A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Szeretem a tanévek végét jelző vibrációt a levegőben. A diákok idegesek, hiszen tudják, hogy nagyon sok múlik azon, hogyan is teljesítenek ebben az időszakban, fontos, hogy tisztában vannak előnyeikkel és hátrányaikkal, és hogy akarnak valamit tenni azért, hogy azokká a felnőttekké váljanak, akik formálják világunkat a jövőben. Feltárul a terem, ők pedig besereglenek, és én büszkén...vagyis... apaian... inkább egészen kétségbeesetten pillantok végig rajtuk. Szóval ők lennének azok. A jövőnk alapjai. Legalább afelől nyugodt lehetek, hogy korban már tartok ott, hogy nekem lesz nyugdíjam, de a riadt tekintetük alapján, Merlin kegyelmezzen a következőknek.
Kitörni készülő nagy sóhajomat leplezve az ablakban ülő majomra pillantok, bár nem nagyon értem, hogy ő mégis mit keres itt, és úgy általánosságban nem értem, hogy egy iskolának, melynek a nevében van egy állat, és aminek van négy háza, akiknek szintén egy-egy állat a címerállata, mégis, mi szükség van még egy madagaszkári katta is a birtokában, ami ráadásul egy veszélyeztetett faj. Állítólag szerencsét hoz, vagyis ezt mondták, mielőtt a kezembe nyomták, hogy akkor innentől oldjam meg, én meg odapakoltam az ablakpárkányra. Megjegyzem, riasztóan értelmesen néz, szinte már várom, hogy megszólaljon. Bár, ahogy a betódult tömegre tekintek, az sem kizárt, hogy azt mondaná nekem előszök: "Nincs egy ezresed fizetésig? Megadom", de nem adná meg. Viccet félretéve, tudom, hogy ez egy komoly pillanat, és azt is, hogy a kissé szedett-vetett sereg jó és erős társadalmat visz majd tovább. Atyai pillantással tekintek hát rájuk, bár mély, búgó hangom nem biztos, hogy pont olyan kedvesen jön le, hogy abból ne legyen tragédia.
- Kedves végzősök! Nagy szeretettel és nem kevesebb büszkeséggel köszöntöm Önöket a mai vizsgán. Önöket, akik miután elvégezték az alapképzést, társadalmunk felelősségteljes felnőtt tagjaivá válnak. Önök a jövő záloga, az a tudás, mely a fejükben van, és melyet itt ma megmutathatnak tükrözi, hogy társadalmunk továbbra is kiváló kezekben van. Önök a jövő gyógyítói, tervezői, kapcsolattartói, szakemberei. A világunk azért állhat még, mert Önök megérkeztek, hogy átvegyék a nagy öregek helyét. Kívánom, hogy a vizsga teljen örömtelien, tudásuk pedig olyan ékköve legyen lényüknek, mely felemeli a varázslóközösséget! Kérem, hogy a vizsga során az előre kikészített pennát és tintát használják! A vizsgalapok bűbájjal védettek, kérem, keressék meg a helyüket, és amint az óratorony gongása abbamarad, önök előtt láthatóvá válik a vizsgalap.
Eddig magam előtt keresztezett kezeimmel most a padokra mutatok, ahol mindenkinek, akinek ma itt kéne lennie, feltüntetett neve van. Három óra alatt kell teljesíteniük, és nagyon remélem, hogy a harmadik óra végén nem sokan leszünk már a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826333#post826333][b]Holló Albert - 2021.02.15. 18:22[/b][/url]

Szeretem a tanévek végét jelző vibrációt a levegőben. A diákok idegesek, hiszen tudják, hogy nagyon sok múlik azon, hogyan is teljesítenek ebben az időszakban, fontos, hogy tisztában vannak előnyeikkel és hátrányaikkal, és hogy akarnak valamit tenni azért, hogy azokká a felnőttekké váljanak, akik formálják világunkat a jövőben. Feltárul a terem, ők pedig besereglenek, és én büszkén...vagyis... apaian... inkább egészen kétségbeesetten pillantok végig rajtuk. Szóval ők lennének azok. A jövőnk alapjai. Legalább afelől nyugodt lehetek, hogy korban már tartok ott, hogy nekem lesz nyugdíjam, de a riadt tekintetük alapján, Merlin kegyelmezzen a következőknek.
Kitörni készülő nagy sóhajomat leplezve az ablakban ülő majomra pillantok, bár nem nagyon értem, hogy ő mégis mit keres itt, és úgy általánosságban nem értem, hogy egy iskolának, melynek a nevében van egy állat, és aminek van négy háza, akiknek szintén egy-egy állat a címerállata, mégis, mi szükség van még egy madagaszkári katta is a birtokában, ami ráadásul egy veszélyeztetett faj. Állítólag szerencsét hoz, vagyis ezt mondták, mielőtt a kezembe nyomták, hogy akkor innentől oldjam meg, én meg odapakoltam az ablakpárkányra. Megjegyzem, riasztóan értelmesen néz, szinte már várom, hogy megszólaljon. Bár, ahogy a betódult tömegre tekintek, az sem kizárt, hogy azt mondaná nekem előszök: "Nincs egy ezresed fizetésig? Megadom", de nem adná meg. Viccet félretéve, tudom, hogy ez egy komoly pillanat, és azt is, hogy a kissé szedett-vetett sereg jó és erős társadalmat visz majd tovább. Atyai pillantással tekintek hát rájuk, bár mély, búgó hangom nem biztos, hogy pont olyan kedvesen jön le, hogy abból ne legyen tragédia.
- Kedves végzősök! Nagy szeretettel és nem kevesebb büszkeséggel köszöntöm Önöket a mai vizsgán. Önöket, akik miután elvégezték az alapképzést, társadalmunk felelősségteljes felnőtt tagjaivá válnak. Önök a jövő záloga, az a tudás, mely a fejükben van, és melyet itt ma megmutathatnak tükrözi, hogy társadalmunk továbbra is kiváló kezekben van. Önök a jövő gyógyítói, tervezői, kapcsolattartói, szakemberei. A világunk azért állhat még, mert Önök megérkeztek, hogy átvegyék a nagy öregek helyét. Kívánom, hogy a vizsga teljen örömtelien, tudásuk pedig olyan ékköve legyen lényüknek, mely felemeli a varázslóközösséget! Kérem, hogy a vizsga során az előre kikészített pennát és tintát használják! A vizsgalapok bűbájjal védettek, kérem, keressék meg a helyüket, és amint az óratorony gongása abbamarad, önök előtt láthatóvá válik a vizsgalap.
Eddig magam előtt keresztezett kezeimmel most a padokra mutatok, ahol mindenkinek, akinek ma itt kéne lennie, feltüntetett neve van. Három óra alatt kell teljesíteniük, és nagyon remélem, hogy a harmadik óra végén nem sokan leszünk már a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826372#post826372][b]Elijah Kearney - 2021.02.15. 22:41[/b][/url]

Rosszul vagyok. Állítólag van a faluban egy pap, most kedvem lenne felkeresni, hogy megadja azt az utolsó kenetet, vagy egyből temessen is el. Nem aludtam, még utolsó percekben és a jegyzeteimet bámultam, majd félresöpörtem és játszottam azzal a logikai cuccal, amit karácsonyra kaptam anyáéktól, hátha leköt. De akárhányszor a feladatra koncentráltam, inkább a vizsgalap képe volt előttem, egy kérdés, ami kínai írásjelekkel van odaírva, sőt, az egész lap és nekem ebből kellene valamit alkotnom. Legutóbbi álmaimban különféle rémképek bukkantak fel; volt, hogy elaludtam és másnap keltem csak fel, ez volt a legjobb, de volt, hogy hiába írtam, hiába öntöttem rá egy egész üveg tintát, a lapon semmi sem maradt, még próbáltam megbűvölni is, de semmi, és a végén üresen adtam be. Mármint, nem tudom mennyire szégyen megbukni, otthon sem vernének véresre, mert tudják, hogy nekem ez kicsit nehezebb, összetettebb, de mégis, na. Egész életemben elvoltam a kettesek, hármasok bűvöletében, most is jó lesz, de azt hiszem, most érzem először igazán azt, hogy parázok, rettegek egy vizsgától.
Aztán eljött a napja és haldoklom. Nem nagyon eszek, pedig van nálam szőlőcukor, minden, ami csak jó lehet és nem, egy falatot sem bírnék enni, de muszáj, mert hangosan korgó gyomrom  a teremben is elkísérne és végül kivágnának csendháborításért. Elbúcsúzom Petyától, mintha a háborúba mennék meghalni – persze, ez csak költői túlzás -, majd elindulok. Nincs nálam puska, sose csaltam, meg nem is nagyon lehet, de nem is férne el rajtam annyi minden, mint annak idején pár matekképlet a tenyérben. Mély levegőket veszek, odaérve köszönök a többieknek – kicsivel magasabb, élesebb hangon, mint amúgy kéne – és végül, az ajtó nyílik.
Mint a vert hadsereg, bent vagyunk, fél szemmel, majd totálisan fordulok az ablakban ücsörgő makira és ettől már jobban vidul az arcom, aligha figyelek a férfi szavaira, pedig illene, így kissé lemaradva kapom a fejem felé, hogy hahó, ott a lényeg. Vajon szereti a maki a szőlőcukrot? Előszedek egyet a zsebemből óvatosan.
Na, ha az én kezemen múlik a jövő, semmi jóra ne számítson senki. – jegyzem meg magamban szórakozottan, miután beállok a mormoló tömegbe köszönni, majd indulok, amint lement a beszéd – szegény jövő, komolyan – és elindulok megkeresni a helyem. Meg is lelem, a cukrot a pad szélére teszem, mintha csali akarna lenni, majd leülve, a jelre várva nézek körbe. Oké, mindenki arca kábé olyan, mint az enyém, szóval…
És kezdünk. A lapra pillantok, kezembe ragadom a pennát és szívem hevesen verő ritmusára először majdnem pánikot kapok, mert egy kérdést se értek. Szabad kezemmel kapaszkodom meg a pad szélében, majd pár, hangos sóhaj után futok neki, mert na, találtam egy szót, amit értek, majd mondatot és végül, egy picivel nyugodtabban kezdek el körmölni. Lesz, ami lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826401#post826401][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2021.02.16. 16:30[/b][/url]

Bedagadt szemeim alá az utolsó csepp alapozót pacsmagolom „make-up” tojásommal, miközben ajkaimat összeszorítom, hogy púderszínű rúzsom bejárhassa felső- és alsóajkaimat is. Lassan engedem le kezeimet magam mellé. Szomorkásan. Elkeseredetten. Most nem tudok izgulni; nincsen meg az a gyomorszorító feszengés, aminek ilyenkor meg kellene lennie. Szemeim könnyesek – mint mostanában bármikor – és ezzel a bárgyú szomorkássággal tekintek tükörképemre. Nem gondolkodok semmin. Az agyam kitagadta érzelmeimet testem minden egyes ezekre érzékeny területéről, és csak a mai nap célja lebeg zöldes szemeim előtt; a VAV.
Utolsó simításként megigazítom levitás nyakkendőmet, orrnyergemre tolom vastagkeretes szemüvegemet és felpattanok a fésülködőasztal előtti puffról. Fekete szoknyát viselek, fehér inget, a jól megszokott téli kardigánt – szintén a ház logójával és színeivel, majd felkapom taláromat kifelé menet. Hajam most nem rakoncátlankodik; összefogtam egy igényes, amolyan jókislányos copfba, ám lábamon kedvenc bőrbakancsom szolgálja lépteim kényelmét. Nem lehet minden annyira letisztult.
Észre sem veszem, hogy „megtanultam hoppanálni”, hiszen kettőt pislogok mélyre szántó gondolataimból, és máris a vizsgázó diáksereg forgatagában találom magam. Intek egy-egy ismerősnek, de leginkább karba tett kézzel feszengek, elvégre én vagyok a Drinóczi lány, akiről „hallottad, hogy milyen szerelmi tornádóba került?”.
„Azt is beszélik, hogy annak a Bence gyereknek valamelyik professzorasszonnyal is viszonya van”, és még sorolhatnám a pletykákat, amik mostanság a kastélyt járják. Én pedig szorongok és feszengek. Mintha visszatértem volna régi önmagamhoz. Nem is mintha; visszatértem. Zárkózott vagyok, csendes és legfőképpen szomorú.
A tömeg lassan hömpölyög a terembe. Nesztelen hallgatom végig a beszédet és a többiek fecsegését majd, amikor éppen az ablak felé tekintenék, hogy ne ájuljak el a diákszagban, megpillantom a Kearney fiút. Szemeimmel ártatlanul végig mérem; jól megnyúlt ez a fiú ahhoz képest, hogy milyen kis csepp volt ő is – mint a fiúk nagyrésze –, amikor az iskolába került. Göndör fürtjeire kúsznak hát szemeim, ám szemöldökömet összehúzva lépek végül mellé, és megnézzem, ahogyan jólmenő szőlőcukor-díler módjára nyújtja az agyműködés-serkentőt a… makinak? Wtf?
Előre nyúlok és jéghideg ujjaimmal fogok a cukrot nyújtó kézfejre. Finoman kezdem lenyomni kettőnk közé, hogy a művelet végeztével hátrébb lépjek, vessek egy még mindig furcsálló tekintetet a lemurra, és elengedjem Elijah-t.
– Azt olvastam, hogy a makifélék és az emberszabásúak már banánt sem ehetnek – kezdem szokatlanul mély hangon. – Amióta emberi fogyasztásra termelnek gyümölcsöket, megnőtt a cukortartalmuk, és betegek lehetnek tőle az állatok – fejezem be olyan hangon, mintha egy mugli sci-fi android főszereplője lennék. – Szerintem a szőlőcukor sem tenne túl jót neki – bökök az állat felé, majd lassan emelem vissza kékeszöldjeimet a fiúra. Tagadhatatlan, hogy levitás vagyok. Közben őt követve sétálok a helyemre, ami éppen Eli mellett van. Milyen bájos véletlen.
Egy ideig figyelem őt kimerült elvarázsoltságomban, mielőtt én magam is a lap fölé bújnék és elkezdeném a vizsgát. Csatlakozom az előttem szólóhoz; lesz, ami lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826404#post826404][b]Vajda Olívia - 2021.02.16. 18:04[/b][/url]

Négykor keltem, hogy futni menjek, mert legyen bármilyen hideg is, ki van zárva, hogy megakadályozzon a reggeli rutinomban. Csak negyven perc, nem a világ, és mozgok. Le a város határáig, megérinteni az azt jelző táblát, kacsintani kettőt, és visszaindulni. Ez a kviddicsmeccsek előtti taktikám bár, ha azt nézzük, hogy egyszersem kaptam el a cikeszt, nos, nem túl jó ómen, de azért egy vizsga csak nem tesz tönkre. És ha meg... nem! Nem vonzunk be hülyeségeket. Szóval negyven perc, utána egy nagy, forró fürdő, amire gyakorlatilag belopózom a prefektusok menő fürdőjébe, mert hát nincs olyan örült egyed, aki ötkor már ébren van, vagyis, én egyáltalán, de senkinek sem leszek útban. Fél hétkor például már a szobánkban található tükör előtt helyet foglalva sminkelek, olyan nyugodtan, mintha nem a mai nap döntene a sorsomról. Mértani pontossággal igazítom össze a szemöldökeimet, és taktikus pírt festek, hogy nagyon bájosnak és ártatlannak tűnjek. Néha eszembe jutnak a többiek, hogy ők vajon milyen arcot vágnak majd, milyen lesz a légkör. A siker kilencven százaléka a magabiztosság.
- Varázstani jó reggelt!
Köszöntöm mosolyogva Emmát, aki láthatóan nem nagyon szeretne felkelni még, amikor én már a nyakkendőmet kötöm. A hajam két copfba fontam, majd a fejem köré pakoltam, hogy ne legyen útba, és olyan vidáman reggeliztem, hogy kedvem lett volna hangosan végig nevetni az egészet. Kevés ötödéves jött le, pedig fontos, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk. Tényleg fontos kihozni a mai napból a maximumot. Magabiztosan haladok végig a folyosókon, Vajda-kék szemeim jobbra-balra cikázva nézelődnek, próbálok nem az előttem álló megpróbáltatásra gondolni, de amikor beérek a tömegbe, azért kicsit rám is átragad a para, hogy akkor most mi lesz.
Belépve egyből megakad a tekintetem a majmon, aki nem is értem, hogy mit keres ott, és már éppen megjegyezném hangosan, amikor Holló úr belekezd a köszöntőbe, én pedig fegyelmezetten pillantok rá, és azon kattogok, hogy vajon jól lát-e, mert jelenleg sok mindenek vagyunk, csak olyanok nem, akik a jövőt el tudják irányítani. Én a jelentkezési lapomra már azt se tudom, hogy mit írtam. Nem igazán indulok jó alapokkal. Engedelmesen indulok a többiekkel, hogy megkeressem a helyem, és biztatóan rámosolygok a padtársamra, hát akkor kezdődik. Először nem emelem fel a tollat, helyette elkezdem végigolvasni a kérdéseket, amik mintha sosem akarnának véget érni.
- HAH!
Nem terveztem ezt ilyen hangosan kimondani a vizsga harmadik percében, és felpillantva érzem, hogy ezért nem leszek megdicsérve.
- Elnézést, csak nem vártam, hogy az elmúlt év eseményei után a vizsgalapon látjuk viszont a vérfarkasokat. Eléggé különlegesek, hiszen a kór betegség, mégis, a szövegkörnyezetből érződik, hogy itt a fajként számon tartásukra szeretne a minisztérium kitérni. Az emberi alakban lévő átlagosságot is bele kell fogalmazni, vagy elég, ha csak az átváltozott alakban felerősödő érzékszervekre térünk ki? Elég nehéz válaszolni úgy, hogy mi magunk nem tapasztaltuk mennyire fájdalmas az átváltozás, hogy milyen a másnap, ha nyers húst fogyasztanak. Szóval tetszik érteni, ha nem olyan kielégítő a válaszunk, akkor is kaphatunk érdemben jó választ?
Hogyan kell lesúgni egy fél választ? Így. Ez már öt pont, a többi is gyerekjáték lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826436#post826436][b]Bernáthy Zsófia - 2021.02.16. 22:27[/b][/url]

Túlzás volna azt állítani, hogy nem izgultam. Bár általában csak annyi a tét,  hogy átmegyek-e, most mégis több volt. Ha nem pedig nem is, többnek éreztem. Ez volt az első vizsga, amikor azt éreztem, számít, hogyan teljesítek. Már voltak terveim, volt munkám, majdnem lakásom is; terveim között pedig nem szerepelt a végzős évem megismétlése. Ám hiába fokozódott bennem a feszültség az elmúlt hetekben, hónapokban, nem éreztem magam felkészültnek. Ennek pedig egy oka volt, nem voltam felkészülve. A magolás sosem volt az én asztalom, általában megjegyeztem az órákon annyit, amennyi kellett. Az elmúlt hetek eseményei viszont nem engedtek fókuszálni. A napokban rendszeresen visszajátszottam magamban a találkozásunkat Verénával. Az érzéseket, a szavait, az egész helyzetet. Rengeteg lehetőség körvonalazódott bennem, miről akar vajon beszélni? Amit végül az arcomba kaptam? Az eszembe se jutott.
Sokszor mint egy zombi, úgy járkáltam a folyosókon, holott az ilyesmi állapot nagyon nem jellemző rám. Nem tudom, ki vehette észre a dolgot, hiszen nem beszéltem a történtekről senkinek sem. Se Sárinak, se Emmának. Egyszer megfordult a fejemben, hogy beszélek Lídiával, de nem jutottam el odáig, hogy felkeressem a nővéremet. Nem is tudom, hogyan tálalnám neki. Az is lehet, hogy már tud az egészről.
Ha tud is, nem említette, amikor ma reggel benyitott a szobánkba. Már mindannyian ébren voltunk, bár közel sem olyan éberek, mint Lidi. Egészen tapintatos volt, egyszerűen sok sikert kívánt, és megígértette velem, hogy a legjobb tudásom szerint írom meg a vizsgát. Ugyan azt ígértem neki, mint saját magamnak: megpróbálom a legjobban kihozni magamból. Megpróbáltam kihozni a legtöbbet a külsőmből is: a hajamat magasan copfba kötöttem, és arcomat is kidekoráltam, halvány pirosra festett szemem mellé a múltkor vásárolt sötét rúzst kentem fel. Elégedett bújtam taláromba, és indultam a Nagyterem félé, hogy megpróbáljak magamba tömni valamit.
A teremhez érve már több ötödévest pillantottam meg, közel sem én voltam az első, aki odaért. Szinte rögtön nyílt is a terem ajtaja, mi pedig behúzott nyakkal kerestük meg a helyünket, hogy megbirkózzunk talán életünk legnehezebb vizsgájával. A feszültség elszállt belőlem. Már nem volt más lehetőség, mint kezembe venni a kikészített pennát, és elolvasni az első kérdést. Elmerülni a dologban azonban nem volt lehetőségem, mert azonnal megütötte a fülem a Vajda lány kurjantása. Reflexből kaptam a fejem a terem másik fele felé, ahol a rellonos ült. Nem számítottam tőle a hosszan kifejtett kérdésre, ám nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy előny számomra a dolog. Már körmöltem is a válaszomat, illetve félig Olívia válaszát a 12-es kérdéshez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826932#post826932][b]Lucas M. Deighton - 2021.02.27. 22:09[/b][/url]

Izzadtam, mint díjbirkózó a négyszáz méteres gátfutás után, szó szerint dőlt rólam a víz, elsápadtam és szinte fuldokoltam az érzéstől, hogy nekem most vizsgáznom kell, teljesítenem, bizonyítanom a nagynénémnek, megmutatni azt, hogy egy félig-meddig mugli gyerek is képes megcsinálni a VAV-ot. Ehhez mondjuk el kellett volna indulnom, ám még mindig a mosdónak vetett háttal ácsorogtam, beszívtam a levegőt, meg kifújtam. Éreztem, hogy ez para, totál gázul festhettem, ezért odalépdeltem a csaphoz, megnyitottam a vizet, és alaposan feláztattam a képemet némi hideg vízzel, amiből jutott a tarkómra is. A kinézetemről már nem is beszélve, szörnyen festhettem, mert a nyakkendőm nem volt normálisan megkötve, az ingem alja kilógott, imitt-amott pedig vízcseppek tarkították. Csodálatos! Olívia büszke lehet, hogy ilyen barátja van...ejj öcsém, kész szánalom.
Nagyon ki voltam, de igyekeztem összekaparni magam, egy kicsit még meg is pofozgattam az arcomat, majd ezt követően még néhány percig támaszkodtam a csapnál, gyakoroltam a ki-és belégzést. Régen nem volt rám jellemző ilyen pánik, most mégis, mint akit a guillotine alá vinnének, sehogy sem volt kedvem elindulni. Az idő azonban sürgetett, s mire felocsúdtam, ráeszméltem, hogy talán már el is kezdődött a vizsga.
Sietve löktem el magam a csaptól, s bár kicsit kótyagosan, de megindultam a célom felé, kifúj-befúj, ezt ismételve pakoltam lábaimat, majd a teremhez érve ujjaim a kilincsre futtattam, aztán megálltam. Pedig csak le kellett volna nyomni azt a rohadt kilincset, mégis, rám tört a para, hogy ha oda bemegyek, onnan majd nem jövök ki. De a fenébe is, nem lehetek ennyire töketlen, hogy hagyjam, mások rajtam röhögjenek. Térj észhez Lucas!
Összekapva magam és minden bátorságom, lenyomtam a kilincset, és bedugtam a fejem, ám ekkor már javában beszélhetett a tanár úr. - Öhm, elnézést a késésért - mondtam egy erőltetett mosollyal, majd körbevizslattam a többiek szintén sápadt vonásait, látszott hogy sokan maguk alá csináltak, de Olívia még így is kitűnt a többiek közül, mondhatni tökéletes volt, még most is. Pár pillanat erejéig meg is akadt rajta a tekintetem, aztán lendültem csak tovább a padok közt, hogy bevágódjak úgy nagyjából mögé, legalábbis a közelébe. - Szia Szivi - súgtam oda, majd visszahúzódtam, s bámultam az üres lapot, néha felpillantottam Holló úrra, aztán vissza a lapra.
Az óra elindult, s bamm máris feltűntek a betűk, a feladatok, egyik nehezebb volt, mint a másik, úgy éreztem, hogy itt a végem.
- Pssz, segíts - súgtam halkan megint Olcsinak, finoman még meg is böktem az oldalát, közben végig szemmel tartva a tanárt. Ha sikerült, akkor próbáltam lesni is, hogy mégis mit ír, s persze, mint a villám másoltam azt, amit tudtam, mert azt hiszem, hogy magamtól nem lettem volna képes rá. Vagy lehet, csak épp nem álltam neki gondolkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827452#post827452][b]Holló Albert - 2021.03.12. 07:18[/b][/url]

Az apró csattanásra, ami nem vészes egyáltalán, de egy teremben, ahol - legalábbis ebben a pillanatban -, mindenki csendben várja az ítéletet, rendesem kihallatszik, így én magam is a hang irányába fordulok.
- Önnek tökéletesen igaza van Drinóczi kisasszony, látom alaposan felkészült a mai kiívásra. Kérem, az állatot semmilyen módon se etessék, nem szeretném, ha egy esetleges rosszullét miatt zavar keletkezne a koncentrációjukban.
Továbbra sem értem, hogy miért van itt egy majom, és miért kell nekem pátyolgatnom, amikor a kezembe adták, már akkor sem értettem, de választ nem adtak hozzá, így most odatettem az ablakpárkányra, remélve, hogy valóban nem fog senkit sem zavarni.
- Foglalják el a helyeiket.
Mutatok körbe, és megvárom, amíg mindenki leül, az üresen maradt helyen a fejemet csóválom, és már éppen újra szólásra nyitom a számat, amikor az a bizonyos hely is megtelik.
- Deighton úr, köszönöm, hogy megtisztelt minket a mai jelenlétével.
Hangom egyáltalán nem gúnyos, ám mégis kiérződhet belőle némi plusz él, ami ilyenkor azért jogos, hiszen ez egy komoly vizsga, itt minden pillanat számít. A vizsgára szánt idő alig egy perccel később kezdődik, és éppen csak eltelik egy újabb, amikor Vajda kisasszony úgy érzi, menthetetlenül a középpontba kell, hogy kerüljön, a figyelmemet pedig nem kerülheti el a tény, hogy hirtelen mindenki szeretné jobban megtekinteni a tizenkettes kérdést, sőt, mi több, megválaszolni is. Eszes kölykök.
- Olykor szükség van a képzelőerőre kisasszony, arra, hogy némiképp elrugaszkodjon a valóságtól, és beleképzelje magát mások helyzetébe. Így választ adhat a kérdésre. Oh, és ha szabad megjegyeznem, érzem, hogy ön egy impulzív személy, de olykor a hallgatás arany. Van még valakinek kérdése a vizsgasorral kapcsolatban, vagy mindenki kielégítő választ kapott a vérfarkasokkal kapcsolatban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827453#post827453][b]Vajda Olívia - 2021.03.12. 07:35[/b][/url]

- Hol voltál?
Súgom oda gyorsan Lucasnak, na nem mintha számíthatnék arra, hogy erre most válaszolni is tud, hiszen vizsgázunk, és lesz nekem még itt elég bajom azzal, hogy mit is teszek, főleg miután előadtam a vérfarkasos intermezzomat, ami tudom, hogy célba ért, hiszen még a vizsgáztató is megjegyezte, így most egy kicsit próbálok jó kislány lenni. És vagy egy percig sikerül is, mert utána meghallom Lucas segítségkérését, és nyilván nem fogok úgy tenni, mint, aki nem hallotta, hogy mit is kér. Rápillantok a vizsgalapra, az első pontban nem tudok segíteni, hiszen az egyéni, így a másodikra vetem rá magam. A pad alatt mutatok neki egy kettest, majd először a tenyeremre bökök, utána beleírom, hogy "tea", majd csillagot rajzolok, remélve, hogy a hiányzó részeket, mint a "fű" és "olvasás" kiegészíti majd.
Várok egy kicsit, tekintetem tovább siklik, keresek még olyat, amit hirtelen le tudok neki súgni, így állapodik meg a szemem a rögtön utána következő négyesen. Felmutatok egy négyest, és a korábban már megbeszélt jeleléssel, vagyis a mutatóujj igaz, a középső ujj hamis, kezdem el lejelelni a válaszokat. Hibátlan a történet, mivel amikor a számokat mutatom, akkor nincs olyan pillanat, hogy ne mutogatnám egyszerre őket, vagyis képtelenség eltéveszteni, hogy hányadik kérdés és mi a válasz rá. Az első három esetében hamisat mutatok, aztán következik hat igaz, és végül egy hamis. Utána muszáj ezeket nekem is leírnom, mert félek elmarad a dolog, és így is csúszik bele hiba, hiszen hiába mutatom helyesen, hogy mikor nyitott meg az üstödi édességgyár, és hamisat írok rá. Talán túl elégedett vagyok a teljesítményemmel? Igen, valószínűleg ennek köszönhető a dolog. Lopva felpillantok Holló úrra, remélve, hogy nem szúr ki minket. Ha pedig minden rendben, felmutatom a tizenhármas számot, ahol még tudok könnyedén súgni. Itt két számot mutogatok el, kis kihagyásokkal. Az első az író sorban elfoglalt helye, a második a hozzá illő könyv sorszáma, vagyis egyes-kettes, kettes-nyolcas, hármas-egyes, négyes-tízes, ötös-hetes, hatos-hatos, hetes-ötös, nyolcas-kilences, kilences-hármas, tízes-négyes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827944#post827944][b]Lucas M. Deighton - 2021.03.21. 15:00[/b][/url]

- Ja, nincs mit - magam se tudom, miért, de kapásból ez volt a válaszom Holló úrnak, bár a gondolataimban még mindig ott jártam, hogy ez egy süllyedő hajó, s tűnjek el, mert ha elsüllyed, bele fogok fulladni a hatalmas óceánba. Még mindig vert a víz, valamiért rettegtem ettől a VAV-tól, mert mindenki ezzel riogatott, hogy ez mennyire nehéz, és amúgy sem voltam túl jó tanuló, nem azért, mert hülye volnék, hanem inkább lusta, és csak azt tanultam meg, ami érdekelt is. A nagynénémnek viszont nem akartam csalódást okozni, ezt a vizsgát valahogy teljesítenem kellett, csupán az volt a kérdés, hogy mégis hogyan. - A mosdóban - súgtam vissza Olíviának, aztán amikor megláttam magam előtt a kérdéseket, néhány másodpercig be is rezgett mindkét lábam, mert bizony kemény kérdések voltak ezek. A többiek hangját se hallottam igazán, nem is nagyon figyeltem, hogy miről diskurálnak, csak hullámzott előttem a papíron a kérdés, és sajnos leblokkoltam. Semmi nem jutott az eszembe, pedig a többiek már elkezdtek írni, így némi fáziskéséssel jöttem rá, hogy bizony nekem is el kellene kezdenem. De mivel nem tudtam a választ, Olcsi tudásában viszont biztos voltam, így őt zargattam meg, hátha lesz oly kedves, és segít nekem. Figyeltem, miket mutogat, és próbáltam gyorsan le is írni, de közben lopva a tanárra is sasoltam, nehogy nyakon csípjen minket.
Aztán míg Olcsi is írt, addig csak úgy tettem, mintha agyalnék a kérdéseken, vagy próbálnám azokat kidolgozni, lopva a többiek lapját is próbáltam lelesni, nem sok sikerrel, mert sasszemem azért még mindig nem volt. Ha Olcsi újra számokat mutogatott, vagy a lapját, akkor gyorsan és szorgosan megint neki kezdtem, s bár nem vagyok biztos abban, hogy mindent jól láttam, de ha minden igaz, nagy részét sikerült lemásolnom. Az utolsó kérdésre pedig szerencsére tudtam mit írni, már csak azért is, mert előttem ült Olívia, megihletett és így egyszerű volt írni arról, hogy mit is szeretnék valójában. Azt mondjuk reméltem, hogy majd nem olvassa el, mert az ciki lenne, így remélhetően csak Albert bá lesz az egyetlen, aki az utolsó kérdésre adott válaszomat látni fogja, amit nagy erőkkel körmöltem, míg a végére nem értem. - Khm, tanár úr, aki végzett, kimehet?