Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808) Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Tulajdonos: Dobrádi ÍriszNyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Maximilian (előzmények a Boglyas téren)
Az eső alaposan megkergette a furcsa duót. Rami már nyitotta is az ajtót, amint megpillantotta az áhított épületet. Szerette az édességet, eddigiek alapján a férfi is, szóval jó választásnak tűnt a Czukorvarázs, azt legalább tudta is, hogy merre van. – Végre! – adott hangot megkönnyebbülésének a csöpp leányzó, és leült az első adandó helyre, amit ért, jobb kéz felől. – Nem ül le? Eleget szaladtunk az „égi áldás” elől. A kislány már vette is kezébe az étlapot, abban már biztos volt, hogy kakaót fog rendelni, de kellett mellé még egy kis sütemény is. Hétvégéhez képest kevesebben voltak, mint a nyári szünetben, nem csoda, az iskolakezdéssel együtt megcsappant a forgalom. Na, azért Bogolyfalva még így is hozta a formáját, nem nagyon voltak gondok a vendéglátásban, ahogy észrevette. A sütiket szinte mindenki szereti, különösen ő, ahogy a kakaót is, de a forró csokoládét sem vetette meg. Tejszínhabbal, a tetején reszelt csokival, vagy fahéjjal, úgy az igazi. – Ön melyik országból jött? Az előbb hallottam, hogy valami nem egészen magyar szót mondott – kíváncsiskodott, mert miért ne? – Mit jelent az? Alapjában véve nyitott gyerek volt, emiatt sokszor próbálták már megróni, ez azonban egyik fülén be, másikon ki. Persze, igaz, hogy sose lehet tudni, de ha mindig bizalmatlanul állunk a környezetünkhöz, akkor egyedül marad az ember. Ez az, amit Ramóna a legkevésbé sem tudott volna elviselni. Szeretett társaságban forogni, közösségben lenni, és ha egyedül kellett valamit megtennie, na, akkor volt igazán bajban. Csapatjátékos, na.
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. június 15. 02:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=685760#post685760][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.15. 02:26[/b][/url] Maximilian (előzmények a Boglyas téren)
Az eső alaposan megkergette a furcsa duót. Rami már nyitotta is az ajtót, amint megpillantotta az áhított épületet. Szerette az édességet, eddigiek alapján a férfi is, szóval jó választásnak tűnt a Czukorvarázs, azt legalább tudta is, hogy merre van. – Végre! – adott hangot megkönnyebbülésének a csöpp leányzó, és leült az első adandó helyre, amit ért, jobb kéz felől. – Nem ül le? Eleget szaladtunk az „égi áldás” elől. A kislány már vette is kezébe az étlapot, abban már biztos volt, hogy kakaót fog rendelni, de kellett mellé még egy kis sütemény is. Hétvégéhez képest kevesebben voltak, mint a nyári szünetben, nem csoda, az iskolakezdéssel együtt megcsappant a forgalom. Na, azért Bogolyfalva még így is hozta a formáját, nem nagyon voltak gondok a vendéglátásban, ahogy észrevette. A sütiket szinte mindenki szereti, különösen ő, ahogy a kakaót is, de a forró csokoládét sem vetette meg. Tejszínhabbal, a tetején reszelt csokival, vagy fahéjjal, úgy az igazi. – Ön melyik országból jött? Az előbb hallottam, hogy valami nem egészen magyar szót mondott – kíváncsiskodott, mert miért ne? – Mit jelent az? Alapjában véve nyitott gyerek volt, emiatt sokszor próbálták már megróni, ez azonban egyik fülén be, másikon ki. Persze, igaz, hogy sose lehet tudni, de ha mindig bizalmatlanul állunk a környezetünkhöz, akkor egyedül marad az ember. Ez az, amit Ramóna a legkevésbé sem tudott volna elviselni. Szeretett társaságban forogni, közösségben lenni, és ha egyedül kellett valamit megtennie, na, akkor volt igazán bajban. Csapatjátékos, na.
|
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
 Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. június 15. 03:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=685762#post685762][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.15. 03:02[/b][/url] Nem gondolta volna, hogy a mai nap még menekülni fog egy természeti jelenség elől, aminek semmi köze nincsen se a lávához, se a tornádóhoz, de mégis megtörtént. Mert ugye ő annyira képes volt a hangulatingadozásokra, hogy rendes idegrohamot kapott az ingére pötyögő esőtől. Csak Maximról beszélünk... - Öööö... de, persze... végül is... - Nem, nem tervezett leülni.Egész egyszerűen csak maga mögött akarta tudni a latyakos külvilágot, ami folyamatos vízzel permetezte. Ehelyett most leült az egyik helyre és úgy tett, mintha minden rendben lenne. Még egy étlapot is szerzett, hogy átböngéssze, mit nyújthatnak neki. Igazából nem kellett sok, hogy az embert levegyék a lábáról, amint meglátta, hogy van kávé, máris engedékenyebben állt a helyzethez. - Hogy honnan? Ümmm, Bremerhavenből, az Németország része... - közölte elgondolkozva böngészve az étlapon szereplő sütik tömkelegét. Igazából egészen tanácstalan volt, hogy ő most egyáltalán akar-e valami édeset, vagy csak a kávéját akarja, lehetőleg úgy három percen belül. Az előbbi szó pedig csak úgy kicsúszott, nem gondolta át, ösztönből jött, szóval sejtelme sem volt, miről is beszél éppen a lány. - Mármint a nein? Annyit tesz, nem. Mert hát legjobb tudomása szerint ez volt az egyetlen olyan szó, amit éppen kicserélt a beszélgetésben. De ki tudja? Egészen elfeledkezett magáról az utóbbi tíz-húsz percben. - Mit kerestél a faluban egyedül, ha diák vagy? - ez a kérdés igazából nem tartozott rá, de ha már egyszer úgyis a lány is kérdezett, ő miért ne tehette volna? A pincér egy elég kíváncsi, majd annál inkább rosszalló pillantást küldött a páros felé, mintha már csak az rosszat sejtetne, hogy együtt léptek be azon az ajtón. Minderről Liebhart még csak tudomást sem volt hajlandó venni.
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. június 17. 13:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=686008#post686008][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.17. 13:44[/b][/url] Maximilian
Ő magának egy krémet rendelt, meg kakaót, mert ahogy vallotta, kakaó nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ha szomorú volt, ha örült, kakaót ivott. - Németország jó nagy – pontosan az adatokra nem emlékezett, de azt tudta, hogy jó párszor beleférne még Magyarország a jelenlegi állapotában, de ő nem bánta, hogy saját hazája ilyen kis picike. Legalább pont illik hozzá, hiszen Rami is pöttöm volt… még! Szerencséjére akadt bőven ideje, még négy éve, hogy kellően nagyra nőjön. – Melyik részén van? Jó sok része van Németországnak. Mivel nem tudott németül, még szép, hogy rákérdezett arra a szóra. - Olyan nehéznek tűnik, de nekem az angol se könnyű – jegyezte meg, közben átvette a rendelését. Aztán a német rákérdezett arra, hogy mit keresett a faluban egyedül… - Vannak szabad hétvégék, amikor lejöhetünk a faluba. Én naplót szerettem volna venni, annyi minden történt, amióta itt vagyok, nem akarom, hogy elvesszenek az emlékek – felelte készséggel. Az eső időközben egyre jobban rázendített, Ramóna legnagyobb bánatára.
|
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
 Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. június 25. 14:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=687228#post687228][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.25. 14:35[/b][/url] Maxim valami nagyon csokisat akart, mert ha már egyszer kalóriabomba, akkor a nehéztüzérség mindig hasznos. Valahogy így kötött ki a kitüntető figyelme a brownienál. Mert hát ha nem tudja, hogy mit akar, akkor általában mindent megszerez, amihez éppen kedve támadt. Így jött a csokis csoda mellé a kávé is. A lány közben tett egy állítást, miszerint Németország jó nagy, erre pedig Max jobbra-balra biccentgette a fejét pár pillanatig. Mert hát igaz volt, de kicsit önállóbb közigazgatási egységekre bomlott, mint Magyarország. Hm, ez túl bonyolult, jobb ha nem mennek most bele. - Németország északnyugati részén, Bréma tartományában. Az ország legnagyobb tengerparti városa - próbálta nagyjából érzékeltetni, hogy hol is nőtt fel, ő nem az a tipikus hegyekben tombolós német. Persze, ott is jól érezte magát, de az már teljesen más kérdés. Csak a szülővárosáról kellett volna beszélnie, ahol a nővére most is boldog és majdhogynem teljes életet élt. A nyelvekkel sosem volt baja, így meg sem próbálta átérezni a kis szőke problémáját. Túlságosan jól érezte magát, hogy ezt most elrontsa holmi empátiával. Pedig sokan azt mondták, hogy az jót tesz az emberi kapcsolatoknak. - Az orosz nehéz, az angol nem annyira. Bár neked más az anyanyelved, így passzolom, hogy van ez - rántott egyet a vállán, miközben maga elé húzta a sütit és gondolatban már fel is koncolta azt. A való életben helyette még kifinomultan rázogatta a cukrot, hogy a kávéjába töltse. - Hát, talán sikerülni fog a dolog, ha az eső egyszer alábbhagy... - pillantott kifelé a csokibarna szempár érdeklődve, de a víz továbbra is kövér, súlyos cseppekkel büntette a kint időzőket.
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. június 25. 18:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=687267#post687267][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.25. 18:12[/b][/url] MaximilianEz a nap sem alakult valami fényesen, és csak imádkozhatott, hogy időben visszaér a kastélyba, nehogy bajba kerüljön, most igazán nem volt kedve büntetőmunkával kínlódni, elég büntetés volt neki, hogy az anyja írásra kötelezte. Az óravázlatain is többnyire csak nagyon fontos dolgokat jegyzetelt, néha az is egy kész káosznak tűnt még a gazdájuk, Ramóna számára is. Az eső csak nem akarta kiereszteni őket, így hát egy kis finom csoki mellé még kért magának egy törölközőt is, mert ő maga nem varázsolhat, de ő alaposan megázott idefele jövet. Nem szerette, ha kényszerzuhanyban részesült piszkosszőke lobonca, így is nehezen boldogult vele, mire úgy-ahogy szalonképes állapotba rendezte reggelente. A kis földrajzi értekezés feldobta a szösszencs kedvét, hát még a beérkezett süti és kakaó. Nyamm! - Wow, az klassz lehet. Én csak tóparton lakom, egy tóparti kis faluban, Révfülöpön. Nyáron érdemes meglesni, jó kis hangulat szokott lenni ott, és a Balcsivíz is valami fenséges a kánikulában – szövegelt, már megint, és fel sem merült benne, hogy talán untathatja a másikat. - Úgy, hogy unalmas. Nem szeretek ilyeneket tanulni, sok a blablabla. Fölös sallanggal tömik tele a tananyagot, aztán meg zsong a fejem – a kérdéspasszt szépen el is kapta, jó lendületesen vissza is küldte. Kortyolt egyet az italából, és két falat süti között kilesett, hátha már megenyhült rajtuk az időjárás, de annak esze ágában sem volt. – Ismer valami jó vízhatlanító bűbájt? Én még sajnos nem, és nem varázsolhatok sulin kívül. Nem akarok egész napra itt ragadni.
|
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
 Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. július 3. 23:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=688310#post688310][b]Maximillian Liebhart - 2017.07.03. 23:16[/b][/url] Maxnak semmi kedve nem volt az esőhöz, hiába is kezdett el esni. Vannak napok, mikor szívesen ácsorog kint és megnyugtatják a hátán koppanó esőcseppek, de a mai nem egy ilyen nap volt. Csak szerette volna, ha végre eláll ez a szutyok és hazamehet. A pincér siettében kis híján elejtette a tálcát, meglöttyent a kávé, Mats arca pedig rögtön grimaszba rándult. Nem egy alkalommal elfordult már, hogy a kávé rajta kötött ki, éppen ezért nem szerette volna ismét tapasztalni. Jobb lenne, ha a kiszolgáló-erő nem siet annyira. - Egyszer már voltam lent a Plattenseen, jó meleg a vize, de nekem hiányoznak a hullámok - vont egyet a vállán, hogy letudja a részéről a témát. Nem tudta, hogy hogyan is írhatják azt, hogy Rävfülöp, így ezt próbálta maga előtt komolyabban vizualizálni. Talán jobb lett volna, ha a lányra figyel, de őszintén semmi kedve nem volt hozzá abban az egy-két pillanatban. - Nem tudom, biztosan - rántott egyet lazán a vállán, mert őt sosem zavarta a nyelvtanulás felépítése. Pedig olyan is volt, hogy a heti hat órájából egyen csak a kultúrával foglalkoztak. Ő pedig még akkor is odafigyelt, mert szeretett beilleszkedni, érteni mások mentalitását. Na, nem Magyarországon, itt nem érezte magát túl kényelmesen, ha az került szóba, hogy gondolkoznak a helyiek. Közben megrázogatta a cukrot és halvány mosollyal hallgatta, ahogyan az apró szemek pergő hanggal a papírnak ütköznek, majd visszapattanva az ellenkező irányba torlódnak. Letépte a kis zacsi tetejét és a fehér kristályokat a poharába zúdította. - A leperex elég egyszerű. Azt hittem azt már ti is tanultátok... Nem varázsolhatsz? - kérdezte meglehetősen értetlen arccal. Náluk nem volt efféle korlátozás anno, ha mágusok lakta területen szórakozott, nem történt semmi.
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. július 14. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=690520#post690520][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.07.14. 19:26[/b][/url] Maximilian
- Szóval a Balatont úgy mondják nálatok, hogy Plattensee? – hát, a kiejtésén bőven lett volna mit csiszolni, és a szóval óját is jó alaposan elnyújtotta nagy mélázásában. Az idegennyelv-tanulást egész biztosan nem neki találták ki, fordult meg e gondolat a buksijában. - Hát, én is mennék külföldre világnézőbe, de apáék túl sokat dolgoznak, nem érné meg egy-két napra, és ahhoz nem ártana némi tudás sem – pillogott ártatlanul, ha több türelme lenne a tanuláshoz, mint amennyi jelenleg volt, lehet, hogy annyira képes lett volna elsajátítani legalább az angolt, hogy el ne adják. - Nem, ha jól tudom, mi még nem varázsolhatunk, csak a nagykorúaknak szabad kastélyon kívül. Ha kaphatok egy vízhatlanítást, ígérem, nem rabolom tovább az idejét a bácsinak – nézett rá az utolsó korty kakaó után nagy bociszemekkel. Szívesen ment volna tovább az útjára ő is, ezt nem egészen így tervezte.
|
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
 Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. július 18. 16:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=691392#post691392][b]Maximillian Liebhart - 2017.07.18. 16:05[/b][/url] Sosem értette, mi olyan meglepő abban, ha mondjuk egy tavat máshogy hívnak más nyelvben. Ez olyan volt, mint, hogy az angolom Munichnek hívták Münchent - amitől Max minden egyes alkalommal idegbajt is kapott rendesen -, tehát nem kellett volna már a döbbenet. - Ja, ez a neve. Vannak magyar szavak, amiket nem tudok kiejteni, vagy nem tetszik a hangzásuk. A Balaton is ilyen - rántott egyet a vállán, mert még a diákjai neveit sem tudta néha kiejteni és a legrosszabb, hogy nem is érdekelte az egész. A lány közben elmesélte, hogy hát ő is menne világot látni, de a szülei túl sokat dolgoznak, ő meg nem beszél elég jól. Ha most egy tündérmesében lennének, Liebhart felajánlaná, hogy a pártfogásába veszi, együtt utaznának és olyanná válna neki a lány, mintha a húga lenne. De Liebhart sosem volt ilyen és a tényállás szerint sosem lesz. Így inkább a már megédesedett kávéjába kortyolt, aminek az alján a cukor még mindig egy ragadós, iszaphoz hasonló réteget képzett. A bácsi szó hallatán kis híja volt, hogy a kávéja mindent beborítson, csak a szalvéta és a gyors reflexei mentették meg tőle. - Mein Gott! Ennyire nem vagyok öreg! - fakadt ki, aztán inkább csak egy hanyag mozdulattal előrántotta a pálcáját. Pár másodperc gondolkodás, majd egy íves pálcamozdulat után a lány teljesen vízhatlan is volt. - Majd azért valakivel szedesd le, különben sosem mosol hajat többet.Ez volt a lány felé intézett búcsúja, amennyiben a lány mondott is még bármi mást, ő azt már ignorálta. Túlságosan lefoglalta, hogy az itala, amennyire lehet, a bögréjében maradjon. //köszönöm a játékot//
|
|
|
|