Araczki Endre
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Karácsonyi bál lezárásra,Pici lányka, Abigél
Nem is tudja ez a kis leány, hogy mennyire boldoggá tette a navinés fiút azzal, hogy igennel felelt a kérdésére, és vele tartott erre az igen kellemesre sikeredett ünnepségre. A nagyterem igazán varázslatosan lett feldíszítve, az igazgató úr, mint a Mikulás, nagy hatást gyakorolt többekre, így Abigélre is, aki édes ábrázatával Endrét aznap este a világ legboldogabb varázslójává tette.
- Nem mondom el senkinek - ígéri komoly arccal a negyedéves, és ujjait, mint egy cipzárt húzza el ajkai előtt. Ez a kastélylakó, mintha csak a kishúga volna, olyan szerető érzéseket ébreszt Endre szívében. Igaz, hogy neki csak egy nagyobb fiú testvér adatott meg, de ha megajándékozná az élet egy kisebb lánytestvérrel, ő Abigélt szeretné annak. Fejében meg sem fordult a gondolat, hogy nőként tekintsen rá, és úgy szemlélje meg a csodás ruhába bújt levitást, de az, hogy bármi és bárki elől védelmezze, ha kell pálcát húzzon, és akár bosszút álljon érte, az azonnal ott lebegett lelki szemei előtt. Csendes társasága mellett is könnyedén érezte magát jól, és tudta, hogy amint vége ennek a zsúrnak, elviszi még valahová ezt a tündért. Talán édességet enni, vagy forralt borozni, hiszen ebben a hidegben nincs is annál jobb. Főleg, ha a borban úsznak a finomabbnál finomabb gyümölcsök is.
- Hé - suttogja közel hajolva a lány arcához, és magabiztos mosollyal nyugtatni a láthatóan elpirult, félős leányzót. - Csak bízd magad rám, meglátod, jó lesz.
Követve Abigél tekintetét, az övé is a többiekre esik. Sok pár táncol már, többen egészen jól csinálják, de vannak kevésbé ügyes párosok is. Viszont ez kit érdekel? Endre nevetve csóválja meg fejét, és a táncparkett felé indul, maga mellett vezetve a visszafogott partnert.
- Ne félj - mondja még az első lépések megtétele előtt, aztán már magához is húzza a levitást. - Tudom, hogy mit csinálok.
Jobb kezével bezárja a kisleány kacsóját, baljával annak derekát öleli, és fejét ráhajtva a barna hajkoronára veszi fel a ritmust, és kezdi el jobbra-balra, hátra-előre irányítani Abigélt.
- Nem is olyan nehéz, ugye? - kérdezi vidáman, miután letáncolják az első dalt, majd a következőt, és a harmadik zene kezdeténél még meg is pörgeti a leányzót, had libegjen a ruha alja. Endre sokat mosolyog, nagyon jól szórakozik, és elmondhatatlanul örül annak, hogy itt lehet. Nemcsak a nagyterem karácsonyi bálján, hanem az egész iskolában. Anglia nem tudott neki négy év alatt semmit sem nyújtani, Bagolykő viszont felforgatta az egész életét. A bál lassan a végéhez közeledik, és egyre sűrűbben gondolják úgy a párok, hogy ideje eltávozni, inni, enni még egy utolsót, majd nyugovóra térni. Endre még utolsónak körbemozogja Abigéllel az egész táncteret, majd egészen kimelegedve vezeti le onnan az est legszebb lányát.
- Hát ez nagyon jól esett - mondja izgatott szemekkel, és letörli a homlokán megcsillanó izzadtságcseppeket. - De piszok melegem van ebben a zakóban.
Abigél és Endre is elfáradtak ezen az estén, és a fiú karjában tartva a leány kapaszkodó kezét, a terem ajtajához veszi az irányt. Még szeretné megköszönni a levitásnak ezt a szép estét, de azt már nem ebben az elhasznált levegőjű teremben fogja megtenni. Egészen a levita toronyig kíséri a másodévest. Az oda vezető utat végig beszéli a navinés, kérdezgeti partnerét az estéről, hogy érezte magát, milyen érzéseket váltott ki belőle az a remek tánc, aminek részesei lehettek, és Abigél egyre többet, és nyitottabban beszél. Endre illedelmesen megáll a levita ház előtt, és udvariasan a lány keze után nyúl. Hálának jeléül finom csókot lehel a puha bőrre, míg szürkéit belemélyeszti a rátekintő szempárba.
- Nagyon köszönöm! - mondja még egyszer, majd megvárja hogy a levitás megfordulva betérjen a levita toronyba, ő pedig ingét kigombolva, lassan visszatér hálókörletébe.
Köszönöm a játékot, a sütit pedig nem felejtem el!
|
|
|
|
|
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lagger Arm A folyosókon, a közös helyiségek nagy részében, és összegészében a kastélyban a szokásosnál jóval nagyobb csend honolt a napokban, hiszen sok diák utazott haza az ünnepekre. Persze Fruzsina nem volt köztük, nem is lett volna hová mennie.Karácsony tájékán kicsit mindig sajgott a szíve, amiért nem is ismeri a vér szerinti szüleit, a nevelőszülei valószínűleg meg feljelenték karácsonyi ajándék képpen, ha odamenne. Ezen már trilliószor jártatta az agyát, minden egyes évben, így idén is. Mert vágyott egy meleg családi fészekre, és mégis mostanra eljutott oda, hogy sikerült meggyőznie magát, mindez nem számít. Az ünnep már elmúlt, neki pedig nem kéne még mindig ezen agyalni. Próbálta hát elfoglalni magát, ilyen céllal indult meg most is a társalgó felé. Néha szívesen üldögélt az egyik ablakban egy könyvvel a kezében, vagy éppen meleg teát iszogatva, és hallgatta mások beszélgetéseit, gyűjtötte magába a pletykákat, és bármilyen hihetetlen tőle, még olyan pillanatai is voltak, amikor társaságra vágyott, és ő maga is beszállt a beszélgetésbe. Most egyelőre nem tudta eldönteni, hogy hogyan fog hozzáállni bárkihez is, akivel találkozik. Ez nagyban függött a másiktól is. Ha emberére akadt nagyon jól ment neki a felszínes duma, mást pedig két szó után megátkozott, ha úgy hozta kedve. Bár az utóbbira egyre kevesebb volt a precedens, Fruzsi kezdett valamelyest visszafogottabb lenni ilyen téren. A társalgó most üres volt. Fruzsina kicsit csalódott volt, de odasétált az egyik asztalhoz és öntött magának egy bögre epres teát magának. Sok finomság volt mlg az asztalon, különböző sütik, forrócsoki, de ő nem törődött velük, ha nagy is volt a választék, ő egy pillanat alatt kiválasztotta, mit is akar. Kortyolt párat a teából, aztán fáradtan elterült az asztal mellett lévő kanapén. Milyen fárasztó is a semmittevés.
|
|
|
|
|
Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Kőváry Fruzsina Lagger unatkozott. Mivel az ünnepeket nem tudta otthon tölteni, hirtelen rászakadt a kezelhetetlenül sok szabadidő. A hálótermében már nem tudott mit kezdeni magával, és amikor az utolsó saját regényét is harmadszorra olvasta lyukasra, úgy határozott, sétál egyet. Nem igazán tudta, hová indul, csak ment egyenesen, remélve, hogy ennél jobb ötlete is lesz. A hangulata a cseppet sem érdekes séta közben percenként váltakozott. Dühös volt a szüleire, amiért elutaztak, és őt nem vitték magával, aztán belegondolt, hogy ha így történt volna, valószínűleg már az ideg összeroppanás kísértené a Svájcban élő rokonaitól. Erre persze megint jó kedve lett, és ez így ment sokáig. Annyira elveszett a gondolataiban, hogy azt sem tudta, merre megy. Azon kapta magát, hogy a lábai a társalgó felé viszik, és amikor átgondolta, lenne-e valami hátránya annak, hogy bemenjen, arra jutott, hogy előre láthatóan nem. A legkisebb zajt sem ütve lépett be, és közömbösen szétnézett. Egy lány volt bent, senki más, no nem mintha társaságra vágyott volna. Bár ahogy belegondolt, az sem lett volna ellenére, ha beszélhetne valakivel. Napok óta alig szólt pár szót. Vállat vonva odalépdelt a kanapén elterülő lányhoz, és bele sem gondolva, hogy ezzel mennyire járathatja le magát, lehuppppant mellé. - Szólj, ha zavarok - mosolygott rá. - Lagger vagyok. Ahogy kicsúsztak a száján a szavak, már szívta is volta vissza őket. De erre nem volt lehetősege, így hát vár a válaszra.
|
|
|
|
|
Bácskay Olivér
INAKTÍV
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
|
Hella <3Nagy szakértelemmel tömte a pofázmányába a gumikígyókat, miközben azért a húg felé pillantgatott és igyekezett rögzíteni az agyában mindent amit mondott. Hella soron következő mondatánál azonban a torkán akadt a falat. Csak egyetlen vörös hajú Eridonos leányzóval ápolt mostanában kapcsolatot, vagyis a furcsa az volt, hogy mostanában pont hogy nem. Így már kezdett derengeni Olivér számára, hogy történhetett, hogy az üzenet nem érkezett meg hozzá. ~ Talán nem kellene kerülnöm Lennát. ~ Ő maga sem igazán tudta, hogy tulajdonképpen miért esett mostanában nehezére találkozni a lánnyal, de akárhányszor összefutottak, mindig zavarba jött, és úgy érezte, kicsit szégyelli magát. Pedig nem volt különösebb oka, tulajdonképpen nem csinált semmit. Ettől függetlenül azonban még a színjátszóból is kilépett és igyekezett eltűnni a föld színe alá. Mindenesetre egy laza vállrándítással terelte a témát, hagyta, Hella hadd kezdjen el másról beszélni. A lány bejutási tervein csak felnevetett és legyintett egyet. Jóízűen röhögte ki a húgát. Imádta a szeleburdiságát, annál is jobban szeretett rajta nevetni, és a lány gyakran adott is neki alkalmat, hogy megtegye. - Inkább a belógással kellett volna próbálkoznod. Elvegyülni mondjuk az Eridonosok között... Amilyen picike vagy, menne. Bár most már mindegy, ahogy hallom, a portré most már vakon is felismerne. - nevetett fel újra gonosz módon. Még pár percig halvány mosolyával üldögélt, majd Hella indulatain meglepődve a fejét kezdte csóválni, mikor újra megszólalt. - Köszönöm, de felesleges. Nem szoktam az ilyen eseteket erőszakos módon megoldani, ha bemosol valakinek az olyan... Pórias. Inkább elrejtek egy viperát az ágyában. - vigyorodott el szélesen, és már el is kezdte törni a fejét jobbnál jobb ötleteken, hogy hogyan tehetne keresztbe a Levitásnak, akiről ugyan egyelőre nem tudta kicsoda, ám sejtései akadtak már most. Ám nem agyalhatott sokáig, ugyanis Hella egy rendkívül bosszantó mondattal szakította félbe a remek gondolatmenetet. - Hogy mi vagyok...? Tessék? Ezt a hülyeséget meg ki mondta neked? - nagy szemeket meresztett a testvérére, és nem igazán tudott dönteni, hogy akkor most röhögjön-e egyet, vagy inkább a fejét fogja. Ő? Szerelmes? Na csak az kéne meg... Meg hogy az egész suli erről beszéljen.
|
|
|
|
|
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lagger Fruzsi nem volt épp kényelmes pozícióban a kanapán, ugyanis elég bénán vetette le rá magát. A lábai a padlón maradtak, csak a testével dőlt ki a puha bútordarabra, amiről egyébként a jobb karja is lelógott. Ennek ellenére nem tett semmiféle lépést annak irányába, hogy felhúzza a lábait is, vagy más módon fészkelődjön. Tekintetét a mennyezetre függesztette, és máris azon kattogott az agya, hogy ha itt nincs élet, akkor merrefelé kellene vennie az irányt, vagy mivel szórakoztathatná el magát. Egyszerűen sosem volt képes megülni a fenekén két percnél tovább, ő mindig akart csinálni valamit. A következő pillanatban nyílt a helyiség ajtaja, s ez megállította Fruzsit a nap hátralévő részét illető tervek szövögetésében. Halk nesz volt, vagy inkább csak megérzés, Fruzsina egy röpke másodpercig nem is volt benne biztos, hogy tényleg bejött-e valaki, vagy csak a képzelete játszik vele. Bár ő aztán köztudottan nem sok figyelmet szentelt a legtöbb diáktársának, most mégis kíváncsian pillantott az ajtó irányába. Egy ismeretlen lányka volt ott, és éppen a termen jártatta végig a pillantását. Konstatálva, hogy már nincs egyedül, visszafordult a plafonhoz, nem mintha azon lett volna bármi érdekes. Alig hogy ezt megtette, már a szeme sarkából észrevette, hogy a lány felé tart, és megáll a kanapénál. - Szólni fogok, ne aggódj - egy ravaszkás félmosollyal válaszolt a lánynak. Ő aztán akkor is nagyon ügyesen elküldte a neki nem szimpatikus egyéneket melegebb éghajlatra, ha azok ebbe nem adták beleegyezésüket. Mikor a lány leült mellé, kicsit összébb húzta magát, ennyi jólneveltség még belé is szorult, de nem kelt fel a fekvő pozícióból. ~ Lagger~ Visszhangzott a fejében a lány neve, érdekesnek találta, de hát sok érdekes névvel találkozott már a Bagolykőben. - Fruzsina - árulta el ő is a nevét, ezzel egy időben el is felejtve a lányét. A névmemóriája sosem volt túl jó. Leplezetlenül, gyors pillantással mérte végig a másikat. Fiatalabbnak találta magánál, de egyelőre messzemenő következtetéseket nem mert levonni.
|
|
|
|
|
Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Fruzsina Még idejében sikerült magára parancsolnia, hogy ne kezdjen el fecsegni, mint valami buta liba, hanem próbáljon meg inkább jó benyomást kelteni. Már az is csoda volt, hogy Fruzsina nem küldte el melegebb éghajlatra a hívatlan betoppanása miatt. Felsejlett benne a gondolat, hogy talán túl sokat aggódik amiatt, milyen benyomást kelt, de nem volt ideje ezen sokat filózni, hiszen ha már megszólította a lányt, nem bámulhatta némán. Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, a szeme az asztalon sorakozó finomságokra fókuszált, és hirtelen ki is ment a fejéből, hogy o most éppen társalogni próbált. - Hmm... - szaladt ki a száján, és felemelkedett a kanapéról. Nem sokat teketóriázott, ontott magának egy bögre fekete teát, és felkapott egy maréknyi kekszet. Csak ezek után maradt ideje arra, hogy Fruzsina felé forduljon. - Ne haragudj, de imádom a teát - magyarázta, de közben átkozta is magát, hogy újra fecsegni támadt kedve. Miért haragudna? - korholta magát. - Nem vagyok a szavak embere... - Igazából voltam már itt, nem kéne meglepődnöm a választékon, de valahogy mindig elfelejtem, micsoda finomságok vannak itt - beszélt tovább, és hogy nyomatékot adjon a szavainak, bekapott egy kekszet, majd ivott rá.
|
|
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
Szabó Fruzsina Önismeret. Mérlegelve, hogy melyik tanársegédi pozícióm vall jobban rám, mindenképpen ez. A bájitaltan sem volt rossz, a diákok is értették, hogy miről tartok nekik előadást, érdekes volt, de talán az önismeret közelebb áll hozzám. A muglik életével is több a kapcsolat, mint a bájitaltan és a varázstalan származásúak. Sőt, bizonyos iskolákban vannak külön önismeret órák, délutáni programok, szakkörök és miegyebek. Amiről előadást fogok tartani a többieknek hétfőn, az is egy egészen átlagos téma lesz. Na, ez volt az oka annak, hogy engem a könyvtárban lehetett megtalálni a nap nagy részében. Este 8 körülre már tisztában voltam az előadásom témájával, ami talán egy kezdőnek bonyolultabb lesz, egy végzősnek meg unalmasabb, de majd igyekszem eltalálni mindkét csoportot. Kivettem vagy 8 könyvet, amik a 60 oldalastól a 600 oldalasig terjedő példányok voltak. Néhányan úgy néztek rám, mint akik még életükben nem láttak embert egy halomnyi könyvvel a kezében, vagy csak ismertek és ez volt túl meglepő. Én könyvekkel a mancsaim között. Nem érdekelt, felvittem őket a szobámba, levágtam a bevetetlen ágyamra őket, majd karórámra pillantottam. Pár perccel múlt fél kilenc, a vacsorát már bőven lekéstem, de talán még van pár falat a nagyteremben. Magamra vettem egy sötétkék pulóvert, párszor beletúrtam a hajamba és már indultam is. Cinkosan összenéztem a cruppal, aki békésen heverészett a párnámon mindaddig, amíg nem akartam ismét elmenni. Intettem neki a fejemmel, mire ő egy szempillantás alatt már a lábaimnál tekergőzött. Bevágtam magam mögött az ajtót, hogy az nyekkent, és a cruppal együtt bevonultunk a nagyterembe. Pontosan erre számítottam, alig lézengett errefelé pár diák, akik a Rellonnál ültek, azok pedig épp az utolsó falatoknál tartottak. Valahol az asztal felénél megálltam, beültem és mellém telepedett a bestia is arra az oldalra, ahonnan nem lehet pont rálátni az ajtóból. Valami húst, talán csirkét kerestem - és találtam is - neki, majd nem zavartatva magam odaadtam neki. Én magam elé vettem valami desszertformát, csokival leöntött.. valamit. Már az étel felét magamévá tettem, mikor az éhes állat megbökdöste a könyökömet a puha, nedves kis orrával. Ennyi épp elég volt, hogy a maradék nagy részét a pulóveremre borítsam. Mezei szótáramat elég szépen megvillogtatva pattantam fel a helyemről, mire szegény állat szűkölve lehasalt a padra bűnbánó szemekkel. Lekaptam magamról a szövetet, de nyilván a piros pólóm alja is kapott a csokimázból rendesen. Pazar. Előhalásztam valahonnan valami szalvétát, és azzal próbáltam valamennyire tisztogatni a felsőmet.
|
|
|
|
|
Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
David Benett Tegnap, ahogy megérkeztem, kipakoltam a cuccaimat, és már aludtam is. Nem volt időm felfedezni a kastélyt. De nem aggódtam a tájékozódás miatt, mert egy nagyon jó ismerősöm részletesen leírta nekem, hogy mi hol van. Reggel, amint felkeltem átfutottam az órarendemet, és után a levelet, amit kaptam. Keressem meg Őt, és adjam oda neki a barna borítékot. Amint a levél végére értem, elmosolyodtam. Bár el voltam keseredve, mert nem abba a házba kerültem, ahova szerettem volna, hogy megkönnyebbítse a küldetésemet, de hát ez van. Mindig is jó voltam a keresésben úgyhogy ez sem volt nehéz akadály, hogy megtaláljam a célszemélyt. Számomra elég vicces volt a napom. Sokszor megálltam csodálkozni a dolgokon hisz én világ életemben muglik közt éltem, és magántanulóként tanultam. Pár szóban összefoglalva, nem tudtam elképzelni milyen is a varázslók világa. Egész nap sétálgattam, a tarisznyámra persze vigyáztam. Hisz abban volt az a csomag, amit sértetlenül át kellett adnom valami David Benettnek. Már nagyon kíváncsi voltam arra, hogy fogja lereagálni a dolgokat, de még várnom kellett a nagy pillanatra. Árgus szemekkel figyeltem mindenkit hátha úgy néz ki, mint a személyleírásban szerepelt. Sajnos nem volt szerencsém egészen a vacsoráig. Éppen a nagyteremben ültem a Levita asztalánál, és próbáltam pár falatot letolni a torkomon, nem nagy sikerrel. Csak kotorásztam az étel között a villámmal. Nagyon rossz érzés volt. Aztán, amikor az ajtó felé néztem felcsillant a szemem. Rögtön felismertem, hála a jó memóriámnak. Eltoltam magam elől a tányéromat, felálltam, megigazítottam a ruhámat és felvettem a bájos mosolyomat. Ezek után odalépkedtem a Rellon asztalához, és leültem a kiszemeltem mellé. Kicsit sem zavartattam magamat, megköszörültem a torkomat, és az asztalra könyököltem. Ura voltam a helyzetnek, és megpróbáltam az is maradni. - Szia. -még elnézést sem kértem azért, mert megzavartam a vacsorában. Beletúrtam a tarisznyámba és kivettem egy pár centi vastagságú barna borítékot. Nem volt nagy, épp, hogy belefért pár összehajtott papír, és néhány fénykép. Megfogtam a bal kezét a tenyerét magam felé fordítottam, és bele raktam a kis csomagocskát. - Ezt neked küldte az egyik ismerősöm. -egy magabiztos mosolyt eresztettem felé, aztán elhúztam a kezemet, és kíváncsi szemekkel fürkésztem az arcán lévő izmokat. Nagyon érdekelt, hogy fogja lereagálni ezt az egészet.
|
|
|
|
|
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lagger Teltek a rizikós másodpercek, amelyek döntően meghatározták Fruzsina hozzáállását a lányhoz, a rellonosnak meg kellett állapítania, hogy Lagger jól szerepelt az első rostán. Konkrétan, nem kezdett bele, hogy melyik házból való és hány macskája van. Fruzsi nagyon nem bírta a túlbuzgó locsifecsiket. De a jelek szerint Lagger nem volt ilyen, és ennek örült. Fél szemmel figyelte, ahogy a másik teát önt magának, és belemarkol a kekszes tálba. A lány megjegyzésére nem reagált. Egy ilyen kijelentésre most nem jutott eszébe semmiféle gúnyos, vagy csak hűvös megjegyzés. Valahogy egyébként sem érezte most égető szükségét, hogy undok legyen a lánnyal. Igazából egyáltalán nem bánta a másik jelenlétét, és nem is akarta Laggert szándékosan elüldözni magától. Arról már nem tehetett, hogy előbb gúnyolódott viháncoló fruskákkal vagy (szó)csatázott bárkivel, minthogy egy teljesen átlagos módon, csipkelődés és beszólogatás nélkül megismerkedjen valakivel. Az eddigiekből ugyanis úgy tűnt neki, hogy az előbb említettekre nem lett volna vevő Lagger. Olyan meg nincs is értelme csipkelődni, aki nem szól vissza. - Aha, bár állítólag vannak olyan elvetemültek, akik végignyalják a sütiket, és visszateszik … amúgy meg a konyhában szinte bármit megcsinálnak a manók… kivéve ha…mindegy – próbálkozott valamiféle kedves választ kipréselni magából, és annyira konyha említésére eszébe jutott az egyik ott tett látogatása valamikor az éjszaka közepén. Valamiért akkor a manók nem teljesítették a kérését. Ezt azonban mégse meséli el Laggernek. Nem szívesen beszélt magáról, még ha csak egy ilyen apróságról is volt szó.
|
|
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
Szabó Fruzsina Le sem tojt senki, bár az se érdekelt volna, ha zsúfolásig tele lenne a nagyterem. De így meg, hogy talán ha volt 2 ember rajtam kívül, még annyira sem zavart Baileys ügyes viselkedése. Nagyjából sikerrel jártam a csoki-leszedési-projektemben, a nagyja le is jött, de messze nem az egész. A pulóvert jelzésértékűen hozzávágtam a cruphoz, ami meglepetten futott el a padon, kikerülve az ügyesen célzott mozdulatomat. Visszahuppantam a bemelegített helyemre, és hogy valami kevésbé folyós ételt válasszak,magam elé húztam egy tányér tejbegrízt. Csodálatosan csinálják, hogy az étel még mindig meleg, így ezt is elkezdtem eszegetni. Nem sokáig tartott ez a dolog, ugyanis egy szöszi csüccsent le mellém. Rásandítottam majd mihelyst lenyeltem a falatot, felé fordultam. Nem rejtettem véka alá a tüzetesebb végigmérését a lánynak, nálam ez is úgymond egy próba. Bájosan mosolygott, mintha éppen a nyertes lottószelvényt nyújtaná át nekem. De van benne valami, megfogta a kezem, tenyérrel felfelé fordította és belenyomott egy levélnél vastagabb borítékot. - Nem ismerlek. Te honnan tudod hogy ki vagyok? És te ki vagy?Villantottam rá egy mosolyt, szemem elé húztam a borítékot, hogy megnézzem, kinek címezték. Egészen összeszorult a gyomrom, elsápadtam, a szemeim kigúvadtak és hirtelen remegni kezdett a kezemben a papír, mikor felismertem a kézírást. Ráhel. Hol a lányra emeltem riadt tekintetemet, hol a borítékra. Valóban az én nevem állt rajta egy olyan kézírással, amit akárhonnan felismernék. Nagyokat nyeltem, miközben teljesen kiszáradt a szám. Jobb lábamat átvetettem a padon, így a lánnyal szembe kerültem, az ijesztő papírt pedig kettőnk közé raktam. Baileys közben megjelent a hátam mögött, egyik kezem és az oldalam közé pedig befúrtam eleinte csak az orrát, később az egész buksiját. - Ez valami tréfa? Mert nem tetszik.Végül mégis feltéptem a borítékot, amiből először vagy 5-6 fénykép csúszott ki. Az ájulás és a hányinger környékezett, mikor megláttam hogy mit ábrázolnak. A lány még mindig ugyanolyan vonzóan festett, mint mikor legutoljára láttam, de ott mellette a fotókon a csöppségtől .. Megijedtem. Ahogy a második képet is megnéztem, már automatikusan elmosolyodtam. Egy szőke kislány mosolygott ott Ráhel nevetésével, de azok a barna szemek egészen az enyémre hasonlítottak. - Ki az apja, nem tudod? És mi van Ráhellel?Emeltem a tekintetem a velem szemben ülő szöszire.
|
|
|
|
|
Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV
újdonsült apuci
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
|
Veronika - zárás- Tudom, de a kisfiúk olykor szeretnek meglepetésszerűen érkezni. - mosolyogtam le a lányra, tartva az eddigi lépést. Jól esett egy kicsit ilyen gyereknek lenni, megvárni, hogy "megsértődjön", aztán a bálban rátalálni. Szeretek játszadozni vele, piszkálni az idegeit, egy-egy meglepetéssel kiengesztelni. Jó látni a mosolyát, az örömét, amikor velem van. Innen tudom, hogy ő is pontosan úgy érez irántam, ahogy én iránta. Miközben ezt magamban végigfuttattam, fél füllel hallottam Ármin beszólását, amin hümmögtem egyet, de a mosoly nem fagyott le arcomról. Nem akartam most visszavágni, van neki annál jobb dolga is, mint hogy engem szekáljon a hülyeségeivel, ahogy látom éppen egy nővel. Pedig ő sosem volt túl könnyelmű. - Neked nem a szüleiddel és a családdal kéne lenned Szent este? - tettem fel azt a kérdést, ami szerintem a legfontosabb jelen pillanatban. Van egy olyan érzésem, hogyha a Széles családban teljesen kiderül ez a kis kapcsolat, engem teljesen kifognak utálni a tagjai. Amit persze mindenképpen elszeretnék kerülni, hiszen nincs is rosszabb egy zamatos kis tiltott szerelemnél, ami a szülők hibája. Úgy vélem mindenki ismeri Rómeó és Júlia szörnyű történetét, s annak végkimenetelét, már pedig én nem akarok szó szerint belehalni a szerelembe. Ha pedig velem töltené a karácsonyt a családja helyett, biztos kiszivárogna, hogy együtt voltunk, vagy éppen én leszek a rossz gonosz tanár, aki hajcsárolja a diákjait, jelen helyzetben a tanársegédjét. Ahogy megkért Veronika, átöleltem, és úgy táncoltam tovább vele a kialakított téren. Nem az erősségem a nyakkendőkötés, az lehet, apám se tudott soha, amit most alkottam, azt pedig az internet segítségével teljesítettem. Pedig esküszöm, próbálkoztam vele, hogy ne látsszon, de ha egyszer van hozzá szeme a kisasszonynak, akkor egy lehetetlen küldetésről beszélünk. - Egy angyal vagy. - mosolyodtam el kellemesen, mikor is meglepett azzal a hirtelen kis puszival. Egy pillanatra meghökkenten néztem le a barnaságra, miközben épp azt kérdezte meg, mit szólok a kapcsolat publikálásához. Pár pillanatig nem tudtam, mit reagáljak, végül szélesen elmosolyodtam, és röviden megcsókoltam. - Remélem ez válasz a kérdésedre. Gyere, mutatok valamit. - abbahagytam a táncot, kisétáltam a parkett szélére, és a kezét fogva indultam el vele ki a teremből.
|
|
|
|
|
Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
-Inkább, minthogy egy ujjal is hozzám nyúlj.-suttogom a padlónak. A lökésem csődöt mondott, és Greg egy tapottat se mozdult előlem. Belebújt az arcomba s bambán belevigyorgott. Éreztem a keze szorítását az arcomon, ahogy elfordítja a fejem. -S még is mit szeretnél tőlem kicsikém? -fordultam felé önszántamból. Míg az egyik kezemmel még támaszkodtam, a másik kezemmel a nyaka köré fontam. DE csak egy pillanatig. Ellöktem magam, és újra a a falnak döltem, tisztességes távolságra a bátyámtól. Láttam, hogy kényes témára tapintottam, és még így ittas állapotban se voltam annyira gonosz, hogy tovább fokozzam. De legalább nem látom, csak ha haza megyek, az pedig nem lesz sűrűn. A Yarista látomásom ahogy jött, úgy ment. -Hogy miért vagyok itt?-emelem fel a hangom.- Mert egy levél erre utasított, hogy jöjjek eléd, és khm..vigyázzak rád.- magyaráztam. Csak hát, kicsit sokat kellett várni, és volt nálam gondűző. Előredőltem, megtámaszkodtam a srác vállába, és felnyomtam magam két lábra, majd húztam magammal őt is. Tettem felé egy botladozó lépést, de sikertelenül beleestem az ölébe, a karjaim a nyaka köré fonódtak. -Na és kivel szilveszterezel és merre?- tereltem el a figyelmét erről a szituációról. Igaz, mindjárt itt az Újév, és én még nem tudom kivel fogok bulizni és hol. Végűl is mindegy, csak legyen mit inni és legyen zene amire táncolni, na meg társaság. Tőlem lehetnek teljesen idegenek. Vagy..- Gyere húzzunk el valamerre, vegyünk ki egy hotelszobát, néhány üveg piát, és bulizzunk- Igen, azt hiszem a Lángnyelv whisky beszélt belőlem, és az igazi énem meg csak reménykedett, hogy Gregnek van más programja.
|
|
|
|
|
Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Apuka Nem haboztam átadni neki a küldeményt. 100%-ig biztos voltam abban, hogy ő David Benett, akinek címezték a levelet. Hamar gyorsan átnyújtottam neki a csomagot és figyeltem. Egy darabig a bájos mosoly még meg volt, de amikor megláttam, hogy elkezd sápadni a srác, kezdtem megsajnálni. A pirosra festett számat félrehúztam, és egy sajnálkozó pillantással néztem rá. Az, hogy az elején végig mért, nem érdekelt, ha neki az jól esik hát tegye, de az utána lévő reakciók már annál inkább kíváncsivá tettek. - Én viszont elég jól ismerlek. Az nem lényeges én ki vagyok, hanem ami a borítékban van. -tekintetünk egy villanásra összeért aztán maga elé emelte a csomagot. Én is azt kezdtem el nézni. Hol David arcán legeltettem szemeimet, hol pedig a barna levélen. Szegény srác, elkezdett sápadni és remegni. Nem tudtam mit mondani neki így hát, hogy a remegése elmúljon újra megfogtam a kezét. Nem sokáig fogtam, mert elkezdett mocorogni. A levegő pattanásig feszült kettőnk között. Vele együtt nyeltem, de nem azért mert nem tudtam mit tartalmaz a boríték, hanem azért, mert féltem mit fog csinálni. Nem akartam, hogy kiboruljon és elkezdjen itt ordibálni nekem. A kérdését először meg sem hallottam, de miután eljutott az agyamig ránéztem, és nemlegesen megráztam a fejem. Nem akartam semmit sem mondani, valószínűleg egy hang se jött volna ki a torkomon. Miután felbontotta a neki szánt "ajándékát", én az asztalon lévő pohárért nyúltam, és lehúztam a benne lévő folyadékot. - Ugye, milyen aranyos? -halványan elmosolyodtam, amikor megláttam a képeket, és egyet én is a kezembe vettem. - Jövő héten lesz 2 éves. -itt már valamennyivel komolyabb arcot vágtam az egészhez, és visszaadtam neki a fényképet. Pár percig még csend volt, amíg nézegette a képeket. Próbáltam is leolvasni valamit az arcáról, és én is elmosolyodtam, amikor neki is felfelé kanyarodtak ajkai. - Te vagy az apja. A levélben részletesen leír mindent. -mondtam neki nyugodt hangon és újra magamhoz vettem a poharat, hogy igyak belőle. - Jól van, eleinte ki volt bukva, de már nagyon jól van. Mind a ketten egészségesek.
|
|
|
|
|
Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Fruzsina Lagger érdeklődve figyelte a lány mondandóját. Kezdett kicsit felengedni most, hogy már nem csak o beszélt. Miközben figyelmesen rágcsált, elgondolkozott rajta, hogy vajon az a keksz, ami éppen a szájában van, áldozatul eshetett-e a Fruzsina által említett merényletnek. - Bármit... - ismételte elgondolkozva, nem is törődve azzal, hogy Fruzsi félbehagyta a mondandóját. - Hm, ez nem hangzik rosszul. Még mindig rengeteg dolog van, amit nem tudok az iskoláról - állapította meg. Szórakozottan nézett beszélgetőpartnerére. - Mondd, te hanyad éves is vagy? Azt már persze elsőre is látta, hogy Fruzsina idősebb nála, de igazából nem volt tippje, hogy hány évvel. Mindent egybevéve, amit a lányról tudott meg, tokéletesen kijelenthette volna, hogy nem tud róla semmit. Ami ugyan nem volt meglepő, hiszen alig beszéltek egymással. Úgy döntött, igyekszik megismerni a lányt, hátha több lesz a találkozásukból, mint egyszeri, felszínes csevely.
|
|
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
Frucok Nem figyeltem a lány reakcióit, eléggé el voltam foglalva azzal, hogy ne akadjak ki teljesen. Nem szokásom, tudom rendezni a vonásaimat, figyelek arra, hogy mikor szabad kinyilvánítani az érzelmeimet és mikor nem. Egészen jól estek a bátorító ujjak a kezemen, de muszáj volt megtudnom, hogy mit írt így majdnem három évvel azután, hogy utoljára láttam. Mikor átvillant a fejemben, hogy ez csak valami rossz vicc, a lány nemleges választ adott. Furcsa, ugyanúgy izgult mint én, pedig nyilván tisztában volt a levél tartalmával. Ahogy az első kép a kezembe került, ő húzott meg egy poharat, amiben nem csak én nem tudtam, hogy mi volt ,de szerintem ő is csak az ízéből jött rá. A barna boríték tetejére raktam a kihullt képeket, amikből a legfelsőt elvette a szöszi. Most nem a kezeim közt lévő fotót néztem, hanem a névtelen iskolatársamét. Közelről ismerheti mindkettejüket, a mosoly az arcán nem olyan, mintha most látná először a kicsit. Meg persze, Ráhel nem bízik senkiben csak úgy. 2 éves. Igen.. Mi van? Két éves? Te szent Isten! Elvettem a kezéből a képet, és ismét úgy elsápadtam, mintha hasfelmetsző jack adná át nekem a gyerekem képét. Úgy 1 másodpercig kerestem valamit a tekintetében, magam sem tudom pontosan, hogy mit. Hogy előugrik valami hülyeséggel, hogy csak megtréfált, de nem. Minden képet alaposan megnéztem, az utolsóhoz érve már egészen felfelé görbült a szám. Kirázott a hideg, ahogy megmondta az igazat. Sejtettem. Nem,. Valójában tudtam, elvégre miért küldene Ráhel ide egy lányt egy borítékkal nekem címezve, amiben egy tündéri szőke kislány nevet az Ráhellel együtt?! Ahogy a szájához emelte a poharat, na az volt a pillanat, hogy kiragadtam a kezéből, és a maradékot, az utolsó cseppig kiittam belőle, végezetül pedig az asztalra vágtam. - Hogy volt képes beletörődni, hogy egyedül neveli? Vagy van vele valaki? Élettársa, párja, férje, akármi? Miért nem írt korábban? Hogy hívják a lány..omat? És téged hogy hívnak?A végére már egészen felemeltem a hangomat. Üvölteni tudtam volna és sírni egyszerre. Valami felülmúlhatatlan érzés volt megtudni, hogy van egy csodaszép kislányom valahol a világban az anyjával, aki talán hiába várt rám. Muszáj volt felkelnem, ki kellett nyújtóztatnom a lábam. A lány előtt járkáltam, kezeimet a tarkóm mögött összekulcsolva. Azért ezt fel kell dolgozni. 21 éves múltam, Ráhel talán 17, 18 volt, mikor történtek dolgok köztünk, és most .. Most egy kislányt nevel. És ez a lány itt mellettem, aki nyilvánvalóan nem a háztársam, hogy jön a képbe? Annyi kérdés öntött el, hogy az szinte képtelenség. Mit vár most tőlem Ráhel, mit szeretne? Miért csak most szól erről az egészről? Miért nem küldött már egy baglyot, mikor tudta, hogy állapotos?
|
|
|
|
|
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lagger Fruzsina hosszan elgondolkodva pillantott Laggerre. Azon tűnődött vajon a lány egyszerűen nem is figyelt rá annyira, mint ahogy hitte, és nem is érdekelte annyira minden szava, vagy pont hogy érezte Fruzsina hangján, hogy jobb ha nem erőlteti a befejezetlenül maradt mondatot. Mindenesetre ezt a dolog a lány javára írta. Ugyanakkor egy picike csalódottságot érzett, mert milyen szívesen vágta volna másik képébe, hogy ahhoz neki semmi köze! De a lány még mindig nem adott neki okot az ilyesfajta reakciókra. - Az nem olyan vészes, hatalmas a birtok meg a kastély is - jegyezte meg közömbösen. Elég kényelmetlenül érezte magát, mert tényleg nem gyakran cseverészett, főleg nem alsóbb évesekkel, hacsak nem volt vele valami célja. A legtöbb ismeretsége mind valami közös érdekből, vagy utálatból fakadt, vagy óra esetleg büntetőmunka alatt köttetett. Nem látta értelmét, hogy ok nélkül beszélgessen valakivel, akiről rövid idő alatt úgysem tud meg sokat, nem kerülnek egymáshoz közel, és attól még hogy egy suliba járnak, egyáltalán nem biztos, hogy még valaha az életben újra szólnak egymáshoz. Most mégis egy ilyen kategóriába tartozó beszélgetést folytatott. Arra, hogy elüsse az időt, ne unatkozzon tökéletes volt. - Negyedikes vagyok. Te pedig gondolom elsős. - válaszolt Lagger kérdésére, majd mindenféle kérdő hangsúlyt mellőzve, közölte a lány hányadikos lehet. - Szeretsz ide járni? - kérdezte szórakozottan. Ha már beszélgetnek, úgy gondolta nem ártana valami semleges és könnyű téma felé terelni a beszélgetést, mint például az időjárás vagy az iskola.
|
|
|
|
|
Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Apuka Nem voltam az a csendes és nyugodt ember, aki képes elviselni ennyi feszültséget maga körül, de most még is türtőztettem magam hisz most nem én voltam a lényeg, hanem David és a többiek. Ezért is értem néha hozzá. Nem akartam, hogy itt szívrohamot vagy éppen idegrohamot kapjon mellettem. Akkor én is kiakadtam volna. Bár az elég meglepő lett volna hisz én mindenről tudtam, de egy totál kiborult ember engem is ki tud hozni a sodromból csak úgy. Az ital, amit meghúztam nem érdekelt az volt a lényeg, hogy ne kaparjon a torkom. Amint elvettem az egyik képet rápillantottam, és láttam, hogy ő is azt a képet nézi. Válaszoltam a kérdésére, és akkor hopp a kép már nála volt. Egyszerűen kikapta a kezemből. Meg sem lepődtem rajta hümmentettem egyet és hagytam had nézegesse. Ekkor nyúltam megint a pohárért, de hát azt is kikapta a kezemből és lehúzta a maradékot. Akkor azért küldtem felé egy mérges pillantást, de az is megjátszott volt. Amíg csend volt belegondoltam magam a helyzetükbe, és újra arra a jutottam, hogy bonyolultak számomra. Davidot azért annyira nem ismerem, de amiket hallottam Ráheltől, azok tudtak egy képet alkotni róla, és hát igen ő is egy bonyolult személynek bizonyult. A gondolkozásból a srác hangja húzott vissza a valóságba. Elhalmozott pár kérdéssel, amikre így hirtelen alig tudtam a válaszokat, de nem akadtam ki. Alaposan végig gondoltam mindent, és csak utána válaszolgattam neki. Persze a válaszolás előtt még a mutató ujjamat ajkaimhoz emeltem jelzésképpen, hogy maradjon csöndben, de nem láttam semmit jelét annak, hogy figyelt volna rám. Csak föl-alá járkált tarkóra tett kezekkel. - Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyen beletörődött. Ismered őt, nem olyan, aki annyiban hagyja, de nem volt más választása. Téged nem akart ezzel terhelni hisz még tanulsz, koncentrálj arra... Nincsen senkije sem, nem képes senkit sem közel engedni magához. Most anyukáméknál laknak a picivel és ők segítenek neki, hogy eltudjon helyezkedni. -mind ezt a hosszú beszámolót normális hangnemben mondtam el neki. Azt akartam, hogy lenyugodjon ahhoz pedig az kellett, hogy legalább én rendes hangerőn beszéljek. Megköszörültem a torkomat, majd folytattam. - Rékának hívják, engem pedig Fruzsinak. -közöltem vele a kimaradt infókat. Inkognitóban akartam maradni, de hát ha már kérdezte, akkor válaszoltam neki, én már csak ilyen vagyok.
|
|
|
|
|
Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Fruzsina Amikor a lány helyesen megtippelte az évfolyamát, csak bólintott egyet. Volt egy olyan érzése, hogy Fruzsina nem lehet valami társaságkedvelő lény. Nem mintha Lagger imádott volna olyasféle beszélgetéseket lenyomni, mint amilyet most kezdeményezett. Furcsa volt az érdeklődő, vidám személynek lenni a beszélgetésben, és most döbbent csak rá, hogy milyen nagy lépés is volt tőle csak úgy leszólítani egy szinte idegen embert. - Szeretsz ide járni? - kérdezte Fruzsina, továbbra sem túlságosan fellelkesülve a beszélgetéstől. Persze ez Lagger önbizalmának nem tett jót, de sejtette, hogy maga sem lett volna érdeklődőbb, mint a lány. Elgondolkozott a válaszán, mielőtt kimondta volna. Szeretett volna továbbra is jó benyomást kelteni. - Hát, az biztos, hogy szórakoztatóbb, mint otthon gubbasztani - mondta, aztán tovább filózott a folytatáson. Az már világossá vált, hogy Fruzsina nem fog ódákat zengeni, gondolta, megteszi majd ő. - Tudod, a nőverem kvibli, és egy külföldi zeneiskolába jár. Nagyon sokáig nekem sem jelentkeztek a mágikus képességeim, három évvel ezelőtt már lelkiekben arra készültem, hogy én is zenei pályára megyek, ha már boszorkány nem lehetek. Imádok zenélni, de most, hogy itt lehetek, nagyon meg vagyok könnyebbülve. Nem igazán tudta, miféle választ várjon erre, azt sem tudta, ha Fruzsina mondta volna ugyan ezt, mit felelt volna neki. Magában megállapította, hogy ez a beszélgetés olyan, mint valami társasjáték, ahol minden lépésedre oda kell figyelni. Vagy mint a sakk. Az egyik bábuddal rossz helyre lépsz, és már borul is a taktikád.
|
|
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
Frucok Nem azt akarta elérni, amit elért az egésszel. Ahogy kimondta, hogy miért nem írt, hát akkor tudtam volna tombolni. Egy gúnyos kacaj tört fel a torkomból, bár inkább mondható kétségbeesettnek. Hátratántorodtam, és végül a Levita padjánál kötöttem ki. Baileys idő közben megpróbált a lány ölébe mászni, ami furcsa volt. A crupok nem a barátságosságukról híresek, az enyém meg aztán főleg nem. Még annak a lánynak is nekiesett volna, akit egy éve ismer, erre tessék, egy vadidegen lány ölébe szeretné magát bekuncsorogni. Mindezt észre se vettem. Könyökömet a térdeimhez támasztottam, tenyereim közé pedig az arcomat fogtam. Egy ideig fel-le dörzsöltem a bőrömet, majd arcom még lejjebb engedve kicsit beletúrtam a hajamba, és ismét felpattantam. - Hogy én tanulok? Magára miért nem gondol ez a leány? Az ég szerelmére, és nincsen senkije? Pedig még akár a modellkedésből is megélhetne, nem is akárhogyan!Kifakadtam megint, és mielőtt a lány mozdulatai csendre intettek volna, magam is lehalkítottam a hangomat. Felvettem a képeket a padról és megint megnézegettem az összeset. Hihetetlen, hogy ezt képes volt előlem eltitkolni több mint két évig. És nincsenek jó érvei, mert csak egy szavába került volna, és mellette vagyok még aznap. No persze ismerte a történetemet, és valószínűleg ő maga sem akarta a még nagyobb bajt a fejére hozni, ami természetes. Kicsit lecsillapodtam ezt az összefüggést megtalálván, hogy magát is a kicsit féltette, mikor nem keresett fel. Ha ezt megtudták volna ők, nos, akkor nem tudom mit kezdtem volna. Ráhel erős, kitartó, belevaló csaj volt világ életében, de egy gyerek nem egy kiskutya. Miket beszélek, vagy gondolok itt? Összefüggéstelen az egész és zavaros. Leültem a lány mellé, de nem fordultam be az ételes asztalhoz. Ha csak egy falatot is meg kéne ennem, biztos itt adnám ki az egész kései vacsorámat. - Szia Fruzsi. És bocs, de te hogyan jössz a képbe?Nem volt az a szituáció, hogy köntörfalazzak, óvatoskodjak, puhatolózzak. Persze nem is az ágyamba akarom csábítani a lányt, pusztán - te jó Isten, - a saját lányom felől érdeklődök.
|
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
MaryAz elmúlt napokban még a megszokottnál is fáradtabb voltam. Kissé olyan ez, mint mikor az embert nagyon leszívja egy stresszes helyzet; például vizsga; és utána csak arra vágyik, hogy egész nap az ágyában heverészhessen, és ne kelljen még csak a kisujját sem mozdítani. Ezzel az egésszel mindössze annyi probléma volt, hogy nekem mindez nem árthatott. Futhattam akármennyit, még csak lihegni sem kezdtem. Ez is olyasmi, amit a vámpírlét áldásának szokás nevezni. Mióta eldöntöttem, hogy csak ezekre fogok figyelni, úgy tűnik, mintha egyre több lenne. Szerettem volna kitörni ebből a megrekedt állapotból, ezért róttam a folyosókat már jó ideje. A gondolataim folyton egy felé kalandoztak, az az egy dolog pedig Kinsey volt. Valamiért nagyon hasonlítottunk –bizonyos értelemben– és ez tett minket tökéletes ellenségekké. Ahogy a mondás is tartja; két dudás egy csárdában… Minden esetre én tényleg mindent megtettem, hogy ne legyen közöttünk olyan feszült a hangulat. Például ott volt az a vacsorameghívás… Oké, arról már inkább ne beszéljünk, hogy néha a legszívesebben jól megharapnám, de mégis! Eddig nem tettem meg, pedig igazán megérdemelné. Ebből is látszik, hogy micsoda fantasztikus önkontrollal rendelkezem. Na meg, a másik dolog, hogy ha ő nem lenne, unatkoznék, tehát eszem ágában sincs félresöpörni az útból. Egy hirtelen és mindenképpen meggondolatlan ötlettől vezérelve löktem be a társalgó ajtaját. Nem is gondoltam rá, hogy odabent esetleg emberek lesznek, és hogy azoknak az embereknek ki kell tudnom zárni az illatát az agyamból. Nem akartam bajt, éppen ez volt az oka, hogy felcsüccsentem egy távolabbi ablakpárkányra és csak bámultam a sötétséget. A gondolataimnak szabad folyást engedve üldögéltem. A fejemben lepergett rengeteg kérdés a létemmel kapcsolatban, de azzal is tisztában voltam, hogy ezekre egyedül kell megtalálnom a választ. Ez nehezebbnek tűnt, mint hittem.
|
|
|
|
|
Mary Glotter
INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
|
Katherine Szép reggelre ébredt aznap, legalább is, neki az volt. Életében először volt lent Bogolyfalván. A cukrászdában még Veronikával is találkozott. Mostanra már visszajött a kastélyba. A kviddicsen járt az esze. Már alig várta, hogy eljöjjön a nap, amikor kipróbálhatja. Most, hogy visszajött a kastélyba, a folyosókat rótta tovább. Még a Bibircsókos Banya folyosóján is járt, és furcsa mód a portré alatt kedve támadt pihenni pár percig. De valahol hallotta, hogy az nem túl szerencsés, ezért inkább nemet mondott az egyre erősödő kísértésnek, és amilyen gyorsan csak tudott, tovább állt a folyosóról. Érdekes mód, ahogy távolodott a kanapétól, a képtől, és az egész folyosótól, úgy hagyott alább a kívánkozásaa pihenésre. A lába szinte magától vitte előre. Gondolatai össze vissza mászkáltak. ~ Jajj, olyan jó lesz, mikor kipróbálhatom a kviddicset. Milyen furi, hogy seprűn kell játszani. És hogy a seprűknek mennyi féle márkája van... Nimbusz, Jólsep, stb... Vajon az unokahúgom mit szólna, ha megtudná, hogy varázsló, azaz boszorkány vagyok? Minden titkom megosztottam vele eddig. Olyan furcsa, hogy ezt semmiképpen sem mondhatom el neki. Pedig annyit mesélhetnék neki... ~ szállt a gondolatfonál. ~ Tényleg! Lehet, hogy ő is varázsló, és jövőre megkapja a levelet, és mindent elmondhatok neki, és akkor együtt leszünk itt, és NAGYON jó lesz! ...Vagyis boszorkány. Miért is veszik ezt külön? Oké, a nemek megkülönböztetése, de a boszorkány kifejezés olyan, mintha gonoszak lennének. És a varázsló könnyebb is. Legalább is nekem jobban a nyelvemre jön... - miközben ezen rágódott, a lábai szép lassan elvitték a társalgóba, és karjai, vagyis kezei, kinyitották az ajtót. Mire magához tért, már a társalgó közepén állt. Körbenézett. Meglátott egy lányt, aki épp nem dumált senkivel, így úgy döntött, oda megy hozzá. - Szia! - köszönt.
|
|
|
|
|
Tolland Clotan
INAKTÍV
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
|
AnnaDélután neki látott a vizsgákra való készülésnek. Nagyon rágörcsölt az elkövetkező időszakra, néha már túlságosan is. Most azonban ésszerűen járt el: végre tanult is. Illetve tanult volna. Ő mindent megpróbált, de az ágyán fekve, valahogy még kevésbé volt ínyére ez az energia-lecsapoló folyamat. A napokban sokat járt ki a kastélyból és sétált. Fáradt volt. Egy váratlan pillanatban, mikor már nem is tudott időről és térről elaludt. Végig aludta az egész délutánt. Este kilenc órához közel kelt fel. Éhes volt. Nem ebédelt, mivel nem kívánt ételt, és mivel az emésztést nem érdemes a tanulással párhuzamosan futtatni -mugli berögződés- illetve nem is vacsorázott, hiszen ő ahelyett aludt. Nem tudta ilyenkor mi a rend. Először lesétált a nagyterembe. Ekkor már kilenc óra volt. A nagytermi tányérok már nem voltak helyükön, így nem volt mitől ételt kérni. Jobb híján elhatározta, hogy lemegy a konyhába. A kastély még mindig ismeretlen volt számára, ahhoz képest hogy fél éve volt lakója. Először a keleti szárnyban kereste azt a bizonyos konyhát, aztán a nyugatiban. Ott rátalált. Kilenc óra... húsz perc... Merjek benyitni? -töprengett a fiú. Mivel aznap elég sok váratlan fordulat történt, nem félt egy esetleges következőtől, és egy határozott mozdulattal benyitott. Az ajtó becsapódott, egy polcnak neki és kisebb zajt keltett. A fiú összerezzent. Majd még jobban, mikor meglátott egy alakot a konyhában. Először azt hitte tanár, vagy valami hasonló. -Ne haragudj! Jó étvágyat! -üdvözölte a fiú a megdöbbent lányt, aki úgy viselkedett, mintha titokban lenne a konyhában. Talán bújócskáznak? Tolland azért tartotta be mindig a szabályokat, mert az életvitelének megfelelőek voltak. Pont ezért nem is volt alkalma különösebben megismerni őket, mert nem hangoztatták neki folyamatosan, félvén hogy egyébként nem tartja be őket. Így azt sem tudhatta, hogy takarodó után nem szabad a konyhában tartózkodni. Ha tudja, valószínűleg nem lett volna ott, de így ott volt. És kiszemelt magának egy muffint. Odalépett hozzá és befalta.
|
|
|
|
|
Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Apuka A kacagás hallatán egyik szemöldököm megrándult, és értetlenül néztem rá. Valamilyen szinten értettem, hogy miért nevet, de azért még is csak furcsa volt. Én ha a helyzetében lennék inkább csendben kussolnék, és érdeklődnék. Közben a crup próbált bemászni az ölembe, amit eleinte nem engedtem, mert ki nem állhatom az állatokat, de végül meggondoltam magam, és egy nagy sóhaj kíséretében az ölembe vettem. A tipikus férfi reakcióját végig néztem csendben, közben simogattam az állatkát. Amikor felállt az hittem, hogy le fog ütni valamit az asztalról, de csak felemelte a hangját és után el is halkult. Az első kérdésére egy igent bólogattam, a másodikra pedig megvontam a vállam és félre néztem. Ezekre a kérdésekre egyáltalán nem tudtam válaszolni, hisz tudjuk milyen a szőke, csak a saját feje után megy és senki sem érti. - Nincs, nem akarja, hogy Réka félévente új pasikkal lássa őt. Nem tenne jót a kicsinek. Nem dolgozik, hisz van pénze dögivel. Tudod, amit a szülei rá hagytak még kiskorában. -a mondat végén lenéztem a kis állatkára és összehúztam magam. Még én sem szerettem az örökségről beszélni, hisz nagy botrány volt a családban. Megint csend lett kettőnk között, és én csak ültem ott és simogattam az állatkáját, miközben ő lesokkolva nézegette a képeket még mindig. Tudni akartam, hogy játszódik le a fejében, de sajnos nem voltam gondolat olvasó, hogy kiderítsem így nyugodtan ültem a hátsó felemen és vártam, hogy mondjon végre valamit. Ücsörgés közben persze a bemutatkozás is meg volt, de a csend még mindig fenn állt. Azon gondolkoztam közben én is, hogy mit kéne mondanom. Elmondjam neki, hogy mit is akar tőle Ráhel? Vagy inkább hallgassak? Hisz Ráhel rám bízta mit mondok el neki és mit nem. Amikor újra megszólalt hümmentettem egyet és elmosolyodtam. Éreztem, hogy mostanában fogja feltenni ezt a kérdést. Egyáltalán nem zavart még örültem is neki, hogy megkérdezte, hogy mi közöm van ehhez az egészhez. - Az unokanővérem. -egy szóval elmondtam mindent, amit rólam tudnia kellett. - Amúgy ne értsd félre ezt az egészet. Nem akar semmi olyat, hogy tartsd el őket meg ilyenek. Csak annyit kér, hogy néha látogasd meg hiszen a kicsi most már érdeklődni fog az apja iránt. -az asztalra könyököltem közben és a fejemet a tenyerembe döntöttem, hogy majd az megtámasztja.
|
|
|
|
|
Alexander N. Thornwald
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
SamanthaAlvás után mindig megéhezem. Nem tudom, legtöbbször úgy érzem magamat akár egy csecsemő. Az életem nagy részét az alvás és az evés tölti ki. De szerencsére én már szobatiszta vagyok, és beszélni is már egész normálisan tudok. Fel alá járkáltam új házam Klubbhelyiségébe, azon agyalva mi értelmeset is kezdhetnék magammal, mert tudtam ha valamivel nem foglalom el magamat hamarosan, itt helyben fogok felrobbanni. Örülök, hogy végre itt lehetek, de arra számítottam minden napra lesz valami jó programom és sosem fogom azt mondani, hogy unatkozom. Elég nagyot tévedtem. Pár percig még járkálgattam és nézelődtem, majd sóhajtottam egyet és kiviharoztam a Rellon falai közül. Mentem amerre vitt a lábam, és mivel a gyomrom korgott, tudtam hogy merre fog vinni. Még nem nagyon ismerem magamat ki a kastélyban, de ha követem az illatokat talán eljutok valami...fincsi helyre. Ne sokáig bolyongtam, megtorpantam egy ajtó előtt, amire "Konyha" felirat volt vésve. Jó helyen járhatok? Hülye kérdés ugyan, de nem akarok rossz helyre benyitni. Bár ha az van kiírva, hogy konyha akkor kétlem, hogy ez az uszoda lenne. Lenyomtam a kilincset, majd mikor beléptem, 2 kis manó ugrott felém, mind a kettőjük egyszerre beszélt, nekem pedig már zengett tőlük a fülem. - Oké, oké, egyszerre csak egy! Mondtam, kissé megemelt hangerővel, majd ránéztem az egyikre, majd megkérdezte mit szeretnék. Alig csak egy pillanatig tűnődtem, majd kiböktem. - Tejeskávé! Mondtam, szinte már gyerekesen izgatottan, majd figyeltem ahogyan a manó elhúzza a csíkot, én pedig egy üres asztal felé baktattam, és leültem. Sőt, ha úgy vesszük minden asztal üres volt, egyedül voltam. Már hozzászoktam,d e nem tagadom jól jönne egy kis társaság. Ki tudja mennyi időt fogok eltölteni ebben a kastélyban, de nagy valószínűséggel több évet, nem akarom ezt az időt egyedül leélni. Felkönyököltem az asztalra, sóhajtottam egye, majd vártam mikor lesz kész a kért innivalóm. Imádom a tejeskávét...
|
|
|
|
|
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV
the girl from Hogwarts
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
|
Alexander Minden nap ugyanúgy kezdődik. Nem tudom, miért jó az ilyen hosszú téli szünet, amivel úgy egyébként semmi bajom, de néha jó lenne tudni, hogy mégis minek? Oké, holnap szilveszter, azután meg új év. Na és? Ha az ember nem lehet otthon, ismerős közegben, nem sok értelme van ezeknek az ünnepeknek. Sőt, annál is kevesebb. Órák óta talpon vagyok már, és most, hogy két óra is elmúlt, úgy döntöttem épp ideje meginnom a napi második adag kávémat. Így jön ki mindig a három, amiért nevezhettek függőnek, nem nagyon érdekel. Ezt szoktam meg, és bár tizenhat évesen nem éppen egészséges ennyi kávét meginni, teszek rá. Jól esik, finom, hol a probléma?
Nem vagyok itt olyan régóta, de mivel nem vagyok teljesen idióta, és vizuális beállítottságom van, könnyen megjegyeztem mi merre található, így célirányosan, a legrövidebb úton siettem le a konyhához. Akivel szembetalálkoztam és esetleg köszönt, bólintottam egy felet, mosoly nélkül, és mentem tovább. Egyeseknek lehet, hogy csak egy rossz katona film jut eszükbe a viselkedésemből, de ez egyáltalán nem így van. Nem vagyok stréber, mert tanulok, és nem vagyok katona, mert csendes vagyok, na meg távolságtartó. Nem is hasonlítok rájuk, bár aki ismer, ezt tudja. Itt sem sok a barátom, sőt mi több, nincs is barátom, csak néhány ismerős, akikkel vagy pozitív a kapcsolatom, vagy sokkal inkább negatív. Ilyennek születtem, ilyen is maradok. A Roxfortos események hibája az egész. Ráadásul nem sokára itt az a komolya vizsgaidőszak, amihez egyáltalán nem füllik a fogam. Az RBF-et kéne letennem, nem holmi negyedik évfolyamba mennem. Esküszöm, rosszul leszek. Mire a végére értem ennek a gondolatnak, a konyha ajtó előtt találtam magam, és nem is gondolkoztam rajta, benyitottam. A manók már nagyon jól ismernek, így amint meglátott az egyikük, máris rohant, hogy elkészítsék a kávémat. Tetszik ez a hely, hamar megjegyzik, mit szeret az ember, és utána pontosan azt készítik el neki, mindig ugyanúgy. Ugyanis -, esetemben - nagyon jól tudják, hogy ha nem úgy kapom, leszidom őkat, az pedig az ő pici lelküknek igazi megtorlás. Már megjelent a bögrével az előbb említett manó, de mikor nem nekem hozta oda, hanem letette egy ismeretlen fiú elé, meglepődtem. Nem is vettem észre, hogy van itt valaki más is rajtam kívül. Nem szóltam hozzá először, nem vagyok az az ismerkedős fajta, így csak álltam. Mikor megkaptam a kávémat, megállítottam a manót, és a fülébe suttogtam. Ezután odafáradtam az asztalhoz, és leültem vele szemben.
- Helló. - tipikus Sam-es mosolyom már az arcomon villogott, megint csak önmagamat adtam. Mikor a manó visszajött, két tál volt a kezében, mindkettőn egy-egy tiramisu. Mit mondjak, ez a kedvenc sütim. Letette elénk, középre egymás mellé, majd mikor mutattam neki, hogy elmehet, így is tett. Én ismét az idegen fiúra néztem.
- Van kedved egy kis játékhoz? - nem tudhatta, mit tervezek, de meg kell hagyni, tőlem mást nem is nagyon lehet várni. Lehet, hogy ezután megutál, de kit érdekel? Végül is, nem mások véleménye a meghatározó, hanem a sajátunk. És emellett, meg kell hagyni, ha belemegy én is jól fogok szórakozni.
|
|
|
|
|
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lagger - Ha szórakozásról van szó, keress bármikor - a lány válaszára Fruzsi ajkai sokat sejtető félmosolyra húzódtak. Ő aztán sokfajta formáját ismerte a kastélyban és a környékén történő szórakozásnak. Habár ezek közül sokat mások talán inkább házirendsértésnek neveztek volna. Mostanában azonban már nem nagyon csinált ilyeneket, csak szerette volna, ha így van, de mióta az Ajándékboltban dolgozott, rengeteget változott. Komolyabb, felelősségteljesebb lett. Hiába, hogy eleinte ez csak kötelesség volt, nem tagadhatta hogy a munka nagyban megváltoztatta őt, és már nem ugyanaz az ember volt, mint egy éve. Aztán Lagger - Fruzsina szerint, csak hogy ne üljenek csöndben - mondott pár személyes dolgot. Önmagához és az eddigiekhez képest egész érdeklődve hallgatta Lagger szavait. Való igaz, idegesítették, akik elkezdték egész életük történetét elmesélni egy véletlenszerű találkozás alkalmával, de Lagger nem ilyennek bizonyult, és más részről viszont szívesen gyűjtött információt másokról, persze anélkül, hogy neki sokat kelljen elárulnia magáról. Ilyenkor valami beteges felsőbbrendűségi érzés futott át rajta, ahogy jobban megismerte a másikat. Most például - bár Lagger egy szóval sem mondat - rájött, hogy a lánynak aranyvérűnek kell lennie, hisz máskülönben a nővére nem lenne kvibli. - Hát... a mágiával szerintem többre mész mint a zenével. De akkor gondolom felvetted a melodimágiát. - fűzte hozzá megjegyzéseit a Laggertől hallottakhoz. Ő imádott varázsolni, és már el sem tudta képzelni az életét, hogy mágia nélkül éljen, vagy olyan foglalkozást válasszon, ahol nem használhatja a pálcáját. Ha már így eszébe jutott elő is húzta a talárja - mert most is abban feszített, mint szinte mindig - zsebéből a pálcáját, végre felült rendesen a kanapén és szórakozottan lebegtetni kezdte az egyik sütit. Csak úgy, mert miért ne? Ő ok nélkül is szívesen varázsolgatott.
|
|
|
|
|
Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Fruzsina A lány elővette a pálcáját a talárja alól, és se szó se beszéd nekiállt sutit lebegtetni. Nem mintha ez zavarta volna Laggert, inkább csak meglepte. Egy pillanatig elgondolkozott rajta, vajon erre kéne-e valamit reagálnia, de arra jutott, hogy ez Fruzsinának ugyan olyan ösztönös cselekvés lehet, mint neki az, hogy a hajával babrál, vagy dudorászik. - A mágia kétség kívül többet segít mint a zene - osztotta a lány nézeteit. - Viszont én még nem döntöttem véglegesen, hogy tényleg ezzel akarok-e foglalkozni. Szerencsére a kettő nem zárja ki egymást. Amikor a lány szinte csak kijelentette, hogy felvette a Melodimágiát, elintézte egy bólintással. Volt egy olyan érzése, hogy túl sokat beszélt. Úgy döntött, inkább Fruzsi felé tereli a beszélgetést. - És neked van valami hobbid? - kérdezte ártatlanul. Kívülről nem tudta volna eldönteni, hogy csinál-e valamit a lány. Remélte, hogy a kérdését nem veszi tolakodásnak. Fruzsina eddig egyszer kezdett el magáról beszélni, azt a mondatát sem fejezte be. Ez inkább feltüzelte mint lelohasztotta Lagger érdeklődését.
|
|
|
|
|
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lagger Fruzsina hamar beleunt a süti lebegtetésébe, ahogy általában minden másba is. Gyorsan be is fejezte a dolgot, visszaeresztve a finomságot a táncára, a pálcáját pedig újra a talárjába rejtette. - Szeretek varázsolni - jegyezte meg, csak mert látta, hogy a másik figyelte, mit csinál. Tényleg így volt, ahogy mondta, bár azt már semmi pénzért sem mesélte volna el, hogy miért is ez a nagy szeretet. Ő muglik között nevelkedett, nem is épp a legjobb körülmények között, a varázsvilág pedig egyfajta megváltás volt számára, egy új élet kezdete. Nem mintha egyébként érdekelte volna, ebből milyen következtetésekre jut Lagger. Ő is csak egy aprót bólint a lány szavaira egyetértése jeléül. A hobbi témára ráncolja a homlokát, elgondolkodik egy pillanatra, mit is nevezhetne hobbinak. - Nem igazán van. Nincs is rá időm, mert félállásban lent dolgozom a faluban az Ajándékboltban. Rengeteg lehet ott kapni, dísztárgyakat, ékszereket majd feltétlenül nézz be! - reklámozta egy kicsit a boltot. A boltról midig szívesen beszélt. Büszke volt magára, amiért dolgozik, pénzt keres, ellátja magát. - Nem lenne kedved csinálni valamit...? Nem bírom ezt a punnyadást! Csak most le vagyok eresztve. Általában nem vagyok ilyen nyugis - sóhajtott fel, majd nyújtózkodott egyet. Jobban szerette ha folynak körülötte az események, csinál valamit, nem pedig egy kanapén terpeszkedik céltalan beszélgetést folytatva. Máskor már kitalált volna valami őrültséget, de most semmi ilyesmi nem volt a tarsolyában. Úgy meg aztán nem is lehet őrültségeket elkövetni, ha az ember gondolkozik rajta.
|
|
|
|
|
Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Fruzsina Lagger figyelmesen hallgatta Fruzsinát. Megjegyezte magában, hogy ha majd eljut Bogolyfalvára, feltétlenül benéz az Ajándékboltba. Hirtelen szerepet cseréltek, a lány mondott többet két szónál, nem o, és ez egy pillanatra levette a terhet a válláról. Megjegyezte magában, hogy talán mégis jobb várni, amíg valaki téged szólít meg, mert elküldheted, ha túl fárasztónak találod. Ez az egy baja volt Fruzsinával; a lány kivívta belőle azt, hogy meg akarjon felelni neki, és ez járt egy bizonyos teherrel. Ez részben azért lehetett, mert o idősebb volt Laggernél, de a személyisége egy gyengébb embert, mint például Lagger, egy cseppnyi félelemre utasított. Ahogy ezen gondolkozott, nem is igazán figyelt Fruzsinára, csak fél füllel, így hát kicsit zavarba jött, amikor rajta volt a válasz sora. - Hm... nem is tudom. Talán majd máskor - vonta meg a vállát. Nem volt kedve semmilyen őrült ötlethez, és nem tudhatta, Fruzsina mit forgat a fejében. - Ami azt illeti, kicsit el is álmosodtam. Örülök, hogy megismerkedtünk. Azzal felállt a kanapéról, lesöpörte a morzsákat a talárjáról, és komótosan elindult a hálószobája felé.
|
|
|
|
|
Csapó Anna
INAKTÍV
RPG hsz: 6
Összes hsz: 54
|
TollandAncsa nagyban habzsolta a krémes finomságot, s eléggé összerezzent, mikor nyílt az ajtó. Csak remélni tudta, hogy egy újabb manó lépett be a helyiségbe, de miután megfordult, minden kételye elszállt. Egy diák állt előtte, első tippre egy eridonos. Ancsa zavartan állt a konyhában, kezében maréknyi süteménnyel. Csak remélni tudta, hogy nem ismeri fel, mivel elég kellemetlen lenne, ha híre megy a prefektuskisasszony falánkságának. Köszönés helyett csak lassan biccentett, majd megkínálta a fiút egy kis sütivel. Illetve mondta, nyugodtan szálljon be, van kaja bőven. - Neved, házad, évfolyamod?- tette el a rettegett kérdéssort Ancsa teli szájjal- Ugye tudod, hogy a takarodó már rég elmúlt? Mit keresel fél tízkor a konyhában? A hasa már teljesen tele volt mindenféle finomsággal, ezért egy kis rövid keresgélés után talált egy régies bögrét. Előszedett egy bontatlan doboz tejet, majd kiöntött magának pár decilitert. - Kérsz?- tette le elé tejes dobozt, gondolván, hogy majd önt magának, ha kér. További egy perc telt el néma csendben, amikor csak a csámcsogás töltötte be a helyiséget- no meg a sepregető, pakoló manók. Egyet-kettőt jól szemügyre is vett a rellonos lány. Nem igazán szíveli őket, van bennük valami félelmetes. Csak megvonta a vállát, és próbált nem rájuk összpontosítani, mert a végén még kialakul egy újfajta fóbiája. - Hm, kóstold meg ezt a linzert! Isteni finom! Milyen sütiket szeretsz? Szoktál cukrászdába járni? Ancsa még bekapott egy muffint, de ezt is alig bírta befogadni a gyomra. Feladja, gondolta magában. Ha még egy falatot is megesz, akkor garantált a plusz két kiló felesleg, úgyhogy vissza kell fognia magát.
|
|
|
|
|
