Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- A terápiás nászút -

Madárcsicsergés.... helyett zuhogó eső, nyálkás hideg fogadja őket a kocsiból kimászva. A hegység egyik jól eldugott részén fekszik a számukra kijelölt villa, ahol a következő két hét masszív tortúrát fogják tölteni nászút címszó alatt. Maga a táj pazar is lehetne, ha épp nem egy nyálkás, hideg, nedves függönyként omlana rá az eső.
Összekoccan a fogsora, még a kabátját is fázósan összébb húzza magán, miközben Kálmán, az ő legújabb idegesítő árnyéka előlebegteti a csomagjaikat a csomagtartóból. Jöhettek volna Hop porral is, de nem, Andrássy grófnő meghagyta, a jobb kommunikáció érdekében nyugodtan autókázzanak egyet. Mintha ennyi kibékítené az elmérgesedett helyzetüket.
A bőröndjei lomha kutyák módjára lebegnek mellettük Will csomagjaival együtt; egyenesen felrepülnek, valószínűleg a hálószobákba. Ő maga kelletlen arccal lépi át a küszöböt, de odabent sem sokkal jobb a helyzet.
A villa falai kihűltek, a fogadórész nagy belterű, hűvös, márvány járólapokkal burkolt. Néhány dísznövényt helyeztek el dekorációnak, de egyéb nincs itt, csak a jobb- és baloldali falakon található ajtók. A balra nyíló a nappalit rejti, süppedős szövetfotelekkel és egy kihúzható, ággyá alakítható kanapéval a nagy kandalló előtt, míg a jobboldali a konyhát. A lépcső szemben van a bejárattal, mögötte továbbhaladva még egy kisebb könyvtárszerű dolgozószobát is elhelyeztek.
Az emeleten egyetlen háló van nyitva, a többit mágikusan lezáratta a grófnő, és ugyanígy egyetlen fürdőszobát használhat a páratlan páros.
- Meg fogunk így fagyni. - Elégedetlen, és ezt nem tervezi véka alá rejteni. Kálmán viszont elnézéstkér a fiatalúrtól és a kisasszonyától, az ő feladata eddig tartott. Hiába szól rá a lány ismét, hogy maradjon, hova megy? Kálmán visszaül az autóba, éy rövidesen magukra maradnak. A megázott Adél egyszemélyes vert seregként tér vissza a házba alsó ajkát rágcsálba, csalódottan és dühösen.
- Kitekerem annak a nőnek a nyakát ezért! Elküldött a legeldugottabb helyre és rohadjunk meg itt, mert válni akarunk. - Sziszegi igazi mérgeskígyóként csak úgy csavarva a hajából a vizet. Azt persze nem reklámozza, hogy erre a két hétre az apja elvetette a pálcáját, hogy ne szökhessen el semmi módon a büntetés-nádzútja elől. Gyűlöli Ilyát, sőt mindenkit!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846079#post846079][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.30. 23:56[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Észre sem veszi, mennyire természetesen karol bele Willbe és tartja a tempót vele - túlságosan belemerül a beszédbe, a saját fájdalmába, sebeinek tépkedésébe, amikbe Édua olyan remekül belemélyesztette az ujjbegyeit.
- Gondolod? - Még mindig bizonytalan, önmagát hibáztatja, pedig tudja, hogy meghozta a lehető legracionálisabb döntést egy szörnyű helyzetben. Megrázza a fejét. - Még mindig úgy érzem, hogy elárultam őt, pedig tudom, hogy menthetetlen volt a helyzet. - Ugyan csendesen beszél, még így is süt a hangjából a bűntudat. Szerette volna legalább egyszer hallani a kislányát felsírni.
- A gyógyszer segített ideig-óráig, de... mióta megint otthon lakom, elvették azt is. Mindent. Az első hét borzalmas volt... most is az. Nincs, ami kikapcsolja az agyam. - Az anyja nagyon tudatosan vette el tőle a bájitalt, nem láthatja Jeremyt sem, ezért újabb adagot sem kaphat. Az első hét valóban földi pokol volt a viszonylag boldogság után. Többnyire csak feküdt, bóbiskolt, sírt és rosszul aludt. Hiába pihent közel tízórákat, kialvatlanul, zaklatottan ébredt újra és újra. Kénytelen volt ismét szembenézni a veszteségével.
- Legközelebb... vigyázni fogok rá. Nagyon, nagyon... nagyon. Hogy semmi baja ne essen. - Fel sem tűnik neki a hangjába beleszőtt aljas, masszív vágyakozás valami elérhetetlen, távoli után, hiszen ki tudja, mikor esik ismét teherbe tekintve a mostani helyzetét. Válófélben vannak, Jeremy felé pedig bizalmi problémái, ami nem kicsit megreccsentette a kapcsolatukba vetett hitét. De egy gyerek olyan vágyálom lenne, amiért érdemes volna megint harcba szállnia.

A kocsma tipikus vidéki, de a kínálata megbízhatóan szolgálja ki a magyar faluvilágot. Adél szemei egy idő után már fátyolosak, úgy a harmadik pálinka után. Annak dacára, hogy milyen nagy mellénnyel hirdette, hogy vígan iszik versenyt bárkivel, valójában nem bírja az alkoholt. Épp csengő kacajával kápráztatja el a kocsma oszlopos tagjait olyan sikerrel, hogy a pultos már hozza is a negyedik kört neki és Willnek.
- Hévízről, Hévízről, nem Budapestről! - Javítja ki nevetgélve az egyik idősebb bácsit, aki azt tudakolta, honnan jöttek. - Nászúton vagyunk a férjemmel. - Itt reflexből dől neki vidám vigyorral az arcán Will válának, mire a tisztes polgárok szeme jócskán felszalad.
- De hát még igen fiatal vagy, kislány!
- Már tizennyolc vagyok. Feelnőtt!
- Na de nem várhattatok volna még? Hát előttetek az egész élet!
- Hozzá akartam menni. Szereteeem. Nézzenek csak rá, enyém a legvonzóbb férj a világon.
- Engedd el, Béla, hát látszik, hogy odavan érte. Mit értünk mi a mai fiatalok nyelvén... - A helyi szeszkör oszlopos tagja, becses nevén István bácsi, elintézi az egészet egy bölcs legyintéssel, hogy 'ezek se normálisak/bezzegamiidőnkben' . Adélunk becsiccsentve is remekül színészkedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846087#post846087][b]William Martin Krise - 2022.05.01. 23:57[/b][/url]

Hallgatja a lány szavait, nem akar közbeszólni. Minek is, élvezi, hogy beszél és nem csak a saját gondolatai visszhangoznak az agyában. Az ég felé pillant, behunyja a szemét, élvezi a napfény melegét és a lány érintését a karján. Az ő lelkében nem él Adél lánya, a legközelebbi kapcsolata addig tartott a kislánnyal, amíg az apró urnát a kabátja zsebében hazavitte. Ki tudja, hogy alakult volna az életük, ha megszülethetett volna - akkor már velük lenne, ő névlegesen nevelőapja lenne az idegen gyereknek, lehet meg is kedvelte volna a kölyköt azóta. A saját fia pedig idén kezdené az iskolát...
És ez olyasmi, amire nem akar gondolni.
   -  Majd legközelebb - egyez bele egyszerűen.

A lány nekidől a mellette lévő székről, ő belekuncog a poharába, a közelebbi kezével átkarolja a derekát, hogy maga mellett tartsa őt. A pálinkák mellé ő stratégiailag fröccsöt kért kísérőnek, így azt üríti ki a műanyag pohárból addig, amíg a lány beszédbe elegyedik a kocsma krémjével. Amikor beléptek, megfagyott a levegő egy pillanatra, hiszen élesen elütöttek az átlagos vendégkörtől, ám ahogy a pénz a pultra került, a légkör is megenyhült egy pillanat alatt.
Kibaszott ügyes színész a lány. Ez ismét elvarázsolja egy pillanatra, mint mindig, ha közönség előtt kell szerepelniük. A keze ami eddig kényelmesen pinet a lány oldalán, most besiklik az anyag és a bőr közé, a hasára simul.
   -  Mit tehetünk, hát ha nem tudtunk várni? - bizonygatja ő is nem teljesen természetes, de könnyed vigyorral, leteszi az üres poharat és az újabb, kitöltött pálinka után nyúl - Csak nézzetek rá, bele kell halni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846088#post846088][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 00:16[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Szabályosan szárnyra kap pusztán attól, hogy Will belement a kis játékukba, hogy mindenkinek beadják, milyen őrülten szerelmesek és házasok. Úgysem tart sokáig, akár ki is használhatja a kínálkozó alkalmat, hogy igazán a feleségének érezhesse magát. Mintha szeretnék egymást.
Szórakozottan futtatja végig az ujjait a férje alkarján, miközben az majdhogynem illetlenül betéved a ruhája alá. Elvigyorodik, majd oldalvást fordul még mindig hátradőlve, hogy elérje Will arcélét, és apró csókot nyomhasson rá. Valamelyik idős úr prüszkölve horkant bele a felesébe.
- Hát azt látom, még a kezeteket se bírjátok visszafogni egymásról. - Dodi bácsi, alias Domokos, aki az előbb beleprüszkölt az italába, helytelenítő vaskalapossággal ingatja meg a fejét, ám Béla bácsi csak leinti.
- Hát haggyad mán őket, na, az István is megmondta. Nem értjük mi ezt. De csillagom... - Itt visszafordul Adélhoz. - ... aztán a szüleitek ehhez mit szó'tak? A lagzit legalább állták? - Csak ennyi kell, hogy a lány szeme felcsillanjon és visszaforduljon a bácsikhoz, kiegyenesedve, ezzel kicsit magával húzva Willt is, hogy a közelségét megtartsa.
- Ha tetszett volna látni a ruhám... ahh, annyira szép volt! Megkaptam a nagymamám fejdíszét is hozzá. És tetszik tudni, még Willt is rávettem, hogy táncoljunk az esküvőn, pedig nem szeret táncolni! - Az arcán sugárzó, diadalittas mosoly terül szét tele büszkeséggel. Még a mellkasát is picit kidülleszti hozzá.
- Na az szép is lett vóna ám, ha a vőlegény nem forgatja meg a menyasszonyát! Hát oszt fijam, még én is megforgattam vóna ezt a szép fiatal menyecskét! - István bácsi elismerő hümmentéssel küld le egy újabb kupicával az öreg motorosok gyakorlatát és ellenállóképességét segíségül hívva. Mert ugye az évek meg a rutin.
- Na de igyál még egyet, kisangyalka! - Béla bácsi lelkesen tol még egy pohárkával Adélunk elé, az meg ugyan összeráncolja a homlokát most már sokadjára, mégis leérkezik az a kupica pálinka, és a nevetése is egyre angyalibban... és részegebben cseng ezek után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846089#post846089][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 00:50[/b][/url]

A csókra vigyorogva harap az ajkába, összeszorítja a szemét, az ujjai a pohár száján köröznek. Hagyja, hogy a könnyedség magával ragadja őt. Nem gondolkodik azon, hogy a házasságuk hazugság, hiszen az, ahogy a lány hozzádől, ő pedig átkarolja őt, nem az. Sem pedig a bőrének érintése az ujjai alatt, sem pedig az, ahogy az arcát a lány hajának dönti. Akkor emeli fel a fejét ismét, amikor Adél kihúzza magát, bár nem távolodik el tőle.
   -  Ha láttátok volna... - egyezik bele ő is. Megemeli a poharát, egy hajtással eltünteti a pálinkát, ami már nem kényszeríti köhögésre, csak fintorgásra - néha azóta is álmodok róla.
Az igazmondást sosem értékelte túl: könnyen megy bele a színjátékba, még akkor is, ha annak csak egy része az. Adél tényleg gyünyörű volt akkor, ő pedig tényleg az emlékezetébe véste, hogy aztán időről időre elővegye az emléket.
   -  Szerintem most már nem kér többet - vág közbe, ám kissé késve, így Adél már lehajtja a következő adagot - Most nézd meg, méga végén kézben vihetem haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846091#post846091][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 01:05[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Olyan könnyű volna belekényelmesedni ebbe a lebegő, zsibbadt érzésbe. Egyszerre könnyed a lelke és ködös az agya, teljesen magától értetődő nekidőlnie a hivatalos élete másik felének, és úgy bánni vele, mintha tényleg szerelemből ment volna hozzá, nem csak most, a végére kezdene gyökeret verni benne a mardosó vágyakozás csírája, hogy vele maradjon, amikor egyik napról a másikra búcsút inthetnek egymásnak. Csillogó szemei szinte megbabonázva (és mocskosul dezorientáltan) tekintenek fel a férjére, miközben az az esküvőjük gondolatát fűzi tovább.
- Én is folyton magam előtt látlak az öltönyödben. Soha nem néztél ki még annyira gyönyörűen. - Elégedett szusszanással (és egy apró csuklással) dől vissza a nálánál méretesebb karok ölelésébe a biztos mellkashoz bújva. Ő sem hazudik olyan vaskosakat: mai napig sokszor eszébe jut, miért sírta el magát a ruhapróba napján. Will tökéletesen nézett ki, és olyan elérhetetlennek tűnt, hogy kifakasztotta a könnyeit.
- Na! Hát nem szégyellitek magatokat? - István bácsi erőteljesen szól rájuk a nagy szerelemnyilvánítás közepette, de Béla bácsi, nyilvánvalóan a legfiatalabb a nem annyira Anonim Alkesz Alakulatból, inkább leinti ismét.
- Hagyjad már, Pista. Nézd mán, a férje külföldi. Ottan az a szokás. Hát de hallod, fijam... Honnan tudol te ilyen jól magyarul? Hun hallottál te magyar szót ott külföldön, he? - Az idősebb embert nagyon is szórakoztatja a fura páros. Érdekli a rossebet, honnan jöttek, de legalább lesz miről pletykálkodni egy hétig a faluban, micsoda fura szerzeteket evett ide a fene messziről.
Közben Adél persze, hogy felgurította a pálinkát, és most vidáman kuncogva fészkeli be magát Will karjai közé azzal az elhatározással, hogy onnan ki nem mászik többé.
- No, akkor a kisasszonkának több nincs. Hallod, Árpi, vizet aggyá nekije, hadd bírja hazavinni az ura! Fijam, ha te nem bírod, majd kivehettek itten a vendégházba szobát, aztán a Piroska majd reggelit is ad hónap néktek! - Dodi bácsi, mint egy rendes csapatfőnök, azonnal intézkedik az ügyben, a szótlan, de sasszemű csapos Árpi bácsi pedig biccent egyet és azonnal odatol egy jó pohár vizet a fiatal feleség elé, hogy a férje majd megitatja, mert Adél nem igazán érzékelte a víz megjelenését a perifériás látómezejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846108#post846108][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 18:38[/b][/url]

Az ujjai megmozdulnak adél pulóverének takarásában. Lejjebb kúsznak, először csak érintik a nadrág derekénak peremét, majd benyomulnak alá. Épp hogy érintőlegesen, épp csak jelzésként, épp csak annyira, hogy érezze a csipkebugyi anyagát, és ez eszébe juttassa, hogy minden fogcsikorgató elmebetegsége ellenére Adél mennyire vonzó lány. Négy pálinka és két fröccs mélyen pedig az sem zavarná, hogy nézik, még egy pillanatra el is felejti ezt - egész addig, amíg az egyik falusi explicit rá nem szól.
Hirtelen levegővétellel rázza fel magát. Visszahúzza a kezét, a felső fölé teszi inkább ismét, miközben Adél hozzádől. A másik keze arrébbsöpri a lány haját a nyakáról. Ezt a néhány pillanatot használja ki, hogy összekaparja magát és lezázza a ködöt, ami a gondolatait nehezíti el.
   -  Három évet laktam a Mecsekben - válaszol diplomatikusan. Az, hogy börtönben volt a hegylánc gyomrában, már túl sok információ lenne a helyieknek. Eleve kimondhatatlanul élvezi, hogy a muglik közül senki sem ismeri fel a rúnázott karkötőt - még szerencse, különben sosem ismerem meg ezt a lányt.
Miért mond iyleneket? Nem tudja, nem számít - de jól esik a súlytalan és komolytalan hízelgés és a már-már flört. Tudja, hogy mindez hová fog vezetni, valahol pedig azt is, hogy most kellene ezt abbahagyniuk. Válófélben vannak, emlékezteti magát rá.
Majd arra, hogy ez eddig sem érdekelte igazán.
A poharat a lány látóterébe tolja.
   -  Lassan menni kéne, Cielito. Még dolgom van veled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846109#post846109][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 19:33[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Még, ha az öreg bácsik illetlennek is gondolják az egészet, ő szívesen emeli meg alig észrevehetően a csípőjét, kicsit Will keze alá dolgozva, hogy aztán az első komoly szidásra azonnal el is ernyedjenek az izmai, ez által visszacsúszva az eredeti pozícióba. Will ujjai is visszacsúsznak a pulóvere fölé, amit kicsit csalódottan vesz tudomásul. A többi pedig már el sem jut az agyáig, csak a 'dolgom van még veled'. Nagyjából itt kezdi összeszedni magát jámbor vigyorgás közepette. Feláll, és egy merész, de szépen sikerült piruettel megáll a kocsma közepén, hogy aztán minden bácsinak megköszönje a kedvességét. Mint egy önmagát éljeneztető színésznő. Aztán persze kell a férje karja ahhoz, hogy egyenes vonalú egyenletes mozgást végezzen, de egyébiránt két lábon távozik a színpadáról. Máris imádja a közönségét.

Kipirult arccal, a hasára érkezve landol a kihúzott kanapén mindenfajta eleganciát nélkülözve. A teste kellemesen zsong, de összességében ölni tudna egy zuhanyért. Zilált külseje arról árulkodik (mit árulkodik? Egyenesen ordít), hogy hazafelé út közben néhány kitérővel közelítették meg a villát, míg becsukódott mögöttük a bejárati ajtó. Még kicsit spicces, de már tisztult a feje azóta. Az alsója nem valószínű, hogy megúszta a természetjárást, még a hátán a kabátja is hordoz nedves fatörzs-foltokat a változatosság kedvéért.
Visszafordul végre a hátára, csak hogy felnézzen Willre és kitárja felé mindkét karját.
- Gyere ide? - Ugyanaz a bágyadt, kislányos, követelőző mosoly ül az arcán, mint a kocsmában. Mintha elfelejtette volna a jelenlegi helyzetét- valószínűleg csak nem hajlandó tudomást venni róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846112#post846112][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 23:30[/b][/url]

A délután pedig ázott fenyőgyanta-illattá homályosul.

A tenyerével az ajtó melletti falnak támaszkodva rúgja le a sártól ragacsos cipőjét. A keze koszos- véses maszatot hagy maga után a festéken, ahogy lejjebb csúszik, amíg ő lehajol, hogy lesöpörje az odaragadt pitypang-levelet a nadrágja száráról. Nem emlékszik már, mikor horzsolta le a tenyerét, csak azt, hogy amikor egyszer a lányt maga felé fordította, az ujjaival pedig megemelte az állát, már ilyen volt. Tudja, mert nyomot hagyott a fejét bőrön vele, majd a lány bugyiján is, ami...
Kiegyenesedik, még mindig a falnak támaszkodva. Összevont szemöldökkel nyúl a kabátja zsebébe, kihúzza onnan a vékonyka anyagot. Pajzán, bár még mindig ködös vigyor kúszik az arcára, a cipője mellé ejti a ruhadarabot, végül pedig ellöki magát a faltól és ő is beljebb indul arra, amerre a kanapé ruhóinak nyikkanását hallotta.
Lerázza a kabátját a válláról, azt is a szőnyegre dobja. Leül a kanapé szélére, majd rögtön onnan négykézláb fordulva mászik közelebb a kinyújtott kezek felé. A térde szétválasztja a lány combjait, a karja elhaladában először a csípőjét majd a bordájának vonalát érinti, végül megállapodik Adél arca mellett, ahogy ő kényelmesen elhelyezkedik.
   -  Kibaszott kurvára vicces vagy részegen - vigyorog le rá, közelebb hajol, belecsókol a nyak ívébe.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846113#post846113][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 23:53[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Komótos trehánysággal próbálja egyik lábáról, majd a másikról csupán lábmunkával lerugdosni a bokacsizmáit- sikerrel. A lábbelik koppanva landolnak a bútor melletti parkettarészen, a kabátja ujjaiból pedig nemes egyszerűséggel csak kitornázza magát, amíg Will a sajátját dobja a földre. Zuhany? De inkább pihenne. De annyira undorító így lenni. De lusta felállni. De mégis...
Mire képes rákoncentrálni ismét a helyzetre, a férje a lábai között, ő pedig megnyugodva futtatja végig az ujjait a hátán, ezzel magához is ölelve őt valamelyest.
- Mert nem bírom az alkoholt... - Vidáman kacarász, bár a lélegzete elakad egy pillanatra a nyakát ért figyelemtől. - ... de bármikor leiszlak az asztal alá! Báááármikor. - Elfordítja a fejét, hogy ha már úgyis ott egy kósza fülcimpa a szája szomszédságában, ráharaphasson finoman.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846114#post846114][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 00:40[/b][/url]

A tenyeréről az alkarjára ereszkedik, a csípőjét a lány combja támasztja. A homloka a kanapé anyagához ér, egyelőre nem emeli fel a fejét, élvezi a közelséget, a lány emelkedő mellkasát maga alatt, a gyantaillatot a hajában. Beleszusszan a harapásba.
A jobb válla a kanapét éri, az oldalára gördül, úgy mászik le a lányról, de ugyanazzal a mozdulattal magával szembe is fordítja őt. A keze Adél oldalán pihen tovább, a másik karját a saját feje alá húzza.
   -  Aha, hogyne - vigyorog vele szembe. A keze lecsúszik a combjára, hogy felhúzza azt a csípőjére - Azt mondd meg nekem, hogy lettél ilyen kis mocskos dög? Mit szólna ehhez az anyád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846115#post846115][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.03. 01:00[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

A testét befedő másik test közelsége egyrészről megnyugtatja, elringatja a tudat, hogy nincs egyedül, magához ölelheti és belélegezheti az illatát. Másfelől arra készteti, hogy incselkedjen, mint a kölyök macska, aki a játéktoll után kapkod a zsinór végén, hogy aztán megszerezze és megrágcsálja.
Szinkronban fordul ő is az oldalára, a combja követi a hívó gesztust, olyannyira, hogy mielőtt bármit válaszolna, rágördül teljesen Will csípőjére, hogy elhelyezkedjen rajta lovaglóülésben végül.
- Tudja, milyen vagyok. - Csillog a szeme, tündököl a mosolya, úgy támaszkodik meg fél kézzel a kanapé támlájában, felével Will feje mellett.
- Ahogy te is. Nem ezt a részem kedveled a legjobban, hm? - Lehajolva hagyja a nyelvét végigszaladni Will alsó ajkán.- Nem az érzelmest. - Egy csók az állára. - Nem az őrültet. - Egy a férje szája sarkába. - Nem a társasági dívát. - Még egy a száj másik sarkára. - Hanem a ribancot. - Végül lebukik, hogy elérje Will ajkait. Most rajta a sor, hogy az alkarjára támaszkodjon, de könnyebb is sokkal Willnél, és egyszerűbben is simul az egész testével hozzá, mint egy doromboló macska, miközben a gazdája agyát húzza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846134#post846134][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 20:13[/b][/url]

Álmos. Az agya még mindig zsong, így nem érzi a lakás kellemes melegségét, csak azt, hogy ha most behunyná a szemét, azonnal elaludna, hallgatva az ablakon túl összegubancolódó faágak zaját. Amikor Adél fölé mászik, ő is feljebb küzdi magát a kanapén, a feje alá húzza az egyik díszpárnát, onnan néz fel a lányra. A kezeit a lány csípőjére teszi belemarkol, az egyik csak akkor csúszik feljebb az oldalán, amikor Adél lehajol. Vigyorogva fogadja a csókokat, játékosak és komolytalanok, már nem olyan követelőzőek, mint nem annyira rég az erdőben. A keze megkeresi az utat a lány felsője alá, úgy kúszik a hátára. Szorosan öleli magához, a fejét a vállába fúrja, talán az ismeretségük óta most először.
   -  Akkor Amália kezdhetett volna ezzel is - dünnyögi bele a bőrébe fáradtan - Mert az Adél mennyire jó feleség, mennyire illedelmes, mennyire tanult és kedves. Mennyire kurva jó anya lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846135#post846135][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.03. 20:46[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Élvezi a kis játszadozásuk minden percét, de nem érzi, hogy most lenne errje még többre a természetjárásuk után. Csak incselkedni, és meg-megremegni van érkezése a csípőjére markoló ujjaktól. Ritka közel vannak egymáshoz mind testben, mind lélekben, olyannyira, hogy a vállába fúródó fej melegséggel tölti el a szívét. Soha ilyen gyengédek nem voltak még egymással. Ujjai akarva-akaratlanul is végül elengedik a támlát, felkúsznak Will vállai mentén. Körbeölelik őt, amennyire lehet, míg ő az alsótestére helyezi a súlypontját, Will mellkasán pedig végleg elterül.
- Nem a legjobb reklám a könnyűvérűséggel kezdeni. - Kuncogó-búgó hangja alig töri meg a kinti zajok nyújtotta alaphangulatot. Újabb csókot nyom, de ezúttal a hajába, közben beszippantva az illatát.
- Figyelj... - Felkúszik az egyik keze a másik arcához, végigcirógatja a szeme alatti bőrt. - Mi lenne, ha a maradék időt végigszórakoznánk? Mintha... Csak ez lett volna és semmi más. Ez a lebegés... Én szeretlek, te szeretsz egy hétig. Minden részünkkel. Hm? - Annyira jólesne, annyira kiéhezett arra, hogy rázúdítsa valakire a figyelmét, a gondoskodását, az esetleges féltékenységét, a kacérságát, ami felgyülemlett benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846136#post846136][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 23:43[/b][/url]

Sehol máshol nem kell lennie, senki sem várja, semmi miatt nem kell aggódnia, csak behunynia a szemét és hallgatni a gondolatai lusta zúgását. A keze lassan mozdul először lejjebb, majd feljebb a lány hátán, kitapintja a lapockáját, az inakat és az izmokat a ruha alatt, érzi a légzését, amivel a mellkasa a sajátjához simul.
Mindig igényelte a közelséget és az érintést, Júliához is ez vonzotta inkább, mint maga a szex. Az sem rossz, de a három év börtön a fél életének hányattatását követően csak azt akarta, hogy valaki átölelje őt. Hogy a haját piszkálgassák, hogy a konyhapultra üljenek, amíg ő rántottát csinál, hogy másnak a kulcsa is megzörrenjen a zárban, amikor otthon van. És teljesen mindegy volt neki, hogy ki veszi fel ezt a szerepet, bár naivan azt a fantáziát kergette, hogy egyszer a felesége lesz az.
   -  Nagyon, nagyon hülye vagy - Az a keze, ami a felső fölött maradt, megmarkolja, meggyűri az anyagot, ő behunyt szemmel suttog vissza, az arcán melankólikus mosollyal - De ha szeretnél játszani... akkor szeretlek téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846137#post846137][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.04. 00:03[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Hallhatóan beleszuszog Will hajába, hozzádörgöli az arcát többször is, miközben az a ködös illúzió, hülyeség dereng fel az agyában, hogy milyen jó lenne, ha mindez igaz volna. Bárcsak...
- Tudom. - Ugyan nem látni, de az ő arcán is ott ül a szomorú mosoly. A hangja ezt hűen tükrözi cserébe. - De nem tehetek róla, hogy annyira nagyon szeretni akarok...

Már három napja egyik révületből a másikba lógnak át, inkább Will, mint ő. Mióta csendben megegyeztek abban, hogy kihozzák a maximumot ebből a maradék másfél hétből, a ruhák mint használati cikkek, hasznos tárgyak, az ő esetében megszűntek létezni majdnem úgy, mint Édua látogatásai. A kocsmázást követő reggelen volt egy kínos tíz percük, mikor a nő rájuk nyitott. Ők a kanapén feküdtek még begubózva, Adél egy szál pólóban és alsóban Willhez simulva, akiről lerángatta éjjelre a pulcsit és a nadrágját, hogy aztán becsavarja magukat a jó pár réteg takaróba. Azóta megegyeztek, hogy talán mégsem olyan égető ez a terápia, mint első ránézésre tűnt, és elegendő úgy háromnaponta eljönnie beszélgetni velük. Ők pedig belevetették magukat a rájuk kényszerített nászút élvezetébe.
Délelőtt tíz óra körül jár az idő, fél keze még Will mellkasán pihen, az arca félig a párnába fúrva, kitakarózva teszi közszemlére a felmenőitől örökölt tökéletes testét. Néhány perc múlva viszont mozgolódni kezd, első dolga pedig még jobban odabújni a férjéhez és beleszuszogni a nyakába, hogy aztán feljebb vándorolva megcsókolja. Fura, ez is csak erre a hétre lesz érvényes, ez a lágyság, ez a szirupos műszerelem, mégis simogatja a lelkét, elvonja a figyelmét a súlyosabb dolgokról, még ha ideig-óráig is.
- Nem akarsz reggelit csinálni? - Szinte dorombol a hangja, ahogy feljebb húzódzkodik, hogy aztán ráfektesse a zilált hajú kis üstökét Will mellkasára, és ráfüggessze azokat a nagy babaszemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846138#post846138][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 00:44[/b][/url]

Három nappal ezelőtt a konyha egyik, addig lezártnak hitt szekrénye teljesen megmagyarázhatatlan módon reggelre nyitva várta őket. Tudta, kizárt, hogy egy ekkora és ennyire ízlésesen berendezett gyaraló kúriában ne bújjon meg pár üveg alkohol; és lám. Azóta a napjai könnyedebben telnek, a kényszerű nászútjuk pedig egyáltalán nem tűnik annyira borzalmasnak, mint amikor az autó bepárásodott ablakán át először felpillantott a ház homlokzatára. Sőt.
   -  Nem igazán.
Rekedten válaszol anélkül, hogy kinyitná a szemét. Közelebb vonja magához a lány meztelen testét a rendetlenre gyűrt lepedőn, megnyalja az alsó ajkát, a vállai megfeszülnek a visszafojtott nyújtózkodásban. Elmosolyodik, a szája szélét a hosszú hajszálak csiklandozzák.
Valami más. Mármint az, ami köztük történik. Egyikük bőrét sem csíkozzák véres karmolásnyomok, a lány nyakán nem vöröslenek az ujjai nyomai, a teste pedig zsibbad és fáj, de nem úgy, mint általában. Ő képtelen eldönteni, hogy gyűlöli vagy imádja-e ezt a változást, de most élvezi, hogy más. Nem akar gondolkodni. Minden, amit korábban a lánnyal tett, azt William Martin Krise tette és az ő állatias ösztönei - de ő most valaki egészen más. Valaki, aki ezen a birtokon született és maga után fogja hagyni akkor, amikor becsukódik a kapu mögötte, mindennel együtt, ami történt.
   -  De ha nagyon szépen megkérsz... esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846139#post846139][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.04. 01:20[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Csak kicsit biggyeszti el a szája szélét kérően, mintha komolyan venné egy pillanatig is a visszautasítást. Úgyis kiudvarolja. Úgyis körberajongja Willt érte, feltéve, hogy nem akarnak valami marhára odaégettet enni, amivel ő próbálkozik meg. Azóta legalább megtanulta kezdő szinten lefőzni a teát és nem keserű borzalmat gyárt.
Több se kell neki, széles vigyor terül szét az arcán, s már rögtön elkezd felhaladni a mellkas bőre mentén, hogy megpuhítsa a jelenleg legelérhetőbb séfet a közelben.
- Nagyon... nagyon... nagyon szeretném... ha csodát művelnél... a konyhában. - Minden egyes szünettel közelebb kerül a férje arcához, hogy a végén az orra hegyével cirógassa végig a bőrét, és a nyakánál kössön ki.
- Kérlek szépen? - Még a szempilláit is megrebegtetné, ha nem volna fontosabb kedvét lelni Will nyakában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846153#post846153][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 21:38[/b][/url]

Álmosan megvakarja a tarkóját, majd fél karját a feje alatti párna alá gyűri. A másik a lány oldalán marad akkor is, amikor az elkezd felfelé mászni mellette; ő vigyorogva harap az ajkába. Adél ajkainak érintése a nyakán szisszenő röhögésre kényszeríti, ekkor emeli fel a kezeit, hogy a lányt a vállainál fogva gyengéden eltolja magától.
   -  Szerintem kicsit össze vagy zavarodva azzal kapcsolatban, ki a feleség.
Az egyik könyökére támaszkodik fel, a másik kezével közelebb vonja a lány arcát, hogy futólag megcsókolja őt, utána fordul az oldalára és kászálódik ki az ágyból. Születése óda hűvös helyeken élt, így a feleségével ellentétben ő sosem alszik el meztelenül, legalább egy alsógatyát mindig magára rángat, ahogy azt tegnap éjjel is tette. Így abban ül az ágy szélére, a lábait a puha szőnyegre lógatva. A keze azonnal, mint minden reggel, megszokásból az éjjeli szekrényen hagyott telefon után nyúl, hogy egyetlen pillantást vessen a kijelzőre, majd szusszanva dobja le maga mellé a lepedőre. Megvakarja a tarkóját, összekuszálódott hajába túr, visszapillant a lány felé.
   -  Komolyan mondod, hogy nincs mobilod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846157#post846157][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.04. 22:50[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Vidám nevetgéléssel dől hátra végül, engedve a szelíd eltolásnak az oldalára fordul, onnan pislog fel Will hátára.
- Csak tudom, hogy te kiigazodsz a konyhán, én meg nem. Nem bűn az, ha elismerem, hogy jobb vagy valamiben. - Fene a hízelgős fejét és a rosszalkodó vigyorát. Feltérdel, hogy Will derekát átölelhesse hátulról, az állát pedig a vállára ejthesse. Onnan pillog le a félredobott mobilra némi érdeklődéssel a szemében.
- Mh. Sosem volt rá szükségem. Ezt... - Itt elengedi egy időre a férjét, hogy kikászálódva az ágyukból a táskája után menjen a kanapéhoz, és előkutassa belőle az apró, díszes kézitükröt, és felmutassa Willnek visszalibbenve hozzá az ágyra. - ... használtam mindig is. De az elvét tekintve ugyanaz a funkciója, mint a mobilodnak. De megmutathatod, kíváncsivá tettél. - Sosem érezte szükségét a mugli technológia kiaknázásának, de tekintve a jelenlegi, euforikus hangulatát, még erre is rávehető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846161#post846161][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 23:25[/b][/url]

Érdeklődve emeli fel a fejét és követi a tekintetével a lányt, amíg az a táskájában kutat. Mindkét kezét maga mellé támasztja, előre dől kissé, a tekintete Adél gerincének vonalát fürkészi, ami élesen kirajzolódik, amikor a lány lehajol. Vajon ugyanilyen, nevető könnyedséggel törleszkedett Eliashoz is a hazug ribanc, mint amivel most visszalibben mellé az ágyra? Lepillant a tükörre, némán fordítja fel a tenyerét, hogy elkérje a lánytól.
   -  De ezen keresztül csak beszélni tudsz, nem? - átveszi tőle a tükröt, ám ahelyett, hogy megnézné, csak átteszi a másik oldalára, üvegével lefelé. Helyette a telefont veszi ismét kézbe, feloldja azt, hogy a lány elé emelje. A képernyőn az appok színes csempéi bámulnak vissza rájuk pár pillanatig, amíg a kép a saját csapzott arcukká nem változik - A kamera tetszeni fog. Ha erre böksz, képet csinálsz. Ha eeeeerre... akkor meg tudod nézni őket - cinkos vigyorral harapja be a szájszélét egy pillanatra és nyújtja a lány felé - Enjoy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846166#post846166][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.05. 00:09[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Néha annyira jó, hogy nem lát bele Will fejébe, és a hátát fixírozó tekintetet sem. Biztos meglepődne, de valószínűleg hízelegne is neki a féltékeny felhang. Helyette csak belehelyezi a kézitükröt a nyitott tenyérbe és visszazuttyan az ágyra, komótosan arrébb tessékelve az útból a mobilt Will felé.
- Igen, de ennyire is kell. - Ha tudná, milyen öregasszonyosan hangzott most, amit mondott... Majd később rájön. Most sokkal jobban érdekli, hogy odahúzódjon Will mellé, nagyra tágult szemeit pedig a színes képernyőre függessze a még színesebb ikonokat bámulva. Aztán a kamerát. Aztán teljesen elvarázsolt, gyerekes lelkesedés terül szét az arcán. Kendőzetlen mohósággal veti rá magát az appra rögtön hátradőlve az ágyon, ide-oda forgatva azt a szép kis fejét, cinkos mosolyokat vágva az előlapi kamerában megjelent tükörképére.
- Will, Will, gyere ide! - Szavaival ellentétben ő ül fel hirtelen és mászik vissza a férje mellé, odadugva hozzá az arcát, hogy kattintson egy közös fotót, ahogy épp csókot nyom a férje arcára. Mocskosul élvezi ezt az új játékszert. Több képet is ellő kettejükre mit sem törődve a ziláltságukkal.

Már a második hétben járnak benne, szerda van egész pontosan. A napok kellemesen telnek: meleg a ház, a falusiak kedvelik őket továbbra is, a magánéletük virul. Azóta rengeteg képet készített Will telefonjával, némelyik meglehetősen obszcén kis ajándék a hites urának. A TV kellemes alapzaj, térerő továbbra sincs. A reggelek most már menetrendszerűen eg, zsongó rituáléba mennek át, ahol ő a konyhapulton vagy az egyik székre felkuporodva ücsörög és csivitel Willnek, miközben az teát főz és reggelit dob össze. Mintha egy normális család lennének.
Édua mindezt megelégedéssel nyugtázta az imént, mikor röviden összefoglalták a napi rutinjukat.

Ellentétben Amáliával és a többi aranyvérű hölggyel, a véla Vörösvári Édua nem csal felesleges mosolyt az arcára. Figyelő tekintete legtöbbször elkapja a legapróbb rezdüléseket is, s noha nem tesz megjegyzést minden gesztusra, tisztában van a legtöbbjével.
- Meséljenek kicsit arról, mi változott az elmúlt napokban, amitől oldottabb a hangulat önök között? - Nincs nál a sztereotípiából ismert jegyzetfüzet és toll, csak saját maga és a figyelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846189#post846189][b]William Martin Krise - 2022.05.05. 20:49[/b][/url]

A második hétben járnak; ami egyben azt is jelenti, hogy lassan második hete szinte egyáltalán nem józanodott ki teljesen.
Rendben, egyszer sem lépte át az eszméletlenség vagy a koordinálatlanság határát, de a kellemes buzz megmaradt, ő pedig örömmel üdvözölte ezt. A hét vége felé a nap is kisütött, a pocsolyák felszáradtak, a ház is kellemesen langyossá vált, ahogy pedig felköltözött az emeleti hálószobába, már a kanapé rugóinak lenyomatát sem érzi folyamatosan a bordái között. A reggeleket a konyhában töltik, ő reggelit csinál, Adél a pulton ülve csicsereg, pont... úgy, ahogy Júlia szokta.
Pontosan úgy.
Megrázkódik, amikor Adél idáig ér az elmesélésben. Eddig előre dőlve a térdei közt összekulcsolt kezeit figyelte, ekkor pillant fel először a pszichológusra, majd a mellette ülő lányra. Már nem húzódik sarokba szorított kóbor kutyaként a bútor szélére, mint korábban. Vérszegény félmosolyra húzza a száját.
   -  Nem tudom. Talán a... csend? - megerősítést várva áll meg, hátha a lány is visszatekint rá - És, hogy nincsenek zavaró körülmények.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846207#post846207][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 00:15[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Ő sem tudná pontosan megfogalmazni, mi változott, csak azt, hogy egy örökkévalóságnak tűnő idő óta végre könnyed és gondtalan a lelke, amennyire csak lehet az alapdepressziója mellett. Tegyük hozzá, ez a pár nap el-elfogyasztott pohár alkoholokkal telt számára is, s most, hogy a gyógyszeréről le lett tiltva, a bódítás pont jól jött a figyelme elterelésével kombinálva, hogy ne legyen félholt a nap kezdetétől egész a végéig.
Mosolyra húzódik a szája Will pillantásának viszonzásakor. Még a szemei is hunyorgó félholdakká zsugorodnak a langymeleg műboldogság közepette.
- Mhm... Itt nincs senki más, csak mi. Meg ez a kis mugli falu, ahol nem ismernek minket. Nincs... rajtunk nyomás. És ez nagyon jó. - Közelebb bújik Willhez mit sem törődve Édua jelenlétével. Elvégre most házasok, azt játsszák, hogy boldogok, tehát megteheti, hogy hozzásimul a férjéhez és kifejezheti minden szeretetnyelvén azt, hogy szereti, fontos neki.

Édua megértő tekintettel és bólintással veszi tudomásul az egybehangzó válaszokat, de láthatóan ki akar térni még valamire, talán egy mondatrész jobban megragadta a figyelmét, mint a többi.
- Milyen zavaró körülményekre gondol, William? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846208#post846208][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 00:30[/b][/url]

Zavartan megrezzen, amikor Adél közelebb húzódik, de nem áll ellen. Az ő tetteiben nincs színjáték; mi több, a hét folyamán sosem kellett megfeszítenie magát, hogy viszonozza a közeledést. Neki könnyen és természetesen jön az érintés és élvezi minden pillanatát - az pedig, hogy ki a dédelgetésének tárgya, szinte teljesen lényegtelen.
Öntsd elé a rajongásodat és disznóként fogja felzabálni a földről.
A kezét a lány térdére fekteti maga mellett, a kérdés hallatán összevonja a szemöldökét, szaporán pislog hol a vélára, hol a szőnyegre.
   -  Én csak - képtelen vagyok befogni azt a kibaszott pofám már megint - mármint... nincs itt a nagyanyám, például.
Kínosan gyorsít a beszédén a mondat végére, amit először nem így tervezett befejezni. Mert nincsenek itt azok, akiket szeretünk, vágta volna rá gunyorosan, ám az átható, vélakék szemek belefojtották a gondolatot. A keze kissé feljebb csúszik a lány combján.
   -  Hónapok óta nem hallgatok mást, csak hogy házasság, kötelesség - folytatja végül kisvártatva -. Mintha a komplett Machay-Krise cluster ott tolongana a hálószobában meg úgy komplett az életemben. Nem tudom, másnak hogy megy ez, de nekem a gyomrom forog tőle, hogy tudom, mindenki toporogva várja, hogy Adél megsz... hogy történjen valami.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846211#post846211][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 01:24[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

- Értem... - Tekintete egyikükről a másikukra fordul, majd vissza, ingázik a két fiatal között.
- Fontos tudniuk, hogy senki nem erőltetheti ezt magukra, még ha úgyis tűnik, igen. Hiszen hiába is próbálnák, az emberi test pontosan tudja, mikor minek van itt az ideje, és minek nincs. - Tisztában van az aranyvérű nyomásgyakorlással, de vannak dolgok, amikbe még az éltes matrónák sem szólhatnak bele csak úgy. Ilyen a gyermeknemzés, amit William olyan ügyesen elharapott a végén.
- Mindazonáltal úgy érzem, a nagyanyja ennek az egész nyomásgócnak egy különösen kiemelkedő alakja lehet. - Szándékosan nyitva hagyja a mondatot, hogy ha William szeretné ezt továbbvinni, megtehesse.

Helyette viszont elsősorban Adél felel, némileg előredőlve, szinte védelmező testtartást felvéve.
- Nem csak az ő nagyanyjáról van szó, Édua. Az enyém, sőt a szüleim is ugyanilyen elvárásokat támasztottak felénk. Ez normális a mi köreinkben- S mondaná tovább, de Édua közbevág.
- Definiálja a normálist, Adél. Mit jelent önnek a normális? -
Ez váratlanul éri. Látszik az arcán a bizonytalanság. Mostanra nem próbálja eladni Éduának, hogy minden tökéletes, sokkal inkább arra fókuszál, hogy ne mondjon többet a kelleténél, de ez a kérdés váratlanul érte.
- A reggelek. - Kezd bele elgondolkodó tekintettel bámulva le Will kezére, ami még mindig a combján pihen. - A kávé, a tea, a beszélgetés. Az, hogy átölelem és visszaölel. Hogy megcsókolhatom és visszacsókol. És közben nem azért teszi, hogy a kedvemre tegyen vele, hanem így akarja és kész. Őszinte. Normális... hogy szeretkezünk, és nem veszekszünk. Megnyugtató. - A pszichológusnő szeme villan minden egyes kifejtett részlet után. Tele van érdeklődéssel az izzó, neonkék pupilla.
- Ön mit gondol erről, William? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846213#post846213][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 01:57[/b][/url]

Megfeszül az arca, hogy megfékezze annak cinikus megrándulását. Az emberi test pontosan tudja. Tudna vitatkozni a kijelentéssel, amit az aranyvérű anyák olyan előszeretettel töltenek a fiaik és lányaik fejébe, hogy manipulálják őket. Hogy hányszor hallotta már az ösztönössé csontosodott gondolatot visszhangozni különböző nők szájából: ha nem illenénk össze vagy nem jött el volna az ideje, biztos nem estem volna teherbe. Őt azonban nem az aranyvérű mamák, hanem a tapasztalat nevelte és tanította az ellenkezőjére. Ebben nincs intelligens tervezés, csak ösztönök és vak szerecse.
Megnedvesíti az alsó ajkát, lesüti a szemét; nem tesz hozzá a nagyanyjával kapcsolatos nyitott kérdéshez, csak hagyja, hogy a csönd beszéljen helyette. Ezt azonban szerencsére Adél hamar megszakítja és szinte már a védelmére kel az egyetértő szavaival.
Töprengve fürkészi a lány arcát. Normális. Bizsergésként ér hozzá el a kérdés, azonban nem válaszol azonnal. Kínos csend szakad a szobára, amiben szinte megérinthetné őket, úgy lebegnek Adél szavai: Őszinte. Normális. Megnyugtató.
   -  Ez az egész a kezdetektől fogva nem normális.
Elhúzza a kezét a lány combjáról, hátradől. A karjai védekezően fonódnak össze.
   -  Nem a házassággal van a baj. Nem Adéllal. Én ezeket mindig is akartam, családot meg gyereket meg házat meg kutyát, csak... nem vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846214#post846214][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 02:12[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Érzi megreccsenni önmagát. Érzi, ahogy a repedések halszálkákként futnak végig a porcelánbőrén és egyre tágulnak, egyre mélyebben, egyre jobban morzsolódik le önmaga, nagyobb és nagyobb szakadékok tágulnak a lelkén...
A mosolya tökéletes. A szeme fakóbb fényű, de az arca rezdületlen az évek és a rutin következtében. Az ujjai megrezzennek ugyan, mikor Will végül elengedi, de nem nyúl utána. Helyette nagyon gyorsan ellazítja a vállait, kihúzza a gerincét tökéletes egyenességbe. Mintha mi sem történt volna. Feladata van: elhitetni, hogy ez játék mindkettejük részéről, hogy a könnyed színjáték a közös érdekük volt, hogy túléljék ezt a rájuk kényszerített két hetet.
- És én sem Willel gondoltam leélni az életem hátralevő részét. Túl különbözőek vagyunk. Olaj és víz, nem keveredünk jól egymással. - Teszi hozzá meghökkentően meggyőző, stabil hangon, mintha nem az előbb gázolta volna el egy érzelmi tank, amit a férje vezetett bele két szóval: 'nem vele'.

- És lehetséges, hogy... - Itt Édua ismét Williamre irányítja átható tekintetét. - ... van más, akivel el tudja? - Nem kerüli el a figyelmét a fiatal feleség szeméből kiszökő fény, és az Adél számára valószínűleg fel sem tűnő, roppant egyszerű, árulódko jel: az ujjai görcsösen begörbültek abban a pillanatban, hogy William kiejtette a száján az előbbi súlyos vallomást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846215#post846215][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 02:35[/b][/url]

Egyetértően feljebb szegi az állát, amint Adél is megerősíti a szavait: túlságosan különbözőek. Ezt azóta tudja, hogy először találkozott a tekintetük a lány bátyjának esküvőjén. Őt ez mégsem zavarta volna soha, sőt: más szituációban odáig lenne a lány minden porcikájáért, ami ennyire kiszámíthatatlanná  és gyűlöletesen izgatóvá teszi őt.
Hiába tagadná különben: ez alatt a két hét alatt a lány a vékonyka kis ujjai köré csavarta őt. Azokon az emlegetett reggeleken, vagy amikor néha azon kapta magát, hogy töprengve figyeli őt, úgy érezte, majdhogynem szereti. A terápiás beszélgetések során gyakran elkalandozott gondolatban Édua szavai nyomán és elképzelte, milyen lenne a közös életük; olyasmi, amit sosem tett azelőtt. Végül is mi akadályozza meg őket abban, hogy ugyanezt a bogolyfalvi házukban is folytassák? Közös életük és közös gyerekeik lehetnének, olyasmi, amire évek óta görcsösen vágyik. Család.
És ekkor mindig bekúszott a gondolatai közé ő. Ritkán jutott eszébe, de ilyenkor mégis hűségesen megjelent a véres, felszabdalt arc és a kétségbeesetten rápillantó szemek, hogy emlékeztessék rá, miért is van ebben a házban.
   -  Lehetséges - válaszol félszegen. A tekintetét futólag kapja a lányra, ám végül ismét a szőnyegen állapodik meg -. De biztos vagyok benne, hogy ő is boldogabb lenne mással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846216#post846216][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 02:53[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Fogalma sincs, mikor kezdődött, vagy hogy mennyire súlyos a dolog. Egyszer csak tudta, realizálta, hogy Willt berúgták az életébe annak akarata ellenére, viszont mégis ott maradt. Hiába próbálta elidegeníteni, vagy dühösnek lenni rá, türelmetlenül viselkedni vele, valahogy mégis ott maradt az egyenletben.
Emlékszik, hogyan csillant meg a megkönnyebbülés a Hilton ebédlőjében a férje arcán: szövetségest talált. Lehet, remény is cseppent akkor a fellélegzésbe, de ő hamar letörte azt a kijelentésével, miszerint kirakatházasságot akar. Aztán a gyereke miatt sem hajtotta végül el. Sosem értette igazán, miért, de gyanította, Will ajánlatot kaphatott az apjától vagy az anyjától, netán a nagyanyjától. Akárhogy is történt, sínre került az esküvő. Ő pedig menthetetlenül felült a vonatra, amiről nem tudta, hova viszi.
Már akkor gyanakodnia kellett volna, hogy elkezdett a kelleténél jobban vonzódni William Martin Krise-hoz, mikor egész egyszerűen elpityeredett a ruhapróbájukról kimenve csak azért, mert a férje túl fess volt, túl tökéletes. Akkor a hormonjai számlájára írta az esetet, de a későbbieket már nem tudta: a táncórákat, a beszélgetéseket, az egyre növekvő éhségét arra nézve, hogy Willben bízzon. És mindig alárendelte és alárendelte magát a férje kénye-kedvének, míg végül Júlia eseténél elszakadt a cérna. Túlfeszítette a húrt.
Hányingere van. Titkon örül, hogy nem kell beszélnie és Édua Willre koncentrál, mert lehet, ha ebben a szent másodpercben kellene kinyitnia a száját, lehányná a szőnyeget maga előtt.
Eltelik két teljes másodperc, mire ráeszmél, hogy az utolsó elhangzott mondathoz hozzá kellene tennie a maga részét.
- Még nem tudom, mit hoz a jövő, de majd kialakítom a saját utam. Nem kell aggódnod értem. - Tudja, hogy Will egy büdös percig sem aggódna érte. Most már tudja, és a felismerés nyomán érzi, ahogy láthatatlan, jeges ujjak markolnak a torkára nem a megszokott, izgató módon. Ezek egyszerűen meg akarják fojtani, fájdalmasan és lassan. Egyéni csúcsteljesítménynek érzi a hangja stabilitását is ezen a ponton.

- Ezek szerint még mindig eltökélt és jól megfontolt szándékuk elválni? Jól értem? - Édua szemei árgusan pásztázzák mindkettejüket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846217#post846217][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 03:01[/b][/url]

Az arca akaratlanul félmosolyra húzódik a dacos válaszon. Ha valamit, azt a fafejű vevességét őszintén imádja benne; abban pedig még csak nem is kételkedik, hogy a lány fel fogja találni magát. Amikor megismerte őt, riadt őzikének tűnt, akit a szülei löktek elé, ám az eltelt hónapok során volt alkalma megismerni Adél agyarait is. Szusszan egy aprót, a testtartása ellazul.
   - Te mit szeretnél? - most először szól egyenesen hozzá ahelyett, hogy Éduához beszélne. Leereszti a karjait maga mellé,testtel is a lány felé fordul - Felejtsd most el ezt az egészet. Ezt így mindet. Mondd meg, mit akarsz.