Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

William
Rózsafa
______________________________________________________

Az ágy bár ugyanaz, legalább a lepedők és huzatok változtak az első alkalom óta, illetve minden nem feltétlen jelenleg fontos tárgy bedobozolva felkerült a padlásra. Ennyi effortot öltem bele abba, hogy magamévá tegyem a házat, se renoválás, se dekorálás, se selejtezés. Kinek van mégis ideje ilyesmire?
A párnák közé nyomom fejem, hogy puhán elmerüljek bennük és kihasználjam a pillanatni csendet, mert sejtem, hogy előbb vagy utóbb de Will úgyis meg fog szólalni. Bár nem csodálom amilyen dolgok történnek mostanában a háza táján, hogy kell valakinek pampognia róla. Végül viszont mégis csak én ülök fel ég felé emelve kezeimet, hogy nyújtsak magamon egy kicsit.
- Megyek csinálok egy kávét, kérsz? - pillantok rá, mielőtt kikászálódnék az ágyból elindulnék a konyha felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862948#post862948][b]Vattai Júlia - 2023.04.15. 19:18[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Az ágy bár ugyanaz, legalább a lepedők és huzatok változtak az első alkalom óta, illetve minden nem feltétlen jelenleg fontos tárgy bedobozolva felkerült a padlásra. Ennyi effortot öltem bele abba, hogy magamévá tegyem a házat, se renoválás, se dekorálás, se selejtezés. Kinek van mégis ideje ilyesmire?
A párnák közé nyomom fejem, hogy puhán elmerüljek bennük és kihasználjam a pillanatni csendet, mert sejtem, hogy előbb vagy utóbb de Will úgyis meg fog szólalni. Bár nem csodálom amilyen dolgok történnek mostanában a háza táján, hogy kell valakinek pampognia róla. Végül viszont mégis csak én ülök fel ég felé emelve kezeimet, hogy nyújtsak magamon egy kicsit.
- Megyek csinálok egy kávét, kérsz? - pillantok rá, mielőtt kikászálódnék az ágyból elindulnék a konyha felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862950#post862950][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 19:44[/b][/url]

Talán feltűnt a lánynak, hogy szétszórtabb mint általában. Talán nem. Talán csak a magánélete viharosságára fogta magában ezt és esetleg arra, hogy fáradt. Távolról sem a gyengédség szobra, de minden mozdulata és általában a hozzáállása ma durvább, ezzel együtt pedig hanyagabb volt, mint máskor. Vannak ilyen napjai.
A hátán fekve, az arca elé emelve vizsgálgatja az alkarján végigfutó, rózsaszín karcolást. A feje megmozdul a párnán, válaszul arra, hogy Júlia felül, a mutatóujjával pedig végigsimítja a nyújtózkodó lány oldalán megfeszülő bőrt.
   -  Yep. Megyek mindjárt én is - válaszol rekedten, visszafordítva a plafon felé a fejét.
Hallgatja az öreg parkettán és kövön surranó, mezítlábas lépteket. Az ajkát rágcsálja, a tekintete a fehérre meszelt plafont fürkészi, a gondolatai azonban messze járnak.
Holnapra viszont szeretném kézhez kapni. Ha végeztem, utána ismét visszaadom.
Két nap telt el azóta, hogy Maeve üzeneteit és hívásait végérvényesen ignorálta. A megmagyarázhatatlan feszültség azonban azóta nem hagyja aludni. Nem hiszi, hogy a nő veszélyt jelentene rá, sem pedig azt, hogy megtorlással nézne szembe, ha kiderülne, hogy az iratok már hosszú hónapok óta egyáltalán nincsenek a birtokában. Azonban...
Felül a fáradtan megnyikorduló fa ágyon, a ruhái után nyúl, amik hanyagul hevernek az ágy melletti, bolyhos szőnyegen. Feláll, egymás után magára veszi őket, legvégül pedig a zsebébe nyúl, hogy kitapintsa a zöld öngyújtó körvonalait.
Csak ne gondolkozz rajta.
Nem sokkal később a lány után indul az eltelt időben sokat nem változott parasztházban. Ismeri már a járást, így a konyhába sétál ő is, ahol, mint mindig, kihúzza a kedvenc sámliját és leül a konyhaasztalhoz.
   -  Beszélni szeretnék veled valamiről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862963#post862963][b]Vattai Júlia - 2023.04.15. 21:08[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Kisétálok nyújtott lusta léptekkel, közben még megismétlem néhányszor a mozdulatot amit az ágyban Will olyan kellemes simogatással honorált.
A konyha sem kapott semmi változást, még a csorba poharak is ott sorakoznak a polcon, csak már kicsit feljebb, hogy ne azokat kapja le utoljára az ember. Legalábbis ne az én magasságú ember.
A kávémasina sem új, még tizennégy éves korom előtt ruháztam be rá, azóta is tök faszán működik, pedig mugli technológia. A Dzezvát rá kell tenni a tűzhelyre, meggyújtani alatta a gázt, majd ha felforr beleönteni az instantkávéba. Magic.
- Csupa fül vagyok nyuszipofi - csivitelem, miközben a csapból vizet engedek a kis bigyóba és odateszem a sporhetre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862966#post862966][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 21:21[/b][/url]

A linóleumterítős asztalra könyököl, az egyik kezével arrébb teszi a koszos poharat, amit az érkezését követően nem sokkal még ő hagyott hátra. Mindig volt valami különösen megnyugtató és otthonos Júlia ténykedésében ilyenkor, ami a saját gyerekkorát juttatja eszébe. Szívesen visszasétálna a porlepte, ódivatú nappaliba, belesüppedne a kényelmetlen kanapéba és itt maradna éjszakára, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Különben semmi sem indokolja, hogy minden ne legyen a legnagyobb rendben - erre gyorsan emlékezteti magát.
A zsebébe nyúl, megfogja az öngyújtót és a tenyerével takarva leteszi az asztalra.
   -  Volt már róla szó, de megpróbálom még egyszer. Júlia, kellenek azok a dolgok, amiket elvettél.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862968#post862968][b]Vattai Júlia - 2023.04.15. 21:29[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Körbe pillantok, hogy megkeressem a pálcámat, nincs messze, egy kicsit megnyújtott kéznyújtással elérem. Mielőtt válaszolnék neki elmormolok egy varázsigét, hogy tüzet csiholjak és megengedve a gázt meg is gyújtsam az egyik gázrózsát.
- Nem hiszem, hogy kellenek neked olyan dokumentumok. A bárpultos szép szakma maradj annál az őrült tudós helyett - leteszem a pálcát a pultra, hogy a két bögre elférjen a kezemben.
- A micimackós jó lesz? - kérdezem, ahogy a pultra teszem mind a kettőt. Kopottak de tiszták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862970#post862970][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 21:45[/b][/url]

Őszintén, nem számított pozitív válaszra. Azonban nem tehette meg, hogy nem próbálkozik még utoljára. Egy belenyugvó bólintással fordítja el a neki háttal álló lányról az arcát és pillant le a kézfejére.
Hallja a gáz kattogását.
   -  Verto - suttogja alig hallhatóan a bele a zajba, amit a lány talán érthetetlen motyogásként érzékelhet, ha bármit hallana belőle. A bőre alatt érzi, hogy az öngyújtó enyhén megmelegszik, majd határozottan nyúlni kezd. Az asztalon könyökölve ráfekteti a kézfejét, a másik kezével pedig az állát megdörzsölve néz ismét a lány felé.
   -  Persze - hagyja rá könnyedén. - Júlia, komolyan beszélek. Nem nekem kell, hanem annak, akitől kölcsön kaptam. Egy gyűjtemény részei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862972#post862972][b]Vattai Júlia - 2023.04.15. 22:07[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Amíg én csörömpölök a bögrékkel addig Will csuklik egyet vagy mi. Vagy csak magában motyog, mindkettő elég standard Will hang. A kávészacskó már a pulton hever egy ideje, még a kanál nyele is kiáll belőle. Prkatikus. Így elég belepakolnom a bögrékbe, nem kell csoszognom meg keresgélnem. Aztán mikor megemlíti a gyűjtőt, felvonom a szemöldököm és megfordulok felé pillantva, csípőm nekidöntöm a pultnak.
- Egy gyűjtemény része? Kíváncsivá tettél, miféle gyűjtemény része ez? Nem láttam rajta a könyvtári pecsétet... - jegyzem meg gúnyolódva, a férfit fürkészve. Gyűjtemény. Remek. Mibe keveredett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862975#post862975][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 22:15[/b][/url]

A szemével követi, ahogy a lány megfordul, különben nem mozdul meg. Csak támaszkodik az asztalon az alacsony sámlin ülve.
   -  Nem kell megértened. Meséltem, hogy mivel foglalkozott a nagyapám és ez nyilván nem olyasmi, amihez mindenkinek van gyomra. Én sem akarok beleavatkozni és azért adom vissza azoknak, akiktől még a nagyapám szerezte őket. Nem nekem kellenek. De segítene, ha visszaadnád őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862976#post862976][b]Vattai Júlia - 2023.04.15. 22:23[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Mélyet sóhajtok, hangom viszont szinte elveszik a forrásban lévő víz bugyborékolásától. Megfordulok, hogy egy konyharuhát a kezem köré csavarva le tudjam emelni a tűzről.
- Will -zárom el a gázt rá tekintve csak egy pillanatra. A hangom most sokkal fáradtabb és komolyabb - akárkik is ezek a gyűjtők, az ilyesmi semmiféleképpen se legalális dolog. Nem hiszem, hogy jó ötlet felvenni bárki ilyesmivel a kapcsolatot. Most jöttél ki a sittről. Húzd meg egy kicsit magad...Adélnak szüksége van rád, két cukorral?  - kezdem el beleönteni a bögrékbe a vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862981#post862981][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 22:41[/b][/url]

A lány felé fordul és a hátát a konyhafal csempéinek veti a széken. Csak az egyik karját nyugtatja továbbra is az asztalon, a másikat könnyedén az ölébe ejti.
Csak ne gondolkodj rajta.
Júlia elfordul. Az ő keze, a pálcát magával húzva csúszik le az asztalról. Hallja a lány szavait, cseppet megemeli a pálcát. Megtorpan.
Csak. Ne. Gondolkodj. Rajta.
Röviden levegőt vesz. Kinyújtja a kezét, az ébenfa pálca pedig a lány tarkójára mutat.
   -  Imperio.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862983#post862983][b]Vattai Júlia - 2023.04.15. 23:02[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862987#post862987][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 23:15[/b][/url]

Mintha egy pillanatra illékony pára derengene fel a lány tarkója mögött. Az ő pálcát tartó keze megremeg, mire erősebben rászorít az ébenfára. A víz túlfolyik a bögre peremén, végig a porcelánon a pultra, majd onnan a padlóra tovább.
A fülében érzi, hallja a saját szívverését. A keze lejjebb ereszkedik, a pálca azonban még mindig a lányra szegeződik.
Megállhatna egy pillanatra, hogy végiggondolja, mit tett. Azonban tisztában van vele, hogy ha most morfondírozni kezd ezen, képtelen lesz végigvinni a továbbiakat.
Megrázza magát, megköszörüli a torkát.
   -  Törd össze a bögrét a padlón - adja utasításba a lánynak bizonytalan, szinte elcsukló hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862992#post862992][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 00:12[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862995#post862995][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 00:25[/b][/url]

Feszülten figyeli a lány minden mozdulatát. Az ujjai bizonytalanul tartják a pálcát a levegőben, amit leengedni egyelőre nem mer. Ahogy azt sem hagyja, hogy az agyába férkőzzön a sötét lehetőség: akár most egy mozdulattal meg is nyomoríthatta őt.
Az elmúlt két napot a falut övező erdőben töltötte. Apró állatokkal kezdett, az egyszerű idegrendszerüket pedig szimpla utasításokkal tette próbára. Az évek gyakorlatlansága pedig azonnal és riasztó eredménnyel mutatkozott meg. Tudta, hogy több időre lenne szüksége, jóval több időre, Júlia menthetetlen makacssága azonban nem hagyott más választást.
A bögre hangos csattanással összetörik a padlón. Ő pedig reszketeg sóhajtással ereszti le a pálcát tartó kezét végül. Kihűlt ujjaiban érzi az elfojtott remegést.
   -  Júlia. Figyelj rám.
Megvárja, hogy a lány ránézzen és azt, hogy a tekintete összeakadjon a lány ködös, megbabonázott pillantásával.
   -  Hozd ide a dolgokat, amiket elvettél tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862996#post862996][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 00:43[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Az újabb utasításra azonnal újabb engedelmes cselekedet felel, a fejem a tócsáról a férfira emelem, bár nem nézek vele farkasszemet. Mintha nem tudnék elmélyedni a tekintetében, csak karcolni a felszínt, vagy talán ő nem képes az én szememben elmélyedni.
Egy szó nélkül  hátat fordítok neki és a pulthoz lépek, megragadva a pálcámat. Aztán újra szembe fordulok Willel. Egy pillanatra mintha valami mást akarnék cselekedni, de a gondolat annyira rövid életű, hogy csak egyetlen kézrándulásig jut. Elsiklik tekintetem Willről és elindulok a dolgozószoba irányába. Jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb, az akadályokat kikerülöm, de mintha csak átlebegnék a lakáson, olyan érzés az egész. Aztán megállok a fiókos asztal előtt. Végrehajtom a helyes pálcamozdulatot hozzá kimondom a varázsigét ami kinyitja a fiókot. A zár kattan. Tudom, hogy a fiókot innentől kezdve ki tudom nyitni, rámarkolok, de a gombon megdermed a kezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863008#post863008][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 13:26[/b][/url]

A második utasítás már szilárdabb és határozottabb, mint amilyen az első volt. Júlia láthatóan él, reszponzív, az átok mélyén pedig valószínűleg eszméleténél és tudatában van a történteknek - ez pedig számára elég, hogy javarészt megnyugodjon. Júlia kiszolgáltatott helyzetének morális hozadéka, vagy épp az, hogy a rózsafai kiskonyha sámliján ülve főbenjáró átkot szórt valakire, akit állítólagosan szeret, nos, ez olyasmi, amin majd ráér akkor rágódni, ha az iratok ismét nála lesznek. Ha egyáltalán felmerül majd benne a kétség.
A szabad akarathoz való jogot részéről ő sosem tartotta igazán elidegeníthetetlennek.
Júlia a pálcája után nyúl, felé fordul, ő pedig éri, hogy az ujjai akaratlanul elhűlnek. Dermedten néz farkasszemet a lány üres tekintetével néhány elhanyagolható pillanat erejéig... majd Júlia továbblép, ő pedig ismét kieresztheti a benn tartott lélegzetet.
A lány nyomában ő is feláll a kisszékről és cseppet lemaradva követi őt a dolgozószobáig, ahol eddig még nem igazán járt. Lemarad, megáll a küszöbön, a pálcát az oldala mellett lógatva figyeli a ténykedést. Varázsige, halk kattanás.
Az ajtófélfának dől. Nem érzékeli az elbizonytalanodást, így csak passióból pontosítja az utasítást:
   -  Vegyél ki mindent, ami az enyém és csinálj róluk egy másolatot. Az eredetit add ide, a másik nálad marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863027#post863027][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 15:17[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Talán kicsit tovább időzik a kezem a markolaton, mint amennyire kellene, de végül csak sikerül kihúznom a fiókot. A tárgy tértágított így ténylegesen mélyre kell nyúlnom ahhoz, hogy elkezdjem előhúzni azokat a dolgokat, amiket azon az éjszakán kimentettem a Krise házból. A papírok, a hamvak, a kis dobozka csontocskák, mindet elpakolom a földre, majd utoljára kihúzom az aktákat is. Azután a pálcával az összesre kiterjedően kimondom a Geminio varázslatot. Tisztán és tökéletesen végzem el az egészet, a tárgyak megduplázódnak majd lebegtetéssel a másolatokat beteszem a fiókba, ezután megállok, mint aki pillanatnyilag el se tudja dönteni, hogy mit is akar pontosan csinálni a következő pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863032#post863032][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 15:36[/b][/url]

Nem mozdul az ajtóból addig, amíg Júlia akadékoskodás nélkül végrehajtja az utasításait. A tekintete megkeményedik, ahogy a tárgyak egymás után a kopott szőnyegre kerülnek: lezárt zacskókba gyűjtött, megbarnult csontok, amik túlságosan aprók ahhoz, hogy felnőttől származzanak, összeaszott koponyák a homlokcsonton fekete filctollal megszámozva, kirojtosodott szélű mappák, füzetek. A vörös-fekete-fehér szimbólum.
Nem tudja, mit és mennyit láttak a lányok a holmijából azon az estén. Egyértelműen az ő könnyelműsége volt szerteszét hagyni őket abban a házban, ahol Adél és Júlia nyilvánvalóan képtelen uralkodni azon a kurva kíváncsiságán, de mégis mit tehetne velük? Kitörölhetné az emlékeiket, megváltoztathatná az agyukban a narratívát, ez azonban nem radírozná ki Adél vallomását és a vádiratot, ami azóta is súlyos felhőként lebeg felette. Tudja, hogy ahhoz, hogy elhárítsa ezt a problémát, már kevés. Így kénytelen megragadni a pillanatnyi tűzoltásnál.
Töprengve nézi Júlia ténykedését. A lány sosem volt ennyire... könnyen kezelhető. Szinte már bájos. Nem ellenkezik, nem vág pofákat, nem okoz fejfájást az akaratosságával. Lényegében...
Azt tehetne vele most, amit csak akar.
Még csak meg sem tudná senki.
Elpillant a lefüggönyözött ablakon túl burjánzó szőlőlugas felé. Hacsak...
   -  Menj vissza a szobába. Feküdj le. És aludj el.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863049#post863049][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 17:42[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

William utasítása megint annyira logikusan és reálisan cseng, mintha a saját gondolataim fogalmazandónak meg elmélyében és csúsznának le ajkáról. Aludni, igen, lassan elindulok a háló felé monoton léptekkel, leülök az ágyra, lefekszem, majd magamra húzom a takarót és az oldalamra fordulok úgy, ahogy mindig is aludni szoktam. Nem kell sok, hogy az álom el is kapjon és lassan belemerüljek a sötét lebegésbe. Aludni. Milyen fantasztikus ötlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863059#post863059][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 18:41[/b][/url]

Hátrébb lép, hogy elengedje a visszakozás nélkül kifelé induló lányt. Nem követi, csak hallgatja a lépteit, majd a matatást: az ágy rugójának nyekergését, a tollpaplan ismerős ropogását, majd a csendet ami ezeket követi.
Valami nincs rendben. Valami nem jó. Ennek nem így kellene lennie. Mindez túlságosan...
Lepillant a nyirkos ujjai közt tartott ébenfa pálcára.
Egyszerű.
Rég használta az átkot utoljára célzottan, talán hónapokkal azelőtt, hogy börtönbe került volna. A kísérletek során kapóra jött az alanyok vak és türelmes engedelmessége, az általuk tapasztalt, megnyugtató lebegés. Az Imperius- átok alatt tartottakon nem kellett tudatmódosító szereket használniuk, amik befolyásolták volna a kutatásuk eredményét, éberek és használhatóak maradhattak olyan helyzetekben is, amiket józanul nem viseltek volna el. Azonban az más volt, mint a mostani helyzet. Ők tudták, mi történik majd velük, hagyták, hogy átvegye a testük fölötti irányítást és meg sem próbáltak ellenállni. Benne pedig nem merült fel, hogy visszaéljen az állapotukkal, hiszen miért tett volna ilyesmit?
Júlia nem tanúsított ellenállást. Ez pedig őszintén meglepi őt. Nem tudja, mire számított, de ez annyira... szokatlan így. És ez a szokatlanság kémyelmetlen érzést hagy benne.
Közelebb sétál, leguggol a szőnyegen hagyott tárgyak mellé. A pálca hegyével egymás után megérinti és akkorára zsugorítja őket, hogy elférjenek a tenyerén, majd a dolgozószoba ajtaját maga után bezárva a bejárati ajóhoz sétál. A kacatokat a fogason hagyott kabátja zsebébe szórja. Majd az ellentétes oldali zsebbe nyúl és egy nyufásdobozt húz elő.
Kizárt, hogy pálcával törölje Júlia emlékeit. Ez csak egy kösza gondolat erejéig merült fel benne, de számára nem volt kérdés, hogy gyáva lesz megtenni. Instruálni viszonylag egyszerű és megvan a tapasztalata hozzá, az Obliviate azonban olyan precizitást igényel, ami az ő pálcaforgatásából mindig hiányzott. Szíve szerint pedig nem bűvölne langyos pudingot a lány agya helyére, még ha... még ha néha őszintén megérdemelné az az elviselhetetlen kis kurva.
Az ágyhoz érve leül a lány mellé. Gondoskodó, szinte atyai érintéssel simít végig a párnán elterülő haján.
Különben bármit csinálhatsz vele és tényleg nem tudná meg senki.
Enyhén megborzong. A dobozkába nyúl. A mutatóujja ujjbegyére fénylő, a grafitnál világosabb por tapad. Óvatosan közelebb hajol, majd anélkül, hogy különösebb erőt fejtene ki a vékony bőrre, a lány halántékára keni a haja vonala mentén.
A szer könnyű, praktikus és nagyon kíméletes. Ha a lány felébred, halvány, szürreális álomként fog emlékezni a történtekre majd, ahogy egy átlagos álommal történne, olyan hamar felejti majd el a részleteit. Az egész nem lesz több, mint. nevetséges abszurdum számára, egy furcsa, délutáni lázálom, amivel nincs is értelme többet foglalkozni.  

Pár percig mellette marad a csöndben, mielőtt végül felállna és halkan elhagyná a szobát. A fogason lógó kabátja mellett oldja fel a lányra szórt átkot, mielőtt a visszaváltoztatott pálcát óvatosan a zsebbe csúsztatná. Eztán pedig csak a konyhából hallatszik a csörömpölő matatása, amivel a bögre romjait takarítja össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863069#post863069][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 19:17[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

A matatásra rögtön kinyílnak szemeim. Egy pillanatra azt sem tudom hol vagyok, mi történt, majd grimaszba forduló arccal mélyesztem fejem a paplanba. Olyan furcsa érzés az egész. Az intenzíven bennem élő, mégis lagymatag és illékony képek túl abszurdok. Ritkán álmodok. Bár általában nap közbe szoktam, mikor csak rövid időre csukom le a szemem. Kell néhány perc még felülök, nyöszörögve hajamba túrok majd mélyet szusszanva kikelek az ágyból. Kajakra elaludtam? Nem vall rám, még szex után sem.
- Will? - álmos arccal, szemeimet dörzsölve slattyogok ki a konyháig - mi a faszt csinálsz? Eltörted? - leülök a kis sámlira és felteszem kezeimet. De ja vu fog el, ettől a felállástól.
- Használtál pálcát - törlöm meg fejem kezemmel, de őszintén szólva ez az alvás szörnyen szarul esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863070#post863070][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 19:29[/b][/url]

Zaklatottan áll az összetört bögre feltakarításának, bár jószerével pótcselekvésnek használja ezt, várva, hogy a lány ismét felébredjen. Mintha semmi sem történt volna, ezt mantrázza magában, hogy elnyomja a belső hangot, ami emlékeztetné rá, mekkora utolsó, undorító emberi hulladék ő valójában. Szerencséjére megvan a tapasztalata benne, hogy ignorálja a lelkiismeretét és különben is... ahogy a helyzete áll, nem egy Imperiuson fog múlni a sorsa a Végítélet napján úgysem.
A partfissal a kezében néz hátra a lányra, miután egy, kiömlött kávétól mocskos kupacba terelgette a bögre darabjait a padlón. Nem kell megjátszania magát, így hagyja, hogy az irritáltsága kiüljön az arcára.
   -  Használnék, ha lenne - válaszol mogorván. Nem ejti kétségbe a válasz, ismeri a szer hatását és számított ilyesmire: így inkább úgy tesz, mintha nem, vagy egyszerűen félreértené Júlia ébredező szavait - Megtennéd...? - Bök a romok felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863071#post863071][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 19:36[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Figyelem ahogy terelgeti a halmot ezzel tönkrebaszva a seprűmet.
- Nem, nem, de tényleg használtál...azt álmodtam, hogy van - rázom meg a fejemet, hogy ne nézzen annyira fogyatékosnak.
- Aha - de mikor körbe nézek nem látom sehol. Meglepődve pillantok körbe a konyhában. Nem itt hagytam? Úgy rémlik.
- Nem láttad a pálcámat? - a pulton volt, nem? De hát nem is ittunk sokat. Megvakarom a fejem viszont, hogy őszinte legyek nincs se kedvem se erőm kúpálózni.
- Nem tennéd meg, hogy simán feltakarítod? - pillantok rá. Amúgy sem elég házias a lelkem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863079#post863079][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 22:51[/b][/url]

Ahh... azt álmodta. Lassan bólint egyet, mintha ez valami új információ lenne, ami nem érdekelné eléggé ahhoz, hogy bármit hozzáfűzzön. Mi ez a vékonyka, nyaggató  hang? A lelkiismerete?
A tekintete a pultra vándorol, majd onnan, nem figyelve rá, mit csinál, a szobára, ahonnan a lány az előbb nyűgösen kisétált.
   -  Az ágy mellett láttam, azt hiszem - válaszol egyszerűen. Amilyen szétszórt a lány és amennyire kaotikusak a látogatásai azelőtt, hogy először ágyba kerülnének, talán nem tűnik fel neki, hogy a pálca nem egészen ott van, ahol emlékei szerint hagyta. Különben is, ő, William, a megbűvölt karkötő miatt eleve nem nyúlhat pálcához, így csakis Júlia tehette oda, ahol van.
   -  Nah - ezzel letámasztja a seprűt a konyhapult széléhez - nem akarsz inkább nézni valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863163#post863163][b]Vattai Júlia - 2023.04.17. 18:34[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

- Hah - nincs sok kedvem elbattyogni odaáig, hogy leellenőrizzem, ott van-e itt csak csendesen figyelem ahogy a férfi önerejéből feltakarítja. Még mindig úgy érzem, hogy egy részem kicsit alszik, félig itt vagyok, félig ott. Erre Will javaslata a punnyadásra pedig ideális ebben az állapotban.
- Oh de! Nemsokára kezdődnek a délutáni szappanoperák, pattogtassunk kukoricát!- csillan fel a szemem, és állok fel, hogy előkeressem az egyik felső szekrényből a kukoricát. Az ilyen semmire se való sorozatok mindig tök jók szundításhoz, ha meg figyeli az ember akkor meg totál jókat is tud röhögni egy-egy borzalmas vágáson vagy muglikat meghazudtoló fantáziadús ötleten semmiségeken.