38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. május 23. 17:18 | Link

Hajna

-  ممنونم  -

- Na az jó...
Most már szeretnék szabadulni, de tényleg. Elég volt. Szép meg volt meg jó volt meg minden, mármint a süti, de most már hányinger közelében vagyok, szóval a legjobb lesz, ha szépen tovább állok aztán csinálom azt amit emiatt félbehagytam.
- Hát honnan tudjam? Úgyse tartozik rám.
Csak udvarias akartam lenni, de úgy tűnik ide nem elég. Nagy szemeket meresztek, aztán inkább benyomom az utolsó isler még tányéron lévő darabjait. Nagyon nem szeretnék ebbe belemenni, mert nem tartozik rám, mert úgyse tudnék segíteni és mert nem igazán köt le. Majd megbeszéli vele az, akire tartozik, például a bátyám, ő jó ebben szívesen meghagyom neki a lehetőséget.
- Jó mindegy, amúgy is rossz ötlet volt.
Legyintek, mintha tényleg nem lenne fontos, közben bevésem az eszembe, hogy menjek be a pub előtt a cukorboltba, hátha ott tudnak nekem intézni édes popcornt. Nem tehetek róla, megkívántam!
- Na azt hiszem akkor minden megbeszéltünk. További jó koszorúslány ruha keresést, vagy mi...
Mert volt szó koszorúslányokról, nem? Ha nem, már az sem számít, mert intek Hajnának, aztán a pult felé veszem az irányt, csomagoltatok magamnak süteményt későbbre, rendezem a számlát.
- Majd akkor még találkozunk, vagy valami. Szia Hajna.
Nem, ha rajta múlik biztosan nem, de nem fogok miatta a sarokba ülni. Amúgy is túl bizarr és komoly volt számomra ez a beszélgetés, szóval ha lehet akkor a következő néhány hétben inkább elkerülném, köszönöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 02:26 | Link

Maximilian
(előzmények a Boglyas téren)

Az eső alaposan megkergette a furcsa duót. Rami már nyitotta is az ajtót, amint megpillantotta az áhított épületet. Szerette az édességet, eddigiek alapján a férfi is, szóval jó választásnak tűnt a Czukorvarázs, azt legalább tudta is, hogy merre van.
  –  Végre! – adott hangot megkönnyebbülésének a csöpp leányzó, és leült az első adandó helyre, amit ért, jobb kéz felől. – Nem ül le? Eleget szaladtunk az „égi áldás” elől.
A kislány már vette is kezébe az étlapot, abban már biztos volt, hogy kakaót fog rendelni, de kellett mellé még egy kis sütemény is.
Hétvégéhez képest kevesebben voltak, mint a nyári szünetben, nem csoda, az iskolakezdéssel együtt megcsappant a forgalom. Na, azért Bogolyfalva még így is hozta a formáját, nem nagyon voltak gondok a vendéglátásban, ahogy észrevette.
A sütiket szinte mindenki szereti, különösen ő, ahogy a kakaót is, de a forró csokoládét sem vetette meg. Tejszínhabbal, a tetején reszelt csokival, vagy fahéjjal, úgy az igazi.
– Ön melyik országból jött? Az előbb hallottam, hogy valami nem egészen magyar szót mondott – kíváncsiskodott, mert miért ne? – Mit jelent az?
Alapjában véve nyitott gyerek volt, emiatt sokszor próbálták már megróni, ez azonban egyik fülén be, másikon ki. Persze, igaz, hogy sose lehet tudni, de ha mindig bizalmatlanul állunk a környezetünkhöz, akkor egyedül marad az ember. Ez az, amit Ramóna a legkevésbé sem tudott volna elviselni. Szeretett társaságban forogni, közösségben lenni, és ha egyedül kellett valamit megtennie, na, akkor volt igazán bajban.
Csapatjátékos, na.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 15. 03:02 | Link



Nem gondolta volna, hogy a mai nap még menekülni fog egy természeti jelenség elől, aminek semmi köze nincsen se a lávához, se a tornádóhoz, de mégis megtörtént. Mert ugye ő annyira képes volt a hangulatingadozásokra, hogy rendes idegrohamot kapott az ingére pötyögő esőtől. Csak Maximról beszélünk...
- Öööö... de, persze... végül is... - Nem, nem tervezett leülni.Egész egyszerűen csak maga mögött akarta tudni a latyakos külvilágot, ami folyamatos vízzel permetezte. Ehelyett most leült az egyik helyre és úgy tett, mintha minden rendben lenne. Még egy étlapot is szerzett, hogy átböngéssze, mit nyújthatnak neki. Igazából nem kellett sok, hogy az embert levegyék a lábáról, amint meglátta, hogy van kávé, máris engedékenyebben állt a helyzethez.
- Hogy honnan? Ümmm, Bremerhavenből, az Németország része... - közölte elgondolkozva böngészve az étlapon szereplő sütik tömkelegét. Igazából egészen tanácstalan volt, hogy ő most egyáltalán akar-e valami édeset, vagy csak a kávéját akarja, lehetőleg úgy három percen belül. Az előbbi szó pedig csak úgy kicsúszott, nem gondolta át, ösztönből jött, szóval sejtelme sem volt, miről is beszél éppen a lány. - Mármint a nein? Annyit tesz, nem.
Mert hát legjobb tudomása szerint ez volt az egyetlen olyan szó, amit éppen kicserélt a beszélgetésben. De ki tudja? Egészen elfeledkezett magáról az utóbbi tíz-húsz percben.
- Mit kerestél a faluban egyedül, ha diák vagy? - ez a kérdés igazából nem tartozott rá, de ha már egyszer úgyis a lány is kérdezett, ő miért ne tehette volna? A pincér egy elég kíváncsi, majd annál inkább rosszalló pillantást küldött a páros felé, mintha már csak az rosszat sejtetne, hogy együtt léptek be azon az ajtón. Minderről Liebhart még csak tudomást sem volt hajlandó venni.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. június 25. 15:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 13:44 | Link

Maximilian


Ő magának egy krémet rendelt, meg kakaót, mert ahogy vallotta, kakaó nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ha szomorú volt, ha örült, kakaót ivott.
 - Németország jó nagy – pontosan az adatokra nem emlékezett, de azt tudta, hogy jó párszor beleférne még Magyarország a jelenlegi állapotában, de ő nem bánta, hogy saját hazája ilyen kis picike. Legalább pont illik hozzá, hiszen Rami is pöttöm volt… még!
Szerencséjére akadt bőven ideje, még négy éve, hogy kellően nagyra nőjön. – Melyik részén van? Jó sok része van Németországnak.
Mivel nem tudott németül, még szép, hogy rákérdezett arra a szóra.
- Olyan nehéznek tűnik, de nekem az angol se könnyű – jegyezte meg, közben átvette a rendelését. Aztán a német rákérdezett arra, hogy mit keresett a faluban egyedül…
- Vannak szabad hétvégék, amikor lejöhetünk a faluba. Én naplót szerettem volna venni, annyi minden történt, amióta itt vagyok, nem akarom, hogy elvesszenek az emlékek – felelte készséggel.
Az eső időközben egyre jobban rázendített, Ramóna legnagyobb bánatára.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 17. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 25. 14:35 | Link



Maxim valami nagyon csokisat akart, mert ha már egyszer kalóriabomba, akkor a nehéztüzérség mindig hasznos. Valahogy így kötött ki a kitüntető figyelme a brownienál. Mert hát ha nem tudja, hogy mit akar, akkor általában mindent megszerez, amihez éppen kedve támadt. Így jött a csokis csoda mellé a kávé is.
A lány közben tett egy állítást, miszerint Németország jó nagy, erre pedig Max jobbra-balra biccentgette a fejét pár pillanatig. Mert hát igaz volt, de kicsit önállóbb közigazgatási egységekre bomlott, mint Magyarország. Hm, ez túl bonyolult, jobb ha nem mennek most bele.
- Németország északnyugati részén, Bréma tartományában. Az ország legnagyobb tengerparti városa - próbálta nagyjából érzékeltetni, hogy hol is nőtt fel, ő nem az a tipikus hegyekben tombolós német. Persze, ott is jól érezte magát, de az már teljesen más kérdés. Csak a szülővárosáról kellett volna beszélnie, ahol a nővére most is boldog és majdhogynem teljes életet élt.
A nyelvekkel sosem volt baja, így meg sem próbálta átérezni a kis szőke problémáját. Túlságosan jól érezte magát, hogy ezt most elrontsa holmi empátiával. Pedig sokan azt mondták, hogy az jót tesz az emberi kapcsolatoknak.
- Az orosz nehéz, az angol nem annyira. Bár neked más az anyanyelved, így passzolom, hogy van ez - rántott egyet a vállán, miközben maga elé húzta a sütit és gondolatban már fel is koncolta azt. A való életben helyette még kifinomultan rázogatta a cukrot, hogy a kávéjába töltse.
- Hát, talán sikerülni fog a dolog, ha az eső egyszer alábbhagy... - pillantott kifelé a csokibarna szempár érdeklődve, de a víz továbbra is kövér, súlyos cseppekkel büntette a kint időzőket.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. június 25. 15:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 18:12 | Link

Maximilian

Ez a nap sem alakult valami fényesen, és csak imádkozhatott, hogy időben visszaér a kastélyba, nehogy bajba kerüljön, most igazán nem volt kedve büntetőmunkával kínlódni, elég büntetés volt neki, hogy az anyja írásra kötelezte.
Az óravázlatain is többnyire csak nagyon fontos dolgokat jegyzetelt, néha az is egy kész káosznak tűnt még a gazdájuk, Ramóna számára is. Az eső csak nem akarta kiereszteni őket, így hát egy kis finom csoki mellé még kért magának egy törölközőt is, mert ő maga nem varázsolhat, de ő alaposan megázott idefele jövet.
Nem szerette, ha kényszerzuhanyban részesült piszkosszőke lobonca, így is nehezen boldogult vele, mire úgy-ahogy szalonképes állapotba rendezte reggelente.
A kis földrajzi értekezés feldobta a szösszencs kedvét, hát még a beérkezett süti és kakaó. Nyamm!
- Wow, az klassz lehet. Én csak tóparton lakom, egy tóparti kis faluban, Révfülöpön. Nyáron érdemes meglesni, jó kis hangulat szokott lenni ott, és a Balcsivíz is valami fenséges a kánikulában – szövegelt, már megint, és fel sem merült benne, hogy talán untathatja a másikat.
- Úgy, hogy unalmas. Nem szeretek ilyeneket tanulni, sok a blablabla. Fölös sallanggal tömik tele a tananyagot, aztán meg zsong a fejem – a kérdéspasszt szépen el is kapta, jó lendületesen vissza is küldte.
Kortyolt egyet az italából, és két falat süti között kilesett, hátha már megenyhült rajtuk az időjárás, de annak esze ágában sem volt. – Ismer valami jó vízhatlanító bűbájt? Én még sajnos nem, és nem varázsolhatok sulin kívül. Nem akarok egész napra itt ragadni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kincsessy Glória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
NRT, Lilith-Glória
Írta: 2017. június 27. 14:56
| Link

Lilith
Éppen a Kastélyból sétálgat a baglyos szökőkútnál amikor a nyári kánikulában kiszúrja a cukrászdát.
-Ez az! -Mondja félhangon, lelkesen.- Legalább lehűsítem magam kicsi.
Nagyot sétált, rég volt már hogy a suliból kiszabadulhatott, ráadásul mindenre számított csak arra nem, hogy hamarabb meg is éhezik mint hogy visszamehetne a suliba étkezni. Életében először sajnálta hogy nénikéje nem engedte meg neki hogy ne kelljen a suli falai között laknia. Most simán hazamehetne készíteni egy rántottát vagy urambocsá’ melegíthetne magának valami mirelitet. Így viszont be kellett érnie annyival, hogy alaposan befal édességekből. „Még jó, hogy nem hizlalnak mint szegény mugliknak.” Ruganyos léptekkel, mint valami sárga virág, átsétált a cukkiig, majd belépett a hűvös árnyékba.
-Jó napot! -Köszönt illedelmesen félhangosan, leeresztett kezeit összefogva maga előtt. Rossz szokása volt ez tudja, olyan, mintha valakibe kapaszkodni akarna mert nem mer bemenni új helyekre. Nyakát nyújtogatva néz körbe, és mivel a kiírások között nem találja, a pultoshoz lépve halkan megkérdezi kaphatna e browniet vanília fagyival és csokiöntettel. (Amennyiben a válasz igen, egy sugárzó mosoly kíséretében olyat kér. Ha pedig nemleges a válasz, sima fagyikelyhet pisztácia, dió és rumos kávé ízekkel.) Miután kifizette, amihez ragaszkodott hogy előre megtehesse, leült a kinti székes asztalok egyikéhez ahol árnyékot talált. Amíg várakozott, elővette a mágikus zárral ellátott naplóját, kinyitotta, majd csak ennyit írt bele pennájával: „Könyvtári jegy, PIPA.” Aztán ezt a jegyet beletette a napló elejében található kis zsebbe.
Utoljára módosította:Kincsessy Glória, 2017. június 27. 14:56
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 3. 23:16 | Link



Maxnak semmi kedve nem volt az esőhöz, hiába is kezdett el esni. Vannak napok, mikor szívesen ácsorog kint és megnyugtatják a hátán koppanó esőcseppek, de a mai nem egy ilyen nap volt. Csak szerette volna, ha végre eláll ez a szutyok és hazamehet.
A pincér siettében kis híján elejtette a tálcát, meglöttyent a kávé, Mats arca pedig rögtön grimaszba rándult. Nem egy alkalommal elfordult már, hogy a kávé rajta kötött ki, éppen ezért nem szerette volna ismét tapasztalni. Jobb lenne, ha a kiszolgáló-erő nem siet annyira.
- Egyszer már voltam lent a Plattenseen, jó meleg a vize, de nekem hiányoznak a hullámok - vont egyet a vállán, hogy letudja a részéről a témát. Nem tudta, hogy hogyan is írhatják azt, hogy Rävfülöp, így ezt próbálta maga előtt komolyabban vizualizálni. Talán jobb lett volna, ha a lányra figyel, de őszintén semmi kedve nem volt hozzá abban az egy-két pillanatban.
- Nem tudom, biztosan - rántott egyet lazán a vállán, mert őt sosem zavarta a nyelvtanulás felépítése. Pedig olyan is volt, hogy a heti hat órájából egyen csak a kultúrával foglalkoztak. Ő pedig még akkor is odafigyelt, mert szeretett beilleszkedni, érteni mások mentalitását. Na, nem Magyarországon, itt nem érezte magát túl kényelmesen, ha az került szóba, hogy gondolkoznak a helyiek.
Közben megrázogatta a cukrot és halvány mosollyal hallgatta, ahogyan az apró szemek pergő hanggal a papírnak ütköznek, majd visszapattanva az ellenkező irányba torlódnak. Letépte a kis zacsi tetejét és a fehér kristályokat a poharába zúdította.
-  A leperex elég egyszerű. Azt hittem azt már ti is tanultátok... Nem varázsolhatsz? - kérdezte meglehetősen értetlen arccal. Náluk nem volt efféle korlátozás anno, ha mágusok lakta területen szórakozott, nem történt semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 11. 23:17 | Link

Krushnic Dimitri
Outfit

Látszik, hogy egy iskolát szolgál ki a falu, szinte minden van itt. A stílusa nekem mondjuk egy kicsit egyszerű, de azért szerethető. Az eddig meglátótagot boltokban mindent megtaláltam, a letisztult stílust pedig meglehet szokni, szóval végül is oké a hely. Csak ne lenne ilyen meleg... A szabad kezemmel megigazítom a felsőm pántját és folytatom a sétám. Voltam már a kviddics szaküzletben seprű polírozóért, a Leányálomban új parfümért, mivel sikerült összetörnöm a régit. Ezentúl betévedtem a régiség kereskedés szuvenírért otthonra, végül benéztem az ékszerboltba. Most pedig onnan tartok a cukrászdába üres kézzel, csodás bolt, de pillanatnyilag nincs már rá elég pénzem...
Amíg én azon szomorkodom, hogy nem tudtam meglepni magam egy új nyaklánccal elérkezem a cukrászdába. Amint belépek el is felejtem bánatom okát, rengeteg isteni illat csap meg és lágy, hűs levegő. Mintha a mennybe jutottam volna. Átrakom az egyik kezemből a másikba szatyrokat és elindulok a sütik felé. Hosszas nézelődés után kiválasztom a vágyott édességet és elcsomagoltatom, fizetek. Aztán elindulok kifele egyik kezemben a vásárolt holmik, másikban a nasi. Már majd nem ki is lépek az ajtón, miközben a kezemben tartott sütemény papírját nézegetem, amikor hirtelen lökést érzek. Reagálni sincs időm elvesztem az egyensúlyom és elzúgok, repülésem csak a padló állítja meg, de az természetesen fájdalmasan. Kis nyögéssel terülök el a bolt padlóján.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 12. 17:20 | Link

Lisa


Vajon mennyire jó ötlet sütit szállítani motron? Végülis megpróbálhatom lebegtetni magam után, vagy rögzíteni hagyományosabb módszerrel mögöttem. De nem tudom meg, míg ki nem próbálom.
A kinti hő után az első szippantás a bolti levegőből felér a bent lévő összes sütivel. A következő levegővételig már nem jutok el, mert még az elsőt se fújom ki teljesen és egy puha-mozgó akadályba ütközök. Az akadály kisebb és gyengébb nálam, úgyhogy míg én épp csak meglepődök s lépek egyet hátra, ő kinyúlik a hűs padlón. Hoppá-arccal, fintorogva nézem, amint a kezében lévő dolgok saját röppályájukat bejárva megérkeznek végcéljukig, vagyis szanaszét mindenfele. Lassan az arcom elé emelem a kezem, mintha az, hogy nem látom, bármin is változtatna. Csak akkor nézek ki az ujjaim mögül, amikor minden elcsendesedett.
- Ööö - kezdek neki az udvarias bocsánatkérésnek. - Élsz? - felé nyújtom a kezem, még mindig olyan fejet vágva, mint aki arra számít, hogy valami bármelyik pillanatban felrobbanhat a közvetlen közelében.
- Farkasvakság, nagyon kellemetlen - nyögöm ki az első hülyeséget, ami eszembe jut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 12. 17:37 | Link

Dimitri

Ó, hogy az a... Levegő után kapok. Ez meg mi volt? Úthenger vagy mi?
Fájdalmas fintorral támaszkodom a könyökömre és nézek fel. Első amit meglátok egy férfi aki a kezével takarja az arcát, értetlenül pislogok. Aztán gyorsan végig nézek magamon, de semmi olyat nem láttok ami miatt nem lehetne rám nézni. Újra felnézek, most már a pasi is elvette a kezét az arcától és felém nyújtja a kezét, zavartan nézek rá.
-Persze...
Tovább nem jutok, mert folytatja a beszédet. Na, persze farkasvakság a napközepén, amikor még nincs homály. Hitetlenkedve nézek rá, lehet, hogy ő is megütötte magát? Nos, mindenesetre elfogadom a segítséget.
Mire komolyabban elkezdenék ezen gondolkozni besurran egy új illat a többi közé én, pedig sokkosan kiáltok fel.
-Jaj, ne!
Sápadtan fordulok hátra, minden holmim szanaszét hever és a parfümös táska körül félre érhetetlen folt kezd terjedni. Néhány pillanatig csak szomorúan nézem, aztán folytatom a kár felmérést. A sütinek annyi, a polírozó túlélte, a régiség kereskedéses ajándékok egy-két karcolással megúszták. Ezentúl én is szereztem néhány zúzódást, szép.
Egyszerre fájdalmas és mérges arccal fordulok vissza. Nem is tudom mit várok tőle, de egy bocsánatot szerintem minimum megérdemelnék.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 12. 17:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 13. 15:25 | Link

Lisa


Most miért nem hisz nekem? Csak most találkoztunk, egy pillantást vetett rám és eldöntötte, hogy soha nem fog hinni nekem? Milyen embernek néz? Jó, lehet, hogy épp miattam fekszik a földön és minden cucca szétrepült, de az baleset volt. Az nem engem jellemez. Annyira.
- Kint erős fény, itt bent félhomály, érted - magyarázom mutogatva előbb hátrafele az ajtóra, majd előre az üzletbelsőre. Mostmár persze nincs olyan sötét, de ahogy belép az ember a verőfény után, hirtelen megvakul. Tudományos tény ez. Higyje már el.
A jajgatására a szatyrok fele nézek. Bár nem kell odanézzek, már érzem. Valaki a tanári fizetését parfümre fogja költeni ma. Sóhajtva megrázom a lány arca előtt a kezem, hogy vegye már észre, hogy segíteni akarok.
- Sajnálom, megtérítek minden kárt - a női veszély elől mindig a legbiztosabb menekülési útvonal az udvariasság. Csak kedvesen, behúzott nyakkal, mindent beismerve és megbánva. Közben egyre több vásárló és egy eladó is bámulni kezd minket - nem mintha bár egy is a lány segítségére sietne -, úgyhogy igazán remélem, hogy különösebb incidens nélkül tudjuk rendezni a helyzetet. Már enélkül is több pletyka kering rólam a faluban, mint szeretném.
Utoljára módosította:Krushnic Dimitri, 2017. július 13. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 13. 17:13 | Link

Parfüm gyilkosom

Fura figura, az biztos. Egy ideig csak nézem a pasit és próbálok túl lenni az első sokkomon, valószínűleg ezért tűröm nyugodtan a béna magyarázkodást és segítséget. Elfogadóan bólintok a magyarázatba, látszik, hogy nem volt szándékos, a szerencsétlenkedésével, pedig nem tudok mi csinálni.
Lassan rendezem a gondolataim, ezzel együtt pedig megérzem a parfümöm illatát. Újabb sokként ér a felismerés és idegesen nézek körül a holmim romjain. Hát igen, ennek annyi. Pedig elment rá egy csomó pénzem... Megvizsgálom a többi cuccom is, szerencsére a legtöbb dolog túl élte a kalandot minimális sérüléssel, mint én. Csak a sütim osztozik az illatszerem sorsán. Szomorú, roppan szomorú. Egy ideig csak nézem a romokat, nem akarom elhinni, hogy ez velem történt meg. Olyan jól indult a mai nap, ez a balszerencse nem fér bele.
Amíg én ehhez hasonló gondolatokkal kínzom magam az ismeretlen férfi megpróbálja magára vonni a figyelmem. Egyszerre gyilkos és világfájdalmas arccal nézek rá. Mit akar még?
Megtéríti, persze és a jó hangulatommal mi lesz azt is vissza varázsolja vagy mi?
Bosszús sóhajjal bólintok, egy ideig eltart míg legyőzőm az ingert, hogy hozzá vágjam a tönkre ment sütimet. Mielőtt megszólalnék észre veszem a körénk gyűlt tömeget. Na, még csak ez hiányzott. Mosolyt erőltetek az arcomra, egy Von nem rendez jelenetet ekkora tömeg előtt.
-Semmiség, köszönöm.
Bár, ha lehet legközelebb kerüljük el egymást, nem vágyom több kék-zöld foltos találkára…  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 14. 17:23 | Link

Lisa


A lány nagyon nem akarja elfogadni a segítségemet. Hát egészségére. Csak jajgat meg csúnyán néz rám felváltva, illetve néha egyszerre, mert ő ilyen ügyes, én meg állok egyik lábamról a másikra. Mi legyen? A szétplaccsant sütisdobozra vándorol a tekintetem.
- Mi volt benne? - Ha már itt vagyunk, legalább azt rendezzem. Felveszem a dobozt a földről, egyfelől azért, hogy megnézzem, mi az áldozat, másfelől hogy elvegyem a keze ügyéből s ne tudja hozzám vágni. Bármi is volt benne, mostmár a felismerhetetlenségig szétment. Belenyomom az ujjam s megkóstolom.
- Hmm - nyugtázom jóízűen. Még egy adagot kikanalozok az ujjammal, közben intek a minket bámuló eladónak. - Ebből kétszeres adagot. Elvitelre - toldom meg még mindig nyammogva a sütin. Rágás közben kezd derengeni nekem, hogy ezt talán így mégsem kéne. A lányra nézek ártatlan képpel és egészen lassan kérődzve befejezem a falatot.
- Kértél volna? - maszatos ujjammal rábökök a dobozra. - Az új adagot mind neked hagyom, ez úgyse olyan jó már. - Francokat nem jó, egyenesen isteni, csak kicsit gusztustalanul néz ki. De kit zavar.
Utoljára módosította:Krushnic Dimitri, 2017. július 18. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 14. 17:46 | Link

Dimitri

Amíg próbálom rendezni az érzelmeim, mert ugye nem kéne neki esni hiába lökött fel... Ő értetlen képpel néz rám, Merlinre bosszantóbb nem is lehetne.
Lassan megnyugszom, ezzel együtt, pedig leküzdöm az ingert, hogy hozzá vágjam a sütim romjait. Bár úgy tűnik ezt észre se veszi, mert felveszi a sütit mielőtt újra ingert éreznék a hozzá vágására. Elfolytok egy bosszús sóhajt és semleges arccal felelek.
-Csermelymenedéki bonbon.
Na ez legalább jól lesokkolja majd. Vagyis is csak hittem ezt, mire válaszolok ő elkezdi eltüntetni a süti romjait. Döbbentem nézem ahogy eszi. Ez valami vicc? Ki a jó ég ez a pasi?
Az arcomon egymást váltják az érzelmek. Döbbenet, értetlenkedés, hitetlenkedés és így tovább. Egyszerűen túl sok ez a férfi egyszerre. Nem tudom, hogy tud halál nyugodtan neki állni megenni a kilapított sütimet mindenki előtt.
Ez végül neki és feltűnik, ártatlan képpel hosszan elnyújtva megeszi az utolsó falatott és megszólal. Bár ne tette volna... Fintorogva megrázom a fejem, még egy ilyen hülyét. Ki a fene képes csak úgy neki állni és így enni? Remélem nem az egyik tanáromhoz van szerencsém...
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 18. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 14. 19:26 | Link

Maximilian

- Szóval a Balatont úgy mondják nálatok, hogy Plattensee? – hát, a kiejtésén bőven lett volna mit csiszolni, és a szóval óját is jó alaposan elnyújtotta nagy mélázásában. Az idegennyelv-tanulást egész biztosan nem neki találták ki, fordult meg e gondolat a buksijában.
- Hát, én is mennék külföldre világnézőbe, de apáék túl sokat dolgoznak, nem érné meg egy-két napra, és ahhoz nem ártana némi tudás sem – pillogott ártatlanul, ha több türelme lenne a tanuláshoz, mint amennyi jelenleg volt, lehet, hogy annyira képes lett volna elsajátítani legalább az angolt, hogy el ne adják.
- Nem, ha jól tudom, mi még nem varázsolhatunk, csak a nagykorúaknak szabad kastélyon kívül. Ha kaphatok egy vízhatlanítást, ígérem, nem rabolom tovább az idejét a bácsinak – nézett rá az utolsó korty kakaó után nagy bociszemekkel. Szívesen ment volna tovább az útjára ő is, ezt nem egészen így tervezte.


Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 18. 16:05 | Link



Sosem értette, mi olyan meglepő abban, ha mondjuk egy tavat máshogy hívnak más nyelvben. Ez olyan volt, mint, hogy az angolom Munichnek hívták Münchent - amitől Max minden egyes alkalommal idegbajt is kapott rendesen -, tehát nem kellett volna már a döbbenet.
- Ja, ez a neve. Vannak magyar szavak, amiket nem tudok kiejteni, vagy nem tetszik a hangzásuk. A Balaton is ilyen - rántott egyet a vállán, mert még a diákjai neveit sem tudta néha kiejteni és a legrosszabb, hogy nem is érdekelte az egész.  
A lány közben elmesélte, hogy hát ő is menne világot látni, de a szülei túl sokat dolgoznak, ő meg nem beszél elég jól. Ha most egy tündérmesében lennének, Liebhart felajánlaná, hogy a pártfogásába veszi, együtt utaznának és olyanná válna neki a lány, mintha a húga lenne. De Liebhart sosem volt ilyen és a tényállás szerint sosem lesz. Így  inkább a már megédesedett kávéjába kortyolt, aminek az alján a cukor még mindig egy ragadós, iszaphoz hasonló réteget képzett. A bácsi szó hallatán kis híja volt, hogy a kávéja mindent beborítson, csak a szalvéta és a gyors reflexei mentették meg tőle.
- Mein Gott! Ennyire nem vagyok öreg! - fakadt ki, aztán inkább csak egy hanyag mozdulattal előrántotta a pálcáját. Pár másodperc gondolkodás, majd egy íves pálcamozdulat után a lány teljesen vízhatlan is volt. - Majd azért valakivel szedesd le, különben sosem mosol hajat többet.
Ez volt a lány felé intézett búcsúja, amennyiben a lány mondott is még bármi mást, ő azt már ignorálta. Túlságosan lefoglalta, hogy az itala, amennyire lehet, a bögréjében maradjon.

//köszönöm a játékot//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 18. 17:06 | Link

Lisa


Úgy látom rajta, nem érzi annyira a helyzet komikumát, mint én. Vagy mint egyesek, akik hallótávolságon belül kuncogva sugdolóznak rólunk. De főleg rólam. Egészségükre.
Csermelymicsoda? Gyanúsan méregetem a lányt, olyan haláli sztoikus arccal mondta, hogy nem tudok nem gyanakodni arra, hogy hülyéskedik. Lehet, hogy mégis érti a viccet. Vagy csak gúnyolódik. Bár az is a humor egyik formája. Szoktam is értékelni. Ha nem felém irányítják. Egyelőre inkább nem reagálok, az eladó csak tudja, mit adott el, s majd azt teszi ki nekünk.

Az utolsó morzsákat is igyekszem bekanalazni az ujjammal, ne vesszen kárba. És éhes is vagyok. A lányból áradó gyilkos szándékot azonban még én se tudom figyelmen kívül hagyni, úgyhogy eldobom a kukába a dobozt és ártatlanul szétnézek, még mik hevernek szanaszét. Az illatfelhőbe burkolózott tasakba csak belesek, de félek, hogy elájulok, ha teljesen kinyitom.
- Hú, ez erős - köhögve hátralépek és vadul legyezgetem a levegőt az orrom előtt. Ez kis dózisban is halálos lehet. Talán felajánlhatnám, hogy segítek valami jobbat választani ehelyett, valami olyasmit, amitől nem fog kihalni a légypopuláció az iskola környékén. Nem mintha az annyira baj lenne, csak kell vigyázni az ökoszisztémára is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 18. 19:32 | Link

Dimitri

Lassan elkezd sutyorogni és nevetgélni a környezetünk. Hát ez csodás. Fagyosan nézem a sütimet evő pasit. Őt aztán nem lehet kizökkenti, amikor viccből közlöm milyen méreg drága csodát eszik fel sem néz. Na ez szép, a férfi vagy nagyon jól el van eresztve vagy szimplán hülye. Az első elég kétséges, szóval kijelenthetem, hogy egy újabb fura figurával van dolgom. Éljen. Finoman megköszörülöm a torkom, hát ha feltűnik neki, hogy nem túl szalonképesen viselkedik..
Hat rá, hogy én sugárzom a negatív energiát felé, megfontoltam kidobja a süti tartott. Ezt követően ártatlan arccal megnézi a holmim romjait. Igazán kedves, csak nyugodtan kellemetlenebb már úgy sem lehet.
Megnézi a parfümöm romjait és köhögő rohamban tört ki. Fanyar mosollyal nézem a szerencsétlenkedését, megérdemelte. Kíváncsi vagyok tesz-e rá megjegyzést, ha igen nem fog érdekelni, hogy tanár-e. Udvariasság ide, udvariasság oda, ne merészeljen senki kritizálni ennyi ember előtt.
Enyhe érdeklődéssel teszek néhány lépést felé, majd összefonom a karom a mellkasom előtt, enyhe várakozással nézek rá.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 18. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 19. 16:23 | Link

Lisa


Ha a gyilkos tekintet nem volna elég, torokköszörülést és defenzív testtartást is kapok a lány részéről. Vajon ha egy korosztály lennénk, már hány perce feküdnék megátkozva a földön? Valószínűleg csak az állítja meg a kendőzetlen véleménynyilvánításban, hogy nem tudja eldönteni, hogy tanár vagyok-e, vagy sem. Vagy úgy egyáltalán, ki vagyok. Hagyom, hadd őrlődjön a dilemmájában.

Odalép mellém az eladó egy új dobozzal, amit már tasakba se tesz, csak nyújtja a számlát, meg közli az összeget. Néhány pillanatig csak pislogva nézek rá, várom, hogy felröhögjön vagy valami, de nem. Halál komoly arccal várja, hogy fizessek. Lassan benyúlok a farzsebembe, előhalászom a pénztárcám és szépen kifizetem a sütiket. Nem fog kelleni száraz kenyérhéjon éljek egy hónapig, csak valahogy szürreálisnak tűnik ennyit fizetni egy édességért. Mostmár legalább értem, miért volt olyan finom. Intek az eladónak, hogy a lánynak adja a dobozt, nem én fogom elfogyasztani, aztán nagyot sóhajtva szétnézek a romokon. A parfümös tasakot fellebegtetem a földről és magamtól távol tartva berepítem a szemetesbe.
- Még valami volt esetleg? - kérdezem segítőkész arccal, csak belül sírva némán. Kell írjak az ügynökömnek, hogy küldje a féléves honoráriumomat, mert méregdrága sütikben és női parfümökben akarok fürdeni.
Utoljára módosította:Krushnic Dimitri, 2017. július 19. 16:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 20. 17:55 | Link

Dimi

Nem tudom miből vannak a pasi ideig, de ha nem ebben a helyzetben lennénk biztos kifaggatnám honnan van ez a nagy nyugalma. Érdekes beszélgetés lenne, az szent.
Most, hogy elfogyasztotta sütimet megszemléli a vásárlásom romjait. Igazán kedves mondhatom...
Lassan elkezdenek szállingózni az emberek, úgy tűnik már nem vagyunk elég érdekesek. Ez végre egy jó hír, kicsit ellazulok. Sosem szeretem a nagy tömeg előtti hisztiket, olyan buta dolog.
A férfi már épp megközelítené a parfümöm romjait amikor megjelenik az egyik eladó és közli a végösszeget. Na, ezt már ő sem veszi lazán. Enyhe elégedettséggel nézem, ha már volt kedves fellökni, majd megenni a sütim, akkor ez igazán semmiség.
Mosolyogva átveszem az édességet és lerakom a mellettem lévő asztalra. Végül vissza fordulok a parfüm gyilkoshoz, enyhén mézes-mázsassá válik a mosolyom.
-Remélem nem okozok a sütivel és a parfümmel anyagi nehézséget önnek Mr....
Hagyok némi szünetet a mondatvégén, majd várakozva nézek rá. Nem mintha sok hasznát venném a nevének, de azért mégis jobb név szerint szidni az embereket.
A kukában kikötött parfümöm láttán cseppet fájdalmas arccal nézem a szemetest, egy kicsit sem tudtam használni az illatszert, milyen kár...
A kérdésre felpillantok. Kissé erőltetett mosollyal az arcomon felelek.
-Azt hiszem nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. augusztus 10. 16:30 | Link

Lisa


A lány túlságosan élvezi, hogy megkopasztotta a pénztárcámat. Biztos a parfüm se lesz olcsóbb. Túlélem valahogy, két helyről kapok fizetést, de egy diák hogy van ilyen jól eleresztve? Valamit nagyon elszúrtak a szülei, ha engem kérdezel.

- Trump - egészítem ki a mistert, egy kacsintással megtoldva. Ha képben van a mugli világ eseményeivel, akkor most meglepődik, de ha nem, akkor simán azt fogja hinni, hogy így hívnak. És ha majd valaha rossz híremet akarja kelteni, akkor a Trump nevet úgyse tudja jobban besározni. Hibátlan terv.
- Aggodalomra semmi ok - nyugtatgatom, mintha szüksége volna rá. Lazán megvonom a vállam is, csupa nyugalom és világbéke vagyok. Nehogy ne tudjon aludni a lány amiatt, mert nekem gondot okozott. Azt a lelkiismeretem hogy viselné el, ó jaj?
Diszkréten az ajtó felé fordítom a törzsem, zsebretett kézzel toporgok, félig már elindulva, de azért még megvárom, nem-e akar mást is a nyakamba varrni.
- Akkor talán megmutathatnád, mit dobtam ki az imént a kukába - indítványozom előzékenyen. A fejemmel az ajtó fele intek, hogy csak tessék, menjen szépen előre. Mi ketten és az ajtó nem egy jó ötlet, úgyhogy csak távolról követem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 11. 00:20 | Link

Dimi

 Fagyos mosollyal nézek a pasira, ha a süti így lesokkolta vajon mit fog mondani a parfümre? Nem volt olcsó. Bár még szerencséje, hogy nem vettem meg a nyakláncot, amit kinéztem, az tuti megsérült volna. Akkor aztán jól megbánta volna a találkozásunk, mert az még nekem is drága volt, pedig mielőtt eljöttem komoly fájdalomdíjat és egyéb költségekre való anyagi támogatást kaptam búcsúzóul. Hm...azt hiszem élvezni fogom az új illatszer megvételét.
Mindenesetre próbálom nem túlságosan kimutatni, hogy kezd szórakoztatni a helyzet. Finoman megérdeklődöm a nevét. Trump...miért ilyen ismerős ez? Otthon hallhattam, de miért? Politikus vagy befektető személyre gondolnék, de elnézve őt ezt nehéz elhinni. Nos, mindegy, magamban vállat vonok. Csak kellet valami, aminek nevezhetem tovább nem érdekel. Kurtán biccentek a válaszára.
A nyugtatgatásra majdnem elnevetem magam, ez a pasi kész vicc. Kacagás helyett összeszedem a holmim, most már ideje lenni menni, nem érek rá egész nap. Talán, ha helyes férfival kellene időzőm szakítanék rá időt, de így esélytelen. Úgy tűnik nem csak én untam meg ezt, indítványozza távozást, rá mosolygok.
-Persze.
Tisztes távolságban haladok el mellette, aztán hátra se nézve elindulok a bolt felé. Nem kétlem, hogy követ, végül is neki kellemetlenebb lenne, ha eltűnne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 18. 19:50 | Link



Még mindig nem érkezett meg a rendelésem a könyvesboltba, pedig napok óta arra várok, hogy végre elmehessek érte. Nyelvkönyveket szeretnék venni, hogy legalább alapszinten megismerkedjek a magyarral. Vizsgák közötti levezetésképpen töltögetném a munkafüzet feladatait, de elsősorban hazavinném magammal a szünetre. Jövőre talán már fogok tudni makogni valamennyit, ha kitartó vagyok.
Kissé csalódott arccal hagyom el a boltot, s fordulok vissza a kastély felé. A cukrászda kirakata előtt elloholva megtorpanok, mert most nincs akkora tömeg odabenn. Végre megkóstolhatnám azt a csokitortát, amit a múltkor kinéztem magamnak. Kapva az alkalmon, lenyomom a kilincset és lelkesen a pult előtt termek. Nem drága, ennyi jár. Már a múltkori süti is nagyon ízlett, ez se lehet olyan tré.
Leülök az egyik kétszemélyes asztalhoz, ahová remélhetőleg pillanatokon belül kihozzák a kért finomságot. Jut eszembe, egy pohár limonádét is kértem mellé.
Hátradőlök a székemen, a várakozás alatt pedig végigpásztázom az üzlethelyiséget. Csinos, ahogy eddig is, sok változás nincs a legutóbbi látogatásom óta, talán a sütemények sorrendjét variálták meg a polcokon. A vendégek közül látok pár családot, középkorú boszorkányt és varázslót, valószínűleg falulakók, akiket még nem ismerek. Aztán megakad a szemem egy lányon. Ő az a prefektus, aki fogadott az érkezésemkor. Vajon emlékszik még rám? Elvigyorodom, majd megpróbálok neki akkor integetni, amikor nagyjából errefelé néz. Nem ülünk egyébként messze egymástól, de nem merem elhagyni a helyem, lehet vár valakit, addig meg az enyémet foglalnák el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 18. 20:12 | Link

Andrej



Úgy döntöttem ma, hogy ellátogatok a faluba, sétálni, kikapcsolódni kicsit, mert kivételesen elég sok szabadidő szakadt a nyakamba. Kissé ideges voltam a vizsgák miatt, de nem akartam az egész napomat tanulással és felesleges agyalással tölteni, úgyhogy inkább úgy határoztam, hogy kimozdulok kicsit. Nem tudtam senkiről, aki szívesen csatlakozott volna hozzám, mert minden ismerősöm a vizsgák miatt pörgött vagy éppen mással voltak elfoglalva. Ennek ellenére nem voltam letörve, mert nagyon jól feltaláltam magam egyedül is és nem mindig igényeltem azt, hogy mellettem legyen valaki. Az életem nagy része a magányról szólt és a "túlélésről", de mióta Timi befogadott és amióta ebbe az iskolába járok, sokat változott az életem pozitív irányba. Végre olyan embereket ismerhettem itt meg, akiket valóban a barátaimnak mondhattam és akikről tudtam, hogy mindig ki fognak állni mellettem és ez fordított esetben is igaz volt. Ma jó hangulatban voltam, sikerült kialudnom magam és remekül éreztem magam. Felvetettem a sötét farmernadrágomat, hozzá a világoskék blúzomat, a fekete balerina cipőmet, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Így indultam útnak a falu felé. Leginkább a kirakatokat néztem, bementem az állatos boltba, végignéztem a cuki állatkákat, de semmilyen vásárlási szándékom nem volt. Elég volt nekem egyelőre a cicámról gondoskodni, időnként lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, hogy nem foglalkoztam vele eleget, bár szerencsémre a nap nagy részét átaludta. Nála lustább macskát nem ismertem a világon. Miután kiléptem az állatkereskedés ajtaján, majd tovább sétáltam, megakadt a szemem egy citromtorta szeleten a cukrásza kirakatában, aminek egyáltalán nem tudtam ellenállni. Vásároltam is egyet, majd az egyik szabad asztalhoz leülve elkezdtem eszegetni. Amikor felnéztem a kajálásból, egy ismerős srácon akadt meg a tekintetem, aki pont felém integetett bőszen. Rögtön felismertem Andrej-t, akit nem is olyan régen világosítottam fel a kastély és az Eridon rejtelmeiről a Bejárati csarnoknál. Láttam, hogy egyedül van, így fogtam a tányéromat és odasétáltam az asztalához.
- Szia! - Szabad? - kérdeztem tőle az üres székre tekintve. Nem tudhattam, hogy egyedül jött vagy várt-e valakit, ezért inkább rákérdeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 18. 20:37 | Link



Megkönnyebbülve sóhajtok fel, a lány ugyanis szinte rögtön észreveszi a kézmozdulataimat. Kínos lett volna, ha tovább kell hadonásszak, bár az alacsony vendégszám miatt kevesen lehettek volna szemtanúi. A következő pillanatban már fel is kerekedik a helyéről, hogy átköltözzön a sajátomhoz. Úgy látszik, hogy nem csak akkor volt kedves, amikor a kötelezettségeit kellett teljesítenie.
- Szia! Persze, ülj csak le nyugodtan. Nem várok senkit - mutatok a szemközti szabad székre. - Te is egyedül vagy?
Őszintén örülök, hogy újra találkozhatok vele. Csomó minden történt velem az elmúlt hetekben, amióta becsatlakoztam a suliba. Lenne mit mesélni bőven. Aztán meg kell tanulni értékelni az ilyen alkalmakat, amikor csak úgy gondtalanul beszélgethetsz valakivel. Pár napon belül esedékes az első vizsgám, úgyhogy most tanulás lenne ezerrel, de egyszerűen muszáj némi szünetet is tartanom.
- Mi újság veled? - kérdezem, majd a kiérkező pincérlányra pillantok, aki épp a legjobbkor érkezik meg a kívánt rendelésemmel. Egy mosoly kíséretében megköszönöm a kiszolgálást, aztán megragadom a villám és lecsípem vele a tortám végét.
- Klassz, hogy egy ismerős arcba botlottam. Próbálok egyébként egyre több embert megismerni, nem is haladok szerintem olyan rosszul. Sajnos mostanában mindenki inkább a könyvtárban tanul, vagy nem nagyon mozdul ki az idő miatt, úgyhogy néha nehéz a barátkozás - merengek el a szomorú tényen egy szájhúzás kíséretében, majd egy újabb falatot tolok a számba.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 18. 21:02 | Link

Andrej


- Rendben - válaszoltam a fiúnak, majd helyet foglaltam a vele szemközti széken.
- Igen, egyedül. A legtöbb ismerősöm a vizsgákra tanul vagy épp más elfoglaltságuk van. Én pedig úgy gondoltam, hogy inkább lazítok egy kicsit és bejövök a faluba. Igazából egy a guszta citromtorta szelet csábított ide - ecseteltem mosolyogva. Bár lehet, hogy amúgy is betértem volna a cukrászdába, ha nem látom meg a kirakatban ezt a finomságot, mert tudtam, hogy itt isteni finom süteményeket lehet kapni és rám fért már egy kis "boldogsághormon". Kíváncsi voltam, hogy mi történt a fiúval, amióta nem találkoztunk, reméltem, hogy sikerült valamennyire beilleszkednie.
- Én jól vagyok, készülök a vizsgákra, remélem, hogy minden a lehető legjobban fog menni - feleltem a kérdésére, rendes volt tőle, hogy érdeklődött a hogylétem felől, még akkor is, ha csak udvariasságból tette. Mostanában sokat voltam egyedül, mert nagyon lefoglaltak mindenkit a vizsgák.
- Akkor ezek szerint azért jól haladsz. Nyugi, ez ilyenkor megszokott. Én se nagyon tudok programokat szervezni, mert ilyenkor a legtöbb ismerősöm bezárkózik a szobájába vagy a könyvtárba és tanul ezerrel. Év közben más szokott lenni a helyzet. Mik a terveid a szünetben? Hazalátogatsz? - érdeklődtem tőle. Igaz nemrég érkezett a suliba, de sokan hazamentek a szünidőre, bár volt, aki itt maradt a kastély falai között. Én azt terveztem, hogy pár napra hazautazok Timihez, ha nem jön közbe semmi. Mostanában elég szerencsétlenül alakult az egész, mert általában mindig fontos programja volt, ami miatt nem tudtunk találkozni.
- Hogy tetszik az Eridon? - tettem fel egy újabb kérdést két falat között. Úgy gondoltam, hogy Andrej nagyon is illik az Eridonba, ahol hozzá hasonló nyitott emberek vannak, de azért kíváncsi voltam, hogy valóban jól érzi-e magát ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 18. 21:24 | Link



- Ismerős, velem is ez a helyzet. Csak engem meg a csoki hozott be ide - nevetek fel, és ha jól érzem, a fogaimon is maradhatott némi a sütiből, de nem nagyon zavartatom magam emiatt. Alíz mondjuk iskolaelső volt, ő megteheti, hogy nyugodt szívvel ücsörög itt akkor, amikor mások vért izzadnak odafenn, de erre a kis időre talán én is lazíthatok valamennyit.
- Képzeld, el akarok majd kezdeni magyarul is tanulni, hogy ne kelljen mindig a fordítóvarázslatokra támaszkodnom. Érdekel ez az ország - árulom el neki lelkesen. - Ja, jó lenne hazautazni, a bátyám is otthon lesz. Szerintem lesz családi nyaralás, meg dolgozni is akarok valamit, hogy legyen zsebpénzem. Ilyenek... És neked? - persze tudom, hogy addig még meg kell írnom a vizsgákat, de már most nagyon jólesik ezekről álmodozni. Óráról órára pattannak ki a fejemből az ötletek, amelyek többségét azon nyomban elfelejtem, de azért akadnak rendesen, amiket megjegyzek és akár meg is valósíthatom őket, mert reálisnak tűnnek.
- Nagyon szuper, most költözöm be a szobámba. Mindenki jófej, a házvezetők is kedvesek, tök jó a körlet. És eddig egyszer sem tévedtem el a kastélyban, szóval megjegyeztem a dolgokat, amiket mondtál - mosolyodom el.
Ügyelek arra, hogy ne egyem meg túl hamar a tortát, ezért kortyolok párat a limonádémból is. Aztán eszembe jut valami, pont a lánnyal kapcsolatosan. Már régebb óta gondolkodtam a témán, de csak most találkoztam vele ahhoz, hogy meg is tudjam kérdezni.
- Amúgy azt hiszem, láttam a neved az egyik szakköri listán. Talán jóslástanból, vagy hülyeséget mondok? - igen, az ő nevét ismertem fel egyedül, és ha a tanteremben ki van függesztve a faliújságra, akkor csak nem lehet nagy titok tagnak lenni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 18. 21:52 | Link

Andrej


- Tudnak valamit ezek a sütik! - feleltem nevetve, mert tényleg mindketten a kirakatban lévő finomságok csábítottak a cukrászdába.
- Az klassz dolog. Ha kell segítség, szólj nyugodtan - ajánlottam fel a fiúnak, ha már magyarul tanult. Tudtam, illetve hallottam, hogy egyáltalán nem könnyű nyelv a magyar, főleg a szólás-mondásaink, ami egy külföldinek totál értelmetlenül hangzik.
- Nem könnyű a nyelvünk, de az alapok mellett érdemes megtanulni a szóhasználatunkat, a szlenget, a mondásainkat stb. Az utóbbi két téma lesz a legnehezebb, mert sokszor logikátlannak fog hatni - tettem hozzá tanácsként, hogy megkönnyítsem a dolgát, avagy mikre érdemes odafigyelni a tanulás során.
- Szép tervek. Én még nem tudom pontosan. Ha sikerül, akkor hazautazok Timihez, a nevelőanyámhoz. Ha nem jön össze, akkor itt maradok... - válaszoltam neki őszintén. Tavaly se jött össze a karácsonyozás, mert épp felléptek valahol a tánccsoporttal... akkor nagyon csalódott voltam, de reméltem, hogy idén nem lesz ilyen és tudunk majd a szünetekben találkozni.
- Ó, szuper! - reagáltam le a válaszát. Ezek szerint sikerült érthetően elmagyaráznom neki, hogy mi merre van a kastélyban. Ez némi büszkeséggel töltött el.
Közben lassan eszegettem a tortaszeletemet, ami nagyon finom volt, de sose szerettem sietni a kajálással, így most is szép lassú tempóban étkeztem.
- Igen, benne vagyok Huszthy Attila jóslástan csoportjában, szóval jóstanonc vagyok - válaszoltam a fiúnak komoly arccal. Ez a poszt nem kevés felelősséggel és tanulással járt, de idáig szerencsésen helyt álltam. Bíztam benne, hogy a jövőben is meg fogom állni a helyemet és sikerülni fog még magasabb szintre fejleszteni a képességemet, na meg kontrollálni...
- Te is szeretnél csatlakozni valamelyik szakkörhöz? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már szóba került a téma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 18. 22:23 | Link



Most már tényleg nincs olyan terület, amiben ne tudna valamilyen módon segíteni. Főnyeremény a lány, de ezt azért nem árulom el neki. Nem mintha attól tartanék, hogy elbízná magát a szavaimtól, csak kimondva olyan nevetségesen hangzana.
- Legközelebb a tiédet is megkóstolom - szemezek a citromtortájával. Ha párhuzamosan szúrom ki, lehet nem tudok dönteni a kettő közül. Ezúttal elég célirányosan adtam le a rendelést, pedig sokat szoktam töprengeni a választás előtt, márpedig itt aztán van miből válogatni.
- Legalább ragad rám valami, amikor itt vagyok. Így biztos könnyebben fog menni. De igen, mondják, hogy nem lesz egyszerű... - vonom meg a vállam a mondatai után. A horváton és az angolon kívül csak a németet ismerem hozzávetőlegesen, és persze a legtöbb szláv nyelvvel alapvetően nem lenne bajom, de ilyen az én formám, a magyar környezet jutott nekem, nem pedig az előbbiek.
- Azért itt se lehet olyan rossz, hé. Sokan maradnak? - próbálom vigasztalni, ha esetleg szomorú lenne amiatt, hogy lehet itt kell maradnia a nyárra. Lényegében sok erre a lehetőség az év minden napján. És mintha azt mondta volna korábban, hogy nagyon szeret itt lenni. Aztán ki tudja.
- Még mindig nem sikerült választanom - rázom meg a fejem. - Jóstanonc? - kérdezek vissza, jól elnyújtva a kérdést. - Akkor... te látod a jövőt? A szakköre csak a képességbirtokosok járnak, nem? Vagy nekem is menne ez a dolog? - nagyon izgatott leszek, még a villám is lerakom egy ideig. Annyira még nem figyeltem az órákon, hogy pontosan tudjam a menetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed