Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848629#post848629][b]William Martin Krise - 2022.06.28. 21:48[/b][/url]

A sárm. A logika. Nem tagadhatja, a meggyőzés mesterének érzi magát abban a pillanatban, meztelenül elfolyva a kanapén, a fiolát billegtetve az ujjai között. Emlékszik, hogy két lehetséges céllal indult el ma otthonról: hazaviszi vagy bántja a lányt. Technikailag ebből mindkettő megvalósult eddig, szóval mi ez, ha nem lehengerlő siker?
Valami azonban nem stimmel. A homlokát ráncolva dönti a fejét hátra a kanapén és néz a lány után.
   -  Júlia... te seggpucér vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848638#post848638][b]William Martin Krise - 2022.06.28. 22:16[/b][/url]

Egészen ellazul a kanapén. Még mindig annyira kényelmesen lebeg, minden, ami körülötte történik, nem több érdektelen zajnál. Azt, hogy nem olyan rég Júlia megharapta, ő pedig megütötte őt, már elfelejtette, de még azt is, hogy azzal a szándékkal érkezett, számon kéri a lányt, amiért az magára hagyta őt.
Behunyja a szemét. A fiolát tartó keze a mellkasára hull.
   -  Yeah... végülis miért ne csak... alszom egy kicsit előtte vagy valami - azzal a szent meggyőződéssel válaszol, hogy ő nem fog felkelni. Igen, az ő ötlete volt a távozás, de... most? Olyan...
Olyan.
Olyan kényelmes ez a kanapé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850181#post850181][b]William Martin Krise - 2022.07.29. 22:39[/b][/url]

Pár perce már csak vissza-visszaszendereg, élvezi a csöndbe belesimuló szuszogást és a drága, hűvös selymet az arca alatt. Egy hete minden éjjel vele alszik már. Az első éjjelen feszengett mellette, hol az idegen plafont bámulta, hol a nyugodtan alvó feleségét, végül pedig a kanapéra költözve nyomta el az álom. A házasságuk egy éve során mindössze pár alkalommal, a nászútjuk alatt osztoztak ugyanazon a hálószobán, a Machay család azonban egyöntetűen hallani sem kívánt róla, hogy külön lakrészt rendezzenek be számára a várakozás idejére.
Aztán napok és esték teltek el. A kimondatlan konfliktusuk megkérgesedett, amikor itthon van, rendszeresen szóval tartja a fekvésre ítélt lányt, éjjelente pedig az ő laptopjának fényében alszanak el. Megszokta a lélegzetét maga mellett és az érintéseit is.
Otthonos. Meleg, puha.
Hagyja, hogy Adél magához vonja a kezét. Tudja már, mi következik, hiszen a reggeli rituálé része már a mozdulat. A tenyere rásimul a lány bőrére a hálóing alatt; csukott szemének szemhéja megrezzen.
   -  Nem. Még mindig semmi. - válaszol rekedten végül. Valamelyest arrébb csúsztatja a kezét - Biztos nem kevered össze valamivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850196#post850196][b]William Martin Krise - 2022.07.29. 23:10[/b][/url]

Nem nyitja ki a szemét, így a szemforgatást sem látja, bár el tudja képzelni. Az ajka szélére mosoly húzódik az elképzelt sértettségre. Bájos. Adél mozgolódni kezd, ő ekkor nyitja résnyire a szemét, bár továbbra sem mozdul a kényelmes párnán.
   -  Hát ha adsz egy listát... - kezd bele vonakodva -, akkor végül is összeszedhetek ezt meg azt. De úgyis lehet, hogy néhány hétig nem fogjuk tudni hazavinni. Szóval lesz időd dekorálni meg vásárolgatni, ha szeretnél. Tudod ez ilyen... női dolog. Fészekrakás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850207#post850207][b]William Martin Krise - 2022.07.29. 23:55[/b][/url]

   -  Gotcha.
A kezét, ami a lány ujjaival összefonva pihent a hasán, most kiszabadítja és két ujját a homlokához érinti, mintha szalutálna. Gyakorló apukaként. Hánynia kell... de végül is igaz. Még nem döntötte el, milyen szerepet tölt majd be a gyereke életében, a terve pedig minden egyes nappal más. Van, hogy úgy érzi, a legegyszerűbb a távolságtartás és bőven lesz ideje foglalkoznia a fiával, ha az már felfogja a társaságát. Ekkor azonban mindig az apja jut eszébe. Martin jószerével egyedül nevelte őt újszülött korában, ő pedig képtelen volt nem rajongással tekinteni rá. Lehet, hogy az ő fia is hasonlóan odáig lesz majd érte? Tényleg igaz a bárgyú elképzelés arra vonatkozóan, hogy az idegenkedés, amit még most érez, szertefoszlik majd azzal, ha tényleg a kezében tartja majd a csecsemőt?
   -  Hát... - az oldaláról a hátára fordul először, majd ő is óvatosan felül. A helyére húzza a pólóját magán - Nem fogja elvenni senki. Ezt megígérem. De arra felkészülhetünk, hogy meglátogatnak majd. Vagy talán kijelölnek valakit, aki ránéz, vagy nem tudom. Őszintén, fogalmam sincs. Mert ettől tartasz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850228#post850228][b]William Martin Krise - 2022.07.30. 23:05[/b][/url]

Látja ő a bizonytalanságot rajta, ha pedig teljesen őszinte akar lenni: vonatkodott tőle, hogy Hévízre jöjjenek. A Machay család eddig sem volt híres róla, hogy a támogatásukkal halmozzák el a lányt, akinek most csak pihenésre lenne szüksége. Az érem másik oldala azonban, hogy Bogolyfalván egyedül lennének. Akkor pedig Adél rá támaszkodna, valakire, aki szintén nem a legalkalmasabb a feladatra.
Figyeli a lány megfeszülő arcát és a kétségbeesett tekintetet, ami a baldachinra függ. Az ő arca egészen ellágyul, hiszen felismeri ezt a feszült kifejezést.
A keze kinyúl, a kézfejével pedig végigsimít Adél arcélén.
   -  Akkor még mindig itt vagyok én. Tőlem nem fogja elvenni senki, amíg pedig én itt vagyok, addig tőled sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850231#post850231][b]William Martin Krise - 2022.07.30. 23:51[/b][/url]

Adél közelebb vonja őt, ő pedig nem ellenkezik. Az alkarjára támaszkodik a lány párnán nyugvó feje mellett, a másik pedig bekéredzkedik a pléd alá és felfedezőútra indul a lány testén. A nyaka vonalán, a kulcscsontján majd a mellén simít végig, végül az oldalán állapodik meg. A tenyere Adél csípőcsontjára fog, a karja alatt érzi a lány hasát; amikor pedig a felesége elvonja az arcát tőle, az övére vigyor kúszik.
   -  Pedig pont emiatt van képben. Mert így nézel rám.
Nem tagadta soha: rémesen vonzó felesége van, akiről a hidegháborús időszakaikban is pofátlanul fantáziál. Közelebb hajol ismét, azonban a homlokára nyom egy csókot, mielőtt ismét felülne.
   -  Azért annyira ne szokj hozzá. Anyád mellett labdába se rúgok, szóval ha ő befenyít, akkor az ágy alatt leszek. Szóval. Van listád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851021#post851021][b]William Martin Krise - 2022.08.14. 17:24[/b][/url]

Három. Kettő. Egy.
   -  Én is téged. Ribanc.
Becsukja az ajtót maga mögött, a táskáját leereszti a válláról a kezébe. Nem kell megfordulnia, hogy érezze a megvető tekintetet. A napjaik mostanában így telnek: Adél egyre feszültebb és türelmetlenebb, ő szintén, hát ott mélyesztik egymásba a méregfogaikat, ahol csak lehet. Valami azonban mégis megváltozott.
Az ágyhoz sétál, ahol a felesége hetekkel korábban kényszerűségből berendezte a főhadiszállását, leül a túlsó felére és kicipzározza a hátizsákját. Először egy, majd egy újabb, párától nedves aluminium dobozt húz elő. Az elsőt a lány mellé gurítja, a másikat felszisszenti a kezében.
   - Látod, pont erről beszéltem valamelyik nap. Mindig ezt csinálja. Nem értem, hogy bírod elviselni - intézi a lány hasának, mielőtt beleinna a gyömbérbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851135#post851135][b]William Martin Krise - 2022.08.15. 16:57[/b][/url]

Hónapokkal ezelőtt Adél megjegyzései verekedésbe torkolltak volna, mára azonban a reakciója kelletlen szemforgatássá szelídült. Őszintén, minden percét élvezi a súlytalan marakodásuknak, másrészt pedig, Adélt is kirángatja a szoba magányából vele, az arca pedig mindig megtelik élettel.
   -  Akkor sem tudná kikaparni, ha akarná - válaszol a gyömbérsöre fölül - Vagy mi a terve, utánam gurul? Majd inkább akkor tárgyaljunk, ha anyád segítség nélkül eléri a saját lábujját.
Meg kell hagyni, van pár sajátos előnye Adél jelenlegi állapotának. Az egyik az, hogy ha ő most feláll és két lépéssel eltávolodik az ágytól, azonnal hatótávon kívül kerül. Onnantól kezdve pedig csak a felé dobált tárgyak elől kell behúznia a nyakát, de az eddigi vitáik során azoktól még nem szenvedett nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket. Még akkor sem, ha a felesége napról napra jobban céloz.
   -  És neked milyen napod volt? - néz végül a lányra ténylegesen, talán most először - Látom átfeküdtél a másik oldalra. Az élet tényleg tele van izgalommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851339#post851339][b]William Martin Krise - 2022.08.19. 16:29[/b][/url]

   -  Nightingale...
A karjára támaszkodik, a másik kezében a térdére teszi a dobozt, úgy néz  ő is a plafon felé. Évekkel ezelőtt lehet, hogy a homlokára csapott volna azzal, hogy hát persze, az az Agatha Nightingale, a szakma nevei azonban mára szinte teljesen kikoptak az emlékezetéből. Így hát kénytelen egy hümmentéssel nyugtázni az információt, hiszen végül is mi a legrosszabb, ami történhet? Kiderül, hogy egy nő egy képesítés nélküli sarlatán, aki a saját kíváncsiságának kielégítését látja a személyes tragédiákban?
Milyen abszurd elképzelés.
Összeráncolja a homlokát és ismét lepillant a lányra.
   -  Hát nyilván. Nem ez lenne az első eset, hogy ilyet látok és ne aggódj, eddig egyszer sem ájultam el vagy ilyesmi. Szóval számíthatsz rám, ha ezt akarod. Ha meg nem, akkor, oh well.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851356#post851356][b]William Martin Krise - 2022.08.19. 20:29[/b][/url]

A szemöldöke felemelkedik, a pupillája pedig egészen cseppet összeszűkül.
   -  Azt, hogy nem érdekel, abból szűrted le, hogy nem simogatom könnyes szemmel a hasad és nem kötögetek gyerekcipőket? Túl sok lányregényt olvastál, hercegnő.
Hogy az illékony zaklatottságát leplezze, ismét beleiszik a gyömbérsörébe. Nem kérdés, hogy Adél máshogy képzelte el a terhességét. Valószínűleg szerette volna gyerekszoba díszítéssel, vásárolgatással és álmodozással tölteni az eltelt hónapokat ahelyett, hogy egyedül bámulja a mennyezetet. És, hogy teljesen őszinte legyen magával: ő sem így tervezte. Szeretett volna részese lenni a fia érkezésének, felesleges sziruposság és nagy jelenetek nélkül, pontosan úgy, ahogy az ő apja tette vele.
Aztán, nem úgy alakult.
   -  Nem nagyon kell az ilyesmin levezényelni semmit - tér ki a válaszadás elől gondosan. - Amikor én megszülettem nem volt ott senki, csak apa és nagyapa. Ja, haha. Meg nyilván az anyám. Szóval ha engem kérdezel, én jobban örülnék neki, ha nem válna a szoba rögtönzött osztálytalálkozóvá, mert teljesen felesleges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851502#post851502][b]William Martin Krise - 2022.08.21. 18:22[/b][/url]

Behunyja a szemét ls az ő állkapcsa is megfeszül. Mert a fiam mégis fontosabb, mint egy szaros évforduló, mondaná szíve szerint, de ismét visszanyeli ezt. Nem beszéltek azóta a történtekről, csak folyamatosan kerülgetik a témát, de egyiküknek sincs elég bátorsága a nyílt konfrontációhoz. Neki, legalább is azóta, hogy Hévízen hédereznek, nincs.
   -  Nem akarok vitatkozni, rendben?
Előrébb dől, hogy az üres dobozt az éjjeliszekrényre csúsztatja. Végül pedig a cipőit is lerúgja, feljebb húzza magát az ágyon és a támlának dől. Térre van szüksége, hogy megőrizze a hideg vérét, ezzel pedig fizikailag távolabb is kerül a lánytól.
   -  Dehogynem, megtaláltam őket még hetekkel ezelőtt. Akarod látni? - összefonja a karjait maga előtt - De nem tudom, mit vársz el tőlem. Tudod, mi volt azokban a jegyzetekben? Halott gyerekek. A nagyapám ezerszer többet tudott nálam és általában ő is elvesztette őket. Te komolyan azt akarod, hogy nekiálljak kísérletezni rajta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851551#post851551][b]William Martin Krise - 2022.08.22. 20:51[/b][/url]

Ő is követi a lány tekintetét a gyűrűre. Annak a zöld köves párja még mindig a bogolyfalvi házuk egy fiókjában hever és olyan, mintha évek teltek volna el azóta, hogy Adél visszaadta neki. Furcsa és cseppet gyomorforgató belegondolnia, hogy ha Noah nem lenne, már elváltak volna és nem lennének többek egymásnak két idegennél.  Abban a szűk két hétben, amikor úgy tűnt, hamarosan feloldódik köztük a kapocs, minden annyira más volt. Könnyű, szinte súlytalan.
   -  Na ezt te sem gondolhatod komolyan - válaszol a lány hátának, a hangjában most először, őszinte megrökönyödéssel. - Mit akarsz, verekedni? Ha nem vigyázok rá, az a bajod, ha meg igen, akkor az.
Képtelen kiigazodni rajta, ennek legnagyobb részét azonban Adél unalmának és a hormonális viharjainak tudja be. Ha nem nevezi a nevén a gyereküket, azért pityereg, ha nem ér hozzá, hogy ne tegyen kárt bennük, akkor pedig amiatt. Pedig neki is az idegeire megy, hogy minden éjjel mellette alszik, mégsem teheti azt vele, amire példának okáért most és úgy ötpercenként gondol.
Adél felül, a felgyűrődött hálóing pedig visszahull a testén. Ő ismét hosszan pislog, megrázza magát.
   -  Mindennek megvannak a kockázatai. Sokon tudott segíteni, de sokon nem. Szeretnéd, hogy a fiamon próbáljam ki, hogy szerencsésebb vagyok-e annál, akinek három évtized tapasztalata volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851593#post851593][b]William Martin Krise - 2022.08.23. 13:34[/b][/url]

A maga előtt összefont karjainak ujjai megfeszülnek. Hónapokkal korábban a vitájuk ezen a ponton fajult volna tettlegességig. Most azonban csak elképzeli, hogy az ágy matracába nyomja a lány fejét és lerángatja róla a fehér hálóinget, végre nem törődve a következményekkel.
   -  Ha lenne bármilyen szerethető vagy értékelhető tulajdonságod ezen kívül, akkor lehet, hogy máshogy viselkednének veled.
Nem gondolja komolyan, nyilván nem - de fájdalmat akar okozni neki, ha nem fizikailag, hát így. Adél háborúzni szeretne, ő pedig készségesen beleáll ebbe. Mint pedig ilyenkor mindig, zaklatottal le is mászik az ágy széléről és már kartávolságon kívül fordul vissza a lány felé.
   -  Te mégis mit képzelsz rólam, mi? Nem is, mit képzelsz arról, hogy te ki vagy? Tudod, néha függetlenül attól, hogy terhes vagy-e vagy nem, hánynom kell tőled.
Az ajtóhoz csörtet, úgy ahogy volt, zokniban.
   -  Idd meg azt a szart, amit neked hoztam, jót fog tenni - szól még vissza az ajtóból utoljára, mielőtt irdatlanul becsapná maga mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851978#post851978][b]William Martin Krise - 2022.08.30. 20:01[/b][/url]

A telefonja megzizzen a zsebében. A pár fokos létrán állva lepillant, a kezében tartott üveget lábujjhegyre állva, a polcok oldalába kapaszkodva csúsztatja vissza a legfelső polcra. A nadrágjában porolja le a kezét, mielőtt ismét lelépkedne a raktár padlójára. Körülötte rendetlen dobozok magasodnak, a létra mellett egy kibontott láda, tele különféle, megbontott üvegekkel.
Hátat fordít a polcoknak, a létra oldalához dőlve veszi elő a telefonját. Csak egy pillantást vet a kijelzőre és a képre, amit Adél hónapokkal korábban állított be kettejükről, mielőtt felemelné.
   -  Igen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851999#post851999][b]William Martin Krise - 2022.08.30. 23:44[/b][/url]

A cipője orrával arrébb tolja a dobozt maga mellett. Hallja a sóhajtást, így bár levegőt vesz, hogy ő szólaljon meg elsőként, megvárja, hogy a lány törje meg a néhány pillanatnyi csendet.
   -  Mit mondott? - kérdez vissza halkan. Tudja, hogy Agatha náluk járt ma, volt is szó róla, hogy a látogatás idejére a lány mellett marad. Azonban az elmúlt pár hét eseménytelensége okén végül abban maradtak, mindenki higgadtabb lesz, ha Adél egyedül várja a nőt, őt pedig majd értesíti róla, ha van miről.
Ezek szerint pedig van miről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852002#post852002][b]William Martin Krise - 2022.08.30. 23:56[/b][/url]

A csönd. Semmit sem gyűlöl jobban és nincs más, ami ennél könnyebben megrémítené. Ha egy szobában lenne a lánnyal, már ráordított volna: mondd, mi van vele?! Így azonban csak felhúzza magát a létrára és leül a legfelső fokra, amíg Adél reszketegen legevőt vesz.
Meghalt, számít a válaszára, meghalt és minden, ami eddig történt, a semmiért volt. Végül is számíthattak erre. Ő számított; hónapok óta kel a nyomasztó gondolattal, hogy lehet, már nincs velük. A kurva életbe, hogy hagyta magát már-már beleélni magát!
   -  Hogy? - ráncolja össze a homlokát a raktár félhomályában - Meglesz? Mármint itt, velünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852005#post852005][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 00:15[/b][/url]

Adél ezt nem halhatja, de ő fellélegzik a vonal túloldalán. Elemeli a telefont az arcától, a homlokához támasztja azt, behunyja a szemét és magában elszámol ötig. A lány kétségbeesett felcsattanását tisztán hallja, csak épp cseppet távolabbról. Végül ismét kinyitja a szemét, a telefon is visszakerül a füléhez.
   -  Rendben, nem kell pánikba esni, hónapok óta csak ezt várjuk, nem? - Adél mellett az ő hangja magabiztosan de némileg sürgetően cseng. Mióta a lány először kórházba került, lényegében kollektíven számolták vissza a napokat addig, amíg Noah eléri azt a kort, hogy vállalható kockázattal szülessen meg. Ezek szerint Agatha meghozta a döntést.
   -  Mondott róla valamit, hogy mit meg hogyan? Hazavihetjük majd, vagy nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852007#post852007][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 00:35[/b][/url]

   -  Próbálj meg egy kicsit megnyugodni - szúrja közbe, ami bőven lehet olaj a tűzre most. Könnyen beszél: onnantól, hogy a Bükkben eltaktikázta magát, csak passzív szemlélője az eseményeknek és bármi történt eddig vagy fog innentől, azt Adél szenvedi el majd. Így számára a hír szinte kirobbanóan pozitív. Végre vége szakad a nyomott várakozásnak, annak, hogy a felesége kvázi fekvőbeteg és a kényszerű hévízi nyaralásuknak is. Rendben, persze, ezzel együtt lesz egy fia, akiről gondoskodnia kell, de ez legyen a holnapi William problémája.
   -  Meg fogjuk oldani, rendben? - lepillant a karórájára - Két óra és otthon vagyok, akkor kitaláljuk. Addig nem tudsz áthívni valakit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852015#post852015][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 17:03[/b][/url]

A cipőjére pillant, miközben a lány beszél, azonban csak távolról hallja a szavait. Pár nap és lesz valaki, aki nem hagyhatja el őt és aki feltétel nélkül szeretni fogja, pont úgy, ahogy ő ragaszkodott a szüleihez. Lényegtelen, hogy a gyermek anyjával a viszonya a legtapintatosabban szólva is viharos, vagy, hogy egyikük sincs felkészülve a feladatra. Legalább a tépelődésnek vége szakad és nem lebeg több fekete felhőként a fejük fölött a kérdés, hogy a lány terhességének kimenetelétől függően családot alapítanak-e, vagy elválnak az útjaik.
   -  Pár óra és otthon vagyok - sóhajtja végül. Feláll a létráról, majd lehajol a következő üvegért - Addig igyekezz ne idegösszeomlást kapni.

A szemét forgatva áll félre az útból, hogy elengedj a lépcsőn lefelé siető nőt. Ő csak egy sietős pillantásra méltatja a maga előtt lebegtetett, halványszínű ruhákkal megrakott kosár mögül, mielőtt végleg eltűnne a jobbra nyíló ajtó mögött, szapora cipőkopogást hagyva maga után.
A két műanyag szívószálas poharat egy elviteles papírtálcán egyensúlyozva maga előtt sétál fel az emeletre. Bár rég elmúlt kettő, a lámpák végigvilágítják a hosszú folyosót, valahonnan távolabbról beszélgetés és csörömpölés hallatszik, de még a család felmenőinek portréi is érdeklődve forgolódnak a keretükben, hogy elkapják az eseményeket.
Az ő lakrészüktől pár ajtónyira a szobából éles fény ömlik a szőnyegre. William futólag torpan meg előtte. Az antik franciaágyat fehér takaróval borították be, a falakat lecsupaszították, a bútorokat pedig néhány fotelen, egy tömörfa asztalon és egy faragott bölcsőn kívül pedig kivitték a szobából. Egy pillanatra elfogja az iszonyat, mielőtt az azonban a fülébe suttoghatna, lerázza magáról.
Halkan nyitja, majd zárja az ajtót maga mögött. Látja a lány körvonalait a takaró alatt, mivel pedig innen nem mondhatná meg, hogy ébren van vagy alszik, ugyanolyan csöndben lép közelebb. A poharakban a jég összekoccan.
   -  Hogy vagy?
A poharakat az éjjeliszekrényre csúsztatja át, aztán ül le azágy szélére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852037#post852037][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 23:32[/b][/url]

Adél felül, ő pedig hosszan pislog egyet. Lepillant, a lány keze után nyúl és összekulcsolja az ujjaikat kettejük között a lepedőn. Adél ujjai nyirkosak és hidegek, a gyűrű szinte langyosnak tűnik mellette a gyűrűsujján.
Kurtán bólint: igen, látta, őszintén pedig megérti, ha a lányt a hideg leli a készülődéstől. Van valami különösen elrettentő a szülőszobák ágyaiban, de sosem tudta megfogalmazni, micsoda. Feléjük nem volt szokás ispotályba vonulni ilyenkor, így a rokonai, a nagyapja betegei, de ő maga is otthon született. A szülőágyak láttán azonban mindig kiverte a víz és most is, amikor meglátta a szigorúan fehér, nehéz lepedőt a másik szobában. Émelyegnie kell, hallhatóan pedig Adél sincs másképp ezzel.
   -  Már csak pár nap. Holnap vagy holnapután túlleszel ezen az egészen, ha pedig minden rendben van, mehetünk vissza Bogolyfalvára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852039#post852039][b]William Martin Krise - 2022.09.01. 00:31[/b][/url]

Adél leküzdi a köztük feszülő távolságot. Fizikailag legalább is. Ő átöleli a vállát, közelebb vonja magához, ahogy pedig a lány belékapaszkodik, ő a hajának dönti az állát.
   -  Ühümm… egy egészen kicsit - válaszol halkan. Hónapokkal ezelőtt, de inkább bő egy éve már, hogy maguk alá temették az események, ő pedig levegőért küszködik alattuk. Semmi sem alakult úgy, ahogy tervezték és nincs jele annak, hogy ez a közeljövőben megváltozna. A tekintete elkalandozik az éjjeliszekrény felé, óvatosan kiszabadítja a kezét a lány ujjai közül, épp csak kissé eltávolodva pedig az egyik pohár után nyúl.
   -  Mitől ijedtél meg ennyire hirtelen? - a poharat a lány kezébe adja - Eddig annyira magabiztosan akartad ezt. Most semmi sem változott, csak kicsit közelebb került. Ki tudja, holnap ilyenkor már lehet, hogy a kezedben tarthatod a fiad.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852060#post852060][b]William Martin Krise - 2022.09.02. 00:25[/b][/url]

Mostanában általában hoz valamit. Általában jeges teát, különböző mesterséges színekben és ízekben, soha el nem olvadó jégkockákkal. A sajátos szeretetnyelvévé vált némán letenni az éjjeliszekrényre a poharat, akkor is, ha vérre menő vita közepén ér haza. Adélt láthatóan ugyanis megnyugtatja, ha babrálhat valamivel, nem mellesleg pedig... nos, ha az nem, akkor az alkalmanként az italába adagolt kedélymérséklő főzet már igen.
   -  Nem olyan könnyű ezeket leejteni. - Kissé megbillenti a fejét, bár ebből a szögből nem láthatja a lányt, csak a válla emelkedését érzi, ahogy lélegzik - De ha ettől jobban érzed magad, nem leszel egyedül. Itt van az anyád, jönnek az én rokonaim, nem mellesleg pedig itt vagyok én. A helyedben inkább azon aggódnék, hogy sorszámot kell húznod majd, hogy a közelébe kerülj.
Nem titkoltan hánynia kell a felhajtástól, különösen pedig attól, hogy a családjaik női tagozata hadseregként sorakozott fel körülöttük. Ő, mint a gyerek apja, legfeljebb arra számíthat, hogy futólag a kezébe adják majd a kölyköt, mielőtt Adél körül összezárulna a hölgykoszorú és napokra vagy hetekre kvázi száműznék a szobából. Ha csak rajta múlna, Adél otthon lenne most és senki más nem lenne jelen rajtuk kívül sem a gyereke születésekor, sem pedig utána.
   -  Na. Csak nem meggondoltad magad? - Kérdez vissza szórakozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852063#post852063][b]William Martin Krise - 2022.09.02. 11:49[/b][/url]

A szeme megrebben Júlia említésére, ezt azonban Adél nem láthatja. Felemeli a kezét, hogy megvakarja a szemöldökét, közben azonban egy pillantással ellenőrzi, hogy a gyűrű délután visszakerült-e az ujjára. Tagadhatatlanul ő is jobban örülne Júliának, mint Adél anyjának vagy a nagyanyjának, de ez olyasmi, amit végképp nem kellene a feleségére borítania ebben a mentális és fizikai állapotában.
A lány heves reakciója azonban váratlanul éri. Felsőtesttel a lány felé fordul és hagyja, hogy az a tenyerei közé vegye az arcát, közben az egyik kezével megfogva a poharat kettejük közt az ágyon, hogy az ne boruljon fel. A szemekben hisztérikus pánikot lát csillanni. Kényelmetlenül ismerős látvány.
   -  Tudod, hogy nem lehet.
Halkan válaszol, most először pedig eleresztve a pozitív semlegességet, amit a lány megnyugtatására erőltetett magára. Ő is fél, ez bújkál a hangjában, bár nem attól, mint a lány.
Tudja, hogy felkészületlenek és ennek még minimum évekig nem szabadott volna megtörténnie, attól mégsem tart, hogy nem tudja majd, hogyan tartsa a kezében a fiát. Az ilyesmi kialakul magától, az öregek is megmondták. Azonban a nyomasztó gondolatot, hogy Noah betegen születik majd, nem tudja elhallgattatni az agyában. Nincs itt a nagyapja, hogy mellette álljon úgy, mint az ő anyja és Martin mellett volt, ő pedig alkalmatlan rá, hogy átvegye a szerepét. Ha pedig egészséges lesz, akkor is, hova tovább? Egy iskolás lány és egy újszülött gyermek mellett neki kell családfővé válnia úgy, hogy a saját életét sem képes kordában tartani.
Csak egy pillanat volt, talán annyi sem, amíg hagyta, hogy a bizonytalansága kiüljön az arcára. Szedd össze magad.
   -  Nem fogja elvenni senki. Tőlem nem fogják. De ha csak arra várnak, hogy csináljunk valami menthetetlen hülyeséget, amivel bizonyíthatják, hogy veszélyt jelentünk a gyerekre, akkor most lelépni pontosan elég lenne nekik. Próbáld meghúzni magad most egy kicsit. Ha minden rendben lesz, akkor hagyni fogják, hogy hazavigyük magunkkal és onnantól kezdve kikerülünk a közelükből. De ahhoz most úgy kell viselkednünk, hogy ők is elhiggyék, hogy ami köztünk van ennél stabilabb már nem is lehetne. Ha pedig ehhez szerepet kell játszani, akkor azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852121#post852121][b]William Martin Krise - 2022.09.03. 18:44[/b][/url]

Adél elengedi őt, az arcvonásait pedig ismét elrendezi pontosan úgy, mint ahogy először megismerte. Neki kéne tudnia a legjobban, hogy mit várnak el tőlük és hiába csapkodják magukat a földhöz, ez a tényeken nem változtat. Noah érkezésével esélyt kaptak a szabadságra. Ha minden jól alakul most, innentől kezdve a felemelkedik róluk a nyomás és a család figyelme is egy másik, hasonlóan szerencsétlen párra koncentrálódik majd. Ha pedig most egyetértésben töltik az elkövetkező napokat és azt a várhatóan pár hetet, amíg a fiuk megerősödik és hazavihetik, senki kurva anyja nem fogja rájuk nyitni az ajtót az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben.
   -  Nem azt mondom, hogy itt kell maradnunk - teszi hozzá, látva a lány bezárkózó arckifejezését. - Egy perccel sem akarok tovább Hévízen lenni, mint amit feltétlen muszáj.
Lerúgja a cipőit magáról, hátrább húzódik az ágyon, megigazítja a párnákat, hogy a hátát nekik és a támlának vetve elheveredhessen rajta ott, ahol korábban Adél gömbölyödött össze. Adélt egy intéssel invitálja közelebb.
   -  Addig meg inkább élvezzük ki a csendet mert abból nem lesz sok nemsokára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852163#post852163][b]William Martin Krise - 2022.09.03. 22:51[/b][/url]

Tehát így állunk. Apa, remélem tényleg jól szórakozol.
A plafon felé pillant, amíg Adél elhelyezkedik mellette. Az egyik karja a felesége vállát fogja át, a másikat a tarkója alá csúsztatja és megtámasztja a fán. A lánynak igaza van: mindketten eldobhatóak egészen onnan kezdve, hogy megszülettek. Adél egyszerűen amiatt, hogy lány, ő pedig azért, mert a szülei túl fiatalon találtak egymásra. Másodlagos gyerekként pedig nem tehetnek mást mint, hogy befogják a szájukat és azt teszik, amit mondanak nekik.
Még mindig a plafont nézve bólint kurtán. Meglesz a gyerekgyógyító, meg minden kurva isten, amit csak Adél szeretne.
Lejjebb csúszik az ágyon, szembefordul a lánnyal. Az ajtón túl hallja a lépteket és a motoszkálást, ebben a buborékban azonban csönd van és félhomály. A tenyere Adél arcára simít, közelről pedig csak homályosan látja a szemeit.
   -  Mi leszünk az utolsó generáció, aki behódol ennek az aranyvérű szarságnak - jelenti ki gyengéd magabiztossággal - Ha az Esküt nem is tudom letenni, de ezt megígérem neked és neki is. A többi pedig alakul, ahogy alakul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852826#post852826][b]William Martin Krise - 2022.09.18. 14:31[/b][/url]

A vékonyka hangra felemeli a fejét a tenyeréről, amin a kanapé karfáját támaszkodott. A tapadós csöndben nem volt kérdés, hogy felfigyel Adél ébredező motoszkálására, ami percekkel korábban kezdődött el. A könyvet, amibe a gondolatait addig fojtotta, akkor ejtette vissza az ölébe, azóta pedig csak őt nézi. Az összefont haját, ami kuszán terül szét a párnán, a vékony kezeit, amik pánikban kaptak utána, hogy aztán később szerető óvatossággal fogják át a túlságosan apró és túl csöndes csomagot. Ő akkor állt fel és sétált ki az erkélyre.
A könyvet leteszi maga mellé, egyelőre azonban nem áll fel a kanapéról.
   -  Szükséged van valamire? Vagy hívjak valakit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852828#post852828][b]William Martin Krise - 2022.09.18. 14:37[/b][/url]

A szemöldöke széle felemelkedik, a pillantása pedig átvándorol a bezárt hálószobaajtóra. Megbeszélték, hogy valószínűleg zavarodott lesz a gyógyszertől, amit nem feltétlen a testi, inkább a lelki fájdalmára kapott, könyörületből. Látott nőket vakon barangolni a folyosókon ilyenkor, köntösben és mezítláb, a legtapintatosabb pedig óvatosan visszaterelni őket az ágyukba, amíg egészen kitisztulnak. Tény, hogy a főzet ellenszere egy kisebb, dagadt üvegben fekszik a lány melletti éjjeliszekrényen, ami azonnal fényt gyújtana az agyában - ám talán jobb hagyni, hogy apránként és magától szálljon fel a köd.
Feláll a kanapéról és elgémberedett mozdulatokkal átsétál az ágyhoz. A behúzott függönyökön túl öreg éjszaka van, csak az ágy borul a felkapcsolt éjjeli lámpák fényébe.
   -  Nincs.
Egyszerűen válaszol, ez azonban nem könyörtelenség tőle. A tekintete a lány szemeit kutatja, hogy egyáltalán felfogja-e, amit mond, annál többet ráborítani úgyis értelmetlen lenne. Tétován áll az ágy mellett, ugyanabban a farmerben és pólóban, amit még reggel magára rángatott.
   -  Tudod, hol vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852830#post852830][b]William Martin Krise - 2022.09.18. 14:39[/b][/url]

Ismét elnéz az ajtó felé. Hívnia kellene valakit. Nem azért, hogy Adélt ápolgassák, hisz ő is tudja, mindenki tudja, hogy a lány rendben lesz és fel fog épülni, anélkül is, hogy folyamatosan piszkálgatnák. Emiatt egy ponton összetűzésbe is keveredett Agathával a nap folyamán, amikor kifakadt, hogy hagyják őket békén és fejezzék be a körülöttük ugrálást. Ő csak csendet akart, magának is és a feleségének is, hogy ha már a történteken nem is változtathat már, ne legyen szükség a lány síkagyúvá kábítására. Mégis itt vannak most.
   -  Ő meghalt, emlékszel?
Óvatosan teszi fel a kérdést, azonban szándékosan mellőzi a felesleges puhatolózást és finomkodást. Kevés kegyetlenebb dolog létezik, mint egy beszélgetés felénél szembesülni a súlyos hírekkel, amit a másik gyenge volt nevetséges előjáték nélkül kimondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852832#post852832][b]William Martin Krise - 2022.09.18. 14:41[/b][/url]

Lesüti a szemét és a lány helyett a szőnyeg szélét kezdi bámulni. Ostoba érzés, de düh fogja el egy pillanatra amiatt, hogy neki kell itt állnia és várni a felrobbanni készülő bombára. Ha Adéllal szemben kegyetlenség lenne a hallgatás, ugyanannyira könyörtelen elvárni tőle azt, hogy szembesítse a tényekkel és kettejük helyett is higgadt legyen. Azonban ő volt az, aki órákkal korábban elhárította a segítséget és megkérte a házban tolongó, sajnálkozva kéztördelő tömeget, hogy hagyják őket magukra egy időre.
Hiszen, még egyszer, csak csendet szeretett volna.
Leül az ágy szélére, nem messze a lánytól, az egyik lábát felhúzza maga mellé és a kezét átkulcsolja a bokáján.
   -  Nem a te hibád. És senkinek sem a hibája - megköszörüli a torkát, a hangja pedig szokatlanul színtelen és tárgyilagos - Akarsz nézni valamit? Vagy valami?