Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

Semmi rendkívüli, csak beugrok egy kávéra még mielőtt a kastélyba mennék. Sokkal jobb így egyedül lenni, hogy nem emésztenek fel a falak, hogy nem szürkülök be a sötét szobáktól, hogy manók helyett, emberek vesznek körül. Boldog vagyok, és vidám, ezért is adok Doruk arcára egy hatalmas puszit, ahogy belépek a helyre, ami az enyém. Optimista vagyok, tudom, hogy az embereknek idő kell, hogy megszokják a változást, hogy megemésszék, a falu egy aprócska szegletében konkrét őserdő kerekedett, de egyszerűen imádom. Na meg a tényt, hogy nem kell egyenesen Törökországig mennem, hogy ihassak egy jó kávét, és ehessek egy sütit mellé. Semmi nem tudja beárnyékolni a napom, még a gondolat sem, amiben azt latolgatom, vajon most melyik kelhetett ki a férjem ágyából?
Nem tudom őket sokra tartani, egyiket sem, és nem csak azért, mert gyűrű van az ujjamon, mert feleség vagyok... még ha teljesen egyedülálló lennék sem tudnék bebújni egy nős férfi ágyába. Ez azonban már Anthony dolga, és megtanultam együtt élni vele. Na meg, itt vannak a rokonaim, akik egy pillanatra sem hagynak bánkódni. S bár még nem is vagyunk nyitva, az étterem hangos a beszédtől, mert ők ilyenek, képtelen halkan beszélni.
- Még zárva vagyunk - szólalok meg nagy nevetés közepette, mikor hallom nyitódni az ajtót. Ó nem, semmit nem tudok magyarul, de a fordító bűbáj csodákra képes, na meg... most jöttem rá, mennyire hiányzott már, hogy a másik anyanyelvemen beszéljek, így még ez a pár szó is elcsúfult a török akcentus miatt, de hát mit tehetnék?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865228#post865228][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 06:50[/b][/url]

Semmi rendkívüli, csak beugrok egy kávéra még mielőtt a kastélyba mennék. Sokkal jobb így egyedül lenni, hogy nem emésztenek fel a falak, hogy nem szürkülök be a sötét szobáktól, hogy manók helyett, emberek vesznek körül. Boldog vagyok, és vidám, ezért is adok Doruk arcára egy hatalmas puszit, ahogy belépek a helyre, ami az enyém. Optimista vagyok, tudom, hogy az embereknek idő kell, hogy megszokják a változást, hogy megemésszék, a falu egy aprócska szegletében konkrét őserdő kerekedett, de egyszerűen imádom. Na meg a tényt, hogy nem kell egyenesen Törökországig mennem, hogy ihassak egy jó kávét, és ehessek egy sütit mellé. Semmi nem tudja beárnyékolni a napom, még a gondolat sem, amiben azt latolgatom, vajon most melyik kelhetett ki a férjem ágyából?
Nem tudom őket sokra tartani, egyiket sem, és nem csak azért, mert gyűrű van az ujjamon, mert feleség vagyok... még ha teljesen egyedülálló lennék sem tudnék bebújni egy nős férfi ágyába. Ez azonban már Anthony dolga, és megtanultam együtt élni vele. Na meg, itt vannak a rokonaim, akik egy pillanatra sem hagynak bánkódni. S bár még nem is vagyunk nyitva, az étterem hangos a beszédtől, mert ők ilyenek, képtelen halkan beszélni.
- Még zárva vagyunk - szólalok meg nagy nevetés közepette, mikor hallom nyitódni az ajtót. Ó nem, semmit nem tudok magyarul, de a fordító bűbáj csodákra képes, na meg... most jöttem rá, mennyire hiányzott már, hogy a másik anyanyelvemen beszéljek, így még ez a pár szó is elcsúfult a török akcentus miatt, de hát mit tehetnék?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865230#post865230][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 08:38[/b][/url]

Most már komolyan elég legyen.
A faluban gyorsabban terjednek a hírek, mint a himlő. Ez különösen igaz a kocsmára, ahol a nyelvüket megeresztett vendégek tettek róla, hogy ne kerülje el a figyelmét a jeles esemény, miszerint egy újabb Krise telepedett le a környéken.
Nem tetszik neki ez a tendencia. Ő kényszerűségből költözött ide kicsivel több, mint három évvel ezelőtt, Esther és Nathaniel pedig a maguk idiótábbnál idiótább indokukkal követték. De Vicky? Képtelen felfogni, hogy az unokatestvérének mi keresnivalója lenne az isten háta mögött, hacsak... hacsak nem Madlen állította őt is szolgálatba, hogy utána szaglásszon. Nem lenne túlságosan meglepve hiszen, bár alig ismeri a lányt, mindig az a benyomása volt róla, hogy olyan kis szófogadó.
A kezét a kilincsen tartva megtorpan az ajtóban. Az, hogy a rögtönzött őserdő, vagy a benti hangzavar kényszeríti megállásra, számára sem tiszta, de az ismerős hang hamar átlendíti a megrökönyödésén.
   - Vicky!
Elengedi az ajtót, hogy az puhán bezáródjon mögötte. A kezeit a zsebébe csúsztatja - mivel pedig ő nyilvánvalóan egy kurva szót nem beszél törökül, a közös anyanyelvükön folytatja:
   -  A pubban mondták, hogy erre vagy - lép egyet beljebb, lényegében leszarva, hogy nyitva vannak-e, vagy nem. - Szinte sértő, hogy nem ugrottál be köszönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865231#post865231][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 08:51[/b][/url]

Szeretem ezeket a reggeleket, a nem megszokott dolgokat, és azt, hogy nem érzem magamon a vaskos láncokat, amik a kúriában tartottak, és amikhez csak a férjemnek volt kulcsa.
Életemben először érzem azt, hogy szabad vagyok, hogy...vagyok valaki, és ez meglátszik rajtam, hisz kicsattanok.
A jó kedvem viszont hamar alább hagy, mikor meghallom az unokabátyám hangját. Mosolyogva fordulok meg, de nem tudok uralkodni magamon, és a döbbenet kiül az arcomra. Esther más, vele jól kijövök, megvannak a magunk közös témái, de se én, sem a családom nem vagyunk az az egyesüljünk típus. Ez apánál kezdődött, mikor anyu kapott pár rossz szót a választását illetően, de hát nem is várhatjuk el, hogy mindenkinek tetszen, de pont ezért sem vagyunk azok, akik nagy rokonjárásba kezdenének.
- William. Jól nézel ki - azért felcsillan a szemem, hisz örülök, hogy látom. Örülnöm kell, hogy látom, ugyebár. De még ha nem is lenne így, akkor sem viselkednék másképp, tekintve, hogy a férfi sose adott okot rá.
- Sajnálom, lefoglalt a költözés, aztán ez a hely... és az iskola. Kérsz egy kávét, teát? Van hagyományos is, ha nem akarsz kísérletezni - lépkedek az egyik asztal felé, és leülök, jelezve neki is, hogy foglaljon csak helyet.
- Ők az unokatesóim Törökországból Doruk, Mehmet és Hatice - mutatok a kis társaságra, akik biccentenek, és el is tűnnek.
- Adél hogy van? - pillantok a bejárat felé bízva abban, hogy ő is feltűnik, de úgy néz ki, Will csak egyedül jött.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865232#post865232][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 09:07[/b][/url]

Nem tervez hosszabban maradni, de képtelen volt megállni, hogy ne törje rá az ajtót és kérdezzen rá burkoltan, vagy ha az nem működik, majd nyíltan is: mit keresel itt? Ha Madlen küldte, az probléma, ha azonban a saját passiója rángatta az univerzum segglyukába, már könnyebben kezelhető.
   - Te is - viszonozza az gesztus, ami épp annyira üres, mint a legtöbb interakciójuk. Hiába nevelkedett jószerével távol a család aranyvérű magjától, a velük töltött első néhány éve elültette benne a felületes társasági érintkezések alapjait.
Ugyanígy, automatikusan követi a gesztust, lép beljebb és sétál az asztalhoz. Nem viszonozza az ismeretlenek üdvözlő bólintását, helyette ledobja magát a lánnyal szemközti székre.
   -  Nem kérek semmit. Kösz - hagyja rá üresen. - Adél kicsattanóan van - válaszol ugyanannyira kurtán és sürgetőn. Blablabla, persze tudja ő, hogy szükség van erre a verbális előjátékra, neki azonban nincs kifejezetten sok ideje. A pub raktárjában szomorkodva várja egy eldugott üveg rum, ő pedig nem szívesen várakoztatná meg szegényt. Tehát miután körbenézett a frissen felújított éttermen, a szeme visszavándorol a lányra és kertelés nélkül a lényegre tér:
   -  Mit keresel itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865233#post865233][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 09:19[/b][/url]

Nyilván óvatossá válok, nem kergetem magam olyan illúziókban, hogy a férfi most szeretné szorosabbá fűzni a családi köteléket. Ennek ellenére úgy kezelem a helyzetet, ahogy kell... ahogy elvárják. Tényleg. Senkinek egy szava nem lehet.
Kecsesen vállat vonok, nem fogok erőszakoskodni, és ezen a ponton már tudom, hogy oka is van annak, amiért meglátogatott. Azonban nyugodtan dőlök hátra, hátam a szék támlájának döntöm, és iszom meg a kávém maradékát. Hát így állunk.
- Bármit is gondolsz, nem vagyok közellenség, és nem is azért jöttem, hogy utánad kémkedjek - halkan, nyugodtan közlöm vele, viszont végig a szemébe nézve, hisz nem tartok tőle, nincs miért. Nem szándékozom én lenni az, aki felkavarja az álló vizet, vagy beleköp mások levesébe. A játszmák meg a taktikázások egyszerűen nem az én asztalom. Vannak arra sokkal kiválóbb emberek a családban.
- Legyen elég ennyi - mosolyodok el persze, mert nem arról van szó, nagyon szívesen ismertetem az életem vele, amit a nagyi ajándékozott, de... miért is tegyem tönkre a reggelünket, és kényszerítsem olyasmire, amire abszolút nem vevő.
- Viszont nagyon szívesen látlak titeket nálam. Van egy házam is itt, Anthony nem sokat tartózkodik velem, lévén a munkája nem engedi - ezt viszont teljesen komolyan gondolom, hisz ha már ennyien itt vagyunk. Ki tudja, még a nagyi is kedvet kap ahhoz, hogy idelátogasson.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865234#post865234][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 09:41[/b][/url]

A kérdése nem agresszív, de kérlelhetetlenül egyenes, mert tudja, hogy ezekkel így kell viselkedni. Ha megkapta a válaszait, rajta ne múljon, hajlandó lesz az üres fecsegésre, még meg is dicséri a helyet majd, csak előbb legyenek túl azon, amiért jött.
Ő nem dől hátra, hanem az asztalra könyököl a lánnyal szemben.
   -  Ugyan már, Vicky - vált egészen lágy hangsúlyra. - Bogolyfalva? Komolyan? A férjed ötlete volt, vagy a tiéd? Én csak nem értem, miért költözik mindenki ide, ennyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865235#post865235][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 09:55[/b][/url]

Mosolygok. Töretlenül. Mert bár nem ismerem, tudom, hogy mire számítsak. A becézgetés, a behízelgő szavak... családi vonás. Volt, hogy hittem bennük, volt, hogy úsztam ezekben, aztán mégis megforgatták bennem a tört. Nem is biztos, hogy családi vonás, hisz a férjem is pontosan ugyanilyen.
- A húgodé. Annyit mesélt nekem erről a helyről, hogy gondoltam megnézem - forgatom az üres poharat a kezeim között, aztán mélyet sóhajtok, mielőtt újra a férfi szemeibe néznék.
- Szeretem Esthert, mi... szerintem nagyon jól megvagyunk. Két lehetőségem volt, vagy ott maradok a kúriában, naponta szembesülve azzal, hogy nem csak jó feleség, de még nő se vagyok, hisz képtelen vagyok arra, amiért elvileg létezek. Maradok és végignézem, ahogy naponta nyomják le cafatok a férjem hálója ajtajának kilincsét, vagy összeszedem magam, és kezdek valamit azzal, ami jutott. Az utóbbi mellett döntöttem. Ennyire egyszerű - már nem mosolygok, már halkan beszélek, és hagyom, hogy az álarc lekerüljön. Esthernek erről nem beszélek, nem akarom kedvét venni a házasságtól, nem akarom, hogy arra gondoljon, majd rá is ez vár, hisz lehet hogy nem. De most nem Esther ül előttem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865236#post865236][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:05[/b][/url]

Diplomatikus, félmosolyba forduló semlegességgel néz vissza a lányra, mint minden semmitmondó találkozásukkor. Se gyerekkorukban, sem pedig később nem töltöttek időt együtt a kötelező nagycsaládi látogatásokon kívül, ő pedig sosem tudott róla többet a nevénél és annál, hogy állítólag őt is férjhez adták, mint a korabeli lányokat. Ez azonban annyira hétköznapi és súlytalan esemény a köreikben, hogy egy szemöldökemelést sem érdemel.
Tehát ez a diplomatikus arckifejezés az, ami leplezetlen... csodálkozásba (?) vált, amikor Vicky mindenféle átmenet nélkül a felszínes csevegésből a legmélyebb magánügyei kitálalásába kezd. Nem hagyja, hogy a megrökönyödés korlátozatlanul úrrá legyen a vonásain, azonban így is egy szusszanással hátradől, a kezei pedig lehullanak az ölébe.
   - Azért vagy itt, mert nem basz meg a férjed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865237#post865237][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 10:11[/b][/url]

Sose értettem, hogy miért kell ezt. Miért kell ez a megjátszás, ez a kényszer. Most sem értem, hisz jelenleg csak ketten vagyunk, és én nem látom a férfiben a fenyegetést, ahogy remélhetőleg ő se bennem. De legyen, nyitok én, és beszélek, ha arról van szó.
- Igen, mindenképp... azért vagyok itt William, mert itt legalább nem vagyok egyedül... itt van Gitta, itt van Esther, és ti is itt vagytok Adéllal.... a családom vagytok - tudom, sokat ez nem jelent, de valamit mégis. Ha mást nem, egy reggeli csevegést Estherrel, vagy egy két óra közötti kávézást Gittával, vagy ahogy épp az látszik, egy váratlan beszélgetést Williammel. Éveken keresztül nem volt ebben részem... nem volt részem semmiben, csak ha elmentünk valami eseményre. Ott persze az alázatos feleség voltam, aki szerencsés. Annak kell lennem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865238#post865238][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:20[/b][/url]

Ez... ez a reggel sokkal érdekesebb már most, mint hitte. Mindenre fel volt készülve, de erre nem. Így nem tud uralkodni magán, röviden és teljesen őszintén felröhög.
Ez most teljesen komoly?
   -  Figyelj Vick, lehet, hogy tőlem hallod először, de ezért nem kellett volna országot váltani. Lehet, hogy az anyád vagy a nagyanyád nem reklámozta, de a hűség egy elég túlértékelt virtus. Ha gondolod, elviszlek valahová és negyed óra alatt találsz valakit, akit hazavihetsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865239#post865239][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 10:27[/b][/url]

- Nem fogom megcsalni a férjem - kerekedik el a szemem. Már-már fel is háborodok, részben a neveltetésnek hála, mert mióta az eszem tudom, tudom azt is, hogy egy nőnek nem lehet mindent, amit egy férfinek.
- Találtam valamit, ami kizökkentett a fásultságból. Érted? Huszonhárom évesen belefásultam egy házasságba, és elegem lett. Nem kell mintacsaládnak lennünk, nem is kell a társaságom keresned, ha nem szeretnéd, de kérlek... elégedj meg annyival, hogy a jelenlétemnek semmi köze hozzátok, és tudjunk élni egymás mellett - más vágyam igazából nincs. Nem mondom, hogy nem örülök a társáságnak, vagy nem lennék boldog attól, ha családnak legalább minimális látszatát keltenénk, de nem fogok erőszakoskodni, és ráaggatni magam másokra.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865240#post865240][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:35[/b][/url]

Adél ezt imádni fogja - ez a gondolat, ami felötlik benne. Szinte látja a felesége felderülő arcát, amikor elmeséli neki ezt a beszélgetést és már-már hallja is a válaszát: tényleg ezt válaszolta? Ezekkel a szavakkal, hogy nem fogja megcsalni? Jaj, szegény, naiv lány...
Adél megközelítőleg sem volt szúz vagy szűzies, amikor elvette, mi több, terhes volt a tanárától, ezzel pedig mindketten tisztában voltak. Ő Júliába volt szerelmes akkoriban, ez is nyílt információ volt közöttük, így hát a hűség sosem került be igazán a szótárukba.
   -  Jól van, jól van - emeli fel a kezeit jókedvűen. - Én nem fogom elrontani a játékodat. De ha meggondolnád magad, vagy ha azt akarod, hogy a férjed odáig legyen érted, szívesen keverek valamit az italába és le sem tudod rázni majd. Legyen ez az én üdvözlő ajándékom. Csak küldd a Pubba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865242#post865242][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 10:43[/b][/url]

- Ha nem bánod, azt a Pubbot én is megnézném. Még sose jártam olyan helyen - felcsillan a szemem, hisz még diákéveim alatt is maximum a Szárnyas Vadkanig jutottam el, ott is egy vajsört ittam csupán. Nagyon sok minden kimaradt az életemből, és bár magamnak se vallanám be, de néha azért nem jó.
- És szívesen látom erre Adélt is - kelek fel, miután az órámra pillantok.
- Az ajándékod pedig köszönöm, és észben tartom. Viszont ne haragudj, nyitnom kell. Tényleg nem kérsz semmit? - teszek azért még egy próbát, hátha, közben szólok Dorukéknak is, hogy idő van, természetesen törökre váltva, hisz ők csak úgy értenek. Már csak makacsságból se hajlandóak fordítóbűbájt használni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865243#post865243][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:57[/b][/url]

Még sosem járt pubban. Meg kell zabálni. Akár egy üres vászon. ha tényleg ilyen naiv és burokban nevelt ez a lány, a valóság percek alatt fel fogja zabálni; neki pedig tényleg nincs ellenére, hogy ezt végignézze. Lehet, hogy túlságosan negatívan állt hozzá, és tényleg van pozitívuma annak, hogy a rokonai a környékre költöznek, hiszen tényleg kevésbé unatkozik azóta. Esther, amikor hazafelé követi az utcán, lefoglalja a különben unalmas délutánjait, Vicky pedig, ki tudja mennyire lesz szórakoztató, amíg végigbukdácsol az önismereti kalandjain.
   -  Nem, nem kell semmi - válaszol és ő is feláll. - Átadom neki. Ha unatkozol, ugorj át valamikor, Esther tudja, hol lakom.
Nem fűzi tovább és nem húzza el ennél jobban a látogatást. Visszatolja a székét, majd egy szórakozott intést követően megfordul és kisétál arról, amerről jött.