Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852834#post852834][b]William Martin Krise - 2022.09.18. 14:42[/b][/url]

Egy pillanatra elég a lányra néznie, hogy lássa a kétségbeesetten elkerekedő szemeit. Ma reggel ugyanígy nézett rá és ő pont úgy, mint most, nem tudta, mihez kezdjen vele. Iszonyodva fordítja el a fejét, mintha csak az éjjeliszekrényen nézne meg valamit, majd összeszorítja a szemét. Az ujjaik összeütköznek maga mellett, ő pedig így vakon fogja meg Adél kezét, a rimánkodó, szinte ki nem mondott  kérdéseire azonban nem tud válaszolni. Miért? Mindig ezt akarják tudni és szinte soha, senkinek sincs válasza.
   -  Én annyira sajnálom, Adél - összeszedi az erejét, hogy végül ismét visszanézzen a lányra - Őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852836#post852836][b]William Martin Krise - 2022.09.18. 14:44[/b][/url]

Tudja, hogy Adél idővel ismét emlékezni fog a történtekre. Ha teljesen kitisztul majd, visszatérnek a kora reggeli emlékképek, amikor a lány pánikba esve rázta fel őt, miután rögtönzött úszómedencévé változtatta a baldachinos ágy matracát. Ő azonban higgadtan emlékeztette rá: ez nem jelent többet, mint hogy Agatha beletalált az kiválasztott dátumba és ugyanez órákkal később is ugyanígy megtörtént volna. Hamarosan pedig emlékezni fog arra is,, hogy vált a szoba először feszültté, majd pedig iszonytatóan csöndessé. A reflexből odavetett tagadásra: ez baromság, nincs neki semmi baja, tegnap sem volt. A másik, gondosan előkészített szobában eltöltött órákra, a fájdalomcsillapítóval töltött üvegre az asztalon. A hímzett szélű, fehér takaró redői közötti pihés, világosbarna hajra. Majd arra, ahogy Will elengedte a kezét és felállt mellőle. Nem szeretnéd látni? Nem.
Adél hirtelen mozdul, ő reflexből kap utána, így elengedve a kezét, a lány azonban visszaroskad a párnára. A könnyei végigfolynak a meggyötörtségtől sápadt arcon és most ő lenne az utolsó, aki azt mondja neki, ne sírjon. De, sírjon csak: mi több, ordítson, csapkodjon, hisztériázzon addig, amíg a hangja csak fájdalmas csuklássá halkul, a feje pedig  lüktetni kezd a megterheléstől. Ez az egyetlen egészséges módja és valószínűleg neki is pontosan ezt kellene tennie.
De nem fogja. Ő nem. Így nem. Most nem.
A lány arca felé nyúl. Megölelhetné, hogy minden rendben lesz, mégsem tudja magát rávenni a mozdulatra. Csak a kézfeje törli le a könnyeket.
   -  Holnap reggel hazaviszlek. Anyád pattogni fog, de hadd csinálja. Vége lesz ennek a cirkusznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853867#post853867][b]William Martin Krise - 2022.10.04. 22:08[/b][/url]

Mélyen hümment egyet, felemeli a karját, benyúl a párna alá, majd az ágy támlája és a matrac közül kirántja az odaszorult plüssnyulat, ami eddig a tarkóját nyomta. A feje fölé emeli, végül Júlia feje fölött elhajítja a szoba közepe felé, ahol nem sokkal korábban egy lemeztelenített Barbie baba is ugyanilyen sorsra jutott. Egy szusszanással ereszkedik vissza a virágos, amolyan tipikusan szocialista párnahuzatra.
   -  ... szóval csak ül a kádban, vagy a kanapén, vagy a földön és nem csinál semmit. Oké, hogy még csak másfél hét telt csak el, de csak alszik. Nem tudom, hogy ez normális-e.
Vannak, akik cigarettáért nyúlnak szex után, vannak, akik csak szemérmesen elsietnek zuhanyozni. Ő az asszonyról panaszkodik. Ez pedig legalább annyira végtelenül romantikus, mint az, hogy az elmúlt negyed órában a falon függő tinivámpírt bámulta Júlia gyerekkori szobájában. Nem tudja, mi zökkentette ki jobban, ez vagy az unikornisos ágynemű, és őszintén csodálkozik rajta - és talán aggasztó is lehet -, hogy nem lankadt le tőlük. Ez azonban már a múlt problémája, azóta lehiggadt, az agya is kitisztult, a soron következő természetes napirendi pontjuk pedig, hogy beszélni kezdenek. Általában teljesen mindegy, hogy miről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853923#post853923][b]William Martin Krise - 2022.10.06. 20:16[/b][/url]

Júlia megmozdul, hogy összeszedje a takarót, amitől oly' gálánsan korábban megszabadult egy mi a faszom ez a kurvaisten de tényleg kíséretében, ő pedig feljebb húzza magát a mintás párnákon.
   -  Rendben, de az előző után kvázi semmi baja sem volt. Ott szottyonkodott vagy egy vagy két napig, utána pedig ismét akkora volt a pofája, mintha semmi sem történt volna. Szóval nem nagyon értem, hogy ez most miért más.
Ha belegondolja, tudná. De nem gondol bele. Feljebb húzza a takarócsücsköt magán, nem azért, mert fázik, hanem, hogy maradéktalanul kiélvezhesse az unikornisos design-t.
   -  Tényleg nem. Pedig... - elgondolkodva ő is felpillant a plafonra, beharapja az alsó ajkát, szusszan egyet. Majd hirtelen a lány felé fordul - Ide figyelj, Júlia. Formabontó ötlet. Mi lenne, ha elvinnénk valahová?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853989#post853989][b]William Martin Krise - 2022.10.08. 15:51[/b][/url]

Ez azon ritka délutánoknak az egyike, amikor egyelőre józanabb, mint a lány. Stratégiai okokból természetesen. Ha bármit akarnak kezdeni egymással, először csak némi felületes alapozás után gyorsan túl kell esnie rajta, és csak akkor kezdheti el a szórakozást igazán. Tehát most szinte bosszantóan - de azért nem teljesen - tiszta.
   -  Gondolom - ad egy óvatosan hárító választ arra vonatkozóan, feldolgozta-e a történteket. Mindenek előtt: nincs mit feldolgozni, de ha így lenne, akkor sem akar időt hagyni magának rá, hogy gondolkodjon ezen. Ha elkezdenek gyülekezni a felhők a feje fölött, azonnal gyors figyelemelterelésbe fog inkább.
Olyanba, mint a mostani, fenomenális ötlete. Tényleg vállon veregethetné már valaki ezért, ahogy pedig Júlia felül, kicsi reménykedik benne, hogy a lány meg is teszi majd. Helyette azonban csak helyesel, csacsog és hadar. Adorable.
   -  Ja. Oké - hagyja rá és kvázi engedélyt ad arra, hogy a lány kimenjen vécére, utána pedig ismét a hátára fordul. Ha Júlia ott marad, akkor normál hangerővel, ha felpattan és elsiet, akkor fennhangon folytatja: - Fasza, akkor te összekaparod, én kitalálom, hova menjünk. Leitatjuk és máris jobban lesz. Tudod mit, Júlia? Kibaszott pszichológiai zsenik vagyunk. Azok ám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854831#post854831][b]William Martin Krise - 2022.10.20. 23:30[/b][/url]

Az ötödik nap reggelére tudatosult benne, hogy lehet, évekig nem láthatja a napfényt.
Az első hetvenkét óra szürreális álomként telt el: a letartóztatás, az ügyvéd látogatása a parancsnokságon, a kérdések, papírok, az átszállítás, a regisztráció, a civil ruhái és személyes tárgyai leadása olyan gyors egymásutánban követték egymást, hogy ideje sem volt tényleg, őszintén felfogni, mi történik vele. Az egész lehet, nem is több, mint egy beteg vicc, vagy egy aberrált módja annak, hogy Adél megleckéztesse őt a hűtlensége miatt. Ha pedig valódi is, majd az ügyvédje elintézi és ez az egész nem lesz több kellemetlen intermezzónál… igaz?
Aztán eljött a negyedik reggel, ő pedig ugyanabban a cellában ébredt fel, ugyanazt a plafont bámulva. A felismerés pedig eddig ismeretlen, bénító súllyal tört rá.
Ha most vizsgálatot indítanak és bűnösnek találják, bármi adminisztrációs résen át, nem csak a büntetése maradék öt évét kell leülnie majd, hanem ki tudja még, mennyit. Mi történik, ha az ügyvéd is csak felteszi a kezét és jövő héten azzal jön be hozzá, hogy nem tud segíteni? A gondolattól nyomban elkapta a rosszullét. Sosem volt klausztrofóbiás, de a gondolattól, hogy talán élete végégig is egy hegy gyomrában maradhat, évek óta először pánikrohama támadt.

Lehajtott fejjel lép be az ajtón a most csöndes, csak halk beszélgetéstől zúgó terembe. Az asztalhoz kísérik, ő szótlanul ül le és csak akkor pillant fel a lányra, amikor az őt kísérő, különben barátságos és professzionális őr magukra hagyta őket. A szeme szokatlanul üres, az ajka azonban félmosolyra húzódik.
   -  Embert kellett volna ölnöm, akkor pirosat kapnék. Majd legközelebb jobban igyekszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854835#post854835][b]William Martin Krise - 2022.10.20. 23:37[/b][/url]

Ő nem követi a lány nevetését, csak oldalra biccentett fejjel figyeli őt. Annyi mondanivalója lenne, többek közt bizonygatni, hogy ő semmit sem csinált, megkérdezni, hogy van Adél és megbizonyosodni róla, hogy Júlia hisz neki. Mégsem tud hozzákezdeni egyikhez sem, mivel a lány gyorsan körbenéz és a hangját lehalkítva beszélni kezd.
Kételkedőn összeráncolja a homlokát, az asztal fölött közelebb hajol, hogy hallja, mit mond, de még úgy, hogy a biztonsági távolságon kívül maradjon, így ne szenvedjen áramütést. Mégis, az első gondolata az, hogy bizonyára aneurizmát kapott, ugyanis…
   -  Mit zagyválsz mégis? Buli? Mi a faszomat beszélsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854837#post854837][b]William Martin Krise - 2022.10.20. 23:38[/b][/url]

Lehet, hogy Júlia részeg vagy megint be van tépve. Van képe hozzá, hogy odakinn bulizzon majd bekészülve meglátogassa őt? Mondjuk nem néz ki úgy, mint aki porozott. Olyankor általában hadar, nevetgél, ostobaságokról magyaráz neki, most azonban egy tanárnő szigorával hangsúlyozza a szavait.
A két szemöldöke között függőleges ránc gyűrődik, cseppet elnyitja a száját.
És ekkor megrázza a felismerés. Júlia nem csavarodott be.
   -  Hova…? Te mit…? - Elpillant az őrök felé, a hangját egészen lehalkítva hajol közelebb. A bőrén érzi a manafal fenyegető zizzenését, ami jelzi neki: eddig és ne tovább. - Szabadulj meg tőle. Mindtől. Júlia, ez nem vicc. És bármit is láttál, felejtsd el. Rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854840#post854840][b]William Martin Krise - 2022.10.21. 00:08[/b][/url]

A gondolatai azonnal meglódulnak - mit talált a lány és egyáltalán, hogyan? Tudja, hogy az aurorok még aznap este megjelentek az otthonában, hogy őt Várnai letartóztatta, a jegyzőkönyvet is látta, azonban nem nézte tételesen végig. Hol talált a lány időt és rést rá, hogy bemenjen a szobába és kihozzon bármit? Különben pedig: miért?
Az ujjai egymás után dobolnak az asztalon maga előtt. Farkasszemet néz a lánnyal, csak egy pillanatra emeli a tekintetét a felemelt kezére. Az állkapcsa megfeszül és láthatóan a fellobbant indulattal nehezen állja meg, hogy ne vágjon vissza. Ha nem ugyanebben a helyzetben, ennek a. nyomorult asztalnak a két oldalán ülnének, valószínűleg most állna fel. Így azonban csak ugyanazon a fojtott hangon válaszol:
   -  Megmondtam: szabadulj meg tőle. Kutatáshoz lettek volna felhasználva, de nem lettek. Nem csináltam velük semmit. Ahhoz pedig, hogy Noah-val mi történt semmi közük sincs. Te komolyan elhiszed, hogy bántottam volna a fiam? Vagy Adélt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854912#post854912][b]William Martin Krise - 2022.10.21. 22:35[/b][/url]

Válaszra nyitja a száját: de. Hiszen ezt Júlia is tudhatja. Nem egyszer jegyezte meg változó komolysággal az ágyban fekve, hogy mennyivel könnyebb lenne az élete, ha csak egy kicsit megremegne a keze Adél rántottája fölött. ezek a gondolatok azonban hirtelen indulatból születtek és tudta, hogy úgysem lenne elég bátor hozzá, hogy véghez vigye őket. Máséval könnyű. A saját már jóval komplikáltabb.
Júlia intésére azonban visszazárja a száját. A pupillája alig észrevehetően összeszűkül, az arca azonban nem változik.
   -  Miért, szerinted mit tennék? - Kérdez most vissza ő válaszadás helyett fojtott, sürgető hangon. - Ha már idejöttél, akkor mondd is ki. Nem bántottam őt. De néha áldozatokat kell hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854920#post854920][b]William Martin Krise - 2022.10.21. 23:30[/b][/url]

   -  Egy valami biztos: nem bántanám egyiküket sem.
Fogalma sincs róla, hogy Júlia mit gondol róla és mit hitt el a történtekből és látottakból, de abban biztos, hogy ettől idegösszeroppanást fog kapni. Most, hogy így ülnek egymással szemben, ebben a kényelmetlenül hűvös és a semleges színek ellenére számára barátságtalan szobában, sosem érezte magukat ennyire távol egymástól. Valahol mélyen megfogalmazódik benne, hogy mi van, ha ez volt az utolsó csepp Júlia poharában. Az erőszakosság, a felesége bántalmazása, a féltékenykedés, a hazudozás és a kontrollálatlan alkoholizmus mellett érthető hogy egy idő után eljön a pont, amikor a lány is azt mondja, nem kér többé belőle.
Ezt a hangot pedig erőszakkal fojtja meg magában.
   -  Ő hogy van? - Bizonytalanul ereszti le a vállait. - Figyelj, Júlia... - vesz mély levegőt -, engem utálhatsz, meg rendben van, ha nem bízol bennem. De vigyázz rá. Ezt megteszed nekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854951#post854951][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 17:55[/b][/url]

Ő pedig még szíve szerint rugózna a témán egész addig, amíg nem látja Júlia szemében, hogy maradéktalanul és akadékoskodás nélkül hisz neki. Majd ha ezt tisztázták, szívesen beszámol neki a Mexikóban és Venezuelában történtekről is. Nem mindenről, persze - vannak részletek, amikre ő sem büszke és ha teheti, élete végéig fedő alatt fogja tartani őket.
Sértődötten húzza fel a vállát, majd ereszti le egy szusszanással. Drámakirálynő. Bocsásson meg neki mindenki, de ebben a kezeslábasban, ezen a helyen és ezekkel a vádakkal a feje fölött nem épp a legnyugodtabb és legösszeszedettebb. Az azonban lehiggasztja, hogy Júlia ezek szerint rendszeresen rácsekkol Adélra, az pedig nem fordult ki magából. Mondjuk miért is tenné? Biztos élvezi a szabadságát és azt, hogy a személyes szférája fellélegezhetett végre.
   -  Cool. Ha gondolod, a konyhában, legfelül leghátul hagytam néhány nagyon régi üveg bort. Nem azt mondom, hogy basszatok be belőle a kandalló előtt, de... de basszatok be belőle a kandalló előtt. Én pedig úgy pár hét és kint is leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854961#post854961][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:47[/b][/url]

Irritáltan ropogtatja az ujjait. Szakadozottan mély levegőt vesz, de szótlanul követi az előtte lépdelő férfit a hosszú, bézsszín folyosón. A kellemes közérzetüket és a mentális egészségüket óvó elvarázsolt - és ezáltal rácsok nélküli -, keskeny ablakokon át ugyanaz a derűsen semleges napfény tűz be, mint mindig. Idebent semmi sem változik. A csöndben ütemesen visszhangoznak a lépteik.
Úgy érzi, mindjárt elhányja magát. Tegnap délután érkezett az üzenet: ma ismét látogatója érkezik, a gyomra akkor fordult egyet először, amikor elolvasta a nevet. Részben a bő egy héttel ezelőtti iktatása óta ő az, akivel beszélni akar. Akivel beszélnie kell. Azonban azt nem tudja, a kétszárnyú ajtón túl mi várja majd, ez pedig az éjszaka legnagyobb részében ébren tartotta őt.
Megáll, hagyja, hogy a férfi kinyissa az ajtót előtte. A nyomában, leszegett fejjel lép be és a kőlapokat nézve követi őt. Körülöttük, a teremben hallja a halk beszélgetést a teremben elszórtan álló, megkopott asztalok két oldalán ülő látogatók és a kanárisárga egyenruhába öltöztetett fegyencek között. Akkor pillant föl, amikor megállnak, azonban csak akkor néz ténylegesen a nőre, amikor leül vele szemben.
Itt nincsenek láncok, rácsok, bilincsek. Az erőszakossága nem követeli meg, másrészt a készenlétben álló mágia diszkréten védelmet nyújt mindkettejüknek. Köszönésre nyitja a száját, azonban az halk motyogássá korcsosul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854963#post854963][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:47[/b][/url]

Összekulcsolt kezeit fölteszi az asztalra maga előtt. Az arcán nem látszik különösebb meggyötörtség vagy bántalmazás nyoma, nincsenek drámai zúzódások, sötéten éktelenkedő karikák a szeme alatt.  Csak az élénk sárga egyenruha változtatja egészségtelenül szürkévé a bőrét.
Megvonja a vállát és félrepillant az ajtó felé, amerről érkezett. Persze, hogy volt nála az ügyvéd, addig nem is volt hajlandó megszólalni, mielőtt vele nem beszélt.
   -  Sajnálom, Adél. Mindent. De te sem hiheted el ezt az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854965#post854965][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:49[/b][/url]

Adél nem felel arra vonatkozóan, hogy elhiszi-e a vádakat, ez pedig probléma. Nem tudhatja minden részletét annak, mi történik odakint és, hogy az aurorok minek a nyomán döntöttek úgy, hogy első sorban őt veszik letartóztatásba azt azonban igen, hogy Adél kulcsszereplője a nyomozásnak. Bármi történik vele, az nagy részben azon múlik, a felesége mit mond róla és hogyan viseli magát a továbbiakban.
Szíve szerint felállna és megrázná: akkor ne csak itt ülj, hanem mondd meg nekik, hogy nem bántottalak téged. Ehelyett azonban csak az arcizmai rándulnak meg és az ujjai feszülnek egymásnak az asztalon.
   -  Nem. Csináltam. Semmit. - Egymás után, nyomatékosan ejti ki a szavakat, kissé előre dőlve a székében. Az ügyvédje megígértette vele, hogy bármi történik, nem beszél Adéllal az ügy részleteiről beszélni. Azonban neki egy kurva jogász tényleg ne mondja meg, hogy mit csináljon. - Nem tudom, hogy mit mondtál nekik, de nem én voltam. Fogalmam sincs, mi történt Noah-val, de az egészhez semmi közöm. Meg a cuccoknak sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854967#post854967][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:51[/b][/url]

Miközben beszél, végig a lány tekintetét keresi. Szeretné felnyitni a koponyáját és belelátni az agyába, hogy lássa, mit gondol és mennyit hisz el abból, amit mond neki. Ő sem hiheti el, hogy szándékosan bántotta volna a fiát… igaz?
Képes lett volna rá. Az elején gondolt is ilyesmire.
Előfordulhat, hogy megvoltak az eszközei és a legelején többször eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha.
De nem tette meg.
Az egyik keze ujjai ökölbe görbülnek az asztalon, a másikkal átfogja őket, ezzel vezetve le a feszültségét. Adél azt mondja, hisz neki, miért is ne tenné, de akkor ő miért van még itt? Vallott ellene? Ha pedig igen, akkor mit csinál most vele szemben? Azért jött, hogy mondjon neki valamit?
   -  Hogyan?
A homloka ráncba szalad, ő pedig megütközve hátrahőköl a székében.
   -  Mi köze van ennek az anyádnak és az apádnak? Mégis mi ez az egész, Adél? - A hangja megemelkedik, mire az ajtónál álló őrök egyike tesz egy lépést feléjük. - Te direkt csináltad ezt, ugye? - halkul el ismét, a szeme pedig vádlón összeszűkül. - Így akarsz megszabadulni tőlem, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854969#post854969][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:52[/b][/url]

Egy pillanat alatt fogja el a düh. Ha Adél emiatt jött most idáig, hogy a szemébe nézzen, kinevesse és közölje vele, hogy elhagyja, ő biztos benne, hogy ő feláll és megfojtja a lányt. És nem fogja érdekelni, hogy az őröknek kell leszednie majd róla, ha tényleg ezért látogatta meg, akkor nem hagyja, hogy egy darabban kisétáljon innen.
Az ingerültség azonban, amilyen gyorsan fellángolt, olyan gyorsan hunyt is ki benne. A vállizmai ismét ellazulnak, szusszanva hátradől a székén, mire az őr is visszalép a eredeti helyére az ajtóban.
   -  Az biztos, hogy én nem írok alá semmit.
Az orra alatt mormogja a szavakat, leginkább csak magának. Őszintén, jelenleg a legkisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy ezt is ráborítsák. Elvesztette a fiát, majd a szabadságát, most pedig ezzel is ki akarják rántani a szőnyeget alóla?
   -  Ez a nap tényleg egyre jobb és jobb lesz.
Ismét visszakönyököl az asztalra a lánnyal szemben.
   -  Az ügyvéd azt mondta, kivisz innen. Valahogy. Fogalmam sincs, hogy. Nem csináltam Noah-val semmit. Ez az egész nevetséges. Biztos vagyok benne, hogy Selwynnek az anyja baszott el valamit. Vagy Selwyn. Szándékosan. Én megmondtam, hogy valami nincs rendben egyikkel sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854971#post854971][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:53[/b][/url]

A jelenlegi helyzetében nem esik nehezére bárkit a busz elé lökni, akit talál. Agatha és Seth pedig a legkézenfekvőbb erre. Az előbbi regisztráltan is adott be dolgokat Adélnak, az utóbbi csak ott sündörög körülötte. A kihallgatásán is kihangsúlyozta ezt, hozzátéve, hogy mindkettő töltött elég időt Adéllal ahhoz, hogy ártó szert keverjen a lány teájába.
Legalább is ezzel a gondolattal higgasztja le magát és inti csendre a, főleg éjszakánként a fejében suttogó balsejtelmet: mi van, William, ha tényleg te mérgezted meg őt?
A lányt terhessége alatt, különösen a vége felé rendszeresen hallgattatta el nyugtatóval. Pár csepp az esti üdítőbe, hogy Adél ellazuljon, kezelhetővé és szerethetővé váljon. Sosem adott neki eleget ahhoz, hogy bárkinek feltűnjön vagy, hogy a számítása alapján kárt tegyen a gyerekben. Azonban nem ez lenne az első alkalma, hogy elvéti a matekot. Ez pedig gond. Majdnem annyira, mint a tény, hogy tudta nélkül begyógyszerezni bárkit, bűncselekmény.
Az ujjait nézi maga előtt. Júlia említésére pillant fel és halkítja le a hangját.
   -  Tudom. Volt itt. Mondtam neki, hogy szabaduljon meg mindentől. De neked nem kell aggódnod emiatt, Noah-hoz semmi közük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854973#post854973][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:56[/b][/url]

Nem. Ő sem hiszi el, hogy Júlia kidobná a cuccokat csak azért, mert ő azt mondta neki. Ha nem feszítené meg az izmait, reszketni kezdene az elfojtott, tehetetlen feszültségtől. A két lány odakint olyan, mint két, labilis bomba amik bármikor konspirálhatni kezdenek ellene. Mi van, ha Júlia könnyelműen olyanokat avat be a holmik létezésébe, akiket nem kellene? Hiába állítja az ügyvéd, hogy minden rendben lesz, ő tudja, hogy az a kettő véletlenül is beleszarhat a rántottájába.
   -  Máris mész? - A szemével követi a felálló lány mozdulatát, az arcán pedig őszinte riadalom árnyéka fut át. - Kérlek, csak tíz percet maradj még. Vagy ötöt. Csak mondd el, hogy hogy vagy. Vagy nem tudom. Csak maradj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854975#post854975][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:57[/b][/url]

Nem akar visszamenni. Ha Adél most feláll innen és távozik azon az ajtón, neki is mennie kell. A börtön mellőzi a hideg embertelenséget, amire a hely neve alapján számítana az ember, a cellák azonban puritánul berendezettek és ingerszegények. A napja kétharmadát kénytelen csak egyedül tölteni, az ideje maradék részében szabadon közlekedhet a közösségi tereken, ez azonban nem segít sokat: gyűlöli a bezártságot. A puszta tudata annak, hogy egy hegy mélyén vannak, elég hozzá, hogy hányingert kapjon.
Adél azonban visszaül. Ő az asztalon könyökölve az egymásra fektetett karjaira hajtja a fejét és onnan pillant fel a lányra. Egy pillanatra behunyja a szemét.
   -  Nézd a jó oldalát. Mindig azt szeretted volna, hogy hagyjam abba az ivást. - A szája szélére kesernyés, erőltetett mosoly rezzen. Felhunyorog a lányra. - Na meséld el, miről maradtam le Instán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855370#post855370][b]William Martin Krise - 2022.10.29. 00:59[/b][/url]

A napok porszürke egyhangúsággal telnek.
Adél látogatja őt, amikor arra engedélyt kap. Mármint valószínűleg - ő sosem kérdezett rá, hogy csak akkor jön-e be, amikor megengedik neki, vagy akkor, amikor eszébe jut és ezt úgy döntött, jobb is, ha nem tudja. Amennyire teheti, gondolatban távol tartja magát a kintiektől, akik a felségén kívül, nos, úgy tűnik, egyöntetűen elfeledkeztek róla.
Aztán a büntetésének fogalma sincs, hányadik napján, de bőven a második héten, szóltak neki: hívása van, szóval rángassa a seggét a szobába, hogy fogadhassa azt.
A közös helyiségből, ahol a két másik lakótársával megosztott celláján kívül tölthető idejében járkál, kíséret nélkül sétál végig a világos, mesterséges napfénytől csillogó folyosón. Jelenleg egy rendhagyó szürke zónában létezik: a korábbi érvényes büntetése erőszakmentessége nyomán megilletik bizonyos előjogok, úgy mint az idézőjeles szabadság és a kintiekkel való kapcsolattartás sűrűsége. Ha azonban véletlenül elítélik majd, ahogy erre figyelmeztették, az új vádak miatt ezeknek kénytelen lesz búcsút inteni. Ám addig anélkül, hogy őr kísérné, löki be a vendégfogadásra használt szobánál kisebb, de még mindig  tágas helyiség ajtaját (különben pedig mágikusan úgyis figyelemmel kísérik a bent lévők mozgását, szóval tényszerű jelenlétre nincs igazán szükség).
Leül az egyik asztal melletti székre és felemeli a rajta hagyott, vezeték nélküli telefont. Mert már nem ezerkilencszázkettőt írunk, másrészt pedig a mugli technológia valójában sokkal biztonságosabb, mintha megengednék a raboknak, hogy tűzön át kommunikáljanak. GSM hálózaton át meglehetősen nehézkes a szökés ugyanis.
   -  Igen? - szól bele, a rekedtes hangot azonban nem ismeri fel elsőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855372#post855372][b]William Martin Krise - 2022.10.29. 01:21[/b][/url]

   -  Júlia?
Összeráncolt homlokkal könyököl a kopottas fém asztalra. Így könnyebben megismeri őt, de nem a hangja, inkább a mondandója tartalma miatt. Tényleg nem szokták az idejüket pazarolni köszönéssel vagy fecsegéssel. Először rátérnek a lényegre, mindenki lenyugszik, majd utána lehet beszélgetni, ha még van egymáshoz kedvük.
   -  Mi? Azt hittem már meghaltál, leesték a térképről teljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855374#post855374][b]William Martin Krise - 2022.10.29. 01:51[/b][/url]

Értetlenül és megrökönyödve neveti el magát. The audacity of this bitch. Júlia egyszer jött be hozzá még a legelején, a találkozás azonban meglehetősen fagyosra sikerült. Nem csoda, hisz egyikük sincs hozzászokva ahhoz, hogy józanul találkozzanak és anélkül, hogy egymáshoz érnének. A beszéd sosem vol az erősségük.
   -  Mi kell? Dugóhúzó? Felhívtál azért, hogy megkérdezd, hol van a dugóhúzó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855429#post855429][b]William Martin Krise - 2022.10.30. 18:44[/b][/url]

Őszinte értetlenséggel és összeráncolt homlokkal eltartja az arcától a telefont, majd visszaveszi azt. Az első gondolata az, hogy megbűvöltél az eszközt, mert az momentán abszolút kizárt, hogy két hét teljes adásszünetet követően Júlia felhívja és tartalék dugóhúzót követeljen rajta. Az egész túlságosan szürreális, már annyira, hogy...
   -  Te kurvára komolyan beszélsz most - nem kérdez, kijelent pár másodpercnyi hallgatás után. Hallja az elmaszatolt szavain, hogy nem józan, ez pedig pillanatok alatt felforralja a dühét.
   -  Kinek képzeled magad, mi? Eltűnsz, azt se kérdezed meg, hogy mi a fasz, aztán bebaszol és felhívsz ezzel? Néha igazán elmehetnél már a picsába, Júlia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855531#post855531][b]William Martin Krise - 2022.10.31. 23:34[/b][/url]

Hitetlenkedve dél hátra a széken és a szemét a plafonra emeli. Te magasságos. Napról napra egyre feszültebb idebenn és egyre kevésbé viseli jól a bezártságot, ebben a folyamatba pedig, mint egy korty tiszta víz, úgy vegyülnek bele Adél rendszeres látogatásai és hívásai. Így pontosan tudja, hogy Júlia mikor és milyen körülmények közt kereste meg utoljára. Lehetpersze, hogy a lánynak megvan a maga élete és van egyéb dolga, mint a sitten lévő kúrópajtiját istápolni. Ő azonban maximálisan leszarja ezt az apróságot.
   -  Én meg két hete itt vagyok benn és egyszer se jutott eszedbe megkeresni. Sőt, még Adél is járt itt. De örülök, hogy elvagy a házamban, remélem kurvára belaktad addig, amíg nem vagyok ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855602#post855602][b]William Martin Krise - 2022.11.01. 22:07[/b][/url]

Hitetlenkedő szisszenés hangzik a vonal túloldaláról. Különben tényleg ezt mondta, de... de nem gondolta úgy, hogy Júlia ezt tényleg készpénznek veszi. Legalább minimálisan meglehetett volna annyi gerinc, hogy úgy tesz, mintha érdekelné, mi történik vele idebenn. Az ösztönös dühbe valahol egész mélyen pánik keveredik: ha most itt marad, akkor tényleg meg fognak feledkezni róla. Júlia nem fogja keresni őt többé és lecseréli valaki másra, Adél szintén elvált tőle és mással alakít egy jobb, funkcionális családot. Ő pedig itt fog ülni a Mecsekben, egyedül.
   -  Undorító, önző féreg vagy, Júlia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855642#post855642][b]William Martin Krise - 2022.11.02. 14:56[/b][/url]

Nem ismeri más módját annak, hogy kezelje a megbántottságát és a félelmét, mint zsigerből visszatámadni. Júlia sem először válik az elszenvedőjévé. Ha egy szobában lennének, mégis minden annyival könnyebb lenne. Földhöz baszhatna valamit, lehetőleg a borosüveget, amit a lány fel akar bontani, vagy őt a falhoz, öt perc múlva pedig egyikük sem emlékezne a feszültség forrására. Arra azonban nincsenek és sosem voltak fegyverei, hogy verbálisan is kifejezze magát az üres vagdalkozáson kívül.
Nem hallgatja, hogy a lány feláll, csak azt, hogy dühösen visszaszól. Ez pedig ismét megrángatja a vérnyomását.
   -  Szórakozz azzal, akit érdekelsz - közli végül ingerülten és elveszi az arcától a telefont.
A vonal megszakad. Júlia így nem hallhatja már, ahogy ő teljes erejéből az asztalhoz vágja a mobilt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860961#post860961][b]William Martin Krise - 2023.03.18. 20:01[/b][/url]

Kifejezetten hosszú mutatóujjával a félig töltött boros pohara szélén babrál, ami a legelső ma este, bár nem valószínű, hogy az utolsó is. A véralkoholszintjét, mint mindig, tökéletesen tükrözi a beszélgetésük témája: most kényelmesen belesimul a felületes és teljesen érdektelen csevegésbe politikáról, időjárásról és mindenféle szarról, amiről fogalma sincs. Erről a verbális előjátékról a második pohár környékén szoktak áttérni absztrakt kutatási kérdésekre, szürke zónás kísérletekre - ahogy pedig elérkezik a harmadik, ő rendszerint mitigánatlan panaszkodásba kezd. Maeve így minden bizonnyal jóval többet tud a magánéletéről, mint valaha szeretett volna.
Az elegáns, hosszúkás doboz az asztalra csúszik, ő pedig érdeklődve hajol közelebb. A homloka ráncba szalad a magyarázattól, ami egyelőre semmit sem mond számára, azonban egy néma, engedélykérő pillantást követően letesz a poharát, hogy a dobozt vegye kézbe.
   -  Mi ez?
Ostoba kérdés, ami valójában inkább időhúzás, amíg megbontja a selyemszalagot, majd pedig az ajándékdoboz fedelét az ujjai közé fogva megrázza azt cseppet, hogy annak alja az ajándékkal együtt az üveglapra pottyanjon.
A doboztető kiesik a kezéből. Ő pedig, mint akit áramütés ért, hőköl hátra a kanapén.
   -  Mi ez? - ismétli meg a kérdést ismét, most azonban furcsa, hisztérikus számonkéréssel a hangjában. Tudja, hogy nem érhet varázspálcához, ahogy Maeve is tisztában van ezzel Will korábbi, mindenre kiterjedő panaszkodása nyomán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860967#post860967][b]William Martin Krise - 2023.03.18. 20:37[/b][/url]

Hitetlenkedve bámul hol a pálcára, hol a nőre, egészen hátrahúzódva a kanapén. Néma másodpercek telnek el, amíg feldolgozza a hallottakat, ennek lépcsőfokai pedig hűen tükröződnek a mozdulataiban. Először a reflexből, védekezőn maga elé emelt kezeit ereszti le, majd a megrökönyödéstől résnyire nyíló szája csukódik be. Végül pedig lassan, mintha egy ismeretlen relikviát közelítene meg, hajol közelebb az asztalon heverő dobozhoz.
   -  És hogy került ez hozzád?
Több, mint két évtizede látta utoljára az bársonyban pihenő ébenfa pálcát, az mégis olyan ismerős, mint egy gyerekkori emlék illata. Az egyik kezével az asztalra támaszkodik, a másikkal a doboz teteje után nyúl és annak a csücskével piszkálja meg a pálcát.
   -  Én ehhez nem nyúlhatok hozzá - közli, amit mindketten tudnak: ha varázspálcához ér, a karjára csatolt pánt azonnal egy kisebb hadosztályt küld utána, akik percekkel később már a nyakán térdelnek majd. Kisfiús zavarában azonban az már nem tűnik fel neki, hogy a karkötő általában pusztán attól vészjóslóan melegedni kezd, ha pálca közelébe kerül. Ez azonban most elmarad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860973#post860973][b]William Martin Krise - 2023.03.18. 21:07[/b][/url]

Érzi, hogy kiszárad a szája, az ujjai végén pedig különös, izgatott bizsergés fut végig, aminek semmi köze sincs a korábban megkezdett borhoz. A doboztetőt tartó keze megrezzen, mielőtt lassan, nagyon óvatosan visszatenné az asztalra azt.
Felhívott néhány kedves ismerőst.
Belőle sem hiányzik az egészséges intuíció ami ilyenkor kérlelhetetlenül azt suttogná: valami egyáltalán nincs rendben. Maeve ha nem is nyilvánvalóan hazudik, de nem kell idiótának lennie hozzá, hogy megértse, ez a magyarázat túl gyér az igazsághoz. Ezt a kételkedő belső hangot azonban most túlharsogja valami, ami nála jóval agresszívebb és türelmetlenebb: ezzel majd ráérsz foglalkozni később is, hiszen erre vágytál, nem?
Az arcára kiül az a néhány lélegzetvételnyi pillanat, amíg megpróbálja elnyomni az impulzivitását. Majd, amikor az kérlelhetetlenül felülkerekedik raja. Az ujjai röviden elidőznek a doboz fölött, egyszer pedig még rezzenésnyit vissza is rántja a kezét. Végül azonban óvatosan kiemeli a pálcát a dobozból.
A pálca végén nem gyúl drámai fény, a mágia nem kezd kavarogni türelmetlenül az ujjai alatt. Csak az adrenalintól bizsereg a bőre. A jobb tenyeréből a balba gurítja a pálcát, majd pár pillanattal később vissza. Végül pedig a markába szorítja és anélkül hogy tovább gondolkodna, a boros pohárhoz koccintja.
   - Evapores - mondja ki szinte suttogva évek óta a legelső bűbáját.
A bor köddé válik az érintés nyomán.  Belőle szakadozott, izgatott sóhaj szakad fel. Képtelen uralkodni magán, észre sem veszi, hogy ahogy feláll, a pálcát pedig újból az üres pohárra szegezi, most már lendületesebben. Ahogy pedig lendít a karján, a pohár, mintha láthatatlan kéz söpörte volna arrébb, végigcsúszik az asztalon és a szemközti falon törik szilánkokra.