ez az egész most az én butaságom miatt történt, eleve hagytam idáig fajulni a dolgokat. Megállíthattam volna amikor nekikezdett az esőzés. Megállíthattam volna úgy, hogy elengedem őt, hogy tudjak koncentrálni. De nem tettem. Bánom-e? Nem, egyáltalán nem.
- Köszi, de nincsen szükségem semmi másra – rázom meg a fejemet, elhárítva a felajánlást, hogy elmegy szerezni valamit. Csak pihennem kell, meg feltöltődnöm pozitív energiával. És ehhez tényleg minden megvan itt, ezen a padon, mellette. – Éppen azt csinálod.
Rámosolygok és picit rászorítok a kezére. Pontosan azt teszi, segít. Még ha nem is látszik. De vajon tényleg nem látszik-e? Már jobban érzem magam, erősebbnek. A szédülés is megszűnt, a sápadtság is javulófélben van. A hőmérséklet az már más kérdés, annak több idő kell, hogy újra a szokásos alacsony értékére csökkenjen. De már képes lennék felállni innen és, hát futni nyilván nem, de sétálni azt simán tudnék.
Sajnálja? Nem hitte, hogy? Mit? Mit sajnál? Nem, nem az egészet, az biztos. Hát akkor? Hogy ez így alakult? Hogy ezt váltotta ki belőlem? Hogy kimerítettem magam? De hiszen … honnan is tudhatta volna, ha egyszer sose mondtam neki, hogy pontosan milyen veszélyei is vannak a dolognak? Honnan tudhatta volna, hogy mennyit vesz ki egy-egy mutatvány belőlem, ha egyszer még sose látta, hogy gondot okoztak volna. Hiszen tényleg csak bűvészmutatványokat mutattam be, ráadásul teljesen fitten. Félinformációkból elég nehéz összerakni a képletet.
- Sajnálod? De hisz nem is tudhattad, hogy ez lesz, hogy ez lehet. Ez – mutatok a szökőkút felé, ahol nemrég még a magas vízfalam hullámzott – hidd el semmiség. Gond nélkül eltüntettem volna, meg sem kottyant volna. És teljesen mindegy, hogy én idéztem-e elő szándékosan vagy sem. Ha teljesen fitt lettem volna.
Egy picit hezitálok és érzem, hogy enyhe pír lepi el az arcomat. De szeretném ha tudná az egészet, ha már így belekezdtem. Még ha fel is vetül benne pár kérdés. Előbb-utóbb úgyis kiderülne, akkor meg igazából mindegy.
- Hát … szóval … a helyzet az, hogy a nap nagy részében játszottam a vízzel, jéggel … mert tudtam, hogy találkozni fogunk. Tudod, ezek koncentrációt igényelnek, és valahogy muszáj voltam lekötni a gondolataimat, hogy ne kezdjek el össze-vissza ábrándozni. Hogy oda tudjak figyelni dolgokra, hogy tudjak koncentrálni. Aztán mielőtt ide jöttem volna, hát akkor egy kicsit nagyobb energiát igénylőt idéztem meg, hogy lehetőleg elkerülhessem az ilyesmiket. Hogy a szokásos apró, boldog érzést keltő dolgok ne idézzenek elő kitörést. De nem gondoltam volna, hogy te meg én … hogy mi … ha csak sejtettem volna, hogy ez lesz akkor … - elhallgatok, mert nem tudom hogyan folytassam. Akkor már korábban lemerítettem volna magam, hogy bár tudjak normálisan jönni menni, de ne tudjak vizet idézni? Hogy akkor előhívom az elementált? Nem tudom, hiszen a legmerészebb álmaimban sem mertem volna ezt gondolni. Ó és megint ott vagyok, hogy pillangók repdesnek a gyomromban az örömtől. – Most amúgy teljes biztonságban vagyunk, ha akarnék se tudnék vizet idézni egy jó órán át.
Az oldalamat nekitámasztom a falnak, és felemelem a kezeinket addig, amíg törökülésbe rendezem a lábaimat. Ezután mehetnek szépen vissza a lábszáraimhoz. Változatlanul nem akaródzik elengedni őt.
- Benito? Hogy jön ő … ááá! – hirtelen jövök csak rá, hogy mi a félreértés oka. Hiszen én nem Benitoról beszéltem. Bár tény, hogy az ő jelenléte sem hátrány. Nem, én az elementálomról beszéltem, aminek létét még nem meséltem el Thomasnak. Nem olyan rég óta vagyok képes megidézni, és ráadásul nem is 100%, hogy mindig megy. És mindenképpen úgy szerettem volna beszámolni neki erről, hogy meg is mutatom neki. – Beni ő elemi állat, lény, nem pedig elementál. Az elementál, hát … olyan, mint egy patrónus, csak az elemedből áll és nem, hát abból amiből a patrónusok szoktak. Az enyém vidra, Sutrának hívom. Mindketten tudnak segíteni ebben, Sutra jobban. De bonyolult megidézni és van, hogy nem is sikerül. Majd megmutatom neked. Úgy tűnik ezentúl mindenhova kísérettel kell, hogy menjek.
Sóhajtok egy nagyot megadóan, ám közben huncut mosolyra húzódik a szám. Szép kis látvány leszünk mi a folyosókon. Már csak úgy minket kettőnket is simán meg tudnának bámulni egyes emberek, de ha még állandó társunkká szegődik egy sárkányleopárd és egy víz-vidra. Na az már kész!
- Apropó, lesz egy kis harcom azzal a csodacicával – nevetek fel, ahogy rájövök mi is vár rám. Benito imádja Thomast, állandóan a figyelmére vágyik. Érdekes lesz, hogy ez a megváltozott helyzet miként fogja érinteni az ő kis lelki világát. Leszámítva, hogy örülni fog, hogy igaza van, tényleg hozzánk tartozik a fiú. Vagy mi hozzá, nézőpont kérdése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 523
Összes hsz: 2494
Írta: 2019. július 15. 20:33 | Link

LAURA
kedd délután | a padon | x

Rendben, akkor nem rohanok el semmiért hirtelen. Ő tudja, ő érzi, mire van szüksége. Mikor pedigel is mondja nekem, mire, megemelem kicsit a szemöldököm és ábrándosan mosolygok rá. Egyszerűen az segít neki, hogy itt vagyok? Őszinte örömmel figyelem őt. Ha belegondolok, hogy pár perce még mennyire feszült voltam és mennyi mindentől tartottam, most meg... Jaj, annyira király!
Beszüntetem kicsit azt, hogy úgy vigyorgok rá, mint akinek elmentek otthonról. Komolyabb arccal bólogatok, mikor bizonygatja, hogy nem tehetek róla és hogy nincsen ám nagy baj. Rendben, én hiszek neki. Persze, hogy hiszek. Nem ostrozom magam tovább, azonban mostantól legalább tisztában vagyok ezzel. Még mindig nem teljesen értem, tenni én mit tehetek az ellen, hogy így ilyeneket idézzen meg kifárassza magát, de bízom benne, hogy kiderül. Már ha tehetek akármit. Minden esetre most hallgatom tovább, hiszen folytatja. Néha picikét összevonom szemöldököm, mert nem mindent értek feltétlenül. Gyakorolt, mert tudta, hogy találkozni fogunk? Elábrándozik? Hova ábrándozik el? Vagy csak úgy mindenfele?
- Tök menő így gyakorolni - dicsérem derűsen azt a részét az egésznek, amit képes vagyok felfogni. Ismerhet már a lány és lássuk be, senki sem azért szeret engem, mert átlátok összefüggéseket és leesnek nekem az utalások. Én azt értem meg, amit megmondanak nekem. A többi marad a fejemben lógó kérdésként. Már ha a nagyvilág tudtára nem hozom kétségeimet.
- Ez lett - szaladnak szám szélei csaknem a fülemig, miközben megrántom kicsit vállamat. Bizony, ő meg én. Mi. Sugárzó tekintettel figyelem őt, mosolytól gödröződő, enyhén szeplős arcom keretéből. Ja igen, mert előjöttek a szeplőim a napsütéstől. Mindig ezt csinálják.
Kivárom, hogyan helyezkedik a lány. Részemről hátradőlök megint. Csukáimat a földre támasztva keresztezem, magam alá behúzottan. Eszeme ágában sincs nekem sem elengedni, viszont kezet váltok. Megkapja jobbomat, hiszen így kényelmesebb. Balomat meg lazán csak ölembe ejtem.
Jaj ne, már megint ökörségeket beszéltem. Szóval nem Benire gondolt, nem őt akarta hívni. Érdeklődve hallgatom, akkor mi is az az elementál. Pedig biztos mesélte, vagy biztos tudnom kéne.
- Awh - véleményezem a vidrát egy olvadó hanggal. Várom, hogy láthassam majd!
- Bocsánat, hogy ennyire nem vagyok képben. Próbálom megérteni ezeket a vizes dolgokat, de néha összekavarodom - sajnálkozom ismét, jó angolhoz méltóan. Csak hogy a szeplőim mellett még más is árulkodjon hovatartozásomról. Nem mintha nagyon lenne olyan vonásom vagy tulajdonságom, ami ne erről árulkodna. Tiszta lebukás lennék, ha bármi okból titkolni akarnám származásom. Meglehetősen lehetetlen küldetésnek bizonyulna.
- Miért harc... Ó... Óó! - kérdezném, miért is kéne megkűzdenie Benitoval, azonban magamat meghazudtoló gyorsasággal rájövök, hogy csak az általam megvillantot tréfát viszi tovább. Első ó-m a ráébredésnek ad hangot, a másik ó meg... az egy állfelszegős, diadalmas ó, megfűszerezve egy tőlem még talán nem igazán látott, kihívó szemöldökemeléssel. Igencsak meglegyezgeti férfiúi büszkeségemet, hogy ringbe szállnak a kegyeimért. Igaz, egy kisállat meg a gazdája, ez azonban mindegy. Most derült ki, hogy van férfiúi büszkeségem, jó? Mármint nem számomra, számomra még nem, hiszen nem tudom beazonosítani az új érzést, igaz, nem is törekszem rá, csak élvezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. július 15. 21:34 | Link

Thomas

kedd délután a padon|o


Nem is igazán örülnék neki ha egyszer csak felpattanna Thomas, akár nekem akar hozni valamit, akár nem. Mondanám, hogy nem engedném és visszatartanám vagy hasonlók, de fogalmam sincs, hogy tényleg lenne-e merszem ilyet megtenni. Vagy csak hagynám, hogy menjen. Jaj de olyan jó, hogy nem megy sehova!
Annak is örülök, hogy teljesen normális társalgásra is képesek vagyunk, nem csak egymásra bámulunk olyan sugárzó mosollyal, hogy lassan kiakadna tőle egy Geiger-számláló is. Azt a vigyort és réveteg arckifejezést úgyis rengetegszer fogom előadni a szobában, amikor egyedül leszek. Ó hoppá, dehogy leszek egyedül. Miért van az a sanda sejtésem, hogy ma még lesz egy érdekes beszélgetésem a csajokkal?
Ő mit tehet ellene? Semmit. Vagyis, van amit tudna, de azt inkább mellőzzük. Ha boldog vagyok ez történik, szóóóval, hogy ne történjen meg, ahhoz az kell, hogy … Na, ugye hogy inkább ne csináljon semmit. Megoldom, hogy ne legyen nagy baj, megoldjuk. Igen, mi ketten.
- Végül is, nevezheted gyakorlásnak is az óvintézkedéseimet. Úgyse váltak be igazán – nevetek fel a reakcióján.  Látom rajta, hogy nem érti az összefüggéseket és ezen meg sem lepődök. Majd elmondom neki rendesen, de egyelőre el vagyok foglalva azzal, hogy az arcát figyelem. Mert most aztán nyugodtan nézegethetem, bizony. Nem az van, hogy attól kell tartanom, hogy úristen mi lesz akkor ha rajtakap, hogy bámulom. Bár, őt ismerve ... semmi. Megkérdezné, hogy van-e valami az arcán. Hogy én mit össze nem paráztam totál feleslegesen ilyeneken!
- Ó semmi gond. Iszonyat sok az információ, nekem is rengeteg időbe telt mire mindent felfogtam – nyugtatom egy kicsit a fiút. Igen, már ezt is megszoktam tőle, meg a szeplőit is. Cuki. Ó nem lenne jó, ha titkolni akarná, hogy angol. Mennyit kéne változnia hozzá a személyiségének, ami meg nem jó. Thomas így jó, ahogy van. Főleg, ahogy így van. Mármint, amikor most összetalálkoztunk és olyan feszült volt, az nem volt annyira jó. Az aggasztó volt. De most így sokkal Thomasosabb. Sőt, új oldalát, arcát is fel lehet fedezni.
- Óó?  Oh, wow – csóválom meg a fejemet enyhén tátott szájjal, de azért mosolyogva. A huncut mindenit ennek a fiúnak! – Tetszene, mi? Kis cicaharc, hogy kinek szenteld a figyelmedet?! – hát szépen vagyunk mondhatom. Vigyorgok rá, hát persze, hogy vigyorgok. Főleg mert el is képzelem, azt a harcot, na meg a nyugodtan szemlélődő Thomast, aki várja a végeredményt, hogy ki az aznapi győztes. Ha simogatást mondtam volna – amit először akartam – akkor könnyű lenne a helyzet, két keze van ugyebár. Csak néha tűnik úgy, mintha több lenne. Apropó kéz, már egész jól lehűtöttem a jobb kezét is, vagy ő melegíti fel az enyémet? Ki tudja. A lényeg, hogy nem érzem a hőmérséklet különbséget. Kissé félrebillentem a fejemet és ártatlan ábrázatot vágok: - De azért ugye lenne vigaszdíj is?
A pózváltás fantasztikus ötlet volt, csak egy dolgot nem sikerült megszüntetni, hogy nincs megtámasztva a hátam. Szóval elengedem a fiú kezét és megfordulok a padon. Talán nem ártana néha úgy ülni rajta, ahogyan az emberek szoktak egy padon. Hátuk a támlánál meg minden. A lábaimat viszont nem teszem le, annyira normálisan ülni azért nem szoktam. Fejemet hátradöntöm a falnak és egy picit a fiú felé fordítom.
- Thomas? – ó remek, most én kezdem, hát fantasztikus. Egy nagy levegő és gyorsan folytatom inkább.
Mond csak, te … úgy hogy … meg … mióta? - na hát ez minden lett csak nem érthető. Vagyis én értem, de ő vajon érti? Jobb biztosra menni. - Szóval, mióta tudod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 523
Összes hsz: 2494
Írta: 2019. július 15. 22:52 | Link

LAURA
kedd délután | a padon | x

Az is én voltam pedig, aki itt feszengett percekkel ezelőtt. Az is én vagyok, még ha szerencsére nem túl jellemző, hogy előkerüljön ez az oldalam. Nyilván én is jobban érzem magam így és persze, tudom, a lány sem úgy érti, hogy arra az oldalamra nem kiváncsi vagy elfordulna tőlem, ha esetleg, valami nagyon durva dolog folytán az venné át az uralmat. Mármint remélem, hogy nem tenné. Én nem tenném vele. Úgyhogy feltételezem, ezzel ő is így van.
- Oké. Azért majd igyekszem - ígérem azt illetően, mennyire fogalmam sincs néha, hogyan működik az elemi mágiája. Kellemesebben érezném magam, ha nem ülnék ilyen bután meg nem beszélnék sületlenségeket, amikor ezek a kicsit összetettebb témák jönnek szóba, amik igenis fontosak Lau életében. Szeretnék tisztában lenni velük, amennyire tudok. Remélem, nem csak annyira tudok, mint most!
Jóízűen nevetek a cicaharcon. Lau cica vs. csodacica. Tényleg megnézném! Persze, csak akkor, ha nem túl véresen komoly. Csak egy kis bírkozás, vagy...
- Vizicsata? - kérdezek rá, milyen menetre számíthanék. Igen, ezt tudom a legjobban elképzelni. Az kíméletes is. Már az én fejemben.
- Ó, persze. Senki nem marad hoppon - biztosítom erről kedélyesen a szöszit, közben felemelve kezem ölemből és füle mögé simítva egy tincset, ami feje oldalra billenő mozdulatától arcába hullott.
- Hm? - emelem szemöldököm a helyezkedése után, ahogy megszólít. Kisvártatva már érkezik is kérdése. - Ó, hát... - kezdek neki szégyellős kis mosollyal, szememet is lesütve picit. Pedig ugye elvileg már nem kéne ezen pironkodni. Végülis a barátnőmmel beszélek. A barátnőmmel! Ez viszont szerintem most egy darabig nem fog még gátat szabni a helyes esetlenkedésnek. Talán soha.
- Motoszkált már bennem valami egy ideje. Nem tudom pontosan, mióta - kezdek neki válaszomnak, elgondolkozva. - Aztán a hétvégén átnéztem egy Edictum cikket még lektorálás előtt, amiben... tudod, van ilyen rovat, amiben a festmények szóbeszédeit szedjük össze és... hát pontosan sajnos még nem mondhatom el, mi van benne, de... mi is szerepelünk benne - árulok el ennyit, mert szerintem ennyit azért csak szabad. - Tiszta hülyeség az egész sztori, de... egy része szöget ütött a fejembe. Már csak a felvetés maga. Aztán szépen lassan rájöttem, mi van és... - és eddig annyira elmerültem, hogy megfelelően adjam át neki a történéseket, hogy most nézek csak igazán a szemébe és ébredek rá, hogy éppen azt ecsetelem neki, hogyan derült ki számomra, hogy tetszik nekem. Hogy azt szeretném, hogy járjon velem. Megnyalom kicsit a számat és nyelek egyet.
- Féltem ugyan, hogy talán nem kéne megkérdezzelek. Mert talán te ezt olyannyira nem akarod, hogy el is távolodsz miatta tőlem. De arra jutottam, hogy akárhogy is legyen, meg kell próbáljam, mert nem is hiszem, hogy ilyet tennél és különben sem voltam biztos, hogy tudnám leplezni. Meg hát reménykedtem benne, hogy esetleg... te is hasonlóan vagy. Legalább annyira, hogy adjunk egy esélyt ennek - halkul el egyre jobban hangom, ahogy magyarázok és szabályosan babrálni kezdek a lány kezével zavaromban. Úristen, tényleg mennyire be voltam rezelve. Mindent elképzeltem már. Mindent.
- És te hogy vagy ezzel? Úgy értem... tetszettem neked esetleg valamennyire eddig is vagy csak most, hogy megkérdeztem, úgy gondoltad, hogy... hogy miért ne? - passzolom vissza a kvaffot, arcomon kis, félénk mosollyal. Érdeklődésem mikéntjével egyértelművé téve Laurának, hogy elképzelésem sincs arról, amin az ottalvóson valamint azóta keresztülment. Honnan is tudhatnám? Egy részt nagyon ügyesen uralta ezt, másrészt ugye én átlagos jelzéseket sem mindig veszek észre, nem hogy romantikus pillantásokat. Simán elképzelhető a számomra, hogy csak most, hogy megkérdeztem őt, élt ezzel az érdekes ajánlattal valami olyan alapon, hogy mivel nagyon kedvel engem, az még más érzésekbe is fordulhat a barátiakon túl. Én ezzel a verzióval is halál kiegyeznék, hogy csak erről van szó nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. július 16. 18:45 | Link

Thomas

kedd délután a padon|o



Elfordulni tőle? Ez még viccnek is rossz. Soha nem tennék ilyet. Jóban-rosszban. Oké, ezt más szituációban szokták mondani, de  attól még igaz. Amíg csak barátok voltunk addig is mindig mellette álltam, bármi történt is, bármilyen hangulata is volt. Az, hogy változott a helyzet és már nem csak barátok vagyunk ezt egyáltalán nem befolyásolja. Szóval ezen aztán nem kell aggódnia.
Kedvesen rámosolygok, tudom, hogy mindent megtesz azért, hogy jobban értse ezeket a dolgokat. Nem zavarna azonban az sem, ha nem lenne annyira tájékozott, mint egy elemi mágus. Egyáltalán nem. És nem gondolom azt sem, hogy bután üldögél mellettem és nem ért semmit se, meg butaságokat hord össze. Én már annak is örülök, hogy érdekli a dolog, sőt mit csak érdekli? Tetszik neki, ahogy ezt-azt csinálok. Még azon is lelkesedett, hogy mit váltott ki belőlem. Pedig meg is ijedhetett volna a hatalmas vízfaltól.
- Vízicsata? Ez nem hangzik rosszul, sőt még élveznénk is.  Még úgy sem láttad pancsolni Benit, szóval megejthetjük egyszer – bólogatok mosolyogva. Persze akkor Thomas sem maradna szárazon. Ha Benito is jön velem fürdeni akkor általában minden úszik a vízben mert fröcsköl mindenfelé, és valljuk be, hogy olyankor én is ezt teszem. Szóval csak ezt alapul véve, ha így ’harcolunk’, hát a nevetés az garantált. Viszont jobban belegondolva nem biztos, hogy zárt helyen kéne ezt kivitelezni. Mert akkor takaríthatok magunk után. Meg milyen jó már csurom vizesen kifeküdni a partra, pokrócra vagy bárhova megszáradni a napon? Oké, kicsit előreszaladt a képzeletem.
- Akkor jó – mondom halkan fejemet még jobban döntve, nekitolva picit a hajamat igazgató kéznek. Nem tudatos mozdulat ez tőlem, így persze az sem ötlik fel bennem, hogy ez mennyire macskás mozdulat. Mintha beledörgölőznék a felém nyúló kezébe.
Figyelmesen nézem, ahogy nekikezd a válaszadásnak. Picit megnyugszom, hogy nem csak én vagyok zavarban. Még rendesen kinyögni sem tudtam a kérdést. Szóval az ő reakciója nekem teljesen rendben van. Egy leheletnyit felszalad a szemöldököm a hétvégén meg az Edictum szó hallatán, de közbe nem vágok. Csupán ciccegek egy kicsit a pletykás festmények miatt. Jaj hát azok tudnak alkotni. Előszeretettel boronálnak össze olyan embereket, akik még soha nem is találkoztak.  Ó, oké, szóval mi is szerepelünk benne. És hülyeség a sztori? Miért van az az érzésem, hogy el sem kéne olvasnom akkor azt a részt? De ha nem olvasom el is tudni fogom, úgyis hetekig azzal fognak szivatni a folyosókon. A múltkor is ez volt.
Picit elkalandoztak a gondolataim a festmények miatt az alatt a rövid idő alatt, amíg ő a történet folytatására készül, de ahogy mondja tovább már teljesen rá figyelek. És érdeklődő tekintetembe lassan valami csodálatféle költözik. Bátrabb, mint én, sokkal. És csak most döbbenek rá arra, hogy ha nem kérdezett volna meg, akkor ki tudja mennyi ideig kerülgettük volna egymást, egyik furcsább szituációból a másikba sodródva. Félt attól, hogy esetleg eltávolodnék tőle? Elmosolyodom halványan, hiszen ez egyezik, én is ilyesmitől tartottam.
Befejezi a történetet, egy kicsit még forgatom a fejemben a szavait, elrendezve a saját gondolataimat, hogy értelmesen tudjak reagálni arra, amit mondott. Simogatással viszonzom a babrálást, ahol elérem a hüvelykujjammal a kezét ott végigcirógatom, néha rajzolgatok is csigavonalakat, meg ami eszembe jut. Ezt egy pillanatra abbahagyom viszont, amikor visszakérdez. Tekintetem villan is egyet és egy kicsit elkomorodok. Úgy gondoltam-e hogy miért ne? Tényleg megfordult az a fejében, hogy igent mondok neki, belemegyek egy kapcsolatba, csak mert miért ne? Jaj, Thomas …
- Te jó ég dehogy csak most! Mármint, igen, eddig is tetszettél nekem, egy ideje -  nagy lendülettel kezdek bele a felelésbe, majd rögtön zavarba is jövök. Kimondtam így kerek perec, hogy tetszik nekem, meg hogy ez nem új keletű dolog nálam. Tétován újrakezdem a kezemmel a cirógatást majd halkabban mesélem el neki a történetem.
- Nem tudom, hogy mikor kezdődött. Néha azon kaptam magam, hogy olyanok jutnak eszembe, hogy jól nézel ki, vagy teljesen belemerülök bizonyos pillanatokba. Hogy nagyon örülök ha a közeledbe vagyok. A mágiám is megkergült, de először azt hittem, hogy velem van valami baj, szóval nem is merült fel bennem, hogy talán valami más is van a háttérben. Én nálad jöttem rá, hogy ez már több – pici szünetet tartok, beleharapok az alsó ajkamba tétovázva.  – Nem értettem, hogy miért jövök folyton zavarba semmiségektől, hogy miért akadok ki Annie miatt. Aztán egyszer csak bevillant, és összeálltak a kirakós darabok. És akkor véletlenül buborékba zártam a kezed. De nem mertem elmondani, sem akkor, sem pedig azóta. Te vagy a legjobb barátom és hát, féltem, hogy ha megtudod, akkor azzal mindent elrontok és elveszítelek. Pedig tudom, hogy ez nem történt volna meg, mert te soha, te nem ilyen vagy. De akkor is, féltem.  Szóval úgy döntöttem, hogy várok, aztán majd ha elég bátor leszek akkor valahogy elmondom. De ebbe reménykedni sem mertem, hogy te is így lehetsz, pont velem  - fejezem be halkan. Valahogy nehéz a megfelelő szavakat használnom, amikor a saját érzelmeimről van szó. A szavakat, amiket úgy általában mindenki olyan lazán kimond. Hogy az elhangzottakból mennyire érti meg Thomas, hogy milyen kevésre tartom én magam azt nem tudom. Pedig ezért nem mondtam neki egy szót se, hiába tudom már régebb óta. Nem hittem, hogy én méltó lehetnék a kitüntetett figyelmére.
- Szóval nem igazán volt mit átgondolnom. Örülök, hogy bátrabb vagy mint én, és megkérdeztél – mosolygok rá végül, mélyen a szemébe nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 523
Összes hsz: 2494
Írta: 2019. július 16. 22:37 | Link

LAURA
kedd délután | a padon | x

Egyáltalán nem bántónak szántam a feltételezést, hogy csak azért mondott nekem igent, mert miért ne. Igazából nem is feltételezés volt, én csak kérdeztem. Az sem lett volna baj nekem, ha ez a helyzet. Olyan mások vagyunk mind, én meg nem vagyok az az ítélkező fajta. Néha túlzottan nem. Simán el tudom képzelni, hogy mezei barátként nézett rám eddig és most, ahogy megkérdeztem őt, képes volt ilyen gyorsan amellett dönteni, hogy ebből bizony jó is kisülhet és ezért igent mondott rá. Mi baj lenne ezzel? Ám egész másról van szó...
Eddig is tetszettem. Eddig - is - tetszettem. Szemöldököm megemelkedik és úgy is marad. Nem mintha ez ne lett volna a pakliban, és ahogy töprengtem róla, miként kéne intézni ezt az egészet, persze azt is próbáltam latolgatni, vajon neki van-e bármi eféle érzése irántam, viszont nem jutottam semmire. Ezek szerint pedig lett volna mit észrevenni. Bele is kezd a kifejtésbe, én pedig összecsukom eddig kicsit eltárva tartott számat és figyelek. El-elmosolyodok, olykor egészen megilletődötten. Például, mikor azt mondja, hogy jól nézek ki néha. Vagy mindig jól nézek ki, csak ő veszi észre néha? Ó, teljesen mindegy. Ösztönösen igazítok kicsit ingem gallérján. Nyilván, hogy továbbra is jól nézzek ki. Mert az azon múlik, rendesen áll-e a gallérom.
Az ottalvós. Az ottalvós óta tudja. Az azért nem most volt. Jesszus, ő azóta őrizgeti ezt magában, amitől én végigszenvedtem a hétvégét? Mielőtt viszont ebbe mélyebben belegondolnék, jön a folytatás. Sűrű pislogásba kezdek. Annie? Atya ég, az annies dolog. Az a tök fura pár perc, amikor mindketten beszéltünk össze-vissza és egyáltalán nem értettük egymást. Hát így nem csoda. Így már világos. Még nekem is. Azonban most ezek is bennem maradnak, mert nem akarom félbeszakítani. Egyre jobban ellágyul ábrázatom, mosolyomnak, tekintetemnek mélysége lesz. Odahajolok hozzá, nyomok egy puszit az arcára és megölelem. Meg kell ölelnem, kész. Karjai alatt nyúlok át, háta tetejére simítva kezeimet.
- Nem tudom, bátrabb vagyok-e. Én csak egyszerűen nem bírtam volna tovább, hogy ne mondjam el. Te viszont nagyon erős vagy. Ennyi ideig magadban tartani. Szerintem nekem komolyan nem ment volna - elmélkedem ezen csöndesen, karjaimban tartva. Közben nézelődöm körben a kertben válla felett, noha nem sokat észlelek belőle. - De... nem tudom, olyan érzésem van, hogy ennek így kellett lennie. Mármint... - engedem lassan el őt, hogy szemébe nézhessek, ahogy tovább beszélek. - ... biztos, nem lett volna semmi baj, ha elmondod, viszont én pár nappal ezelőttig tényleg nem igazán gondoltam így magunkra. Most már nem is értem, ez hogy lehet - vigyorodom el ezen, hiszen jelen pillanatban ez durván felfoghatatlan. Most annyira magától értetődő az egész. Magától értetődő, egyszersmind mégsem evilági. A lényeg, hogy lehet, nekem korai lett volna. Ki tudja, milyen nesze semmi, fogd meg jól reakciót kapott volna tőlem amiatt, mert nem tudtam volna ezt elrendezni magamban. Szörnyen kínos is lehetett volna. Tudok én olyat. Így viszont szerintem varázslatos lett. Remélem, ő is úgy érzi, megérte kiböjtölnie!
- Mi az, hogy pont veled? - vonom össze derűs hitetlenül szemöldököm. - Persze, hogy veled - nevetek is bele kicsit a megerősítésbe. Nem is értem. Csak megrázom a fejem. Jaj, ez a lány. Amilyen okos, olyan badarságokkal tud jönni olykor. Oké, ezen kívül egyet se tudnék mondani hirtelen, de ez most mindegy. Ez a mostani ez kitesz többet is. Bár bagoly mondja cikesznek, hiszen én is attól tartottam, hogy sokkal hamarabb vet szemet nagyjából akárkire a kastély jóvágású, sokkal érettebb gondolkodású felhozatalából, mint rám.
- Figyelj, nekem be kéne még ugranom a szerkesztőségbe! - térek aztán vissza ezek a világi hívságokhoz, mert talán mostanra tisztult ki a fejem annyira, hogy eszembe jusson, hogy a suliban vagyunk és akadnak kötelezettségeink meg minden.
- Utána találkozunk? Előadod nekem a köveket? - utalok a jócskán megkurtított kis alkotására, ami miatt elvileg összefutottunk, mielőtt még ennyire varázslatosan más irányt vett minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. július 17. 00:22 | Link

Thomas

kedd délután a padon|o


Nem is volt az, inkább borzasztóan meglepő. Jó, mondjuk én tudtam eddig is, hogy mi van. Neki fogalma sem volt róla, így végül is érthető, hogy ez az opció is megfordult a fejében. Csak hát ugye iszonyúan parázok a közelségtől, vagyis nagyjából mindentől, ami egy kapcsolattal együtt szokott járni; és bár az van, hogy vele nem volt pánikrohamom sose ha hozzámért. De, mégis mi lett volna a garancia arra, hogy ha elkezd úgy nézni rám, ahogy az elmúlt órákban nézett rám, hogy akkor ne akadtam volna ki ha egyszer én nem úgy tekintek rá? Semmi. Nem biztos, hogy meg mertem volna kockáztatni. Valószínűleg időt kértem volna a válaszadásra, hogy meglássam annak tudatában hogy tetszem neki mi lesz. Hogy reagálok a szokásos dolgainkra. Szóval, nekem teljesen egyértelmű, hogy a válaszom nem csak miért ne .
Amíg én beszélek figyelem a reakcióit, elraktározom magam az információkat és a gondolataimat. Sok új dolgot tudott most meg, amiket eddig észre sem vett. Pedig tényleg voltak jelek. A lányok is észrevették, jó igaz, ők se túl régen. És szerintem azok a fránya festmények is megneszeltek dolgokat. Azért iszonyat nehéz egy ilyet mindenki és minden előtt eltitkolni! Hm, azért nem teljesen mindegy ám. És a ki nem mondott kérdésre felelve: mindig jól néz ki, de van amikor még annál is jobban. És a gallérhoz ennek aztán semmi köze. A kedvenc pillanatom például, amikor kifejezetten nagyon de nagyon de nagyon jól nézett ki …. hopp, megint elcsavarogtak a gondolataim. Szünet. Mit is mondtam utoljára? Ja, igen az ottalvós.
Sikerül mindent végigmondanom és picit aggódva várom azért a reakcióját. Hiszen csupa marhaságtól féltem, rémeket láttam mindenhol. Thomas azonban mosolyog és attól, ahogy rám néz  mintha ki akarna ugrani a szívem a helyéről. Na igen, egy ilyen nézéstől már ki kellett volna akadnom. A felém hajolástól meg pláne. De Thomas néz így rám, az ő arca közelít az enyémhez úgyhogy pániknak nyoma sincs. Inkább valamiféle izgatott várakozásról beszélhetünk, várom, hogy hozzám érjen. Kapok egy puszit is, ami azért meglep. Hirtelen kapok levegő után és csodálkozó arccal viszonzom az ölelést. Megint a nyaka köré fonom a karjaimat, fejemet a vállára hajtva. Hihetetlen! Kaptam egy puszit! Szóval ilyen érzés puszit kapni? Hát, ez tök jó! És határozottan tetszik ez az ölelkezés is. Azt hiszem örökre így tudnék maradni.
- Nem is volt egyszerű hidd el – suttogom vissza, egyrészt mert közel vagyok a füléhez és azért megsüketíteni nem akarom, másrészt meg valahogy a hangosabb beszéd nem illik most bele ebbe az idillbe. De persze nem tarthat örökké ez a pillanat sem, kicsit habozva engedem hát el őt.
- Az biztos, hogy így a jobb. Lehet, hogy akkor sose lett volna ez belőle – értek vele egyet. Igen, korai lett volna neki, szóval végül is jól döntöttem. Akármilyen iszonyat nehéz is volt, de tényleg ennek így kellett történnie. Most már más szemmel nézek amúgy is az elmúlt időszakra, amolyan szükséges rosszként a legklasszabb dolog előtt.
Jaj, azt mondja, hogy persze hogy velem! Hogy persze, hogy irántam érez így. Hálásan elmosolyodom hát. Milyen jóvágású felhozatalról van szó? Nekem nem tűnt egyik sem úgy igazán jóképűnek. Vagyis, nem is gondolkoztam ilyenen, meg nem is néztem meg úgy őket. Érettebbek? Na az lehet. A többségük túlságosan is az. Nem-nem, hát persze, hogy Thomasra vetettem szemet.
- Ó, oké – sikeresen elfelejtettem, hogy hol is vagyunk éppen, sőt, az se tűnt fel, hogy eléggé szomjas vagyok. Zavarodottan nézek rá egy pillanatra, mielőtt rájövök miről is van szó. – Kövek? Ja, igen. Igen, persze megtartom neked a kiselőadást.
Kis szerencsétlenkedés után sikerül feltápászkodnom a padról, eléggé elzsibbadtak azért a lábaim. Amíg én elpakolom a papírjaimat meg a többit, addig Thomas visszaveszi a szemüvegét. Mosolyogva figyelem, ahogy gondosan visszateszi a táskájába az üres tokot, aztán elindulunk lassan kifelé az udvarból. Útközben áttárgyaljuk a találkozó helyszínét és valahol, valamikor a kezeink is összekulcsolódnak.  Az összeszedett virágjaim elfeledve hevernek tovább az üres padon, az üres kertben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 3. 23:34 | Link

Theon
Ing / sapka

Bár valószínűleg viccesen nézhetek ki, ahogy a talár ellenére is ragaszkodom hímzett baseball-sapkáimhoz, ez érzésem szerint nem egy olyan szokás lesz, ami egyhamar megváltozik. Egy kisebb kupac papírral, egy alátétnek szánt keményfedeles földrajzi atlasszal, és egy fekete tollal a kezemben ülök le egy napos padra. Miután a felsorolt holmikat leteszem magam mellé, kikapcsolom vajszínű taláromat, és egy-két mozdulattal összehajtva a másik oldalamra teszem. Megigazítom ingemet, majd hátradőlve, jobb lábamat a balon átvetve veszem ölembe az atlaszt, és az első papírt. Kellemesen ellazulok a nap sugarai alatt, érzem ahogy minden mélyebb lélegzettel egyre inkább megnyugszom. Lazán fogva a tollat dobolok a papíron, vizsgakérdéseken agyalva.
Nem akarom hogy túl nehéz legyen, mert akkor jövőre nem lesznek diákjaim. De nem szabad, hogy túl könnyű legyen, mert akkor pedig nem vesznek majd komolyan. Nem szeretnék velük kitolni, jó lenne valami olyat összeállítani nekik, amivel szívesen szöszmötölnek el, de egyáltalán ki tudok én olyat találni, ami mindenkinek megfelel? Nem kérdezhetek recepteket, mert az a hiányzóktól nem fair. Nem állhatok neki varratni velük egy plüssdenevért, vagy kihímeztetni egy zsebkendőt... Na de mi az amit csináljak?
Hosszas gondolkodás után is csak annyi szerepel a papír tetjén, hogy "VIZSGAKÉRDÉSEK", illetve alatta egy-két egyszerűbb virágskicc. Nem igazán figyelem a környezetemet, abba a fránya papírlapba vetítem minden gondolatomat, ráadásul a sapkám ellenzője miatt látni is alig-alig látok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 4. 22:22 | Link

Életem tanárnőcije


Napok óta mérgezett egérként rohangál minden gyermek a kastélyban, ez pedig csak egy dolgot jelenthet; közeledik a vizsgaidőszak. A többiekkel ellentétben Theon nem veri nagy dobra az ügyet. Tudja magáról, hogy eszes kölyök, s ha nem is tanult volna semmit sem egész ittléte alatt, akkor is összetudna hozni legalább egy átmenésre valót. Ám a plusz prémium reményében, s hogy nyaljon a tanároknak, sok szorgalmit megcsinált és gyarapította is a tárházát elég rendesen, úgyhogy a többiekkel ellentétben ő nyugodtan tengeti mindennapjait. Lehet túlságosan is nyugodtan. Mostanában nem történik semmi. A Rellonban is mindenki csak tanul, a szobatársait sem tudja elrángatni sehová, mert a tankönyveik és jegyzeteik árvízében úsznak a helyiséggel együtt. Theory-nak is megvan a saját magánélete...  Ez a nyár mégsem annyira buli, mint azt a közösségi életbe tartozók állítják.
Unottan sétál hát le a kastélyhoz tartozó egyik kedvenc szegletébe, a Fénylő Lelkek Udvarába, hogy aztán ott megmártóztathassa szemeit a gyönyörű virágok Kánaánjában. Azonban a növények s egyéb művészi gyönyörökön kívül ma más is várja odalenn. Egy magányos leányka ül az egyik padon, ölében egy csomó papírral. Theon nem sokat tétovázik a dolgon, gondolva, hogy egy újabb tanuló diák az, megközelíti áldozatát. Nem tesz semmi komolyat, csak leül a nőegyed mellé, s egyik könyökét felteszi a pad támlájára, majd megtámasztja vele fejét.
- Gondterheltnek tűnsz. Segíthetek elvonni egy kicsit a figyelmedet ezekről a csúnya irományokról? - Érdeklődik nyájasan, már-már negédesen, ahogy szabad kezével kiszabadítja a nő ujjai közül a lapokat, majd az ülőalkalmatosság mögötte lévő területére helyezi őket.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 5. 17:32 | Link

Theon
Ing / sapka

Már épp megszállna valami ihletféleség, de tényleg, már megindul a kezem a lapon, hogy kaméliák helyett valami szövegszerű is kerüljön rá. Az ihlet helyett azonban a papírom száll el, jobban mondva csak ki a kezeim közül, ahogy a mellém telepedő fiú úgy dönt, jár nekem a pihenés. Nooos, ezzel nem teljesen tudok egyetérteni. Az még egy dolog, hogy letegez, mert az ilyesmit sosem szándékoztam komolyan venni, fel sem veszem tehát. De az a hangsúly. Az a mézes-mázos hangsúly, ahogy megszólal, és felajánlja rettentő önzetlenül, hogy kiveri a gondolatokat a fejemből, na az felborzolja a pihéket a tarkómon.
- Pardon? - kérdezek vissza, lehelletnyit arrébb húzódva, hátha ezzel csökkenthetem a cseppet sem kellemes távolságot magunk között. Jobban megnézve kiszúrom talárja zöld szegélyét, fehér haját, egyedi vonásait, és kezd rémleni, hogy az alsóbb évfolyamok valamelyikében láttam már az órámon. Igen, igen, még szorgalmit is adott be, persze hogy emlékszem, ő az egyik francia iker. Egész finom brownie-t sütött, bár simán lehet hogy keverem valamelyik másik pöttömmel. Vagy kuglófot? Elsős, vagy másodikos lehet inkább?
- Éppen a vizsgátokat csúnyáztad le - teszem hozzá felvont szemöldökkel, miközben leemelem sapkám a fejemről, engedve hogy az eddig csak lazán a hurkon átfűzött hajtincsek most a hátamra hulljanak. Jó, erre a hírre nem tudom mit várok, hogy fog reagálni, én a helyében tuti lefújjolnám még egyszer, most már csak azért is mert vizsgapapír. A diákok valamilyen fura oknál fogva általában nem szeretik a vizsgalapokat.
Megkísérlek átnyúlni mögötte, hogy visszaszerezzem a jegyzeteimet, vállalva, hogy ezzel együtt kénytelen leszek közelebb hajolni a fiúhoz is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 5. 18:51 | Link

Életem tanárnőcije


Valami itt nagyon nem stimmel. Meg sem figyelve reppenti át a másik oldalra a papírokat, így azokból nem eshet le neki a szituáció, azonban a nő valakire nagyon emlékezteti őt. Pocsék arcmemóriával rendelkezni, s arra hagyatkozni egy ilyen helyzetben egyáltalán nem előnyös, de most mit tudna tenni, ha ez a helyzet? A húgát sem ismerné meg, ha nem hasonlítani kilencvenkilenc egész kilenc százalékban rá. Talán látta már valahol a folyosón, az is lehet, hogy ő is egy rellonos nebuló, de megeshet esetleg, hogy egy tanárával hozta össze a sors. Ugyan, azért az elég abszurdum lenne, nem? A tanárok csak úgy nem pihengetnek lenn az udvaron random lapokat olvasgatva! Ők nyilvánvalóan nagyban élvezik az életet odafenn, s együtt csámcsognak a legújabb, diákok által szolgáltatott pletykákon. Ugye?
- A vizsgáinkat? Oh, szóval szereted a szerepjátékokat! Rendben, ha nagyon szeretnéd, lehetek a rossz kisdiák, akinek jól elláthatod a baját- harapja be alsó ajkát a mondat végeztével, ahogy elképzeli, hogy ez a csinos lány valamelyik pedagógusának öltözve dorgálja őt. Az érzéseit csak tetézi a tény, hogy a nő most még közelebb van hozzá, mint bármely fajtársa valaha is. Talán az anyukája volt legutoljára ilyen távolságban tőle, de az kicsit sem ér fel ehhez a mennyei pillanathoz. Azonban még mindig fájóan távol van tőle, így rásegítve egy kicsit a dologra, hónalja alá nyúlva húzza oly' közel a másikat, hogy arcuk csak egy pár centiméter távolságra legyen. Pajkosan felkapja hát a papírokat, s szabad kezével - mely' nem a lányt öleli -, még messzebb taszítja őket, egyenesen le a földre. Nem lesz már ezekre ma itt szükség, sokkal izgalmasabb dolgok várnak kettejükre.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. augusztus 6. 08:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 8. 08:06 | Link

Theon
Ing / sapka

Csak egy szúrós tekintetet vetek rá, mivel egyelőre nem tudom eldönteni, hogy komolyan nem látja át a helyzetet, vagy csak szimplán nem érdekli amit mondok. Még az is megfordul a fejemben, hogy valamilyen fogadás miatt van most itt, de ha a vizsgakérdésekre fáj a foga, ahhoz bizony korán kelt fel. Mármint tényleg, hiszen még meg sem írtam őket. Hm, na ugye. Lefagyva érzem meg felém nyúló kezeit, amik közelebb húznak hozzá. Hogy tessék? Azonnal dőlök is hátrébb, ha esetleg nem enged hát jön velem, de míg bal kezem a mellkasánál tolja távolabb, jobbommal már pálcát szegezek az oldalának.
- Ennek lassan büntetőmunka lesz a vége - nézek a szemébe határozottan, barátságtalan pillantással. Nem esik jól a magánszférám ilyen szintű megzavarása, sőt mi több, kifejezetten kellemetlenül érint. Igyekszem közben mondogatni magamban a kérdést, ami az utolsó pillanatban jutott eszembe, nehogy elfelejtsem, és kezdhessem az egész ötletelősdit elölről.
Ha ezekre a szavakra, és a rá szegeződő pálca látványára sem szándékozik elengedni, akkor pedig bizony kap egy Rictusemprát, hátha a csiklandós érzéstől majd elhúzódik.
Fájdalmasan érint hallanom a papírok suhogását, és bár a szemkontaktust nem töröm meg, hogy ne tudjon megint meglepni valamivel, behúzok a fiú neve mellé egy újabb képzeletbeli strigulát. Valamikor ekkor kezdhetek el agyalni azon, hogy mire is fogjam be, mi az amivel a legkevesebb kárt tud okozni nekem és az iskolának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 11. 16:55 | Link

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy


Mi a legjobb abban, hogy pyromágus vagyok? Az emberek sorra dőlnek ki, mert túlságosan meleg van elmondásuk alapján, ebből viszont én semmit nem érzek. Halálosan nyugodtan ültem az egyik padon, kicsikét reménykedtem abban, hogy így nyár végére talán barnulok két árnyalatnyit. A kezemben ott volt egy újabb könyv az elemi mágiáról, de sokkal inkább lefoglalt, hogy azt az aranyos navinés gólyát nézzem, aki épp színjátszóra gyakorolt. A drága valószínűleg idén még nem került be, és még ha nem is tehetséges, de én tuti adnék lehetőséget neki Kolos helyében.
De nem vagyok a helyében, szóval csak felhúzott térdeimre támasztom az állam, közben arra gondolok, hogy talán jobb lett volna az udvar másik végében gitározó srác közelébe ülni inkább.
Nem is vesztegetem tovább az időm, miután kinyújtóztattam a lábaim, megindulok egy másik pad felé. Nem jutok sokáig, amikor kiszúrom Elijaht, a kis eridonost. Ki ne ismerné őt? Mosolyogva figyelek rá, hátha megint alkot valami maradandót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 742
Írta: 2019. augusztus 11. 17:39 | Link

MeiMei



Tele van az összes térdem a vizsgadrukkal és amikor egy évfolyamtársam szinte letarolt, hogy hadd mondhassa fel nekem a bájitaltan tételeit, én bevallom, ordítva rohantam el. Még mindig nem ástam bele magam a könyvekbe, ó igen, lehet rám húzni a keresztet, de tényleg nem érdekel. Ha jobb is, akkor sem. De melyik diák nem ilyen? Csak átlagos vagyok – és lusta -, semmi több, nincs bennem elég kitartás – és még lusta is vagyok -, meg hogy ostorozzam magam. Egyik nap csináltam olyat, hogy képregényt tettem a könyv mellé és minden fejezet után elolvastam a következő oldalt, de nem lapoztam, míg nem értem a következő végére. Aztán mi lett belőle? Órákig röhögtem ugyanazon a két oldalon, megpróbáltam egy hajtincsem befonni és olyan tisztára pucoltam a körmeimet, hogy sose láttam ilyen szépnek. Szóval, ez nem vállt be. A kőkemény tettek se, így maradt az, hogy azt teszem, ami kényelmes, csak épp nem hatékony meg gyöngyöző.
Így kerültem a lelkek udvarába, még könyvet is hoztam, mágiatöri, ez még egész érdekes, ha azt nézem, nekem ismeretlen, meg mese. Először egy hűvösebb sarokba költöztem be, olvasgattam, majd jött a kis palánta, aki most gyakorolja be élete szerepét. Ki akartam zárni, nem figyelni, majd aztán halkan mormoltam utána a mondatokat, idegesített egyszerre meg lekötött az oldalakkal meg nem haladtam. Fejem elfordítva szúrom ki a szökőkutat, ami aztán úgy hat rám, mint másra a... nos, mint egy éhezőre a falat kenyér. Valami zene is van, az se hatott meg, no de a víz? Fújtatok, izzadok, aztán felállok és papucsom lerúgva állok bele a kútba. Mindjárt más! Szinte eufória az egész, ha beszól a szoborember, nem figyelek rá, inkább csak elindulok, sétálok, kútban pedig nem illik ilyet. Csak nem érdekel. Mei-t nem is szúrom ki elsőre, csak annyit érzek, hogy valaki figyel, én meg lépek előre, még egyet, majd fordulnék meg, amikor is a talpam megcsúszik az érméken. Egy ideig kapálózok, mint valami felszállni készülő madár paródiája, aztán pedig már csak azt figyelheti a közönség, hogy hatalmas csobbanással tűnök el a színpadról, orbitális kiáltás közepette. Seggre estem, kicsit el is dőltem, édes érzés a hideg víz mindenütt, de az arcom ég. Talán a fejem is megütöttem, de gyors felülök, körbenézek és csak ekkor látom meg az eddig nem felfigyelt arcot. Óbanyek.
- Jól vagyok, minden oké! - kérdezte senki, szerintem az árhullám lefröcskölte a kicsi Hamletet mert tányérszemekkel pislog rám, még a gitárszót sem hallom. - Folytassátok csak, na! - tovább ücsörgök, hajam hátrasimítom és szusszanok egy nagyot. Ez is jobb, mint a tanulás.
Utoljára módosította:Elijah Kearney, 2019. augusztus 11. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 11. 18:12 | Link

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy



Oké, valami hasonlóra számítottam, de a végeredmény... te jó ég. Nem vagyok kifejezetten kárörvendő, de még én sem tudtam megállni, hogy ne kezdjek el kuncogni. De egyáltalán nem tartottam rossz ötletnek, így a könyvemet ledobom a fűbe - bocsi Franci néni -, és a szökőkút szélére ülök, a lábamat én is a vízbe lógatom.
- Azt nem mondanám, hogy nem történt semmi - szólítom meg még mindig nevetve. - De nem ütötted meg magad nagyon, ugye? - összeráncolt szemöldökkel nézek végig rajta, hátha valami sérülést látok. Vagyis hátha nem látok semmi erre utaló dolgot. Nem mintha valami minta ápoló lennék, mivel megragadtam az ötévesek szintjén. Megfújni és tapaszt rá. Apró vágás? Tökéletes kombináció. Ficam? Sebaj, jó lesz. Csonttörés? Oda már két tapasz kell és három fújás.
- Szerintem arra vár a srác, hogy kérj tőle számot - suttogtam Elijah-nak bizalmasan, hogy csak ő hallja. A gitárosnak sajnos nem jut eszembe a neve, akárhogy gondolkozok rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 742
Írta: 2019. augusztus 11. 19:00 | Link

MeiMei



Lehetett volna rosszabb is, be kell vallanom. Koponyatörés, elharapom a nyelvem, meg ilyenek, bár a szám sarkát sikerült, mégsem érzek vért csak a zsibbadó fájdalmat. Túléltem, le is hűltem, igaz nem a fürdős nadrágomban vagyok, de szerintem senki sem fogja ezt felróni nekem. Szerintem a fürdést sem, de nem lepne meg, ha a szoborpasas kikérné magának. Pedig már nagyon kicsi korom óta nem pisilek medencékbe, így nem kell aggódnia. Azért itt-ott fáj, a könyököm, a lábam, ahogy kicsit húzódott, meg ahova ráestem, de semmi komoly. A tenyerem alatt érzem a nedves érméket, ahogy csúszósak meg minden.
- Áhh, ez itt a normális – legyintek a másik kezemmel. - De milyen elmebetegek dobálnak érméket a kútba? - mormogok, mert tényleg, amúgy ez bűn, mert ugye ide emberek másznak be, de hát eleve nem lehetne bemászni, így szavam se lehetne. Csak van. Én is dobtam már érmét Budapesten meg akárhol voltam, kívántam is, mert azt mondták bejön, szóval be kéne fognom. Ide meg nem fürödni kéne jönni, most már hallom az évfolyamtársam szavait, bezzeg ha tanultam volna a hülyéskedés helyett..
- Nem, nem. A hátsóm felfogta a lényeget, megmaradok – pillantok felé, immáron itt van és beledugta a lábát a vízbe. Erre akaratlan vigyorodom el, mivel én kezdtem, nem hülye ötlet, ezt már ő is látja, csak nem fog úgy mászkálni, ahogy én. Szerintem. Esni főleg nem. Így maradok ülve, nekem már mindegy, a víz elvileg tiszta. Mármint, láttam gyerekeket fürödni benne anno, máshol, nem haltak szörnyet. Amúgy meg szép kenőcsöket árulnak, de nem vagyok tápos.
- Igen? Akkor, izé... - emelkedem meg, a gitározó felé pillantva. - Srác! AC/DC megy? Na? Nyomhatsz olyat, vagy vége a mozinak! - nem mintha nem lennék én sz.ros ahhoz, hogy másoknak parancsolgassak de amúgy vigyorgok, nem volt ez komoly. Aztán nyekeregve emelem meg magam, és mint az öregek, kivergődöm mellé és leülök a peremre. Csöpög belőlem minden víz, ez az élet.
- Szuper hűs amúgy, nem is értem, miért nem medencét raktak ide eleve. Télen korizni, nyáron csobbanni – mennyi bajom van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 19. 18:28 | Link

Életem tanárnőcije


Talán, de csak talán emlékezteti valakire ez a nő. Így közelebbről bámulva szépsége abszolút lélegzetelállító, pontosan ugyanúgy, mint ahogyan az a kis ázsiai fiúcska is volt, akit a minap oly’ illetlen módon a semmiből lesmárolt. A srác is ázsiai volt, a nő is az. Csak kell valami kapocsnak lenni köztük, nem? Oké, ezek a kínaiak annyian vannak, mint a hangyák körülbelül, így nem lenne meglepő, ha nem lenne semmilyen rokoni kapocs közöttük, de mégis, valahogy hasonlítanak egymásra. Talán az a gyilkos láng teszi, ami mindkettejüknél ugyanolyan intenzitással égett, mikor Theon galádul megsértette a személyes tér fogalmát. Akárhogy is, hogy bebizonyítsa eszmefuttatásának igazi mivoltát, kénytelen lesz a nő ajkait is megízlelni. Oh, igen.
- Büntess csak, Édesem. Ezektől a szép kacsóktól bármit elviselek – azzal a hölgyemény jobb kézfejét ajkához emeli, majd lehelet puha csókot lehel ujjperceire, közben mindvégig szemkontaktust tartva annak tulajdonosával. Lassan húzódik feljebb. Először a csuklóját, majd az alkarját, karját végül pedig megállapodik a másik nyakánál. Jó mély lélegzetet vesz, beszívja a nő pergamen, tinta, valamint bódító virágillatát. Mielőtt bármit is reagálhatna társa, egy rántással összepréseli testüket, mire Theon ajkát is a másikéra tapasztja.  Nem sieti el a dolgot, kihasználva a nőben keletkezett sokkot, lassan, komótosan ízlelgeti a mennyei ajkakat.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. augusztus 19. 19:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 19. 19:14 | Link

Theon
Ing / sapka

Haboztam, pedig nem kellett volna. Hitetlenkedve pislogtam amikor a kezemet kezdte csókolgatni, pedig már akkor ki kellett volna szórnom minimum egy főbenjáró sóbálvány-átkot. Amikor közelebb ránt és megcsókol, elborul az agyam, így hirtelen nyomom bordái közé a pálcámat, majd a fiú csak annyit érezhet, hogy csodálatos lefegyverzőbűbájomnak köszönhetően már pár méterrel arrébb fetreng a földön. Szikrázó szemekkel állok fel, pálcámat még mindig rászegezve, hogy ha csak megmoccan, rögtön le tudjam kötözni. Mégis miért? Értetlenül, de nem kevésbé dühösen állok a történtek előtt, és egyben a messze sodródott firkapapíron is. Arrébb lépek, bár annak már úgyis mindegy, és továbbra is bájolásra kész pálcával meredek rá.
- Ezt mégis hogy gondoltad? - sziszegem, megremegve az idegtől. - Név, ház, évfolyam - építem vissza lassan a kifejezéstelen maszkot az arcomra.
Egy utolsó szúrós tekintet után már csak mint egy szobor meredek rá, de nem szabad megnyugodnia, ettől még ugyanúgy egy szempillantás alatt tudnék ráküldeni hatféle átkot, az egészen kedvesektől a kifejezetten fájdalmas, de még nem tiltólistás verziókig. Ha viselkedik, és megmondja ki ő, ráadásul eszembe jut a róla szóló pletyka, és újult dühvel szemlélem azt aki nem csak engem, de az öcsémet is lesmárolt csak úgy a nap békés közepén. A büntetőmunka immár nem kérdésként lebeg a fejemben, sokkal inkább igyekszem meggyőzni magam, hogy maradjak reális, és ne keressek neki egy sárkánybarlangot, amit nekiállhat kitrágyázni. Sárkányostul. Lehetőleg legyenek tojások is, hogy biztos ne legyen egyszerű dolga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 20. 12:22 | Link

Életem tanárnőcije


Puff. Értetlenül pislog fel, immár a földről, kezével megtörölve száját az iménti csók utóhatásai, és a hirtelen fűbeharapás okozta sártól. Nagy nehezen összeszedi magát, leporolja fehér ingét, majd elborzadva konstatálja, hogy bizony ma mosnia kell, ha nem akarja, hogy a fűfolt örökre ott éktelenkedjen hófehér imidzsén. Vet egy szúrós pillantást ő is a nőre, ezzel elsiratva összeállítását.
- A te szőke herceged, szolgálatodra! – Építi vissza önfeledt száz wattos mosollyal megspékelt mivoltát. Most már tisztában van vele, hogy ki is ez a liba. Valami holdas asszonyság, bár lehet, hogy náluk a Moon valami mást jelent, de ez cseppet sem tudja meghatni. Helyette felidézi a szorgalmikat, amivel hízelgett a nőnek, majd eszébe jut a vizsgaidőszak. Ó, igen! Theon, ebből olyan bukás lesz, hogy életedben nem szenvedtél még el ilyen visszautasítást. Ha pedig lesz oly’ kedves társa, hogy nem buktassa meg viselkedéséért, akkor is legalább súrolhatja élete végéig az iskola folyosóit. Az pedig igazán nem tenne jót műkörmös kezeinek.  A második dolog, amiéért nagyon harapni tud az az, ha a körmeinek valami bántódása esik.
Felkel a földről, hogy immár a nő fölé magasodjon. Ha egyszerű nebuló lenne, talán még esélyt is látna a dologra, de így már mondhatni veszett ügy az egész.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 20. 21:59 | Link

Theon
Ing / sapka

Egy fintor kúszik az arcomra, ahogy nem csak, hogy nem árulja el ki ő de még le is hercegezi magát. Édes istenem, mi van ezzel a kölyökkel? Automatikus kérdésemmel ellentétben a házát ismerem, hiszen nem sokan járkálnak a kastélyban hófehér hajjal. Meg aztán, mégiscsak van haszna a talár szegélyén elterülő zöld sávnak, nem igaz? Szóval miután rendes választ nem kapok tőle, megvárom hogy feltápászkodjon, és egy gunyoros biccentés után karját elkapva kezdem el húzni magam után a tanári felé. Engem aztán nem zavar, ha mindenki előtt kell elmondanom mit csinált, de valaki előbb-utóbb meg fogja mondani a fiú nevét, hogy tudjam kit kell megbuktatnom megbüntetnem. Gondolati nyelvbotlás.
- Holnap délben találkozunk az alagsori medencében - vetem hátra, miközben ha akar, ha nem kényszerítem, hogy kövessen. Ha nagyon ellenkezik bűbájokat sem félek használni, és szemem sarkából minden rezdulését figyelemmel kísérem, nehogy bármivel meglephessen. Cuccaim az udvaron maradnak, kérdések még úgy sem születtek, szóval nem vesztettem semmit, majd később visszajövök értük.
- Olyan ruhában gyere amit nem félsz összekoszolni, eszközökre ne legyen gondod - hangzanak el az utasítások, ahogy immár a lépcsőkön lépkedünk felfelé. Ideje volt már kisikálni azt a medencét rendesen, azonban a feladatot nem mondom el neki, had találgasson holnapig. Elgondolkodtam a mosdó takaríttatásán is, de egy medencét tovább tart csillogóra sikálni egy fogkefével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 21. 22:28 | Link

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy


- Fogalmam sincs? - kijelentésnek szántam, de ahogy felnéztem a középen trónoló szoborra, inkább kérdés lett a végére. Bár van egy sejtésem. - Valószínűleg valami pletyka. Ha dobsz egy érmét, Felagund nem fog meghúzni bájitaltanon, vagy ilyesmi - vonom meg a vállam. Tuti nem a szerelmesek kútja, mert akkor már az összes borravalóm a kútban lenne. Nem mintha lenne okom félni, de biztos ami tuti alapon még a Júlia szobor melleit is megfognám Veronában. Ami nem is rossz ötlet.
Azért vigasztaló, hogy Elijah nem most fog itt elvérezni előttem. Nem tudom, mit kezdenék a helyzettel, és ebben az esetben nem csak Santos prof szedné le a fejemet, de valószínűleg Sárközinek is lenne hozzám pár szava.
Szemöldökeimet összeráncolva dőlök egy picit oldalra, hogy meg tudjam lesni.
- Hát ismerek pár olyan lányt, aki puhábbra esett volna - Nem hiszem, hogy ez lenne az utolsó mondatom, de ha holnap reggel nem kelek fel, akkor biztosan ez lesz a sírkövemre vésve.
Hangosan felnevetek a zene kérésére, majd várakozóan pillantok a gitárosra. Belekezd a Highway to Hell-be, de olyan nyomorultul megy szegénynek, hogy inkább átvált Beatles-re. Szép kis repertoár! Ja mégse.
- Egyet kell értenem. Bár ti eridonosok amúgy is jók vagytok, Sárki minden évben rendez medencés bulit nektek - billentem oldalra a fejem. Egy kósza pillanatra eszembe jut, hogy segíthetnék megszárítani a ruháit, de ebben a melegben szerintem alig kell neki pár perc.
- Egyébként hogy mennek a vizsgák? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Ha már itt vagyunk, legalább picit jobban megismerem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 22. 10:48 | Link

Professzor asszony


Theonra nem véletlenül aggatták a Hóvihar becenevet, ugyanis ehhez a természeti jelenséghez hasonlóan ő is előszeretettel forgatja fel az emberek életét, méghozzá fenekestől.   Valószínűleg ezt oly’ szeretett varázsháztartástan tanára is megtapasztalhatta, ráadásul a saját bőrén. Kétségtelenül nem a legjobb ötlet volt csókkal köszönteni egy tanárt. Oké, nem kifejezetten az üdvözlés egyik formája volt ez, sokkal inkább az udvarlás kategóriába lehet sorolni. Szerintem egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy drága Theonunknak igen beteges fétisévé vált a random emberek lesmárolása. Először az a kis kék prefektus, most pedig a feltehetőleg a fiúcska nővére. A srác is elég rosszul reagálta le a történteket, de vele még valamennyire ellehetett bírni, ő nem nyúlt rögtön drasztikus módszerekhez, mint a másik megtámadása bűbájokkal és a többi. Persze mit is várunk egy tanártól? Ők az erő demonstratív példaképei az intézményen belül, még szép, hogy ha kell, erőszakhoz fognak folyamodni. Mondjuk a Delacroix fiúnál már az is elszakította azt a bizonyos cérnát, hogy valaki képes volt ilyen könnyen visszautasítani őt. Így mikor a nő rángatni kezdi a tanári felé, közben mindenféle sületlenséget a fejéhez dobva, ő egyáltalán nem is figyel a szavakra. Durcás arckifejezéssel követi a nőt, közben meg-megforgatva a szemeit.
- Az öcséd sokkal jobb volt – jegyzi meg epésen a nő kijelentésére, miszerint az alagsorban találkoznak, hogy letöltse rászabott büntetését. Jól tudja, hogy ez egyáltalán nem volt a helyzethez illő mondat, ám úgy érezte, hogyha a másiknak keménykedni akad kedve, akkor már neki sem kéne kimaradni a buliból. Meg hát ez az igazság. Junt megcsókolni sokkal jobb volt. JG egy öreg, házsártos ba… asszonyság. Ráadásul így hátulról megnézne nem is valami szép. Sőt, inkább lapos, akárcsak egy deszka. Lehet, hogy egy fadarabon is többet fogni, mint rajta.
Szándékosan nem szól semmit arra, hogy milyen ruhában menjen majd. Fejében már el is készült a terv, miszerint a makacsságát felhasználva, már csak azért sem fog még ruhában se menni. Kapjon csak szívrohamot a tyúk, hátha elhalálozik benne!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 742
Írta: 2019. augusztus 31. 16:48 | Link

MeiMei



Költői kérdés volt inkább, de nem baj, ha lett rá amúgy válasz. Csak tényleg nem értem, mikor és hol találta ki ezt akárki. Jó, azt már láttam, hogy volt, akik simán belenyúltak és kivettek egy marék aprót, ha nem figyelt nagyon senki olyan, de hogy eleve mi volt a késztetés az elsőre, az homály. Nem fontos, hiszen sok ilyen van, amit használunk, de senki nem tudja megmondani, hogy miért így kell.
- Áhh. Beledobhatja az egész tárcáját, ha nem jót ír, megbukik. De amúgy csak nem értem, mire jó. Hogy használt valakinek valaha? - nem voltam sose híve az ilyen hiedelmeknek meg babonáknak, a fekete macskát is inkább simogatom, mintsem bármi mást tegyek, szóval, abszolút értetlen tudok néha lenni. Viszont túléltem, túl is fogom, ha esetleg holnap is eltanyálok, az a szerencse, hogy nincs olyan kiálló izé a közelben, hogy oda beverjem a fejem, vagy hát akad, de nem most fogom ezt felmérni, meg máskor sem. Túl morbid.
- Ó – nézek én is oda. Hát, engem ez a téma nem hat meg, a lányok szokása a súlyt meg a centiket nézni, jó, addig érdekel, hogy ne legyek akkora, mint valami ház és itt ki is merül. Legyintek hát. - Arra jó, amire kell. Nem eszek sütit, nem nő akkorára, meg hát... nem is az én hátsóm a fontos – huppanok le, ennyit erről. Az én szemeim még az arcokat keresik, vagy ha valami nagyon kirívó, oda mennek, de hogy hátulról stalkoljak, az nem jellemző. Na igen, ebből a szemszögből én a béna srác vagyok. De lassan felnövök, lesz még időm nézni, bármit, és akkor érdekesebb dolgok kellenek. A zene lassan indul, majd abba is marad, nem baj, legalább megpróbálta és vigyorgok is egy sort, nem fogok leoltani, szólhat bármi a háttérben, ha már gyakorolni akar. A hely meg ugye nem csak a miénk, nem mondom viszont, hogy ha nagyon rossz lenne, akkor már mondanám ezerrel.
- De jó is az! Nektek nem? Azt hittem mindenki kap egy olyat – áztatom és lógatom a lábam lefele, bár már nem olyan rövidek, hogy ne érjen le. Fura, mielőtt elkezdtem a sulit, mármint ezt, alig értem fel valamit, most meg aztán szép lassan már a fejek fölött is át fogok látni. Az alacsony fejek fölött. Anya mondta, hogy ez így lesz valószínű, az unokatestvére kosaras és vagy 2 méter, de én annyi nem akarok lenni. Az már sok.
- Hát... elmennek. Talán nem bukok meg idén sem. A gyakorlat még mindig nehéz. Minden évben lesz? Nem lehetne csak elmélet? - könnyű lenne, de aztán majd rájövök. - És neked? Te már gondolom kicsit feljebb jársz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Moon Jang Geum
Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 118
Írta: 2019. szeptember 2. 18:38 | Link

Theon
Ing / sapka

Szerencsére nincs hátul szemem, így nem látom ahogy forgatja a szemét. Ujjaim egy pillanatra teljes erőmből megszorítják csuklóját, ami fájhat is neki, de esetleges jajjgatását figyelmen kívül hagyva megyek tovább. Szemem összeszűkül ahogy megemlíti Junt, és ahogy felfogom mondata értelmét, megtorpanok beszéd közben, és jártamban is. Ahelyett hogy visszakézből felpofoznám csak intek egyet pálcámmal, mintegy pótcselekvésként.
- Pofix - sziszegem a mozdulattal egyidőben, véget vetve végre a fiú dumálásának. Ujjaim szorosan, de nem fájdalmasan szorítják, miközben könyékből kicsit távol tartom őt magamtól. Csak a biztonság kedvéért...
Nem kezdek el neki újabb kiselőadást tartani, hanem egyszerűen megindulok, magam után húzva a folyosón. Elkábíthatnám és lebegtethetném, ha tényleg lenne olyan idióta és ezek után sem maradna nyugton. Talán látszik rajtam, talán nem, de kihozott a sodromból, a diákok elkerekedett szemekkel bámulnak utánunk a folyosón, ahogy közeledünk a tanári felé. Odabent hűvös, érzelemmentes hangon tudakolom meg ki a mögöttem álló szájhős, majd nevét és arcát még egyszer jól megjegyezve adom ki az útját. Még a büntetést is elengedem, csak ne kerüljön még egyszer a szemem elé. A bűbájt nem szedem le róla, majd megoldja magának, ezzel már nem kívánok foglalkozni, így inkább megindulok vissza a Fénylő Udvarhoz, hogy elhozzam az ottfelejtett holmijaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. szeptember 10. 11:12 | Link

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy


Csak mosolyogva vontam meg a vállam a feltett kérdésre. Talán egyszer valakinek sikerült, és azóta mindenki más is reménykedik, hogy nem egyedülálló csoda volt.
- Bár olyat már hallottam, hogy Rómában az egyik ilyen kútból kiszedett érméket valami jótékony célra használták fel. Szerintem nagyon tuti lenne, ha a suli mondjuk a menhelynek küldené a pénzt. Így mindenesetre nincs túl sok értelme - ismertem el. Mondjuk ha jól informált vagyok - márpedig a falu kb egyetlen pizzafutárjaként eléggé az vagyok -, akkor a menhelynek nem kell aggódnia az anyagiak miatt. Luca, pardon, Rea elég szépen építgeti az életét.
Röviden nevetek fel Elijah-n, bár egy kicsit csodálkozok is. Hogy tud süti nélkül élni? Hamarabb tanultam meg sütni, mint főzni, és a mai napig legszívesebben a desszerttel kezdeném az étkezést.
- Elle néni inkább a beöltözős bulikat szereti - feleltem egy vállvonás kíséretében. - Ezért volt nálunk a farsang is, meg húsvétkor is valami jelmezt kellett szerezni, azt hiszem. Meg a medencés bulira amúgy is mindig befogadtok mindenkit - böktem felé a vállammal mosolyogva. Nem mintha terveznék elmenni rá, de azért még mindig jobban szeretem a nyitott opciókat, mint a zárt ajtókat.
- Aha, mindig kell gyakszi. De idővel könnyebb lesz, mármint belejössz majd te is - bólintottam egy aprót. Persze mindig többet kérnek, de komolyan gondoltam, hogy egyszerűbb lesz rá készülni. - Ja hát nekem kevesebb órám van már szerencsére. Az elemi mágia a húzó tárgy nálam, de idén simán megvolt - vigyorogtam büszkén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék