Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Az első találkozó után szüksége volt egy nyugtatóra, egy pohár vízre, egy sírásra, és egy alapos beszélgetésre Will gyógyítójával. Nem olyan rossz a helyzet már- mondták-, javul és reagálni fog a kezelésre, van remény és lesz haladat is. Ezzel pedig beérte ideig-óráig, már amikor nem akart remegni, vagy épp másképp kiborulni.
Eltelt egy hét, ez alatt csak annyi történt, hogy felhívta Willt kétszer. Rövid beszélgetések voltak, megkérdezte mindkét alkalommal, hogy érzi magát, szeretné-e, ha bármilyen olvasmányt bevinne neki, vagy szüksége van-e bármire? Másodjára megígérte, hogy ma bejön hozzá, ahogy azt is, hogy megpróbál többet maradni. Apró, de szívvel tett ígéretek. Közben beszélt Joannával is...
Ismét az asztal két oldalán ülnek, ő megint csak kitett magáért, de ezúttal lerakta a telefont kettejük közé, a határvonal őfelé eső részén. A képernyőn egy videó fut épp, Lucien kacagva mászik a földön, miközben Adél beszél hozzá: Hol van anya? Gyere anyához. Ott van Milford, a plüsskutya, próbáld elérni. A baba örömtelien, csilingelően kacag bele a kamerába, csodás látvány a szüleinek.
- Még nem tudtam behozni, de ez már majdnem olyan, mintha itt lenne. - Próbál jó dolgokat hozni Will mindennapjaiba, hogy érezze, nem hagyták el, törődnek vele. Pedig nem érdemli meg, de ezt a hangot tudatosan elnyomja magában egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875437#post875437][b]Machay Adél - 2024.03.24. 17:40[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Az első találkozó után szüksége volt egy nyugtatóra, egy pohár vízre, egy sírásra, és egy alapos beszélgetésre Will gyógyítójával. Nem olyan rossz a helyzet már- mondták-, javul és reagálni fog a kezelésre, van remény és lesz haladat is. Ezzel pedig beérte ideig-óráig, már amikor nem akart remegni, vagy épp másképp kiborulni.
Eltelt egy hét, ez alatt csak annyi történt, hogy felhívta Willt kétszer. Rövid beszélgetések voltak, megkérdezte mindkét alkalommal, hogy érzi magát, szeretné-e, ha bármilyen olvasmányt bevinne neki, vagy szüksége van-e bármire? Másodjára megígérte, hogy ma bejön hozzá, ahogy azt is, hogy megpróbál többet maradni. Apró, de szívvel tett ígéretek. Közben beszélt Joannával is...
Ismét az asztal két oldalán ülnek, ő megint csak kitett magáért, de ezúttal lerakta a telefont kettejük közé, a határvonal őfelé eső részén. A képernyőn egy videó fut épp, Lucien kacagva mászik a földön, miközben Adél beszél hozzá: Hol van anya? Gyere anyához. Ott van Milford, a plüsskutya, próbáld elérni. A baba örömtelien, csilingelően kacag bele a kamerába, csodás látvány a szüleinek.
- Még nem tudtam behozni, de ez már majdnem olyan, mintha itt lenne. - Próbál jó dolgokat hozni Will mindennapjaiba, hogy érezze, nem hagyták el, törődnek vele. Pedig nem érdemli meg, de ezt a hangot tudatosan elnyomja magában egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875444#post875444][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 18:15[/b][/url]

Egészen közel hajol a telefonhoz, annyira, hogy a homlokán érzi a közéjük húzott haár távolságtartásra figyelmeztető melegét. A két alkarján támaszkodik, a csuklójáról a lánc továbbra is passzívan tekereg a padlóig, a köntöse és és a kinézete is változatlan. A hangulata azonban más.
Napok teltek el azóta, hogy utoljára látta őt. Amikor a lány mögött bezárult az ajtó, őt pedig tapintatosan visszakísérték a szobájába, a bentléte óta először valami eltört benne. A magatartására rövid és jelentéktelen kofakadásokon kívül a Zengőből való távozása óta nem lehetett panasz - aznap délután azonban jószerével felaprította a lakóhelye gyár bútorzatát. Akkor nem tűnt fel neki, hogy senki se állítja meg ebben és senki sem igyekszik azon, hogy lecsillapítsa őt. Az emeleti gyógyító csak órákkal később jelent meg az ajtóban, amikor ő már kimerülten, szálkáktól véres kezekkel ült a padlón és mikorra már végleg kifulladt a parttalan indulatban. Nem kapott büntetést, valójában pedig szóra sem méltatták a viselkedését: a bútorok romjai egy pálcaintéssel, a kezei sebei egy ráolvasással tűntek el. De érezte, hogy valami így is megváltozott.
Ma így, ugyanabban a szobában, ugyanattól a kanapétól pár méterre másképp érzi magát. A  jobbja ügyében egy pohár tea gőzölög, amit nem érintett meg azóta, hogy a telefont nézi. Halkan elneveti magát.
   -  Hah, mindig hogy szerette azt a kutyát. Talán vehetnénk neki egy igazit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875448#post875448][b]Machay Adél - 2024.03.24. 18:37[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Nem tudja nem észrevenni a hangulatban beállt változást, ehhez pedig elég volt néhány fénykép és videó Lucienről. Mindent gondosan dokumentál, részben most már azért is, mert a pánik napról napra eluralkodik rajta akár másodpercekre, akár percekre, ha a testvére belengetett fenyegetésére gondol. Ha elveszíti Lucient, nem tudja, mihez fog kezdeni, de már így is az idegösszeomlás határán lavírozik. A napi rutinok betartása, és az a tény, hogy egyszerre egy feladatba kapaszkodik, általában segítenek végigcsinálni a 24-ből 16 órát sikeresen, vagy apróbb buktatókkal, de ha tényleg elmarják a gyerekét mellőle, lehet, hogy az menthetetlenül a padlóra küldi.
- Én is erre gondoltam. Egy labradort, vagy goldiet akár... valami családi nagy kutyát. Imádná. - Ahogy ők is a gyereküket. Lucien a szemük fénye körülmények ide vagy oda. Közben továbblapoz a galériában egy újabb videóra, ahol már fürdeti a kicsit. Lucien elmélyülten koncentrál a buborékokra, és arra, ahogy Adél fújkálja őket ide-oda. Főleg a játékkacsát szereti nyomogatni, és összevissza spriccolni mindent.
- Gondoltam rá, hogy elviszem babáknak szóló vízi tornára. Állítólag szeretik, mert az anyaméhre emlékezteti őket a lebegő érzés. - És jó volna kiszakadni az átkozott faluból is, ahol újabban megint csak az összesúgás megy a háta mögött. Fojtogató, kellemetlen a légkör.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875452#post875452][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 18:51[/b][/url]

   - Egy labradort el tudnék viselni.
Az állát lassan leereszti a karjára. A videónak vége szakad, következő kezdődik. Elmélázva nézi a képernyőn játszó fiát, akinek kicsivel több, mint egy hónappal ezelőtt még a halálát kívánta. Sokat gondolkodik rajta, hogy tényleg megtette volna -e, vagy, hogy komolyan gondolta-e a szavakat, amiket Adélhoz vágott aznap délután. Minduntalan visszatér oda, hogy igen. Ott és akkor elhitt mindent abból, amit a képek és a hangok a fülébe suttogtak.
A fejét a karján pihentetve néz fel a lányra.
   -  Különben mindentől függetlenül... rendben van? Nem hagyott benne nyomot semmi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875453#post875453][b]Machay Adél - 2024.03.24. 18:59[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

- De te fogod kiképezni, hogy ne ugorjon fel a kanapéra. - Mintha minden rendben lenne. Mintha a szakadékoknak nyoma sem volna az életükben, mintha... Nincs mintha, és egyelőre nem lesz sem labrador, sem más eb, csak a szórványos találkozások, a fotók és a videók Lucienről, és semmitmondó, feszültségoldó sessionök.
Will pedig visszakanyarodik ahhoz, amit legszívesebben elásna magában és nem nézegetné sehogy. Hátradől a székben, közben a fürdőzős videó újraindul.
- Nem hiszem, vagy inkább... korai ezt megmondani. Még nagyon kicsi, hamar elmosódhat ez benne. Ha innen kijöttél, meglátjuk, hogy reagál a jelenlétedre, de... nem, nem hiszem, hogy emlékezni fog rá. - Öröm az ürömben, hogy kisbabáról van szó limitált memória tárhellyel. Ettől még szeretné elvinni később, akár két-hároméves kornál Lucient egy gyermekpszichológushoz felülvizsgálatra, hogy biztosan kizárják a sérülés legapróbb lehetőségét is.
- Tudja, hogy szeretjük, és ez a fontos. - Mondaná Willnek, hogy ne nézzen vissza, mert akkor egy újabb limbóba kerülhet, de az utóbbi esetből tanulva próbál a lehető legügyesebben fogalmazni, mégsem csak semmiségekkel kiszúrni a másik szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875455#post875455][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 19:19[/b][/url]

Nem szerette volna felhozni a témát, spt, eldöntötte, hogy nem fogja. Ahogy azonban újra és újra felsandít a lányra, benne újra és újra felrémlik az egyszerre homályos és eleven emlékkép a napról, amikor bekerült ide. Azt tudja,hogy a saját életét esélyesen tönkretette vele, talán Adélét is. Azonban egy héttel ezelőttig nem merült fel benne gondolatként a fia érintettsége.
   -  Azt mondták, amim van, nem örökletes. De nem tudom. Talán érdemes lenne megnézetni őt, tudod, mielőtt...
Megvonja a vállát. Még mindig nem emeli fel a fejét, csak az újrainduló videót nézi. Valami jobban nyomja a lelkét a történtekkel kapcsolatban, látszik, hogy keresi és nem találja a szavakat és az is, hogy szeretne beszélni róla, de mégsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875463#post875463][b]Machay Adél - 2024.03.24. 21:37[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Amije van. Mije is pontosan? Ah, nem, az elvileg nem örök... De van más. Megrebben a szeme, vet egy pillantást a telefon kijelzőjén nevetgélő babára, aztán reflexből továbbviszi egy másik videóra: Lucien épp a szájába próbálja tömni a csörgőt, de mikor nem megy, elkezdi inkább rázni, és hangosan sikítozni a gyönyörűségtől, mert a csörgő bizony csörög. Milyen meglepő és fantasztikus!
- Nekem is ezt mondták. - Lassan biccent, mert tényleg ugyanezt az információt kapta a gyógyítótól, de most az "örökletes" szó elültette benne a gondolatot, hogy tényleg elvigye a gyereket egy teljes kivizsgálásra.
- Majd elviszem szakemberhez. - Egyelőre jobb a megnyugtatás, mint hogy egyenesen kimondja, nem pont emiatt viszi majd Lucient bármiféle gyógyítóhoz. Egész addig, míg Will szájából most el nem hangzott, hogy a baba bármit is kaphatott tőlük az alapokon túl, eszébe sem jutott, pedig annyira magától értetődően ott lebegett lehetőségként... Bele fog fájdulni a feje megint.
- Most koncentráljunk inkább arra, hogy hamar kijuss innen, jó? És amint lehet, behozom őt is, hogy találkozhassatok. - Próbál bátorítóan viselkedni, holott érzi, a szavak gyengék, a mögötte levő erő úgyszintén, de megteszi, amit meg tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875465#post875465][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 22:05[/b][/url]

Az, hogy mije van, számára sem egyértelmű. Legalább is nem látja értelme feketén és fehéren címkéket sütni az ilyesmire. A gyógyítója szintén óvatosan és empatikusan fogalmaz, hiszen tisztában van az egészségügyhöz közel eső múltjával és azzal, hogy hajlamos félszavakból fals végkövetkeztetések levonására. Vannak pszichopata jellemvonásai, de nem pszichopata - ez az egyedüli, amit megnyugtatólag tisztáztak vele és a családjával.
Tovább nézi a képernyőt, de egy ideje már nem a játszó gyereket, hanem Adélt figyeli az üveg tükröződésében. Még mindig nem érti, hogy a felesége - vagy a volt felesége? - mit csinál és mit vár tőle az asztal túloldalán, azonban fél tőle, hogy nyíltan rákérdezzen. Az incidens napján és az azt közvetlenül megelőző történtek témáját mindketten kínosan kerülik, így nem tudja, mit gondol vagy érez a lány. Gyűlöli őt? Sajnálja? Fél tőle?
Ezt próbálja kiolvasni a porcelánfehér arc vonásaiból - sikertelenül.
   -  Megengedik, hogy behozd? Komolyan? Meg is tennéd?
Ez az első, amire végül csodálkozva megemeli a fejét. Tényleg megtenné ezt a lány? Nincs tisztában az ELME erre vonatkozó szabályaival és csak annyiban biztos, hogy ha ismét börtönbe kerül, akkor nincs akadálya annak, hogy lássa a fiát. De arra, hogy Adél tényleg behozhatja ide, nem igazán számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875467#post875467][b]Machay Adél - 2024.03.24. 22:22[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Nem árul el olyan sok mindent az arca, inkább... kifejezéstelen, igen, sokszor úgy tűnik, mintha nem lenne jelen teljes mértékben, és a gondolatai egy része másutt száguldana elszabadult vonat módjára. Amikor viszont Willre néz, talán a férje ismeri már annyi ideje, hogy meglássa a szemében, maradt még ott a régi gyöngédségből Will iránt, és valószínűleg ez sarkallja rá, hogy újra és újra bejöjjön ide, felvegye a telefont és felhívja az ELME vonatkozó telefonszámát, hogy aztán várakozás után átadják a készüléket Willnek, és beszélhessen vele. Nem a semmiért zarándokol el újra és újra erre a babaház hangulatú, mégis nyomasztó helyre az összes gyógyszerszaggal.
- Még meg kell beszélnem ezt a gyógyítóiddal, hogy látják a helyzeted, de ha beleegyeznek, akkor igen, szeretném behozni ide Lucient. Remélem, hogy neked is segítene, ha láthatnád legalább. - Abban korántsem biztos, hogy Will a kezébe vehetné a gyereküket, sőt, nem igazán lát rá reális esélyt, de minden a gyógyítók végszavától függ. Ő meg akarja tenni a maximálist, ami tőle telik.
- Figyelj... tényleg szeretném, ha jobban lennél. És melletted állok, oké? Ki fogsz jönni innen, amint jobban leszel. - Ezt már-már magának is mondogatja mint kapaszkodót. Ha őszinte akar lenni, ez inkább kompenzálás a részéről, mert úgy érzi, Willtől végleg elfordultak a családok, érthető okból, de ahogy mellette ott áll most az a kevés barátja, úgy nem tudná elképzelni, hogy totálisan magára hagyja a férjét ebben a helyzetben. Másfelől elképesztő zsenialitással vakítja saját magát, mert ez az egész ELME-helyzet jelentősen háttérbe szorította Will eddigi bűnlajstromát, és áthelyezte a fókuszt a gyógyulására a vezekléséről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875468#post875468][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 22:36[/b][/url]

Míg kiegyenesedik ültében, a kezeit végighúzza az asztalon. Az arcára leplezetlen csodálkozás ül ki, végül pedig nem kontrollálható reflexből, talán a helyzet abszurditása, talán a megkönnyebbülés miatt, de elneveti magát. Kinyúl a teájáért - mivel a kezeit összebilincselték ez bravúros mozdulat - és maga elő húzza. Lucien nevetése a telefon felől groteszk aláfestése a jelenetnek ahogy itt ülnek ketten egymással szemben, a gardedámjukkal a kanapén. Mint az ismeretségük legelején.
   -  Májusra otthon leszek, megígérem. Már jól vagyok, csak ők - a fejével kissé az époló felé bök - nem értik meg. A nagyanyám pedig el fogja intézni, hogy ne vigyenek vissza a Zengőbe, ebben is biztos vagyok. Nem tudom hogy, nem érdekel, hogy hogy, de meg fogja oldani. Utána pedig minden pontosan ugyanolyan lesz, mint azelőtt, nem is, mert jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875470#post875470][b]Machay Adél - 2024.03.24. 23:02[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Otthon. Hogyne, de melyik otthon? Mert a házban már nem élnek együtt, csak ő és Lucien lakják jelenleg. Ezt viszont biztos nem fogja hangosan kimondani, hogy egy potenciális újabb epizódot idézzen elő.
- Beszéltél vele, vagy... keresett? - Újabban ő sem beszél Madlennel külön. Hétvégéken elviszi hozzá Lucient, de tapintatosan kerülik Will témáját. Arról sem számolt be, hogy ő bejár a férjéhez, mert ha Madlen tudni akar valamiről, úgyis megtudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875471#post875471][b]William Martin Krise - 2024.03.24. 23:10[/b][/url]

Megrázza a fejét - mivel pedig ismét beleszédül ebbe, hirtelen kap az asztal széléhez, hogy stabilizálja magát. A kanapén ülő boszorkány feszülten felnéz a könyvéből.
   -  Nem. Nem keresett senki... rajtad kívül senki. De ismered a nagyanyám. Nem fogja hagyni, hogy a családból bárki börtönbe kerüljön. Ha pedig Selwyn ejti a vádakat, akkor tényleg minden rendben lesz Selwyn pedig ejteni fogja őket. Mert abban pedig te fogsz segíteni, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875472#post875472][b]Machay Adél - 2024.03.24. 23:21[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

- Tényleg nem hagyná. - Mindenkinél van egy határvonal, amit átlépve odavesznek a privilégiumok. Remélhetőleg Madlennél ez nem most jött el. Az azonban, hogy Seth-et lebeszélje a feljelentésről, már sokkal nehezebb feladat, mint kikönyörögni Madlen segítségét, ugyanis a barátja az elvek embere, ezt nagyon jól tudja, és tekintve, hogy Seth mennyire nemtetszéssel figyelte (egyébként teljesen jogosan) a házassága alakulását, szinte kizártnak tartja, hogy az a feljelentés csak úgy visszavonásra kerüljön egy kérlelés miatt.
- Azt hittem, nem akarod, hogy többé valaha is szóba álljak vele. - Az egyetlen lehetséges fegyveréhez nyúl, amiről biztosan tudni véli, hogy Will bevenné: apellálni a féltékenységére. Mindig csak nevetett ezeken a megjegyzéseken, de az utcán történtek óta nagyonis valósnak tekinti a férje féltékenységét. Lehetett volna az sokkal rosszabb is, mint holmi jelentrendezés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875482#post875482][b]William Martin Krise - 2024.03.26. 17:31[/b][/url]

Kevés dolog biztos az életében annyira, mint a hite arra vonatkozón, mint Madlen elhivatottsága a családjával szemben. A szavai ennek ellenére azonban teljesen üresek és nem annyira Adélnak, mint saját magának szólnak. Madlen ki fog vinni innen... ugye? Nem engedi, hogy az agya elkalandozzon az alternatívába, ami esélyesen azt jelentené, hogy nem csak most, de hosszú éveken át nem mehetne haza.
Ahogy a szédülése gyorsan csillapodik, ismét a teája után nyúl. Azonban épp, hogy az ujjvége érinti a papírpoharat, érzi, hogy a bőre elhűl.
Selwyn. Ő hozta szóba, azonban... azonban a történtek emléke csak most rémlik fel benne ismét. Az a megrezzenő mosoly, mintha a férfi egyenesen élvezné a helyzetet. Az ékszerbolt. Annak a kettőnek az önfeledt nevetése.
Összeszorítja a szemét. A keze a pohár mellett ökölbe szorul... hogy pillanatokkal később ismét elernyedjen. Nem beszéltek Adéllal az incidensről és nem is hiszi, hogy kész lenne rá. Tudja és érzi, hogy azok a gondolatok, amik ott az utcán elborították az agyát, hazudtak neki - de mi van ha mégsem?
   -  Nem, tényleg nem - válaszol vontatottan. Hogy az elmúló mentális megbicsaklását leplezze, ismét megfogja a poharat, ezzel befejezve az imént félbemaradt mozdulatot.
   - Van még több? - Bök a fejével a telefon felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875485#post875485][b]Machay Adél - 2024.03.26. 19:28[/b][/url]

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Gondolatban szinte megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, hogy nem kellett ebbe a körbe belekezdeniük. Még fogalma sincs, hogy fogja ezzel megközelíteni Seth-et, mert egyrészt, amit a férfi tett, teljesen érthető volt, védte őket Luciennel, és ezért mérhetetlenül hálás, másfelől tisztában van vele, hogy ez valószínűleg olyan kérés lenni, hogy utána ők ketten már többet nem fognak beszélni. Megint csak érthető, ha Seth nem kér tovább a társaságából, ha Will mellé áll a történtek dacára- nézzünk rá, épp az ELME egyik szobájában ücsörög a férfivel és a gyerekükről mutogat videókat neki. Nagyon egyértelmű, hogy nem fogja otthagyni csak úgy, még ha mellette idegösszeomlást is kap a történtek súlya alatt.
Szinte rögtön elkezd pörgetni a média anyagok között, és odatolja Will orra elé a következő kisvideót Lucienről.
- Vettem neki új ruhákat, nagyon imádta a macis csokornyakkendőt... - Amíg innen fel nem állítják, a látogatási idő hátralevő részét megpróbálja a lehető legkellemesebb, Lucienről szóló képekkel és videókkal telepakolni Will számára.