36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Vajda Olívia hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 23. 22:31 | Link

Lucas - Sárkánytanon
Olívia


Mivel késve értem vissza a kastélyba, így be se kellene mennem sárkánytanra, de utálok hiányozni, akkor már inkább késsek. Tíz perce megy még csak, talán semmiről se maradtam le. Igaz se a ruhám, se az arcomon viselt smink nem alkalmas arra, hogy iskolai oktatáson vegyek részt, de ez most nem érdekel, mert tanulni akarok. Ráadásul éppen ma maradnék le, amikor a kedvenc sárkányomról az Antipoduszi Opálszeműről van szó? Hát nem! Imádom a gyönyörű Új-Zélandon honos gyönyörűségemet. Ha kicsit kések is, akkor is, az óra nagy részében ott lehetek.
Hajam hátravetve, kifújva a berekedt levegőt, felemelt fejjel, határozott vonásokkal nyitom ki a terem ajtaját, és természetes könnyedséggel vonulok végig a termen, hogy az édesapám által írt igazolást Miss Brown-nak adjam. Kettő van belőle, papa gondoskodik arról mindig, hogy megfelelően igazolva legyenek a távolmaradásaim. A családi események egy máguscsaládban igencsak fontosak, mi pedig szeretjük maximálisan kiélvezni ezeket az összejöveteleket. Ádám is ott volt, én pedig úgy csüngtem a bátyámon, mintha az életem múlt volna rajta. Amióta háza, Vivienne minden idejét leköti, és az elmúlt éveket külön országban töltöttük. Fontos perceket hagytam volna ki, ha itt vagyok és nem otthon, ezt mindenki megértheti.
Az elfogadott igazolás után megfordulva a helyem felé indulnék, ám Csongi mellé valamiért beült Ryan, így én kénytelen leszek az ő helyére ülni. Csakhogy ez a hely éppen Lucas mellett van. Hát ez... mesés. Az ajkaim megrándulnak egy pillanatra, ahogy felmérem, hogy csak ez az egy lehetőségem van, és a láncomra fűzött köveket ujjaim közé véve, elindulok felé. Érzem, ahogy bizsergek a ténytől, hogy a közelébe lehetek, és feszélyezett-idegesség is urrá lesz rajtam, amiért a legutóbbi találkozásunk után mellette vagyok. Mondanom kellene valamit, de egyelőre csak némán kipakolom a könyvemet, a füzetemet, és hosszan kifújom a bent tartott levegőt. Le kellett volna mennem, hogy átöltözzek, és akkor ez az egész nem történik meg. Annyira ciki lesz ez a fél óra, hogy nagyon. Csak ne szólj be...
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 24. 19:51 | Link

Lucas - Sárkánytanon


Mereven nézek előre, miközben érzem, hogy a szívem hevesebben kezd el kalapálni a jelenlétében. Érzem, ahogy a tarkóm átforrósodik, ahogy az arcomon enyhe pír jelenik meg. Érzem az illatát, érzem a közelségét, szinte az auráink nyaldossák egymást, olyan közel vagyunk egymáshoz.
A kedvenc sárkányomról van szó, próbálok oda koncentrálni, és bár a jobb kezemmel elkezdek egy csinos kis skiccet készíteni a sárkányról az üres papírra, balommal megnyugtatásképpen a nyakláncomon pihenő követ közül a holdkövet piszkálom, és lehetőség szerint nem veszek tudomást arról, hogy Lucas morog mellettem, vagy arról, hogy egyáltalán mellettem van. A ceruzát tollra cserélem, és néhány olyan adatot, amit nem tudtam, elkezdek feljegyezni a füzetembe. Minden nap tanul az ember, kár lett volna kihagyni a mait.
A nem veszek tudomást Lucasról legalább két percig tart, egészen addig, amíg a fecni nem landol előttem, és én boldogságtól telt szívvel remélem, hogy az áll rajta, mennyire sajnálja, és megpróbálhatnánk együtt. Vagy az is elég, hogy randizzunk, még a bocsánat sem kell. De úrilány vagyok, képzeletben a kezeimre csapok, hogy ne kapjak érte, hogy úgy tegyek, mint akit nem érdekel a tartalma. De azért ugye randi lesz?
A nyakláncom piszkálásáról áttérek a hajamra, ahogy finoman felé döntött arccal, érdeklődve nézek rá, de igazából nem változtak semmit a vonásai, ugyanolyan mufurc, mint amikor ideültem. Ha nem ismerném az arcát, akkor azt mondanám, hogy alapbeállítás nála, hogy sosem kedves, de így eléggé megriaszt az opció, hogy ez nekem szól kifejezetten, hogy én hozom ki belőle. Ebből nem lesz randi. És tényleg, ahogy megfordítom a lapot és háromszor is elolvasom, hogy mit akar, a méreg átfut rajtam, és érzem, hogy már nem csak ég, de szinte felgyullad a tarkóm a sértéstől, ami a lapon van. Szeretném felpofozni és leüvölteni a fejét, addig ütni, amíg bocsánatot nem kér ezért az illetlen viselkedésért, ám helyette csak a kezembe veszem a tollam, és visszaírok neki.
Attól függ kinek és mire. A tarifát mindig a kívánt szolgáltatás és a megrendelő személye határozza meg.
A cetlit a tollal együtt - mert látom, hogy szenved, de nem kérne kölcsön tőlem - csúsztatom vissza, míg magamnak egy másikat veszek elő. Igen, egy tipikus kis rózsaszín bolyhos példányt, amivel mocsok módon, teljesen véletlenül az alsó ajkam kezdem el simogatni. Bár tőlem távol áll az ilyen, de most őszintén azt kívánom, hogy kapd be, Lucas.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 24. 20:51 | Link

Lucas - Sárkánytanon


Azt azért érzem, hogy néz. Talán utánanézett a családomnak? Vajon azt tippeli, amit én is mindig, hogy hogyan lehetek én Vajda, amikor semmi vajdai nincsen bennem? Ricsi persze nem szokott erre reagálni, de tudom, ha megtenné, az azt jelentené, hogy a türelme a végére ért velem. Tele vagyok gátlásokkal, de ki ne lenne tele velük, ha valaki olyannal házasodik össze a legcsodálatosabb bátyj a világon, mint Vivienne. Akkor neked már nincs miért reménykedned benne, hogy nő vagy.
De néz, érzem, hogy néz, és várj a választ, én pedig nagyon sok mondatot megfogalmaztam magamban, de végül az elsőt írom le neki, bár titkon azt remélem, hogy nem kurváz le még ennél is jobban. Azért sértő, mármint kinek is kellene egy lány, aki még csókolózni sem tud? Életem első csókja pedig olyan szörnyen kínos és nyilvános volt, hogy azt elmondani sem lehet, de hát Lucas tudja, ott volt, sőt, a fogai bánták.
Végül lesz, ami lesz alapon visszaküldtem a levelet, és azon nyomban fel is emeltem a kezem, jelezve, hogy én szívesen megválaszolnám a kérdést, amit a tanárnő feltett, figyelek én, túl azon, hogy még mindig mélységesen fel vagyok háborodva azon, hogy végre én is elkezdtem érzéseket táplálni, és akkor ez a hála.
- Túlszaporodás esetén.
Ha már késtem és az órán levelezek, legalább lássa, hogy készültem. Miközben Lucas válaszol, az óra továbbhalad, én folytatom a rajzolást. Szeretem a sárkányokat és a legendás állatokat, még gyerekként mélyedtem bele a lerajzolásukba, gyakorlatilag rajtuk tanultam meg az arányos rajzolást. Azóta sok időt töltök azzal, hogy színezőket rajzolok magamnak. Azt mondják, ha örökösnő vagy csak annyit kell tudnod, amivel ellébecolsz a férfiak társaságában. Nem folysz bele a beszélgetésekbe, éppen csak annyira, hogy valaki kiragadjon és feleségnek akarjon. Hivatás sem kell, de azért én gondolkozom rajta.
A levél visszaérkezik, és szívem szerint rászólnék, hogy azért adtam a tollat, hogy ne kelljen bogarásznom az összepacázott írását, de lehet, hogy szándékosan szivat meg. Olvasom a sorokat, és ösztönösen megforgatom a szemem és az illőnél egy nagyobbat sóhajtok, mielőtt kezembe veszem a tollam.
Ha megduplázod az összeget pont ugyanannyi pénzed marad, mint amennyivel az ajánlattételkor rendelkezel. Ha nem voltam elég világos, akkor megfogalmazom így. Egy Olívia nevű lánynak "kémkedek", akinek tetszel. Szerette volna, ha észreveszed. Nem süt el jól. U.i.: Ha szeretnéd megtanítalak vele írni.
A levelet visszacsúsztatva emelem a tekintetem a tanárnőre, és próbálom felvenni az óra ritmusát. Éppen a tojását mutatja be, oké.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 24. 22:35 | Link

Lucas


A tanárnő szerintem jól szórakozik magában azon, hogy csak azért is ellenkezik velem, és az én szemforgatásomat érzékelhette gyermeki vagy szerelmi civakodásnak is, mert pont akkor reflektáltam így a levélre, amikor Lucas befejezte a mondandóját. De én Vajda Olívia vagyok, hát csak nem gondolja, hogy ilyen levelek után még leiskolázhat! Felsőtestemmel felé fordulva, megtámaszkodtam székem háttámláján, miközben elbűvölő mosollyal döntöttem Oldalra a fejem.
- Ez egy helyes meglátás, Lucas, azonban ha figyelembe vesszük, hogy az opálszemű völgyben fészkel és nem hegyvidéken, megeshet, hogy egy területen sokkal könnyebben elszaporodhatnak, és békés természetüket ismerve, kicsi az esélye annak, hogy belső háborúk legyenek egyetlen helyért.
Mondjuk én kétlem, hogy osztanám a nézeteit, de azért mégsem mondhattam, hogy szerintem nincs igaza. Elfogadom a megközelítését, ami nyilván sokkal rosszabbul esik neki, mintha hadakoznék vele. A levelet visszairányítom, és bár az óra folyik tovább, amíg fel nem pillant, felé fordulva maradok, és kékjeimmel érdeklődve kutatom az arcát, remélve, hogy vére leesik neki a tantusz.
Ehelyett azonban olyan választ kapok, amire megcsikordul a székem, ám mielőtt még a következő lépés megtörténhetne, egy tojás landol előttünk. Na nem. Nem, nem, nem és nem. Most közölte velem, hogy ha szexért könyörgöm megkapom, hogy ne szenvedjek, hát nem fogok vele tojást nevelgetni. Ez egy rossz vicc. Semmi több, csak egy nagyon rossz vicc. Ilyen nem fog történni, és mégis, ahogy ott nézzük a tojást, rájövök, hogy de, pontosan ez fog történni.
És itt elszakad valami, amit nevezzünk csak a női idegrendszer utolsó cérnaszálának. Miért is női? Mert ahogy nézem a tojást, arra gondolok, hogy ha van is benne élet, akkor frusztrációk közepette fog fejlődni, stresszesen jön a világra, és még mielőtt megkezdhetné az életét, egy csomó hátránnyal fog rendelkezni, pont, mint én, és ezt nem hagyhatom. Nem engedhetem meg, hogy tönkretegyük az életét szegény Tojás Tóbiásunknak, így ahogy a tanárnő arrébb lép, elhatározom, hogy megpróbálok a "gyerek" érdekében békét kötni Lucassal, csakhogy, ahogy rápillantok, felrémlik előttem a levél. "Kipróbálhatlak egy körre". Én nem olyan lány vagyok, akit csak úgy körökre lehet kipróbálni, én ezt az egészet nagyon is komolyan gondolom, és érzem, ahogy könnyek gyűlnek a szememben bosszúságomban. Nem sírok, nem nyafogok.
~ Én egy Vajda vagyok. Szegd fel az állad Olívia és menj.~
Mennem kellene, és megyek is, ám nem a megfelelő pillanatban, mert ahogy vége van az órának felpattanok, és ahelyett, hogy mennék, akkora pofont adok Lucasnak, hogy nem csak a tenyerem, de még a csuklóm is belesajdul, és nem zavar az sem, ha egy pillanatra megáll körülöttünk a világ, mert minden csoda három napig tart. Oké, ez piszkosul fáj, és a kviddics miatt nem kellene ezt így sokszor eljátszanom.
- Te sem vagy más, mint a többiek. Tévedtem.
És azt hiszem ez még jobban fáj, mint a pofon utáni sajgás, pedig az is dobogós helyen végzett. A tojást felkapva, felszegett állal fordulok a kijárat felé, és indulok el kifelé, remélve, hogy ha innen eltűnök, akkor a nap további részében nem lesz dolgom már vele. Csakhogy a drámai kivonuláshoz az kellett volna, hogy ne legyen tumultus az ajtóban. Remek! Pedig megtanították, hogy ilyen esetben sose várjuk meg a csengőt, csak távozzunk, amikor kell. Távoznék én, de tényleg, csak nem engedik.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 25. 09:31 | Link

Lucas


Arra sem számítottam, hogy utánam jön, nem ám arra, hogy ilyen erővel ránt ki a sorból. Ösztönösen fogok rá a tojásra, nehogy a nulladik percben széttörjön, és annyira odakoncentrálok, hogy nem is nézem, ahogy félreránt, sem azt, hogy milyen erővel szorít engem, bár az utóbbi azért elég hamar eljut a tudatomig, mégsem teszek egyelőre ellene semmit. Dühösen viszonozom a pillantását, olyan mélyen fúrva a szemeimet az övébe, hogy szinte éget, és nem rettenek meg egy pillanatra se attól amit mond.
- Miféle igazságot, Deighton?
Sziszegem a fogaim között, és még keresem is a veszélyt, hogy a köztünk lévő minimális távolságot leküzdve, egyetlen lépéssel közelebb lépjek hozzá. Hogy mi is ez? Fogalmam sincs. Hogy mit látnak kívülről? Nem nagyon szeretnék belegondolni. Mondanám, hogy ez nem tartozik másra, de akkor sem a nyílt terepen történt csók, sem a látványos pofon nem kellett volna. Most már olyan mindegy, hogy privátban vagyunk-e vagy sem.
- Nem hallottál még arról, hogy nem mindenki egyforma? Hogy vannak olyanok, akik nem egyetlen tulajdonságuk alapján kerültek be a házba?
Mert valljuk be ez a házam iránti elítélés már kezd nagyon bosszantó lenni. Nem szent a Rellon, én nem azt mondom, de szerintem indokolatlanul mélyen van. És ha pár helyen véres a fal, vagy pár embert elvertek anno a múltban? Attól még nem csak úri móka az ottani élet, ahogyan ő fogalmazott.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy ebben a kastélyban számos olyan párkapcsolat van, amiben az egyik fél navinés a másik pedig rellonos.
Oké, azért tegyük hozzá, hogy a legtöbben a fiú a rellonos, de hát most ha a lány lenne, az mitől lenne másabb? Különben is, ha mi ketten járnánk, akkor sem feltétlenül lenne más a felállás, mint mondjuk Radetzky-ék esetében, hiszen elég csak ránk nézni, kettőnk közül nem én vagyok az idegbeteg.
- Bagoly mondja verébnek.
Rántok egyet a karomon jelzésértékűen, hogy igazán elengedhetne, mert így is nyoma marad, és ha így lesz, akkor nehezen fogom kimagyarázni mások előtt, hogy miért lilult be a kezem egy méretes tenyérnyomni távon. Szóval tényleg, nagyon nagyra értékelném, ha megtenné, hogy leveszi rólam a kezét, mert nem vagyok híve a bántalmazásnak. Aham, végül is, alig ütöttem meg, de tényleg. Szerintem, ha odatenném a tenyerem, még mindig forró lenne a bőre. Pofátlanul közelebb küzdöm magam hozzá, végig a szemébe nézve, de a szavakat már az ajkaiba suttogva.
- Te inkább vagy rellonos, mint a legtöbben, akik odajárnak.
Még pofátlanul végigsimítom ajkaimat az ajkain, hogy érezze, mit hagy ki, és ha elengedte a kezem csak sarkon fordulok, ha nem, akkor a zavart pillanatban kirántom onnan, és hátat fordítva neki az ajtó felé veszem az irányt ismét. Pont ezt nem akartam soha, hogy egyszer én is megtapasztaljam milyen borzalmas az, ha valakit gyűlölve szeretsz.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. február 16. 18:04 | Link

VAV


Négykor keltem, hogy futni menjek, mert legyen bármilyen hideg is, ki van zárva, hogy megakadályozzon a reggeli rutinomban. Csak negyven perc, nem a világ, és mozgok. Le a város határáig, megérinteni az azt jelző táblát, kacsintani kettőt, és visszaindulni. Ez a kviddicsmeccsek előtti taktikám bár, ha azt nézzük, hogy egyszersem kaptam el a cikeszt, nos, nem túl jó ómen, de azért egy vizsga csak nem tesz tönkre. És ha meg... nem! Nem vonzunk be hülyeségeket. Szóval negyven perc, utána egy nagy, forró fürdő, amire gyakorlatilag belopózom a prefektusok menő fürdőjébe, mert hát nincs olyan örült egyed, aki ötkor már ébren van, vagyis, én egyáltalán, de senkinek sem leszek útban. Fél hétkor például már a szobánkban található tükör előtt helyet foglalva sminkelek, olyan nyugodtan, mintha nem a mai nap döntene a sorsomról. Mértani pontossággal igazítom össze a szemöldökeimet, és taktikus pírt festek, hogy nagyon bájosnak és ártatlannak tűnjek. Néha eszembe jutnak a többiek, hogy ők vajon milyen arcot vágnak majd, milyen lesz a légkör. A siker kilencven százaléka a magabiztosság.
- Varázstani jó reggelt!
Köszöntöm mosolyogva Emmát, aki láthatóan nem nagyon szeretne felkelni még, amikor én már a nyakkendőmet kötöm. A hajam két copfba fontam, majd a fejem köré pakoltam, hogy ne legyen útba, és olyan vidáman reggeliztem, hogy kedvem lett volna hangosan végig nevetni az egészet. Kevés ötödéves jött le, pedig fontos, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk. Tényleg fontos kihozni a mai napból a maximumot. Magabiztosan haladok végig a folyosókon, Vajda-kék szemeim jobbra-balra cikázva nézelődnek, próbálok nem az előttem álló megpróbáltatásra gondolni, de amikor beérek a tömegbe, azért kicsit rám is átragad a para, hogy akkor most mi lesz.
Belépve egyből megakad a tekintetem a majmon, aki nem is értem, hogy mit keres ott, és már éppen megjegyezném hangosan, amikor Holló úr belekezd a köszöntőbe, én pedig fegyelmezetten pillantok rá, és azon kattogok, hogy vajon jól lát-e, mert jelenleg sok mindenek vagyunk, csak olyanok nem, akik a jövőt el tudják irányítani. Én a jelentkezési lapomra már azt se tudom, hogy mit írtam. Nem igazán indulok jó alapokkal. Engedelmesen indulok a többiekkel, hogy megkeressem a helyem, és biztatóan rámosolygok a padtársamra, hát akkor kezdődik. Először nem emelem fel a tollat, helyette elkezdem végigolvasni a kérdéseket, amik mintha sosem akarnának véget érni.
- HAH!
Nem terveztem ezt ilyen hangosan kimondani a vizsga harmadik percében, és felpillantva érzem, hogy ezért nem leszek megdicsérve.
- Elnézést, csak nem vártam, hogy az elmúlt év eseményei után a vizsgalapon látjuk viszont a vérfarkasokat. Eléggé különlegesek, hiszen a kór betegség, mégis, a szövegkörnyezetből érződik, hogy itt a fajként számon tartásukra szeretne a minisztérium kitérni. Az emberi alakban lévő átlagosságot is bele kell fogalmazni, vagy elég, ha csak az átváltozott alakban felerősödő érzékszervekre térünk ki? Elég nehéz válaszolni úgy, hogy mi magunk nem tapasztaltuk mennyire fájdalmas az átváltozás, hogy milyen a másnap, ha nyers húst fogyasztanak. Szóval tetszik érteni, ha nem olyan kielégítő a válaszunk, akkor is kaphatunk érdemben jó választ?
Hogyan kell lesúgni egy fél választ? Így. Ez már öt pont, a többi is gyerekjáték lesz.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 12. 07:35 | Link

Varázstani alapismeretek

- Hol voltál?
Súgom oda gyorsan Lucasnak, na nem mintha számíthatnék arra, hogy erre most válaszolni is tud, hiszen vizsgázunk, és lesz nekem még itt elég bajom azzal, hogy mit is teszek, főleg miután előadtam a vérfarkasos intermezzomat, ami tudom, hogy célba ért, hiszen még a vizsgáztató is megjegyezte, így most egy kicsit próbálok jó kislány lenni. És vagy egy percig sikerül is, mert utána meghallom Lucas segítségkérését, és nyilván nem fogok úgy tenni, mint, aki nem hallotta, hogy mit is kér. Rápillantok a vizsgalapra, az első pontban nem tudok segíteni, hiszen az egyéni, így a másodikra vetem rá magam. A pad alatt mutatok neki egy kettest, majd először a tenyeremre bökök, utána beleírom, hogy "tea", majd csillagot rajzolok, remélve, hogy a hiányzó részeket, mint a "fű" és "olvasás" kiegészíti majd.
Várok egy kicsit, tekintetem tovább siklik, keresek még olyat, amit hirtelen le tudok neki súgni, így állapodik meg a szemem a rögtön utána következő négyesen. Felmutatok egy négyest, és a korábban már megbeszélt jeleléssel, vagyis a mutatóujj igaz, a középső ujj hamis, kezdem el lejelelni a válaszokat. Hibátlan a történet, mivel amikor a számokat mutatom, akkor nincs olyan pillanat, hogy ne mutogatnám egyszerre őket, vagyis képtelenség eltéveszteni, hogy hányadik kérdés és mi a válasz rá. Az első három esetében hamisat mutatok, aztán következik hat igaz, és végül egy hamis. Utána muszáj ezeket nekem is leírnom, mert félek elmarad a dolog, és így is csúszik bele hiba, hiszen hiába mutatom helyesen, hogy mikor nyitott meg az üstödi édességgyár, és hamisat írok rá. Talán túl elégedett vagyok a teljesítményemmel? Igen, valószínűleg ennek köszönhető a dolog. Lopva felpillantok Holló úrra, remélve, hogy nem szúr ki minket. Ha pedig minden rendben, felmutatom a tizenhármas számot, ahol még tudok könnyedén súgni. Itt két számot mutogatok el, kis kihagyásokkal. Az első az író sorban elfoglalt helye, a második a hozzá illő könyv sorszáma, vagyis egyes-kettes, kettes-nyolcas, hármas-egyes, négyes-tízes, ötös-hetes, hatos-hatos, hetes-ötös, nyolcas-kilences, kilences-hármas, tízes-négyes.
Szál megtekintése

Tantermek - Vajda Olívia hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély