Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=665428#post665428][b]Szombat Anna - 2017.03.08. 13:48[/b][/url]

 Megszokott rutinnal készítette el a kávét, majd szeletelte fel a süteményt, hogy aztán a megfelelő méretűt kivigye az asztalhoz. Kifejezetten fárasztónak találta a vizsgaidőszakot annak ellenére, hogy feleannyi órája sem volt, mint várta. Azonban a mesterképzésen kevesebben is voltak, és jóval inkább odafigyeltek egy emberre a tanáraik. Szerencsétlenségére.
 Ki kellett vennie pár napot csak azért, hogy utolérje önmagát. Kezdte úgy érezni, hogy nem elég az a huszonnégy óra mindarra, amit kellene vagy inkább szeretne csinálni.
 Fújt egyet a pult előtt, mikor már minden vendéget kiszolgáltak. Szívesen meginna még egy kávét, de képtelenségnek tartotta, hogy főzzön magának is. Főleg, hogy ajtó csengő ismét új vendéget jelzett.
 Felpillantott, és Ráhel mosolygós arcát pillantotta meg. Szerette a törzsvendégeket, velük mindig könnyen szót értett. Azért kissé meg is lepődik, mikor egy "azt hittem felmondtál" felkiáltás után megöleli a lány.
 - Miért mondtam volna fel? - nevetett jókedvűen, majd belépett a pult mögé, hogy előkészítse a lánynak a kívánt süteményt.
 - Tudom ajánlani a dobostortát. A mai adag Palinak végre sikerült, és elkezdett dobolni. Igaz, hogy nem teljesen ritmusra, de legalább szól. - A pék csak egy éve próbálkozott vele, de néhány tortája olyan hangosra sikeredett, hogy ki kellett őket dobniuk, mert a vendégek panaszkodni kezdtek.
 Nem kerülte el a figyelmét a hatalmas sóhaj, és a somlóik száma. Fel is vonta a szemöldökét egy pillanatra. Két dologra tudott csak gondolni: vagy szerelmi bánat vagy vizsgaidőszak.
 - Aha, a diétás kóla biztosan segít majd. - Kivette a kért süteményeket, majd rápakolta a tálcára. - Kávét és kólát egyszerre? Én ugyan nem mondom el Zójának, de úgy fogsz pörögni, hogy magától is simán rájön... - elhúzta a száját a gondolatra. A végén még az kéne, hogy ő kapjon, mert kávét adott a lánynak.
 - Tudod mit? Hagyjuk a kólát, és csinálok neked egy kávékülönlegességet. Meglepetés lesz, de biztosan ízleni fog - vigyorgott szélesen. Maximum koffeinmenteset csinál, de az íze majdnem ugyanaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=670759#post670759][b]Czettner L. Maja - 2017.03.27. 22:45[/b][/url]

Eléggé sűrű napot tervezett ma be magának Maja, de ha valamit nagyon szeretne, nos, az még a lustizási kényszerét is igen hamar képes felülírni. Lewy már a csapattal van, hiszen késő délután nagy meccs várható, amire az egyik háztársával együtt készül kimenni. Ez is valami új, ami azt illeti remekül megvolt egyedül is, meg az első alkalmak óta viszonylag az idegeneket is elviselte. Ők pedig, hát megszólítgatták, bár nem mondhatná, hogy mindig értette is, mit kérdeznek, de ha igen, akkor még néha válaszolni is sikerült valamit. Ennyit a nyelvtudásról. Most azonban sokkal fontosabb feladata van, méghozzá a legjobb barátnőjével kapcsolatban.
Lettinek már előre üzent és megbeszélték, hogy bizony ez most nem volna jó "otthon" megejteni, mert hát milyen meglepi az, ami kiszimatolható? Kicsit korábban érkezett a megbeszéltnél, izgult is, mert elég égen látta már Riri nővérét. Mondjuk jó, úgy néz ki mint Vivi, őt meg majdnem minden nap látja, mikor erre jár, de az mégsem ugyan az! Az ikrek pedig, a kislány határozottan az anyukájára ütött. Nagyon imádnivaló, szeret a két kicsivel foglalkozni Maja. Ririvel gyakran énekelnek nekik, meg játszanak velük. Aranyosak. Még ezeken gondolkozik a kardigánját a széktámlára teríti, majd egy eldugott sarokba kuporodik, hogy a bejárattól látszódjon azét, merre van, de ne legyenek középpontban, mert azt nagyon nem kedveli. A kínálatot nézegetve várakozik a szőkeségre, miközben azon gondolkodik mi lenne a tökéletes ajándék Ririnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=671235#post671235][b]Erdős-Prinz Violetta - 2017.03.30. 14:23[/b][/url]

Délutánra Vivi gondjaira bíztam a két gyerkőcöt, hogy én nyugodtan szőhessem titkos összeesküvésemet kishúgom barátnőjével. Régen jártam már a kicsik nélkül a cukrászdában, el is kell hessegetnem magamtól egy enyhe lelkiismeret furdalást. De amiről nem tudnak, nem fáj nekik.
Az üzletbe lépve körülnézek, majd miután tekintetemmel megtalálom Maját, a lány felé indulok. A vele szemben lévő szék háttámlájára terítem fekete bőrkabátom - a múltkori kiruccanás egy különleges eredménye -, majd szélesen mosolyogva lehuppanok rá, miközben köszöntöm titoktársam.
- Előbb együnk és majd utána beszéljünk, vagy tárgyaljuk meg a kérdést és utána együnk, vagy mindezt egyszerre? - teszem fel kissé összekutyulva a kérdést, de nem tehetek róla egyszerűen felvillanyoz Riri közelgő születésnapja. Ajándékok, lufik, sütemények járnak a fejemben, szeretném, ha minden úgy sikerülne, ahogy húgi a legjobban örülne neki. Nem baj, ha nem lesz tökéletes, csak ő legyen boldog, és utólag ne elszörnyedve gondoljon vissza a születésnapjára.
Én már biztosan nem tudnám felidézni mind a huszonsokat, és egy idő után el is veszíti kicsit a jelentőségét. Nem lesz olyan nagy dolog, mint amennyire a gyerekek számára az. Én például jobban várom a törpékét, mint a sajátomat. Talán ebből látszik, hogy elsősorban anya vagyok, és csak utána bármi más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=671547#post671547][b]Czettner L. Maja - 2017.04.01. 02:00[/b][/url]

Plüss? Ruha? Ékszer? Maja kicsit tanácstalan volt, de nem azért, mert ne lett volna ötlete, vagy éppen elképzelése, mi az, aminek Riri tutira nagyon örülne. Egyszerűen tudta, hogy olyat szeretne, ami nagyon rá vall majd, és nem bírt ellavírozni a rengeteg felmerült között. Letti tűnt a legjobb megoldásnak, ő nem javasolna semmi cicásat, és kicsit Majában felmerült az is, hogy lévén anyuka, van egy szép kislánya, lehet jobb ebben a bulidologban, mint bárki hinné. És no lám, a gondolat végére meg is érkezik a nő, akinek boldogan int Maja.
- Hááát, szerintem megrendeljük, beszélünk, eszünk, aztán beszélünk tovább. Evés közben nem igen lehet beszélni... bár de, lehet, csak na, tudod olyan illem izé.
Még a sütikínálatot böngészte, vigyorogva lóbálta a keresztbe tett lábai közül felül lévőt. Elé kúszott a kép, mi is Ririke legnagyobb vágya. Gyakorlatilag elég lenne Kevére kötni egy nagy, rózsaszín masnit, odatolni mondjuk Nappali elé a Király utcában, és a legjobb barátnője ott olvadna bele egy székbe boldogságában. Annak a pár év korkülönbségnek ellenére is nagyon hasonlítottak a szőkével ebben. Ha egyszer valakiért elkezdenek rajongani, majd őt rajongva szeretni, onnantól teljes boldogságfaktor minden pillanat.
- Azon gondolkodtam hogy minek örülne jobban, ha itt a környéken szerveznénk le, vagy ha utazás is lenne benne. Az úgy izgi is, meg minden. Mármint nem kell nagy dologra gondolni. Esetleg Pécsre, hozzánk. Anyu meg anyukátok úgy is nagyon jóban van, még ő se morogna, ha úgy alakul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=673249#post673249][b]Mácsai Ráhel - 2017.04.08. 23:11[/b][/url]

Még szerencse, hogy itt már ismerek szinte mindenkit. Szétunnám magam egyedül, de az még jobb, hogy Anna van most itt, őt még szeretem is leamortizálni. Egyből le is rohanom, és jól megszorongatom, de már-már úgy, mint aki évek óta most látta volna először.
- Nagyon helyes, te vagy a kedvencem.... bocsi - vigyorgok a másik fiúra, aki a kijelentésem után, megköszörüli a torkát. De tény, Anna itt  a legjobb fej, és most még lesz is ideje rám, ahogy nézem.
- Jó, akkor kérek Pali tortát - biccentek teljesen komolyan, el is nevezve a zenélő kaját. Mondjuk mugliként tuti kiakadnék, de így legalább láthatok valami újat, ami miatt szintén kiakadok. Na mindegy.
- Jó, megvettél. De a kólát is szeretem... utána - biccentek, és csillogó szemekkel pislogok rá.
- Ott leszek - mutatok kezemmel a szokott helyünkre, aztán oda is sasszézok, majd előveszem Mina Glamour újságát, és azt lapozgatom addig, míg Ancsa nem csatlakozik, mert a menőbbek ez így csinálják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674674#post674674][b]Ombozi Noel - 2017.04.16. 10:45[/b][/url]

Minabella
Április 15. délelőtt

Nemrég hagyta el a közeli ispotályt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is nyugodt életet fog élni, és betartja azt a néhány szabályt, amit az ötvenes éveiben járó gyógyító kiszabott rá. Nincs tüzeskedés, nincs hoppanálás, nincs illegális üzletelgetés. A megengedett stresszfaktor nulla.
Helyettük azonban minden gond nélkül élvezheti a következőket: ágynyugalom, friss levegő és oltári menő nagypapa-mód. Séta a faluban, olvasás a klubhelyiség egyik foteljában meg segítséggel való fürdés. Egész életében erre vágyott!
Kissé megrogyva, botjára támaszkodva áll meg a cukrászda kirakata előtt, még mindig sajgó lába szemlehunyásra készteti. A fogai összekoccannak az éles, be-benyilalló fájdalomra.
Azt hitte, hogy ehhez néhány nap leforgása alatt hozzá lehet szokni, és egy idő után fel sem fog majd tűnni, mikor a mérgezett fog helye lüktetni kezd. Csakhamar rá kellett azonban jönnie, hogy hatalmasat tévedett. A feje tompán, migrénszerűen fáj, de azzal nem törődik, az a kisebb, kevésbé rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674685#post674685][b]Warren Mina - 2017.04.16. 11:20[/b][/url]

Megfogadtam ugyan, hogy a környékre se teszem be a lábam jó ideig, de mit tud tenni az ember, ha az anyja kéri, hogy segítsen. Nem mondhatok nemet neki, mert bár nem akarok beszélni az amúgy jól elrejtett érzéseimről, tudom, hogy milyen, egyből jönne a gyanakodás, a gyanúsítgatás, a nyomozás. Még akkor is, ha nem mondja ki, tudom, hogy menne egyből életem meghatározó alakjaihoz és faggatózna. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy ők beszélni akarjanak. Pont az ilyen kisded játékai miatt szerettem volna inkább a tengerentúlra távozni. De hát az élet nem ilyen kegyes. Dönthettem, hogy kockáztatok-e egy anyai nyomozást, vagy sem. Sejthetitek, mi lett az eredménye... inkább jöttem önként, és vállaltam, hogy megteszem azt, amit kér.
Az igazság az, hogy amúgy is zárva lett volna a koli, máshova meg nem nagyon tudok menni. Így hazajöttem. Persze nem akarok az utcára nagyon kimenni, csak ha muszáj, és lám, éppen muszáj. A vállamon átvetett nagy, barna táskámmal, sötétkék farmerben, hozzáillő kabáttal és rózsaszín, finoman dekoltált felsőben haladok, hogy a kiadott lista minden elemét teljesítsem. Elég hosszú a lista, így muszáj volt egy olyan táskát magamhoz vennem, amiben a babakenőcsöktől elkezdve, a zöldségeken át, minden elfér. Épp megelőzök egy bicegő srácot, végre nem olyan szűk az utca, mint eddig, és nem is foglalkozom vele, csak végezni akarok, ám valami, egy érzés megtorpant, és követeli, hogy nézzem meg magamnak a másikat.
- Noel? Ahogy elnézlek idén nem hoz ajándékot a nyúl.
Végignézve rajta megállapítom, hogy ritka pocsék összképet fest. Biztos megint belekeveredett valamibe ez a kis hamis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674699#post674699][b]Ombozi Noel - 2017.04.16. 11:46[/b][/url]

Minabella
Április 15. délelőtt

Hallja a mellette gyorsan elhaladó lépteket. Hallja a megtorpanást is. Mégis, csak az ismerős női hangra nyitja ki szemeit, hogy a kirakat visszatükröződő üvegében pillantsa meg először Minát.
- Én, én... szia - köszön félhangos, éppen csak meggyötört hangon, míg a lány felé fordul, és botja segítségével közelebb biceg hozzá. - Ünnepi bevásárlás? Mondanám, hogy segítek, de - néma magyarázatként pillant le sánta lábára, és megvont vállakkal, féloldalas mosolyával folytatja. - ...asszem csak a terhedre lennék. Hogy vagy?
Idejét sem tudja, mikor látta utoljára a volt levitást, de most - ha nincs is a legjobb formájában -, nagyon örül a váratlan találkozásnak. Persze, az igazat megvallva, Mina soha nem tud rosszkor felbukkanni, mindig örömöt csempész a rellonos mestertanonc életébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674714#post674714][b]Warren Mina - 2017.04.16. 12:13[/b][/url]

- Olyasmi. Nagy családi banzáj, vagy mifene.
Valami, amihez tudom, hogy semmi kedvem, még akkor is, ha tudom, hogy átmenetileg tényleg feldob majd, utána csak rosszabb szokott lenni. Nem szeretek hullámozni az érzelmeim terén, mert valahogy mindig kétségbeesek magától a gondolattól is.
- Anyám főz egy hadseregnek elég kaját. Ha nincs jobb dolgod, várunk szeretettel.
Hívhatunk bárkit, anya kedveli Noelt, innentől, ha tényleg eljönne, nem hiszem, hogy ki lenne nézve, úgyis imádja, ha minél nagyobb az egy négyzetméterre jutó fők aránya.
- Párszor megcsaltan, de egész jól viselem.
Nem, amúgy nem, puffancs kis béka vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Párszor, pár ember által. Gyakorlatilag több fiúval csaltak meg, mint amennyivel én valaha is együtt voltam. Ez egy meglehetősen kínos arány.
- Na és te? Háborús hős lettél?
Húzom mosolyra a számat. Nem is rohanok már annyira, hiszen kedvelem őt, mindig is kedveltem, és szívesen töltök időt vele.
- De komolyan Noel, mit csináltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674715#post674715][b]Ombozi Noel - 2017.04.16. 12:20[/b][/url]

Minabella
Április 15. délelőtt

Mindentértően bólogat, még ajkait is lebiggyeszti kissé, ahogy az egyetemista lányt nézi.
- Nekem is haza kellene mennem, de így nem akarok - feleli, és szegény anyjára gondol, aki ha így meglátná, egész biztos, hogy azon nyomban szörnyet halna. - Az otthoniak nem tudják, mi történt. Sőt, gyakorlatilag egy-két emberen kívül senki sem. Nem híresztelem, hogy még hoppanálni sem tudok rendesen.
Kínjában elneveti magát, majd botja nyelére pillantva változtat annak fogásán. Hosszútávon igen kényelmetlen kiegészítő, nyomja a csuklóját, az alkarját, és mindenét, amihez csak hozzáér.
- Hmm - összepréselt szájjal emeli vissza fáradtnak ható tekintetét Minabellára, majd biccent egyet, és fejével a cukrászda ajtaja felé bök. - Ha nem sietsz, szívesen meghívlak egy kávéra. Beszélgethetnénk.
A lány kérdésére ismét nevetni kezd, hangja viszont már sokkal őszintébben és vidámabban cseng. Ott a pont, de nem. Háborús hős... bárcsak.
- Gyere, bent elmesélem - szabad kezével Mina válla után nyúl, hogy ha szökni is próbál, ne engedje el. Bicegve indul el az ajtó felé, szavait úgy fűzi tovább. - A meghívást pedig köszönöm, de talán nem a legjobb ötlet így találkoznom a szüleiddel. Apádnak nem kéne erről tudnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674721#post674721][b]Warren Mina - 2017.04.16. 12:36[/b][/url]

- Anyud biztos nem örülne.
Szegény anyukája így is eltöltött már pár álmatlan éjszakát Noel miatt, nem csodálom, hogy nem akar így hazamenni. Bár mondhatná azt is, hogy csak kipróbálta a teóriát, miszerint nem lehet kiesni a kastélyból. Állítólag volt egy öngyilkosság, utána vezették be azt, hogy ha kiugrasz vagy kiesel, az esés lelassul, de elég csúnyán megütöd maga a végén, amolyan nesze neked hülyegyerek módon. Nem szívesen lettem volna ott akkor. Viszont nem volt olyan régen, mert emlékszem, anya akkor volt elsős vagy másodikos.
- Látszik rajtam, hogy már kávézom?
Korábban nem csináltam, ám amióta történt, ami történt, bizony rászoktam, mondjuk leginkább azért, mert elálmosít, és megszáll tőle a nyugalom. Engedelmesen kulcsolom a kezem a kezére, és szépen lassan, engedve, hogy ő vezessen - elvégre ő a férfi, vagy mi - sétálok be vele a kirakat mögötti csodába.
- Apámnak kisebb gondja is nagyobb lesz ennél. Nem bírja, ha sok ember veszi körül, és a családtagjaim ellepték a falut, itt van az egyik nagynéném, az unokahúgom, anya örökbefogadott egy tinilányt, szóval zajlik az élet, apámnak meg lassan színinfarktusa lesz a sokktól, ami éri mindig. Ott jó lesz?
Mutatok egy távolabbi box felé, és a fiú benne van, hát elbicegünk odáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674722#post674722][b]Ombozi Noel - 2017.04.16. 12:41[/b][/url]

Minabella
Április 15. délelőtt

Egy pillanatra megdermeszti a gondolat, hogy Mina talán belelát a fejébe, hiszen épp az imént mondta ki azt, amire ő maga is gondolt. Furcsa.
- Nem, és gyanítom apám még meg is verne, ha így esnék haza - halvány mosollyal egészíti ki a lány szavait, majd kissé értetlenül megcsóválja a fejét. - Dehogyis. A kávéfogyasztás nem látszik meg az emberen, vagy hát nemt'om.
Őszintén, még soha az életben nem gondolkodott el ezen, de aranyosnak tartja Minabella rémült hangját.
- Na, pont ezért foglalkozna inkább velem - neveti el magát, és miután rábólint a helyválasztásra, a helyiség egyik legbelsőbb asztalához sétálnak. Ott kiegyenesedik, és testsúlyát az ép lábára helyezve a falnak támasztja botját, majd egy még ügyetlennek tűnő, de már ügyesnek számító mozdulattal levágódik a székre, szemben a volt levitás kisasszonnyal. Tényleg, még nem is gratulált neki!
- Az utóbbi időben durván összefolytak az események, így lemaradtam a ballagásodról, de gratulálok - kiszélesedő mosollyal, az asztal fölé görnyedve, összefont ujjai fölött figyeli Minát. - Mit tanulsz az egyetemen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=674724#post674724][b]Warren Mina - 2017.04.16. 12:42[/b][/url]

- Akkor jó. Minden erőmmel tiltakoztam, amikor anya azt mondta, hogy én egyszer majd kávézni fogok, és lám, hát nem igaza lett? Biztos a véremben van. Mondjuk inkább ez, mint az alkoholizálást.
Valljuk be, mind a két szülőm részéről elég esélyes, hogy megkaphatom. Apát sokszor féltem is, hogy túlzásba esik, hiszen rendszeresen iszik, tudom, érzem, látom. Nem gátolja, még, de félek, hogy olyan lesz, mint a nagypapa.
- Nálunk nincs verekedés, látod, még egy érv, hogy egy fergetegeset bulizz a Mácsai - Warren - Révay - Oravecz és még ki tudja milyen családnevű bandával.
A postaládánkon is már lassan több név áll, mint amennyit egy láda józan ésszel elbírhat.
- Köszönöm, nem volt nagy cucc ám. Mármint anyának de, zokogott. Gondolom, hogy sikeresen életben tartott.
Nem volt könnyű vállalkozás, és nagy szerencsémre semmilyen függőséget sem kaptam el. Azt azért elég hamar leszűrtem, hogy a nagy nyári románc nem éppen tiszta fejjel volt meg közöttük.
- Umm, elektromágikus kommunikációt. Mondjuk nem sok olyan tárgyam van még, egyelőre általánosságokat, majd a harmadik félévben állunk neki a téma elmélyítésének.
Odajön egy pincérfiú, egyre több fiú dolgozik itt, érdekes. Gyorsan leadjuk a rendelést, majd komoly, vizslató képpel ránézek.
- Halljuk Ombozi, mi a sztorid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=675212#post675212][b]Ombozi Noel - 2017.04.17. 12:58[/b][/url]

Minabella
Április 15. délelőtt

Zöldes tekintete elidőzik Mina arcán; fontolgat, latolgat, elfogadja-e a lány meghívását, vagy inkább ne, valóban szívesen látnák-e, vagy csak zavarná a családi ünnepet. Végül cuppant egyet, és mély levegőt véve széttárja a karjait.
- Rendben van, elmegyek, úgyis régen láttam már édesanyád - oldalra billenő fejjel válaszol, és így is hallgatja tovább a ballagás részleteit. Zója zokogástörténetének hallatán vonásai ellágyulnak, szája együttérző mosolyra húzódik. - Ez természetes. Nagyon büszke rád, és lehet is. Gyönyörű, értelmes felnőtt nő lett belőled, és valljuk be, a nevelésedben nem sok segítsége volt.
Noel legnagyobb vágya - a sárkányok közelségén kívül - a saját család és gyerekek, már nagyon régen erősen dominál benne, de pontosan azért nincs még megvalósítva, amiért Minának csonka családban kellett felnőnie. A sárkányok egyébként sem ígérnek az embernek hosszú életet, úgy meg aztán tényleg felesleges nősülni és apai örömök elé nézni.
Elrévedezését a pincér érkezése zavarja meg, mire hátradől, és egy fekete tea rendelése után visszafordul Minához.
- Izgi... - mondja összehúzott szemöldökei alatt, sűrűn pislogva. Nem, még csak leplezni sem akarja, hogy számára a lány most épp kínaiul halandzsázik. Vagy ő maradi, vagy... igen, valószínűleg ő ragadt meg a középkorban, a bestiái között.
Minabella vizslató szemeire és kérdésére önkéntelenül is felvonja szemöldökeit, s vigyorra nyíló ajkai közül előbukkannak fogai is.
- Volt egy kiskocsmai üzlet - kezd bele visszafojtott hangon, rákönyökölve az asztal lapjára. - Egy számomra nagyon értékes sárkány fogához jutottam hozzá, csak épp a volt tulaj, mint később kiderült, a pénz ellenében sem kívánt megszabadulni tőle. Én meg... némi huzavona után hoppanálni akartam.
A pincérfiú ismét feltűnik, mire Noel elcsöndesül, és csak azután folytatja tovább, hogy ismét kettesben maradnak.
- A figyelmes úr erre belevágott a combomba egy másik, mérgezettnek bizonyuló fogat, én meg megzavarodva amputoportáltam valahova Pest környékére - homlokráncolva emlékszik vissza a történtekre. - Egy auror kutyája talált rám, mázlim volt. A nyelvemet elharaptam, a fél vesémet meg még az út során elhagytam. De jól vagyok, a börtönt is megúsztam.
Szája szegletében kisfiús huncutság ül, és bár tudja, hogy ebből komolyabb baja is származhatott volna, imádja az egészet. Különleges, adrenalindús élmény volt, amit nem cserélne el semmire sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=675407#post675407][b]Warren Mina - 2017.04.17. 21:55[/b][/url]

- Tudtam, hogy az anyám meggyőző érv lesz!
Pillantottam rá diadalmasan, elégedett voltam a teljesítményemmel, azonban maga a mondat, nos az hagy némi kívánnivalót maga után.
- Huh, ez elég perverz hangzású volt. Mármint... ja.
Nem tudom, de egy pillanatra nagyon furcsa kép villant be, amibe nem nagyon szeretnék jobban belegondolni, és nagyon remélem, hogy nem is kell, mert még a végén nem tudok úgy tekinteni többet Noelre.
- Nem tudom, hogy izgi-e. Mármint, semmi sem tetszett, de a legkisebb rosszat választottam. Amerikába szerettem volna továbbtanulni. Amikor kint lehettem nyári kurzusokon, azt imádtam, és annyira szerettem volna oda visszamenni, hogy csak na. De a szüleim nem mentek bele, a Bagolykőbe meg nem nagyon akartam maradni.
Azért persze én is remélem, hogy jó lesz majd ez, csak sosem jó, ha az ember kényszerből választ.
- Ki tudja, talán majd az egyetemen megtalálom életem szerelmét, akivel családot alapíthatok.
Ez nagyobb luxusnak tűnik jelenleg, mint Amerika. Furcsán béna vagyok ebben, pedig jó lenne már ismerni. Az se zavarna, ha hirtelen túl lennék egy esküvőn, vagy csak éppen babáznánk. Mindig úgy éreztem, hogy én anyának lennék a legalkalmasabb, erre egyik kapcsolatom a másik után fuccsol be. Szép kis alak vagyok én, mondhatom.
- Merlinre, Noel!
Halkan, de felszisszenek, mert szinte érzem, ahogy az a mérgezett foga combomba vág és elkezd szétterjedni a testemben a méreg. Mindig tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, de ez most minden közül a legijesztőbb volt. Ujjaimmal kedvesen megsimogatom a karját, majd zavartan húzom vissza, és aggódva pillantok fel rá.
- Nem minden az üzlet. Úgy értem, mi lesz, ha legközelebb súlyosabb lesz? Ha nem úszod meg, ha nem csak a fél vesédet veszíted el? Nagyon haragudnék rád akkor, ugye tudod?
Kérdezem morcosan, mert az hagyján, hogy ilyeneket csinál, de még büszke is rá, mosolyog is rajta. Pedig vigyáznia kellene magára. Nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=676360#post676360][b]Ombozi Noel - 2017.04.21. 14:16[/b][/url]

Minabella
Április 15. délelőtt

Még, hogy a férfiak a perverz disznók! Nyilvánvalóan. Elnyíló ajkakkal pillant Minára, hiszen először el sem jut az agyáig, melyik szófordulata akasztotta meg a frissen szingli leányzót.
- Ne csináld ezt velem - süti le szemeit az asztalra, és száját megnyalva, fejét ingatva kezd vigyorogni. - Most hogy nézzek Zója szemébe? Hjaj, Minabellám.
Tovább ingatja fejét, majd vesz egy jól látható, mély levegőt, és míg partnere mesélni, ő az időközben megérkező teáját kezdi kavargatni.
- És Amerikában mit tanultál volna? - összébb húzott szemekkel kérdezi, őszintén érdekli a válasz. - Úgy érzem, nem is a tanulás érdekel, inkább a kitörés vágya. Ilyesmit érzek én is.
Egyedül sárkányok közelében érzi magát szabadnak, olyankor színes a világ. Különben minden fakó és szürke. Ez, az itteni élet nem élet. Számára nem. Itt nem más, mint egy magányos, sorvadó test, ami minden pillanatban a családjához vágyik vissza.
- Sose tudni hol bukkansz bele az igaziba - vonja meg vállait, miközben a szemben ülőt bámulja. A szemeiben csodálat bujkál, amiért Mina mindennek ellenére még mindig olyan pozitív, sugárzó személy tudott maradni. Széles vigyorral folytatja. - Zója biztos kiakad, ha fél év múlva bejelented neki, hogy bye, egyetem, hello, nagymama!
A megrovó és aggódó tekintetre futólag elszégyelli magát, és gyorsan bólogatva igyekszik megnyugtatni a lányt.
- Persze, tudom, tudom - mondja neki, és látszik is rajta, hogy tudja. Tudatában van a veszélynek. Ő egyszerűen ilyen hülye. - Nem vagyok boldog. Itt nem jó. Alig várom, hogy végezzek, és itt hagyjam ezt a koszfészket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=679230#post679230][b]Szombat Anna - 2017.05.04. 13:20[/b][/url]

 Hogy miért is szereti ezt a helyet? Mert az ilyen tökmagoknak ő a kedvence. Persze semmi diszkrimináció nincs ebben. Vagyis de. De az pozitív és jelenleg ő ezt nagyon élvezi.
 - Akkor egy Pali-féle dobostorta rendel - bólintott vidáman, és már lépett is be a pult mögé, hogy kivegye a hangoskodó édességet. - A kólát még majd megdumáljuk, jó?
 Amíg Ráhel az asztalnál várt, addig Anna elkészítette a kávét, jó nagy adag habot és vanília fagylaltot belerakva, szigorúan koffeinmentes változatban. A tortával már kissé meggyűlt a baja. Pali nagyon örült, meg az egész kávézó a sikerének, de felszolgálni a mozgó, doboló tortaszeletet egy külön cirkuszi mutatvány volt. Fel kellett jegyeznie magának, hogy legközelebb szóljon Palinak, hogy kevésbé virgonc tortákat készítsen.
 A tálcán azonban már egészen lenyugodott az édesség, így egy két plusz sasszélépés beiktatása mellett egészen könnyedén sikerült kivinnie a kért rendelést Ráhelnek. Egy újabb akrobatikus mozdulattal aztán az asztalra is lerakta, majd sóhajtott, és megigazgatta kötényét.
 Körbenézett a cukrászdában. Ma nem voltak túl sokan, úgyhogy talán megengedhet magának egy kis szünetet Ráhel társaságában.
 - A kávéd... - rakta elé a tejes-habos csodát. - Van benne egy kis fahéj, meg fagyi meg minden különlegesség. De ez titkos. Csak néhány embernek készítek ilyet... - jelentette be, majd leült vele szemben a székre.
 - Hol van Zója? Mindig vele szoktál jönni... - támasztotta fejét az asztalon. Közben fél szemmel folyton a vendégeket leste, hátha kellene valakinek valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=680428#post680428][b]Mácsai Ráhel - 2017.05.11. 21:28[/b][/url]

- Metallicát tud? - ezt már csak a poén kedvéért teszem hozzá, a vigyorom is elárulja. Na meg, ha már egyszer mindent a vendégért, had használjam már ki.
- Tudod... azért szívás, hogy még azért is könyiznem kell, hogy megkapjam, amit akarok - szontyolodok el, mert értem én, hogy fő az egészségem, meg hogy Zója ne keljen ki magából, de azért igazán lehetnének engedékenyebbek az emberek.
De aztán mégis türelmesen várok. Hála égnek az ilyen rossz hamar túllendülök. Jó, vannak, amiken kicsit nehezebben, de hát a végeredmény szinte mindig a vigyorgó fejem. Meg hát Annára se haragszok, csak rossz, hogy hiába vagyok aránylag független, erre mindenki tojik. Pedig tudják, hogy nálam a család nem úgy működik, ahogy. Bárhogy is próbáltuk elkerülni, az újságok lehúzták, az örökbe fogadós dolgot, és ja, apát rossz fényben tüntették fel, és amikor lehetőségem adódott rá... hát én csak az igazat mondtam. Rosszul éreztem volna magam, ha azért hazudtam volna, hogy ő jobb fényben tűnjön fel. Bárkinek lazán elmondom, hogy csapni való szülő, de azt is, hogy annak ellenére az apám, és ez nem fog változni.  
- Fúúú akkor én most ilyen elit vendég vagyok? - csillan fel a szemem, Anna érkezése a legjobbkor történik, mert megint elkezdtem volna emészteni magam, vagy azon agyalni, mit szúrtam el én, mert valamit tuti.
- De Arlen a híres... nem én... és nem vagyok a nője, vagy ilyesmi... - rázom meg a fejem, mert a lehető legtávolabb áll tőlem, hogy az ő fényében sütkérezzek, sőt... mennyivel jobb lenne, ha neki se lenne fénye. De az ő élete, ez meg az enyém, és ez így van jól. A kettő úgyse passzolna együtt.
- Hmmm... épp az egyik hivatali alkalmazottnak tett egy javaslatot, hogy hová is dugja a jelentéseit, mikor leléptem... Nehezen viseli, ha meg akarják neki mondani, hogy végezze a dolgát, olyankor meg tök ijesztő azért - persze halkan kuncogok, mert az ostor nem rajtam csattan. Engem szeret, meg én is őt, és mi sose fogunk így beszélni egymással.
- De tényleg nem értem, miért szólnak bele. Tudod, hány gyereket kezelt már ki? Nekem is elmulasztotta az aszociális személyiségzavarom, pedig azt hittem, az fog bekebelezni, de tényleg... ha ő nem lett volna, tuti nem csacsognék itt neked, szóval őt utáld - vigyorgok rá teli képpel, aztán a tortámat nemes egyszerűséggel félbe vágom, és az asztal közepére teszem, hogy Anna ehesse a másik felét.
- Annyit dicsérted, de gondolom, még csak meg se kóstoltad, meg hát... nem ér, hogy csak az én fenekem hízik - olyan könnyen megy vele az ilyesmi, ő is tök kedves velem, szóval megérdemli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681443#post681443][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.16. 15:33[/b][/url]

Megőrülök ettől a lánytól, hát semmit sem képes felfogni abból, amit mondok neki? Már vagy fél órája igyekszem meggyőzni a navine lelkes tagját, hogy semmi alapja nincsen annak a pletykának, miszerint én meg a testvére. Hagyjuk már, volt egy ilyen kör, nem jött be, nem lesz újabb belőle.
– Lotti utoljára ismétlem meg, hogy ez esélytelen – megrázom a fejemet, miközben betolom az epres panna cotta egyik falatját. – Nem lesz se esküvő, se gyerek, semmi   - szépen lassan, szavanként, szinte tagolva azokat, mondom neki a mondatot.
  – Amúgy is, térjünk vissza inkább a születésnapodra – ez lehet az egyetlen menekülő útvonal. Kellett nekem éppen ma betérni ide? Hát egyszer a fene nagy szívem félévente egyszeri előkerülése, fog a sírba vinni. Én csak pár darab sütiért ugrottam be, hogy otthon legyen mit felzabálni, miközben nézünk valami filmet Scarlettel, erre jött Lotti és tarolt, szó szerint. Még mindig fáj a hátsóm, ami nekiütközött a pultnak. – Mi a fenét kerestél te Olivér közelében? – láttam ám, sőt Vince is látta, bár szerintem őt ez annyira nem érdekelte, azonban engem nagyon is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681450#post681450][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.16. 17:47[/b][/url]

Süti, süti és édesség...vagyis cukor. Az pedig az instant halál, nekem. Imádom, egyszer tuti túladagolástól fogok kórházba kerülni, de addig is éljen a pörgés. Hiába lettem felnőtt, meg nagykorú, semmi nem változott. Most éppen a harmadik ishlert tömöm magamba, és nem érdekel, hogy tiszta csoki meg hab a szám, meg az ujjaim. Még félig tele van a szám, amikor beszélni kezdek.
- Tudom Hajna, nem kell hülyének nézni..de akkor is. Túl sok a kérdés. Túl sokat vagytok együtt.
Miközben beszélek még félig a számba van a süti, de ez részletkérdés, nagyjából érteni, amit mondok.
- Az viszont tény, hogy mióta megismert nem annyira búskomor.
Igazából nem tudom mi a helyzet, de nagyon vicces vele idegesítebi Hajnát, szóval folytatom, kérdés meddig bírom majd fenntartani a látszatot.
- Ööö...nem tudom? Nem én hívtam meg. Nem szoktam házas embereket hívni szülinapi bulikba.
Olivér egészen kiment a fejemből. Egy pillanatra megállbak a ragancsos ujjaim a levegőbe, aztán vállat vonok és folytatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681453#post681453][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.16. 18:08[/b][/url]

Nézem ahogy tömi magába az édességet, egyszerűen gusztustalan. Eddig is tudtam, hogy mennyire kívánós, -  hoho, na nehogy - , de ez most így szemtől szembe tűnik fel csak igazán. Az arcomra kiül egy kisebb fintor, mikor teli szájjal szólal meg. Én is tudok ilyen trehány és undorító módon viselkedni, én aztán ezt egy percig sem vitatom, na de azt nem szívesen osztom meg másokkal, hogy a szám éppen mit tartalmaz. Egy icipici illem lehet, ráférne a Csornay kislányra, mert hiába számít felnőttnek, ha még ennyi illedelmes viselkedés sincsen benne.
– Az a baj, hogy teljesen más mond a szád, mint amit gesztikulálsz – már, ha ezt lehet annak nevezni. Nem hiszem el, hogy teljesen megértette a dolgot, s gyanúm hamar be is igazolódik, hiszen következő mondatával, tudta nélkül, megerősít. – Nem hiszem, hogy miattam van az, hogy nem búskomor – elnevetem magamat. Ugyan már, egyáltalán nem annak köszönhető, van egy sejtésem mi áll a háttérben, de ezt eddig is magamban tartottam, így ezután sem lesz másképpen. – Azért vagyunk sokat együtt, mert egy iskolába járunk és ő segít nekem szocializálódni – vagy valami ilyesmi. Tényleg sokszor futunk egymásba, de e mögött nincsen semmi, legalábbis romantikus szál az biztosan nem, barátság annál inkább.
– Ne mondd azt nekem, hogy tök véletlenül volt ott éppen akkor – mert ezt nem fogom bevenni. Nem tudom ki volt az, de valaki odahívta, s nyilván nem azért, hogy bébiszitter legyen, hiszen annak ott voltunk mi. – Tuti te voltál, mit tervezel kicsi lány? – gyanúsan méregetem. Nem gondolom komolyan, hogy tervet szövögetnek, amelyben mondjuk Olivér idegeire megy. Bár nem ismerem túlságosan az embert, de még én is megtartom vele a két lépés távolságot.
- Most már értem miért volt pár levelem ragacsos - nyújtok felé egy szalvétát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681458#post681458][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.16. 18:24[/b][/url]

- Aha..
Bárcsak felfognám, amit mond, tényleg, örülnék neki. De semmi érdekes nem jön ki a száján, csak tiltakozik és takarózik, holott mindketten tudjuk az igazságot. Jobban mondva, ő tudja az igazságot én meg úgy teszek, mintha tudnám. Lehet, hogy nem a legjobb taktika, mert Hajna nem arról híres, hogy egy türelmes, nyugodt lány. Ugyanakkor, azzal is tisztában vagyok, hogy engem nem bántana, maximum kiabál, de az semmiség, majd kinevetem. Nem értem, miért kell ennyire komolyan venniük magukat, mindenki felnő és egyből a hátsójába dugnak egy karót.
- Szerintem meg igen.
Vonogatom a vállam, azt mutatva, hogy teljesen mindegy, hogy mit mond, nem fogom elhinni. Egyébként, viccet félretéve ez tényleg igaz. Vince az utóbbi időben egész jókedvű volt, viccelődött, megint olvasott és ami a legfontosabb, hogy írt. Ennek pedig otthon mindenki nagyon örült.
- Persze, Vince meg a szocializálódás.
Őszintén nevetem ki Hajnát, teljes szívemből. Vince soha nem volt az társasági típus, volt neki pár haverja, kevés barátja, de ő inkább csöndes volt, nem épp az az ember, aki nem tudott élni társaság nélkül. Kétlem, hogy ez az egyetemen változott volna, de hát, ha Hajna mondja...
- Esküszöm, hogy nem én voltam.
Felemelem a kezeimet, megadóan, de már szinte fáj, hogy el kell szakadnom a sütitől. Tudom, feltalálták a villát, de az valahogy mindig kifog rajtam. A helyzet az, hogy a süti teteje túl kemény, a közepe meg hab és ha használom, akkor mindig széttrancsírozom. Az pedig pazarlás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681461#post681461][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.16. 18:48[/b][/url]

Nem is értem minek teszek folyamatosan meddő próbálkozásokat arra, hogy magyarázkodom. Én tisztában vagyok azzal, hogy mi van, ő meg azt hisz, amit szeretne. Sőt, ami azt illeti, legyen ez, jó lesz.
– Jól van, megfogtál Lotti – felsóhajtok, hátamat neki döntöm a széknek, karjaimat széttárom. Ezután a mozzanatsor után közelebb hajolok hozzá és suttogásra váltok, mintha egy hatalmas titkot készülnék megosztani vele. – Már jön a baba is, egy hónapja meg elmentünk Hawaiira és összeházasodtunk, de ne mondd el senkinek, kérlek – körbe is nézek, nehogy véletlenül meghallja valaki ezt a hatalmas dolgot. Miután elmondtam neki, teljes nyugalommal dőlök hátra és még a pocakomon is végigsimítok. Arcom rezzenéstelen, próbálom elnyomni a nevetést, amennyire ez csak lehetséges. Ez az egész sztori természetesen csak a képzelet szüleménye, de ha ettől Lotti megnyugszik, hát higgye csak ezt. Mást nem majd meglepődik, hogy hova is tűnt az említett gyerek.
– Amúgy komolyan mondom. Neki több emberi kapcsolata van, mint nekem – lehet, hogy emiatt szomorkodni kellene, de nem tudok, hiszen megszoktam már. Többnyire elkerülnek az emberek, amit annyira nem is bánok, azonban néha hiányzik a szemtől szembeni kapcsolat. Még akkor is, ha kockáztatom, hogy egy hülyével hoz össze a sors, sajnos volt már rá példa.
– Hát jó, nekem mindegy, de akkor is fura, hogy ott volt – nem is kicsit. S bár látszólag elengedem, nem tudom ennyiben hagyni. Azt nem mondom, hogy elkezdek kutakodni és Olivér után kutatni, de jobban fülelni fogok, amikor itt tartózkodom.
- Aztán, mi van veled? Minden rendben? - udvariassági kör, ha már összekerültünk, akkor valahogy kötelességemnek érzem a kérdést. Még akkor is, ha tudom, hogy teljesen mindegy lenne, hogy mit kérdeznék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681465#post681465][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.16. 19:08[/b][/url]

- Komolyan?
Egyetlen egy percig mindent elhiszek, de tényleg. Lemerevedek, mintha valaki sóbálvánnyá változtatott volna, kimeredt szemmel nézem Hajnát aztán amikor végez egy pillanat múlva megelevenedek és grimaszolok a lány felé.
- Nagyon vicces vagy...
Nem is nézek rá, inkább a maradék sütivel foglalkozom, de már kerülget a hányinger, szóval lassítok és próbálok mélyeket lélegezni.
- Amúgy nekem is fura volt, hogy ott volt. Tudovicck régebben a faluban laktak, aztán fogták magukat és szó nélkül elköltöztek a gyerekükkel. Pár hete azonban találkoztam Olivérrel a faluban és olyan fura volt. Nagyon félelmetes.
Meg jól néz ki. De hát ezt Hajna is tudja, mert hát neki is van szeme. Szóval kár lenne magyarázni. De az a misztikus valani ami körüllengi, félelmetes na.
- Hát...gondolom igen. A szabadidőmben leginkább alszom. Vagy Egerben vagyok. Visszahívtak a akrobata balett csoportba, mert valami előadásra készülnek és kellettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681474#post681474][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.16. 19:41[/b][/url]

– Persze, hogy komolyan – értetlenül pillantok rá, hát hogy a fenébe feltételezheti rólam azt, hogy én hazudnék ilyenben? Ahh szörnyű, pedig ő még csak nem is ismer és már pár szó után is átlát rajtam, hát újra neki kell állnom ezt gyakorolni. – Sőt Máté volt a koszorúslányom – jó, itt már elnevetem magamat. Az egész sztori és az, hogy el is képzeltem, hát nem éppen a legszebb hercegnős formámat hozza ki belőlem. Lehet azért, mert olyan egyébként nincs is. Szóval ott nevetek, még az asztal is megcsapkodom kicsit, s ha most lett volna a számban süti, tuti hogy Lottin köt ki az egész. Egyszerűen nem tudom moderálni magamat, de azért nevetésem lassan csillapodik, nem megyek át őrültbe.
– Ja, még szerintem is fura, meg félelmetes – ez nagy szó. Nem szoktam az ilyenektől megijedni, de mostanában egyre több hozzá hasonló alak került elő, ami semmi jót nem sejtet. Ilyenkor adok hálát mindennek, hogy ingázok, mert így nagyobb az esélye annak, hogy ki tudok maradni mindenből, ami itt lassan ki fog robbanni. Mert tuti, hogy jön valami, én pedig kivételesen nem szeretném az első sorból nézni.
– Na az jó, gondolom – balett? Lássuk mit is tudok róla, hm azt hiszem semmit. Persze a tipikus sztereotípiákkal én is tisztában vagyok, de tudom, hogy ennél sokkal több rejlik a dolog mögött. – Nem mintha tudtam volna, hogy balettozol – megvonom a vállaimat. Soha nem mentem mélyrehatóan abba, hogy Lotti mit csinál. Kapcsolatunkat bátran nevezném felszínesnek, egyelőre. Talán majd egyszer változni fog a dolog. – Azért remélem nem töröd ki a nyakadat, kár lenne – tényleg az lenne, kivételesen nem kell semmi iróniát vagy egyebet mögé képzelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681574#post681574][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.17. 12:03[/b][/url]

- Ki az a Máté?
Lehet, hogy jobban képben lenne lennem Hajna életével, de az a baj, hogy szinte semmit nem mond el nekem. Mondjuk, lehet, hogy azért, mert túl sokat kérdezek, ha pedig valaki beszél akkor kevésbé figyelek...szóval, lehet, hogy már mondta? Nem tudom. Minden esetre nem az én hibám, hogy nehéz lekötni a figyelmemet, a pszichológus is ezt mondta a szüleimnek, meg azt, hogy majd kinövöm, de ez a kinövés még várat magára.
- Amúgy, azon kívül, hogy nagyon bunkó nincs vele komoly gond, vagy ha van is, nem emlékszem rá.
Kicsit homályos az az este, de nem az italok miatt, vagy ilyesmi, hanem valami okból kifolyólag nem nagyon emlékszem részletekre. Csak a zenére, a táncra, a kiabálásra, a barátokra. Szóval a buli, úgy összességében megvan, részleteket nem nagyon tudok felidézni.
- Nem mintha érdekelt volna...
Tudom, hogy csak azért kérdezte, mert próbál velem normális lenni, de Vince miatt igazán nem kell. Az esetek többségében nem veszem észre, ha valaki kerül, vagy nem szeret, szóval igazán nem sértődnék meg érte, tényleg.
- Amúgy...ha legközelebb mész Amerikába, megtennéd, hogy hozol nekem olyan fura édes pattogatott kukoricát, amit olyan fémdobozba lehet kapni? Itt sehol nem lehet kapni, sajnos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681702#post681702][b]Anna Weißling - 2017.05.18. 15:27[/b][/url]

 Ráhel néha annyit tudott beszélni... Nem, nem igazán tudta volna, mihez vagy kihez hasonlítani. Mindenesetre a rádió dögunalomig hallgatott zenéi, és a munkatársai szokásos történetei után kifejezetten üdítő volt hallgatni a navinés csacsogását.
 - Arlen? Várj, az a pasi, akiről már múltkor is meséltél, nem? - Szép lett volna, hogyha akkor szólalt volna meg a rádióban az egyik daluk, de sajnos ez nem az a történet, így Annának névről csak annyira volt ismerős, mint amennyit Ráheltől tudott. Valami pasi, aki híres. Ennyi.
 - Jaj hát így már megértem. A hivatalnokok folyton csak akadékoskodnak és csak a gond van velük. - Még jól emlékezett, mennyi papírmunkával járt a tanulmányi körútja, és hányszor visszadobták a kérvényeit. - Szerintem ezt tanítják náluk. Hogyan szólj bele olyasmibe, amiről fogalmad sincs? Legalább egy éves tantárgy lehet...
 Gyors pillantást vetett a cukrászda vendégeire, de egyelőre senki sem szenvedett hiányt semmiben. Mint már említette, egy laza nap végre, egy kis fecsegéssel a vendégekkel. Ádi igazán büszke lehet rá, amiért ilyen szépen építi és biztosítja a stabil kuncsaft körét.
 - Csak az elrontottakat - nevetett fel, amint Ráhel elé tolta a torta felét. Tény, hogy azoknak a nagy része olyan borzalmas volt, hogy ki kellett dobni a kukába még nekik is. Volt, amelyik még a szájában is dobolni akart, és az bizony nem volt kellemes sem a fogainak sem a nyelvének. Ha jól emlékezett, az volt az egyetlen, amit kénytelen volt kiköpni. - Jól van, de csak megkóstolom. Csak, hogy biztosra mondhassam majd Palinak, hogy van még hova fejlődnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681755#post681755][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.18. 20:11[/b][/url]

– Akinek a leveleit elolvastad – szemrehányó vagyok-e? Nem. Csak azért nem, mert így legalább nem nekem kellett őket olvasgatni. Még mindig egy könyvben vannak elrejtve, s amióta a lány belenézett más nem nyitotta ki. Valahogy nem ment, nem szerettem volna látni és tudni. Csak abból építkeztem, amiket a navinés elmondott, lehet itt az ideje látni is milyen szavakat vetett a lapra a katona. Bár már teljesen lényegtelen információk lapulnak benne, valószínű, hogy mély sebeket sikerülne felszakítanom velük. Meggondolandó.
– S mire emlékszel a buliból?   - nem tudom mennyire lényegi kérdés ez. Én ittam eleget, de azért Vince intelmére hallgatva volt bennem annyi, hogy a bébiszitter állásnak eleget téve, képben voltam. Láttam én ott mindent. Táncot, romantikát és egyebet. Azt hiszem pár hónapra elegendő is volt az ilyesmi az elmémnek.
– Hát, ha nem mondod el magadtól, én nem fogok erőlködni ilyesmi végett – ha akartam volna már tudni arról, hogy mi a hobbija vagy mije, már régen tudnék. Számomra ez tényleg nem fontos, mivel esélytelen, hogy valaha is látni fogom őt, tütüben meg ki tudja miben ugrálni. Ahhoz már tényleg sokat kellene innom.
– Miből gondolod, hogy megyek még Amerikába? – fura nekem ez. Nem tudja ki az a Máté, de azt bezzeg tudja, hogy én hol jártam. Hát hogy a fenébe lehetséges ez? Én igyekszem az egészet a lehető legdiszkrétebben intézni, mégis boldog boldogtalan azzal foglalkozik, hogy mily keveset vagyok már itt a faluban. – Mivel érdemelnéd te azt ki, hogy én hozzak neked bármit is? – azt hiszem ez a kérdés indokolt, mert hát nem hiszem, hogy nekem bármit is tennem kéne érte. Maximum valamiért cserébe, bár nem vagyok benne biztos, hogy Lotti tudna nekem bármi olyant ajánlani, amely kecsegtető lenne számomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=682219#post682219][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.22. 18:49[/b][/url]

- Ja...tényleg. Bocsi...és hogy van Máté?
Hogy miért kérek bocsánatot? Mindenért. Mert nem emlékszem a nevekre, mert elolvastam a leveleit, mindenért. Csak ne nézzen így rám, mert olyankor nagyon félelmetes és azt nagyon nem szeretem. Nem akartam belemenni a részletekbe, mert Vince azt mondta, hogy soha többet nem kérdezhetek a levelekről és valamiért az egész annyira komolyan hangzott, hogy úgy döntöttem jobb nem boncolgatni a dolgot.
- Hát, nem sokra...fura, arra még igen, hogy...
Tényleg fura volt, mintha valaki szórakozott volna az emlékeimmel, úgy összességében megvan a dolog, de nem tudtam volna kiemeli a nagy részérből egy aprócska részletet, legalábbis egy része teljes homály. Tudom, milyen ízű volt a tortám, egy ideig a zeneszámokat is fel tudom idézni, aztán van egy homály, ami megvan, de mégse.
- Tudom, hogy mész, mert ott van valakid. Most már azt is tudom, ki az.
Szélesre húzom a vigyoromat, nagy nehezen de megvan a lényeg, úgyhogy nem is kell tovább erőlködni. Máté az a valaki, aki Amerikában van, igazából mindegy, hogy miért de ott van.
- Kérlek. Annyira szeretnék olyat ennyi, bármit megteszek.
Kihúzom magam, mintha bármit is adhatnék, pedig igazából az ég világon semmim nincs, amire a lány igényt tarthatna. Még a társaságomra se különösebben. Inkább elkerül, ha teheti...és milyen jól teszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=682270#post682270][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.23. 11:50[/b][/url]

- Hát remélem, hogy jól – nem tudom, hogy közölné-e bárki velem, ha nem így lenne. Erre ugyebár már nem alapozhatok, tekintve, hogy a saját testvérem halálát is, csak hónapok elteltével tudtam meg. Nem különösebben hat meg a bocsánatkérés, nem neheztelek én már rá, csak ezt nem adom a tudtára. Nekem ez így jó, nem gondolom, hogy számára rosszabbul telnének a mindennapjai, mert én haragszom vagy nem. Teljesen lényegtelen dolog ez, hiszen nem találkozunk mindennap. Szerencsére
Összeráncolom a homlokomat, s azon töprengek, hogy vajon azért hagyja-e félbe a mondatot, mert semmire sem emlékszik, vagy esetleg elvárja tőlem, hogy érdeklődjek. Mert azt hiába várja, megtettem az előző kérdéssel, szerintem teljesen egyértelmű volt, nem értem miért kellene ezt tovább ragozni.  Én kifejezetten rühellem, ha valaki többször érdeklődik ugyanazzal a témával kapcsolatban, gyakorlatilag azt az esélyt sem megadva nekem, hogy magamtól befejezzem.
– S mégis ő ki nekem Lotti? – ha már annyira tudja, elmagyarázhatná, mert hogy én sokszor nem tudom erre a választ. A veszekedésekkor szinte gyűlölöm, mint a legrégebbi ellenségemet, amikor meg minden jó, akkor tudom, hogy ő az, aki jelenleg a családom szó mögött lapul. Viszont ezek ellenére sokszor kép és fogalomzavarban vagyok Mátéval kapcsolatban, nekem ez az egész új és nem tudom rendesen kezelni.
– Nekem nem kell tőled semmi, de ezt te is tudod – vagy, ha nem hát akkor most már biztos. – Amúgy sem hiszem, hogy mennék mostanában, szóval nem ígérek semmit – soha nem lehet tudni. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de ez az egész annyira vékony szálon függ, hogy gyakorlatilag tervezni se merek, semmit. Arcom gondterhelt lesz, nem szeretném, ha ezt a lány kiszúrná, vagy ha megérezné, hogy bizony ez a Máté téma nekem sokkal nehezebb, mint mutatom. Senkivel sem szeretném ezt huzamosabb ideig tárgyalni, Lottival meg csak azért sem, mert félek, hogy mire visszaérnék a lakásba, már a fél világhoz eljutna minden információ. Ezt meg köszönöm, nem kérem.