Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem tetszik neki a helyzet, nagyon nem. Túl zajos, túl intenzív és még Zalánt is félti. Nem tudja, közbe kéne-e lépjen, vagy hagyja, hogy a másik kettő elintézze maguk között. És ha közbe lépne, azt mégis hogyan kéne tennie? Sadie kérdés nélkül ismét leordítaná az ő fejét is.
Zalánnak azonban más gondolatai támadtak az ügyről. Ramit váratlanul éri, hogy meg lett szólítva. Nagy szemekkel pislog a levitásra.
- Mi?! Miért? - bukik ki belőle hirtelen, de azonnal meg is bánja. Néhány hosszú pillanatba telik, mire felfogja, hogy mozdulnia kéne. Behúzott nyakkal fordul meg.
Sietve összeszedi cuccait, vállára dobja a táskáját, s ha Zalán elindul, szó nélkül követi, behúzott nyakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Elismerem, több ponton is hibádzik a helyzetre való reakcióm, és a rövid hatásszünet, míg kényszerűségből elnémulok, segít ezt realizálni, de attól még nem kicsit bőszít fel az a beképzelt, fölényeskedő viselkedés, amit a levitás produkál. Nagy levegőt veszek, és azt is megállom, hogy a pálcája mozgását lekövetve úgy képen töröljem, hogy a falról pattanjon le és térjen vissza repetáért. Nem. Szabad. Megütnöm.
- Tehát, ha nem lettem volna az imént érthető - kezdem, és csak egy nemtörődöm pillantásra méltatom összerendeződő holmimat, miközben megigazítom hajam -, egyáltalán sehova nem tervezek menni veled. De nyugodtan kényszeríts, meglátjuk, az hogy alakul.
Hangomban - melyet egyetlen egyszer emeltem eddig meg, mikor is nekem esett Hollósi, és megpróbálta kicsavarni a kezemből a még csak nem is fenyegetőleg tartott pálcát -, most már nyoma sincs az indulatnak, de az apró rándulások az arcomon mutatják, hogy cseppet sem vagyok nyugodt.
Gúnyos megjegyzését válaszra sem méltatom, hiszen tökéletesen felesleges. Nyilvánvalóan ellenem szólnának azok is, akik semmit se láttak vagy hallottak az egészből - erről jó hírem gondoskodik. Ez a fajta igazságtalanság már rég nem tud megérinteni, de önként akkor sem hajtom a fejem a guillotine alá.
A lány persze szófogadó kiskutyaként már indulna is el Hollósi nyomában, és felőlem mehetnek is - de nélkülem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem válaszolt Raminak, legfőképp azért, mert ilyen hangosan még sosem beszélt hozzá. Meglepetten nézett farkasszemet a kis unikornissal, de megnyugodott, hogy legalább ő engedelmes volt és szedelőzködni kezdett.
 - Ó, dehogynem voltál érthető - helyeselt aztán elnagyolt bólintással Sadie-nek. Minden szavából csöpögött a szarkazmus. - Először pampogsz, hogy mész az igazgatóhoz, utána hogy maradsz, ahol vagy. Nem kételkedem a zsenialitásodban, hogy meg tudod oldani, hogyan legyél egyszerre két helyen. Nekem is van ám egy szuperképességem.
 Magához intette a pálcájával Sadie tanulnivalóját, mikor Rami már kész volt. Halkabban beszélt, hiszen eddig sem szándékozott jelenetet csinálni, egyben Sallow-nak is meg kellett erőltetnie kicsit magát, hogy odafigyeljen arra, mit beszél.
 - Pontosan látom magam előtt, hogyan fog alakulni a sztorid. De nem neked súgom meg, mert a végén még azt is úgy adod elő, hogy zaklatlak a kis személyes tered megsértésével. Majd a házvezetőid informálnak. A cuccaidat is ott találod meg, ha véletlen hiányolnád - vetette oda már mindennemű színészkedés és gúny nélkül, szenvtelenül. A navinés vállára tette a kezét, hogy előreterelje, amíg Zalán megbizonyosodott arról, hogy nem szórnak átkot a nyakukba kifele menet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Gúnyosan felhorkantok; komolyan nem hiszem el, hogy ez a mamlasz nem veszi észre magát. Nyilvánvalóan felhúzta magát ő is, biztos szerelmes a sárvérűbe, azért pattog itt nekem, mint a nikkelbolha. Felőlem mehetnének a francba, szobára, vagy ahova tetszik, de nem állja meg a levitás, hogy tovább jártassa azt a nagy száját. A worthy opponent.
- Kilátásba helyeztem, hogy mehetünk az igazgatóhoz, ha újból átkozódnál, Hollósi - felelem olyan hangsúllyal, mintha egy súlyosan értelmi fogyatékoshoz beszélnék. - Meg akarsz átkozni? Gyerünk, csináld!
Még csak fel sem fogom emelni a pálcám, bátran rám szórhat, amit akar, de persze csak azért vagyok ilyen magabiztos, mert tudom, hogy úgyse merészelne ilyet tenni. Nem lenne annyira hülye, még ha most nagyon is igyekszik annak mutatni magát.
Rezignáltam figyelem, ahogy az összerendezett holmim a kezében köt ki, és azzal tervez távozni, maga előtt terelgetve a mugliivadékot. Szóval meg is lop, nem csak átkot küld rám. Ezaz, Hollósi, ásd csak tovább a sírod!
- Na mi van, azt hittem már van olyan jó a viszonyunk, hogy a fülembe súgj valami szépet - fröcsögöm neki undorodva, és azon kapom magam, hogy követem őket kifelé. Persze nem túl lelkesen, azért legyen mindenki számára tiszta, hogy semmi kedvem hozzá.
De abból semmi jó nem származik, ha csak az ő verzióját hallgatja meg Volkov vagy Várnai. Eleve hátrányból indulok, nem kéne még tovább rontani a helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Még mindig fájlalja az ujját, amit alig néhány perce csípett meg egy méhecske, szép lassan kezd is kialakulni a felületén egy buci. Az a szerencséje, hogy nem allergiás rá, azt viszont sehogy sem érti, hogyan is került a könyvekkel teli szatyrába egy méhecske. Ugyan sétált kint délelőtt, még a fűbe is letelepedett, de nem tűnt fel neki, hogy bármi is zümmögne körülötte. A szeméből kitörli azért a könnycseppet, mert a fájdalmakat sosem díjazta és ez most fáj, egész pontosan éget és lüktet. Táskájában kutatva keresgél, hogy nála van-e az a tubus krém, amit a minap anyukája adott neki szúnyogcsípésre. Ha arra jó volt a hűsítő kence, akkor biztosan erre is megfelelő lenne, viszont nem találja, kicsit még bosszankodik is, ahogy kotor a sötét szatyor mélyén. Milyen kár, pedig ma szinte kivirult, már pár hete viseli azokat a holmikat, amiket Nárcisszal együtt vásároltak, ezek valóban jobban állnak neki, mint azok, amiket az anyukájával együtt választott.  - Fenébe - sóhajt egyet, épp csak felegyenesedik görnyedtségéből, amikor megpillantja Rajmundot az asztalánál. Kicsit még hátra is hőköl Lili, pontosabban hátrébb húzódik és furán emeli szemöldökét, nem is érti, hogy mit akar tőle a srác. Egyáltalán nem jellemző az, hogy megszólítgatják, körbe is néz, utána Rajmundra.
- Ó igen, nagyon is emlékszem. Olyan gyönyörű mozdulattal verted le anya növényét abból a cserépből, amit megfesteni is nehéz lehetne - elneveti magát, egyáltalán nem állt szándékában beszólni, csupán csak megjegyezte. Pontosan azóta tudja a srác nevét, illetve mióta Sári barátnője mesélt neki a fiúról, és nem a legjobbakat. Éppenséggel amúgy ki tudná segíteni, így viszont dilemma előtt áll. - Tényleg szoktam korrepetálást vállalni, de sajnos neked nem tudok segíteni  - ez sem igaz, tudna neki segíteni, csak épp nem szívesen segítene olyan fiúnak, aki megbántotta a barátnőjét. - Miért nem kérdezed meg dr. Lainest? Biztosan adna néhány különórát - azért az elutasítás ellenére mégis csak próbál irányt mutatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem vette észre a könnyeket Lili szemében, de amint meglátja, földbe gyökerezett lábakkal dermed meg előtte. Pár másodpercig csak nagyokat pislog, aztán vakargatni kezdi a tarkóját, és lesütött szemekkel, zavartan habog valamit.
- Baj van? Rosszkor zavarok? - fogalma sincs, alkalmas időben támadja-e le a lányt, de nagyon úgy tűnik, hogy nem. Főleg, miután annyira sikerül meglepnie, hogy még hátra is nyomja magát a széktámlának. - Öhm, jah. Én voltam. Még egyszer nagyon sajnálom. Máskor jobban fogok figyelni - ígérget hajbókolva. Azt nagyon tud. Boci, kiskutyaszemekkel nézni, szenvedéllyel a hangjában győzködni. Akár a színpadon. Ezúttal a kétségbeesettség is visszaköszön tónusából. Kell neki Lili segítsége. Amilyen szórakozottan idézi fel az üvegházas emléket, annyira zavarba hozza vele Rajmit, mert nem tudja eldönteni, hogy mérges-e rá, vagy bejött neki, hogy kárt okozott az anyjának. Ki tudja, mire gerjed.
- Most miért? Büntiben vagyok? - kerekedik el a szeme a döbbenettől. Elveszi a kezét az asztalról, és a zsebébe süllyeszti. Miközben ujjaival benne matat, megcsörren némi apró. - Nem ingyen gondoltam ám... - kacsint vissza beszélgetőtársára. Fizetne, bár azt inkább csak végső esetben. Egyebet is fel tudna ajánlani, ha úgy van.
- Jah, biztosan megérteném, ha elismételné azt, amit az órán se értek - forgatja meg a szemét, de nem akar túlságosan felháborodni, mert azzal megsértené a másikat. Akitől éppen szívességet próbál kérni. Anélkül, hogy könyörögni szeretne. Az olyan megalázó. Marad a színészet.
- Csomó jót hallottam amúgy rólad. Minden értelemben - mosolyodik el, s hogy egyértelmű jelét adja maradási szándékának, kihúzza a Lilivel szemközti széket, és helyet foglal rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Be kell vallanom, erre a fordulatra nem számítottam. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam és vártam, hogy melodimágus lehessek, mintha csupán csak optimizmus kérdése lenne a dolog, véletlen sem csillagok és egyéb körülmények valami titokzatos, mágikus és megmagyarázhatatlan együtt állása kellene hozzá vagy ahhoz hasonló csoda, hogy egy ilyen képesség birtokosa legyen az ember. Egy percre se mondtam le róla, hiába váratott magára a dolog, míg végül az a fura, tetoválásnak tűnő valami meg nem jelent a kezemen. A következő pillanatban pedig már az is kiderült, hogy éppen olyan ritka és különös képesség jutott nekem, mint a zene mágiája. A hangszerek és dallamok helyett a földhöz és a növényekhez kötődöm sajátos módon, annyira, hogy, mint nemrég kiderült, elemi mágus vagyok. Zsófi tanárnő ugyan már nem a házvezető helyettesünk, de még jó eséllyel fog ugyanannyit látni, mint eddig. Hát nem örömteli dolog? Hogy biztosra menjek, hoztam azért egy adagot a legújabb konyhai kísérletem szerintem egészen jól sikerült eredményéből. A tárolódoboz levelestésztából készült kis batyukkal van tele, amit sütőben sütöttem pirosra. Majdnem mindegyik sütinek más a tölteléke, de ez legyen mindenkinek meglepetés. Akad benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes is. Nem akartam, hogy bárki, aki még esetleg erre téved, kóstoló nélkül maradjon. Most jövök csak rá, hogy bár tudtam, hol van ez a hely, legalábbis hallottam róla, hogy a Keleti toronyban létezik, még sosem jártam bent. Felvehettem volna ugyan az elemi mágiát korábban is, hogy legalább elméletet tanuljak, de ezt nem tettem meg, így most amint életemben először beteszem ide a lábam, a dobozt az oldalamhoz szorítva felfedezőútra indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egyedül szerettem volna idejönni, még akkor is, ha nem voltam egyedül sem akkor, amikor történt, sem a kezdőfolyamat során. Főleg apa volt velem, ő hallgatta végig az egészet, ami rám vár. Sok kérdést tettem fel, de egyik felnőttet sem zavarta, csak arra figyelmeztettek, főleg Zsófia, hogy lesznek olyanok, akik nem úgy kapták meg az elemüket, ahogy én, hanem sokkal szomorúbb körülmények között. Figyelmesen hallgattam, jegyzeteltem is, mert mindent tudni és érteni szerettem volna akkor és ott. Meg persze most is. Azt tudom, hogy két nálam idősebb fiúval kezdem meg a tanulást, de lesznek mások is, akik előrébb járnak már. Ez mindenkinek máshogy alakul ki, más életkorban is akár, ezért is lehet, hogy ők idősebbek, mint én.
Lassan kifújom a levegőt, ahogy itt állok, centikre a helytől, majd összeszedve több mérettel nagyobb, kötöttpulcsis mindenemet, megteszem az utolsó lépéseket, nesztelenül, megtorpanva, amikor megérzem az illatokat, amik körüllengik. Arcomon féloldalas mosoly jelenik meg, az a híres volkovi csábítónak nevezett stílus, azonban ahelyett, hogy ezzel indítanék nála, a kiválasztott körtés és diós süteményre koncentrálok, és megpróbálom kilebegtetni a többi közül, hogy egyenesen hozzám érkezzen. Az eleje egész jól megy, de mivel az út elején járok, ezért természetesen éppen, hogy csak elhagyja a fiú válla mögötti részt, amikor zuhanásba kezd. Engem azonban nem olyan fából faragtag, hogy a süteményt veszni hagyjam, így egy pillanattal később már térden csúszva érkezem meg mellé, kezeim között a süteménnyel. - Kviddicses gének, ezek szerint nem lesz belőlem jedi. Ava vagyok, ha te sütötted, kedvellek. - közlöm a tényeket ügyelve arra, hogy két falat között legyek és ne telibe csámcsogjam szegényt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Nem gondolom, hogy egyedül lennék, főleg azért, mert négy év alatt megtanultam, hogy ebben az iskolában elég nehéz bárhol egyedül lenni. Még ha netán úgy is hinném, kiderülhet még mindig, hogy a macska a sarokban vagy újabban a mókus az ember házvezetője vagy annak a helyettese, és akkor még fel se merült a további lehetőségek végtelen sora. Szerencsére ez nem szokott zavarni, szeretem a társaságot, és általában a társaságnak sem szokott gondja lenni velem eddigi tapasztalataim szerint, ha másért nem, hát legalább a süti miatt, ami mindig van nálam. Na jó, néha előfordul, hogy nem sütit készítek, hanem bonbont vagy éppen gumicukrot, most azonban a süti mellett döntöttem. Hamarosan ki is emelkedik az első a dobozból, mintha csak önként indulna vándorútra, én meg elmosolyodom. Bár azt mondják, hogy érezni fogom, ha elemi mágus van a közelemben, nem tudom még, mire is kellene figyelnem, hogy tudjam ezt, más viszont miért is jönne ide. Egy egészen kicsit mintha bizseregne a bőröm, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem csak a hely miatt van-e, meg a felfedezés izgalmától, hiszen igazán különleges ez a zuga az iskolának. Nem akarom megzavarni az illetőt, aki a sütire vágyik, hiszen nem is magamnak hoztam, hanem mindenkinek, aki ma még ide betér. Mire megfordulok, már nem néz velem senki szembe, ugyanis a lány - mint kiderül, lány - a földön térdel a kezében a sütivel. Biztos láttam már a folyosón legalább, ismerősnek tűnnek a vonásai meg ilyen bambiszemeket sem mindenhol lát az ember, de a nevét nem tudnám megmondani.
- Még biztos nincs hozzá késő, hogy az legyél egyszer - válaszolom neki egy biztató mosollyal, és már nyújtom is a kezemet, ha esetleg igénybe venné kapaszkodóként. - Örvendek, én meg Aurél - mutatkozom be, majd elhallgatok, mert közben a második süti is szárnyra kel. Elégedett mosollyal nyugtázom a dolgot, és a süti felé biccentek, aminek a röppályáját követve könnyen meg is találni, hogy ki vetett rá szemet. - Hali - köszönök, szabad kezemet a levegőbe emelve egy intésre. - Te is elemis vagy? Áh, amúgy vegyetek nyugodtan, azért hoztam, és igen, igen, én sütöttem. Van benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes - sorolom, most már két kézzel tartva közre a dobozt, és szétnézek közben, hova tehetném le, ahol mindenkinek kézügyben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Inkább a kviddics, apai ágon egész jó géneket kaptam. - anyai ágon a színészi kvalitásaim vannak jelen állítólag, de azt még annyira nem próbáltam, nem igazán játszom meg magam, nem szeretem az alakoskodást. Amikor a második süti is útnek indul a fiú, én is követem a pillantásommal, mert úgy gondolom, hogy még egy levegő érkezett, de a pálca miatt ez gyorsan átalakul. - Ezek szerint mi vagyunk a három új. Az újoncok mindig korábban érkeznek, nehogy elkéssenek. - állapítom meg bölcsen, ahogy a két fiú között járatom a pillantásomat. - Az én elemem a levegő. - Mutatom fel a bal kezem, aminek a középső ujján, kívül, az alsó részén található az anyajegynek gondolt elemista jel. Nem is kell szerintem hozzátennem, hogy rellonos vagyok, pedig alapból nem hiszem magam odavalónak. - És ti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Költőien a "Amúgy csak mi hárman leszünk tutira?" mondat elhangzásakor ténfereg a terasz környékére. Anna ugyan nem tud semmiről, már ami bármilyen gyűlést illetne, mert hivatalosan nem új elemista - de gyakorlatban szinte biztos, hogy a többiek, akik aktívan akarnak ezzel foglalkozni, hamar előrébb járnak majd nála. Mióta Zach lelépett az USA-ba, az egyetlen ember, aki néha rávette, hogy használja az elemét a kötelező körökön túl, egy másik kontinensen van.
Viszont ez a terasz elég jó hely. Ritkán járnak ide nem elemista diákok - akik pedig nem minden idejüket töltik itt, így többnyire a kastély nyugalmasabb helyeinek egyike. Pont azért szokott ide járni, olvasni, írni és egyebek. Most is a szokásos füzetével és tollával felszerelve érkezett, arra számítva, hogy csend lesz kong majd az ürességtől a hely.

Ehelyett három piknikező diáktársával találja szembe magát, akik jó eséllyel mostanra már észrevették. Mostmár túl ciki kimenekülni.
- Hali. - Ehm. Köszönés pipa, mostmár csak a socially awkward interakciók vannak hátra: azaz minden más. Mit kell ilyenkor mondani még?
- Látom piknikeztek. Zavarok? Mert akkor.. - "leléphetek" vagy ilyesmi. Azért nem teszi hozzá, mert úgy fel volt már készülve, hogy ide bekuckózik, és nem túl rugalmas új tervek készítésében.