36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Le | Téma száljai | Témaleírás
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 194
Írta: 2023. október 6. 23:17 | Link

"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

  Stephen

Finom kezei, vékony ujjai óvatosan nyúlnak a gitárhoz, de Rami nem érti, hogy pont ez az, amit Stephen köszön neki. Nem is fordul a fiú felé a köszönetre, továbbra is a törött hangszert nézi. Szemei csak kezét követik, mikor a húrokat nyújtja a levitás felé. Lassan húzza aztán vissza jobbját, mikor Stephen elutasítja. Ölébe ejti kezét, tekintete pedig ismét a törött gitárra siklik. Szemeivel vizsgálja tovább. A kérdésre csupán bólint. Az övé egy olcsó márka, névtelen, édesanyja csak ezt tudta megengedni magának. Ez persze nem azt jelenti, hogy lecserélné. Arra nem lenne képes.
Érdekli a történet, hiszen azért kérdezett rá, mégsem néz a fiúra. A gitárt vizsgálgatja, ha pedig mégis a levitás felé fordul, Stephen állát vagy homlokát szuggerálja. Nem is reagál sokat a szavakra, csupán a történet csattanóján szisszen fel. A pókot és a gitárt egyaránt sajnálja. Oda is lép a fiú mellé, megvizsgálja a falat, a nyomot.
- Nem. - Akár várt választ a kérdésre, akár nem, kapni fog mindenképpen. - Szerintem egy nagyobb zugpók. - Elgondolkodva vizsgálja a pók maradványait. Ő sosem lett volna képes lecsapni. Főleg nem egy hangszerrel.
A történet végére rosszallóan csóválja meg a fejét. Nem is tudja, mihez kezdene, ha az ő hangszerével történt volna ilyesmi. Átérzi hát a fiú haragját, bár nem teljesen érti a gesztusait, nem érzékeli, hogy ismét a düh tört benne felszínre. Egyhelyben állva figyeli csak, ahogy a másik járkál. Néhány hosszú perc telik el, míg figyeli, ahogy a színpad szélén ül. Végül saját gitárjához lép, mely a színpad a Stephentől messzebb eső végében fekszik. Gitártokja mellett ül fel a színpadra, néhány méterre újdonsült ismerősétől. Lassan, félve veszi a kezébe hangszerét. Még nem biztos benne, hogy jó ötlet a másik előtt játszani. Stephen gitárjainak húrjait a gitártokjára teszi, majd lassan végig pengeti saját hangszerét. Néhány pillanatig gondolkodik, hogy mit játszon - és hogy egyáltalán játszon-e - végül a Let it be hangjait kezdi pengetni, egészen halkan.
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2023. október 12. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Másodikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 251
Írta: 2023. október 19. 14:48 | Link

Máltai Ramóna Emese

A lány bólintott kérdésemre, ami oldotta egy picit dühömet. Nem vártam el tőle, hogy teljesen ismerje a márkát, hacsak nagyjából sejtette miről van szó, örültem, mert így kevésbé éreztem azt vele, hogy a sötétben tapogatóznék. Kék íriszeim még egy ideig a gitárt pásztázták, majd szemem sarkából a lány gesztusait figyeltem. Miként elmeséltem a hangszer tragikus történetét, időnként éreztem, hogy arcomat vizslatja és kifejezetten értékeltem, hogy nem próbált szemkontaktust létesíteni velem. Most még inkább dühített volna és úgy éreztem, ha képes lennék rá, megolvasztanám vele a mellettem lévőt, vagy a falakat… Először adtam hálát az égnek, hogy nem elemi mágusnak születtem, ha miattam kell tüzet oltani és evakuálni egy diáksereget, lelkiekben tuti nem élném túl.
- Hmm, te sokkal jobban ismered őket, mint én - állapítottam meg felé sandítva - Én nem igazán vagyok jó pókok felismerésében.
Szórakozott nevetés hagyta el tüdőmet. Nem néztem a szemébe, mivel korábban ő se tette; egyértelműen másnak tűnt a testbeszéde az eddig tapasztaltakhoz képest. Volt már tapasztalatom félénk lánnyal is, nem tudtam megmondani pontosan, a mellettem levő annak számít -e. Lehet csak feszélyeztem volna, hogyha bámulom, szóval inkább udvariasságból hanyagoltam, mintsem gyerekes féltésből vagy félénkségből tenném. Miután ledobtam magam a színpad jobb szélére, hajamba túrtam mindkét kezemmel majd nyújtóztam egyet. Próbáltam valahogy konstruktívan levezetni dühömet, de a feszültség túl nagynak bizonyult. Magamtól nem tudtam igazán lenyugodni. Azt hittem felkeresem ezután a Levitás konditermet aztán ott lemozgom a többit, ám azelőtt, hogy felálltam és elhúztam volna, a lány leült pár méterre tőlem s halk gitározgatásba kezdett. Legalább annyira halk produkció, mint amennyire először beszélt hozzám a kiscsaj, ugyanakkor hülye lettem volna, ha nem ismerném fel még így is. Meglepődve fordítottam fejemet a szorgosan mozgó kézpár felé, aztán óvatosan a lányra néztem. Igyekeztem hamar elkapni a tekintetemet, mielőtt zavarba hoztam volna és megáll fél úton.
Heh. Micsoda jó választás.
Most már nem csak azt tudtam a kishölgyről, hogy a gitárjátéka klassz, hanem megtaláltam a suliban azt aki Beatles számokat tanulmányozhatott szabadidejében. Ha már játszott, összekötöttem kellemest a hasznossal. Saját, törött hangszeremre néztem. Kvázi kinyírták a társamat akivel először átléptem a határon, aki megannyi könnyemet elnyelte, miután volt lehetőségem kiadni mindazt ami történt a családban… A gitárom története egyszeriben balladává változott, már csak azért is, mert nem a bűbájtan az erősségem és magamtól képtelen lettem volna megjavítani. Találnom kellett valakit, bárkit, aki meg tudja csináltatni és nem iskola társam, különben mindenki rajtam röhögött volna.
„Úristen, mestertanonc de a saját gitárját nem tudja rendbe rakatni!”
„De hát azt már másodikban tanultuk!”
Fejemet csóváltam, legalább úgy, mintha egy bogár repült volna bele és azt próbálnám lerázni magamról. Kezeimet ölemben pihentettem, majd amikor véget ért a produkció, halk tapsokkal illettem a lányt, határozottan őt nézve. Észre sem vettem, hogy miután befejezte játékát, mosolyogtam.
- Nem tudom milyen gitárod van, de jól szól. Szép volt a játékod is - dicsértem. Kicsit trükköztem, először direkt a hangszert emeltem ki, talán így kevésbé akart hanyatt-homlok menekülni beszélgetőpartnerem - Köszönöm. Mióta játszol így?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Oh, Júlia! mért?
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2023. október 20. 17:30 | Link

B e n e d e k

Az élete felét ebben a teremben tölti. Ha valakit ez meglep, az egészen biztos, hogy még sosem találkozott a lánnyal. Hol egyedül jön, hol a színjátszó csoporttal, hol valakit rángat el magával.
Jelenleg ez utóbbi opcióban próbál szöveget tanulni. Nem rossz ez az iskolai színjátszó, az első néhány alkalommal próbált itt reformjavaslatokat tenni, fogékony arcokat keresni az alternatív színház bármely szegmensére, de miután kiderült, hogy nem annyira lelkesülnek se a bábokért, se a mozgásos darabokért, de még csak azért sem, hogy valami ős-klasszikust interpretáljanak modernebb környezetbe le tett róla, és úgy döntött, nem különcködik. Megtartja a véleményét magának és ha már egyszer nem egymást keresik, nem zavarja itt feleslegesen a munkát. A művészeti... a művészeti más. Ott kiélheti a vadabb fantáziáit is, ott megtalálja azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszon rezeg.
Most is épp oda kellene szöveget tanulnia. A szövegkönyve nála, vagyis legfőképpen Benedeknél, rózsaszín kiemelővel kihúzva benne minden a szerepéhez tartozó szöveg és instrukció. Improvizációba épített élményeik alapján írta kifejezetten számukra az osztályvezetőjük, így értelemszerűen minden diáknak közel áll a szívéhez ez a darab.
Saját monológját igyekszik tökéletesre fejleszteni úgy, hogy rezzenéstelen arccal bámulja magát a tükörben. Tökéletes fókusz, kizárja a külvilágot, és teljes lényegével a szövegre koncentrál... koncentrálna, ha nem sülne bele. - Baszki, hát nem hiszem el! - Nem gyakran beszél csúnyán, és akkor sem nagyon - ez a maximum, ami telik tőle az esetek igen nagy többségében. Dühös magára. - Felolvasnád légyszi a negyedik mondattól? - dobja le magát a földre egy akkora sóhaj kíséretében, hogy csoda, ha a kastély másik felében nem hallják. Ideje lazítani kicsit, mert nem is tudja mióta ácsorog már a tükör előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Benedek
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
Írta: 2023. október 21. 23:49 | Link

Julcsi


Kifejezetten örült, hogy a mai napot a tantermeken és a klubhelyiségen kívül tölthette, ugyanis már azt érezte, hogy szétrobban a feje a rengeteg tanulástól, amit az elmúlt két hétben leművelt. Nem volt stréber vagy ilyesmi, de az évnyitón történt malőr óta úgy érezte, hogy helyre kell állítania a renoméját és erre jelenelg nem volt jobb ötlete, mint az eszeveszett magolás és gyakorlás.
Ez a nap viszont más volt, hiszen Julcsi elrángatta (azért nem kellett annyira győzködni) magával a próbaterembe, hogy átvegyék a darabot, amire most gőzerővel készül. Nem ismerte még olyan jól a lányt, de meg volt az összhang köztük. Bár Beni abban is biztos volt, hogy ha Laca vagy Rómeó ráértek volna, akkor most nem ő ücsörögne a terem sarkában, kezében a (baromi hosszú!!) szövegkönyvvel, de jelenleg ezzel sem volt különösebb problémája. Tudta hogy elsősként még nem rúghat labdába az idősebb srácokkal szemben és nem is nagyon akarta magát hiú ábrándokba kergetni. Most inkább csak barátokat gyűjtött, aztán ki tudja, a jövő teljesen kifürkészhetetlen és eddigi 14 éve során is már bőven okozott neki meglepetéseket.
- Nyugi, jó vagy! Menni fog ez, csak ne feszülj rá! Én a felét se bírnám megjegyezni annak amit eddig elmondtál! - próbálja nyugtatni háztársát. Nyilván ő nem érezeheti azt a nyomást, ami Julcsin van, de voltak hasonló tapasztalatai a sport karrierjében és azt már régen megtanulta, hogy az a lehető legrosszabb, ha elkezd idegeskedni, mert akkor tuti, hogy minden szétesik benne és körülötte is.
- Persze... "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelej, még akkor is..." - olvassa a mondatot és érdeklődön néz Julcsira, hogy hogyan folytatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Oh, Júlia! mért?
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2023. október 22. 22:20 | Link

B e n i

Szereti, ha változatos emberek ücsörögnek vele itt ilyenkor, mert így változatos visszajelzéseket kap, és partnerei sem unják meg már a második alkalom után ezt az egészet. Kevés az olyan elvetemült őrült, mint ő, de lehet azt még ő sem csinálná meg senkiért, hogy többször leüljön vele szöveget tanulni. Elég azt magával megszenvedni minden alkalommal. Mármint alapjáraton ezzel a pályának ezen szegmesével sincs különösebb baja, sőt, néhány szövegkönyvet kifejezetten élvezetes volt megtanulni. Az első izgalma, a kedvenc szentimentális öröme... minden szerepéhez kötődik valamilyen érzés. Általában a számára fontosakkal szenved a legtöbbet. És nem azért, mert a szöveganyaggal van problémája. Az olyan mint máskor, megvan a kialakult stratégia, működik, bizonyítottan. De annyira a tökéleteset hajkurássza ilyenkor, hogy sosem lesz elégedett önmagával.
- Nem vagyok feszült. Még. - Az nem egészen így néz ki. Most csak dühös egy kicsit, és az bizony teljesen más. Ilyenkor nem életveszélyes a közelében lenni. - Csak az bosszant, hogy én ezt az egészet tudom. De ha megpróbálom kontextualizálni és úgy elmondani, ahogy annak egy színpadon hangoznia kell, akkor nem megy. Nem akar életre kelni. - És ez bosszantja. Kétségkívül bosszantja. Ezért is kéri arra Benit, hogy olvassa fel azt a hülye mondatot, ahol elkezd kuszálódni a dolog. Aztán talán kissé váratlanul lefekszik a hátára, kinyújtja karjait a teste mellett, lábai lazán hevernek a földön. Vesz néhány mély levegőt, teljesen megpróbálja ellazítani magát. - "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelelj, még akkor is, ha tudod, hogy ártasz. Ez nem szabadság. De a szabadság nem kiváltság." - Végre sikerül eltalálnia, melyik mondat jön. Ettől azért nem pattan fel és kezd örömtáncba, mindenesetre azért aprócska sikernek könyveli el, hogyha nem foglalkozik semmi mással és kellemesen ellazul, akkor működik ez a dolog. Már csak a tükörben kéne működtetnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Benedek
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
Írta: 2023. október 27. 19:40 | Link

Julcsi


Egészen jól haladtak a próbával, legalábbis Beni megítélése szerint. Bár a lány ábrázatából egyáltalán nem ez volt kivehető. Ő nem volt megelégedve saját teljesítményével, és valami olyan dolog bosszantotta, amit Benedek nem teljesen értett még.
- Oké, értelek! Bár nem tudom mit jelent az, hogy "kontextualizálni", de azt látom, hogy nagyon görcsösen próbálod jól csinálni. Gondolom ez számít, ha bele akarsz helyezkedni valaki másnak a bőrébe. Mármint pont az, hogy ne legyen görcsös. Nyilván kívülről nézve könnyű okosnak lenni, de mi lenne, ha megpróbálnád csukott szemmel először? - fogalma sem volt róla, hogy van-e bármi használható a mondandójában, vagy csak még jobban felidegesíti Julcsit, de egy próbát mindenképp megért.
- Ezaz! Na ez már sokkal jobb volt! - lelkesíti háztársát, majd ő is lefekszik mellé a a próbaterem padlójára. - Figyi, mesélsz kicsit erről a szerepről? Mi lesz a lényege, meg miért fontos neked? -
Nem igazán volt otthon ebben a színjátszás témában, de azt tudta, hogy nagyon fontos, hogy valahogy személyessé és átélhetővé váljon a színész számára az adott szerep. Azt nem tudta, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni, de elméleti szinten nagyjából össze tudta rakni, hogy miről lehet szó. Lehet, hogy egyszer ki is próbálom. Végső soron nem lehet tudni, hogy biztosan nem menne neki, amíg egyszer ki nem próbálja. Bár annyira nem vágyik a rivaldafényre, de néha úgy érzi, szívesen elbújna egy kicsit a világ elől, és lehet, hogy erre egy szerep éppen tökéletesen megfelelne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Oh, Júlia! mért?
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2023. november 8. 11:00 | Link

B e n i

Legyint, hogy ne is foglalkozzon azzal, hogy mi az, hogy kontextualizálni. Nyilván más tizenöt éves nem szokott ilyen idétlen szavakkal bohóckodni. És ez így normális, dehát Julcsi és az élete sem volt sosem normális - de ami azt illeti, ő ezzel így kimondottan jól megvan.
- Igen, és néha nehéz elérni, hogy ne legyen görcsös. - Még akkor is, ha az embernek nem ez az első nagyobbacska szerepe. Épp ez a legbosszantóbb benne, hogy mikor ennyire akar valamit, akkor sosem sikerül. - Az a baj, hogyha becsukom a szemem, hajlamos vagyok elaludni - válaszol kuncogva a felvetett ötletre. Most eléggé lelazult állapotban van, szóval valószínű az történne, hogy becsukja a szemét, elmond két szót és már szundikál is. Bárhol és bármikor képes elaludni nagyjából.
- Maradjunk annyiban, hogy alakul. - Bár nagyon kedvesnek tartja, hogy így próbálja bíztatni, de nem szereti, ha nagyon megdicsérik egy olyan teljesítményért, amit ő még nem tart teljesítménynek. Érzékeli, hogy Beni lefekszik mellé, de nem fordul kimondottan felé, marad a hátán és a plafont bámulja. - Persze. Ez egy improvizáción alapuló darab, amiben a saját szorongásainkat próbáljuk feldolgozni, bemutatva a mindennapos kihívásainkat és szembe állítva ezekkel a pozitív megéléseinket. - Pont olyan lazasággal adja ezt elő, mintha csak azt ecsetelné, mit evett reggelire. Neki természetes, hogy ilyen szavakkal beszél egy ilyen témáról. - Tulajdonképpen magunkat alakítjuk, egy osztályni kölyköt, akik küzdenek azért, hogy megtalálják magukat és a helyüket a világban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 194
Írta: 2023. december 2. 11:38 | Link

"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

  Stephen

Nem sokat reagál a pókokkal kapcsolatos megjegyzésre, csak még egyszer megvizsgálja a lábak maradványát. Sosem értette, hogyan félhetnek egy ilyen kis ártatlan lénytől az emberek. Még csak nem is csíp a legtöbb. Csak másképpen néznek ki, mint az emberek.
Nem tűnik fel neki a fiú udvariassága sem a tekintetét illetően, pedig Ramóna biztosan értékelné, ha tudná. Azonban az, hogy kezébe meri venni a gitárt és játszani kezd, mindenképpen arról tanúskodik, hogy Stephen nem hozta pánikba a lányt, hogy kényelmesebben van mellette, mint a legtöbb iskolatársával. Talán a zene kapcsolata teszi. Ki tudja?
Dalválasztását abszolút a fiú története ihlette, no meg a pók emléke a falon. Még ha nem is tudatosan. Végig halkan játszik, sokkal inkább magának, mint közönségnek. Mint mindig. A tapstól meg is illetődik. Óvatosan, féloldalasan pillant a fiú felé. Az ő arcára is kiül valami halvány mosoly féle. Azért mindenkinek jól esik a dicséret.
- Yamaha - felel egészen halkan a fel sem tett kérdésre, szemeit visszafordítja hangszere felé. Két karját a gitár tetején támasztja meg, úgy szemléli a jól ismert karakterisztikákat. - Tíz éves voltam, amikor a gitáromat kaptam. - Nem törődik azzal, hogy a másik nem feltétlen tudja, hány éves, vagy, hogy a játéka szempontjából ez mit jelent. Benne annyi él, hogy akkor megkapta a hangszert, és azóta elválaszthatatlanok. El tudja képzelni, mit érezhet Stephen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Másodikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 251
Írta: 2023. december 10. 17:14 | Link

Máltai Ramóna Emese

Szegény pók halálát én se értettem. Nem a kedvenc állataim, de az élethez való jog mindenkinek szól. Van ami egyszerűen elkerülhetetlen. A halál is rendszerint ilyen, viszont erre csak azt lehet mondani, hogy "szerencsétlen eset". Tekintetemmel továbbtanulmányoztam a lányt. Látszólag megtalálta mellettem a komfortot, bár szerény személyem betudja ezt a zene kapcsolatának, hiszen az illető egy gitárt fogott a kezében, én meg... Inkább csak gyászoltam ami az enyémből maradt. Nem sok időt töltöttem még a házvezetőmmel, de valahogy ide tudnám képzelni, hogy talán Huba is megpaskolná a vállam szimpátiából. Legalábbis szeretném, ha így tenne.
A dalválasztást ötletesnek tartottam. Búcsút venni az apró lélektől, meg egy hangszernek, ami csúfos végére lelt. Mi ez, ha nem tiszteletnyilvánítás? A végén még mosolyt is kaptam a másiktól.
- Szép márka - bólogattam elismerően - Majdnem vettem egyet annak idején.
Megnedvesítettem ajkaimat. Hosszú sztori lesz.
- Nagy gitárválasztásban voltam és közte meg a Gibsonok közt vonakodtam. Életem legelső hangszerét kerestem. Mindegynek tartottam, hogy mit tukmál rám az eladó, csak húros vagy vonós legyen és könnyen hordozható. Addig nézelődtünk, hogy a felső sorban jobbról a másodikat kiszúrtam: egy gyönyörű, fekete modellt. Megszólaltatott bennem valamit. Akkor tudtam, hogy Ő kell nekem. Ez mondjuk nem itt volt. Hanem még otthon. Svédben.
Ha már mesélt, akkor infóért cserébe infót kapott. Jelenleg szentimentális megközelítéssel éltem, ezért fel se tűnt, hogy koromat nem említem. Vagy hogy neki nem feltétlenül volt meg a bolt belső elrendezése. Vegyes érzésekkel teltem, ahogy visszaemlékeztem arra a forrón fűtött hangszerboltra. Halk rockzene szólt. Egy idióta átszúrta a kiállított dobszettet és fizethetett kártérítést. Ááh, igen. Régi, kedves emlékek ezek.
- Azt lehet tudni, hogy mennyi idős vagy most, vagy hogy... mi a neved? - Lassan leesett, hogy be se mutatkoztam. Rami, akiről még nem tudtam pontosan kicsoda, nem tűnt olyannak, aki ezért bunkónak tartana, de készen álltam a fejmosásra is. Mindegyik lány akinél megejtettem ezt a hibát, olyan kiosztásokkal reagált általában, hogy örülök, hogy még van hajam.
- Én Stephen vagyok, de a Stephet jobban szeretem. Ennek ellenére van aki csak Zimmermannak hív.
Nem folyamatosan néztem a lányt. Néha levettem róla tekintetemet és inkább a pók helyét néztem, mert az adott egy pontot amire fókuszálni lehet és könnyebben jöttek szavaim. Meg nem akartam rosszarcnak tűnni, hogy itt bámulom, hisz fordított esetben én tuti rossz néven venném. Reflexszerűen az ajtóra sandítottam, nem mintha ezekben az órákban sokan jártak volna erre felé. Kinéztem Venantból, hogy beront, vagy valamelyik szerencsétlenből, hogy ismét elengedi a Levita kabalakutyáját. Szerencsére csak mi ketten voltunk meg a csend ami éket vert közénk. Kellemes üresség szállt meg. Enyhült az a mardosó magány a szívemben, amit betudtam a mellettem lévő jótettének hatásaként.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. december 28. 15:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 194
Írta: 2023. december 27. 22:16 | Link

"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

  Stephen

Nem reagál a dicséretre, helyette halkan pengetve behangolja az elhangolódott H húrját. Csak a sztori végén néz fel, és nem is a fiúra, hanem a törött gitárjára bámul. Számára is első látásra szerelem volt a gitárja, bár talán inkább azért, mert az anyukájától kapta.
Pár másodpercig még bámul a törött hangszerre, mielőtt Stephen térdei felé fordítaná tekintetét. Önmagához hűen halkan felel a kérdésekre, a fiú térdének szegezve a választ.
- 19. Máltai Ramóna Emese. - Nem nyújt kezet a bemutatkozással, csak gitárjába kapaszkodik, miközben pontos sorrendben válaszol a kérdésekre. Nem volt eddig hiányérzete a fiú nevét illető. Nem szokta megszólítani az embereket, főleg nem név szerint.
A csönd a lehető legkevésbé zavarta Ramónát. Kifejezetten élvezte, hogy Steph nem erőlteti vele a beszélgetést. Ezt nem sokan teszik meg mellette. A legtöbb embert zavarja, hogy Ramóna nem beszél magától, küldetésüknek tekintik, hogy elindítsák a beszélgetést, rávegyék a navinést, hogy megnyíljon. Valahol hálás Stephennek, hogy ő nem próbálkozik ilyen módon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Másodikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 251
Írta: 2023. december 28. 16:16 | Link

Máltai Ramóna Emese

Sokan alábecsülik a csend erejét vagy piszkos dolgokra használja. A silent treatment szerintem az egyik legszemetebb dolog, legalább annyira szar, mint a ghosting. Előbbinél elszigeteled az összes kommunikációs csatornádat, megnehezítve a nyílt és őszinte beszélgetést. Nem véletlen becézik "Manipulátorok kedvencének". Mi okozhat nagyobb fejfájást, mint amikor még azon is agyalnod kell, hogy mi rosszat tettél, ami miatt a társad faképnél hagyott és elhallgatott a nap maradék részében? Út az önmarcangolásba. Persze ahhoz a ghosting vezet még inkább. Amikor szó nélkül eltűnik a másik hosszú időre, teljesen megszakítva az addigi kapcsolatot. Voltam már az akit ignoráltak így és én is kivágtam másokat vele az életemből. Lassú, de hatásos módszer. Számomra a csend, mely köztünk kullogott, ólom nehézségű volt. Mégis megnyugtatott. Itt tartott a valóságban. Nem hagyott túlságosan elkalandozni. Az előbb is csak azért sikerült, mert el kellett terelnem kicsit a fókuszt a törött fekete csodáról, miután róla meséltem a lánynak. Örültem, hogy nem mutatott hamis egyetértést, a reakcióját meglepően őszintének és nyíltnak gondoltam. Én se tudnék mit reagálni a gitár sztorira, de nem is tűnt úgy, hogy ignorálna.
- Nahát - suttogtam meglepődve - Egykorúak vagyunk akkor! Hmm... A Ramónát, vagy az Emesét használod inkább?
Nem mondhattam, hogy illik hozzá a neve, mert az kb. mindenkire igaz. Ha választani lehetett, én szerintem inkább "Ramisabb", mint "Emesés", az utóbbi olyan uuuuugh.
Óvatosan kérdeztem őt, mert észrevettem, hogy jobban szereti a csendet. Nekem is kellemesebb így. Nem kellett hülye ismerkedős kérdésekre válaszolni. Talán elmondhattam, hogy találtam az iskolában valakit, aki a lényemet nem csak egy névhez kapcsolta, és nem csak egy jellemvonásra limitálta le. Mégis, ha más erre szükséget látott, bemutatkoztam. Nagyon is tudtam csacsogni a magam limitált energiakészletével. Fel se tűnt, hogy míg ezeken gondolkodtam, ismételten gitáromat vizslattam. Darabokban volt, csakúgy, mint a tulajdonosa. Magát a zenélést nem akartam elengedni, de ha egyáltalán sikerül póthangszert találnni, egész biztosan más lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 194
Írta: 2023. december 28. 19:55 | Link

"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

  Stephen

Ramóna természete sokaknak szokatlan, sokszor még zavaró is. Főleg az idősebb korosztályt szokta idegesíteni. A nagymamája is számtalanszor szólt már rá, mikor nem köszönt szépen hangosan, vagy az ő megítélésében udvariatlan dolgot mondott. Ilyenkor Ramóna is hasonlóan ideges tud lenni. Bármennyire is imádja a nagymamáját, nagyon fel tudja húzni az ilyesmivel. Felesleges finomkodásnak érezte.
- Ramónát. Az Emese anyukám neve - fűzi még hozzá, mintha a fiú már birtokában kellene legyen az információnak.
Azzal nem foglalkozik különösebben, hogy egyidősek. Sosem foglalkozott igazán az életkorával, s a szülinapját is csak az anyukájával hajlandó ünnepelni. Az ő világában ezek jelentéktelen dolgok. Nem is sokan tudhatják, hogy mikor született, pedig évfolyamtársai nagy részénél idősebb.
Steph térdéről ismét a saját kezében tartott gitárjára néz, és kis vacillálás után újra játszani kezd. Ezúttal a Quimby Most múlik pontosanját kezdi pengetni. Épp olyan halkan, ahogy azt korábban a The Beatles számnál tette. Nézi ujjait, bár azok ösztönből mozdulnak. Tíz éves kora óta tudja ezt a számot. Az egyik első volt, amit megtanult. Hallás után. Az anyukája hallgatta rengeteget, más Quimby számokkal egyetemben. A levitással továbbra sem erőlteti a beszédet. Nem érzi értelmét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Másodikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 251
Írta: 2024. január 1. 14:13 | Link

Máltai Ramóna Emese

Egy hümmögéssel egybekötött bólintással lerendeztem a lány válaszát. Bizonyos fokig szükséges volt a név, ahhoz, hogy hivatkozni tudjunk valakire, mint egyén és emlékeket kötni hozzá. Kettőnk közt teljesen oké ez a fajta kiterjedt, kötetlen gondoskodásmód, de ha valaki tök ismeretlenül elém állna, nem mondhatom, hogy a levegővel próbáltam meg kommunikációt létesíteni. Nem mondhatom, hogy egy, a névnél sokkalta nagyobb dologgal, lénnyel, lélekkel beszéltem, mert az emberben kiveszőben van ez az elvont gondolkodási forma. Adott körben mozogva felettébb kínos is, ha legalább nem emelem ki, hogy egy hölggyel töltöttem az időmet. Szóval bármennyire éljük a gen-z "élj és ne bélyegezz meg másokat" filozófiáját, valamilyen szintű megkülönböztetés mindig lesz és szükség van rá, hogy a mondandónk közérthető legyen. Gondolataim igencsak furcsa, kanyargós ösvényen vándoroltak. Észre sem vettem, hogy egy sarkot kipécézve fixíroztam, miközben Ramóna gitárhúrjait megpendítette. Halkan énekelt. Ez a szám olyan szomorú. Egyszer amikor itt énekeltem az iskolában, beszóltak és megpróbáltak leköpni, mert a nagyokos szerint a dal a drog abuse-ról szól. Szerintem meg túl kéne látni a csőmentalitáson. Nem minden szól a függőségekről. Megvártam egy alkalmat és halkab becsatlakoztam a lány énekéhez, figyelve, hogy ne zökkentsem ki teljesen. Nem néztem rá, ugyanúgy két fal találkozását bámultam. Jó is volt átlépni a határt azzal a csodás hangszerrel. Bandát alapítani és azt gondolni, hogy majd én leszek a naaagy, méltán híres rock sztár. Léteznek álmok, és úgy tűnik, hogy a "Most múlik pontosan" lesz az én balladám.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2024. január 1. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 194
Írta: 2024. január 4. 23:18 | Link

"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

  Stephen

A zene Ramóna életében mindig is támaszként szolgált. Sokat énekelt neki az anyukája, mikor kicsi volt, és mindig szólt valami zene takarítás közben vagy kocsiutakon. A navinés zenei ízlése nagyban megegyezik édesanyjáéval, de talán még nagyobb szenvedéllyel tudja szeretni. Ezért is örült annyira, mikor megkapta a gitárt. Az anyja három évig gyűjtött rá.
Nem gondolkodik sokat a dalválasztáson, elkezdi, ami először eszébe jut. Azzal sem foglalkozik, hogy Steph mit fog gondolni róla. Hosszúakat pislog játék közben. A hangok szinte már ösztönösen jönnek neki, nem sokat kell gondolkozzon a következőn. Egy pillanatra kizökkenti a fiú hangja, ki is hagy néhány hangot, de könnyedén visszacsatlakozik. Eddig csak az anyja énekelt vele, senki más. Furcsa érzés számára úgy játszani, hogy valakit kísér. Általában csak önmagára kell fókuszálnia ilyenkor. De nem hagyja abba, sőt ahogy vége lesz, eljátssza még egyszer.
Nem néz a levitásra, pláne nem szól hozzá. Most elég a zene. Talán mindkettőjüknek. Az formál kapcsot köztük. Olyat, amit semmi más nem tud. Egy olyan dallal, ami Ramónában régi, szép és mély emlékeket ébreszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Másodikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 251
Írta: 2024. január 24. 20:46 | Link

Máltai Ramóna Emese

A zene segített megnyugodni sokszor, amikor ideges voltam. Amikor egyedül remegtem a paplan alatt éjszakánként, remélve, hogy vége szakad az epizódnak. Vagy ha csak arra volt energiám, hogy bambuljak magam elé, de továbblökni a váltót már nem tudtam. Ramónáról szentül hittem, egy remek melodimágus, aki zenével kommunikál. Nem csak valaki, hanem a tipikus lány, akit az ember óvni szeretne. Gitárjátékával karjaiba zárt, libabőrössé tett. Úgy éreztem, gyengéd szellő támad a helyiségben, és egy pillanatra leomlanak a falak és repülök. Huh, de jó illúzió. A szárnyakelésé! Észre sem vettem, hogy elvigyorodom mellette. Egyszerre voltam boldog, meg liftezett a gyomrom. Tudom, mi következett. Kivártam a dal végét.
- Hej - szóltam, előrecsúszva, majd ellöktem magam a színpadtól. Talpra egyenesedtem, kezeimet hanyagul zsebeimbe csúsztatva. A lánynak háttal álltam.
- Köszönöm a mait. Továbbra is úgy gondolom, hogy jól játszol - Enyhén fordultam csak meg, egy széket fixírozva. Láthatta, szétterülő, elégedett mosolyomat. Hangom frissebbnek, arcom kisimultnak tűnt, mint aki ledobta vállairól összes nehézségét.
- Most mennem kell, mert eszembe jutott, hogy nem csináltam meg az LLG beadandómat - üres duma fiam, üres duma - Legközelebb.
Laza intéssel búcsúztam, aztán kiléptem a színjátszósok terméből. Hallótávolságon belül lazán sétáltam, de már nagyon marta torkomat a gyomorsav. Egy bizonyos táv után sprintelve rohantam a legközelebbi mosdóig, ahol kiadhattam magamból a dolgokat.
Ó, hogy azokat a fránya lepkéket sütné meg a sárkány!
Nem Ramóna dalválasztásával volt bajom. Hiszen gyönyörűen játszotta. Inkább egy olyan személlyel, aki eszembe jutott róla...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium