A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

Nem kell félteni, ha felhívást kapok keringőre, főleg, ha már pár lángnyelv legurult. Mégis szerintem tök kedves voltam és nem haraptam rá elsőre a meghívásra. De mivel az alkoholnak is volt erre egy kedvezőtlen és vagy kedvező hatása, végül beadtam a derekam, hogy belógjak a Levitába, Izidóra kisasszony hálójába. Már ha nem rúg ki a szfinx előtt és csak szívat. Szerencsére Izzy kifelé visszakérte a pálcáját, mert nekem most nem jutott volna eszembe. A visszaúton pedig értekezést kezdtem a szülők bosszantása című terv első tervének körvonalairól. Mindenféle hülyeséget kezdtem el bedobálni, például, hogy érkezzünk zenekarral, vagy éppen pár "barátjával" akik még csak véletlenül sem aranyvérűek, hogy bemutassa az otthonát. Mondjuk úgy tízen lennénk, az már megfelelő tömeg lenne egy ilyen akcióhoz. Addig addig jöttek az ötletek, míg megérkeztünk végre a folyosóhoz, ahol az emberfejű oroszlántest akart engem meginterjúvolni. Készségesen előre engedtem Izidórát, én valószínűleg úgysem tudnám a választ. Beálltam mögé, és átkaroltam őt, elég szorosan, hogy érezzem a csajszit. Most már beviszel kisanyám, ha kell, ha nem!
- Csak azért csinálom, hogy nehogy előttem bevágja az ajtót - kuncogtam a fülébe és még meg is karcoltam a fülét a fogaimmal suttogás közben. Ez nem volt ugyan terv, de szerintem jól jött ki. Még úgysem mentem be a kékekhez sosem, épp itt volt az ideje. - Na, lökjed madárka - szólok ki Izidóra mögül, hátha erre már felfigyel a némber. Nő ez az állat, igaz? Hmm, rég volt már, amikor a házállatokról tanultunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=859398#post859398][b]Létai Roland - 2023.02.16. 19:48[/b][/url]

Nem kell félteni, ha felhívást kapok keringőre, főleg, ha már pár lángnyelv legurult. Mégis szerintem tök kedves voltam és nem haraptam rá elsőre a meghívásra. De mivel az alkoholnak is volt erre egy kedvezőtlen és vagy kedvező hatása, végül beadtam a derekam, hogy belógjak a Levitába, Izidóra kisasszony hálójába. Már ha nem rúg ki a szfinx előtt és csak szívat. Szerencsére Izzy kifelé visszakérte a pálcáját, mert nekem most nem jutott volna eszembe. A visszaúton pedig értekezést kezdtem a szülők bosszantása című terv első tervének körvonalairól. Mindenféle hülyeséget kezdtem el bedobálni, például, hogy érkezzünk zenekarral, vagy éppen pár "barátjával" akik még csak véletlenül sem aranyvérűek, hogy bemutassa az otthonát. Mondjuk úgy tízen lennénk, az már megfelelő tömeg lenne egy ilyen akcióhoz. Addig addig jöttek az ötletek, míg megérkeztünk végre a folyosóhoz, ahol az emberfejű oroszlántest akart engem meginterjúvolni. Készségesen előre engedtem Izidórát, én valószínűleg úgysem tudnám a választ. Beálltam mögé, és átkaroltam őt, elég szorosan, hogy érezzem a csajszit. Most már beviszel kisanyám, ha kell, ha nem!
- Csak azért csinálom, hogy nehogy előttem bevágja az ajtót - kuncogtam a fülébe és még meg is karcoltam a fülét a fogaimmal suttogás közben. Ez nem volt ugyan terv, de szerintem jól jött ki. Még úgysem mentem be a kékekhez sosem, épp itt volt az ideje. - Na, lökjed madárka - szólok ki Izidóra mögül, hátha erre már felfigyel a némber. Nő ez az állat, igaz? Hmm, rég volt már, amikor a házállatokról tanultunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=859435#post859435][b]Szikszay Izidóra - 2023.02.19. 16:02[/b][/url]

Nem az a fajta lány, aki meggondolná magát félúton. Rolanddal egyébként is kifejezetten jól lehet szórakozni, az meg a ráadás, hogy aligha járnak olyan gondolatok a srác fejében, mint házasság meg gyerek. Izzy mindkettőtől frászt kap pillanatnyilag, és annál kevésbé akar bármit is kezdeni bármelyikkel, minél jobban erőlteti az anyja. Roland ötletein egészen jól szórakozik. Hazaállíthatna végülis egész háremmel is, akár fiúkkal és lányokkal vegyesen is, bár erre talán majd érdemes józanabbul visszatérni és kidolgozni a tervet, hogyan is tehetik igazán felejthetetlenné a Karácsonyt. A kastélyba vezető út egészen gyorsan el is telik, majd a szfinx portréjáig is sikerül minden gond nélkül eljutni, már csak itt kell átverekedni magukat a Levita őrének trükkös kérdésein. Felnevet, amikor a Rellonos félig rámászik gyakorlatilag.
- Aha, persze - jelenti ki válla fölött hátra pillantva sandán. Teljességgel hihető magyarázat. A szfinx nem annyira értékeli a madárka megszólítást, de csak kinyögi a találóskérdést végül, és lehet, hogy nem lángnyelvet kellett volna inni, Izzy agya némileg lassan forog, mire megtalálja a választ, de azért csak meglesz. Még sose fordult elő szerencsére, hogy ne jutott volna be, néha csak időigényesebb még józanul is, hogy rájöjjön, mit akar hallani a portré. Bejutva azért szája elé teszi a mutatóujját, így intve a fiút, hogy csak csendben. A Levitások nem különösebben értékelik a zajongást amúgy sem, ilyen későn meg főleg nem. Nem fog lábujjhegyen osonni azért, csak majd ráérnek a szobájában hangoskodni, amint eljutottak odáig. Mutatja is inkább az utat teljesen hatékonyan, hogy aztán nemsokára meg csendben benyisson a szobájába, szétnézve, hogy ugye Amélia éppen nincs otthon.