Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859985#post859985][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.25. 22:08[/b][/url]

- Attól még, hogy nem beszélünk, én ebben a családban nőttem fel, tudom, hogyan kell beszélni velük arról, amiről nem beszélünk. - ennyi előnye már had származzon abból, hogy hetente néhány alkalommal elvisel engem. Tudom, hogy sokszor nem nagy öröm, hogy van olyan, amikor olyan, mintha nem figyelnék, holott csak azért kérdezek meg valamit megint, mert elfelejtettem, és előtte mégsem mondom ki azt, hogy nem emlékszem. Veszélyes játék ez, hogy ennyire sokszor vagyok vele, tudom, de kell nekem, akarom ezeket az alkalmakat, a beszélgetéseinket. - Én ezt nem mondtam. Csak meghívtalak vacsorára. - miket nem feltételez rólam ez a nő? Mondjuk nem alaptalanul, Miksa az életem szerelme, és tudom, hogy ez mindent elmond rólam.
- Nos, um, beszélnek rólatok. Hallottam, hogy volt nyilvános incidensetek. A portrék pletykálnak, és azt mondták, nem illik olyan után futni, aki foglalt. - pedig sosem tettem semmi olyat, ami félreérthető lenne, sőt, amióta tudja, hogy tanár vagyok, ösztönösen kicsit nagyobb távolságot is hagyok kettőnk között, mert érzem, hogy ez feszélyezi azért. - Mert mind a ketten fontosak vagytok nekem, szeretek a társaságotokban lenni, és egyikőtöket sem áldoznám fel a másikért. Az évnyitón történt dolog egyedi, ismerem, tudom a hibáit, tudom, hogy milyen ember, csak néha fárasztó odafigyelni arra, hogy ne beszéljek egyikőtöknek se a másikról, mert nem akarom hallani, ahogy negatívak vagytok egymás iránt. - Miksa nem fog lejjebb adni, ezt tudom, ismerem őt, Rue diplomatikus, de akkor is érzem, hogy ez kölcsönös. Magam elé húzom az itallapot, de csak sóhajtok. - Cseresznyevirág, valójában az ízlett itt a legjobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859991#post859991][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 22:35[/b][/url]

Láthatja az arcomon, ahogy újra elismétlem a fejemben a mondatát, hogy értelmezni tudjam. Nem, nem a felfogásommal van a probléma, sokkal inkább a szituációval. - De ha én nem vagyok ennek a "nem beszélünk de beszélünk" taktikai tudásnak a birtokában, honnan fogom tudni mit beszéltek meg? - kérdeztem rá, totálisan tovább gyanakodva a protekcióval való bejutás esélyére.
Teljesen megálltam az életben, ezúttal másodjára. A gyomrom apró méretűre szűkült, a mellkasom pedig mintha egyszerre kétszer olyan nehéz lett volna, ahogy süllyedt és emelkedett.
- Én... ő... te.... - mutogattam az ujjammal egyesével bizonyos irányokba. - Nem, nem, nem. Mi ketten nem vagyunk együtt - jelentettem ki, próbálva minden érzelmemet visszasodorni a helyére. - Barátok vagyunk, és nehéz időszakon megy keresztül. A portrék nem tudják miről beszélnek. És te sem futsz utánam - jelentettem ki határozottan, bár a szemeibe kérdőn néztem. Kellett a megerősítés, mert ez így hirtelen nagyon sok romantikus kapcsolatnak tűnt, miközben egyet is rettegve félek kialakítani.
Megértettem Albert álláspontját, teljesen. És nem is tetszett, hogy ezt mondja. - Nem akarom, hogy visszafogd magad miattam. Vagy kétszer gondold át a szavaidat. Az, hogy én nem kedvelem, az nem jelenti, hogy neked nem a mindennapjaid része. Az összes történetedben benne van, és nem akarom, hogy kihagyd - jelentettem ki, mintha ez tényleg ilyen egyszerű lenne. - Egyszer mondtam negatívat róla, mert kérdezted. De mivel neked fontos, nem teszek megjegyzéseket - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- Én a Himalaya mellett teszem le a voksom - nyúltam egy gumicukorért anélkül, hogy megnéztem volna az itallapot. Tényleg túl sokat jártunk oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860020#post860020][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.26. 09:02[/b][/url]

- Tudod bosszantó vagy. Egy bűvész sem adja ki a titkát, különben rájönnek a trükkre, és onnantól fabatkát sem ér az egész. Ha most elmondom neked, hogy miként működik az apám, az elég nagy előnyhöz juttatna. - nem hiszem el, hogy ennyire nem bízik bennem. Egyáltalán nem lenne előnyszagú a dolog, és nem jutna be protekcióval, pusztán csak egy vacsorán lenne ott a családommal. Ez egyedül nekem kell, hogy félelmetes legyen, főleg, ha a tett Miksa fülébe jut, akkor életem végéig hallgathatom, és Fanni túl pozitívan látja az életem hosszát. Meglepően hosszan.
- Ne haragudj, csak olyan határozottan állították, hogy te meg ő...tudod. Valójában Laurát is megkérdeztem róla, de ő sem tudott sem megerősíteni, sem cáfolni, bár mintha inkább a nem felé húzott volna, de nem akartam kihasználni, meg a hátad mögött informálódni. - még ha határozottan ki is jelentettem, hogy én sosem lépnék át egy határt Rue-nál, mert ő aztán olyan, akibe én nagyon bele tudnék szerelmesedni, azért egy kis részem vidám örömtáncot jár, hogy nincs kapcsolata Zalánnal. Mással még lehet persze, de másról nem pletykálnak. Talán ez, és az, ahogy kijelenti, hogy én sem futok utána riasztja el a többi, nálam bátrabb vállalkozót is. - Nem, én terápiás üléseket folytatok veled hetente kétszer, amiért otthon az uram átmegy hisztis, féltékeny kétméteres nőbe. - nem, Miksával ez a történet tényleg nem könnyű, és bármennyire is utálnám érte, de ha választásra kényszerítene, őt választanám, a hűségem az irányába megkérdőjelezhetetlen. De nem szeretnék választani, így inkább próbálok a cérnaszálon egyensúlyozni. - Igaz, az első lélegzetvételemtől, valószínűleg az utolsóig. - bár így, hogy nője van, annyira nem lelkesedem az ötletért, hogy amikor én meghalok, ő is meghaljon. Akkor már arra is kicsi lesz az esély, hogy egyáltalán egy beszélgetésünk alkalmával tíznél kevesebbszer kérdezem majd meg, hogy ő kicsoda. A választására elmosolyodom, és intek a pincérlánynak, hogy rendelnénk. - Azt hiszem, fel kéne fedeznünk új helyeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860028#post860028][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.26. 13:34[/b][/url]

Egy pillanatra elhallgattam, és ujjaim a terítő mintáját rajzolgatták. Igazából szerettem volna tudni, hogy mi a helyzet a pályázatommal. Egy kis irányt kapni, hogy tényleg nem hiába való a törekvésem. De közben meg nagyon vékony jégrétegen lépkednék azon, amit alapjáraton elítélek, ha belemegyek. Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy mindenki baráti vacsorázgatásnak nevezné a párosunk megjelenését a családi ház ajtajában állva.
- Még jó, hogy nem vagy bűvész - suttogtam félig morcosan, félig megadva magamat. - De ígérd meg, hogy tényleg nem protekció, sem manipuláció, semmi plusz befolyásolás nem lesz a dologban - ígértettem meg vele, mintha még mindig nem hinném el a szavakat, amiket mondd. Nem is tettem.
Mellékszájízzel hallgattam a fejtegetését. Sokszor, sokan szeretnek a családunkról beszélni. Már akkor fél Bogolyfalva előítéletekkel a szemében fordult felénk, mikor megérkeztünk. Így persze már hozzá voltam szokva a pletykákhoz, de nem jelentette, hogy megszerettem volna őket.
- Egy tanárnak hiteles forrásból kell tájékozódni - mosolyodtam Albira, bár kissé kelletlenül. Vajon hányszor kell a saját igazamat mondanom, hogy végre az emberekhez eljusson?
Őszintén furcsa volt nem reagálni, vagy megjegyzést tenni Miksára, de meg kellett tennem Albertért. Idővel biztosan hozzászokom. Addig pedig csak egyszerűen hallgatok.
- Tudod van egy kocsma a Boglyas téren. Azt hallottam egész jó a sörük, és a kiszolgálás is egészen okés - néztem oldalasan a férfira, míg megérkezett a pincér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860037#post860037][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.26. 14:10[/b][/url]

- Akkor ezt igennek veszem. Lássuk csak, a hatos vonattal kellene mennünk. Semmi kiöltözés, semmi extra, jó? Csak légy annyira csinos, mint mindig. - mondani könnyű, tudom, de akkor is szeretném, ha ő sem helyezné saját magát nyomás alá. Közben a kezembe veszem a telefont, és a messenger csoportunkba már be is küldöm a tényt, hogy ma este magammal vinnék egy lányt vacsora, egy barátot, akibe ne lássanak bele többet. Egyetlen percen belül három pittyenés jelzi, hogy három válasz érkezett, én viszont nem szólok semmit, csak felemelem a mutatóujjam, hogy várjon egy pillanatot, és meg is van a negyedik, amire féloldalasan elmosolyodom, és megemelve a telefont, a kijelzőjét Rue felé tartom. Anyukám a Zootropiás tigrises "aww"-t küldte, a húgom egy Vanellope-t, Andris pedig a hozzá passzoló Ralph-ot. Ők azok, akik megdolgoztak a válasszal, míg apám, az utolsó nyilván, egy like jelet reagált. - A világ egyik legidegesítőbb reakciója, azért tart neki eddig, mert átállítottam, és ilyenkor keresnie kell, de nem ám a szivecskéset küldené. Szóval erre készülj. Mindenki tudja, hogy jönni fogsz. Innen nincs visszaút, Danvers. - kacsintok rá pimaszul, majd nagy komolyan a szívemre teszem a kezem. - Ígérem, hogy legalább hetven százalékban tiszta játékot fogunk játszani.
Elnevetem magam arra, hogy hiteles forrásból kell tájékozódni, és megvárom a válaszommal a teát, na nem erre, hanem az új helyszínre. - Hallottam hírét, és remélem, hogy ha beteszem a lábam, ott lesz Winter, bírom a zenéjüket, és remélem, hogy aláírja a bal cicimet. - biztosíthatnám magamnak, hogy megverjenek, mert szerintem, ha ezzel állnék elő egy kocsmában, pillanatok múlva már sok férfi alatt találnám magam, és ennek nem örülnék, főleg mivel Miksa még csak érti, hogy ne a fejemet üsse, na de más? Inkább csak biztonságos helyen viccelődök, és innentől hagyom, hogy Rue emésszen, és felkészüljön arra, ami ma este rá vár, és inkább könnyed témákat ecsetelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860243#post860243][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.03.04. 16:50[/b][/url]

Ella

Apa-lánya program ez a mai, méghozzá egészen nagylányos, végtére is asztalt foglaltak a Pillangóvarázsba és kettesben fognak vacsorázni. Mindig is voltak ilyen közös programjaik, legalább heti egyszer, és általában havi egyszer Majával is sikerül szervezni valamit hármasban. A nagylányára is szán éppen ennyi időt rendszeresen kettesben is, aztán meg a lányok lányos programjait hagyja, hogy ők maguk találják ki és rendezzék, ő többnyire csak a piszkos anyagiakat szolgáltatja hozzájuk. Ma azonban nem csak itt vacsoráznak, de előtte könyvesboltban is voltak, ahol majdnem egy tucatnyi könyvet vettek. Egész idáig lebegtette maguk mellett, aztán most ott tornyosulnak az asztal mellett szépen egymásra helyezve.
- Na, napsugaram, kitaláltad, mit szeretnél vacsorázni? - kérdezi meg felpillantva az előtte heverő menüről. Ellát vagy a kamaszkor érte utol hirtelen, vagy a nemrég történt fejleményeknek nem örül túlságosan, de mintha mostanság kicsit nem lenne annyira önmaga. Végignéz rajta, ahogy ott ül vele szemben, állát tenyerébe támasztja és úgy vizslatja. Hogy megnőtt. Emlékszik mér rá, amikor még nagyon kicsi volt, kúszott-mászott az ágyon és gügyögte neki, hogy dada.
- Mit szólnál hozzá, ha jövő héten benéznénk az állatkereskedésbe, ami a nagyiéktól egy utcányira van és megvennénk az első saját baglyodat? - kérdezi meg végül, ami éppen eszébe jut. A pálcához még túl korán van, de hát már mindjárt 12 éves lesz, egykettőre eltelik ez a kis idő és menten kezdi is az iskolát. Sőt, pár év és már ő is hazaállít az első fiújával, mint Maja. Vagy lánnyal, nem számít, csak boldog legyen, mindenképp szeretni fogja, mégiscsak az ő lánya. Kezdetnek azonban legyen még a bagoly, tanulhat egy kis felelősséget is legalább, noha azt már végülis elkezdte azzal a növénnyel is, amit tavaly a szomszédoktól kaptak ajándékba. Újabb lépés lesz a kisállat, már ha nem nagyra nőtt fülesbaglyot sikerül kiszemelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860269#post860269][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.03.05. 11:28[/b][/url]

Szeretem azokat az alkalmakat, amikor apával csak ketten vagyunk. Maját is szeretem, de ha őszinte akarok lenni magammal, nem szívesen osztozom a figyelmén. Maja már olyan nagy, egészen más témákról tudnak beszélgetni, amik engem sokszor nem érdekelnek, vagy ha akár nem is értem őket teljesen. Amikor ketten vagyunk, kizárólag az enyém minden figyelem, ráadásul nagyon klassz programokat szokott apa kitalálni. Tudom, hogy sokan szigorúnak tartják, pedig ha megütnének egy szintet, akkor egészen biztosan nem lenne olyan velük. Sajnos vannak olyanok, akiknek sikerült valahogy elérni ezt a szintet, amitől nem vagyok túlzottan boldog. Tudom, hogy örülnöm kéne, de mégsem felhőtlen a boldogságom. Egyszerre vagyok féltékeny, haragszom és aggódom, miközben tudom, hogy Apa végre boldog valaki mellett. Azt hiszem Ő is megérdemli azt, hogy szerelmes legyen, bármennyire is undi dolog ez.
Mosolyogva emelem fel a tekintetem az étlapból. Imádom, amikor Napsugaramnak hív, remélem, hogy mást nem nevez így. Az előkészítőben a többiek előtt ciki, de ha ketten vagyunk, akkor nagyon szeretem.
- Szerinted milyen ez a cukkíni tészta? Az most tényleg csak annyi, hogy lefaragják és tésztának hívják? - Szeretem a tésztás kajákat, ez egészen újdonság számomra. Kékemmel tovább nézem a menüt, meg is akadok a kölykök kínálaton, ahol a szokásos rántott sajt - sültkrumpli villan fel, de ma nem ezt szeretném. Ma valami felnőtteset fogok enni.
- Quiche! - Csillan fel a szemem a francia ételre. Azt ritkán szoktam enni, de annyira finom, főleg, ha sok sajt van benne. - És bodzás limonádé! - Folytatom tovább lelkesedve. Tudom, hogy a limonadé alap dolog, de én nagyon szeretem, mindenhol azt iszom és imádom kipróbálni a különleges ízeket. Bozdásat sokszor ittam már, az mindig finom.
- Te mit fogsz enni, apu? - Kérdem a fejem oldalra biccentve. Továbbra sem engedem el az étlapot, túl sok újdonság van rajta, szívesen olvasom el, hogy mi miből készül.
- Komolyan? Mármint tényleg? - Darálom izgatottan eldöntve az étlapot az asztalon. Egy ideje már rágom Apu fülét, hogy lehessen saját állatom vagy valamim. A többiek folyamatosan telefon után áhítoznak, többeknek már van az előkészítőben, de az annyira... muglis?
- Köszönöm! - Hálálkodom kezeimet összeérintve, az ujjaimmal egymáson dobolva. Ez nagyon klassz lesz, már egy csomó bagolyfajról olvastam.
- Ha lesz gatyás kuvik, kérhetek azt? - Csipogom tovább kissé előre dőlve. Igazából a törpekuvik a kedvencem, mert az a legcukibb, de ennek meg annyira vicces a neve, imádnám mondogatni az embereknek, hogy hát igen, az én baglyom igazából egy gatyás kuvik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860489#post860489][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.03.09. 23:36[/b][/url]

Ella

- Azt hiszem, igen - válaszolja némi gondolkodást követően. Sosem evett még olyat, sőt általában azt vallja, vagy legalábbis vallotta sokáig, hogy nem érdemes mindenfélével helyettesíteni dolgokat, de ha már ilyesmi is létezik, többnyire vállat von és inkább a rendes, bevált tésztát választja. Tiszta szerencse, hogy ilyen téren semmilyen nehézsége nem akad, így hát könnyű neki okoskodni, ahogy azt a lánya már megmondta egyik alkalommal. Szóval most azért tanulgat Maja és Ella mellett mindenféléről.
- Rendben - jegyzi meg elmosolyodva Ella lelkesedésén, ahogyan csillogó szemmel válogat. Ahogy így elnézi, szinte nem is hasonlít az anyjára, leszámítva azt a kicsit pisze orrát, minden másban sokkal jobban hasonlít rá meg végső soron a nagyanyjára. Jellemében főleg utóbbira. A Dósa családba született idősebb Kedvesné - vagyishogy jelenleg az egyetlen - ugyanis olyan határozott egy nő, hogy még a már nyugalmazott likvidátor férjeurát is képes befenyíteni és mindig eléri, amit szeretne. Ella ugyan még nem hadakozott a fakanállal, de van egy olyan érzése, hogy ami késik, nem múlik.
- Hmm... én? Hát én... milánóit - dönti el az étlapra lenézve. Volt pár ötlete, mit is választhatna, aztán most hirtelenjében ezen akadt meg azon lehetőségek közül. Jó lesz.
- Meg kipróbálom azt a limonádét én is - teszi még hozzá cinkosan a lányára kacsintva. Nem fog most borozni, ihatják ugyanazt is, ha már ez egy ilyen program. Végül a baglyot is szóba hozza, miután gyorsan leadják a rendelést, hátha azzal kicsit ki tudja engesztelni a lányát. Várt volna vele egyébként talán még egy évet, ám most jobbnak látja nem húzni tovább. Csendben fohászkodik azért Merlinhez, hogy ne a létező legóriásibb baglyot akarja a szeme fénye, de a gatyás kuvik említésére megkönnyebbülten fel is szusszan és lelkesen bólogat. - Ha van, persze. A kuvikok nagyon aranyosak. Van már elképzelésed, milyen nevet szeretnél adni neki? Meg majd találnunk kell helyet a ketrecének a szobádban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860551#post860551][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.03.11. 15:16[/b][/url]

Hümmögve fogadom el,hogy Apus szerint is ebből van ez az étel. Nagyon különös, gondolom azért, hogy több zöldséget egyen az ember, mert azt mondják, hogy egy nap 5 adag zöldséget kell bevinni a szervezetünkbe. Szerintem én ettől még távol vagyok, annyira nem szoktam sok ilyet fogyasztani, mert egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy milyen ételhez tudnék megenni öt tenyérni zöldséget.
Lehet mégis ki kéne próbálnom?
- Képzeld, a múltkor milánói volt a suliban a menzán, és az egyik felettem járó pont akkor tüsszentett és az orrán jött ki a tészta. Nagyon para volt. - Mondom grimaszolva összehúzva magam. Nem is tudtam, hogy ilyet is lehet csinálni, de most ez egy új félelmem. Bele sem gondolok, hogy ez elveheti apu kedvét ettől az ételtől.
- A tanár néni azt mondta, hogy az orrod meg a torkod össze van kötve hátul. Én ezt el sem tudom képzelni, hogy hogyan néz ki. - Folytatom kihúzva magam, hogy nagyosan üljek egy ilyen szép helyen. Kékjeimmel körbepillantok az éttermen, ami nagyon cukin van berendezve.
Egy mosollyal nyugtázom, hogy apuci is limonádét fog inni. A felnőttek annyira unalmasak, hogy mindenhez vizet kérnek általában, amikor mindenféle finomságot is lehet kapni. Sosem fogom megérteni, hogy miért innád ugyanazt a vizet egy étteremben, ami otthon is kijön a csapból.
- Még nem tudom... ha meglátom majd kitalálom. Szerinted milyen név illik egy gatyás kuvikhoz? - Kérdezem fejemet oldalra biccentve, ahogy megérkezik a limonádém, amit lelkesen megköszönve veszek át és húzom meg. Fincsiiii.
Kíváncsian figyelem apu reakcióját.
- Ketrecben? - Kérdem felhúzva a szemöldököm, ahogy visszarakom az aszalra a limóm. - De az nem olyan, mintha büntetésben lenne? Mi lenne, ha kiengednénk a lakásban szabadon, ha már betanítottam? - Reménykedve pislogok az igenlő válaszért. Ha már szobatiszta kit zavarna egy kuvik a lakásban? Maximum a konyhából kizárjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860683#post860683][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.03.13. 19:24[/b][/url]

Ella

Érdeklődve hallgatja Ella mondanivalóját az iskolai kalandról, még ő is betársul a grimaszolásba is, mielőtt elgondolkodva bólogatna a tanárnő magyarázatára. Talán ez is egyike lesz most majd a sok érdeklődési körnek, amelynek kapcsán a leányzó aztán kismillió kérdéssel fogja bombázni hetekig, az éjszaka közepén is akár.
- Majd otthon megnézhetjük az egyik lexikonban - válaszolja végül, ahogy minden egyes hasonló alkalommal tette eddig is már sokszor. Majd szépen megnézik, aztán ha nincs otthon még elég könyv a témában, azt is szereznek, amíg Ella elégedett nem lesz azzal, amit megtud a kapott válaszokból és az aktuális olvasmányokból. Büszke is rá, hogy ilyen okos gyerek lett. Talán majd egyszer még ő is a nyomdokaiba lép és kutatónak áll. Rendel, amint arra jár a pincér, aztán ismét a lányáé osztatlan figyelme, elvégre ezért is vannak itt. Ez most Ella estéje. Majd kedden Majával is sort kerítenek valami hasonlóra, az azonban még messze van, nem is foglalkozik vele jelenleg. Fel is hozza a bagoly kérdését, aminek láthatóan örül a lánya, el is csacsog máris a gatyás kuvikokról. Hála az égnek, állapítja meg csendben, hogy nem azonnal a lehető legnagyobb fajtáról gondolkodik már látatlanban is.
- Ez egy jó kérdés. Nem tudom, Tollas? Talán akkor kellene amúgy ezt eldönteni, amikor már látod, milyen is a madár pontosan. Mondjuk ismerek valakit, akinek a baglyát Bagolynak hívják, de nem tudom eldönteni, hogy ez nagyon kreatív vagy nagyon unalmas. Annyira rossz, hogy már majdnem jó - válaszolja elvigyorodva közben. Még mindig szórakoztatónak találja a dolgot.
- Persze, de azért lehet szabadon, ha megneveled, csak neki is kell egy otthon. Kaphat majd oda minden jót - feleli. Közben meghozzák a limonádéjukat egyelőre, az étel meg majd később jön, de hát úgysem sietnek.
- Na, hát akkor csin-csin, igyunk a családra - emeli koccintásra a poharát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=861080#post861080][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.03.21. 00:12[/b][/url]

Én általában mindent elhiszek a nálam okosabb embereknek, Apunak, Majának meg Anna néninek is, de ettől függetlenül szeretem látni, hogy miről beszélünk, mert nem mindig tudom elképzelni, hogy hogyan néz ki a valóságban, amit mondanak.
- Jó ötlet! - Felelem elmosolyodva. Rendszeresen szoktuk Apuval bújni a lexikonokat és egyéb könyveket, mert ott nagyon sok szép rajz és ábra segíti a megértést. Azokat a kiadásokat szeretem, amiben színes képek vannak, amik mozognak és pálcával lehet rajtuk nagyítani és forgatni.
Alig várom már, hogy megkapjam a saját pálcám, tökre buta szabály ez a 14 év. Az angol gyerekek bezzeg 11 évesen már használhatnak ilyen eszközöket. Nem fair.
Felnevetek a Tollas meg a Bagoly nevű baglyokon.
- Neeeem, az nagyon ciki Apu, bocsi!- Felelem a fejem rázva, de még mindig kuncogva. Nem akarom megbántani, de neem. Így biztosan nem fogjuk nevezni őket, hát milyen cringe lenne már?
Mit mondok az osztálytársaimnak?
- Azt hiszem ezt még ki kell gondolnom. Lehetne például Brownie. Vaaagy... valami cuki név, amiről mindenki azt mondja, hogy ahwwww, ez milyen jó! - Magyarázom megköszönve a limonádém a pincérnek, majd folytatom.
- Én nagyon szeretnék majd amúgy megtanulni az állatokkal bánni. Például vakvezető kutya kiképző. Vagyvagy.... szerinted a crup milyen vakvezető bestia lenne? - Azt mondják, hogy túlzottan is élénk a fantáziám és mindent akarok egyszerre. De ha egyszer mindenről eszembe jut valami izgi, ami érdekel?
Felemelem a limondém és mosolyogva koccintok Apukámmal, pont úgy, ahogy otthon szoktunk.
- A Családunkra! - Ismétlem meg, majd jó nagyot kortyolok a hűs üdítőbe. Annyira fincsi, ha tehetném, életem végééig elélnék bodzás dolgokon.
- Maja annyira elfoglalt mostanában, pedig jó lenne már hármasban csinálni valamit. - Mondom a poharam letéve az asztalra. Majdnem a felét kiittam egy húzásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=861449#post861449][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.03.27. 21:10[/b][/url]

Ella

Elmosolyodik. Nagyon büszke ám a kicsi lányára, hogy ennyire okos gyerek és mindig érdekli valami. Ezer és egy kérdése szokott lenni, de hát ebben mindenképpen rá hasonlít, végtére is ő meg ezért lett hallhatatlan is végsősoron, mert neki sem fogytak el soha a kérdései. Még mindig vannak, és ez viszi előbbre a kutatásait. A bagoly nevét illetően tesz néhány javaslatot, de úgyis Elláé lesz majd a megtiszteltetés, hogy elnevezze a madarat, ő pedig már meg is kapja, hogy milyen ciki ötletei vannak. Széttárja a kezét, mint aki nem tehet róla.
- Tudod, apádnak sosem volt a névadás az erőssége - jelenti ki elnevetve magát. A lányai sem tőle kapták a nevüket, habár akkor lehet, hogy az egyik Anna lett volna, a másik Erzsébet, vagy valami hasonló, örökölve a családban használatos neveket, megkímélve mindenkit attól, hogy esetleg felüsse az adható nevek listáját és valami olyat találjon, amiért egy életre utálná aztán az utód később.
- Maradjunk abban, hogy majd akkor kitaláljuk, amikor meglesz a bagoly. Csak számít a személyisége is meg a kinézete, nem? Brownie-nak mégsem hívhatunk egy hóbaglyot, nem igaz? - próbálja józan belátásra bírni a lányát, akit máris elkapott a hév és lelkesen próbál valamit kitalálni, amitől aztán mindenki oda meg vissza lesz. Fontos dolgok ezek, érti ő, de látatlanban elég nehéz illő nevet találni azért véleménye szerint.
- Amíg nem sárkányokat szeretnél terelgetni vagy jámborabb trollokat tanítani a postát kihordani, akár. Habár... ezt akár hobbiként is gyakorolhatod valami jól fizető szakma mellett - igyekszik finoman javasolni, hogy talán ne az éhenhalásra akarjon játszani a lánya, bár még fiatal, való igaz, álmodozhat nyugodtan egyelőre. Nem fogja arra rávenni, hogy akarata ellenére tanuljon jogot vagy legyen auror, de azért na, crupokat nevelni lehet a hétvégén is.
- A crupoknak is utánaolvashatunk, nem tudom, hogy vakvezetőnek mennyire alkalmasak - válaszolja. Koccintanak a limonádéval aztán, majd Maját illetően kissé félredönti a fejét elgondolkodva azon, hogy valóban, hogy megritkultak a heti alkalmak utóbb. Tényleg elfoglalt lett a nagylánya. - Jó előre kell vele szervezni, de majd mindenképp szeretnék valami közöset. Segíhetnétek esküvőt szervezni meg beköltözni Anának. Arra gondoltam, kicsit tértágítózhatnánk a házat. Vagy a nagyiék felajánlották, hogy átköltözhetünk a pestseholsei ház második szintjére. Maradjunk vagy menjünk? Az ugyan nagyobb, de én nagyon szeretem ezt is, ahol most lakunk. Ez csak a miénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=861936#post861936][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.04.02. 00:26[/b][/url]

Nagyon sok mindent megtanultam már az évek alatt, de mindig találtam ki újabb kérdéseket, amik miatt mindig és mindig mélyebbre kellett ásnom, hogy ha válaszokat akartam kapni. Ebben nagyon hasonlítok apura és nem bánom.
- Nekem akkor a..anya találta ki a nevem? - Kérdem fejem oldalra biccentve. Sosem kérdeztem még tőle, hogy melyikük nevezett el, vagy miért pont ezt a nevet választották nekem. Szeretem a nevem, így csak azon gondolkodtam eddig, hogy mi lett volna a nevem, ha fiúnak születek.
Kicsit bizonytalanul mondom ki azt, ami nekem. Nem szeretem ezt a szót, csak ürességet érzek a hallatán, szinte fáj kimondani. Pedig tudom, hogy azt kellene éreznem, amit az apa szó kapcsán, de képtelen vagyok.
- Igazad van. - Helyeslek örülve, hogy a téma visszaterelődött a madárra. Eltűnödöm a lehetséges neveken, de azért újból és újból becsúszik a gondolataim közé a korábbi téma. Talán látja is rajtam apu, hogy megzavart ez a dolog, azonban igyekszem elfelejteni, hogy az eszembe jutott.
- Azért... remélem, hogy lesz gatyás kuvikjuk, akit hívhatok Brownienak. - Sóhajtom ábrándozva hörpölgetve a limonádém. Úgy láttam az itallapon van még egy csomó ízben, szerintem kipróbálok még egyet ma este.
- Van olyan munka, hogy troll idomár? Ahhoz bestiakutatónak kell lenni? - A kérdések záporoznak belőlem, ez nagyon érdekesen hangzik, hogy valaki ilyen bestiákkal akarjon foglalkozni.
- Annyira undik a trollok... - Fújom ki a levegőt undorral az arcomon. Még a fejem is megrázom, hogy kifejezzem mennyire nem akarom.
- De mondjuk sellőkkel tárgyalni arról, hogy hajóromokat segítsenek feltárni a Bermuda-háromszögben? - Kérdem hatásszünetet tartva. Kíváncsi vagyok erről az elméletről mit gondol. Nagyon hirtelen jött ötlet ez a részemről, lehet átgondolatlan is.
- Azt hallottam, hogy nyugodt állatok valók ilyen szerepre, akik tanulékonyak... - De sajnos nem tudom, hogy a crupok mennyire ilyenek. Azt tudom, hogy cukik és nagyon édes a farkincájuk, amit sosem vágnék le nekik, az állatkínzás.
- Esküvőt? - Az arcomra tanácstalanság, megvetés és harag ül ki egyszerre abban a pillanatban, ahogy a szemöldököm felszalad talán a hajamig is. Néhány másodpercig néma csendben meredek apára.
- Beköltözni? - Bukik ki belőlem az újabb kérdés. Érdemben nem reagálok a felvetéseire, talán meg sem nagyon hallottam a többit, amit mondott, elég volt az esküvő meg a beköltözés, hogy lecsapja a biztosítékot az agyamban. Sírni tudnék, de tartom magam.
Mennyi ideje lesz rám, ha még az a nő is odaköltözik? Akkor ő lesz az első, nem én meg Maja. Egyáltalán miért akarna minket, ő apához jött. Mi csak felesleges teher leszünk... főleg én, Maja már nagy.
Szemem lesütve meredek a terítékre, ahogy a pincér kihozza a korábban rendelt ételt. A gyomrom össze van szorulva, rá sem tudok nézni.
- Nem lesz jó... - Motyogom továbbra is meredve magam elé. A gőzölgő illata émelyítő, kavarog a gyomrom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=862022#post862022][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.04.02. 15:11[/b][/url]

Ella

- Igazság szerint ez közös megegyezés alapján történt. Én az Erzsébetet szerettem volna, a nagyi után, de azt mondta, az túl régimódi, Zellának akart nevezni, végül kiegyeztünk az Ellában, ami mindkettőnek lehet a beceneve és mindenséget jelent - meséli, hogyan is történt ez a névadás. Erről még tényleg nem beszéltek sosem, de ha már most előkerült, nem érzi titoknak. Azt meg inkább mégsem osztja meg, hogy mindezt számos elhúzódó veszekedés során sikerült valahogy eldönteni, miközben már folyamatban volt a válásuk. Azt az egészet tényleg csak Ella miatt nem változtatná meg, ha lehetősége adódna rá.
- Figyelj csak, ha mindenképp gatyás kuvikot szeretnél, akkor ha ott nincs, keresünk boltot, ahol van - javasolja némi gondolkodás után. Ha nem Budanekeresden, akkor Pestseholsén csak akad egy eladó gatyás kuvik a lányának, de akár Londonig is mehetnek, ezen nem múlik.
- Van, de nem tudom, hogyan lesz az az ember. Valahol biztosan tanulják, talán tanfolyamon - válaszolja kissé széttárva a kezét, jelezve, hogy tényleg nem tudja erre sem sajnos a pontos választ. Kénytelenek lesznek ennek is utánaolvasni. Elmosolyodik aztán a kissé megkésett reakcióra a trollok kapcsán, bólogat is. Ezzel nem tudna vitatkozni, valóban.
- Ahhoz előbb talán sellőül sem ártana megtanulni, nem gondolod? De szerintem már nincs annyi elsüllyedt kincses hajó, amiből az ember mellékesen ne halna éhen - feleli kis gondolkodást követően, majd belekortyol a limonádéba. A crupokról sem tud igazán nyilatkozni, hogy vajon mennyire alkalmasak a vakvezetésre, de máris jó sok témájuk lett az este hátralévő részére, és ennek mindig örül. Aztán szóba hozza Anát, és Ella máris látványosan kámpicsorodik el, mint minden alkalommal, amióta csak bemutatta.
- Édesem... hát igen, majd szeretném, ha oda költözne, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy kevesebb időt töltenék veled vagy Majával, ha ez aggaszt. Nekem mindig ti lesztek az elsők, ezt megígérem. Mindig te leszel az én napsugaram, még hatvan évesen is, amikor már a hátad közepére se kívánsz majd, mert én is annyit hallok meg látok, mint Józsi papa. Na? Kisujjeskü? - kérdezi feltartva a jobb kezét kinyújtott kisujjal. Ezt komolyan is gondolja, tényleg, bár nem tudja, hogyan tudná igazán elmagyarázni is a lányának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=862416#post862416][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.04.07. 22:32[/b][/url]

Ajkaim egészen közel kerülnek az orromhoz, ahogy felhúzom a számat az Erzsébet hallatán. Nem akarok tiszteletlen lenni a dédivel szemben, így nem fejezem ki, hogy mennyire is nem tetszik ez a név. A Zellára látványosabban húzom el a számat, arcom grimaszra áll.
- Jól döntöttetek. - Sziszegem bólogatva. Gyorsan le is húzom a limonádém egy jelentős részét, mert ezt száraz torokkal nehéz elviselni.
Komolyan Bözsinek akart hívni apu?! Tényleg nem szabad elneveznie senkit.
- Úúú, bejárjuk az országot a tanév előtt gatyás kuvikééért! Nem megyünk el valamerre, Üstösdre érkezik egy bájitalokkal kapcsolatos kiállítás? - Kérlelem hirtelen érdeklődést formálva a löttyök iránt, aminek egyébként gyűlölöm az ízét. De azt szeretem, amikor szép színesek és látványosan forrnak - csak ne lennének olyan büdösek.
Gyorsan csapongok a témák között, de mindig eszembe jut valamiről valami.
- Igaz... kb. mindent kifosztottak már. - Bólintok egy sóhaj mellett. De a sellő nyelv nagyon érdekesen hangzik. Kár, hogy nem úgy néznek ki, mint a mugli mesékben, akkor sokkal jobban tetszenének.
Vannak dolgok, amik még jobban tetszenének: ha Apu Apu maradna és nem férj meg élettárs meg tudom is én. Mi lesz velem, ha még Maja is elköltözik? Hogy birkózom meg egyedül azzal a nővel?
Lemondóan pislogok apukámra, ahogy beszél hozzám, a szemeim vizesednek, de nagyon próbálom visszatartani a sírást. Pontosan tudja mitől félek és így kimondva olyan, mintha egy vödör hidegvízzel öntenének nyakon. A torkom fojtogat, a könnyeimmel pedig egy-egy nagyobb nyeléssel küzdök.
- És ha azt akarja majd, hogy ő legyen az első? Vagy újabb napsugarakat akar? - Kérdem olyan szigorúan nézve, ahogy csak tudok. Láttam már ilyet apukámtól, nagyon igyekszem. A karjaim egyelőre ellenállásból keresztbe vannak fonva előttem, jó szorosan. Ez meg is nyugtat, meg még el kell magyaráznia dolgokat. Egyáltalán hogyan jutottunk el ide a na jó, visszemegyek animágiát tanítaniból? Még nincs kisujj eskü.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=862486#post862486][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.04.09. 00:52[/b][/url]

Ella

- Szerintem is. Jó választás volt az Ella - bólogat egyetértően, majd a gatyás kuvik kapcsán sincs ellenvetése. Mehetne, úgyis jön a szünet lassan, kihasználhatják. A bájitalos kiállítás sem hangzik rosszul, és igazán szereti, hogy a kicsi lányát ilyen dolgok érdeklik.
- Rendben, megnézhetjük azt is, meg majd nyaralni is elmehetnénk valahová, mondjuk megnézhetnénk a sarki fényt - veti fel. Jó lenne pihenni is kicsit, bár ahogy azt már Ella is tudja eddigi nyaralásaik alapján, ez soha nem csak pihenés, mind van benne valami edukatív. Ők nem mennek csak úgy a tengerpartra, mindig olyan helyet választanak, ahol van valami kifejezetten érdekes, legyen az természeti jelenség, múzeum vagy valami érdekes rendezvény. Bólint arra is, hogy bizony, túl sok elveszett kincs nem akad már, amiből meg lehetne élni kényelmesen, az éhhalál állandó fenyegető árnyéka nélkül. Aztán szóba hozza az összeköltözést is, hiszen már az is a nyakukon van igazából, Maja beleegyezését is adta, ő úgyis elköltözik lassan és maga is férjhez megy, Ella a keményebb dió. Szomorúan pislog ő is, nem tudja, mivel is békítse meg vagy éppen győzze meg a lányát, hogy nem veszik el tőle, Ana nem fogja kisajátítani. Megérkezik közben a vacsorájuk is, de egyelőre nem nyúl hozzá, csak megköszöni a pincérnek, aztán folytatja a beszélgetést, ahol abbamaradt.
- Nem fogja. Több napsugár meg nem lesz, még Maját sem hívom így, ezt tudod. Ha lesz is esetleg kistestvéred, megígérem azt is, hogy nem fog meglepetésként érni, de egyelőre szóba sem került. Nagypapa lehetnék már igazából, ha időben kezdem, de ez nem is számít. Ella... édesem, nekem mindig ti lesztek az elsők. Bárki, aki ezt nem fogadja el, annak nincs helye az életünkben, de mi lenne, ha adnál Anának egy esélyt? Ha nagyon nem megy, akkor újragondoljuk a dolgokat, de most még azt sem tudjuk, hogy jóban lennétek-e - próbálja rávenni, hogy kicsit is racionálisan gondolkodjon az egyébként roppant okos kislánya, aki most valamiért mégis kizárólag az érzéseire hallgat és láthatóan attól fél, hogy elveszik tőle az apját. Pedig ezt aztán ő semmiképpen sem hagyná. Ella volt előbb az élete része, ez nem fog változni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=863526#post863526][b]Kedves-Neményi Ella - 2023.04.23. 18:38[/b][/url]

Valószínűleg elsüllyednék szégyenemben, ha Bözsinek, vagy Erzsikének meg Zsókának becéznének az emberek, így csak zavartan mosolyogva helyeslek egy-egy rövid biccentéssel. Az biztos, hogy jó választás volt. Bár anya ötlete is gáz lenne, szóval itt mind a ketten cikisek.
Szerencsére Apu egyébként nem gáz, nincs okom szégyellni, ha együtt elmegyünk valahová. Szívesen is utazgatok vele, mindig találunk valami jó helyet, ahol nagyon érdekes dolgokat láthatunk. Annyi mindent ismer, mindig meg tud lepni valamivel.
- A sarki fény szuper lenne! Egyszer olyan körmöm lesz, mint a sarki fény! - Magyarázom lelkesen. Nagyon sok ötletem van, de műkörmöt azt nem szeretnék, így nem tudom, hogy sima lakkal mennyire megoldhatóak ezek.
- Neked azért nem kenném most ki olyanra. - Kuncogok a poharamba. Még emlékszem rá, hogy pár éve majdnem leégett miattam a munkában, mert megengedte, hogy rajta is kipróbáljam a Barbie rózsaszín, csillámos lakkomat.
Azért nekem sem ilyen jó már a kedvem, amikor a beszélgetés arra terelődik, hogy mennyire el fog engem felejteni, ha beköltözik hozzánk a nő. Tudom, hogy nem ezt mondja, nem vagyok süket, de ismerem hogy megy ez másoknál. Apu tekintetét direkt kerülöm, hadd érezze, hogy mennyire megbántott ezzel.
- Nem akarom, hogy... - Kezdem el hüppögve túrni a tányér ételem, amit el is felejtettem megköszönni azt hiszem. Nem is emlékszem már, nem figyeltem oda.
- Nem akarom, hogy...- Ismétlem el, de képtelen vagyok kimondani azt, hogy nem akarom, hogy elhagyj valakiért, mint anyu. Nem szoktam erre gondolni mostanában, de most valamiért mégis az jutott eszembe egyből, hogy mi van, ha újból megtörténik? Először anyu, aztán Maja, most meg Apa?
- Milyen Ana? Van bennünk közös? - Kérdem lassan felemelve a tekintetem a széttúrt ételről. Hangom még mindig remeg, nem éreztetem, hogy komolyan meg akarom ismerni, inkább csak érdeklődőm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=863638#post863638][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.04.25. 22:14[/b][/url]

Ella

- Azt megköszönöm. De ha mégis, legalább mossuk le. Néha még mindig felemlegetik a napot a kollégák, amikor drága jó apád rózsaszínre mázolt körmökkel jelent meg a munkahelyén - válaszolja nevetve. Aztán sikerült eltüntetni, még mielőtt az újonnan érkező gyakornokoknak is úgy mutatkozott volna be, de azért még akad, aki emlékszik arra a furcsa napra. Ella kedve azonban látványosan hamar lesz nyomott, amikor szóba hozza Anát. Próbálkozott már korábban is, de a lánya folyamatosan elzárkózik attól is, hogy találkozzon vele, pedig ha odaköltözik a nekeresdi házba, ez elkerülhetetlen lesz. Kellemetlen helyzet ez, nagyon is. Sóhajt is egyet, mielőtt kifejtené, hogy ez nem jelenti, hogy megváltozna a kapcsolatuk.
- Mit nem akarsz? - kérdez vissza. Van egy sejtése, hogy ez Rékához is kapcsolódik valahogyan, talán a váláshoz, bár Ella egyáltalán nem emlékezhet rá, hiszen azután született. Vagy ahhoz, hogy a volt felesége pár éve lemondott inkább róla, hogy férjhez mehessen valakihez, akinek nem illett a képbe a lánya? Rengeteg minden jut eszébe, de nem akarja ő befejezni a mondatot, hiszen nem tudja, hogy pontosan mi is a válasz. Le is teszi a villáját inkább, nem turkál az ételben. Ha kihűl, kihűl, most ez fontosabb annál. Alkarját megtámasztja az asztal szélén, kicsit előbbre hajolva.
- Igen, szerintem sok van. Kedves, segítőkész, sok minden érdekli. Azt már biztosan mondtam, hogy sokat tud a drágakövekről például, meg gyógyító. Szereti a cicákat - sorol fel pár dolgot, ami hirtelen eszébe jut, bár úgy érzi, ez a lista sokkal hosszabb ennél egyébként. Éppen csak nem készült vele. Olyan, mint amikor az embert arra kérik, mondjon valamit az anyanyelvén és hirtelen elfelejti. - Szerintem adnod kellene neki egy esélyt. Találkozz vele egyszer, és  megalapozottan döntheted el, hogy kedveled vagy sem. Jó?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865093#post865093][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.02. 13:44[/b][/url]

Azt, hogy Victoria és a férje ideköltöznek, legutóbbi, nem kimondottan kellemes Krise birtok beli látogatásom alkalmával tudtam meg, mikor a nagyi többek között arra is kitért, hogy kezd túl sok Krise lenni ezen a helyen, és valóban, hiszen velük kettővel nőtt a létszámunk. Vic persze elmesélte, hogy én voltam a lelkes mesélő, aki meggyőzte őt, és ezzel nincs is semmi baj, örültem neki, hogy újra láthatom, csak éppen rosszkor jött ki, mert a nagyi akkor éppen nem szívlelt különösebben, és ezt a tényt is rosszul fogadta. De megtörtént, és megkaptam a levelet a nagy újranyitásról is a felújítást követően, amire illett elmennem, és kíváncsi is vagyok, hogy milyen lett az a kedves kis zugokkal teli hely, miután a török világ belibbent oda. Az alkalomhoz egy rózsaszín ruhát választottam, kivételesen erősebben sminkeltem is, leginkább úgy, ahogy a családi események alkalmával szoktam, majd a hajam a tarkómnál kontyba fogtam, mielőtt a tükör elé léptem volna, és szembe nem nézett volna a nagy fiatal önmaga. Mélyen beszívtam a levegőt a látványra, majd lassan kiengedtem, mielőtt fehér, gyöngy ékszereket magamra nem illesztettem volna. A táskám hozzájuk illet, a cipőm a ruhához, és ezzel a hatással sétáltam végig az üzletig, még mielőtt a hivatalos megnyitóra érkezők el nem kezdtek szállingózni.
- Micsoda terek!
Eddig észre se vettem, hogy itt ennyi hely van, hiszen korábban különböző megoldásokkal volt felosztva a tér, most pedig az egész egybenyitva, rengeteg zölddel körülölelve nézett vissza rám. Megengedve magamnak, hogy jó alaposan körbenézzek, lassan a tengelyem körül megfordultam, és csak utána indultam el mosolyogva Victoria irányába, kinyújtva felé a kezeimet, hogy megfogjam az övéit, és amikor odaérek, két puszival is köszöntöm.
- Lenyűgöző és látványos változás, imádom, hogy behoztátok a természetet. Gitta üdvözöl, és reméli, hogy ide tud érni ma, csak extra próbája van, és ha kihagyja, akkor nagyon ki lesz akadva a rendező.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865219#post865219][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.08. 21:48[/b][/url]

Nem sokban különbözik az életem, épp csak nem egy hatalmas kúria falai között stagnálok, hanem kezdek is valamit a rengeteg szabadidőmmel. Bár a férjem nem ágált a Magyarországra költözés ellen, azt is közölte, hogy ez mind az enyém, nem akar részt venni az én "játékomban". Elfogadtam, noha nem estek túl jól a szavak, az ember azonban ennyi idő után már perfektül megtanul nagyot nyelni. Lehetne ennél sokkal rosszabb is. Mindig ezzel vigasztalom magam, így panasz sosem hagyja el a szám.
Most meg még örülök is, mert pár rokon Törökországból vállalta, hogy jön nekem segíteni. Amondó vagyok a török specialitásokat, csak egy török származású tudja úgy megcsinálni, hogy az tényleg nagyon jó legyen, így nem is volt kérdés. Épp az egyik unokabátyámmal beszélgetek, élvezem, hogy használhatom a másik szerelemnyelvem, mert annyira ritka az, mikor meghallom a kecses léptek zaját. Igazából hátra sem kellene fordulnom, mégis megteszem, s mikor szembesülök azzal, tényleg Esther toppant be, a mosoly az arcomon is egyre nagyobb lesz.
- Nekem is annyira tetszik, remélem a vendégek se fognak besokkalni - fogom meg én is a kezét, és üdvözlöm. Ez most feleannyira se kényszeredett, mint a nagyobb eseményeken szokott lenni. Meglátszik, elkerül most minket a nagyi figyelő tekintete, és nem is bánom, noha meghívót ő is kapott. Nem, nem azért mert számítanék arra, egyszer csak felbukkan, pusztán azért, hogy lássa, eleget vegetáltam, és kezdek magammal valamit.
- Anthonyt pedig Afrikába hívta a munkája, sajnálja, hogy nem tud itt lenni - próbálom mímelni az elvárt szomorúságot, vagy kimutatni azt, valóságos tragédiaként élem meg ezt, de... az a helyzet, hogy ma még csak a megjátszás se megy, annyira boldog vagyok, hogy mindezt egyedül én értem el.
- És te hogy hogy csak így egyedül? Reménykedtem benne, ha jössz, akkor azt egy jóképű férfi oldalán teszed - pislogok, mert nem értem, nekem furcsa, tekintve, hogy nálunk már mindenki feje "be van kötve". Oké, a sort én nyitottam, de szépen felzárkóztak a többiek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865222#post865222][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.08. 22:24[/b][/url]

- Az biztos, hogy éles a váltás a korábbiakhoz képest, de szerintem idővel megszokják majd, és megszeretik, csak hagyj nekik időt. Itt azt hiszem, minden picit lassabban történik.
Viszont a változás nem rossz, új dolgokat kipróbálni, új emberekkel megismerkedni. Én kifejezetten szeretem, ha pozitív változások állnak be. Ez most itt nagyon nagy változás az alapoktól, de tudom, hogy idővel megszeretik majd a hely atmoszféráját. Én biztos, hogy gyakori vendég leszek, már csak azért is, mert Vic a hely tulajdonosa, és jó érzés, hogy itt van. A nagyi persze nem mondaná ugyanezt.
- Milyen kár, rég nem láttam.
Mondjuk én is éppen annyira sajnálom, mint amennyire ő, hogy a férje nem lehet itt vele. Örülök, hogy nem gubózott be végleg a sikertelen próbálkozásoktól, hogy terhes legyen, és talált egy szerelemprojektet. Mindenkinek kell egy ilyen, és én is kutatom a sajátomat, remélve, hogy ha meglelem, akkor olyan boldogság úszik majd az arcomra, mint neki. A kérdésére finoman megvonom a vállam, az első gondolatom Carlos és az, hogy bárcsak lett volna bátorságom elhívni, kihangsúlyozva, hogy mint barát, örülnék neki, a második gondolatom pedig az, hogy mivel próbálunk lassítani, vagy felfedezni, hogy mi is ez az egész, ami van, így nem lett volna okos döntés, ha megkérdezem, és jól tettem, hogy idefelé jövet, az ajtaja előtt inába szállt a bátorságom, és inkább magam jöttem csak.
- Nincs se jó, se rosszképű férfi, akivel ezt megtehettem volna.
Felelem végül nyugodtan, mert abból, ahogy a nagyi a múltkor rám nézett, amikor azt feltételezte, hogy terhes vagyok, jobbnak láttam inkább úgy tenni, mintha senki se lenne, akinél szeretném, hogy több legyen. Pedig de, Carlosnál nagyon szeretném.
- Szerinted eljön a nagyi? Elvégre mindig mondogatta, hogy keress valamit, amiben örömödet leled, és te megtaláltad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865228#post865228][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 06:50[/b][/url]

Semmi rendkívüli, csak beugrok egy kávéra még mielőtt a kastélyba mennék. Sokkal jobb így egyedül lenni, hogy nem emésztenek fel a falak, hogy nem szürkülök be a sötét szobáktól, hogy manók helyett, emberek vesznek körül. Boldog vagyok, és vidám, ezért is adok Doruk arcára egy hatalmas puszit, ahogy belépek a helyre, ami az enyém. Optimista vagyok, tudom, hogy az embereknek idő kell, hogy megszokják a változást, hogy megemésszék, a falu egy aprócska szegletében konkrét őserdő kerekedett, de egyszerűen imádom. Na meg a tényt, hogy nem kell egyenesen Törökországig mennem, hogy ihassak egy jó kávét, és ehessek egy sütit mellé. Semmi nem tudja beárnyékolni a napom, még a gondolat sem, amiben azt latolgatom, vajon most melyik kelhetett ki a férjem ágyából?
Nem tudom őket sokra tartani, egyiket sem, és nem csak azért, mert gyűrű van az ujjamon, mert feleség vagyok... még ha teljesen egyedülálló lennék sem tudnék bebújni egy nős férfi ágyába. Ez azonban már Anthony dolga, és megtanultam együtt élni vele. Na meg, itt vannak a rokonaim, akik egy pillanatra sem hagynak bánkódni. S bár még nem is vagyunk nyitva, az étterem hangos a beszédtől, mert ők ilyenek, képtelen halkan beszélni.
- Még zárva vagyunk - szólalok meg nagy nevetés közepette, mikor hallom nyitódni az ajtót. Ó nem, semmit nem tudok magyarul, de a fordító bűbáj csodákra képes, na meg... most jöttem rá, mennyire hiányzott már, hogy a másik anyanyelvemen beszéljek, így még ez a pár szó is elcsúfult a török akcentus miatt, de hát mit tehetnék?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865230#post865230][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 08:38[/b][/url]

Most már komolyan elég legyen.
A faluban gyorsabban terjednek a hírek, mint a himlő. Ez különösen igaz a kocsmára, ahol a nyelvüket megeresztett vendégek tettek róla, hogy ne kerülje el a figyelmét a jeles esemény, miszerint egy újabb Krise telepedett le a környéken.
Nem tetszik neki ez a tendencia. Ő kényszerűségből költözött ide kicsivel több, mint három évvel ezelőtt, Esther és Nathaniel pedig a maguk idiótábbnál idiótább indokukkal követték. De Vicky? Képtelen felfogni, hogy az unokatestvérének mi keresnivalója lenne az isten háta mögött, hacsak... hacsak nem Madlen állította őt is szolgálatba, hogy utána szaglásszon. Nem lenne túlságosan meglepve hiszen, bár alig ismeri a lányt, mindig az a benyomása volt róla, hogy olyan kis szófogadó.
A kezét a kilincsen tartva megtorpan az ajtóban. Az, hogy a rögtönzött őserdő, vagy a benti hangzavar kényszeríti megállásra, számára sem tiszta, de az ismerős hang hamar átlendíti a megrökönyödésén.
   - Vicky!
Elengedi az ajtót, hogy az puhán bezáródjon mögötte. A kezeit a zsebébe csúsztatja - mivel pedig ő nyilvánvalóan egy kurva szót nem beszél törökül, a közös anyanyelvükön folytatja:
   -  A pubban mondták, hogy erre vagy - lép egyet beljebb, lényegében leszarva, hogy nyitva vannak-e, vagy nem. - Szinte sértő, hogy nem ugrottál be köszönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865231#post865231][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 08:51[/b][/url]

Szeretem ezeket a reggeleket, a nem megszokott dolgokat, és azt, hogy nem érzem magamon a vaskos láncokat, amik a kúriában tartottak, és amikhez csak a férjemnek volt kulcsa.
Életemben először érzem azt, hogy szabad vagyok, hogy...vagyok valaki, és ez meglátszik rajtam, hisz kicsattanok.
A jó kedvem viszont hamar alább hagy, mikor meghallom az unokabátyám hangját. Mosolyogva fordulok meg, de nem tudok uralkodni magamon, és a döbbenet kiül az arcomra. Esther más, vele jól kijövök, megvannak a magunk közös témái, de se én, sem a családom nem vagyunk az az egyesüljünk típus. Ez apánál kezdődött, mikor anyu kapott pár rossz szót a választását illetően, de hát nem is várhatjuk el, hogy mindenkinek tetszen, de pont ezért sem vagyunk azok, akik nagy rokonjárásba kezdenének.
- William. Jól nézel ki - azért felcsillan a szemem, hisz örülök, hogy látom. Örülnöm kell, hogy látom, ugyebár. De még ha nem is lenne így, akkor sem viselkednék másképp, tekintve, hogy a férfi sose adott okot rá.
- Sajnálom, lefoglalt a költözés, aztán ez a hely... és az iskola. Kérsz egy kávét, teát? Van hagyományos is, ha nem akarsz kísérletezni - lépkedek az egyik asztal felé, és leülök, jelezve neki is, hogy foglaljon csak helyet.
- Ők az unokatesóim Törökországból Doruk, Mehmet és Hatice - mutatok a kis társaságra, akik biccentenek, és el is tűnnek.
- Adél hogy van? - pillantok a bejárat felé bízva abban, hogy ő is feltűnik, de úgy néz ki, Will csak egyedül jött.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865232#post865232][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 09:07[/b][/url]

Nem tervez hosszabban maradni, de képtelen volt megállni, hogy ne törje rá az ajtót és kérdezzen rá burkoltan, vagy ha az nem működik, majd nyíltan is: mit keresel itt? Ha Madlen küldte, az probléma, ha azonban a saját passiója rángatta az univerzum segglyukába, már könnyebben kezelhető.
   - Te is - viszonozza az gesztus, ami épp annyira üres, mint a legtöbb interakciójuk. Hiába nevelkedett jószerével távol a család aranyvérű magjától, a velük töltött első néhány éve elültette benne a felületes társasági érintkezések alapjait.
Ugyanígy, automatikusan követi a gesztust, lép beljebb és sétál az asztalhoz. Nem viszonozza az ismeretlenek üdvözlő bólintását, helyette ledobja magát a lánnyal szemközti székre.
   -  Nem kérek semmit. Kösz - hagyja rá üresen. - Adél kicsattanóan van - válaszol ugyanannyira kurtán és sürgetőn. Blablabla, persze tudja ő, hogy szükség van erre a verbális előjátékra, neki azonban nincs kifejezetten sok ideje. A pub raktárjában szomorkodva várja egy eldugott üveg rum, ő pedig nem szívesen várakoztatná meg szegényt. Tehát miután körbenézett a frissen felújított éttermen, a szeme visszavándorol a lányra és kertelés nélkül a lényegre tér:
   -  Mit keresel itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865233#post865233][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 09:19[/b][/url]

Nyilván óvatossá válok, nem kergetem magam olyan illúziókban, hogy a férfi most szeretné szorosabbá fűzni a családi köteléket. Ennek ellenére úgy kezelem a helyzetet, ahogy kell... ahogy elvárják. Tényleg. Senkinek egy szava nem lehet.
Kecsesen vállat vonok, nem fogok erőszakoskodni, és ezen a ponton már tudom, hogy oka is van annak, amiért meglátogatott. Azonban nyugodtan dőlök hátra, hátam a szék támlájának döntöm, és iszom meg a kávém maradékát. Hát így állunk.
- Bármit is gondolsz, nem vagyok közellenség, és nem is azért jöttem, hogy utánad kémkedjek - halkan, nyugodtan közlöm vele, viszont végig a szemébe nézve, hisz nem tartok tőle, nincs miért. Nem szándékozom én lenni az, aki felkavarja az álló vizet, vagy beleköp mások levesébe. A játszmák meg a taktikázások egyszerűen nem az én asztalom. Vannak arra sokkal kiválóbb emberek a családban.
- Legyen elég ennyi - mosolyodok el persze, mert nem arról van szó, nagyon szívesen ismertetem az életem vele, amit a nagyi ajándékozott, de... miért is tegyem tönkre a reggelünket, és kényszerítsem olyasmire, amire abszolút nem vevő.
- Viszont nagyon szívesen látlak titeket nálam. Van egy házam is itt, Anthony nem sokat tartózkodik velem, lévén a munkája nem engedi - ezt viszont teljesen komolyan gondolom, hisz ha már ennyien itt vagyunk. Ki tudja, még a nagyi is kedvet kap ahhoz, hogy idelátogasson.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865234#post865234][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 09:41[/b][/url]

A kérdése nem agresszív, de kérlelhetetlenül egyenes, mert tudja, hogy ezekkel így kell viselkedni. Ha megkapta a válaszait, rajta ne múljon, hajlandó lesz az üres fecsegésre, még meg is dicséri a helyet majd, csak előbb legyenek túl azon, amiért jött.
Ő nem dől hátra, hanem az asztalra könyököl a lánnyal szemben.
   -  Ugyan már, Vicky - vált egészen lágy hangsúlyra. - Bogolyfalva? Komolyan? A férjed ötlete volt, vagy a tiéd? Én csak nem értem, miért költözik mindenki ide, ennyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865235#post865235][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 09:55[/b][/url]

Mosolygok. Töretlenül. Mert bár nem ismerem, tudom, hogy mire számítsak. A becézgetés, a behízelgő szavak... családi vonás. Volt, hogy hittem bennük, volt, hogy úsztam ezekben, aztán mégis megforgatták bennem a tört. Nem is biztos, hogy családi vonás, hisz a férjem is pontosan ugyanilyen.
- A húgodé. Annyit mesélt nekem erről a helyről, hogy gondoltam megnézem - forgatom az üres poharat a kezeim között, aztán mélyet sóhajtok, mielőtt újra a férfi szemeibe néznék.
- Szeretem Esthert, mi... szerintem nagyon jól megvagyunk. Két lehetőségem volt, vagy ott maradok a kúriában, naponta szembesülve azzal, hogy nem csak jó feleség, de még nő se vagyok, hisz képtelen vagyok arra, amiért elvileg létezek. Maradok és végignézem, ahogy naponta nyomják le cafatok a férjem hálója ajtajának kilincsét, vagy összeszedem magam, és kezdek valamit azzal, ami jutott. Az utóbbi mellett döntöttem. Ennyire egyszerű - már nem mosolygok, már halkan beszélek, és hagyom, hogy az álarc lekerüljön. Esthernek erről nem beszélek, nem akarom kedvét venni a házasságtól, nem akarom, hogy arra gondoljon, majd rá is ez vár, hisz lehet hogy nem. De most nem Esther ül előttem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865236#post865236][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:05[/b][/url]

Diplomatikus, félmosolyba forduló semlegességgel néz vissza a lányra, mint minden semmitmondó találkozásukkor. Se gyerekkorukban, sem pedig később nem töltöttek időt együtt a kötelező nagycsaládi látogatásokon kívül, ő pedig sosem tudott róla többet a nevénél és annál, hogy állítólag őt is férjhez adták, mint a korabeli lányokat. Ez azonban annyira hétköznapi és súlytalan esemény a köreikben, hogy egy szemöldökemelést sem érdemel.
Tehát ez a diplomatikus arckifejezés az, ami leplezetlen... csodálkozásba (?) vált, amikor Vicky mindenféle átmenet nélkül a felszínes csevegésből a legmélyebb magánügyei kitálalásába kezd. Nem hagyja, hogy a megrökönyödés korlátozatlanul úrrá legyen a vonásain, azonban így is egy szusszanással hátradől, a kezei pedig lehullanak az ölébe.
   - Azért vagy itt, mert nem basz meg a férjed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865237#post865237][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 10:11[/b][/url]

Sose értettem, hogy miért kell ezt. Miért kell ez a megjátszás, ez a kényszer. Most sem értem, hisz jelenleg csak ketten vagyunk, és én nem látom a férfiben a fenyegetést, ahogy remélhetőleg ő se bennem. De legyen, nyitok én, és beszélek, ha arról van szó.
- Igen, mindenképp... azért vagyok itt William, mert itt legalább nem vagyok egyedül... itt van Gitta, itt van Esther, és ti is itt vagytok Adéllal.... a családom vagytok - tudom, sokat ez nem jelent, de valamit mégis. Ha mást nem, egy reggeli csevegést Estherrel, vagy egy két óra közötti kávézást Gittával, vagy ahogy épp az látszik, egy váratlan beszélgetést Williammel. Éveken keresztül nem volt ebben részem... nem volt részem semmiben, csak ha elmentünk valami eseményre. Ott persze az alázatos feleség voltam, aki szerencsés. Annak kell lennem.