Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Mélyen hümment egyet, felemeli a karját, benyúl a párna alá, majd az ágy támlája és a matrac közül kirántja az odaszorult plüssnyulat, ami eddig a tarkóját nyomta. A feje fölé emeli, végül Júlia feje fölött elhajítja a szoba közepe felé, ahol nem sokkal korábban egy lemeztelenített Barbie baba is ugyanilyen sorsra jutott. Egy szusszanással ereszkedik vissza a virágos, amolyan tipikusan szocialista párnahuzatra.
   -  ... szóval csak ül a kádban, vagy a kanapén, vagy a földön és nem csinál semmit. Oké, hogy még csak másfél hét telt csak el, de csak alszik. Nem tudom, hogy ez normális-e.
Vannak, akik cigarettáért nyúlnak szex után, vannak, akik csak szemérmesen elsietnek zuhanyozni. Ő az asszonyról panaszkodik. Ez pedig legalább annyira végtelenül romantikus, mint az, hogy az elmúlt negyed órában a falon függő tinivámpírt bámulta Júlia gyerekkori szobájában. Nem tudja, mi zökkentette ki jobban, ez vagy az unikornisos ágynemű, és őszintén csodálkozik rajta - és talán aggasztó is lehet -, hogy nem lankadt le tőlük. Ez azonban már a múlt problémája, azóta lehiggadt, az agya is kitisztult, a soron következő természetes napirendi pontjuk pedig, hogy beszélni kezdenek. Általában teljesen mindegy, hogy miről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853867#post853867][b]William Martin Krise - 2022.10.04. 22:08[/b][/url]

Mélyen hümment egyet, felemeli a karját, benyúl a párna alá, majd az ágy támlája és a matrac közül kirántja az odaszorult plüssnyulat, ami eddig a tarkóját nyomta. A feje fölé emeli, végül Júlia feje fölött elhajítja a szoba közepe felé, ahol nem sokkal korábban egy lemeztelenített Barbie baba is ugyanilyen sorsra jutott. Egy szusszanással ereszkedik vissza a virágos, amolyan tipikusan szocialista párnahuzatra.
   -  ... szóval csak ül a kádban, vagy a kanapén, vagy a földön és nem csinál semmit. Oké, hogy még csak másfél hét telt csak el, de csak alszik. Nem tudom, hogy ez normális-e.
Vannak, akik cigarettáért nyúlnak szex után, vannak, akik csak szemérmesen elsietnek zuhanyozni. Ő az asszonyról panaszkodik. Ez pedig legalább annyira végtelenül romantikus, mint az, hogy az elmúlt negyed órában a falon függő tinivámpírt bámulta Júlia gyerekkori szobájában. Nem tudja, mi zökkentette ki jobban, ez vagy az unikornisos ágynemű, és őszintén csodálkozik rajta - és talán aggasztó is lehet -, hogy nem lankadt le tőlük. Ez azonban már a múlt problémája, azóta lehiggadt, az agya is kitisztult, a soron következő természetes napirendi pontjuk pedig, hogy beszélni kezdenek. Általában teljesen mindegy, hogy miről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853874#post853874][b]Vattai Júlia - 2022.10.04. 23:13[/b][/url]

Will|
| 3/6 |
______________________________________________________

Fekszem az ágyban totál meztelenül és a plafont böngészem. Az a kis repedés öregebb mint én. Mióta az eszemet tudom ott van és lényegében minden más is ami a szoba berendezését illeti. Tizennégy éves voltam amikor elmentem és azóta itt semmi nem lett változtatva. Én nem aludtam itt anyám haláláig, az anyát ápoló nő meg néhanap áthúzta az ágyneműt azt csók a családnak. Így a régi emlékek beágyazódtak a tárgyakba, szagként ott lebegnek a fejünk felett és mumusként várják, hogy elkapják lábunkat az ágy alatt.
Szusszanva fordulok oldalra, hogy a lerúgott unikornisos takarót felvegyem a földről amikor megpillantok félig az ágy alól kikandikálva egy terhességi tesztet. Oh, hát ez az első együttlétem után vettem. Egy házibuliban volt, akkor lehettem másodjára vagy harmadjára részeg és egy vadidegen fürdőkádban csináltuk tök szárazon. Elvigyorodom az emlékre. A tizenhárom éves énem elég laza volt.
Aztán visszahúzom a takarót az ágyra és közben elgondolkodom Will kérdésén.
- A gyász elég komoly dolog, másodjára veszítette el a gyerekét, nyilván kivan - vonom meg a vállamat gondosan betakarva a lábamat, meg dobok egy kicsit a férfi lábára is hátha fázik.
- Kár, hogy nem akar táncolgatni velünk vagy ilyesmi, sohasem voltunk még hármasban sehol - sóhajtok fel hátradőlve újfent a repedést keresve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853923#post853923][b]William Martin Krise - 2022.10.06. 20:16[/b][/url]

Júlia megmozdul, hogy összeszedje a takarót, amitől oly' gálánsan korábban megszabadult egy mi a faszom ez a kurvaisten de tényleg kíséretében, ő pedig feljebb húzza magát a mintás párnákon.
   -  Rendben, de az előző után kvázi semmi baja sem volt. Ott szottyonkodott vagy egy vagy két napig, utána pedig ismét akkora volt a pofája, mintha semmi sem történt volna. Szóval nem nagyon értem, hogy ez most miért más.
Ha belegondolja, tudná. De nem gondol bele. Feljebb húzza a takarócsücsköt magán, nem azért, mert fázik, hanem, hogy maradéktalanul kiélvezhesse az unikornisos design-t.
   -  Tényleg nem. Pedig... - elgondolkodva ő is felpillant a plafonra, beharapja az alsó ajkát, szusszan egyet. Majd hirtelen a lány felé fordul - Ide figyelj, Júlia. Formabontó ötlet. Mi lenne, ha elvinnénk valahová?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853970#post853970][b]Vattai Júlia - 2022.10.07. 20:48[/b][/url]

Will|
| 3/6 |
______________________________________________________

A felvetésre csak megvonom a vállamat. Ehhez túl részeg vagyok már, hogy azon agyaljak mi volt akkor, meg mi volt most. Helyette csak a takarót igazgatom.
- Te már túltetted magad rajta akkor? - vonom össze a szemöldökömet, miközben egy foltot nézegetek a takarón. Valószínűleg Willnek sikerült beledobnia a temperába, amit idefelé jövet rúgott fel valamelyikünk. Mindegy, amúgy is ki kéne már dobni ezt a sok szart.
A hirtelen odafordulásra én is oda pillantok. A formabontó ötlet után féltem, hogy már megint valami hülye, szokatlan dugós pózt vagy helyszínt talált ki, de végül egészen értelmes dolgot nyög ki.
- Mint egy hármas randi? - ülök fel lelkesen ezzel a gondosan terített unikornisos szar orra jól beredőződik. Ilyen képpel már horrorfilmekbe is könnyen becastingolhatnák ezt a dogot.
- Vigyük el egy hármas randiraa! Igen! Szépen kisminkeljük és felöltöztetjük és és megcsinálom a haját is! - totálisan felhipeolva kezdem el sorolni a dolgokat, míg fel nem tűnik, hogy a gyomrom úgy felkavarodott, hogy menten odaokádok.
- Várj, kell egy wc szünet - nem baj, legalább hopponálás közbe kevesebb lesz az esély a rókára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853989#post853989][b]William Martin Krise - 2022.10.08. 15:51[/b][/url]

Ez azon ritka délutánoknak az egyike, amikor egyelőre józanabb, mint a lány. Stratégiai okokból természetesen. Ha bármit akarnak kezdeni egymással, először csak némi felületes alapozás után gyorsan túl kell esnie rajta, és csak akkor kezdheti el a szórakozást igazán. Tehát most szinte bosszantóan - de azért nem teljesen - tiszta.
   -  Gondolom - ad egy óvatosan hárító választ arra vonatkozóan, feldolgozta-e a történteket. Mindenek előtt: nincs mit feldolgozni, de ha így lenne, akkor sem akar időt hagyni magának rá, hogy gondolkodjon ezen. Ha elkezdenek gyülekezni a felhők a feje fölött, azonnal gyors figyelemelterelésbe fog inkább.
Olyanba, mint a mostani, fenomenális ötlete. Tényleg vállon veregethetné már valaki ezért, ahogy pedig Júlia felül, kicsi reménykedik benne, hogy a lány meg is teszi majd. Helyette azonban csak helyesel, csacsog és hadar. Adorable.
   -  Ja. Oké - hagyja rá és kvázi engedélyt ad arra, hogy a lány kimenjen vécére, utána pedig ismét a hátára fordul. Ha Júlia ott marad, akkor normál hangerővel, ha felpattan és elsiet, akkor fennhangon folytatja: - Fasza, akkor te összekaparod, én kitalálom, hova menjünk. Leitatjuk és máris jobban lesz. Tudod mit, Júlia? Kibaszott pszichológiai zsenik vagyunk. Azok ám.