Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859260#post859260][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.09. 00:06[/b][/url]

Anélkül közelítettük meg az asztalt, hogy rákérdeztünk volna. Mindig ugyanezt a helyet foglaljuk el, és már a felszolgálók is tudják, hogy ezen a napon bizony ne ültessenek oda senkit. Talán még hiányoznánk is nekik, ha egyszer kihagynánk. De nem úgy tűnt, hogy fogjuk. Amennyire döcögősen indult a kapcsolatunk, Alberttel minimum annyira megértettük egymást. Apránként nyíltam meg előtte, anélkül, hogy észrevettem volna. Mostanra pedig már olyan komfortosan érzem magam a közelében, hogy még a műmosolyt is elfelejtem. Csak meredtem magam elé, ujjaim között egy gumicukrot morzsolgatva, amiből egy egész halom volt az asztalon. Ajándékba hoztam neki a sztori miatt, amit múltkor mesélt.
- Hm?? Bocsi, kérdeztél valamit? - révedtem fel, de ahogy Albertre pillantottam, biztos voltam a válaszban. Nagy sóhajjal könyököltem fel az asztalra, és döntöttem a homlokomat a csuklómra. - Ne haragudj, kicsit eltévedtek a gondolataim. Figyelek - ígértem meg, mogyorószemeimmel próbálva olyan kiskutyásan kérlelőn nézni, ahogy ő szokott. Reflexszerű gesztus volt, amit a sok együtt töltött idő okozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859365#post859365][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.14. 21:58[/b][/url]

Durcásan, mégis takart mosollyal fogadtam a cukkolását. Hiába utáltam a pletykákat, amiket rólam terjesztettek, olyan angyali arccal tudta felhozni őket a legváratlanabb pillanatokban, hogy egyszerűen képtelen voltam komolyan venni.
- Nem lehet mindenki olyan gyakorlott megtévesztő, mint Ön, Holló Professzor - kaptam be a kis gumicukrot, ám annak íze gyorsan keseredett meg a számban. Nem szerettem a problémáimról beszélni. Attól olyan valóságosakká váltak. És különben is megtanultam már kezelni őket. Magamtól.
Az érintése elbizonytalanít. A mellkasomat valami ismerős meleg tölti el. Arra az időre emlékszik a testem, amikor még boldogok voltunk. Az agyam tagadta a tényt, de hiányzott a törődés. Amikor nem az volt az egyetlen jele annak, hogy törődünk egymással, hogy a másik arcába ordítjuk, hogy hülyeséget csinált. Kétkedőn Albertre néztem, mintha nem hinném el, hogy tényleg érdekli. Valószínűleg így is volt, általában én hallgattam meg másokat.
- Na jó - adtam be a derekamat. Jobban rákészültem erre a vallomásra, mint szükséges lett volna. Magam elé meredtem, mintha a gumicukros tálban meglelném a kérdéseimre a választ. - Én... idén végzem, és fogalmam sincs mi lesz velem utána. És jelenleg az egyetlen kép ami előttem van, egyáltalán nem tetszik - jelentettem ki egyhangúan, mintha csak azt mondanám mikor kelt ma fel a nap. Az arcomon a műmosoly kilométerekről felismerhető valakinek, aki már annyira ismer, mint Albert. És ezt valahol tudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859905#post859905][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 18:22[/b][/url]

Nem szerettem, hogy én vagyok a téma. Persze, szoktunk beszélgetni arról, hogy bizonyos könyvek és témák hogyan érintenek minket, mik a gondolataink, de azok elméleti elemzések, és nem... valós problémák, amelyekkel küzdünk. Albertről is tudtam, hogy van valami, ami folyton zavarja, ami néha zavarja, és ott bújik meg a tekintetében, mikor nem figyel magára. De soha nem kérdeztem rá, és nem is terveztem. Mert eddig nem igazán beszéltünk a problémákról.
Sóhajtottam egyet. - Albi, ennél jobban is ismerhetnél. Nem azzal van a gond, hogy nem tudom valahol elképzelni magam. Vannak terveim, csak... nem valósulnak meg - jelentettem ki, kicsit félre tolva ezt az idillikus útkeresés perspektívát. Gond, vagy sem, ennél földhöz ragadtabb vagyok. - Be akartam jutni a minisztériumba. A gyakornoki programba. Az egyik évfolyamtársam mesélte, hogy ő bejutott. De hetek óta nem hallottam semmit. Itt fogok ragadni a kocsmában - mutattam oldalra, amerre nagyjából tájoltam a Leprikón elhelyezkedését. Szerettem, de nem annyira, hogy ne legyenek ambícióim.
- Azért lettem prefektus. Évfolyamelső, tanársegéd. Nem tudom mit tehetnék, hogy bejussak. Akár csak a meghallgatásig - szakadt ki a belső gátam. Úgy éreztem, hiába teszek le mindent az asztalra, egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Küzdök mindenért, és csak lepattanok a falakról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859916#post859916][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 20:15[/b][/url]

Rosszat sejtve rezzent összébb a szemöldököm a pillantásra. Még mozdulni se mertem egy pillanatig, csak vártam, hogy ebből mi közetkezik. Aztán csak még inkább ráncosodott a homlokom a folytatásra. "Vacsorázz velem". Hirtelen szólalt meg a fejemben az összes vészriasztó, ami csak létezett, és már nyitottam a számat, hogy azonnal tiltakozzak, de aztán megakadt a levegő út közben, ahogy tudatosodott, hogy még haza is vinne. Majd a levezetés, összekapcsolva a gondolat elejét a végével, kicsit megnyugtatva a lelkem, hogy ebben nincs több, csak baráti segítség.
Nehezen kiengedtem a bent tartott levegőt. - Nem, nem kell ilyesmi. Egyrészt nem rondítanék be a problémáimmal a családi vacsorába, másrészt nem akarom apukád befolyását kihasználni. M-mm, biztosan nem - ingattam a fejemet, és inkább nyúltam egy újabb gumicukorért.
- Majd gyűjtök zsarolóanyagot Bontovichék Sárájától, ha nagy szükségem lenne rá. Ő talán szóba is áll velem, nem úgy, mint a haverod - jegyeztem meg keserédesen. Már nem is azért, mert annyira szeretnék Miksával kommunikálni, sokkal inkább, mert tudom, hogy ő valószínűleg sokkal rosszabb dolgokat mondd rólam Albertnek, mint én róla. Úrihölgy vagyok. Visszafogom az agresszióm, ha megkérnek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859980#post859980][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 21:13[/b][/url]

Zavartan pislogtam Albertre. - Nem értem. Ha nem beszélünk a minisztériumról meg a gyakornokságról, akkor mi értelme elmennem? - tettem fel a számomra jogosnak tűnő kérdést. Nem tudtam, hogyan működnek ezek a rendszerek. Egy egyszerű kocsmáros lánya vagyok. Azon a helyen nőttem fel, ahol az emberek addig isznak, amíg őszinték nem lesznek. Aztán mint egy isteni szikra, a szememben is látszódott, mikor végre megértettem. - Te körbe akarsz mutogatni, hogy a döntésnél rám essen a választása! - akadtam ki, de mielőtt folytathattam volna a kiakadást, a megjegyzése eljutott a tudatomig. - Zalán? Hollósi Zalán? - kérdeztem rá, nem mintha ismernék másikat. - Mi köze ehhez Zalánnak? - zökkentem ki teljesen a beszélgetésből. Az agyamban azonnal elkezdtem kutatni megbeszélt találkozó időpontja, megígért gyakorlás, vagy bármi hasonló után, amit esetleg megemlíthettem Albertnek.
- Én is így látom. Örülök, hogy kicsit kinyílt. Mármint nem nagyon beszélgettem még vele, de eridonos, szóval... muszáj rajta tartanom a szemem - vallottam be. Hiába csináltam csak a cím miatt a prefektusit, akkor is jól akartam végezni a dolgomat. Majdnem mindenkivel.
- Már miért akarnád tudni? Én csak... nem akarom szidni a barátodat neked. Biztosan máshogy látod, és azonnal protektívabb lennél. Mint legutóbb - jegyeztem meg. - És amúgy is lassan rendelnünk kéne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859991#post859991][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 22:35[/b][/url]

Láthatja az arcomon, ahogy újra elismétlem a fejemben a mondatát, hogy értelmezni tudjam. Nem, nem a felfogásommal van a probléma, sokkal inkább a szituációval. - De ha én nem vagyok ennek a "nem beszélünk de beszélünk" taktikai tudásnak a birtokában, honnan fogom tudni mit beszéltek meg? - kérdeztem rá, totálisan tovább gyanakodva a protekcióval való bejutás esélyére.
Teljesen megálltam az életben, ezúttal másodjára. A gyomrom apró méretűre szűkült, a mellkasom pedig mintha egyszerre kétszer olyan nehéz lett volna, ahogy süllyedt és emelkedett.
- Én... ő... te.... - mutogattam az ujjammal egyesével bizonyos irányokba. - Nem, nem, nem. Mi ketten nem vagyunk együtt - jelentettem ki, próbálva minden érzelmemet visszasodorni a helyére. - Barátok vagyunk, és nehéz időszakon megy keresztül. A portrék nem tudják miről beszélnek. És te sem futsz utánam - jelentettem ki határozottan, bár a szemeibe kérdőn néztem. Kellett a megerősítés, mert ez így hirtelen nagyon sok romantikus kapcsolatnak tűnt, miközben egyet is rettegve félek kialakítani.
Megértettem Albert álláspontját, teljesen. És nem is tetszett, hogy ezt mondja. - Nem akarom, hogy visszafogd magad miattam. Vagy kétszer gondold át a szavaidat. Az, hogy én nem kedvelem, az nem jelenti, hogy neked nem a mindennapjaid része. Az összes történetedben benne van, és nem akarom, hogy kihagyd - jelentettem ki, mintha ez tényleg ilyen egyszerű lenne. - Egyszer mondtam negatívat róla, mert kérdezted. De mivel neked fontos, nem teszek megjegyzéseket - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- Én a Himalaya mellett teszem le a voksom - nyúltam egy gumicukorért anélkül, hogy megnéztem volna az itallapot. Tényleg túl sokat jártunk oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=860028#post860028][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.26. 13:34[/b][/url]

Egy pillanatra elhallgattam, és ujjaim a terítő mintáját rajzolgatták. Igazából szerettem volna tudni, hogy mi a helyzet a pályázatommal. Egy kis irányt kapni, hogy tényleg nem hiába való a törekvésem. De közben meg nagyon vékony jégrétegen lépkednék azon, amit alapjáraton elítélek, ha belemegyek. Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy mindenki baráti vacsorázgatásnak nevezné a párosunk megjelenését a családi ház ajtajában állva.
- Még jó, hogy nem vagy bűvész - suttogtam félig morcosan, félig megadva magamat. - De ígérd meg, hogy tényleg nem protekció, sem manipuláció, semmi plusz befolyásolás nem lesz a dologban - ígértettem meg vele, mintha még mindig nem hinném el a szavakat, amiket mondd. Nem is tettem.
Mellékszájízzel hallgattam a fejtegetését. Sokszor, sokan szeretnek a családunkról beszélni. Már akkor fél Bogolyfalva előítéletekkel a szemében fordult felénk, mikor megérkeztünk. Így persze már hozzá voltam szokva a pletykákhoz, de nem jelentette, hogy megszerettem volna őket.
- Egy tanárnak hiteles forrásból kell tájékozódni - mosolyodtam Albira, bár kissé kelletlenül. Vajon hányszor kell a saját igazamat mondanom, hogy végre az emberekhez eljusson?
Őszintén furcsa volt nem reagálni, vagy megjegyzést tenni Miksára, de meg kellett tennem Albertért. Idővel biztosan hozzászokom. Addig pedig csak egyszerűen hallgatok.
- Tudod van egy kocsma a Boglyas téren. Azt hallottam egész jó a sörük, és a kiszolgálás is egészen okés - néztem oldalasan a férfira, míg megérkezett a pincér.