Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846161#post846161][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 23:25[/b][/url]

Érdeklődve emeli fel a fejét és követi a tekintetével a lányt, amíg az a táskájában kutat. Mindkét kezét maga mellé támasztja, előre dől kissé, a tekintete Adél gerincének vonalát fürkészi, ami élesen kirajzolódik, amikor a lány lehajol. Vajon ugyanilyen, nevető könnyedséggel törleszkedett Eliashoz is a hazug ribanc, mint amivel most visszalibben mellé az ágyra? Lepillant a tükörre, némán fordítja fel a tenyerét, hogy elkérje a lánytól.
   -  De ezen keresztül csak beszélni tudsz, nem? - átveszi tőle a tükröt, ám ahelyett, hogy megnézné, csak átteszi a másik oldalára, üvegével lefelé. Helyette a telefont veszi ismét kézbe, feloldja azt, hogy a lány elé emelje. A képernyőn az appok színes csempéi bámulnak vissza rájuk pár pillanatig, amíg a kép a saját csapzott arcukká nem változik - A kamera tetszeni fog. Ha erre böksz, képet csinálsz. Ha eeeeerre... akkor meg tudod nézni őket - cinkos vigyorral harapja be a szájszélét egy pillanatra és nyújtja a lány felé - Enjoy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846189#post846189][b]William Martin Krise - 2022.05.05. 20:49[/b][/url]

A második hétben járnak; ami egyben azt is jelenti, hogy lassan második hete szinte egyáltalán nem józanodott ki teljesen.
Rendben, egyszer sem lépte át az eszméletlenség vagy a koordinálatlanság határát, de a kellemes buzz megmaradt, ő pedig örömmel üdvözölte ezt. A hét vége felé a nap is kisütött, a pocsolyák felszáradtak, a ház is kellemesen langyossá vált, ahogy pedig felköltözött az emeleti hálószobába, már a kanapé rugóinak lenyomatát sem érzi folyamatosan a bordái között. A reggeleket a konyhában töltik, ő reggelit csinál, Adél a pulton ülve csicsereg, pont... úgy, ahogy Júlia szokta.
Pontosan úgy.
Megrázkódik, amikor Adél idáig ér az elmesélésben. Eddig előre dőlve a térdei közt összekulcsolt kezeit figyelte, ekkor pillant fel először a pszichológusra, majd a mellette ülő lányra. Már nem húzódik sarokba szorított kóbor kutyaként a bútor szélére, mint korábban. Vérszegény félmosolyra húzza a száját.
   -  Nem tudom. Talán a... csend? - megerősítést várva áll meg, hátha a lány is visszatekint rá - És, hogy nincsenek zavaró körülmények.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846208#post846208][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 00:30[/b][/url]

Zavartan megrezzen, amikor Adél közelebb húzódik, de nem áll ellen. Az ő tetteiben nincs színjáték; mi több, a hét folyamán sosem kellett megfeszítenie magát, hogy viszonozza a közeledést. Neki könnyen és természetesen jön az érintés és élvezi minden pillanatát - az pedig, hogy ki a dédelgetésének tárgya, szinte teljesen lényegtelen.
Öntsd elé a rajongásodat és disznóként fogja felzabálni a földről.
A kezét a lány térdére fekteti maga mellett, a kérdés hallatán összevonja a szemöldökét, szaporán pislog hol a vélára, hol a szőnyegre.
   -  Én csak - képtelen vagyok befogni azt a kibaszott pofám már megint - mármint... nincs itt a nagyanyám, például.
Kínosan gyorsít a beszédén a mondat végére, amit először nem így tervezett befejezni. Mert nincsenek itt azok, akiket szeretünk, vágta volna rá gunyorosan, ám az átható, vélakék szemek belefojtották a gondolatot. A keze kissé feljebb csúszik a lány combján.
   -  Hónapok óta nem hallgatok mást, csak hogy házasság, kötelesség - folytatja végül kisvártatva -. Mintha a komplett Machay-Krise cluster ott tolongana a hálószobában meg úgy komplett az életemben. Nem tudom, másnak hogy megy ez, de nekem a gyomrom forog tőle, hogy tudom, mindenki toporogva várja, hogy Adél megsz... hogy történjen valami.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846213#post846213][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 01:57[/b][/url]

Megfeszül az arca, hogy megfékezze annak cinikus megrándulását. Az emberi test pontosan tudja. Tudna vitatkozni a kijelentéssel, amit az aranyvérű anyák olyan előszeretettel töltenek a fiaik és lányaik fejébe, hogy manipulálják őket. Hogy hányszor hallotta már az ösztönössé csontosodott gondolatot visszhangozni különböző nők szájából: ha nem illenénk össze vagy nem jött el volna az ideje, biztos nem estem volna teherbe. Őt azonban nem az aranyvérű mamák, hanem a tapasztalat nevelte és tanította az ellenkezőjére. Ebben nincs intelligens tervezés, csak ösztönök és vak szerecse.
Megnedvesíti az alsó ajkát, lesüti a szemét; nem tesz hozzá a nagyanyjával kapcsolatos nyitott kérdéshez, csak hagyja, hogy a csönd beszéljen helyette. Ezt azonban szerencsére Adél hamar megszakítja és szinte már a védelmére kel az egyetértő szavaival.
Töprengve fürkészi a lány arcát. Normális. Bizsergésként ér hozzá el a kérdés, azonban nem válaszol azonnal. Kínos csend szakad a szobára, amiben szinte megérinthetné őket, úgy lebegnek Adél szavai: Őszinte. Normális. Megnyugtató.
   -  Ez az egész a kezdetektől fogva nem normális.
Elhúzza a kezét a lány combjáról, hátradől. A karjai védekezően fonódnak össze.
   -  Nem a házassággal van a baj. Nem Adéllal. Én ezeket mindig is akartam, családot meg gyereket meg házat meg kutyát, csak... nem vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846215#post846215][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 02:35[/b][/url]

Egyetértően feljebb szegi az állát, amint Adél is megerősíti a szavait: túlságosan különbözőek. Ezt azóta tudja, hogy először találkozott a tekintetük a lány bátyjának esküvőjén. Őt ez mégsem zavarta volna soha, sőt: más szituációban odáig lenne a lány minden porcikájáért, ami ennyire kiszámíthatatlanná  és gyűlöletesen izgatóvá teszi őt.
Hiába tagadná különben: ez alatt a két hét alatt a lány a vékonyka kis ujjai köré csavarta őt. Azokon az emlegetett reggeleken, vagy amikor néha azon kapta magát, hogy töprengve figyeli őt, úgy érezte, majdhogynem szereti. A terápiás beszélgetések során gyakran elkalandozott gondolatban Édua szavai nyomán és elképzelte, milyen lenne a közös életük; olyasmi, amit sosem tett azelőtt. Végül is mi akadályozza meg őket abban, hogy ugyanezt a bogolyfalvi házukban is folytassák? Közös életük és közös gyerekeik lehetnének, olyasmi, amire évek óta görcsösen vágyik. Család.
És ekkor mindig bekúszott a gondolatai közé ő. Ritkán jutott eszébe, de ilyenkor mégis hűségesen megjelent a véres, felszabdalt arc és a kétségbeesetten rápillantó szemek, hogy emlékeztessék rá, miért is van ebben a házban.
   -  Lehetséges - válaszol félszegen. A tekintetét futólag kapja a lányra, ám végül ismét a szőnyegen állapodik meg -. De biztos vagyok benne, hogy ő is boldogabb lenne mással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846217#post846217][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 03:01[/b][/url]

Az arca akaratlanul félmosolyra húzódik a dacos válaszon. Ha valamit, azt a fafejű vevességét őszintén imádja benne; abban pedig még csak nem is kételkedik, hogy a lány fel fogja találni magát. Amikor megismerte őt, riadt őzikének tűnt, akit a szülei löktek elé, ám az eltelt hónapok során volt alkalma megismerni Adél agyarait is. Szusszan egy aprót, a testtartása ellazul.
   - Te mit szeretnél? - most először szól egyenesen hozzá ahelyett, hogy Éduához beszélne. Leereszti a karjait maga mellé,testtel is a lány felé fordul - Felejtsd most el ezt az egészet. Ezt így mindet. Mondd meg, mit akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846219#post846219][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 03:23[/b][/url]

Kutya módjára billenti a fejét oldalra. A lány arcát fürkészi, a tekintete hol a szemeire, hol az ajkaira téved, mintha dekódolni próbálná a szavai mögött rejlő igazságot. Ő azonban közel sem annyira gyakorlott a színjáték felismerésében, mint Édua, így a vonásai hamar ellágyulnak, ismét visszadől a kanapén.
   - Akkor ki vagyok én, hogy az utadba álljak, igaz?
Halkan felel, végül a tekintete ismét a terapeutára fordul. Adél sosem mondta neki, hogy karriert építene, vagy egyáltalán, hogy bármi mást csinálna, ami nem egy eltartott feleség kényelmes, kipárnázott élete. Olyannyira kirántja a talpa alól a szőnyeget ez, hogy a lány kérdését meg sem hallja.
   -  Szóval igen. El akarok válni. Még addig, amíg nem köt össze semmi, ami komplikálná a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846221#post846221][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 03:49[/b][/url]

Nem könnyebbült meg, csak ha lehetséges, egy leheletnyit jobban összezavarodott a lány válaszától. Soha, de egyetlen szóval sem említett neki, hogy tanulna, világot látna, vagy egyáltalán bármi mást csinálna, ami elszakítja az aranyvárű intrikáktól.
Amikor a felesége feláll és az ajtóhoz indul, ő a szemével követi a mozdulatait. Egészen addig nézi őt, amíg az ajtó halkan be nem zárul mögötte, ekkor rázza fel magát ismét. Megköszörüli a torkát, zavartan feszeng ültében.
   -  Nekem sosem mondott ilyesmit. Mármint láttam, hogy fest, de ez nem tűnt komolyabbnak, mint egy... hobbi?
Semmit sem tud róla. Mert egyáltalán nem figyelt rá csak az életének azokra az aspektusaira, amiben közvetlenül is az élvezetét lelte. AZ aljába harap, az egyik kezével belekapaszkodik az átellenes felkarjába, a melegítője ujjának anyaga meggyűrődik a szorításában.
   -  De örülök, hogy nem szeretett belém vagy ilyesmi. Így mindenkinek csak könnyebb lesz. Őszinte leszek - az ajtó felé pillant ismét - én néha eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha... mármint ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor már együtt nevelnénk Adél gyerekét. És én nem utálom ennek a gondolatát. És őt sem utálom, csak... túl komplikált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846223#post846223][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 15:11[/b][/url]

A kérdést nyílt támadásként regisztrálja. Összeszorítja az ajkait, látni, ahogy az állkapcsa megfeszül és a fogai összecsikordulnak, míg ő konokul a szőnyeget fixírozza tovább. A terapeuták és az ő éles látásuk.
   -  Nem mindegy? Őt sem érdekelte, hogy velem mi van.
Taktikát vált, zsigerből mar vissza azonnal, amint veszélyt szagol. Azonban ez nem hazugság: kölcsönösen szarták le egymás érdeklődését mint a kapcsolatuk legelején, mint pedig később. Adél ért hozzá, hogy akkor rajongja körbe, ha szüksége van valamire, de felszívódjon, amint megkapta, amit akart. Ebben pedig túlságosan is hasonlítanak.
   -  Melyik része nem volt világos annak, amit eddig elmondtunk? - a keze ujjai türelmét vesztve görbülnek be, ő feljebb csúszik a kanapén - Diaboli - folytatja a semmiből - az a bajom. A hazugságok meg a titkolózás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846225#post846225][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 15:55[/b][/url]

Sértődötten fújja fel az arcát. The audacity of this bitch. Továbbra sem szakítja el a tekintetét a szőnyegről, csak az arca húzódik ellenszenves fintorba, mintha csak valami különösen gusztustalanba lépett volna.
   -  Az elején igen.
Válaszol végül velősen de őszintén. Még minden előtt... még azelőtt. hogy Adél először megmutatta volna a valódi arcát ő pedig csak Petre felületes leírásából ismerte, szerette volna megismerni őt. Júlia hosszú hetek óta az életének a része volt már akkor, ez azonban nem akadályozta volna meg abban, hogy szoros kapcsolatba kerüljön a menyasszonyával - a hűség nem az az erény, amit valaha felismert magában. Adél azonban félrehívta őt ott Pesten és nyíltan a szemébe mondta: semmit sem akar tőle, csak gyors és fájdalommentes válást. Ő egyszerre könnyebbült meg a hírtől, hogy az akkor még fiatalkorú lány nem kerget romantikus álmokat az elrendezett házasságukkal kapcsolatban, de ugyanakkor a keserűség is gyökeret vetett benne. Ki akarna véletlen beleszeretni valakibe, aki csak ideiglenesen az életének a része?
Erről azonban nem beszélhet Édua előtt. Az egyezségük magánügy, ami véletlenül sem  kerülhet Amália elé, ha még ezen a kontinensen valaha társasági terveik vannak. Maga miatt nem aggódik, Adél miatt inkább.
Fölpillant.
   -  Én nem hazudtam Adélnak soha. Ő tudott Júliáról, én egy percig sem titkoltam előtte semmit. De azt, hogy ő összeszedett valakit még az esküvő előtt, akit aztán oda is meghívott, arról ő már nem számolt be. A srác egy gusztustalan kis féreg, a háztársa vagy nem tudom, kije. Együtt vannak hónapok óta. Hamarabb tudott Adél gyerekéről, mint én. Az első adandó alkalommal le fog lépni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846227#post846227][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 21:32[/b][/url]

Bólint. Jól érti. Tudja, hogy rengeteg dologban hibázott és, hogy a házasságuk így alakult, legalább részben neki köszönhető. Azonban ő nyílt lapokkal játszott és nem rejtegetett semmit a felesége elől. Még ha ez... hogy most végiggondolja, elég ostoba. Belülről rágcsálja a száját, ismét elpillant az ajtó felé.
   -  Azt mondta, akar neki adni egy esélyt.
Adél szavai nem erre koncentrálódtak, a maradékra azonban egyáltalán nem emlékszik. Rövidre zárta a beszélgetésüket, ami csak biztosította róla, hogy Adél sem akkor, sem pedig korábban nem gondolta komolyan a házasságot. Háromszor nyomatékosították ezt, három különböző szövegkörnyezetben. Először még Budán, amikor ígéretet tettek egymásnak arra, hogy elválnak, amint lehetséges. Másodjára a Pubban, amikor választás elé állította a lányt, ő pedig a valódi házasság helyett a barátságukat választotta. Harmadjára pedig ugyanezen a kanapén. Adél láztól égő arca belevésődött az emlékezetébe, ahogy a döntése is.
   -  Félreértesz - válaszol a szemét az ajtón tartva - Emiatt akarok elválni. És emiatt nem akarok semmit tőle. Mert egy idő után úgyis el fog menni, vagy most, vagy később. És akkor mi lesz? Viszi a gyerekemet is magával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846232#post846232][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 23:27[/b][/url]

Csak az ajtót bámulja élesen. A kezei, amit időközben maga mellé ejtett, megszorítják a kanapé kopottas, mégis elegáns bársonyát. Az éles kérdésre egy pillanatra behunyja a szemét, hogy lehiggassza magában a felfortyanó ingerültségét. És azokat a rémképeket, amik felrémlenek előtte.
Anya mikor jön haza?
Nem tudom.
De nem hiányzunk neki?
Nem tudom.
   -  Nem érdekel, mi lenne, ha - csattan fel hirtelen - Nem fog még egyszer valaki itthagyni. Sem ő, se más. És erről nem akarok beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846235#post846235][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 00:52[/b][/url]

A reszelő recés felülete az ujjvégeit karcolja, ő a szájába dobja az apró sajtdarabkát és aztán törli meg a kezeit a farmerjában. A szósz néha hangos flöttyenésekkel töri meg a talán feszült, talán csak fáradt csendjüket, amit most nem szakít félbe Adél nevetsélése. Csak az eszközök és a poharak koppannak a márványon.
A korábbi terápiás beszélgetések Adélt kavarták fel igazán, ő volt az, aki az este hátralévő részére szótlanabbá és morózusabbá vált. Nem csoda, hiszen elsősorban a lány traumái kerültek előtérbe akkor: a gyermeke elvesztése, az, hogy a szülei szinte még gyerekként házasították ki és a kráternyi seb amit az exe hagyott a lelkén. Most először került ő nyílt konfrontációba Éduával, anélkül, hogy a felesége jótékony pajzsot emelt volna elé; ez pedig a vártnál jobban kizökkentette őt. Főleg, mivel a beszélgetés nem hozott katartikus lezárást és megoldásokat. Lekapargatta az eddig gondosan óvott varrakat és feltett őj kérdéseket, igen, de nem válaszolta meg egyiket sem.
Ráadásul ismét hidegebb lett ebben a telibebaszott házban.
   -  Naaah, megvagyok - a konyhaszekrény fogantyújáról lehúzza a tavaszi mintás konyharuhát, pár mozdulattal lesöpri a pultot - Jól. Csak... - megáll a mozdulatában - Tudod azért néha találkozhatnánk majd néha, ha ennek vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846238#post846238][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 01:17[/b][/url]

Eltelik pár másodperc, amíg a lány végre felé fordul, ő pedig bizarr mód idegessé válik ezalatt. Hiába Adél színészi játéka, hiába az, hogy szándékosan és mesterien tetteti magát vaknak, érzi, hogy valami megváltozott akkor is, ha technikailag nem szabadott volna neki. Mindketten tudták, hogy a benyújtott válókereset miatt vannak itt, így Édua kérdése nem érhette volna őket felkészületlenül, de furcsamód mégis. Túlságosan nyugodt volt az eltelt hetük, túlságosan nagy összhangban telt, túlságosan hevesen.
Aztán Adél megfordul azzal a mosollyal az arcán, ő pedig ekkor fújja ki a levegőt.
   -  Ha a hagyományos kocsmázás nem jó, bármikor elvihetlek egy rendhagyó kocsmázásra is.
Félmosolyt erőltet az arcára, a tekintete azonban nem követi ezt a gesztust. Kutató. A konyharuhát visszateszi a pultra, rátámasztja a tenyerét.
   -  De komolyan mondtam. Nem tudom, hol fogok lakni ezután, de biztos nem túl messze Bogolyfalvától, szóval... akár összefuthatnánk néha valamire. Már ha téged nem zavar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846240#post846240][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 01:38[/b][/url]

Elhiszi a színjátékot, az eddigi kutató, bizonytalan arckifejezése helyére pedig őszinte megkönnyebbülés szökik. Nem fogják elhagyni. Lehet, Adél nem lesz a felesége, de nem sétál ki az életéből, mintha sosem lett volna a része és ez az egyedüli, ami most érdekli őt. Önző és gyerekes, sőt, lehet egyenesen gonosz gondolat, de egyszerre őszintén szeretné, hogy Adél kipicsázza Eliast és annyira magányossá váljon, mint amennyire magányos ő maga. Akkor majd a lány gyakran felkeresi őt, az ismerős hang és arc majd biztonságot ad neki, az élete pedig nem lesz annyira fogcsikorgatóan rémisztő és elszigetelt, mint korábban. Egy feleség bármikor elhagyhatja őt; egy barát vagy pont egy ellenség sosem.
Közelebb lép. Kivesi a lány kezéből a fakanalat, az ujjaik futólag érnek össze.
   -  Te sem vagy olyan... olyan, mint amilyennek hittelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846242#post846242][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 02:07[/b][/url]

Belemeríti a kanalat a masszába, a pultra támaszkodva kissé a lábas fölé hajol - annak ellenére, hogy bájitalkeverő, a mai napig rendszeresen elköveti ezt a hibát -, nem rezzen össze az érintésre. Megkavarja a bugyborékoló szószt, egy kanálnyit felemelve lassan visszacsorgatja a tálba.
   -  Tudod, milyennek - válaszol könnyedén, lepillant maga mellé a lányra - Na ne kelljen kimondanom - mély levegővétel - Jó. Jó. Petre bácsi azt mondta... még a legelején azt mondta, hogy nem vagy túlságosan, nem is tudom... okos. De ez, amit a terapeutával leműveltél? Egy életre az adósod vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846452#post846452][b]William Martin Krise - 2022.05.15. 02:33[/b][/url]

A kanapén ülve, a kandalló parazsát bámulva szórakozottan forgatja a platinagyűrűt az ujján.
Két hét telt el anélkül, hogy Adél kereste volna őt. Kezdetben tudni vélte, hogy ez mit jelent: azt, hogy a helyzet változatlan, így nincs is miről beszélniük, ő pedig örömmel adott teret és időt a lánynak, hogy végre összeszedje magát. A második hét végére azonban egy újfajta, alattomosabb gondolat fészkelte magát az agyába, amitől egyre nehezebb szabadulnia.
Talán azóta is Diabolival van. Lehet, hogy már meg is szabadult a gondtól, csak nem szólt neki, a kastélyban az idejét pedig az alantas kis kígyóval tölti. Vagy ami még rosszabb: nem szabadult meg tőle, azok ketten pedig nekiálltak a kis családjuk tervezésének, amiben ő genetikai donorként kapott szerepet. Vagy talán még akként sem, hiszen Júlia kérdése teljesen jogos volt ott a pubban: tőled?
A karórájára pillant. Felveszi a kanapé karfáján hagyott zakóját, a hamutól poros kandallóba lép. A zöld villanás betölti a szobát, ő pedig behunyt szemmel hagyja, hogy a lángok oda vigyék, ahová akarják.

Érzi, hogy megszilárdul a talaj, a forgás pedig abbamarad. Elparázslott farönk roppan meg a súlya alatt; ő lehúzza a fejét, hogy a ruháját porolgatva kilépjen a kandallóból. Ahogy felpillant, a tekintete találkozik a lányéval. Félszegen és diplomatikusan biccent egy aprót.
   -  Szia - kínos - Ömm... hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846456#post846456][b]William Martin Krise - 2022.05.15. 03:07[/b][/url]

   -  Oh.
Szinte hallani véli a cinikus tücsökciripelést. Ostobán áll a kandalló előtt, még mindig hamutól szürkéllő vállal, a hajában itt-ott fehérlő pernyével. Nyugtázva bólint a lány szavaira, mielőtt azonban válaszolhatna, a csattogó lapátfülek vonják el a figyelmét. Csak egy fekete teát vagy valamit, ha van, adja utasításba a manónak, akinek az egy-két hét kényszeres együttélés során a társaságához hozzászokott már. Különben ő sosem volt a rabszolgaság rajongója, de be kell vallani, a lelkesen elsiető manó után nézve látja, hogy van benne valami.
   -  Fogalmam sincs. Gondolom a szokásos miatt. Meg, hogy mi legyen a házzal - közelebb lép a kanapéhoz, majd leül kissé távolabb attól, mint amire a lány mutatott - Szóval... szóval ezek szerint még mindig - egy furcsa, ráutaló intést intéz a lány hasa felé - szóval még mindig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846458#post846458][b]William Martin Krise - 2022.05.15. 13:25[/b][/url]

A szeme követi a megemelkedő csészét. Mennyire lenne nehéz most közelebb húzódni, magához édesgetni a lányt, átölelve őt a fölébe duruzsolni azt, amit hallani szeretne, amikor pedig az illékony kis figyelme már máshol jár, megmérgezni a teáját? Sosem tudná meg. A többi se tudta meg soha. Még itt, ugyanezen a kanapén végezhetne a problémával, még mielőtt az konkrétan manifesztálódni kezdene a lányban. Most még alig több, mint egy pulzáló kis görcs, Adél pedig elhinné, hogy természetes módon halt el. Csak egy mozdulat lenne szinte.
Ha ezt akarná.
Egy szusszanással hátradől a kanapén. A keze a hajába nyúl, kihúz egy megfehérlett pernyét a hajszálai közül.
   -  Nem.
A pernyét lerázza az ujjáról.Végül pedig a lányra néz; a tekintete rideg és távolságtartó.
   -  Nem fogod kisajátítani magadnak, hogy aztán lelépj vele és a hősszerelmessel. Ha így akarod, akkor nincs válás, ha meg lesz, akkor elperelem tőled a picsába. Szóval ha meg akarsz szabadulni tőlem, akkor megszabadulsz tőle is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846465#post846465][b]William Martin Krise - 2022.05.15. 19:10[/b][/url]

   -  Nem, beléd mi ütött?
Erőltetetten fojtja vissza a hangját, elpillant a nappali ajtaja felé, majd vissza a lányra. Ő is felé fordul a kanapén, az egyik karjával a háttámlára könyökölve, és bár még mindig magasabb nála, egyenlő felekként beszélhetnek. Szinte biztos benne, hogy hallgatják őket. Azonban Adél volt az, aki feketén és fehéren nevén nevezte a vitájuk tárgyát, így nem ő lesz az, aki eztán visszafogja magát.
   -  Az teljesen mindegy már, hogy én mit képzeltem el és hogy, mert ez már egy kész helyzet. Én megmondtam, hogy te döntöd el, mit szeretnél és ha egyszer majd családot akarsz akár velem, az is rajtad fog múlni. De azt egyetlen szóval sem mondtam, hogy ha megtartod, akkor nem akarok hallani róla.
Akár különösen romantikus pillanat is lehetne, ahogy a saját szavaival biztosítja róla, vállalja a felelősségét. A szavai motivációja azonban nem elsősorban a lánnyal szembeni kötődése, hanem az önző vágy, aminek már nem egyszer verbálisan is hangot adott: családot akar.
   -  Te nem tudod, mivel jár ez az egész. Egyedül nem tudod végigcsinálni, még kurvára fiatal vagy hozzá. Vagy vinni akarod magaddal a kastélyba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846468#post846468][b]William Martin Krise - 2022.05.15. 19:44[/b][/url]

Az karja ujjaival, amivel a háttámlán könyörög, nyűgösen megérinti a szemhéjait. Kínlódó szusszanással szorítja össze a szemét, láthatóan küzdve az első, kikívánkozó gondolattal: te tényleg ennyire hülye vagy? Azonban, míg máskor mérlegelés nélkül Adélhoz vágná a sértését, most visszanyeli azt és magában tényleg elszámol háromig.
   -  Nem én vagyok az egyetlen, aki megváltoztatta amit mondott - leengedi a kezét a szeme elől - ott voltam, a Bükkben azt mondtad, szabadságot akarsz és karriert, nem pedig ezt. Te - és itt vádlón bök a mutatóujjával a lány felé - kértél rá a legelején, hogy hagyjalak békén és váljak el tőled, utána pedig gondoltad meg magad, te akartál megszabadulni Szonjától, hogy aztán mégis megtartsd és te - újabb bökés, már agresszívebben - forgatod ki megint a szavaimat.
A mellkasa feszült levegővételre emelkedik. Nem emeli fel a hangját, fojtott szavai sem durvák, ám ingerültségtől remegnek. Ismét háromig számol és magában emlékezteti magát arra, amire a kandallóba lépés előtt már ezerszer: bármit érezhet, Adél jelenleg a gyereke anyja.
   -  Igen, igen, tényleg azt mondtam, hogy megoldom - válaszol türelmetlenül - Ha úgy akarod. De ha tényleg kötöd magad ahhoz, hogy meg akarod tartani, akkor mit csinálhatok mégis? De akkor közöm lesz hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846473#post846473][b]William Martin Krise - 2022.05.15. 21:38[/b][/url]

A tekintete a lány két szeme között jár, abból próbálja kiolvasni a gondolatait. Látja, hogy elkalandozik, hogy a szája szegletében mélázó mosoly rezzen, majd szinte azonnal eltűnik. A tekintetük végre találkozik, mindketten azzal a megjátszott, üres kifejezéstelenséggel néznek a másikra, amit aranyvérűként az anyatejjel szívtak magukba.
   -  Nem értem, hogy lettem én a szörnyeteg. Te ugyanígy megkötöd a kezem. - válaszol csöndben. A kezét elhúzza a karfáról. A sietős, csoszogó léptekre ismét az ajtó felé néz, a résnyire nyitott ajtón át azonban nem az apósa vagy az anyósa, hanem a manó rebben be ismét, lapátfülei közt a csészét egyensúlyozva - De rendben van, akkor így lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846475#post846475][b]William Martin Krise - 2022.05.15. 23:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846510#post846510][b]William Martin Krise - 2022.05.16. 22:57[/b][/url]

Lehajolva sorra húzogatja ki a lakkozott szekrénysor fiókjait. Apró üvegfiolák csörrennek meg, alacsony tálcára rámolt érszorítók, mellettük kiporciózott vattapamacsok. Az alig kisujjnyi fiolák közé markol, amennyi a tenyerébe akad, a farmerja zsebébe süllyeszti. Aztát tolja vissza a fiókot és emelkedik fel, hogy a feje melletti, üvegezett szekrény ajtaját is kitárja.
Nem akart idejönni. Nem akarta a lány kezét szorongatni, hogy könnyektől ködös tekintettel tapadjon a monitorra és nem akart hálásan köszönetet rebegni a gyógyító nőnek, amikor az verbálisan is megerősítette azt, amit ő onnan, két és fél méter távolságból is tisztán látott már: egy darab élő embrió. Erre a produkcióra, legnagyobb szerencséjére Adél ma reggeli, parancsba is beillő kérése már nem terjedt ki, így azt tette, amiben már otthonosabban mozog: csöndben maradt és nézelődött, hogy a saját kíváncsiságát kielégítse. Ilya ajándéka a példás magaviseletéért őszintén meglepte: megkérdezte a vejét, lenne-e kedve az apasági vizsgálatot elvégezni a rendelkezésére álló laborban. Más lehet, hogy a szemöldökét vonogatta volna a felajánlásra, ő azonban rögtön ráharapott. Persze, hogy megcsinálja.
   -  Látod ezeket? - hitetlenkedve fordítja oldala a fejét, hogy a mögötte ülő lány a perifériás látása peremére kerüljön. A kezei a szekrényajtókon pihennek, az éles fényű neonlámpák fényében pedig megcsillannak a katonás sorrendbe állított, fém eszközök a polcokon - Ha ezekkel dolgozhattunk volna...
Nem igazán a lánynak beszél, inkább magának. Ha nem egy venezuelai pincében keverték volna ki az utolsó pár főzet prototípusait, lehet... lehet, Belpengard még mindig élne. A düh halovány szikrája rázkódik végig rajza, megszorítja a kilincseket, végül azonban csak visszacsukja az ajtót. A zsebébe nyúl, visszalép a kis asztalhoz, ami mellett a lány is ül, a fiolák közül kettőt letesz elé.
   -  Neked egyelőre semmit.
Ismét hátat fordít, elsétál a két szárnyú, jókora hűtőszekrényig, amit az érkezésük után elsőként talált meg. Ismét azt tárja ki, a szemét polcról polcra futtatva szólal meg:
   -  Feldobottnak tűnsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846512#post846512][b]William Martin Krise - 2022.05.16. 23:32[/b][/url]

Nem válaszol a túlságosan pontos megállapításra. Vajon Belphengard engedte volna, hogy ebbe a kényelmetlen helyzetbe kerüljön, amibe most találta magát? Kizárt - ő mindig óvta az aranyvérű behatástól, ha pedig a munkáját is elismerték volna, az ő nagyanyja sem gyakorolhatott volna nyomást rá a házassággal.  Még az sem kizárt, megtalálták volna a szert, amit keresnek. Hány ártatlan élet menekült volna meg a kezeik közt, hány elveszett apró kis lélek...
Üresen pislog bele a hűtőszekrény fényébe. Megrázza a fejét. Ilya hallgatása súlyos büntetés. Ismét hátrapillant a válla fölött.
   -  Az? Egyelőre csak forrásvíz.
Maga előtt kihúz egy fehér, rácsos kosárkát, kihúz belőle egy keskeny üvegcsét, leolvassa a feliratát, majd visszateszi a helyére. Ezt még kétszer megismétli, mire megtalálja azt, amit keres. A karcsú fiolát a tenyerébe fogva, a vállával löki vissza a hűtőajtót, visszatér a lányhoz, hogy az asztal sarkánál álló székre dobja le magát.
   -  Még két perc és kiderül, az leszek-e egyáltalán - válaszol, a hangsúlya azonban nem cinikus vagy bántó, azonban képtelen máshogy kikerülni az egyenes válaszadást. Mert az megkövetelné, hogy magába nézzen és elmeditáljon az érzésein, amik egyelőre... nem biztos benne, hogy vannak.
Az évek és az átélt tapasztalatok sterilizálták számára a témát. Egy embrió nem ember, hanem egy üveg aljába összegyűjthető zselégombóc számára, a csecsemő pedig onnantól él, ha felsír az anyja karjai közt.
A hűtőből kivett üveg műanyag kupakját némi szenvedés árán, két kézzel kínlódva szedi le. Élénk narancssárga tartalma a pereméig löttyen, de végül nem folyik ki. Leteszi a másik két fiola mellé.
   -  De őszinte leszek. Kicsit... mindig vártam rá, hogy egyszer megtörténik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846514#post846514][b]William Martin Krise - 2022.05.17. 00:09[/b][/url]

Összeszorított szájjal bólint először, miközben egymás után lepattintja a két tiszta vizes üvegcse kupakját is. Nem titkolta sosem a legőszintébb vágyát: ismét családban élni. Nem érti azokat, akik a függetlenségüket hajkurásszák, hiszen ki lenne annyira ostoba és önpusztító, hogy magányosan éljen?
Leejti a kezeit, megtapogatja a zsebeit, a jobb oldaliba nyúl bele és két műanyagba fóliába csomagolt infúziós tűt szór az asztalra kettejük közé.
   - Tudod, én sosem voltam sem a család, sem a házasság, sem semmi ilyesmi ellen - nem néz a lányra, csak kihúzza az asztal egyik fiókját, hogy egy üveg tálcányi vattapamacsot tegyen az asztal lapjára - Azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar fog jönni, mondjuk. És nem is nekem hamar, hanem neked. Add a kezed. A balt.
Az asztalra fekteti a kezét, tenyérrel felfelé, hogy a lány beletehesse az övét.
   -  És erre ne vegyél annyira mérget. Amilyen fiesták voltak Mexikóban... - válaszol bújkáló mosollyal, valamelyest csökkentve a helyzetük tapintható kínosságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846526#post846526][b]William Martin Krise - 2022.05.17. 14:32[/b][/url]

   -  Sosem arról van szó, hogy kételkednék benne, hogy nem tudsz gondoskodni egy csecsemőről. Az olyasmi jön magától és azért vagyunk ott mindannyian, hogy segítsünk. Mert ne hidd, hogy a nagyanyámat távol tudnád tartani a bölcsőtől, úgysem bírná ki.
Tenyérrel felfelé fordított kezével lazán átfogja a lány csuklóját, hogy mozdulatlanul tartsa az asztalon. A vattapamacsok után nyúl, amik látványra hétköznapiak. Ahogy azonban a lány gyűrűsujja begyéhez nyom egyet közülük, bár érzésre száraz, az szinte azonnal elhűl és elzsibbad - De ha negyvenéves lennél, akkor már legalább éltél volna egy kicsit. Még fél éve se vagy nagykorú, ilyenkor az ember még csak nem is ismeri magát. Én speciel szembeköpném azt, aki ennyi idősen voltam, és őszintén örülök, hogy annak a Williamnek egyetlen döntését sem kell magammal cipelnem most.
Miközben beszél, felemeli az egyik becsomagolt tűt, egy pillanatra elhallgatva a fogával feltépi a borítását, a műanyaggal fedett végével pedig a mutató és hüvelykujja közé csippenti azt.
   -  Csak tudod, az az aggasztó, hogy ugyanúgy nézel most rám, mint anyám a képeken - lesüti a szemét, ezzel pedig határozottan megszúrja a lány ujjhelyét. A zsibbadás miatt ő ebből semmit sem érezhet, csak azt, hogy William azzal a kezével, amivel eddig a csuklóját tartotta, most az ujjára fog, hogy az egyik forrásvízzel töltött üvegcse szájához emelje.
A dagadt vércsepp elkeveredik a vízben. Ugyanazt a vattát, amivel az előbb megtörölte a lány ujját, most a sebhez nyomja - az pedig, mintha semmi sem történt volna, fájdalom nélkül összeforr az érintés alatt.
   -  És én nem vagyok biztos benne, hogy kész vagyok rá, hogy ugyanazt végigcsináljam, mint apa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846528#post846528][b]William Martin Krise - 2022.05.17. 16:30[/b][/url]

Csak hallgatja a lányt, miközben matat és nincs oka arra, hogy ne higgye el a szavait. Pontosabban, nem kételkedik abban, hogy Adél is elhiszi, amit mond. Ugyanazzal a vattával dörzsöli meg a saját gyűrűsujját, azt óvatosan eltartva tépi fel a tű párjának csomagolását, majd böki meg a saját bőrét is.
   -  És ezt az egészet tényleg te akarod, vagy a családod nevelte beléd, hogy addig nem leszel teljes és boldog, amíg nem leszel anya?
Őszintén néz föl rá, oda sem figyelve nyúl a másik fiola után, hogy a saját vérét is belecsöppentse. A víz csak halványan válik rózsaszínné. Az üres zacskókat a tenyerébe gyűri és az asztal alatti szemetesbe dobja.
   -  Nem tudom, hogy a nőknek különben hogy jön ez. Nem kötelezlek semmire. - összeszedi a tűket maga elől és az asztalon a fal mellé tolt, élénk sárga műanyag dobozba dobja - Mintha csak a ti jogotok lenne eldönteni, hogy ki vehet részt a gyereke életlben és ki nem. Nem tudom, nektek hogy esne, ha én tagadnék be és mondanám azt, hogy tough luck, kisajátítom magamnak, kéthetente hétvégén esetleg láthatod, ha még szóba áll veled.
Miközben beszél, a kezébe veszi az élénk narancssárga folyadékot tartalmazó üveget is, az ujjai közt döntögeti, hogy felkeverje azt. A hangjából valamelyest, mintha... sértődöttség csengene ki. Mert ez az igazság. Függetlenül attól, mit érez, milyen kapcsolatban áll a lánnyal és, hogy reflexből elutasítóan reagált a tó partján, Adél feltételezése őszintén bántja őt. A hüvelykujjával befogja a fiola száját, egyszer-kétszer fejte állítja a kezében, majd a vízzel elkevert vérbe folyatja a tartalmát, Mindkét fiolába nagyjából annak a felét.
   -  Csak ne lovalld még magad bele semmibe túlságosan, Cielito - az üres fiolát a szemetesbe ejti. Majd az asztalra könyökölve megtámasztja az állát az összekulcsolt ujjain - Mennyire jó a szemed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846538#post846538][b]William Martin Krise - 2022.05.18. 02:10[/b][/url]

Az állát a kezein nyugtatja, a könyökén támaszkodva egy ideig a fiolákat nézi, ahogyan a lány is közelebb húzódik az asztalhoz, már őt.
Adélnak nincs oka rá, hogy hazudjon neki, amiket pedig elmond nem csak szomorú, hanem valahol mélyen fájdalmasan ismerős. Különös, ahogy gyökeresen különböző embereket összeránt a kollektíven megtapasztalt gyász és a magánytól való beteges rettegés. Megérti, amit a lány mond; vagy inkább azt, amiket nem mond ki, de ott tükröződik a szemében, miközben az üvegeket figyeli.
Érti, hogy mindketten ugyanazt a délibábot kergetik. Családot akarnak, vagy valakit, aki feltétel nélkül rájuk van utalva és sosem hagyhatja el őket. És az már nem számít, ki lesz ez a személy: csak legyen, mert a kétségbeesés lassan felzabálja mindkettőjüket.
Lejjebb billenti az állát az ujjain, hogy a figyelmét a lányról a fiolákra fordítsa. Halvány takonyzöld. Vagy megkönnyebbülést vagy csalódottságot kellene éreznie, de nem lepi meg az eredmény, így ezek elmaradnak. Csak egy kósza suttogás manifesztálódik valahol az agya legmélyén:
Hozzád tartozik és senki sem veheti el tőled.
   -  Hát akkor... - leereszti a karjait, megköszörüli a torkát, hátrébb húzódik a székével. Előkotorja a zsebéből a telefonját, egy képet készít a két üvegről - Ennek elégnek kell lennie a nagyanyámnak is.
Ismét a zsebébe süllyeszti a telefont. Fel kellene állnia, hiszen végeztek, a mozdulat azonban elmarad. Tudja, hogy mondania kellene valamit - érzi, hogy tartozik ezzel, de a gondolatok, amik máskor annyira sürgetőn ordibálnak a fejében, most konokul csendben maradnak. Így hát csak...
   -  Van kedved megenni valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846549#post846549][b]William Martin Krise - 2022.05.18. 19:42[/b][/url]

Az ujjai a borospohár nyakán nyugszanak amíg a tányérjára fektetett étlapot böngészi. A teraszon családok és párok beszélgetnek körülöttük, ők a teraszos kerthelyiség legtávolabbi, kétszemélyes asztalánál kaptak helyet, közvetlenül az alacsony korlát és az azon túl imbolygó muskátlibokrok szomszédságában.
   -  Ezt én is kérdezhetném tőled - válaszol a szemét az étlapon tartva. Nem éhes igazán, különösen a felesége negyed órával korábbi, teljesen random rosszullétét követően, amit bár nem kellett végigasszisztálnia, elvette az étvágyát. Így biztonsági játékosként az italokat vette sorra elsőnek, mivel pedig reflexből a lánynak is rendelt, már két pohár álldogál vele szemben az abroszon.
   -  Vissza akarsz költözni? Mármint idővel gondolom mindenképp, de ha Hévíz már fojtogat, még mindig ott van a ház.