Végre minden rendben van. Nem is tűnt fel, hogy mennyi mindent szétpakoltunk, meg, hogy mennyi minden koszos lett. Ash csinált nekem kakaót éjjel, olyan tökéleteset, mint amilyet csak ő tud, és végre megértettem a jogot is, amit azt hittem akkor sem fogok, ha szerencselevet iszok. Na nem mintha lenne szerencselevem, mert akkor bizony az elmúlt két hetet azzal éltem volna túl. Viszont minden áldozatnak végül megvan a maga gyümölcse. Nekem Ash. A legédesebb és legtökéletesebb ember a világon. Az enyém, és senkinek sem adom, nem ám, soha. Ennek megfelelően egész nap úgy nézek ki, mint valami elmebeteg, vigyorgok, mintha pénzt kapnék érte. Már szabályosan fáj az arcom, de nem tudom abbahagyni, ahogy az éneklést sem, igaz nem minden disney dal megy kívülről, így néha csak nyenyegek, de legalább igyekszem. A reggeli posta között hevert egy firka is, hogy igazoljak alibit, mert Ráhelnek mennie kellett, de ma átjön és mindent megmagyaráz. Persze Zója járt itt, mondtam neki, hogy a kastélyba ment a szőke lányzó, mert fent hagyta a jegyzeteit, és ma tovább tanulunk. Szemrebbenés nélkül mondtam neki, hogy tegnap is tanultunk, és egész jól ment a dolog. Ez a része igaz is volt, csak az nem, hogy Ráhellel. Meg aztán arról is hallgatnom kellett, hogy a fél éjszakát csókolózással töltöttem, mert bizony így történt. Viszont más nem, mert nem akarom, hogy valamit elsiessünk. Apa csak pénteken jön haza, így a készülő vacsihoz nagyon remélem, hogy Ráhel csatlakozik, addig pedig, amíg meg nem érkezik, előveszek egy könyvet, és figyelmesen olvasni kezdem a tanácsokat és az okosságokat benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660628#post660628][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 19:33[/b][/url]

Végre minden rendben van. Nem is tűnt fel, hogy mennyi mindent szétpakoltunk, meg, hogy mennyi minden koszos lett. Ash csinált nekem kakaót éjjel, olyan tökéleteset, mint amilyet csak ő tud, és végre megértettem a jogot is, amit azt hittem akkor sem fogok, ha szerencselevet iszok. Na nem mintha lenne szerencselevem, mert akkor bizony az elmúlt két hetet azzal éltem volna túl. Viszont minden áldozatnak végül megvan a maga gyümölcse. Nekem Ash. A legédesebb és legtökéletesebb ember a világon. Az enyém, és senkinek sem adom, nem ám, soha. Ennek megfelelően egész nap úgy nézek ki, mint valami elmebeteg, vigyorgok, mintha pénzt kapnék érte. Már szabályosan fáj az arcom, de nem tudom abbahagyni, ahogy az éneklést sem, igaz nem minden disney dal megy kívülről, így néha csak nyenyegek, de legalább igyekszem. A reggeli posta között hevert egy firka is, hogy igazoljak alibit, mert Ráhelnek mennie kellett, de ma átjön és mindent megmagyaráz. Persze Zója járt itt, mondtam neki, hogy a kastélyba ment a szőke lányzó, mert fent hagyta a jegyzeteit, és ma tovább tanulunk. Szemrebbenés nélkül mondtam neki, hogy tegnap is tanultunk, és egész jól ment a dolog. Ez a része igaz is volt, csak az nem, hogy Ráhellel. Meg aztán arról is hallgatnom kellett, hogy a fél éjszakát csókolózással töltöttem, mert bizony így történt. Viszont más nem, mert nem akarom, hogy valamit elsiessünk. Apa csak pénteken jön haza, így a készülő vacsihoz nagyon remélem, hogy Ráhel csatlakozik, addig pedig, amíg meg nem érkezik, előveszek egy könyvet, és figyelmesen olvasni kezdem a tanácsokat és az okosságokat benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660633#post660633][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 19:46[/b][/url]

Még most sem tudom elhinni azt, ami történt. Oké, nagyon reménykedtem benne, hogy majd megbocsát, hogy ha mást nem is, legalább szánalmat kelt benne az ázott kutya kinézetem, de arra végképp nem számítottam, hogy... megrázom a fejem, mert lassú kúszásban kell közlekednem még az utcán is.
Szörnyen érzem magam, amiért így átvertem Zóját, de biztos vagyok benne, hogy majd ha mindezt elmesélem, meg fogja érteni, hogy ezen a döntésen az életem múlt, most viszont törlesztek.
- Tudom, ez édes kevés... nagyon sokkal lógok neked - azért egyből a csokit nyújtom Francinak, ahogy belépek az ajtón. Nem bíbelődök csengetéssel, tudom, hogy a ház ura nincs itthon, és amúgy is... attól, hogy Franci elköltözött, még ugyanúgy a majdnem testvérem, így persze, hogy itt is otthon érzem magam.
- Esküszöm, ha nem ismernélek, azt hinném, Cupido betalált, vagy valami ilyesmit - nézek végig vigyorogva a felnőttebb másomon. Ez már nagyon rég kiderült, nem csak az életünk, mi magunk is hasonlítunk, és igazából még örülök neki, hogy rá hasonlítok.
- Ígérem, többet erre nem lesz szükség, uhh éhen halok - fogom meg a hasam, mert a mai nap csak ezt felejtettem el... enni. Valahogy minden más megint fontosabb volt.
- Meg szomjas is, van valami innid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660646#post660646][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 20:14[/b][/url]

- Jobban tetted, hogy nem mentél haza, ezt a kinézetet nem magyaráztad volna ki. Szívtál?
Az utolsó kérdésem teljesen jogos, ahogy felkelve agy ágyamról elveszem a csokit, és belenézek a szemébe, majd inkább biccentek neki, hogy nézze meg maga. Csoda, hogy nem állította meg senki, és vitte azonnal Zója elé, hogy aztán jó kis fejmosást kapjon, aztán persze én is, amiért hazudtam neki.
- Umm, tíz perc múlva kész a kaja, szerintem addig zuhanyozz le.
A szekrényemhez lépve kiveszek számára egy törülközőt és tiszta ruhákat, amiket felhúzhat.
- Ha Zója beállít, nem akarok magyarázkodni, ma már keresett, de azt mondtam, hogy a jegyzeteidért mentél.
A hangom végig megértő, tényleg nagyon rosszul néz ki, és én nem akarom tetézni, csak azt szeretném, ha egy kicsit össze tudná szedni magát, elvégre biztos nem repesnének a szomszékot, ha most éppen azzal rohangálnék át, hogy a lány, aki elméletben nálam volt tegnap éjjel összeesett, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
- Addig hozok fel kaját.
Remélem, hogy amíg lezuhanyzik, nem lesz baja, így bátran magára hagyom, hogy a már tényleg kész vacsit kivegyem a sütőből, és ízlésesen két tálra pakoljam. Két hatalmas adagot rakok ki, mert én is éhes vagyok, rá meg rá is fér, hogy egyen. Tejfölös rakott csirke, rizzsel, egy bögre gyógyító húsleves, mézes eprestea, baracklé és egy kis brownie. Ennyire futotta ma. A két tálcát magam előtt lebegtetve sétálok vissza a szobámba, és helyezem őket a kis dohányzóasztalra, amihez két zöld puffot húzok. Amíg várakozom, továbbolvasom a könyvet, mert bizony ez most egy nagy projekt része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660652#post660652][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 20:34[/b][/url]

- Dehogy - kerekednek el a szemeim, mert még a feltételezés is durva.
- Akkor csináltam rosszat, mikor veletek szilvesztereztem. Egyébként emlékszel a srácra, aki megcsókolt éjfélkor? Mert én nem - jut eszembe, de még most sem érdekel túlzottan, a mi kapcsolatunk akkor kezdődött, és tartott vagy három másodpercig, aztán üvöltve rohant a barátaihoz. Igen, életem első csókja így csattant el.
Felnevetek, mikor megint zuhanyozni küldenek, bár tényleg nem vagyok túl jól. Lehet, a megelőző bájitalt megelőzték. Pedig hiába a kinézet, ennél jobban nehezen érezhetném magam, mármint itt belül, egyszerűen most minden megint olyan jó, és soha nem akarom azt tapasztalni, ami volt.
- Figyu? Nekem adod ezeket? Tök jól nézek ki - csillogó szemekkel pördülök meg előtte, nem törődve a ténnyel, hogy Franci fél ruhásszekrénye már nálam van. A másik fele persze Mináé volt, nekem úgy igazából sose kellett még ruhát vennem, simán le tudom lejmolni a csajokat, nekik legalább van ízlésük.
- Nagyon utálom magam. Örökbe fogad majd, apámmal meccsel, én meg az első adandó alkalommal kijátszom őt - rázom meg a fejem, mert hiába volt ez létfontosságú, hatalmas bűntudatom van.
- De több ilyen nem lesz, mihelyst lenyugszanak a kedélyek, beavatom őt is, csak előbb téged... annyi minden mesélni valóm van...- sóhajtok fel, mert jelen pillanatban azt sem tudom, hol kezdjem.
Amint megjön a kaja is, úgy vetem rá magam, mint aki hetek óta most lát először ételt, s csak miután annyit tömtem magamba, hogy jól legyek, kezdek csak el mesélni.
- Arlennél voltam... tegnap. Ott is aludtam, de hazahozott, és tényleg csak aludtunk. Szóval... izé 14.-én szerelmet vallottam neki... aztán ott hagytam, mert nem reagált semmit, és a végére tök cikinek éreztem. Tegnap délután meg lehívott a suli elé, és feldobta, hogy akkor legyünk egy pár, de annak meg a vége az lett, hogy pofon vágtam, és leléptem. Aztán miután neked írtam, felszálltam az első vonatra, szakadó esőbe mentem a házukhoz, és dekkoltam a lépcsőn órákon keresztül, csak hogy bocsánatot tudjak kérni tőle, mert tényleg egy idióta voltam... és hát... - a végére elvigyorodok, pedig beszéd közben fájdalmas grimaszokat vágok, mert nem esik jól még csak vissza gondolni se rá.
- Franci, én nagyon szeretem őt... - harapok az ajkamba, életemben először mondom ezt ki így... így tényként közölve, kételyek nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660655#post660655][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 20:51[/b][/url]

- Persze, a tiédek lehetnek, úgyis épp válogatni készültem, mert már nem férek el a szekrényemben.
Amikor megvettem a színes kardit imádtam, de aztán valahogy sosem jött olyan alkalom, hogy hordjam is, végül úgy voltam vele, hogy majd alkalomadtán odaadom Ráhelnek, neki jobban állna. Minának nem, mert a bőrszíne sötétebb, mint a miénk, és nagyon nem passzolnának össze, ő inkább a kék színekben néz ki jól.
- Háááh, én megmondtam! Te meg lehülyéztél, de nekem lett igazam!
Elégedetten és a puffról majdnem leesve jelentem ki ezt neki teljesen büszkén. Igen, igen és igeeeen, már ezer éve megmondtam neki, hogy szerelmes Arlenbe, és mit csinált? Hát elküldött melegebb éghajlatra, hogy ő aztán nem, nem is érti, hogyan feltételezek ilyesmit. Pedig igaz volt. Elégedetten iszok egy nagy kortyot a barackomból, mielőtt rápillantanék.
- Csak azt nem értem, hogy miért vágtad pofon. Bevallottad neki, hogy szereted, majd leléptél, aztán amikor ő azt mondta járjatok, felpofoztad és leléptél, majd megkockáztattál egy tüdőgyulladást, hogy bocsánatot kérj tőle.
Elég drámai ez a lány, bár én sem vagyok jobb, hiszen Ash hasonló körülmények között kapta nyakába az égi áldást, azzal a különbséggel, hogy én nem ütöttem meg, csak összekentem a pólóját.
- Nagyon boldognak tűnsz.
Állapítom meg vigyorogva. Remélem, hogy Arlen nem fogja kihasználni, mert olyan kis ártatlan és naiv még. Szeretném, ha boldog lenne, lassan rendeződik az élete végre.
- Zója szerintem meg fogja érteni. Az az igazság, hogy az egész családunk egy hatalmas szappanopera.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660657#post660657][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 21:08[/b][/url]

- Én meg pont nagyobb szekrényt kaptam az új szobámhoz. Jujj azt majd meg kell nézned, tökre nem dedós már, és csak egy Arlenes kép van, amin rajta vagyok én is - húzom ki büszkén magam, mert utólag belegondolva, tényleg kicsit furcsa lehetett, hogy mindenhol a fiú van, de... azóta megismertem.
- Jó, oké.... Na és te, bevallottad már Ashnek, hogy szereted? Vagy te is még a magadnak is tagadod fázisban vagy? - kontrázok vissza viccelődve, mert náluk viszont már évek óta megy a huzavona, ami csak eleinte volt vicces, mikor belecsöppentem, mára már... inkább történjen már valami érzést csal elő.
- Miss Tökély - forgatom a szemem, mert Rosiet ő is ismeri, egy házban vannak, engem meg a csajtól már eleve levert a víz, most már okom is van, amiért utálhatom.
- Ki hitte volna, ők Roxfortban jártak, és tuti, hogy Arlen még most is szereti... És mert annyira látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan az egészet, csak valamiért nem akarta, hogy kikerüljek a képből... aztán meg csak úgy benyögte, hogy elmegy három hónapra turnézni, érted? Na, ezért vágtam pofon - biccentek, neki azt értenie kell, hogy nem csak úgy bedobjuk ezt, aztán kezdjek vele, amit akarok.
- Most már az is vagyok, úgy tényleg... - soha életemben nem mondtam még ilyet, de most úgy tűnik, rendeződnek a dolgaim, és igazából tényleg csak boldognak kell lennem.
- Én is ebben hiszek, ő mindent megért. Sajnálom, hogy igazából nem ő az anyám, mindig is egy hozzá hasonlóra vágytam - mégis fanyar mosoly kúszik az arcomra. Bár egyre kevesebbet gondolok rá, mégis ott lappang bennem, hogy van valahol egy valódi, aki nem is kíváncsi rám, meg apámnak is csak púp vagyok a hátán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660663#post660663][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.17. 21:40[/b][/url]

- Megnézem mindenképpen, terveztem, hogy átmegyek, csak mostanában apa sokat volt itthon, és kihasználtam a vele tölthető órákat.
Azt nem teszem hozzá, hogy miért volt itthon, hiszen az egy olyan horderejű titok, melyet ha elmondanék, soha többet nem lennék képes elviselni magam. Az az éjszakai beszélgetés mindennél többet jelentett, és az is, ahogy aznap éjjel viselkedett. Őszinte volt velem, én őszinte voltam vele, és nem tett semmi rosszat, bár van egy olyan érzésem, hogy azért vállalta be a darabot, hogy ne legyen itthon, mert sejtette, hogy most, amikor Ash átjön, nem csak a tanulással foglalkozunk majd.
- Büszke vagyok rád. Ne a látszatot szeresd, hanem a fiút, és akkor minden tökéletes lesz.
Szeretek ilyen pozitívan állni a szerelemhez, és hinni, hogy tényleg, ha megvan az igazi, akkor semmi sem állhat az útjába a dolognak. Rosiera bólogatok, tudom, hogy ki ő, nekem szimpatikus lány, bár nem sok kontaktom volt vele, tetszett a szép vörös haja, és ennyi.
- Mindenkinek vannak exei, akik elkerülhetetlenek.
Ash is mondta, hogy volt neki is, figyelemelterelésként. Bármelyik lány lehet az, de azt hiszem jobb, ha nem tudom, hogy ki, mert akkor akaratlanul is összehasonlítanám magunkat.
- Elmegy? Elkezdtek járni, és ő lelép három hónapra? Elég merész.
Én nem szeretném a kapcsolatom elejét távkapcsolatban tölteni, egy idő után persze érthetően alakulhatnak úgy a dolgok, hogy az ember párja messzebb kerül egy kis időre, de hosszútávon az sem egészséges, szerintem. Aztán ki tudja, mindenkinek más jön be.
- Igazából én is. Sokáig. Nadin annyival másabb, mint a húgai, de szerencsére én nem hasonlítok rá, apára inkább, és nagyon remélem, hogy ez így is marad, mert nem akarnám a férjem kitenni annak a stílusnak.
Nem sok emlékem van anyámról, de jobb is, nem igazán hiszem el, hogy ilyen ember tényleg létezik, és elnézve az öcséimet, ők sem lettek másabbak, mint ő, csak ellentétben velem, ők szerencsére azt sem tudják, hogy a testvérük vagyok.
- Am, Ash. Hát, úgy másfél hete lázasan átmentem hozzá, csinált nekem kakaót, és valahogy oda lyukadtunk ki, hogy ő viccesen megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint aki féltékeny, én meg elsírtam magam, a fejéhez vágtam, hogy na és ha igen, akkor mi van, mert hát ez van, szerelmes vagyok belé. Szerencsétlen, nézte, ahogy eltorzult fejjel bőgök és még le is szidom, amiért szerelmes vagyok belé. Haza akartam jönni, de végül nem engedett, pedig csak a sövényen kellene átlépni. Aludtunk, reggel meg, hogy ne zavarjam a tanulásban, hazajöttem, egy hétig csak hánytam onnantól, hogy megmondtam neki, mi van.
Tartok egy kis szünetet, iszik egy kortyot, mert végül is olyan, ez, mint az első felvonás, kell a nagy hatásszünet.
- Tegnap már ehettem rendesen, így elmentem a cukrászdába, ott tanultam békésen és egyszer csak rámköszönt és leült velem szembe. Nagyon béna helyzet volt, próbáltam hétköznapian viselkedni, de szerintem értette, hogy szerencsétlenül érzem magam. Megkérdezte, hogy megbeszéljük-e, én igent mondtam, és megkértem, hogy mondja el először ő, hogy mi van. Elmondta, hogy szeret, azóta, hogy két éve megtettük. Hogy valahogy azóta más lett minden, de végül is, gondolom azért nem mondott semmit, mert én annyit mondtam neki, hogy csak túl akarok esni rajta, és hogy benne megbízom, azért szeretném, ha vele történne. De ez csak feltételezés. Én meg úgy mindent rázúdítottam, szerencsétlenemre. Aztán a szép kezeivel megfogta a kezeimet, és megkérdeztem tőle, hogy fel akar - e vállalni, vagy inkább csak úgy titokban legyünk? Erre közölte, hogy hülye vagyok. Majd áttanulta velem a fél éjszakát, hogy megértsem a jogot, de végre megértettem, hát ennyit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660775#post660775][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.18. 21:22[/b][/url]

- Ez érthető, de akkor sem kellett volna elmenned - szomorodok el kicsit, mert igazából tök jó volt úgy együtt lakni. De persze, megértem, hisz ők jobban vannak az apujával... elvileg.
- Aha csak félek, hogy az nem elég, és a végén padlót fogok... sokkal könnyebb lenne, ha nem ismerné fél világ - forgatom meg a szemem, mert azt sose gondoltam volna, hogy pont ez lesz a bajom. Az meg a másik, hogy akkor nem lépne le három hónapra.
- Ehm... nem járunk, csak... nem tudom, meglátjuk, mi lesz. Ki fogok készülni, tudod, mennyire nem bírom a bizonytalanságot - sóhajtok fel, az az egyetlen gyengém, de nem baj. Szoktatom magam a "majd lesz valahogy" gondolathoz. De nehéz, nagyon nehéz.
- Miért ő milyen? - pislogok Francira, nem igazán szokott az anyjáról beszélni, sokszor el is felejtem, hogy neki van. Na meg tényleg érdekel, a vélák milyenek.
Felvont szemöldökkel hallgatom végig a beszámolót, aztán néha elnevetem magam, néha meg felszisszenek. Összességében viszont nekem az a srác nem szimpi, bár ezt nem érzem, hogy közölnöm kéne vele, ő jobban ismeri, régebb óta. Meg azt is tudom valamennyire, hogy csak azért, mert így most elveszi tőlem Francit, és miatta rám már annyi ideje nem is lesz, amibe még csak belegondolni is szörnyű.
- Na de jó, örülök nektek, de azért közöld vele, hogy ha megbánt, ellátom a baját az ütőmmel. Erről jut eszembe, tudod, mekkora balhé volt, mikor közöltem apuval? Azóta nem is beszéltünk, úgy összevesztünk. Pedig tényleg csak hobbi a kviddics, és megfogadtam, mihelyst megrándul a csuklóm, már abba is hagyom, de hajthatatlan. Most meg igazából már tök mindegy, mert oké... látom én rajta, hogy rosszul esik neki, hogy ennyire Zójához akarok tartozni, de ne már, hogy most kap észbe. Én nem tudok úgy megbocsátani neki, ahogy te. Főleg miután otthagyott a téren... vagyis elfelejtett értem jönni, és Arlennek köszönhetem, hogy nem lett bajom belőle - halkan beszélek, mert gondolni se igazán akarok arra, ami ott akkor történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660782#post660782][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.18. 21:49[/b][/url]

- Ide bármikor átjöhetsz, és én is sokat megyek majd át, meg hát ha azt vesszük, két perc alatt ott vagyunk egymásnál, meg aztán úgyis jön a nyár, amikor elkerülhetetlenül kertipartizunk, együtt.
Azokat szeretem a legjobban, sok ember, sok kaja, egymáson átívelő beszélgetések, töredékek elkapása. Szeretem a nyarat, főleg ezeket a nyári estéket, annyira felszabadult és boldog mindenki olyankor. A kiskölykök is már nagyobbacskák, elvannak, és nem kell miattuk csendben lenni, meg most Seannak van egy vele egykorú játszópajtása is, így aztán érzem, hogy ez a nyár tökéletes lesz.
- Ezt mondjuk megértem, mert így óhatatlanul téged is fognak, ha nem apud miatt, hát Arlen miatt. Ez amúgy sem lesz könnyű, sosem egyszerű népszerű emberekhez tartozni.
Nekem sem volt, még akkor sem, ha én együtt költöztem a színtársulat magjával mindig és egész kicsi korom óta tagja voltam a nagy egésznek. Mégis, most, hogy itthon vagyok, hogy egy kis faluban élek, sokkal boldogabb ember vagyok, és nagyon remélem, hogy Ashben nem rejtőzik ott a titkolt vágy, hogy felfedezett csillaggá váljon, mert akkor leverem.
- Nadin? Kimért és hideg. Tökéletességre törekvő, lenéző. Nem öleli meg a gyerekeit, mert félő, hogy a megjelenése nem marad töléletes, nem neveli a gyerekeit, csak akkor, ha már nincs velük gond. Olyan, amilyenné sosem szeretnék válni. Nem tudom, hogy a jövőben hány gyerekem lesz, lehet csak egy, lehet, hogy egy tucat, de nagyon fogom szeretni őket, és utálni fogják, hogy agyonölelgetem és cikis helyzetbe hozom mindegyiküket a barátaik előtt.
Persze arrébb van az még, hogy nekem gyerekeim legyenek, még itt van az iskola, meg aztán kell munka, önállóság, ki kell maxolnom a bakancslistámat vagy legalább is nyolcvan százalékra kell teljesítenem, és akkor majd mondhatjuk azt, hogy igen, itt az idő.
- Óóó, a legjobbat még nem is tudod. Apának is elmondtam, és nagyon nagy önuralma volt, mert nem indult át egyből, hogy megölje Asht. Mármint elmondtam neki azt is, hogy vele vesztettem el, és hogy szeretem, és az előzőnél éreztem, hogy nagyon feszültté vált, de végül nem tett semmit. Elmesélte, hogy mi volt vele mostanában, ami segített megérteni és tisztázni sok mindent. Így hát most jól vagyunk és hiszem, hogy jól is maradunk.
Arra, hogy Ash ha megbánt jaj neki, egy kicsit elnevetem magam, de beleegyezően bólogatok. Mindenképpen elmesélem neki, hogy mi a helyzet, és hogy jobb, ha odafigyel arra, amit tesz, mert neki kampec.
- De hát az ő lánya vagy, mit hitt? Ebben nőttél fel, még szép, hogy érdekel. Nem lehet, hogy a költözés miatt akadt ki és erre fogja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660791#post660791][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.18. 22:17[/b][/url]

- Még akkor is, ha a Halál is itt van? - hitetlenül pislogok, mert nem tudom. Eddig az apujával mindig tartottam a távolságot, és sose tört elő belőlem a késztetés, hogy változtassak ezen. Pont, mint Warrenél, csak tőle még félek is.
- Te jó ég, most belegondoltam, mennyien leszünk - nevetek fel, mert természetesnek veszem, hogy idén nyáron már én se egyedül fogok ülni az asztalnál... nos, addig eljutni lesz nehéz dió. Én nem értem, hogy a pasik miért ódzkodnak attól, hogy bemutassuk nekik a számunkra fontos személyeket.
- Az még a kisebbik gond. Már most is betalálnak a képek miatt, sőt apám is akkor olvasott magazint, mikor címlapon voltunk, de... most gondolj bele... semmit nem tudunk normálisan csinálni, még az utcára se mehetünk ki, mert nem hagynak békén... ez vele jár - és ez annyira nem tetszik. De nem igazán érdekel, amíg vele vagyok, mert akkor általában semmi, csak így gondolkodni rajta rossz kicsit.
- Sose fogom megérteni, az ilyennek minek gyerek - lehet, erős szavak, de szerintem az ilyenek fel sem fogják, mekkora szenvedést okoznak vele. Azért örülök, hogy Francin ez nem látszik meg.
- Addig meg ölelgethetsz engem - vigyorodok el, kicsit lazítva a feszült légkörön. Egyébként én sem szeretem, mármint ha ölelgetnek, talán pont azért, mert kis koromban ez nálam is kimaradt, csak elvárások voltak, még akkor is, mikor ritkán látott.
- Aztaaaa... ez marha ritka, apád meg jó fej, hogy így kezelte - lehet tényleg megjavul a férfi? Annyira jó lenne, akkor már Zójának se kéne ezen aggódnia. Mellesleg Franci is végre megkapja azt a boldogságot, ami neki jár.
- Nem tudom, de őszintén már annyira nem is érdekel. Én lezártam, és közöltem, hogy normális családot akarok, nem pénzt, hanem figyelmet. És most nagyon haragszom is rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha felkeres nem beszélek vele, csak.... így jobb lesz, tudom. És legalább  a kövi karácsonykor már nem érzem majd annyira kívülállónak magam - igen, a mérföldkő az volt, mikor az asztalnál ülve tettem fel magamnak a kérdést, mit keresek én ott.
- Ha már úgyis nálad vagyok, nem aludhatok itt? Nagyon ki vagyok purcanva egyébként, és mivel tele a poci, most már csak aludni szeretnék - pislogok rá szépen, bár még ebben a házban sose aludtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660793#post660793][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.18. 22:36[/b][/url]

- Még akkor is, amúgy se nagyon van itthon, ha meg itthon van, akkor csatangolunk valamerre, de ez ritka.
Én is átszámolom gyorsan, hogy milyen sokan leszünk, mert most már egészen biztos, hogy eljön apa is, vagy legalábbis nagyobb lelkesedéssel. Szereti Zóját, elvannak, meg elvolt a gyerekekkel is, de nem könnyű eset ugyebár, viszont jön majd velem Ash, és biztos, hogy Thomas bácsi is. Ráhel is hozza majd Arlent, és Mina is a párját, mert hogy van neki.
- Óóó, mielőtt bevallanád Zójának, hogy nem itt töltötted az éjszakát, javaslom, hogy várd meg, hogy Mina elmondja az anyjának, hogy kivel van együtt. Szerintem az lesz annyira ütős, hogy az Arlenes eset csak egy szellő lesz.
Én már tudom, de más még nem, és megígértem, hogy nem mondok egy szót se senkinek, amíg ő nem áll oda az anyukája meg az apukája elé, hogy színt valljon. Mert bizony van nagyobb falat Ombozi Noelnél és Dorian Greennél. Ez a lány valahogy mindig tudja, hogy miként fokozza a meglepetéseket.
- A mi esetünkben családi kötelezettség. A vér továbbvitele. Egy Révay azért jó parti, csak apám nem egy hagyományos Révay, de most van neki olyan, akivel jól összeillenek, még a gyerekeik is tökéletesen olyanok, mint ők.
Vállat vonok, mert nem nagyon tudok mást csinálni. Viszont az ölelések felajánlása jól esik, mert tudom, hogy mennyire nem szereti. Apámra viszont megint csak a vállamat tudom megvonni.
- Fogalmam sincs, talán belátta, hogy Ashnél csak rosszabbakkal hozhat össze a sors. Felajánlottam neki, hogy akár egy exheroinosta nőverővel is összejöhetek, úgyhogy eléggé jól fogadta a választásom. Mondjuk gondolom éppen ezért lépett le pár hétre, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant. Nem szeretném, ha Ash lenne a díjnyertes rózsakerünk alapja.
Ezt például simán kinézném apából, de nem szeretném megérni, mert ezt a fiút én tényleg nagyon szeretem.
- Kemény vagy, de jogos, megvan a lehetőséged a normális családra, élj vele, én is ezt tettem volna a helyedben.
Valamennyire ezt is tettem, amikor gyerekként határozottan kijelentettem, hogy én apával akarok élni, és nem akarok soha többet hazamenni anyához. Kemény szavak, de őszinték.
- Persze, alhatsz itt is velem, vagy a vendégszobába, ahol jól esik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660794#post660794][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.18. 22:59[/b][/url]

- Attól legalább nem kell félned, hogy a fejedre nő - minden rosszban van valami jó is ugyebár. Én is ennek köszönhetem azt, aki vagyok. Jobbára alig voltak mellettem, hogy kitapossák nekem az utat, és bármennyire rossz is, ezt a részét nem tudom utálni.
- Úristen, most ki az? - igen, Franci megnyilvánulásának köszönhetően kissé megijedek. Mina nem az a fajta, aki helyesen választ magának pasit, ez eddig ki is derült, így most szerintem joggal aggódom.
- Várj, apád is benőzött? - és akkor én hol voltam, amikor ezt tette? Súlyosan le vagyok maradva, és ez kicsit bánt, bár... eddig jobb híján mások életével törődtem a sajátomé helyett, talán most sokan fel is lélegeznek, amiért nem az ő életük van a porondomon.
- Ez egy nagyon jó ötlet, szerintem én is így adom elő... akkor nem fognak annyira kiakadni - végtére is az ellenpélda a jó példa, és ha már lehetőségeket kell sorolni, inkább a legrosszabbal kezdjük, akkor majd egyből el kezdik értékelni azt, ami a valóság. Franci okos, bár ez eddig sem volt kérdéses.
- Azért furcsa nem? Egészen addig gyereknek hisznek, míg a sarkadra nem állsz. Én például tizenötödik szülinapomra pisilőd babát kaptam aputól babakocsival, mert erre vágytam.... csak elfelejtette, hogy azóta már pár év eltelt. Most meg hirtelen megértette, hogy már nekem is vannak gondolataim, meg véleményem, és ahogy néztem, nem is igazán tetszik neki. Jó, nem okolhatom, elvileg őt is a szülők formálták kedvükre, de vele ott voltak, velem ezt sehogy se tudta volna megtenni. És ahogy őt ismerem, rá fog jönni előbb utóbb, hogy nem vesztett el, azzal, hogy belemegy, olyat ad nekem, amit maga sose tudna, de én már mióta vágyom rá. Aztán meg neki is lehetősége nyílik új lappal indítani, hátha a következő gyereknél már tanul a hibájából - vonok vállat, miközben kiiszom az innim.
- Jó lesz nekem itt is, egyedül szerintem félnék - nevetek fel, Franci már csak tudja, hogy megy nálam ez. Nem egyszer kötöttem ki nála, mikor még ő is Zójánál aludt. Nekem ő tényleg olyan, mintha a testvérem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660799#post660799][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.18. 23:22[/b][/url]

- Ha elmondom, akkor nem fogod tudni magadban tartani. Hidd el, amint megtudod, beszélned kell róla. Elméletileg a hétvégén elmeséli az anyukájának, szóval mire hazaérsz, már állni fog a bál.
Talán jobb is lesz, hogy ma inkább itt marad, mert a hétvége túl feszült amúgy is, legalábbis ahogy tippelem ahhoz, hogy most még neki is el kelljen viselnie a dolgokat. Elég neki a sok kamera, ami az arcába villan, csak mert Arlennel van. Vagy nincs, csak majd kiderült három hónap múlva.
- Nem, nem nőzött be. Mármint nincs konkrét nő az életében, szerencsére, nem bírnék elviselni valakit, aki azt hiszi, hogy elveheti tőlem az apámat, meg kioktathat engem.
Meg is rázom magam a gondolatra, hogy belibeg ide valami tüncike és osztja az észt. Na azt már nem, arra nincs szükségünk. Jobb ez a hol itt, hol ott állapot, nem akarom sem azt, hogy valakinél leragadjon, sem azt, hogy most családosdit akarjon játszani.
- Én sosem kaptam meg a pisilős babámat, apa mindig kinevette és közölte velem, hogy az nem igazi pisilős baba, amelyik nem tud ellőni a falig. Szóval végül megállapodtunk ebben. Az élet kegyetlen.
Látványosan sóhajtok is egyet, na nem mintha most az kellene, hogy apám ilyenekkel állítson haza, nem is értem, hogy Ráhel apuja hogyan gondolta ezt. Kitöltök egy bögre teát és elkísérem az éjjeliszekrényre, majd visszatérve összepakolom a tálcákat úgy, hogy kényelmesen le tudjak velük szaladni a mosogatóhoz.
- Képzeld, Ash megtanított nekem egy mosogatóbűbájt. Kincs ez a srác.
Amúgy szeretek mosogatni, jót tesz a langyos víz meg az ellazulás, de ennyi erővel vehetnék hosszabb fürdőt is, ha egy bűbáj elmosogat, és bár lett pár törött tányérom az elején, most már magabiztosan megy a dolog. Egy perc alatt lent vagyok, bepakolok, kimondom a bűbájt, majd lelkesen visszasétálok a szobámba.
- Ez mondjuk igaz, már, hogy félnél. Mesélj nekem Arlenről.
Kérem tőle, miközben előveszek még egy ágynemű szettet. Mivel eddig egyedül aludtam, felesleges volt még egynek elől lennie. Most azért sok minden változott, ki tudja, ezentúl lehet gyakran elől lesz ez is.