37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 23. 22:31 | Link

Lucas - Sárkánytanon
Olívia


Mivel késve értem vissza a kastélyba, így be se kellene mennem sárkánytanra, de utálok hiányozni, akkor már inkább késsek. Tíz perce megy még csak, talán semmiről se maradtam le. Igaz se a ruhám, se az arcomon viselt smink nem alkalmas arra, hogy iskolai oktatáson vegyek részt, de ez most nem érdekel, mert tanulni akarok. Ráadásul éppen ma maradnék le, amikor a kedvenc sárkányomról az Antipoduszi Opálszeműről van szó? Hát nem! Imádom a gyönyörű Új-Zélandon honos gyönyörűségemet. Ha kicsit kések is, akkor is, az óra nagy részében ott lehetek.
Hajam hátravetve, kifújva a berekedt levegőt, felemelt fejjel, határozott vonásokkal nyitom ki a terem ajtaját, és természetes könnyedséggel vonulok végig a termen, hogy az édesapám által írt igazolást Miss Brown-nak adjam. Kettő van belőle, papa gondoskodik arról mindig, hogy megfelelően igazolva legyenek a távolmaradásaim. A családi események egy máguscsaládban igencsak fontosak, mi pedig szeretjük maximálisan kiélvezni ezeket az összejöveteleket. Ádám is ott volt, én pedig úgy csüngtem a bátyámon, mintha az életem múlt volna rajta. Amióta háza, Vivienne minden idejét leköti, és az elmúlt éveket külön országban töltöttük. Fontos perceket hagytam volna ki, ha itt vagyok és nem otthon, ezt mindenki megértheti.
Az elfogadott igazolás után megfordulva a helyem felé indulnék, ám Csongi mellé valamiért beült Ryan, így én kénytelen leszek az ő helyére ülni. Csakhogy ez a hely éppen Lucas mellett van. Hát ez... mesés. Az ajkaim megrándulnak egy pillanatra, ahogy felmérem, hogy csak ez az egy lehetőségem van, és a láncomra fűzött köveket ujjaim közé véve, elindulok felé. Érzem, ahogy bizsergek a ténytől, hogy a közelébe lehetek, és feszélyezett-idegesség is urrá lesz rajtam, amiért a legutóbbi találkozásunk után mellette vagyok. Mondanom kellene valamit, de egyelőre csak némán kipakolom a könyvemet, a füzetemet, és hosszan kifújom a bent tartott levegőt. Le kellett volna mennem, hogy átöltözzek, és akkor ez az egész nem történik meg. Annyira ciki lesz ez a fél óra, hogy nagyon. Csak ne szólj be...
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. július 24. 19:05 | Link

Olívia - Sárkánytan


Miközben a tanerő lelkesen kezdett bele az antipoduszi opálszeműekről szóló legendákba, kissé fáradtan húztam elő a pergament, hogy előkészüljek a jegyzeteléshez, de mindeközben hiányérzetem támadt. Nem a padtársamat hiányoltam, hisz nekem jó volt egyedül is ücsörögni, legalább nem bökött Csongi kétszer is oldalba a könyökével. Inkább a jó öreg tolltartóm hiányzott, ami ugyan ütött is volt, meg kopott is, de legalább tele volt szuper mugli írószerrel, olyan spéci cuccokkal, amiről ezek csak álmodtak. Jó, oké, hogy tollal is lehet szépen írni, sőt itt talán még elvárás ez, de nekem azért hiányzott a cuccom. Bár, úgy láttam, hogy volt aki rendes cerkával írt, meg tollal, így talán ezek mégis csak megengedett szerek voltak, vagy talán csak úgy becsempészték. Igaz, mobilt is láttam sokaknál, ebből gondoltam azt, hogy talán mást is be lehetne hozni, de jelenleg nem tehettem mást, azt használtam, amit a néném bekészített. Pech, de ez volt, visszatértem a középkorba.
A téma egyébként érdekes volt, tetszett ez a sárkánytan, már csak azért is, mert kölyökkoromban mindig sárkányosat játszottam. Na persze nem én voltam a tűzokádó, hanem inkább a lovag, aki fakardal hasította le a báb fejét. Ezek a sárkányok azonban sokkal menőbbnek tűntek, mint azok a plüssök, amiket a búcsúkban lehetett levadászni. Tényleg érdekes téma volt ez, egy kicsit a dinoszauruszokat juttatta eszembe, s ezen agyalva el is mosolyodtam, mert a paleontológia mindig is érdekelt. Szóval akár még lehetnék sárkányoloógus is, csak dinócsont helyett az ő csontjaikról porolnám le az évszázadok mocskát.
Friss infó hangzott el közben, fel is hívta rá a tanárnő a figyelmünket, így bőszen kezdtem jegyzetelni a fontosabb értékeket, s annyira elmerültem az írásban, hogy már csak akkor kaptam fel a fejem, amikor érzékeltem, hogy valaki lehuppant mellém. Felpillantva elsőre egy csinos arc tűnt fel, vagyis inkább dögös, de még a smink sem rejthette el előlem a zaklatómat. Mi a franc? Ez meg mit keres itt, és miért vágódott le mellém?
Mondanom sem kell, hogy az arcvonásaim azon nyomban szigorúvá váltak, talán még a szemöldököm is összeráncolódott, mintha csak így akartam volna üzenni felé, hogy távozz tőlem sátán. Vagy boszi. Tényleg nem értettem, hogy mit akar épp mellettem, körbe is fordultam, először jobbra majd balra néztem, míg rájöttem, hogy minden pad foglalt, és csak mellettem volt üres hely. Csodás, Csongit ki fogom nyírni.
- Miért nem lep meg ez? - böktem végül oda a kérdést, majd megcsóváltam a fejem, s el is pillantottam a tanárnő irányába, hogy megpróbáljak tovább figyelni. Ez viszont nem igazán ment, bosszantott, hogy mellém telepedett le, s felmerült bennem az is, hogy Csongi talán nem véletlenül ült le más mellé. Hát persze! Ezek ketten biztos összejátszanak!
Kicsit ideges voltam, gondolkodtam azon, hogy rákérdezzek-e, oda is pillantottam párszor, végül inkább egy papírfecnire véstem pár sort, majd elé toltam a padon a lapot: Mennyibe kerülsz?
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 24. 19:51 | Link

Lucas - Sárkánytanon


Mereven nézek előre, miközben érzem, hogy a szívem hevesebben kezd el kalapálni a jelenlétében. Érzem, ahogy a tarkóm átforrósodik, ahogy az arcomon enyhe pír jelenik meg. Érzem az illatát, érzem a közelségét, szinte az auráink nyaldossák egymást, olyan közel vagyunk egymáshoz.
A kedvenc sárkányomról van szó, próbálok oda koncentrálni, és bár a jobb kezemmel elkezdek egy csinos kis skiccet készíteni a sárkányról az üres papírra, balommal megnyugtatásképpen a nyakláncomon pihenő követ közül a holdkövet piszkálom, és lehetőség szerint nem veszek tudomást arról, hogy Lucas morog mellettem, vagy arról, hogy egyáltalán mellettem van. A ceruzát tollra cserélem, és néhány olyan adatot, amit nem tudtam, elkezdek feljegyezni a füzetembe. Minden nap tanul az ember, kár lett volna kihagyni a mait.
A nem veszek tudomást Lucasról legalább két percig tart, egészen addig, amíg a fecni nem landol előttem, és én boldogságtól telt szívvel remélem, hogy az áll rajta, mennyire sajnálja, és megpróbálhatnánk együtt. Vagy az is elég, hogy randizzunk, még a bocsánat sem kell. De úrilány vagyok, képzeletben a kezeimre csapok, hogy ne kapjak érte, hogy úgy tegyek, mint akit nem érdekel a tartalma. De azért ugye randi lesz?
A nyakláncom piszkálásáról áttérek a hajamra, ahogy finoman felé döntött arccal, érdeklődve nézek rá, de igazából nem változtak semmit a vonásai, ugyanolyan mufurc, mint amikor ideültem. Ha nem ismerném az arcát, akkor azt mondanám, hogy alapbeállítás nála, hogy sosem kedves, de így eléggé megriaszt az opció, hogy ez nekem szól kifejezetten, hogy én hozom ki belőle. Ebből nem lesz randi. És tényleg, ahogy megfordítom a lapot és háromszor is elolvasom, hogy mit akar, a méreg átfut rajtam, és érzem, hogy már nem csak ég, de szinte felgyullad a tarkóm a sértéstől, ami a lapon van. Szeretném felpofozni és leüvölteni a fejét, addig ütni, amíg bocsánatot nem kér ezért az illetlen viselkedésért, ám helyette csak a kezembe veszem a tollam, és visszaírok neki.
Attól függ kinek és mire. A tarifát mindig a kívánt szolgáltatás és a megrendelő személye határozza meg.
A cetlit a tollal együtt - mert látom, hogy szenved, de nem kérne kölcsön tőlem - csúsztatom vissza, míg magamnak egy másikat veszek elő. Igen, egy tipikus kis rózsaszín bolyhos példányt, amivel mocsok módon, teljesen véletlenül az alsó ajkam kezdem el simogatni. Bár tőlem távol áll az ilyen, de most őszintén azt kívánom, hogy kapd be, Lucas.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. július 24. 20:15 | Link

Olívia - Sárkánytan


Azért a szemem egy kicsit elkerekedett, amikor észrevettem, hogy Vajdának igazi tolla van, nem pedig olyan állatból kitépett forma, mint ami előttem hevert. Mégis, ez valami hülye tréfa volt a nagynénémtől, hogy ilyen béna cuccokat sózott rám, és csak meg akart szívatni, hogy beégjek a többiek előtt, vagy Ő még tényleg ezer éve tanult itt, mikor még adtak a hagyományokra?
Kicsit még morgolódtam magamban ezen, nem mintha nem lett volna már elég a dühömhöz Olívia jelenléte is, de ez még inkább bepöckölte alattam a lángot. Pedig én tényleg egy klassz sárkánytant akartam, amikor nem ül mellettem senki, jobban elférek, gyönyörködhetek a tanárnőben, és megismerhetem a sárkányokat. Ehelyett mellém huppant le ez a banya, s bár elég tetszetős volt, hogy rajta legeltessem a szemem, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ez a lány valamiben sántikált, s bizony kutakodott utánam.
Végül nem is tudtam megállni, hogy ne küldjek neki egy üzit diszkréten, szigorúan csak neki címezve, mert nagyon is érdekelt az, hogy mit kaphat ő azért, hogy folyton az én nyakamban lihegjen. Ugyan mégis kinek állt az érdekében az, hogy tudjon minden lépésemről? Lehet, hogy a nagynéném nem bízott bennem eléggé? De a francba is, én nem voltam olyan, mint az apám!
A cetli végül Olíviánál landolt, miközben én már újra a tanárnőt néztem, szemem sarkából lopva azonban azt figyeltem, hogy vajon kapok-e választ a kérdésemre. Bár, ha igazán úri lány lett volna, akinek van tartása, és nem süllyed le holmi kémkedés szintjére, az valószínűleg azonnal elküldött volna a búsba, vagy minimum pofon vág. Olívia azonban furcsa mód nem ugrott fel mellőlem, sőt, úgy tűnt, hogy írni kezd. Nocsak.
Bevallom, nem erre számítottam, most viszont már volt bennem némi izgalom, hogy mi lesz majd a válasza. Talán végre bevallja azt, hogy miért követ, és bocsánatot kér tőlem, vagy elárulja azt, hogy ki bujtotta fel ellenem. Jó lenne már végre tudni az igazat. Efféle gondolatok közt kezdtem ujjaim tördelésébe, bár próbáltam nem feltűnően várakozni, még sem tudtam odakoncentrálni arra a fránya sárkányra.
Lopva újra felé néztem, pillantásom végig futott a haján, megakadt tekintetem a nyakában birizgált láncon, majd egy hangyányit a dekoltázs irányába futott pillantásom, de akkor épp mozdult a keze, s már csúszott is vissza felém a papír, így torkomat köszörülve kaptam el pillantásomat, ami ezt követően rögvest a papírlap sorai után kutatott.

Azta!

Ahogy elolvastam a sorait, azon nyomban elkerekedtek a szemeim, mert nem hittem volna azt, hogy ezt válaszolja. Bár, miért is csodálkozom? Hisz jól tudtam, miféle lány ez. Egy kicsit, mintha csalódott lettem volna, vagy inkább dühöt éreztem, magam sem tudom, de pillantásomat újra felé kaptam. Zavarbaejtő volt, amit azzal a tollal művelt, mi a franc? Most engem akar behálózni?

Nem szabad, ne bámuld már!

Meg is csóváltam a fejem, s pillantásom visszakúszott a papírra, na meg a kölcsön kapott tollra, mert még azt is kaptam. Hirtelen jótét lélek lett az esti pillangóból?  
Ne fáradj a kis műsorral, ha csaj kéne, azt kapnék bárhol ingyen is. Az érdekelne, hogy mennyit kapsz azért, hogy kémkedj utánam? A dupláját fizetem, ha elárulod, hogy ki az, és miért gyűjt rólam infókat.
Hosszasan írtam neki választ, ám továbbra is a madártollal szenvedtem, végül a levelet a kölcsönkapott ceruzával csúsztattam vissza hozzá.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2020. július 24. 20:16
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 24. 20:51 | Link

Lucas - Sárkánytanon


Azt azért érzem, hogy néz. Talán utánanézett a családomnak? Vajon azt tippeli, amit én is mindig, hogy hogyan lehetek én Vajda, amikor semmi vajdai nincsen bennem? Ricsi persze nem szokott erre reagálni, de tudom, ha megtenné, az azt jelentené, hogy a türelme a végére ért velem. Tele vagyok gátlásokkal, de ki ne lenne tele velük, ha valaki olyannal házasodik össze a legcsodálatosabb bátyj a világon, mint Vivienne. Akkor neked már nincs miért reménykedned benne, hogy nő vagy.
De néz, érzem, hogy néz, és várj a választ, én pedig nagyon sok mondatot megfogalmaztam magamban, de végül az elsőt írom le neki, bár titkon azt remélem, hogy nem kurváz le még ennél is jobban. Azért sértő, mármint kinek is kellene egy lány, aki még csókolózni sem tud? Életem első csókja pedig olyan szörnyen kínos és nyilvános volt, hogy azt elmondani sem lehet, de hát Lucas tudja, ott volt, sőt, a fogai bánták.
Végül lesz, ami lesz alapon visszaküldtem a levelet, és azon nyomban fel is emeltem a kezem, jelezve, hogy én szívesen megválaszolnám a kérdést, amit a tanárnő feltett, figyelek én, túl azon, hogy még mindig mélységesen fel vagyok háborodva azon, hogy végre én is elkezdtem érzéseket táplálni, és akkor ez a hála.
- Túlszaporodás esetén.
Ha már késtem és az órán levelezek, legalább lássa, hogy készültem. Miközben Lucas válaszol, az óra továbbhalad, én folytatom a rajzolást. Szeretem a sárkányokat és a legendás állatokat, még gyerekként mélyedtem bele a lerajzolásukba, gyakorlatilag rajtuk tanultam meg az arányos rajzolást. Azóta sok időt töltök azzal, hogy színezőket rajzolok magamnak. Azt mondják, ha örökösnő vagy csak annyit kell tudnod, amivel ellébecolsz a férfiak társaságában. Nem folysz bele a beszélgetésekbe, éppen csak annyira, hogy valaki kiragadjon és feleségnek akarjon. Hivatás sem kell, de azért én gondolkozom rajta.
A levél visszaérkezik, és szívem szerint rászólnék, hogy azért adtam a tollat, hogy ne kelljen bogarásznom az összepacázott írását, de lehet, hogy szándékosan szivat meg. Olvasom a sorokat, és ösztönösen megforgatom a szemem és az illőnél egy nagyobbat sóhajtok, mielőtt kezembe veszem a tollam.
Ha megduplázod az összeget pont ugyanannyi pénzed marad, mint amennyivel az ajánlattételkor rendelkezel. Ha nem voltam elég világos, akkor megfogalmazom így. Egy Olívia nevű lánynak "kémkedek", akinek tetszel. Szerette volna, ha észreveszed. Nem süt el jól. U.i.: Ha szeretnéd megtanítalak vele írni.
A levelet visszacsúsztatva emelem a tekintetem a tanárnőre, és próbálom felvenni az óra ritmusát. Éppen a tojását mutatja be, oké.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. július 24. 22:04 | Link

Olívia - Sárkánytan


Ezt most nekem mondja? Egy pillanatra felkaptam a fejem a levélből, aztán jöttem csak rá, hogy egyáltalán nem hozzám beszélt, hanem valamiféle sárkányokkal kapcsolatos szaporodásra reagált, tehát azért képes az órára is odafigyelni. Milyen jó neki, nekem ez annyira így nem megy azért. Fenébe. Nem is tudtam már, hogy mi bosszantott benne jobban. Az, hogy láthatóan jobban vágta nálam ezt a sárkány témát, és egyszerre kétfelé is tudott koncentrálni, vagy az, hogy képes volt a figyelmemet felkelteni azzal a kis tollas játékkal, vagy az, hogy még mindig nem tudtam, mik a szándékai. Azt hiszem, úgy összességében már az is frusztrált, hogy mellettem ült ilyen cuccban, na igen. Vak azért nem voltam, s az unszimpátia ellenére volt benne valami, ami el tudta tekerni a gondolataimat egy hangyányit egész más irányba. De nem lehet! Lucas ne legyél hülye, ne dőlj be a kis színjátéknak!
A levélre válaszolva, visszacsúsztattam azt Olíviának, majd sietve felemeltem a kezem, s bár nem egészen értettem, hogy mi volt a kérdés, úgy éreztem, hogy csak azért is reflektálnom kell a lány válaszára. - Nem értek egyet Olíviával, a túlszaporodás igen ritka, ha figyelembe vesszük ezeknek a sárkányoknak az életkörülményeit, és a szaporodásra képes egyedek számát - na bumm, még az sem volt biztos, hogy jót mondok, de valamiért egy belső késztetést éreztem, hogy belekössek a lányba. Ezután egy diadalittas mosoly húzódott meg a szám sarkában, miközben Olívia felé pillantottam, aki talán ekkor érhetett a levelem végére, mert nagyon úgy tűnt, hogy forgatja a szemeit. Nagyon helyes, főljön egy kicsit ő is a levében, ha már nekem ennyi bosszúságot okozott.
Már épp kiszélesedett volna a mosolyom, amikor visszatolta a levelet, én meg újra nekiveselkedtem a sorainak. Szépen írt, de kevésbé tudtam erre koncentrálni, mint inkább a soraira. Olvasva a szavakat, nagyon meglepődtem, a szemöldököm is feljebb vándorolt hangyányit, s valószínűleg igen csak meglepett képet vághattam, még felé is kaptam a pillantásom, némi hitetlenséggel, s azt hiszem, hogy egy pillanatra még be is nyaltam a sorait, mert néhány másodperc erejéig elhittem. Az arcom meg persze vörösödni kezdett, mert nem sűrűn bombáztak efféle levelekkel, pláne nem ilyen csajok. Ám, mielőtt még nagyon beleéltem volna magam a dologba, az agyamban azonnal kattant a kis fogaskerék, s a pillanatnyi mámorból átfordított az érzés valami sötét bugyorba. Elkapott a düh, mert valamiért azt gondoltam, hogy már megint csak szórakozik velem a lány, s így már egyetlen sorának sem hittem. Ideges lettem, amiért rajtam szórakozott, még hátra is pillantottam, mintha csak paranoiás módon azt keresném, hogy ki nevet fel, vagy ki figyeli a kettősünket. Az unott arcokon, s az orrtúráson kívül túl sok érdekfeszítő azonban nem köszönt vissza, így maradt a hitetlenség, meg a méreg, s most már ez színezte az arcomat.

Gáz, hogy még mindig ennyire hülyére veszel. Ui: Ha ennyire szeretnéd, egy körre kipróbálhatlak.

Máris csúsztattam vissza a papírt Olívia felé, miközben úgy pillantottam rá, mint aki azt üzeni, hogy felvette a harcot a másikkal. Kezdtem úgy érezni, hogy ez nehezebb lesz, mint gondoltam, s jól jött volna most egy-két haver, hogy információkat gyűjthessek a lányról. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán nekem is követnem kellene őt, bár ehhez túl sok kedvem nem volt. A gondolataim persze elkalandoztak emiatt, s már csak arra lettem figyelmes, hogy a tanárnő odapakol az asztalunkra egy tojást, s azt mondja, hogy egy hétig megfigyeléseket kell végeznünk, és gondoskodnunk kell a tojásról. Mi a szösz? Ugye ez most csak valami hülye poén? Egyáltalán igazi ez a szar? Értetlenül néztem először a tanárra, aztán a tojásra, végül pedig Olíviára. Az fix, hogy én vele együtt nem fogok tojást őrizgetni, nem bolondultam meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 24. 22:35 | Link

Lucas


A tanárnő szerintem jól szórakozik magában azon, hogy csak azért is ellenkezik velem, és az én szemforgatásomat érzékelhette gyermeki vagy szerelmi civakodásnak is, mert pont akkor reflektáltam így a levélre, amikor Lucas befejezte a mondandóját. De én Vajda Olívia vagyok, hát csak nem gondolja, hogy ilyen levelek után még leiskolázhat! Felsőtestemmel felé fordulva, megtámaszkodtam székem háttámláján, miközben elbűvölő mosollyal döntöttem Oldalra a fejem.
- Ez egy helyes meglátás, Lucas, azonban ha figyelembe vesszük, hogy az opálszemű völgyben fészkel és nem hegyvidéken, megeshet, hogy egy területen sokkal könnyebben elszaporodhatnak, és békés természetüket ismerve, kicsi az esélye annak, hogy belső háborúk legyenek egyetlen helyért.
Mondjuk én kétlem, hogy osztanám a nézeteit, de azért mégsem mondhattam, hogy szerintem nincs igaza. Elfogadom a megközelítését, ami nyilván sokkal rosszabbul esik neki, mintha hadakoznék vele. A levelet visszairányítom, és bár az óra folyik tovább, amíg fel nem pillant, felé fordulva maradok, és kékjeimmel érdeklődve kutatom az arcát, remélve, hogy vére leesik neki a tantusz.
Ehelyett azonban olyan választ kapok, amire megcsikordul a székem, ám mielőtt még a következő lépés megtörténhetne, egy tojás landol előttünk. Na nem. Nem, nem, nem és nem. Most közölte velem, hogy ha szexért könyörgöm megkapom, hogy ne szenvedjek, hát nem fogok vele tojást nevelgetni. Ez egy rossz vicc. Semmi több, csak egy nagyon rossz vicc. Ilyen nem fog történni, és mégis, ahogy ott nézzük a tojást, rájövök, hogy de, pontosan ez fog történni.
És itt elszakad valami, amit nevezzünk csak a női idegrendszer utolsó cérnaszálának. Miért is női? Mert ahogy nézem a tojást, arra gondolok, hogy ha van is benne élet, akkor frusztrációk közepette fog fejlődni, stresszesen jön a világra, és még mielőtt megkezdhetné az életét, egy csomó hátránnyal fog rendelkezni, pont, mint én, és ezt nem hagyhatom. Nem engedhetem meg, hogy tönkretegyük az életét szegény Tojás Tóbiásunknak, így ahogy a tanárnő arrébb lép, elhatározom, hogy megpróbálok a "gyerek" érdekében békét kötni Lucassal, csakhogy, ahogy rápillantok, felrémlik előttem a levél. "Kipróbálhatlak egy körre". Én nem olyan lány vagyok, akit csak úgy körökre lehet kipróbálni, én ezt az egészet nagyon is komolyan gondolom, és érzem, ahogy könnyek gyűlnek a szememben bosszúságomban. Nem sírok, nem nyafogok.
~ Én egy Vajda vagyok. Szegd fel az állad Olívia és menj.~
Mennem kellene, és megyek is, ám nem a megfelelő pillanatban, mert ahogy vége van az órának felpattanok, és ahelyett, hogy mennék, akkora pofont adok Lucasnak, hogy nem csak a tenyerem, de még a csuklóm is belesajdul, és nem zavar az sem, ha egy pillanatra megáll körülöttünk a világ, mert minden csoda három napig tart. Oké, ez piszkosul fáj, és a kviddics miatt nem kellene ezt így sokszor eljátszanom.
- Te sem vagy más, mint a többiek. Tévedtem.
És azt hiszem ez még jobban fáj, mint a pofon utáni sajgás, pedig az is dobogós helyen végzett. A tojást felkapva, felszegett állal fordulok a kijárat felé, és indulok el kifelé, remélve, hogy ha innen eltűnök, akkor a nap további részében nem lesz dolgom már vele. Csakhogy a drámai kivonuláshoz az kellett volna, hogy ne legyen tumultus az ajtóban. Remek! Pedig megtanították, hogy ilyen esetben sose várjuk meg a csengőt, csak távozzunk, amikor kell. Távoznék én, de tényleg, csak nem engedik.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. július 24. 23:07 | Link

Olívia


Tényleg elégedett vigyor virított a képemen, egy kicsit jobban éreztem magam, hogy leoffolhattam a válaszát, de arra nem számítottam, hogy a lány duzzogás és harag helyett majd inkább még egyet is ért, legalábbis részben. Ezzel eléggé sikerült összezavarnia, s ez az arcomra is kiült, mert bizony a mosolyom eltűnt, s helyette összevissza másztak a vonásaim, míg végül már a homlokom kockásodott a nagy értetlenségben. Igazából dühített, nagyon is felbőszített az, hogy egyetértett velem, mert ő csak ne helyeseljen arra, amit én mondtam, egyáltalán miért csinálja, miért nem vág vissza?
Ehh, nem voltam ennyire jó a konfliktusok kezelésében, sőt alapvetően a kommunikációban sem, mert nem volt előttem pozitív példa, aki rendesen megnevelt volna. Többnyire csak hatalmi játszmák zajlottak előttem, hol apám akarta legyőzni anyámat, hol meg fordítva, aztán közben ment az ordibálás, meg az ütlegelés, közben a nagy kibékülésben meg szívták egymás karjáról a kokót. Ehhez képest Olívia egyáltalán nem úgy viselkedett, mint amit vártam, szóval tényleg összezavart. S ha ez nem lett volna elég a zavaromhoz, jött az a levél, meg a vallomás. S ha egy pillanat erejéig még sikerült is megtévesztenie, a következőben már nem tudtam nem dühöngeni magamban azon, hogy palira akart venni. Bennem legalábbis ez így zajlott le, mert nem volt megfelelő hozzáállásom, önbizalmam sem volt túl sok, csak néha-néha tört fel belőlem valami gőg, amikor úgy éreztem, hogy na aztán tényleg vagyok valaki. Most viszont inkább azt éreztem, hogy egy gazdag luvnya csak gúnyolódik rajtam, így megfelelő válaszcsapás csak az lehetett részemről, ha nem hagyom magam, s támadok. És ahogy sejtettem, az a néhány szó célt ért, mert végre megrezzent alatta a léc. Már nem éreztem, hogy fölényben lenne, hála az égnek.
Ahogy rápillantottam, s megláttam a tekintetét, úgy fogott el egyfajta elégedettség, s megnyugvás. Ez az! Mégis csak sikerült megingatnom a kiscsajt, talán végre megtörik, és abba hagyja a szenyózást. A tojás persze kibillentett a gondolataim közül, s a pillanatnyi nyugalmam is elreppent, ahogy szembesülnöm kellett a közös projektel. Még hogy közösen neveljünk egy tojást. Mással sem végeznék ilyen feladatot, de hogy Vajda Olíviával, az egyenesen kizárt. Ki az a hülye, aki összezárná magát az ellenséggel?
Éreztem, ahogy végig szánt rajtam az idegesség, gondoltam, hogy meglendítem a kezem, és jelzek a tanárnő felé, hogy én ezt nem vállalom, meg amúgy is, jelöljön ki mellém valaki mást, ám ekkor már vége volt az órának, s hirtelen mindenki megindult kifelé. Nekem is ezt kellett volna tennem, amikor megnyikordult Olívia széke, éreztem ám, hogy nekem is mozdulnom kellene, s tulajdonképp magam is megemelkedtem, de bármennyire is menekültem volna a társaságából, volt ez a tojásos cucc. Egy feladat, amihez semmi kedvem nem volt, mégis megfogadtam, hogy bármilyen nehéz akadályt is gördítenek elém, azt megcsinálom, és bebizonyítom, hogy sárvérűként is érek valamit, és igen is jól fogok tanulni, ha törik, ha szakad. Nem hozhatok szégyent sem Adalide-re, sem pedig Maggiere.
S bár tényleg nem volt ínyemre a dolog, már fordultam volna Olívia felé, hogy akkor megdumáljuk, nem-e cserélünk párt, vagy tojást , erre fel mi történt? Belesétáltam a pofonjába. Szó szerint, én léptem, ő meg már suhintott, s bamm. Akkorát csattant, hogy néhány diák felénk is kapta a pillantását, talán még össze is súgtak, még szerencse, hogy a tanár már messze járt. Ez a pofon viszont még nem, mert tenyere alatt felizzott a bőröm, szinte égett, akkorát sikerült rám suhintania.
- Te normális vagy? - dühösen fúrtam pillantásomat kékjeibe, annyira haragos voltam, hogy szinte meg sem hallottam, hogy mit mond. Az idegesség ismét végig szántott a testemen, más esetben ilyenkor már én is ütöttem, s bizony ökölbe is szorult a kezem, de vissza kellett fognom magam, mert egy lányt még sem üthettem csak úgy meg. Nem szabad Lucas, nyugodj le!
Míg én nyugtattam magam, ő már el is viharzott, bár nem jutott messzire, mert olyan sokan voltunk, hogy még mindig libasorban haladtak kifelé. Már akik nem épp azt bámulták, hogyan semmisülök meg. A fene vinné el ezt a csajt, hogy így megalázott a többiek előtt. Irtó ciki volt ez, szinte már hallottam, ahogy a folyosón majd erről fognak pletykálni, hogy mekkora pofont kaptam. Nem is tudtam tovább uralkodni magamon, azonnal a lány után lódultam, s elkapja a karját, egy erősebb rántással penderítettem őt ki a sorból, hogy félrehúzzam, távolabb a többiektől.
- Mi van, ennyire nehezen viseled az igazságot, hogy máris pofozkodsz? Nem kellene hülyének nézned, és szórakoznod velem csak úgy úri heccből. Hallottam már a rellonról, és az aljas dolgaitokról. Madarak csicseregték, hogy nálatok szokás így szórakozni másokkal, de nem leszek az a navinés, akit majd feltűzhettek a viccfalra, felejtsd el...és utoljára emeltél kezet rám - ha nem lökött el magától, akkor talán észre sem vettem, hogy milyen erősen megszorítottam a karját.
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 25. 09:31 | Link

Lucas


Arra sem számítottam, hogy utánam jön, nem ám arra, hogy ilyen erővel ránt ki a sorból. Ösztönösen fogok rá a tojásra, nehogy a nulladik percben széttörjön, és annyira odakoncentrálok, hogy nem is nézem, ahogy félreránt, sem azt, hogy milyen erővel szorít engem, bár az utóbbi azért elég hamar eljut a tudatomig, mégsem teszek egyelőre ellene semmit. Dühösen viszonozom a pillantását, olyan mélyen fúrva a szemeimet az övébe, hogy szinte éget, és nem rettenek meg egy pillanatra se attól amit mond.
- Miféle igazságot, Deighton?
Sziszegem a fogaim között, és még keresem is a veszélyt, hogy a köztünk lévő minimális távolságot leküzdve, egyetlen lépéssel közelebb lépjek hozzá. Hogy mi is ez? Fogalmam sincs. Hogy mit látnak kívülről? Nem nagyon szeretnék belegondolni. Mondanám, hogy ez nem tartozik másra, de akkor sem a nyílt terepen történt csók, sem a látványos pofon nem kellett volna. Most már olyan mindegy, hogy privátban vagyunk-e vagy sem.
- Nem hallottál még arról, hogy nem mindenki egyforma? Hogy vannak olyanok, akik nem egyetlen tulajdonságuk alapján kerültek be a házba?
Mert valljuk be ez a házam iránti elítélés már kezd nagyon bosszantó lenni. Nem szent a Rellon, én nem azt mondom, de szerintem indokolatlanul mélyen van. És ha pár helyen véres a fal, vagy pár embert elvertek anno a múltban? Attól még nem csak úri móka az ottani élet, ahogyan ő fogalmazott.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy ebben a kastélyban számos olyan párkapcsolat van, amiben az egyik fél navinés a másik pedig rellonos.
Oké, azért tegyük hozzá, hogy a legtöbben a fiú a rellonos, de hát most ha a lány lenne, az mitől lenne másabb? Különben is, ha mi ketten járnánk, akkor sem feltétlenül lenne más a felállás, mint mondjuk Radetzky-ék esetében, hiszen elég csak ránk nézni, kettőnk közül nem én vagyok az idegbeteg.
- Bagoly mondja verébnek.
Rántok egyet a karomon jelzésértékűen, hogy igazán elengedhetne, mert így is nyoma marad, és ha így lesz, akkor nehezen fogom kimagyarázni mások előtt, hogy miért lilult be a kezem egy méretes tenyérnyomni távon. Szóval tényleg, nagyon nagyra értékelném, ha megtenné, hogy leveszi rólam a kezét, mert nem vagyok híve a bántalmazásnak. Aham, végül is, alig ütöttem meg, de tényleg. Szerintem, ha odatenném a tenyerem, még mindig forró lenne a bőre. Pofátlanul közelebb küzdöm magam hozzá, végig a szemébe nézve, de a szavakat már az ajkaiba suttogva.
- Te inkább vagy rellonos, mint a legtöbben, akik odajárnak.
Még pofátlanul végigsimítom ajkaimat az ajkain, hogy érezze, mit hagy ki, és ha elengedte a kezem csak sarkon fordulok, ha nem, akkor a zavart pillanatban kirántom onnan, és hátat fordítva neki az ajtó felé veszem az irányt ismét. Pont ezt nem akartam soha, hogy egyszer én is megtapasztaljam milyen borzalmas az, ha valakit gyűlölve szeretsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. július 25. 11:21 | Link

Olívia


Olyan dühöt váltott ki belőlem Vajda, amit már más talán réges rég nem, s ebből adódóan tényleg csak egy hajszál választott el attól, hogy kirántva őt a sorból ne adjam vissza neki azt a pofont. Uralkodnom kellett az indulataimon, ám még így is, szorításomból érezhette, hogy mennyire haragszom. Hozzá is vágtam azt, amit gondolok, mert továbbra is úgy éreztem, hogy ez a lány unalmában szállt rám. Egyetlen sora sem lehetett igaz, s ebben szinte biztos voltam. Az ilyen csajok észre sem vették az olyan bostoni srácokat, akik nincstelenül estek át a kastély küszöbén. Hozzájuk az aranykanállal aranytojást faló, szőke, kékvérű Fritzek és Bachok illettek. Szóval egész biztos, hogy ez vagy egy aljas kis játszma első lépése volt részéről, vagy az, amire már korábban is gyanakodtam.
- Azt, hogy pontosan az vagy, aminek gondollak - sziszegtem vissza, miközben pillantásom fókuszált közelgő arcára, ám továbbra is álltam a tekintetét, s még mindig szorítottam a karját. Már igazán véget vethetett volna ennek a komédiának, ő viszont ennek ellenére tovább folytatta, én meg tudtam jól, hogy nem fogok tudni uralkodni magamon.
- Engem nem érdekel, hogy mit mondanak mások. Már az első héten láttam, hogy valami ziccer van a házatokban, mert mindegyikőtök kattant! - vágtam hozzá, bár eltúloztam a dolgot, ugyanis nem volt mindegyikük parás. Például volt köztük egy csaj, aki egész normálisnak tűnt, meg egy srác is, így tény, hogy a szavaimnak nem volt túl sok hitelessége, de egy ilyen vitában ez nem is érdekelt. Még ha nem is volt mindenki ízig-vérig rellonos, ebben a lányban nem bíztam.
- Párkapcsolat? Hogy jön ide a párkapcsolat? Már megint csak terelsz itt össze-vissza, ahelyett, hogy végre felvállalnád magad - vetettem oda, s talán végig sem hallgattam őt igazán. Nagyon nem értettük egymást, én őt biztos neme, mert rossz úton jártam. Nem fogtam az egyértelmű jeleket, s ha igazságot mondott, még abban is csak rosszat láttam, mintha nem is akartam volna megérteni, hogy mit akar igazán.
- Látod, leverebeztél, magadra meg Bagolyként tekintesz, mert hát nyilván az előkelőbb tollas, mint a cseszett veréb, mi? - morogtam felé haragosan, ekkor éreztem a rántást, s valószínűleg nem fogtam már eléggé, mert karja ki is csúszott az enyémek közül. Nem kaptam utána, azt hiszem, hogy a mondandómat talán megértette, bár mikor újra közel lépett és hajolt felém, elbizonytalanított. Túl közel jött, én meg csak arra voltam képes, hogy értetenségemben ráncoljam a homlokom.
- Nem is, mert... - és tessék! Ugyanaz a taktika, mint legutóbb az étkező teraszon. Most megint belém fojtotta a szót, amint megéreztem puha ajkait az enyémeken. Ezúttal viszont nem volt olyan tragikus, fogkoccanós dolog, sőt. Már azt is mondhatnám, hogy egész kellemes volt ez a röpke találkozás, de amint ráeszméltem arra, hogy ennek nem kéne jól esnie, s hogy ez is csak valami figyelemelterelő manőver lehet, addigra ő már sarkon is fordult, s megindult kifelé. A tojást meg persze magával vitte.
A rohadt életbe, pedig még mondani akartam neki valamit. Mit is? Ujjaimmal végig simítottam az ajkamon, pár másodperc erejéig összezavart, igen. De nem Olívia, felejtsd el, hogy ennyiben marad ez a dolog! Ekkor határoztam el azt, hogy valamit tennem kell ellene, mielőtt még bolondot csinál belőlem.


Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély