Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861013#post861013][b]William Martin Krise - 2023.03.19. 00:25[/b][/url]

Az üveg éles csattanására röviden felnevet. Úgy érzi, él. Mintha egy izmot lazított volna el, amit évek óta akaratlanul szorított görcsbe, hosszú ideje úgy nem regisztrálta már a mágia hiányát, csak most, hogy ismét a kezébe került. Ez a felszabadító érzés pedig időlegesen minden egyebet kitöröl az agyából: a kérdéseit, amit fel kellene tennie most, a pánikot afelett, hogy perceken belül aurorok nyomulhatnak fel a toronyház lépcsőin, vagy akár azt, hogy épp Maeve becses tárgyaiban tesz kárt. A nő szavai így pont időben érkeznek, mielőtt túlontúl elragadtathatná magát.
Zavartan pislog le a pálcát tartó kezére. Majd az üvegszilánkokra, amik konfettiként szóródtak szét a márványpadlón. Majd a kezére ismét. A szabad öklét a szájához emeli és röviden köhint egyet.
   -  Bocs.
Leereszti a pálcát és csak az oldala mellett int egy aprót. A szilánkok megremegnek, majd összegurulnak, hogy pillanatokkal később sértetlen kristálypohárrá álljanak össze. Az utóbbi szomorkás kötelességtudattal visszalebeg az asztalra - ő azonban ekkor már a tenyerén forgatja a pálcát és azt bámulja.
   -  De hogy..? - lehajtott fejjel felsandít a vele szemben ülő nőre. Ő túl ideges hozzá, hogy helyet foglaljon egyelőre. Sötéten gomolygó felismerés hasít belé. - Szeretnél valamit cserébe... igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861016#post861016][b]William Martin Krise - 2023.03.19. 00:54[/b][/url]

A pálcát az ujjai közé fogva kezdi billegtetni és azzal csapkodni lazán a másik keze tenyerét. Mint általában, ha irritált, ideges vagy izgatott, matatnia kell valamivel, különben úgy érzi, a feszültség szétrepeszti az agyát. A gondolatai egymást túlordítva követelik a választ a maguk kérdéseire - Maeve lágy hangja így kifejezetten megnyugtatóan hat ebben az overwhelming masszában.
   -  És azt mondod, ezt nem tudják lekövetni. Sehogy sem. Senki sem.
A kijelentése nyilvánvalóan kérdés, ezzel együtt pedig úgy tűnhet, mintha eleresztené a füle mellett a nő ellenszolgáltatásra vonatkozó válaszát. Nem, felfogta a szavakat, ő azonban egyelőre képtelen koncentrálni rájuk. Előre-hátra lépked, ha pedig most a felesége is a szobában lenne, valószínűleg rászólna, hogy hagyja abba ezt az epilepsziás totymorgást.
   - És ez komolyan az övé?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861019#post861019][b]William Martin Krise - 2023.03.19. 01:34[/b][/url]

Amikor a nő feláll és közelebb ér hozzá, ő anélkül, hogy ezt észrevenné, hátrál egy apró lépést. Ez az ösztön az, amit az első találkozásuk óta passzívan elnyom magában és mára egyáltalán nem regisztrál. Előfordul persze, hogy kirázza a hideg Maeve közelében, vagy számára is érthetetlen okból - és eddig mindenki legnagyobb szerencséjére, megvalósítatlanul - elfogja a vágy, hogy megüsse vagy ellökje őt. Most azonban cognitive és érzelmileg is túlságosan elfoglalt hozzá, hogy a hirtelen fight or flight reakciója gyökerein töprengjen.
Hagyja, hogy Maeve a pálca után nyúljon és nem mozdul meg addig, amíg az apró, lime zöld öngyújtóvá nem formálódik a tenyerén. Szórakozottan veszi át azt a másik kezébe.
   -  Ha nem lennék házas, most megkérném a kezed.
Hitetlenkedve görgeti az öngyújtót az egyik tenyeréből a másikba, majd egy elmotyogott Verto kíséretében ismét visszaváltoztatja azt.
   -  Szóval bájitalok. Vagy mi. Bájitalokat akarsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861051#post861051][b]William Martin Krise - 2023.03.20. 19:16[/b][/url]

Túl sok dolog történik egyszerre, így annak a részletnek a szentimentális súlyával, hogy kinek a pálcáját tartja a kezében, már nincs ereje foglalkozni. Majd akkor, ha majd egyedül lesz, talán eltűnődik az elhangzottakon, azon, mit jelent az újranyitott nyomozás és, hogy az ő két évtizede halottnak nyilvánított anyjának ehhez mi köze lehet. Egyelőre azonban csak újfent ártalmatlan öngyújtóvá formálja a pálcát és az ujjait összezárja rajta.
   -  Ssuuuuure...
Lassan válaszol, felpillant a nőre, az arca pedig azóta, hogy a doboz az asztalra került előtte, ismét óvatosabbá válik. Nem kételkedik, ugyan, a vonakodó szóban pedig semmi elutasító nincs, ami azt jelezné, hogy akár be is tagadhat a kérésre. Mindössze csak...
   -  Olyasmi kell akkor, amit nem lehet megvenni a boltban, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861078#post861078][b]William Martin Krise - 2023.03.20. 23:52[/b][/url]

Nem kifejezetten feszült... nem, sosem érzett ilyesmit a nő társaságában, legfeljebb azt a különös, visszataszító borzongást, ami azonban nagyon könnyen oldódik borban. Így nem válaszol, csak még utoljára lepillant a tenyerén melengetett öngyújtóra, mielőtt a farmerja zsebébe süllyesztené azt. Legszívesebben most azonnal venné a kabátját és hazautazna - nem is, egyenesen az erdőbe menne, hogy akár egy lelkes gyerek, hajnalig próbálgassa frissen visszakapott varázserejét. Köveket akar kettétörni, vizet fagyasztani, összevagdalni azokat a kurva gnómokat és felgyújtani az otthonukat. Maeve mozdulata azonban, amint visszaül a szemközti kanapéra, furcsamód őt is lehiggasztja, legalább is groundolja annyira, hoy úrrá legyen ezen a késztetésén. Ahogy pedig a nő tölt magának, ő is visszaereszkedik a kanapéra, ahol korábban ült.
   -  Ehhez kell egy hely is. Adél állandóan otthon van, a faluban pedig mindenki és annak az anyja is gyorstárcsázón hívja az Aurorparancsnokságot, ha valaki hangosabban tüsszent a kertben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861118#post861118][b]William Martin Krise - 2023.03.21. 20:11[/b][/url]

Türelmetlenül bólogat. Hogyne, persze, nyilván. Valójában azonban nem tudná visszaidézni a nő szavait, mert már csak minimálisan figyel rájuk. A helykeresés a holnap problémája lesz, ahogy az is, hogy fogja titokban tartani a pálcát az orrát mindenbe beleütő felesége előtt, aki mostanában szinte sosem hagyja el az otthonukat. Ismeri magát annyira, hogy tudja, esélytelen, hogy hosszú távon képes lesz tartani a száját.
Másrészt... az obliviate még sosem hagyta cserben.
Hogy felrázza magát, az üresre bűvölt pohár után nyúl és ismét karimáig tölti azt.  A gondolatai rég Maeve lakásán kívül járnak, ő pedig meg sem próbálja értelmes mederbe terelgetni őket. Tudnia kell, hol vannak a Maeve által lehetővé tett új mágiájának határai. Vajon a parancsnokság érzékelné, ha zsupszkulcsot bűvölne? Mi történne, ha ismét megpróbálkozna az animágiával, ami a húszas évei elején a börtönbüntetése miatt maradt félbe? Talán... és csak talán, de ha most nyomást gyakorolna Júliára, visszaszerezhetné tőle az elveszett jegyzeteket és végre folytathatná a munkát ott, ahol a nagyapja abbahagyta.
Szaporán pislog a pohara fölött. Végül pedig aprót ráz a fején és ismét felpillant a nőre.
   -  Azt nem mondtam még, de az öcsém újfent a faluban ólálkodik - kezd bele végül, a felszínen óvatosan ajtót zárva a témára. Ahogy pedig az órákkal együtt a poharai is telnek, lassan elfelejti a zsebében lapuló pálcát és átadja magát annak, amiben a legjobb. A panaszkodásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862950#post862950][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 19:44[/b][/url]

Talán feltűnt a lánynak, hogy szétszórtabb mint általában. Talán nem. Talán csak a magánélete viharosságára fogta magában ezt és esetleg arra, hogy fáradt. Távolról sem a gyengédség szobra, de minden mozdulata és általában a hozzáállása ma durvább, ezzel együtt pedig hanyagabb volt, mint máskor. Vannak ilyen napjai.
A hátán fekve, az arca elé emelve vizsgálgatja az alkarján végigfutó, rózsaszín karcolást. A feje megmozdul a párnán, válaszul arra, hogy Júlia felül, a mutatóujjával pedig végigsimítja a nyújtózkodó lány oldalán megfeszülő bőrt.
   -  Yep. Megyek mindjárt én is - válaszol rekedten, visszafordítva a plafon felé a fejét.
Hallgatja az öreg parkettán és kövön surranó, mezítlábas lépteket. Az ajkát rágcsálja, a tekintete a fehérre meszelt plafont fürkészi, a gondolatai azonban messze járnak.
Holnapra viszont szeretném kézhez kapni. Ha végeztem, utána ismét visszaadom.
Két nap telt el azóta, hogy Maeve üzeneteit és hívásait végérvényesen ignorálta. A megmagyarázhatatlan feszültség azonban azóta nem hagyja aludni. Nem hiszi, hogy a nő veszélyt jelentene rá, sem pedig azt, hogy megtorlással nézne szembe, ha kiderülne, hogy az iratok már hosszú hónapok óta egyáltalán nincsenek a birtokában. Azonban...
Felül a fáradtan megnyikorduló fa ágyon, a ruhái után nyúl, amik hanyagul hevernek az ágy melletti, bolyhos szőnyegen. Feláll, egymás után magára veszi őket, legvégül pedig a zsebébe nyúl, hogy kitapintsa a zöld öngyújtó körvonalait.
Csak ne gondolkozz rajta.
Nem sokkal később a lány után indul az eltelt időben sokat nem változott parasztházban. Ismeri már a járást, így a konyhába sétál ő is, ahol, mint mindig, kihúzza a kedvenc sámliját és leül a konyhaasztalhoz.
   -  Beszélni szeretnék veled valamiről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862966#post862966][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 21:21[/b][/url]

A linóleumterítős asztalra könyököl, az egyik kezével arrébb teszi a koszos poharat, amit az érkezését követően nem sokkal még ő hagyott hátra. Mindig volt valami különösen megnyugtató és otthonos Júlia ténykedésében ilyenkor, ami a saját gyerekkorát juttatja eszébe. Szívesen visszasétálna a porlepte, ódivatú nappaliba, belesüppedne a kényelmetlen kanapéba és itt maradna éjszakára, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Különben semmi sem indokolja, hogy minden ne legyen a legnagyobb rendben - erre gyorsan emlékezteti magát.
A zsebébe nyúl, megfogja az öngyújtót és a tenyerével takarva leteszi az asztalra.
   -  Volt már róla szó, de megpróbálom még egyszer. Júlia, kellenek azok a dolgok, amiket elvettél.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862970#post862970][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 21:45[/b][/url]

Őszintén, nem számított pozitív válaszra. Azonban nem tehette meg, hogy nem próbálkozik még utoljára. Egy belenyugvó bólintással fordítja el a neki háttal álló lányról az arcát és pillant le a kézfejére.
Hallja a gáz kattogását.
   -  Verto - suttogja alig hallhatóan a bele a zajba, amit a lány talán érthetetlen motyogásként érzékelhet, ha bármit hallana belőle. A bőre alatt érzi, hogy az öngyújtó enyhén megmelegszik, majd határozottan nyúlni kezd. Az asztalon könyökölve ráfekteti a kézfejét, a másik kezével pedig az állát megdörzsölve néz ismét a lány felé.
   -  Persze - hagyja rá könnyedén. - Júlia, komolyan beszélek. Nem nekem kell, hanem annak, akitől kölcsön kaptam. Egy gyűjtemény részei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862975#post862975][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 22:15[/b][/url]

A szemével követi, ahogy a lány megfordul, különben nem mozdul meg. Csak támaszkodik az asztalon az alacsony sámlin ülve.
   -  Nem kell megértened. Meséltem, hogy mivel foglalkozott a nagyapám és ez nyilván nem olyasmi, amihez mindenkinek van gyomra. Én sem akarok beleavatkozni és azért adom vissza azoknak, akiktől még a nagyapám szerezte őket. Nem nekem kellenek. De segítene, ha visszaadnád őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862981#post862981][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 22:41[/b][/url]

A lány felé fordul és a hátát a konyhafal csempéinek veti a széken. Csak az egyik karját nyugtatja továbbra is az asztalon, a másikat könnyedén az ölébe ejti.
Csak ne gondolkodj rajta.
Júlia elfordul. Az ő keze, a pálcát magával húzva csúszik le az asztalról. Hallja a lány szavait, cseppet megemeli a pálcát. Megtorpan.
Csak. Ne. Gondolkodj. Rajta.
Röviden levegőt vesz. Kinyújtja a kezét, az ébenfa pálca pedig a lány tarkójára mutat.
   -  Imperio.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862987#post862987][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 23:15[/b][/url]

Mintha egy pillanatra illékony pára derengene fel a lány tarkója mögött. Az ő pálcát tartó keze megremeg, mire erősebben rászorít az ébenfára. A víz túlfolyik a bögre peremén, végig a porcelánon a pultra, majd onnan a padlóra tovább.
A fülében érzi, hallja a saját szívverését. A keze lejjebb ereszkedik, a pálca azonban még mindig a lányra szegeződik.
Megállhatna egy pillanatra, hogy végiggondolja, mit tett. Azonban tisztában van vele, hogy ha most morfondírozni kezd ezen, képtelen lesz végigvinni a továbbiakat.
Megrázza magát, megköszörüli a torkát.
   -  Törd össze a bögrét a padlón - adja utasításba a lánynak bizonytalan, szinte elcsukló hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862995#post862995][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 00:25[/b][/url]

Feszülten figyeli a lány minden mozdulatát. Az ujjai bizonytalanul tartják a pálcát a levegőben, amit leengedni egyelőre nem mer. Ahogy azt sem hagyja, hogy az agyába férkőzzön a sötét lehetőség: akár most egy mozdulattal meg is nyomoríthatta őt.
Az elmúlt két napot a falut övező erdőben töltötte. Apró állatokkal kezdett, az egyszerű idegrendszerüket pedig szimpla utasításokkal tette próbára. Az évek gyakorlatlansága pedig azonnal és riasztó eredménnyel mutatkozott meg. Tudta, hogy több időre lenne szüksége, jóval több időre, Júlia menthetetlen makacssága azonban nem hagyott más választást.
A bögre hangos csattanással összetörik a padlón. Ő pedig reszketeg sóhajtással ereszti le a pálcát tartó kezét végül. Kihűlt ujjaiban érzi az elfojtott remegést.
   -  Júlia. Figyelj rám.
Megvárja, hogy a lány ránézzen és azt, hogy a tekintete összeakadjon a lány ködös, megbabonázott pillantásával.
   -  Hozd ide a dolgokat, amiket elvettél tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863008#post863008][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 13:26[/b][/url]

A második utasítás már szilárdabb és határozottabb, mint amilyen az első volt. Júlia láthatóan él, reszponzív, az átok mélyén pedig valószínűleg eszméleténél és tudatában van a történteknek - ez pedig számára elég, hogy javarészt megnyugodjon. Júlia kiszolgáltatott helyzetének morális hozadéka, vagy épp az, hogy a rózsafai kiskonyha sámliján ülve főbenjáró átkot szórt valakire, akit állítólagosan szeret, nos, ez olyasmi, amin majd ráér akkor rágódni, ha az iratok ismét nála lesznek. Ha egyáltalán felmerül majd benne a kétség.
A szabad akarathoz való jogot részéről ő sosem tartotta igazán elidegeníthetetlennek.
Júlia a pálcája után nyúl, felé fordul, ő pedig éri, hogy az ujjai akaratlanul elhűlnek. Dermedten néz farkasszemet a lány üres tekintetével néhány elhanyagolható pillanat erejéig... majd Júlia továbblép, ő pedig ismét kieresztheti a benn tartott lélegzetet.
A lány nyomában ő is feláll a kisszékről és cseppet lemaradva követi őt a dolgozószobáig, ahol eddig még nem igazán járt. Lemarad, megáll a küszöbön, a pálcát az oldala mellett lógatva figyeli a ténykedést. Varázsige, halk kattanás.
Az ajtófélfának dől. Nem érzékeli az elbizonytalanodást, így csak passióból pontosítja az utasítást:
   -  Vegyél ki mindent, ami az enyém és csinálj róluk egy másolatot. Az eredetit add ide, a másik nálad marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863032#post863032][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 15:36[/b][/url]

Nem mozdul az ajtóból addig, amíg Júlia akadékoskodás nélkül végrehajtja az utasításait. A tekintete megkeményedik, ahogy a tárgyak egymás után a kopott szőnyegre kerülnek: lezárt zacskókba gyűjtött, megbarnult csontok, amik túlságosan aprók ahhoz, hogy felnőttől származzanak, összeaszott koponyák a homlokcsonton fekete filctollal megszámozva, kirojtosodott szélű mappák, füzetek. A vörös-fekete-fehér szimbólum.
Nem tudja, mit és mennyit láttak a lányok a holmijából azon az estén. Egyértelműen az ő könnyelműsége volt szerteszét hagyni őket abban a házban, ahol Adél és Júlia nyilvánvalóan képtelen uralkodni azon a kurva kíváncsiságán, de mégis mit tehetne velük? Kitörölhetné az emlékeiket, megváltoztathatná az agyukban a narratívát, ez azonban nem radírozná ki Adél vallomását és a vádiratot, ami azóta is súlyos felhőként lebeg felette. Tudja, hogy ahhoz, hogy elhárítsa ezt a problémát, már kevés. Így kénytelen megragadni a pillanatnyi tűzoltásnál.
Töprengve nézi Júlia ténykedését. A lány sosem volt ennyire... könnyen kezelhető. Szinte már bájos. Nem ellenkezik, nem vág pofákat, nem okoz fejfájást az akaratosságával. Lényegében...
Azt tehetne vele most, amit csak akar.
Még csak meg sem tudná senki.
Elpillant a lefüggönyözött ablakon túl burjánzó szőlőlugas felé. Hacsak...
   -  Menj vissza a szobába. Feküdj le. És aludj el.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863059#post863059][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 18:41[/b][/url]

Hátrébb lép, hogy elengedje a visszakozás nélkül kifelé induló lányt. Nem követi, csak hallgatja a lépteit, majd a matatást: az ágy rugójának nyekergését, a tollpaplan ismerős ropogását, majd a csendet ami ezeket követi.
Valami nincs rendben. Valami nem jó. Ennek nem így kellene lennie. Mindez túlságosan...
Lepillant a nyirkos ujjai közt tartott ébenfa pálcára.
Egyszerű.
Rég használta az átkot utoljára célzottan, talán hónapokkal azelőtt, hogy börtönbe került volna. A kísérletek során kapóra jött az alanyok vak és türelmes engedelmessége, az általuk tapasztalt, megnyugtató lebegés. Az Imperius- átok alatt tartottakon nem kellett tudatmódosító szereket használniuk, amik befolyásolták volna a kutatásuk eredményét, éberek és használhatóak maradhattak olyan helyzetekben is, amiket józanul nem viseltek volna el. Azonban az más volt, mint a mostani helyzet. Ők tudták, mi történik majd velük, hagyták, hogy átvegye a testük fölötti irányítást és meg sem próbáltak ellenállni. Benne pedig nem merült fel, hogy visszaéljen az állapotukkal, hiszen miért tett volna ilyesmit?
Júlia nem tanúsított ellenállást. Ez pedig őszintén meglepi őt. Nem tudja, mire számított, de ez annyira... szokatlan így. És ez a szokatlanság kémyelmetlen érzést hagy benne.
Közelebb sétál, leguggol a szőnyegen hagyott tárgyak mellé. A pálca hegyével egymás után megérinti és akkorára zsugorítja őket, hogy elférjenek a tenyerén, majd a dolgozószoba ajtaját maga után bezárva a bejárati ajóhoz sétál. A kacatokat a fogason hagyott kabátja zsebébe szórja. Majd az ellentétes oldali zsebbe nyúl és egy nyufásdobozt húz elő.
Kizárt, hogy pálcával törölje Júlia emlékeit. Ez csak egy kösza gondolat erejéig merült fel benne, de számára nem volt kérdés, hogy gyáva lesz megtenni. Instruálni viszonylag egyszerű és megvan a tapasztalata hozzá, az Obliviate azonban olyan precizitást igényel, ami az ő pálcaforgatásából mindig hiányzott. Szíve szerint pedig nem bűvölne langyos pudingot a lány agya helyére, még ha... még ha néha őszintén megérdemelné az az elviselhetetlen kis kurva.
Az ágyhoz érve leül a lány mellé. Gondoskodó, szinte atyai érintéssel simít végig a párnán elterülő haján.
Különben bármit csinálhatsz vele és tényleg nem tudná meg senki.
Enyhén megborzong. A dobozkába nyúl. A mutatóujja ujjbegyére fénylő, a grafitnál világosabb por tapad. Óvatosan közelebb hajol, majd anélkül, hogy különösebb erőt fejtene ki a vékony bőrre, a lány halántékára keni a haja vonala mentén.
A szer könnyű, praktikus és nagyon kíméletes. Ha a lány felébred, halvány, szürreális álomként fog emlékezni a történtekre majd, ahogy egy átlagos álommal történne, olyan hamar felejti majd el a részleteit. Az egész nem lesz több, mint. nevetséges abszurdum számára, egy furcsa, délutáni lázálom, amivel nincs is értelme többet foglalkozni.  

Pár percig mellette marad a csöndben, mielőtt végül felállna és halkan elhagyná a szobát. A fogason lógó kabátja mellett oldja fel a lányra szórt átkot, mielőtt a visszaváltoztatott pálcát óvatosan a zsebbe csúsztatná. Eztán pedig csak a konyhából hallatszik a csörömpölő matatása, amivel a bögre romjait takarítja össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863070#post863070][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 19:29[/b][/url]

Zaklatottan áll az összetört bögre feltakarításának, bár jószerével pótcselekvésnek használja ezt, várva, hogy a lány ismét felébredjen. Mintha semmi sem történt volna, ezt mantrázza magában, hogy elnyomja a belső hangot, ami emlékeztetné rá, mekkora utolsó, undorító emberi hulladék ő valójában. Szerencséjére megvan a tapasztalata benne, hogy ignorálja a lelkiismeretét és különben is... ahogy a helyzete áll, nem egy Imperiuson fog múlni a sorsa a Végítélet napján úgysem.
A partfissal a kezében néz hátra a lányra, miután egy, kiömlött kávétól mocskos kupacba terelgette a bögre darabjait a padlón. Nem kell megjátszania magát, így hagyja, hogy az irritáltsága kiüljön az arcára.
   -  Használnék, ha lenne - válaszol mogorván. Nem ejti kétségbe a válasz, ismeri a szer hatását és számított ilyesmire: így inkább úgy tesz, mintha nem, vagy egyszerűen félreértené Júlia ébredező szavait - Megtennéd...? - Bök a romok felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863079#post863079][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 22:51[/b][/url]

Ahh... azt álmodta. Lassan bólint egyet, mintha ez valami új információ lenne, ami nem érdekelné eléggé ahhoz, hogy bármit hozzáfűzzön. Mi ez a vékonyka, nyaggató  hang? A lelkiismerete?
A tekintete a pultra vándorol, majd onnan, nem figyelve rá, mit csinál, a szobára, ahonnan a lány az előbb nyűgösen kisétált.
   -  Az ágy mellett láttam, azt hiszem - válaszol egyszerűen. Amilyen szétszórt a lány és amennyire kaotikusak a látogatásai azelőtt, hogy először ágyba kerülnének, talán nem tűnik fel neki, hogy a pálca nem egészen ott van, ahol emlékei szerint hagyta. Különben is, ő, William, a megbűvölt karkötő miatt eleve nem nyúlhat pálcához, így csakis Júlia tehette oda, ahol van.
   -  Nah - ezzel letámasztja a seprűt a konyhapult széléhez - nem akarsz inkább nézni valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865609#post865609][b]William Martin Krise - 2023.07.21. 18:45[/b][/url]

Természetesen lelépett. Megint. Ámbár... ébredés után, amikor szobáról szobára járkálva ezt tudatosította magában, amellett, hogy nem lepődött meg, mélyen kénytelen volt egyetérteni a lánnyal.
Tudja, hogy messzire ment. Ismét és nem először. Tudja, hogy ahelyett, hogy tegnap lecsörtet a lépcsőn és bevágja maga mögött a bejárati ajtót, utána kellett volna mennie és még akkor, az incidens hevében beszélni vele. Egy gyors és taktikus bocsánatkérés, egy meleg ölelés, a könnyek óvatos letörlése eddig megbízhatóan csillapították a problémáikat - és most sem számít másra. Igen, megütötte és igen, a veszekedés elvitathatatlanul az ő hibája. Azonban nem hiszi, hogy Adél ne térne vissza hozzá, ahogy azt számtalanszor megtette már.
A feleségének nincsenek barátai, így tudta, hogy két helyre mehet: Lengyelországba vagy ide. Mivel azonban a lány nagynénje a szűkszavú telefonhívás nyomán közölte, hogy semmit sem tud, maradt Hévíz.
Kényelmetlen szájízzel szállt kandallóba, majd ugyanannyira feszengve ült le később a kanapéra, ahol annyi időt töltött és mégis... nem tudja nem érezni a hűvösséget a levegőben.
   -  Adélért jöttem - válaszol, miután udvariasan visszautasította a teát. - Összekaptunk tegnap valami hülyeségen... semmi komoly, különben - teszi hozzá gyorsan. -  Gondolom ide jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865611#post865611][b]William Martin Krise - 2023.07.21. 18:59[/b][/url]

Mélyen szusszanva hátradől a kanapén. Persze, hogy válni akar. Azonban eleget fenyegetőztek ezzel mindketten a három év alatt hozzá, hogy kihúzzák a mondat méregfogait és súlytalan töltelékmondattá korcsosítják. Most válni akar, jövő héten pedig már ismét odáig és vissza lesz érte, így működik ez Adélnál. De abban igazat kell adnia a nőnek, hogy mostanában ő volt az, aki a válást emlegette és nem Adél.
   -  Meg fog békélni. Én voltam az idióta tegnap, ő is tudja, én is tudom. De vissza kell jönnie. Ha visszajön, akkor megmondom neki és meg fogja érteni ő is, hogy neki a faluban a helye.
Mintha magának bizonygatná csak, beszéd közben lassan bólint is egyet, hogy tovább nyomatékosítsa a szavakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865613#post865613][b]William Martin Krise - 2023.07.21. 19:16[/b][/url]

Az állkapcsa megfeszül. Maga előtt összefont karjai ujjai szorosabban feszülnek össze. Rövid ideig képes állni a nő hallgatását, mielőtt passzívan meghunyászkodva a kandalló felé fordítaná a fejét és úgy maradna mozdulatlanul mindaddig, míg Magda ismét megszólal. Akkor azonban a tekintete nyomban visszatér az anyósára.
   -  Ügyv... na ezt nem. - Feláll az elegánsan mintás kanapéról. - Hol van most Adél? Beszélek vele. El fogja felejteni ezt a hülyeséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865624#post865624][b]William Martin Krise - 2023.07.22. 03:56[/b][/url]

   -  Klinikán...? - ismétli meg halkan a nő szavait értetlenül összevont szemöldökkel, amint Magda kimondja. Nem érti, mit keres Adél bármilyen klinikán? A tegnapi nézeteltérésük valójában meg sem közelítette azt, amit akár egy átlagos hétköznap csinálnak egymással, a felesége pedig messze szívósabb annál, mint hogy egy szerencsétlen és meggondolatlan ütés kárt tegyen benne.
Ha feltételezte volna, hogy megsérült, nyilván nem hagyja magára tegnap éjjel.
Részben, mert a jelek ellenére tényleg szereti őt. Részben pedig - és ez utóbbi egyelőre alig észrevehetően, de jeges vízzel kezdi el feltölteni a vénáit - tisztában van vele, hogy a szabadlábra helyezésének nem meglepő feltétele, hogy nem folyamodhat erőszakhoz. Ha most Adélnál végképp elszakadt a cérna és orvoshoz ment, ki tudja, talán azért, hogy igazolják az állítását...
Nem, nem, nem.
Adél sosem tenne ilyet.
... igaz?
A tekintete elidőzik a szőnyegen. Az arca nem igazán változik, a jelenlétének kisugárzása azonban igen. Szaporán pislogva rázza meg magát. Magda egy ismeretlen megvetésével néz vissza rá, azzal a pillantással, amit eddig nem látott tőle.
Tudja.
De ugyan már! Magdát az sem érdekelte, amikor a szeme láttára taszította be a lányát a rózsák közé, miért ez a nevetséges baleset verné ki a biztosítékot nála? Abszurd, nevetséges... ugye?
   -  Beszélek Adéllal, elsimítom az egészet, jó?
A hangja cseppet mélyebbé, egyben kimértebbé válik. Martin beszél, nem ő - Martin tudná, hogy rágja ki magát abból a gödörből, amit magának ásott.
   -  Nem történt semmi, tényleg semmi. Baleset volt, ezt ő is tudja, igen, az én hibám, de sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865629#post865629][b]William Martin Krise - 2023.07.22. 10:18[/b][/url]

Nem fog visszamenni a börtönbe. Adél tényleg képes lenne rá, hogy bemártsa őt egy nevetséges kis összetűzés miatt, amit különben is ő provokált ki? De ha így van, miért ment orvoshoz, hogy megmutassa a - szerinte különben sem létező - sérüléseit? Ez egésznek semmi értelme... ennyitől Adél máskor legfeljebb megsértődne rá, de nem rohanna az anyjához, nem fenyegetőzne válással és nem játszaná a hattyú kibaszott halálát. Vagy félreismerte a feleségét, vagy... és ahogy értetlen engedelmességgel átveszi az iratokat a nőtől, most először megfordul a fejében, talán tényleg akaratlanul kárt tett benne. Mennyire abszurd elképzelés.
Magda magyarázatával egyszerre pillant le a kezében tartott papírra. Először a fejlécre vet egy pillantást, majd, miközben rosszalló-értetlenül oldalra billenti a fejét, siklik a tekintete lejjebb. Nehezére esik egyszerre átfutni a sorokat és az anyósa duruzsolására figyelni, így talán szerencsés, hogy a konklúzióhoz nem kell részletekbe menően böngésznie a papírt, elég az, hogy a szeme megakadjon az első sorok egyikén.
A homloka ráncba szalad. Hogy...? Először megfordítja, majd visszafordítja a papírt, a szeme fölszalad a dátumra, majd vissza a számokra.
Az a hazug ribanc.
Úgy érzi, mintha a padló megbillenne alatta. Fölkapja a tekintetét, a szája válaszra és kérdésre nyílik, Magda ajtóban meglibbenő haja azonban magára hagyja a szobában. Rövid ideig bizonytalanul néz hol a papírra, hol pedig az ajtóra, majd nem sokkal később szótlanul távozik ő is, amerről jött, a kandallón át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868553#post868553][b]William Martin Krise - 2023.10.16. 00:05[/b][/url]

A könyökeit a térdére támaszkodva, a kanapén ülve  bámulja a kitöltött rumokat az asztalon.
A meghívás nem érte teljesen váratlanul. Számított rá, hogy a Machay család idővel megenyhül és ha másért nem, a gyerek láthatásáért cserébe visszaengedik a lányukat a kegyeikbe. Tudja, hogy a fia azelőtt politikai sakkbábuvá vált, hogy először levegőt vett volna, ezzel pedig jelenleg nincs is komolyabb problémája. Magda és Madlen fizeti a számláikat. Joguk van játszmázni a gyerekeikkel és unokáikkal.
Hosszú idő után nyúl a kitöltött rum után. Elméletben nem iszik, de nm hiszi, hogy Adél felvilágosította volna az anyját erről a részletről. Diplomatikus félmosollyal dől hátra a kanapén a pohárral a kezében.
   -  Igen. Már alig várjuk.
A válasza nem hazugság, csak üresen udvarias kijelentés, pont olyasmi, amit Adél elvárna tőle ebben a helyzetben. A felesége személyes sértettsége ide vagy oda, ő is mélyen tisztában lehet vele, hogy szükségük van a családjaikra és a támogatásukra legalább addig, hogy a fiuk megszületik.
   -  Neve még egyelőre nincs, de eddig minden rendben van vele. Fiú, különben - sorolja a felesleges információkat, figyelve a nő arckifejezését, hogy lássa, mi az, ami megtapad és netalán a szívéhez szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868559#post868559][b]William Martin Krise - 2023.10.16. 11:27[/b][/url]

Az incidens előtt - nevezzük így a történteket - nem esett nehezére kettesben maradni az anyósával. Remekül megértették egymást, Magda szinte a tenyerén hordozta, ő pedig élvezte az anyai dédelgetést. A börtönbüntetésével, később pedig Adél szökésével azonban minden megváltozott. Magda, bár kedves és udvarias vele, látja a szemében a hűvös szemrehányást. Cserébe így azonban neki sem kell a falig menni a hízelgéssel.
Elfogadó bólintással és mosollyal nyugtázza a nő pozitív válaszát. Persze, hogy odáig van azért, hogy fiú unokája lesz, pontosan úgy, mint a saját nagyanyja.
Azonban a jó híreket követően, úgy fest, ideje lerombolni valamelyest a nő illúzióit.
   -  Adél nem szeretne idejönni - válaszol a pohara fölött kimért higgadtsággal. - A történtek miatt nem érzi magát itt biztonságban. Anglia és Lengyelország közt vacillál, sőt, a nagynéném is felajánlotta a házukat arra az időre. Szóval igazán kedves, de megoldjuk. Az első hat hetet követően pedig eljöhettek meglátogatni, de addig sem ő, sem én nem akarunk vendégeket.
Ooooh - hogy milyen régen vágyott már erre. Tűzszünet ide vagy oda, senki sem sértegetheti büntetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869004#post869004][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 21:39[/b][/url]

Az út rövid, kellemetlen, de semmiképp sem említésre méltó. A bejelentkezésnél régi ismerősként üdvözlik már, amíg pedig a recepciós boszorkány kikeresi a felesége szobáját, ő súlytalanul elbeszélget vele, mint mindig. Minden rendben van vele, most épp alszik, olvassa fel a lány a gyógyító által hagyott jegyzetet, továbbá, hogy az édesanyja is vele van, de bármikor felmehet hozzá. Az utóbbi hír valamelyest borongósabbá teszi a hangulatát, hiszen ma semmire sem vágyott kevésbé, mint Magdával találkozni. Ám, ha minden a terve szerint marad, úgysem maradnak sokáig. Ha a lánynak tényleg semmi baja, akkor hazaviszi. Ha pedig, és ez sem lenne sokkoló fordulat, mondjuk vajúdni kezdene, akkor Angliában a helye.

Számára a gyerekszületés természetes és ritka alkalmaktól eltekintve, nem sürgető affér. Így higgadtan ballag végig a két évvel ezelőtt ismerőssé vált folyosón, hogy megkeresse a kórtermet, aminek a számát odalenn megkapta. Megfordul a fejében ugyan, hogy talán elvárnák tőle, hogy borostásan, kávéfoltos ingben, riadtan és karikás szemekkel tépje fel az ajtót, hogy aztán remegő hangon tudakolja meg, hogy minden rendben van-e Adéllal és a fiával. Ez a viselkedés azonban amellett, hogy szánni való, úgy érzi, csak tovább feszítené a lány eleve labilis idegeit.
Az ajtó üvegén behúzott, fehér függöny gondoskodik a benn fekvő nyugalmáról. Halkan nyit be, először az anyósa tarkóján akad meg a szeme, aztán a takarók és párnák tengerében fekvő lány arcán.
   -  Szia... sztok. Mi a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869006#post869006][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 21:40[/b][/url]

Fogadja és viszonozza Magda kétszínűen kedves gesztusát. Átkozott kígyó. Szerencsére azonban egy gyors vállveregetést és pár bátorító szót követően a nő előzékenyen magukra hagyja őket, ő pedig az ajtó csukódásával egyidőben letörheti az arcáról a diplomatikus mosolyt.
   - És a nagyanyám idegesített így fel?
Csodálkozva kérdez vissza, bár… bár tagadna, ha azt mondaná, hogy Madlen nem irritálta nem egyszer hiperventillációig. Közelebb sétál az ágyhoz és annak távolabbi támlájáról leveszi a fehér, csiptetős mappát, amibe Adél adatait gyűjtötték. Belelapoz, ahogy leül a lány mellé a takaróra.
   -  Mert mi van a házzal? Milyen házzal? - Teszi hozzá szórakozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869008#post869008][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 21:41[/b][/url]

Észreveszi Adél mozgolódását a takaró alatt, de ezt jobbára annak tudja be, hogy a lány helyet szorít neki a különben tágas ágyon. Amíg belelapoz a jegyzetekbe, hogy felületesen átfussa azokat, az ölébe dobja a mappát, a kezét pedig, amin épp nem támaszkodik az ágyon, a lány térdére teszi.
A figyelmét láthatóan lefoglalja, amit olvas. A papírokból nem derül ki semmi érdekfeszítő, csak Adél időközben kezelt magas vérnyomása és az, hogy a zaklatottságától eltekintve kifogástalanul egészséges. Közben hallja a lány szavait, de addig a pár másodpercig, amíg a lap aljára nem ér, csak elraktározza őket. Aztán emeli fel a tekintetét ismét a lányra.
   -  Nem értem, miről beszélsz. - A szemöldökét ráncolva kutatja a vonásait, amik egyszerre riadtak és elutasítók. -  Minden rendben, Adél? Mi van a házzal? Hogy jön ide Nate?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869010#post869010][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 21:43[/b][/url]

Valami nincs rendben.
A jegyzetet félreteszi az öléből, ezer együtt pedig elengedi a lány térdét, amin a kezét nyugtatta a takarón át. A tekintete a lány szemeiről lejjebb vándorol a megremegő ajkára, onnan a torkára, ahogy pedig Adél elrebegi a botladozó félmondatát, az ő arcáról is eltűnik az optimista, értetlen semlegesség.
 - Te beszéltél bele?
Halkan kérdez vissza, a hangjában azonban megremeg az indulat. A kezét visszaereszti kettejük közé.
 - Nate hazudik. Mindkettő hazudik. Semmi másban nem jók, csak abban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869012#post869012][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 21:48[/b][/url]