[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660321#post660321][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.02.16. 14:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660322#post660322][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.16. 15:02[/b][/url]

- Nem... nem akarlak, csak még sose csókoltak meg józanon - forgatom meg a szemem, és persze, jöhetne most az is, hogy jó, majd keresek mást, de nem... akkor inkább kivárok.
A bejelentése után lassan közelítek felé, arcomról le nem lehet olvasni, mit érzek jelenleg, s amint kellően közel érek, lendületből vágom pofon.
- Fordulj fel - nézek rá összetörten, aztán most már tényleg visszamegyek a suliba. Nem hiszem el, hogy csak így a fejemhez vágja, mielőtt még... nem, ez nem normális, és ha csak ez vár rám a jövőben, inkább nem kérek belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660324#post660324][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.02.16. 15:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660329#post660329][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 17:17[/b][/url]

Az első jó hír, hogy visszaszőkültem. Végül is apa volt az, aki megmentette a világomat meg a fodrásza, aki azt mondta, hogy ne kérdezzek, csak ápoljam a hajam. Esténként egy kicsit fájni szokott, de nem kérdeztem, ráhagytam. Újra egész hosszúban szőke, friss és gyönyörű. A második jó hír, hogy egészséges vagyok, mint a makk, már két napja stabilan, ami azt jelenti, hogy újra az emberek között van a helyem, én pedig megyek, azonnal, de rögtön a cukrászdába, ahol berendelek magamnak hat szelet sütit, a legcsokisabbakat, meg egy nagy pohár habos kakaót és egy lattét, mert bizony kell az energia. Megkezdődött a vizsgaidőszak, én meg azon kaptam magam, hogy vagy száz oldal mágusjoggal le vagyok maradva, így a kölcsön kapott jegyzetekkel, a tankönyvemmel és a saját füzetemmel egy ablak melletti boxba költöztem, még valamikor koradélután, és azóta csak tanulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660330#post660330][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 17:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660332#post660332][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 17:58[/b][/url]

Körülbelül fogalmam sincs az egészről, de igyekszem elővenni azt az időszakot, amikor magántanulóként nagyrészt egyedül kellett megoldanom az életem. Ez csak száz oldal, amiből ötvenhatot már letudtam, már csak egy kicsit vagyok belekavarodva abba, hogy tulajdonképpen mit is akar a jogdogmatika. Éppen rátalálnék a nagy válaszra, amikor valaki leül velem szemben, és rámköszön. A hangjától pedig érzem, hogy a tarkóm nem csak felforrósodik, hanem ki is gyullad, a füleimmel együtt. Viszont nem csinálhatok úgy, mintha nem lenne itt, elvégre elég sok minden történt, mikor legutóbb találkoztunk.
- Nathaniel. Szia.
Gratulálok, valamennyit sikerült a normális köszönésbe is belefektetnem, miután rávettem magam, hogy felpillantsak. A tollamat a füzet mellé helyezve egy málnás - étcsokis tortaszeletet húztam magam elé.
- Kéred a kávém? Azt hiszem, még mindig nem szerettem meg igazán.
Pedig próbálkoztam, mert mindig úgy képzeltem el magam, hogy felnőttként papírpohárból iszom a kávét, miközben átrohanok a városon aktákkat ölelgetve. Nálam úgy néz ki, marad a kakaó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660334#post660334][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 18:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660337#post660337][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 18:38[/b][/url]

Az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy álljak hozzá. Apának könnyebb volt megmondani, hogy szerelmes vagyok Ashbe, mint Ash-sel találkozni, miután megmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, és belázasodva bealudtam, majd hazakullogtam és azóta eltelt már több, mint egy hét. Zavarban vagyok, és nem tudom, hogy viselkedjek, ő laza, én meg befeszültem. Talán nem mondta komolyan? Csak azért csókolt meg, hogy ne sírjak? Talán csak reménykedett benne, hogy majd ha reggel felkelek, akkor már nem fogom akarni a szerelmemmel üldözni? Amúgy sem akartam volna, de valahogy kibukott a dolog. Most pedig itt ülök vele szemben, zavartan nézek rá, és nem tudom mit mondjak neki. És ha visszautasít? Ha így történik és apa észreveszi, hogy fáj, akkor mit csinálok? Nem akarom, hogy bántsa őt, akkor sem, ha nekem millió darabra törik a szívem a visszautasításától.
- Ennek örülök, legalább nem hiszik azt, hogy bunkó vagyok.
Bár ki tudja, mit hisznek, de általában még a csokimázt is felkapargatom a villámmal a tányérról. Csak a kávé, az valahogy nem jön be, de valahogy időről - időre megpróbálom.
- Elég volt egy hét a vizsgák előtt, hogy úgy lemaradjak, mint a csiga az erdei futóversenyen. Te hogy állsz?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660344#post660344][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 19:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660347#post660347][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 19:44[/b][/url]

- Nem is értem amúgy, hogy hogy nem lettem az. Nézd meg a szüleimet. Annyira törvényszerű lett volna, hogy én is egy egoista, hisztérikus bunkó legyek, és láss csodát, nem sikerült.
Tárom szét a karjaimat, mert hát tényleg nem voltam olyan, mint ők, sőt, kinézetre olyan voltam, mint anyám, de odabent, fogalmam sincs, hogy kire hasonlítok, talán senkire. Talán az ufók kicserélték az agyam, mikor megszülettem, mert Nadin és Valentin génjeinek keveredéséből egészen biztos, hogy az antikrisztus született volna meg.
- Azért szerencsés vagy, mert elég okos és elég kitartó vagy ahhoz, hogy elérd a céljaidat.
Nézem én is a fehér cukoráradatot, egy nap ez fog minket megölni, de nem érdekel, amíg egy kicsit jobbá teszi a napjaimat. A kérdése egy pillanat alatt kiszárítja a torkomat, így a kávéhoz járó vizet zavartan magamhoz veszem és lehúzom, mint más a vodkát.
- Igen, jobb lenne, ha túlesnénk rajta.
Bármennyire is igyekeztem, nem lehet úgy csinálni, mintha meg sem történt volna.
- Kezd te. Elmondok mindent, de nem akarom, hogy valami olyasmit mondj, amit nem gondolsz komolyan, csak mert valami olyat mondok, ami befolyásol, úgyhogy kérlek Ash, mondd el te előbb.
Technikailag én már egyszer elmondtam, bár nem éppen a legszebben, de elmondtam neki a lényeget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660351#post660351][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 20:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660354#post660354][b]Ombozi Noel - 2017.02.16. 20:13[/b][/url]

Almásy kisasszony, pub

Alig néhány órája tért vissza Romániából, és bár szívesen maradt volna még néhány napot, hetet, vagy akár egy fél emberöltőt is kedvenc sárkányrezervátumában, a felügyelőjével előre megbeszélt, hathavonta esedékes randevúja olyasmi, amiről sajnos még ő sem késhet el, különben könnyen kínos, fenyegetett helyzetben találhatná magát.
- Kis kezét csókolom! - torkán reszelős hang búg fel, ahogy megáll Léna asztalánál, és ajkait legvonzóbb mosolyára húzza. Jobbjában egy szál vörös rózsa, baljával kigombolja zakója gombját, s a helyiségben futólag körbepillantva helyet foglal a nővel szemben. - Bocsánat a késésért, tudja, nem volt egyszerű megszerezni ezt - bájos tekintettel, de annál huncutabb vigyorral nyújtja át az asztal fölött a tökéletesnek tűnő rózsát - de a kisasszonyért bárkit bármikor feltüzelek.
Ha-ha. Milyen kis vicces ma este valaki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660362#post660362][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 20:38[/b][/url]

Olyan nagyon koncentrálok rá, hogy az számat egészen összeszorítom. Még jó, hogy van rajta rúzs, szép mélytégla szín, így nem látszik, hogy egészen elfehéredik. Hogy ne vágjak hülye fejet, egy apró részen ráharapok az ajkam egy apró szegletére, és amikor azt mondja, szeret, kicsordul a vér, és a fémes íz átjárja a számat.
- Óóó...
Nem hittem volna, hogy az az alkalom annyira fontos volt neki is, mint nekem. Én csak azért akartam kezdetben, mert úgy éreztem, le vagyok maradva, de nem akartam, hogy akárki legyen, tudatosan akartam, hogy vele történjen.
- Volt három fiú, azóta, akik bármit megtettek volna, amit csak akarok, de én a kezüket sem tudtam megfogni. Én nem...
A tekintetem az égnek emeltem, nem voltam képes kimondani, egy pillanatig kínomban néztem a mályvaszín plafont, mielőtt visszaemeltem a tekintetem rá.
- Én csak akkor, veled.
Muszáj valamit csinálnom, bármit, ami lefoglalja a kezeimet, mert el kell vonnom a gondolataimat arról, hogy itt ülök és az érzéseimről beszélek. Ezt apától örököltem, átkozott érzésekről való beszélgetés.
- Mindig is szerettelek Ash, de sosem gondoltam bele, hogy amit irántad érzek, az nem azért van, mert te vagy a legjobb barátom. Erre akkor jöttem rá, amikor ott feküdtem melletted a párnák között a sátorban. Néztem, ahogy alszol, és arra gondoltam, vajon értékel téged a lány, akit átölelsz, hogy vajon jól bánik - e veled, hogy tudja - e, mennyire szereted a citromos ízt, hogy apukád néha viccből átönti az ő samponját a tiédbe, és ezért olyan intenzív illata lesz a hajadnak vagy azt, hogy ő is olyan mélyen magába szívja - e a bőröd illatát, mint ahogy én teszem, amikor megöleljük egymást. Ahogy ott feküdtem, és néztem a nevető felhős takarót a fejünk fölött, miközben Melani ott szuszogott kettőnk között. Akkor jöttem rá, hogy utálom azt a lányt és féltékeny vagyok rá. Nem tudtam, hogy milyen lehet a lány, de nagyon utáltam őt, és ez borzalmasan rossz érzés volt Ash, mert én nem akartam neked fájdalmat okozni, és érted képes lettem volna kedves is lenni vele, érted képes lettem volna álszent lenni. Mert szerelmes vagyok beléd, azt hiszem évek óta.
Fogalmam sincs, hogy tudtam ezt úgy elmondani, hogy ne kapjak sírógörcsöt, de végül csak megtörtént, és kimondtam mindent.
- Ja, még valami. A kezed, nagyon vonzó kezed van, csak, hogy tudd, még jól jöhet ez a tudás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660367#post660367][b]Almásy Léna - 2017.02.16. 20:45[/b][/url]

Szája széles mosolyra, arra az igazi fogvillantósra húzódott, ahogy megpillantotta pártfogoltjainak legkedvesebbikjét. Pár évvel korábban, amikor esténként még Dwayne-nel beszélték át a nap fontosabb történéseit egy film és némi rakott krumpli társaságában, hallott ezt-azt Noelről, de álmában sem gondolta volna, hogy egyszer még az ő vállát fogja nyomni a fiú minden egyes tette. Hivatalosan ő felel érte, s tekintve, hogy nem a tipikus nyakra lépő felügyelők táborát erősíti, megállapodtak a fiúval a hathavonta megejtendő élménybeszámolóban. Ebből viszont nem enged.
 - Ó, nocsak! De kisimult valaki - vágta rá amolyan köszönés gyanánt, majd szúrós tekintetét a gyönyörű rózsára szegezte - Köszönöm! De ugye ezt nem azért hoztad, mert véletlenül felgyújtottad a rezervátumot vagy eltettél valakit láb alól? - jobbos szemöldöke úgy két centit feljebb szaladt, de még mindig mosolyogva a virágért nyúlt - Mert ha igen, figyelmeztetlek, hogy szétrúgom a valagad, mielőtt kimondhatnád: sajnálom.
Almásy kezdetnek igen erős...
 - Hogy tetszett Románia?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660378#post660378][b]Ombozi Noel - 2017.02.16. 21:31[/b][/url]

Almásy kisasszony, pub

Tekintete alig észrevehetően kerekedik ki az auror első hozzáfűzött szavaira. In medias res, még hátra sem dőlt, a nő máris célozgat. Tudna Nádjáról? De hát honnan? Valaki lefényképezte volna őket? Nem, biztosan nem. Lénának talán csak sikerült pont beletrafálnia. Előfordulhat.
- Ne sértsen meg, ez még viccnek is rossz... - "na de kérem" pillantással billenti oldalra a fejét, majd egy mély, színpadias sóhaj kíséretében folytatja. Mégis, a szemeiben, a vonásaiban, de még a szája állásában is ott motoszkál valami huncutság, ami előző szavait egy szempillantás alatt hiteltelenné teszi.  - Most az éves kongresszuson voltam, és még mielőtt megkérdezné, elárulom, hivatalos meghívom volt az eseményre. Az egybefüggő öt hónapos gyakorlat pedig... fantasztikus volt. Kár volt visszajönnöm.
Utolsó szavait már éppen csak, hogy hallani, azokat az orra alatt motyogja. Hirtelen, elhamarkodott kijelentés erős belső meggyőződéssel.
- Mit kérsz inni? - minden gond nélkül vált át tegezőviszonyba, elvégre már bőven felnőttkorú, és mintha Léna is engedélyét adta volna a legutóbbi találkozásukkor. Arcára visszatérő mosollyal pillant fel a szemben ülő nőre, majd int az egyik kiszolgálónak, ha van néhány szabad perce, fáradjon oda hozzájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660379#post660379][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 21:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660392#post660392][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 22:14[/b][/url]

Az ő életében volt más, de csak azért, hogy elterelje a figyelmet, aztán ő fiú, az más, gondolom. Én nem is ítélem el, de örülök neki, hogy én magam nem csináltam hülyeséget. Nem akarok olyan lenni, akinek ha egyszer számot kell adnia az életéről, a fiúk miatt egész estés mozifilmet kap zárásként. Viszont remélem azt is, hogy nem bánja, hogy nem. Mert így valószínűleg az igazi első alkalmunk majd tényleg különleges lesz.
- Nem tudhattam, hogy nincs másik lány.
Láttam lányokat, akik mosolyogtak rá, lányokat, akiket utáltam, bár magam sem tudtam akkor, hogy miért. Mindig arra fogtam rá, hogy csak rossz passzban vagyok, az fel sem merült bennem, hogy az érzéseim miatt van, amiket akkor még magamnak se mertem bevallani. Ujjaimat a csuklójára fonom, az érintése olyan, mintha áramot vezettek volna belém.
- Van még valami.
Olyan szép a pillanatnyi nyugalom, ugye? De jobb ezen most túlesni, ha már ilyen szépen eljutottunk addig, hogy kimondtuk a dolgokat.
- Elmondtam apának, hogy már nem vagyok érintetlen és azt is, hogy veled történt, hogy én akartam, én vettelek rá, mert megbíztam benned, és tudja azt is, hogyan érzek irántad. Cserébe ő is beavatott abba, hogy miért viselkedik mostanában furán, és igazad van, szeret valakit.
Azt nem mondhatom el neki, hogy az apám az apjába esett bele, ez a része talán túlságosan is morbid lenne a kialakult helyzetünk első órájának. Viszont én nagyon sok mindent megértettem a két apával kapcsolatban.
- Úgy érzed, hogy képes lennél engem nyíltan vállalni? Mármint tudom, hogy ez most új még, de tudnom kell, mert nem akarok neked kellemetlenséget okozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660398#post660398][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 22:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660404#post660404][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 23:01[/b][/url]

- Olyan hülye vagy.
Jelentem ki teljesen higgadtan. Ujjaimat kicsúsztatom az ujjai közül, és felkelek, lopva lesimítva a szoknyámat. Az azért látszik, hogy a betegség alatt fogytam, nem is keveset, de nagyon remélem, hogy a sütemények és az éjjeli nasi, ami még rám vár, mert bizony már most vágyom egy nagy adag melegszendvicsre, majd helyrerakják a kinézetemet. Az asztalt megkerülve lehuppanok Ash mellé, féloldalasan felé fordulva.
- Nem vagyok trófea, Ash.
A ki ne vállalna fel kérdéssel nem tudok mit kezdeni. Tudom, hogy egoizmus nélkül is igaz a kijelentés, hogy majdnem bárki. De csak azért mert van bennem véla vér. De a felszín alatt sokkal több minden van, és ezt ki ne tudná jobban, mint ő. Közelebb csúsztam egy picit hozzá, és mélyen a szemébe néztem, de már legalább elfojtottam magamban azt, hogy valami hülye megjegyzést tegyek mielőtt megcsókolom. Először csak finoman, majd mivel senki sem láthatott minket ebből a szögből egy picit, de tényleg csak egy picit hevesebben és akaratosabban is.
- Nos, könnyek és bénáskodás nélkül erre futotta.
Oké, a végén azért csak ki kellett mondanom valamit még, csak nem tudok csendbe maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660413#post660413][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 23:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660415#post660415][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.16. 23:42[/b][/url]

- Ennek örülök.
Nevetem el magam, miközben a villámért nyúlok, hogy egy nagyobb darabot levágjak a sütijéből és belapátoljak a szájába. Nem vagyok oda a citromos dolgokért, de most úgy éreztem, hogy szükségem van rá, amúgy is, nekem már csak egy fél sütim maradt, az is az asztal másik felén, és nem mintha az olyan messze lenne, vagy ezek az asztalok olyan nagyok lennének, de jobb, ha tudja, mire számítson. Nekem nem gyöngysor kell, sokkal többre értékelem, ha kaját adnak. Ez elég szánalmas? Kicsit talán.
- Nos, a következőt akkor kapod, ha megértettem a tananyagot.
Jelentem ki határozottan, kicsit hátradőlve. Megvallom, a hat süti után még tényleg be tudnék nyomni egy kis pizzát vagy gyrost. Azt hiszem a szervezetem most jött rá, hogy közel két hétig mindent kidobott magából és most nyolcszor olyan éhes lettem, mint előtte.
- Van kedved ma tanulni velem? Apa Pesten van, nem jön haza csak jövőhét pénteken, úgyhogy jól jönne, ha lenne ott velem egy okos ember, aki érti is az anyagot, és igen Ash, csak azért csináltam ezt az egész drámát végig, mert közeledett a vizsgaidőszak. A szünetben még elvisellek, de aztán vége.
Miközben magyarázom neki a tényállást, pakolok. Régebben simán benyalattam volna bárkivel ezt a szöveget, de most olyan boldog és nyitott vagyok, hogy nem tudok hihetően színészkedni. Ezért vagyok alkalmatlan erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660416#post660416][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.16. 23:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660628#post660628][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 19:33[/b][/url]

Végre minden rendben van. Nem is tűnt fel, hogy mennyi mindent szétpakoltunk, meg, hogy mennyi minden koszos lett. Ash csinált nekem kakaót éjjel, olyan tökéleteset, mint amilyet csak ő tud, és végre megértettem a jogot is, amit azt hittem akkor sem fogok, ha szerencselevet iszok. Na nem mintha lenne szerencselevem, mert akkor bizony az elmúlt két hetet azzal éltem volna túl. Viszont minden áldozatnak végül megvan a maga gyümölcse. Nekem Ash. A legédesebb és legtökéletesebb ember a világon. Az enyém, és senkinek sem adom, nem ám, soha. Ennek megfelelően egész nap úgy nézek ki, mint valami elmebeteg, vigyorgok, mintha pénzt kapnék érte. Már szabályosan fáj az arcom, de nem tudom abbahagyni, ahogy az éneklést sem, igaz nem minden disney dal megy kívülről, így néha csak nyenyegek, de legalább igyekszem. A reggeli posta között hevert egy firka is, hogy igazoljak alibit, mert Ráhelnek mennie kellett, de ma átjön és mindent megmagyaráz. Persze Zója járt itt, mondtam neki, hogy a kastélyba ment a szőke lányzó, mert fent hagyta a jegyzeteit, és ma tovább tanulunk. Szemrebbenés nélkül mondtam neki, hogy tegnap is tanultunk, és egész jól ment a dolog. Ez a része igaz is volt, csak az nem, hogy Ráhellel. Meg aztán arról is hallgatnom kellett, hogy a fél éjszakát csókolózással töltöttem, mert bizony így történt. Viszont más nem, mert nem akarom, hogy valamit elsiessünk. Apa csak pénteken jön haza, így a készülő vacsihoz nagyon remélem, hogy Ráhel csatlakozik, addig pedig, amíg meg nem érkezik, előveszek egy könyvet, és figyelmesen olvasni kezdem a tanácsokat és az okosságokat benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660633#post660633][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 19:46[/b][/url]

Még most sem tudom elhinni azt, ami történt. Oké, nagyon reménykedtem benne, hogy majd megbocsát, hogy ha mást nem is, legalább szánalmat kelt benne az ázott kutya kinézetem, de arra végképp nem számítottam, hogy... megrázom a fejem, mert lassú kúszásban kell közlekednem még az utcán is.
Szörnyen érzem magam, amiért így átvertem Zóját, de biztos vagyok benne, hogy majd ha mindezt elmesélem, meg fogja érteni, hogy ezen a döntésen az életem múlt, most viszont törlesztek.
- Tudom, ez édes kevés... nagyon sokkal lógok neked - azért egyből a csokit nyújtom Francinak, ahogy belépek az ajtón. Nem bíbelődök csengetéssel, tudom, hogy a ház ura nincs itthon, és amúgy is... attól, hogy Franci elköltözött, még ugyanúgy a majdnem testvérem, így persze, hogy itt is otthon érzem magam.
- Esküszöm, ha nem ismernélek, azt hinném, Cupido betalált, vagy valami ilyesmit - nézek végig vigyorogva a felnőttebb másomon. Ez már nagyon rég kiderült, nem csak az életünk, mi magunk is hasonlítunk, és igazából még örülök neki, hogy rá hasonlítok.
- Ígérem, többet erre nem lesz szükség, uhh éhen halok - fogom meg a hasam, mert a mai nap csak ezt felejtettem el... enni. Valahogy minden más megint fontosabb volt.
- Meg szomjas is, van valami innid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660646#post660646][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 20:14[/b][/url]

- Jobban tetted, hogy nem mentél haza, ezt a kinézetet nem magyaráztad volna ki. Szívtál?
Az utolsó kérdésem teljesen jogos, ahogy felkelve agy ágyamról elveszem a csokit, és belenézek a szemébe, majd inkább biccentek neki, hogy nézze meg maga. Csoda, hogy nem állította meg senki, és vitte azonnal Zója elé, hogy aztán jó kis fejmosást kapjon, aztán persze én is, amiért hazudtam neki.
- Umm, tíz perc múlva kész a kaja, szerintem addig zuhanyozz le.
A szekrényemhez lépve kiveszek számára egy törülközőt és tiszta ruhákat, amiket felhúzhat.
- Ha Zója beállít, nem akarok magyarázkodni, ma már keresett, de azt mondtam, hogy a jegyzeteidért mentél.
A hangom végig megértő, tényleg nagyon rosszul néz ki, és én nem akarom tetézni, csak azt szeretném, ha egy kicsit össze tudná szedni magát, elvégre biztos nem repesnének a szomszékot, ha most éppen azzal rohangálnék át, hogy a lány, aki elméletben nálam volt tegnap éjjel összeesett, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
- Addig hozok fel kaját.
Remélem, hogy amíg lezuhanyzik, nem lesz baja, így bátran magára hagyom, hogy a már tényleg kész vacsit kivegyem a sütőből, és ízlésesen két tálra pakoljam. Két hatalmas adagot rakok ki, mert én is éhes vagyok, rá meg rá is fér, hogy egyen. Tejfölös rakott csirke, rizzsel, egy bögre gyógyító húsleves, mézes eprestea, baracklé és egy kis brownie. Ennyire futotta ma. A két tálcát magam előtt lebegtetve sétálok vissza a szobámba, és helyezem őket a kis dohányzóasztalra, amihez két zöld puffot húzok. Amíg várakozom, továbbolvasom a könyvet, mert bizony ez most egy nagy projekt része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660652#post660652][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 20:34[/b][/url]

- Dehogy - kerekednek el a szemeim, mert még a feltételezés is durva.
- Akkor csináltam rosszat, mikor veletek szilvesztereztem. Egyébként emlékszel a srácra, aki megcsókolt éjfélkor? Mert én nem - jut eszembe, de még most sem érdekel túlzottan, a mi kapcsolatunk akkor kezdődött, és tartott vagy három másodpercig, aztán üvöltve rohant a barátaihoz. Igen, életem első csókja így csattant el.
Felnevetek, mikor megint zuhanyozni küldenek, bár tényleg nem vagyok túl jól. Lehet, a megelőző bájitalt megelőzték. Pedig hiába a kinézet, ennél jobban nehezen érezhetném magam, mármint itt belül, egyszerűen most minden megint olyan jó, és soha nem akarom azt tapasztalni, ami volt.
- Figyu? Nekem adod ezeket? Tök jól nézek ki - csillogó szemekkel pördülök meg előtte, nem törődve a ténnyel, hogy Franci fél ruhásszekrénye már nálam van. A másik fele persze Mináé volt, nekem úgy igazából sose kellett még ruhát vennem, simán le tudom lejmolni a csajokat, nekik legalább van ízlésük.
- Nagyon utálom magam. Örökbe fogad majd, apámmal meccsel, én meg az első adandó alkalommal kijátszom őt - rázom meg a fejem, mert hiába volt ez létfontosságú, hatalmas bűntudatom van.
- De több ilyen nem lesz, mihelyst lenyugszanak a kedélyek, beavatom őt is, csak előbb téged... annyi minden mesélni valóm van...- sóhajtok fel, mert jelen pillanatban azt sem tudom, hol kezdjem.
Amint megjön a kaja is, úgy vetem rá magam, mint aki hetek óta most lát először ételt, s csak miután annyit tömtem magamba, hogy jól legyek, kezdek csak el mesélni.
- Arlennél voltam... tegnap. Ott is aludtam, de hazahozott, és tényleg csak aludtunk. Szóval... izé 14.-én szerelmet vallottam neki... aztán ott hagytam, mert nem reagált semmit, és a végére tök cikinek éreztem. Tegnap délután meg lehívott a suli elé, és feldobta, hogy akkor legyünk egy pár, de annak meg a vége az lett, hogy pofon vágtam, és leléptem. Aztán miután neked írtam, felszálltam az első vonatra, szakadó esőbe mentem a házukhoz, és dekkoltam a lépcsőn órákon keresztül, csak hogy bocsánatot tudjak kérni tőle, mert tényleg egy idióta voltam... és hát... - a végére elvigyorodok, pedig beszéd közben fájdalmas grimaszokat vágok, mert nem esik jól még csak vissza gondolni se rá.
- Franci, én nagyon szeretem őt... - harapok az ajkamba, életemben először mondom ezt ki így... így tényként közölve, kételyek nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660655#post660655][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 20:51[/b][/url]

- Persze, a tiédek lehetnek, úgyis épp válogatni készültem, mert már nem férek el a szekrényemben.
Amikor megvettem a színes kardit imádtam, de aztán valahogy sosem jött olyan alkalom, hogy hordjam is, végül úgy voltam vele, hogy majd alkalomadtán odaadom Ráhelnek, neki jobban állna. Minának nem, mert a bőrszíne sötétebb, mint a miénk, és nagyon nem passzolnának össze, ő inkább a kék színekben néz ki jól.
- Háááh, én megmondtam! Te meg lehülyéztél, de nekem lett igazam!
Elégedetten és a puffról majdnem leesve jelentem ki ezt neki teljesen büszkén. Igen, igen és igeeeen, már ezer éve megmondtam neki, hogy szerelmes Arlenbe, és mit csinált? Hát elküldött melegebb éghajlatra, hogy ő aztán nem, nem is érti, hogyan feltételezek ilyesmit. Pedig igaz volt. Elégedetten iszok egy nagy kortyot a barackomból, mielőtt rápillantanék.
- Csak azt nem értem, hogy miért vágtad pofon. Bevallottad neki, hogy szereted, majd leléptél, aztán amikor ő azt mondta járjatok, felpofoztad és leléptél, majd megkockáztattál egy tüdőgyulladást, hogy bocsánatot kérj tőle.
Elég drámai ez a lány, bár én sem vagyok jobb, hiszen Ash hasonló körülmények között kapta nyakába az égi áldást, azzal a különbséggel, hogy én nem ütöttem meg, csak összekentem a pólóját.
- Nagyon boldognak tűnsz.
Állapítom meg vigyorogva. Remélem, hogy Arlen nem fogja kihasználni, mert olyan kis ártatlan és naiv még. Szeretném, ha boldog lenne, lassan rendeződik az élete végre.
- Zója szerintem meg fogja érteni. Az az igazság, hogy az egész családunk egy hatalmas szappanopera.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660657#post660657][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 21:08[/b][/url]

- Én meg pont nagyobb szekrényt kaptam az új szobámhoz. Jujj azt majd meg kell nézned, tökre nem dedós már, és csak egy Arlenes kép van, amin rajta vagyok én is - húzom ki büszkén magam, mert utólag belegondolva, tényleg kicsit furcsa lehetett, hogy mindenhol a fiú van, de... azóta megismertem.
- Jó, oké.... Na és te, bevallottad már Ashnek, hogy szereted? Vagy te is még a magadnak is tagadod fázisban vagy? - kontrázok vissza viccelődve, mert náluk viszont már évek óta megy a huzavona, ami csak eleinte volt vicces, mikor belecsöppentem, mára már... inkább történjen már valami érzést csal elő.
- Miss Tökély - forgatom a szemem, mert Rosiet ő is ismeri, egy házban vannak, engem meg a csajtól már eleve levert a víz, most már okom is van, amiért utálhatom.
- Ki hitte volna, ők Roxfortban jártak, és tuti, hogy Arlen még most is szereti... És mert annyira látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan az egészet, csak valamiért nem akarta, hogy kikerüljek a képből... aztán meg csak úgy benyögte, hogy elmegy három hónapra turnézni, érted? Na, ezért vágtam pofon - biccentek, neki azt értenie kell, hogy nem csak úgy bedobjuk ezt, aztán kezdjek vele, amit akarok.
- Most már az is vagyok, úgy tényleg... - soha életemben nem mondtam még ilyet, de most úgy tűnik, rendeződnek a dolgaim, és igazából tényleg csak boldognak kell lennem.
- Én is ebben hiszek, ő mindent megért. Sajnálom, hogy igazából nem ő az anyám, mindig is egy hozzá hasonlóra vágytam - mégis fanyar mosoly kúszik az arcomra. Bár egyre kevesebbet gondolok rá, mégis ott lappang bennem, hogy van valahol egy valódi, aki nem is kíváncsi rám, meg apámnak is csak púp vagyok a hátán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660663#post660663][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 21:40[/b][/url]

- Megnézem mindenképpen, terveztem, hogy átmegyek, csak mostanában apa sokat volt itthon, és kihasználtam a vele tölthető órákat.
Azt nem teszem hozzá, hogy miért volt itthon, hiszen az egy olyan horderejű titok, melyet ha elmondanék, soha többet nem lennék képes elviselni magam. Az az éjszakai beszélgetés mindennél többet jelentett, és az is, ahogy aznap éjjel viselkedett. Őszinte volt velem, én őszinte voltam vele, és nem tett semmi rosszat, bár van egy olyan érzésem, hogy azért vállalta be a darabot, hogy ne legyen itthon, mert sejtette, hogy most, amikor Ash átjön, nem csak a tanulással foglalkozunk majd.
- Büszke vagyok rád. Ne a látszatot szeresd, hanem a fiút, és akkor minden tökéletes lesz.
Szeretek ilyen pozitívan állni a szerelemhez, és hinni, hogy tényleg, ha megvan az igazi, akkor semmi sem állhat az útjába a dolognak. Rosiera bólogatok, tudom, hogy ki ő, nekem szimpatikus lány, bár nem sok kontaktom volt vele, tetszett a szép vörös haja, és ennyi.
- Mindenkinek vannak exei, akik elkerülhetetlenek.
Ash is mondta, hogy volt neki is, figyelemelterelésként. Bármelyik lány lehet az, de azt hiszem jobb, ha nem tudom, hogy ki, mert akkor akaratlanul is összehasonlítanám magunkat.
- Elmegy? Elkezdtek járni, és ő lelép három hónapra? Elég merész.
Én nem szeretném a kapcsolatom elejét távkapcsolatban tölteni, egy idő után persze érthetően alakulhatnak úgy a dolgok, hogy az ember párja messzebb kerül egy kis időre, de hosszútávon az sem egészséges, szerintem. Aztán ki tudja, mindenkinek más jön be.
- Igazából én is. Sokáig. Nadin annyival másabb, mint a húgai, de szerencsére én nem hasonlítok rá, apára inkább, és nagyon remélem, hogy ez így is marad, mert nem akarnám a férjem kitenni annak a stílusnak.
Nem sok emlékem van anyámról, de jobb is, nem igazán hiszem el, hogy ilyen ember tényleg létezik, és elnézve az öcséimet, ők sem lettek másabbak, mint ő, csak ellentétben velem, ők szerencsére azt sem tudják, hogy a testvérük vagyok.
- Am, Ash. Hát, úgy másfél hete lázasan átmentem hozzá, csinált nekem kakaót, és valahogy oda lyukadtunk ki, hogy ő viccesen megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint aki féltékeny, én meg elsírtam magam, a fejéhez vágtam, hogy na és ha igen, akkor mi van, mert hát ez van, szerelmes vagyok belé. Szerencsétlen, nézte, ahogy eltorzult fejjel bőgök és még le is szidom, amiért szerelmes vagyok belé. Haza akartam jönni, de végül nem engedett, pedig csak a sövényen kellene átlépni. Aludtunk, reggel meg, hogy ne zavarjam a tanulásban, hazajöttem, egy hétig csak hánytam onnantól, hogy megmondtam neki, mi van.
Tartok egy kis szünetet, iszik egy kortyot, mert végül is olyan, ez, mint az első felvonás, kell a nagy hatásszünet.
- Tegnap már ehettem rendesen, így elmentem a cukrászdába, ott tanultam békésen és egyszer csak rámköszönt és leült velem szembe. Nagyon béna helyzet volt, próbáltam hétköznapian viselkedni, de szerintem értette, hogy szerencsétlenül érzem magam. Megkérdezte, hogy megbeszéljük-e, én igent mondtam, és megkértem, hogy mondja el először ő, hogy mi van. Elmondta, hogy szeret, azóta, hogy két éve megtettük. Hogy valahogy azóta más lett minden, de végül is, gondolom azért nem mondott semmit, mert én annyit mondtam neki, hogy csak túl akarok esni rajta, és hogy benne megbízom, azért szeretném, ha vele történne. De ez csak feltételezés. Én meg úgy mindent rázúdítottam, szerencsétlenemre. Aztán a szép kezeivel megfogta a kezeimet, és megkérdeztem tőle, hogy fel akar - e vállalni, vagy inkább csak úgy titokban legyünk? Erre közölte, hogy hülye vagyok. Majd áttanulta velem a fél éjszakát, hogy megértsem a jogot, de végre megértettem, hát ennyit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660775#post660775][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.18. 21:22[/b][/url]

- Ez érthető, de akkor sem kellett volna elmenned - szomorodok el kicsit, mert igazából tök jó volt úgy együtt lakni. De persze, megértem, hisz ők jobban vannak az apujával... elvileg.
- Aha csak félek, hogy az nem elég, és a végén padlót fogok... sokkal könnyebb lenne, ha nem ismerné fél világ - forgatom meg a szemem, mert azt sose gondoltam volna, hogy pont ez lesz a bajom. Az meg a másik, hogy akkor nem lépne le három hónapra.
- Ehm... nem járunk, csak... nem tudom, meglátjuk, mi lesz. Ki fogok készülni, tudod, mennyire nem bírom a bizonytalanságot - sóhajtok fel, az az egyetlen gyengém, de nem baj. Szoktatom magam a "majd lesz valahogy" gondolathoz. De nehéz, nagyon nehéz.
- Miért ő milyen? - pislogok Francira, nem igazán szokott az anyjáról beszélni, sokszor el is felejtem, hogy neki van. Na meg tényleg érdekel, a vélák milyenek.
Felvont szemöldökkel hallgatom végig a beszámolót, aztán néha elnevetem magam, néha meg felszisszenek. Összességében viszont nekem az a srác nem szimpi, bár ezt nem érzem, hogy közölnöm kéne vele, ő jobban ismeri, régebb óta. Meg azt is tudom valamennyire, hogy csak azért, mert így most elveszi tőlem Francit, és miatta rám már annyi ideje nem is lesz, amibe még csak belegondolni is szörnyű.
- Na de jó, örülök nektek, de azért közöld vele, hogy ha megbánt, ellátom a baját az ütőmmel. Erről jut eszembe, tudod, mekkora balhé volt, mikor közöltem apuval? Azóta nem is beszéltünk, úgy összevesztünk. Pedig tényleg csak hobbi a kviddics, és megfogadtam, mihelyst megrándul a csuklóm, már abba is hagyom, de hajthatatlan. Most meg igazából már tök mindegy, mert oké... látom én rajta, hogy rosszul esik neki, hogy ennyire Zójához akarok tartozni, de ne már, hogy most kap észbe. Én nem tudok úgy megbocsátani neki, ahogy te. Főleg miután otthagyott a téren... vagyis elfelejtett értem jönni, és Arlennek köszönhetem, hogy nem lett bajom belőle - halkan beszélek, mert gondolni se igazán akarok arra, ami ott akkor történt.