A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877849#post877849][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.30. 19:14[/b][/url]

Még ha az elején úgy is tűnik, hogy Detti dühössé válna, Balázs nem tágítva csókolja tovább, míg végül a nő meg nem adja magát, mi több, viszonzásul ugyanazt a hevességet kapja ő is. S bár nem szokványos módját választják a dolgok elsimításához, úgy tűnik, hogy tulajdonképp sikerül kiegyezniük.
Átkarolva fekszik mellette, közelebb húzva magához, miközben tekintetével a leszakadt szekrényajtót figyeli. Nem számolta ki pontosan, hogy ez mennyibe is fog kerülni, de biztosan zsebbe nyúlós lesz a történet. - Hm? - Dettire pillant közben, aki valamit mond, egész pontosan azt, hogy nem tudja és elsőre Balázs nem is érti, hogy miről is van szó, viszont ahogy a nő folytatja, úgy válik egyre érthetőbbé számára. - Jogos - bólint egyetértően, majd elgondolkodik. - Az ilyen barátaidat nagy ívben elkerülni, ha még vannak…és kifizetni azt a szekrényajtót - pillant a sérült berendezési tárgyra és szemtelen mosoly szökik az arcára. - Máskor foglalhatnál valami stabilabb szállóba - vigyorog Dettire, aztán újra megcsókolja őt. - Hosszú volt ez a nap - sóhajt végül fáradtan, aztán közelebb bújva a nőhöz nem sok kell, hogy álomba szenderüljön. Másnap még vár rájuk egy kisebb városnézés, utána pedig az egyenes út haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877865#post877865][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.30. 21:44[/b][/url]

Ha teheti, minden vasárnapját a birtokon tölti. Ugyan gyakran előfordul, hogy csak pár órát tölt ténylegesen itt, mielőtt elvinné ebédelni vinné az anyját vagy a kviddicspályára menne az apjával, egy dolog azonban ebben a kaotikus világban borítékolható: Damian reggel tízkor megjelenik az előszobában.
Most azonban még tegnap, péntek késő éjjel megérkezett a családi birtokra és egész hétvégén nem tervez semmilyen kiruccanást. A kora nyári időt élvezve a még virágzó orgonák alatt ebédeltek órákkal azelőtt, hogy Elsie megérkezett volna, Petre, Alexandra, Blanka és ő. Alina elfoglalt, mondták, Elsie-re pedig nem szabad nagyobb nyomást tenni azzal, hogy várnak rá, eztán pedig hamar hétköznapi témákra terelődött a szó.

A lapos kavics hármat pattan a tó sima vizén, mielőtt alámerülne. Elsie pedig ezzel egyidőben öleli át hátulról. Egy ideje hallotta már a lépteit a fűben és nem is kellett hátranéznia hozzá, hogy tudja, ki az alantas támadója, így a gesztus nem lepi meg, csak annak a lendülete billenti meg valamennyire.
   -  Szép próbálkozás, de nem kapod meg a lakást. Tessék - maga mellett felemeli a kezét a benne tartott újabb kővel, hogy a lány elvehesse. - Inkább neked kellene többször eljönnöd. Hiányzol az asztaltól. És nem csak nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877919#post877919][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.01. 00:39[/b][/url]

Egyél, ha éhes vagy... a hűtőben a szederlé...
És én biccentek. A szederlére felcsillan a szemem, mert fogalmam sincs, anyu honnan szerzi, de gyerekkorom óta meg tudnak vele venni kilóra, és teljesen mindegy, hol iszok, egyik sem olyan. Mert olyan csak itthon van, és ha valamiért tényleg megéri hazajönni, akkor az a szederlé. Viszont az itthon eluralkodó légkörön még ez sem változtat. Mintha mindenki lábujjhegyen tipegne, és attól tartana, valaki leejt valamit, és jön a káosz. Nem tudom... nyomasztó. Menekülök is az egyetlenhez, aki mellett nem érzem ezt. Dami sok mindent éreztet velem, mint például, hogy hülye vagyok, vagy hogy elég a hisztiből, de ezek mind olyan dolgok, amikkel együtt tudok élni. A bentivel nem.
- De miért? És ha elvetted a lányt? Utána úgyis nagyobba kell költöznötök. Akkor az enyém lehet? - pislogok ártatlanul, mert egyrészt nem vagyok hajlandó a nevén nevezni, mivel nem kedvelem. Másrészt meg, egy nagyon aprócska részem foggal-körömmel kapaszkodik abba, hogy a bátyám majd idejében kiszáll ebből a hülyeségből.
Elveszem a követ, de nem hajítom el egyből. Diorról szedem le a hámot, mert tudom, hogy esélytelen, hogy innen meglép, és had császkáljon.
- Itt vagyok, nem? - vonok vállat közömbösen, kicsit vissza is veszek a lelkesedésből, és lassabban, óvatosabban egyenesedek fel.
- És nekem is hiányzik. El nem hiszed. Van saját fürdőm - igen, elbagatelizálom, mert jobb így. Mindenkinek jobb. Aztán elhajítom a nyamvadt követ, és keresek egy laposat, amivel lehet kacsázni. Azt imádok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877920#post877920][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.01. 01:16[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


Jólesik neki az ölelés, közelebb is húzódik kicsit. Megnyugtatja most ez, hogy Timi nem üres szavakat hangoztat, hogy esetleg sajnálja vagy ilyesmi, amit mondani szoktak mások, holott ott se voltak, hanem csak itt van. Ez sokat jelent most neki. Hallgat is kicsit, fejét Timi vállának döntve addig is, amíg ő is megállapítja, hogy tényleg az apukájuk vonásait örökölték mindketten inkább. Előkeresi aztán a kiterjedtebb, frissebb családi képet is, amin már több családtag szerepel, és lelkes mutogatásba fog hamarosan, azt sorolva, kik is a család további tagjai, és csak sokára jut eszébe, hogy talán tényleg érdeklődhetne barátnőjéről is, mert eddig úgy mesélt magukról, mintha ez lett volna a házi feladat.
- Úgy hangzik, mint akik igazán törődnek veled - állapítja meg elmosolyodva, majd elhallgat, mert mintha odalentről zajt hallana. Fülel is kicsit, mutatóujját közben szája elé téve, hogy jelezze Timinek, nem vitte el a cica a nyelvét, csak úgy tűnik, már nem csak ők vannak itthon. Fejét kissé oldalra döntve hallgatózik még egy pillanatig, aztán döntésre jut.
- Azt hiszem, ez apukám lesz, vagy esetleg a nagyi, de nem... az hangosabb lenne. Apu... hát... nem melodimágus, de valami hasonló képessége van. Nagyon nagyon jól hall. Vicces amúgy, hogy mindketten tudunk hangok alapján tájékozódni és néha úgy játszunk fogócskát, bekötött szemmel. Bár neki ez azért sokkal jobban megy, mint nekem - vallja be, de azért mosolyog a szép emléken.
- Lemegyünk? Szerintem már ő is pont annyira várja, hogy megismerjen, mint te őt. Sokat meséltem rólad neki már. Meg hát azt hiszem, fordítva is. Csak untatni ne kezdjelek - mondja kissé zavart mosollyal a végére, miközben már fel is pattan, a kezét nyújtva Timi felé, hogy az ismerkedés ezen körén akkor túl is essenek, ha a lánynak nincs kifogása.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877938#post877938][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.01. 15:40[/b][/url]

   -  Charonnak hívják különben - javítja ki, miközben lehajol egy újabb, lapos kavicsért ő is. Tisztában van Elsie ellenérzéseivel a közelgő eljegyzéssel kapcsolatban, mi több, azt is érzi, hogy az anyja sincs elragadtatva a fejleményektől. A húgával ellentétben a nő azonban támogatja benne, míg a lány nem egyszer nyíltan szóvá tette már, hogy borzalmas ötletnek tartja ezt a házasságot, ami... ami a szíve joga egyébként - És ezt igazán azelőtt kitalálhattad volna, amíg nem kezdtem volna lakást keresni neked a faluban. Vagy hagyjam abba?
Bár a szavai számonkérőnek tűnhetnek, egyáltalán nem azok. Teljesen könnyedén és vidáman beszél, közben pedig elhajítja a kavicsot, mi két hosszú pattanást követően alámerül a tóban.
   -  Remélem azért nem csak a fürdő hiányzik. Tudod, szerintem hamarabb továbblépnének mindenen, ha mondjuk, akár... sokkoló, de beszélnél velük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877960#post877960][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.01. 19:05[/b][/url]

Megrántom a vállam. Nincs az él Dami hangjában, szóval nekem se jut eszembe leplezni, mennyire hidegen hagy a lány ténye. Nagyon bízom abban, hogy nem lesz maradandó, így nem is fektetek energiát abba, hogy megváltoztassam a róla alkotott véleményem. Hiába Yaxley.
- Miért ne lehetne két lakásom? Vagy épp bármennyi? - tényleg kiül az arcomra az értetlenség, mert nem értem, hogy zárja ki az egyik a másikat. Mióta az eszem tudom, nem tapasztaltam még olyat, hogy valamiből nem lehet több.
- Dehogy hagyd! Minden este zokogok, mikor várnom kell, hogy a mamut lecsutakolja magát. És azok ott a szobámban tudod milyen idegesítőek? Aludni se tudok normálisan tőlük. Talán ha altatót kevernék a nyomorult teájukba - itt a tó partján kezdek hümmögésbe. Rendesen elgondolkodok a dolgon, tényleg. Mennyivel nyugodtabb éjszakáim lennének. Hát ha még fel sem kelnek, mondjuk soha többé... Az tényleg ideális lenne.
- Béna vagy - nevetem ki, és amint megtalálom a megfelelő követ, megmutatom hogy csinálják ezt a profik. Mert az enyém bizony négyet is pattan, mielőtt elsüllyedne. Egy kósza pillanatra jut csak eszembe, kitől szereztem eme remek készséget, és nagy sóhajjal veszem tudomásul, a bátyám nem hajlandó leállni a témáról.
- Beszéltem. Elmondtam, hogy imádom a sulit, meg a suli is engem - őszintén nem tudom, mit vár tőlem. Miért nem elég, hogy fejet hajtok, és elbohóckodok amíg úgy gondolják, hogy kell? Ez sem fog pár évnél tovább tartani.
- Van szederlé is - ami az én olvasatomban azt jelenti, talán tényleg szívesen látnak. Ha nem így lenne, biztos hogy nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878022#post878022][b]Tóth E. Krisztián - 2024.05.02. 22:11[/b][/url]

Sosem fogja megérteni a cukor iránti mélységes rajongását, de ha Médit ez feldobja... Egyébként ilyenkor legalább nyitott és közlékeny; igazából köszönetet mondhatja az édesszájúságának.
- Csak szeretnéd. Ha a testvérem volnál, szétszívatnám az agyad. - Nem, ha a testvére lenne Médi, biztos eljátszotta volna már párszor a párokkal, hogy ássa a gödröt a kertben, mint a viccben, és ha rákérdeznek, kinek ássa, közli, hogy nekik, ha Médihez jöttek.
Most elnézve őket viszont aligha lehetne testvérpárosként értelmezni a kettősüket. Abszolút nem töri magát, hogy "csak barátoknak" tűnjenek, úgy mászik a lány magánszférájába, mint egy szeretetéhes kutya a gazdájára.
- Aha, nem is tudtam, hogy szereted a romos épületeket. Mert akkor kimehetünk Csepelre is. - Ott is él néhány haverja, ne kérdezzük inkább.
Médi enyhe megszédülése túlságosan az orra előtt történik ahhoz, hogy vakot játsszon, így bár nem teszi a hős lovagot, hogy jajj, majd most rögtön elkapja az elaléló nőt, a fél keze ott van pár centire Médi vállától, hogy elkapja, ha dőlne. Végül nincs rá szükség, ő is leereszti a kezét, mintha mi sem történt volna, és ebből a lány aligha vesz észre bármit, ha egyszer végig mögötte állt.
- Honnan tudtad, hogy tinderezek? - Dehogy tinderezik, nincs erre ideje. Ha akar valamit, elmegy inni, sokkal könnyebb ott felszedni valakit, mint az internetes nyomingerekkel szórakozni.
Fél óra múlva és reggelivel a hasukban már igen csak más a gyermek állása, többek között igazi turistákként végigfotóztak fűt-fát és képeket cseréltek, de a legjobb még mindig a part.
- Nézze meg az ember, mekkora a szád. Akkor is ilyen két pár tökű vagy, ha azt mondom, gyere jet skizni? Fogadjunk, hogy nem tudnál utolérni. - Sosem jet skizett, de mi lehet rajta olyan bonyolult?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878024#post878024][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.02. 22:20[/b][/url]

   -  Nem, Elsie, nem kapod meg a lakásom akkor sem - zárja le a vitát most már nyomatékosabban, de még mindig nem mogorván. A lánynál nem lehet tudni, mior gondol valamit komolyan, de szerencsére a figyelme könnyen terelhető. Így most is továbbtereli inkább.
Nem nyúl jabb kavics után, hanem a zsebébe teszi a kezeit és szembefordul a lánnyal.
   - Nem az iskoláról, Els. Hanem arról, ami történt. Nem én vagyok az egyedüli, aki aggódik érted, hanem ők is. Mi ez az újabb barátság Aidennel, például? Nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb hatás, vagy az a társaság, amire most szükséged van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878027#post878027][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.02. 22:47[/b][/url]

Sokszor hallottam már ezt, így könnyen túllépek rajta. Részben mert tényleg sokszor mondja, hogy nem... aztán meg mégis, részben meg ha nagyon kellene az a lakás, nem hagynám ennyiben.
Ehelyett megmerevedek és még hátrálok is egy nagyon kicsit, mintegy meghúzva a határt közöttünk, mert úgy tűnik, most megint nem egy oldalon állunk. Megesik.
- Ha el akarod terelni a figyelmet a kudarcra ítélt házasodási kísérletedről csak szólj. Megbeszélhetjük. De nem így - az a helyzet, hogy nem félek felvenni a kesztyűt és betámadni, mert Damian is tudja jól, hogy most mibe tenyerelt bele. Ráadásul ha mégse, a tekintetem elárulja, mert egyáltalán nem akarom még egyszer Aiden nevét ezen a helyen hallani.
- Aiden a barátom. És én se tettem megjegyzést a te barátaidra, hanem elfogadtam őket. Ha egyszer is bejöttél volna hozzám, megláttad volna, hogy ő a legjobb dolog, ami ott történhetett velem - soha... egyszer sem fordult elő az, hogy bárki védelmére keltem volna a bátyámmal szembe. Most. Most viszont megteszem, és meglehetősen kimérten. Nem... tényleg nem egy oldalon állunk, és bosszant, mert ő megint melléjük állt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878036#post878036][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.03. 00:07[/b][/url]

Valami nincs rendben. Valami új.
A lánytól teljesen idegen heves visszavágásra akaratlanul felvonja a szemöldökét, azonban okosabb annál, hogy reagáljon a saját eljegyzésére vonatkozó támadásra, az arca azonban elárulja a meglepettségét. Ahogy arra sem reagál, hogy a húga hátrébb lép.
   - Igen, én ezt mindet megértem. De Aiden egy olyan helyhez köt, amit te is magad mögött szeretnél hagyni, nem? Én elhiszem, hogy szerinted nagyszerű ember, de nem örülök annak, hogy Charlisle-ben ismerted meg. Mielőtt pedig meggyanúsítasz, nem, sem a kirándulásról, sem pedig róla nem számoltam be apánkéknak, de ők is egyetértenének ezzel. Nem azt mondom, hogy szakíts meg vele minden kapcsolatot - folytatja, nem hagyva, hogy a lány netalán közbeszóljon -, de ha nem, akkor szeretnék én is beszélni vele.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878040#post878040][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.03. 08:27[/b][/url]

Ó hogyne. Damian ért. Damian mindent megért, mert Damian a fene nagy megértéséről híres. Bárkit megkérdezel, azt fogja mondani, a bátyámnál megértőbb embert még nem hordott a világ a hátán. A meglepődését viszont meg tudom érteni. Ha nem lenne a kedvem olyan amilyen, most még komolyan foglalkoznék is a vehemenciámmal, de... majd később.
- Nagylelkű vagy, bátyám - hirtelen köpni-nyelni sem tudok. Az, hogy minden lépésemről tud valamiért, az teljesen rendben van, sőt még örülök is neki. Nem egy példa van arra, mennyire jól jön ez. De az, hogy már a saját baráti köröm felől sem dönthetek, nos...
- És dupla randit tervezel? Te kivel járulsz hozzá? A leendő menyasszonyoddal, vagy a barátoddal? - nem, nem fogom azt mutatni, hogy ez rendben van, nem fogom elnyomni a tényt, hogy Dami határvonalhoz ért, és azt nem igazán kellene átlépni.
- Volt alkalmad rá. Beszélhettél volna vele, de te megint csak... te voltál - mert bizony azt sem felejtettem el, hogy viselkedett akkor, és szépen a fejéhez is vágom, csak mert tudom, hogy fordított esetben én sem kapnék mást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878086#post878086][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.03. 23:44[/b][/url]

Összeszorítja a száját, ám ennél többen nem manifesztálódik a kezdődő irritáltsága. Ugyanis Elsie már csak ilyen - és pont ezek miatt a szavak miatt biztos benne, hogy a lehető legjobb - ha nem az egyetlen - döntést hozza újra és újra azzal, hogy rövid pórázon tartják a lányt. Nem csak ő, hanem a családjuk, azonban tisztában vannak vele, hogy a húga tőle viseli el a legjobban mint a megdorgálást, mint pedig a szabályok állítását.
   -  Én voltam - ismétli meg nyomatékosan a lány szavait felvont szemöldökkel. - És ki volt az, aki egyáltalán elment veled oda? Rendben, ha így akarsz beszélgetni, Els, akkor legyen így. Nem vagyok ellened, hanem azt szeretném, hogy boldog legyél. Azt pedig nehézkes, ha időközben mondjuk, nem is tudom - egy kavicsot rúg lendületesen a tóba - meghalsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878087#post878087][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 00:03[/b][/url]

Kényelmetlen az egész, és bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt.  Oda sem kell néznie, érzi magán az aranyfürj patrónus - és azon keresztül Evangeline tekintetét. Nem segít az egész kínosságán, hogy a szüleik tényleg bent ülnek a másik helyiségben.
Damian megszólal és elmormol egy végül is tisztességesen kifejtett bocsánatkérést. Mint általában, Charonban most sem merül fel a gondolat, hogy a bocsánatkérés igazságtartalmát és mélységét latolgassa. Az ő szájából elhangzó bocsánatok ritkán igazán őszinték - meg többnyire nem is hangoznak el. A szociális körökben, amelyekben felnőtt, a "bocsánat" inkább egy verbális manőver, stratégia, mintsem valódi mélységgel bíró, őszinte gesztus. Már önmagában egyfajta megalázkodásként tekint arra, hogy valaki bocsánatot kér, mert azt jelenti, hogy egy adott szituációban (Charon olvasatában legalábbis) az az illető áll vesztésre, akinek előbb kell meghajtania a fejét.
Szóval ha úgy igazán invesztált lenne ebben a veszekedésben meg a Damiannal való viszonyában, ezt most egyfajta győzelemként élné meg, mögöttes tartalomra való tekintet nélkül. Egyébként sem jó az emberek olvasásában, minek erőltette. Nem lehet mindenki mindenttudó pszichiáter és lélekbúvár már fiatalon, ugye.

Nem válaszol azonnal, mert.. nem tudja hirtelen, mit mondjon erre. Merthogy az előző veszekedésük után nem számított erre a verbális megalázkodásra. Azt hitte, hogy Damian is kitartóan kötni fogja az ebet a karóhoz. Kényelmesebb lett volna, mert így illene neki is.. engedményeket tenni. Illene, de fizikai tüneteket produkál (megfordul a gyomra a kelletlenségtől), mennyire nehezére esik a "bocsánat" kimondása.
Kínos csend áll be kettejük között, és a lány nem olyan összeszedett nagyasszony, hogy ezt a szünetet akár kávézással töltse ki. Csak... ül. Ülnek.
- Én is bocsánatot kérek, amiért azonnal vádaskodni kezdtem ... - és itt kéne abbahagynia, ha nem egy tizennyolc éves lány lenne, önérzettel.
- ... de az ajtóért nem kérek bocsánatot, mert semmikor máskor sem fogom hagyni, hogy bezárjanak valahova. - Nem, az ajtóért nem kér bocsánatot, mert szerinte nagyon is jogos volt arra a reakciója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878088#post878088][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 00:33[/b][/url]

Ha olyan viszonyban, nem is... ha beszélő viszonyban lennének, akkor most rámutathatnának a szituáció humorosságára azzal, hogy valójában egyetértenek abban, amit a bocsánatkérésről gondolnak. Damian számára a gesztus csak kellemetlen, ám kötelező töltelék. Sosem gondolta komolyan, valójában pedig nem is igazán érti, hogy az emberek mit értenek az alatt, amikor bocsánatért esedeznek. De tudja, hogy muszáj megtennie. Ha pedig érzelmileg eltávolítja magát a saját szavaitól, annyira talán nem is nehéz.
Általában.
De nem most.
Charon hosszúnak tűnő hallgatás után nyitja válaszra a száját és egy hozzá hasonló frázissal felel. Ő a mondat legelején néz csak a lányra, a második felénél azonban már ismét a vizében felfelé törekvő buborékokat figyeli.
   -  Nem, teljesen jogos. Igazából csak nem akartam, hogy elmenj, hátha meg tudjuk beszélni a dolgot. Hiba volt.
Zavartan megdörzsöli a tarkóját. Nem, különben nem tartja hibának azt, hogy Charonra zárta az ajtót, legfeljebb azt, hogy nem vette el a pálcáját tőle. De nem kell félteni, levonta a következtetéseit.
Technikailag most megtehetné, hogy feláll innen, hiszen mindketten megtették, amit a haza megkövetelt. Ugyan nem tudhatja, Charont az apja milyen paranccsal ültette le ehhez az asztalhoz, de sejti, hogy ugyanabból az okból, mint őt. Ebből kifolyólag így hátra is húzza a székét, elnéz a kijárat felé, és... meggondolja magát.
   -  Beszéltem mindenkivel, akivel kellett. Adéllal is. Vele is. Tisztáztam a dolgokat és senki sem fog beszélni. Ellenben nekünk kellene, többször, mint ahányszor az anyánk rákényszerít. Mert ez így anélkül nem fog működni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878089#post878089][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 01:33[/b][/url]

Felvonja a szemöldökét erre a magyarázatra. Szóval ilyenkor az a megoldás, hogy rázárják az ajtót - mondjuk ha egészen őszinte akar lenni, egyszerű kérésre sem hallgatott volna. És annyi józan ész még benne is van, hogy ne hozakodjon elő az "egyszerűen meg kellett volna kérni" kijelentéssel. Az ő világában, mivel ő távozni akart, az egyetlen kimenetele a helyzetnek az volt, hogy távozik.
- Igen, az volt. - Ezzel zárja le a témát magában is, kár erre több szót pazarolni. Különben sem ez volt az egyetlen problematikus pontja annak a veszekedésnek.
Végre felenged annyira, hogy ismét a csészéért nyúljon. Mostmár nem annyira feszült, hogy összeroppantsa a kezében, főleg a megerősítést hallva abban, hogy Damian végül kezdett valamit a helyzettel.
- Rendben, ha ez valóban biztosítva lett, akkor nincs kifogásom. - Mert tényleg nincs. Az egyetlen, ami fontos számára ebben a kifejezett szituációban, hogy ne kerüljön kínos helyzetbe itt az új közösségben emiatt. Hogy a saját viselkedése esetleg abba sodorja majd? Legyen, azért felelősséget tud vállalni. De tudni, hogy mások miatt történik ugyanez.. egész más.
"Mert ez így anélkül nem fog működni." Az első gondolata erre, hogy miért, kell, hogy működjön? Nem is egészen érti, hogy Damiannak miért jó ez az egész, miért ragaszkodik ennyire a házasság gondolatához vele. Nyilvánvaló, hogy nem kedvelik egymást. Igen, ahogy azt a fiú a fejéhez vágta, van egy hangsúlyos üzleti oldala az egésznek, de nem mintha a Yaxley-k lennének az egyetlen varázstárgy kereskedők, és a Flaviuk az egyetlen bányatulajdonosok. Nem mintha nem lenne mindkét félnek más opciója. Ordított vele, rivallót küldött neki, kitörte az ajtaját, és Damian még mindig lehetőségekről beszél. Meg arról, hogyan működhetne ez.
Egyszerűen nem érti. Nem tudja hová tenni ezt a számára megmagyarázhatatlan ragaszkodást - és nincsenek illúziói, tudja ő is, hogy ez nem neki szól. Ha nem tudta volna, a "pondró" megnevezés elég árulkodó. De még ha üzleti súlya is van az egésznek, az emberek nem ragaszkodnak ennyire valamihez, ami nyilvánvalóan diszfunkcionális. Charon is azt hitte, hogy elég pár kitörés, elég csak.. well. Saját magának lenni, és a Flaviu oldal hamar bedobja a törölközőt. Elgondolkodva nézi az asztal fölött a másikat, vajon mit mondhatna erre.
A fenébe is, kár ezen törnie a fejét, amikor akár rá is kérdezhet.
- Miért ragaszkodsz ehhez az egészhez ennyire? De tényleg. És ne az üzlettel gyere, mert mindketten tudjuk, hogy senki sem tart pálcát senki fejéhez a szüleink közt. Szóval mi ez egész? Mi van neked ebben az egészben benne, hogy megérje az ajtót, a hajcihőt, a bocsánatkérést a pondrótól meg ezt az erőltetett menetet.
Tényleg nem érti, és ezen a ponton eljutott oda is, hogy nem tud több teóriát felállítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878090#post878090][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 01:50[/b][/url]

Tehát részéről lezártnak tekinti a Kamillával folytatott, kérészéletű viszonyának botrányát. Mivel úgy fest, a lány végérvényesen megszakította vele a kapcsolatot, így szíve szerint nem is pazarolna több szót a történtekre. Valójában szerencsés, hogy ennyire hamar kiderült, aminek ki kellett, mert később ezerszer kínosabb szituációba sodorhatta magát - mondja ezt úgy, hogy nem tudja, Charon apja mit és mennyit hallott, és milyen lesz a közhangulat akkor, amikor legközelebb beszélnie kell vele.
Charon folytatja. És most először... mi több, talán az ismeretségük alatt legelőször feltesz egy kérdést, ami már-már úgy tűnik, túlmutat a semlegesen udvarias érdeklődésen.
Ha Charon számára felfoghatatlan az ő előző kijelentése, ő ugyanezt érzi a kérdést hallatán. A töprengően semleges arckifekezés mögül csodálkozás bukkan elő, ahogy kutya módjára oldalra billenti a fejét. Nem érti. Tényleg nem érti. Hiszen annyira egyértelmű, ugyanis...
   -  Mert téged választottak, ami azt jelenti, hogy szerintük tökéletes vagy nekem.
Ők - névtelen és arctalan részei a Rendszernek. Damian szereti a Renszert. Mert a Rendszer nem téved, pontosan tudja, hogy mit csinál és ha Charont gondos kezek kiválasztották arra, hogy a felesége legyen, akkor neki nincs oka felülbírálni ezt.  
   -  Másrészt pedig - folytatja felrázva magát az értetlen elgondolkodásból -, szerintem nem vagy borzalmas ember. Csak igyekszel úgy tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878100#post878100][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.05.04. 13:44[/b][/url]

Így is azt teszed, Tóth Krisztián. Médit valahogy mégsem zavarja ez annyira, hogy ne vágjon bele a férfival mindenbe, amit csak a fejébe vesz. Hog ebből mi lesz, az majd idővel kiderül, az viszont biztos, hogy elég jó barátokká válhatnak, ha ez így megy tovább.
- Vicces vagy - forgatja a szemét, amiért Eddie gúnyolódik. Csepelen köszöni szépen, de a hercegnő segge nem turistáskodna. Hallani is elég arról, milyen nyílt állatkert van arra. Brrr. Krisztián esze egyébként is a helyén van, csak akkor hinné el Médi vonzalmát az épületekhez, ha hülye lenne. Na de ami a kettejük közti vonzalmat illeti...
- Biztosra veszem - miért? Mert a hozzá hasonló szoknyapecér férfiak leggyorsabb dugópajti kereső társa a tinder, ha mást nem, unaloműzésre szinte mind használja. Ezt onnan tudja, hogy bizony ő is volt regisztrálva, míg Damiennel nem kezdtek tényleg közeledni egymáshoz.
A parton ő már lelkesen pakolja elő a hátizsákjába gyömöszölt törölközőt és bikinit, miközben tovább táncol Eddie idegein.
- Ne terelj - felnevet a fejét csóválva. - Sosem próbáltam, de nem terveztem ma meghalni. A partról nézlek inkább - férfiasan...de legalábbis az említett tökkel bevallja, semmiféle vízisportot nem próbált még az úszáson kívül.
- Segítesz? Fogd ezt meg nekem és nem muszáj lesni. - A törölközőt Eddie kezébe nyomja, majd ha megtartotta körülötte, vetkőzni kezd. Túlságosan mugli a környék a bűbájokhoz, öltözőt pedig még véletlenül sem telepítettek a közelben. Nem kell sok idő hozzá, két-három perc elteltével már a hófehér bőre villog a választott bikiniben.
Hófehér bőre a következő két hétben egészen kellemes, életteli színt vesz fel. Hazatérésükre már le sem tagadhatná, munka helyett nyaralni volt - és még jól is érezte magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878106#post878106][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 16:32[/b][/url]

Valami érdemleges válaszra számít, valamire, amiből tud dolgozni, de Damian érvelése annyira merev és megfoghatatlanul távoli neki, hogy olyan érzés, mintha falba ütközne. És Charon nem szeret falakba ütközni.
- Szerintük. Miért, te közeli viszonyban vagy ezzel az Andrássyval? - Valahogy így hívják a nőt, aki a leendő eljegyzésüket instruálta. És annyira biztosan tud, hogy ő személy szerint még csak soha nem is találkozott vele. Mi alapján mondja meg valaki, hogy ki kinek tökéletes? A szülei elmondása alapján? A szülei egy csomó mindent nem tudnak róla meg az életéről! Abban is biztos, hogy Damian sem olyan nyitott könyv, szimplán azért, mert lehetetlen valakiről mindent tudni, ami alapján kijelenthető, hogy "tökéletesek lesztek egymásnak". Még ha valami varázstárggyal, ereklyével állapítanának meg kompatibilitást. De még az sem.
Csak egy rakás unatkozó öreg nő, kerítőt játszik, mert azt képzeli, hogy még mindig a 18. században vannak.
Próbálja nem felkapni a vizet, mert tényleg szeretné kideríteni, hogy mégis mi a fene folyik az asztal másik oldalán ilyenkor. Az utolsó mondatra gyanakvón-hitetlenül összehúzza a szemeit, mert ez a mondat túl szépen cseng ahhoz, hogy őszinte vagy igaz legyen. Meggyőződése, hogy nagyon is borzalmas ember mások szemében, csak azért, mert más ideákat követ mint a mai mugliknak smúzoló hópihe társadalom. És azért, mert nem marad csendben és nem tűr el semmit szolgamód, amit rá akarnak erőltetni. Mert felemeli a hangját vagy mert pálcát ránt, hogy elérje az igazát. Ez mind olyan, ami miatt kapott már elmarasztaló szavakat, de soha nem sértődött meg ezeken igazán, mert érti, honnan jönnek ezek - és egyszerre pont ezért büszkén is hordozza ezt a stigmát. Mondván, hogy "ha a büszkeség és tettrekészség borzalmas emberré tesz, akkor szívesen lesz borzalmas ember".
- Ne legyenek félreértéseid, tényleg borzalmas ember vagyok sokak szemében. És okkal. Szóval ha ez a tévképzet is valamiféle pro-érv, akkor lehúzhatod a listáról.
Nem szomorú, ahogy mondja, nem is kifejezetten vidám - mivel nem jó színész, nyilvánvalóan visszhangzik a szavaiból némi tanácstalanság. Nem rossz érzés azért ilyesmit hallani, de ezt a benyomást igyekszik beárnyékolni némi gyanakvással. Azért na! Egyetlen szép szótól nem fog megenyhülni, főleg, mivel nem is igaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878109#post878109][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 16:58[/b][/url]

   -  Nem, nem találkoztam vele soha.
Amellett, hogy a mondatot gondolkodás nélkül és teljesen őszinte egyszerűséggel mondja ki, a legutolsó szónál egy cseppet mintha megtorpanna. Mert egyébként... egyébként tényleg csak hallott Andrássyról, aki láthatatlan kézként részese az életének, ő pedig egész egyszerűen mindössze elfogadta a tévedhetetlenségét. De ez nem csak Andrássyról szól, hessegeti el mentálisan a hirtelen támadt kognitív kételyt, hanem arról a tapasztalatról, ami mögötte áll. Az apja, az anyja, a nagyanyja, a nagyapja és az összes nála több élettapasztalattal rendelkező rokon véleménye összecseng a kérdésben és egyetértenek azzal, hogy ez a házasság márpedig remek ötlet. Pont ő bírálja ezt felül? Olyan nevetséges baromságok miatt, mint hogy a hideg rázza a gondolattól, hogy négyszemközt maradjon Charonnal?
   -  Ühümm. Szerencse, hogy azok a sokak nincsenek itt és nem nekik kell elvenniük.
Ez elsőre már majdnem romantikus vallomásnak is tűnhet. Már majdnem. Azonban...
   -  De egyáltalán nem ismerlek és te sem engem. Igazad van abban, hogy senki sem tart pálcát a fejemhez és a tiédhez sem és tudod mit? Lehet, hogy nem vagyunk kompatibilisek és az is lehet, tényleg lehet, hogy borzalmas ember vagy. De ezt szeretném én eldönteni, azt pedig nehéz úgy, hogy nem állsz velem szóba. Apropó. Szerintem nem tudom a számod se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878111#post878111][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 17:14[/b][/url]

"Nekem sem kell."  Ez az első gondolata, mert tényleg, Damian is bármikor mondhatna nemet az eljegyzésre. Charon minden okot megadott rá, már igazából a legelső találkozásukkor, mikor kiterítette az asztalra a viszonyát Sebastiannal.
A fiú szavai nyomán az a benyomása, hogy ha kiderül, hogy borzalmas és nem kompatibilisek, akkor felbontja az eljegyzést, pontosabban beleegyezik ő is abba, amit Charon már maga is kezdeményezett a szüleinél.
- Rendben. Négy, a szerencseszámom, de nem egészen értem, ez hogy jön most ide.
Mármint egyébként tudja, hogy mi az a telefon, annyira azért nem él kő alatt, és különben is, tudnia kell arról, mit kell utálnia. Szóval annak ellenére, hogy nem él mugli ketyerékkel, így a 21. század derekán felismeri mi micsoda - és mit kell elkerülnie büszkeségből.
Azonban nem ismeri a telefonhoz tartozó "szlenget", hogy önmagában a "számod" erre vonatkozik, szimplán, mert ő a barátaival sosem használt ilyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878113#post878113][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 17:22[/b][/url]

A kezét az időközben képernyővel lefelé az asztalra tett mobiljára teszi, hogy a terve szerint majd odacsúsztassa a lánynak, aki bepötyögi a számát és ezzel le is tudják a tranzakciót, ekkor azonban Charon válaszol. Ez a válasz pedig kérlelhetetlenül kisikatja a gondolatait, annyira, hogy a csodálkozás annak a teljes, palástolatlan formájában kiül az arcára.
   -  Mi?
Ez az első, ami elhagyja a száját és kevésen múlott, hogy ne legyen belőle "mi van?". Pislog egyet. Majd még egyet.
   -  Telefonszámod. Mondd, hogy van telefonod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878127#post878127][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.04. 20:54[/b][/url]

Nekifeszülni a testvéremnek, nos... nem egyedi eset. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jól is érzem magam tőle, de valahogy muszáj lekommunikálnom, mikor valami már sok, az nekem pedig csak így megy. Mégis figyelek arra, hogy ne bántsam meg. Mert mondok neki nem túl szép dolgokat, tudom, hogy bárki hallaná ezt, sápítozna, de tudom azt is, hogy Damiról ez lepereg. Nem tartja ugyanis egyiket se fontosnak, szerintem.
- Nem akarok így beszélgetni. De azt sem akarom, hogy Aiden neve még egyszer elhangozzon ezen a helyen. Ő már az életem része, és fontos nekem, és megvédem még tőled is, ha kell - ahogy látom rajta feszültség jeleit, úgy veszek visszább én is vehemenciámból. Nem azért, mert tartanék attól, hogy visszavág és az jobban fájna, egyszerűen csak nem akarom, hogy még miattam is bosszankodjon.
- Boldog... Dami ne vicceljünk. Egyetlen, csak egyetlen emberre mutass ebben a családban, aki boldog - még a fejemet is hátravetem, ahogy járkálni kezdek. Kezeimmel is tellegetek, mert igen, tök jó lenne, ha így működne, csak ebben a családban nem így működik.
- Én is azt szeretném, hogy te boldog legyél - csak túl sokat nem érek vele, ha ő maga viszont mindent megtesz annak ellenkezőjéért.
Aztán pedig lefagyok. Szinte pislogás nélkül meredek rá, amiért ezt felhozta. Nem szokta. Nem szokták. Idegesítően kínosan ügyelnek arra, hogy ez még csak fel se vetődjön. Felsóhajtok, és közelebb megyek hozzá. Tenyerem, ha engedi óvatosan helyezem az arcára, csak hogy tényleg a szemébe tudjam mondani.
- Jól vagyok. És nem tervezek, oké? - ahhoz képest, hogy nemrég még szinte kiabáltam, meglehetősen halkan, és lágyan jönnek ki a szavak a számon. Én tényleg csak meg akarom nyugtatni, ugyanis tényleg nincs a terveim között, hogy megpróbálom még egyszer.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878165#post878165][b]Markovits Boglárka - 2024.05.05. 12:09[/b][/url]

Annyira régen voltak már ketten szórakozni, hogy a koncertre nem is volt kérdés, hívnak-e plusz embert. Otthon még szólt az anyjának, hogy indulnak a májusfesztre Belgiumba, majd hopp-hálózaton keresztül érkeztek úgy egy órája a helyszínre.
- Kár, hogy nem kempingezünk, ezek az emberek szimpatikusak voltak - Boglárka nagyon lelkes, jó a kedve, meleg is van, becsekkolást követően pedig tíz percen belül izgalmas beszélgetésbe keveredtek egy csapat roxforti diákkal.
- Mondd, hogy bevállalod a csillámfestést az arcodra - boci szemeket meresztve fordul teljesen Dominik felé. A kisebb sátrakban nem csak sminkeltetni lehet, van itt minden. - Nekem kellene valami...mondjuk pink vagy neonzöld. Kombinálva a kettő? Ah alig várom a koncertet, előtte mit nézzünk meg? Éhes vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878209#post878209][b]Szécsi Dominik - 2024.05.06. 19:40[/b][/url]

Szerencsére most nem viselte meg ez a hoppanálás annyira, mint legutóbb, kapott egy speckó bájitalt, így abszolút nem kavarog a gyomra, remekül érzi magát. Egyébként már napok óta izgatott volt, hogy jönnek erre a fesztiválra és örül is annak, hogy Bogival most csak ketten jöttek ide, távol  a sok havertól.
- Még kempingezhetünk, összehaverkodunk valamelyik csapattal és majd ott alszunk - nevet fel, ő benne van még ebben is. A karszalagot is megkapják, azért mondjuk elég sokat kellett várni, de megérte, mert befelé menet csak ámul, hogy mennyire jól is néz ki ez a hely, már alig várja a koncertet.
- Yeah, next time broo’ - int nevetve a roxfortos után, akikkel összespanoltak, még a nyelvtudását is megcsillogtatja, majd ide-oda lépnek és Bogi máris olyan dolgot talál ki, amire Dominik csak nagy szemekkel néz. - Nem - rázza meg a fejét. - Nem fogsz csillámpónikat kenni rám. Látod ezt? Ez kérlekszépen borosta - simít végig az állán, mutatva ezzel, hogy ő bizony már felnőtt ám. Azok a bociszemek aztán mégis csak hatnak rá. - Jóó, de ne valami csicsás rózsaszín vackot, legyen mondjuk kék vagy zöld - tesz javaslatot, ha már lehet, Merlin mentse a rózsaszín minden árnyalatától. - Hmmm, az ott tök jó! - mutat az egyik éppen kisétáló csaj karjaira, amikre vagány csíkokban festették fel a különféle színeket. - Nem akarunk inkább olyat? Jobb lenne, mint az ilyen csilivili cucc, nem? - pillant a távozó lány után, kicsit jobban is megnézi magának, mert hát nézni azt még csak szabad, aztán fordul vissza Bogi felé.
- Látom pörögsz - nevet a lányon, örül annak, hogy ilyen jól érzi magát. - Köszönöm, hogy elhoztál - magához öleli Bogit és egy nagy puszit is nyom az arcára. - Együnk valamit, mert kajás vagyok. Van valami belga különlegesség? Vaaagy nyomjunk be egy tacot? Imádom a mexikóit! - meg is lát egy ilyen árust néhány sátorral arrébb. - Meg vehetnénk piát is. Amúgy Kilián mit szólt hozzá, hogy idejössz? Neki gondolom azért csak elmondtad - ugye megfogadták hogy senkinek egy szót se, de nyilván ezt nem lehetett teljesen titokban tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878246#post878246][b]Markovits Boglárka - 2024.05.08. 17:04[/b][/url]

- Még az is lehet, ha itt ragadunk - bólogat azon gondolkodva, vajon mennyi idő után dobnák ki őket, ha elfelejtenének kimenni időben a fesztivál területéről.
- Bulizunk Domi, ne csináld már - forgatja a szemét nevetve, úgyis rá fogja dumálni legjobbját, ha akarja. Még a fiú borostának nevezett kis pihéin és végigsimít, majd úgy tesz, mintha szúrnának és megrázza a kezét. - Ezaz! Oké, jó, enyém a rózsaszín, tiéd a többi. Miért ne lehetne mindkettő? - Boginak mindegy, jöhet a csillám, jöhetnek a színek, de Domit oldalba vágja visszafogottan, mert kicsit túl sokáig nézi a lányt a színes csíkokkal.
- Barátnőd van - jegyzi meg, hátha eszébe jut, hogy a vöröske nem feltétlenül díjazná más lányok bámulását.
- Erre vártam mióta! - lelkes és a szája is fülig ér. Kuncog miközben szorosan megöleli Domit és összetúrja a haját. - Boldog szülinapot, kedvenc eridonosom. Remélem jól fogod érezni magad.
- Én nem eszek mexikóit, nem kockáztatom, hogy koncert helyett egy mobilbudiban üljek - hevesen rázza a fejét, neki aztán csípőset senki ne adjon ilyenkor. Ettől függetlenül a bódé felé megy a barátjával, majd utána szerez valami könnyebbet. - Azt mondta, érezzük jól magunkat. Te mesélted Nixnek? - Nem fogja elmondani, hogy Kilián azt is hozzátette, Leoval valószínűleg tisztes távolságból, de szemmel fogják tartani őket. Milyen praktikus, ha az ember párja metamorf, nem? Beépített zsarut tud játszani.
- Szerintem én pizzát fogok enni. Mi legyen, sörözzünk, vagy durvábbra vennéd? - Ma az a legfontosabb, amit a szülinapos akar, ezért hagyja, hogy Domi döntsön a következő lépésről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878259#post878259][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.09. 15:37[/b][/url]

Egy kívülálló nem értené miért generál ekkora problémát abból, hogy a bőven nagykorú húga új barátokat szerez. Ugyanaz a kívülálló azonban nem élte át azt a nehezen megfogható horrort, amikor hajnali négykor egy kurta üzenet ébreszti: gyere, mert baj van. A nagyapján kívül sosem veszített el senkit, aki fontos lett volna számára, így az emlék egy olyan különösen szürreális érzést hagyott benne, amire egyáltalán nem büszke: dühöt.
Mert hogy mindenek felett dühös a lányra és arra, amit tett. Ismeri a húgát, tudja és mindig is tudta, hogy vannak problémái, a szituáció, amibe aznap éjjel sodorta magát, és ami végül a pihenéséhez vezetett, a szemében meggondolatlan, provokálatlan, de mindenek felett, megbocsáthatatlan hiba.
Azonban tényleg nem akar vitatkozni. Tényleg nem. Így először tűri, hogy Elsie beszéljen, mint mindig, majd azt is, hogy hozzá érjen. Azonban ezt csak néhány pillanatig viseli el, mielőtt elkapná a fejét.
   -  Baszd meg magad, Els.
A szavakkal ellentétben a hangsúlya nem dühös, és hiányzik belőle mindenféle lendület. Inkább egyfajta rezignált kijelentés. Egyet hátrébb lép a lánytól és el is fordul tőle, majd lehajol egy újabb kavicsért. Először meglendíti a kezét, hogy eldobja, majd mintha csak a mozdulat felénél meggondolná magát, leereszti.
   -  Megvéded tőlem? Ezen a helyen? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyeneket mondj? Neked van minimális elképzelésed róla, hogy milyen áldozatokat hoz érted a családod és milyen érzés lehet az anyádnak, hogy folyamatosan húzod a szád? Nem vagy már tinédzser, szóval lehet róla szó, hogy felelősséget vállalsz a tetteidért és végre úgy viselkedsz, mint egy felnőtt ember?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878260#post878260][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.09. 16:04[/b][/url]

És még nekem szegezik a kérdést, miért nem jövök szívesen haza. Ezért. Mintha ez lenne az egyetlen hely a világon, ahol mindenki kifordul magából, és kiadja azokat, amiket odakint nem mer.
- Aha. Szóval te így szeretnél beszélni - biccentek egy aprót, tudomásul véve, hogy Dami is ezeket a perceket választotta arra, hogy tudomásomra hozza, mennyire egy hálátlan szar vagyok. Nem lep meg. Nem ér újdonságként, sem az, hogy megint azt szegezik nekem, mit képzelek magamról, ahelyett, hogy akár megkérdeznék, hogy.... miért. Nem mondanám el, de mégis jobban esne egy kicsit az, hogy érdekli őket. De nem, a család renoméja mindig fontosabb, mint egy egyén - esetemben felettébb labilis egyén - érzései, vagy okai.
- Nem, Dami. Fogalmam sincs, úgyhogy kérlek avass be, most épp miért is kellene sűrű hálát rebegnem a családomnak. Talán mert megint felkaptak, és letettek valahol máshol? Vagy mert még mindig megengedik, hogy a birtokra tegyen a lábam, pedig mekkora foltot ejtettem, a nevünkön? Vagy mert még nem kellett a nagyi elé járulnom? - tényleg nem tudom, most épp melyikért kellene hálásnak lennem. Esküszöm.
- Megtettem. Hónapokat voltam elvonón, tudod. De nem fogom neked bizonygatni, hogy hasznomra vált, mert úgyse hiszed el. Mert igazából tehetek bármit, ti akkor is csak tiniként fogtok kezelni. Szóval, ha most megbocsátasz, megyek és elherdálom a családi vagyont - veszem fel Diort, csak hogy hátat fordítva a bátyámnak, meginduljak befelé. Nem... Tényleg nem akartam kimenni innen a hétvégén, de most már itt se akarok maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878277#post878277][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.09. 21:25[/b][/url]

Amikor Damian értetlenül visszakérdez, hogy mi - Charon is némi hirtelen jött zavarodottsággal ösztönösen válaszol.
- Mi? - Ó, hogy telefonszám! Ehh. Hogy telefonszám. Kelletlenül elhúzza a száját és összefonja maga előtt a kezeit, mint általában mindig, mikor nem komfortos számára egy beszélgetés - de nem elég felzaklató ahhoz, hogy szélesen gesztikuláljon vagy pálcát rántson.
- Nincs. Miért lenne ilyen mugli ócskavasam? A Sendpaper pont elég, ha beszélgetni akarok valakivel. - Ami egyébként szintén nem egy olcsó mulatság, mivel viszonylag intricate varázstárgy, aranyárban mérik, hasonlóan a jobb minőségű mugli okostelefonokhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878280#post878280][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.09. 21:56[/b][/url]

A megütközéssel határos csodálkozással nézi a lányt, pedig a válasz, ha jobban végiggondolna mindent, amit eddig Charon-ról megismert, egyáltalán nem meglepő. Bár egy levelezőlapon összefoglalhatna mindent, amit a lányról tud, a muglikkal szembeni, ellenérzéseit azonban ismeri. Mégis, hogy manapság egy fiatal boszorkánynak vagy varázslónak ne legyen telefonja, annyira abszurd gondolat, hogy nem fordul meg a fejében. Részéről a kvibli apja mellett az élete nagy részét mugli technológiával körbevéve töltötte és tudja, hogy képtelen lenne életben maradni nélküle.
   -  De ha mondjuk veszek neked egyet, hajlandó lennél kipróbálni?
Nagyon óvatosan szólal meg, mintha aknamezőre lépne. Még ha a kérdés formaság is, hiszen ezek után nem kérdés, hogy vez neki egy olyan szart. De a szabad akarat illúzióját mégis szeretné megtartani a lányban, hiszen mégiscsak cilinderes úriember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878293#post878293][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.10. 22:17[/b][/url]

Elsie másodpercek alatt képes a plafonig emelni a vérnyomását és ez most sem történt másképp. Igaz, ezt bármelyik testvérétől elmondhatja, még ha az utóbbi időben Elsie is az, aki a legközelebb áll hozzá, ezzel együtt pedig a legtöbbször vele kerül nézeteltérésbe. Szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, így nem csoda, hogy heves reakciót vált ki belőle az, ha úgy érzi, hibát vétenek. Márpedig Elsie az olvasatában most hibát hibára halmoz.
Összeszorított szájjal, dühösen fordul vissza a tó felé. Ki beszél hírnévről a lányon kívül? Tényleg nem veszi észre, hogy a szülei nem holmi név vagy becsület okán állnak ki mellette, hanem azért, mert szeretik őt? Mégis mit műveltek ezzel a lánnyal Afrikában, hogy ennyire elkorcsosult?
   -  Ahhoz úgyis értesz.
Csöndben válaszol, a távolodó lány azonban ezt talán már nem is hallhatja. Tudja, hogy holnapra mindketten elfelejtik a vitát. Tudja, hogy napok telnek majd el, de Elsie meg fog majd jelenni és az orra elé tol egy újabb számlát, ő pedig anélkül fogja kifizetni, hogy egyáltalán megnézné, mire vonatkozik. Tudja továbbá, hogy felnőtt nő és ha végeredményben úgy dönt, holnapután hozzámegy Aidenhez, akkor sem tehet semmit azon kívül, hogy gratulál nekik.
Meglendíti a karját és a kavicsot a tóba hajítja, a megtörő víztükör helyére pedig a lány koponyáját képzeli. Welcome home.