Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Piráppáp. Nyuszifül, nyuszifül. Kumagoronak egyik kedvenc magyar együttesének kedvenc száma járt a fejében épp. Egy zöld batikolt pólóban dúdolgatva vágtatott át a rét (számára) combközépig érő füvén. Régen nyírták. A zöld batikolt pólón az I ♡ Rellon felirat volt olvasható. Egy sárkányházi lány szekrényéből származott a darab, zsugorító bűbájjal szabták nyusziméretűre. A zöld pólóra azért volt szükség, mert a rózsaszín bundás plüssnyulaknak akad némi gondjuk a rejtőzködéssel. Mondhatni nincs a vattájukban ez a képesség. A fűzöld batikolt pólóban a fűben sokkal ügyesebben el tudott bújni, már csak az indiánszökelléskor csapkodó fülei lehettek árulkodóak. Reméljük, hogy ha valaki látott is efféle rózsaszín villanásokat, szemkáprázásnak vagy egy varázslénynek tudta be. Kumagoro ugyanis a mai napon elhatározta, hogy barátot szerez. És egyúttal megvicceli a bagolyköveseket. Szóval, hogy megviccel valakit, és ettől rögtön barátok lesznek.
Ha más nem árulkodott a nyuszi útjáról (nemigen taposta le a füvet), az esetleg, hogy egy fa alatt egy összebarmolt hamburger szomorkodott, egy másik alatt pedig egy olvadt, pink fagylalt. A sikertelen kísérletek eredményei; mindkettő a hangyák martalékává vált.
Egy következő fánál azonban nem a földön hevert az étel, hanem szemmagasságban (mondjuk egy százhatvannyolc centis illető szemmagasságában) lebegett. Egy diós borítású, varázs-kürtőskalácsról van szó, a máguscsemeték kedvelt finomságáról, amibe ha belefújsz, különböző állathangok törnek elő belőle.
Az édesség igazából nem lebegett, egy vékony, de erős fonállal volt rögzítve a fa lombjában rejtőző nyuszihoz. A tervet végtelen egyszerűség jellemezte: az éhes arra járó ráveti magát az eledelre, Kumagoro pedig a nyakába ugrik, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=304876#post304876][b]Kumagoro - 2014.06.03. 13:59[/b][/url]

Piráppáp. Nyuszifül, nyuszifül. Kumagoronak egyik kedvenc magyar együttesének kedvenc száma járt a fejében épp. Egy zöld batikolt pólóban dúdolgatva vágtatott át a rét (számára) combközépig érő füvén. Régen nyírták. A zöld batikolt pólón az I ♡ Rellon felirat volt olvasható. Egy sárkányházi lány szekrényéből származott a darab, zsugorító bűbájjal szabták nyusziméretűre. A zöld pólóra azért volt szükség, mert a rózsaszín bundás plüssnyulaknak akad némi gondjuk a rejtőzködéssel. Mondhatni nincs a vattájukban ez a képesség. A fűzöld batikolt pólóban a fűben sokkal ügyesebben el tudott bújni, már csak az indiánszökelléskor csapkodó fülei lehettek árulkodóak. Reméljük, hogy ha valaki látott is efféle rózsaszín villanásokat, szemkáprázásnak vagy egy varázslénynek tudta be. Kumagoro ugyanis a mai napon elhatározta, hogy barátot szerez. És egyúttal megvicceli a bagolyköveseket. Szóval, hogy megviccel valakit, és ettől rögtön barátok lesznek.
Ha más nem árulkodott a nyuszi útjáról (nemigen taposta le a füvet), az esetleg, hogy egy fa alatt egy összebarmolt hamburger szomorkodott, egy másik alatt pedig egy olvadt, pink fagylalt. A sikertelen kísérletek eredményei; mindkettő a hangyák martalékává vált.
Egy következő fánál azonban nem a földön hevert az étel, hanem szemmagasságban (mondjuk egy százhatvannyolc centis illető szemmagasságában) lebegett. Egy diós borítású, varázs-kürtőskalácsról van szó, a máguscsemeték kedvelt finomságáról, amibe ha belefújsz, különböző állathangok törnek elő belőle.
Az édesség igazából nem lebegett, egy vékony, de erős fonállal volt rögzítve a fa lombjában rejtőző nyuszihoz. A tervet végtelen egyszerűség jellemezte: az éhes arra járó ráveti magát az eledelre, Kumagoro pedig a nyakába ugrik, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=304901#post304901][b]Dwayne Warren - 2014.06.03. 14:47[/b][/url]

A felügyelőtanárok unalmas és cseppet sem érdekfeszítő köreit rója, újra és újra. Ha legalább számottevő kihágások történnének, azonban erre nem számíthat egy ilyen napos, délutáni órán. Két egymásba gabalyodott párral találkozott mindössze, őket egy nem túl barátságos figyelmeztetéssel küldte útjukra, ettől függetlenül minden csöndes, nyugodt és annyira nevetségesen, kiábrándítóan unalmas.
Zsebre tett kézzel, a fejét lógatva ballag, néha föl-fölsandít a kastélyra, a napfényben megcsillanó ablaktáblák azonban minduntalan bántják a szemét. Kocsikon, motorokon, sárkánytojásokon, tőzsdén és ehhez fogható, felnőttes dolgokon mereng, lényegében megfeledkezve róla, pontosan hová tart.
A tárgy teljesen váratlanul, enyhén súrlódik a vállával. Gondolatai közül felocsúdva, a rémület jeleivel az arcán lép vissza. Mi a... mi?
A szeme összeszűkül, nagyon bizonytalanul billenti oldalra a fejét. Mi. Mi ez. A válla fölött hátrapillant, majd a zsinegre, végül a kalácsra, amit tengerentúli származása okán csak nagy vonalakban kategorizál ételnek. Ühüm. Jó. Kicsit felvonja a szemöldökét, a mutatóujjával megböki a kalácsot, ami cukros ingaként kezd lengedezni a faágon.
Ezek a magyarok furák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=305681#post305681][b]Kumagoro - 2014.06.04. 18:23[/b][/url]

Kevésbé magas és kevésbé szőrös illetőre számított, de Kumagoro nem volt igazán válogatós, ha barátokról volt szó, ezért örömmel várta a pillanatot, amikor a kürtőskalács felhívja a sétáló figyelmét, ő pedig teljes csodálatosságában az illető nyakába ugorhat.
Dwayne professzor - merthogy ő volt a potenciális öribari-jelölt - nem teljesen úgy reagált az édességre, mint ahogy azt a nyuszi kitervelte. Nem is ismerte fel a mennyei csemegét, inkább gyanakodva megbökte. Még egy pillanattal ezelőtt Kumagoro rájött, hogy rossz ötlet volt a derekára kötnie a madzagot, amit amúgy is csak nehézkesen tudott tartani testsúlyával. Ekkor már késő volt. A nyuszi pördülve lebucskázott a faágról, persze a kalács is megindult lefelé.
Kumagoro még reptében is azon igyekezett, hogy mégis kihozzon valami jót a balul kivitelezett ötletéből. Ugyan hátára érkezett Dwayne úr vállán, de rögtön felült, mintha pont így akarta volna. Csak úgy csapódtak előre fülei a lendülettől, és lezseren megtámaszkodott a férfi fülén könyökével.
- Hahó! - üdvözölte szívélyes mosollyal azzal a köszönéssel, amelyet tegező és magázó formaként egyaránt merészelt használni. Azzal mégsem nyithatott rá az emberre, hogy "jó napot kívánok". Milyen bután jött volna már ki? Mintha szemrehányná, vagy ilyesmi.
Ki tudja, Dwayne professzor mely arcrezdülése utalt erre a plüssállat szemében, de Kumagoro rötön rájött, hogy pertuban vannak a tanárral, ezért tegeződve folytatta.
- Meglepődtél, mi?
Eközben a kalács Dwayne úr térdét verdeste, de a nyuszi jól megkapaszkodott, így már nem zavartatta magát, hogy valami húzza lefelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=306250#post306250][b]Dwayne Warren - 2014.06.05. 16:57[/b][/url]

A kürtőskalács kileng, pár halovány pillanattal később pedig súrlódó, csusszanó hang hallatszik a lombok közül. Egy "hah?" kíséretében sandít fölfelé, ekkor azonban már késő: egy indokolatlan, rózsaszín nyúlfeneket lát, egyenesen felé röpülni, túl gyorsan ahhoz, hogy reagálhasson.  Reflexből húzza be a nyakát, a légicsapást kikerülni azonban nem tudja. A beazonosíthatatlan tárgy furcsa mód plüss érintésével préseli magát a nyakához, ráadásul, amitől egyenesen kiveri a víz: MOZOG.
   -  JesszusatyaSZENTÚRISTEN!
Kutyamód megrázza magáz, fél kezével a tarkója felé nyúlna, hogy megragadja at ismeretlen eredetű betolakodót, keze azonban puha plüssfüleket érint. Ezzel együtt pedig köszönés és egy nyilvánvaló kérdés is elhangzik.
Ő pedig teljesen megrökönyödve dermed meg ezen.
Az előbbi, görcsös szorítás alábbhagy, a keze bizonytalanul az állat (?) fél tarkójára kúszik, annál fogva leemeli a nyakából, hogy szemmagasságba lengetve jól megnézze magának. A kürtőskalács szélesen kileng a madzagon, cukros maszatot hagyva a térdén.
   -  Váó.
Ennyit tud hozzátenni mindössze, pofátlan módon kezdi forgatni a plüsst a kezében, mintha holmi játékszer (haha) lenne. Leginkább egy nagyon ügyes trükknek gondolja, semmiképp sem bátor nyúllovagnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=325220#post325220][b]Kumagoro - 2014.06.28. 15:21[/b][/url]

Abból eredhet a különbség a felnőtt férfi reakciója és azoké között, akikkel Kumagoro eddig találkozott, hogy utóbbiak még gyerekkorukat élték vagy még nem hagyták messze maguk mögött. Akárhogy is, ez az - amúgy felettébb normális - reakció igazán váratlan Kumagoroszemszögből. Olvasta a Tinilányok Kézikönyvét, de az ismerkedésről szóló fejezet nem teljesen úgy nézett ki, mint ahogy a gyakorlat mutatta. Miért is higgyen a nyúl egy majd tíz esztendeje kiadott könyvnek? Azóta bőven változhattak a szokások. Dwayne professzor visszajelzései egy rellonoséra emlékeztették, akivel egyszer együtt aludt egy hideg éjjelen. Borzasztó, hogy némelyek mennyire nem veszik nyúlszámba a másikat. Szerencse, hogy Kumagoro nem haragtartó, az arcátlan himbálást még megtorolná.
- Hé! - méltatlankodik a lehetetlen plüssnyúl-madzag-kürtőskalács installáció beszédesebbik vége bosszú helyett.
- Ne legyél már ilyen! Oké, meglepődtél, felfogtam! Beszéljük meg, jó? Nézd! Kalács! - mutogat le a nyuszi a derekát húzó pékárura, hátha ezzel meggyőzi a férfit, viselkedjen már korának megfelelően. Komoly, magasröptű beszélgetés, esetleg egy tea... - ilyesmikben gondolkodott Kumagoro a borostás illető láttán.