A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=836253#post836253][b]Hollósi Zalán - 2021.08.28. 16:54[/b][/url]

  Zalán ma már másodjára szenvedett a szfinx feladványával. Először még ebédszünetben kellett felrohannia a bájitaltan könyvéért, mert ha már alvással tölti Rudibá órájának jelentős részét, azért mégiscsak meg akarta tisztelni azzal, hogy elviszi magával a felszerelését. Nem látszott rajta, de az egyik kedvenc tantárgya volt. Amikor a délutáni órái véget értek, megvárta Zentét a vigadófreskó folyosójának bejáratánál, hogy együtt baktassanak vissza a körletükbe. Közösen sokkal gyorsabban rá szoktak jönni a szfinx feladványára, hiszen korábban Zalán édesapjának köszönhetően volt lehetőségük már gyakorolni.
 Az utolsó lépcsősornál Zente kicsit lemaradt, mert egy másik elsős útbaigazítást kért tőle. Addig Zalán előrement, beállt a portré elé és várta a neki szánt rejtvényt. A szfinx festett szemei felcsillantak, mély és méltóságteljes hangon szólalt meg.

Pehelykönnyű vagyok, de még a legerősebb ember sem tud sokáig megtartani.
 A fiú ujjaival táskája pántján kezdett el dobolni, úgy ismételgette halkan a mondatot. Hátrapillantott, hogy vajon megvárja-e barátját a válasz kifundálásával, vagy oldja meg egyedül. Homlokát ráncolta, amikor Zente helyett valaki más fordult be a folyosón. Nem tűnt ismerősnek, de egyértelműen felé tartott. Zalán odébb lépett, hogy miközben ő a találós kérdésen agyalt, a másik is meghallgathassa azt a portré által.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=836279#post836279][b]Hollósi Zalán - 2021.08.28. 23:15[/b][/url]

  Felismerte Augustine-t, amikor már közelebb ért, de nem foglalkozott vele. Sosem beszéltek még egymással és ez így volt rendjén. Amíg nem keresztezi semmilyen módon a Levita hírhedt bajkeverőjének útját, addig csak nem fog csesztetés célpontjává válni, nem igaz? A fiú kérdését eleresztette a füle mellett, mert a gondolatai már felvették a találós kérdés fonalát. Könnyű, de nem tudod tartani. Lehetsz akármilyen erős. Talán nem is látod. Vagy talán olyan anyagból van, amit meg sem tudsz fogni. Pont mint a...
 Elmélkedéséből az zökkentette ki, hogy Zente megbökdöste. - Mi van már? Már itt volt a nyelvem hegyén. - Nem értette, hogy barátjának mi baja van. Igen, ő is látta, hogy ki áll ott mellettük, de ilyen közelről meredni rá és kibeszélni egyenlő lenne az öngyilkossággal. Célkeresztet akarsz a homlokodra, Zente?
  - Kitaláltam! - hadarta a kelleténél hangosabban, majd a portré felé nézett, ami előtt Augustine is állt, hogy bemondja a megfejtést. Aztán rájött, hogy Zente mit akart mondani neki. - Az a toll... - motyogta teljes értetlenséggel állva a jelenség előtt.
 - A válasz helytelen! - vágta rá a szfinx s kissé sértődötten emelte fel fejét, jelezve, hogy ennél azért kreatívabb tippre számított.
 - Már bocsáss meg... Augustine. De azt ott - a szarkatollra mutatott - mégis honnan szerezted? - Hangjában totális zavarodottság csendült. Tenyere izzadni kezdett, ujjaival rámarkolt a táskája pántjára. A válasz egyszerű volt. Zalán mégis tagadni akarta. Nem mintha nem vágyott volna mindennél jobban arra, hogy meglelje a kabaláját. De nem itt. Nem így. És nem nála. Mégis mivel érdemelte ki, hogy az ő homlokán legyen az a bizonyos célkereszt?
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=836370#post836370][b]Hollósi Zalán - 2021.08.30. 08:31[/b][/url]

Megütközve bámult Augustine arcába, két dolog miatt is: hogy kimondták helyette a jelszót, amikor már sikerült rájönnie, és hogy azt állította a kabalájáról, hogy találta.
  Tényleg mindenhol keresték a tollat. Az évfolyamtársai, amikor rákérdezett, hamar lerázták őt azzal, hogy nem ők voltak. Gyanúsítani meg senkit nem állt szándékában. Nem akarta bajba keverni miatta az egyetlen szemtanút sem, így hát jobb ötlet híján néha keresőkörutakra indult a körletük környékén és nem egy alkalommal Zente is mellévetődött.
 - Az a toll az enyém - fejezte be a fiú magyarázatát, eddigi értetlen tekintete kezdett elsötétülni. De volt egy olyan érzése, hogy ezt Augustine nagyon is jól tudta. - Minek kell az neked? A te kezedben semmit sem ér.
 Ajkait összepréselve tanakodott azon, hogyan vegye vissza, ami az övé, miközben barátja közéjük állt s úgy próbálta visszakérni. Nem sok esélyt látott arra, hogy egyszerű beszélgetéssel meg tudják oldani, pedig ennek örült volna ő is a legjobban. De hát végül is Zente prefektus, nem? Igaz, sosem nézte volna ki belőle, hogy a szigor a verbális fegyvertára részét képezné, de reménykedni lehetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=837408#post837408][b]Hollósi Zalán - 2021.09.28. 12:04[/b][/url]

Nem igazán tudta hova tenni azt az érzést, ami elfogta őt. Legutóbb saját magával kapcsolatban érzett ilyet, amikor hagyta, hogy az emlékei eluralkodjanak felette és ha csak pár pillanatra is, de elvesztette az irányítást a seprűje felett. Ilyen lehet az, amikor dühös valaki, jutott magában az egyszerű konklúzióra.
 Állta a fiú tekintetét, de amikor a galambos megjegyzését követően pofátlanul vigyorogni kezdett, Zalán ajkán keserű fintor szaladt át válaszképp. Az a toll pótolhatatlan volt számára. Már az első seprűjén is ott fityegett a fekete-fehér kabala. Eredetileg nem miatta, hanem az édesanyja megnyugtatása végett kapta még Hollósi mamától. Sikerült elhitetni vele, hogy amíg az a fiánál van, semmi baj nem érheti őt a levegőben. És akármennyi ostobaságot is csinált már Zalán repülés közben, azóta is egy karcolás nélkül sikerül landolnia. Minden. Egyes. Alkalommal.
 Esze ágában nem volt Augustine előtt belépni a klubhelyiségbe és először örült, hogy barátja is osztja a véleményét ebben, hiszen ő sem mozdult. Ehelyett nekiállt alkudozni. Házpontokért. Ezzel a gyerekkel. Szent griffgané, Zente... Lehet értékelnie kellett volna, hogy diplomatikusan próbál eljárni ebben a helyzetben, de akármennyire is próbálta, valahogy nem látta megcsillani a levitás értelem szikráját egyetlen mondatban sem, amit hallott.
 Amíg a tolvaja Zentére figyelt, ő oldalra lépett egyet. Ott volt a szeme előtt a toll. Karnyújtásnyira. Csak el kell vennie. De ennél neki több esze volt. Tudta, hogy egy ilyen húzásnak következményei lesznek, szóval okosnak kellett lennie. Jobb kezének ujjai a válltáskájából kilógó pálcájára fonódtak, miközben próbálta felmérni a helyzetet és a távolságokat. Senkinek nem lesz baja, ha minden úgy úgy alakul, ahogy elképzelte.
 Lépett még egyet, hogy alakja Augustine perifériájába essen, majd megpróbálta elkapni Zente pillantását. Ajkaival némán artikulálta az instrukciót: Fuss! Kivárt pár másodpercet, majd pálcáját előkapván, a tolvaj táskájára szegezte azt, miközben sietve kimondta a varázsigét.
- Diffindo.
 Még Zalán is meglepődött, hogy elsőre sikerült neki a varázsige... Ami azt illeti, kicsit erősebbre is, mint remélte. Feltett szándéka volt csak a tollat levágni, ehelyett Augustine táskáját szó szerint kettészakította. De ez semmin nem változtatott.
 Tekintetével amint meglelte a tollat, felkapta a földről és megkísérelt bejutni az egyetlen helyre, ahonnan pillanatnyilag kizárhatta Augustine-t - Menj Keserűért! - parancsolt rá Zentére, miközben ő berohant klubhelyiségük bejáratán. Ha szerencséje van és van benne annyi erő is, tudja tartani az ajtót, amíg nem érkezik egy tanár, hogy elrendezze a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=837836#post837836][b]Hollósi Zalán - 2021.10.08. 00:49[/b][/url]

Már a klubhelyiség küszöbét érintette egyik lábával. Kezdte elhinni, hogy gyorsabb lehet. Aztán elért egy pontot, ahol a lábai még futottak volna, de a felsőteste elakadt. Halványkék szemei elkerekedtek s mintha esőfelhők borultak volna fölé, úgy sötétült el hirtelen a tekintete, amikor elakadt a lélegzete. Innen már nincs menekvés.
 Visszarántották őt és abban a pillanatban majdnem minden lélekjelenlétét abba próbálta fektetni, hogy talpon maradjon. Augustine rideg szavai hallatán lendíteni akarta pálcáját, de még ha esélyt is kapott volna erre, egy árva szót nem tudott volna kiejteni a száján. Örülhetett annak, ha gyorsan levegő után tudott kapni, úgy szorult rá torkára a pólója nyaka. A platánpálca szó szerint égetni kezdte az ujjait, szinte könyörgött azért, hogy használják. Mindhiába; Augustine egy gyors mozdulattal kicsavarta kezéből a pálcát, ami apró szikrákat szórva hullott esetlenül a kőpadlóra.
 Zalánt pillanatok alatt lefegyverezték, karját pedig a végletekig feszítették olyannyira, hogy halk reccsenés vert visszhangot a megfagyott levegőben. Kiáltani akart, de még mindig nem jutott levegőhöz. Hallotta, hogy Zente megteszi ezt helyette is. Szeme könnybelábadt, ahogy a fájdalom és az ellene dolgozó adrenalin futottak végig az idegein, versengve, hogy melyiknek sikerül felülkerekednie a testében. Utóbbit ismerte már nagyon jól. Azt hajszolta mindig, amikor seprűre ült. A fájdalomhoz viszont még sosem volt úgy igazán szerencséje. Csupán amikor álmodott, csak pár pillanatig. Utána az egész szertefoszlott. Ez most más volt. Kegyetlen ellenfélnek látszott. Bal kezében görcsösen markolta a kabalát, mintha remélne tőle valamit.
 Térdre kényszerült, ahogyan kirúgták alóla a lábát, ugyanakkor képes volt fellélegezni, amikor az ujjak a ruhája helyett a hajába kulcsolódtak. Az oxigén kész megváltást jelentett neki az adott helyzetben, annyi akaraterőt kölcsönzött neki, hogy Augustine irányába fordulhasson valamennyire. Másra nem volt ideje, a halántéka hangosan koppant a padlón. Muszáj volt valahogy leszednie magáról. Ez épphogy csak átfutott a gondolatai közt, akkor pillantotta meg Zentét, ahogy Augustine-ba kapaszkodott. Nem érezte, hogy ezzel ki lenne segítve, a szorítás nem enyhült... de talán...
 Fejét oldalra fordította, bár ez nem volt túl jó ötlet. Forgott vele a világ. Megpillantotta a pálcáját, nem messze hevert tőle a földön. Bal kezét nyújtotta felé, de nem érte el rendesen. Pár centin múlott. A már rongyosra gyűrt madártollal próbálta közelebb húzni magához. Amikor fogást talált rajta, nagyot lélegezve szorított rá. Idegen érzés volt bal kézzel fogni, de abban a pillanatban egyetlen érzet vagy érzelem sem volt ismerős számára. Csak a szíve, ami már a torkában dobogott, amikor esetlenül szegezte ellenfelére a pálcáját. Rekedten motyogta el a varázsigét.
- Protego.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=838270#post838270][b]Hollósi Zalán - 2021.10.17. 21:45[/b][/url]

Érezte, hogy a hajába kapaszkodnak, de a lökés, amit a bűbájjal okozott, nem volt elég erős ahhoz, hogy lefejtse magáról Augustine-t. Aztán hirtelen mégis azt tapasztalta, hogy a szorítás gyengült, a másik súlya pedig lekerült róla. A miértek nem érdekeltél abban a pillanatban, örült, ha levegőt tudott venni anélkül, hogy kétszer körbefordult volna vele a világ. Szédült s bár nem érezte, hogy vérzik, tudta, hogy agyrázkódása van és az köztudottan nem a legegészségesebb dolog, ami történhet az ember fejével.
 Bal kezében görcsösen szorította még a pálcát, miközben kísérletet tett arra, hogy átforduljon a hátára. Érezte, hogy minden izom, ami a törött csont körül feszül, görcsösen megvonaglik, majd megtagadja a további működést a fájdalom jegyében. Először csak az üres plafonra tévedt a pillantása, utána úszott be a látóterébe az a tucatnyi szempár, ami fölé hajolva vizslatta őt. Volt egy tippje arra vonatkozóan, hogy egynél jóval többet lát, hiszen ennyien csak nem gyűlhettek oda... vagy mégis? Kérdésére válasz volt a csoportnyi suttogó hang, a nyöszörgések és az egyre hangosabb kérlelések Augustine felé, hogy hagyja abba. ​Hagyja abba? De hát leszállt róla. Akkor meg miért...?
 Csak felkönyökölni sikerült neki, de már az is soknak bizonyult. Csupán színeket látott először, amik nagyon lassan akartak csak körvonalazódni. Aztán felismerte Zente rémült arcát.
 - Augustine! - szólt rá emelt hangon. Több okból is meglepődött saját vakmerőségén. Egyrészt nem kívánt még egy olyan találkozást a padlóval, mint az imént. Ugyanakkor másnak sem kívánta ezt. Főleg nem a barátjának. Felemelte ismét a pálcáját, de több levitás is rászólt, hogy ne csinálja, mert ezzel nem old meg semmit sem. Csak Augustine figyelmét akarta elvonni, hogy ne bántsa Zentét. Remélte, hogy a rá szegezett pálca számít valamit. Még ő sem tudta eldönteni, hogy akar-e egyáltalán varázsolni, az arcán nem látszott a pontos szándék. De abban biztos volt, hogyha a másik hirtelen mozdulatot tesz felé, a sóbálvány átkot próbálja majd rászórni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=838493#post838493][b]Hollósi Zalán - 2021.10.23. 20:44[/b][/url]

Látta, hogy a másik mozdul és tudta, hogy muszáj lenne megint mágiát használnia, de a felé boruló Zente teljesen kitakarta előle Augutine-t. A varázslatot a felénél elharapta, hiszen szépen is nézett volna ki, ha a saját cimboráját érné egy sóbálvány átok. Fájdalmasan felnyögött, amikor ráestek. Nem tudta tovább tartani magát, visszacsuklott a földre.
 Érezte, ahogy a pálcája bosszúsan újból felizzott, immár bal kezének ujjait égetve ezzel. Nem érdemelte ki ezt a pálcát, futott át hirtelen az agyán a gondolat. Nagyobb tenni akarás volt benne, mint a gazdájában. És ezt a bűvös tárgy is megérezte. Hiszen mi másért viselkedett mindig annyira öntörvényűen? Mi másért okozna Zalánnak fájdalmat? A platánpálca bizalmat helyezett belé azzal, hogy őt választotta. De eddig nem volt képes úgy igazán kiérdemelni.
 Főleg abban a pillanatban, amikor Augustine kicsavarta a kezéből egyetlen esélyét az önvédelemre. Nem kellett sok erőt fektetnie a lefegyverzésébe, mert a fiú az ájulás határása ért. Izmai elernyedtek, szemét lehunyta és egyetlen vágya az volt, hogy a háztársai által keltett moraj, Zente kérlelő hangja és Augustine gusztustalanul magabiztos fenyegetőzése abbamaradjon. Legyen végre csend és hagyják őt békén.
 Kívánsága pillanatokon belül valóra vált és bár a döbbenetét szavakkal nem lehetett leírni, csak arra futotta a maradék erejéből, hogy újra kinyissa a szemét. És akkor meglátta az okot, ami miatt megfagyott a levegő is. Keserű tornyosult fölé, olyan kisugárzással, hogy Zalánban félelem ébredt. Nem is kevés. Először nem értette, hogy mit kérdezett, csak Zente habogós magyarázatából sikerült kikövetkeztetnie.
 - Az én hibám, Tanár Úr. - mondta erőtlenül. Behunyta ismét a szemét, mert biztos volt benne, hogyha a férfivel összeakadna a tekintete, nem merné folytatni a magyarázatot. - Egyedül akartam elintézni.
 A világ megint fogorgni kezdett vele. - Szédülök - motyogta alig hallhatóan Zentének. Megégett ujjai kitapintották a földön hagyott tollat, amit oda is tolt barátja felé azzal a szándékkal, hogy vigyázzon rá most helyette is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=839827#post839827][b]Hollósi Zalán - 2021.12.06. 16:12[/b][/url]

Kissé megnyugodott, amikor Zente elvette tőle a kabalát, de azonnal hitetlenkedő fintor telepedett az arcára, ahogy hallotta Augustine-t beszélni. Nem kellett odanéznie ahhoz, hogy tudja: a fiúnak egy vonása nem rezdült, miközben Keserűt szédítette a kitekert történetével. Kezével még meg is löködte barátja lábát, hogy ne veszekedjen már vele, kár belé a szó.
 Tehetetlenül kellett végighallgatnia, ahogy a házvezetőjük elsorolta a következményeket, majd a bámészkodó levitásokat is megszidta. Összerezzent minden nyomatékos szavát követően, pedig nem is kiabált velük. Csak csalódott. Nem is kicsit.
 Halk nyöszörgéssel próbálta Zente tudtára adni, hogy a mozdulatsor, miszerint rá kéne támaszkodnia, most nem kivitelezhető. Amint megmozdította a fejét, forogni kezdett vele a világ. Ezt el akarta magyarázni a hirtelen felbukkanó gyógyítónak is mellette, de esélyt sem hagytak neki arra, hogy tiltakozzon. Mielőtt minden elsötétült, egy orra előtt lenülő pálca volt a utolsó kép, amit látni vélt.
 Később, amikor a gyengélkedőn ébredt, rengeteg részlet homályos volt neki. Először a pálcája után faggatózott, mert nem emlékezett arra, mi lett vele. Már a legrosszabbra gondolt, amikor felvilágosították, hogy nem törték el, csak Keserű elkobozta. Csak a többiek beszámolóival tudta kiegészíteni a többi szilánkos emlékfoszlányt is, amit néha még elhinni is nehezére esett. Nem feltétlenül Augustine miatt, a saját cselekedetei végett. Ő csupán vissza akarta venni, ami az övé. Idáig fajult a meggondolatlansága. És már abban sem volt biztos, hogy megérte-e ennyit szenvedni azért a nyamvadt tollért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866535#post866535][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 00:59[/b][/url]

Két napja nem ivott Farkasházi altatóitalából. Többek között azért, mert nem merte megkockáztatni, hogy vizsga közben jelenjenek meg... a mellékhatások. Mostanában így kezdte el emlegetni, ha Theodore-al vagy Kornéllal beszélgetnek, mert nem akarta, hogy ez legyen az Edictum következő ötlete, amiből pletykát kerekítenek az ő kárára.
 A fentiek végett nem tudott aludni és már hónapok óta őrlődött azon a beszélgetésen, amit Szofival folytatott le az üvegházban. Ma ért el ahhoz a ponthoz, hogy megint rávegye magát valami ostobaságra.
 Némán csukódott be mögötte a Szfinx portréjának átjárója, de olyan érzése volt, mintha a szívverése is visszhangot verne a hideg falakról. Óvatos léptekkel indult meg a folyosón, de amikor egy sötétebb részhez ért, kénytelen volt fényt bűvölni a pálcájával. Szabad kezével táskája pántjába markolt, ujjai belefehéredtek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866537#post866537][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 02:03[/b][/url]

Egy sornyi portré mellett haladt el, de még időben eszébe jutott nem felriasztani a rajtuk szendergő alakokat az erős fénnyel.
 - Lumos minima - suttogta hamar és már sokkal megfontoltabban szedte lábait a régi köveken. Ujjait még rá is fonta a pálca hegyére pár pillanatig, mert az előtte lévő elágazásban egy prefektus csoszogott át lassú léptekkel. Megdermedt, amikor Kornélia sziluettjét vélte felfedezni, s megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor a lány gyanútlanul továbbállt. Várt kicsit, hogy lépteinek zaja megfakuljon, ám amikor Zalán továbbindult volna, a sor végén lévő portré akkorát tüsszentett, hogy a fiú ijedtében megbotlott. Nem akarta megvárni, amíg észreveszik őt, sietve fordult be a következő sarkon, de még hallotta, hogy a festmények értetlenül motyogtak valamit egymás között, majd veszekedni kezdtek szénanáthás társukkal, amiért felverte őket álmukból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866554#post866554][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 14:23[/b][/url]

Hirtelen a falkoz lapult, mikor meghallotta a fiatal hangfoszlányt. Eloltotta a pálca fényét abban a minutumban és visszalesett a jószerével sötét sarkon. Nem látott fényforrást, de a gyanú ettől nem tűnt el. Nem Kori hangja volt, annyi fix.
 - Periculum - motyogta, mikor szöget vert valami a fejében. A bűbáj egy fénycsóvát lőtt ki magából, ami hosszú ívet írt le azon a folyosón, ahol tovább szándékozott menni, azt az érzetet keltve, hogy valóban újra megindult ő maga is. De a lábai nem mozdultak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866557#post866557][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 15:12[/b][/url]

Szégyellnie kellett volna, hogy már ennyire gyakorlott mások becsapásával, de azzal nyugtatta magát pillanatnyilag, hogy a sámánbot már akkor is érdemlegesnek tartotta őt a Levitába, mikor még képtelen volt a hazugságra. De nem erre kellett volna pazarolnia a kreativitását, ez sajnálatosan igaz volt.
 Lépteket vélt újra hallani és nem habozott, mikor az a közelébe ért. Ahogy ő is kiért portrék nem láthatóköréből, újra felvilágosodott a platánpálca, immár telibe megvilágítva követője arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866561#post866561][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 15:37[/b][/url]

Ezen a ponton talán félsz ébredhetett volna benne. De úgy érezte, itt most ő van lépéselőnyben, a józan esze pedig most sem hagyta cserben, amikor beszéltek hozzá. Feszült tartása elernyedt, de még így is nevetségesen sok volt köztük magasságban a különbség. Ez csak egy alsóbbéves, akit még nem is ismer.
 - Remélem neked is van arra, hogy prefektusnak hazudd magad. - mutatott pálcájával a lány mellkasa irányába, ahol csillannia kellett volna a jelvénynek. Arcáról még nemsokmindent lehetett leolvasni, talán csak annyit, hogy már nem idegen neki az éjszakai kiruccanás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866564#post866564][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 15:53[/b][/url]

Mély levegőt vett, hogy továbbra is uralkodni tudjon az arcizmain, de még így is nehéz lett volna bármit látni belőle, úgy kezdett gesztikulálni csuklójával, hogy a bűvölt fény hol egyik, hol másik felét fedte csak fel vonásainak. De hangjából sütött az érdektelen szarkazmus.
 - Persze, végülis gondoltam teszek egy próbát egy komoly bűbájokkal védett iskolával külsősként, mi baj történhetne, nem igaz? - hatásszünetet tartott, majd hosszú léptekkel kikerülte a lányt és készült lehagyni őt.
 - Ne kövess. Találj jobb elfoglaltságot magadnak. - fűzte hozzá hidegen anélkül, hogy hátrafordult volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866567#post866567][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 16:10[/b][/url]

Olyan hirtelenséggel torpant meg, hogy a mögötte lévő könnyen beleütközhetett, ha nem figyelt. Lapos pislantással erőltetett nyugalmat magára, hogy újra szólásra nyissa a száját.
 - Akkor csak utánad. - vont vállat hidegen, szabad kezével pedig a sötét folyosót prezentálta, mint valami elcseszett, gáláns lovag. Nem látott fenyegetést egy hozzá hasonló szabályszegőben, a kotnyeles fiatalokra pedig már ráedződött, hála a kuzinjának. Nem tervezett továbbmenni, várta a reakciót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866569#post866569][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 16:27[/b][/url]

Mindennemű feszültség elpárolgott belőle, amit a másik iránti bizonytalanság szült. Persze ez nem jelentette azt, hogy kevésbé lett volna irritált a jelenlététől. De azt már pozitívumként kell elkönyvelni, hogy nemhogy nem tudta a lány, hova tart Zalán, de a puszta kíváncsiságán kívül semmi más nem motiválta abban, hogy utánakoslasson.
 - Milyen házból való vagy? - szegezte a kérdést csendesen a másiknak. Megfordult és vallatásszerűen az arcába tolta a fényforrást, hogy most eszébe ne jusson hazudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866574#post866574][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 16:42[/b][/url]

Egy hitetlen fintor futott át ajkain a tipp hallatán, de nem javította ki a másikat.
 - Gondolhattam volna. Indulás - biccentett fejével türelmetlenül. A tempóján nem változtatott a másik kedvéért, de folyamatosan figyelte, ott van-e még vele. Hamar elértek az egyik lépcsőfordulóhoz, ott pedig megindultak lefele.
 Zalán némaságba burkolózott, szabad kezének ujjai pedig újra megtalálták válltáskája pántját, de ahelyett, hogy most szorongatta volna, türelmetlenül zongorázott a szíjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866580#post866580][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 18:29[/b][/url]

- Ó, igen. A híres, neves Eridon - dörmögte tettetett teátralitással, mit sem törődve azzal, mennyit hallanak meg belőle. Óvatosan szedte közben a lépcsőfokokat és csak remélni tudta, hogy a másik is figyeli, hova lép. - Legyél is büszke rá.
 Maga elé fogta a táskát, mintha félő lenne, hogy a lánynak röntgenszemei vannak, de erre a kérdésre már nem volt hajlandó válaszolni. Azzal volt elfoglalva, hogy ne hergelje fel magát a saját gondolataival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866583#post866583][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 18:52[/b][/url]

- Azt mondtad, ismered a szarkazmust - felelte tömören, megemelve egyik szemöldökét, ezzel nyomatékosítva, hogy mindinkább az ellenkezőjét gondolta a dolgoknak.
 Összerezzent az érintéstől, de nem tett hirtelen mozdulatot azon kívül, hogy megállt egy mondat erejéig.
 - Ha összetöröd magad, nem viszlek fel a gyengélkedőre - indult meg újra. Bárcsak nála lenne most a seprűje. A csillagvizsgáló ablakán feltűnés nélkül kirepülhetett volna, ehelyett egy újabb eridonost fújt felé a szél.
 Már a lépcső aljánál járt, amikor próbálta betájolni, merre lehetett a nyugati szárny.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866586#post866586][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 19:16[/b][/url]

Ismerősnek hatott ez a lelkes kukacoskodás és a gondtalan csacsogás. Mintha önnönmaga fiatalabbik énjét hallgatta volna. Ő meg le sem tagadhatná, hogy most úgy viselkedik, mint...
 Fejét rázta a gondolattól és felgyorsított. - Az égvilágon semmi bajom velük. Miért is lenne? Rengeteg barátom van onnan. Zseniálisak vagytok egytől egyig. De azért te időben jelezd nekem, milyen időközönként szokott elgurulni a gyógyszered, és ahhoz tartom magam.
 Vetett egy pillantást az előcsarnok bejáratára, de egy másik lépcsősorra tért át és elindult felfele a nyugati toronyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866589#post866589][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 19:31[/b][/url]

Egyre lassabban lépett feljebb, de az eridonossal ellentében nem azért, mert fáradt. Emlékek nehezültek rá ólomként, hiszen azóta nem járt arra, hogy otthagyja a megbűvölt üveggömböt neki. Egyre ostobábbnak érezte magát és lepillantott a táskájára. Mintha annak tartalma már szilánkokra tört volna és most a mellkasát karistolná.
 - Bármikor visszafordulhatsz, Zsanna, te akartál velem jönni - jelentette ki nyomatékosan az újonnan megismert nevet. - Még az is lehet, hogy fontosabb dolgod van annál, minthogy utánam mászkálj. Mi is volt az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866591#post866591][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 20:05[/b][/url]

- Nem fogok bevallani olyasmit, ami nem igaz - ahogy ezt kimondta, füle rezdült meg egy ismeretlen hangforrástól. Óvatosan pillantott ki a lépcsőfordulónál, majd mikor a sejtése beigazolódott, karjával terelte a falhoz a lányt és elhadart egy Noxot. Ahogy közeledtek feléjük, egyre jobban volt kivehető a beszéd. Nyekeregve sipákolt, de nem egy személytől származott.
 - Nem szabad sírni, nem kell félni tőle!
 - Vak vagy, vagy bekötötted a szemedet! Páros lábbal fogják Fidót kirúgni a kastélyból, ha elront valamit.
 - Fidó ügyes, Dodi már csak tudja. Csak ijesztően néz ki, de igazságos. Dodi is nagyon félt először, de nem büntette meg Dodit a professzor, még úgy sem, hogy elejtette a bőröndjét!
 - Tényleg nem? - szipogta bizonytalanul az egyik. Zalán megint kilesett és két házimanón akadt meg a tekintete. Egyikük egy méretével arányos felmosórongyot vonszolt maga után, párja pedig egy vödröt cipelt nagy serényen. Pont a mellettük lévő elágazásnál álltak meg, amitől a Levitás imádkozni kezdett. Csak ne erre jöjjenek tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866593#post866593][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 20:23[/b][/url]

Szeme kerekedett el, ahogy belékapaszkodtak, de hagyta magát, amíg Zsanna csendben maradt. Ott azért már ellenkezni próbált, amikor elhúzni készültek a helyéről őt.
 - Nem, csak parázik Kakasitól. Az összes azt teszi. - nyögte, mert mikor az ajtó rájuk csukódott és levegőt vett, valami az oldalába fúródott. Megint villant a fény, a szemük előtt pedig egy szertár tárult fel. Pontosabban egy takarító szertár.
 Zalán számonkérően meredt az Eridonosra, már kínjában görbült hitetlen mosolyra ajka, szemében pedig szinte kiolvasható volt, hogy "megszívtuk, hála neked".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866596#post866596][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 20:48[/b][/url]

- Hogy az a... - harapta el a káromkodást, ami készült előtörni belőle a másik komolytalansága láttán. Tanácstalanul túrt a hajába és kutatott az emlékei között, mihez kezdhetne.
 - Aha, persze - motyogta bizonytalanul, már inkább magának. Mit hisz róla ez a lány, hogy remekel bűbájtanon? Amikor a sírást már közelebbről hallották, a riadalom motiválóbbnak ígérkezett, így megpróbálkozott azzal, amit még a nagyanyjától lesett el.
 - Salvio... - emelte meg a platánpálcát, de a torkára forrt hirtelen a szó a nagyanyja gondolatától. Végül erőt vett magán és folytatta - ...Hexia.
 Zsannát megint maga mögé terelte, hogy minél kissebb helyet kelljen lefednie a bűbájjal, de meg kellett ismételnie legalább négyszer, mire egy ügyefogyott, de elég méretes fátylat vont maguk és az ajtó közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866598#post866598][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 21:24[/b][/url]

Amint az utolsó fátyolszerű mágiafoszlány is a helyére rendeződött, akkor vágódott ki a szertár ajtaja, túloldalán a két manóval. Az egyikük már szabályosan bőgött, orrát pedig konyharuhából csomózott tógájába fújta, de csak miután zaklatottan behajította a felmosórongyot a raktárba. Telibe orrbadobta vele Zalánt, de a vibráló pajzsból mit sem vettek észre a manók, tovább folytatódott a hiszti.
 - Fidó nem sír, nem sír! Ha szeretné, Dodi megy vele!
 Valamit még nyökögött a másik, de már érthetetlenné vált az egész. Egy macska elkeseredett nyervogásához volt hasonlatos. A talpraesettebbik társa lecsapta a vödröt is, hogy megveregesse a vállát vigaszként, az meg Zalán lábfején landolt. A levitás visszatartotta a levegőt, de a szeme rendesen könnybelábadt, hiszen a vödör nem volt üres.
 A két manó feladatukat letudva behúzta maguk mögött a helyiség ajtaját és továbbtotyogtak lefelé a lépcsőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866601#post866601][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 21:43[/b][/url]

- Ne legyél nevetséges - kapott gyorsan a felé közelítő kéz után, hogy odébb terelje. Másik kezével eloszlatta a bűbáj maradványait, majd a kilincs után nyúlt. Most már sokkal csendesebben próbálta folytatni az útjukat és érződött is rajta, hogy a maradék türelme is elfogyott a hosszas beszélgetéshez.
 Már szinte a nyugati torony tetejénél jártak, amikor egyszer csak Zalán megállt egy hatalmas festmény előtt.
 - Megérkeztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866606#post866606][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 22:06[/b][/url]

Ha te is tudnád, milyen lezuhanni és földbe csapódni... - futott át gyorsan eszén a gondolat. Egy felmosónyél a látomásaihoz képest jószerével vidám nyaralásnak minősült. De volt még annyi lélekjelenléte, hogy nem önti a nyakába ezt egy vadidegennek, így inkább tekintetét a fesményre szegezte.
 - Nem, nem Bélát - hátrébb lépett, hogy egyértelművé váljon az úticéljuk. A Lángralobbant Lány arca meredt meglepetten vissza rájuk. Várta, mikor esik le a tantusz Zsannának. - Üdv itthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866609#post866609][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 22:22[/b][/url]

- Hazaküldeni téged a legeslegjobb körletedbe, amit annyira szeretsz, hogy végre mehessek a dolgomra. Hát nem csodálatos? - magyarázta fölényes, de kissé erőltetett vigyorral. - Különben megkeresem Kornéliát, hogy sajátkezűleg tuszkoljon át téged a portrélyukon. Szerintem ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Látom, kicsattansz a lelkesedéstől. Örülök - csapta össze a kezét elégedetten, majd tett még egy lépést hátra, hogy szabad utat adjon az eridonosnak. - Remélem, hogy Bella nem szokott horkolni, mert akkor biztosan csodás álmaid lesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866614#post866614][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 22:49[/b][/url]

- Nos, valahol muszáj lesz. Az meg örülök, hogy már nem az én bajom. - lépett el a lánytól. - További kellemes időtöltést.
 Hamar hallótávoltágon kívülre ért, de már készítette a pálcáját, hogy köddel borítsa be a folyosót és lerázza Zsannát, ha újra utána akarna jönni. Még meg is emelte kezét, hátra sem nézve, hogy ezt a lánnyal is tudassa. A gombóc, ami egészen addig a torkában volt, lassan oldódni kezdett, de levegőt továbbra is nehezen vett. És ennek hibája nem a felmosórongyé volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=866617#post866617][b]Hollósi Zalán - 2023.09.03. 23:11[/b][/url]

Már látótávolságon kívülre ért, amikor megállt az egyik lépcsőfordulóban. Mintha kicsit lefagyott volna, de egy perc után újra mozgásra bírta tagjait és remegő kézzel kinyitotta a táskáját. Egy pompázatos krizantém árválkodott benne, szirmai egytől egyig üvegből voltak.
 - Ne, ne, ne - hadarta kisvártatva, majd a virág után kapott. Annak egyik szirmán repedés futott végig, s ahogy Zalán végigsimított rajta, az egy pattanó hang kíséretében levált a növényről. Ez nyomódott az oldalának, amikor a szertárba bújtak el, jutott eszébe hirtelen.
 Arcáról fájdalom sütött, és nem a sebtől, amit éppen a szilánk hasított az ujjára.
 Még mielőtt könnye csordulhatott volna, újra kénytelen volt fülelnie. És nem Zsanna lépteit hallotta most, ebben biztos volt. Zalán kétségbeesetten pillantott körbe, de túl későn eszmélt fel a veszélyre, már nem volt ideje elrejtőznie, sem varázsolni. A krizantémot kapkodva ejtette a mellette tornyosuló vázába, mint utolsó ötlet, majd hagyta, hogy az ismeretlen pálca fénye világítsa meg meggyötört vonásait.