36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 10:36 | Link

Sheela Lengrond


 Ahogy megfogta a kezem, hirtelen borzongás futott végig a hátamon. Na nem olyan, mintha egy elhagyatott szellemházban időznék. Ez valami furcsa volt számomra. Elég jól esett. Nagyot ugrott a gyomrom is.
 Persze azonnal, igaz gyengéd mozdulattal felsegítettem a földről. Majd mit sem törődve a hirtelen kiakadásával, hiszen ez a reakció várható is volt. Tovább figyeltem a szemét.
 Ahhoz képest, hogy még nem találkoztunk szimpatikusnak tűnt. Nem az a törékeny virágnak nézett ki, aki minden megpróbáltatáson elsírja magát. Úgy érzem vannak véleményei, amiket másokkal elég szenvedélyesen oszthat meg. Ezt onnan gondolom, mert az én gyengédnek induló "felsegítő" programomnál észrevettem az erőt a karjában.
 Hírtelen ötlettől vezérelve kibukott az első két szó a számon ami eszembe jutott.
- Éhes vagyok. Majd kissé zavarba kerülhettem, gyorsan hozzá is tettem a következő gondolatom is.
- Hoztam egy kis ételt a konyháról. Na meg itókát. Lenne kedved elfogyasztani velem?
 Persze észrevettem, hogy kissé meglephettem, így gyorsan folytattam a mondanivalóm.
- Én angon és magyar felmenőkkel rendelkezem. otthon sokat piknikeztünk a szabadban. Így ezt terveztem mára is. Igaz egyedül, de most valahogy örülnék, ha csatlakoznál hozzám.
 Majd választ sem várva levettem hátizsákom, ami elég apró volt. Elkezdtem kicibálni belőle a nagy méretű plédet, majd a pikknikes kosarat. Letérdelve elkezdtem kitenni belőle az ételt. Volt ott mazsolás- szezámmagos kenyér, sült kolbász és krumplipüré, halas szendvics, na meg sütemények és némi amerikai nemzeti étel is. Na persze magyarosítva, Hamburger sültkrumplival. Az igazság, hogy mindent beledobáltam a kosárba, amit elértem.
 Itókaként, sütőtök levet, mánaszörpöt, pár üveg vajsört na és a végén evőeszközöket, és poharakat is előszedtem.
-Na ezzel megvagyok. Hopp egy pillanat... benyúltam a hátizsákomba és előszedtem két párnát.
- Ezen szeretek ülni, adok neked is egyet. Kérlek fogalj helyet.
 majd előhúztam a pálcikámat és elővarázsoltam egy csokor nárciszt, majd a lány párnája mellé helyeztem.
- Ezt azért, mert elgázoltalak. Elmosolyodtam és mélyen a lány szemébe néztem.
- Ne kéresd magad, ülj le. Beszélgethetnénk is.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. június 9. 06:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2014. június 3. 13:59 | Link

Dwayne Warren

Piráppáp. Nyuszifül, nyuszifül. Kumagoronak egyik kedvenc magyar együttesének kedvenc száma járt a fejében épp. Egy zöld batikolt pólóban dúdolgatva vágtatott át a rét (számára) combközépig érő füvén. Régen nyírták. A zöld batikolt pólón az I ♡ Rellon felirat volt olvasható. Egy sárkányházi lány szekrényéből származott a darab, zsugorító bűbájjal szabták nyusziméretűre. A zöld pólóra azért volt szükség, mert a rózsaszín bundás plüssnyulaknak akad némi gondjuk a rejtőzködéssel. Mondhatni nincs a vattájukban ez a képesség. A fűzöld batikolt pólóban a fűben sokkal ügyesebben el tudott bújni, már csak az indiánszökelléskor csapkodó fülei lehettek árulkodóak. Reméljük, hogy ha valaki látott is efféle rózsaszín villanásokat, szemkáprázásnak vagy egy varázslénynek tudta be. Kumagoro ugyanis a mai napon elhatározta, hogy barátot szerez. És egyúttal megvicceli a bagolyköveseket. Szóval, hogy megviccel valakit, és ettől rögtön barátok lesznek.
Ha más nem árulkodott a nyuszi útjáról (nemigen taposta le a füvet), az esetleg, hogy egy fa alatt egy összebarmolt hamburger szomorkodott, egy másik alatt pedig egy olvadt, pink fagylalt. A sikertelen kísérletek eredményei; mindkettő a hangyák martalékává vált.
Egy következő fánál azonban nem a földön hevert az étel, hanem szemmagasságban (mondjuk egy százhatvannyolc centis illető szemmagasságában) lebegett. Egy diós borítású, varázs-kürtőskalácsról van szó, a máguscsemeték kedvelt finomságáról, amibe ha belefújsz, különböző állathangok törnek elő belőle.
Az édesség igazából nem lebegett, egy vékony, de erős fonállal volt rögzítve a fa lombjában rejtőző nyuszihoz. A tervet végtelen egyszerűség jellemezte: az éhes arra járó ráveti magát az eledelre, Kumagoro pedig a nyakába ugrik, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. június 3. 14:47 | Link

Nyúl Uraság



A felügyelőtanárok unalmas és cseppet sem érdekfeszítő köreit rója, újra és újra. Ha legalább számottevő kihágások történnének, azonban erre nem számíthat egy ilyen napos, délutáni órán. Két egymásba gabalyodott párral találkozott mindössze, őket egy nem túl barátságos figyelmeztetéssel küldte útjukra, ettől függetlenül minden csöndes, nyugodt és annyira nevetségesen, kiábrándítóan unalmas.
Zsebre tett kézzel, a fejét lógatva ballag, néha föl-fölsandít a kastélyra, a napfényben megcsillanó ablaktáblák azonban minduntalan bántják a szemét. Kocsikon, motorokon, sárkánytojásokon, tőzsdén és ehhez fogható, felnőttes dolgokon mereng, lényegében megfeledkezve róla, pontosan hová tart.
A tárgy teljesen váratlanul, enyhén súrlódik a vállával. Gondolatai közül felocsúdva, a rémület jeleivel az arcán lép vissza. Mi a... mi?
A szeme összeszűkül, nagyon bizonytalanul billenti oldalra a fejét. Mi. Mi ez. A válla fölött hátrapillant, majd a zsinegre, végül a kalácsra, amit tengerentúli származása okán csak nagy vonalakban kategorizál ételnek. Ühüm. Jó. Kicsit felvonja a szemöldökét, a mutatóujjával megböki a kalácsot, ami cukros ingaként kezd lengedezni a faágon.
Ezek a magyarok furák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2014. június 4. 18:23 | Link

Kevésbé magas és kevésbé szőrös illetőre számított, de Kumagoro nem volt igazán válogatós, ha barátokról volt szó, ezért örömmel várta a pillanatot, amikor a kürtőskalács felhívja a sétáló figyelmét, ő pedig teljes csodálatosságában az illető nyakába ugorhat.
Dwayne professzor - merthogy ő volt a potenciális öribari-jelölt - nem teljesen úgy reagált az édességre, mint ahogy azt a nyuszi kitervelte. Nem is ismerte fel a mennyei csemegét, inkább gyanakodva megbökte. Még egy pillanattal ezelőtt Kumagoro rájött, hogy rossz ötlet volt a derekára kötnie a madzagot, amit amúgy is csak nehézkesen tudott tartani testsúlyával. Ekkor már késő volt. A nyuszi pördülve lebucskázott a faágról, persze a kalács is megindult lefelé.
Kumagoro még reptében is azon igyekezett, hogy mégis kihozzon valami jót a balul kivitelezett ötletéből. Ugyan hátára érkezett Dwayne úr vállán, de rögtön felült, mintha pont így akarta volna. Csak úgy csapódtak előre fülei a lendülettől, és lezseren megtámaszkodott a férfi fülén könyökével.
- Hahó! - üdvözölte szívélyes mosollyal azzal a köszönéssel, amelyet tegező és magázó formaként egyaránt merészelt használni. Azzal mégsem nyithatott rá az emberre, hogy "jó napot kívánok". Milyen bután jött volna már ki? Mintha szemrehányná, vagy ilyesmi.
Ki tudja, Dwayne professzor mely arcrezdülése utalt erre a plüssállat szemében, de Kumagoro rötön rájött, hogy pertuban vannak a tanárral, ezért tegeződve folytatta.
- Meglepődtél, mi?
Eközben a kalács Dwayne úr térdét verdeste, de a nyuszi jól megkapaszkodott, így már nem zavartatta magát, hogy valami húzza lefelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 4. 21:04 | Link

Ronald Little-Leah

Igen csak kiakadok, mert nem elég, hogy hirtelen rám esik egy idegen, de a gyomromat is eltalálja. Nem érzem magam túl jól, ám ezt nem teszem szóvá. Különben alig tudnék kimotyogni egy betűt, mert tudom hogy rajtam tartja tekintetét. A szemeimet figyeli.
Gyengéden felsegít. Érzem a kezéből kiáradó erőt, mely nagy, mégis visszafogott. Erre odapillantok, hogy addig se érezzem úgy: bámul.
- Oké, már majdnem megkérdeztem, szívtál -e valamit a bizarr válasz végett! - vágom rá gúnyosan, majd elhallgatok, mikor megemlíti az angol-magyar felmenőket. Eddig a születésemből adódó akcentussal beszéltem, viszont ha igazat beszél, érteni fogja a következő reakciómat is:
- Ha azt vágtam volna rá, hogy el akarok tűnni, azt meg sem hallottad volna, eltaláltam? - harsogom a kérdést csípőre tett kézzel. S ezúttal tisztán, angolul ejtek ki minden szót, hogy egy kicsit jobban elgondolkoztassam őt. Nemrégiben meg sem várva a válaszomat előkészített egy piknik helyszínt. Mire eszembe jutott pislogni - egy időre mintha még azt is elfelejtettem volna -, már egy párnát is letett csak azért, hogy mellette foglaljak helyet.
Kicsit távolabb húzva tőle a tárgyat leülök, kissé bizalmatlanul méregetve őt. Igazából kettős érzés jár át. Nem bízom benne, ugyanakkor kíváncsi vagyok arra, ki is, mi is valójában.
- K-kössz - motyogom, amikor felém nyújt egy csokor nárciszt. Nem hittem volna, hogy eltalálja a kedvenc virágom. Azóta szeretem, amióta először megismertem egy londoni virágárusnál. Anyunak szóltam hogy vegyünk egyet, mert.. érdekesen néz ki, és a sok egyhangú "színes gaz" között olyan volt, mint egy igaz különc. Akárcsak én...
Körbenézek a kínálaton, ám egyelőre szívesebben innék valamit, így megkérdezem, kérhetnék -e sütőtöklevet.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. június 5. 17:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 4. 22:40 | Link

Violetta Rose


Aznap fáradt voltam. A tanulás teljesen leszívott, és nem volt sok kedvem felderíteni a suli számomra ismeretlen részeit, szóval gondoltam, kimegyek a rétre. Először lepakoltam a gólyalakba, aztán magamhoz vettem egy kis maradék saját készítésű kakaós-csokis csigát. Ezt majszoltuk páran a levitások közül órák között, de maradt még öt darab, és úgy véltem, jól fog majd jönni, ha megéhezem a réten. Elindultam lefelé, miközben próbáltam átváltoztatni az egyik süteményt fadarabbá, de nem igazán ment. Félvér létemre, semmit sem tudtam a varázslásról egészen amíg Bagolyköves nem lettem, és most sem jeleskedem a gyakorlati részekben. Leértem a kapuhoz, és elraktam a pálcám. A kudarc, hogy nem sikerült az átváltoztatás, kissé lelombozott. Kitártam a hatalmas ajtókat, és a kinti világosság pár pillanatig elvakított. Szemem elé kaptam a kezem, és félig leszegett fejjel keresgéltem egy üres padot. Találtam is egyet, egy fa árnyékában. Megálltam előtte, és pár pillanatra kikapcsolt az agyam. Üveges szemel néztem a padot, nem tudtam, mit akarok vele kezdeni, úgyhogy inkább lefeküdtem a fűre, magam mellé téve kinyitva a kis dobozt, ami a finomságokat rejtette.
Ha valaki most meg mer zavarni, akkor én... -gondoltam, de nem tudtam befejezni a gondolatot. Felesleges magamnak hazudnom, akár rám is ugorhatna valaki, akkor sem lenne annyi energiám, hogy dühös legyek. Hanyatt feküdtem, az egyik kezem fejem alá tettem, a másikkal pedig eltakartam a szemem. Remélve, hogy nem másznak hangyák a csigáimra, elszunnyadtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Violetta Rose
INAKTÍV


Vilu/// Letty///
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 246
Írta: 2014. június 5. 15:01 | Link

Wolgast Bellaforte

Unalmamban nem tudtam már merre menjek. Mindenhol jártam már legalább egyszer, de gondolkodtam egy kicsit, és eszembe jutott, hogy a réten nem jártam még. Gondolkoztam, és eszembe jutott, hogy unatkozok. Nincs jelenleg semmi dolgom, elmegyek és szétnézek egy kicsit. Leértem a kapuhoz, bámulva nyitottam ki. Nem gondoltam volna, hogy  ilyen szép. Azt hittem hogy csak egy egyszerű rét. Mentem egy kicsit gondolkodtam hogy mit kéne csinálni, mikor úgymond magamhoz tértem azt vettem észre, hogy fekszik a fűben valaki. Nem is nagyon foglalkoztam vele. De amikor annyira elgondolkoztam, átestem szegényen.
- Szia!
Köszöntem rá.
-Bocsi hogy átestem rajtad, de nem figeltem gondolkoztam.
Haláli ciki volt.. Elpirosodtam.
-Amúgy te mit keresel erre...? Mellesleg mi ez a doboz?
Godolkodtam, és döntöttem. Nem hagyom egyedül szegényt, még a végén valaki ismét átesik rajta.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. június 9. 06:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rossz az élet! De van egy fiú akiért élek!
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. június 5. 16:57 | Link

Nyúl Uraság



A kürtőskalács kileng, pár halovány pillanattal később pedig súrlódó, csusszanó hang hallatszik a lombok közül. Egy "hah?" kíséretében sandít fölfelé, ekkor azonban már késő: egy indokolatlan, rózsaszín nyúlfeneket lát, egyenesen felé röpülni, túl gyorsan ahhoz, hogy reagálhasson.  Reflexből húzza be a nyakát, a légicsapást kikerülni azonban nem tudja. A beazonosíthatatlan tárgy furcsa mód plüss érintésével préseli magát a nyakához, ráadásul, amitől egyenesen kiveri a víz: MOZOG.
   -  JesszusatyaSZENTÚRISTEN!
Kutyamód megrázza magáz, fél kezével a tarkója felé nyúlna, hogy megragadja at ismeretlen eredetű betolakodót, keze azonban puha plüssfüleket érint. Ezzel együtt pedig köszönés és egy nyilvánvaló kérdés is elhangzik.
Ő pedig teljesen megrökönyödve dermed meg ezen.
Az előbbi, görcsös szorítás alábbhagy, a keze bizonytalanul az állat (?) fél tarkójára kúszik, annál fogva leemeli a nyakából, hogy szemmagasságba lengetve jól megnézze magának. A kürtőskalács szélesen kileng a madzagon, cukros maszatot hagyva a térdén.
   -  Váó.
Ennyit tud hozzátenni mindössze, pofátlan módon kezdi forgatni a plüsst a kezében, mintha holmi játékszer (haha) lenne. Leginkább egy nagyon ügyes trükknek gondolja, semmiképp sem bátor nyúllovagnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 9. 13:16 | Link

Violetta Rose


Arra ébredtem, hogy valaki lerúgja a vesémet. -Blööögh! -köszöntem vissza a rajtam keresztben fekvő lánynak. -Ugyan már! -ahh... -Semmi gond, előfordul!
Egy barna hajú, számomra ismeretlen leány volt, valószínűleg még nálam is újoncabb. Elvörösödve tápászkodott fel. A csigáim felől érdeklődött, amiről el is felejtkeztem, de szerencsére nem másztak bele hangyák. Vannak itt egyáltalán hangyák? -Ezek kakaós csigák. Kérsz? Tegnap sütöttem - vagyis... sütöttük, mert segített még egy pár ember a levitából. -nyújtottam felé a dobozt, és nem volt kérdéses, hogy venni fog belőle. Az én süteményeimnek nem lehet ellenállni, ezt már bebizonyított tény.
-Én csak itt... pihentem. Amíg fel nem rúgtál. -vigyorogtam rá viccelődve, nem akartam, hogy rosszul érezze magát a történtek miatt, hisz nem is volt nagy dolog. -Fárasztó napom volt. Ma is, és tegnap is. Úgy gondoltam, hogy kijár nekem a lazítás, ezért lejöttem ide, mert ez a hely olyan nyugodt tud lenni. -kicsit elbambultam, aztán egy fél perc múlva hozzátettem -És te mit csinálsz itt? Csak sétálgatsz, vagy volt valami kifejezett célod a réten? -úgy véltem, hogy nem volt különösebb dolga errefelé, csak tengődött, hiszen leült mellém beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Violetta Rose
INAKTÍV


Vilu/// Letty///
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 246
Írta: 2014. június 9. 20:36 | Link

Wolgast Bellaforte

- Hát dolgom nincs, ez a baj.
Néztem körül..
-  Tényleg nyugott hely a rét.
Még mindig nagyon piros voltam, de ahogy elnéztem, ő is meg illetődött. De nem szándékos volt, csak úgy nem tudom nem figyeltem a lábam elé, mert elbambultam. Mosolyogtam, és fogtam egy kakaós csigát, és beleharaptam. Miközben felkiáltok.
- Auuuuuuuu.. Megharaptam az ujjam..
Ma nem lehetek ennél szerencsétlenebb. Először átesek szegényen, most meg a saját ujjam harapom meg. Komojan, ez már gáz.
- Nagyon finom ez a csiga. Rámférne minden nap egy ilyen.
Már fele elfogyott, mikor az égre néztem, és láttam hogy megy le a nap. Ekkor megkérdeztem tőle.
Milyen gyakran sütsz süteményt?
Mert én nem nagyon szoktam. Mivel új vagyok, nem nagyon tudok még néhol eligazodni.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. június 23. 12:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rossz az élet! De van egy fiú akiért élek!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 11. 10:18 | Link

Merseeeeeee


Hát Lili sem mostanában örült ennyire egy ismerősnek, mint Mersének. Kissé van egy olyan beütése, mint a bátyjának, talán emiatt is ragaszkodik egy pirinyónyit a sráchoz. És még a Marsról származó teái is valahol nagyon kellemesek, habár mint ahogy ő is említette, van pár olyan, amit legszívesebben nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett volna.. igen, az a törökmézes valóban az egyike volt az ilyen ízeknek. De ez a füstös valami király - még akkor is, ha eleinte kis híján a torkára forrt a dolog, mostanra nagyon kellemes összhangban volt a begyével és a szájával a tea.
- Nem is értem, hogy tudott anyád olyat küldeni. Még mindig határozottan állítom, hogy azzal meg akart mérgezni, de..te tudod.. - a végére elmosolyodott és a furcsa gátlástalan énje bontakozott ki, maga se tudja,hogy mitől. Talán tényleg pszichológushoz kéne járnia vagy valami agykurkászhoz, de legalább néha leülni egy fával szembe és annak elmesélni a gondokat-bajokat. Sajnos nem olyan a szöszi, mint a legtöbb lány ebben az iskolában; ő furcsa mód nem tud nagyon jól barátkozni, szereti a manók társaságát és utál beszélni a problémáiról.
- Jobban belegondolva igazad van, teljesen logikus az, ha az ember FIA (!!) a rétre jár le hajnalban csak hogy varrogasson. Te hallod, én kérek elnézést. - villantotta meg újfent a fogait a fiúra még jobban összehúzva magán a pulóvert, amely olyan kényelmesen fedte be Lili sovány kis testét és boldogan kortyolt bele a következő adag teába. Aztán pillanatok alatt leverte a víz azzal, hogy olyan témához értek, ami számára eléggé.. nehéz. Soha az életben nem mondta el senkinek, hogy mi is valójában - ezzel szemben az a másik farkas az iskolában, Kornél, ő mindenkinek hangoztatja, hogy ő teliholdkor az erdőt bújja. Lillus hagyta, hogy a Navinés kihámozza ujjacskái közül a termosz kupakját megízlelve egy pár pillanattal később a saját teáját, míg Lilla a feje felett libegő gyertyát fixírozta és számolgatott magában. Ha most elmondja, akkor 99 százalék az esélye annak, hogy egy nagyon jó barátot fog elveszíteni és talán örökké bánni fogja. Ha meg nem mondja el, akkor ez elkezdi majd építeni kettejük közt a falat, mert bár barátok szoktak titkolózni egymás előtt, de ez nem tesz jót a kapcsolatnak. Hát nagy levegőt vett a kislány, belekortyolt a már hozzá visszakerült füstös teába, hangyányit megszédült és egy nagyobb sóhaj után belekezdett.
- Tudom, hogy tudsz titkot tartani szóval nem kérdezem meg.. De lenne egy kérdésem. Ha muszáj lenne választanod, hogy vámpír vagy vérfarkas legyél, te melyik mellett döntenél? És.. miért? - Hangja itt-ott megremegett éz nagyon kíváncsian fürkészte Mersét, míg kicsit közelebb mászott a rasztás sráchoz. Most már gondolhatja, hogy az egyik lény a pulóverében csücsülő Lilla, de ő vajon melyiket preferálná, ha muszáj lenne? Vérszívó lenne aki nem élhet a napon és meg kellene élnie minden szerette halálát mert arra van kárhozatva? Vagy vérfarkas, mint Lillus és attól félnie, hogy melyik nap fog valóban megtámadni egy embert és szétszaggatni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. június 11. 15:46 | Link

Lilidrága


Lili replikált, én pedig elvigyorodtam. Imádom, amikor így felvágják a nyelvét, ilyenkor érzem, hogy tényleg eridonos jellemről van szó.
- Most mit izélsz, szerintem tök normális, hogy egy srác kijön varrogatni a rétre este, levendulás gyertyákkal és teával. Ez tök férfias dolog.
Tudtam, hogy Lilit lehet ugratni ilyenekkel, ő nem fogja ezeket a dolgokat aljas módon ellenem felhasználni. Úgy éreztem, hogy Lili jó ember. Az ilyen feszült emberek általában azok, vagy ha nem, akkor nagyon nem azok. De tény, hogy Daphnee kicsit félt tőle, mikor először találkoztak. Ez egyébként érdekes.
Újra ivott, én pedig a kezembe vettem félkész művemet, hogy ne kelljen tartania velem a szemkontaktust, ha nem szeretné. Igyekeztem kikapcsolni érzelmi detektoraim és a magam lelkére koncentrálni, de ahogy láttam, hogy Lilibe száll a para, kissé én is megijedtem. De amúgy nem. Mármint nem bepánikoltam, csak nem értettem. Bár sejtettem, hogy öt percen belül meg fogom tudni, mi a baj.
Sóhaj és kérdés. Én éppen az anyagot néztem, egy égő narancssárga-napsárga mintán húztam keresztül a fekete cérnát. Egy pillanatra megálltam, aztán folytattam a varrást, mintha mi se történt volna.
- Érdekes kérdés. - Hangom szokatlanul nyugodt volt, s még el is mosolyodtam. - Had gondolkozzak ezen egy kicsit.
Ssssh, nyugi, gondoltam magamban. Ha most egy vámpír ül velem szemben, akkor sem változik semmi, maximum tudom, hogy simán előfordulhat, hogy nekem ugrik. De végtére is nem sajnálnám ezt a dolgot Lilitől, azt hiszem, neki több szüksége lenne rá mint nekem. Ha jól tudom, valami ritka vércsoportom van, talán még csemege is lenne számára. Ha pedig túlélném, akkor igazából mindketten jól járnánk, mármint én adtam neki a véremből ő meg jóllakott. Tudom, hogy kicsit morbid, de ha le tudna állni, még ez sem lenne probléma.
A vérfarkas viszont durva, de csak teliholdkor. Előtte betegesek, mármint ami az erőnlétüket illeti, és teliholdkor elvonulnak az erdőbe és képesek lennének széttépni bárkit. Az mondjuk tényleg durva, mármint a vérfarkasok tényleg nem tudnak uralkodni magukon, a vámpírok azonban képesek megtanulni. Viszont a vérfarkasoknak nem kell örökké élniük. De ők nehezebben találnak munkát.
Természetesen nem válaszolhatok Lilinek. Hiszen mi van, ha pont a másik? Most nem hagyatkozhatok ködös megérzéseimre, ez túl fontos ahhoz. Ez tényleg komoly dolog. Nyeltem egyet.
Hiszen ő Lili. Ő csak Lili. Szépen megnyugszom. Nem fog most azonnal nekem ugrani, akármi is ő. Felnéztem az égre. A hold még nem jött fel, vagy felhős volt az ég; nem tudtam megállítani, telihold van-e, de ha jól emlékszem, már tegnap is az volt, sanszos, hogy ma is az lesz. Na itt izzadni kezdett a tenyerem. Még csak sötétedett, bár már inkább estefele járt. Van idő. Még van egy kis idő.
- Lili, te akkor is Lili maradsz, ha vámpír vagy vagy vérfarkas. Nem tudom, melyik vagy, de egyiknek sem örülök jobban, nekem teljesen mindegy. Számomra ugyanúgy ember vagy. - ránéztem és mosolyogtam, kezem azonban enyhén, szinte láthatatlanul remegni kezdett. Ha vérfarkas, és ma telihold lesz, akkor itt fogok meghalni.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. június 11. 15:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 13. 20:31 | Link

Merseeeee^^


Szegény lány hiába tépte a száját, hogy Merse édesanyja minden bizonnyal az életére akart törni, a fiú csak mosolygott, mint aki épp most lesett meg egy teniszezős lányt öltözködés közben.
- Oh, hát persze, hogy is felejthettem el! Mert nincs is ennél férfiasabb dolog - itt esetlenül próbál bicepszet erőltetni magának úgy, mint egy majom - , sőt! Nem is értem, hogy tudtam eddig nem észrevenni a tolongó fiúkat itt a réten, akik csak varrni jönnek ide arról nem is beszélve már, hogy olyan teák társaságában, amik.. mint valami eldugott kínai üzlet utolsó polcairól származnak. - elmosolyodott a lány és amolyan haverian beleboxolt Merse karjába, mielőtt az ismét felvette volna félkész munkáját. Hihetetlen, itt egy szőke lány (XD), aki az iskolában még egyetlen alkalommal sem varrt és itt ül vele szembe az egyik fiú barátja, aki meg hobbi szinten űzi ezt a foglalatosságot. A lányban kissé ott kavarogtak a negatív gondolatok is, holott a legfelszabadultabb Merse mellett szokott lenni. Ilyenkor úgy érzi, mintha a nem lenne gondja a világgal, mintha minden rendben lenne. Nyilván már motoszkál egy ideje a Navinésben a kérdés, hogy miért ilyen furcsa Lilla, de hát csak most bukott ki végül burkoltan az érdeklődés eziránt. A szöszke nem is tudta eleinte, hogy mit feleljen, így egy újabb kérdés jegyében kezdte rávezetni a fiút a helyes útra. Már arra is fel volt készülve, hogy most nagyon hirtelen hanyatt-homlok kell elszaladnia az éjszakába, mert bár képtelenségnek hangzik, de semmiképpen sem akarta halálra rémíteni a társát - holott talán eme gondolata már lényegtelenné vált. Hisz kiben ne szaladna végig az adrenalin annak hallatára, hogy az emberünk egy bestia? Lillus a termosz pohárkájába kapaszkodva fürkészte a fiú gondolkodó tekintetét és arcát, ösztönei pedig azt sugallták, hogy ugyan tart tőle a másik, de nem fél. Mármint nem határozottan fél. Pontosan nem tudta megállapítani a gondolatokat, de mivoltából adódóan az érzéseket rendkívüli pontossággal átélte. Nyelt egy hatalmasat az Eridonos és saját magát is csitítani próbálta, holott egyre jobban átjött partnerének félelme. A válasz kezdetekor kissé összerezzent, nem várta, hogy mond majd bármit is a srác, de.. a várthoz képest sokkal jobb lett a felelet. Fülét láthatatlanul mozdította meg, így hallva azt is, hogy a másik keze nagyon nagyon kicsit, szine alig, de akkor is megremeg. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. És a Hold.. Lilla ijedtében hirtelen fel akart állni, aminek a következménye: saját lábában botlott meg majd esett hátra a földre. Remélte, hogy a fiú nem akar majd a segítségére sietni, de ha mégis, akkor hárítóan felemelte jobb kezét, amiből az esés közben elejtette a füstös teát. Fenébe! A tőle telhető leggyorsabban két lábra tornázta magát, a zsigereiben pedig már érezte, hogy balhé lesz. Az itala tegnap sem jött meg, ma pedig nem járt fenn a bagolytoronyban, de minden bizonnyal ha megkapta volna, akkor valaki már intézkedett volna ez ügyben.
- É.nn... nnaggy..on..ssss..aj...nál..nálom... - ezen szavakat még mindenképp el akarta motyogni, vagyis inkább dadogni Mersének, mert már érezte, hogy csontjai kezdenek megnyúlni, már kezdődött a borzadáj. Csapot-papot hátrahagyva port keverő gyorsasággal az erdő sűrűje felé kezdett rohanni, út közben utolsó lélekjelenlétével gyorsan lekapkodta magáról a ruhákat - a pulóverre külön vigyázva, hogy hova teszi le, mert később még igényt tartott rá. Patakokban folytak le a könnyei az arcán egészen addig, amíg a fák tömkelege között teljesen el nem veszítette az önuralmát. Hogy miért is indultak meg a könnycseppjei? Most kivételesen nem pusztán a fizikai fájdalom miatt üvöltött fel és törtek elő sós cseppek a szeméből, nem. Most azt a barátságát siratta, amit az imént rontott el teljes mértékben. Hisz egy ilyen eset után mégis ki merne a lány közelébe menni? Pedig már kezdett egészen közel kerülni a fiúhoz és lassan már nem csak mint valami kíváncsi idegenre tekintett rá. A teljes átváltozás előtt azonban arra nem jutott ideje, hogy mérlegelje: mi is fog történni mindezek után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 14. 21:13 | Link

Brandon

Sok programomat hajlandó vagyok törölni vagy későbbre tenni, de a reggeli tornát nem. Igaz, nekem ez több mint torna. Muszáj edzetnek lennem, hisz már nincs messze a világbajnokság, ha pedig a mesterem, Kim TaeYang megtudja, hogy elhanyagolom a számomra egyébként legfontosabb dolgot, akkor aztán kapok. Rengeteg dolgom van itt az iskolában, még azt TaeYang megérti, hogy tanulnom kell, de a gyilkos szemeitől, amikor megtudta, hogy benne vagyok a kviddics csapatban, számtalanszor rosszat álmodtam.
Meleg reggelre ébredtem. Már-már ösztönösen kelek fel, megyek a fürdőbe mosakodni, majd veszem fel a jól megszokott taekwondos ruhámat. Előkészítem a normális ruhámat is, hogy amikor visszajövök már azzal ne keljen törődnöm. Néha rendesen elhúzom az edzéseimet. Kiarám még aludt, pedig néha ő is el szokott jönni velem a rétre. Ugrálok párat aztán nekirontok az iskola lápcsőinek. Már csukott szemmel is el tudnék találni a rétre.
Amikor odaérek, leülök a fűbe és behunyom a szemem. Mindig elmondok magamban egy imafélét, ami igazából csak egy félmondat. "Értetek küzdöm". Ezzel gondolok mindenkire, akit szeretek. A szüleimre, a bátyámra, az ikremre és minden egyes hozzám közel álló illetőre. Valamint a végén köszönetet mondok Mesteremnek, Kim TaeYang-nak, amiért mindezeket megtanította nekem. Ezt a szertartásfélét minden edzés előtt elvégzem.
Elkezdek bemelegíteni, ami elsősorban futásból, nyújtásból és szaltókból áll, de persze mindig csinálok valami random dolgot is, bár ma nem. Lementem spárgába és úgy hajoltam hol az egyik, hol a másik lábamhoz. Fontos, hogy hajlékony legyek, mondhatjuk, hogy ez a sport erre épül. Szerencsére nekem nem kell nagyobb gondot fordítanom a nyújtásokra a koreai testemnek köszönhetően, de azért nem árt. Én meg amúgy is maximalista vagyok.
Kicsit furán nézhetek ki a többi diák számára, de nem érdekel. Egyébként már úgyis rengetegen tudják, hogy taekwondozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 14. 21:58 | Link

Dasha

Reggelemet Ser Karom indította egy jól irányzott ugrással fejemre. gyorsan leemeltem, és magam mellé dobtam, de utána egyfolytában panaszosan nyávogott. Lassan rájöttem, éhes. Elővettem egy zacskó macskaeledel a ládából, és az egész tartalmát a tálkába öntöttem. Mire felöltöztem, az egészet elpusztította, és az ajtónál várt.
- Gondolom, már alig várod, hogy újabb kalandokat éljünk át? - nem bírta tovább, kiszáguldott az ajtón, én pedig utánairamodtam, miután felkaptam a varázspálcám, és a könyvet, mit tegnap találtam a könyvtárban. Egyikve volt azon köyveknek, amiket Tilda ajánlott. A klubhelyiségen keresztül lefutottam, egészen az iskola előtti rétre, ahol egy sokkal izgalmasabb jelenség várt, mint az olvasás. Egy ázsiai srác szaltózott, meg mindenféle csudát csinál, valószínű, hogy csak nyújtott. El is feledkeztem arról, hogy itt vagyok, ezért több percit tátott szájjal bámultam a nyaktörő mutatványokat. Végül bátorságot merítettem valahonnan,ki tudja honnan, és tettem egy lépést felé. Úgy túnt Ser Karom, ezt engedélynek vette, hogy összevissza cikázzon a fiú lábai között, ami miatt egy pillanatra meg is állt a szívem, majd utána azonnal od is futott, hogy kimentsem a helyzetből a szőrös kis öngyilkost.
Bocsánat, elnézést, ha megzavartalak  ebben az izében... A macskám még nem tudja megítélni, hogy mi életveszélyes, és mi nem. Ő itt Ser Karom, én pedig Brandon Norrey vagyok, de szólíts csak Brannek. Szabad tudnom, hogy éppen mit csinálsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 14. 22:49 | Link

Brandon

Melegítés közben felfigyeltem, hogy közeledik felém valaki, de nem törődtem vele, gondoltam elmegy majd, mint ahogy a többiek is. Ügyeltem, hogy ne húzzam meg semmimet sem, meg hát jó lenne nem fejre esni, de a szemem sarkából figyeltem a fiút. Ő is nézett engem, majd közelebb lépett hozzám pár lépéssel. Éppen egy hátraszaltót ugrottam, amikor rám jött a szívroham. Egy aranyos szürke macska volt a lábamnál és majdnem ráugrottam. Szerencsére még az utolsó pillanatban sikerült korrigálnom és a jobb lábfejemet tíz centivel arrébb leraknom. Nagyon szeretem az állatokat, főleg a macskákat. Nekem is van egy ezért el tudtam képzelni, hogy most a gazdája mennyire megijedhetett. Leguggoltam a szőrmókhoz és megsimogattam a buksiját. Te kis rosszcsont, majdnem rádugrottam. Mondtam a cicusnak szokatlanul mély hangon. Kicsit fura is volt, de rögtön kapcsolt az agyam, hogy most nem lány vagyok. Az a fránya éjszaka a konyhában. Persze jól éreztem magam Titanillával, de ha én tudom, hogy ez fog történni már rég ágyban lettem volna. Ennek ellenére egész jól megbarátkoztam a férfi énemmel. Sokszor Dashaként is túl férfiasan viselkedtem, így legalább kiélhetem magam, amíg meg nem találják az ellenszert.  
Míg a macskához beszéltem a gazdája is odaért hozzám. Felálltam és odafordultam a barna hajú sráchoz.
- Hello! – Köszöntem neki rendkívül pasisan, legalábbis próbáltam úgy.
Bemutatkozott, megtudtam, hogy őt Brandon Norrey-nek, a macskáját pedig Ser Karom-nak hívják. Most rajtam a sor.
- Engem – elgondolkoztam. Nem mondhatom, hogy Dashának hívnak, mert még kiröhög, hogy lány nevem van. Gyorsan ki kell találnom egy nevet! – szóval engem HyunJong-nak hívnak. - Ez jutott hirtelen eszembe, de gondoltam, hogy ez a koreai név nem áll nagyon a nyelvére ezért folytattam.
De szólíthatsz nyugodtan Krisznek is, a magyar haverjaim sokszor így becéznek. - Ezzel nyújtottam a jobb kezem kézfogásra. Európában ez a szokás ugyebár, én pedig egyre jobban kezdem megszokni és nem elfelejteni.
Érdeklődött, hogy mit csinálok. A ruhámra pillantottam, aminek hátuljára rá volt írva a nevem, de koreaiul, így szerencsére nem tudta meg az igazi nevem. Gáz is lett volna.
- Most éppen edzek. Pontosabban taekwondozok. Ismered a sportot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 10:42 | Link

Hyun

- HyunJong? Te ilyen cserediákféle vagy? Vagy ide is jársz? - mondom neki, miközben Ser Karom puha, szürke bundáját simogattam. - Krisz. Igen, ez sokkal könnyebb lesz.
Eszembe jutott, hogy holnap megkezdődik a tanítás. Egyből összerándult a gyomrom, és úgy éreztem, mintha nem készültem volna fel teljesen. A kezemet a pálcámra tettem, ami a zsebemben lapult. A kellemesen sima markolatra. Úgy éreztem, mintha én, és a pálcám, kapcsolatban lennénk vele valahogy. Magamban megismételtem az összes bűbájt, amit ismertem, és ez némiképp megnyugtatott.
-Nem ismerem. De érdekelne, komolyan. Talán… tudnál mutatni pár mozdulatot? Vagy valami ilyesmi. Kéne valami hobbi, mert amióta itt vagyok, csak az olvasás, és Ser Karom utáni futás maradt, szabadidős foglalkozásnak. Ráadásul, ha így haladok, a citromos sütemények fogyasztásával, akkor nemsokára komoly probléma lesz a mozgás. Ha ezt nem is csinálhatom, van valami ötleted másra? – még le kell szoknom arról, hogy ilyen sok kérdést zúdítok rá az emberekre. Ha jól emlékszem, felvettem a repüléstant, bár nem tudom, hogy az milyen megerőltető. – El tudnád mondani, hogy itt milyen sportok vannak?
Miközben vártam a válaszát, szürke kis társam, a srác csodálásával volt elfoglalva, olyan kábulatba ejtette, hogy majdnem lebukott, ahogy egyre közelebb mászott, kezeimen.
-Amúgy nagyon kevés srácot látni ilyen hajjal, nem bántásból mondom.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 15. 10:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 15. 12:12 | Link

Brandon

Érdeklődik, hogy cserediák vagyok-e vagy nem. Elmosolyodtam, talán egy kicsit lányosan. Reméltem, hogy nem tűnik fel neki. Na most mit válaszoljak neki? Ha cserediáknak mondom magam, akkor egyszer csak el kell tűnnöm a suliból, ami még meg is oldható, amikor visszaváltozom. Azonban nem szeretnék neki ennyit hazudni. Elhatároztam, hogy amikor visszaváltozom elmondom neki az igazat. Lehet, hogy mérges lesz majd rám, de most biztos, hogy hülyének nézne, ha elkezdeném neki hablatyolni, hogy én igazából lány vagyok.
- Én ide járok. Már több mint 7 hónapja a Levita ház diákja vagyok. – Mondtam neki el az igazságot.
Látszólag jobban tetszett neki a Krisz név. Nem is csodálom, a koreai nevek kicsit furák. Legalábbis Európában és a világ többi helyén.
Nem ismeri a taekwondo sportot, de érdekli, hogy milyen is ez. Elkezdtem mesélni róla egy kicsit.
- Hát ez Korea nemzeti sportja. A küzdősportok közé tartozik, de a karatéval ellentétben itt nem az ütéseken van a hangsúly, hanem a rúgásokon. Fontos, hogy fel tudjunk rúgni az emberek fejéig is, ami nagy hajlékonyságot igényel.
- Megkért, hogy mutassak neki pár mozdulatot. Én szó nélkül hátrébb léptem. Szerencsére eléggé be vagyok már melegítve, így nyugodtan végezhetek már komolyabb mozdulatokat. Az első, ami eszembe jutott, az egy 180 fokos rúgás volt. Egy határozott mozdulattal felrúgtam az ég felé. Így!
Ezután elkezdett mesélni magáról, hogy kéne valami mozgás, mert mostanság csak olvasni és macskát hajkurászni szokott.
- Hát nem tudom, hogy mennyire vagy hajlékony, de ezt a sportot azért jó űzni, mert önbizalmat ad. Nem csak akkor, ha beléd köt valaki, hanem mindig. Még a tanulásnál is. Ha tetszik, akkor én szívesen tanítok egy-két dolgot. – Ajánlottam fel a segítségemet.
Érdeklődött a többi sport iránt is, amit errefelé lehet űzni.
- Hát igazából bármit lehet, mivel van egy olyan terem, hogy Kívánságok terme és ott olyan pályát varázsolsz magadnak, amilyet csak szeretnél. Legutóbb a barátnőmmel mentünk el oda korcsolyázni. – Közben mindenféle nyújtásokat végeztem. Mégis csak azért vagyok itt, hogy edzek, de nagyon szívesen beszélgettem közben Brandonnal is.
- De az iskolában nagyon népszerű sport a kviddics is. Itt minden háznak van egy kviddicscsapata és vannak meccsek, amiket megmérkőzhetnek. Mondhatjuk iskolai bajnokságnak is. – Elkezdtem nevetni az utolsó mondatomon. Természetesen nem hagyhattam ki a jól ismert kviddics sportot sem. Meg akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedve belépni, de még azt sem tudtam, hogy melyik házba tartozik.
- Melyik ház tagja vagy? – Kérdeztem meg, miközben felálltam a földről. Ugráltam még párat és hallgattam a válaszát.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 13:14 | Link

Hyun


-Óóó, szóval Levita, hajrá tudás, meg minden! – elmesélte, hogy mik voltak azok a lehetetlen mozdulatok, amiket az előbb csinált. – Elég fájdalmas lehet, annyira felemelni a lábad, nem? – felrúgtam, de olyan esetlen, volt, hogy saját magamat nevettem ki utána. Amikor megkértem, hogy mutasson pár mozdulatot, készségesen teljesítette kérésemet, és a lábával száznyolcban fokot tett meg függőlegesen. Én csak tátottan a számat, és arra gondoltam, hogy mennyire fájhat neki. Csoda, hogy fiú létére képes volt megcsinálni szerintem. Ha belegondolok, egy picit lányosan viselkedett, bár csak megráztam a fejem, és tovább kérdezgettem. Felajánlotta, hogy tanít engem, és miután érdeklődtem a többi sport iránt, kiderült, hogy sokkal nagyobb a választék, mint gondoltam. Miközben beszélgettünk, ő folytatta a hajlításokat, de teljesen odafigyelt rám, szóval nem volt miért panaszkodnom. Arra gondoltam ,hoy milyen fura lehet, hogy egy új gyerek minden nap odamegy valakihez, és mindden ok nélkül faggatja. Elhesegettem ezt a gondolatmenetet, mert valami sokkal érdekesebbet mondott Hyun.
- Nagyon csábító ez a kviddics, bár még csak mondatfoszlányokat hallottam róla. Valamikor biztos kipróbálom. – ezután a házam után érdeklődött. – Levita, mint te. Gondolod, hogy bevennének egy ilyen amatőrt a csapatba?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 15. 13:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 15. 14:37 | Link

Brandon

Elmondtam neki, hogy a Levita ház diákja vagyok. Nem tudtam eldönteni, hogy a válasza pozitív vagy negatív, de igazából ez nem változtat semmin. Mindenesetre elmondtam, hogy én milyen szemmel nézek a házra.
- Én nem úgy tekintek a Levitára, hogy az okosak háza. Nagyon bírom az ottaniakat és még nem beszéltem velük a tanulásról. - Elgondolkoztam, hogy igazat mondtam-e, de most hirtelen nem jutott eszembe olyan eset amikor az lett volna a téma. - Vagyis nekem nem az jut eszembe a kék színről, hogy tanulás. – Meséltem neki egy kicsit a házról.
Látta, hogy miket csináltam és megkérdezte, hogy nem fájt-e, mire én csak megráztam a fejem, ezzel mutattam neki, hogy nem.
- Hát nekem már nem fáj, de emlékszem, hogy olyan öt éves koromban rendesen szenvedtem, hogy hajlékony legyek. Akkoriban még nagyon fájt. – Mutattam neki egy mozdulatom, ami után ő is felrúgott egyet a levegőbe. Nem volt olyan, mint az enyém, ezt beismerem, de nem volt annyira rossz, mint amennyire ő azt gondolta.
Elmondtam neki minden spotlehetőséget, ami éppen eszembe jutott. Úgy láttam, hogy a kviddics volt a nyerő, bár lehet, hogy csak ezért mert csak azt emeltem ki. Mindenesetre én nagyon örülök, ha éppen egy kviddicsszeretővel találkoztam.
Ő is a Levita ház tagja. Mondta, miközben ugráltam.
- Szuper! Akkor ezentúl sokat fogjuk látni egymást. Elsős vagy ugye? – Még nem láttam az iskolában, ezért bátorkodtam így megkérdezni.
Érdeklődött afelől, hogy bevennék-e a csapatba.
- Amiatt ne aggódj, hogy nem vesznek be. Mindenkit szívesen látnak, én magam is a levita csapat tagja vagyok. – biztattam.
Najó elég az ugrálásgól, ideje taekwondozni! Intettem neki, hogy "egy pillanat, mindjárt visszajövök". Megint csak hátrébb álltam, de most egy hosszabb lépéskombinációra készültem. Lendítettem lábamat és végrehajtottam a következő! mozdulatsort. Amikor végeztem megint a fiú felé fordultam.
- Tudsz repülni? Akarom mondani, repültél már? – Kezdtem el kérdezgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 18:06 | Link

Hyun

- Akkor mi jut az eszedbe a kék színről? – tettem fel a kérdést Hyunnak. a fiú továbbra is ugrálgatott, hol egy lábon, hol párossal, majd feltette a kérdést, hogy hányadikos vagyok. Nagon lelkel sett a gondolattól, hogy egy újabb Levitás kviddicsezőt talált. – Igen, elsős vagyok, és én is örülnék, ha találkoznánk máskor is, ám van egy kis probléma. Nem nagyon tudom a szabályokat… sem a magát a játékot, de izgalmasnak hangzik, hogy a levegőben játsszák.- Az is kiderült, hogy a Levita csapat tagja, vagyis azt jelenti, hogy a legjobb emberrel találkoztam, a témát illetően. Jelzett nekem, hogy álljak hátrébb, majd egy hosszú, lehetetlen, és lendületes mozdulatsort mutatott be, aminél végig, csak egy lába volt lent. Elképzelte, ahogy egymás után mindenkit lekaszál, persze csak egy buta kisfiú képzelgése volt, úgy tűnt megtaláltam a példaképet. – Azt a… Jó, nekem muszáj megtanulnom ezt a sportot! Nincs valami bűbáj, vagy átváltoztatás, amivel hajlékony lesz az ember? – reménykedtem. Megkérdezte, hogy repültem-e egyáltalán. – Nem, még soha, bár felvettem a repüléstant. Jó lenne azért már valamilyen alapokkal odamenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 15. 19:14 | Link

Brandon

Hmm, mi jut eszembe a kék színről? Egyértelműen a Levitának keresztelt ház, amibe bekerültem. Nem tudom, hogy volt-e már olyan diák, aki megbánta, hogy odakerült, de én biztos, hogy nem.
- Rögtön a Levita jut eszembe, ha az iskolában vagy az környékén vagyok.  Egyébként meg az óceán. – Mosolygok el a válaszom végére. Bármilyen hihetetlen, nem szeretek ugrálni. Most is csak azért csináltam, hogy melegen tartsam az izmaimat amíg Brandonnal beszélek. De aztán abba is hagytam.
A sejtésem beigazolódott. Tényleg elsős. Az azt jelenti, hogy benne van a pakliban, hogy lesznek közös óráink. Egy-kettő biztos.
Saját bevallása szerint nem nagyon ismeri a kviddics szabályait, illetve a játék menetét, de az mindenképpen pozitív, hogy érdekli maga a sport.
- Emiatt ne aggódj, mi segítünk neked megismerni a szabályokat. Edzhetünk is akkor, amikor ráérsz, én általában mindig kapható vagyok az ilyenekre. Ha kviddicsezni szeretnél, csak szólj és amennyiben van időm jövök. – Bíztattam és lelkesítettem.
A mozdulatsorom után ránéztem. Csillogást vettem észre a szemében. Elnevettem magam.
- Tetszett? – Kérdeztem nevetve, mire ő csak annyit válaszolt, hogy Neki muszáj megtanulnia ezt a sportot. Csak lenne valami hajlékonnyá tévő bűbáj. Nem is tudom, hogy mióta nem láttam még ennyire lelkes arcot a taekwondo iránt. Persze akikkel együtt vagyok edzéseken mindig lelkesek, de hát azok is már több éve űzik Korea küzdősportját.
- Hát én nem ismerek olyan varázsigét, ami hajlékonnyá tenne. Bocsi. – Mondtam neki kissé lehangoltan. Reméltem, hogy azért nem megy el a kedve.
- De ne aggódj, van pár olyan rúgás is, amihez nem kell magasra rúgni. Az ütésekről nem is beszélve.
Felvette a repüléstant, ami nagyon jó. Biztos vagyok benne, hogy lesz pár órája az első meccséig. Úgy senki sem mehet fel a pályára, hogy még életében nem repült.
- Akkor órán majd meg fogod tanulni az alapokat, edzéseken meg majd továbbfejlesztjük a tudásod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 11:57 | Link

Hyun

- Annak örülök, hogy segítetek a szabályokban, és tényleg jó lenne ez kis edzés, hogy ne az egész csapat előtt égessem le magam. – látszott, hogy jót mulatott az előbbi csodálatomon, a mozdulatsorát illetően, ezért még rá is kérdezett, nem mintha nem lett volna egyértelmű. Sajnos nem ismert olyan varázsigét ő sem, ezért célom szinte teljesen elérhetetlenné vált számomra, de utána megnyugtatott, azzal hogy nem mindegyik mozdulat ilyen nehéz, és vannak benne ütések. Bár amilyen ez a sport, azzal is pörögni, forogni kell, míg az ember elszédül. – Már alig várom, hogy beléphessek a csapatba. – tényleg jól jönne egy kis csapat, akikkel jóban vagyok, mivel eddig csak két embert ismertem, és őket is csak elég felszínesen. Lehet, hogy nem is azok, akiknek mutatják magukat, ki tudja, mi folyik ezen a helyen. – Akár most is tudnál? Úgy értem tanítani valamit? Lenyugtatom Ser Karmot, és akár kezdhetnénk is.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 16. 13:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 16. 13:39 | Link

Brandon

Kicsit megnyugodni látszott Brandon, amikor említettem, hogy nem csak lehetetlen rúgásokból áll a sport. Felajánlottam, hogy tanítok neki pár mozdulatot. Azonnal megtetszett neki és azt kérte, hogy már most kezdjük el. Megvontam a vállam. Nekem mindegy, én amúgy is edzeni vagyok itt és legalább akkor mozgok is és nem csak beszélek.  
Elgondolkoztam, hogy mit is tudnék megtanítani neki. Igazából butaság így random lépéseket elsajátítania, de mást nem tudok kitalálni. A komolyabb lépésekhez előbb órákra kéne járnia. Mindenesetre elhatároztam, hogy megtanítom neki a Yul-Gok-t.
- Mit szólnál egy formagyakorlathoz? Abban nincsenek extravészes mutatványok. - Közben vártam, hogy lenyugtassa a cicusát. Legszívesebben odamentem volna a szőrmókhoz és elkezdtem volna vele játszani, de az túl lányos lett volna, szóval megállj-t parancsoltam magamnak.
A válasza után, amennyiben igent mondott, eltávolodok tőle és majdnem a rét közepén elkezdem a gyakorlatot.
- Most csak megmutatom, ha megtetszik, akkor megtanítom. – Mondom neki még mielőtt elkezdtem volna. Amikor végeztem a formagyakorlattal!, odamegyek a fiúhoz.
- Ennek a neve Yul-Gok. Hogy tetszett? – Tudtam jól, hogy fölösleges elmondanom a nevét, hisz úgysem mond neki semmit, de bűntudatom lett volna, ha nem tettem volna meg.
- Van kedved megtanulni? Ha nem az sem baj. Az őszinteséget mindig nagyra értékelem. – Kérdeztem és mondtam neki barátságosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 14:11 | Link

Hyun

- Mik voltak azok a fura hangok, amiket kiadtál? Olyan volt, mint egy gőzgép. – Hiurtelen elment a kedvem ettől a sporttól, azt hittem, az egész csak olyan repülős rugdosódás. Visszagondolva elég gyerekesen viselkedtem, a hirtelen lelkesedés olyan gyorsan tűnt el amilyen gyorsan jött. – Bocsi, de ez nem nekem való. Talán más téren tudnál segíteni. Mondjuk varázslás téren. Mit szólnál egy kis párbajhoz? Vagy nem is tudom, valami varázslással kapcsolatosat kéne csinálni… persze, ha szeretnél. Tudod, én nem mindig vagyok olyan, mint mos, ilyen pörgős. Tudod, kiskoromban volt egy aranyhalam, és annyira be akartam bizonyítani, hogy tudok vigyázni rá, hogy hazafutottam suli után, és gyorsan kicseréltem a vizet, majd visszadobtam. De a víz hideg volt, buborékok lettek a pikkelyén, sokkot kapott, és meghalt. Most én vagyok a hal, és a víz ez az egész új világ. Valahol azt olvastam, hogy császárpingvineken drasztikus viselkedésváltozást, esetleg agresszivitást válthat akár egy kisebb változás a környezetükben, és valljuk be, hogy megtudni azt, hogy varázsló vagy, elég nem dolog. Alapból egy néma, könyvmoly vagyok, de valamiért a sok beszéddel akarom kompenzálni, rejtegetni a félelmemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 16. 15:10 | Link

Brandon

Kérdezte, hogy mik azok a hangok, amiket kiadtam. Elgondolkoztam, hogy ezt most, hogy mondjam el neki.
- Hát ezt így szokták csinálni. – Mondtam csak ennyit, mert hosszú lett volna elmesélni.
Bevallotta, hogy nem nagyon jött be neki, amit nagyon értékeltem. Legalább őszinte.
Kérdezgetett, hogy valami másban nem tudnék-e neki segíteni. Felvetette, hogy mi lenne, ha varázsolgatnánk, például párbajszerűen. Már vettem a levegőt, hogy válaszoljak neki, de nem találtam alkalmat, hogy megszólaljak. Az új fiú rendesen nyomta a szöveget. Néztem csak, hogy hogy tud ilyen sok dolgot összehozni egyszerre. Beszélt az aranyhaláról, valamilyen pingvinekről, de igazából nem nagyon fogtam fel. Túl gyors volt ez nekem. Ennyire még nem tudom a magyar nyelvet. Ha koreaiul hadarta volna el, talán megértettem volna.
A végén rájöttem az egész lényegére. Ha jól értelmeztem, akkor azt akarta mondani, hogy ő nem mindig viselkedik így, ahogy most. Csupán nagyon izgatott a változások miatt. Ő elvileg egy csöndes fiú, aki csak általában a könyveket bújja.
Amikor ismét csönd lett elnevettem magam, talán egy kicsit túl hangosan is.
-Woow, te aztán tudsz beszélni. – Szólaltam meg a röhögésem közben. Nem gúnyosan nevettem, csak annyira aranyos volt, ahogy összevissza beszélt. Na de hogy a lényegre térjek.
- Hát tudod én most azért jöttem ki, hogy edzek. Minden nap el szoktam jönni ide, mondhatni ez nekem már egy szakkör. Ha nem muszáj, akkor most inkább ezzel foglalkoznék. – utasítottam el udvariasan.
- De ne értsd félre, nem zavarsz, szívesen beszélgetek veled. – ugráltam párat, majd elfordultam Brandontól és elkezdtem a lábaimat felfelé emelgetni, egyszer az egyiket, aztán a másikat, felváltva. Ezúttal nem rúgtam, csak nyújtottam őket. A felsőtestem sem süllyedt le vízszintesre, maradt rendesen függőleges. Kicsit úgy látszhatott, mintha le akarnám rúgni állásból a saját fejem. Természetesen a sípcsontom érintkezett volna vele és nem a lábfejem, de én addig nem emeltem fel.
- Amúgy - szólaltam meg miközben emelgettem a lábaimat - én nem vagyok az a könyvimádó. Persze szeretek olvasni, de szívesebben jövök ki mondjuk futni. - Meséltem egy kicsit magamról, de nem néztem a fiúra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 16. 15:44 | Link

Violetta Rose


-Csak óvatosan! -nevettem el magam, mikor mohón beleharapott az ujjába. Vártam a dicséreteket a csigámat illetően, és nem is kellett csalódnom.
-Nem minden nap sütök, és pláne nem mindig kakaós csigát. Ennek a sütésnek sem lett olyan jó vége, mint terveztem. Elküldtek büntetőmunkára -mosolyodtam el, ahogy elárasztottak a nem olyan régi emlékek. Érdekes, hogy akkor nem mosolyogtam, hisz mások miatt kerültem bajba, a sütögetésért nem jár büntetés. Az ember agya a régi rossz emlékeket is feljavítja egy bizonyos szintig, és ez így van jól.
Legközelebb majd szólok neked is, ha sütök, jó? -kérdeztem, mikor észbe kaptam, hogy kérdezett. Felnézett a lemenő napra -Szép, mi? Annyira szeretem, hogy itt mindent meg lehet kapni, amire vágyik az ember. Persze egészen addig, amíg normális dolgokat akar. És egy kis lazítás, naplementés beszélgetés, sütievés még bőven belefér. Visszafeküdtem ülő helyzetemből, és már nem bántam, hogy Violetta felrúgott álmomból. -Tudod, én sem vagyok igazán új itt... Talán egy héttel jöttem hamarabb, mint te, de egészen jól kiismertem magam. Szerintem neked sem lesz gond. -rámosolyogtam, és folytattam- -Hallottál már az illúziók pavilonjáról? Azt mondják, félelmetes hely, de ha már bementél, csodálatos élményekben lehet részed. Én még nem voltam ott, szóval... -hatásszünet- -Volna kedved kideríteni, hogy mitől is olyan különleges hely?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 18:29 | Link

Hyun

- Persze, nyugodtan rugdosódj, majd máskor. Itt maradok, Ser Karom nagy érdeklődést mutat, lehet, ő lesz az első tékvondózó macska. Hajlékonynak hajlékony.- most is felfelé rugdosott, csak most nem dőlt hátra, hanem a saját orrát igyekezett megrúgni, szerencsére nem sikerült. – Hát, ízlések, és pofonok. – mondtam, mikor elmesélte, hogy őt inkább a fizikai tevékenységek érdeklik. Úgy éreztem, kezdek lenyugodni, ezért leültem a fa tövébe, és odahúztam a macskát. Elővettem a pálcát, majd azon gondolkoztam, mit is használhatnék.
- Extrico – Fogtam meg a pálcát, kimondtam varázsigét, majd imádkoztam, hogy sikerüljön, és vártam az eredményt. Ser karom szőre hirtelen úgy nézett ki, mint amit alaposan kikeféltek, és látszólag, ő is örült ennek. Reméltem, hogy Hyun látja, mert eléggé bizonyítani akartam, én is tudok ám valamit. A fa kemény kérge, olyan földhözragadt ellentétet nyújtott, ehhez az isteni időhöz, hogy az szinte költői volt. Felnéztem, becsuktam a szemem, és élveztem, ahogy a táncoló levelek közötti fény az arcomhoz ér. A friss, erős fuvallat, ami hátulról érkezett, a nyár tömény virágillatát hozta felém.
- Milyen jó most itt. – bukott ki a számból. Karom rám nézett, és ő is elégedetten nyávogott. Alvás, és ébrenlét között, ott ültem, a fának dőlve, és figyeltem a gyakorló Hyunt.
Imádom a nyarat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 16. 21:05 | Link

Brandon

Megértő volt és elfogadta, hogy nekem most más dolgom van. Egy kedves poént is hozzáfűzött még, "majd a macskája taekwondozik". Nevettem egyet aztán komolyabban rákoncentráltam arra, amiért most itt vagyok. Addig ő leült egy fa tövébe és elkezdett játszani a macskájával. Ő is megtalálta azt a fát, amit egyszer én is a múltban. Az egyik reggeli edzésemet hamarabb befejeztem. Egy kis nyugalomra vágytam ezért leültem én is ahhoz a fához. Jó kis hely, nyugtató és még kényelmes is.
Egy varázsigét hallottam. Felkaptam a fejem és a fiúra néztem. A varázslattal kifésülte Ser Karom szőrét. Eltelt pár perc mire beazonosítottam a varázslatot. Régebben ezt én is tudtam, sőt, még alkalmaztam is az egyik kutyámon. Sajnos az évek elfelejtették velem. Jó volt újra hallani, hálás voltam az új barátomnak, hogy felelevenítette bennem.
Eltelhetett vagy negyed óra. Már minden fontos formagyakorlatot átismételtem, már csak egy dolog volt hátra, de azt nem tudtam egyedül megoldani. Brandonra néztem, akiről nem tudtam megállapítani, hogy alszik-e vagy nem. Odamentem hozzá, pontosabban elé. Nem hiszem, hogy észrevett volna.
-Öömm Brandon alszol? – Szóltam hozzá halkan. Ha tényleg alszik, akkor nem is zargatom. Ha viszont nem, akkor megkérdezem, hogy nincs-e kedve segíteni nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 22:53 | Link

Hyun


Éppen pihentettem a szemem. Arra nem emlékszem mit álmodtam, de nagyon meleg, és kényelmes volt. Lassan úgy éreztem, beleizzadok a pólóba, mikor éreztem, hogy egy kerek izzadságcsepp folyik le az arcomról a hajamtól a nyakamig. Nem töröltem, le, egyszerűen vegetáltam. Ser karom éppen azon volt, hogy bemocskolja újonnan fésült bundáját, és úgy tűnt sikerül is neki, de éppen egy nagyon érdekes mutatványt mutatott be, ami teljesen lekötötte a figyelmét. Nem tudom, mikor aludtam el. Őszintén. Egyszer csak felébresztett Hyun bizonytalansággal teli hangja.
– Hrm. Igen. Talán.  Egy picit. Miért kérded? – kezemmel Ser Karom után tapogattam, majd utána a pálcámat kerestem meg, és megkönnyebbültem, hogy nem ültem rá, és nem tört el. – Hol van Karom? – kérdeztem tőle, bár biztos vagyok benne, hogy kószál mellettem. Végül felbukkant egy nagy nyávogás kíséretében próbálta megharapni a tenyerem, ami nem sikerült, mivel túl pici volt még. – Istenem, remélem nem fog hamar felnőni ez a kis vadóc. – toltam hátra kobakját egy mutatóujjal. - Még sokat kell fejlődnöd, hogy engem legyőzz! – mondtam neki mély hangon, mintha valami óriás lennék. Felnéztem Hyunra, és felhúztam a szemöldököm, kérdve, miért zavarta meg, békés pihenésem. – Amúgy, segítsek valamiben? Vagy csak úgy tesztelted, hogy élek-e? Tudod, arra gondoltam, megint elkezdek játszani a hangszeremen. Régen gyakoroltam már, de remélem, olyan lesz, mint a biciklizés.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 16. 22:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék