37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 02:26 | Link
Maximilian
(előzmények a Boglyas téren)

Az eső alaposan megkergette a furcsa duót. Rami már nyitotta is az ajtót, amint megpillantotta az áhított épületet. Szerette az édességet, eddigiek alapján a férfi is, szóval jó választásnak tűnt a Czukorvarázs, azt legalább tudta is, hogy merre van.
  –  Végre! – adott hangot megkönnyebbülésének a csöpp leányzó, és leült az első adandó helyre, amit ért, jobb kéz felől. – Nem ül le? Eleget szaladtunk az „égi áldás” elől.
A kislány már vette is kezébe az étlapot, abban már biztos volt, hogy kakaót fog rendelni, de kellett mellé még egy kis sütemény is.
Hétvégéhez képest kevesebben voltak, mint a nyári szünetben, nem csoda, az iskolakezdéssel együtt megcsappant a forgalom. Na, azért Bogolyfalva még így is hozta a formáját, nem nagyon voltak gondok a vendéglátásban, ahogy észrevette.
A sütiket szinte mindenki szereti, különösen ő, ahogy a kakaót is, de a forró csokoládét sem vetette meg. Tejszínhabbal, a tetején reszelt csokival, vagy fahéjjal, úgy az igazi.
– Ön melyik országból jött? Az előbb hallottam, hogy valami nem egészen magyar szót mondott – kíváncsiskodott, mert miért ne? – Mit jelent az?
Alapjában véve nyitott gyerek volt, emiatt sokszor próbálták már megróni, ez azonban egyik fülén be, másikon ki. Persze, igaz, hogy sose lehet tudni, de ha mindig bizalmatlanul állunk a környezetünkhöz, akkor egyedül marad az ember. Ez az, amit Ramóna a legkevésbé sem tudott volna elviselni. Szeretett társaságban forogni, közösségben lenni, és ha egyedül kellett valamit megtennie, na, akkor volt igazán bajban.
Csapatjátékos, na.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 15. 03:02 | Link


Nem gondolta volna, hogy a mai nap még menekülni fog egy természeti jelenség elől, aminek semmi köze nincsen se a lávához, se a tornádóhoz, de mégis megtörtént. Mert ugye ő annyira képes volt a hangulatingadozásokra, hogy rendes idegrohamot kapott az ingére pötyögő esőtől. Csak Maximról beszélünk...
- Öööö... de, persze... végül is... - Nem, nem tervezett leülni.Egész egyszerűen csak maga mögött akarta tudni a latyakos külvilágot, ami folyamatos vízzel permetezte. Ehelyett most leült az egyik helyre és úgy tett, mintha minden rendben lenne. Még egy étlapot is szerzett, hogy átböngéssze, mit nyújthatnak neki. Igazából nem kellett sok, hogy az embert levegyék a lábáról, amint meglátta, hogy van kávé, máris engedékenyebben állt a helyzethez.
- Hogy honnan? Ümmm, Bremerhavenből, az Németország része... - közölte elgondolkozva böngészve az étlapon szereplő sütik tömkelegét. Igazából egészen tanácstalan volt, hogy ő most egyáltalán akar-e valami édeset, vagy csak a kávéját akarja, lehetőleg úgy három percen belül. Az előbbi szó pedig csak úgy kicsúszott, nem gondolta át, ösztönből jött, szóval sejtelme sem volt, miről is beszél éppen a lány. - Mármint a nein? Annyit tesz, nem.
Mert hát legjobb tudomása szerint ez volt az egyetlen olyan szó, amit éppen kicserélt a beszélgetésben. De ki tudja? Egészen elfeledkezett magáról az utóbbi tíz-húsz percben.
- Mit kerestél a faluban egyedül, ha diák vagy? - ez a kérdés igazából nem tartozott rá, de ha már egyszer úgyis a lány is kérdezett, ő miért ne tehette volna? A pincér egy elég kíváncsi, majd annál inkább rosszalló pillantást küldött a páros felé, mintha már csak az rosszat sejtetne, hogy együtt léptek be azon az ajtón. Minderről Liebhart még csak tudomást sem volt hajlandó venni.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. június 25. 15:03
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 13:44 | Link
Maximilian


Ő magának egy krémet rendelt, meg kakaót, mert ahogy vallotta, kakaó nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ha szomorú volt, ha örült, kakaót ivott.
 - Németország jó nagy – pontosan az adatokra nem emlékezett, de azt tudta, hogy jó párszor beleférne még Magyarország a jelenlegi állapotában, de ő nem bánta, hogy saját hazája ilyen kis picike. Legalább pont illik hozzá, hiszen Rami is pöttöm volt… még!
Szerencséjére akadt bőven ideje, még négy éve, hogy kellően nagyra nőjön. – Melyik részén van? Jó sok része van Németországnak.
Mivel nem tudott németül, még szép, hogy rákérdezett arra a szóra.
- Olyan nehéznek tűnik, de nekem az angol se könnyű – jegyezte meg, közben átvette a rendelését. Aztán a német rákérdezett arra, hogy mit keresett a faluban egyedül…
- Vannak szabad hétvégék, amikor lejöhetünk a faluba. Én naplót szerettem volna venni, annyi minden történt, amióta itt vagyok, nem akarom, hogy elvesszenek az emlékek – felelte készséggel.
Az eső időközben egyre jobban rázendített, Ramóna legnagyobb bánatára.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 17. 14:21
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 25. 14:35 | Link


Maxim valami nagyon csokisat akart, mert ha már egyszer kalóriabomba, akkor a nehéztüzérség mindig hasznos. Valahogy így kötött ki a kitüntető figyelme a brownienál. Mert hát ha nem tudja, hogy mit akar, akkor általában mindent megszerez, amihez éppen kedve támadt. Így jött a csokis csoda mellé a kávé is.
A lány közben tett egy állítást, miszerint Németország jó nagy, erre pedig Max jobbra-balra biccentgette a fejét pár pillanatig. Mert hát igaz volt, de kicsit önállóbb közigazgatási egységekre bomlott, mint Magyarország. Hm, ez túl bonyolult, jobb ha nem mennek most bele.
- Németország északnyugati részén, Bréma tartományában. Az ország legnagyobb tengerparti városa - próbálta nagyjából érzékeltetni, hogy hol is nőtt fel, ő nem az a tipikus hegyekben tombolós német. Persze, ott is jól érezte magát, de az már teljesen más kérdés. Csak a szülővárosáról kellett volna beszélnie, ahol a nővére most is boldog és majdhogynem teljes életet élt.
A nyelvekkel sosem volt baja, így meg sem próbálta átérezni a kis szőke problémáját. Túlságosan jól érezte magát, hogy ezt most elrontsa holmi empátiával. Pedig sokan azt mondták, hogy az jót tesz az emberi kapcsolatoknak.
- Az orosz nehéz, az angol nem annyira. Bár neked más az anyanyelved, így passzolom, hogy van ez - rántott egyet a vállán, miközben maga elé húzta a sütit és gondolatban már fel is koncolta azt. A való életben helyette még kifinomultan rázogatta a cukrot, hogy a kávéjába töltse.
- Hát, talán sikerülni fog a dolog, ha az eső egyszer alábbhagy... - pillantott kifelé a csokibarna szempár érdeklődve, de a víz továbbra is kövér, súlyos cseppekkel büntette a kint időzőket.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. június 25. 15:03
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 18:12 | Link
Maximilian

Ez a nap sem alakult valami fényesen, és csak imádkozhatott, hogy időben visszaér a kastélyba, nehogy bajba kerüljön, most igazán nem volt kedve büntetőmunkával kínlódni, elég büntetés volt neki, hogy az anyja írásra kötelezte.
Az óravázlatain is többnyire csak nagyon fontos dolgokat jegyzetelt, néha az is egy kész káosznak tűnt még a gazdájuk, Ramóna számára is. Az eső csak nem akarta kiereszteni őket, így hát egy kis finom csoki mellé még kért magának egy törölközőt is, mert ő maga nem varázsolhat, de ő alaposan megázott idefele jövet.
Nem szerette, ha kényszerzuhanyban részesült piszkosszőke lobonca, így is nehezen boldogult vele, mire úgy-ahogy szalonképes állapotba rendezte reggelente.
A kis földrajzi értekezés feldobta a szösszencs kedvét, hát még a beérkezett süti és kakaó. Nyamm!
- Wow, az klassz lehet. Én csak tóparton lakom, egy tóparti kis faluban, Révfülöpön. Nyáron érdemes meglesni, jó kis hangulat szokott lenni ott, és a Balcsivíz is valami fenséges a kánikulában – szövegelt, már megint, és fel sem merült benne, hogy talán untathatja a másikat.
- Úgy, hogy unalmas. Nem szeretek ilyeneket tanulni, sok a blablabla. Fölös sallanggal tömik tele a tananyagot, aztán meg zsong a fejem – a kérdéspasszt szépen el is kapta, jó lendületesen vissza is küldte.
Kortyolt egyet az italából, és két falat süti között kilesett, hátha már megenyhült rajtuk az időjárás, de annak esze ágában sem volt. – Ismer valami jó vízhatlanító bűbájt? Én még sajnos nem, és nem varázsolhatok sulin kívül. Nem akarok egész napra itt ragadni.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 3. 23:16 | Link


Maxnak semmi kedve nem volt az esőhöz, hiába is kezdett el esni. Vannak napok, mikor szívesen ácsorog kint és megnyugtatják a hátán koppanó esőcseppek, de a mai nem egy ilyen nap volt. Csak szerette volna, ha végre eláll ez a szutyok és hazamehet.
A pincér siettében kis híján elejtette a tálcát, meglöttyent a kávé, Mats arca pedig rögtön grimaszba rándult. Nem egy alkalommal elfordult már, hogy a kávé rajta kötött ki, éppen ezért nem szerette volna ismét tapasztalni. Jobb lenne, ha a kiszolgáló-erő nem siet annyira.
- Egyszer már voltam lent a Plattenseen, jó meleg a vize, de nekem hiányoznak a hullámok - vont egyet a vállán, hogy letudja a részéről a témát. Nem tudta, hogy hogyan is írhatják azt, hogy Rävfülöp, így ezt próbálta maga előtt komolyabban vizualizálni. Talán jobb lett volna, ha a lányra figyel, de őszintén semmi kedve nem volt hozzá abban az egy-két pillanatban.
- Nem tudom, biztosan - rántott egyet lazán a vállán, mert őt sosem zavarta a nyelvtanulás felépítése. Pedig olyan is volt, hogy a heti hat órájából egyen csak a kultúrával foglalkoztak. Ő pedig még akkor is odafigyelt, mert szeretett beilleszkedni, érteni mások mentalitását. Na, nem Magyarországon, itt nem érezte magát túl kényelmesen, ha az került szóba, hogy gondolkoznak a helyiek.
Közben megrázogatta a cukrot és halvány mosollyal hallgatta, ahogyan az apró szemek pergő hanggal a papírnak ütköznek, majd visszapattanva az ellenkező irányba torlódnak. Letépte a kis zacsi tetejét és a fehér kristályokat a poharába zúdította.
-  A leperex elég egyszerű. Azt hittem azt már ti is tanultátok... Nem varázsolhatsz? - kérdezte meglehetősen értetlen arccal. Náluk nem volt efféle korlátozás anno, ha mágusok lakta területen szórakozott, nem történt semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 14. 19:26 | Link
Maximilian

- Szóval a Balatont úgy mondják nálatok, hogy Plattensee? – hát, a kiejtésén bőven lett volna mit csiszolni, és a szóval óját is jó alaposan elnyújtotta nagy mélázásában. Az idegennyelv-tanulást egész biztosan nem neki találták ki, fordult meg e gondolat a buksijában.
- Hát, én is mennék külföldre világnézőbe, de apáék túl sokat dolgoznak, nem érné meg egy-két napra, és ahhoz nem ártana némi tudás sem – pillogott ártatlanul, ha több türelme lenne a tanuláshoz, mint amennyi jelenleg volt, lehet, hogy annyira képes lett volna elsajátítani legalább az angolt, hogy el ne adják.
- Nem, ha jól tudom, mi még nem varázsolhatunk, csak a nagykorúaknak szabad kastélyon kívül. Ha kaphatok egy vízhatlanítást, ígérem, nem rabolom tovább az idejét a bácsinak – nézett rá az utolsó korty kakaó után nagy bociszemekkel. Szívesen ment volna tovább az útjára ő is, ezt nem egészen így tervezte.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 19:43
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 18. 16:05 | Link


Sosem értette, mi olyan meglepő abban, ha mondjuk egy tavat máshogy hívnak más nyelvben. Ez olyan volt, mint, hogy az angolom Munichnek hívták Münchent - amitől Max minden egyes alkalommal idegbajt is kapott rendesen -, tehát nem kellett volna már a döbbenet.
- Ja, ez a neve. Vannak magyar szavak, amiket nem tudok kiejteni, vagy nem tetszik a hangzásuk. A Balaton is ilyen - rántott egyet a vállán, mert még a diákjai neveit sem tudta néha kiejteni és a legrosszabb, hogy nem is érdekelte az egész.  
A lány közben elmesélte, hogy hát ő is menne világot látni, de a szülei túl sokat dolgoznak, ő meg nem beszél elég jól. Ha most egy tündérmesében lennének, Liebhart felajánlaná, hogy a pártfogásába veszi, együtt utaznának és olyanná válna neki a lány, mintha a húga lenne. De Liebhart sosem volt ilyen és a tényállás szerint sosem lesz. Így  inkább a már megédesedett kávéjába kortyolt, aminek az alján a cukor még mindig egy ragadós, iszaphoz hasonló réteget képzett. A bácsi szó hallatán kis híja volt, hogy a kávéja mindent beborítson, csak a szalvéta és a gyors reflexei mentették meg tőle.
- Mein Gott! Ennyire nem vagyok öreg! - fakadt ki, aztán inkább csak egy hanyag mozdulattal előrántotta a pálcáját. Pár másodperc gondolkodás, majd egy íves pálcamozdulat után a lány teljesen vízhatlan is volt. - Majd azért valakivel szedesd le, különben sosem mosol hajat többet.
Ez volt a lány felé intézett búcsúja, amennyiben a lány mondott is még bármi mást, ő azt már ignorálta. Túlságosan lefoglalta, hogy az itala, amennyire lehet, a bögréjében maradjon.

//köszönöm a játékot//
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed