Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=873992#post873992][b]Salamon Gréta - 2024.02.23. 22:16[/b][/url]

A Doki megmondta, hogy kemény lesz a gyakornokság és hogy ne igazán álmodjak szabadidőről, ám a zenéről semmi pénzért nem akartam lemondani. Próbáltam minden próbát úgy egyeztetni a srácokkal, hogy az ne ütközzön a beosztásommal és hogy minden szuper legyen. A fellépéseket is ehhez hasonlóan kellett beosztanunk, viszont túl sok felkérésünk nem volt, és amik voltak, azok is kisebb helyeken. Éppen ezért nem kicsit sokkolt le Armand, mikor szóba hozta a soproni tavaszköszöntő fesztivált. Ugyan ez sem volt olyan nagy buli, mint mondjuk amit nyáron tartanak, de azért…mégis csak egy nagy város, ahol nagyon sok ember él, főként muglik.
Érződött, hogy Stephent is meglepte Armand, viszont mivel a srácok annyira nagyon akarták, s végül is, nekem sem volt ellenemre, Steph is rábólintott, így összejöhetett a koncert.
A színpadra lépés előtt azért lehúztunk egy-két rövidet, de csak azért, hogy a megfelelő alapozással léphessünk a színpadra. Jó, a srácok talán többet is, nekem elég volt az két kis pohár, mert anélkül is élveztem ezt az egészet.
Persze piszkosul izgultam, de ez is olyan adrenalin löket volt, mint ami az Ispotályban ért, amikor például megmentettük annak a fickónak a karját. Nagyjából ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, s azt hiszem, hogy ez volt az életem másik legnagyobb szenvedélye. Ha régen azt mondták volna, hogy színpadon leszek, kizártnak tartottam volna, most viszont a srácokkal együtt élveztem.
Jó hangulatban telt a koncert,  elég sok hallgatónk volt ahhoz képest, ahányan eddig voltak a fellépéseinken, szóval szuper volt. Nem győztem mosolyogni a színpadon, remekül szóltak a számaink is, és azt hiszem, hogy a második után már annyira felspannolt az egész, hogy kifejezetten élveztem a színpadon való mozgást. Táncoltam is, amelyik dalnál belefért, összeénekeltem Stephel, összenéztünk a srácokkal, kicsit bohóckodtunk is közben, minden, ami csak belefér.
A vége pedig szuper lett! Egyszerre fejeztük be Stephennel, a dobszoló zseni lett a végén, s még egy közös meghajlás is belefért, hogy ezzel tiszteljük meg a közönséget.
- Köszönjük, sziasztook! - mosolyogva integettem, s a többiek után siettem le a színpadról. Felfokozott állapotban voltam, az arcomra volt írva az öröm, le se tudtam volna vakarni a vigyoromat.
- Húúú, ez annyira…annyira jó volt! - mondtam a srácoknak és egyenként meg is ölelgettem őket.
- Stephen, legközelebb is jöjjünk! Ilyen rendezvényeken kell fellépnünk, szuper volt - mosolyogva jegyeztem meg, amikor meglepő módon megjelent mellettünk néhány nagyjából velünk egyidős fiatal, főként lányok és elkezdtek aláírásokat kéregetni a srácoktól különböző helyekre. Egy kicsit megköszörültem a torkom, aztán csak nevetve figyeltem, hogy Armand és Misi mennyire élvezik az egészet. - Úgy látom, a srácoknak rajongóik lettek - nevettem el magam, mire egy csaj bevágódott mellénk és Stephenre kezdte rebegtetni a pilláit.
- Éreztem minden porcikámban a hangodat! Annyira jó voltál! - totál kidobta mindenét Stephnek, majdnem elnevettem magam, mert egy toll is előkerült, s úgy tűnt, hogy ő nem a kezére szeretne aláírást. Kezem a szám elé tettem, s úgy kuncogtam, ekkor ért mellénk Marci is, az egyik rendező srác, aki az egyik számunkra előkészített sátorra mutatott, mondván ott pihenhetünk és fogyaszthatunk minden jót, amit csak szeretnénk. A buli persze nem állt le, mert már egy újabb zenekar kezdett felpakolni, s egyre nőtt a tömeg a színpad előtt. - Steph, ki is lép fel utánunk? - kíváncsi lettem, mert biztos voltam benne, hogy valami menő zenekar lehet, akikre ilyen sokan kíváncsiak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874305#post874305][b]Salamon Gréta - 2024.03.03. 19:20[/b][/url]

Mi tagadás, a srácok jól elvoltak a rajongóikkal, hozzám azért nem jöttek oda a srácok lekapott felsővel, hogy na írjam már alá a kidolgozott mellkasukat. Pedig talán még oda is kanyarítottam volna a nevem, de sebaj, én úgyis főként csak vokál voltam ebben az egészben, amolyan mellékdarab. Ennek ellenére élveztem minden egyes percét a színpadi létnek, már készültünk vissza a sátrunkhoz, hogy ott pihenjünk meg, amikor Stephen felkiáltott és láthatóan még a vér is meghűlt az ereiben. Döbbenten pislogtam én is, igaz nem voltam olyan nagy rajongójuk, mint Stephen, de azért még az én arcomra is mosoly szökött, amikor megláttam, hogy milyen ismert zenekar lép fel utánunk a színpadon. - Wow, tök jó! - nevetve vállon veregettem Stephet, aki láthatóan még mindig extázisban volt, olyannyira, hogy a saját rajongóiról meg is feledkezett. - Na de gyere, menjünk és együnk valamit a sátrunkban, aztán majd később kijövünk és megnézzük őket, talán utána még bulizhatunk is velük - ki tudja, hogy a menedzsmentjük mit engedett nekik, mindenesetre Stephet megpróbáltam a sátrunk irányába terelgetni, ha már a fiúk is előre mentek.
Odabent volt minden, kényelmes kanapé, egy hűtő tele különféle italokkal és egy svédasztalra hajazó teríték, finom szendvicsekkel, fasírttal és salátákkal, nem beszélve a sütikről és a sós ropogtatni valókról. - Hű, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kapunk - nevetve lépdeltem az asztalhoz, majd elhalásztam két szál ropit és ropogtatni kezdtem. Ekkor az egyik rendezvényszervező srác kihívott engem, viszont mellettem egy számomra ismeretlen sétált be, de úgy tűnt, hogy ismeri a dobosunkat.
- Hé Steph, Ő itt Vendel, az egyik haverom Miskolcról - a dobosunk be is mutatta a srácot, aki gratulált a zenekarnak, majd előhúzott egy névjegykártyát és Steph felé nyújtotta.
- Van egy lemezstúdiónk Budanekeresden, kis cég vagyunk, nem túl ismertek, de hiszünk abban, hogy egy jó zenekarral befuthat a biznisz. Ha gondoljátok, akkor benne lennénk egy közös együttműködésben - kíváncsian pillantott Stephenre, miközben baráti mosolyra húzta a száját. A zsebében persze lapult némi jó hangulatot adó tündérpor és egyéb tabletta is, egyelőre azonban kíváncsi volt arra, hogy sikerül-e valamiféle üzleti partnerséget kialakítani a srácokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874639#post874639][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 16:16[/b][/url]

- Látod, ez egy nagyon jó kérdés Steph - vigyorogva veregettem vállon, közben beléptünk a sátorba, ahol a többiek már rá is raboltak a finomságokra. Persze, hogy én is követni akartam őket, csíptem is egy falatot, mire Stephen meg rám szólt, így nagy szemekkel pislogtam felé.
- Szeretem a ropit - megvontam a vállaim, tényleg bírtam az ilyen sós rágcsákat, bár az is igaz, hogy ezen a terülj asztalkán tényleg minden volt és valami laktatóbb kaját is választhattam volna.
- Hű, ezt mind meg is eszed? - egy kicsit meglepődtem, ahogyan egymás tetejére gyömöszölte azokat a szendvicseket, azon meg felnevettem, amikor megpróbálta egy harapással begyűrni. - De bolond vagy - nevetve kaptam tenyerem a szám elé, Steph össze-vissza kente magát a majonézzel. Közben társaságunk érkezett, egy fura figura Miskolcról. Nekem nem is volt annyira szimpatikus, de azért kezet ráztam vele, majd kíváncsian pillantottam Misire, hogy vakkantson már valamit, mégis honnan ismeri ezt a fószert. Épp csak hogy elkezdte a bemutatást, amikor odaért Steph is, ez pont kapóra jött, mert így kicsit leléphettem a rendezvényszervező sráccal.
Igazából semmi extra nem történt, csak meghívott egy italra meg olyan szöveget lökött, hogy azért jókat nevettem rajta. Megadta a számát és kérte, hogy feltétlenül hívjam majd fel, mert csak akkor nyugszik meg a lelke, ha tudja, hogy biztonságban hazaértem. Hát persze.
Nevetve elraktam a névjegyét a farzsebembe, majd jókedvűen sétáltam vissza egy órával később a sátorba, ahol úgy tűnt, hogy nagyon is jókedvűek a srácok, sőt…megláttam, hogy ez a miskolci fazon épp mivel is kínálgatja ott a srácokat.
 - Steph, beszélhetnénk egy kicsit odakint? - megállva mellettük a pillantásommal próbáltam szuggerálni őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874804#post874804][b]Salamon Gréta - 2024.03.11. 19:27[/b][/url]

- Azért örülök annak, hogy most már jól vagy és van étvágyad – mosolyogva tettem tenyerem a vállára, és még egy szalvétát nyújtottam felé, mert úgy tűnt, hogy az az egy nem lesz elég, ugyanis abból a majonézből jutott egy kicsi a pólójára is. - A jó kis pólódat is szétbarmolod, tudom már mit kapsz majd a születésnapodra. Előkét – felnevettem, ahogy magam elé képzeltem, hogy kap a nyakába egy ilyen köthető kis anyagot, amit a babák nyakába szoktak tenni evés idejére. Ezután viszont búcsút intettem egy időre a srácoknak, mert hogy akadt egy fiatalember, aki mindenképp akart velem diskurálni. Nekem meg nem volt ellenemre, végül is, egész jó fejnek tűnt, de őszintén, semmit sem akartam tőle, legfeljebb nevetni a poénjain.
Mivel én is iszogattam azért odakint, így nekem is egész jó hangulatom volt, amikor visszatértem a sátorba, az viszont még nekem is feltűnt, hogy a fiúk nagyon nem úgy néznek ki, mint ahogyan hagytam őket. Nagyon nem tetszett, mikor szemet szúrt Vendel tenyere mellett a jól látható kis zacskó, persze, hogy beszélni akartam Stephennel. Azt gondoltam, hogy legalább neki van esze, de közelebb érve hozzá láttam, hogy nem. Úgy imbolygott, hogy szerintem még ő is be volt tépve. - Ooké, kövess – bólintok, bár nem vagyok biztos benne, hogy vajon ezen a világon követ-e, vagy a tejúton túl, valami másik galaxisba. Kissé feszült vagyok, mert egy valamit nagyon utálok, az pedig a drogok. Felőlem részegre ihatnák magukat, az se érdekelne, de ez nagyon nem tetszik. Kiérve a sátorból, kezemmel félre húzom az anyagot, hogy neki ne kelljen ezzel bajlódnia, s nehogy még orra bukjon két lila elefánt között.
- Édesem, pont ezt akartam kérdezni, hogy veletek történt-e valami? Mert úgy látom, hogy nem a törköly pálinkától vagytok ennyire beállva. Szívtatok valamit Steph? - kérdeztem baráti kedvességgel, utóbbit hallkan suttogtam csak, miután körbenéztem, s közben össze is fűztem magam körül a karjaimat. Végre volt egy jó fellépésünk, lehetőségünk lenne kiélvezni ezt a bulit, és erre kockáztatják azt, hogy legközelebb is itt lehessünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875164#post875164][b]Salamon Gréta - 2024.03.17. 15:45[/b][/url]

Ilyenkor mindig eszembe jutott az öcsém, hogy ő is állandóan ilyen hülye társaságba keveredik és ki tudja, hogy miféle bogyókkal tömködi az agyát. Ha most ránéztem a srácokra, ez jutott az eszembe, de próbáltam visszafogni magamban a negatív érzéseket, egyelőre jó lett volna tudnom, hogy egyáltalán mi történt. Tudtommal a srácok ugyanis nem fogyasztottak semmit, most mégis úgy lézengtek a sátorban, mintha teljesen beálltak volna valamitől. Ezt mi sem prezentálta jobban, mint maga Stephen. Ki is húztam a sátorból őt, hogy elsőként vele beszéljek erről, mert ő volt a csapatban a vezető, a srácok is itták minden szavát, felnéztek rá, erre tessék, mit művel?
A kedvességem pedig eddig tartott, s míg korábban, hogy tompítsam a bennem rejlő feszültséget, még magam köré fonott karokkal álltam vele szemben, most nem tetszésemet kifejezve csóváltam meg a fejem. - Megbolondultál? - kérdeztem halkan, mégis olyan hangsúllyal, hogy érezze, mennyire felháborít a felelőtlensége. - A banda jövőjéről van szó, végre lenne lehetőségünk és Ti az első alkalommal teleszívjátok az agyatokat tündérporral?? Nem is beszélve arról, hogy az egészségre ez mennyire káros. Tudod, hogy hány esetet láttam a sürgősségin? - haragosan böktem mutatóujjammal mellkason. Őszintén, nem akartam, hogy ennek a vacaknak a függőjévé váljanak, hogy egy napon majd ott kössenek ki az Ispotályban és azért kelljen küzdeni, hogy életben maradjanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875288#post875288][b]Salamon Gréta - 2024.03.19. 18:39[/b][/url]

Szemeim szúrósan villantak, mintha csak be akart volna szólni nekem azért, amiért ittam. Nem tagadom, igen fogyasztottam, de egyáltalán nem voltam részeg, nem dülöngéltem és pontosan tudtam magamról. Ellenben a srácok odabent teljesen elszálltak és láthatóan Stephenre is hatással volt. Azzal pedig kiverte nálam a biztosítékot, miszerint megpróbálta egymáshoz hasonlítani a kettőt.
- Merlinre, kiborítasz – mosolyogva ráztam meg a fejem, bár ez inkább keserédes mosoly volt, egyrészt mert el se akartam hinni, hogy ilyet magyaráz, másrészt meg...felkaptam a fejem arra, amit mondott. - Mármint mi? Lemezkiadó? - lemaradtam, éppen nem voltam bent, míg összebarátkoztak a fazonnal, de ezek szerint erről volt szó. Már épp akartam mondani valamit, amikor úgy rám nézett, ahogy nem sűrűn, mégis valahogy kezdett elpárologni a haragom irányába. - Jó, de...- itt valamiért el is akadtam, nem volt szívem vitázni vele, mert egyébként mindig is jófej volt és sosem volt köztünk harag. Az mondjuk meglepett, hogy váratlanul ennyire közel lépett hozzám, egy kicsit talán még zavarba is hozott, pedig ez sem volt jellemző.  - Őszintén? Ha neki ez a feltétele, hogy szívjunk vele, akkor a jövőnk is erről fog szólni, és én azt nem szeretném. Egyértelműen nemet mondanék neki Stephen – mondtam őszintén, tényleg ezt gondoltam. Nem értem, miért nem háborodtam fel ezen ennyire, de Steph valahogy mindig olyan nyugtatóan tudott beszélni még az ilyen dolgokról is. Furcsa volt.  - És tudom miről beszélek Steph. Nem egyszeri használatról, hanem függőségről. Legyen eszetek, kérlek – megérintettem a karját, mert éreztem rajta, hogy feszült, ezt pedig nem akartam. - Ebbe inkább bele se menj vele...ha ti ilyen alakkal akarjátok folytatni, akkor én kiszállok inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876057#post876057][b]Salamon Gréta - 2024.04.02. 21:30[/b][/url]

- Kék Fény? Már ez is rosszul hangzik - sóhajtva csóváltam meg a fejem, mert nekem erről egy mugli műsor jutott az eszembe, aminek a végén általában bilincs kattant a bűnözők kezén. Ez a Vendel nagyon nem volt szimpatikus fickó, már csak azért sem, mert ilyen módon próbált üzletelni a srácokkal.
- Tehát akkor még neked is gyanús ez - na tessék, talán még pislákol haloványan a fény drága Stephenben, legalábbis nagyon remélem. Nem örültem volna, ha ez a fószer a siker és csillogás dumával elvenné az eszüket, azzal a tündérporos akármivel meg szintén. Ezt próbáltam is finoman a tudtára adni, közöltem is, miután megérintettem, hogy ha bele akar menni a bandával ebbe az üzletbe, még inkább ebbe a társaságba és életvitelbe, akkor engem felejtsenek el. Biztosan találna egyébként más énekesnőt maga mellé, főleg most, hogy a zenekar végre megindult felfelé. Persze nem volt könnyű ezt így kimondanom, mert nagyon imádtam őket, meg a zenekart is, már-már egy kicsit a magaménak is éreztem, de muszáj voltam ezt így még az elején kikötni. Sok rosszat láttam gyerekként a Prambergeren, és nem kívántam ezt egyiküknek sem.
- Most mit csinálsz? - meglepetten pislogtam fel rá, ahogy láttam, hogy széttárt karokkal közelít, s magához ölel. Na hát amióta együtt zenélünk, még ilyen sem történt, egy kicsit össze is zavart ezzel a mozdulatával, mert nem értettem, hogy csak az ellazultságtól ilyen, vagy valami mástól. - Steph - először baráti mozdulattal visszaöleltem, majd finoman a mellkasánál fogva toltam kicsit távolabb, hogy aztán a szemébe nézhessek.
- Ezt most hogy érted? Nem tarthatnál a bandában, ha kilépnék. Megérné neked ezt az a hülye menedzser? - kíváncsi voltam, hogy tényleg ér-e ennyit az a hülye Kék Fényes Vendel. Közben pittyegett a telefonom, kihúztam a zsebemből és vetettem egy pillantást a képernyőre. Meglepett, igazából csak egy szívecske volt, mellette egy fantasztikus voltál szöveg.
- Na, vajon Armand szórakozik? - megráztam a fejem, tuti fix, hogy valamelyik srác hülyéskedett bentről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876800#post876800][b]Salamon Gréta - 2024.04.12. 19:51[/b][/url]

- Nem mondtam, hogy megőrültél - megforgattam a szemeimet már a feltételezésre is, azért hihetetlen, hogy a férfiak mennyire sértődékenyek tudnak lenni. A lényeg viszont az, hogy végre egyetértettünk abban, hogy valami nem stimmel ezzel a kiadóval és bizony már távolról is bűzlik a dolog. Nekem amúgy már ránézésre sem volt szimpatikus ez a Vendel, de pechemre kihívott a szervezősrác, így lemaradtam a dolgokról. Már egy kicsit bántam is, hogy kimentem, és nem maradtam, mert akkor talán meg tudtam volna akadályozni azt, hogy a fiúk belemenjenek egy ilyen szituációba. Jeleztem is Stephen felé, hogy ha ők ilyen jövőt képzelnek el a bandának, akkor sajnos azt már nélkülem kell megtenniük, mert bizony akkor kilépek. Pedig nehéz döntés lett volna ez, és egy picit én is iszogattam, talán meggondolatlanul is szólaltam meg, de mégis, valahogy a tudtára akartam adni azt, hogy mi az, ami nálam már nem fér bele. Stephen ezután ölelt magához, és őszintén, egy kicsit fura is volt az a pár másodpercig tartó pillanat. Általában tudom, hogy milyen egy baráti ölelés, vagy milyen az, amikor egy pasi úgy közeledik ahogy, de itt ez nem volt egyértelmű. Ez pedig egy kicsit zavarba is hozott, hisz mégis csak Stephenről volt szó, hát csak nem kavarodhattam vele össze, mert az rányomta volna a bélyegét a bandára is, meg amúgy is. Jelen pillanatban túl kaotikus volt az életem ahhoz, hogy efféle dolgokon gondolkodjak. Már csak emiatt is, kibújtam az ölelésből, de azért továbbra is figyeltem rá és arra, hogy mit mond.
- Jól van Steph, akkor én értettelek félre. Azt hittem, hogy nagyon is bele akarsz menni egy ilyen kétes üzletbe - sóhajtottam, tényleg az érződött, ez aggasztott is, de úgy, hogy most kimagyarázta, kezdtem megkönnyebbülni.
- Jaj de én sem akarok kilépni Stephen, hát komolyan azt hiszed? Nem tudnálak titeket itt hagyni csak így, már úgy hozzám nőttetek - mosolyogva simítottam végig a karján, aztán meglepetten néztem rá. - Tényleg? - fura, pedig az előbb még azt hittem, hogy bejövök neki, de úgy tűnt, hogy az érzékeim megint csak félrevezettek, mint ahogy már nem egy esetben.
- Hát akkor pláne nem kell félned, egy húg sosem hagyja ott a családját - vágtam rá félig-meddig viccesen. Azért tényleg meglepett az őszinteségével, sokszor próbáltunk már, de eddig valahogy nem mutatta meg felém az érzelmes oldalát, most viszont igen. - Na gyere, te! Nincs olyan mákotok, hogy kilépjek a bandából - nevetve ezúttal én öleltem magamhoz néhány másodperc erejéig, mire már hallani lehetett Misi hangját, oldalra pillantva már láttam is feltűnni az arcát.  - Menjünk, szedjük össze a kölyköket apjuk - nevetve feleltem viccesen, aztán visszasétáltunk, hogy lassacskán a srácokkal együtt visszatérjünk a szállásunkra.