Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845868#post845868][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 23:35[/b][/url]

De hogy ne az ujjadra, hanem a torkodra akadna már valami tényleg. Kirázza a hideg. A tűhely kattan hármat, majd a kékesfehér láng meggyullad a vízforraló alatt. Ő egészen közel áll, a tenyerét a víz fölé emelve, hogy minél hamarabb rezni kezdje majd a felszálló gőz melegét. Nem kell a lány felé néznie, hogy hallja annak gesztusait.
   -  Ha a kurvák alatt magadra célzol, ugyan már cicám, ne legyél ennyire szigorú magaddal. Ahhoz ennél tapasztaltabbnak kéne lenni. De ahogy haladsz, összejön az hamar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845872#post845872][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 00:11[/b][/url]

A víz fölött tartva a tenyerét hitetlenkedve csóválja meg a fejét, kénytelen elnevetnie magát. Amikor az Ilvermornyban tanult és a szertárakban bújkált különböző lányokkal nem hitte volna, hogy valaha azt vetik a szemére, kivel nem fekszik le. Márpedig nem csak Adél - akinek különben mindenki közül egyedüliként lenne is beleszólása ebbe -, hanem a nagyanyja, az anyósa, de perferz mód még a húga is a nyakára járt, hogy mikor csábítja végre a lepedők közé a feleségét. És a legmorbidabb az egészben, hogy ezzel szemben neki semmi ellenvetése nem lett volna, ha nem érzi a kényszert. Adél vonzó nő, ő pedig már jóval azelőtt fantáziált róla, hogy eljegyezték volna egymást. Azonban a dac, óóó, a dac!
A felszálló gőz a tenyere bőrére tapad.
   -  Most már tényleg visszaadhatnád anyám gyűrűjét. Majd úgyis kapsz valakitől újat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845878#post845878][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 00:55[/b][/url]

Az első nap.
A mobilját az ölébe dobja, miután ma negyvenezredjére megállapította, hogy a helyekben nincs térerő. A tévé monoton duruzsol a kanapéval szembe, a kandalló mellé húzott komódon, a tűz épp csak parázslik a kandallóban most, míg az ablakon túl rendületlenül zuhog az áprilisi eső. Ismét a kanapé túlvégében heverő takarókupac felé pillant. Az ajkát rágcsálja.
Délelőtt a terapeuta látogatását tüntető passzivitással viselte. Ugyanitt ült, ahol most, ugyanabban a melegítőben, amit tegnap viselt, ugyanazzal az ellenségesen zárkózott arckifejezéssel, amivel tegnap kocsiba szállt. Nem beszélt sokat, csak hallgatott. Tudja, hogy felesleges akadékoskodnia és jóval hamarabb vége lesz, ha türelmesen tűri a megpróbáltatásokat és úgy tűnik Adél is ezt a stratégiát választotta. A találkozót követően a lány azonban nem vonult vissza a szobájába, a plédbe burkolózva, vacogva nyomta el az álom.
Szusszan egyet. Felhújja az arcát. Kifújja a levegőt. Ismét lenéz a telefonjára, feloldja azt: térerő még mindig sehol. A tévé töretlenül harsogja a mugli kormánypropagandát.
   -  Szóval... akarsz csinálni valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845880#post845880][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 01:14[/b][/url]

   -  Szarul vagy? - ráncolja meg a homlokát és a kanapé háttámlájára támaszkodva kissé közelebb húzódik, hogy lássa az arcát. Figyelmes: látta a lányon, hogy nymorultul fest, de elkönyvelte annak, hogy ő is borzalmasan aludt a borzalmasan kényelmetlen ágyon és a túlságosan puha párnákon. Gáláns úriemberként csak azért nem picsázta ki a kanapéról, mert épp kezdett az agyára menni a magány, ám csöndben reménykedett benne, hogy Adél ennél... szórakoztatóbb lesz.
Megöli magát az unalomtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845882#post845882][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 01:47[/b][/url]

Amikor Adél felül, ő is visszahúzódik a kanapé szélére, ahol eddig ült. Mivel még reggel lehúzta azt és azóta nem állította ismét fel, így most a tévével szemben, de még mindig a lánytól kényelmes távolságban heverészhet rajta.
   -  Az szar. Kell valami? - komolyan nem érti, miért nem választották még meg az univerzum legnagyszerűbb férjének. Csak a szája széle húzódik meg egy pillanatra, amikor nézi a sápadt, megviselt arcot, a fehér bőrhöz tapadó hajszálakat, majd hallja a rekedtes köhögést.
Ennél jobb tényleg nem lehetne: összezárva a jéghideg lakásban vállalható tévé is internet nélkül, ráadásul úgy, hogy Adél dögrovásra kerül. Összevonja a szemöldökét.
   -  Nem értem, miről beszélsz - válaszol kisvártatva - Te is megmondtad neki, hogy ezt akarod és az sem változtatott semmit. Szóval ez miért változtatna most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845884#post845884][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 02:12[/b][/url]

Adél köhög, ő pedig elfordítja a fejét, hogy ismét az ablak felé nézzen. Az üvegen végigfutó vízcseppek elmossák a ház előtti fenyőfákat, mintha csak egy hógömbből bámulna kifelé. Vagy mint a börtönből. Sosem volt klausztrofóbiás, de három év bezártsága egy hegy gyomrába mégis ösztönös ellenkezést ébresztett benne a fizikai korlátokkal kapcsolatban.
A lány feláll, ő a szeme sarkából látja ezt, ekkor fordítja a fejét felé. Így épp van alkalma elkapni a pillanatot, ahogy ez a szenvedő szerkezet meginog és kis híján arcra esik az évtozedek léptei alatt koptatott szőnyegen.
   -  Miért ne akarnál elválni? Ennek itt - maguk közé mutat, még mielőtt ő is a kanapé szélére húzná magát - semmi értelme sincs. Na meg annak se, hogy itt szenvedsz, na tedd vissza a segged.
A lába padlót ér, feláll a kanapéról.
   -  Tea jó lesz? Vagy valami más?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845895#post845895][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 19:48[/b][/url]

Összevont szemöldökkel nézi a kanapéra visszaroskadó, takaróba burkolózó lányt. És ismét ugyanazt a szánalmat érzi, amit már annyiszor. Gondoljon bármit, van benne annyi gerinc, hogy a földön fekvőbe e rúgjon bele még egyet - pedig lehet, megtenné. Megígértük, igen, de te is nagyon sokat megígértél nekem, amit nem tartottál be, most pedig itt vagyunk.
Először csak az arcár fordítja el, az ajkát rágcsálva vesz levegőt, végül azonban mégsem válaszol. A kanapé mellett elsétálva a konyhába megy helyette.
Amikor hivatalosan bemutatták őket egymásnak a hotel éttermében, tisztán emlékszik a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy engedve a nyomásnak feleségül veszi őt. Ha nemet mondott volna, senki sem kényszeríthette volna rá, ő mégis belement, ott és akkor pedig szerette volna komolyan venni az ígéretét. Családra vágyott. Hiába szereti Júliát - és ezt kár tagadnia, különösen maga előtt -, ez olyasmi, amit vele nem tudott elképzelni. Adél mindennel együtt tökéletes volt; amíg meg nem ismerte őt és a kényszerűségből magával hordott csomagját. A lány nem akart vele lenni, más gyerekét várta, ő pedig már nem tudta megindokolni magának, milyen alapon vállaljon hűséget mellette? Ha Adél kirakatházasságot szeretne, kirakatházasságot fog kapni. Bármennyire is hányingerkeltően aranyvérű is ez.
Vizet forral, bögrék után kutat, teafüvet szór beléjük. Hosszú ideig pepecsel egymagában, egyik lábáról a másikra állva a hideg padlón, néha kinézve a sártengerré változott rétre. Ha a lányt nem szorította volna az idő és nem sörgették volna az esküvőt, akkor ezeket a beszélgetéseket a kapcsolatuk hajnalán letudták volna és már nem kellene attól tartaniuk a még szekrényekben heverő csontvázaktól. Ismerve a história kimenetelét, ésszerűbb is lett volna.
   -  Hé. Ülj fel. Ettől jobban leszel. - a fém tálcát a bögrékkel leteszi a kihúzott kanapé szélére, majd ő is leül mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845917#post845917][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 23:41[/b][/url]

Először megvárja, hogy a lány felkászálódjon és elvegye a teáját, ő aztán nyúl a sajátjáért. A kanapé szélén marad, az egyik lábát felhúzva csak maga mellé, a lányhoz közelebbi karján támaszkodva. A tea narancsillata keveredik a kandalló parázsába, régi gyerekkori emlékeket juttatva az eszébe, amikor még minden jóval egyszerűbb volt. Angliában, ahol éltek, ugyanígy esett az eső, ő ugyanezzel a kétségbeeséssel nézett ki a vízmaszatos ablakon és ugyanennyire érezte magát csapdába esve. A különbség annyi volt csupán, hogy Martin ilyenkor leült mellé a párkányra, hogy legalább együtt legyenek magányosak.
A bögréjét megtámasztja a térdén. Adél a kandallót nézi, ő pedig a lányt.
   -  Nem kell hazudnod - szusszan fel kesernyés mosollyal az arcán - Még csak nem is laktunk együtt meg semmi. Sokkal rosszabb lenne, ha ez az egész tíz év és három gyerek után jönne elő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845919#post845919][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 00:17[/b][/url]

Oldalra biccenti a fejét. És sokáig tudnék róla beszélni. Miről, Adél? Arról a maroknyi alkalomról, amikor nem estek ököllel egymásnak, nem acsarogtak veszett kutyaként és nem marinálták magukat a saját önsajnálatukban? Igen, volt néhány pillanat, amikor jól érezte magát, de ezek sosem jutottak túl a felületes barátságon. Elvitathatatlan, hogy a szex működött, már akkor, amikor hajlandó volt nőként tekinteni rá, de nem tudna feleleveníteni egyetlen alkalmat sem, amikor azt józanul csinálták. Vagy úgy, hogy ne követte volna kínos csend és sietős, szemlesütött öltözködés.
   -  Ja... azt tényleg nem volt szar - a másik oldalra billenti át a fejét, hogy megmozgassa a nyakát, a keserű mosolya megenyhül - Nem akarok felvágni, de az esküvőn ketten is megdícsértek a tánc miatt és abból csak az egyik volt a nagyanyám.
Nem sokra emlékszik belőle. Pedig teljesen tiszta volt akkor; ám az ember saját esküvője tipikusan olyasmi, ami hamar kifakul az emlékezetéből. Fogalma sincs, milyen volt a dekoráció, kik gratuláltak neki, mit evett és hogy érezte magát. Egyedül Adél ruhája az, amit könnyen felidéz, ám azt sem a szertartás napjáról, hanem akkorról, amikor a ruhapróbán még mezítláb, feltűzött hajjal megpördült előtte. Mert olyam volt, mintha tényleg boldog lenne és mert akkor nem tűnt gyereknek.
A tekintetük végre találkozik. Ő megemeli a bögréjét.
   -  Sajnálom, hogy megütöttelek. Görény dolog volt. Simán elsétálhattam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845921#post845921][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 01:32[/b][/url]

Hiába minden, amit tett: mélységesen megveti a nagybátyját amiatt, hogy kezet emelt a nagynénjére, amíg a felesége volt. Lobbanékony természete ellenére ő mindig abba a megnyugtató hitbe ringatta magát, hogy ennál jobb lesz majd, ha valaha megházasodik. Neki is megvoltak a naiv ábrándjai: a tenyerén hordozni valakit, aki feltétel nélkül szereti majd és nem hagyja magára őt. Felnőve többször elképzelte a gyerekeit, egy házat, ahol majd élhet, lehetőleg messze északon, ahol a nagyapja rendszeresen meglátogathatja majd. Aztán life happened. Belphengard meghalt, a felesége ki nem állhatja őt, ő pedig, mint kiderült, egyáltalán nem jobb, mint Petre bácsi.
   -  Nem tudom, hogy milyen varkasok neveltek fel téged, hogy ha ezt te pozitívumnak érzed - a hangjában bújkál egy kevés szelíd cinizmus, hiszen, amit a lány mond, nevetséges. Az aranyvérűek neveltetése más. Lehet, hogy Adél tőle hallotta először, hogy az anyaság választás kérdése, hogy a férjével nem kötelező lefeküdnie, de azt is, hogy ha megütsz valakit, az vissza fog ütni. Ezt ő is tudja, mégis, annyira... szürreális.
Most először iszik bele a teájába. Íztelen és langymeleg.
   -  A lány tud vigyázni magára - felel kisvártatva - egyszer akkorát lebaszott nekem, hogy a fülem is csengett tőle. Mondjuk te nagyobbat ütsz nála még így is, szóval... elismerésem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845937#post845937][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 15:08[/b][/url]

Undorodva szorítja össze az ajkait, ez a tea biztos nem lesz a kedvence. Adél vékonyka, beteges hangja monoton duruzsol a szobában, az életének olyan területeire invitálva őt, ahol még sosem járt. Amit elmond, túlságosan idegen ahhoz, hogy azonosuljon vele - az érzést azonban ismeri. Kívülállónak lenni valami olyasmi miatt, ami már azelőtt eldöntetett, hogy megszületett volna. Ismerős, keserű, fogat csikorgató tehetetlenség.
De nem érti, Adél miért mondja el most ezeket, az arcát a térdére hajtva, a kezei közt a teát melengetve. Biztosan, mert beteg. Lázasan és nyomorultul az emberek hajlamosak rá, hogy kiöntsék a lelküket még akkor is, ha máskor ezt sosem tennék meg. A klinikán tanulta ezt és azt is, mit kell tennie ilyenkor: csöndben maradni.
Így hát a lány tekintetét fürkészve hallgatja őt, néha beleiszik a teájába, különben azonba nyugton marad.
   -  Hát, örülök, hogy segíthettem - felel végül félszegen. Az, hogy Adél megköszöni neki azt, hogy levegőnek nézte, megalázta, megrángatta és a kognitíve a sarokba állította, groteszk de végül is azok után, amit elmondott neki... nem annyira meglepő - De őszinte leszek veled: elég alacsonyra tetted a lécet, ha ez neked üdítő változatosság.
A Júliával kapcsolatos megjegyzésre nem reagál, csak a vállát vonja meg. Nem akar beszélni róla, nem fog beszélni róla, mi több, lehetőleg nem is szeretne gondolni rá, amíg innen el nem szabadul. Ám ez eszébe juttat valamit.
   -  Szereted a srácot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845946#post845946][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 21:07[/b][/url]

Alig láthatóan elhúzza a száját. Nem vitatkozna azzal, hogy mindketten börtönben éltek és abban sem, hogy a lány élete sem volt egyszerű. Az anyja teljesen nyilvánvalóan megveti őt, az apját egyáltalán nem érdekli, valójában pedig mindenki egy lélegző inkubátornak tekinti, aki megszülheti a következő generációt. Mégis, ismert olyanokat ugyanebben a helyzetben, akik az aranyvér terheit egyenes gerinccel és egy pisszenés nélkül viselték. A nagynénjei egyike sem panaszkodott, de még az a kiállhatatlan húga sem, pedig őt is tizenhét évesen kiházasították volna, ha az univerzum jótékonyan nem lép közbe. Adél az első, akit látványosan szenvedni lát. Nem, ez nem hiba a szemében, épp hogy élővé teszi őt.
A lány tekintetét fürkészi. A bögrét leteszi a tálcára kettejük közé, türelmesen várja meg a válaszát.
   -  Szóval ha szeretnél esélyt adni neki, miért nem akarsz elválni? - hallotta, amit hallani szeretett volna, leszűrte a saját következtetéseit. Így arra téríti a beszélgetést tovább, amire leginkább kíváncsi. Mert nem, egyáltalán nem engedte el a füle mellett a lány korábbi szavait, de a konyhában pepecselve időt hagyott magának ahhoz, hogy megrágja őket - Hogy képzelted el, hogy még három évig vagy akármeddig mindannyian ott fogunk élni egy házban, mint egy boldog család, utána pedig elmész vele? Vagy szerinted várni fog rád? Megosztok veled egy titkot a férfiakról - mély levegőt vesz -: senkire sem várunk éveket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845949#post845949][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 22:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845951#post845951][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 02:02[/b][/url]

Márpedig alszik. Két napja először úgy, hogy a takarója alatt nem vacog a ház hűvösségétől és a kanapé rugói nem vágnak a derekába. Mi több, ma éjjel az egyik lábát ki is dogta a pléd alól, amikor a kanapé lobogó tüze mellett melege lett, így most is ugyanabban a pózban fekszik a hátán, az egyik karját a párnája és a tarkója alá nyomva. Nehezen aludt el, miután Adél felvonszolta magát az emeletre és ő belediktálta a gyógyszert, még hosszú órákon át bolyongott a házban mezítláb, jobb híján a szekrényekben kutatva. Több, mint két napja nem ivott semmit, a türelmét pedig egyre biztosabban kezdi elveszteni. Az ébren töltött perceiben szinte folyamatosan matat valamivel: fel-alá járkál, az ajkait rágja vagy a pulóverének madzagját piszkálgatja. Ajtókat nyit ki, a székek tetejére áll, hogy végigtapogassa a konyhaszekrény üres tetejét, tegnap még két villanykörtét is kicserélt a használatlan tárolóban, hogy lefoglalja magát.
A lány hangjára ébred egy aprü rezzenéssel. Megmozgatja a nyakát a párnán, a fejét oldalra döntve nyúl le a szőnyeg felé, hogy felvegye a mobilját és megnézze az időt rajta.
   -  Hmmm? Az... az nem lenne rossz.
A telefon természetesen lemerült, mert baszott töltőre tenni. A használhatatlan vackot visszaejti a szőnyegre, ülő helyzetbe húzza magát a kanapén. A tegnapihoz hasonló, sötétszörke pólóban és ugyanilyen melegítőben aludt - ma éjjel végre pulóver nélkül -, jelenleg mindkettő gyűrött rajta, mint ő maga.
   -  Jobban vagy? Már nem nézel ki szarul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845953#post845953][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 02:34[/b][/url]

Arrébbrántja a takarója szélét, hogy a lány is leülhessen a kanapéra, eztán pedig ő is a tenyerei közé veszi a bögréjét. Közelebb emeli az arcához, nyomban érzi a túlságosan kesernyés, savas illatot, ami a gőzzel együtt száll fölfelé. Ám akadékoskodás nélkül iszik vele, mielőtt dünnyögne valamit köszönetképp. A kanapé felé bámul, így csak a szeme sarkából látja a jelenetet, amikor adél buborékot csuklik a levegőbe. Szusszanva röhög bele a teájába.
Bájos.
   -  Alig várom, hogy végre lássam ezt a kultúra bölcsőjét - nyammog a keserű teán, ami tényleg kurvára szar, a bögrát pedig leereszti az ölébe. A derekát a támlának nyomott párnához döntve fordul szembe a lánnyal a kanapén - Már ha túléljük a mai napot. Volt dolgom terapeutákkal bőven, de azt el se tudom képzelni, ez mit tartogat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845993#post845993][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 23:23[/b][/url]

Ha nem muszáj, ő sem inná meg ezt a borzalmasra sikerült, csersavas teát, ám nem mond semmit. Legyenek bármilyen kapcsolatban, nem állat ő, hogy ébredés után az első interakciójuk rögtön nyávogás legyen, amikor a lány egyenesen ágyba hozta a bögréjét. Ám inkább arra használja, hogy a kezeit melengesse.
   -  Miért hazudnánk neki? - vonja össze a szemöldökét őszinte értetlenséggel - Semmi okunk sincs rá. Elmondjuk, hogy mi szar és miért, ezen nem kell játszmázni most szerintem. Mi a legrosszabb, amit tehet? Igazat ad valamelyikünknek? Akkor legalább tudunk majd mi miatt ordibálni a maradék két hétben, ha már a tévé szar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845995#post845995][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 23:45[/b][/url]

   -  Ja, hogy... úgy.
Most érti csak meg, rzt az arckifejezése is elárulja: először bizalmatlanul értetlen, majd mintha csak megvilágosult volna, emelkedik meg a szemöldöke, majd billen a feje apró bólintásra. Ő eddig csak gyógyítói közegben találkozott terapeutákkal: amikor gyerek volt, először az ikrek születését, majd a szülei elvesztését követően, majd pedig a börtönben, hogy könnyebben feldolgozza a magányt. Egyik esetben sem merült fel, hogy a titoktartás kárt szenvedne, hiszen egyik pszichológusnak sem származott volna előnye abból, ha bárkinek továbbadja a gyermek- és huszonéves William panaszkodását.
Ám ezt most tényleg Andrássy küldte - mint pedig olyanból, minden kitelik.
   -  Jeeeeez, rendben van már, nem fogok rámászni. Tudod - az egyik kezét felemeli a bögréről, hogy tenyérrel maga felé tartva felmutassa - házas ember vagyok, ha elfelejtetted volna.
Még. Furcsa - már épp kezdte megszokni, na nem mintha bármit jelentett volna ez a titulus az életében eddig. A bögrét leteszi maga mellé a huzattal fedett karfára, feljebb ül.
   - De ha így állunk, akkor nem ártana megbeszélni, mivel kapcsolatban mi a hivatalos felállás. Szonja, Jean-Paul, Jeremy, Júlia. Mit akarod, hogy tudjanak? Nekem teljesen mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846022#post846022][b]William Martin Krise - 2022.04.25. 23:25[/b][/url]

Lassan pislog, a tekintete a lány két szeme között járkál, miközben ő beszél. William sosem becsülte túl sokra az igazmondást. Ha Adél hazudni szeretne, hazudni fognak, még ha őt személyesen nem is érheti kár amiatt, ha kitudódik Adél gyereke apjának kiléte, vagy pedig bármi a szeretőkkel kapcsolatban. Ő nyíltan tett mindent és mint Adél, mint Magda vagy a nagyanyja, mint pedig akár Amália is tisztában lehetett vele, hogy Júlia az életének része. Minden mást letagadhat, ebből pedig, lehet, pozitívan jönne ki. Eredetileg ilyesmit tervezett: nyíltan asztalt borítani, hogy kétség se férjen hozzá, hogy Adélnak és neki semmi keresnivalója sincs egymás mellett. A fattyú kölyök, a szeretők, a fizikai erőszak és az állandó hazugságok lehet bőven elegek lennének hozzá, hogy a terapeuta is kimondja: itt nincs mit tenni.
Ez azonban olyasmi, amit Adél nem moshatna le magáról, ő pedig... nem igazán sajnálja, de nem tehet róla, hogy egyfajta bajtársiasságot érez vele szemben. A régi szép idők emlékére igazán megtehet még érte annyit, hogy asszisztál a társadalmi státuszának megóvásában. A többi pedig már úgyis eldöntetett.
   -  Akkor a hazugságokra - veszi fel és emeli meg a bögéjét felé.

A szellő megrezgeti a nedves faleveleket a vízen, azok kis csónakokként siklanak tovább az aszfaltozott út melletti árokban. A cipőik alatt kavicsok ropognak, a falu felől piruló föld és füst szagát hordja a párás levegő, lassan egy hete pedig először a nap is kisütött a Bükk fölött.
   -  Szóval... ez mehetett volna szarabbul is.
Nem beszéltek azóta, hogy őgy tíz perccel korábban elhagyták a házat. Rövid ideig egy sáros ösvényen vezetett az útjuk, aztán kanyarodtak rá az útra, ami a térképek szerint a faluba vezet. Neki jól esik a csönd a másfér órás beszélgetést követően, ami, ahogy az sejthető volt, leginkább Adél és a terapeuta között zajlott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846030#post846030][b]William Martin Krise - 2022.04.26. 21:36[/b][/url]

Kénytelen volt megtörni a csöndet. Nem bírta volna tovább. a feszengése akkor kezdődött, amikor a téma Adél halott gyereke felé terelődött, ami a hivatalos álláspont szerint ráadásul az ő közös halott gyerekük. Szerencsére Édua nem feszegette túlságosan sokat, ő mit gondol vagy mit érez, így a háttérben maradhatott, amíg Adél érzéseit boncolgatták.
Rég érezte magát annyira kényelmetlenül, mint pár órával korábban a kanapén a felesége mellett ülve. Kínjában lesütött szemmel babrált az ujjaival, azt pedig már végképp nem tudta, mit tegyen. Ha Adél tényleg a felesége lenne és tényleg osztoznának a gyászban, magától értetődő lett volna, hogy közelebb húzódik hozzá vagy a karjaiba veszi őt. Így azonban csak a kezét fogta meg egy idő után, amikor látta, hogy a lány kezdi elveszteni a viselkedése felett az irányítást, hogy lehiggassza őt. És abban már egyáltalán nem biztos, hogy a velük szemben ülő véla mit vont le ebből, vagy, hogy átlátott-e a színjátékon.
   -  Fel fogja - válaszol, kimondva azt, amiben mindketten biztosak lehetnek: a beszélgetéseknek visszatérő szereplője lesz a gyerek - Hacsak nem borítasz rá valait szaftosabbat vagy súlyosabbat, amire koncentrálhat. De anélkül, hogy túl sokba beavatnád, hát...
A tekintete végigjár az út szélén sorakozó házakon. ÁLos lakóházak, buszmegálló, távolabb templomtorony, ha pedig elpillant, akkor...
   -  Akarsz kocsmázni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846043#post846043][b]William Martin Krise - 2022.04.27. 18:39[/b][/url]

Zsebre tett kézzel felszusszan, miközben tovább lép az út szélén. Egyszerre szórakoztatja is Adél ellenálló hevessége, hiszen most nem ellene, hanem valaki más ellen irányul; másrészt azonban irritálja is a vergődés. Ő éveket töltött pszichológusok társaságában, így tudja, hogy kár ellenállni, hosszabb távon tökön szúrod magad vele, rövidtávon pedig csak hülyének fognak nézni. De Adél is megtanulja majd ezt.
A felesége belé karol, ő kicsit kihúzza magát, így indulnak tovább arra, amerre a vidéken árulkodó borsodis napernyők meredeznek a távolban egy tömörfa kerítés mögötti hátsókertben. Nincs sok tapasztalata a bogolyfalván kívüli Magyarországgal kapcsolatban, de azt már tudja, hogy a borsodis- coca colás- és arany ászokos ernyőcskék és táblák rendszerint késdobálókat jeleznek. Olyan ez, mint a gyógyszertárak világító zöld keresztje. Csak itt be is lehet baszni.
   -  Különben azokból, amiket elmondtál - tereli vissza a témát szelíden, illetve elfelé a saját alkoholproblémájáról - mennyi volt igaz és mi a színjáték?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846078#post846078][b]William Martin Krise - 2022.04.30. 23:32[/b][/url]

A lánnyal az oldalán élesen elütnek a magyarországi vidéki falu környezetétől. Mindketten túlságosan jól öltözöttek, különösen Adél, így az alacsony házak előtt söprögető és virágokat gondozó öregasszonyok azonnal pesti turistának kategorizálják őket. Most először tűnnek talán valójában házasnak; bár a lány fiatal arca megemel pár szemöldököt az útjuk során.
   -  Senki sem mondta, hogy egyszerű lesz - válaszol végül oldalvást pillantva a lányra -. Most úgy érzed, hogy sosem fog elmúlni és mindig ugyanígy fogsz érezni, de hidd el, hamarabb vége lesz, mint hogy észrevennéd. Ez egy szar helyzet.
Tudja, hogy a szavai üres baromságként hangozhatnak, hiszen honnan tudhatná ő, egy  kívülálló férfi, hogy min megy keresztül Adél? Ezért sem szólt közbe a terápia során, pedig megtehette volna. Számtalanszor látta már kívülről a folyamatot, végigasszisztálta a gyászt és néhányszor ott volt akkor is, amikor a veszteséget felváltottaaz öröm. Azonban, a súlyos igazság, hogy... ez közel sem mindig történik így. Nem minden alagút túloldalán süt a nap és nem minden történet fejeződik be boldog gyerekkacajjal. Ennek ellenére, ahogy néhány pillanatig nézi a lány keserű arcát és hallja a szakadozott lélegzetet, csak azt tudja mondani, amit mindig korábban:
   -  Majd a következő mindent megold. Nincs oka, hogy legközelebb ne jöjjön össze, ha tényleg ezt akarod. Ha meg nem, akkor pedig csak el fog múlni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846087#post846087][b]William Martin Krise - 2022.05.01. 23:57[/b][/url]

Hallgatja a lány szavait, nem akar közbeszólni. Minek is, élvezi, hogy beszél és nem csak a saját gondolatai visszhangoznak az agyában. Az ég felé pillant, behunyja a szemét, élvezi a napfény melegét és a lány érintését a karján. Az ő lelkében nem él Adél lánya, a legközelebbi kapcsolata addig tartott a kislánnyal, amíg az apró urnát a kabátja zsebében hazavitte. Ki tudja, hogy alakult volna az életük, ha megszülethetett volna - akkor már velük lenne, ő névlegesen nevelőapja lenne az idegen gyereknek, lehet meg is kedvelte volna a kölyköt azóta. A saját fia pedig idén kezdené az iskolát...
És ez olyasmi, amire nem akar gondolni.
   -  Majd legközelebb - egyez bele egyszerűen.

A lány nekidől a mellette lévő székről, ő belekuncog a poharába, a közelebbi kezével átkarolja a derekát, hogy maga mellett tartsa őt. A pálinkák mellé ő stratégiailag fröccsöt kért kísérőnek, így azt üríti ki a műanyag pohárból addig, amíg a lány beszédbe elegyedik a kocsma krémjével. Amikor beléptek, megfagyott a levegő egy pillanatra, hiszen élesen elütöttek az átlagos vendégkörtől, ám ahogy a pénz a pultra került, a légkör is megenyhült egy pillanat alatt.
Kibaszott ügyes színész a lány. Ez ismét elvarázsolja egy pillanatra, mint mindig, ha közönség előtt kell szerepelniük. A keze ami eddig kényelmesen pinet a lány oldalán, most besiklik az anyag és a bőr közé, a hasára simul.
   -  Mit tehetünk, hát ha nem tudtunk várni? - bizonygatja ő is nem teljesen természetes, de könnyed vigyorral, leteszi az üres poharat és az újabb, kitöltött pálinka után nyúl - Csak nézzetek rá, bele kell halni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846089#post846089][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 00:50[/b][/url]

A csókra vigyorogva harap az ajkába, összeszorítja a szemét, az ujjai a pohár száján köröznek. Hagyja, hogy a könnyedség magával ragadja őt. Nem gondolkodik azon, hogy a házasságuk hazugság, hiszen az, ahogy a lány hozzádől, ő pedig átkarolja őt, nem az. Sem pedig a bőrének érintése az ujjai alatt, sem pedig az, ahogy az arcát a lány hajának dönti. Akkor emeli fel a fejét ismét, amikor Adél kihúzza magát, bár nem távolodik el tőle.
   -  Ha láttátok volna... - egyezik bele ő is. Megemeli a poharát, egy hajtással eltünteti a pálinkát, ami már nem kényszeríti köhögésre, csak fintorgásra - néha azóta is álmodok róla.
Az igazmondást sosem értékelte túl: könnyen megy bele a színjátékba, még akkor is, ha annak csak egy része az. Adél tényleg gyünyörű volt akkor, ő pedig tényleg az emlékezetébe véste, hogy aztán időről időre elővegye az emléket.
   -  Szerintem most már nem kér többet - vág közbe, ám kissé késve, így Adél már lehajtja a következő adagot - Most nézd meg, méga végén kézben vihetem haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846108#post846108][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 18:38[/b][/url]

Az ujjai megmozdulnak adél pulóverének takarásában. Lejjebb kúsznak, először csak érintik a nadrág derekénak peremét, majd benyomulnak alá. Épp hogy érintőlegesen, épp csak jelzésként, épp csak annyira, hogy érezze a csipkebugyi anyagát, és ez eszébe juttassa, hogy minden fogcsikorgató elmebetegsége ellenére Adél mennyire vonzó lány. Négy pálinka és két fröccs mélyen pedig az sem zavarná, hogy nézik, még egy pillanatra el is felejti ezt - egész addig, amíg az egyik falusi explicit rá nem szól.
Hirtelen levegővétellel rázza fel magát. Visszahúzza a kezét, a felső fölé teszi inkább ismét, miközben Adél hozzádől. A másik keze arrébbsöpri a lány haját a nyakáról. Ezt a néhány pillanatot használja ki, hogy összekaparja magát és lezázza a ködöt, ami a gondolatait nehezíti el.
   -  Három évet laktam a Mecsekben - válaszol diplomatikusan. Az, hogy börtönben volt a hegylánc gyomrában, már túl sok információ lenne a helyieknek. Eleve kimondhatatlanul élvezi, hogy a muglik közül senki sem ismeri fel a rúnázott karkötőt - még szerencse, különben sosem ismerem meg ezt a lányt.
Miért mond iyleneket? Nem tudja, nem számít - de jól esik a súlytalan és komolytalan hízelgés és a már-már flört. Tudja, hogy mindez hová fog vezetni, valahol pedig azt is, hogy most kellene ezt abbahagyniuk. Válófélben vannak, emlékezteti magát rá.
Majd arra, hogy ez eddig sem érdekelte igazán.
A poharat a lány látóterébe tolja.
   -  Lassan menni kéne, Cielito. Még dolgom van veled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846112#post846112][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 23:30[/b][/url]

A délután pedig ázott fenyőgyanta-illattá homályosul.

A tenyerével az ajtó melletti falnak támaszkodva rúgja le a sártól ragacsos cipőjét. A keze koszos- véses maszatot hagy maga után a festéken, ahogy lejjebb csúszik, amíg ő lehajol, hogy lesöpörje az odaragadt pitypang-levelet a nadrágja száráról. Nem emlékszik már, mikor horzsolta le a tenyerét, csak azt, hogy amikor egyszer a lányt maga felé fordította, az ujjaival pedig megemelte az állát, már ilyen volt. Tudja, mert nyomot hagyott a fejét bőrön vele, majd a lány bugyiján is, ami...
Kiegyenesedik, még mindig a falnak támaszkodva. Összevont szemöldökkel nyúl a kabátja zsebébe, kihúzza onnan a vékonyka anyagot. Pajzán, bár még mindig ködös vigyor kúszik az arcára, a cipője mellé ejti a ruhadarabot, végül pedig ellöki magát a faltól és ő is beljebb indul arra, amerre a kanapé ruhóinak nyikkanását hallotta.
Lerázza a kabátját a válláról, azt is a szőnyegre dobja. Leül a kanapé szélére, majd rögtön onnan négykézláb fordulva mászik közelebb a kinyújtott kezek felé. A térde szétválasztja a lány combjait, a karja elhaladában először a csípőjét majd a bordájának vonalát érinti, végül megállapodik Adél arca mellett, ahogy ő kényelmesen elhelyezkedik.
   -  Kibaszott kurvára vicces vagy részegen - vigyorog le rá, közelebb hajol, belecsókol a nyak ívébe.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846114#post846114][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 00:40[/b][/url]

A tenyeréről az alkarjára ereszkedik, a csípőjét a lány combja támasztja. A homloka a kanapé anyagához ér, egyelőre nem emeli fel a fejét, élvezi a közelséget, a lány emelkedő mellkasát maga alatt, a gyantaillatot a hajában. Beleszusszan a harapásba.
A jobb válla a kanapét éri, az oldalára gördül, úgy mászik le a lányról, de ugyanazzal a mozdulattal magával szembe is fordítja őt. A keze Adél oldalán pihen tovább, a másik karját a saját feje alá húzza.
   -  Aha, hogyne - vigyorog vele szembe. A keze lecsúszik a combjára, hogy felhúzza azt a csípőjére - Azt mondd meg nekem, hogy lettél ilyen kis mocskos dög? Mit szólna ehhez az anyád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846134#post846134][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 20:13[/b][/url]

Álmos. Az agya még mindig zsong, így nem érzi a lakás kellemes melegségét, csak azt, hogy ha most behunyná a szemét, azonnal elaludna, hallgatva az ablakon túl összegubancolódó faágak zaját. Amikor Adél fölé mászik, ő is feljebb küzdi magát a kanapén, a feje alá húzza az egyik díszpárnát, onnan néz fel a lányra. A kezeit a lány csípőjére teszi belemarkol, az egyik csak akkor csúszik feljebb az oldalán, amikor Adél lehajol. Vigyorogva fogadja a csókokat, játékosak és komolytalanok, már nem olyan követelőzőek, mint nem annyira rég az erdőben. A keze megkeresi az utat a lány felsője alá, úgy kúszik a hátára. Szorosan öleli magához, a fejét a vállába fúrja, talán az ismeretségük óta most először.
   -  Akkor Amália kezdhetett volna ezzel is - dünnyögi bele a bőrébe fáradtan - Mert az Adél mennyire jó feleség, mennyire illedelmes, mennyire tanult és kedves. Mennyire kurva jó anya lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846136#post846136][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 23:43[/b][/url]

Sehol máshol nem kell lennie, senki sem várja, semmi miatt nem kell aggódnia, csak behunynia a szemét és hallgatni a gondolatai lusta zúgását. A keze lassan mozdul először lejjebb, majd feljebb a lány hátán, kitapintja a lapockáját, az inakat és az izmokat a ruha alatt, érzi a légzését, amivel a mellkasa a sajátjához simul.
Mindig igényelte a közelséget és az érintést, Júliához is ez vonzotta inkább, mint maga a szex. Az sem rossz, de a három év börtön a fél életének hányattatását követően csak azt akarta, hogy valaki átölelje őt. Hogy a haját piszkálgassák, hogy a konyhapultra üljenek, amíg ő rántottát csinál, hogy másnak a kulcsa is megzörrenjen a zárban, amikor otthon van. És teljesen mindegy volt neki, hogy ki veszi fel ezt a szerepet, bár naivan azt a fantáziát kergette, hogy egyszer a felesége lesz az.
   -  Nagyon, nagyon hülye vagy - Az a keze, ami a felső fölött maradt, megmarkolja, meggyűri az anyagot, ő behunyt szemmel suttog vissza, az arcán melankólikus mosollyal - De ha szeretnél játszani... akkor szeretlek téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846138#post846138][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 00:44[/b][/url]

Három nappal ezelőtt a konyha egyik, addig lezártnak hitt szekrénye teljesen megmagyarázhatatlan módon reggelre nyitva várta őket. Tudta, kizárt, hogy egy ekkora és ennyire ízlésesen berendezett gyaraló kúriában ne bújjon meg pár üveg alkohol; és lám. Azóta a napjai könnyedebben telnek, a kényszerű nászútjuk pedig egyáltalán nem tűnik annyira borzalmasnak, mint amikor az autó bepárásodott ablakán át először felpillantott a ház homlokzatára. Sőt.
   -  Nem igazán.
Rekedten válaszol anélkül, hogy kinyitná a szemét. Közelebb vonja magához a lány meztelen testét a rendetlenre gyűrt lepedőn, megnyalja az alsó ajkát, a vállai megfeszülnek a visszafojtott nyújtózkodásban. Elmosolyodik, a szája szélét a hosszú hajszálak csiklandozzák.
Valami más. Mármint az, ami köztük történik. Egyikük bőrét sem csíkozzák véres karmolásnyomok, a lány nyakán nem vöröslenek az ujjai nyomai, a teste pedig zsibbad és fáj, de nem úgy, mint általában. Ő képtelen eldönteni, hogy gyűlöli vagy imádja-e ezt a változást, de most élvezi, hogy más. Nem akar gondolkodni. Minden, amit korábban a lánnyal tett, azt William Martin Krise tette és az ő állatias ösztönei - de ő most valaki egészen más. Valaki, aki ezen a birtokon született és maga után fogja hagyni akkor, amikor becsukódik a kapu mögötte, mindennel együtt, ami történt.
   -  De ha nagyon szépen megkérsz... esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846153#post846153][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 21:38[/b][/url]

Álmosan megvakarja a tarkóját, majd fél karját a feje alatti párna alá gyűri. A másik a lány oldalán marad akkor is, amikor az elkezd felfelé mászni mellette; ő vigyorogva harap az ajkába. Adél ajkainak érintése a nyakán szisszenő röhögésre kényszeríti, ekkor emeli fel a kezeit, hogy a lányt a vállainál fogva gyengéden eltolja magától.
   -  Szerintem kicsit össze vagy zavarodva azzal kapcsolatban, ki a feleség.
Az egyik könyökére támaszkodik fel, a másik kezével közelebb vonja a lány arcát, hogy futólag megcsókolja őt, utána fordul az oldalára és kászálódik ki az ágyból. Születése óda hűvös helyeken élt, így a feleségével ellentétben ő sosem alszik el meztelenül, legalább egy alsógatyát mindig magára rángat, ahogy azt tegnap éjjel is tette. Így abban ül az ágy szélére, a lábait a puha szőnyegre lógatva. A keze azonnal, mint minden reggel, megszokásból az éjjeli szekrényen hagyott telefon után nyúl, hogy egyetlen pillantást vessen a kijelzőre, majd szusszanva dobja le maga mellé a lepedőre. Megvakarja a tarkóját, összekuszálódott hajába túr, visszapillant a lány felé.
   -  Komolyan mondod, hogy nincs mobilod?