36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. január 9. 15:26 | Link


* * *

Nagyon úgy festett, hogy a rellonos ezúttal is teljes erőbedobással azon volt, hogy kihozza a sordából Lillát. Ironizált, sőt, gúnyt űzött belőle válaszával, a lányból egy grimaszt csalva elő. Szája egy "hahára" formálódott, de persze nem találta viccesnek a másikat.
- Tényleg? És te mi vagy, canonista vagy nikonista? - valójában cseppet sem érdekelte, nem is várt valódi választ a kérdésére.
Az viszont már annál inkább foglalkoztatta, hogy mit is sikerült megörökítenie, és miért. Talán zsarolni akarja, bántani? Gúnyt űz belőle, mint annyian őelőtte? Ez a gyökér is erre gerjed? De nem, neki ebből már elég volt, és nem fogja hagyni magát.
Csak, mikor már odalépett elé, jött rá, hogy a távolságot még magához képest is óvatosan kell kezelje, mert ha látni nem is látszik, talán érezhetőek nem sokkal ezelőtti hányattatásai. Szája elé emelte a kezét, mintha valami rosszat mondott volna, és félig elfordult, az ablak felé. Megcsóválta a fejét, nem akarta elhinni, hogy a srác most akar bemutatkozni. Az időt húzza? Rajta kell tartsa a szemét, el ne dugja mondjuk az adattárolót vagy másolatot készítsen belőle.
- Tudom - vágta rá kurtán. Persze, hogy tudta, ki ez, még ha múltkor el is maradt egymás nevének megismerése.
Ha viszont meg akarja szerezni a képeket, nem ártott viszonylag kedvesnek maradni, itt most nem egy döntetlen állásból kellett a maga előnyére formálni a dolgokat, hanem azt kellett elérje, hogy ne veszítsen.
- Lilla vagyok. Most már törölnéd az összes képet, amit rólam csináltál? És ne gyere ezzel a marhasággal, hogy a beadandódba kell, azt pedig végképp ne várd, hogy beveszem, hogy... túl jó lett. Nem vagyok ostoba.
Persze furcsán kedvesnek tűnt, sőt, kérlelőnek, de Lilla nem hagyta, hogy megtévessze. Az első találkozásuk után biztosan nem fogja akár csak egy pillanatig is azt hitti, hogy megbízhat a szavában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 9. 18:50 | Link

Médea
legyél a múzsám - kinézet

Nem egészen értem, hogy mi baja lett hirtelen, persze nyilván provokáltam egy kicsit, de nem ennyire. Sajnos nem ismer annyira, hogy el is higgye nekem, hogy mire kellenek a képek, amiket csináltam egész nap. Bár tény, hogy a korona az ő képeire került fel szimbólikusan, de az mindegy.
- Mi vagyok? - nézek rá, gőzöm sincs, hogy miről beszél, nem vagyok annyira járatos a mugli világba. Kanonista, vagy Nikonista? Jahogy! - Egyik sem, nem tudom, hogy van-e komolyabb különbség a két gyártó között - morfondírozok hangosan neki. Nem tudom, hogy ez miért fontos, de majd ezek után meg fogom nézni, hogy jobb-e a Nikon. Nekem Canonom van, de csak azért, emrt ezt javasolta a tanárnő az órán. Lehet, hogy ő a canonista. Azért csak bemutatkozom neki, hogy ha már nem ismert eddig, ne legyünk ismeretlenek egymásnak, nem? Vicces, mert mégis ismer. Akkor viszontnem tudom, hogy miért akar ennyire idejönni és tönkretenni a munkámat. Ha nevemet tudja, tudhatja, hogy nem könnyű elérni nálam dolgokat. FŐleg a legjobb képek kitörlését.
- Ezek szerint mégis. Ha ennyire ismersz, tudhatnád, hogy én nem hazudok. Előbb nézdd már meg, mennyibe telik, hmm? - kezd kihozni a sodromból, miközben már csak a váz van nálam. Ott bekapcsolom a lejátszó módot és kikeresem a róla készült képeket. Majd amint megvan, megfordítom, hogy lássa, bár így piciben nem annyira látszik, de azért, ha nem teljesen vak látni fogja, hogy jó képeket lőttem róla. Nagyon remélem, hogy ezek után valamilyen komprumisszumra jutunk, mert ha nem, én nem tudom mit fogok csinálni. A képek kitörlése után.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. január 13. 16:56 | Link


* * *

Egyáltalán nem volt kedve egy újabb adok-kapokhoz Zéténnyel, pedig kiváló táptalajt nyújtott az élcelődéshez az, hogy elvileg hozzáértőként nem tudja, mi a különbség a két legnagyobb gyártó között. Persze Lilla se tudta, de őt nem is érdekelte, nem is foglalkozott vele. Legyintett, és közelebb lépett, minden ellenérzése ellenére.
Nem azért tudta a rellonos nevét, mert annyira érdekelte, csupán megelőzte a hírneve. Avagy utolérte Lillát, ahogy vesszük. A lényeg, hogy ismerte, és amit a gazdájáról megtudott, másoktól, illetve a társalgóban történt kis nézeteltérésük után következtetésként levonva, az bőven elegendő volt, hogy korábbi zaklatóinak idősebb verzióját lássa benne. Az pedig nem volt szimpatikus kép.
Visszavágására aztán horkantott egyet.
- Ja, képzelem, te aztán sose - forgatta meg a szemeit is, de azért óvatosan közelebb merészkedett.
Biztos volt benne, meg volt róla győződve, hogy csak szórakozik vele Zétény. Meg akarja alázni, esetleg kiröhögni. Vagy mindkettőt. De ha igen, akkor legalább már kartávolságon belül lesz, és esélye se lesz megúszni, hogy Lilla megfojtsa. Persze nem folyamodott volna ilyen drasztikus megoldásokhoz. Talán. Majd meglátjuk.
Közelebb hajolt, ügyelve rá, hogy levegőt ne vegyen, vagy fújjon ki, és a felé fordított gépre fordította tekintetét.
- Hm - vetett egy közelebbi pillantást is a róla készült képre, és kénytelen-kelletlen be kellett lássa, hogy valóban nem borzasztó. Sőt. Nem igazán szerette, ha fotózzák, ezért elég kevés képen szerepelt valaha is, de azokon rendre borzalmasan is festett. Zéténynek viszont úgy látszik sikerült elkapnia valami igen ritka pillanatot. Persze, ekkora egó mellé azért csak kell némi tehetség is, nem elég jól kinézni.
- Elmegy - hagyta annyiban a dolgot nemtörődöm hangon, és tett egy lépést hátra, hogy felpillantson a rellonosra. - Megtarthatod, de nem járulok hozzá, hogy megjelenjen beadandóban, vagy bárhol máshol.
Ugyan nem tudta, magának eltenni meg mi értelme lenne olyasvalaki képét, akit nem is kedvel, de remélte, semmi undorító célja nincs vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 14. 09:46 | Link

Médea
legyél a múzsám - kinézet

Általában nem szokott zavarni, ha valaki nem hiszi el, hogy nem hazudok, de most egészen picit felmegy bennem a pumpa. És nem azért, mert melléültem volna a vécékagylónak, hanem mert egyébként sem ápoltam túl jó viszonyt Lillával. Meg aztán, ha ennyire körbeérdeklődött utánam, vagy csak hallott rólam, pont ez kerülte volna el a figyelmét? Szelektívek lehetnek rólam a hírek.
- Majd meglátod - vonok végül elegánsan vállat, ezt úgysem lehetne megmagyarázni, majd ha lesz rá alkalom bebizonyítom. Talán még ez is egy ilyen, hiszen eddig sem hazudtam neki semmiről, és tényleg letörlöm, ha arra kér. Persze a jelenlegi viszonyunkon ez elég jelentőset rontana, pedig most sem túl kellemes.
- Elmeeegy? - hitetlenkedem teljes joggal, és félig-meddig zavartam fordítom magam felé a fényképezőgép kijezőjét, hogy jobban megnézhessem. Továbbra is ugyanazt a képet látom, amit eddig és szerintem tényleg az egyik legjobb képem, amit valaha csináltam. Márpedig akkor a szakértő asszony azt mondja, hogy pocsék fotós vagyok. Elmegy. Elmész te, tudod hova? És akkor még tetézi a hidegzuhannyal.
- Ne csináld már. Talán... - húú, hogy hangozzon ez jól, hogy nem akarok neki könyörögni? - ...ez a legjobb kép, amit valaha készítettem. És bár nem csak te tehetsz róla, de vétek lenne kihagyni a beadandóból, vagy akár később valahol megjelentetni. Abból úgyis részesedhetnél, de mindegy, az máskorra tartozik. De ez komolyan kellene, kérhetsz cserébe valamit - ajánlom fel, bár nem tudom, hjogy mit tudnék neki adni, amivel elégedett lenne, nagyon visszautasító ez a csaj. Nem vagyok a nagy felajánlások mintapéldánya, de gondolom ez is kimaradt az általa birtokolt, hiányos önéletrajzomból.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2021. január 14. 13:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. január 22. 16:33 | Link


* * *

Kezdett ez a Zétény egyre zavarbaejtőbb lenni. Amíg csak hozta a tipikus bunkó barom stílust, addig nem okozott meglepetést egyetlen megalomán kijelentése sem, most viszont úgy küzdött azokért a képekért, mintha valóban fontosak lennének számára, és bántaná, ha meg kéne válnia tőlük, vagy ha nem használhatná őket. Ez pedig nem igazán passzolt a képbe, amit Lilla eddig alkotott a rellonos prefektusról. Ha valóban nem hazudik, akkor talán nem is akkora vadparaszt, mint amilyennek mutatja magát.
Ettől függetlenül a levitás nem volt elragadtatva attól, hogy fotók készültek róla, pláne a jelen állapotában. Ami amúgy talán nem is volt annyira szokatlan énje, ha jobban belegondolt. És a képen nem is látszott semmi igazán árulkodó. Szomorúnak látta magát, és fáradtnak. De volt valami szép is a képben, bár alighanem azt inkább a környezetnek, a fényeknek, és - meglepő módon - Zétény ügyességének lehetett betudni, semmint annak, hogy ő, Lilla olyan rendkívül fotógén lenne.
Megcsóválta a fejét és sóhajtott.
- Ha komolyan így gondolod, egyet, de csak egyet, amit a legjobbnak tartasz, használhatsz. De tüntesd fel, hogy a tiéd, és engedély nélkül máshol nem felhasználható. A beadandóban is, igen.
Természetesen nem feledkezett meg róla, hogy kivel áll szemben, és hogy az illető hogy viselkedett vele a legutóbb, és teszi azt vélhetően másokkal is, szóval természetesen élnie kellett a srác felajánlásával is. Egy kis könyörgéssel nem ússza meg.
- Ami pedig a kérést illeti. - Megengedett magának egy halvány mosolyt. Bár tudta, hogy jelentéktelen dologról van szó, mégis elégtételnek érezte, ahogy egy pillanatnyi kivárás után szavakhoz formálta ajkait: - A társalgóban, az a szék. Amiből  múltkor kiűztél, mondván, hogy a tiéd.. nos, az most már az enyém, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 23. 13:27 | Link

Médea
legyél a múzsám - kinézet

Sosem szoktam elmenni dolgok mellett, legyen szóp egy sima beszólásról, vagy a világbékéről, ha ehhez nekem közöm van. Ami annyit jelent, hogy az akaratomat is megpróbálom rákényszeríteni másokra, hogy érthetőbb legyen az, hogy én csak jót akarok mindenkinek, de főleg nekem. Most ez egy ugyanilyen helyzet, de mégis én vagyok vert helyzetben, mert attól függetlenül, hogy astílusomat nyersnek, vagy bunkónak  hiszik, azért én az igazságot képviselem és éppen nem akarom megsérteni valakinek a jogait. Márpedig egy okoskodó mestertanonc, hüyleségeket képzelő mestertanoncnak is vannak jogai, így kénytelen kellettlen muszáj meggyőznöm normálisan, hogy mivel a képen ő is szerepel, bele kell egyeznie, különben lőttek neki. Márpedig ez a kép sok mindent megér nekem, amit természetesen nem fogk elárulni neki, csak finoman puhítom, hátha valami egyszerű követeléssel áll elő. Ez már siker lenne, mert simán ragaszkodhatna hozzá, hogy töröljem ki a képet róla, és én megtenném. Szerencsére nem hiszi el, hogy mindig igazat mondok, valószínűleg emiatt kezd mégis alkudozni. Nagyon helyes, öcsém!
- Oké, ez természetes. Köszönöm. Küldök neked belőle egy olyat, amit csak neked készítek el, tetszeni fog - próbálgatom a varázsdolgokat, és úgy gondolom, hogy némi mozgás, és 3D mélyítés és el fog akadni a szava. Azt hittem el is felejti a felajánlást, de nem olyan fából faragták. Amennyire ismer, jó választást tesz, de nem a legjobb.
- Oké, a tiéd - megyek bele túl gyorsan ahhoz, hogy kiélvezhesse a sikerét. Mivel idén végzem és már lassan vége az évnek, nem hiszem, hogy olyan sokat üldögélnék még ott. Meg úgy amúgy sem fogok, akkor is csak véletlenül jártam arra, mert ideges voltam, ő meg benne ült. Hát, jó vásárt csináltam, de el kell ismernem, hogy két találkozásból egész ravasz húzást vetett be. Azért mosolygok, mert örülök, hogy nem utasított el, és végre mehetek és a mai napot feldolgozhatom.
- Akkor... helló - mondom, és gondosan elcsomagolom a gépemet, majd elindulok vissza a csárdába.


*** Köszi a játékot :3 ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. február 21. 21:23 | Link

Zsombor & Lilla
outfit|Merlin kegyelmezz


-...na hát szóval így lettem szőke - fejezte be vidáman a néhány órával ezelőtt történt események taglalását. Egyértelmű volt, hogy Zsombor lesz az első, akinek eldicsekedik az átváltoztatástan óra csúfos kudarcával, elvégre hát mégiscsak az ő véleménye számított akkor a leginkább. Így tehát írt neki egy levelet, hogy vacsora után számít a társaságára, és földöntúli boldogság öntötte el, mikor a göndör tényleg megjelent. Számolt azzal, hogy lehet, hogy el lesz hajtva majd, hogy neki most tanulnia kell, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, meg hát mestertanoncnak lenni már nem olyan egyszerű, mint az alapképzésen, ugyanakkor tudta azt is, hogy Zsombor ilyen indokokkal nem mondana le a társaságáról.
Kudarcként kellett volna megélnie, hogy ilyen csúfos véget ért a nem pont így tervezett transzformációja, ő azonban igyekezett a lehető legjobbat látni bele. Volt akiknek azt füllentette, hogy direkt festette ilyenre, bár ő is tudta, hogy évfolyamtársai nem lesznek olyan kegyesek hozzá, hogy ne kezdjék el terjeszteni a valódi történetet. Már látta is, hogy végül úgy fog visszajutni hozzá, hogy a termet is felrobbantotta, és az egész csoportot úgy kellett kimenteni. Vagy éppen hogy magával együtt egy másik leányzót is sikerült átváltoztatnia, csak ő nem úszta meg ilyen szerencsésen. Mindegy is volt, a lényeg valójában mindösszesen annyi volt, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a lehető legnagyobb tragédiának beállítva. De Sára eldöntötte, hogy akkor sem hagyja magát.
- Itt leülünk? - biccentett az egyik széles ablakbeugró felé. Nem akarta az egész estét andalgással tölteni, bár máskor az is kifejezetten csábító ajánlat lett volna. Fogalma sem volt, hogy épp merre járnak. A sztorizás és a göndör társasága elvette az eszét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. február 25. 19:46 | Link

Vizsnyiczkyk
Rosszat sejtek


A legutóbbi alkalom után inkább egy kicsit felhagyott a gyógyszerekkel való játékkal. Épp eléggé megrémítette az esemény ahhoz, hogy helyette valami olyat keressen, ami előre lendíti ahelyett, hogy hátrafele lépkedne. Az üzenet Big Jimnek már az asztalán volt, melyben a segítségét kéri, ám még nem volt ereje elküldeni. Mintha még mindig azt várta volna, hogy valami csoda történik, és mégsem kell megtennie.
- Mindig tudtam, hogy az átváltoztatástan a gyengéd, de nem hittem, hogy az elsős anyagon is megbuksz – nevetett Zsombor, amikor végre túl volt az első sokkon. Persze nem az az ember volt, aki majd hátráltatja bármilyen döntésében is Rarát, csak éppen a barnát jobban kedvelte. Egész nagy kő gördült le a szívéről, amikor kiderült, hogy ez nem szándékos cselekedet volt.
- Viszont nekem is van egy nagy hírem, szőke ciklon – pattant fel a párkányra, és bal lábát végig nyújtotta az ablak mentén, hogy Sára kényelmesen a mellkasára dőlhessen. Olyan reflexszerűen jött már számára a mozdulat. El se tudta volna képzelni már a napjait a lány nélkül, és nem is akarta.
- Jelentkeztem animágusnak – jelentette ki kertelés nélkül. – Tudom, ez elég nagy falat lesz a bájitaltan mellett, de tudod milyen vagyok. Szeretem a kihívásokat – mosolygott ismerős féloldalas mosolyával barátnőjére.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 6. 14:07 | Link

Zsombor & Lilla
outfit|Merlin kegyelmezz


- Most miért bántsz? - Egészen olyan arcot vágott, mint egy óvodás akinek elvették a játékát, de hát ez alapvetően hozzátartozott a Sára-léthez. Ahogy az is, hogy a következő percben persze már nevetett, mert egy percig sem sértődött meg azon, hogy szembesítették azzal, amit eddig is tudott. Mindenki úgy járt a legjobban ha Sári nem kísérletezett átváltoztató bűbájokkal. Már előre rettegett a vizsgáktól, de bízott Tánya jó indulatában, hogy a gyenge próbálkozásáért és a két szép szeméért cserébe majd átrugdossa. Meg hát egy bukás nem bukás, tehát az sem érintette volna kifejezetten mélyen, ha elbukott volna a vizsgán.
- Na hát akkor elő vele. - Tisztára izgalomba jött, elvégre minden nagy hírért egészen oda meg vissza volt. Közben már-már automatikus mozdulatokkal tornázta fel magát ő is az ablakba, hogy aztán hátát a fiú mellkasának döntse. Fejét Zsombor bal vállának támasztotta, míg lábait a mellkasához húzta. Számtalanszor ücsörögtek már így kettesben egy-egy elhagyatottabb folyosószakasz ablakában, mikor az időjárás nem engedte meg, hogy mondjuk az udvaron találkozzanak, vagy a faluban sétálgassanak.
- Ez csodálatos! Nagyon büszke vagyok rád - nyomott csillogó szemekkel puszit a göndör állára. Mindig csodálattal figyelte azokat, akiknek van elég kihívása ahhoz, hogy egy-egy ilyen bonyolult képességet elsajátítsanak. Neki ott volt az elemi mágia, de nyilván azt nem ő akarta, nem ő választotta. - Hát persze. Hiszen engem is szeretsz - vigyorodott el. Sára jól tudta magáról, hogy vele az élet nem kifejezetten egyszerű, sőt mondhatnánk, hogy kifejezetten kihívásokkal teli volt.
- Na de ha már híreknél tartunk: beszéltem anyával, azt mondta hogy semmi akadálya, hogy vendégül lássunk a szünetben, sőt apa kifejezetten szeretne megismerni, mert anya már annyi jót mesélt rólad otthon - újságolta vidám mosollyal, hogy mire jutottak ebben a kérdésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 7. 00:07 | Link

Vizsnyiczkyk
Rosszat sejtek


Elnevette magát a lány reakcióján, majd közelebb húzta magához. Fél kézzel átölelte, és egy puszit nyomott a fejére. Szerette ezt a játékot kettejük között. Hogy veszik komolyan a szavakat, az életet. Mert sokszor többet ártott már nekik az élet annál, hogy elfecséreljék a közösen töltött perceket szomorkodással.
Amikor Rarával volt, mindig valami belső békét érzett a göndör. Mintha a rengeteg hang amelyek éjszaka nem hagyják aludni, s melyek nappal kísértik, hirtelen mind eltűnnének. Egy világba csöppen, melyről csak álmodozni mert életében, s melynek reményeit elfújta a könnyed szél mely az ELME udvarán csapott át.
- Te vagy a kedvenc kihívásom - simította meg a lány orcáját Zsombor, szemében olyan szeretet csillogott, amely garantálta, hogy a legrosszabb helyzetekben is kitart. Megtörhetetlen. Aztán lejjebb hajtotta fejét, és apró, lány csókot adott Rarának.
A váltás zavarba hozta. Akkor is ez történt, amikor Sára először hozta fel A dolgot. Bármennyire is szerette volna, hogy megtörténjen, nem akarta a másikat siettetni. És különben is, neki az is elég volt, amijük most volt.
- Persze, el tudom képzelni mi lehet az a sok minden. "Van az a Zsombor gyerek, aki még németül se tud. És képes volt farmerben mutatkozni a felvételin." - nevetett a göndör. Talán ilyesmit tudott csak elképzelni. Valahogy az egész család olyan ellenszenvesen viselkedett vele, kezdve a lány nővérével. Mondjuk annak örült, hogy nem kellett a levitással naponta találkoznia. Elég kellemetlen lett volna, ebben biztos volt.
Utoljára módosította:Csonka Zsombor, 2021. március 7. 00:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. március 8. 11:07 | Link


* * *

Nem volt jó passzban. De ez Lillának már a megszokott állapot volt, ezt már nem rosszként fogta fel, mert tudta, hogy lehet borzalmasabb, és fel akart rá lélekben készülni azáltal, hogy kissé elbagatelizálja a pocsék napját. Nem olyan rossz ez - mondta rá, és rántott egyet vállán, lecsukta a wc ülőkét, és miután arcot és fogat mosott, gyorsan ki is slisszolt a mellékhelyiségből.
Nem volt jó ötlet lemenni reggelizni, erre újfent rájött, és nem csak azért, mert valaki meg is jegyezte, hogy mennyi mindent a tányérjára halmozott, hanem azért is, mert újabb tinidrámát volt kénytelen végighallgatni arról, hogy az egyik hogy csalta meg a másikat, ráadásul még a véla-kártyát is bedobták. Ezzel volt a legegyszerűbb kimagyarázni, ha valaki félrelép, hiszen nem tehet róla, nem igaz? Hát egy fenét nem! De kibírta, hogy ne szóljon bele, csak gyorsan menekülőre kellett fogja, és az utolsó falatokat már szó szerint tömte magába.
Miután felsietett a toronyba, azon belül is gyors látogatást tett a csempézett helyiségbe, úgy döntött, megpróbálkozik a könyvtárral, hátha ezen a szép napon mindenki inkább kint van a szabadban, esetleg magasról tesz a tanulásra. Felkapta hát pálcáját, táskáját, és nyurga léptekkel elindult kifelé, ki a portrélyukon a folyosóra. Egyébként nem volt rá jellemző, hogy nézelődjön, az embereket is úgy kerülgette, mint akadályokat, rájuk se nézve, de most valamiért tekintete elsodródott a fal menti ablakok mentén, mintha csak a kinti időt akarná megszemlélni, és pillantása akárha kalapáccsal verték volna bele, megakadt az ablakban ülő pároson.
Azonnal felismerte a navinést. Zsombor. Teljes valójában, bongyor hajával és meghasadt személyiségével együtt. És a szőkével, akivel már többször is látta együtt, mikor madáralakban járt-kelt (illetve repkedett).
Úgy torpant meg, mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, és érezte, hogy vér tódul a fejébe, szemgolyóiban is érezte a lüktetést, ahogy a düh valósággal kitörni készült belőle, mint valami fékezhetetlen vulkán.
És az elmúlt hetek, hónapok eseményei, feszültségei, és frusztrációi most már elég hatalmat szereztek józan esze felett, és mielőtt még jobban megnézte volna a lányt, és rájött volna, hogy az nem Zsombor háztársa, akivel épp megcsalja Sárát, hanem éppen húga, pálcája már lendült is, hogy éket verve a páros közé szétrepítse őket.
És egyúttal hangja is kitört, valósággal beleremegett a folyosó, még a szfinx is összerezzent, és szomszédai jóformán kiugrottak kereteikből.
- HOGY MERÉSZELED TE NYOMORULT!? - tajtékzott az idősebbik Vizsnyicky, és pálcát tartó kezét ismét a magasba lendítette, felkészülve egy újabb átokra.
Eddig tűrt. Eddig bírta tétlenül nézni, hogy egyetlen húga, akit a világ minden könyvénél jobban szeretett, egy veszélyes, kiszámíthatatlan alakkal lóg. Attól félt, hogy bántani fogja őt, fizikálisan, de most úgy tűnik inkább a lelkébe akar tiporni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 8. 16:37 | Link

Zsombor & Lilla
outfit|Merlin kegyelmezz


- Mertél volna mást mondani - szólt kuncogva, mielőtt újabb csókot nyomott volna Zsombor arcára. Az a szeretet és összhang ami megvolt köztük tankönyvbe illő lett volna, ha valaki szerette volna prezentálni, hogy milyen egy ideális párkapcsolat. Egyszerűen csak tökéletesek voltak együtt.
Ő is hasonlóképp zavarban volt a témától, de tudta, hogyha ő nem beszél róla akkor elkallódik és sosem lépnek egyről a kettőre. El sem tudta képzelni egyelőre, hogy hogy fog mindez megvalósulni, hogy hol alszik Zsombor, vagy hogy mi fog történni, de azt tudta, hogy mindennél jobban szeretné ha együtt tölthetné a szünetet a fiúval és ez tűnt a legjobb megoldásnak. Rosszalló fejcsóválással böködte meg Zsombor oldalát, mint ahogy tette mindig, mikor valami nem tetszett neki. - Ugyan már! Igenis nagyon szimpatikusnak talált, hidd csak el. - Sára komolyan hitt abban, hogy édesanyja nem csak az ő megnyugtatása végett mond ilyeneket. Naivitás, végtelen naivitás volt részéről, de igazából az sem érdekelte volna, hogyha elhordja minden szemétnek, csak engedje meg, hogy kedvese meglátogathassa a szünet alatt. Ennyi számított és nem több.
A nyugalmat a gyomrába költöző idegesség törte meg. Mielőtt megtörtént volna a baj már érezte, hogy valami nincs rendben. A benne szunnyadó vadmágia, amely mindig igyekezett megóvni őt, figyelmeztette hogy készüljön fel. Aztán egyik pillanatról a másikra eltávolodott a göndörtől, hogy önnyű kis teste egyenesen az ablakot határoló vastag falszakasznak egy csodálatosan hangos csattanás és fájdalmas nyögés kíséretében. Karjai felhevültek, ahogy az eleme a védelmére kívánt kelni, ő azonban erőszakkal fojtotta vissza a tüzet. Kellet legalább egy perc, míg képes volt annyira összeszedni magát, hogy felnézzen. Szőke haját kisöpörte szeme elől és egyenesen Lilla arcába bámult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 8. 23:32 | Link

Vizsnyiczkyk
Rosszat sejtek


A lány könnyed nevetését követte a göndör is, teljes összhangban. A lelke is pontosan ugyanazt a nyugalmat érezte, amelyből évek óta kevés jutott neki. Még a lehetséges vészkijáratokat se fürkészte szemével, ahogy mindig. Az idő se jutott át ezen a relaxált állapoton. Aztán valami megváltozott. Érezte, ahogy Sári megfeszült az ölelésében, de mielőtt bármit is tudott volna szólni, a lány már ott sem volt karjai között. A falhoz szegeződött egyszeriben, de egy másodperc múlva már talpra is szökkent. Azonnal Rara elé ugrott, és előhúzta pálcáját, keresve a veszélyforrást. Ez a fajta védekező ösztön eddig talán még nem is találta meg a fiút, de most olyan zsigerien bújt elő belőle, mintha évek óta mást se gyakorolna.
- Lilla? - nézett az ismerős vonásokra. Elég mély benyomást tett rá a szőke a könyvtárban, Rara meséiről nem is beszélve. Azzal is tisztában volt, hogy a nővér nem támogatja éppen a kettősüket, de eddig nem volt még rá példa, hogy rájuk támadt volna. A saját húgára. Zsombor kérdőn nézett hátra szerelmére, egyrészt megbizonyosodni róla, hogy nem esett semmi baja, másrészt hogy valami értelmet nyerjen a pillanat.
- Kérlek nyugodj meg, és mond el a problémát - fordult vissza a göndör, és lejjebb eresztette pálcáját. - Nem akarok bajt - erősítette meg szavakkal is tettét, habár továbbra sem volt benne biztos, hogy Lilla nem gondol egyet és átkozza meg őket hirtelen. Zsombor minden porcikáját nézte a lánynak, hogy a lehető leggyorsabban tudjon reagálni. Tekintetével és testtartásával mégis azt üzente, hogy nem fog ártani a másiknak.
- Mondjuk kezdhetnéd a békülést azzal, ha elteszed a pálcád - kezdte lassan, nyugtatóan. Talán túl sokszor is látta már hogy csinálják ezt a profik. Ugyanazt a hangnemet használta, amellyel dührohamai alkalmával próbálták kezelni. Álszent lenne ezért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. március 9. 09:11 | Link


* * *

Tudta jól, hogy ez Csonka gyerek bajt jelent. Érezte, már azelőtt, hogy utánanézett volna a dolgainak, mielőtt még látta volna őt Margarétával. De még akkor is úgy volt vele, hogy talán csak önbizalomhiányos, kell neki némi figyelem mástól is, de nem nem tenne semmi olyat, amivel kockáztatná a kapcsolatát Sárival. Mert akármennyire is ellene volt az egésznek Lilla, kénytelen volt beismerni, hogy húga boldognak tűnik mellette. És azt is tudta, hogy ha ezt megpróbálná elvenni tőle, végképp meggyűlölné őt. Szóval minden ellenérzését magába fojtotta, összeszorította fogait, és nem szólt közbe. Csak figyelt. De most, most minden megváltozott, és az, hogy eleve nem volt jó hangulatban, csak olaj volt a tűzre.
Varázslata szétreppentette a párost, és csak illékony lélekjelenléte gátolta meg abban, hogy ne átkozza azonnal tovább őket. Józan ítélőképességének maradékával képes volt felfogni, hogy amit csinál, az mégiscsak két diák nyílt megtámadása. Így inkább fenyegetőleg emelte újra fel a varázsvesszőt, de nem akarta újból használni, hacsak nem feltétlenül szükséges.
Dühödt tekintét Zsomboron tartotta, mert Margaréta nem érdekelte, legalábbis egyelőre, de aztán realizálta, hogy csúnyán a falnak lökte, ezért lassan felé is elfordította tekintét, de mielőtt a meglepett szempárba pillanthatott volna, közéjük ugrott a navinés srác. Mintha csak védeni akarná őt. Ez is tovább fokozta természetesen a Lillában tomboló haragot.
És a füleinek is alig akart hinni. Zsombor komolyan az ártatlant teszi, mikor nyilvánvalóan hűtlenségen kapta?
- NYUGODJAK MEG? - kérdezett vissza, és szavai még mindig jóval a megszokott hangerő felett zúgtak. - Ne merészelj nyugtatgatni, Csonka! Minden okom megvan rá, hogy kirepítselek azon az ablakon, és még csak meg se bánnám!
Ez persze nem volt igaz, de az indulatai túlzásokat mondattak vele. Ostoba emberi vonás, nem tehetett ellenre. Ahogy Zsombor se, hogy nem realizálta, hogy zavarbaejtően nyugtatgató szavaival csak még jobban felpaprikázza a lányt. Azzal, hogy a pálcája eltételére kérte, ismét csak nem szerzett jó pontot. Igaz, amennyire mínuszban volt, nem sokat számított már.
- Talán inkább kezdd te a magyarázattal! Magyarázd el, hogy nem lehet elég neked a húgom! Magyarázd meg, hogy teheted ezt vele, hogy veszed a bátorságot, hogy megcsald, miközben nyilvánvalóan szerelmes beléd! Mit tud ez a Havas-Mezős lány, amiért megéri tönkretenni mindent! Ezeket magyarázd meg, és akkor talán, ismétlem talán elteszem a pálcám!
Csak lehet a végbeledbe - de ez már csak magában mondta. És még mindig túlzottan lekötötte, hogy a lehető legnagyobb megvetéssel bámuljon bele Zsombor arcába, és továbbra sem vette észre, hogy a srác az egyetlen navinés a helyszínen.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. március 9. 09:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 14. 19:33 | Link

Zsombor & Lilla
outfit|Merlin kegyelmezz


Fogalma sem volt, hogy akkor most mi van. Ült ott, kissé kótyagos fejjel és hallgatta a vitatkozókat, de minek… a szavak értelmetlenek voltak számára. Hallotta, hogy Zsombor higgadtan és nyugodtan próbálja kezelni a helyzetet, míg nővére üvölt, agresszív és durva. Hallotta, hogy valami Havas-Mezős lányról beszél, biztos arról, akiről Zsombor mesélte, hogy tanítja gitározni, meg hallotta, hogy Zsombornak nem elég ő. Hallott mindent, de az agyába a túl sok információ egyszerre jutott el. Valami elpattant benne, modnhatnánk hogy robbant és olyan dühös lett, amilyen talán még életében sem volt.
- FEJEZZÉTEK MÁR BE – szakadt ki belőle a kétségbeeséssel vegyített harag. A mágiája nem bírta tovább, ostorszerű nyalábként vágódott ki Sára ujjai közül, szerencsére csak a padlón és nem kedvesén csattanva. Sosem tudta volna megbocsájtani magának, ha azért ártott volna a göndörnek, mert nem volt képes fékeznie az indulatait. Durva mozdulattal lökte félre Zsombort, előfordulhatott hogy tenyerével így is megégette azon a ponton, ahogy hozzáért. Lábai közel olyan hangosan csattantak a padlón, mint az azt megelőző nyaláb, haját idegesen kisöpörte arcából és egyenesen nővére elé masírozott. – Hogy veszed a bátorságot, hogy beleszólj az életembe? Mégis mit gondolsz, hogy óvni való gyerek vagyok még? Vedd észre, hogy felnőttem! Nem tudom mi ütött beléd, de fogd vissza magad és foglalkozz a saját dolgoddal végre – vágta a fejéhez indulatosan. Kezeivel hadonászott, de egy ujjal sem ért Lillához. Nem ütötte vagy lökte meg, nem tett semmit csak állt és mondta. Aztán egyetlen mozdulattal tüntetőleg hátat fordított és visszalépdelt a navinéshez, hogy megnézze hogy van. Eddig eszébe sem jutott, hogy esetleg valóban valami baja történhetett, most azonban elfogta a kétségbeesés, hogy kárt okozott benne abban a néhány másodpercben míg nem volt magánál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 26. 12:03 | Link

Vizsnyiczkyk
Rosszat sejtek


Hogy miért gondolta, hogy a nyugodt hangsúly beválik, amikor nála se tette, arról fogalma sem volt. Talán mert magára mindig is úgy gondolt mint egy alakra, amire nem hatnak a normák. Furcsa, nem normális. Nem érdemel semmi jót az életből. Pont olyannak látta magát, amilyennek a többi ember gondolta, amilyennek jelenleg Lilla is mondta. Pedig Isten a tanúja, hogy ettől nem messze áll.
- Merlinre esküszöm neked megteheted, ha előbb elmondod végre mit ártottam én neked - válaszolta azonnal a göndör, s mostanra egy kicsit talán emelkedett is a hangja. Egy hangyányit. Pálcáját ugyanúgy tartotta, hogy bármelyik percben védekezni tudjon ha kell, de arra nem gondolt, hogy az esetleges robbanás a háta mögül fog érkezni.
Összerezzent, ahogy meghallotta a lány kitörését, de mielőtt hátrafordulhatott volna, érezte meg Rara perzselő kezét felkarján. Arca grimaszba torzult, és azonnal félreállt az útból. Zsibbadt a karja, biztos volt benne, hogy ez meg fog látszódni, mégis jobban érdekelte, hogy mi folyik előtte. Hiszen mégis csak most vádolták meg hűtlenséggel.
Ahogy Rara felé fordult, segítő kezeit azonnal elkapta és ingatni kezdte a fejét. - Menj és beszéljétek meg - jelentette ki, és fordítani kezdte barátnőjét, hogy szembe nézzen nővérével. - Túl régóta húzódik ez köztetek, ideje, hogy vége legyen - mondta hangosabban a fiú, hogy a másik lányhoz is eljusson a gondolat. Ha kell rittyent nekik egy pszichológusi beszélgetést hirtelenjében, játssza a semleges felet, vagy bármi. De épp elég volt, hogy ebbe a civakodásba ő megsérült, nem kellett, hogy egyik nap az egyik lány is megtegye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. április 2. 13:28 | Link


* * *

Csillapíthatatlan volt. Biztos volt benne, ha most nem, akkor sosem fog olyasmit csinálni egy másik emberrel, amit csak azok szoktak, akik utána börtönbe kerülnek érte. Egyszerűen érezte, hogy most nincs tovább, a tűréshatára végére ért, és ennek itt és most pont kerül a végére. Bár magyarázatot követelt, mégse tudott volna elképzelni semmit, ami kielégítő lenne, ami miatt úgy gondolná, hogy amibe most belegyalogolt, az rendben volna, és nem kell miatta még jobban felhúznia magát.
És persze, ahogy azt sejthette volna, a nyilvánvaló tettenérés ellenére Zsombor tette a hülyét, sőt, ő várt tőle választ. Lillának pedig szinte villámokat szórt a tekintete, de ha az nem, majd a pálcája fog.
- NEKEM!? - fakadt ki. - A húgom... - kezdte volna, de ekkor egy kisebbféle Napkitörésre kapta félre tekintetét. Fénye egy pillanatra elvakította, és érzékelhető melegség csapta meg arcát.
Fülét pedig Sári hangja. Úgy ment el tőle sajátja, mintha elzártak volna egy csapot, és pálcát tartó keze is lejjebb ereszkedett, ahogy kékjeit a döbbenettől kikerekedve fordította a Zsombort félrelökő lányra, akiben most, hogy elékerült, már könnyedén felismerte húgát. Csupán a haja nem stimmelt, de az nagyon nem.
Szavai akadálytalanul vágódtak belé, mert nem volt rá felkészülve, hogy fel kell vértezniük magát ellenük. Szívét mintha diótörőbe feszítették, és egyszerre árasztotta el bánat, szégyen, és.. harag.
Sári elfordult tőle, hogy megnézze Zsombort, aki azonban elhúzta tőle a kezét, és azt mondta, beszéljék meg ezt végre. Lilla pedig egyre értetlenebbül állt az egész előtt. Mi ez a játszadozás? Mi a francot képzelnek ezek?
- Ti szórakoztok velem? - kérdezte remegő hangon végül, mikor gondolatban összerakta a képet, ami nem a valós volt ugyan, de a szőke számára a leglogikusabb magyarázat jelen pillanatban.
- Tudtátok, hogy figyellek, ezért eljátszottad ezt az egész.. flörtölgetős műsorszámot azzal a Margarétával, most meg te.. befested a hajad, és direkt a Levita előtt... csináljátok, amit csináltok, hogy lássam, és kiboruljak?
Ahogy így végigmondta, hihetetlenül nagy őrültségnek hangzott. De ha nem ez a helyzet, akkor mi a fészkes franc van? Versenyzett lelkében a kétségbeesés, az elárultság és becsapottság, a düh, a lelkiismeretfurdalás és megannyi magyarázatért könyörgő érzés, amivel egyszerűen képtelen volt megbirkózni. De pálcáját már olyan szerencsétlenül tartotta, hogy legalább az biztos volt, hogy azzal nem átkoz meg senkit sem.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. április 2. 13:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. április 5. 18:55 | Link

Zsombor & Lilla
outfit|Merlin kegyelmezz


Nem érdekelte senki és semmi, csak meg akart szabadulni ettől a helyzettől, a nővérétől, és az indulatok egyszerűen csak lecsapódtak, mágia formájában. Kitört belőle és nem tudta visszafogni magát, egyszerűen ez volt a helyzet. Kiosztotta a nővérét, szavak formájában is kitört belőle mindaz, ami addig gyűlt. Aztán visszafordult Zsomborhoz, hogy megnézze vele mi újság, de elhajtotta. Pedig semmi kedve nem volt a továbbiakban a nővéréhez. Szeretett volna visszatérni oda és ahhoz, amit azelőtt csináltak, hogy kitört ez a balhé. Tudta persze jól, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd egy nagy ütközetre, azon is csodálkozott, hogy nem sérült meg senki komolyabban.
- Tudod, épp ezért ennek nem itt és nem most lesz vége – néz rá szomorú szemekkel. És nem is ment volna vissza nővéréhez, ha az nem kezdett volna megint hisztériázni. Komolyan, ahelyett hogy befogta és szégyenkezve elvonult volna, inkább még mondta tovább. Sára vett egy mély levegőt, nem akart megint úgy kiakadni, mint ahogy azt az előbb tette. vetett egy utolsó segítségkérő pillantást kedvesére, mielőtt ismét megfordult volna, hogy elmagyarázza mi folyik itt.
- Egy, ne kövess minket. Foglalkozz a saját életeddel, ne az enyém után szaglássz. Kettő, Zsombi és Margaréta barátok, egészen biztos vagyok benne, hogy nem flörtöltek. Három, a hajam egy egyszerű elrontott bűbáj miatt szőke, nem akartam és nem is akarok hajszínt váltani tartósan. – Olyan hangon beszélt hozzá, mint egy öt éveshez, mintha egy aprócska gyereknek szerette volna elmagyarázni, hogy hogyan működik a világ, amit ő még nem ért. Nem csak azért, mert úgy vélte, hogy ezzel kellően felidegesíti majd, hanem azért is, mert máshogy nem igazán telt volna tőle. Vagy így, vagy sehogy, így legalább megmondta amit meg akart mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 10. 17:20 | Link

Vizsnyiczkyk
Rosszat sejtek


Zsibbadt a karja a fájdalomtól, de mégsem hagyhatta, hogy emiatt most elterelődjön a figyelem a nagyobb rosszról. Vagyis a testvérek hosszú ideje tartó viaskodásának.
- Lehet, hogy nem lesz ennél jobb idő ezt megbeszélni - jelentette ki Zsombor, bárhogy is nézett rá kedvese. Hiába nem akarta megbeszélni, az idő csak rontani tudott az ilyen helyzeteken. Minél kevesebbet beszéltek, annál több sérelem halmozódott fel, és aztán jöttek a helyzetek, mint amilyen ez is volt. Lehet, hogy most csak ő sérült meg, de félt mit tenne Rarával, ha valakit komolyabban megsebesítene.
Ahogy a szőke visszaterelte magára a figyelmet, a göndör lopva felhúzta pólója ujját. Bőrén piros lenyomatként rajzolódott ki Sára keze nyoma, és minden kis érintés olyan volt, mintha ezer tű szurkálná. Grimaszba fordult arca, de visszaigazította a felsőjét.
Hallgatta, ahogy Sára a türelme határmezsgyéjén kezdett el magyarázni nővérének. Hiába, ha Zsombor külsősként hallgatta volna a beszélgetést, talán kiakadt volna, hogy hogy beszélhetnek így egymással a tagok, de már túl ismeretes volt a helyzetben.
- Figyelj Lilla. Elmondtam neked a könyvtárban is, és most is. Nem tennék semmit, amivel bántanám Rarát. De ha bármit tettem, amivel ennek ellenkezőjét mutattam, akkor mond el - jelentette ki Zsombor, és kezeit Rara vállain nyugtatta közben, hogy megmutassa a lánynak, hogy ott van, ha kellene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. április 11. 10:56 | Link


* * *

A legnagyobb gond nem az volt, hogy Lilla tévedett. Hanem az, hogy már percekkel ezelőtt eldöntötte magában, hogy minden oka megvan rá, hogy elboruljon az agya. Kitárta az ajtót, és kieresztette a rengeteg felgyülemlett indulatot és frusztrációt, és nem lehetett leállítani. Nem lehetett ész érvekkel meggyőzni, még akár jövőbeli énje is felbukkanhatott volna azzal, hogy Lilla, állj le, tévedsz, azt sem ért semmit.
Miután szembesült azzal, hogy a Margarétának hitt lány valójában Sári, beléfagyott ugyan egy pillanatra a szó, de olyan volt, mint mikor a hegyről lezúduló lavina egy völgybe ér. Amint áttendült rajta, szakadatlanul folytatta útját.
És Lilla tombolt. Azt gondolta, szándékosan csinálták ezt vele. Megalázva, átverve érezte magát, mint mikor sok-sok éve a Herzbergben ugratták, és gúnyolták. Csak akkoriban a húga mellette állt. Akkor ő volt a támasza. Most viszont teljesen egyedül maradt.
- Mi ez az egész? - fakadt ki ismét, miután Zsombor adta a jámbor, halál nyugodt, megbízható barátot, Sári pedig úgy beszélt hozzá, mintha minimum agykárosodása lenne. Rettentően bántó volt a hanghordozása, és Lilla érezte, ahogy pattanásig feszül benne valami.
Az már nem is érdekelte, hogy ő esett nekik, fel sem fogta a elméjén ülő vörös ködtől, hogy ezt az egészet magának köszönheti. Átkapcsolt, védekezni kezdett, és visszatámadt. Hirtelen ő lett saját szemében az áldozat, akit senki sem ért meg, akit mindenki gyűlöl. Ami egyébként nem is volt teljesen elrugaszkodott gondolat, nem úgy, mint minden más feltételezése, ami átfutott az agyán.
- Én.. mindig csak a legjobbat akartam neked! Azt képzeled, azért szólok bele az életedbe, mert nincs jobb dolgom?! Azt gondolod, az tesz boldoggá, ha egyfolytában azt kell lessem, mikor követsz el egy újabb bődületes hibát? - Egy századmásodpercre ezen a ponton eszébe jutott, hogy most kéne befogja, de hiába. - Amíg élek, nem fog még egy férfi bántani téged! És talán Zsombor nem teszi meg, de van még ott bent valaki, aki talán megtenné, nem?
Utolsó szavait már a sráchoz intézte, így megválaszolván az ő kérdését is.
- Úgy gondolod, képes vagy megvédeni őt saját magadtól? Mert én nem vagyok benne olyan biztos.
Nem vette észre, mikor kezdett el könnyezni. Mindesentre kénytelen volt egy hanyag mozdulattal megdörgölni szemeit, mielőtt újból húgára nézett.
- Gyűlölj csak nyugodtan, Sára, de én túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne akarjalak megvédeni. Akkor is, ha ilyen aljas módon belém rúgtok.
Úgy érezte, mindjárt összeroskad, mintha lelkére ráakasztottak volna egy tonnás súlyt. Elfordult, hogy visszamenjen oda, ahonnan jött. Idekint úgysem kíváncsiak rá, úgy tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. április 11. 23:25 | Link

Zsombor & Lilla
outfit|Merlin kegyelmezz


Az agya úgy döntött, feladja a szolgálatot. Túl sok érzelem kavargott benne, túl sok indulat, elméje jobbnak látta ha blokkol mindent, mielőtt nagyobb kárt tesz az eddigieknél is. Kiüresedett, lelassult, de azért tisztán értett és hallott mindent, amit nővére a fejéhez vágott, de már csak mosolygott rajta. túl fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát még ahhoz is, hogy a hangját megemelje, nem még hogy újabb kitörést produkáljon. Amennyi energia eddig benne volt most annyira tűnt el belőle minden egyszerre.
- Tudod Lilla ez az egész sosem rólad szólt. És ha meg akarsz védeni akkor védj meg magadtól és ne szólj bele az életembe csak azért, mert te, aki nincs benne és nem éli ugyanazokat a napokat mint én, úgy látod, hogy nem jó nekem. Nem téged erőszakoltak meg bedrogozva, ne játszd a mártírt kérlek. Ha akkor mellettem álltál volna talán nem jutunk ide. – Eltűnik az óvodás hangsúly, eltűnt a vádló tekintet, csak az üres nyugalom maradt meg. Olyan könnyedén formált a szavakat, mintha csak a holnapi időjárás lehetőségeit taglalta volna, s nem drága testvérét kívánta volna elküldeni a pokolba. Mert nem akart semmi mást, csak hogy végre eltűnjön a nővére, aki megkeserítette az életét. Ha féltő és aggódó szeretetből is, de akkor is megmérgezte a légkört és tönkretette Sára hangulatát.
Hátrafordult a fiúhoz, hogy végre tényleg megnézze. Nem érdekelte az sem, ha az három kézzel tiltakozott ez ellen. Óvatosan érintette meg a megsebzett bőrfelszínt és őszinte kétségbeeséssel teli tekintettel próbálta meg elkapni a számára oly’ kedves szempárt. – Ne haragudj rám – motyogta egészen a sírás határán, de összeszedte magát és nem hagyta, hogy a könnyek legyőzzék őt. – Fel kell mennünk a gyengélkedőre, hogy ezt megnézzék. – Abba bele sem gondolt, hogy tette esetleg fegyelmi következményeket vonhat majd maga után. Vagy belegondolt, csak inkább nem akarta elfogadni a tényt. Épp elég sokk érte egyszerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 345
Írta: 2021. április 21. 13:54 | Link

Karolina
járőrözés pro - kinézet

A fingszek folyosóján álldogálok várva a járőrtársamra. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt, de tudom, hogy ha egy kékkel vagyok, nem tudom ellógni, mert feljelent. Egy rellonossal le tudom boltolni, talán a másik kettővel is, de a kékek nagyon szeretnek szabálytbetartani. Szóval ma meg kell várnom a csajt - úgy rémlik csaj neve volt, de az biztos, hogy mikor láttam a neve mögött a kéken virító Levita feliratot, minden mást feledtetett velem -, bárki legyen is az. De már most unom, hogy majd hallgathatom, hogy már elolvasta a fél könyvtárat, meg nekem is jobban össze kéne szednem magam, mert meg fogok bukni. Én tuti nem kisanyám, mert a legnagyobb király vagyok, ha nem tudnád. Mondom majd neki, de egyelőre még nem indult el a legunalmasabb este evör. Előkapom a telóm, hogy elüssem az időt, szerencsére nem zaklatnak engem, mert már csak egy fél óra van arra, hogy eltakarodjanak aludni, vagy legalább bemásszanak a fészkükbe. El tudom képzelni milyen unalmas lehet a klubhelyiségük, biztos minden kék, meg fehér, ezek azt hiszik görögök, gecó! Majd csinálok nekik fehér görögjoghurtot, vagy túrót bazd meg! Felröhögök, ahogy elképzelem az esetet, mondjuk a fele csaj biztos örömmel venné, csak letagadná. Mindegyik ilyen kis szűzkislány, közben meg másra sem gondolnak, minthogy ilyen jól megrakják őket reggelre. Istenem, de szánalmas ez, na mindegy. Játszák csak a jókislányt, aztán találjanak valami balekot maguk mellé, ha lehet hosszútávra. Eltelik a fél óra, de mivel a Gardenscapes ma egész jól megy, észre sem veszem, hogy minden elcsendesedik és már takarodó van. Emiatt veszem észre, hogy nyílik a fingszfal és kilép belőle... Karolina! Máris széles mosolyra húzom a szám, megnyalom az ujjam és kifényesítem a nyálammal a jelvényem.
- Cső Karolina, te leszel ma velem? Nyugi nem úgy, mert még megijednél az anakondámtól - röhögök, miközben zsebrevágom a telót és elindulok felé. - Na, mi van odabent? Elaludtak a lekvárok? - kérdezem, és már előre élvezem, hogy milyen jó lesz mégis ez az este. Nem felejtem el megbámulni a melleit, megérdemlik.
Utoljára módosította:Létai Roland, 2021. április 21. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. április 21. 14:34 | Link

Rolandó (a hódító)
kinézet

Nem volt kedvem magára hagyni Bencét a konyhában, jó lett volna még vele maradni, besurranni a szobájába, hogy együtt töltsük az éjszakát, de pechemre be lettem osztva járőrözni. Vagyis eredetileg nem én voltam beosztva, viszont alig néhány órával korábban megkért rá a társam, hogy cseréljünk, mert nem érzi jól magát. Ekkor dejavum támadt, egyszer ez már megtörtént velem annak idején, így annyira már meg sem lepett egy ilyen kérés, viszont nem mondhattam nemet. Bence szerintem nem szívesen engedett, bár én sem szívesen szakadtam el tőle, s a csókjából, de megígértem neki, hogy majd holnap este találkozunk.
Elválva tőle, vidáman, egy darabka kolbásszal hagytam magam mögött a konyhát, s azt rágcsálva indultam el a megadott találka helyszínre, ahonnét megkezdhetjük az esti járőrszolgálatunkat. Menet közben ellenőriztem a prefektusi jelvényemet, hogy nem csúszott-e félre a nagy ölelkezésben, de szerencsére a helyén volt.
Vígan eszegetve a kolbászt haladtam előre, közben ide-oda bambulásztam, a gondolataim még mindig Bence körül forogtak, el is mosolyodtam, de ahogy átléptem a falon, az a mosoly úgy fagyott az arcomra, mikor megláttam Létait. Látványától, és magától a kérdéstől is félrenyeltem a kolbászt, rám is tört a köhögés, emiatt csak kicsit később tudtam megszólalni, miután kiköhögtem magam. - Ne, ne , ne. Mond, hogy ez nem igaz - döbbenten nyújtóztam előre, s a nem kolbászos ujjaimmal belecsíptem a karjába. - Mi…mi, most szórakozol ugye? Mi az ott rajtad?? - ekkor szúrtam csak ki a plecsnit a mellkasán, annál fogva rántottam közelebb, hogy alaposabban is szemügyre vegyem, valóban eredeti-e. - Hogy a jó manófülébe lettél Te prefektus, ki intézte ezt így? - hogy ideges lettem-e? Mondhatjuk, mert ki nem álltam ezt a pöffeszkedő, nagyképű alakot. Annyira kiakasztott, hogy másik kérdésére érdemben nem is tudtam reagálni abban a pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 345
Írta: 2021. április 21. 15:29 | Link

Karolina
járőrözés pro - kinézet

Nem tudtam, hogy kire számíthatok, így aztán nagyon kellemes meglepetés ért azzal, hogy a smáráldozatom érkezett. Bár lehetne Pofon Pannának is hívni, de maradjunk csak a rendes nevénél: Karolina. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem ő volt kijelölve - azaz úgy be fogom mószerolni a másikat, mint a huzat! -, mert az feltánt volna. Mivel Kolbász Karolina teljesen lesokkolódott mennnyei látványomtól, még a kolbászt is félrenyelte. Ejnye, vigyázz, óvatosan bánk a kolbászokkal hülyejány! Csak rendesen szabad kezelni velük, nem úgy kell fejni, mint a teheneket. Nem beszélve arról, hogy félrenyelni egy kolbászt, nagyon perverz dolog. Miről is gondolkodtam az előbb? Na, ugye!
- Hátbavágjak anyám? - aztán persze meg is teszem nemleges válasz esetén is, nehogy itt halljon meg. Még rám fognák. - Hogyhogy mi? Reggelente mosd meg a szemed nyuszikám! Ez egy sokkal jobb, bár sajnos egyenértékű p_r_e_f_e_k_t_u_s_i jelvény, amit kiérdemeltem - mutatom felé fordítva a bal mellkasom felé bigyesztett zöld prefijelvényt. Még egy kicsit meg is nyomkodom a mellemet alatta szemléltetésképpen, hogy a látvány a retinájába égjen.
- Elmondom, jól figyelj - beszívom mélyen a levegőt, lehunyom a szemeim és erotikus hanglejtéssel mondom a nevet. - Eleanorahhh, Savannaaaaah, Vilaaaaah, de La Rosaaaaahh - a jobb kezemet közben a mellkasomról egészen a farkamig csúsztatom a ruhámon, majd kinyitom a szemeimet, hogy lássam a csodálatot az ő arcán is. - Nálunk ilyen nők adját a jelvényt, nálatok? - vonom fel a bal szemöldököm szkeptikusam, amíg kiderül a válasz. - De amúgy lecseréllek, van nálunk egy Reina nevű új csaj, őt még te is dugnád, kolbászos - támasztom meg a falat a bal kezemmel, de aztán meggondolom magam és előre mutatok. - Na menjünk, mert sosem fogsz megszabadulni tőlem - kacsintok rá, majd megpróbálom megbökni az orrát. Már alig várom a járőrözést!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. április 21. 18:17 | Link

Rolandó

Ebben az iskolában egy valamit már rég meg kellett volna tanulnom, méghozzá azt, hogy semmin se lepődjek meg, mert itt bármikor történhetnek furcsaságok. Megszólalhatnak a képek a falon, bármikor összefuthatok egy kóbor szellemmel, és van olyan tanár, aki úgy gondolja, hogy kedves Létai Roland tökéletesen megfelel egy prefektusi pozícióra.
Még egy kicsit talán az állam is leesett, úgy megdöbbentem ezen, egész egyszerűen bántotta a szememet az a prefektusi jelvény, s nem azért, mert a rellon színeiben pompázott, hanem azért, mert pontosan Létai Roland mellkasát ékesítette. Hát hogy a viharba kaphatott ő ilyet??
Köhögésem közepette próbáltam inteni, jelezve, hogy nem szükséges kézzel beavatkoznia, magam is elboldogulok a félrenyelt kolbásszal, ám Roland mégis ütlegelni kezdett. Hogy ez segített-e, vagy magamtól is helyreállt volna a légzésem, jó kérdés, mindenesetre sikerült lenyelnem a falatot, s a köhögés is abbamaradt. A döbbenet azonban még mindig ott ücsörgött az arcomon, s hitetlenül ráztam a fejemet, amint Roland büszkén mutogatta nekem a díszes jelvényét.
- De hogy kaphattál ilyet? - tényleg nem értettem, még mindig értetlenül ráncoltam a homlokomat, miközben a srác komolytalanul magyarázott, s ahogy fura hangon elmormolta a tanerő nevét, miközben magához nyúlt odalent…a kezemet magasba emelve próbáltam felé jelezni, hogy elég volt a műsorból, ne gusztustalankodjon tovább, s még a tekintetem is levettem róla, fejemet fintorogva fordítottam oldalra. - Na ne…ne viselkedj ilyen…közönségesen, és pfejjj, ezt nem veszem be - hát nem tudom, hogy arra akart-e nekem ezzel célozni, hogy azért kapta a jelvényt, mert…de ezt valahogy nem akartam elhinni, mert azért Savannah professzor csak nem olyan. Vagy mégis?
- A jelvényemet becsületes módon érdemeltem ki és nem úgy…ahogy Te. Biztos napszúrást kaptak, hogy neked osztottak ilyen plecsnit, kizárt, hogy Te fegyelmet tudj tartani ebben a kastélyban - mondtam határozottan, miközben védekezően vágtam karjaimat magam köré, bár balomban még mindig ott fityegett az a kolbász, amitől persze már az étvágyam is elment.
- Mi az, hogy amúgy lecserélsz? Roland, egek - szemeimet forgatva csaptam üres tenyeremet a homlokomhoz, s újra megráztam a fejem, aztán mielőtt elindultunk, a kolbászos kezemet lengettem meg előtte.
- Na ide figyelj Te prefektusok bikája! Egy, nem tudsz lecserélni, mert sosem voltam a Tiéd, és nem is leszek - még egy gúnyos mosolyt is villantottam felé, hát nem is értem, hogy mit képzelt. - Kettő, ne parancsolgass! És három…a kolbász igenis finom - újra meglengetve előtte, szinte már dühösen haraptam bele, csak hogy prezentáljam. - Most mehetünk - mondtam nyammogva, bár még mindig nem akartam elhinni azt, hogy Roland prefektus lett. Nem is sétáltunk túl sokat, ismét felé fordítottam a fejem. - Nem akarom elhinni, hogy azért kaptad a prefektusi jelvényed, mert Te és Savannah prof…ez kizárt. Mond el inkább, mi az igazság? - tényleg érdekelt, lehet, hogy valamiről lemaradtam?
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. április 21. 18:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 21. 18:29 | Link

Vizsnyiczkyk
Rosszat sejtek


Zsombor volt a naiv. Elhitte, hogy tanál már nem terjednek úgy a pletykák, mint ahogy tavaly vagy azelőtt. Hogy végre nem az egész iskola arról beszélget a háta mögött, vagy épp előtte, hogy hol volt egy évig. Elhitte, hogy nézhetnek rá normálisan is az emberek. Azonban Lilla válasza egyértelműen azt tükrözte, hogy még mindig nem bíztak benne. A habár a göndör is sokszor vallja, hogy ő sem bízik saját magában, ezt mástól rosszabb volt hallani. Olyan, mintha állandóan egy kést szúrnának a mellkasába, s mikor már kezd felépülni a sebesülésből, újra megtennék. Telelyuggatják a bőrét, hogy a végén már képtelen lesz mást tenni, mint ő is elhinni minden szót.
Hagyta, hogy ezt most Rara kezelje, mert ő nem állt rá készen. Érezte az ereiben meghúzódó bűntudatot, amiért hagyta, hogy ezek a félelmek a háttérbe vonuljanak. Mert a saját boldogságát előnyben részesítette, más biztonságával szemben.
Bocsánatot kéne kérnie érte? De pontosan miért is? Mert érez? Mert ember? S ha Sára minden tudás ellenére is vele van, mégis miért Lillának kéne magyarázkodnia? Abban a pillanatban, barátnője óvatos matatása mellett fogant meg életében először benne, hogy nem ő a hibás. Tenyerét a lány arcára fektette, és gyengéd pillantással üzente neki, hogy ha kellene háromszor akkora fájdalmakat is elviselne érte. Aztán megkeményedtek vonásai, és a másik Vizsnyiczky felé nézett.
- Tudod mit Lilla? Biztos vagyok benne. Mert én minden ellenére is jobban tudom kontrollálni az érzelmeimet nálad. Kevesebb embert bántok - jelentette ki egyszerűen. Fejében még érlelgette ezt az újfajta gondolatot, a hirtelen magabiztosságot, de arcán egyenes hit tükröződött.
- Ne aggódj, van rá kenőcsöm - fordult vissza szerelméhez. Szinte biztos volt benne, hogy az ilyesmi bejegyzésre kerülne, és éppen elég volt, hogy az egyiküket megbízhatatlannak tartja a Mágiaügyi Minisztérium. Megpuszilta a lány homlokát.  - Gyere - bökte meg a lány könyökét, hogy a navine felé terelje. Megpróbálta. Meg akarta beszélni a dolgot, de Lilla úgy tűnt képtelen rá. Akkor meg miért kinozná magukat tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 345
Írta: 2021. április 22. 08:43 | Link

Karolina
járőrözés pro - kinézet

A hátbavágásom megtette a hatását, és még hálálkodnia is kellene, hogy a múltbéli pofozkodásai miatt gyengéden jártam el, mármint magamhoz képest. Mert ilyenkor igenis egy kicsit erősebben kell csapni a simogatás helyett. Az egy másik szituációra tartozik. Nagyban hozzájárul a jókedvemhez, hogy miután "verem az asszonyt", még ki is akaszthatom azzal, hogy prefektus lettem. Én sem teljesen értem, meglepődtem, mikor megkaptam, de azóta sem hallottam sem de La Rosatól, se Volkovtól, hogy valamit máshogy kellene csinálnom. Gondolom úgy vannak vele, hogy mégiscsak a Rellonról van szó és akadnak ott nagyszerű emberek, mint én, és azokat ki kell emelni. Más érvet nem nagyon tudnék felhozni arra, hogy belőlem csináltak prefektust. Pedig nem csillogott a szemük, emlékszem.
- Úgy, hogy odaadták - vonok vállat, hát hogy is magyarázhatnám el, egy ilyen egyszerű léleknek, hogy a mi vezetőink mennyivel kiemelkedetettebbek a többinél. Azért mégis megpróbálom a magam módján elmondani. Természetesen rögtön félreérti, én meg nem leszek rest meglovagolni a hullámot.
- Miért, mit vennél be inkább? A kolbászod helyett van nálam bőrtokos calippo, ha azt jobban szereted - emelgetem meg egyszerre mindkét szemöldököm, miközben kuncogni kezdek. Milyen ratyi szó ez már, nem? Kuncogni, bazeg. Nincs valami jobb? Bagolypostán várom a szinonímákat.
- Nanananana! Álljá meg édes kislányom! Ki mondta, hogy én nem érdemeltem ki? És hogy mered becsmérelni a Rellon házvezetőit? A harmadik sem igaz, ha akarok, rendet tartok én - kicsit felmérgesedtem, mert nehogy már lekicsinyítse a szexuális vadmacska Norámat. Igaz, csak magamban hívom így, mert keresztbe lenyelne, de azért jó úgy rá gondolni. Volkov meg tudja védeni magát, elég ránézni. Az is biztos, hogy ezek ketten naphosszat reszelnek a HV szobában. Nem tudom, hogy miért nem hiszi el, hogy Reina miatt el kell hagynom a Karolina-projektet. Az a csaj egy istennő, ez meg egy hercegnő és ki az, aki az utóbbit választaná? Jó, hát ha mondjuk ma azt mondja, hogy ne foglalkozzunk a járőrőzéssel, hanem csináljunk valami izgalmasabbat, akkor persze nem utasítanám vissza, mégiscsak vannak nekem érzéseim. Nos, megvárom, amíg elmondja a lényegtelen fenyegetőzéseid, ami végén legalább konszenzusra jutunk és elindulhatunk végre. Meg is tesszük az első lépéseket és én naiv azt hittem, hogy ezzel egy éjszakára kiakasztottam és csendben lesz, de nőből van. Kérdez.
- Ez csak a te agyszüleményed, hogy nekem lenne esélyem megérinteni egy olyan nőt, mint de La Rosa prof. Nyilván, ha nagyon akarnám lenne, de úgy megérinteni... ahhoz már két ember kell. Meg ugye a mérgek mestere, szóval jobb nem próbálkozni felelőtlenül - tűnődök el, ahogy befordulunk a következő sarkon. Amúgy sem gondolkoztam még ezen el komolyan, azért vannak határok és én sem vagyok hülye. Nagyon jól nézek ki, de számára csak egy fiatal kisfiú lehetek, szóval nem hinném, hogy minden vágya lenne felettem nyöszörögni. Mondjuk én el tudnám képzelni, de nyilván nincs semmi realitása. - Az igazság meg az, hogy behívtak és azt mondták, hogy megérdemlem és ne merjem visszutasítani. Így hát prefektus lettem. De hát ki ne kívánna magának egy ennyire jól kinéző és remek prefektust, mint én? - pillantok rá vigyorogva. Azért jó kis csaj ez, csak túl van öltözve. - Amúgy legközelebb jöhetnél valami kivágottabba, hogy ne unatkozzak egész este, legalább nézni lehessen valami izgalmasat, ha már ilyen kis visszautasító szüzike vagy - fordulok el, és még csak szerencsénk sincs, hogy valakit jól megbüntessünk. Hátha később lesz, persze ha rellonos, muszáj lesz elengednünk.
Utoljára módosította:Létai Roland, 2021. április 22. 10:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. június 1. 23:02 | Link



Ahogy éppen lenéz a lábaira, úgy realizálja, hogy felemás zoknit húzott; az egyik fekete, no de a másik barna színű. Nem mintha zavarná ilyesmi, az sem, hogy a barna színen egy mókus mintája feszít, fogalma sincs, hogy ez a saját vagy éppen szobatársa darabja-e. Megvonja a vállát, a kérdés érdekesebb része lenne az, miért csupán zokniban ácsorog. A kérdés egyszerű, és bár inkább mondja azt, hogy ő olyan szabad szellem és miegymás, akit nem kötnek a társadalom normái és nem kell ilyesmiket hordnia, azonban a válasz jóval egyszerűbb. Leheveredett csupán kicsit a társalgóban, hogy szabotáljon egy rögtönzött korrepetálást azzal, hogy belekotyog meg úgy alapvetően, ott van. Megszokta, hogy nem a közkedvelt figura vagy éppen azt hiszik, hogy valamit terjeszt és kikerülik. Van ilyen is, van aki szórakozik és van… sok minden, nem figyel mindenkire. Felesleges. Azonban a bedühödött diáklányok végül rajta akartak bosszút állni, ám mielőtt tettlegességig fajult volna, a kanapé mögé vetette magát röhögve, viszont cipői nem úszták meg egykönnyen. Most a zsebében pihennek – igen – mert egyelőre egy Barbie baba lábára elegendők, ő meg nem mer kísérletezni azzal, hogy nagyobb legyen. Ezt majd Mirára bízza, vagy más okosra, neki jobb ötlete támadt.
Lábujjai mozognak, mintha valami ritmusra járna, csupán hátát veti lazán a falnak és nézelődik. Innen senki nem akar kijönni? Lehet rossz az időpont, pedig még nincs takarodó, kora hajnal meg bőven nem, simán lehetnének olyanok, hogy kinyílik a portré, ő meg… Nos igen, azóta is keresi az ő merénylőjét a konyhából, de a némber olyan cseles volt, hogy házára nem adott jelet, sem nevet, sem úgy… semmit. Szóval kergeti a délibábot, bár, egyelőre csak az idegeit húzná, még semmit nem talált ki, amivel visszaadhatná a zuhany adta kedvességet. Jobbra tekint, majd balra, ekkor látja meg az első – mióta itt van, na – erre haladó alakot. Úgy örül neki, hogy lehet félő a nyakába veti magát és olaszosan összecsókolgatja az arca jobb majd bal felét, de szerencsére, csak elébe szökken, miután elindult felé. Mondhatni próbál ő bánatos kiskutya-tekintetet, de nemigen arra van szabva az arca: csibészség csillan abban inkább, meg olyan mélyen ülő vadság, amelytől normál embert a hideg rázza. Mert az, bár vannak láncai, de oldalán csörren csak meg, ahogy megáll a srác előtt.
- Hali – emeli meg a kezét, laza intés, majd nem is hagyja reagálni. - Van időd beszélni urunkról… -  mindjárt előszed egy könyvet is, azonban nem tartozik a szokásai közé, hogy ilyet tegyen. Pedig talán akkor nem kéne félnie, hogy megint megszo- vagyis megszívatják Sárkánytanból. - Viccelek. Keresek valakit és te segítesz nekem benne – széles mosolya és kijelentése nem éppen hihető attól, aki majdhogynem mezítláb ácsorog egy másik előtt, de… ő megpróbálta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2021. június 4. 15:25 | Link

Theodore B. Marchetti🎈⬅
bárcsak tudnám miről beszélsz

Heti rendszerességgel látogatom immár az iskolát. Ez így lehetséges, hogy kicsit túlzás, de akkor pontosítsuk, mielőtt meg leszek vádolva pontatlansággal: heti kétszer biztosan. Bár még messze a vizsgaidőszak, ami a kikötése volt anyának, de sikerült kikönyörögnöm, hogy legalább hetente kétszer hadd járjak be legalább pár órára. Szeretném megelőzni, hogy komolyan ne fantomként jelenjek meg a vizsgaidőszakban az évfolyamtársaim között. Nem hiszem, hogy segítene fejleszteni a szociális képességeimet, ha a furcsa srácnak lennék titulálva, így legalább csak a “ritkán feltűnő srác” vagyok, ami azért egy fokkal jobb.
Szusszanva dőlök vállammal a falnak még a sarok előtt, ahol be kell fordulnom, hogy a körletembe jussak. Találkoznom kell a Házvezetőmmel, amolyan kötelező köröket futni, mert a lelkemre kötötték, hogy minden héten, az utolsó benntöltött napon meg kell jelennem a férfinál. Keserű jó fej egyébként, nem okoz különösebb problémát a megjelenés, kivéve akkor, ha a kastély másik oldalán volt az utolsó órám, és valahogy el kell jutnom hozzá. Sokkal több időbe telik az A-ból B-be jutás, mint az évfolyamtársaimnak. Könnyebben és gyorsabban fáradok, méterek után meg kell állnom pár pillanatnyi pihenésre, de nem vallanám be a szüleimnek. Nincs az az isten, hogy megtegyem, amikor végre engedtek a pórázon és kicsit szabadabban mászkálhatok. Felegyenesedem, lábam egy pillanatra remeg meg, ami azonnal megszűnik, ahogy a mankóra támaszkodom. Újult erővel indulok el ismét, majd fordulok be a sarkon, azzal a feltett szándékkal, hogy mindenkit figyelmen kívül hagyva mehessek azonnal Házvezetőmhöz. Tévhit, mert a fura srác elém lép. Felvezetem rá pillantásomat, fejem automatikusan félrebiccen. Mintha ráöntöttek volna egy festékes vödröt a hajára, a szemei alatt meg halvány karikák vannak. Lehet kezdetleges drogos? Ki tudja, ugye?
- Helló - illik az elején kezdeni, ha már fogalmam sincs miről beszél, ráadásul felháborítónak tartom a kijelentő módot. - Nem hiszem - vonom meg vállamat, amennyire tőlem telik, hiába dobog szívem hevesen. Ennek a srácnak tuti van valami stikkje. Ha nem ő maga egy stikk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. június 13. 22:35 | Link



A részletek, Teddy, a részletek mindig fontosak. Az, hogy a sajátjaival nincs mindig tisztában, az egy dolog, mert nem is ad sokat arra, hogy ne kezeljék különcnek. A helyzet különben az, hogy ő imád különc lenni, még ha ezzel az egész iskola majd úgy néz rá, mint a tyúk a piros kukoricára. Találó hasonlat, főleg most, amikor rá is erősít. Ugyan meglepte háztársát azzal, hogy segítsen neki bekenni a fejét hátul, mert oda nem lát és nem jó a bűbájban, ami erre jó, de végül könyékig festékesek lettek, mégis jót röhögtek. Annyira nem vészes a helyzet, mint lehetne. Elvégre, bele még nem kötöttek komolyabban, kivéve Vencelt, akit még pár alkalom és tuti el fog ásni a veteményesben. Ilyen alakok meg kellenek, mindenkinek, ha még tagadják is. Jót tesz alacsony vérnyomás ellen, meg úgy az adrenalinnak. Mondjuk mákja van, mert nem abba a retekbe fut bele, mert ő is jár erre, ha minden igaz, a csaja levitás, bár, amennyire nézte, az lehet nem is csaj, hanem valami troll, parókában. Kinek mi az ízlése, patkánynak nem is jár jobb. Ellenben, akibe belefutott, nos, az is érdekes figura. Nem lehet azt mondani, hogy időben kapcsolt, hiszen csak most észleli, hogy mankózik a srác, meg úgy vélhetően nem is fog elrohanni előle, mégis, kicsit meglepve pislog a járássegítőre, majd a másikra.
- Wow. Hát ez hogy sikerült? - mintha köze lenne hozzá, barátok lennének és most találkoztak volna egy szünet után, ahol felmérik, kivel mi történt. Ez már az ő gondja, hogy közvetlen és emellé tolakodó is, mert ki tudja, lehet ezzel a lelkébe gázol vagy mi. Mindegy. Maximum egyel több ember kerüli majd el, mint eddig. Hát ez van.
- De én hiszem. Hát oda tartasz, nem? - mutatok végül a levitás bejárat felé, amely mögöttünk van. Szerencsés, hát lehet nem is bírja sokat talpon, Teddy meg itt áll és még fel is tartja. Van lelkiismerete, de ennyi nem árt, majd cserébe tartja neki az ajtót, vagy mi a szösz. Vagyis megköszöni, az az alap.
- Szóval, levitás vagy én meg… feledékeny. És tökre elfelejtettem a jelszót meg minden, így nem tudok bemenni és megkeresni a barátomat – próbálja hitelesen eladni magát, hogy elveszett lélek, meg minden, de vélhetően nem sikerült épp valami meggyőző alakításra. - Szóval, segíts és én is fogok valamiben, eskü – no nem a maratonfutásban, de ezt már nem teszi hozzá, csak a nyelvére harap, hogy ne tegye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet