27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 45 ... 48 49 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 2104
Írta: 2019. augusztus 11. 21:01 | Link

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben Balatonfüreden | x

Ha jól tettem, hogy a telefonkész... szóval a mobilomat a szobánkban hagytam, hát legyen. Gondolom, azért nem baj ez, mert ide nem nagyon kell és így vigyázni, figyelni sem kell rá. Rendben, szóval mobil. Megpróbálom így emlegetni mostantól. Viszont van nekik más mozdítható cuccuk is, nem? Azt nem mobilnak hívják? Na mindegy.
- Oké, köszi - bólogatok hálás mosollyal Dankának - Nem hiszem ám, hogy kellene, meg inkább az a gondom, hogy így nem érnek el, de... ennyi idő alatt csak nem keresnek - vonok vállat derűsen. Igen, abból a két emberből, aki akármi miatt is hívna, valószínűleg egyik sem akar ebben a pár órában, amíg strandolni vagyunk, tekintve, hogy egyébként is valószínűleg két kezemen meg tudnám számolni, hányszor került sor telefonos kapcsolattartásra az elmúlt 1-2 évben, amióta van ilyen kütyüm. Remélem, Edithnek sem lesz gondja belőle, hogy ő meg tökre otthon hagyta a sajátját! Részemről egyébként igazán örülök, hogy Danka össze-vissza fotózgat. Lesz még mit kiraknom a falamra és egy rakat közös képünk Lauval. Mindig elfelejtünk csinálni.
Indul a nagy fagylalt körbenyalás! Legalábbis én aztán teljes mértékben részt veszek benne. Megkóstolok minden felkínált gombócot és mindegyikre hálásan, jólesően bólogatok. Klasszak nagyon. Hamarosan szedjük magunkat és bandukolunk a strand fele, elnyalogatva még fagylaltjainkat, elrágcsálva tölcséreinket, kidobva szalvétáinkat és mire ennek a műveletnek a végére érünk, már látjuk is a bejáratot. Átadjuk a jegyeket és mienk a terep.
- Azta - folytatódik ámuldozásom, miközben beljebb sétálunk. Összemosolygok a lányokkal és megyünk valami kellemes helyet keresni. Nincsen tele a tópart, viszont tény, kevesen sincsenek. Megnézem én is magamnak alaposan a különféle gumimatrac költeményeket. Látok egy unikornis alakút is, amire egészen felragyog az arcom és mivel mutogatni nem akarok, csak háztársaimra pillantok és fejemmel arra bökök.
Kis bandukolás után találunk egy tök jó kis táborhelyet az egyik fűzfa árnyékában. Tökéletes. Félúton van a bódék meg a víz között. A játszótér sincs az arcunkban, de rálátunk mindenre. Terítünk le valami plédet és elkezdtünk szépen lepakolgatni. Leguggolva kutatok vászontáskámban. Nem akarok mindent elvinni az öltözőbe, inkább magamhoz veszem a gatyámat és ennyi. Innen nézek fel a többiek rendezkedésére, barátnőmre mosolyogva. Jól érzem magam. Nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 3601
Írta: 2019. augusztus 12. 17:21 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Igazából eszem ágában sincs kedvenc HVH-mat hátrahagyva csapódni a félig vadidegen emberkékhez. Nem azt mondom, aranyosak hogy foglalkoznak velem, meg így most már legalább a hazaúton nem fogja össze-vissza csapkodni a hajam a menetszél, de nem azért vagyok itt, hogy barátkozzak. A nyuszifüles opciót meg felejtsük is el. Örömmel veszem tehát a hozzám csatlakozó Dimi bácsit, és nekiállhatunk kitalálni mit szeretnénk csinálni. Kicsit meg vagyok illetődve, hiszen nem volt még részem ilyesmiben, de igyekszem sodródni az árral, semmit sem tönkretenni/elveszteni, és nem csinálni hülyeséget se. Huhh, mire végiggondolom mit ne csináljak a lista elejét el is felejtem, nem lesz ez így jó.
- Áh, akkor tényleg a társas - bólintok ahogy meghallom a festés sem úgy festés ahogy én azt elképzeltem. Jó, jobban belegondolva furi is lett volna ha csak úgy hozzánk vágnak vásznat meg festéket... De ki lennék én ha nem érteném félre a dolgokat?

Menet közben folyamatosan bólogatok, hogy veszem az adást, és mentségemre legyen mondva egy kisebb kuncogással megállom az ÖTyE lereagálását. Pedig nem egyszerű, ezt azért el kell ismerni. Akkor azért meglepődök, és a mosoly is egy pillanatra lecsúszik az arcomról, amikor nem ismerem fel a játékot ami az asztalokra van kirakva. Öhm. Pardon? Ez meg mégis mi a kockás fülű teknősbéka?
- Akkor oda? - biccentek (hiszen mutogatni milyen dolog már, ugye) fejemmel egy asztal felé, ahol még csak ketten ülnek körben, látszólag játékostársakra várakozva. Körbepillantok, és ha jól veszem le négyen játszanak egy asztalnál, így az jó lehet, de... Mi ez a játék? És miért csak ez van? Az ott a polcon komolyan egy Activity és senki nem játszik vele?! Továbbra is megrendülve veszem az irányt két fiatalabb asztala felé, ha Dimi bácsi megindul, akkor picit mögé húzódva, őt követve. Öhm, jah, lehet kicsit berezeltem? Neem, nem, nagy levegő, menni fog ez, nem baj, majd menet közben kitalálom, csak nem lehet olyan bonyolult, ugye. Híres utolsó szavak.

Az asztalhoz érve lefutjuk a kötelező udvariassági köröket, majd helyünket elfoglalva játékhoz is kezdünk. Annyira jól adhatom a magabiztost (nem), hogy "fiatalabb kezd" alapján mindenki az én lépésemre vár. Nézem az asztalon gúnyosan terpeszkedő játéktáblát, ami amúgy tök cuki, hogy ilyen kis felépíthető mezőkből áll, remélem a végén megengedik hogy építsek belőle egy tornyot. Szóval csak nézem, és várok. Ők is néznek, és ők is várnak.
- Izé, kaphatok bábut és dobókockát? - nyújtom ki végül a tenyeremet, hátha csak elfelejtettek adni, mert arról fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem az építhető játéktáblával, ha nem tudok rajta lépkedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 1644
Írta: 2019. augusztus 12. 19:23 | Link

Hurrá nyaralunk!

Danka, Edith, Thomas

Balatonfüred | aug 18 | o | oo


Próbálom türelmesen megvárni, amíg mindenki kinyalakodja magát, de valljuk be őszintén nincsen egyszerű dolgom. Egyáltalán nincs. Több oka is van ennek. Az egyik természetesen az, hogy itt ez a rengeteg víz. Igen, mondhatni sürgős nekem eljutni a strandra. De hát hydromágus vagyok úgy csak érthető a dolog, nem? Olyan ez, mint amikor egy leszokott alkoholistát bezárnak egy szobába, kirakva neki egy nyitott üveg isteni finom többéves brandy-t. Amihez nem tud hozzáférni, de érzi az illatát. Tiszta téboly, nem? Na, valami ilyesmi most nekem a Balcsi. Tudom, hogy ott van, érzem. Meg ugyan nem fogok részegülni tőle, de hogy már alig várom a találkozást a sok vízzel, hát az is tuti. A másik ok meg … hát, szóval próbálok tényleg de tényleg odafigyelni mindenre, ami körülöttem történik. És nem megragadni olyan apróságoknál, hogy nyaralunk, hogy luxus-szobánk van, hogy milyen szokatlan – mármint persze jó, de a tangapapucs az azért eléggé meglepett valljuk be őszintén – ez a szerelés, amiben a barátom ücsörög mellettem. Nem mehetnénk már, de tényleg? Légyszi!
Szerencsémre felfigyelek Edith bambulására, enyhén biccentett fejjel figyelem először a távozó srácokat, de hamar rájövök, hogy nem is őket nézi a leányzó. Így máris semmi érdekes nincs számomra a furán ránk pislogó duóban, helyettük inkább Edithet figyelem. Hamar kiderül, hogy min töprengett. Még mielőtt újabb figyelemelterelési dolgokon töprenghetnék, bedob egy kérdést, amiért hihetetlenül hálás leszek hirtelen.
- Te nem láttad, hogy milyen fürdőszobáink vannak? Meg nem próbáltad ki, hogy milyen kényelmesek az ágyak? Azonnal a birtokába vett mindent, a kádba engedtem neki egy kis vizet, szóval valószínűleg ha visszaérünk, akkor majd takaríthatok rögtön – felelem egy hatalmas mosollyal, összenézve Thomasszal. Felemelő látvány volt, ahogy a csodacica egy forma1-es versenyautót megszégyenítő sebességgel bevágódott a hatalmas nagy kád alján lévő kis vizecskébe. Hogy mugli módszerrel takarítom-e össze, vagy másképp, hát azt még nem tudom. A fényképezés meg, valóban jó ötlet, főleg így hogy sokan vagyunk és nem kell nyújtózkodni, mint szelfi készítésnél. Igaz hogy nem mindenki lesz benne egy fotóban, de majd erre is kitalálunk valamit.
Szerencsémre hamarosan már a strand területén bolyongunk, fantasztikus látvány az egész. Hívogató füves területek, csalogatóan finom illatok a bódék felől, na meg a víz. A gumimatracok határozottan mulattatnak, a delfinkutyás az egy dolog, az unikornis az meg teljesen rendben van. Jaj igen, már el is felejtettem, hogy mekkora sláger a mugliknál az unikornis. Na de azt a pizzaszelet formájú matracot például nem tudom hova tenni. Elférni se lehet rajta kényelmesen, belekapaszkodni meg, nem is tudom. Furcsa, az a lényeg.
- Szerezhetünk majd matracot, ha gondoljátok. Meg strandlabdát, ha nem hozott valaki – több ötletem is lenne, de inkább nem árasztom el a többieket velük. Például, hogy béreljünk vizibiciklit. De olyan csúszdásat. Azzal beljebb is lehet menni, ugrálni is lehet róla, meg csúszdázni. Fantasztikus lesz ez a nap! A helyünk is elég hamar kiválasztódik, lepakolunk, majd jelzem a többieknek, hogy megvárom őket itt, amíg átöltöznek. Ha jól emlékszem láttam pár öltözőkabint az út mentén. Amint egyedül maradok gyorsan leveszem a felesleges ruháimat, elpakolom őket, előkészítem a törölközőt, felkötöm a hajamat, hogy ne legyen majd útban. Aztán nekiállok bekenni magam naptejjel, fő a biztonság ugyebár. Reményeim szerint el is készülök ezzel a művelettel, mire visszatér mindenki és már csobbanhatunk is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 335
Írta: 2019. augusztus 13. 11:57 | Link

Party squad Love
#balatonfüred #augusztus18délután #ootd #alittleparty...#secondootd
  Amikor először hívtam a szüleimet azzal, hogy akkor mennénk, azt hittem, hogy nagyon felelőtlennek fognak tartani és megtiltják. Még mindig nem rajonganak a gondolatért, hogy kviddicsezem, de az iskola év elején küldött tanrendet, hogy mikor mi lesz, így tisztában vannak az egyre közelgő meccsemmel és a vizsgaidőszakkal is. Mindig azt gondoltam, hogy amint végre tizenhét leszek, nem kell engedélyekért rohangálnom a szüleimhez és viszonylag önálló lehetek, aztán láss csodát, az első "felnőtt" nyaralásom is szinte teljes mértékben tőlük függött. Aztán meglepően normálisan fogadták, hogy hiába lenne egy csomó dolgom, én azért megszöknék pár napra a Balatonra, és kaptunk két szobát, amit ugyan nekünk kell takarítanunk és mindent mi intézünk, de ez is jóval több, mint a semmi. Azt mondták, hogy már nagylány vagyok, úgyhogy az ilyen dolgok is az én felelősségeim. Ha nyaralni szeretnék, akkor nyaralok, a következményeket pedig szintúgy elviselem. Egészen kielégítő ez a szituáció számomra.
- Nincs mit - mosolygok vissza Thomasra. Én is kétlem, hogy engem keresnének idő közben, maximum azért, hogy meggyőződjenek olyan dolgokról, minthogy rendesen takarítunk magunk után, nem használunk mágiát, és amúgy jól érezzük magunkat.
- Örülök, hogy ő is jól érzi magát - bólogatok lelkesen a benitos történet után. Régen sokat mondtam anyáéknak, hogy szerintem felesleges akkora kád, amikor itt van a Balaton, biztosan mindenki csak a homokot szándékozik leáztatni magáról a fürdőben, de úgy látszik, most nagyon is kapóra jön az óriási fürdőszoba. Viszonylag hamar a parton találjuk magunkat, ahol egy nálunk már kevésbé lelkes lány elveszi a jegyeinket és beenged minket. Részben megértem és sajnálom, amiért nyáron is dolgoznia kell, de szerintem nehezen találhatott volna jobb munkahelyet az idényre. A többiek mellett bandukolva én is rácsodálkozok pár dologra, holott már ezerszer láttam a különleges alakú matracokat, és biztos vagyok benne, hogy még amikor elsős voltam, a szüleim vettek nekem egy unikornisosat születésnapomra, de azt valószínűleg Pesten hagytam, mert nem gondoltam, hogy én a közeljövőben nélkülük jövök üdülni.
- Mindkettő jó ötlet - vetem oda gyorsan, fürdőruhával a kezemben, ahogy elindulok az öltözők felé. Szerencsére azért elhelyeztek néhány táblát, ami mutatja merre kell mennie az ember lányának, ha ruhát szeretne cserélni. Bár gondolom nélkülük sem lehetne eltévedni, miután minden viszonylag átlátható.Már én is nagyon igyekeznék a vízbe, így gyorsan kapkodom a lábaimat arrafelé.
- Itt kint találkozunk - mondom a másik két navinésnek, akik szintén nem öltöztek át a szállodában, ha időközben sikerült tartaniuk a tempót. Bevetem magam egy fülkébe és amilyen gyorsan és lelkesen edzések előtt szoktam öltözni állok neki itt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 139
Írta: 2019. augusztus 13. 13:10 | Link

Balatoni nyár
Én | Fürdőruha | 08.18.

Igaz, beoldalaztam kicsit a fürdőbe hogy arcot és kezet mossak az izzasztó út után, de mivel épp az a veszély fenyegetett, hogy ha huzamosabb ideig bámulok a kádra beleugrom, és estig nem szednek ki, inkább rögtön elkaptam a tekintetem miután megláttam. Igyekeztem inkább a Balatonra koncentrálni, és magamhoz képest sietősen hagytam ott a csapot. Az ágyra leültem, de csak annyi időre, amíg bőröndömből előhalásztam a fürdőruhám, utána az ablakohoz sétálva vártam meg míg megkapom a jelzést, hogy mindenki kész és indulhatunk.
- Hát de jó neki - sóhajtok fel a gondolatra, hogy a kis szalamandrapárduc (valami ilyesmi volt a neve) már kedvére pacsálhat a kádban, amíg mi az aszfalton kutyagolunk csak a strand felé. Hangomból tisztán kiérezhető a vágyódás, remélem nem annak tudják be, hogy szívesebben maradnék a szálláson, hanem hogy szívesen mennék már be a vízbe.
Nézelődve követem a többieket, rácsodálkozva erre-arra. Megmosolygom az unikornisos gumicsodát, aztán észreveszek messzebb ételbódékat, játszótereket. Nem jártam még itt, így minden újszerűen hat, de igyekszem nem elkeveredni a többiektől. Nem pakolok le semmit, Laurát magára hagyva veszem be én is az egyik öltözőt. Bólintok Dankának, hogy persze, majd miutn megfigyelem hová mennek be, én is eltűnök egy faajtó mögött. Rákattintom a zárat, majd gyorsan átvedlek, hogy aztán nem egészen két perc múlva már eddigi ruháimmal a szatyorban lépjek ki az ajtón.
Alapból egyébként eszembe sem jutott volna rendes ruhában lejönni a partra. Most azonban féltem, hogy ha ott találom magam a fürdőszoba közepén fürdőruhában, akkor tényleg megkísért a kád, és Benitoként vetődök a vízbe. Alapból nem szoktam ennyire hevesen reagálni a fürdés gondolatára, de rég volt szerencsém zuhanyzón kívül máshoz, az pedig csak még rátett egy lapáttal a dologra, hogy a melegben utazgatás miatt kellemetlenül ragadósnak éreztem a saját bőrömet.
Bevárjuk egymást, és amikor mindenki elkészült, visszaindulunk Laurához. Vászontáskámat a földre rakom a többieké mellé, majd türelmesen megvárom, hogy mindenki bekenegesse magát, miközben vágyódó pillantásokat vetek a víz irányába. Ha esetleg felajánlanák a naptejet visszautasítanám, nem szoktam és nem is szeretek ilyesmit használni. A bőröm nem ég le, cserébe csodás kis allergiás kiütéseket tud okozni ha nem a megfelelő fajtával kenem be magam, és annál minden csak jobb lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 3601
Írta: 2019. augusztus 14. 18:37 | Link

Adrian
Éééééén

Ahogy azt az Edictum is megírta, a Zippzhar család bezsuppolta a cuccokat a kocsiba, majd miután hatszor minimum átrakosgattuk a bőröndöket, hogy beférjek Márk mellé, nekiindultunk a Balaton felé. Gondolom senki nem lepődik meg nagyon, ha azt mondom nem ez volt életem utazása, és nem túlzok ha azt mondom, hogy félpercenként kezdtük el meggyilkolni egymást a bátyámmal. Anya már pár kilométer után a halántékát masszírozta, Apa feltekerte a Rock FM-et, mi pedig felváltva jajgattunk és vagdalkoztunk. Nem, nem késsel, nem kell hívni a gyámügyet, szavakkal kérem, szavakkal.

Boldogan esek ki a kocsi ajtaján, mikor végre engedélyt kapok a kiszállásra. Élvezettel pakolászom vissza ízületeimet a helyükre, és kiélvezem a pár másodpercnyi csendet amikor már sem a zene, sem a többiek nem üvöltöznek a fülembe, majd beállva málhás szamárnak segítek felcipekedni a szobáinkba. Fogjuk fel edzésnek, és akkor kevésbé fáj a dolog.
Minő meglepetés, rajtam kívül mindenkinek tespedni van kedve, szóval egy tíz perces pattogás után inkább otthagyom őket, és egyedül indulok meg felfedezni a környéket. Nem figyeltem hová jöttünk, így a várost sem mondanám meg senkinek, de az egyik szabadstrandra sikeresen bekóricálok mindenféle helyismeret nélkül is. Masa, Balatonizé 1:0. Vállamon csüngő szatyromat lengetve előre-hátra szlalomozok át a futkorászó gyerekek között, majd megkorduló gyomromva pillantva célirányosan indulok meg a bódék felé, beállva a palacsinta-sorba. Kikérek egy szép nagy adagot, egy olyan alkohomentes citromos sörrel (hiába a varázsvilág, ha a mugliknak a 17 még nem mond semmit), és felcsillanó szemmel telepszem le egy üres helyre.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 14. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 2104
Írta: 2019. augusztus 14. 21:34 | Link

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben Balatonfüreden | x

Kétlem, hogy Edith vágyakozó szavait hallva akármelyikünk is feltételezte volna, hogy a hotelbe akar visszamenni, nem pedig a Balatonba akar most azonnal berohanni. Mint a mágnes, úgy vonzza a lányokat a víz. Oké, én is akarom már. Nem is igazán húzzuk tovább az időt, átadjuk magunkat a strandolásnak. Matrac? Labda? Jöhet minden!
Ahogy a kis csapatunk megindul az öltözők felé, hátra mosolygok még Laurára, hogy jövünk ám egy szempillantás alatt. Miután odaslattyogtunk, bólintok Dankának a találkahelyre, aztán bevetem magam a nem túl tágas, ám mindenképp izgalmas kis kabinba. Nekem izgalmas. Szerencsétlenkedek egy keveset benn, ám ezt a menetidőm nem nagyon sínyli meg. Hamarosan ismét teljes a trió és mehetünk vissza a helyünkre.
Ruháimat karomra dobva hozom őket visszafele. Jókedvűen tárgyalunk arról, melyik lépcsőn lenne érdemes bemenni a vízbe, miközben visszaérünk barátnőmhöz, aki már szintén fürdőruhában virít. Egy falatnyi, fekete fürdőruhában. Végigtekintek rajta és egy hosszú pillanatig csak állok ott a plédünk mellett, kissé ábrándos mosollyal, aztán gyorsan becsukom a némileg eltátott számat és lerakom a cuccaimat, lazán összehajtva.
- Ezt a fürdőruhát is együtt vettétek? - nézek guggolásomból Lauráról Dankára, majd vissza. Mintha ilyet mesélt volna, hogy többet vásároltak akkor. A másikat már láttam az alagsori medencénél.
- Nagyon csinos - bólogatok mosolyogva, miközben felegyenesedem. Az én fürdőgatyám most nem az a sárga, tekergőző mintás. Nem akartam, hogy a muglik szívrohamot kapjanak. Különben sem volna törvényes ilyen megbűvölt ruhadarabokban feszítenem előttük. Ezen a most viselt, sötétkék nadrágon fehér, világoskék és zöld teknőcök úszkálnak. KATT Mármint nem úszkálnak tényleg. Csak vannak. Meglehet, ez a holmi talán még jobban kiemeli, hogy nem vagyok éppen barnabőrű. Mondjuk vészesnek se annyira vészes a fehérségem. Nem vakító. Ért már valamennyi napfény bizonyos alkalmakkor. Az utóbbi hetekben például edzésekkor. Apropó: már látszik rajtam az aikidó-fúzió. Ruhában nem igazán, de anélkül igen. Liam bácsi mondta, hogy ettől a harcművészeti ágtól soha nem leszek egy Herkules, főleg, hogy az alkatom se olyan, viszont mivel eleve vékony vagyok, szálkásodni hamar elkezdek. Elkezdtem.
- Valaki bekenne? - emelem meg kérőn a naptejet, hiszen nekem igen nagy szükségem van rá. Elsősorban természetesen barátnőmhöz intézem a kérdésem és igazán remélem, hogy ő lesz a jelentkező, viszont nem véletlenül általános az indítványom, hiszen ha mégsem akarja ezt, szeretném, ha nem kéne nemet mondania, aztán meg rosszul éreznie magát miatta. Elég, ha nem jelentkezik a feladatra. Minden esetre én türelemmel várom, ki lesz az a kedves.

¤ ¤ ¤
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 1644
Írta: 2019. augusztus 14. 22:57 | Link

Hurrá nyaralunk!

Danka, Edith, Thomas

Balatonfüred | aug 18 | o | oo


A nagy fürdőszoba és kád az nekem is nagyon tetszik, szóval nem csak Benito hálás érte. Azért egy kicsit sajnálom a csodacicát, hogy ő most nem jöhetett le velünk a partra, de sajnos eléggé feltűnő egy jószág. És nem tud úgy tenni, mintha plüss lenne. Meg hogy nézne az ki, ha a vízpartra plüsst visz le magával az ember?! Oké, igazából ez nem is lényeges, nem különösebben érdekelne, hogy ki nézne teljesen hülyének azért, mert „felnőtt nő” létemre egy plüssmacskával a hónom alatt közlekednék.
Rámosolygok Edithre, egyetértően bólintva egyet. Bizony, a csodacicának nagyon jó, ő már lubickolhat kedvére.
- Nemsokára mi is csobbanhatunk, és nekünk is nagyon jó lesz – válaszolom neki. Van valami különös a lányban, nem tudnám megmondani, hogy micsoda. De azt tisztán érzem, hogy ő is nagyon vágyódik már vízben lenni. Hasonlóan hozzám. Nem töprengek el rajta, ahhoz túl sok az élmény, csak hagyom, hogy a gondolataim random vándoroljanak a fejemben, néha-néha kiemelek pár fontosabbat. Mint most például a szállással kapcsolatban egyet.
- Danka, van lehetőségünk főzni esetleg szabad ég alatt sütni is? Mondjuk szalonnasütés? – fordulok a lány felé bandukolás közben. Főképp az utóbbira lennék kíváncsi, ahhoz még extra felszerelés se kell. Négy botot már csak találunk, nyársat faragni nem nehéz belőle – még én is tudok, anélkül hogy elvágnám a kezemet -, szóval valamelyik este simán lehetne ez a program, ha van ilyen hely a szállás közelében. Ha meg nincs, hát, az se baj.
Viszonylag hamar átöltöznek a többiek, legalábbis én még nem fejeztem be a krémezést, mire visszaérnek. Lábaim, karjaim kész vannak, épp a hasamat kenegetem, és azon gondolkozom, hogy a hátamat vajon hogy fogom bekenni, amikor felocsúdok a hangokra. Mosolyogva pillantok rá a vidáman csacsogó lányokra, konstatálva, hogy mindenkihez illik a fürdőruhája. Színben is meg fazonban is. Amíg elvoltak láttam egy-két nagyon fura összhatású hölgyet, szóval most már van viszonyítási alapom is. Tekintetem lassan téved tovább a fiú felé, automatikusan nyelek is egy aprót a reakciója láttán. Deja vu.
- Iiigen – bólintok gyorsan, picit dadogva. Igen, tényleg. Dankával voltunk vásárolni, együtt vettünk fürdőruhákat meg minden. Igen. Unikornisos pizsama, cukrászda, vonatozás. Oké.
- Öhm, köszi. A … a te … látom neked se csak a navinésed van – sikerül kinyökögnöm valami választ, ahogy végigmérem a barátomat. Észreveszem rajta a változásokat, hát persze, hogy. Igaz, hogy csupán egyszer láttam fürdőnadrágban, és az se most volt, de emlékszem. Mindenre. Pontosan, részletesen. Oké, figyelemelterelés.
- Danka, Edith nagyon csinik vagytok ti is – fordítom a figyelmemet ismét a lányok felé, időnként lopva vissza-visszapillantva a teknősökre, vagy egy-két izomcsoportra. Ha most azonnal felpattanék és berohannék a vízbe az is késő lenne. Feltűnik viszont, hogy egy ideje már abbahagytam a naptejezést, így öntök egy keveset a tenyerembe, majd gyorsan bekenem az arcomat. Talán túl gyorsan is, lehet, hogy pár helyen nem dolgozom be eléggé a bőrömbe. Tétován pislogok le a még mindig krémes kezemre; vagy lemosom vagy belekenem valahova. Te jó ég, mennyire nem szeretem ezt az érzést az ujjaim között!  Thomas mintha gondolatot olvasna, vagy nem tudom, de egy harmadik megoldást hoz fel. Tényleg, rákenhetem a hátára a felesleget! Öhm, oké, ezzel lehet némi gond. Tekintetem találkozik a fiúéval és biccentek egy aprót. Próbáljuk meg.
Felállok hát én is, mögé lépek, de egyelőre nem nyúlok a flakonért. Ha mégse menne akkor ne menjen kárba annyi krém. Egy pillanatra végigfut a fejemen, hogy most aztán elég furán festhetek ahogy feszülten koncentrálva nyúlok Thomas háta felé, nagyjából úgy, mintha valami riadt kis állatkát próbálnék megsimogatni. Pedig én vagyok az a riadt kis állatka jelenleg. És győzelem, hozzáérek a hátához! Sőt, meg is mozdítom a kezemet. Az igaz, hogy enyhén remegve, de megteszem! Ezen felbátorodva gyorsan előrenyújtom a mancsomat, jelezve, hogy krémet kérek.
- Hideg lesz – figyelmeztetem Thomast, majd lassú mozdulatokkal rákenem a naptejet a hátára, kicsit be is masszírozva azt. Annyira a mozdulataimra koncentrálok, hogy nem veszem észre a remegés abbamaradását, sem az eddig érzett enyhe szorító érzés eltűnését a torkomban. Ujjbegyeim óvatosan siklanak végig a puha bőrön, izmokon, amíg a hadműveletet befejezettnek nem ítélem. Remélhetőleg addig a többiek is bekenegetik magukat, meg egymást. Remélhetőleg nem csak ránk várnak.
- Így jó? – kérdezem óvatosan, remélve, hogy csak a hátához kért segítő kezet. A többi részét be tudja kenni egyedül is, hát nem? Én is be tudtam. Csak a hát … ó. Még mindig a fiú mögött állva elvigyorodok, pedig hát megijednem kéne attól, ami elhangzik a számból.
 – Te jössz, egy hátkenegetés rendel – majd a lányok felé fordulok és hirtelen lelkiismeret furdalásom lesz, hogy szegényeknek itt kell várniuk, amíg én a határaimat feszegetem. Hála az égnek ezzel sincs gondom. Csak épp Edith már nagyon menne a vízbe, ez egyre jobban látszik rajta, nyilván Danka is, szegénykék. – Mindjárt megleszünk, de ha nem akartok várni előre is mehettek…
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. augusztus 14. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 335
Írta: 2019. augusztus 17. 18:55 | Link

Party squad Love
#balatonfüred #augusztus18délután #ootd #alittleparty...#secondootd
Lelkesen bólogatok arra, hogy milyen jó lesz nekünk. Bár én a fagyizást is élvezem, meg úgy mindent. Gondolom, Lau is élvezi, csak szívesebben lenne már vízben. Meg is értem, a Balaton egy csoda, még ha sok magyar panaszkodik is, hogy nincs tengerpartunk, én szeretem a Balcsit és nem cserélném el semmire. Lehet, csak elfogult vagyok, de nekem kiskoromban is teljesen elég volt, ha csak idáig jöttünk. Amúgy sem jártunk fürdeni máshová. Rengeteget utaztunk, de ott várost néztünk és sosem pihiztünk.
- Hát, a szálloda területén kétlem, hogy lenne. De biztos, hogy van a közelben olyan lehetőség - válaszolom végül, egy kis gondolkodás után. A szállodában csak reggelit kapunk, ha minden igaz, a többit nekünk kell megoldani. A szalonnasütést pedig én is jó ötletnek tartom, csak egy gitár kellene és már teljes lenne az összkép. Bár a hangszer nélkül is nagyon jó program lenne.
Viszonylag gyorsan végeztünk mindhárman, megvártunk egymást és vissza is bandukoltunk csapatunk utolsó tagjához. Ott a levetett ruháimat a táskám mellé raktam és hallgattam a kis gerlepárunk beszélgetését. Igazából egészen szórakoztató a jelenet, ahogy Laurának eláll a szava, de semmiképp sem akarom, hogy úgy érezzék, mi most minden lépésüket figyeljük. Ezért inkább cinkos mosolyt küldök a mellettem álló Szivárványlány felé, majd ha rám néz, akkor az egyik kezemmel átkarolom.
- Köszi. Mindenki tök jól néz ki - azért vicces, ahogy néha a kettejük beszélgetésébe gyorsan belevonnak minket is. Amikor elkezdődik a krémezős jelenet, még a fejemben van, hogy a lány érintésfóbiájával könnyebb lenne, ha most felajánlanám, hogy inkább megcsinálom én, de az még furább lenne, úgyhogy hagyom, hogy megbirkózzon vele. Szeretném el is terelni a figyelmet róla, ha már tudom, hogy nehéz neki, akkor legalább ne őket nézzük mindketten.
- Neked be kell kenni valamidet? - kérdezem a mellettem állót, és remélem, hogy igen, mert én utálom, amikor ebben a trugyiban tocsogok, így soha nem is használok. Szerencsés vagyok ilyen szempontból, genetikailag barnább vagyok, mint a többiek, így nem is nagyon égek le. Ha meg igen, akkor túlélem, annyira sosem durva. Közben felénk gurul egy labda, majd lassan a tulajdonosa is belekerül a látószögembe. Én előbb felkapom a földről, megvárom, amíg a kisfiú is odaér hozzánk, odaadom, ő megköszöni. Ez az egész procedúra annyi időt vesz igénybe, hogy már csak azt hallom Laurától, hogy bemehetünk nélkülük.
- Én akkor elindulok. Jössz te is, Szivárvány? - kérdezem tőle, miközben én már egyik lábamról a másikra állok, amíg választ nem kapok. Örülnék, ha ő is jönne, mert én már csak bele akarom nyomni magam a vízbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Black
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Egyetemi tanár


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2862
Írta: 2019. augusztus 18. 18:35 | Link


x summer bummer x aggodalomra semmi ok, Bence

Életemben nem volt részem ilyen dög unalmas legénybúcsúban.
Szilárd jó barátom, még a klinikán találkoztunk, egyszerre kezdtük gyakorlati éveinket a belgyógyászaton, ugyanazon gyógyító kezei alatt, együtt voltunk Amerikában is, hát magától értetődő volt, hogy támogatom szabadsága talán utolsó, igazán élettel teli estélyén, de.... erre nem feltétlenül számítottam. A fiúk idő előtt - olyannyira idő előtt, hogy jóformán még a Nap se ment le rendesen - kidőltek a szálloda jakuzzijában egy olcsó guminő és egy drága pezsgő társaságában, én pedig hamar meguntam, hogy nem kelnek fel, szóval minden felelősségtudat és bro életérzést magam mögött hagyva kiszálltam, megtörölköztem, majd egy strandpapucs, a kulcsaim, és egyéb személyes fontosságok számára neki is vágtam a magyar tengerpartnak. Stellát alapvetően nem volt nehéz észrevenni, ha azt vesszük, hogy látótávolságon belül ő van a leginkább felöltözve. Néha még felé-felé pillantok, miközben kiállom a sorom, majd két sajtos-tejfölös lángos és egy pohár csapolt sör kíséretében le is huppanok vele szemben. Gondolom, ez csak nem számít senki szemében zaklatásnak - ha már kiskorúnak is csak a nagyon szigorú, mugli szabályozásokat követve nevezhetjük.
- Leülhetek? - megállok vele szemben, az asztal sarkánál, majd ha megkapom az engedélyt, helyet is foglalok a szemközti padon. - Jó étvágyat. Nem vagy te ahhoz még kicsi? - célzok itt az előtte álló sörre, majd bele is harapok a saját lángosomba, mintha mi sem történt volna.
Utoljára módosította:Adrian Black, 2019. augusztus 29. 09:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 3601
Írta: 2019. augusztus 18. 21:27 | Link

Adrian
Éééééén

Elképzelhető, hogy úgy döntöttem költőpénzemből kihozva a maximumot, végigeszem a menü palacsina-részét. Épp egy lekvárosnak érek a végére, amikor egy megzólítás felpillantásra késztet. Strandreflexként tekintetem rögtön az arcára ugrik, hiszen hemzsegnek körülöttem a a félmeztelen emberek, és nem akarok én itt konfliktusokba keveredni. Két asztallal odébb is volt valami vita az előbb arról, hogy valaki túlságosan megbámult valakit, nekem meg az ilyenhez... áh, nem is értem.
- Óh, persze, szia - veszem észre Adriant, és meg is látszik a felismerés pillanata, mivel azzal a lendülettel terül el egy széles mosoly arcomon. Tudom, tudom, az egészségesnél több tanáromat tegezem, de valahogy mindig kicsúszik a számon a forma, és ha az illető éppen nem javít ki, hát akkor úgy maradunk. Felnyalábolok egy nutellás darabot, de mielőtt beleharaphatnék, jólnevelten bólintok felé.

- Neked is - csak egy pillantást vetek a lángosaira, hümmögve kezdve elgondolkodni azon, én miért nem hoztam magamnak olyat is. Végül azért elégedetten harapok egyet, úgy próbálva végiggondolni mire értette a második mondatát. Sokat segít, amikor elkapom tekintetét, és immár mindent értve nyelem le nyugodtan a falatot mielőtt válaszolnék. Jobb kezemmel megfogom a dobozt, és úgy fordítom, hogy a 0,0% felirat jól látható legyen.
- Ah, ez csak ilyen mentes citromos. Egyrészt személyi sincs nálam, szóval nem is próbálkoztam, másrészt nekik úgysem mondana sokat a tizenhét évem.
Ez van, szerintem még egy jó tíz évig nem kapnék személyi nélkül semmit, tekintve magasságomat és gyerekes arcomat. No, annyira azért nem bánom, nem mintha annyira hiányozna nekem az ivászat. Lóbálni kezdem lábaimat, fellelkesülve a társaságtól, izgatottabban tekintve a másikra, mint ma egyáltalán bármire is. Beleértve a palacsintákat. Ami azért nagy szó.
- Mi újság? Ha azt mondod valamilyen tanári kirándulás van, akkor mondjuk lehet megijedek - nézek fel érdeklődően a nutellásomtól, majd fájdalmas rövid búcsút véve a papírtálcámon sorakozó finomságoktól, az italom felé fordítom figyelmem, hogy megpróbáljam kinyitni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 19. 14:58 | Link

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.


- Milyen egy ál-szent? Olyan fura ruhákban van, mint a templomos képeken a csávók? Meg a csávók, akikről azt mondják, nők? - kérdezem, a plafonra pillantva, össze is vonva a szemöldökeimet, ez a meghatározás nekem most nem teljesen egyértelmű. Sosem láttam még álszenteket. Azok a ruhák nagyon nem babák már, csupa lógó függöny. - Vagy ilyenek?
Le is szegem az állam, olyan dupla-tokám van, hogy tanítani kellene az iskolákban. Ilyen egy igazi áll-szent. Nem, ennek nincsen semmi értelme, inkább fel is emelem a fejemet.
- És mennyi időnként kell meginni? - kérdezek vissza, ha anya itt lenne, tuti szólna, hogy még vannak fontos kérdések, amiket nem tettem fel, mint hogy milyen mellékhatásai vannak... vagy ilyesmi. Talán én is rákérdezek, de az is lehet, hogy nem. Most még pihentetem, ennyi biztos.
- Ja, nem, semmi baj, kezdem megszokni a fájdalmat. Van, amit egészen kedvelek is, csak ez... hát ez nem az - állapítom meg, meg sem moccanva az előző pózomból, talán ha elég mozdulatlan vagyok, akkor annyira nem rossz az egész. De. De, az. - Csak nyugodtan.
Miután végez, fel is ülök, majd elkezdem magamra visszaügyeskedni a felsőm. Máskor talán megkockáztatnám, hogy hazamegyek melltartóban, de most még azt sem sikerült hozni. Szóval csak figyelem őt, igazgatom a felsőm, majd a kezében tartott papírra pillantok.
- Nem hiszem, hogy van. Mennyi idő alatt kellene elmúljon? Már, a fájdalom - kérdezem, miközben a bakancsba bujtatott tappancsaimra nehezedem és lemászok az asztalról. - Ha van kedved, valamikor ihatnánk egy kávét.
Majdnem hozzáteszem, hogy mint barátok. De aztán nem mondom ki végül, reményeim szerint tudja, hogy nem akarom felszedni. Túlságosan lefoglal egy ember. Szomorú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 139
Írta: 2019. augusztus 19. 21:13 | Link

Balatoni nyár
Én | Fürdőruha | 08.18.

Laura szavaira egy picit mintha megszaporáznám lépteimet,és bólogatva engedelmeskedek a víz vonzásának. Egyelőre még csak messziről, sajnos. Érdeklődve figyelem a feldobott vacsiötletet, kedvem lenne a sütögetéshez, és még a bőröndömben lapuló pillecukrokat sem gyertyalángon kéne megsütnünk. Minden összevág.
- Támogatom, hogy keressünk ilyet - szólalok meg magamhoz mérten lelkesen, bár a hangsúly ugyanannyira szól annak is, hogy lépésről lépésre közeledik a Balaton (mármint mi hozzá, de érted), meg annak, hogy ebből amúgy egy király kis kaland kerekedhet. Tábortűz, rémtörténetek, sütögetés, az este hangjai... Kalandosnak kalandos, de pont ezért lenne vicces. Meg szúnyogcsípéses.
Félig transzban öltözök át, na jó, ez erős túlzás, de sietek, és gondolkodás helyett is inkább csak a jelenre koncentrálok. Nem tudom, hogy fog érinteni a víz, szeretnék is belemenni, meg kicsit izgulok is.

- Köszi, te is - mosolygok Laura kedvességére, majd a cucckupac melletti fának döntöm a hátam, várakozva. Nem ajánlom fel szolgálataimat, hiszen mire leesne a kérés, már rég akad jelentkező. Amíg kenegetik egymást, a körülöttem lévőket vizslatom, a felénk guruló labdát, Danka mosolyát, a kisfiút, a másik oldalunkon elsétáló nyugdíjas párt az unokáikkal. Csak megrázom a fejem a kérdésére, és jelzésértéűen megemelem karomat, amin jól látszik, mennyit szoktam napon lenni. Nem kell nekem ide naptej. Az úszódresszem vonalai is látszódnak halványan, hiszen edzésre általában abban járok, nem kétrészesbe, mint most. Nem bámulom meg Thomasékat, hiszen mi érdekes van bennük? Pislogva kapom fel a fejem Danka kérdésére, majd megrázom.
- Áh, megvárom, pikk pakk megvannak aztán mehetünk együtt.
Pillantásom egy csapat hattyúra terelődik, akik kenyérért nyújtogatják a nyakukat, ha innen jól látom. Mosolyogva figyelem a madarakat, majd ha mindenki elkészült, megindulok én is a part felé.
Begyalogolok a vízbe, bár hűvös, de nem zavar, teljesen hozzá vagyok szokva az érzéshez, így rögtön fejbúbig merülök a zavaros vízben. Beljebb megyek pár méterrel, hogy ne álljam el az utat, majd jólesően pakolom hátra hajamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 2104
Írta: 2019. augusztus 20. 00:24 | Link

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben Balatonfüreden | x

Mosolyogva, nagy elánnal bólogatok Lau azon kijelentésére, hogy a többiek is igen csinosak. Azok bizony, ez kétségtelen. Nekem meg nem, nem csak a navinés gatyám van. Ez a kis kiruccanás megérdemelt egy tök külön úszónadrágot. Amihez egyébként nehezen illene a piros, jó lenne hát nem pecsenyére sülni. Reménykedve várom, mi lesz a hátkenegetésemmel. Persze, csak arra gondoltam, az az, amit nem érek el. Örömmel veszem, hogy barátnőm kapja magához a feladatot. Érzem keze remegését rajtam és egy picike aggodalom felüti a fejét bennem, azonban tudom, hogy tudja, semmit sem muszáj tennie és hogy meg fog állni, ha baj van. De nem áll meg. Minden rendben. Nyomok neki a naptejből, meg aztán a saját tenyerembe is és amíg ő hátamat rendezi, addig én arcomat, karomat, felsőtestemet, nyakamat is kezelésbe veszem, nyakláncomat ide-odatolva, benyúlva alá. Mert persze az rajtam van, a fordítóbűbájos ezüstkeresztemet eleve mindig hordom, egy magyar üdülőövezet kellős közepén meg aztán főleg nem áll szándékomban megválni tőle. Rajtam marad, ettől nem félek. Eleve nem egy leesős darab, ráadásul szerintem a varázslatok se engednék, hogy elveszítsem.
- Jól  elkentem? - kérdezem Dankáéktól, akkora fehér csíkokkal az ábrázatomon, hogy kilométerekről látni. Nevetgélve mutatják nekem magukon, hol dolgozzam még el kicsit. Meg is teszem.
- Biztosan. Köszönöm - adom Lau kezébe a sorsom, hiszen nekem aztán fogalmam sincs, jó-e; illetve kifejezve aztán hálámat is. Mármint érezheti a hangomon, komolyan hálás vagyok. Azért is, mert ez tényleg jelentős segítség az én angol bőrömnek, meg azért is, mert tudom, hogy ez nem volt egyszerű neki. Nem kell aztán kétszer mondania, már fordulok is meg, nyomok a tenyerembe a fehér krémből, Lau mögé állok, a flakont előre nyújtom neki, én pedig kenegetni kezdem őt, arcomon lágy, elmélyült vonásokkal. Figyelek rá, hogy jó munkát végezzek, jusson mindenhova. Hát, deréktáj, nyak, vállak. Ujjaim a pántok alá is becsúsznak. Nem hagyok hoppon semmit. Egy ponton még a nyelvem is kinyújtom kicsit a koncentrálásban. Ugyan ellennék még ezzel egy darabig, hiszen elmondhatatlanul kellemes simogatni Laut, azonban ideje a vízbe menni, szóval tényleg pikk-pakk megvagyunk. Nem kell ránk sokat várni.
- Kész! - jelentem be az utolsó simítás után, aztán indulhatunk is.
Figyelem az embereket, ám próbálok nem feltűnően vizslatni. Csak hát olyan érdekesek. A parton megállva körbenézek aztán a kellemes szellőben lengedező nádason, a hatalmas tavon, a benne pancsolókon. Kilépek flip-flopomból és ott hagyom a lejáratnál, aztán indulok befele a többiek után. Összeszorítom kicsit a fogam, ökölbe szorított kezeimet mellkasom elé vonom, vállaimat felhúzom. Hát ez nekem nem megy úgy, mint mondjuk Edithnek. Olykor összenyomom ajkaimat, különben meg mosolygón kínlódok. De haladok befele elszántan. A legkényesebb pont, amikor a fürdőgatyám felénél van a vízszint. Ezen is túllendülök és csak tekintetemmel kérlelem a lányokat, hogy ne fröcsköljenek le. El is kezdem inkább én locsolgatni magam, megelőzve a bajt. Mármint nem azt, hogy ők rajtam üssenek - ugyanis szerintem nem tennének ilyet -, hanem mondjuk valami gyerkőc idecsapja a labdáját, én meg felsikoltsak. Jót nevetnénk, az biztos, de inkább kihagynám.

¤ ¤ ¤

Végre beérek annyira, hogy mellkasom aljáig ér a víz. Itt már erőt veszek magamon és belebukok nyakamig. Mindezt egy derűs, hangos sóhaj kíséri részemről. Ah, mostmár minden oké. Azért mozgolódom persze rendesen, mert szoknom kell, viszont szerintem pár perc és már nem érzem majd hidegnek. Meg hát természetesen igazán frissítő ebben a melegben.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. augusztus 21. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 682
Írta: 2019. augusztus 20. 11:45 | Link

Kincső
egy kis Balaton, egy kis koncert



Egy cső főtt kukoricát forgatok az ujjaim között, épp sót szórok rá, a mögöttem álló szeme meg kiguvad, hogy hogy vagyok képes ennyire sózni. Anyám is mindig ezt mondja, de ők elmentek múzeumot látni, én meg azokat amúgy sem szeretem, így a strand mellett döntöttem. A szállás nincs messze, apa cége nyaralója, azt mondta, erre ez a divat, hogy így kiadnak helyeket a családnak, de már kevés helyen. Nekem pont kapóra jött, ha esni kezdene, elég kicsit szaladni és meg is lelem a szomszéd utca közepén. De most nincs jele esőnek, alig van még bárányfelhő is, nyakamon pedig még kicsit fehérlik a naptej, amit nemrég kentem oda. A másik csövet is felveszem, arra viszont csak óvatosan szórok az íz miatt, nem tudom, hogy jó lesz-e így, de le lehet törölni ennyi mennyiséget simán.
- Köszönöm! - adom vissza a sótartót és felkapom a két csövet. Palacsintát is akartam venni, de abban már totálisan nem vagyok biztos, ahogy a lángosban sem, így maradt ez. A kukoricát kevesen nem szeretik, a többit meg később be lehet pótolni. Elindulok a strand bejárata felé, miközben bele-beleharapok a magam sósabb csövébe, kikerülöm az épp rohangáló gyerekeket vagy épp a standokhoz igyekvő felnőtteket. Egész nagy a tömeg, már javában délután van, persze, mindenki a szabadtéri koncertre lesz kíváncsi kicsit később, addig meg lesz alkalom még csobbanni is. Kincső még az iskolai napok végén mondta a vizsgák után, hogy erre járnak nyaralni majd, vagy egyszerűen csak lejönnek, nem tudom, de hogy ma és ez pont egyezik a naptárommal. Így hát mondtam, akkor fussunk össze, csobbanjunk, a koncert amúgy a ráadás, nem tudom, olvasta-e a plakátokat, engem elsőre meglepett, de oda se neki, ennyi plusz meg kell is. Pár kutya ugat, ahogy a sekély részen játszanak, engem nem zavar, szerintem sokkal rosszabb dolgok is kerülnek a vízbe a kutyákon kívül, de hallom, ahogy páran morognak. Ne tessék akkor kutyabarát strandra jönni, nem igaz?
De ma nem fogok zsörtölődni, még amúgy is gyerek vagyok, mit szólok én bele a felnőttek dolgába. Aztán végül amúgy is meglelem a bejáratot, ahol özönlenek a vendégek és a hűsölni vágyok, mindenféle matrackollekció és úszógumi a kezekben, az enyém a fa alatt pihen, a lopásgátló törölközőm alatt, a táskám, amiben az értékek vannak, a vállamon átvetve fityeg az oldalamon. Van kulcsos értékmegőrző, kész meglepetés, így legalább a mobilom is végre velem van, ami megnyugtató, mert már nagyon kezdtem mágusnak érezni magam, és... ja. Csak ott vagyok az. Itt felállok a beton virágtartóra, hogy még jobban kilátszódjak a tömegből, kukoricát majszolok és mikor meglátom az ismerős szőke tincseket, kalimpálva integetek felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Sárközi Kincső Jázmin
Diák Levita (H), Másodikos diák


Kincsem||Mimi||Minnie Manó
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 102
Írta: 2019. augusztus 20. 12:38 | Link

Elijah Kerney
~Egy kis strandolás a Balcsinál~

Mindenki teszi a maga dolgát, azaz lustálkodik, ahogy csak tud, ebben a hőségben. Én az egyik salátás dobozom tartalmát igyekeztem kiüríteni, természetesen, magam csináltam, hogy nehogy véletlenül is laktóz-tartalmú dolog kerüljön bele.
- Jé, szia, Elijah! – integettem vigyorogva a srácnak, aki Kedves bá’ óráján ült mellettem, és rendszerint állon könyökölt, amikor hadonászott a pálcájával, varázslás címén. Azóta felkaroltam, lassan, de biztosan haladunk. Még kell az állkapcsom, na.
- Mi újság? – közben arrébb csúsztam a pokrócon, hogy le tudjon telepedni mellém. Apáék amúgy is a vízben áztatták magukat valamerre. Legalább erre talán idetévednek, ha azóta nem változtak sellővé menet közben, addig áznak.
- Ó, főtt kukorica! Honnét szerezted? – csillant fel a szemem. Már mióta ezt kerestem, de sehol nem igazán láttam a parti büfékben, a lángosok túlságosan is átvették az uralmat a strandkaják fölött. Na, meg a húsos cuccok, de az meh. Egye meg, akinek kell. Én beérem a zöld övezettel is. Egyszerű almazöld póló volt rajtam, Be yourself felirattal, és bézs sortot viseltem, a flip-flop papucsom ott hevert valamerre a pokróc környékén, ki tudja, az is merre. Tök jó sulis társakat is látni erre fele, wow. Ennél jobb már nem is igen lehetne a nyár. A fagyizásról már letettem, laktóz-menteset sehol nem láttam, hogy árulnának.
De a főtt csemegekukoricáról nem vagyok hajlandó lemondani.
Fülöpke mellettem dorombolt, eszemben se volt sem otthon, sem a szálláson hagyni. Még jó, hogy cica is hozható ide. Más kérdés, hogy a bácsikámmal nem igazán jött ki jól, úgyhogy pórázon tartottam, mielőtt összekapnának a KiteKaton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 682
Írta: 2019. augusztus 20. 13:16 | Link

Kincső
egy kis Balaton, egy kis koncert



Egy kecsesnek nem mondható, kéttalpas ugrással érkezem a földre, elhagyva megfigyeli állásom. Ezek szerint előbb kijöttek, biztos akkor, amikor kicsit arrébb áztattam magam, vagy anyának álltam sorba hekkért, mindegy is, a lényeg, hogy sikerült meglelnem. Hamar le is küzdöm a távot ami elválaszt a pokrócától is tőle, igaz, menet közben most már sikeresen taposnak a lábamra, de csak sziszegek egy sort, azonban visszafogom magam, hogy a kölyök után kiabáljak valami nem kedveset. Jó, én is tudok ilyet, ezért nem is erőltetem végül a dolgot.
- Szia, Kincső! - állok meg végül, kicsit megmozgatom a lábujjamat a papucsban, megmarad, nem olyan, mint amikor az ajtót húztam rá és olyan volt, mintha kilakkoztam volna, mielőtt le is esett. Nem túlzom ám el a dolgokat.
- Meleg. Nagyon meleg. De jó hír, hogy a víz nagyon jó! Órákig benne áztam, ráncosak lettem az ujjaim – meg fene éhes lettem, de kiváltképp jó volt végre lehűlni. Az lenne a szuper, ha bent lenne pár csúszda vagy valami, ahonnan be lehet vágódni a vízbe, de a vízibicikli is egész jó megoldás, egyedül azonban nem buli és nem is a legolcsóbb, így nem döntöttem mellette. Remélem, nem égtem le közben és nincs étlap sem az arcomon, bár a hátsó fogamban érzem a kukoricadarabot, de most nem kezdek el rá vadászni.
- Egy ilyen mozgó árustól arrébb, a büfék elviekben nincs, csak botra szúrt krumpli, iszonyatos áron – húzom el a számat. Nem vagyok milliomos és hülye sem, a sült krumpli nem éri meg, de a lángos se igazából, de azt megveszed, mert jobban laktat, mint pár szem krumpli. Főleg, ha kicsit lejjebb megy az ember, ott van egy kisebb büfé és mégis sokkal nagyobbra nyújtják, mint az itteniben. És a néni is kedves, adott extra sajtot és nem kellett fizetni sem.
- Apropó, hoztam neked is, kicsi sót tettem csak rá, nem tudtam hogyan szereted – nyújtom felé a kukoricát, a szalvéta alatta kicsit már elázott, de van zsepi a táskámban, meg hát, ott a víz ugye, hogy lemossunk mindent.
- Szabad? - közben bökök a pokróc széle felé, hogy ledobhatom-e magam rá. - Amúgy nem tudom láttad-e, lesz koncert is – ha elvette a kukoricát, akkor megtörlöm gyors a kezem, de csak lustán a nadrágomba és leguggolva cirógatom meg a macska feje búbját. Most már tényleg kell nekem is egy.
- Strandol kicsit ő is? A halas büfé tuti tetszene neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Winnifred Adyra Rossouw
Mestertanonc Rellon (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc


Winnie
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 83
Írta: 2019. augusztus 20. 21:47 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

- A tÁskÁdnAk neM kELL - artikuláltam kifigurázva az anyanyelvemen a hallottakat, de neki nyilván hangzik normálisan, hála a fordítói tárgyaimnak. Egyébként nagyon furcsa, hogy én nem hallom magam más nyelven, elképzelésem sincs, hogy milyen lehetek. De a kellő szarkazmus nem hiszem, hogy hiányozna. Szóval, még jó hogy nem kell, hiszen ez egy tárgy, ami a saját tulajdonom, és a legnagyobb bűne, hogy nem környezetbarát minden alkatrésze. Van olyanom is, teljesen öko és természetesen drága, ellenben ezzel. De a célnak és a ruhámnak megfelelt ma.
Nem különösen erőltettem meg magam hogy kedves legyek vagy barátságos ezért még belőlem is felszakad egy sóhaj az egész szituációra, tényleg nem tudom mi oka beletúrni az aktuális elfoglaltságomba, a dolgaimba, vagy úgy egyébként bármibe. De felettébb illetlen és szar módja annak, ha ismerkedni akar. Szeretek és szoktam is, de ez nem olyan forma, amivel szívesen haladok társalgásilag. Pláne, miután közli, hogy mellesleg, véletlenül a fejembe ért. Nem szoktak emberek véletlenül másokba csúszni. Nem. Ezt most nem fejteném ki, inkább később, bár szerintem a gondolatfoszlány éppen elég, hogy még bennem is megragadjon. El is mosolyodom megingatva a fejem a földön hevert, és már eltakart cuccaimra nézve, csak aztán emelem rá újra a tekintetem. Már nem morgok, könyvelje el sikernek.
- Én meg afrikai, nem kérdezte senki milyen jogcímen csinálod, csak közöltem, hogy ne tedd - persze még sértetten, mert egy dolog kedélyesebbnek lenni, más megbékélni. - Vagy te is olyan vagy aki ebből a ne szót kiszedi? Másrészt a hatályos törvények szerint megillet a személyiséges jogom - majdnem jól tudom, mindegy is. De azt igen, mikor leellenőrizték a tudásom, még nekem is elmondták hogy bejelentés okán komolyan büntetik a visszaélést, mindennel. Itt nagyon figyelnek erre ahogy hallom. Én meg megint felszökött szemöldökkel szorítom még jobban magamhoz a kezeim, ahogy várom, nem tudom pontosan mit, de nem tetszik, ahogy furán méreget.
- Vagy te is ilyen rasszista vagy? - kérdeztem végül rá inkább egészen keserűen, mint mérgesen már. - Legközelebb szedd össze magad akkor. De legalább bocsánatot kérhetnél, úgy, mint akit érdekel is. És fizetheted a joghurtom - emeltem a fejem a kis cukrászda felé a sarkon, hogy végül visszanézzek rá. Nem szoktam tarhálni, de nagyon is megérdemlem.
- Kiengesztelés? Ezt nem teljesen értem. Nem gondoltam komolyan, ki tudom fizetni a joghurtom - forgattam meg a szemeim, mert azt hittem erre gondol, ha nem, akkor kicsit értelmetlen a fordítóm, mert nem értem pontosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 1644
Írta: 2019. augusztus 21. 20:43 | Link

Hurrá nyaralunk!

Danka, Edith, Thomas

Balatonfüred | aug 18 | o | oo


Elgondolkodva nézem Dankát azon tűnődve, vajon hol tudnánk szalonnát sütni. Kétlem, hogy a parton lehetne. Kemping területen nyilván, de oda nem engednek be, szerintem. Rájövök azonban, hogy helyismeret nélkül nem fogok sokra jutni. Biztosítom Dankát róla, hogy nem baj ha mégsem lesz lehetőségünk tábortüzeskedni. Pompásan el fogunk szórakozni anélkül is. Biztos Edith sem bánja ha végül mégsem jön össze a dolog, bár nagyon lelkesnek hangzik.
A fiú hátának bekenése után pedig, - fogalmam sincsen hogy hogyan és főleg miért – megfogalmazom a kérésemet miszerint az én hátam is naptejet igényel. A lábujjaimat nézegetve állok hát, a légzésemre koncentrálok, mialatt viszonylag gyorsan felkerül a krém a hátamra. Könnyebben viselem, mint gondoltam volna. Egy pontig. Amikor is eszembe jut megannyi film, amiben elég egyetlen rossz – vagy éppen jó – mozdulat és a fürdőruha felső máris kioldódott. Igaz, erre eddig még sosem volt nálam példa. Mire elhessegetem a gondolatot már készen is vagyunk.
- Köszönöm – felemelem a fejemet, arcomra kiül az izgatottság, és a türelmetlenség. Végeztünk, bemehetünk a vízbe végre! Lerakom a naptejet, a papucsból is kilépek, majd mezítláb indulok el a víz felé.  A fűszálak csikizik a talpamat, de nem zavar különösebben. Jó, most izzó parázs is lehetne a lábam alatt, az se nagyon érdekelne. Víz! Próbálok lépést tartani a többiekkel és nem előrevágtázni. Sőt, még meg is várom, amíg a lányok bemennek előttem. Ejj, micsoda önuralom! Elégedett sóhajtással sétálok egyre beljebb a vízben. Alámerülhetnék én is rögtön, de inkább kiélvezem, ahogy egyre feljebb és feljebb nyaldosnak a hűs hullámok. Nekem merőben másmilyen érzés, mint a többieknek. Nem hideg, nem borzongató, hanem vidám és örömteli. Majd megunom a dolgot és inkább belemerülök a vízbe, teljesen eltűnve. Kisvártatva előbukkanok, hiszen a karkötőm miatt nem tudok lélegezni a víz alatt. Igazából az egész fura így. Letörlöm az arcomat, és mosolyogva nézek a többiekre. Már mindenki nyakig benne van a jóban.
- Szóval te vagy a Szivárvány? – fordulok oda Edithhez, visszaemlékezve hogyan szólította őt Danka. A kérdés mögött igazából lapul egy újabb: miért ez a név? Érdeklődő tekintetem hamar átvált zavarodottá, amikor pár lépést közelebb is megyek a lányhoz. Furcsa, valami nagyon furcsa. Másképp reagál a víz a közelében. Hasonlít ahhoz, ahogy rám reagál. Létezik, hogy …?  Á, biztos nem. Fél szemmel a környezetünket figyelem, a közelünkben sikongató gyerekeket, akik éppen víz alá nyomósdit játszanak. Enyhe rosszallással rázom meg a fejemet, eszembe nem jutna ilyet csinálni. Majd végül felfekszem a vízre háttal, elengedem magam és lebegni kezdek. Bizony, már ilyet is tudok. Kezeimmel finoman simogatom a vizet, hogy azért haladjak is egy csöppet. Igyekszem figyelemmel kísérni a társaimat, és nem tudomást venni a fájó csuklómról. Istenem, de szeretnék most varázsolni!
- Nem is értem, hogy ti ezt, hogy bírjátok elviselni. Úgy haladni a vízbe, hogy mozognotok is kell – mondom nekik, nem félve attól, hogy bárki kihallgatna minket, vagy furán értelmezné. Elég közel vagyunk egymáshoz ahhoz, hogy ne kelljen kiabálnunk, a viháncoló gyerekek meg messzebb mentek tőlünk. Vagy mi tőlük, nézőpont kérdése. – Te minden évben lejöhettél ide nyaralni Danka? Oltári jó lehetett!
Hangomból kihallatszik a vágyódás, simán tudnék állandóan vízközelben lenni, lakni, élni, bármi. A lebegés viszont kezd unalmas lenni, így hagyom magam lesüllyedni, a víz alatt megfordulva egy jó maréknyi iszappal bukkanok fel ismét. Nem akarok én megdobni senkit se vele, meg rákenni másra, dehogy. Csupán apró kagylókat keresgélek. Vagy bármi érdekeset. Kivéve azt a hínárcsomót, ami hozzámér. Távolodni kezdek tőle, de persze követ a rusnya növény, így kénytelen vagyok megfogni és odébb dobni. Pfúj. Na, engem ezzel ne dobáljon meg senki se ha lehet. Oh, remek, elejtettem az iszapkupacomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 22. 10:40 | Link

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...


Kicsit felnevetek, tetszik a férfi lelkesedése. Lehet, hogy szólok neki. Lehet, hogy tényleg szólnék neki, ha...
- Ha gondolod, majd megadom a számomat, aztán... - feltartom a kezem, épp olyan pózban, mintha mobilt tartanék, még mindig széles mosollyal az arcomon. Sokkal rosszabb napra számítottam a reggel alapján, bárki legyen is a férfi, a karmám jó volt mostanság. - Jártam arra. Már a faluban, azaz, a szökőkútban, meg a boltban, ahol volt egy tök, ami beszélt, de nem be... áh mindegy.
Most először érzem úgy, hogy nem sok értelme van annak, amit mondok. Mármint, komolyan, mintha teljesen bolond lennék. Tiszta fiktív hatása van az egésznek, pedig nem volt az, sőt, nagyon is megtörtént már minden, amit említettem.
- Úgy érzem, írásos panaszt kell tennem a megfelelő szerveknél - bólintok párat, fontoskodva, mielőtt ismét elnevetném magam. Ez az ember nagyon is tud valamit, talán ha máskor, máshogy találkozunk, már megpróbáltam volna felszedni. Úgy komolyan. A mostani kis kilengéseim csak olyan félgőzzel történnek.
- Akkor úgy tűnik, ez a szerencsenapod - nézek fel rá, nagy szemekkel, aztán a tekintetem az ajkaira terelődik, egy egész hajszálnyit még közelebb is hajolok, kissé nyújtózkodva. A csuklóm a vállára támasztom, nem akarom összetörni, mert bár mások számára ez abszurdnak tűnhet, számomra most valós, fájdalmasan zavaró probléma. Csak hajolj közelebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 38
Írta: 2019. augusztus 22. 20:25 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Kezdhetnék lélektani boncolgatásba, mert megöregedni is van időm még a nőre és a saját kutyámra várok, de inkább fogtam az ebet és egy gyors sétát még meg is ejtettünk, még a Színeshajú összekapja, amit szeretne hozni. Nem viselkedtem másként, mint előtte. Úgy tettem, mint akivel az ég egy adta világon semmi nem történt, közben a szomszédok még mindig leesett állal meredtek rám reggelente. Vagyis hajnalban, értitek, mikor jövök meg megyek. Rózsi néni még fel is ajánlotta, hogy szívesen lesz fogadott nagymama, ha majd megszületik a gyerek. Nem azt mondom, hogy annyit néznek ki belőlem, hogy csak akkor költöztetek ide valakit, ha már nagy para van. De ezt teszik.
- Te, te csoda, menjünk - közöltem, ahogy ténylegesen sikerült lent beaplikálni a kocsiba Duplot. Igazából ezen volna mit izguljak, de úgy voltam vele, hogy eddig is jól kijöttünk más ebekkel. A hírre csak megforgattam a szemem benézve a kutyára, majd a nőhöz fordulva félkézzel a derekára fogtam é közelebb húzva csókoltam meg az utca kellős közepén, majd elhajolva intettem a fejemmel, hogy tegye be a seggét végre az autóba.
- Majd veszünk másikat, gondolom úgysem ártana nézni pár dolgot. Vagy ha gondolod hazafelé megvártok kint, beugrom én - fordultam felé miután bekapcsoltam az övem és feltoltam a napszemüveget a fejemre. Még kitolattam hátul Duplora is ránéztem, de már majdnem el is bóbiskolt. A jó szoktatás teszi. - Tudjuk pontosan kiért is megyünk, vagy majd ilyen szerelembe kell ess eset jön?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 1644
Írta: 2019. augusztus 24. 20:58 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

A vigyor le sem akar hervadni, ami a rengeteg jó élmény miatt már vagy legalább fél napja az arcomat díszíti. Pedig már fáradtnak kéne lennem, és mégis, annyira tele vagyok adrenalinnal, hogy megállás nélkül csacsogok a szobánkba menet is. Hogy milyen szuper volt a víz, meg finom a fagyi, meg a gyönyörű kecses hattyúk, akik ügyet sem vetettek ránk, csak úsztak tova. A buliról is fecsegek, a szuper dekorációról, a remek hangulatról, apró kis eseményeket idézgetek fel a lányok egy-egy megmozdulásáról, vagy vicces pillanatokon nevetek fel újra és újra. Mintha Thomas nem lett volna részese az egésznek. Pedig dehogynem, nagyon is. Ha minden egyes nap ilyen lesz este, akkor szerintem a többiek háromszor is meg fogják gondolni, hogy legközelebb ennyi víz közelébe engedjenek-e vagy sem.
Belépve a már sötét szobába megszokásból jobbra kezdek el matatni a falon, és kell pár másodperc mire rájövök, hogy itt bal oldalt van a villanykapcsoló. Mugli környezet, szóval automatikusan az otthon megszokott módon közlekedek. Kezem megtalálja a keresett műanyaglapocskát, a szobát pedig rögtön elönti egy barátságos kis félhomály. Feljebb húzom a szabályozót, hogy teljesen világos legyen, majd a fürdő felé veszem az irányt. Megvárom, amíg kattan a bejárati ajtó a fiú mögött, csak ez után nyitok be a kisebb helyiségbe, hogy kiengedjem Benitot. Jobbnak láttam bezárni őt oda, mielőtt lementünk volna a buliba. Azért kicsit megviselte az egész napos bezártság, hiába van hozzászokva. Valószínűleg érzi a víz illatát. Vagy a tudat, hogy egy szobában leszünk mindhárman. Amint a csodacica kirohan, hogy üdvözölje Thomast, nekidőlök az ajtófélfának, úgy figyelem a kis duójukat. Elgondolkodva vándorol a tekintetem össze-vissza, hol az erkélyajtót figyelem, hol a tévét, mindent, csak az ágyakat nem. Tudom, hogy semmi értelme, de kicsit mintha izgulnék. Aludtunk mi már egy szobába, de akkor barátok voltunk csak. Most … meg … hát tényleg nem értem, miért vagyok picit zavarban. Végül megállapodik a pillantásom a fekhelyeinken és sóhajtok egyet halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 2104
Írta: 2019. augusztus 24. 21:53 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Türelmesen, arcomon nyugodt mosollyal várom, hogy barátnőm megtalálja, hogyan csiholhat fényt. Addig körbepillantok még a folyosón, el a többiek szobája felé. Ma már kibuliztuk magunkat, és közösen úgy döntöttünk, térjünk nyugovóra, ne tartsunk már egymáshoz átmenős, beszélgetős estét, mert akkor leshetjük az alvást. Azt majd talán holnap. Ez a nap már így is teljes és pompás volt. Belépek Lau után, ahogy lőn világosság. Beteszem mögöttünk az ajtót és már érkezik is elém a csodacica.
- Awh, hát szia. Minden rendben volt itt? - állok neki az édelgésnek, nyomban leguggolva hozzá, simogatva, miközben ő nyomja magát lábamnak és rögvest dorombol. Cirógatom egy jó ideig, aztán felegyenesedem tőle és flip-flopom csattogásától kísérve lépdelek az ágyamhoz, ami az ajtóhoz közelebb esik. Lerakom mobilomat és pálcámat az éjjeliszekrényre, aztán kiveszem táskámból a szemcseppemet. Ez nem az, amit a látásom javítására írtak fel, ez már az utókezelés. A menete viszont ugyanaz. Lehuppanok a fal mellett álló székre, felszegem fejem, odacsöppentek szemeim sarkába, visszazárom a fiolát és jöhet a csukott szemmel üldögélés most egy-két percig. Mostmár csak este kell csinálnom ezt és gondoltam, letudom gyorsan, elfelejteni nem akarnám.
- Ha szeretnél zuhanyozni, menj nyugodtan - közlöm Lauval, ahogy a továbbiakon jár az eszem. Gondolom, tusolás, pizsivétel, fogmosás, fekvés. Nem mintha olyan nagyon álmos lennék különben. Inkább csak kellemesen fáradt. Mondjuk még nyugodtan beszélgethetünk, miután ágyba bújtunk. Ó, tényleg, ez most megint egy ottalvós, csak most ez mindkettőnknek ott és nem itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 1644
Írta: 2019. augusztus 24. 22:29 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Őmacskasága persze nem hazudtolja meg magát, azonnal maximális fokozatra kapcsolja a berregőjét, ahogy a fiú hozzáér. Majd egy halk nyávogással ad hangot csalódottságának, hogy csak ennyi kedveskedés jutott neki, pedig ő egész nap várt türelmesen. Nem tett tönkre semmit, a fürdőben száradó ruhákat sem. Halványan mosolyogva figyelem, ahogy átmegy valami pulikutyába, és követni kezdi Thomast.
- Uhh – „mondom” a szemcseppentőt meglátva. Persze tudom én, hogy ez szükséges meg minden, de még mindig a világból ki lehetne kergetni vele. Szóval nem nézek oda. Szerencsére hamar végez a művelettel, már elég rutinos benne.
- Oké, ha gondolod addig megetetheted Benitot. De akár meg is várhatsz vele – felelem majd gyorsan összeszedem a szükséges dolgokat: szokásosan top-rövidnadrág kombó pizsama gyanánt, tisztálkodószerek … törölköző. Pff, borzalmas. Hamarosan már be is vetem magam a fürdőbe, magamhoz képest jóval több időt töltök el ott. Kapásból elcsúszom a kövön, mert hát ugye nem szárítom meg magam, a törölközőt meg messze raktam le a kádtól. Ennyire rá lennék már utalva az elemi mágiára, hogy egy sima fürdés is ekkora gondot okoz? Vagy más okozza a figyelmetlenségemet? Ki tudja. A  lényeg a lényeg, hogy amikor ismét előbukkanok, akkor kellemes eperillatot árasztok hála az itt talált samponnak. Nem szoktam ilyen gyümölcsös illatokat használni, viszont ez még mindig jobb, mint a balatoni víz illat. A törölközőt bennhagyom, bőven van hely a ruhaszárító radiátoron – vagy mi annak a pontos neve - , a fogmosással meg még várok. Inni úgyis fogok még lefekvés előtt valamit szóval, ráér.
- Tiéd a terep, vagyis a tiétek – mosolygok rá a „fiúkra”, utalva a múltkor elmaradt remek mókára miszerint a fürdéshez lehet ám vinni cicát is. Garantált móka és kacagás. Meg persze víz kipocsolás mindenhova. De majd feltörlik, vagy feltöröljük, vagy pedig felszárítom, ha annyi időre leveszem ezt a bilincset. Mostanra már így gondolok erre a karkötőre.  A még nedves hajamat rendezgetve sétálok vissza az ágyamhoz, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Értelmetlen előpakolni a ruháimat holnapra, a maiakat egy mozdulat csak beletenni a táskába, tévét nézni nincs kedvem így hirtelen – bár biztos találnék érdekes műsort, amíg a fiú fürdik – szóval vetek egy pillantást az erkélyünk felé. Amint meghallom a fürdőajtó záródását már fel is pattanok, szélesre tárom az ajtót és kisétálok a kellemesen hűvösödő levegőre. Nekitámaszkodom a korlátnak és figyelem a távolban meg-megcsillanó vízfelszínt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 2104
Írta: 2019. augusztus 24. 23:35 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Felmerült bennem, hogy figyelmeztetem őt, mire készülök, aztán úgy döntöttem, látni fogja ő a fiolát a kezemben és tudja, mi következik. Ha meg nem veszi észre, akkor valószínűleg magával a művelettel is végzek, mire rájönne, mit bűvészkedem. Ahogy hátradőlve, lehunyt szemmel üldögélek, jobban elmosolyodom, megérezve a lábszáramnak dörgölőző Benitot, aki aztán fel is pattan az ölembe. Rögtön rásimítok és hagyom, hogy elhelyezkedjen combomon.
- Rendben - felelem a mosdóba vonuló lánynak, aztán hamarosan sűrű pislogásokkal kinyitom a szemem és sutyorgok a cicának mindenfélét arról, hogy mindjárt kap tőlem finomat, ne aggódjon. Megszerzem a tápot és közben folyamatosan beszélgetünk: ő vernyákol azon a helyes kis hangján, én meg bőszen nyugtatgatom, hogy megkapja mindjárt. Kinyitom a szárított legyekkel teli zacskót és dobok neki egyet-egyet, figyelve, ahogy elkapdossa és elnyammog rajtuk. Aztán a mosdó felé kapom fejem, mikor fura zajok jönnek onnan. Hallgatózom kicsit, mert nem akarom Laut zavarni feleslegesen, mivel pedig megy aztán a további neszezés, megnyugszom, minden rendben. Hamarosan kész az etetés.
Éppen törlöm össze kezeimet, amikor nyílik az ajtó. Odapillantok és miközben megcsap az édes, epres illat, mosolyogva nézek végig a lányon, rögvest bólogatva a terep átadására, ám közben kicsit zavarban sütöm le a szemem. Megindulok összekapni a holmimat a táskámból, hiszen arra eddig nem volt érkezésem, viszont nem megy igazán flottul. Nehezen összpontosítok valahogy, ám végül csak kezem ügyébe kerül minden.
- Jössz, Beni? - fordulok a cicához, akit nem igazán kell csalogatnom, már rohan is a fürdőbe. Elnézek még Lau felé, aztán bezárkózunk. Megnyitom a vizet és a sárkányleopárd már ugrik is be a kádba. Vigyorogva figyelem őt, miközben megszabadulok ruhadarabjaimtól, aztán csatlakozom hozzá. Sok-sok buborék áll neki röpködni a helyiségben, amiket jókedvűen hessegetek kicsit, hagyva magamra folyni a vizet, aztán nekiállok mosakodni, miközben a macsek pacsál a lábamnál. Nevetve rúgdosok egy kis vizet rá, fröcskölve őt, amire csak jobban nekibátorodik. Játékunk, vigadalmunk hangjai valószínűleg betöltik a kinti szoba terét is.
Gyors zuhanyzó vagyok, viszont most ez a közös fürdés elnyújtotta az időt, szóval beletelik egy szűk tíz percbe is, mire nyílik az ajtó és kisétálunk rajta. Borzolom kicsit hajam még. Rajtam egy kockás pizsinadrág meg fehér póló. Körbenézek a szobában, majd el az erkély irányába, ott lelem Laurát. Lendületesen indulok felé, ám lépéseim lelassulnak, ahogy végigtekintek rajta, korlátra támaszkodó, csinos alakján, hátára omló, nedves tincsein. Nekem ebben a pillanatban esik le ténylegesen az, hogy most először vagyunk így, ennyire kettesben, amióta egy pár vagyunk. Aprót nyelek, röpkén megnyalom számat és folytatom utam.
Kilépek az erkélyre, Lau mögé, friss tusfürdőm illatát hozva magammal. Két kezem hátulról lágyan derekára teszem, aztán odahajolok és nyomok egy puszit meztelen vállára, csöndesen szusszanva. Ezután viszont már emelem is fel fejem, engedem el őt és húzódom tovább, hogy lekönyököljek én is a korlátra és áthatóan rámosolyogjak, magam mellé, majd körbepillantsak a Balaton esti fényein, miközben a szellő belekap hajamba, csak még kócosabbá téve.

¤ ¤ ¤
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 1644
Írta: 2019. augusztus 25. 00:31 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Nem is tudom, hogy mi lett volna ha mondjuk bekiált a bénázgatásom közepette, hogy minden rendben van-e. Leszámítva az elpirulást meg a hebegést. Szerintem ténylegesen kicsúszott volna a lábam alól a talaj és alaposan megütöttem volna magam. Szóval, tényleg, örülök, hogy ez nem így történt. Elvagyok én, elszerencsétlenkedem én, próbálva elfelejteni, hogy egy full extrás hotelszobában fogunk aludni. Mi ketten. Sehol egy felnőtt. Jó, nem mintha különösebben felügyelni kellene minket. De akkor is. Értékelném ha nem játszódna le a fejemben már megint ez a gondolatsor, és nem skandálnám azt némán, hogy ótejóég ótejóég. Nagy nehezen összekaparok némi bátorságot és kijövök a fürdőből...elég időt elszöszmötöltem már a mosdókagylóba kapaszkodással.
A zavaromnak köszönhetem, hogy nem veszem észre, ahogy végigmér. Ugyanis nem nézek rá annyi ideig, vagyis hol ránézek, hol nem. Akkor éppen nem. Szerencsém, de komolyan. Hallgatom ahogy keresgél, mialatt én elnyújtom a rámolás idejét amennyire csak tudom. Kicsit sem furcsa, hogy ennyire kerülöm a pillantását, á, dehogy. Határozottan megkönnyebbülök, amikor csukódik mögöttük az ajtó, és hogy ne is halljam, amit ott benn művelnek, inkább a biztonságosnak tűnő erkély felé veszem az irányt. Na meg mert amúgy is ki szerettem volna ott nézni. Persze oda is kihallatszik a nevetés, a csobbanás, loccsanás hangja. Aztán elhalkulnak a zajok. Bárcsak a fejemben is befejeznék a tekergést a gondolatok. Meg a bevillanó képek, a strandos jelenetek, a kellemes érzések, például ahogy bekeni a hátamat ... Valahogy ezek nem segítenek abban, hogy megnyugodjak. Egyáltalán nem. Sőt, a víz látványa is csak egy picit javít a helyzeten.
Az ajtó nyílását meghallom, Benito szokásos trappolását is, de Thomas lépteit nem annyira. Sóhajtok egyet továbbra is kifelé bámulva. Túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy megforduljak. Itt fogok álldogálni, amíg be nem jelenti, hogy ő alszik. Kész. Sőt, az is lehet, hogy leülök itt kinn a székbe és az asztalra borulva alszom. Mi a fenétől vagyok én így berezelve?
Mélyet lélegzem, ahogy a már ismert illatok szállnak felém, majd becsukom a szememet. Tehát mögöttem van, kijött utánam. Puha tenyerét a derekamra simítja, ami furcsa érzéssel tölt el. Nem csikis, nem pánikkeltő … inkább nagyon is kellemes. Egy sóhajjal felelek rá, majd meglepetten pattannak fel a szemhéjaim, amikor megérzem az ajkait a vállamon. Egy pillanatra mozdulatlanná is dermedek a puszitól, majd erős késztetést érzek arra, hogy hátrafelé dőljek egy picit. Mielőtt ennek engedelmeskedhetnék már érzem is, hogy távolodik tőlem, odébb lép. Egyszerre önt el a csalódottság és valamiféle hálás öröm.  Hogy juthatott olyan az eszembe hogy a karjaiba simuljak? Ejj, még jó, hogy nem tettem. Így sokkal jobb. Vajon ha sokáig mondogatom magamnak akkor el is fogom hinni?
Visszamosolygok rá, és finoman nekidőlök a vállammal az övének. Ez még talán belefér. Felé fordítom a fejemet és figyelmesen nézem a vonásait, a fürdéstől kócos haját.
- Elképesztően jó itt – mondom bár magam sem tudom, hogy mire gondolok. Itt az erkélyen állva kettesben, vagy itt a Balaton parton? Mindkettő igaz, szóval nem próbálok meg rájönni. – Holnap szerinted lemehetnénk este a partra? Éjszakai fürdőzés … Benitot is vihetnénk, biztos élvezné.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. augusztus 25. 00:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 2104
Írta: 2019. augusztus 25. 01:20 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Az a helyzet, hogy mindig csak utólag ötlik fel bennem az, hogy talán nem kellett volna tennem, amit tettem. Most is, ahogy kiléptem a barátnőmhöz, máris mozdultam, aszerint, ahogyan adta nekem magát a pillanat. Mikor pedig aztán lekönyökölve oldalra tekintek rá, csak ekkor ugrik be, hogy remélem, nem baj, amit csináltam. Remélem, nem voltam tolakodó! Ám most is azt tapasztalom, mint mindig: láthatóan ugyanolyan jól esik neki, mint nekem. Vállát finoman nekem támasztja, mire még jobban elmosolyodok. Csoda hát, ha egyre bátrabb leszek?
Meg kell hagyni viszont, különös mindaz, ami most kavarog bennem, amióta csak megindultam ide az erkélyre. Mintha izgulnék egyfolytában, csak fogalmam sincsen, hogy miért. Pezsgek belül. Azonban nem próbálom meg behatárolni, mi ez az egész, inkább csak élvezem. Átadom magam neki.
- Az - bólogatok, elvigyorodva, aztán körbetekintek, elpillantva a víz felé megint. Feltételezem egyébként, hogy az egész nyaralásra céloz. Valóban baromi klassz minden. Tök jó volt a strandolás, a barangolás, a buli, meg hát Danka és Edith tényleg irtó aranyos lányok. Örülök, hogy egyre jobban megismerem őket. Kellemes banda a mi négyesünk. A tökéletes csapat egy tökéletes nyári kalandhoz.
- Mármint... mi ketten? - nézek vissza rá, megemelve szemöldököm.
- Vagyis hát hárman - mosolyodom el, kijavítva magam, hiszen a csodacicáról is szó van, aki különben szintén kijött azóta az erkélyre és helyet foglalt az egyik székben. Rendes tőle, hogy nem ugrik mondjuk fel a korlátra mutogatni magát a lentieknek.
- Klassz lenne - bólogatok, csöndesen felelve. Hangom lágyságát nem bizonytalanság okozza, hanem egyszerűen a hangulat varázsa, a meghittség.
- Olyankor már ingyenes a belépés a strandra, ha jól láttam. Szóval gondolom, ez azt jelenti, hogy nyitva van a kapu és simán csak úgy be lehet menni - osztom ezt meg vele, ahogy eszembe ötlik. Bár tőlem mehetünk máshova is, szabad partszakaszra. Amit szeretne. Akárhol jó.
Ahogy ezt így megbeszéltük, némán, elmerengve figyelem csak a parti életet, a hullámzó, reszkető holdfényű vizet, és olykor kicsit a barátnőmre sandítok, aki aztán persze a valahanyadik alkalommal észreveszi ezt, mire én mosolyogva kapom el a tekintetem és nézelődöm tovább ilyen idülten.
- Lefeküdjünk lassan? - kérdezem aztán, felvetve a lehetőséget, egy újabb széllökés kellős közepén, amit hátulról kapok és amitől hajam szó szerint az égnek áll. Ilyen vicces frizurával várom a lány válaszát, egészen közelről nézve szeretett vonásait, miközben vállunk még mindig összesimul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 1644
Írta: 2019. augusztus 25. 19:07 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Ahogy neki később esnek le dolgok, úgy nekem is. Ó én azt azonnal érzékelem, hogy ő mit tesz, csupán az én válaszreakcióm az, ami később tudatosul bennem. Azok eddig mindig ösztönösen, automatikusan jöttek. Hogy mikor érzékelem őket és szabok megálljt nekik az eléggé változó. Minden bizonnyal bárhol máshol nekidőltem volna. Bármilyen más környezetben. De itt és most nem mertem. Nem tudom, hogy miért. Az érzések, amiket meg kivált belőlem, hát zavarba hoznak. Szóval igyekszem elhihetni magammal, hogy ez így most jobb. Az áhított közelség így is megvan.
Nem követem a tekintetét, helyette inkább veszek egy újabb mély levegőt. Komolyan mondom úgy érzem most magam, mint valami tündérmesében, vagy álomban. Varázslatos környezet vesz körül, mellettem a világ legédesebb sráca, az illatok, az érzések … egyszerűen bódítóak. Csupán keveset észlelek a külvilágból a minket körülölelő köd miatt. Legalábbis én úgy érzem, hogy az vesz körbe.
Ahogy visszakérdez egy picit megvonom a vállamat. Persze, mi ketten, izé hárman, ha szeretné. Ha nem akkor nyilván mehetünk mindannyian – bár nyilván jobban örülnék neki, ha csak mi mennénk -, az sem gond. Ezt próbálja jelenteni az apró mozdulatom. Nem szeretném, ha esetleg zavarba jönne a felvetésemtől, vagy ha kényszernek érezné, vagy áh nem tudom. Szóval, ha belemegy akkor azt úgy tegye, ahogy neki is jó. Benito persze naná, hogy meghallja a saját nevét, és jön is képviseltetni magát, miszerint igen, ő aztán benne lenne a dologban. Már most rögtön is akár. Hát pedig várnia kell, mára már eléggé lefárasztottuk magunkat.
Mosolyom még szélesebbé válik, ahogy halkan elfogadja a felvetésem. Bólintok egyet csupán és igyekszem lecsillapítani a hirtelen hevesebbé váló szívdobogásomat. Éjszakai fürdőzés! Csak ő meg én! Na meg a macska.
- Valószínűleg igen. Meglátjuk, hogy mennyien lesznek, meg mennyire van kivilágítva a partszakasz. Maximum keresünk egy néptelenebb, sötétebb helyet – töprengek el ezen én is. Igen, lehet, hogy az utóbbi lesz belőle, hiszen Benito azért eléggé feltűnő tud lenni. Ha a színe nem is látszik majd rendesen, de a viselkedése is szokatlan. Egy pillanatra elkerekedik a szemem, majd gyorsan hozzáfűzöm a magyarázatot az iménti kijelentésemhez. -  Tudod, Beni miatt.
Igen-igen. Csak a macska miatt kell nekünk ilyen meghitt hely, ahol szinte senki sem jár. Igen, óvintézkedés. Egy aprót nyelve fordítom vissza fejemet a sétány felé, de hamar megunom a látványát. Felfelé emelem hát egy kicsit a fejemet és a Holdat, csillagokat kezdem el nézegetni. Néha lepillantok a vízre is, amiben tükröződnek a fényeik. És persze időnként Thomas felé is pislogok. Így történik meg, hogy egyszer csak összeakad a tekintetünk. Azonnal magam elé kezdek el bámulni én is, majd kuncogni kezdek ezen az egészen. Úgy viselkedünk, mintha még sosem merültünk volna el egymás tekintetében. Vagy mint valami madarak, ahogy táncolnak egymás körül fészekrakás időszakában. Egy rakás ilyen természetfilmet láttam. Az egész szigorúan meghatározott koreográfiára épül, és mindig csak akkor ugranak át a következő mozdulatsorra, ha az éppen bemutatott kellő fogadtatásban részesül a másik által, és az ő válaszlépései is stimmelnek. Aranyosak azok a madarak.
Kicsit álmatag tekintettel fordulok felé ismét, szeretetteljes mosollyal figyelve az egyre torzonborzabb frizuráját. Jobbommal odanyúlok egy kósza tincshez, ami a szeme felé tendál hála a szellőnek, úgyhogy elsimítom onnan, hogy ne zavarja. Én megúszom a dolgot, a nedves hajamba alig-alig kap csak bele a szél, pár tincset átfújva a vállamon, de túlzottan nem kuszál össze. Viszont egy-egy ilyen légmozgás újabb illat-hullámot eredményez, amitől mindig muszáj egy mélyet szippantanom a levegőbe.
- Persze, lefeküdhetünk – válaszolom, miközben a kezemmel végigsimítok az arcán, hogy leeresszem azt. Hirtelen lesütöm a pillantásom, ahogy konstatálom, hogy nyúlkálok itt felé össze-vissza. És van itt még valami ami erre késztet, de nem tudok rájönni, hogy mi is az. – Bár nem hiszem, hogy tudnék még aludni. Beszélgethetnénk, vagy esetleg nézhetünk valami mugli csatornát, ha van kedved hozzá. Vagy … te már álmos vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 2461
Írta: 2019. augusztus 25. 19:16 | Link

MosoMasa



Néha ennél nagyobb a választék a tevékenységekben, főleg ha valakinek szülinapja van, valakit épp hazaengednek a régiek közül, valami ünnep van stb. De ma nem történt még semmi, ami nem feltétlenül hátrány. Elvégre a legtöbb nap ilyen. Ha a lányt érdekelni fogja a továbbiakban is, hogy önkénteskedjen itt vagy máshol, jobb, ha egy átlagos nappal ismerkedik meg.
Megérkezünk a játékterembe, ahol már javában áll a bál, mármint két asztalnál játszanak, egynél meg szeretnének. Ennél nagyobb tömeg nem is szokott lenni. Megindulok a partnert keresők felé, nyomomban Masával.
Már találkoztam egyszer velük, azt hiszem, egyszerre érkeztek ide, egy lány és egy fiú, barátok még odakintről. Általában ennél többet tudok a betegekről, de nem mindenki szereti megosztani a kórlapját mindenkivel. Nem is várom el tőlük, csak örülök, ha egy kicsit jól tudjuk érezni magukat s ők is elfelejthetik, hogy valójában hol s miért vannak.
Bemutatok mindenkit mindenkinek, aztán Masa arcára lesve megállapítom, hogy a szabályok felvázolásával fogjuk kezdeni.
- Nem olyan nehéz ám - teszem hozzá a végén, úgy öt percnyi, tömény információ-özön után. - S van egy rövidebb változata, ami szerintem most jobb volna... - a mondat végi hangsúly kérdésbe vált át, ahogy szétnézek az asztaltársaságunkon. Tudom, hogy ez a játék itt a szentírás, de ha nem bánják, nem ülnék két-három órát most, úgy, hogy a levitásomnak még teljesen új s emiatt valószínűleg nem is annyira szórakoztató. - Van még néhány más opció is utána, ha gondoljátok - elpillantok a polc felé, amin még néhány doboz ott sorakozik, sokkal pörgősebb parti- meg kártyajátékokkal.
- A kezdésnek külön szabályai vannak, de ezúttal kezdenék én, ha nem gond, hogy mire Masa sorra jut, már kezdje sejteni a dörgést.
Miután ilyen szépen megbeszéltük, mi is történjen s a partnereink eddig mindenbe belementek, összedörzsölöm a kezeim és megkezdem a játékot.

Ilyenkor persze nem maga a játék szokott lenni a fontos - nem számomra -, szeretek elcsacsogni mindenféléről, amiről hajlandóak a többiek beszélni. Egy kis ideig azért várok, csak játékra vonatkozó megjegyzéseket teszek, s figyelem a többieket, hagyom, hogy lazuljanak fel mindhárman s hátha maguktól felhoznak egy témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 2104
Írta: 2019. augusztus 25. 20:23 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Néptelenebb, sötét hely. Picit helyezkedni kezdek ezekre a szempontokra mellette, enyhén összevonva szemöldököm, hiszen hirtelen valóban nem tudom, hova tenni, miért ez a fontos. Ám szerencsére hamar pontosít, úgyhogy könnyedén mosolyodom el. Ah, hát persze.
Tetszik, ahogy segít nekem, rendezgeve a hajamat. Igazából én már nem is foglalkozok vele. Teljesen random, mikor nyúlok oda, egy perc múlva úgyis áll már megint szanaszét. Viszont az kellemes, ahogyan ő törődik velem. Az végképp, ahogy megsimítja pelyhes arcomat. Na igen, az van, hogy ugyan kell már borotválkozzak, viszont csak a szám felett és az államon, és azt is elég nagyjából hetente. Az arcom oldalán viszont alig van bármi. Azt hiszem, ez alkati dolog, ami igazán jelentősen nem fog vátozni egyhamar. Talán soha.
- Még én se tudnék aludni - mosolygok barátnőmre.
- Csak jó lenne heverészni - vonok vállat.
- Csatornát? - ráncolom a homlokom. Van valami ilyen cső, amit a varázstalan emberek figyelnek? Látnak benne valamit? Mitől érdekes? Hamar megtudom tőle, hogy a TV készülékről van szó. Kicsit nevetek magamon.
- Oké, nézzünk - kapok is az ötleten, érdeklődő tekintettel. Hiszen nem szoktam televíziózni. Erre szerintem rá is jött - Meg persze beszélgethetünk is - folytatom azon dolgok sorát, amikben teljesen benne vagyok. Meg biztosítani akartam róla, hogy nem azért választottam a második programot, mert az elsőt nem akarnám. Jaj, dehogynem akarom!
Besétálunk hát az erkélyről. Az ajtót nem húzzok be, most nagyon finom levegő érkezik kintről, helyesen lebbentgetve a függönyt. Megsimogatom Benit, mint mindig, ha épp úgy adódik, a tvt meg persze a lányra bízom.
- Fogat te mostál már? - kérdezem tőle, felegyenesedve a cicától. Nyilván izgalmas egy gondolat, vajon miért érdeklődöm én ilyenekről. - Mosunk együtt? - vigyorodom el, aztán nemsokára már vetjük is be magunkat a fürdőszobába a felszerelésünkkel és jöhet a sikálás. Nem tudom, az otthonban mindig közös program volt ez a srácokkal, mert sokat lehetett ökörködni. Ha meg nem is ökörködtünk, megvolt valahogy a bensőségessége annak, ahogy némán súroltuk a fogainkat és csak a tekintetünkkel beszélgettünk. Ez most barátnőmmel sincs másképp. Néha vidáman rápillantok, máskor a tükörben nézek össze vele, miközben kajla tincseim rázkódnak mozdulataimtól. Hamarosan öblögetés, részemről egy kis ivás, törölközés és ismét a szobában is vagyunk, immáron egész valónkban üdén, ágyra készen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 45 ... 48 49 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek