Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875230#post875230][b]Stephen Zimmermann - 2024.03.18. 16:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875288#post875288][b]Salamon Gréta - 2024.03.19. 18:39[/b][/url]

Szemeim szúrósan villantak, mintha csak be akart volna szólni nekem azért, amiért ittam. Nem tagadom, igen fogyasztottam, de egyáltalán nem voltam részeg, nem dülöngéltem és pontosan tudtam magamról. Ellenben a srácok odabent teljesen elszálltak és láthatóan Stephenre is hatással volt. Azzal pedig kiverte nálam a biztosítékot, miszerint megpróbálta egymáshoz hasonlítani a kettőt.
- Merlinre, kiborítasz – mosolyogva ráztam meg a fejem, bár ez inkább keserédes mosoly volt, egyrészt mert el se akartam hinni, hogy ilyet magyaráz, másrészt meg...felkaptam a fejem arra, amit mondott. - Mármint mi? Lemezkiadó? - lemaradtam, éppen nem voltam bent, míg összebarátkoztak a fazonnal, de ezek szerint erről volt szó. Már épp akartam mondani valamit, amikor úgy rám nézett, ahogy nem sűrűn, mégis valahogy kezdett elpárologni a haragom irányába. - Jó, de...- itt valamiért el is akadtam, nem volt szívem vitázni vele, mert egyébként mindig is jófej volt és sosem volt köztünk harag. Az mondjuk meglepett, hogy váratlanul ennyire közel lépett hozzám, egy kicsit talán még zavarba is hozott, pedig ez sem volt jellemző.  - Őszintén? Ha neki ez a feltétele, hogy szívjunk vele, akkor a jövőnk is erről fog szólni, és én azt nem szeretném. Egyértelműen nemet mondanék neki Stephen – mondtam őszintén, tényleg ezt gondoltam. Nem értem, miért nem háborodtam fel ezen ennyire, de Steph valahogy mindig olyan nyugtatóan tudott beszélni még az ilyen dolgokról is. Furcsa volt.  - És tudom miről beszélek Steph. Nem egyszeri használatról, hanem függőségről. Legyen eszetek, kérlek – megérintettem a karját, mert éreztem rajta, hogy feszült, ezt pedig nem akartam. - Ebbe inkább bele se menj vele...ha ti ilyen alakkal akarjátok folytatni, akkor én kiszállok inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875334#post875334][b]Stephen Zimmermann - 2024.03.21. 19:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875382#post875382][b]Machay Adél - 2024.03.23. 21:19[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

A cipőjének sarka szinte bántóan koppan a kőpadlón minden egyes lépéssel, amit megtesz. Ütemesen követi a gyógyítót, miközben a szabályok sora egyre csak gyűl: nem szabad felizgatni, vigyázzon rá, mit mond és hogyan, szorítkozzon pozitív dolgokra, ne adjon a kezébe idegen tárgyakat, amiket később hasznosíthat. Mentálisan kicsekkol egy-egy pillanatra, majd vissza.
Azóta a nap óta az élete nem kis túlzással felfordult: vele van a limitált számú baráti köre, de a családja megoszlik, mi több, inkább ő van ellenük. Nem nyíltan, ó, ez sosem zajlik nyílt és kezelhető pályán, nem. Dominik látogatása mellbevágásként érte, ahogy a fenyegetése is. Őrjöngött, zokogott, sírt utána, felhívta az anyját, aki ugyan nagyon óvatosan fogalmazott, de nem nevezte rossz döntésnek az idősebbik gyermeke javaslatát: mi lenne, ha Lucient egy ideig Dominik és Zsófia nevelnék? Amíg lecsendesedik a felkavarodott állóvíz- és itt nyomta ki a telefont, hogy torkaszakadtából üvöltsön. Jó, hogy Médi és Lucien épp sétáltak a városban és nem kellett végighallgassák az összeomlását. Azóta nem csak periodikusan, de naponta beveszi a nyugtató főzetet, másként görcsös sírás kínozná és durva hangulati hullámzások.
Az öltözéke, mint mindig, makulátlan és kifogástalan, a haja összefonva, a sminkje minimális, a külseje egy érett, húszas éveiben járó nőé is lehetne... ha nem nézne ki tizenhatnak a véla tulajdonságai miatt. A testvérével ellentétben, aki tizenhat évesen már magas és erős arcvonásokkal bíró ember volt, ő szinte gyereknek tűnik a smink és a megfelelő ruhaválasztás hiányában.
A gyógyító végül megáll az egyik szoba ajtaja előtt, emlékezteti sokadjára a szabályzatra, és hogy limitált idő áll rendelkezésére, aztán lenyomja a kilincset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875390#post875390][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 00:28[/b][/url]

Hat hét telt el. Minden nap látta a folyosón ügyelő boszorkányt letépni az asztali naptár legfelső, összefirkált lapját. Megszokta és megszerette a mozdulat egyszerű ceremóniáját. Segített keretbe foglalni az egymással taknyosan összefolyó, jellegtelen napokat. Asszisztált hozzá, hogy megőrizze a józan eszének azt az utolsó, féltve dédelgetett darabját, ami egyelőre életben tartja őt. Nem mintha meghagyták volna neki a felszabadító alternatíva luxusát.
A Zengőben alig két napot töltött, ezt azonban csak utólag, a gyógyítója tapintatos leírásából tudja. Nem emlékszik arra, amikor letartóztatták, sem a hegy gyomrába vezető útra, sem pedig arra a negyvennyolc órára, amíg véresre verte a homlokát a börtön gyengélkedőjének acélkeretes ágyán. Az első nem homályos emléke már az ELME kényelmes, megnyugtatóan gyógyszerillatú kórtermében tapadt meg az agyában napokkal aztán, hogy az intézmény fegyeneknek fenntartott szárnyába hozták. Érezni azonban mindössze három héttel ezelőtt kezdett bármit a letaglózó, nemtörődöm zsibbadtságon túl.
Az első az indulat volt - régi, kedves ismerősként üdvözölte és szinte megkönnyebbült az érzelem egyszerűségén. A dühöt kérészéletű félelem követte, az ELME gyógyítóinak óvó keze azonban kémiailag nem hagyta, hogy hosszasan dagonyázzon a pánikba forduló gondolatokban. Így a harmadikra, ami ormótlanul törte rá az ajtót, sokkal több ideje maradt, mint az eddigi élete során bármikor. A bűntudat pedig idegen volt és könyörtelen volt hozzá.

A második emelet északi szárnya csak az ablakok fehérre festett rácsaiban különbözik a többitől. A falakon festmények, az ablakpárkányokon virágok, az üvegen túl rendezett liget; a hely miliője nem érzékelteti, hogy nem csak ispotályban, de börtönben. Ekkor azonban tölgyfaasztalnál ülve lepillant a maga előtt összekulcsol kezeire, a csuklóján lazán, de kérlelhetetlenül függő bilincsre, majd végig a vékony, megbűvölt ezüstláncon, ami a padló deszkáihoz erősített fém karikához horgonyozza és ismét megrázza a felismerés. A lánc maga, úgy érzi puszta illúzió és inkább a saját és a látogatói pszichés megnyugtatására szolgál: a viszonylag kisebb, de napfénnyel melengetően megvilágított szobában ugyanis, mintha csak ragasztószalagot fektettek volna végig rajta, keresztben vörös vonal választja ketté. A megbűvölt határvonal végigfut a padlón, felkígyózik az asztalra, lefut a túloldalán, majd ismét fel a kényelmes kanapéra, hogy az asztalhoz hasonlóan kettéválassza azt.
A kilincs, úgy érzi órákkal aztán mozdul meg, mint hogy leültették. Felkapja a fejét és kirázza a szeméből a belelógó, túlnőtt hajtincseket. Az arca nem drámaian beesett, nem tűnik sápadtabbnak, nem soványodott le - azonban más. Nem a vonásaiból, hanem a szeméből hiányzik valami ami azzá tette őt, aki. A kinézetét beteggé azonban nem ez, még csak nem is a bilincs, hanem a ruházata teszi: világoskék, majdnem pizsamának tetsző nadrágja és pólója fölött szürke-barna kockás köntöst visel, a lábán fűző nélküli, puha talpú cipő. A bal csuklóján a fémen kívül a nyomkövető karkötő helyén többféle színkódolt, gumiszerű karszalag függ, ezek megzizzennek, amikor az ajtó nyílásával egyszerre a tenyereire támaszkodik, hogy reaktívan felálljon. A mozdulatát azonban a kanapé felől halk köhintés szakítja félbe: az ügyeletes ápolója tüntetően lapoz egyet a könyvében, ő pedig viszaereszkedik a székébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875392#post875392][b]Machay Adél - 2024.03.24. 00:49[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Un, deux, trois, un, deux, trois, kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés, feszítsétek meg a hasfalat, egyenesítsétek ki a hátakat, gyerünk!
Ha túl sok a fejedben a gondolat, hasznos valami mechanikusra, begyakoroltra gondolni. Kicsit leegyszerűsíti a káoszt, vagy legalábbis azt az illúziót kelti, hogy lefaragtál a komplexitásból; valójában eltakartad a saját szemed és a jelenség tovább halmozódik a szemed láttára, csak nem vagy hajlandó szembenézni vele.
Un, deux, trois, un, deux, trois.
Az áprilisi, erősödő napfény gyógyírként simogatja végig a szobát, az asztalt, a mágikus láncokon megcsillan, a határvonalat jelző vörös csíkon tovaszáll, sőt rávilágít a kanapén ülő mágus hajára is.
Szüksége van néhány másodpercre, hogy befogadja a vizuális információkat: a láncot, az asztalt, a külsőt, a lenőtt hajat, a pizsamaszerű, nevetséges öltözéket...
... az ismeretlen szemeket.
Egy pillanat volt a habozás, nem több, mégis elég arra, hogy úgy érezze, visszarepült az időben...
Hi. (...) Csak menj bele a játékba. (...) Nekem sincs sok választásom. Tartozom a családomnak, kész tények elé állítottak. (...)
Aztán a momentum tovaszáll, nyomot sem igazán hagy benne. Átlépi a küszöböt, és pár határozott, talán leheletnyivel erősebb sarokkoppanás után leül Willel szemben az asztal és a határvonal túloldalára.
Un, deux, trois, un, deux, trois.
- Vonzóbb lettél. - A bájos, kislányos mosolya a régi, és üres. A csalafinta éle mű, de majdnem valós. Will talán nem fogja észrevenni, milyen pontos a koreográfia: pozitív megerősítés, könnyed hangsúly, semleges témák. Meglátod, kislány, jó lesz, és a mellkasod hetek óta tartó, hörgő szorítása alábbhagy majd. Hiszen ép és egészségesnek tűnik általánosságban véve, igaz, kissé talán megviselt, ráférne egy borotválás és hajvágás, ruhatár csere, de nincs elborult állapotában.
Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875393#post875393][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 01:06[/b][/url]

A szeme követi a lányt. A figyelmeztetést követően már nem mozdul meg, csak az ujjait fonja össze ismét maga előtt és vesz egy hosszú, mély levegőt, ami egyelőre lecsillapítja a gyomrában kezdődő, kontrollálhatatlan remegést.
Nem emlékszik rá, csak tudja, mit tett a lánnyal Ha behunyja a szemét látja magát átvágni az úttesten, láha Adélt és Selwynt az ékszerbolt előtt, hallja a saját zavait és Lucien kérlelhetetlen sírását. Azonban csak képei és benyomásai vannak, semmi más. Mintha filmben látta volna, vagy mint egy nem érintett járókelő, sétált volna bele ideiglenesen a jelenetbe. Ez egyszerre könnyebbé és absztrakt módon nehezebbé is teszi most végignézni, ahogy Adél a mindig elegáns és mindig hibátlan ruházatában leül vele szemben.
   -  Köszönöm, igyekszik az ember.
Elmosolyodva fogadja Adél mondatát, amit a szeme nem követ igazán. A keze megrezzen, mintha egy pillanatra szeretne átnyúlni a mágikus határvonalon, majd pedig azonnal meggondolná magát.
   -  Nem gondoltam, hogy bejössz. De örülök, hogy itt vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875394#post875394][b]Machay Adél - 2024.03.24. 01:17[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Bien.
Nem felejtette el, ami történt. Volt már katatón, ringatózó állapotban, miközben felidézte a történteket, az eltorzult arckifejezést, az ahhoz a naphoz vezető rövid jeleneteket, a fenyegetőzéseket, a tiszta pillanatban tett tanúbizonyságokat.
Te vagy a gyerekeim anyja és szeretlek emiatt. Nem hiszem, hogy lehetnél ennél fontosabb.
Akkor mindez egy átmeneti hullámvölgynek tűnt, ám a végleg a valóságtól elszakadt Will látványára nem volt felkészülve. Most sincs igazán a begyógyszerezett még-férjére.
- Látni akartalak. - Követi a gyógyító tanácsait, próbál semlegesen, de pozitívba hajlóan fogalmazni. Csak semmi felesleges inger, impulzus, szó, bármi, ami Willt kibillenthetné. - Rendben volna, ha máskor is bejönnék? Mondjuk... párnaponta? Ha megengedik... - Hiába a huncut félmosoly, ahogy elnéz a kanapén ücsörgő, olvasó boszorkány felé, a szeme nem nevet. Mintha azt mondaná, "jajj, a szüleink úgyis megengedik, hogy találkozgassunk", akárha tinédzserek volnának.
- Hogy érzed magad? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875395#post875395][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 01:32[/b][/url]

Adél félrepillant, most pedig ő is követi a szemével a mozdulatot. Megszokta az állandó jelenlétet és azt, hogy ezen a helyen sosincs teljesen egyedül, a felesége gesztusa azonban egyszerre kényelmetlenül valóssá teszi az őrség jelenlétét. Ismét mély levegőt vesz, ez azonban már megremeg. Érzi, hogy küzd valamivel, ám ő sincs igazán tisztában vele, mivel. Sírással? Kiabálással? Szeretné átölelni vagy ráborítani az asztalt? Nem tudja, nem érti és képtelen eldönteni. Ha kinn lenne, a gondolatok már elborították volna az agyát, túlkiabálnák őt és egyáltalán nem tudna koncentrálni arra, amit Adél mond. A gyógyszerek azonban sokat csendesítenek a benne hullámzó érzelmeken, a kötekedő hangok pedig szintén csendben maradnak most.
   - Majd megnézem a naptáram, de szerintem be tudlak szorítani valahová.
Röviden és halkan elneveti magát, ezzel együtt pedig hátradől a székén. A láncai megcsörrennek, amikor a kezeit az ölébe ejti. Szeretné látni a lányt, hogyne szeretné, mármint... tudja, hogy így van. De mint annyi minden mást, ezt sem érzi.
Megemeli, majd leejti a vállát. Nem tud válaszolni. Hogy van?
Vannak napjai, amikor szeretne meghalni. Ez nem olyan nap, a gondolat azonban így is vissza-visszakúszik akkor, amikor nem számít rá. Más napokon azt szeretné, ha mindenki más halna meg végre, Adél, Seth, Lucien, a nagyanyja, mindenki. Általában azonban csak...
   -  Félek - válaszol végül. A válasz puritánsága szokatlan tőle. Lenéz a kezeire -. És különben ő hogy van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875396#post875396][b]Machay Adél - 2024.03.24. 01:45[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Talán most először remeg meg a szája széle, mielőtt villámgyorsan megszilárdítaná ismét a koncentrációját, de a szemeibe visszakúszik valamicske fény. Majdnem, mint ezelőtt, amikor tudtak súlytalanul viccelődni.
- Megtisztelsz. - Szinte nevetős a hangja, talán még Madlen is megdicsérné ezért a színészi teljesítményért amatőrként.
Valójában semmi sem olyan, mint régen, talán nem is lesz. Erre igen élesen és tolakodóan képes emlékeztetni a férje csuklóin végigfutó láncsor, és azok csörrenése, akárcsak Will bentlakó öltözéke, és a végül elejtett őszinte, puritán vallomás.
Leolvad az arcáról a mosoly, majd nagyot szusszant.
- Egy hónapja még sokat sírt, de végül meg tudott nyugodni. Három hete sétával és játékkal már egész jól megnyugodott. Aztán két hete percekig nézegette a képed. Elkészíttettem néhány közös fotónkat, és szereti a szájukba venni őket, gyűrögetni... múlt héten az arcodat nézte percekig. Figyel, és gondolkodik. Keres téged. - Ettől semlegesebbet és biztatót nem tud mondani, ami nem lenne érzelmileg manipulatív és gáncsoló hatású, bár még erre is felpillant rá a boszorkány. A perifériás látásából jótékonyan ignorálja a szigorúbb pillantást.
- Járt még nálad más is? - Talán Madlen eljött, talán az ügyvédek, talán... senki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875397#post875397][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 02:00[/b][/url]

És ekkor az ő arcáról is kifakul a félmosolya.
   - Miért sírt, történt vele valami?
Ahogy a szeme összehúzódik és félrebillenti a fejét, egyértelmű: nem érti. Tényleg nem érti. Miről beszél a lány, miért volt szüksége Luciennek arra, hogy megnyugodjon, hiszen legutóbb, amikor látta, semmi baja nem volt még? Az agya egy időre megtorpan ezen a gondolaton, mintha átbotlott volna egy láthatatlan küszöbön és csak aztán fogja fel Adél eztán következő szavait. És bár az arca nem változik, és továbbra is rosszallóan értetlen marad, egy ideges nyelés árulkodik róla, hogy amit a felesége mond, az előzővel ellentétben már eljut hozzá.
   -  Nem jön ide senki. De őt behozhatnád. Be tudod hozni? Mondjuk holnap? Vagy még ma? Itt van kinn?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875398#post875398][b]Machay Adél - 2024.03.24. 02:11[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

És ezzel sikerült rossz irányba terelni a beszélgetést. Megrebben a szeme, egy pillanatra nem tudja, mit válaszoljon, a következő másodpercben viszont gördülékenyen gurulnak le a szavak az ajkáról.
- Semmi, hiszen kicsi még. Tudod, a babák gyakran sírnak és nyűgösek, néha még nekünk sem hagyja abba. - Nem hazudik, de nem is vágja rá konkrétan az okot. Nagyon óvatosan próbál lavírozni, de Will izgatottabb állapotba kerül, rengeteg kérdéssel sorozza meg. Vet egy gyors oldalpillantást a kanapén most már nyíltan a könyve felett őket néző boszorkányra, majd vissza Willre.
- Nincs itt. Shhh, Will, lassíts, válaszolok mindenre, rendben? - Bólint is, hogy tényleg nem hagy kérdést válasz nélkül, nem kell aggódni. - Megbeszéljük. Ha a gyógyítók engedik, hogy behozzam, ígérem, hogy behozom, hogy láthasd őt, jó? Megoldjuk, rendben lesz. - Szeretné a kezét Will kézfejére csúsztatni, megnyugtatni, másfelől szeretne felállni és kisétálni a puszta érzelmi nyomás és súly okán. Lüktet a halántéka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875400#post875400][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 02:24[/b][/url]

Persze, persze, hiszen tényleg gyakran sírnak... ezt a választ el tudja fogadni ésa vonásai láthatóan kisimulnak tőle. Az ujjait összeérinti és szétválasztja az ölében, a jobb lába idegesen rángatózni kezd, a szeme pedig Adélról az ajtóra fordul.
Majd egy töredéknyi pillanat alatt ismét megtörténik.
   -  Te csak ne nyugtatgass le engem, jó?!
A láncok belecsörrennek abba, ahogy figyelmeztető jel nélkül felpattan és az asztalra csap. Ugyanebben a pillanatban, vagy talán cseppet korábban az ápoló is feláll, a pálca pedig, ami eddig a könyv lapjai közt pihent a kezében, hogy ne keltsen felesleges feszültséget, a domináns kezébe kerül. A balja pedig alig észrevehetően int Adélnak: ideje távozóra fognia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875413#post875413][b]Machay Adél - 2024.03.24. 12:10[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Annyira hirtelen jön a váltás, hogy nincs igazán ideje felkészülni rá lélekben. Persze figyelmeztették, hogy Will instabil, óvatosan adagoljon bármiféle információt az életük részleteit illetően, mégis láthatóan összerezzen az asztalra csapástól és a hirtelen fellángoló agressziótól. Mintha visszarepültek volna az utcai jelenetbe, nyelnie kell egyet, és ökölbe szorítania a kezeit, hogy uralkodni tudjon magán. Ez csak átmeneti. Kezelik, igen. Semmi baj nem lesz, a láncok visszafogják. Meggyógyul, meggyó-...
Sóhajt.
Ugyan fél szemét most már az ügyeletes boszorkányon tartja, és a távozásra sarkalló kézjelzést is elkapta, mégsem áll fel, hanem felnéz Will most idegennek ható arcába.
- Jó. Mit szeretnél? Ha elmondod, megteszem, amit tudok, hogy segítsek. - Már ő is érzi, mennyire ostoba, hogy ezek után még mindig kitart Will mellett válás ide vagy oda, de azt is tudja, nem bír leszakadni róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875414#post875414][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 12:26[/b][/url]

Megszédül abban, hogy feláll. Az egymáshoz bilincselt kezein támaszkodik meg az asztal lapján. A füle cseng, ő türelmetlenül megrázza a fejét, amitől röviden ismét csak rosszabb lesz; ám az élmény kijózanítón hat annyira, hogy az agresszió, ami a semmiből született, szinte azonnal hamvába is haljon. A szemét az összerezzenő lányról a felálló ápolóra kapja, onnan pedig a pálcára. A jelenet pedig távolról ismerős: ő csípőmagasságban megemeli a tenyereit, némán jelezve, hogy megértette a kimondatlan fenyegetést. Majd lassan, a szemét még mindig a pálcán tartva visszaereszkedik a megnyikorduló székébe. A meghunyászkodás nem jellemző rá, Adél pedig hasonló viselkedést kétszer láthatott tőle csupán: most és hosszú hónapokkal ezelőtt a gyerekszoba küszöbén, amikor Maeve ugyanígy, szinte némán parancsolta viselkedésre.
   -  Sajnálom. Tényleg sajnálom. Csak még ne menj, jó? Csak maradj még egy... - oldalra sandít az ápolóra, a szeme sarkából csak a mozgását látja, hogy az visszaül - öt percet? Csak mesélj valamit. Bármit. Itt senki sem beszél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875415#post875415][b]Machay Adél - 2024.03.24. 12:53[/b][/url]

Will
- Április -
ELME

Un, deux, trois, un, deux, trois.
Az öklei görcsös erőszakkal gömbölyödnek össze, a fogai fájdalmasan nyomódnak egymásnak, hogy szinte az ínyében érzi egy pillanatra a feszültséget. Számol, kilélegez, belélegez, számol, kilélegez, belélegez. Amíg Will megrázza a fejét, és abban a pár másodpercben próbál urrá lenni a fejében keletkezett zavaron, ő is emlékezteti magát a jelenleg biztos kapaszkodóként szolgáló mantrázásra.
- Nem megyek. - Bár ez a boszorkánytól is függ persze, de egyelőre nem úgy látja, mintha szét akarnák őket választani. Visszaölti a mosolyát, bár most már nem olyan jól megjátszott, és inkább feszültséggel átitatott.
- Eldöntöttem, hogy kezdeni kell valamit a kerttel, új virágágyások, akár egy faházat is lehetne bele rakni... - És valóban, megnyugtatóan stabil, szinte vidám hangon kezd magyarázni teljesen semleges, könnyed dolgokról, amíg tényleg el nem jön az ideje, hogy felálljon, és távozzon a látogatási idő végével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875437#post875437][b]Machay Adél - 2024.03.24. 17:40[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Az első találkozó után szüksége volt egy nyugtatóra, egy pohár vízre, egy sírásra, és egy alapos beszélgetésre Will gyógyítójával. Nem olyan rossz a helyzet már- mondták-, javul és reagálni fog a kezelésre, van remény és lesz haladat is. Ezzel pedig beérte ideig-óráig, már amikor nem akart remegni, vagy épp másképp kiborulni.
Eltelt egy hét, ez alatt csak annyi történt, hogy felhívta Willt kétszer. Rövid beszélgetések voltak, megkérdezte mindkét alkalommal, hogy érzi magát, szeretné-e, ha bármilyen olvasmányt bevinne neki, vagy szüksége van-e bármire? Másodjára megígérte, hogy ma bejön hozzá, ahogy azt is, hogy megpróbál többet maradni. Apró, de szívvel tett ígéretek. Közben beszélt Joannával is...
Ismét az asztal két oldalán ülnek, ő megint csak kitett magáért, de ezúttal lerakta a telefont kettejük közé, a határvonal őfelé eső részén. A képernyőn egy videó fut épp, Lucien kacagva mászik a földön, miközben Adél beszél hozzá: Hol van anya? Gyere anyához. Ott van Milford, a plüsskutya, próbáld elérni. A baba örömtelien, csilingelően kacag bele a kamerába, csodás látvány a szüleinek.
- Még nem tudtam behozni, de ez már majdnem olyan, mintha itt lenne. - Próbál jó dolgokat hozni Will mindennapjaiba, hogy érezze, nem hagyták el, törődnek vele. Pedig nem érdemli meg, de ezt a hangot tudatosan elnyomja magában egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875444#post875444][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 18:15[/b][/url]

Egészen közel hajol a telefonhoz, annyira, hogy a homlokán érzi a közéjük húzott haár távolságtartásra figyelmeztető melegét. A két alkarján támaszkodik, a csuklójáról a lánc továbbra is passzívan tekereg a padlóig, a köntöse és és a kinézete is változatlan. A hangulata azonban más.
Napok teltek el azóta, hogy utoljára látta őt. Amikor a lány mögött bezárult az ajtó, őt pedig tapintatosan visszakísérték a szobájába, a bentléte óta először valami eltört benne. A magatartására rövid és jelentéktelen kofakadásokon kívül a Zengőből való távozása óta nem lehetett panasz - aznap délután azonban jószerével felaprította a lakóhelye gyár bútorzatát. Akkor nem tűnt fel neki, hogy senki se állítja meg ebben és senki sem igyekszik azon, hogy lecsillapítsa őt. Az emeleti gyógyító csak órákkal később jelent meg az ajtóban, amikor ő már kimerülten, szálkáktól véres kezekkel ült a padlón és mikorra már végleg kifulladt a parttalan indulatban. Nem kapott büntetést, valójában pedig szóra sem méltatták a viselkedését: a bútorok romjai egy pálcaintéssel, a kezei sebei egy ráolvasással tűntek el. De érezte, hogy valami így is megváltozott.
Ma így, ugyanabban a szobában, ugyanattól a kanapétól pár méterre másképp érzi magát. A  jobbja ügyében egy pohár tea gőzölög, amit nem érintett meg azóta, hogy a telefont nézi. Halkan elneveti magát.
   -  Hah, mindig hogy szerette azt a kutyát. Talán vehetnénk neki egy igazit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875448#post875448][b]Machay Adél - 2024.03.24. 18:37[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Nem tudja nem észrevenni a hangulatban beállt változást, ehhez pedig elég volt néhány fénykép és videó Lucienről. Mindent gondosan dokumentál, részben most már azért is, mert a pánik napról napra eluralkodik rajta akár másodpercekre, akár percekre, ha a testvére belengetett fenyegetésére gondol. Ha elveszíti Lucient, nem tudja, mihez fog kezdeni, de már így is az idegösszeomlás határán lavírozik. A napi rutinok betartása, és az a tény, hogy egyszerre egy feladatba kapaszkodik, általában segítenek végigcsinálni a 24-ből 16 órát sikeresen, vagy apróbb buktatókkal, de ha tényleg elmarják a gyerekét mellőle, lehet, hogy az menthetetlenül a padlóra küldi.
- Én is erre gondoltam. Egy labradort, vagy goldiet akár... valami családi nagy kutyát. Imádná. - Ahogy ők is a gyereküket. Lucien a szemük fénye körülmények ide vagy oda. Közben továbblapoz a galériában egy újabb videóra, ahol már fürdeti a kicsit. Lucien elmélyülten koncentrál a buborékokra, és arra, ahogy Adél fújkálja őket ide-oda. Főleg a játékkacsát szereti nyomogatni, és összevissza spriccolni mindent.
- Gondoltam rá, hogy elviszem babáknak szóló vízi tornára. Állítólag szeretik, mert az anyaméhre emlékezteti őket a lebegő érzés. - És jó volna kiszakadni az átkozott faluból is, ahol újabban megint csak az összesúgás megy a háta mögött. Fojtogató, kellemetlen a légkör.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875452#post875452][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 18:51[/b][/url]

   - Egy labradort el tudnék viselni.
Az állát lassan leereszti a karjára. A videónak vége szakad, következő kezdődik. Elmélázva nézi a képernyőn játszó fiát, akinek kicsivel több, mint egy hónappal ezelőtt még a halálát kívánta. Sokat gondolkodik rajta, hogy tényleg megtette volna -e, vagy, hogy komolyan gondolta-e a szavakat, amiket Adélhoz vágott aznap délután. Minduntalan visszatér oda, hogy igen. Ott és akkor elhitt mindent abból, amit a képek és a hangok a fülébe suttogtak.
A fejét a karján pihentetve néz fel a lányra.
   -  Különben mindentől függetlenül... rendben van? Nem hagyott benne nyomot semmi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875453#post875453][b]Machay Adél - 2024.03.24. 18:59[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

- De te fogod kiképezni, hogy ne ugorjon fel a kanapéra. - Mintha minden rendben lenne. Mintha a szakadékoknak nyoma sem volna az életükben, mintha... Nincs mintha, és egyelőre nem lesz sem labrador, sem más eb, csak a szórványos találkozások, a fotók és a videók Lucienről, és semmitmondó, feszültségoldó sessionök.
Will pedig visszakanyarodik ahhoz, amit legszívesebben elásna magában és nem nézegetné sehogy. Hátradől a székben, közben a fürdőzős videó újraindul.
- Nem hiszem, vagy inkább... korai ezt megmondani. Még nagyon kicsi, hamar elmosódhat ez benne. Ha innen kijöttél, meglátjuk, hogy reagál a jelenlétedre, de... nem, nem hiszem, hogy emlékezni fog rá. - Öröm az ürömben, hogy kisbabáról van szó limitált memória tárhellyel. Ettől még szeretné elvinni később, akár két-hároméves kornál Lucient egy gyermekpszichológushoz felülvizsgálatra, hogy biztosan kizárják a sérülés legapróbb lehetőségét is.
- Tudja, hogy szeretjük, és ez a fontos. - Mondaná Willnek, hogy ne nézzen vissza, mert akkor egy újabb limbóba kerülhet, de az utóbbi esetből tanulva próbál a lehető legügyesebben fogalmazni, mégsem csak semmiségekkel kiszúrni a másik szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875455#post875455][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 19:19[/b][/url]

Nem szerette volna felhozni a témát, spt, eldöntötte, hogy nem fogja. Ahogy azonban újra és újra felsandít a lányra, benne újra és újra felrémlik az egyszerre homályos és eleven emlékkép a napról, amikor bekerült ide. Azt tudja,hogy a saját életét esélyesen tönkretette vele, talán Adélét is. Azonban egy héttel ezelőttig nem merült fel benne gondolatként a fia érintettsége.
   -  Azt mondták, amim van, nem örökletes. De nem tudom. Talán érdemes lenne megnézetni őt, tudod, mielőtt...
Megvonja a vállát. Még mindig nem emeli fel a fejét, csak az újrainduló videót nézi. Valami jobban nyomja a lelkét a történtekkel kapcsolatban, látszik, hogy keresi és nem találja a szavakat és az is, hogy szeretne beszélni róla, de mégsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875463#post875463][b]Machay Adél - 2024.03.24. 21:37[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Amije van. Mije is pontosan? Ah, nem, az elvileg nem örök... De van más. Megrebben a szeme, vet egy pillantást a telefon kijelzőjén nevetgélő babára, aztán reflexből továbbviszi egy másik videóra: Lucien épp a szájába próbálja tömni a csörgőt, de mikor nem megy, elkezdi inkább rázni, és hangosan sikítozni a gyönyörűségtől, mert a csörgő bizony csörög. Milyen meglepő és fantasztikus!
- Nekem is ezt mondták. - Lassan biccent, mert tényleg ugyanezt az információt kapta a gyógyítótól, de most az "örökletes" szó elültette benne a gondolatot, hogy tényleg elvigye a gyereket egy teljes kivizsgálásra.
- Majd elviszem szakemberhez. - Egyelőre jobb a megnyugtatás, mint hogy egyenesen kimondja, nem pont emiatt viszi majd Lucient bármiféle gyógyítóhoz. Egész addig, míg Will szájából most el nem hangzott, hogy a baba bármit is kaphatott tőlük az alapokon túl, eszébe sem jutott, pedig annyira magától értetődően ott lebegett lehetőségként... Bele fog fájdulni a feje megint.
- Most koncentráljunk inkább arra, hogy hamar kijuss innen, jó? És amint lehet, behozom őt is, hogy találkozhassatok. - Próbál bátorítóan viselkedni, holott érzi, a szavak gyengék, a mögötte levő erő úgyszintén, de megteszi, amit meg tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875465#post875465][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 22:05[/b][/url]

Az, hogy mije van, számára sem egyértelmű. Legalább is nem látja értelme feketén és fehéren címkéket sütni az ilyesmire. A gyógyítója szintén óvatosan és empatikusan fogalmaz, hiszen tisztában van az egészségügyhöz közel eső múltjával és azzal, hogy hajlamos félszavakból fals végkövetkeztetések levonására. Vannak pszichopata jellemvonásai, de nem pszichopata - ez az egyedüli, amit megnyugtatólag tisztáztak vele és a családjával.
Tovább nézi a képernyőt, de egy ideje már nem a játszó gyereket, hanem Adélt figyeli az üveg tükröződésében. Még mindig nem érti, hogy a felesége - vagy a volt felesége? - mit csinál és mit vár tőle az asztal túloldalán, azonban fél tőle, hogy nyíltan rákérdezzen. Az incidens napján és az azt közvetlenül megelőző történtek témáját mindketten kínosan kerülik, így nem tudja, mit gondol vagy érez a lány. Gyűlöli őt? Sajnálja? Fél tőle?
Ezt próbálja kiolvasni a porcelánfehér arc vonásaiból - sikertelenül.
   -  Megengedik, hogy behozd? Komolyan? Meg is tennéd?
Ez az első, amire végül csodálkozva megemeli a fejét. Tényleg megtenné ezt a lány? Nincs tisztában az ELME erre vonatkozó szabályaival és csak annyiban biztos, hogy ha ismét börtönbe kerül, akkor nincs akadálya annak, hogy lássa a fiát. De arra, hogy Adél tényleg behozhatja ide, nem igazán számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875467#post875467][b]Machay Adél - 2024.03.24. 22:22[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Nem árul el olyan sok mindent az arca, inkább... kifejezéstelen, igen, sokszor úgy tűnik, mintha nem lenne jelen teljes mértékben, és a gondolatai egy része másutt száguldana elszabadult vonat módjára. Amikor viszont Willre néz, talán a férje ismeri már annyi ideje, hogy meglássa a szemében, maradt még ott a régi gyöngédségből Will iránt, és valószínűleg ez sarkallja rá, hogy újra és újra bejöjjön ide, felvegye a telefont és felhívja az ELME vonatkozó telefonszámát, hogy aztán várakozás után átadják a készüléket Willnek, és beszélhessen vele. Nem a semmiért zarándokol el újra és újra erre a babaház hangulatú, mégis nyomasztó helyre az összes gyógyszerszaggal.
- Még meg kell beszélnem ezt a gyógyítóiddal, hogy látják a helyzeted, de ha beleegyeznek, akkor igen, szeretném behozni ide Lucient. Remélem, hogy neked is segítene, ha láthatnád legalább. - Abban korántsem biztos, hogy Will a kezébe vehetné a gyereküket, sőt, nem igazán lát rá reális esélyt, de minden a gyógyítók végszavától függ. Ő meg akarja tenni a maximálist, ami tőle telik.
- Figyelj... tényleg szeretném, ha jobban lennél. És melletted állok, oké? Ki fogsz jönni innen, amint jobban leszel. - Ezt már-már magának is mondogatja mint kapaszkodót. Ha őszinte akar lenni, ez inkább kompenzálás a részéről, mert úgy érzi, Willtől végleg elfordultak a családok, érthető okból, de ahogy mellette ott áll most az a kevés barátja, úgy nem tudná elképzelni, hogy totálisan magára hagyja a férjét ebben a helyzetben. Másfelől elképesztő zsenialitással vakítja saját magát, mert ez az egész ELME-helyzet jelentősen háttérbe szorította Will eddigi bűnlajstromát, és áthelyezte a fókuszt a gyógyulására a vezekléséről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875468#post875468][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 22:36[/b][/url]

Míg kiegyenesedik ültében, a kezeit végighúzza az asztalon. Az arcára leplezetlen csodálkozás ül ki, végül pedig nem kontrollálható reflexből, talán a helyzet abszurditása, talán a megkönnyebbülés miatt, de elneveti magát. Kinyúl a teájáért - mivel a kezeit összebilincselték ez bravúros mozdulat - és maga elő húzza. Lucien nevetése a telefon felől groteszk aláfestése a jelenetnek ahogy itt ülnek ketten egymással szemben, a gardedámjukkal a kanapén. Mint az ismeretségük legelején.
   -  Májusra otthon leszek, megígérem. Már jól vagyok, csak ők - a fejével kissé az époló felé bök - nem értik meg. A nagyanyám pedig el fogja intézni, hogy ne vigyenek vissza a Zengőbe, ebben is biztos vagyok. Nem tudom hogy, nem érdekel, hogy hogy, de meg fogja oldani. Utána pedig minden pontosan ugyanolyan lesz, mint azelőtt, nem is, mert jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875470#post875470][b]Machay Adél - 2024.03.24. 23:02[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Otthon. Hogyne, de melyik otthon? Mert a házban már nem élnek együtt, csak ő és Lucien lakják jelenleg. Ezt viszont biztos nem fogja hangosan kimondani, hogy egy potenciális újabb epizódot idézzen elő.
- Beszéltél vele, vagy... keresett? - Újabban ő sem beszél Madlennel külön. Hétvégéken elviszi hozzá Lucient, de tapintatosan kerülik Will témáját. Arról sem számolt be, hogy ő bejár a férjéhez, mert ha Madlen tudni akar valamiről, úgyis megtudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875471#post875471][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 23:10[/b][/url]

Megrázza a fejét - mivel pedig ismét beleszédül ebbe, hirtelen kap az asztal széléhez, hogy stabilizálja magát. A kanapén ülő boszorkány feszülten felnéz a könyvéből.
   -  Nem. Nem keresett senki... rajtad kívül senki. De ismered a nagyanyám. Nem fogja hagyni, hogy a családból bárki börtönbe kerüljön. Ha pedig Selwyn ejti a vádakat, akkor tényleg minden rendben lesz Selwyn pedig ejteni fogja őket. Mert abban pedig te fogsz segíteni, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875472#post875472][b]Machay Adél - 2024.03.24. 23:21[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

- Tényleg nem hagyná. - Mindenkinél van egy határvonal, amit átlépve odavesznek a privilégiumok. Remélhetőleg Madlennél ez nem most jött el. Az azonban, hogy Seth-et lebeszélje a feljelentésről, már sokkal nehezebb feladat, mint kikönyörögni Madlen segítségét, ugyanis a barátja az elvek embere, ezt nagyon jól tudja, és tekintve, hogy Seth mennyire nemtetszéssel figyelte (egyébként teljesen jogosan) a házassága alakulását, szinte kizártnak tartja, hogy az a feljelentés csak úgy visszavonásra kerüljön egy kérlelés miatt.
- Azt hittem, nem akarod, hogy többé valaha is szóba álljak vele. - Az egyetlen lehetséges fegyveréhez nyúl, amiről biztosan tudni véli, hogy Will bevenné: apellálni a féltékenységére. Mindig csak nevetett ezeken a megjegyzéseken, de az utcán történtek óta nagyonis valósnak tekinti a férje féltékenységét. Lehetett volna az sokkal rosszabb is, mint holmi jelentrendezés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875482#post875482][b]William Martin Krise - 2024.03.26. 17:31[/b][/url]

Kevés dolog biztos az életében annyira, mint a hite arra vonatkozón, mint Madlen elhivatottsága a családjával szemben. A szavai ennek ellenére azonban teljesen üresek és nem annyira Adélnak, mint saját magának szólnak. Madlen ki fog vinni innen... ugye? Nem engedi, hogy az agya elkalandozzon az alternatívába, ami esélyesen azt jelentené, hogy nem csak most, de hosszú éveken át nem mehetne haza.
Ahogy a szédülése gyorsan csillapodik, ismét a teája után nyúl. Azonban épp, hogy az ujjvége érinti a papírpoharat, érzi, hogy a bőre elhűl.
Selwyn. Ő hozta szóba, azonban... azonban a történtek emléke csak most rémlik fel benne ismét. Az a megrezzenő mosoly, mintha a férfi egyenesen élvezné a helyzetet. Az ékszerbolt. Annak a kettőnek az önfeledt nevetése.
Összeszorítja a szemét. A keze a pohár mellett ökölbe szorul... hogy pillanatokkal később ismét elernyedjen. Nem beszéltek Adéllal az incidensről és nem is hiszi, hogy kész lenne rá. Tudja és érzi, hogy azok a gondolatok, amik ott az utcán elborították az agyát, hazudtak neki - de mi van ha mégsem?
   -  Nem, tényleg nem - válaszol vontatottan. Hogy az elmúló mentális megbicsaklását leplezze, ismét megfogja a poharat, ezzel befejezve az imént félbemaradt mozdulatot.
   - Van még több? - Bök a fejével a telefon felé.