[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660354#post660354][b]Ombozi Noel - 2017.02.16. 20:13[/b][/url]

Almásy kisasszony, pub

Alig néhány órája tért vissza Romániából, és bár szívesen maradt volna még néhány napot, hetet, vagy akár egy fél emberöltőt is kedvenc sárkányrezervátumában, a felügyelőjével előre megbeszélt, hathavonta esedékes randevúja olyasmi, amiről sajnos még ő sem késhet el, különben könnyen kínos, fenyegetett helyzetben találhatná magát.
- Kis kezét csókolom! - torkán reszelős hang búg fel, ahogy megáll Léna asztalánál, és ajkait legvonzóbb mosolyára húzza. Jobbjában egy szál vörös rózsa, baljával kigombolja zakója gombját, s a helyiségben futólag körbepillantva helyet foglal a nővel szemben. - Bocsánat a késésért, tudja, nem volt egyszerű megszerezni ezt - bájos tekintettel, de annál huncutabb vigyorral nyújtja át az asztal fölött a tökéletesnek tűnő rózsát - de a kisasszonyért bárkit bármikor feltüzelek.
Ha-ha. Milyen kis vicces ma este valaki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660378#post660378][b]Ombozi Noel - 2017.02.16. 21:31[/b][/url]

Almásy kisasszony, pub

Tekintete alig észrevehetően kerekedik ki az auror első hozzáfűzött szavaira. In medias res, még hátra sem dőlt, a nő máris célozgat. Tudna Nádjáról? De hát honnan? Valaki lefényképezte volna őket? Nem, biztosan nem. Lénának talán csak sikerült pont beletrafálnia. Előfordulhat.
- Ne sértsen meg, ez még viccnek is rossz... - "na de kérem" pillantással billenti oldalra a fejét, majd egy mély, színpadias sóhaj kíséretében folytatja. Mégis, a szemeiben, a vonásaiban, de még a szája állásában is ott motoszkál valami huncutság, ami előző szavait egy szempillantás alatt hiteltelenné teszi.  - Most az éves kongresszuson voltam, és még mielőtt megkérdezné, elárulom, hivatalos meghívom volt az eseményre. Az egybefüggő öt hónapos gyakorlat pedig... fantasztikus volt. Kár volt visszajönnöm.
Utolsó szavait már éppen csak, hogy hallani, azokat az orra alatt motyogja. Hirtelen, elhamarkodott kijelentés erős belső meggyőződéssel.
- Mit kérsz inni? - minden gond nélkül vált át tegezőviszonyba, elvégre már bőven felnőttkorú, és mintha Léna is engedélyét adta volna a legutóbbi találkozásukkor. Arcára visszatérő mosollyal pillant fel a szemben ülő nőre, majd int az egyik kiszolgálónak, ha van néhány szabad perce, fáradjon oda hozzájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674394#post674394][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 12:36[/b][/url]

Minabella

Nemrég hagyta el a közeli ispotályt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is nyugodt életet fog élni, és betartja azt a néhány szabályt, amit az ötvenes éveiben járó gyógyító kiszabott rá. Nincs tüzeskedés, nincs hoppanálás, nincs illegális üzletelgetés. A megengedett stresszfaktor nulla. Helyettük azonban minden gond nélkül élvezheti a következőket: ágynyugalom, friss levegő és oltári menő nagypapa-mód.
Kissé megrogyva, botjára támaszkodva áll meg a cukrászda kirakata előtt, még mindig sajgó lába szemlehunyásra készteti. A fogai összekoccannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674398#post674398][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 12:51[/b][/url]

Minabella

Hallja a mellette gyorsan elhaladó lépteket, és a megtorpanást is, de csak az ismerős női hangra nyitja ki szemeit, hogy a kirakat visszatükröződő üvegében pillantsa meg először Minát.
- Én, én... szia - köszön félhangos, éppen csak meggyötört hangon, míg a lány felé fordul, és botja segítségével közelebb biceg hozzá. - Ünnepi bevásárlás? Mondanám, hogy segítek, de - néma magyarázatként pillant le sánta lábára, és megvont vállakkal, féloldalas mosolyával folytatja. - ...asszem csak a terhedre lennék. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674404#post674404][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 13:11[/b][/url]

Minabella

Mindentértően bólogat, még ajkait is lebiggyeszti kissé, ahogy az egyetemista lányt nézi.
- Nekem is haza kellene mennem, de így nem akarok - feleli, és szegény anyjára gondol, aki ha így meglátná, bizonyosan azon nyomban szörnyet halna. - Az otthoniak nem tudják, hogy mi történt. Sőt, gyakorlatilag egy-két emberen kívül senki sem tudja. Nem híresztelem, hogy még hoppanálni sem tudok rendesen.
Kínjában elneveti magát, majd botja nyelére pillantva változtat annak fogásán. Hosszútávon igen kényelmetlen kiegészítő, nyomja a csuklóját, az alkarját, és mindenét, amihez csak hozzáér.
- Hmm - összepréselt szájjal emeli vissza fáradtnak ható tekintetét Minabellára, majd biccent egyet, és fejével a cukrászda ajtaja felé bök. - Ha nem sietsz, szívesen meghívlak egy kávéra. Beszélgethetnénk.
A lány kérdésére ismét nevetni kezd, hangja viszont már sokkal őszintébben és vidámabban cseng. Ott a pont.
- Gyere, bent elmesélem - szabad kezével Mina válla után nyúl, hogy ha szökni is próbál, ne engedje. Bicegve indul el az ajtó felé, gondolatait úgy fűzi tovább. - A meghívást pedig köszönöm, de talán nem kellene így találkoznom a szüleiddel. Apádnak nem kéne erről tudnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674413#post674413][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 13:29[/b][/url]

Minabella

Egy pillanatra megdermeszti a gondolat, hogy Mina talán belelát a fejébe, hiszen épp az imént mondta ki azt, amire ő maga is gondolt.
- Nem, és gyanítom apám még meg is verne, ha így esnék haza - halvány mosollyal egészíti ki a lány szavait, majd kissé értetlenül megcsóválja a fejét. - Dehogyis. A kávéfogyasztás nem látszik meg az emberen, vagy nemt'om.
Őszintén, még soha az életben nem gondolkodott el ezen, de aranyosnak tartja Minabella rémült hangját.
- Na, pont ezért foglalkozna inkább velem - neveti el magát, és miután rábólint a helyválasztásra, a helyiség egyik legbelsőbb asztalához sétálnak. Ott kiegyenesedik, és testsúlyát az ép lábára helyezve a falnak támasztja botját, majd egy még ügyetlennek tűnő, de már ügyesnek számító mozdulattal levágódik a székre, szemben a volt levitás kisasszonnyal. Tényleg, még nem is gratulált neki!
- Az utóbbi időben durván összefolytak az események, így lemaradtam a ballagásodról, de gratulálok - kiszélesedő mosollyal, az asztal fölé görnyedve, összefont ujjai fölött figyeli Minát. - Mit tanulsz az egyetemen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674461#post674461][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 14:44[/b][/url]

Minabella

Zöldes tekintete elidőzik Mina arcán; fontolgat, latolgat, elfogadja-e a lány meghívását, vagy inkább ne, valóban szívesen látnák-e, vagy csak zavarná a családi ünnepet. Végül cuppant egyet, és mély levegőt véve széttárja a karjait.
- Rendben van, elmegyek, úgyis régen láttam már édesanyád - oldalra billenő fejjel válaszol, és így is hallgatja tovább a ballagás részleteit. Zója zokogástörténetének hallatán vonásai ellágyulnak, szája együttérző mosolyra húzódik. - Ez természetes. Nagyon büszke rád, és lehet is. Gyönyörű, értelmes felnőtt nő lett belőled, és valljuk be, a nevelésedben nem sok segítsége volt.
Noel legnagyobb vágya - a sárkányok közelségén kívül - a saját család és gyerekek, már nagyon régen erősen dominál benne, de pontosan azért nincs még megvalósítva, amiért Minának csonka családban kellett felnőnie. A sárkányok egyébként sem ígérnek az embernek hosszú életet, úgy meg aztán tényleg felesleges nősülni és apai örömök elé nézni.
Elrévedezését a pincér érkezése zavarja meg, mire hátradől, és egy fekete tea rendelése után visszafordul Minához.
- Izgi... - mondja összehúzott szemöldökei alatt, sűrűn pislogva. Nem, még csak leplezni sem akarja, hogy számára a lány most épp kínaiul halandzsázik. Vagy ő maradi, vagy... igen, valószínűleg ő ragadt meg a középkorban, a bestiái között.
Minabella vizslató szemeire és kérdésére önkéntelenül is felvonja szemöldökeit, s vigyorra nyíló ajkai közül előbukkannak fogai is.
- Volt egy kiskocsmai üzlet - kezd bele visszafojtott hangon, rákönyökölve az asztal lapjára. - Egy számomra nagyon értékes sárkány fogához jutottam hozzá, csak épp a volt tulaj, mint később kiderült, a pénz ellenében sem kívánt megszabadulni tőle. Én meg... némi huzavona után hoppanálni akartam.
A pincérfiú ismét feltűnik, mire Noel elcsöndesül, és csak azután folytatja tovább, hogy ismét kettesben maradnak.
- A figyelmes úr erre belevágott a combomba egy másik, mérgezettnek bizonyuló fogat, én meg megzavarodva amputoportáltam valahova Pest környékére - homlokráncolva emlékszik vissza a történtekre. - Egy auror kutyája talált rám, mázlim volt. A nyelvemet elharaptam, a fél vesémet meg még az út során elhagytam. De jól vagyok, a börtönt is megúsztam.
Szája szegletében kisfiús huncutság ül, és bár tudja, hogy ebből komolyabb baja is származhatott volna, imádja az egészet. Különleges, adrenalindús élmény volt, amit nem cserélne el semmire sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674483#post674483][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 15:25[/b][/url]

Minabella

Még, hogy a férfiak a perverz disznók! Nyilvánvalóan. Elnyíló ajkakkal pillant Minára, hiszen először el sem jut az agyáig, melyik szófordulata akasztotta meg a frissen szingli leányzót.
- Ne csináld ezt velem - süti le szemeit az asztalra, és száját megnyalva, fejét ingatva kezd vigyorogni. - Most hogy nézzek Zója szemébe? Hjaj, Minabellám.
Tovább ingatja fejét, majd vesz egy jól látható, mély levegőt, és míg partnere mesélni, ő az időközben megérkező teáját kezdi kavargatni.
- És Amerikában mit tanultál volna? - összébb húzott szemekkel kérdezi, őszintén érdekli a válasz. - Úgy érzem, nem is a tanulás érdekel, inkább a kitörés vágya. Ilyesmit érzek én is.
Egyedül sárkányok közelében érzi magát szabadnak, olyankor színes a világ. Különben minden fakó és szürke. Ez, az itteni élet nem élet. Számára nem. Itt nem más, mint egy magányos, sorvadó test, ami minden pillanatban a családjához vágyik vissza.
- Sose tudni hol bukkansz bele az igaziba - vonja meg vállait, miközben a szemben ülőt bámulja. A szemeiben csodálat bujkál, amiért Mina mindennek ellenére még mindig olyan pozitív, sugárzó személy tudott maradni. Széles vigyorral folytatja. - Zója biztos kiakad, ha fél év múlva bejelented neki, hogy bye, egyetem, hello, nagymama!
A megrovó és aggódó tekintetre futólag elszégyelli magát, és gyorsan bólogatva igyekszik megnyugtatni a lányt.
- Persze, tudom, tudom - mondja neki, és látszik is rajta, hogy tudja. Tudatában van a veszélynek. Ő egyszerűen ilyen hülye. - Nem vagyok boldog. Itt nem jó. Alig várom, hogy végezzek, és itt hagyjam ezt a koszfészket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674512#post674512][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 16:13[/b][/url]

Minabella

Huhuhú, ha más nem is, hát egy dolog biztos: ha Minával közös gyerekük lenne, apa nélkül nőne fel, hiszen Dwayne azzal a lendülettel, hogy Minabella megmutatja neki a pozitív terhességi tesztet, agyonverte volna Noelt. Lelki szemei előtt még látja is a jelenetet, amint apósa szíjat hasít a hátából, aztán egy életre Azkabanba záratja, nehogy véletlenül ennél is nagyobb kárt tegyen egyetlen kislányában. A képzelet tényleg szórakoztatja.
- Nem is lenne rossz egy három-négyéves kissrác - mert hát egyértelmű, hogy fiúk született volna, Noel meg egy kislány... elképzelhetetlen. - Lehet meghozta volna mindkettőnk boldogságát.
Félig-meddig viccelődve, félig-meddig komolyan mondja. Minden más lenne, csomó dolog meg sem történt volna, amit így, hogy megtörténtek, talán már bánna, de ha... túl sok a ha.
- Sajnálom, hogy olyan sokszor megbántottalak - pillant fel egyszer csak a még gőzölgő teájából, szemei őszinteségről árulkodnak. Soha nem kért még bocsánatot, de mindent nagyon bán - még akkor is, ha őszinte volt. A fellángolás is, a játék is. - És tudod mi a legrosszabb? Hogy most is, minden nap valami hasonlót teszek egy másik lánnyal. Mintha nem tanulnám meg a leckét, holott...
Elharapja mondandóját. Pontosan tudja a leckét, csupán... ez ő. Rossz is meg nem is, csalfa is meg nem is. Éppen csak már nem akar ez lenni. Normális kapcsolatra és életre vágyik, valakivel, aki szintén túl van már a csapongó időszakán.
- Látogass meg Romániában, nemsokára ismét gyakorlaton leszek kint - veti fel az ötletet, hátha kedvet kap hozzá a barnaság, és kizökkenve az itteni hétköznapokból, a sárkányok között ő is rátalál a boldogságra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674527#post674527][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 16:49[/b][/url]

Minabella

A kislány hallatán grimaszolva hőköl hátra, majd indulatos fejcsóválásba kezd. Ugyan már, az ki van zárva!
- Ha arra gondolok, hogy egyszer születik egy gyerekem, akkor fiút látok magam előtt - feleli, kezeivel élénken gesztikulálva szavai mellé. - Életerős kis vasgyúrót, igazi rosszaságot, aki pont olyan helyrehozhatatlan csirkefogó, mint én.
Egy lányra vigyázni kell, és a félelem, hogy ha eljön az ideje, éppolyan fiúk fogják körbevenni, mint amilyen ő is volt... egyenesen megőrjítené.
- Én... komolyan tartok attól, hogy mindenkit darabokra tépnék, aki csak ötméteres körzetben megközelíti a lányom - mondja hátradőlve, bögréjét kezében tartva, újabb és újabb kortyot szürcsölve a teából. Megenyhülő vonásokkal, széles mosollyal folytatja. - És hát, lássuk be, azzal, hogy üvegkalitkába zárnám, nem érdemelném ki az apák gyöngye címet.
Mina a következő percben kimond mindent, amit Noel bár gondolatban már ezerszer megfogalmazott, hangosan kimondani még soha nem érkezett. Hallgat, nem felel. Nézi , fürkészi a másikat, figyeli a szája mozgását, a szemeit, legvégül bólint egyet. Köszönöm.
- Várffy legalább menő volt, nem javítós - sokatmondó pillantással száll egykori háztársa védelmébe, de tekintetéből kiolvasható némi büszkeség és hála is. - Ha már nem lesz béna a lábam, körbekísérhetsz az egyetemen, hadd lássam, miből maradok ki - mondjuk, elég valószínű, hogy a mesterképzés után az egyetemi tanulmányokat sem ússza meg. Mindenesetre, reménykedni szabad, hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=676046#post676046][b]Ombozi Noel - 2017.04.20. 18:58[/b][/url]

Kamilla

A korhadt pad háttámlája megreccsen, ahogy sóhajtva hátradől rajta. Kezeit fekete kabátjának zsebeibe rejti, úgy pillant fel Kamillára.
- Van egy nő, akibe beleszerettem - egyszerűen mondja ki a szívén ülő, mellkasára már hosszú hetek óta súlyként nehezülő igazságot. Nem kertel, nincs tovább, érzik ezt mindketten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=676049#post676049][b]Ombozi Noel - 2017.04.20. 19:10[/b][/url]

Kamilla

Elfordítja az arcát, és a felázott földre pislog. Azután némán bólogatni kezd. A torkát szorítja valami megfoghatatlan, kesernyés érzés. A közelgő veszteség.
- Romániában - teszi még hozzá, hogy teljes legyen a kép, és Kamilla is tudja: aznap este, mikor az alagsori szobában rákérdezett, igaza volt, fikarcnyit sem tévedett. Az ezzel kapcsolatos megérzései tökéletesen pontosnak bizonyultak. Tekintetét visszaemelve a lány arcára fűzi tovább szavait. - De nem hazudtam neked, nem történt közöttünk semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=676055#post676055][b]Ombozi Noel - 2017.04.20. 19:39[/b][/url]

Kamilla

Kamilla arcát fürkészi, a szemeit, aztán a szája vonalát figyeli, ahogy megformálja a szavakat. Nem tudja szeretne-e mondani még valamit, a fejében milliónyi gondolat cikázik.
- Jobb, ha egy ideig nem találkozunk - mondja ki, mert bár úgy sejti, Kamilla is egyetért ezzel, ő nem mondaná ki hangosan is. - Sok sikert a meccshez, vigyázz magadra, meg...
...minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=676069#post676069][b]Ombozi Noel - 2017.04.20. 19:58[/b][/url]

Kamilla

A botjáért nyúl, de nem áll fel, csak elpillant a boglyas tér felé. Pocsékul húzza az időt.
- Én mindig - mosolyodik el végül, és belemarkolva a műanyag nyélbe, erőt vesz magán, és feláll. - Ha bármikor... kellenék, ugye tudod, hogy számíthatsz rám?
Kissé összehúzott szemöldökei alatt fordul vissza Kamillához. Nem biztos benne, hogy tudja, de mindenképp szeretné, ha hozzá fordulna akkor, amikor gondja támad. Ő továbbra is itt van, mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=676093#post676093][b]Ombozi Noel - 2017.04.20. 20:15[/b][/url]

Kamilla

Halkan veszi a levegőt, s közben értő szemekkel nézi őt. Biztos benne, hogy Kamillának megvan a véleménye, amit ahelyett, hogy hangosan mondana ki - hogy ő is hallja -, csak magában vágja a fejéhez. Némán ordítva.
Elhúzza a száját, vesz egy mély levegőt.
- Oké - összegzi gondolatait, és bólogatva elfordul, hogy visszafojtott hangon szólaljon meg ismét. Szavai inkább magának, mintsem Kamillának szólnak. - Ha nem akarsz soha többé találkozni, rendben.
Egy év múlva már a rellonban sem fognak összefutni. Még hátrapillant, belenéz a szürke szempárba, azután botját megemelve elindul.
A passzív agressziónak volt idő, mikor engedett, de az igazság az, hogy jól megtanulta a leckét. A javítóintézet bölcs tanár volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=676119#post676119][b]Ombozi Noel - 2017.04.20. 20:35[/b][/url]

Kamilla

Megtorpan, de nem fordul vissza, csak nyel egy nagyot. A szíve dübörög, a mellkasa feszít.
Bólint. Mint aki tudomásul veszi a hallottakat. Egészen pontosan: tudomásul veszi a hallottakat és azt is, amit nem hallott. Hát még mindig nem hiszi el...
Kamilla mindvégig tökéletes volt - és ő ezt számtalanszor el is mondta neki. A probléma az, hogy a kapcsolatuk nem szerelmen alapult. A kirakós egyetlen darabja hiányzott, csak egyetlen darabka, mégis...
Nádjá megmutatta neki, hogy milyen fontos az a hiányzó darab - anélkül nem lehet teljes a kép.
És még csak nem is tudott róla.
Bólint. Mint aki tudomásul veszi a hallottakat. Mint aki megköszöni a jó kívánságot. Nincs mondanivalója, úgyis tudja, hogy most nem tud olyat kiejteni a száján, amivel ne okozna fájdalmat, amibe ne lehetne belekötni, és amit ne tudna Kamilla megvétózni.
Végül ismét elindul, botja meg-megkoppan az átázott betonon.
Hát ennyi volt, jár így az ember.

// Köszönök mindent, nyuszifül //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678906#post678906][b]Ombozi Noel - 2017.05.02. 19:02[/b][/url]

Szofia

Kezében a néhány helyen meggyűrődött, elmaszatolódott levéllel botorkál le a tópartra, ahová a - számára örökké - kis orosz szőke lány hívta. Botjára támaszkodva sántikál a padon ülő felé, ajka halvány, bizalomgerjesztő mosolyra húzódik.
- Szia - köszön ő is, majd testsúlyát a jobbik lábára engedve, kissé esetlenül foglal helyet mellette. Támasztékát maga mellé, a pad támlájának dönti, és míg a vízpartot nézi, halkan felteszi a legfontosabb kérdést. - Beszéltél a levitás delikvenssel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678908#post678908][b]Ombozi Noel - 2017.05.02. 19:20[/b][/url]

Szofia

Oldalra sandít, majd baljával a pad támlájára könyököl, úgy nézi tovább a másikat. Bár nem értheti, mi zajlik benne, azt tudja, hogy a döntése helyes volt, még akkor is, ha ennek van, aki nem fog örülni.
- Lesz még alkalom rá - szélesedik ki a mosolya, szemei csillognak, ahogy Hunter arca felrémlik lelki szemei előtt. Megérdemli, ez mind, amit gondol. - Ha ez számít, én azt gondolom, hogy igen. Miben tudok segíteni? Már azon kívül, hogy beszélhetnék Mr. Fafejjel.
A hangja ugyan komolyan cseng, de a szája szegletében ott csücsül egy piszkos kis mosoly. Azt biztos nem fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678916#post678916][b]Ombozi Noel - 2017.05.02. 19:36[/b][/url]

Szofia

Hosszú csendes perceken át mosolyog együtt Szofival, majd sóhajtva hátradől a padon, és elnéz a tó felé.
- Talán, mert az elején kezded... - vigyorgó ajkakkal pillant vissza a szőkére, vállait alig láthatóan vonja meg. Nos igen, a történeteket illik az elején kezdeni. Főleg az efféle jókat. - ...viszont, aki nem képes még csak végighallgatni sem, az, azt gondolom, nem barát. Van ilyen.
Igen, van. Egy ideig. Aztán majd nem lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678923#post678923][b]Ombozi Noel - 2017.05.02. 19:56[/b][/url]

Szofia

- Hát nem jobban hangzik? - széles, csintalan mosollyal kérdez vissza, majd  baljával rászorít újabban folyamatosan lüktető combjára. Arca eltorzul egy pillanatra, de csakhamar rendezi vonásait. Jobb, ha fájdalmát egész egyszerűen megtartja magának. - És milyen érzés? Anyának lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678932#post678932][b]Ombozi Noel - 2017.05.02. 20:17[/b][/url]

Szofia

Tekintetét le sem veszi Szofiról, és noha gyakorlatilag semmi köze az ikerpárhoz, egyfajta apai érzelmek így is felébrednek benne. Futólag, természetesen, hiszen, ha elválnak útjaik, és ő visszatér a szürke; gyerekek, család, hova tovább, felmutatható kapcsolat nélküli hétköznapokhoz, akkor ezek az érzelmek ismét leülepszenek majd.
- El tudom képzelni - mosolyodik el, baljával a szőke karjához nyúl, törődőn megsimogatja. - Hunter is boldog lesz, csak... - elsötétülő tekintettel fordul a víz felé. - Ismerjük. Idő kell neki ahhoz, hogy... hát... mindenhez.
Hiába Kamilla legjobb barátja és Szofi babáinak édesapja, ő képtelen kedvelni, vagy egyáltalán, csak jó szívvel gondolni a levitásra. Valami nincs rendben vele, hiányzik egy kereke, vagy... lehet, hogy csak túl szőke. Végtére is, mindegy, ez nem az ő dolga.
Fancsali arccal pillant le a lábára, majd válaszul megvonja a vállait. Jól van, mondjuk, úgy ahogy.
- Megmaradok - feleli, mintha hogylétének semmi jelentősége sem volna. Bár valahol igaza van. Tudva azt, hogy Szofi nemrégiben vált édesanyává, az ő fájós combja igazán nem nagy ügy. - Kamillával vége, az rosszabb, mint a lábam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678960#post678960][b]Ombozi Noel - 2017.05.02. 21:04[/b][/url]

Szofia

- Kamilla is imádja - keserűen szűri a fogai között, hangjából kiérezni a dologgal kapcsolatban érzett teljes értetlenségét. Azután száját oldalra húzva tér át a lány kérdésére. - Volt egy konferencia Romániában - nagyot nyel, hiszen az esendőségét valahol nagyon szégyelli - ahol találkoztam Nadine-nal, és egyik pillanatról a másikra... nem tudom, egyszerűen csak kész - hevesen gesztikulálva beszél - ...bekattant nálam valami. Kamilla meg persze azonnal megérezte, hogy valami nem oké.
Húzta az időt, mint minden férfi tette volna a helyében, de hiába is remélte, nem volt sok értelme. Kamillát elveszítette.
- Haha, azzal elkéstünk - céloz a már hosszú évek óta rövid hajára. - De minden másban benne vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686839#post686839][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 16:44[/b][/url]

Kamilla
Pub

Immáron botja nélkül foglal helyet, s görnyed a pult fölé. Jobbjával rákönyököl a csillogó márványra, kinyújtott balját elfekteti rajta. Tekintetével Kamillát keresi, őt akarja, hozzá jött - munkaidőben; hiszen ez az egyetlen hely, idő és alkalom, ahol és amikor a lány nem menekülhet el előle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686842#post686842][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 17:03[/b][/url]

Kamilla
Pub

Pillantása a hozzáforduló lány arcán időzik, a szemeit kutatja, végül elmosolyodik, és a Kamilla mögötti polcon sorakozó üvegek tanulmányozásával kezdi húzni az időt. Ajkait csücsörítve hümmög, és mint aki képtelen dönteni csóválja a fejét.
- Mit ajánlasz? - kérdezi azután, hogy zöldjei ismét a háztársnőt fürkészik.
Persze, sosem volt az a fajta ember, akinek ajánlásra volt szüksége, hiszen anélkül is mindig tudta mit akar. Eleve határozott szándékkal érkezik, nem megy sehova, ahol nincs dolga - és ezt Kamilla is tudja róla.
Mégis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686848#post686848][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 17:16[/b][/url]

Kamilla
Pub

Kamilla grimaszai mulattatják, dehát így volt ez régen is, és mint tudvalevő, van ami nem változik. Egy múló pillanatra lehajtja a fejét, majd sóhajtva fordul a pincérlányhoz.
- Tequilát nem iszok - zordabb hangon jelenti ki, mintha mérgelné, hogy erről elfeledkezett a másik. - Whiskyt kérek.
Némi csend után megenyhül, s hangját visszafojtva szólal meg újra. Hogy Kamilla ránéz-e vagy sem, nem érdekes, ő így is, úgy is kimondja, amiért ma valójában idejött.
- És a figyelmedet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686856#post686856][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 17:25[/b][/url]

Kamilla
Pub

Ráérősen figyeli a lány mozdulatait. Nem siet sehova, dolga sincs, gyakorlatilag egészen addig ülhet ezen a bárszéken, amíg Kamillát köti a munkaideje. És ülhet itt holnap, holnapután és azután is.
Szemei összeszűkülnek, s karjait mellkasa előtt összefűzve dől kicsit hátrébb. Érdekes.
- Érdekes - mondja ki hangosan is, és színpadias hümmentéssel folytatja. - El is felejtettem, hogy ennyire utálsz.
A megtöltött pohárra pillant, egyelőre csak így jelezve a másiknak, hogy kéretik közelebb tolni hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686866#post686866][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 17:38[/b][/url]

Kamilla
Pub

Csendben figyel.
A lány csuklóján ismerős karperec csillan meg; az azonnal felrémlő emlékképekre összegurik a gyomra. Nem mozdul, kifelé nem mutat semmit, csak figyel és lenyeli a javítóintézet garatmaró rémképét.
- Természetellenes lett volna, ha azonnal felkereslek - szólal meg végül, és poharáért nyúl. - Idő kellett ahhoz, hogy rendezni tudjak bizonyos dolgokat, érzéseket. Gondolom, neked is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686877#post686877][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 17:55[/b][/url]

Kamilla
Pub

Noha nem szokása, most egyszerre hörpinti fel a pohár tartalmát. Az erős, még ismerős ízvilága ellenére is, így arcvonásai egy pillanatra eltorzulnak.
Talán túl hamar jött.
Vagy már túl későn.
Felnéz, átpillant a márványpulton, szemeiben felfoghatatlan értetlenséggel mered Kamillára.
- Köszönöm - nyúl a zsebébe, hogy szívélyes borravalót tegyen le a pultra. - És az idődet is.
Még egyszer ránéz Kamillára, aztuán leereszkedik a bárszékről, és enyhén sántítva elindul ki a helyiségből.
Talán már túl későn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686918#post686918][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 21:24[/b][/url]

Egyetlen Nadja

Nem vitatja, hogy Nadjának igaza van vele kapcsolatosan; igen, fiatalabb, mint ő, és igen, valóban olyasfajta előélettel bír, amivel feltehetőleg a nő egyetlen korábbi párja sem ezelőtt. Igen, sokszor meggondolatlanul cselekszik, és igen, körülötte a világ könnyen a feje tetejére áll, amihez nem lehet egyszerű hozzászokni. Igen, igen és igen. Azt is megérti, hogy Nadjának - a szívének és a lelkének - kockázatot jelent, amit könnyebb nem vállalni, és bölcs, érett nőként inkább újra meg újra nemet mond neki.
Azzal viszont nem egyezik ki, hogy ez így is maradjon. Bizonyítani akar, és ha egészen őszinte akar lenni magához, egy ideje már úgy érzi, hogy bizonyított is. Őt akarja. Mindenestül. A vágyaival, a felnőttségével, a komolyságával és a jövőbeni terveivel.
Efféle gondolatokkal áll meg a Holfény utca 10. szám alatti ajtó előtt, hogy késő esti, hívatlan vendégként, határozottan bekopogtathasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686924#post686924][b]Ombozi Noel - 2017.06.22. 21:44[/b][/url]

Egyetlen Nadja

A szíve megállíthatatlanul gyorsul, a tüdejét feszíti a visszafojtott lélegzet, a gyomra reszket, és mire Nadja ajtót nyit, már a jobb füle is sípol. Ha a nő még egy percet késlekedik, elképzelhető, ott helyben szívrohamot kap.
- Mondd meg, mit tegyek - feleli köszönés helyett. Úgy tűnik, náluk olyasmire, mint üdvözlés, egyáltalán nincs is szükség. - Megteszem.