Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842755#post842755][b]William Martin Krise - 2022.01.25. 22:34[/b][/url]

Felhorkant a válaszra, a szemét csak akkor nyitja ki ismét, amikor hallja, hogy a lány közelebb sétál hozzá. Még akkor sem mozdul azonban, csak figyeli, ahogy az megigazítja az apró, olvasó hópihékkel pettyezett gallért, majd az arcára simít. Egy momentumra elönti az állatias indulat, takarodj innen, förmedne rá legszívesebben, ám az érzelem ahogy jött, olyan gyorsan elenyészik, csak az arcának egy rándulását hagyva maga után.  
Nem akarja, hogy itt legyen. Mi több, ő sem szeretne, de ha már muszáj, Júlia az egyike azon keveseknek, akit nem akar látni most. Biztos benne, hogy Adél kicsinyes bosszúvágyból hívta meg a lányt - hiszen mi másért tette volna -, a menyasszonya elvégre semmit sem szeretne jobban, mint őt vergődve látni.
Hát bassza meg magát, nem fogja önként megadni neki ezt az élvezetet.
   -  Ühümmmm... - összeszorított szájjal bólint egyet, kinyúl, hogy a derekánál fogva közelebb vonja magához a lányt. A szál még mindig áthűlt hüvelyk- ás mutatóujja között függ - Júlia. Kérdeznem kell valami fontosat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842764#post842764][b]William Martin Krise - 2022.01.25. 23:08[/b][/url]

A mozdulat amellett, hogy meg szerette volna érinteni őt, hátsó szándékot is hordoz: nem akarja, hogy a lány láthassa az arcát. Bár nem annyival magasabb nála, mint Adélnál, így is fölé tornyosulva, hacsak Júlia nem töri ki a saját nyakát, nem nézhet a szemébe. Ő így anélkül pisloghat párat és fojthatja vissza mindent, amit kénytelen, hogy ennek bárki a tanúja lenne.
   -  Ki az a Jeremy? - kérdi végül, a lány válaszát elengedve a füle mellett. Tudja, hogy Adél hívta meg, ezt a kérdést még napokkal a korábban egy vacsora alatt tisztázták. Azonban... azonban a férfi névre, amivel Júliáét összekapcsolták, sem akkor, sem pedig később nem kérdezett rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842771#post842771][b]William Martin Krise - 2022.01.25. 23:24[/b][/url]

Ki az a Jeremy?
A kezei feljebb csúsznak, a lányt a vállánál fogja tolja távolabb magától, hogy most ő legyen az, aki a szemébe néz. A mozdulata nem durva, csak épp határozott, az arckifejezése sötét, azonban közel sem annyira, mint amit Júlia már többször látott tőle. Egy pillanat alatt ismét felrántja magát az értetlenkedésen, nem hiszi el, hogy a lánynak tényleg nehezére esik beazonosítani a nevet.
A kezei a vállán nyugszanak továbbra is, a cigaretta azonban a hóba esik az ujjai közül.
   -  Jeremy. David. Akivel jöttél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842779#post842779][b]William Martin Krise - 2022.01.25. 23:46[/b][/url]

A hópelyhek lomhán szállingóznak körülöttük, távolabbról hallja a zenét, a nevetést, ő azonban elszánt komorsággal néz hol az egyik, hol a másik szemébe, mintha ebből igyekezné kiolvasni a hazugságot. Ha kívülről nézné magát, felfogná, mennyire bizarr féltékenységi rohamot rendeznie a saját esküvőjén. És mégis. Az ujjai pár pillanat erejéig erősebben szorítanak a lány vállára, míg az beszél - azonban a szavaival úgy lazulnak el, hogy végül súlytalanul hulljanak le mellé.
   -  Ohh.. semmi, csak...
Elhajol a lány mellett, hogy fölvegye a hóból az elejtett szálat, amit ezen a ponton talán csak megszokásból tart az ujjai közt. Ismét felegyenesedik, most már nem dől ismét a falhoz, de óvatosan elpillant amentén a készülődő embercsoportra.
   -  Csak örülök, hogy itt vagy. Ennyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842783#post842783][b]William Martin Krise - 2022.01.26. 00:21[/b][/url]

Júlia kiveszi a kezéből a szálat, általános esetben végtelenül felerelné magát ezen, nem gyerek, hogy anyáskodjanak felette. Azonban tényleg nem dohányzik és biztos is benne, hogy elhányná magát, ha beleszívna a szagából ítélve jócskán extrával kitömött cigarettába.
Hosszú másodpercekig nézi az üvegcsét. Zöldesszürke szemei hol arra, hol a lányra fordulnak.
   -  Te... te hol szerezted ezt? - egészen lehalkítja a hangját, ismét paranoiásan elpillant a távolabbi násznép felé - Tudod mit? Ne is... nem is... - ismét a lány karja után nyúl, most azonban már jóval gyengébben húzza vissza a fal takarásába maga mellé anélkül, hogy az orra esne a tűsarkúban - Adsz belőle? Kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842789#post842789][b]William Martin Krise - 2022.01.26. 00:57[/b][/url]

Fiatalabb korában, még a börtön, a kísérletek, az elszigeteltség és a kolóniák előtt ő is élt. Az üvegcse tartalma tehát, bér épp csak a részleteit látja, számára is azonnal felismerhető, a vérnyomása pedig érzi, hogy pusztán ettől emelkedni kezd. Az ő mérge az alkohol azonban, és szinte sosem él ilyesmivel, nincs szüksége rá. Nem kellene. Nem is igazán szabadna.
Ám most, a Machay-birtok falának árnyékában, a délelőtti hóesésben és órákra attól, hogy megnősüljön, úgy dönt, hogy ezzel nem fog törődni. Izgatott vigyorral harapja be az ajkát, majd hunyja be a szemét - és ha a lány most játszadozni kezd vele, az is biztos, hogy ököllel fogja kiverni a fogait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842792#post842792][b]William Martin Krise - 2022.01.26. 01:31[/b][/url]

Ahogy behunyja a szemét, ezáltal egyedül marad a sötétben, elfogja az a kényelmetlen érzés, ami Júliával kapcsolatban már számtalanszor: egyáltalán nem bízik ebben az abrazív dögben. Teljesen odáig van érte, a lány pedig már hónapokkal ezelőtt kognitív térdre kényszerítette, bizalmat azonban nem táplál felé. A játszadozásaik során ő az, aki fájdalmat okoz, azonban azzal is tisztában van, hogy Júlia is probléma nélkül mélyesztené belé a fogait, ha azt szeretné.
Ahogy az ujjak a bőréhez érnek, ő először megrezzen de hagyja, hogy mozdítsák. Érzi a közelséget a lány lélegzetét, a csók melegét, majd valami szokatlanul édes, mégis csípős ízt. Idegen, mégis annyire ismerős.
Egyenletes, bár felületes légzése egy hirtelen levegővétellel szakad meg, az egyik keze a lány derekára, a másik a tarkójára siklik, úgy húzza még közelebb, éhesen viszonozva a csókot és megakadályozva, hogy Júlia elengedhesse őt. Semmi másra sincs szüksége - egyszerre ez az, ami eluralkodik az agyán, fekete voidba szívva minden mást, ami eddig foglalkoztatta. Az esküvő, a tömeg, Adél, Jeremy, a testvérei, akik szintén megjelentek ma, minden lefolyik egy eddig láthatatlan lefolyón, hogy semmi más ne maradjon, csak ő, a saját szívverése és a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842820#post842820][b]William Martin Krise - 2022.01.26. 18:53[/b][/url]

Mintha víz alól bukkanna elő, olyan érzés, ahogy ismét levegőt kap. Eddig nem is volt tudatában a szorításnak a mellkasában és a feszültségnek az izmaiban, ami egyszerre feloldódik, akár a cukor. Melegség járja át, de nem csak a testét, hanem az agyát is, már nem érzi a hűvös levegőt és a hópelyheket a szemháján, sem pedig az ujjai reszketését. A jelenség ismerős, az alkohol is ezt teszi vele, súlytalanná változtatja a gondolatait és őt is.
Ami azonban a legédesebb, hogy a passzív, mindig a gondolatai között matató dühe is elpárolgott. Amikor Júlia a kajába kap, benne nem ébred fel az ösztön, hogy torkon ragadja őt, sem pedig, hogy a fogait belemélyessze a bőrébe. Nem lát vérfoltokat maga előtt, nem hallja a csontok roppanását, amikor pedig a lány eltávolodik tőle, ő nem rántja vissza akarattal.
Felgyorsult lélegzete párájába nevet bele, kurtán és elhalóan, a szájában még mindig a méz ízével ereszti le a kezeit a lányról, hogy elengedje őt. Kitágult pupillái nem reagálnak a vékony hórétegről visszaverődő fényre.
   -  I love you.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842839#post842839][b]William Martin Krise - 2022.01.26. 22:37[/b][/url]

Az ujjai, amik eddig zsibbadtak és reszkettek, már bizseregnek az endorfintól és attól, hogy a vérkeringés újraindul bennük. Rég érezte magát ennyire könnyednek és gondtalannak. Az arca egészen ellazul, ahogy pedig Júlia mellé lép és dől a falhoz, ő vigyorogva fordítja a fejét az ég felé. Hasonlít ahhoz, mintha részeg lenne, de mégsem, a koordinációja ugyanis nem változott, a kép nem folyik, a beszéde nem bukdácsolna, ha kinyitná a száját. Csak a düh, a szorongás és a féltékenysége párologtak el, kellemesen zsibbasztó izgalmat hagyva maguk helyén.
   -  Honnan tudjam - sóhajtja a hópihék felé. Szőke, magas, nem érdekli, akárki lehet, ő pedig nem fogja a gondolatait megzabolázni, hogy ténylegesen koncentráljon a kérdésre - Júlia, miért nem jössz inkább hozzám te, már úgyis itt van mindenki. Megkaphatod a házat, ha akarod, vagy valami, tök jó lenne, bízz bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842845#post842845][b]William Martin Krise - 2022.01.26. 23:19[/b][/url]

Ő is a lány felé fordítja az arcát, ami még mindig derűs, a szeméből pedig hiányzik az a megmagyarázhatatlan, állatias fény, ami William-et azzá teszi, ami. Az aljába harap, jókedvűen a vállával lök egyet a lányon, mielőtt ellökné magát a faltól.
   -  Nekem mindenhogy megfelelsz, Poppyseed, a többit pedig épp leszarom. Majd ha elválok Adéltől. Majd akkor.
A szavai súlytalanok, ahogy a hangulata is, oldalra sandít a saját vállára, egy kurta nevetéssel söpri le a rárakódott hópelyheket. Majd utána a kezére, amit felemel magával szemben; egyszer kiegyenesíti és behajlítja az ujjait. Futni szeretne. Sétálni szeretne. Nem is - mégis futni. Levenni a ruháit és belemerülni a hártyásra fagyott tóba. Rövid ideig benntartja a levegőt, hirtelen fújja ki, ahogy a kezei visszaesnek mellé, úgy fordítja a tekintetét ismét a lányra.
   -  Megígérem - mit is? . Közelebb lép, az arcát a két tenyere közé véve csókolja meg, még akkor is érezni a vigyorát - De most megyek és elveszem a csajt. Te meg... vegyülj el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843049#post843049][b]William Martin Krise - 2022.02.01. 17:06[/b][/url]

Összességében, volt már rosszabb napja is ennél.
Talán a por teszi, talán az alkohol, amit nagyjából másfél órája már AZ ASSZONY engedélyével ihat is, talán az, hogy a vacsora utáni közvetlen forgatagban megtalálta Júliát némi idegnyugtatásért, de egész jól érzi magát. Bizonyára részben Adélnak köszönheti ezt, aki villámhárítóként áll közte és a csőcselék között, azok a válogatott személyek pedig, akik átjuthatnak ezen a pajzson, valójában egész szórakoztatóak. Talán ő reagálta túl ezt az egészet, talán mégis működni fog ez az egész - még az is lehet, egyszer megkedveli et az undorító kis kurvát, aki már megint józanító szerrel oldotta fel a martiniját, hogy szakadna most már ketté a nyomorult.
Alig észrevehetően elfintorodva teszi le a poharat maga mellé az asztalra. Épp eléggé gyakorlott alkoholista hozzá, hogy felismerje az édeskés utóízt, illetve azt, hogy az épp jókedvűen tompa feje riasztó sebességgel tisztulni kezd. Adél karja leválik az övéről, ahogy a lány diplomatikusan francia nyelvre váltva kezd el beszélgetni a körülötte állókkal, ő pedig kihasználja a pillanatot a távozásra.
Most, vagy soha.
A nagybátyja felkészítette egy-két gyakorlati fogással ma reggel, így ahogy szinte észrevétlenül ellép a lánytól, az asztalról egy barackformájú süteményt is elemel, azt fogva indul el a terem peremén végiglavírozva az egyik tágasra nyitott, seggig feldíszített ajtó felé. Mert nyilvénvalóan senki sem tartóztat fel egy férfit, aki sütibarackkal sétál, de még kevesebben állítják meg, hogy megszorongassák a kezét. Az utóbbiból kezd egyre határozottabban elege lenni.
A lámpásokkal megvilágított, kertbe torkolló, tágas teraszon csak páran álldogálnak, bár a mágia felmelegíti a levegőt, épp csak annyira, hogy kellemesen üdítő - és bosszantóan józanító - maradjon. Ő a korlátig sétál, a barackos süteményre ragadt szalvétadarabkákat szedegetve támaszkodik csípővel a korlátnak, épp beleharapna, amikor. Rum.
   - Téged meg ki a kurva anyám hívott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843053#post843053][b]William Martin Krise - 2022.02.01. 21:02[/b][/url]

A megütközöttség és egyfajta keserű undor olyan egészségtelen keverékével néz rá, mint aki hirtelen nem tudja eldönteni, megüsse vagy megrázza a kezét a lehengerlő pofátlansága miatt.
A szemét az erkélyajtó felé kapja, ahol valahol távolabb Adél könnyed beszélgetésbe mélyed, majd vissza a férfire. A barackos süteményt épp nem tartó kezével meglehetősen ostobán melengeti a rumot a karján, mint egy újszülöttet.
Valaki hazudik. Esetleg mindenki hazudik - de vagy a két ribanc valamelyike, vagy ez a pöcs biztosan. Valószínűleg, ha Adél nem inverz-ginázza be korábban és ettől nem válik bántóan józanná most nem vonná le a következtetést: Júlia Jeremyvel jött. Diaboli Júliával jött. Diaboli Jeremy.
Júlia azt mondta, Jeremyt Adél hívta meg - ebben teljesen biztos, hiszen alig pár órája annak, hogy kérdőre vonta őt, a lány azonban azonnal hárított, neki pedig nem volt oka kételkedni ebben. Hiszen miért ne mondana neki igazat a lány?
Ugye?
   -  És mégis mivel szórakoztattad?
A szeme valahol már az ajtón és fényesen kivilágított ablakokon túl a vendégeken siklik végig. Tudja, hogy meg fogja keresni - és ha megtalálja, akkor addig fogja a fejét a márványpadlóhoz csapkodni, amíg ki nem köhögi az igazságot. Ahogy Diaboli az üveg felé bök, ú úgy húzza azt arrébb, majd iszik bele oda sem figyelve az egészen ösztönös mozdulatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843119#post843119][b]William Martin Krise - 2022.02.03. 20:58[/b][/url]

Miért érzi úgy mindenki, hogy ha véletlenül jobb napja van, annak a közepébe bele kell szarni? Hiszen annyira semlegesen érezte magát eddig, nem vonta uralma alá a világvége hangulat, ami a vőlegényeket általában, nem itta magát eszméletlenre, de még Adél sem rángatta az idegeit. Ha minden ugyanígy maradt volna, egész jó hangulatban ment volna aludni ma hajnalban, elkönyvelve magában, hogy tényleg nem volt mitől tartania.
Azonban történtek dolgok. Megjelentek személyek, akiket semmiképp nem akart látni, azok a személyek pedig beszélni kezdtek hozzá. Ezzel pedig elérkeztünk a jelenbe, amikor is Diaboli egy flegma kurva mozdulatával a korlátnak támaszkodik, majd az ajtón túli tömeget figyelve kinyújtja a kezét.
A napja talán első kifejezetten szerencsés pillanata, hogy a fiú láthatóan másfelé figyel. Így nem láthatja azt, ahogy a keze nyomban az üveg nyakára szorul. Azt azonban már érezni fogja, amikor az összetörik a halántékán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843158#post843158][b]William Martin Krise - 2022.02.04. 16:54[/b][/url]

Nem tudna rátapintani, mi volt a pillanat, amikor a köd ellepte az agyát. Talán nem is a szavai, még csak nem is magában a gesztus, amit tesz. Az elnyomott és figyelmen kívül hagyott feszültség azonban hamarabb átrágja magát a gátlásán, mielőtt felfogná, mit tesz. A karja izmai megfeszülnek, az üveg megemelkedik a kezében, ő pedig az állatias ösztöntől vezérelve vesz lendületet - és nagyjából akkor szólítják a nevén.
A hang, amire nem számított, épp eléggé billenti ki ahhoz, hogy hogy a mozdulatot elvétve ne a fiú halántékára sújtson le, hanem arcon vágja az üveggel, az pedig riasztóan nagy és éles szilánkokra roppan a bőrén. A puffanás, a rum padlóra fröccsenésének hangja, majd a csörömpölés már beleveszik a benti zajokba, ő pedig az aortaátvágásra tökéletesen alkalmas, törött üveg nyakát szorongatva lendíti ütésre a karját ismét.
   -  Get the fuck away from here, prick! - a hangja reszket az indulattól, érzi, ahogy a rum végigfolyik a csuklóján onnan csöpög lefelé, egy ingerült szisszenéssel hajítja az egészet a korláton át a bokrok közé. Amikor Elias közelít, ő úgy lép hátra, nem hagyja, hogy az a keze után nyúljon - vagy ha tényleg megtenné, ő nyomban lefejeli őt.
   -  Mégis ki hívta meg ezt, mi? És miért? - a kérdés már leginkább az idő közben ki tudja honnan felbukkant lányok felé szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843202#post843202][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 00:26[/b][/url]

   -  Hagyjál békén - rántja el a kezét a lány érintése elől, anélkül, hogy felé nézne. Még mindig a segítséggel - vagy anélkül, de mindenképp Adél kíséretében eltávolított Elias után bámul, meg-megrázva a csuklóját maga mellett, hogy megszabaduljon a ragacsos létől.
Gyerekkori barátom, Adél ezzel a magyarázattal zárja le az el sem kezdődött, de őket környékező vitát, ezzel egyetlen mondatban tisztázva a meghívás és az ismeretségük rejtélyét is. Minden bizonnyal higgadt körülmények közt ennyi elég is lenne neki - hiszen William viszonylag könnyen manipulálható ember. Eldönthetné most, hogy Elias részegségében félrebeszél, Júlia tényleg nem hazudott neki, végérvényesen pedig ez nem más, mint egy ostoba félreértés, egy túlságosan józan és túlontúl ittas férfi szóváltása... azonban.
   -  Hazudozni azt tudsz, mi? - a lány felé fordul, a mutatóujjával vádlón és durván megböki a ruha alól kifehérlő kulcscsontja fölött - Az Ebony kölyök, nem tudom én se, te kétszínű kis kurva, legutóbb még megütöttél, amiért megjelent nálam, most pedig idejössz vele? Jaj William, nem szabad, hogy egy légtérben lássanak vele, mert ez egy alvilági fasz. HÁROM ÓRÁJA sincs, hogy megkérdeztem tőled, ki ez, és volt pofád az arcomba hazudni. Tudod mit? Get fucked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843204#post843204][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 02:28[/b][/url]

Ahogy megböki a lányt, le is ereszti a kezét, a fizikai erőszakossága megállapodik ennyiben. Nem felemelt, hanem ő is erőltetetten visszafojtott hangon zúdítja rá a sértettségét, aminek legnagyobb része talán nem is Júliával kapcsolatos. Elias jelenléte alapjában ringatta meg a különben is érzékeny egóját és a szavaival különösen érzékeny területre tapintott. A kis kígyó tehát nem csak az ő életének elhanyagolható, de kényszerű része, hanem ezek szerint Adélénak is. ÉS ki tudja, talán Júliáénak is - mi van, ha sosem szabadul meg tőle? Hová rágta be magát ez a féreg még, amit még csak nem is sejt?
   -  Igen, szükségem van rád, de - különbe így van ez egyáltalán? Nem akarta itt látni ma. Rühellte a gondolatát, hogy Adél beleártotta magát az életének ezen részébe, amihez semmi köze. A két lány az életének két különálló fiókja és részéről nem tervezte, hogy az útjaik keresztezik egymást - Igazán megtehetted volna, hogy beavatsz abba, hogy itt van ez a patkány. Most te összefogtál Adéllal a hátam mögött, hogy megszopassatok, vagy mi folyik itt?
Sötét feltételezése támad - ez a fekete felhő azonban még azelőtt, hogy formát ölthetne az agyában, szerte is foszlik a pálca láttán. Megütközve lép egyet hátra, a cipője sarka a korlát peremének ütközik.
   -  Ha azt rám fogod én esküszöm, hogy kitöröm a karod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843209#post843209][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 12:29[/b][/url]

Ahogy ott áll a lány helyett a pálcát nézve, viaskodva az ősztönös reakcióval, hogy kicsapja a kezéből és kettétörje azt, egy pillanatra átfut az agyán, hogy Júlia valójában tényleg azt tehetne vele, amit akar. Még mindig szinte semmit sem tud a múltjáról vagy az életéről, az eddig tapasztaltak alapján azt azonban sejti, hogy tehetséges mágus - a fenyegetést tehát nem veszi félvállról. Egészen addig, amíg a pálca le nem ereszkedik, nem mozdul meg, csak aztán fordítja a szemét vissza a lány arcára.
Miért nem bízol bennem?
Kérlek - a saját anyjában, de még önmagában sem bízna meg, ha nem lenne ráutalva. Valójában, minél inkább kedvel - netalán szeret - valakit, annál féltékenyebbé és bizalmatlanabbá válik az irányukban.
   - És arra nem gondoltál, hogy délben még lett volna lehetőségem kidobni ezt a patkányt, vagy lefújni ezt az egész cirkuszt? Nem akarom, hogy a közeledben legyen. Vagy az én közelemben legyen. Mégis hogy kellene megbíznom benned, amikor Adélnak falazol, hogy ő és ez a seggfej itt ketten...
Oh.
My.
God.
Anélkül fordul meg, hogy egyáltalán regisztrálná a lány mondandóját az emléktörlésével kapcsolatban, hogy elinduljon arra, amerre nem sokkal korábban az Elias-Adél kettős távozott.
Most pedig valakinek vére fog folyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843213#post843213][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 16:13[/b][/url]

Az ismeretlen melegség, mintha egy forró tojást ütöttek volna szét a tarkóján, úgy árad szét. Ő pedig még lép egyet, majd tétován megáll a lánynak háttal.
   -  Hah...
Ismered az érzést, amikor kisétálsz a konyhába, majd töprengve megállsz, elfelejtve, miért indultál. Ugyanazzal a bosszantó értetlenséggel ráncolja össze a homlokát, emeli a hüvelykujját a szemöldökéhez, majd pillant le a másik kezére. Júlia mellé sétál, majd az arcához ér, ő szórakozottan szusszan egyet.
   -  Nem, csak... tudod, ez a dolog... csak pár perc és elmúlik.
A ködös és zsibbadt érzés ismerős, ahogy pedig hátra lép egyet, a cipője alatt pedig üvegszilánk reccsen, egyszerre emlékszik rá, mi történt. Csak levegőzni jött, hiszen a ha a válla vonalában elpillant, a barackos sütemény még a korlát tetején szomorkodik, ő nyilván pillanatnyi rohamot kapott és akkor ejtette el az üveget. Persze, hiszen tudja, hogy beszélt a lánnyal előtte az erkélyen, az cseppet ködös, miről, de ő volt az, aki a kezébe adta a rumot, hiszen most is itt áll mellette, ő még mindig bizonytalanul fonja az egyik karját a derekára, majd dől a korlátnak.
   -  Adél idegösszeomlást fog kapni, segítenél? - emeli föl a csuklóját, ahol a rum ragacsos maszattá itta magát az öltönye ujjába - Na és milyen a buli?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843221#post843221][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 23:34[/b][/url]

Mozdulatlanul hagyja, hogy a bűbájt a ruhájára olvassák, és az végre megtisztuljon, majd a padló is, ahová a rumot öntötte. Magában hálát ad neki, hogy nem Adéllal áll most az erkélyen, aki biztosan őrjöngési görcsör kapott volna, ha bármivel bemocskolja az öltönyét. Apropó, Adél - kissé elhajol, hogy az elhúzott függönyön át elnézzen a terem felé, ahol a feleségét hagyta, most azonban nem látja őt. Ez azonban emlékezteti is valamire, így kevés feltűnéssel, de elengedi a lányt, hogy inkább a korláton támaszkodjon meg.
    -  Egyelőre? Nem is olyan rossz - válaszol a kérdésre könnyedén,  ugyanazzal a derűs közönnyel, ami eddig a napját jellemezte. Nem forgatta a szemét és nem tanúsított ellenállást, őszintén szólva Adél igazán a földhöz csapkodhatja a seggét örömében, annyira jól viselkedett eddig. Pontosabban: már akkor, amire emlékszik, ugyebár.
   -  Szerintem a nagybátyám is be fogja húzni az egyik lányt nemsokára. Legalább is csodálkoznék, ha nem így lenne. Apropó. Mit csinálsz később?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843224#post843224][b]William Martin Krise - 2022.02.07. 01:32[/b][/url]

A tenyere élével megdörzsöli a szemöldökét, érzi, hogy a csuklója cseppet belesajdul a mozdulatba, az ujjait elgondolkodva kinyújtva és behajlítva nézegeti egy kicsit azt. Mintha - de ez tényleg egy teljesen abszurd elképzelés, megütött volna valakit, de sokkal valószínűbb, hogy amikor elvesztette az egyensúlyát, akkor ütötte a korlátba. Igen, már emlékszik is, hiszen ugyanazzal a mozdulattal ejtette el az üveget.
Csodálatos, mire képes az emberi elme, hogy befoltozza az emlékezete réseit.
   -  Azt mondod? - az csuklójáról a tekintete az ujjára téved, a hüvelykujjával megforgatja az idegen érzetű ékszert, amit ösztönösen legszívesebben levenne, hiszen sosem hordott ilyesmit. A taszításra csak halkan elneveti magát - Pedig azt diktálná az illem, hogy levegyem, amikor veled játszom, de igazad van, szarhatok is rá.
Számít? Egyáltalán nem. Amikor a kezét ismét leengedi és visszatámaszkodik a korlátra, közben kissé megrázva a fejét, hogy nem kér a sütiből, ennek ellenére némi keserűség lesz úrrá rajta. Ezt azonban ahogy a felszínre tört, ő ugyanolyan gyorsan elnyomja ismét. Majd ha otthon lesz, majd ha egyedül lesz, majd ha magányos lesz és szomorú, akkor visszatér erre az önmarcangolásra.
   -  Különben tényleg örülök, hogy itt vagy. Mármint. Köszönöm. Nélküled elég nagy szopás lenne. Szóval ha ennek az egésznek ma este vége, akkor tudod...
- von egy aprót a vállán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843234#post843234][b]William Martin Krise - 2022.02.07. 17:28[/b][/url]

Mély levegőt vesz és benntartja pár pillanatig, amíg behunyja a szemét. Épp egy leheletnyit idegesnek érzi magát, úgy, mintha egy rémálomból ébredt volna, amiben megrémisztették: az álom elmúlt, de az érzés perceken át még megmarad. Ezt azonban nem nehéz az esküvő és általában a tömeg számlájára írnia, hiszen pont a feszültsége levezetése okán jött ki az erkélyre percekkel ezelőtt. Nincs oka gyanút fogni, még Júlia viselkedése is ugyanolyan pimasz és természetes, mint általában.
   -  Én inkább tábortűzre és tequilára gondoltam, de ha étterem kell, végül is alkuképes vagyok. - válaszol míg ő is felé fordul, a fél kezével eleresztve a korlátot. Az ismeretségük hajnalán Júliát egész más fiókba csoportosította, mint azokat a nőket, akik elvárnák a kényelmet és a luxust. A lány könnyű, bármikor megkapható és igénytelen: otthon, egy bár mosdójában, egy csónakházban, teljesen mindegy, sosem ellenkezik és sosem húzza a száját. Eszébe sem jutna étterembe vinni - úgy, ahogy azt a feleségével tette, akit a számegyenes épp ellentétes végére kategorizált.
Valójában jobban szereti, ha az életében mindennek és mindenkinek megvan a maga helye.
   -  Most megyek és hátra eljutok vécére anélkül, hogy valaki pofázni akarna velem. Te meg - elpillant először a függöny, majd az erkélyen túl sötétlő kert felé, közelebb lép, az állát megérintve húzza magához egy gyors, sütiízű csókra. Mielőtt pedig ezt bárki észrevenné, lép is hátra - próbáld meg ne halálra unni magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845798#post845798][b]William Martin Krise - 2022.04.20. 21:58[/b][/url]

Amint az autó hoszzú percek földutas zötykölődése után megállt a kis tisztáson, ő pedig a tenyerével egy foltban letörölte a párát az ablakról és kipillantott az esőbe, kénytelen volt felhorkantani. A jobb napokat látott birtok bambán nézett vissza rá a túlcsurduló ereszcsatornája mögül, üresen, hidegen és barátságtalanul. Épp, mint a házasság, amit temetni jöttek ide.
A kandalló előtt guggolva egy vékony gallyal ekedvűen piszkálgatja a bepállot hasábokat a hideg kandallóban. Térdre ereszkedik, hogy majdnem négykézlább beljebb hajoljon és felsandítson a kémény felé, hogy egyáltalán valódi-e, a szemébe hulló hamutól azonban felszisszenve és hunyorogva hőköl hátra. Mélybordó, kötött pulóvere ujjával a szemét dörzsölgetve mászik ki a kandallóból ismét, hogy hátat fordítva neki leüljön a peremére. Halk szitkozódás és szipogás az, amire Adél belép a nappaiba, ő csak a parketta reccsenéséből érzékeli ezt.
   -  Én ennél szarabb helyeken is laktam - elhúzza a karját a szemétől, hogy plafon felé fordított fejjel pislogjon néhányat, a szeme azonban ismét csak könnybe lábad a szúró érzéstől. Elfontorodva húzza fel a tárdeit és bukik vissza az arca a tenyerébe - A borsószem királykisasszony meg majd ki fogja bírni - morogja az ujjai közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845811#post845811][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 00:40[/b][/url]

A tenyereit végigfuttatja az arcán, majd a haján, az orrát ráncolja hunyorog, várva, hogy a látása homályossága kitisztuljon. A hátát hanyagul a kandallót keretező tégláknak veti, megtámasztja a tarkóját a téglákon, oldalvást néz ismét a dohos farönkök felé. A karjait megtámasztja a térdein, úgy lógatja a csuklóit maga előtt, mielőtt a kezeivel egy bizonytalan mozdulatot tenne.
   -  Én összerakom, te meg begyújtod pálcával, deal?
Hozzászokott már a pálcátlansághoz, ennek ellenére mégsem szerencsétlenkedne öngyújtóval most, amit eleve valahová a csomagja mélyére dobált be. Az egyik kezével megdörzsöli az állát.
   -  Arra gondoltam, lefektethetnénk a szabályokat. Elég nagy a ház, én szeretnélek békén hagyni téged és te is engem. Két hetet fél lábon is kibírunk, ha ez kell Andrássynak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845814#post845814][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 01:12[/b][/url]

A mozdulata megáll az álla dörzsölgetésében és bár eddig így a kandalló alsó párkányán ülve jószerével a kanapé faragott lábai felé bambult beszéd közben, most először fölpillant a lányra. Egy halk - oh - mormogással veszi tudomásul, hogy Adél nyilván kurvára használhatatlan lesz ebben a feladatban. Valahol azonban mérhetetlenül hálás Ilya ésszerű lépése miatt: két hét az esőben a lánnyal úgy, hogy a teljesen kiszámíthatatlan feleségének pálcája is van nem olyan helyzet, amiben nyugodtan érezné magát.
Egy nyögéssel ellöki magát a párkánytól, hogy felálljon. Leporolja a farmerjét.
   -  Arra gondoltam - kezdi ismét felegyenesedve -, hogy a tiéd lehet a háló az enyém pedig a nappali. A konyha és a fürdő közös. A tévét kivihetem a konyhába és akkor osztozhatunk rajta, ha meg... - miközben beszél, a zsebébe nyúl. A telefonját húzza elő, hogy végighúzza a hüvelykujját a kijelzőn és feloldja azt - ... ha meg Amáliának ez nem felel meg, akkor igazán feldughat egy... térerő sincs? Komolyan? Neked van?
Újabb jele annak, hogy szinte semmit sem tud a feleségéről: őszintén áll vele szemben, telefonnan a kézben, várva a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845844#post845844][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 19:42[/b][/url]

Adél bután pislog rá. Ő pedig ugyanennyire bután pislog rá vissza. Hpsszú másodpercek telnek el, értetlenül megbillegteti a telefont a kezében, hogy nyomatékosítsa, miről beszél - ám mivel Adél szemében ekkora sem gyűlik értelem, rosszat sejtve háncolja össze a homlokát.
   -  Térerő. A mobilodon - a hangja súlyos balsejtelemmel cseng - Ugye van telefonod?
Az idefelé vezető úton a lány gyanúsan sok kérdést tett fel az autó belsejével kapcsolatban - melyik gomb mire jó, hogy működik a légkondi, a sofűr hogy szabályozza a rádiót. Ő azonban akkor, a hátsó ülésen a bepárásodott üvegre rajzolgatta ezt csak elkönyvelte annak, hogy nincs jogosítváya. ELőfordul az ilyen, hiszen az epilepsziája nyomán neki sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845850#post845850][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 20:53[/b][/url]

Leereszti a mobilját a kezében. Nincs. Furcsamód nagybb megütközöttséggel néz most a feleségére mint akkor, amikor ott a konyhájában bejelentette, hogy gyereket vár. Bár aranyvérű, ő már az Egyesült Államokban nevelkedett és sem a szülei, sem pedig a nagyapja nem utasították el a mugli technológiát. Ehhez mérten nem egy szünetett webfejlesztő, de nem is dőlne be egy áltagos phishing- üzenetnek, vagy utalná át a megtakarításait a nigériai hercegnek. Adél azonban...
   -  Nagyszerű - az orra alatt dünnyögi csak, közben a telefnját visszacsúsztatja a zsebébe - Akkor egy öngyújtót keresel vagy valamit? Addig én... - nem fejezi be, csak hátat fordít és visszalép a kanapé mellé készített, hasított fákkal telepakolt kosárhoz - Meg megnézhetnéd, hogy milyen piák vannak.  Meg ha arra jársz akkor hozhatnál is valamit. Kösz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845855#post845855][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 21:31[/b][/url]

A tűz megnyugtató ropogását a Duna tévé zaja oldja fel. A kihúzott kanapén felpolcolt lábakkal Will unottan bámulja az aznap már legalább hetedjére látott Actimel-reklámot, a  jobbjával egykedvűen dobálja és kapja el a távirányítót újra és újra. Először kisebbeket lendít, majd egyre hosszabbakat, egész addig, amíg már nem kapja el a tárgyat és az a tenyere helyett a gyapjútakaróra esik - és mint azt számtalanszor már, az egészet ekkor kezdi elölről. Az esőhüz a délután folyamán szél is csatlakozott, ami néha dagadt vízcseppeket lök az ablaküvegekhez, emlékeztetve rá, mennyire kibaszottul utálja most ezt az egészet.
És egy brit ilyenkor vesz mély levegőt és járul a konyhába egy teáért.
Feláll a kanapéról, a takarót és a távirányítót visszadobja a helyére, a lábait visszadugja a cipőjébe, hogy a jéghideg parkettán ne fagyjon le az a kurva lába. Nyújtózkodik egyet, míg a konyháig sétál, a hűvöstől és az egész napnyi heverészéstől kirázza a hideg. A farmerjét idő közben egy szürke melegítőre, a pulóverét pedig egy fekete kapucnis-cipzárosra cserélte, abban ballag tovább a furcsa kattogás irányába.
A konyhában szinte belefejel a falként előtte eregező földgáz-szagba.
   -  Te mi a... te mi a faszt... - a tűzhelyhez siet, hogy arrébb tolja a lányt az útból és a helyére tekerje a gombot, amit a lány ki tudja mióta piszkálgat, teljesen sikertelenül - Te ránk akarod robbantani a házat, Adél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845857#post845857][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 22:04[/b][/url]

   -  Istenem, Adél...
A hangja egy törelmét vesztett apa mélyről jövő csalódottságába fullad. Nem is érti, miért járkál a nagyanyja a nyakára az unokával, amikor tessék, itt egy gyerek, akit nevelgethet még abban a két hétben, amit együtt töltenek majd. Miután elhárította a közvetlen életveszélyt, ellép a lány mögött, hogy a pulton áthajolva eltekerje az ablak nyikorgó kilincsét és kinyissa azt. Jéghideg, nedves szél libbenti meg a rövidre vágott függönyt.
   -  Ez gáz. Ha baszogatod, fel fog robbanni. Komolyan nem érzed a szagát? - a hangja csak épp minimálisan lebaszó, leginkább őszintén csodálkozó - Miért nem szólsz inkább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845861#post845861][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 22:43[/b][/url]

Felhúzza a pulóvere cipzárját, hogy kizárja a metsző szelet, majd arrébb is lép az ablaktól, hogy kikerüljön a behulló vízcseppek kereszttüzéből. Rettenetesen hideg van - és ez olyasmi, amiről már nem tudja elhinni, hogy véletlen lenne. Maga a ház különben, bár öreg, ízlésesen berendezett és úgy- ahogy otthonos, amiben semmi sem indokolná ezt a fogvacogtató, borzongós hideget. Bér lehet, csak ő kényelmesedett el az otthoni kandallója előtt és most ennek a levét issza itt a Bükkben, a fűtetlen erdei kúria konyhájában.
   -  Inkább menj arrébb, mielőtt szétbarmolsz valamit - adja ki utasításul barátságtalanul. Kinyitja a feje fölötti konyhaszekrényt, belenéz, majd lehajol, hogy az alsót is kitárja. Onnan húzza elő a fém vízforralót.
   -  Azt hittem az aranyvérű lányokat megtanítják, hogy legalább minimálisan ne legyenek kurvára használhatatlanok - mar oda félvállról, amíg a csaphoz lépve vizet tölt. Nem komolyan, nem szánt széndékkal, csak... csak a miheztartás végett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845866#post845866][b]William Martin Krise - 2022.04.21. 23:15[/b][/url]

És a legkülönösebb az egészben az, hogy abban a pillanatban, hogy tárcsászta az ügyvédjét és beavatta a szándékába... Adél viselkedése megszűnt irritáló lenni. Mintha a felmondása előtti utolsó napokat töltené egy borzalmas munkahelyen: a problémák lepörögnek róla, a megjegyzéseket félresöpri, ha pedig ennek a két hétnek vége lesz, úgy sétál el, hogy vissza se néz. Eddig Adél az ő felelőssége volt és minden interakciójuk során a falat kaparta, ha belegondolt, ebből még éveket kell kibírnia. Most azonban, hogy egyértelműen és belátható időn belül pont kerül a kálvária végére, ennél jobban le se szarhatná a fennhéjazósságát.
Így csak barátságtalanul köhint egyet, a vízforralót pedig a tűzhelyre teszi - elég lendülettel ahhoz, hogy kilöttyenjen a teteje.
   -  Bocsánat. Elfelejtettem, hogy téged egy Kornél- féle majomhoz szántak. Nem baj, Cilito, majd a következő olyan lesz és teleszülheted az egész kibaszott országot a belterjes kis kölykeivel.