A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=858010#post858010][b]Lee Kyungtae - 2023.01.02. 11:43[/b][/url]

Már egy ideje a kastélyban tartózkodik, s igencsak sűrűek is a napjai: kötelező résztvennie pár elméleti órán, amelyet elsőéveseknek tartanak, hogy valamiféle fogalma legyen az őt körülvevő világról. Bár körülbelül száznyolcvan centijével igencsak kilóg a sok kis diák között, ő mégis határtalan lelkesedéssel viszonyul az órákhoz, még úgy is, hogy nem mer kérdezni. Mindeközben elemi mágia órákra jár, s az edzést sem hanyagolhatja el, így nem túlzás, mikor azt mondjuk: sokszor lélegezni sincs ideje. Elfoglaltságai mellett lassan már kezd kiigazodni a hatalmas kastély falai között, bár minden nap talál valami újdonságot - a rengeteg inger okozta ámulat pedig a szétszórtság illúzióját keltheti a környezete számára.
A mai nap azonban igencsak elhúzódott: most nem a szokásos időben tér vissza a hálókörletbe, edzéstervét ugyanis követnie kellett, mely azt eredményezte, hogy csak azután indult el, hogy a legtöbben már visszahúzódtak szobájuk melegébe.
Egy törölközővel a nyakában áll meg tehát a Szfinx portréja előtt, s ekkor tudatosul benne a szörnyű valóság - most nincs a közelben egy elsőéves sem, aki segíthet neki bejutni a Klubhelyiségbe.
- Jaj, ne - intézi szavait a Szfinx portréjához. - Kérem, engedjen be kérdés nélkül! Esküszöm, hogy Levitás vagyok, már többször látott is be-...
- Hasonlítok rátok, mégsem vagyok ember, | Sokan úgy ismertek, mint mellényes tréfamester. | Ajándékom értékes, ragyogó; ám vigyázat! | Csalárd mivoltja bizony szülhet nagy vitákat. - Már fel is hangzik a találóskérdés, s a Szfinx portréja kíméletlenül bámul a fáradt fiúra.
- Jaj, ne... Én... ömm...- Tudja, hogy hiába fog gondolkodni, hiszen biztos benne, hogy ez valami olyan tudásanyag, amihez még nem juthatott hozzá, mégis megpróbálkozik vele. Elgondolkodó arcot vág, szemöldökei összeszaladnak, ahogy koncentrál. - Én, ööö... Mellényes tréfamester... Csalárd ajándék...?- Pillant fel kérdőn a Szfinxre, aki csak sejtelmesen mosolyog. Szusszan egy jó nagyot, s még percekig töri a fejét, ám hiába - semmi sem jut eszébe.
- Figyeljen, öhm, tisztelt Szfinx. Én... tudja, az a helyzet, hogy csak nemrég kerültem ide, és igazából én... nem sokat tudok még az itteni dolgokról, tetszik tudni? Az a helyzet, hogy... Nem tudom ki lehet egy mellényes tréfamester. Kaphatok esetleg egy segítséget legalább? Kérem!
A portrén lévő Szfinx egy pillanatig sem gondolkozik - unottan lefekszik, mikor segítséget kérnek tőle, s még a szemét is lehunyja.
- Nincs válasz, nincs bemenetel. - Jelenti ki teljes nyugalommal, Kyungtae legnagyobb kétségbeesésre. Úgy látszik, most itt fog éjszakázni...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=858017#post858017][b]Dae Young Min - 2023.01.03. 08:33[/b][/url]

A mostani napok teljesen összefolytak, nemhogy egymással, még az éjszakákkal is. A tanórákra járás, tanulás, prefektusi dolgok elvégzése trió mellett szinte nem marad semmire sem időm. A haverjaim már hiányolják a közös meccseket, az otthoniak a baglyaimat, míg Jiyun az együtt töltött időt. Egyetlen élvezeti cikk, amivel a napokban élek az a töménytelen mennyiségű jegeskávé. Még senki nem látott ennyiszer a könyvtárban, ahogy a jegyzeteim felett sem gubbasztani. Egyszer egy elsős az előbb említett helyen, zárás előtt öt perccel ébresztett fel, hogy nem maradhatok tovább ott.
Most is későre jár az idő. Úgy döntök, hogy itt az ideje nyugovóra térni az ágyamban, és nem egy könyvön éjszakázni ismételten. Szerencse, hogy délután letudtam a fürdést élénkítő gyanánt, így azzal sem kell törődjek. Igazából semmivel sem kellene, hiszen magamnak tanulok, simán bejelenthetném, hogy én is a Samsung-nál szeretnék dolgozni, ahogy a nagybátyám tette. Szép álom!
A folyosón közeledve meghallom a szfinx mély hangját, miközben a találóskérdést teszi fel. Már távolról elkezdek gondolkodni, hogy miről szólhat, hátha ugyanazt teszi fel nekem is, és hamarabb bejuthatok. Egyre közeledem, és egy alakot is vélek felfedezni a szobor előtt. Láthatólag nincs képben a válasszal, amit a kérdező utolsó válasza meg is erősít. Közelebb lépve szemügyre veszem a srácot. Magasságban nem sok különbség van közöttünk, mégsem ez a legszembetűnőbb az egész jelenségben. Meglehet, hogy csak számomra idegen a szituáció, de nem sok koreai diákot szoktam látni házunk bejárata előtt.
- Helló! – köszönök neki a nyelvünkön. Megadom neki a tiszteletet, de mivel nem tűnik idősebbnek nálam, ezért nem a legformálisabb nyelvezetet használom. A bejáratra pillantok, majd megint a srácra.
- Nem akar beengedni, ha jól sejtem – mondom ki a gondolatomat, mintsem kérdés formájában tenném fel. Kétségbeesett arca, illetve a törülköző sokat elárul. Hacsak nem így indul útnak az esti sétájára, abban az esetben a halószobájába szeretne visszatérni. Visszafordulok a szfinx felé, hogy még egyszer nekem is szegezhesse azt a bizonyos versikét. Az ázsiaiak az eszükről híresek, mégis sokszor bosszant ez a „jelszó”. Őt sem ítélem el, amiért nincs képben vele, bár nem a legjobb dolog a folyosókon tölteni az éjszakát.
- Mi a neved? – teszem fel neki az első kérdést, érdeklődő tekintettel. Továbbra is az anyanyelvemen beszélek, ha mégsem koreai származású lenne, ami elég kínosan venné ki magát, abban az esetben elnézést fogok kérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=858019#post858019][b]Lee Kyungtae - 2023.01.03. 14:50[/b][/url]

Elkeseredetten sóhajt, mikor hallja a Szfinx válaszát. Kész, most már biztos, hogy kint fog aludni. Szólnia kéne valakinek? Talán egy tanárnak, prefektusnak, vagy neadjisten az igazgatónak? Esetleg az elemi mágia oktatótanárt kérdezze meg? Hiszen vele beszélt talán a legtöbbet az iskola falai között; a prefektusokat sem nagyon ismeri, mivel szoros beosztása okán nem sok ideje marad barátkozni.
Ekkor azonban a megváltás hangját hallja maga mellől - annyira elmerült a megoldási taktika tervezgetésében, hogy fel sem tűnt neki a másik érkezése. Ez a köszönés sokkal kevésbé tört, mint az eddigiek; mintha nem az a "fordítókütyü" művelte volna varázslattal, hanem tényleg koreaiul hangzott volna el. Vagy csak képzelődik, pont, mint mikor egy megfáradt ember a sivatagban délibábot lát?
Mikor a hang irányába fordul, valóban egy koreai arcot pillant meg, s a fiú ruháján ráadásul egy prefektusjelvény is díszeleg. Hatalmas szemekkel néz a másikra, ám amint feldolgozza a jelvény látványát, egy kis, megkönnyebbült sóhajt hallat. Meg van mentve.
- Helló! - Viszonozza hasonló udvariassággal a köszönést. - Nem, nem enged sajnos.
Ennél többet azonban nem mer mondani: elnémul. Minden alkalommal, mikor valami hasonló történik, kissé elszégyenli magát, hiszen mások számára úgy tűnhet, hogy egyszerűen csak nem elég okos. Mint megtudta, ebbe a házba - a Levitába - hasonlóan érdeklődő természetű emberek jának, mint ő, így mindig zavarba jön, mikor mindenki jobban tud nála mindent, s sokszor érzi úgy, hogy le van maradva a többiekhez képest, hiába igyekszik úgy magába szívni a tudást, mint egy szivacs.
Miután a másik mégegyszer meghallgatja a versikét, Kyungtae kap egy kérdést, amire először egy ismét egy sóhajjal válaszol, mint aki nagy levegőt vesz egy hosszú monológhoz.
- Lee Kyungtae, elsőéves mestertanonc. Tudod azért nem tudom a jelszót, mert csak nemrég érkeztem, és most tudtam meg mindent erről az egészről, és még tanulom az itteni dolgokat, és nem emlékszem egy tanórára sem, ahol mellényes tréfamesterekről beszéltek volna. De esküszöm, hogy legközelebb emlékezni fogok rá - hadarja védekezőn, még kissé a kezét is felemelve. Természetesen mondanivalója nem biztos, hogy teljesen egyértelmű; szemlátomást olyan ideges és zavart, hogy nem képes mást, mint össze-vissza hablatyolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=858214#post858214][b]Dae Young Min - 2023.01.05. 08:04[/b][/url]

Fáradtan baktatok a hálókörletünk felé, másra sem tudok gondolni, csak a kényelmes ágyamra. Már előre elterveztem a hétvégémet, amikor is nem fogok semerre sem menni, maximum a konyhába étkezni, de ennyi lesz a napi testmozgásom. A napok többi részét alvással fogom tölteni.
Egy dolog választ el a tevékenységtől, amire vágyom, méghozzá a rejtvény, amit meg kell fejtenem. A folyosóra érve konstatálom, hogy más diákoknak is szokott nehézséget okozni a szfinx. Néha nekem is meggyűlik a bajom egy-egy feladattal, mégis megoldjuk valahogy a többi diákkal. Köszöntöm a srácot, és rögtön kérdéssel bombázom. Nem szokásom ilyet csinálni, azonban koreaival sem találkozom minden sarkon. Magyarázkodásba kezd, amihez a kezeivel is mutogat. Kielégítő választ kapok az egyik legegyszerűbb kérdésre. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, mikor az érkezését taglalja. Az első eltöltött hónapomban nem értettem nekünk miért kell feladványokkal szenvedni, mikor a többi diáknak maximum a memóriájukat kell megmozgatni egyetlen egy szóval.
- Dae Young Min – bár nem kérdezte, úgy illik, hogy én is bemutatkozzam. Bárkit is kérdez meg a nevemmel kapcsolatban, semmi érdekes információval nem fog szolgálni a prefektusi rangomat leszámítva. A közösségi programok nem az én műfajaim, nem érdekel a színészet, ahogy a kviddics sem, édesapám legnagyobb bánatára.
- Az idei évben legtöbbször ezt a feladványt adja, a megoldás leprikon. Ha legközelebb emberibb időben szeretnél bemenni, és nem találsz mást, keress meg, és szívesen segítek – nézek a srácra. Tudom milyen érzés elveszettnek lenni. Őszintén szólva, még nem érzem magamat beilleszkedve, amikor Budapest utcáin sétálok. Sok a pillantás, amit érzek a hátamon, vagy olykor-olykor a rasszista beszólás, amiket mostanra már elengedtem.
- Honnan származol? Szöul, Puszan? – pontosítok a kérdésemen. Ha mégsem teljesen koreai lenne, esetleg máshol született, akkor ki tud javítani. A városokkal inkább útmutatást adok, mire is vagyok kíváncsi. Nem várom el, hogy csak úgy megossza velem, így én is megválaszolom a saját kérdéseimet.
- Én szöuli vagyok, onnan is Gangnamból származom. De csak háromnegyed vérig vagyok koreai, a további negyed az amerikai apai ágról. A varázsvilágról mennyit tudsz? Ide is most érkeztél, vagy csak az iskolánkba? – jobb letisztázni, hogy mennyit tud a srác. Felhúzott szemöldökkel vizslatom tovább, míg a válaszaira várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=859398#post859398][b]Létai Roland - 2023.02.16. 19:48[/b][/url]

Nem kell félteni, ha felhívást kapok keringőre, főleg, ha már pár lángnyelv legurult. Mégis szerintem tök kedves voltam és nem haraptam rá elsőre a meghívásra. De mivel az alkoholnak is volt erre egy kedvezőtlen és vagy kedvező hatása, végül beadtam a derekam, hogy belógjak a Levitába, Izidóra kisasszony hálójába. Már ha nem rúg ki a szfinx előtt és csak szívat. Szerencsére Izzy kifelé visszakérte a pálcáját, mert nekem most nem jutott volna eszembe. A visszaúton pedig értekezést kezdtem a szülők bosszantása című terv első tervének körvonalairól. Mindenféle hülyeséget kezdtem el bedobálni, például, hogy érkezzünk zenekarral, vagy éppen pár "barátjával" akik még csak véletlenül sem aranyvérűek, hogy bemutassa az otthonát. Mondjuk úgy tízen lennénk, az már megfelelő tömeg lenne egy ilyen akcióhoz. Addig addig jöttek az ötletek, míg megérkeztünk végre a folyosóhoz, ahol az emberfejű oroszlántest akart engem meginterjúvolni. Készségesen előre engedtem Izidórát, én valószínűleg úgysem tudnám a választ. Beálltam mögé, és átkaroltam őt, elég szorosan, hogy érezzem a csajszit. Most már beviszel kisanyám, ha kell, ha nem!
- Csak azért csinálom, hogy nehogy előttem bevágja az ajtót - kuncogtam a fülébe és még meg is karcoltam a fülét a fogaimmal suttogás közben. Ez nem volt ugyan terv, de szerintem jól jött ki. Még úgysem mentem be a kékekhez sosem, épp itt volt az ideje. - Na, lökjed madárka - szólok ki Izidóra mögül, hátha erre már felfigyel a némber. Nő ez az állat, igaz? Hmm, rég volt már, amikor a házállatokról tanultunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=859435#post859435][b]Szikszay Izidóra - 2023.02.19. 16:02[/b][/url]

Nem az a fajta lány, aki meggondolná magát félúton. Rolanddal egyébként is kifejezetten jól lehet szórakozni, az meg a ráadás, hogy aligha járnak olyan gondolatok a srác fejében, mint házasság meg gyerek. Izzy mindkettőtől frászt kap pillanatnyilag, és annál kevésbé akar bármit is kezdeni bármelyikkel, minél jobban erőlteti az anyja. Roland ötletein egészen jól szórakozik. Hazaállíthatna végülis egész háremmel is, akár fiúkkal és lányokkal vegyesen is, bár erre talán majd érdemes józanabbul visszatérni és kidolgozni a tervet, hogyan is tehetik igazán felejthetetlenné a Karácsonyt. A kastélyba vezető út egészen gyorsan el is telik, majd a szfinx portréjáig is sikerül minden gond nélkül eljutni, már csak itt kell átverekedni magukat a Levita őrének trükkös kérdésein. Felnevet, amikor a Rellonos félig rámászik gyakorlatilag.
- Aha, persze - jelenti ki válla fölött hátra pillantva sandán. Teljességgel hihető magyarázat. A szfinx nem annyira értékeli a madárka megszólítást, de csak kinyögi a találóskérdést végül, és lehet, hogy nem lángnyelvet kellett volna inni, Izzy agya némileg lassan forog, mire megtalálja a választ, de azért csak meglesz. Még sose fordult elő szerencsére, hogy ne jutott volna be, néha csak időigényesebb még józanul is, hogy rájöjjön, mit akar hallani a portré. Bejutva azért szája elé teszi a mutatóujját, így intve a fiút, hogy csak csendben. A Levitások nem különösebben értékelik a zajongást amúgy sem, ilyen későn meg főleg nem. Nem fog lábujjhegyen osonni azért, csak majd ráérnek a szobájában hangoskodni, amint eljutottak odáig. Mutatja is inkább az utat teljesen hatékonyan, hogy aztán nemsokára meg csendben benyisson a szobájába, szétnézve, hogy ugye Amélia éppen nincs otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=860406#post860406][b]Lee Kyungtae - 2023.03.07. 15:35[/b][/url]

Milyen jó érzés számára hazai nevet hallani! A sok kimondhatatlan név, könnyen összekeverhető arc után valóságos felüdülés, nem is beszélve a másik felelősségteljes státuszáról, amivel természetesen egyből kivívta Kyungtae tiszteletét. A névre csak bólint egy aprót, de nem akarja megzavarni a másikat a megfejthetetlen talányon való elmélkedésben, így inkább hallgat.
Azonban a másiknak nem tart túl sokáig megtalálni a választ: Kyungtae nagy ámulatára a Szfinx bólint, s a portré halkan kattan, ahogy bejárást biztosít. Elképesztő! Szemei nagyra nyílnak ámulatában, s mostanra biztos benne: vagy a kérdés volt ismét nagyon könnyű, s csak ő nem elég felkészült, vagy a másik valójában egy zseni. Reménykedett benne, hogy a második lehetőség közelebb áll a valósághoz, és nem kell ismét úgy éreznie: ő az egyetlen az egész iskolában, aki kék-bronz színű nyakkendőt visel, és semmire sem tudja a választ.
- Lepri-... leprikon, rendben, fel fogom írni. Nagyon köszönöm! - Bólogat, igyekezvén az eszébe vésni ezt a szót. Van ugyanis egy apró füzete, ahova hasonlókat jegyez fel, afféle túlélési kézikönyvként: a leprikonok előkelő helyre számíthatnak a listában, s mindenki biztos lehet benne, hogy a következő könyvtárban töltött nap programjában is kiemelt fontosságú témaként kutat majd róla a levitás.
- Megkeresni? Ó... Jó, rendben, ha... valahogy épp megtalálnálak... akkor elfogadnám a segítséget. Van telefonod? Vagy-vagy... vagy ilyenkor fel kellene mennem a bagolyházba és küldeni egy levelet valahogy, nem igaz? - Kérdi lemondóan, hiszen eddig úgy vette észre, a legtöbben nem használnak itt telefont. Ez például Kyungtae számára személyesen elképesztő traumát okozott - pláne, hogy itt jött rá, hogy a sajátja sem működik varázslatos közbeavatkozás nélkül.
Hamarosan már a származásáról kérdik, ő pedig készségesen bólogat; bár kissé meg van szeppenve, hiszen Dae kisugárzása és jelvénye is tiszteletet parancsolónak érződik számára, mégis jól esik neki az érdeklődés.
- Yangsanból származom, de csak azért nem hallod a dialektusomon, mert tíz évet éltem Szöulban - mondja, miközben ismét megpiszkálja elemi mágikus karkötőjét, enyhe zavarát takarva. - Tizenéves koromban költöztem oda, de néha azért hallatszik, hogy onnan származom, ha nagyon izgatott leszek.
A másik pedig szöuli - igen, érezhető is, gondolja Kyungtae, ám az amerikai hatás egyáltalán nem. Finoman mosolyogva fogadja a hírt, hiszen ezzel is kevéssé érzi magát egyedül, ám hamarosan ismét újabb kérdést kap, beletrafálva a dolgok közepébe.
- Én, ööhm... - Mintha ismét érezné, hogy az úgynevezett elemi mágiája szívesen a felszínre törne, mondjuk egészen pontosan izzadás formájában, ám ezt a mágia közvetlen hatása nélkül is megteszi a teste. Sóhajt. - Mindenhova most érkeztem először. A világotokba is, az országba is, meg a tanodába is - vallja be végül. - Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig fogalmam sem volt, hogy létezik ez az egész, de... szóval ezért sem tudtam a leprikomot.
Ha még nem lenne elég, Kyungtae természetesen a mellényes tréfamester nevét is elrontja, ám ez fel sem tűnik neki - ennyit arról, hogy majd jól az eszébe vési...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866535#post866535][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 00:59[/b][/url]

Két napja nem ivott Farkasházi altatóitalából. Többek között azért, mert nem merte megkockáztatni, hogy vizsga közben jelenjenek meg... a mellékhatások. Mostanában így kezdte el emlegetni, ha Theodore-al vagy Kornéllal beszélgetnek, mert nem akarta, hogy ez legyen az Edictum következő ötlete, amiből pletykát kerekítenek az ő kárára.
 A fentiek végett nem tudott aludni és már hónapok óta őrlődött azon a beszélgetésen, amit Szofival folytatott le az üvegházban. Ma ért el ahhoz a ponthoz, hogy megint rávegye magát valami ostobaságra.
 Némán csukódott be mögötte a Szfinx portréjának átjárója, de olyan érzése volt, mintha a szívverése is visszhangot verne a hideg falakról. Óvatos léptekkel indult meg a folyosón, de amikor egy sötétebb részhez ért, kénytelen volt fényt bűvölni a pálcájával. Szabad kezével táskája pántjába markolt, ujjai belefehéredtek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866536#post866536][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 01:23[/b][/url]

Komolyan. Sétálok én, járnak a lábaim, meg köszöngetek is vissza, ahogy elcsípek egy-egy Hellot, de... az arcomra szerintem ráragadt a WTF kifejezés. Olvasd el, mondták. Jó lesz, mondták. Én meg itt áldom az eszem, hogy nem kezdtem olvasásba, mert azért mégis csak vannak itt elvek, amikből nem engedünk. A sorozatot néztem, azt a hat részest, amiben a Kings Manes hapsi is játszik, de egyszerűen én nem értem.
Mégis mit várt Mr. Darcy? Tök bunkó volt, meg amúgy is akkora sznob, hogy külön bejárat kellett volna csak az egójának, aztán meg kiakadt, hogy Lizi kikosarazta? Hát team Lizi, esküszöm.
Igen, magasröptű gondolataim közepette, megint sikerült nem figyelnem arra, merre megyek de... legalább látok fényt. Jó, tudom... az se feltétlenül jó ómen, ha fényt látsz, de most mit tegyek? Követem.
Azért elhaladva a Szfinx előtt, csak grimaszolok neki egyet, mert a múltkor is lefárasztott. Nem akartam én bemenni, a találós kérdésekben meg amúgy sem vagyok jó. Vagyis... azokban sem.
Lassabbra veszem, mert idő közben felötlik a gondolat, buli lehet valakit követni, így hát miért ne alapon, olyan halkan, ahogy csak tőlem telik, követem.
Ez is csak addig tart, míg nem hallok repülést, ami közeledik.
Nem sikítok, de lemerevedek, mert ha denevér, és elviszi a szép hajam, én itt kapok infarktust, annyi szent. Ahogy viszont elmúlik a veszély, sietek, hogy beérjem a szökevényt, mert addigra világossá válik, szökni próbál. Mondjuk megértem, mert engem is sokszor hatalmába kerít az érzés, hogy lelépjek innen. Pedig aztán igazán próbálom jól érezni magam. Most meg elhúzom a szám, mert túl közel kerültem, és fohászkodok a fentiekhez, hogy ne kapja fel a fejét a szandim hangjára, mert ebben futni szinte lehetetlen, a pálcám meg a szobában.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866537#post866537][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 02:03[/b][/url]

Egy sornyi portré mellett haladt el, de még időben eszébe jutott nem felriasztani a rajtuk szendergő alakokat az erős fénnyel.
 - Lumos minima - suttogta hamar és már sokkal megfontoltabban szedte lábait a régi köveken. Ujjait még rá is fonta a pálca hegyére pár pillanatig, mert az előtte lévő elágazásban egy prefektus csoszogott át lassú léptekkel. Megdermedt, amikor Kornélia sziluettjét vélte felfedezni, s megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor a lány gyanútlanul továbbállt. Várt kicsit, hogy lépteinek zaja megfakuljon, ám amikor Zalán továbbindult volna, a sor végén lévő portré akkorát tüsszentett, hogy a fiú ijedtében megbotlott. Nem akarta megvárni, amíg észreveszik őt, sietve fordult be a következő sarkon, de még hallotta, hogy a festmények értetlenül motyogtak valamit egymás között, majd veszekedni kezdtek szénanáthás társukkal, amiért felverte őket álmukból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866542#post866542][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 09:49[/b][/url]

Ha tudom, hogy maratoni távot fogok legyalogolni az éjszaka közepén, kényelmesebb szandit veszek fel. Viszont ez a szép az itt létembe, sose tudom előre, mi lesz, így nagyon készülni se tudok rá. Egyelőre a fejjel megyünk a falnak perspektíva tök jól alakul, de valahol van egy baljóslatú érzésem, nem fog ez sem örrökké tartani.
Meghallom a latin szavakat, ebből következtetek arra, hogy az előttem lévő épp varázsol. Egyből elfog az irigység, mikor látom, nem gyullad ki semmi, és fekete szurokszerű valami se kerekedik sehol. Ez nem ér, hogy másnak ez ennyire egyszerű. Már majdnem szólnék, hogy azért lassítson már, tök nehéz követni. Biztos valami égimeszelő, gólyalábakkal, és csak bízni tudok abban, hogy a kedvesebb fajtából, mert én is kitérnék a hitemből, ha azon kapnám magam, hogy valaki követ.
- Egészségére - hirtelen reakció, cseppet sem megfontolt, csak a nevelésem hozadéka, ami után össze kell szorítanom a szemem, mert lehetetlen, hogy a hirtelen kerekedett zajban, ne szürné ki az én egérke hangom. Mentve a menthetőt, azért próbálok én besunyulni egy oszlop mögé, csak nem adom olyan könnyen a fejem, hogy levegyék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866554#post866554][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 14:23[/b][/url]

Hirtelen a falkoz lapult, mikor meghallotta a fiatal hangfoszlányt. Eloltotta a pálca fényét abban a minutumban és visszalesett a jószerével sötét sarkon. Nem látott fényforrást, de a gyanú ettől nem tűnt el. Nem Kori hangja volt, annyi fix.
 - Periculum - motyogta, mikor szöget vert valami a fejében. A bűbáj egy fénycsóvát lőtt ki magából, ami hosszú ívet írt le azon a folyosón, ahol tovább szándékozott menni, azt az érzetet keltve, hogy valóban újra megindult ő maga is. De a lábai nem mozdultak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866556#post866556][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 14:41[/b][/url]

Na. Most már kezd izgalmas lenni. Én tudom, hogy ő itt van... nyilván tudom, mert követtem. Azonban, hogy ki az az Ő, arról fogalmam sincs, csak azt tudom, inkább Ő legyen, mint AZ, mert a bohócoktól kifutok a világból.
És most már Ő is tudja, hogy én itt vagyok, így nem volt más választásom, csak besunyolok egy oszlop mögé, mintha az meg tudna védeni bármilyen átoktól is. Tuti, hogy amennyire jól bánik a mágiával, úgy osztja az átkokat is, mint Rózsika néni a diós bejglit a Tündérmanó utcában. A helyzet az, hogy még az utóbbiból bármennyit, az előbbiből egyáltalán nem kérnék, ha módom van rá.
Viszont újabb fénycsóva jelzi, hogy elindul. Most lenne alkalmam nyugodtan, épeszű emberi lény módjára átgondolni, mennyire éri ez meg nekem, hogy egy idegent kövessek, ehelyett a lábaim már indulnak is, szemem pedig le nem veszem a csóváról, noha egy pillanatra még a gyanú is elfog, mert a sötét árnyék nem kíséri, mint eddig. Elvetem a gondolatot egy legyintéssel, mert nyilván ő is óvatosabb, most hogy tudja, nincs egyedül. Én is óvatosan tipegek tovább, újabb helyeket nézve közben, ahová bújhatok, ha netán úgy adódna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866557#post866557][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 15:12[/b][/url]

Szégyellnie kellett volna, hogy már ennyire gyakorlott mások becsapásával, de azzal nyugtatta magát pillanatnyilag, hogy a sámánbot már akkor is érdemlegesnek tartotta őt a Levitába, mikor még képtelen volt a hazugságra. De nem erre kellett volna pazarolnia a kreativitását, ez sajnálatosan igaz volt.
 Lépteket vélt újra hallani és nem habozott, mikor az a közelébe ért. Ahogy ő is kiért portrék nem láthatóköréből, újra felvilágosodott a platánpálca, immár telibe megvilágítva követője arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866558#post866558][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 15:20[/b][/url]

Tudom én, ez is olyan, hogy nem lehet sokáig húzni. Izgalmas, de azért megeszi az idegeim, hogy nem tudom, hogyan, miképp fogok lebukni, és szinte érzem, ahogy öregedem vagy harminc évet helyben.
Nem tart sokáig, hamar rájövök.... engem átvertek. Mert a fénycsóva, amit eddig követtem, eltűnt... viszont mögöttem lett egy másik. Noha háttal állok az illetőnek, arcomra kiül az elismerés, mert ez azért nem volt rossz...ezt be kell ismernem, na de... én meg a Zsanna vagyok.
- Nevet, házat, évfolyamot - fordulok meg, hogy szembe találjam magam a célpontommal. Próbálok olyan határozott kiállást eszközölni, amilyet csak tudok, hogy hiteles legyek.
- Takarodó elmúlt, kezitcsókolom... remélem, jó mentséged van az éjszakai csatangolásra - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, kérdőn tekintve fel rá. Itt könyvelem el, ha még ténylegesen is prefi lennék, akkor se tojná össze magát tőlem, és ez azért valahol gáz. De amúgy tök evidens, ha ketten vagytok egy sötét folyosón takarodó után, az egyikőtök tuti prefi... hát remélem, ez az elmélet esetünkben dugába dőlt, mert akkor én vagyok nagy trutyiban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866561#post866561][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 15:37[/b][/url]

Ezen a ponton talán félsz ébredhetett volna benne. De úgy érezte, itt most ő van lépéselőnyben, a józan esze pedig most sem hagyta cserben, amikor beszéltek hozzá. Feszült tartása elernyedt, de még így is nevetségesen sok volt köztük magasságban a különbség. Ez csak egy alsóbbéves, akit még nem is ismer.
 - Remélem neked is van arra, hogy prefektusnak hazudd magad. - mutatott pálcájával a lány mellkasa irányába, ahol csillannia kellett volna a jelvénynek. Arcáról még nemsokmindent lehetett leolvasni, talán csak annyit, hogy már nem idegen neki az éjszakai kiruccanás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866563#post866563][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 15:43[/b][/url]

- Egy próbát megért - húzom el a szám, most már védekezően feltéve mind a két kezem. Megadom én magam, csak azt a botot ne lengesse előttem, mert átjár a pánik. Most ha itt átkozza ki belőlem a lelket, azt is csak reggel vennék észre jó eséllyel, hisz Kornéliát én is láttam, ide ma már nem jönnek.
- Nem alszok... lemerülök, nem vagyok jó alvó, ezért csatangolok, azt hittem valami betörő vagy, vagy ilyesmi... Gondoltam, majd jól megmentem a sulit, aztán nem küldenek büntire - sóhajtok fel, ténylegesen megadva magam, mert nem akarok bajt. Egyébként ez még csak nem is teljesen hazugság, megfordult a fejembe.
- Betörő vagy? - jön a magától értetődő kérdés, aztán majd közben ráérek kiagyalni, hogy mentsem meg a sulit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866564#post866564][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 15:53[/b][/url]

Mély levegőt vett, hogy továbbra is uralkodni tudjon az arcizmain, de még így is nehéz lett volna bármit látni belőle, úgy kezdett gesztikulálni csuklójával, hogy a bűvölt fény hol egyik, hol másik felét fedte csak fel vonásainak. De hangjából sütött az érdektelen szarkazmus.
 - Persze, végülis gondoltam teszek egy próbát egy komoly bűbájokkal védett iskolával külsősként, mi baj történhetne, nem igaz? - hatásszünetet tartott, majd hosszú léptekkel kikerülte a lányt és készült lehagyni őt.
 - Ne kövess. Találj jobb elfoglaltságot magadnak. - fűzte hozzá hidegen anélkül, hogy hátrafordult volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866566#post866566][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 16:00[/b][/url]

Tudjátok, ki az igazán ijesztő? Az olyas valaki, akinek nincs az arcára írva semmi. Komolyan. A hideg kiráz tőlük. Ha mosolyognak, tudom, hogy nem kell visszavennem, mert akkor jó az úgy, ha fel tudnának koncolni a szemükkel - mint Álmos az esetek többségében -, akkor tudom, hogy be kell húzni a vészféket, mert hamar kapni fogok. De ez. Ezzel én nem tudok, mit kezdeni. Viszont annyira érdekes, és fogalmam sincs, hogy csinálják. Gyakorolják a tükör előtt? Vagy megedzette az élet őket? Azt igazán sajnálnám, senki nem érdemli meg, hogy rossz dolgok történjenek vele, hacsak nem tett ő is rossz dolgot. Akkor megérdemli.
- Hah, szarkazmus... ezt ismerem - csillan fel a szemem, ahogy rámutatok. Még ki is húzom magam, mert sok időbe telt már a definiálása is, nem hogy fel is ismerjem. Most igazán büszke vagyok magamra.
- Jaaa, én nem követlek - megyek természetesen utána, mert már nem csak arra vagyok kíváncsi, hová megy. Most már az is érdekel, kicsoda ő, és miért ilyen.
- Csak épp arra van dolgom - mondjuk, azt meg ne kérdezze, mi dolgom lehet éjnek évadján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866567#post866567][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 16:10[/b][/url]

Olyan hirtelenséggel torpant meg, hogy a mögötte lévő könnyen beleütközhetett, ha nem figyelt. Lapos pislantással erőltetett nyugalmat magára, hogy újra szólásra nyissa a száját.
 - Akkor csak utánad. - vont vállat hidegen, szabad kezével pedig a sötét folyosót prezentálta, mint valami elcseszett, gáláns lovag. Nem látott fenyegetést egy hozzá hasonló szabályszegőben, a kotnyeles fiatalokra pedig már ráedződött, hála a kuzinjának. Nem tervezett továbbmenni, várta a reakciót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866568#post866568][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 16:17[/b][/url]

És persze nem figyelek, mert jobban leköt a háta. Vagyis, ha az kötött volna le, talán előbb észreveszem, hogy egyre közeledik, de így frontálisan nekiütközök, még fel is szisszenek. Nem vagyok én megedzve, sem felkészülve az ilyen hirtelen reakciókra.
- Te gyúrsz? - fogom meg a homlokom, meg is tapogatom, nem keletkezett-e rajta pukli, vagy ilyesmi.
- Ja neeem, nem szükséges... téged egyenek meg előbb... vagyis... nincs nálam a pálcám - motyogom halkan, teljesen megsemmisülve. Azt már igazán nem teszem hozzá, ha itt lenne se érnénk vele túl sokat, de legalább szép.
- Vagy mehetnénk együtt is. Én elkísérlek téged a te dolgodra, utána meg te az enyémre engem, na? - vetem fel ötletként, addig is lenne időm kitalálni, mi az én dolgom ilyenkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866569#post866569][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 16:27[/b][/url]

Mindennemű feszültség elpárolgott belőle, amit a másik iránti bizonytalanság szült. Persze ez nem jelentette azt, hogy kevésbé lett volna irritált a jelenlététől. De azt már pozitívumként kell elkönyvelni, hogy nemhogy nem tudta a lány, hova tart Zalán, de a puszta kíváncsiságán kívül semmi más nem motiválta abban, hogy utánakoslasson.
 - Milyen házból való vagy? - szegezte a kérdést csendesen a másiknak. Megfordult és vallatásszerűen az arcába tolta a fényforrást, hogy most eszébe ne jusson hazudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866570#post866570][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 16:33[/b][/url]

Azért ez már nem annyira vicces. Sokkal bulibb volt úgy követni, hogy nem vett észre. Talán ha nem lenne ilyen pokróc, vagy nem is tudom. De most meg itt csak álldogálunk, bennem meg újra feltámad a kisebbségi komplexus olyannyira, hogy elfog a késztetés, hogy elszaladjak egy sámliért. De... legalább felnézek rá.
- Eridon, te jó ég - hát megvakít, könyörgöm. Hunyorogni kezdek, és a kezem is a szemeim elé teszem, mert rendesen fáj a hirtelen fény.
- Te gondolom rellonos vagy - mert hát mi tagadás, nincs ezen mit szépíteni.. tipikus rellonos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866574#post866574][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 16:42[/b][/url]

Egy hitetlen fintor futott át ajkain a tipp hallatán, de nem javította ki a másikat.
 - Gondolhattam volna. Indulás - biccentett fejével türelmetlenül. A tempóján nem változtatott a másik kedvéért, de folyamatosan figyelte, ott van-e még vele. Hamar elértek az egyik lépcsőfordulóhoz, ott pedig megindultak lefele.
 Zalán némaságba burkolózott, szabad kezének ujjai pedig újra megtalálták válltáskája pántját, de ahelyett, hogy most szorongatta volna, türelmetlenül zongorázott a szíjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866579#post866579][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 18:21[/b][/url]

- Uhh, akkor mégis együtt megyünk? - kezdek szökdécselni - már amennyire a cuki szandim engedi-, a colos mögött, egészen addig, míg fel nem fogom az ezt megelőző jelenetet.
- Héj, az eridonosok igenis menők... - kikérem magamnak, és a házamnak is. Azt a házat nem lehet ledegradálni egy szemforgatással.
- És nincs is nálunk penésszag, mint nálatok - puffogok még kicsit, teljesen felfújva magam.
Persze a mérgem is hamar elszáll, mikor meglátom a táskát.
- Abban mi van? - mutatok is rá, hisz úgy szorongatja, mintha valami értékes kincset rejtene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866580#post866580][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 18:29[/b][/url]

- Ó, igen. A híres, neves Eridon - dörmögte tettetett teátralitással, mit sem törődve azzal, mennyit hallanak meg belőle. Óvatosan szedte közben a lépcsőfokokat és csak remélni tudta, hogy a másik is figyeli, hova lép. - Legyél is büszke rá.
 Maga elé fogta a táskát, mintha félő lenne, hogy a lánynak röntgenszemei vannak, de erre a kérdésre már nem volt hajlandó válaszolni. Azzal volt elfoglalva, hogy ne hergelje fel magát a saját gondolataival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866582#post866582][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 18:39[/b][/url]

- Naugye, és tényleg büszke vagyok. Szerintem a legvagányabb házba kerültem. Te nem vagy büszke a házadra? - a kérdés már óvatos, mert lehet nehéz téma, és lehet, hogy ő nem is szeret ott. Ami egyébként érthető, mert nem nálunk van. Igen, ha nálunk lenne már ismerném.
Persze töretlenül követem én, és csak némán csüggedek, amiért nem fogom megtudni,mi van a táskában. Amint vége a kanyargós részeknek, és a lépcsősor egyenessé válik, megfogom a srác kezét egy pillanatra, csak hogy megálljon, aztán el is engedem, mert szent nekem a privát szféra.
- Ez így uncsi, mutatok jobbat - mosolygok rá, és mielőtt még felvonhatná a szemöldökét, a lépcső korlátjára pattanok, mert úgy bulibb lemenni.
- Na, jössz? - még nagy szemeket is meresztek, így tényleg viccesebb, lezakózni meg csak nem fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866583#post866583][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 18:52[/b][/url]

- Azt mondtad, ismered a szarkazmust - felelte tömören, megemelve egyik szemöldökét, ezzel nyomatékosítva, hogy mindinkább az ellenkezőjét gondolta a dolgoknak.
 Összerezzent az érintéstől, de nem tett hirtelen mozdulatot azon kívül, hogy megállt egy mondat erejéig.
 - Ha összetöröd magad, nem viszlek fel a gyengélkedőre - indult meg újra. Bárcsak nála lenne most a seprűje. A csillagvizsgáló ablakán feltűnés nélkül kirepülhetett volna, ehelyett egy újabb eridonost fújt felé a szél.
 Már a lépcső aljánál járt, amikor próbálta betájolni, merre lehetett a nyugati szárny.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866585#post866585][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 19:05[/b][/url]

- Hát ez.... au - kapok a mellkasomhoz teátrálisan, még az ajkam is lebiggyesztem.
- Mi bajod van az eridonosokkal? Bella? Jó, ő a ritka kivétel, szerintem még a sámánbotot is megfenyegette, hogy oda kerülhessen - de nem mindenki Bella azért, na. Hála Merlinnek.
Észreveszem én, hogy összerezzen, de sejtem, hogy ez is olyasmi, amire nem kérdezünk rá, szóval nem is teszem. Még a végén bepöccen és lelök a korlátról, amire egyébként tök rutinosan pattanok fel, hogy aztán lekússzak a lépcső aljáig.
- Azzal mindketten jobban járunk, ha nem viszel. Épp az apám az ügyeletes - megyek oda hozzá, de egy ponton megdermedek, és elmosolyodok. Most először hivatkoztam rá így, és nem Mr. Löwenherzként. Furi, de nem rossz érzés, csak még szoknom kell.
- És tuti ki nem magyarázom, miért egy srác cipel oda éjnek évadján - forgatom meg a szemem, mert abban is biztos vagyok, lennének kérdései.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866586#post866586][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 19:16[/b][/url]

Ismerősnek hatott ez a lelkes kukacoskodás és a gondtalan csacsogás. Mintha önnönmaga fiatalabbik énjét hallgatta volna. Ő meg le sem tagadhatná, hogy most úgy viselkedik, mint...
 Fejét rázta a gondolattól és felgyorsított. - Az égvilágon semmi bajom velük. Miért is lenne? Rengeteg barátom van onnan. Zseniálisak vagytok egytől egyig. De azért te időben jelezd nekem, milyen időközönként szokott elgurulni a gyógyszered, és ahhoz tartom magam.
 Vetett egy pillantást az előcsarnok bejáratára, de egy másik lépcsősorra tért át és elindult felfele a nyugati toronyba.