Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tényleg nem? Nem figyelhettem, mert akkor már láttam Miksán, hogy a következő pillanatban valamit be fog szólni. Nem értem, hogy mi a baja Rue-val, nekem kifejezetten szimpatikus lány, olyan, akivel jól esik az időmet tölteni. Nem csavargatja a haját, nem kuncorászik, hanem egyenes, egyszerű, kellemes. Hát nem pont ilyen az, amire az ember vágyhat? Az ilyen lányokat kerülöm, nehogy egybe beleszeressek. Arra is van már ötletem, ha az anyukám esetleg rákattanna arra, hogy legyen egy unokája tőlem, mielőtt vége lenne a csodás földi karrieremnek, csak Miksa most nincs olyan állapotban, hogy felvessem neki, hogy mi lenne, ha a nő, aki a felesége lesz, hordaná ki a gyerekemet, és ők nevelnék fel, de úgy, hogy az anyukám is unokájaként szerethesse. Szerintem a szerelem ennyit bőven kibír. De persze, ez a legvégső eset. - Pont ez a lényege. Ez nem a racionalitásról szól, hanem az élvezetekről. Wendelin szerelemmel szerette a maglyahalált, később pedig ez is lett a veszte. De így szép meghalni, azért, vagy akiért, akit igazán szeretsz. - Nem, én nem szeretem igazán azt, ami végül elvisz majd, bár lehet, hogy stílusosabb lenne úgy eltávozni, hogy életem szerelmét védem, ha nem éppen ő mártja belém a kést. Igen, mostanság picit feszkós otthon a hangulat.
- Annyira kíváncsi lennék, hogy miért nem kedvelitek egymást. Kivéve, ha szex is volt a dologban. - Ezt a mondatot már a másik félnek is mondtam, hogy azt nem akarom tudni, ha megfektette Rue-t. - Miksával az életünk nyitott...volt, amíg be nem csajozott. De bocsánatos bűn, ha megtartja a lányt. Nagyon hasonlít rám, mintha testvérek lennénk, így tökéletes anyja lesz a gyerekeinknek. - Jelentem ki fesztelenül, mintha ez egy tény lenne, de lehet, hogy erről az apróságról Laurát is tájékoztatnom kellene. Szereti Miksát, aki az életem szerelme, és akinek én is az vagyok, miért is mondana nemet? - Hanni a húgom párjának a húga. Andris a jövőhónap elején meg szeretné kérni a húgom kezét, de fontos neki, hogy a család is jelen legyen, és mivel tudja, hogy ilyenkor el szoktunk utazni Miksával kikapcsolódni, egyeztette a dátumot a tökéletesen titkos, de mégis feltűnően nagy családi vacsorához. Így Hanni hamarosan a kishúgom lesz, úgy, ahogy Miksa húgai is azok lettek. Nem kezdek ki kiskorúakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Albert szavai nyomán azonnal drága egyetlen anyánk jutott eszembe, szinte azonnal. Makacs dühvel telt meg a mellkasom egy pillanat alatt. - Meghalni mindenki tud. Életben maradni, vagy kitartani a szerette mellett kevesen - szóltam kicsit kimértebben, mint amit a szituáció megkövetelt. Az ellenérzéseim ezúttal nem Albi ellen szóltak, mégis talán úgy tűnhetett. Pláne annak a fényében, amit az előbb láttam. És nem is bírtam ki szó nélkül.
- Komolyan, ti csak a szexre tudtok gondolni? - hitetlenkedtem, és pupilláim íves kört jártak szemüregemben. Már nyílt is a szám, hogy kifejtsem azt a rengeteg dolgot, amiért ellenérzéseket táplálok szíve választottja iránt, amikor csak úgy rám zúdította a fél életét. Egy lépést hátráltam, és kitártam magam elé a kezem.
- Oké, elég lesz, ezt én mind nem akartam tudni - ráztam hozzá a fejem. Hirtelen minden idealizált kép, amit eddig láttam megdőlt. Aki előttem állt nem volt más, mint Miksa legjobb haverja. Egy férfi, aki biztosan kihasználja az összes nőt, akin megesik a pillantása. Mégis hogy lehettem ekkora hülye?
Aztán a nagy magyarázkodását hallva már majdnem megenyhülök újra, ha nem lett volna ott az a kicsi kis utalás a végén.
- Kiskorúakkal nem mi? Csak mindenki mással? - vontam fel a szemöldökömet. Éreztem, hogy számomra ennek itt vége kell, hogy legyen. Egyszerűen nem akartam többet tudni. Többet érezni, vagy csak egyszerűen látni. - Tudod mit, felejtsd el. Amúgy is mennem kell. Nagy Sándor prof már várja a beadandóm - csaptam rá az órámra, majd intettem a tanári szoba felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az igazgatóval kellett váltania néhány szót, illetve a pszichológussal is. Vészesen közelednek a vizsgák, és ilyenkor szeret extra lehetőségeket biztosítani, illetve megismerkedni a negyedévesekkel. Ez utóbbi eddig el is maradt, annyira rákoncentrált a mostaniakra, így némi faluújságra szúrt órarendböngészés után meg is találja, hogy éppen most lenne alapozó órájuk, vagyis tökéletes alkalom arra, hogy összeismerkedjenek. Albertet viszont nem találja sehol, de a hangját mintha hallaná - egymillió hang közül is megismerné a szeretett gyermeket -, így a folyosóra lépve már látja is, elindul felé. A felesége ugyan kéri, hogy a gyermekeiknek adjon teret, de ugyan mi rossz sülhetne ki belőle?
- Danvers kisasszony, elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést. Fiam, most lenne órád a negyedévesekkel, bemutatkoznék nekik most, ha nem baj.
Valójában úgy véli, hogy semmi oka ne lenne a gyereknek nemet mondani az öregének, így hát elégedetten biccent, majd elindul tovább, de azért még hátrafordul, mielőtt eltűnne a szem elől.
- És beszélj anyáddal, mert aggódik miattad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szíven üt az, amit mond, főleg a kimértség, és ez az, ami emlékeztet arra, hogy nekem pontosan ezért nem is szabad szeretnem, mert nem tudok maradni, mert nincs annyi időm, hogy egy teljes, közös életet adjak valakinek, pedig szeretnék, vagyis szerettem volna, mert már nem szabad úgy tekintenem erre, mintha most is szeretném. Én inkább arra fókuszálok, hogy a szeretteim boldogok legyenek, hogy mindenki megtalálja a maga útját, és, hogy ameddig csak tudok, jelen legyek én is. Ahogy nézem őt, azon kapom magam, hogy szeretném neki elmondani, hogy mi is történik velem, hogy szeretném, ha azok közé tartozna, akik tudják, hogy mennyire rövid időm van még, azonban, amikor kinyitom a szám, mégsem ezt mondom, hiszen ez teher, amit látok a szüleimen és Miksán is, teher, amit egyiküknek sem kéne cipelni. - Egyetértek, meghalni valóban könnyű, azonban ott van az az opció is, hogy szeretnél kitartani, de nincs lehetőséged, vagy éppen azért ágálsz az ellen, hogy valakit mélyen megszeress, mert tudod, hogy nem tudod megadni, amit megadnál. - az én döntésem pedig innentől fogva logikus és ésszerű. Nincs szerelem, nincs szívfájdalom.
- Brit tudósok szerint nem csak, azonban az agyunk olyan, hogy ha végeztünk a szexre gondolással, akkor van harminc másodpercünk, míg valami másba bele nem látjuk megint a szexet. Az egyik haverom egyszer egy szegélylécbe látta bele, bár ő eléggé be volt tépve akkor. - a lényegen viszont nem változtat, hogy igen, mindenbe képesek vagyunk belelátni. Látom, ahogy megenyhül, még akkor is, ha nem tudom tartani a határokat, azonban a következő pillanatban megint felháborítom, de most nem a jó értelemben, és hirtelen érzem, hogy nem kéne magyarázkodom, mégis megteszem, szinte azonnal, finoman megérintve a könyökét. - Nem, nem, nem, nem én nem. Nem úgy, ahogy hiszed. Nem használok ki senkit, nyílt lapokkal játszom, és csak olyannal megyek el messzebb, aki benne van abban, amit adni tudok. - hozzátenném, hogy ő vele éppen azért, mert nem csak ennyi lenne, nem juthatok el eddig sem, de akkor egészen biztos, hogy felképelne, és azért, ezt mégiscsak elkerülném. Ahogy szívesen elkerültem volna azt is, hogy megszólítanak, mert eddig nem titok, hogy nem hangoztattam, hogy ki is vagyok én, de hát mindenki tudja, hogy ő kicsoda. - Rendben, a mai témát úgyis megvitathatjuk a következő alkalommal is, jó ütemben haladunk. - Végül úgy csinálok, mintha egy idősebb tanár lenne, és sétál is tovább, amikor visszafordul, és tudom, hogy ezzel vége a játéknak. - Felhívom őt, apa, mindenképpen. - hozzátenném, hogy jól vagyok, de tudom, hogy az sok kérdést vetne fel, így csak nézem a távolodó alakját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy pillanatig mind a ketten csöndbe burkolódzunk. Lassan a folyosó is kihalni látszik. Agyam a szavait forgatja, keveredik a saját keserűségemmel, és habár valahol sejtem, hogy a bölcsesség szintén tapasztalaton alapszik, mégis úgy reagálok, mintha csak teóriákról beszélgetnénk.
- Ez hülyeség. Félni a haláltól a legirreálisabb érzelem. Egyszer mindenki meghal, ez tény. Vannak, akik öreg korukban, vannak, akik balesetben, de az is lehet, hogy holnap félresikerül egy varázslatom, és holnap után már itt sem vagyok. Attól még nem fogok magamtól megvonni minden érzelmet, és nem fogok zárdába vonulni, hogy biztos ne hiányozzak senkinek - magyarázok hevesen, pedig éppen nekem nem volt jogom erről magyarázni. Én vagyok az, aki három éve nem mer kialakítani rendes emberi kapcsolatokat. Én, aki még a testvéreit is ellökte magától.
Az érintésre megfagy az ereimben a vér, és teljesen megdermedek. Habár indultam volna, mégis megvárom a magyarázatát. Nem értem a mögöttük rejlő utalásokat, félmondatokat, és ez csak bizalmatlanságot kelt bennem. Ám mielőtt megszólalhattam volna, a perifériában feltűnt egy újabb alak. Karjaimat összevontam a mellkasom előtt, ahogy felpillantottam a tanárra.
- Professzor úr - biccentettem, és pillantásom a környezeten zizegett a "fiam" szóig. Értetlenül vontam össze a szemöldököm, és járattam íriszeimet a két férfi vonásain. Hogy nem tűnt eddig fel?
Csöndben hallgattam őket, és még egy ideig nem szólaltam meg, amikor már az idősebbik Holló ellépett a párosunktól. Aztán kifejezéstelen arccal Albi szemeiben kutattam az igazság után. - Nyílt lapokkal játszol mi? - tettem fel az egyetlen kérdést, immár igazi dühvel a hangomban. Utáltam, ha megvezetnek. Utáltam, hogy elhittem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nem, félreértesz, én nem a haláltól félek, csak elkerülni szeretnék olyanokat, amik a halálommal hátramaradnak. - Olvastam egy könyvben nemrég, hogy ez az egyetlen közös bennünk a világ összes élőlényével együtt, hogy egy nap mind meghalunk. Amikor láttam Róza kocsiját elsüllyedni, benne Miksával, aki nem bukkant fel, megtapasztaltam, hogy milyen kiszámíthatatlan is ez az egész. Én, a magam halálával kapcsolatban optimista vagyok, azt mondták, hogy a legidősebb ember, akiről tudnak, hogy ebben a betegségben szenvedett, negyven éves korában halt meg, tehát, én magam is akkor fogok. Aztán Fabiola levelet írt, elmondta, hogy hirtelen kezdett el romlani az állapota, hogy nem hiszi, hogy annyi ideje van, mint tervezte. Pillanatok kérdése volt a leépülés előrehaladása. Én pedig, ha tehetném, már tegnap elmentem volna hozzá, hogy olyan hosszú ideig legyek vele, amíg már csak meg nem un, és el nem zavar. - Bárcsak hasonlítanánk ebben. - Én görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy ne legyen több szenvedő a szükségesnél. Idővel a húgomnak is meg kell majd tudnia, de már csak akkor, amikor nem tikolhatom tovább, de addigra remélem, hogy feleség lesz, és talán édesanya is.
- Nyíltakkal. - Már akkor éreztem, hogy hűvösség vesz körbe minket, amikor az apám megszólított, és most, ahogy Rue-ra nézek, ahogy meghallom a hangját, tudom, hogy én okoztam ezt, bár nem tudom, hogy miért, hiszen nem hazudtam semmiben, de mégis meg kell magyaráznom neki, pedig a magyarázkodást sosem tartottam szerencsésnek. - Eridonos voltam, még most is annak érzem magam. Miksa a legjobb barátom, egy napon, sőt egy percben, egy kórházban születtünk, az anyukáink legjobb barátnők, elválaszthatatlanok vagyunk. Ikrek, két apától és két anyától. Én az alapképzés után egyetemre mentem, és most jöttem vissza, hogy a gyakorlati időmet itt töltsem le. Az apám után neveztek el, Albertnek. Az évnyitón, amikor kivittem Miksát, beszóltál nekem, egészen addig ott ültem én is, a tanári asztalnál, Henrik mellett. - Arról viszont igazán nem tehetek, hogy kitakart a bicepsze, az az ember hatalmas, és nyilván olyan, akit sokkal előbb észrevesz mindenki, Miksával is ez a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Úgy tűnt tényleg nem értem Albertet. Nem tudom megfejteni a gondolatait, a szándékát. Nem volt olyan, mint Winter, vagy Zack, és véletlenül se volt olyan, mint Paul. Összefontam a karjaimat a mellkasom előtt, nem dacosan, inkább csak védelmet követelve. Mogyoró tekintetem a vonásait vizslatta, próbálva eldönteni, hogy csak játszik-e velem. Mint Zack. Lehet csak Miksa vette rá. Ők is fogadtak. Aztán mégis én maradok hoppon, mikor már elhiszem, hogy van olyan férfi, aki nem csak azért közelít, hogy megfektessen.
- Bevallom, az évnyitón nem figyeltem. Olvastam, és már csak azt láttam, hogy Miksa valakivel halad ki, pár elsős pedig megsemmisülve ül az asztalnál - jelentettem ki, még mindig azon morfondírozva, hogy vajon hogyan álljak Albihoz. Most őszintének tűnt. Túlságosan, amihez szintén nem vagyok hozzászokva. Az a sok titok, ami mindig övez, a kérdések, amik a levegőben lógnak, de nem lehet őket feltenni. Mégis annyira ismerős, hogy szinte már barátságos. És talán épp ez történik jelenleg is. Mert tudom, hogy valami mégis van, mégsem tudom lehámozni a hagyma rétegeit, hogy eljussak a válaszig.
- Miért magyarázkodsz? Hagyhattad volna, hogy csak elsétáljak - léptem meg mégis a kérdést. Olyan más volt. Az arcomról is le tudta olvasni az értetlenkedést. - És most mi lesz? Hogy tudom, hogy tanár vagy? - tettem hozzá halkabban. Valamiért nem szerettem volna, ha vége szakad a barátságunknak. Könyvek és okoskodás, de mégis olyan megnyugtató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ha én így indítottam volna az első évemet, ahogy ők, akkor az apám, aki sosem bántott, de tényleg, egy rossz szóval sem, valószínűleg olyan véresre seggelt volna, hogy egy hónapig nem tudok leülni. - Ez nem túlzás, ez az igazság. Tudom, nem szép azt mondani, hogy régen minden jobb volt, de tény, hogy régen minden jobb volt. A kislányok kislányok voltak, a tisztelet pedig alapvető volt. Az, hogy beszólogatunk egy prefektusnak és egy olyan embernek, aki rengeteget dolgozott azért, hogy a házunk megnyerje a házkupát, nem volt éppen természetes. Mindenki tudta, hogy hol a helye. - Miksa védelmező, nem maga miatt ment neki annak a lánynak, hanem azért mert egy szerettét bántották. Sokszor ő maga sem tudja, hogy milyen erő lakozik benne. - Mondom én ezt úgy, és teljes nyugalommal, hogy egyik pillanatban még az instát bogarásztam a következőben pedig már a falnak nyomja találtam magam, miközben kést szorongatott a kezében. De akkor is tudom, hogy engem nem bántott volna. Nem akart bántani, csak nem tud megbirkózni az érzelmeivel.
- Nem szerettem volna, hogy csak elsétálj. - van valami benne, ami hozzá húz. Nem tudom megmondani, hogy mi, egyszerűen csak nem tudok távol lenni tőle, pedig mindenkinek az lenne a legjobb. Nem tudom megadni azt, amire a lányok vágynak, vagy azt, amire én is vágyok, mert egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy nem én rendelkezem az életem felett, hanem egy kór. Dobogós mágustusabajnok voltam, párbajokat nyertem, versenyekre vittek, akár még a leghatalmasabb mágussá is válhattam volna, majd egyik pillanatról a másikra letaglózó ténnyé vált, hogy haldoklom, hogy az agyam és a varázserőm fokozatosan leépül majd, és bár jól hangzik, hogy van még tizennyolc évem, de ha meg is érem, nem fogok a végén senkit sem felismerni, és úgy halok majd meg, hogy nem tudom, kik vesznek körül, nem kérhetem senkitől, hogy ebben legyen partner. - Mit változtat, hogy tanítok? Engem ismertél meg, van egy foglalkozásom, pénzt keresek, az egyik legszebb szakmát választottam, és örülök, hogy a tudásomat átadhatom. De én, ezzel együtt is én vagyok, Rue.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nagyon nem tetszett, ahogy az akkori szituációról beszélt. Lehet, hogy a lányok túllőttek a helyzeten, de attól még a nyilvános megalázás nem megoldás. - Miksa akkor is neki ment volna a lányoknak, ha őt bántják. A nagy egója nem bírta volna el, hogy egy kislány a szájára veszi - feleltem reflexből, kicsit indulatosabban, mint kellett volna, és ezért nem is fűztem semmi mást a témához. Ha beleforgunk a Miksa spirálba, akkor nem lesz belőle kiút, ám így is pont elég időt pazaroltunk el rá.
Nem hittem neki. Nem hihettem el, hogy "csak úgy, nem szerette volna, ha elsétálok". Ez olyan mondat volt, amit begyakorolnak a tükör előtt, hogy igaznak tűnjön. Biztosan.
- Igen, ez igaz. Nem leszel más ember, de a kettőnk viszonyának változnia kell. - A tanárok nem próbálják felszedni a diákokat. Legalábbis nem normális körülmények között. És bármennyire tudtam, hogy vannak kivételek, Albertet nem számoltam közéjük, és akkor dől az elmélet. Nem hazudna? Talán mindent rosszul látok?
- Például... például akkor mostantól magázódnom kell veled? Vagy... átgondolnom, hogy mit mondok! Mármint nem kéne, hogy így számon kérjek egy tanárt, mint ahogy most is teszem - túrtam bele a hajamba, ahogy rájöttem, hogy ugyanúgy folytatom az információk tudatában is. Az agyam egyszerűen képtelen feldolgozni. Az előbb még csak a kedvességével nem tudtam mit kezdeni, most meg már hirtelen Holló professzornak kéne szólítanom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

-Nem.- ezt olyan határozottan mondom ki, hogy talán még egy kicsit magamat is meglepem, de talán inkább azzal, hogy nem akarok ilyen keményen ellenszegülni neki. - Nézd, Miksa nem tett volna ilyet saját maga miatt, ebben biztos vagyok, és nálam jobban senki sem ismeri a világon. Magasról tett volna rá, ha neki szólogatnak be, és tudom, hogy azt fel sem vette, viszont ő védelmező, védi a sajátjait, és az a lány hozzá tartozik. - Fene se hitte volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de igen, van egy lány, aki Bontovich Miksához tartozik, és ezt nagyon is tiszteletben kell tartani, ahogy azt is, ahogy ő vigyáz rá. Ez egy teljesen más szituáció volt, mint csak pimaszkodás.
- A kettőnk viszonyának? - kérdezek vissza egy kicsit ráncolva a szemöldökömet, mert nem igazán értem, hogy ez alatt mit is ért. Talán észrevett valami olyat, amiről én azt hittem, hogy teljes nyugalommal és könnyedén tudom leplezni? Miksa még rendben van, hogy látja, de másnál, főleg nála, ezt nem biztos, hogy szeretném. A helyzetem nem éppen rózsás. - Merlinre Rue, dehogy. Laura se magáz engem, pedig őt tanítom is. Neked nem vagyok a tanárod, csak egy ismerős arc. Nagyjából egyidősek vagyunk. Én technikailag még egyetemista vagyok, a gyakorlati időmet töltöm itt. Szeretem, hogy őszinte vagy velem, hogy van véleményed, és nem azt nézed, hogy mi a beosztásom, hanem engem, Albertet, azt az embert, aki fejbevert egy ajtóval, és nem azt, aki bemegy és elmond pár információt a világunkról, vagy azt, akinek az apja gomorgörcsöt okoz a végzős évben. Ne változz meg ezért, mert én ezt pont így szeretem, kérlek. - nézek rá kérlelőn, remélve, hogy valóban eredményt is érek el nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Védekezőn felemeltem a kezem magam előtt, amolyan "jól van értem" arckifejezéssel. Ám egy fél pillanatig látni lehet egy apró mosolyfélét is a szám sarkában, amit az a gondolat okoz, hogy ugyanígy reagáltam volna, ha valaki bármi rossz szót mert volna mondani Winterről. Vagy Summerről, csak ő a kevésbé balhés a társaságból. A szeretet az már csak ilyen, elfogadjuk egymást minden hülyeséggel együtt, és habár mi is tudjuk, hogy botorságot csináltak, attól még más nem mondhat semmi olyat. Kész. Pont.
- Hát... tudod... - akadtam meg a visszakérdezésre. Nem is hittem, hogy ez ilyen kétértelmű. Talán ha a fejemben nem kapcsoltam volna össze Miksával, most bele is pirulok. - Eddig barátok voltunk, és most meg... tanár vagy. Én meg diák - ismertetem a szituációt, mintha nem lenne vele tisztában az első pillanattól.
Esetlenül és kétségbeesetten pillantottam fel Albertre, miközben magyarázott. Értettem az érveit, de közben mégis zavart a tudat. Nagyot sóhajtottam. - Jó, rendben, de akkor legközelebb valami kevésbé Bagolyköves helyen találkozzunk. Nem akarok újra összefutni az apáddal, és hallani, ahogy "Danvers kisasszonynak" szólít. Olyan öregnek érzem magam tőle - fintorogtam, de csak hogy jobban elüssem a téma súlyát. Az igazság inkább az volt, hogy féltem tőle, hogy megírják a pletykalapok. Szinte láttam magam előtt a főcímet "Újabb embert hálózott be a szektavezér". Végre elültek kicsit körülöttem a dolgok, nem kellett újra szítani a tüzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kíváncsian nézem őt, fogalmam sincs, hogy ebből mit szeretne kihozni, de amikor megszólal, elmosolyodom. Igen, ahogy eddig is, úgy most is igaz az, hogy én tanár vagyok, ő meg diák. De tanár létemre simán étkezem az Eridon asztalánál és töltök időt a barátaimmal. Főleg kisebbeket tanítok, a diákjaim az utolsó évemben válnak nagykorúvá, egészen odáig tökalsók, szóval nekik ez még csak nem is furcsa.
- Vagyis, legyünk titkos barátok? - teszem fel a kérdést szinte suttogva, bizalmasan közelebb hajolva hozzá. Szórakoztató, hogy ezen aggódik, ő először a környezetemben. Jó, Laurának is volt ilyen furcsa mellékzöngése az elején, bár neki a magázás se ment jól, mert velem ellentétben, ő tudott rólam, én meg azt hittem, hogy a fiatalságom az oka annak, hogy nem tud megbirkózni velem. Aztán persze egy holdfényes éjjelen csak úgy hozzánk lett vágva a tény, ez pedig, így belegondolva, nagyon Miksás volt. - Az öregem határtartó, minisztériumi ember. Egyszer még az anyukámat is Holló asszonynak hívta, mert nem figyelt rá. Legalábbis ő ezzel indokolta, de szerintem meg ez jött a szájára. - talán csak akkor fagyott meg körülöttünk otthon a levegő, mert persze mind ott voltunk, és éreztük, hogy máshol akarunk lenni. Ráadásul Eszter aznap mutatta be Andrist, szóval volt ott káosz. - De rendben van, Danvers kisasszony, ha ön úgy véli, hogy megfelelőbb, találkozzunk eldugott helyeken, titokban. - sajnálom, tudom, hogy ez nem kellene, hogy szórakoztasson, és mégis szórakoztat. - Mikor és hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem is tudtam eldönteni, hogy Albert viselkedése, vagy szavai hoznak jobban zavarba. Az előbb még nekiestem, aztán nekem esett, most meg itt suttog a folyosó közelében, mintha... Még a gondolatot sem akartam folytatni. Hátrébb hajolva a fejemmel, egyenesen a szemeibe néztem. Azokba a kiskutyásakba, amelyek pimaszul csillogtak vissza rám.
- Csak nem szeretném, hogy a környezet hatással legyen a barátságunkra. Ettől még nem kell titkosnak lennie - jelentettem ki magabiztosan, és feletébb diplomatikusan. Nem hiába jártam hát politikai szakirányra.
Elnevettem magam a példán. Annyival másabb lehet a családja. Másabb, mint az enyém az eltűnés előtt, és után. Valahogy ezt a kettőt mindig szétszedem, mert hiába jött hozzánk vissza két év után, számunkra talán örökre meghalt. Talán önző volt a felfogás, de az is, ahogy hazatért. A vér nem válik vízzé.
- Önre bízom Professzor úr. De ha a kreativitása elapadna, vagy híján lenne a repülő szárnyas állatoknak, a könyvesboltban mindig megtalál - kacsintottam rá, és ezzel a végszóval be is nyitottam a tanári ajtaján, hogy teljesítsem eredeti küldetésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Tényleg? És...ki volt az, honnan jöhetett? - nagyot nyelve próbáltam színlelni, s tettetni azt, hogy még engem is meglepett ez a kis sztori. Az arcom eközben már vörösödött, hisz az a gubancos hajú alak Ákos volt, és bizony, éppen nálam járt. Pech, mert erre nem voltam felkészülve. Mégis, ki gondolná, hogy ilyen késői órákban kollégák mászkálnak a folyosón? Merlinre, módosítani kellene a szabályzatot!
- Na de Hubaaa – úgy szóltam rá, mintha sértett lennék, hogy mégis hogy merészel ilyesmit feltételezni, de az a baj, hogy túl jól ismert engem, hisz lakótársak és barátok is voltunk, szóval előtte nem nagyon tudtam színlelni.
- Jajj Istenem – sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, s újra Hubára emeltem a tekintetem, aki ekkor már egy újabb zavarba ejtő kérdést dobott fel. Köpni-nyelni nem tudtam, csak azt éreztem, hogy menten elsüllyedek, amiért lelepleződtem. Szerencsére, vagy nem, Huba azonnal témát váltott, én meg csöndben, teljes figyelmemet neki szentelve hallgattam végig.
- Ne haragudj, én...ne mond ki...- túl késő volt, hiába ugrottam, hogy tenyerem a szájára tapasszam, még így is tisztán lehetett hallani, amint kiejti száján Ákos nevét. Csak remélni mertem, hogy más nem járkál a folyosón.
- Jó, igazad van! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem kerestelek, csak meglehetősen feje tetejére álltak a dolgok. Ott volt az az évnyitós dolog is, akkor a lányom is...- kereshettem ám az okokat, de tény, hogy sajnos nem kerestem őt.
- Ne haragudj, Huba! Gyere, hadd öleljelek meg! - s ha engedte, akkor magamhoz öleltem, majd csak ezután engedtem el, s fel sem tűnt, hogy a blúzom legfelső gombjait elfelejtettem beakasztani.
- Ami itt történt, kérlek ne mond el senkinek. Ákos és én...ez nem csak, érted, ez nem csak egy alkalmas dolog volt – vallottam be, s egy kicsit félve pillantottam Hubára, hogy vajon majd mit felel. Anno szerette szívni a vérem, de hogy azóta benőtt-e a feje lágya, azt nem tudom.
- Mesélj inkább, hogyhogy Bagolykő? Hogy kerültél ide? - pillantottam rá kérdően, miközben a hajamat igazgattam, hogy rendezettebb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Maga sem tudja pontosan, hogyan is jutott arra az elhatározásra, hogy idejöjjön. Csak itt van. Áll az ajtó előtt, és próbálja magát rávenni, hogy kopogjon. Arra számít, hogy itt neki kell majd beszélnie. Mesélnie kell majd magáról. El kell majd mondania, miért kereste fel a pszichológust. Utóbbira pedig még maga sem tudja a választ pontosan. Ráadásul nem szeret beszélni. Otthon náluk sosem volt szokás érzésekről beszélni, és nem is érezte a hiányát soha. Még most sem érzi igazán. Csupán azt érzi, hogy valamiben nagyon más, mint a kortársai. Eddig is tudatában volt, hogy nem tud beilleszkedni, és egy ponton el is fogadta, ám egyre többször kerül a szeme elé, mennyire másképp is működik. De miért? Erre keresné itt a választ.
Előre látja magát, ahogy makog egy fotelben ülve, ahogy azt is előre látja, mennyire kellemetlenül fogja magát érezni miatta. Talán mégsem kellett volna idejönnie. Csak el kéne fogadnia, hogy sosem lesz olyan, mint mások körülötte. Már fordul is vissza, és menne... ha könyvekkel teli táskája nem csapódna az ajtónak, azt a látszatot keltve, mintha kopogott volna. Behúzott nyakkal és összeszorított szemekkel torpan meg, várva, hogy bent hallották-e a csattanást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Közoktatás ide vagy oda, annyira már ismerte a gyerekeket, hogy tudja, néhány nap az évben igencsak képes kifordítani a fiatalokat a józan ítélőképességük köpönyegéből. A Valentin nap is közéjük tartozott, így olyankor különösen sok energiát fektet abba, hogy türelemmel legyen a diákjai iránt. Viszont már majdnem két hét telt el azóta és még mindig voltak olyanok, akik olyan furcsán viselkedtek, hogy elkerülhetetlen volt utánajárni a dolognak. Minden olyan diákot, aki dalolászással és ijesztően széles vigyorral vagy fészkelődéssel zavarta az óra menetét, kifaggatta, hogy mit csináltak, ami ezt okozhatta náluk. A szerelmi bájital ötletét elvetette, biztos volt benne, hogy ez valami más. Semmi olyat nem ettek, amit a normális osztálytársaik ne fogyasztottak volna, így jobb ötlet híján, amikor az utolsó ismétlőóra lezajlott a negyedéveseknél - amiről már eleve fel kellett küldenie egy szerencsétlen gyereket a gyengélkedőre -, magához hívatott egy hatalmas szemekkel pislogó levitást, akit nem győzött levakarni diáktársa az egyik rellonos fiúról, olyan szorosan ölelgette. Kérte, hogy mutassa meg, merrefelé járt a mai napon, aki olyan boldogan tett eleget a kérésnek, hogy Gabriella is meghökkent tőle.
 Így kötöttek ki a fejetlenség folyosóján, ahol már a levegőben is olyan szagok terjengtek, amitől a néninek grimasz futott át az arcán.
 - Brightmore - rikácsolta az asszony, amikor pápaszemével ráismert a kollégájára a folyosó végében - Maga meg mit művel?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A szokásos utálom a világot, mindenki hagyjon békén arccal sétálok a folyosókon, hogy sikerélménnyel zárhassam a mai napot: elhagyni a kastélyt, és a következő hétig vissza sem jönni. Hiába van vizsgaidőszak, már az elmúlt pár hétben is feltűnően különösen viselkedtek a diákok. Voltak, akik mosolyogva jöttek be órára. Ez nem minden esetben lenne meglepő, de az enyémre. Azok jönnek be vidáman az óráimra, akik be vannak tépve, előtte szexeltek a szertárba, az esélytelenek nyugalmával sétálnak be vagy valami nagyon nem stimmel. Azon felül, hogy a lány ábrándozva nézelődött ki az ablakon, hangosan sóhajtozva, nem zavarta az órát, így kölcsönösen hagytuk békén egymást.
A folyosóra kanyarodva torpanok is meg azonnal. Elmondható, hogy sok mindent láttam már életemben, de az, hogy egy rellonos mestertanonc srác udvarol egy alsóbb évfolyamos navinésnek, aligha tartozik közéjük. Úgy értem, nem az udvarlással van a gond, de ahogy teszi. Féltérdre ereszkedve, rózsacsokorral a kezében egy verseskötetből szaval. Ez mindent megér.
Szélesen vigyorodom el, a kezemben tartott könyv gerince koppan vállamon, ahogy falnak vetem a másikat, amíg meg nem hallom az öregasszonyt.
- Élvezem a műsort! - kiabálok vissza a nőnek szemrebbenés nélkül. Még ez sem zavarja meg a rellonost, azonban a navinés segélykérően néz rám, majd a nőre. Annyit tudok tanácsolni, maradjunk Kakasinál, mert én csak élvezném a dolgot, de nincs kedvem segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szemét düllesztette hüledezve a tanárra, keselyűnyakát pedig előrenyújtotta, majd hátradőlt teljesen a válasz hallatán. Görcsösen szorongatott sétabotjának hegyét olyan gyorsasággal emelte el a földtől, ami még egy tizenéves gyerektől is teljesítmény lett volna és egyenesen Brightmore arcára szegezte.
 - Hogy nem sül le a pofájáról a bőr! - Szemei vészjóslóan szűkültek össze. Azt hinné az ember, hogy a mozdulat üres fenyegetésnek tűnt, ám egy röpke pillantást vetett a rellonosra, mielőtt még a botot ráirányította volna és...
 - Invito!
 A diák elvesztette az egyensúlyát, olyan erővel rándult egyet a nyaka körül a nyakkendője. Kénytelen volt azonban sebtében feltápászkodni, hogy ne a padlón vonszolja végig őt a varázslat és egyenesen a tanárnőhöz futott.
 - Fiam, sajnálattal kell közölnöm, hogy a Valentin napnak vége. Már egy ideje! Azonnal menjen fel a gyengélkedőre és kérjen valamit, amitől kijózanodik. Értve voltam?
 Mikor úgy érzékelte, hogy a mondandója eljutott a fiúig, megint Denis felé fordult.
 - Nem tudom, melyik eshetőség a tragikusabb. Ha észre sem veszi, hogy valami nem stimmel ezzel a folyosóval, vagy ha tudja jól, de nem foglalkozik vele!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Arcomon egyre szélesedő vigyorral figyelem az öreglányt, aki nagyon magára veszi a választ. Most baszd meg, nem fogom megfosztani magam egy kis jó kedvtől, ha már lehetőségem van rá.
- Tényleg nem! - kiabálok ismét vissza, ugyanolyan vigyorral figyelem a jelenetet tovább, teljesen figyelmen kívül hagyva a felém lendülő botnak a végét. Ha meg kell halni, állok elébe. Bár kicsivel jelentőségteljesebben képzeltem el, de így is megfelel.
Hangosan röhögök fel, ahogy a rellonos először oldalra dől, majd a bűbájnak eleget téve siet a nő elé, aki előtt haptákba vágja magát. Ah, elég szomorú, hogy vége a műsornak, így ellököm magam a faltól, hogy továbbinduljak, de a karvalymadár szemei ismét rám esnek, így megállok. Nem vagyok én bunkó!
- Merlinre! Én sem tudom - hüledezek teljesen hihetően, tenyerem is mellkasomra csúszik, kikerekedett kékekkel pislogok le rá. Tizedmásodpercig tartom a szerepet, majd lesz ismét unott az arcom. - Tényleg nem foglalkozom vele, mert őszintén, nem érdekel - vonom meg vállamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Tanár Úr! - visított fel a levitás lány olyan hangosan Gabi néni mellett, hogy az asszonyság ingerülten kapta szabad kezét a füléhez. Viszont azt már sűrű pislogásokkal nézte végig, ahogy a lány odapattog Brightmore-hoz és hirtelen felindulásból megölelte őt. Vagy valami olyasmi.
 - Gondolom ez sem érdekli - felelte kissé elborzadva, immár sokkal halkabban. Odalépkedett a férfihoz ő is, majd éles mozdulatokkal forgolódott körbe és az anomália nyomát kereste.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mi van? - fordítom fejemet a visítás felé. Így is maradok, mikor megérzem a levitás karjait magam körül, arcomra egyértelmű fintor kerül. Felső ajkam húzódik fel.
- Határeset - billegtetem meg szabad kezemet a nő felé, majd nyúlok a lány felé, hogy fejére támasszam tenyeremet és próbáljam meg eltolni magamtól. Ha ez így folytatódik, tényleg lesz alapja a pletykának, hogy pedofil vagyok. Az eltolás nem jön be, mert a lány úgy vágódik vissza rám, mintha össze lennénk ragasztva.
- Intézkedhetne gyorsabban, mielőtt az agyam kellemetlen parancsokat küldd a testemnek - fordulok a nő felé, ami azt jelenti, hogy a levitás is fordul velem, minden eltolás próbálkozásomat figyelmen kívül hagyva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 Szemöldökét megemelte, szájával pedig elmélázva csücsörített egyet, elemezve Brightmore velős válaszát.
 - Ó, a világért se tenném, professzor. Élvezem a műsort - nem spilázta a dolgot ő is színészkedéssel, de a lényeget ki tudta fejezni vele.
Figyelmét csakazért is elfordította - legalább ennyi haszna legyen Brightmore-nak, hogy a holdkóros diákot lefoglalja, amíg ő a dolgát próbálta végezni -, komótos léptekkel kezdett körbejárkálni.
 - Csak tudnám, hogy a házimanók hogy nem vették észre - grimaszolt egyet, miközben az erősödő szagot követte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Unott arccal, nyammogva követem végig, ahogy az öreglány kopóként szaglászik és indul el egy irányba. Remélhetőleg a megfelelőbe, mert így nem sokáig húzzuk. Az még nem tisztázódott le bennem, hogy én nem bírom sokáig, vagy a levitás.
A könyvet csúsztatom be a lány és közém, majd csúsztatom lejjebb, hogy valahogy lefeszítsem magamról. Egyetlen pillanatra sikerül, mikor visszapattan.
- Inkompetensek esetleg? - teszem fel a költői kérdést Kakasinak a manókra utalva, ahogy tovább küzdök a levitással. Vajon, ha leátkozom egy diákomat, akkor mit kaphatok? Felfüggesztenek, elbocsátanak? Rengeteg opció van, de csak az lebeg a szemem előtt, hogy megmeneküljek. Beszélnem kéne Laines-szel erről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Maga arról biztos többet tud, ha ezzel a hozzáállással igyekszik valamit kompenzálni. - recsegte oda sem nézve a férfinak. Ferde szemüvegén kezesztül megvizslatta a plafont, az ablakokat, még az egyik tanterem ajtaját is belökte a sétabottal, de semmi rendelleneset nem látott. Akkor jutott csak eszébe lenézni, amikor a bot hegye megcsúszott valamin.
 - Morgána szerelmére... - dünnyögte magában, majd végre felnézett Denisre. Szemmel láthatóan keresett valamit. - Áh, pompás!
 Kibűvölte a könyvet Brightmore kezéből, hogy aztán egy üvegcsét formáljon belőle. Óvatossá vált, mert nem szerette volna, ha a bájital őket is a hatásuk alá vonná. Már így is sokat szívtak ebből a levegőből. Amíg azon dolgozott, hogy az idegen eredetű főzetet belebűvölje a "könyvbe", félvállról odabökött egy megjegyzést.
 - Tudja, nem árt csiszolni néhány tanári erényén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Eddig még senki nem panaszkodott - vonom meg vállamat. Még egy lehetetlen küldetést indítok közben, hogy eltoljam a levitást magamtól, így tenyerem simul ismét homlokára, hátha most bejön. Az eddigi 78 alkalom nem adott elég biztosítékot arra, hogy ne jönne be.
- Mit cs- - annyiban hagyom, mikor meglátom, hogy a könyvem helyébe egy fiola lép. Danvers megkapja később a kötetet, amúgy sem tudom hol van.
- Vannak erényeim? Cuki magától - ingatom meg fejemet. Ha azért kapnám az igencsak elenyésző fizetésem, mert kedves vagyok a diákokkal, mindenki elhiheti, nem lennék önmagam a folyosókon. Azonban a tudásom miatt tanítok itt, így... megtartom önmagam, mindenki legnagyobb bánatára, hogy kis értelmet verjek az órámra beülőkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ó, kérem. Udvarias megjegyzés csupán - szemei kidülledtek, ahogy arra koncentrált, hogy a bájital minden cseppje a fiolába kússzon. A sétabot végébe rejtett pálca végét tanulmányozta, hogy vajon maradt-e rajta valami.
 Ha van is még a közelben abból a szerből szétszórva, úgyis észlelni fogják. De lassan vége volt a szünetnek, így hát visszabattyogott Brightmore-ékhoz.
 - Kedvesem, lassan kezdődik a következő órája. Biztos vagyok benne, hogy Zámbori tanár úr mégjobban fogja értékelni a... - végigmérte Mankát, aki most rá pislogott nagy, kerek szemekkel - lelkesedését.
 Több se kellett a lánynak, villámgyorsan leszakadt Denisről és nevetgélve tovább ugrándozott a folyosón.
 - Nos, tekintve, hogy még nem ismerem az oktatási metódusát, az alapján tudok véleményt adni, amit most láttam - dőlt hátra méltóságteljesen. - Ha megengedi az őszinteségem: pocsék a hozzáállása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Együtt tudok vele élni - vonom meg vállaimat, nagyon igyekezvén, hogy figyelmen kívül hagyjam a lányt. Ajkaim nyílnak el, mikor Kakasi ismét közelebb jön, de megszólal és mintha eddig nem szenvedtem volna, a lány elenged és elsiet. Megszeppenve nézek utána. Ennyi? Egy kedves mondat és vége?
- Bírom, hogy Zámborira uszította. Szimpatikus - bólintok aprót, ahogy végre levegőhöz jutok rendesen. Kakasi felé fordulok, fejem billen oldalasan.
- Jobb, mintha a kinézetem lenne az - vigyorodom el szélesen. - Köszönöm a bókot. Szeretném mondani, hogy a véleménye után elgondolkodom ezen, de nagy tétben megmerném fogadni, hogy hazudnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ő nem fogja uszításnak venni, mert úgy érzékelem, jobban képes kezelni a gyerekeket, mint ön. Az előző pár percből következtetve.
 Élénk pirosra kikent ajka szűkült pengevékonnyá Brightmore utolsó megjegyzésétől. Ha diák lett volna, már rég kilógatta volna az ablakon, hogy jobban vigyázzon a szájára. De ő már vélhetően túllépte azt a kort, ahol ez még edukatívan hatott volna.
 - Van egy mondás a sárkánytrágyáról és a díszes csomagolásról. De nem lenne túl etikus kifejteni, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Majd megbeszélem vele egy sör mellett a következő találkozón - azzal nem tudok vitatkozni, hogy nagyjából mindenki jobban kezeli a kölyköket ebben a kastélyban, mint én valaha fogom. Őszintén megmondom, nem érint mélyen. Még mindig azért vagyok itt, hogyha valakinek szüksége van rá, akkor mélyebben bevigyem a sárkányok világába, ezen kívül meg átadjam az alapokat. Mindkettő történik.
- Szerintem már ott átlépte az etikusság határát, hogy elhagyta a száját a mondás lényege - nemtörődöm stílusban vonom meg aprón vállaimat. Nekem aztán mindegy mi a véleménye - eddig sem érintett mélyen, hogy mit gondolnak rólam a kollégáim, ezután sem fog.
- Apropó: ha a fiola már értelmét vesztette, és ismét könyv lenne, odaadná Danversnek? A normálisabbnak - halkan hümmentek. - Winternek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Meglepődött, hogy pont a férfi nem érti az iróniát, de azért picit beletenyereltek a méltóságába már azzal, hogy őt oktatják az etikáról. Fejét szegte fel, szemüvegét pedig próbálta megigazítani. Ami azt eredményezte, hogy most is ferde lett, csak másik szögben.
 - Ó, hogyne. Bármit egy tudásra szomjazó diáknak - felelte negédes mosollyal, de amikor elfordult, azért megeresztett egy tucatnyi gyors pislogást, amikor felfogta, hogy a Danvers fiút írta le éppen így.