A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866588#post866588][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 19:23[/b][/url]

- Nekem... megvan a gyógyszerem, csak ADHD-s vagyok. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, tudod? Elvileg majd kinövöm - forgatom meg a szemem. Nem, nem fogom fel betegségként, mert nem vesz el tőlem semmit, valószínűleg ha nem lenne ez, akkor is ilyen lelőhetetlen lennék.
- Amúgy.... megyünk is valamerre, vagy csak lábnapot tartunk? - nyögök fel, mikor újabb lépcsők felé veszi az irányt, de követem töretlenül, noha a lábaim már nagyon érzik. Nem szoktam én ennyit lépcsőzni.
- Különben Zsanna vagyok... tudod, ha agyontörném magam, és nem tudnám megmondani a nevem, legalább te tudd - mert abban szinte biztos vagyok, hogy egyébként nem érdekli. Ha érdekelné, már kérdezte volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866589#post866589][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 19:31[/b][/url]

Egyre lassabban lépett feljebb, de az eridonossal ellentében nem azért, mert fáradt. Emlékek nehezültek rá ólomként, hiszen azóta nem járt arra, hogy otthagyja a megbűvölt üveggömböt neki. Egyre ostobábbnak érezte magát és lepillantott a táskájára. Mintha annak tartalma már szilánkokra tört volna és most a mellkasát karistolná.
 - Bármikor visszafordulhatsz, Zsanna, te akartál velem jönni - jelentette ki nyomatékosan az újonnan megismert nevet. - Még az is lehet, hogy fontosabb dolgod van annál, minthogy utánam mászkálj. Mi is volt az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866590#post866590][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 19:46[/b][/url]

- Lehet, hogy volt - küzdök a lépcsőfokokkal közben, direkt figyelmen kívül hagyva a nekem szegezett kérdést.
- De látom, hogy olyas valamire készülsz, amit nem szívesen teszel meg. És tudom, hogy ezt sose fogod bevallani, de örülsz, hogy itt vagyok, és nem vagy egyedül, szóval veled megyek. Nem hagyunk hátra senkit - húzom ki magam, na meg fel is szívom, legalább is annyira, hogy már nem mögötte, hanem mellette lépkedek.
Egyébként az én hangulatom is megváltozik, óvatosabb leszek, de kezdem komolyan venni a helyzetet, és próbálom nem firtatni a dolgot. Egyszerűen csak kivárok, hisz ha akar magától is beszélni fog, ha meg nem akar, harapó fogóval se fogom kihúzni belőle, maximum felbosszantom, amit pedig nem szeretnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866591#post866591][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 20:05[/b][/url]

- Nem fogok bevallani olyasmit, ami nem igaz - ahogy ezt kimondta, füle rezdült meg egy ismeretlen hangforrástól. Óvatosan pillantott ki a lépcsőfordulónál, majd mikor a sejtése beigazolódott, karjával terelte a falhoz a lányt és elhadart egy Noxot. Ahogy közeledtek feléjük, egyre jobban volt kivehető a beszéd. Nyekeregve sipákolt, de nem egy személytől származott.
 - Nem szabad sírni, nem kell félni tőle!
 - Vak vagy, vagy bekötötted a szemedet! Páros lábbal fogják Fidót kirúgni a kastélyból, ha elront valamit.
 - Fidó ügyes, Dodi már csak tudja. Csak ijesztően néz ki, de igazságos. Dodi is nagyon félt először, de nem büntette meg Dodit a professzor, még úgy sem, hogy elejtette a bőröndjét!
 - Tényleg nem? - szipogta bizonytalanul az egyik. Zalán megint kilesett és két házimanón akadt meg a tekintete. Egyikük egy méretével arányos felmosórongyot vonszolt maga után, párja pedig egy vödröt cipelt nagy serényen. Pont a mellettük lévő elágazásnál álltak meg, amitől a Levitás imádkozni kezdett. Csak ne erre jöjjenek tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866592#post866592][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 20:14[/b][/url]

- Igen, igen erről beszéltem - mosolyogva forgatom meg a szemem, még a vállam is megvonom, pontosan úgy, mint akinek tökmindegy, mit mond a másik, ő tudja, hogy igaza van.
Aztán elkerekedik a szemem, mikor a falhoz kerülök, de csak hamar megértem, miért. Óvatosan pislantok ki Zalán mögött, belekapaszkodva a vállába, mintha ő lenne az én élő és eleven pajzsom, csak hogy megnézzem, micsodák a hang tulajdonosai.
- Istenem, de édesek - nyöszörgöm halkan, hisz én hallottam arról, hogy vannak itt manók, de egyel sem találkoztam még. És van egy olyan érzésem, nem is most kellene bemutatkoznom nekik.
Tapogatok közben, keresek valamit, és meg is akad a kezem egy kilincsen, amit óvatosan lenyitok. Pánikszerűen húzom be magunkat, mondjuk arról fogalmam sincs, hogy hová, de a célnak most körülbelül bármi megfelel.
- Ez annyira igazságtalan. Miért dolgoztatják őket? Ők nem rabszolgák - találom meg az alkalmat, hogy kifakadjak, és nem tetszésemnek adjak hangot.
- Szerinted bántották? Hát szipogott - nézek a túratársamra, de én is pocsékul érzem magam. Egyszerűen utálom, ha valakit bántanak... ok nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866593#post866593][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 20:23[/b][/url]

Szeme kerekedett el, ahogy belékapaszkodtak, de hagyta magát, amíg Zsanna csendben maradt. Ott azért már ellenkezni próbált, amikor elhúzni készültek a helyéről őt.
 - Nem, csak parázik Kakasitól. Az összes azt teszi. - nyögte, mert mikor az ajtó rájuk csukódott és levegőt vett, valami az oldalába fúródott. Megint villant a fény, a szemük előtt pedig egy szertár tárult fel. Pontosabban egy takarító szertár.
 Zalán számonkérően meredt az Eridonosra, már kínjában görbült hitetlen mosolyra ajka, szemében pedig szinte kiolvasható volt, hogy "megszívtuk, hála neked".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866594#post866594][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 20:28[/b][/url]

Azért megnyugtat, hogy itt nem bántják a manókat, biztos kicsapnám a hisztit, ha arról lenne szó.
- Jó, azt megértem.... Kakasi ijesztő - forgatom meg a szemem, nekem sem a legkedvencebb tanárom.
- Jééééé. Jól áll, ha mosolyogsz - még az arcomra is kiül az az őszinte döbbenet, ami hirtelen eluralkodott rajtam, mit sem törődök a tekintetével, csak... miután feleszmélek, hová hoztam magunkat.
- Oké, csak nyugi... nincs veszve semmi. Tudsz láthatatlanná tevő bűbájt, ugye? - pislogok rá, amolyan "tessék, meg is oldottam" tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866596#post866596][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 20:48[/b][/url]

- Hogy az a... - harapta el a káromkodást, ami készült előtörni belőle a másik komolytalansága láttán. Tanácstalanul túrt a hajába és kutatott az emlékei között, mihez kezdhetne.
 - Aha, persze - motyogta bizonytalanul, már inkább magának. Mit hisz róla ez a lány, hogy remekel bűbájtanon? Amikor a sírást már közelebbről hallották, a riadalom motiválóbbnak ígérkezett, így megpróbálkozott azzal, amit még a nagyanyjától lesett el.
 - Salvio... - emelte meg a platánpálcát, de a torkára forrt hirtelen a szó a nagyanyja gondolatától. Végül erőt vett magán és folytatta - ...Hexia.
 Zsannát megint maga mögé terelte, hogy minél kissebb helyet kelljen lefednie a bűbájjal, de meg kellett ismételnie legalább négyszer, mire egy ügyefogyott, de elég méretes fátylat vont maguk és az ajtó közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866597#post866597][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 21:03[/b][/url]

- Ugye tudsz? - bizonytalanodok el most már én is, és a pánik is szép lassan telepszik rám, ami nem túl jó, mert ezzel párhuzamosan kezdek el levegőért kapkodni. Szinte érzem, ahogy összezsugorodik a tüdőm, a falak meg egyre csak közelednek.
Valahol érzékelem, hogy megint terelgetnek, de az első biztos pontnál leggugolok, és összeszorítom a szemem. Nem kaphatnak rajta, nem csaphatnak ki. Ezeket mantrázom magamban, és hallom, ahogy szaggatottan kapkodom a levegőt, mert igen, nekem is vannak problémáim, szerencsére ez a fajta ritkán jön elő. Hirtelen még azt is elfelejtem, hogy társaságom van, próbálom magam lenyugtatni, mert sajnos tudom, mi lesz ennek a vége. És még csendben is kellene maradnom, ami ebben az állapotban irtó nehéz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866598#post866598][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 21:24[/b][/url]

Amint az utolsó fátyolszerű mágiafoszlány is a helyére rendeződött, akkor vágódott ki a szertár ajtaja, túloldalán a két manóval. Az egyikük már szabályosan bőgött, orrát pedig konyharuhából csomózott tógájába fújta, de csak miután zaklatottan behajította a felmosórongyot a raktárba. Telibe orrbadobta vele Zalánt, de a vibráló pajzsból mit sem vettek észre a manók, tovább folytatódott a hiszti.
 - Fidó nem sír, nem sír! Ha szeretné, Dodi megy vele!
 Valamit még nyökögött a másik, de már érthetetlenné vált az egész. Egy macska elkeseredett nyervogásához volt hasonlatos. A talpraesettebbik társa lecsapta a vödröt is, hogy megveregesse a vállát vigaszként, az meg Zalán lábfején landolt. A levitás visszatartotta a levegőt, de a szeme rendesen könnybelábadt, hiszen a vödör nem volt üres.
 A két manó feladatukat letudva behúzta maguk mögött a helyiség ajtaját és továbbtotyogtak lefelé a lépcsőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866599#post866599][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 21:31[/b][/url]

Aránylag gyorsan összeszedem magam, mondhatni... rutinom van már benne, így kisvártatva már az ajtót vizslatom, amin a két manó belép. Kétszer is összerezzenek a társamat ért támadás miatt, ebben a pillanatban rendesen sajnálom is.
Azonban csak akkor kászálódok ki mögüle, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, hogy aztán elé lépve, kezdjem el vizslatni.
- Ijj, jól vagy? Nagyon fájt? - a fejét ért csapás jobban foglalkoztat, így ha nem hadakozik nagyon, az álla alá nyúlok, hogy megnézzem, mennyire kell ide medimágust hívni.
- Lehet jobb lenne, ha mégis csak meglátogatnánk aput - állok elő az ötlettel óvatosan, mert én ugyan nem értek a gyógyításhoz, viszont a fiú orra piros, ami egyetlen esetben se jelent jót.
- Oké, sajnálom... elsőre jó ötletnek tűnt - kész vagyok ünnepélyesen elismerni, szegény miattam szenvedett kárt. És még bűntudatom is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866601#post866601][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 21:43[/b][/url]

- Ne legyél nevetséges - kapott gyorsan a felé közelítő kéz után, hogy odébb terelje. Másik kezével eloszlatta a bűbáj maradványait, majd a kilincs után nyúlt. Most már sokkal csendesebben próbálta folytatni az útjukat és érződött is rajta, hogy a maradék türelme is elfogyott a hosszas beszélgetéshez.
 Már szinte a nyugati torony tetejénél jártak, amikor egyszer csak Zalán megállt egy hatalmas festmény előtt.
 - Megérkeztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866602#post866602][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 21:48[/b][/url]

- Te meg fafej. Oké, hogy pasi büszkeség, meg minden, de ha nekem itt esel össze holtan, én nem tudlak felkelteni, csak szólok - akadok ki, természetesen követve, mert nézd meg. Az ember itt segíteni akar, erre meg besünül ő is. Ki érti a fiúkat.
- Hurrá, jöttünk megnézni.... Bélát? - nézem a festményt, döntöm a fejem jobbra-balra, és próbálok magamban választ találni a miértekre. Lehet a Bélát legalább eltaláltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866606#post866606][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 22:06[/b][/url]

Ha te is tudnád, milyen lezuhanni és földbe csapódni... - futott át gyorsan eszén a gondolat. Egy felmosónyél a látomásaihoz képest jószerével vidám nyaralásnak minősült. De volt még annyi lélekjelenléte, hogy nem önti a nyakába ezt egy vadidegennek, így inkább tekintetét a fesményre szegezte.
 - Nem, nem Bélát - hátrébb lépett, hogy egyértelművé váljon az úticéljuk. A Lángralobbant Lány arca meredt meglepetten vissza rájuk. Várta, mikor esik le a tantusz Zsannának. - Üdv itthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866607#post866607][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 22:11[/b][/url]

Persze, megint csendel. Nem szeretem, inkább horkantson vagy valami. Hahh, ki érti ezt az embert. Azt sem értem, miért kellett egy festményhez így felmászni, és talán kicsit csalódott is vagyok, mert valami másra számítottam.
- Ez most komoly? - kilépek a srác háta mögül, és szembesülök a saját házam bejáratával.
- Mit szeretnél te itt? - gyanakvón mérem végig, és összefonom a mellkasom előtt a kezeim, mert most igazán nyeregben érzem magam.
- Mondtam én, hogy ez a legjobb ház - eresztek meg felé egy önelégült vigyort. Oké, nem mondtam, de hát ő is ide akart jönni, nem a Navinébe, vagy a Levitába... ez azért elég árulkodó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866609#post866609][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 22:22[/b][/url]

- Hazaküldeni téged a legeslegjobb körletedbe, amit annyira szeretsz, hogy végre mehessek a dolgomra. Hát nem csodálatos? - magyarázta fölényes, de kissé erőltetett vigyorral. - Különben megkeresem Kornéliát, hogy sajátkezűleg tuszkoljon át téged a portrélyukon. Szerintem ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Látom, kicsattansz a lelkesedéstől. Örülök - csapta össze a kezét elégedetten, majd tett még egy lépést hátra, hogy szabad utat adjon az eridonosnak. - Remélem, hogy Bella nem szokott horkolni, mert akkor biztosan csodás álmaid lesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866610#post866610][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 22:28[/b][/url]

- Hmmm... - mélázok el látszólag, aztán a fejemet rázom.
- Meglátszik, hogy nem ismersz, de neked további jó szórakozást - dőlök szépen a falnak, és még integetek is.
- Szerencsésebb lett volna előbb Kornéliához rohannod... sajni én nem tudom a jelszavunkat... ugyanis... nem itt alszom - tárom szét a karom, mert hát mondtam volna, de nem kérdezte. Csalódottan sóhajtok, mert ennyi kör feleslegesen, a semmiért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866614#post866614][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 22:49[/b][/url]

- Nos, valahol muszáj lesz. Az meg örülök, hogy már nem az én bajom. - lépett el a lánytól. - További kellemes időtöltést.
 Hamar hallótávoltágon kívülre ért, de már készítette a pálcáját, hogy köddel borítsa be a folyosót és lerázza Zsannát, ha újra utána akarna jönni. Még meg is emelte kezét, hátra sem nézve, hogy ezt a lánnyal is tudassa. A gombóc, ami egészen addig a torkában volt, lassan oldódni kezdett, de levegőt továbbra is nehezen vett. És ennek hibája nem a felmosórongyé volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866615#post866615][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 22:54[/b][/url]

- Ugye tudod, hogy ez sem a te bajod volt? - vonom fel a szemöldököm, mert nem kértem, hogy az önjelölt bébicsőszöm legyen. Már nagyon rég nincs olyanom, hála Merlinnek.
Még egy ideig nézem, de aztán elvetem a gondolatot, hogy a nyomába eredjek, és akkor elindulok a faluba. Út közben legalább lesz időm kitalálni Zenkőnek, hol voltam idáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866617#post866617][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 23:11[/b][/url]

Már látótávolságon kívülre ért, amikor megállt az egyik lépcsőfordulóban. Mintha kicsit lefagyott volna, de egy perc után újra mozgásra bírta tagjait és remegő kézzel kinyitotta a táskáját. Egy pompázatos krizantém árválkodott benne, szirmai egytől egyig üvegből voltak.
 - Ne, ne, ne - hadarta kisvártatva, majd a virág után kapott. Annak egyik szirmán repedés futott végig, s ahogy Zalán végigsimított rajta, az egy pattanó hang kíséretében levált a növényről. Ez nyomódott az oldalának, amikor a szertárba bújtak el, jutott eszébe hirtelen.
 Arcáról fájdalom sütött, és nem a sebtől, amit éppen a szilánk hasított az ujjára.
 Még mielőtt könnye csordulhatott volna, újra kénytelen volt fülelnie. És nem Zsanna lépteit hallotta most, ebben biztos volt. Zalán kétségbeesetten pillantott körbe, de túl későn eszmélt fel a veszélyre, már nem volt ideje elrejtőznie, sem varázsolni. A krizantémot kapkodva ejtette a mellette tornyosuló vázába, mint utolsó ötlet, majd hagyta, hogy az ismeretlen pálca fénye világítsa meg meggyötört vonásait.