Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A kihalt iskola, takarodó után, amikor - terveim szerint - már mindenki valóban a hálókörletében üti el az időt, sokkalta kellemesebb és élvezhetőbb helyet biztosít arra, hogy itt tartózkodjak. Nem mintha lenne más választásom, amikor éppen ügyeletben vagyok, mint valami kretén. Fel s alá mászkálok a folyosókon, bár nem sietem el, és komolyan még jól is esik a csendben a kis battyogás, mint egy öreglánynak, de ezt semmi pénzért nem vallanám be, főleg nem Payne-nek. De ilyen húzós nap után, valóban jól esik a csend. Hirtelen torpanok meg egy ablak előtt, a csillagos eget fürkészem, amire Cortez is felemeli a fejét, így felnyúlva vakargatom meg állát. Pillanatok múlva hajtja vissza a fejét, farkával takarja el arcát és alszik tovább, mintha mi sem történt volna. Igaza is van, tényleg nem történt semmit. Tiszta szentimentális lettem az itt tartózkodásom alatt, ezzel pedig sürgősen kell valamit kezdeni, mert így nem lesz jó. A végén még olyan unalmas és begyöpösödött tanerő leszek, mint a régi tanári kar, mert lássuk be: most eléggé felfrissült korosztályt nézve. Szusszanva indulok tovább, kezeimet zsebembe csúsztatom, könnyed léptekkel fordulok rá a következő folyosóra, ami a tanári felé vezet. A hangoskodás azonnal megüti fülemet, pálcámat elővéve kussoltatok el mindenkit, majd battyogok tovább. Pontosan így van esélyem meghallani a lépteket. Megállok, ajkaimra mosoly kerül, ahogy a falnak dőlve várom meg, hogy velem szemben felbukkanjon az illető.
- Gondolom valami halaszthatatlan dolgod van a folyosókon takarodó után - vágja át hangom határozottan, ám egyáltalán nem vádlón vagy bunkón a levegőt. Fejemet ingatom meg, mert akkor ez most azt jelenti, hogy felelősségteljes tanárként kell viselkednem? Elmondhatta volna valaki, az mégis milyen. Büntetést kell osztanom? Kioktatnom, hogy mennyire, de mennyire csúnya dolgot csinált? Bah, egyik unalmasabb, mint a másik. Majd rögtönzök valamit. Azzal nem nyúlhatok mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az előkészített dolgozatok felett görnyedek a tanáriban minimum negyven éve - Payne jól mondja, három perce maximum -, ahol halkan megy a duruzsolás. Ez az év vége valahogy sokkal jobban megviseli az idegrendszeremet, mint az előző, és még hat évfolyamot le kell vizsgáztatnom, amikbe beletartoznak a végzősök is. Persze a kérdés ott van fölöttem, hogy a kérdéssor így túl egyszerű, egy kis szívatás nem árthat, hogy küzdjenek meg az átmenőért, de közben meg... végzősök. Tökömnek csináljak plusz munkát, amikor megszabadulhatok tőlük. És pontosan ez az érv az, ami megadja a végső löketet és kihúzok két húsz pontos kérdést. Na tessék! Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok kurva jó fej!
Bár a nevemet ordítva meghallva, szerintem Payne ezzel éppenséggel vitatkozna. A pennát nyugodtan leteszem, kissé hátradőlök, majd hajolok ki, hogy a hang irányába tudjak nézni. Amit meg is bánok, ahogy tekintetünk találkozik egy pillanatra, ami éppen elég ahhoz, hogy még a székemet is hátrébb toljam az asztaltól. Ajaj, itt vér fog folyni. Lassan pislogok az elém lecsapott dolgozatra, amin egyébként egész szép eredmény villog, ahogy elnézem a tetején az összpontszámot.
- Ez egy Várakozáson felüli vizsgalap egy nyolcadikostól - felelem a feltett kérdésre, majd nézek fel rá, ahogy fölöttem tornyosulva áll, és rá kell jönnöm, nem ez volt a helyes válasz. Mármint de, csak ő nem erre gondolt, de úgy szeretem, amikor szívhatom a vérét.
- Vigasztaljon a tudat, Payne, hogy a hetedikeseknél ötöt. Tiszta jó fej vagyok, nem tudom mit vagy úgy oda - vonom meg vállaimat nemtörődöm stílusban, majd nézek ismét a lapra. - És még el is baszta. Nem is a Mennydörgő vagy. Látod? Még pontot sem kapott rá - bólogatok lehunyt szemekkel ahamozva, végül ismét felfelé nézek rá, ujjaim lustán dobolnak az asztalon, ahogy hátradőlök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A kérdésre csak totális egyetértéssel arcomon bólogatok. Most mit tagadjam? Bár le akarnám szögezni, hogy nem viccnek szántam egyébként, hiszen látja, ott van a papíron a kérdés, de hát hadd adja ki magából, amit annyira akar. Úgyis megvárom. Leginkább azért, mert nincs más választásom, másrészt meg azért, mert pár órán át még nem hagyom el a kastély falait. Remek nekem. Még csapkod is. Automatikusan húzom össze magam a tarkómat ért csapásra.
- És ha fájt volna?! - csattanok fel drámaian, tenyerem is csattan az asztalon, de egyáltalán nem olyan erősen, mint alapvetően csinálnám, ha a helyzetet komolyan lehetne venni. De nem lehet. Merlinre, zseniális a műsor, amit Payne letol, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a körülöttünk lévőek is minimum annyira élvezik ezt, mint én. Ja, mert én nagyon. Talán túlságosan is.
- Na, ugye? Szívesen - bólogatok vigyorogva immár hátra dőlve, arra, hogy mennyire remek férj vagyok, majd akadok meg. - Szeretnél rendes orgazmust is, nem csak minit? Megoldhatjuk - dörzsölöm meg arcomat szemtelen vigyorral, ujjaim továbbra is asztallapon járnak, mintha csak teljesen hétköznapi témákat beszélnénk meg a tanári közepén. Mintha senki nem lenne körülöttünk. Ember, most mit szégyelljem magam? Pazar vagyok, ez nem titok, és büszkén fel is vállalom.
De mondjuk lehet a türelmem hamar elfogy. Megállok minden mozdulatban, villanó kékjeimet emelem Payne arcára.
- Niamey-t ebből hagyd ki! - lesz erőteljesebb a hangom, hogy pár pillanattal később, mély levegőt véve ismét felvegyem az előző stílust. - De ha ennyire érdekel, Perui viperafogú vagy. Remélem a diákok is látják ezt most, mert tényleg úgy visítasz jelenleg - vakarom meg államat. - Nincs kedved bejönni valamelyik órára szemléltetni? - dőlök hátra még jobban, karomat vetem át a szék támláján, és ugyanúgy szemtelenül vigyorgok a feleségemre. Ha tudom, hogy ez ennyire tetszik neki, esküszöm előbb beletettem volna vizsgakérdésnek. Minden pillanatot megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A Payne-nel való kapcsolatomat mindig is a hevesség jellemezte leginkább. Mármint mindenhol. Nem csak a mindennapokban, de az éjszakában is leginkább, bár abba nem sok mindenki kapott belátást, ami elméletileg a világ rendje. Mármint, hogy nem teregeted ki a szennyest a nagy világ elé. Na, ez faszság. Mindenki szexel, most mit kell szégyenlősködni? Tökömet a prűdségbe.
- Helvey, megtisztelő az aggodalmad, de ne specifikusan rám koncentrálj, mert éppen a feleségemmel beszélek orgazmusról és különös érzés, ha téged hallak közben a fejemben. Moderáld magad, majd otthon lerendezlek téged is - villannak rá kékjeim, szemtelen, mégis ellenállhatatlan féloldalas mosolyomat villantom meg mellé, ahogy ránézek. A tanáriban még tartózkodókat egészen egyszerűen hagyom figyelmen kívül, hiszen lássuk be: aligha van szórakoztatóbb bárkinek, mint egy kis dráma. Mondjuk ezt a drámát jelenleg csak egy valaki veszi véresen komolyan, és az Payne, de ez ne tántorítson ez senkit. Mégis ki gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz egyetlen vizsgakérdésnek? Vagyis kettőnek, ha szigorúan vesszük.
De az igazi izgalom még csak most kezdődik. Merlinre, de élvezem ezt.
Payne mögött, kissé homályosan ugyan, de csak-csak észreveszem a mozgást. Megemelkedett szemöldökkel hajolok ki oldalasan, lassú mozdulattal tolom arrébb feleségem csípőjét, tényleg csak minimálisan, hogy láthassam a felálló... nem tudom kit. Úgy néz ki, mint egy hulla, aki beszél. Megteszi, mert mozog a szája, és miközben teszi, elégedetten dőlök hátra, térdemre csapom lábamat, vigyorom pedig levakarhatatlanul ékesíti arcomat.
- Nem tenné meg nekünk mindenki jóléte érdekében, hogy távozik a tanáriból, ha valami Önt zavarja és mások nem emeltek hangot nem tetszésüknek? - billen oldalasan fejem, ahogy végig mérem. - Vagy esetleg féltékeny az orgazmusra? Megérteném, amilyen kielégületlen az arca, gondolom régen nem volt benne része, de ne aggódjon, vannak olyan férfiak is, akik a... - mérem végig ismét zavartalanul a nőt. - Nos, akik a kicsit merevebb nőket kedvelik. Csak kicsit jelző nélkül. Ne adja fel a reményt, még ha ennek a jelzőnek a férfit is kellene inkább jellemeznie - ha érti mire gondolok. És, ha most megbocsájt, fontos megbeszélnivalóm van a feleségemmel, amihez egyébként semmi köze, úgyhogy nem is értem miért hallgatózik - biccentek a nőnek, majd pillantok felfelé Payne-re, mosolyom ismét felkerül arcomra, mondjuk éppen előnyös, hogy most legalább nem lenéző és még őszinte is. - Ott tartottunk, hogy utálsz - segítem ki, ha esetleg nem tudná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A szokásos utálom a világot, mindenki hagyjon békén arccal sétálok a folyosókon, hogy sikerélménnyel zárhassam a mai napot: elhagyni a kastélyt, és a következő hétig vissza sem jönni. Hiába van vizsgaidőszak, már az elmúlt pár hétben is feltűnően különösen viselkedtek a diákok. Voltak, akik mosolyogva jöttek be órára. Ez nem minden esetben lenne meglepő, de az enyémre. Azok jönnek be vidáman az óráimra, akik be vannak tépve, előtte szexeltek a szertárba, az esélytelenek nyugalmával sétálnak be vagy valami nagyon nem stimmel. Azon felül, hogy a lány ábrándozva nézelődött ki az ablakon, hangosan sóhajtozva, nem zavarta az órát, így kölcsönösen hagytuk békén egymást.
A folyosóra kanyarodva torpanok is meg azonnal. Elmondható, hogy sok mindent láttam már életemben, de az, hogy egy rellonos mestertanonc srác udvarol egy alsóbb évfolyamos navinésnek, aligha tartozik közéjük. Úgy értem, nem az udvarlással van a gond, de ahogy teszi. Féltérdre ereszkedve, rózsacsokorral a kezében egy verseskötetből szaval. Ez mindent megér.
Szélesen vigyorodom el, a kezemben tartott könyv gerince koppan vállamon, ahogy falnak vetem a másikat, amíg meg nem hallom az öregasszonyt.
- Élvezem a műsort! - kiabálok vissza a nőnek szemrebbenés nélkül. Még ez sem zavarja meg a rellonost, azonban a navinés segélykérően néz rám, majd a nőre. Annyit tudok tanácsolni, maradjunk Kakasinál, mert én csak élvezném a dolgot, de nincs kedvem segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Arcomon egyre szélesedő vigyorral figyelem az öreglányt, aki nagyon magára veszi a választ. Most baszd meg, nem fogom megfosztani magam egy kis jó kedvtől, ha már lehetőségem van rá.
- Tényleg nem! - kiabálok ismét vissza, ugyanolyan vigyorral figyelem a jelenetet tovább, teljesen figyelmen kívül hagyva a felém lendülő botnak a végét. Ha meg kell halni, állok elébe. Bár kicsivel jelentőségteljesebben képzeltem el, de így is megfelel.
Hangosan röhögök fel, ahogy a rellonos először oldalra dől, majd a bűbájnak eleget téve siet a nő elé, aki előtt haptákba vágja magát. Ah, elég szomorú, hogy vége a műsornak, így ellököm magam a faltól, hogy továbbinduljak, de a karvalymadár szemei ismét rám esnek, így megállok. Nem vagyok én bunkó!
- Merlinre! Én sem tudom - hüledezek teljesen hihetően, tenyerem is mellkasomra csúszik, kikerekedett kékekkel pislogok le rá. Tizedmásodpercig tartom a szerepet, majd lesz ismét unott az arcom. - Tényleg nem foglalkozom vele, mert őszintén, nem érdekel - vonom meg vállamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mi van? - fordítom fejemet a visítás felé. Így is maradok, mikor megérzem a levitás karjait magam körül, arcomra egyértelmű fintor kerül. Felső ajkam húzódik fel.
- Határeset - billegtetem meg szabad kezemet a nő felé, majd nyúlok a lány felé, hogy fejére támasszam tenyeremet és próbáljam meg eltolni magamtól. Ha ez így folytatódik, tényleg lesz alapja a pletykának, hogy pedofil vagyok. Az eltolás nem jön be, mert a lány úgy vágódik vissza rám, mintha össze lennénk ragasztva.
- Intézkedhetne gyorsabban, mielőtt az agyam kellemetlen parancsokat küldd a testemnek - fordulok a nő felé, ami azt jelenti, hogy a levitás is fordul velem, minden eltolás próbálkozásomat figyelmen kívül hagyva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Unott arccal, nyammogva követem végig, ahogy az öreglány kopóként szaglászik és indul el egy irányba. Remélhetőleg a megfelelőbe, mert így nem sokáig húzzuk. Az még nem tisztázódott le bennem, hogy én nem bírom sokáig, vagy a levitás.
A könyvet csúsztatom be a lány és közém, majd csúsztatom lejjebb, hogy valahogy lefeszítsem magamról. Egyetlen pillanatra sikerül, mikor visszapattan.
- Inkompetensek esetleg? - teszem fel a költői kérdést Kakasinak a manókra utalva, ahogy tovább küzdök a levitással. Vajon, ha leátkozom egy diákomat, akkor mit kaphatok? Felfüggesztenek, elbocsátanak? Rengeteg opció van, de csak az lebeg a szemem előtt, hogy megmeneküljek. Beszélnem kéne Laines-szel erről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Eddig még senki nem panaszkodott - vonom meg vállamat. Még egy lehetetlen küldetést indítok közben, hogy eltoljam a levitást magamtól, így tenyerem simul ismét homlokára, hátha most bejön. Az eddigi 78 alkalom nem adott elég biztosítékot arra, hogy ne jönne be.
- Mit cs- - annyiban hagyom, mikor meglátom, hogy a könyvem helyébe egy fiola lép. Danvers megkapja később a kötetet, amúgy sem tudom hol van.
- Vannak erényeim? Cuki magától - ingatom meg fejemet. Ha azért kapnám az igencsak elenyésző fizetésem, mert kedves vagyok a diákokkal, mindenki elhiheti, nem lennék önmagam a folyosókon. Azonban a tudásom miatt tanítok itt, így... megtartom önmagam, mindenki legnagyobb bánatára, hogy kis értelmet verjek az órámra beülőkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Együtt tudok vele élni - vonom meg vállaimat, nagyon igyekezvén, hogy figyelmen kívül hagyjam a lányt. Ajkaim nyílnak el, mikor Kakasi ismét közelebb jön, de megszólal és mintha eddig nem szenvedtem volna, a lány elenged és elsiet. Megszeppenve nézek utána. Ennyi? Egy kedves mondat és vége?
- Bírom, hogy Zámborira uszította. Szimpatikus - bólintok aprót, ahogy végre levegőhöz jutok rendesen. Kakasi felé fordulok, fejem billen oldalasan.
- Jobb, mintha a kinézetem lenne az - vigyorodom el szélesen. - Köszönöm a bókot. Szeretném mondani, hogy a véleménye után elgondolkodom ezen, de nagy tétben megmerném fogadni, hogy hazudnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Majd megbeszélem vele egy sör mellett a következő találkozón - azzal nem tudok vitatkozni, hogy nagyjából mindenki jobban kezeli a kölyköket ebben a kastélyban, mint én valaha fogom. Őszintén megmondom, nem érint mélyen. Még mindig azért vagyok itt, hogyha valakinek szüksége van rá, akkor mélyebben bevigyem a sárkányok világába, ezen kívül meg átadjam az alapokat. Mindkettő történik.
- Szerintem már ott átlépte az etikusság határát, hogy elhagyta a száját a mondás lényege - nemtörődöm stílusban vonom meg aprón vállaimat. Nekem aztán mindegy mi a véleménye - eddig sem érintett mélyen, hogy mit gondolnak rólam a kollégáim, ezután sem fog.
- Apropó: ha a fiola már értelmét vesztette, és ismét könyv lenne, odaadná Danversnek? A normálisabbnak - halkan hümmentek. - Winternek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem kell megijedni: tökéletesen veszem az irónia adta akadályokat, mindössze sokkal viccesebb hosszabb távon, ha azt hiszik, nem értem, sőt, komolyan veszem a szavaikat és úgy is reagálok rájuk. Tökéletes egyveleg egy szórakoztató naphoz a közeljövőben.
- Hálám üldözze! - szólalok meg hangosabban, ahogy elfordul tőlem a nő, még intek is egyet elégedett mosollyal. Ki mondja, hogy nem lehet egy napot jól zárni ilyen kellemetlenségek után. Elégedett, széles vigyorral figyelem az öreglányt, ahogy egyre messzebb kerül, végül emelem fel kezemet egy diák felé, aki túlságosan célirányosan jön felém.
- Mára végeztem. Holnap. Vagy küldj baglyot - sétálok is el mellette azzal a lendülettel.