Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából mondhatná a barna, hogy meglepődött azon, hogy Amélia tudta mi az a hygge, de mégsem. Az a lány annyit olvasott, hogy az lett volna furcsa, ha erről fogalma sem lett volna. Pláne, hogy a svédek is ellopták tőlük ezt a kifejezést és életérzést. Pathetic...
- Hát... - húzta el a száját Marina. - Ez egy lélekállapot. Nem azon múlik, hogy aszerint élek-e, ez nem egy vallás. És ebben a kultúrában nőttem fel, szóval érdekelni se érdekelhet úgy, mint téged például. Mármint... - próbálta kifejezni magát a lány. Amennyire könnyen ment a hygge, annyira nehezen lehetett ezt elmagyarázni. - Szóval az a lényeg, hogy mi nem olvasunk róla. Mint nálatok a paraszti élet. A... az az ünnep, amikor disznókat kaszaboltok. Senki nem magyarázza el, hogy ott mi történik, vagy hogy mit csináltok. Én olvastam róla, de nem teljesen értem a lényegét. Legalábbis azt hiszem ezek hasonlóak - húzta el baloldalt a lány a száját. Honnan is tudhatna ilyet? És őszintén. Abból, amit olvasott, nem is akart róla tudni.
Marina csak a levegőt kapkodta elképedésében. - Hány éves vagy? - vonta össze szemöldökét értetlenkedve a barna, de erre a tíz se lett volna helyes válasz. Ő maga talán ha hat volt, amikor először meghúzta az üveget. Igaz, nem szándékosan adták a kezébe, de ha minden felnőtt azt issza, csak nem lehet olyan rossz nem? Na ugye. - A sörszüzességed. Amikor először próbálod ki milyen a sör - magyarázta meg a - szerinte - teljesen egyértelmű dolgot.
- Pedig meg fogod kóstolni - ingatta a fejét mindentudóan Marina. - Tudod miért? Mert akármennyire el akarod adni, hogy te csak a nagykönyvet követed, az experience része, hogy meg is kóstolod a műved - osztotta meg gondolatát Marina. - De ahhoz, hogy tudd jó lett-e, muszáj, hogy legyen összehasonlítási alapod. Szóval... - vezette be bejelentését, és ki is húzta magát, és tartott egy pillanatnyi szünetet. - ... hajlandó vagyok az utolsó üveg sörömet megosztani veled - bólintott, és úgy nézett ki, mint aki most várja az ovációt.
Komolyan elszomorodott a lány egy pillanatra a hír hallatán. Közben a manók már nagyba intézkedtek körülöttük, mintha Marina egyetlen szavával felbolygatta a hangyabolyt.
- Azt javaslom, ezt a részt hagyjuk rájuk - fogta meg barátnője vállát, és kezdte el kifelé terelni a konyhából. - Addig is, lesz időnk megkóstolni a sört - mosolygott. Ha ő hajlandó elengedni a Julebryg gondolatát, akkor Csibe is képes elfogyasztani vele egy átlagos sört.
- Köszönjük szépet a segítséget, nélkületek nem sikerült volna - fordult még vissza az ajtóból Marina, és egy puszit lőtt a levegőbe az összes manónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt különösebben jó szájról olvasásban, de mikor úgy döntött, hogy fordít Pollinak, nem is mondta neki, hogy amit közvetít, az pontos is lesz majd. Valamit így is sikerült mindenesetre kihámoznia az elhangzó szavakból, legalábbis eridonos barátnője leszűrte a lényeget.
Lili is kissé elfintorodott, bár neki a csókkal úgy általában véve semmi baja nem volt, sőt! Már két emberrel is kipróbálta, de mindkettejüknek rendben volt a szájhigiéniája.
- A kutyafüle az olyan.. olyan hogyishívják. Mint a humbug - felelte aztán Polli értetlenkedését hallva, de rögtön tűnődő kifejezés ült ki arcára. - Várj, az is eléggé kajának hangzik.
És hogy mi volt még az? Aminek már csak a hűlt helyét találták a seteményes tálcán, és ami miatt Lili kénytelen volt megkörnyékezni egy másik ház asztalát, ami történetesen épp a zöldeké volt. Ő nem félt a rellonosoktól, sőt, szerette őket, élvezte, mikor náluk vendégeskedett, így hiába bámult utána Polli megrendült arckifejezéssel, mint aki úgy érzi, most látta barátnőjét utoljára életben.
Nem csak, hogy túlélte a kis kitérőt, de még tálcát is hozott Polli nem kis döbbenetére. És nem üreset!
- Hát úgy.. odamentem, felemeltem... - visszapillantott a sárkányosok asztala felé, mintha valami borzalmas gonoszt szabadított volna el az előbb, és most készülne rátámadni, majd vissza Polleszra. - ...és idehoztam.
Kicsit összezavarodott ezen, nem gondolta, hogy talányt okozhat a tálcaemelgetéssel. Bár igaz, lebegtethette is volna, teljesen muglis volt tőle a két lábán odabattyogni és a kezét használni, sőt, mind a kettőt, hiszen nehogy véletlenül el találja ejteni ugye.
Szája teli, szeme pedig a drámán, és közben Polli összefoglalóját hallgatta. Az események passzoltak az elhangzottakra és Lilkó nem győzött pillázni.
- Szerintem a fijút pofozták meg, amiért büdi szájjal smacizott. De azt hiszem, hogy nem a szagával volt baj, hanem azzal, hogy nem a barátnőjével csinálta.
Hát ki csinál ilyet? Mármint, ki hagyja, hogy egy fiú csókolgassa, miközben annak barátnője van? Vajon a lány is kap majd csattot? Persze nem a hajbavaló fajtából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már réges-régen elhatárolódtam arról a szép kis pipacsmezőről. Már a Bagolykőben állok éppen, a gyengélkedőn és már egyre fellélegzett állapotban állok Dana mellett. Elég távolinak tűnik már a csokoládés eset, mintha pár évvel ezelőtt lett volna, és még mindig a hatását kellene szenvednem, örökös rabsággal itt a kikúráldában. Nos, igen elég bután hangzik ez az egész, ezért is magamhoz eszmélek. Nem válaszolok a lány kérdés zuhatagára, tudom hogy felesleges. Betoppan a tanárnő, majd átnyújt a lánynak egy kelyhet, és Dana megissza az italt hogy tudtán kívül újra a régi kerékvágásba kerüljön minden. Nem nagyon lep meg a hatása, mert már hallottam róla. Látni vélem Dana boldog mosolyát, amit pár másodpercen belül átadja magát egy meglepett grimasznak. Rájövök hogy már későre jár, ezért úgy döntök hogy inkább a szobánkban kellene ezt a balesetet megbeszélni, ezért odafordulok Nasia nénihez és hálát rebegek.
-    Nagyon szépen köszönjük a segítségét, és ha megbocsátja visszamennénk a körletünkbe! – hálálkodom, majd a köszönés után Danához fordulok.
-    Gyere csajszi, fent mindent elmondok. Nyugi, beavatlak… – szólok, majd belekarolok, és kezdem magammal húzni  a kijárat felé.
Kilépünk és megint megborzongtat a hűvös szellő. Bizonyára érkezik már a tavasz, hiszen az előtt szokott mindig nagy lehűlés lenni. Ismételten hallom lábunk alatt a kopogó padlót, hiszen ugyanazt az utat kezdjük megtenni visszafelé. Örülök neki hogy véget ért ez az egész, mert már elég fáradt vagyok, mégis erőt kell gyűjtenem hogy megmagyarázhassam a történteket a még mindig értetlenül pislákoló lánynak. Hosszan felsóhajtok amikor megérkezünk a körletünk bejáratához, és mikor ismételten megcsap a kinyiló ajtó fuvallata szokás szerint megzizzenek. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Azt kell mondanom, hogy ez a jelmez a kelleténél is jobban sikerült, mert nem csak kívülről volt sötét, de belülről is. Semmit sem láttam a sisakon keresztül, csak homályos foltokat, ezért is téveszthettem össze az érkezőt Gerivel. Nem számítottam arra, hogy ilyen időpontban bárki más járkálna a portré közelében, így rám hozta a frászt a sikoly, amiből máris arra következtettem, hogy valami csajszi állhatott velem szemben.  - Mit mondasz? Franc ebbe a sisakba, nem hallom, várjál már - nem egészen volt érthető minden szó, így mivel se nem láttam, se nem hallottam, a sisakom után kaptam, és próbáltam azt lehúzni a fejemről. Ezzel így elszórakoztam pár másodpercig, nem tudva arról, hogy már egy pálcát is rám szegeztek, így ez csak akkor vált számomra világossá, amikor lehúzva fejemről a sisakot, megláttam a csajt. - Hóhóóóó, csak óvatosan azzal a pálcával - védekezően emeltem fel a kezeim a magasba, legalábbis az egyiket, mert a másikban még ott fityegett a sisak. A szemüvegem is csálén állt, hála a sisak utómunkájának, ami a hajamat sem kímélte, mert olyan kócos-borzas voltam, mint egy erdőt átakrobatikázó, meggyűrt mókus. - Én lenni E.T, jönni messzi messzi galaxis - próbáltam a dolgot elhumorizálni egy mosollyal, közben Spock kapitány jelét mutattam felé, hátha vágja ezeket a filmes sztorikat. Ha igen, akkor nyert ügyem van, és együtt nevetünk, ha nem, akkor megszívtam, és kénytelen leszek előkapni a jedi kardomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Hogy mennyire bízott meg abban a nagy fekete maskarában, ami előtte tornyosult? Nos... mondjuk úgy, hogy előbb simogatott volna meg egy hiúzt, minthogy még egy pillanattal többet kelljen azokkal az élettelen feketeségekkel farkas szemeznie. Aztán valahonnan mintha belülről szólaltak volna, vagy legalábbis olyan szűrt volt a hang. Egy grimasszal a fején nézte végig Mae, ahogy a srác leeszkábálta magáról a maszkot, és lássanak csodát így már nem is volt olyan rettentő.
Összeszűkült szemekkel méregette a másikat, aztán kisvártatva csak leengedte a pálcáját.
- Nem tudom milyen messzi galaxisból jössz, de ha van ott csokis keksz, akkor tartozol egyel nekem - jelentette ki, és a földön lévő, félig megcsócsált édességére mutatott. - És lehet, hogy egy telefonnal is - tette hozzá, ahogy a készülék után lépkedett. Természetesen nem volt olyan szerencséje, hogy az is tönkremenjen. Az ég is azt akarta, hogy használja azt a vackot.
- Amúgy meg E.T., egyáltalán nem menő amit leműveltél. Ez a robotisering robotizáció amivel együtt élsz nem azért van, hogy másokkal kiszúrj - pattogott, és mérgesen csak még jobban kihallatszott az akcentusa. - Vagyis... igazából nem tudom, hogy miért van. Miért van? Mi lesz, ha megnyomom a gombot? - lépett közelebb a lány, mert dühe úgy tűnt egyre inkább kezdett elpárologni, ahogy valami másra terelődött a figyelme. Közben szalamandrája figyelme is jól elterelődött, és gyors kúszással már ment is a süti felé. Komolyan, állat és gazdája le se tagadhatná egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Kár, hogy nem szeretem az édeset, akkor jobb lenne – ez az én bajom, nem másé, és sosem lesz senkié. Nem vagyunk egyformák, ezt mindig mondom és bólogatok rá, így aztán, nincs ezzel semmi gond. – De azért, ügyes vagy, tényleg – mert hogy nincs sós, az oké, de attól még finom, csak nem az én ízvilágom. Azért mintha kicsit elszomorodott volna, de na, nem akartam megbántani. Nem ez volt a cél, szóval… mindegy is.
- Én értelek, csak attól mégse értem meg. Mármint, hogy ez mitől érdekes – vonok vállat, ez van pillantással és Hayden felé nézek, hátha ő jobban érti. De talán épp most veszett el, azt tudom, nem mindenki ért hozzá, főleg nem az instagramhoz. Kinek mi vált be.
- Az már kész tömeg. És mind kajafotóra ment? Tudsz valamit – mert hát, mások magukat teszik ki és azzal szereznek ilyeneket. Nekem aligha van, nem is bánom, hogy nem kell megfelelnem a tányérjaimmal senkinek sem. Hay pedig szerintem már totál elvesztette a fonalat, felé pillantok.
- Az internet dolgai. Képben vagy velük vagy fordítsak? – érdeklődöm, mielőtt Ricsi elsüti a borzalmas viccét és én csak a szemem forgatom. Beszélek én mindenki helyett is, legyen ez elég mondhatni, de hát, nem hiszem, hogy ezzel fogja locsogásra bírni. Az ő dolga, ha meg kap egy fülest, akkor majd még jobban. Tudom, hogy ő keveset beszél, valamit hallottam, meg beszéltek róla páran, nem mindig kellemeset, csak ezekbe én nem mentem bele. Engem is kibeszéltek és cikiztek már eleget, főleg első-második évben, hogy tudjam, milyen kellemetlen ez. Megbélyegzi a napokat. Ellenben, a kérdés meglep, ahogy belekezd. Visszafordulok a srác felé és bután pislogok rá. Na erre se számítottam.
- Ööö… attól függ, mennyivel idősebb – mert nem mindegy, hogy két év, öt, vagy húsz, vagy akár még több, de jó, ebbe bele se akarok gondolni, mert elképzelem és már ráz is a hideg. – Szerintem amúgy nincs bevett módszere. Attól függ mondom, mennyire megy bele abba az ember, ha a srác a fiatalabb. De nem tom’, amik érdeklik, érdeklődni, sokat együtt lógni. Én ebben tök béna vagyok, szóvaaal… nem tudok sokat segíteni – hogyan szedni fel. Sehogy. Vagyis ha rólam van szó. – Legyél kitartó meg pótolhatatlan? Valami ilyesmi – nézek immáron Hay felé, legalább bólintson, hogy valamelyik mondatom helyes-e vagy sem. Komolyan, most semmi jó ötletem nincs a virágon és a csokin kívül, de azt se mindenki szereti. De most komolyan, felnőttetek akar felszedni?
- Ki tetszik? Csak nem egy tanár vagy mestertanonc? – akkor leszek kotnyeles.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

-Hm? - egy pillanat erejéig értetlenül néztem farkasszemet az ifjú, ám harcias padawannal, aztán tekintetem a föld felé siklott, majd rögtön ki is szúrtam az említett finomságot, tőle nem messze pedig a telefont. - Zsír - egy vigyorral csak ennyit közöltem, mert ez egyértelmű jele volt annak, hogy hiteles a jelmez és durvábban ráhozom a frászt, mint maga Darth Nagyúr tenné. Az örömöm azonban nem tartott túl sokáig, mert a tény, hogy menő a jelmez, még nem törölte ki a vétkemet. Emiatt sietve, lovagias üzemmódba kapcsolva léptem a készülék után, ha sikerült beelőznöm a lányt, akkor felkaptam a készüléket, és vetettem rá egy pillantást, mielőtt még átadtam. - Telefonnal nem - rámosolyogtam csak úgy Ádámosan. - Húúú, perzselnek a szavaid szépségem - éreztem ám, hogy a kis akciómmal kellően ráhoztam a frászt, de próbáltam elhülyéskedni, hogy egy kicsit meglágyítsam a szívét. - Ez egy olyan dolog, amit a földiek nem érthetnek, ezt csak egy E.T értheti. Mond, ismered azt a filmet, aminek a címe Star Wars? - néhány másodpercig vártam, közben beletúrtam a hajamba, hogy hátrasimítsam azt a pár szálat, amit összevissza gyűrt a sisak. - Nyomd csak meg, és meglátod - mosolyogva tartottam felé a fejfedőt, hogy kedvére nyomkodja azt. - Hörrrhörrr…az apád vagyok Luke höörrrrrhörrrr - adta ki magából a masina a hangot. - Öhm, azt hittem, ezt kitöröltem. Múltkor átprogramoztam a “Na mi a helyzet Leia hercegnőre”, de úgy tűnik, nem működik ….- elhúztam a számat, mert ezzel a Luke-os dumával legfeljebb srácokat lehetett volna felszedni a comic con-on, pedig a cél az volt, hogy legalább a macskanő számát megszerezzem. - Na mindegy, annyira nem jó, mert nem kényelmes, és összekócolja az agyad. Viszont úgy látom, hogy sütivel már más is jön. Ez a gyíkhaver nagyon be van gerjedve a sütidre - jegyeztem meg, utalva a földön csámcsogó kis állatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Igyekszik a tudtomra adni a jelenség lényegét. Őszintén, igazán próbálom megérteni mégis miről beszél és ezt a lehetetlen hasonlatot, amit sikerül összehoznia Marinanak, szerencsére nem is bukok el benne vészesen. -Az néphagyomány, és a disznóvágás mondhatni a szeánsza, de annak nincs köze a lélekállapothoz - ráncolom a szemöldököm. - De azt hiszem értelek. Te inkább arra próbáltál rávilágítani, hogy hiába magyarázol most róla, ha egyszer ezt inkább megélni lehet - apró bólintás után sandítok felé, hogy jól gondolom e.
Nem számítottam a hiperventillálás jeleira attól, hogy még nem ittam sört, azonban a lányból mégis kiváltom, én pedig csak pislogok rá. - A korom itt nem releváns - mosolyodom el, de lesz az egyre kurtább meghallva ezt a sörszüzesség dolgot. - Szerintem ilyen szó, akkor sem létezik, de a sörszüzességem teljesen jól van, köszöni - emelem meg mindkét kezem és rázom mellé fejemet. Ki van zárva, hogy újra alkoholizáljak azok után, hogy a Tökfejet ölelgettem. Káros. Amúgy is, de rám nézve meg főleg.
Mindenáron meg akarja velem kóstoltatni a kreálmányunkat, amire én összepréselt ajkakkal fordulok felé. Kemény pillantásom enged fel, ahogy érvel nekem. Értelmes érvet kapok, amitől meglepetten szalad feljebb szemöldököm. Hiszen vártam a Tudod miért után a “csak mert”-et és igazán kellemes meglepetés, hogy az végül elmaradt. - Legyen. Megkóstolom, de mindössze egy kortyról lehet szó - mutatom is az ujjammal magam mellett. Orrom ráncolódik, ahogy a kondér felé hajolok. Mégis mit műveltem én magamnak? Vigasztaljon a tudat, hogy kaptam érte két ölelést. Kéne, hogy vigasztaljon, igaz?
- Ez remek! - enyhe szarkazmussal hangomban indulok meg, hiszen barátnőm irányba állít. Nekik meg van ez a rángatós, tologatós szokásuk, amiért most aprót moccannak vállaim, majd lépek Marina mellé. - Jó, de valami finomat válassz nekem, Rin - szögezem le.
Vállam felett pillantok hátra megköszönni a segítséget, de Marina hamarabb szól, mint én, nem meglepő módon, tehát csak megerősítse őt bólintok egyet. Részemről a puszi elmarad, fejben pedig már azon gondolkodom, hogy pontosan hány napot várjunk mire kiderül, hogy sikeresen teljesítve lett e maga a kihívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem egy sokoldalú ember, de legalább próbálkozik. Többnyire. Nagyon sokszor irányítják a félelmei, melyek a fejében teljesen valósnak tűnnek, noha a tények nem azt támasztják alá, hogy annyi mindenért kéne aggodalmaskodnia. A párkapcsolat is egy olyan dolog, hogy látja a szüleit együtt, meg a sok összebújó eridonost a klubhelyiségben, de valamiért mégis visszataszító számára. Ez a látvány pedig megerősíti, még ha nem is ért mindent, hogy mit miért mondanak a másikra, mert hát… eléggé kusza kifejezéseket használnak.
Megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy Lili is elfintorodik a csók  gondolatától is. Néha azt hiszi, hogy tökéletesen mindenben egyformán gondolkoznak – persze a rellonosokat leszámítva.
- Humbug? – Kérdez vissza fejét enyhén oldalra borítva. – Ó, hát persze, a humbuger! – Kap a fejéhez, majd gyorsan bólint is párat megerősítésképp, hogy ő bizony tudta ezt és Lilkónak teljes mértékben igaza van, ez kaja. Bizonyosan más nyelvjárásban mondják Talároson, mint Tatán, hiába olyan hasonlóan kezdődik a neve. Vannak érdekes akcentusos emberek.
Meg vannak olyanok, akiknek nem az akcentusa a legérdekesebb. Igaz, a Rellon ház tagjaira kevésbé szokása használni ezt a kifejezést, sokkal inkább a rémisztő, borzasztó és kegyetlen jelzők jönnek a szájára, már ha egyáltalán kimeri mondani és nem marad meg gondolati szinten a dolog. Lili ez teljesen máshogyan látja, bár Pollinak is el kell ismernie, hogy túlélte a lány minden különösebb balhé nélkül. – De… nem szóltak semmit? – Kérdi tovább aggodalmaskodva, hiszen az ő fejében egyszerűen nem áll össze a dolog. Mindenesetre a seteményük finom, remélhetőleg nem mérgezték meg. Túl könnyen ment. Rágás közben szemei egy pillanatra kikerekednek, azonban lassan, színpadiasan csak lenyeli a falatot és tétován Lilire pillant. Nem tűnik betegnek. Elvégre onnan tudnák, hogy Lili épp el fog vinni tőlük valamit és pont ezt. Neem, nem mérgeznek előre dolgokat. Megkönnyebbülten sóhajt fel és harap újabbat a sütiből. – Én tuti nem mertem volna csak úgy… odamenni... meg felemelni és idehozni. – Ismeri be szégyenlősen lefelé pislogva, majd fejét lassan a zöldek asztala felé fordítja, mintha onnan várná, hogy hívják oda.
Persze gyanús lenne, biztosan nem menne. Tuti kicsúfolnák.
Azonban a közelükben trappolva távozó fiatalemberre visszaterelődik a figyelme az eredeti témájukhoz, aminek semmi, de semmi köze nincs a rellonosok asztalának, elvégre nem annál történik. – Gondolod? Hümm… - Az utolsó m-re belátja, hogy ez bizony így lehet, de pont a zöldek irányába ájuldozott Lili után, amikor ez történhetett, ezért hallotta csak a csattot. – A barátnőjével? Meg is érdemelte, hogy nem mosott fogat. – Karjait színpadiasan összekulcsolja, mint egy szigorú tanár néni. Ez felháborító. – Én tuti nem csókolnék meg büdiszájú fiút…. sem. – Jelenti ki határozottan, ajkait kissé kicsücsörítve. Ki akarná a dörzsit érezni a másik fogán? Bleeh.
Közben a fiú megáll, hogy valamit visszakiabáljon, ahelyett, hogy kimenekülne az egyre érdeklődőbb nagyteremből. Valaki a háttérből beszól, hogy kuss legyen már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Nem teljesen tudta hova tenni a srác reakcióját. Mármint ha az ember túl sok sütit eszik akkor biztosan zsíros lesz, meg hát kicsit olajos is a tésztája talán, de egyértelműen előbb ugrott volna a barna szájára a "cukor" szó. Nem működhet mindenki ugyanúgy, lehet, hogy a másik durva diétával küzd.
Mielőtt lehajolhatott volna, már a másik meg is előzte, szóval csak egy flegma arccal elvette tőle az eszközt, és tovább magyarázott neki a.. mindenről. Mert hogy totálisan nem okés, ami a srác fejében zajlik, az biztos. Ha Mae nézett volna így ki, akkor tuti hogy a lehető legjobban próbálta volna rejtegetni a mellkasába épített panelt, nemhogy még fel is hívni a többi ember figyelmét rá.
- Filmet? Ez az egész egy film miatt van? - kérdezte a lány, és az arcára olyan gyorsan ült ki a döbbenet, hogy lassított felvételt kellett volna készíteni róla. - Ilyen veszélyesek azok a mugli izék, hogy valaki örök életére arra a sorsra jut, hogy egy cyborg legyen? - akadt ki azonnal, mert hát egész eddig próbálta rávenni a fiúkat, hogy menjenek el megnézni egy ilyen mozgóképet, amiről a mugliismeret tanár néha beszélt, de ezek után megy a halál. - Hát ezek után nem is akarom megismerni - tiltakozott, és már kezdte sajnálni, hogy annyira ráripakodott a srácra az elején. Hát ezek szerint nem tehet róla, hogy ilyen...
Fél szemmel sandított az ismeretlenre a lány, mert hát ha ez tartja életben, lehet nem a legjobb ötlet, hogy ő összenyomkodjon mindent, de aztán túlságosan hajtotta a kíváncsiság ahhoz, hogy ezt kihagyja. Természetesen az egyik pirosat nyomta meg, mert hát miért is ne, azt tűnt a legveszélyesebbnek. A hangra viszont hátra hőkölt. Lassan, nagyon lassan kezdte összerakni a dolgot a fejében. Átprogramozni? Film?
- Várjunk... te ilyen nagy rajongó vagy, E.T.? És azért van ez a cucc rajtad? - mondta ki lassan a szavakat, mintha maga se teljesen hinné el őket.
- Ha ez jelent bármit is, szerintem is helyesebb vagy nélküle - mosolyodott el féloldalasan a lány, ahogy végre jobban megnézte magának a fiút. Aztán persze rögtön a kis háziállatára pillantott, aki már szinte dagadt a sütitől, de azért se hagyta volna abba a rágcsálást. - Surtr miatt mentünk le első soron is a konyhába. Többel jön már nekem mint egy darab sütivel - húzta el szeretetteljesen a száját a lány, ahogy a kis szalamandra megmentésére gondolt. - Viszont tőled legalább számon tudom kérni - fordult vissza a srác felé Mae, és angyali mosolyt villantott rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lehet manapság már nem botránkoznának meg annyira a dolgain, mint néhány évvel ezelőtt, amikor 15 évesen beesett a francia iskolájába, ahol csodabogárként tekintettek a horroról szenvedélyesen mesélő Sophiera. Neki akkor ez teljesen természetes volt és nem is feltételezte, hogy ezt bárki taszítónak találná. Utólag persze rájött, hogy csak féltékenyek voltak rá, elvégre kijárhatott és egy különleges képességet is sajátított éppen el. Mégis ő húzta a rövidebbet és rúgták ki egy olyanért, aminek valószínűleg alapja sem volt, hiszen nem tűnt valósnak neki az a pánikroham. Látott ő már komoly rohamot az előadás közben, amikor ki kellett vinni embereket.
Minek mentek oda….
Minden nehézség ellenére azonban nem bánja, hogy itt tanulhat – igaz már kezd elege lenni ennyi év alatt. Vagyis csak szűk két év, de olyan soknak tűnik. Örül, hogy még közelebb van a nagymamájához, mint valaha.
- Jó! Bien! – Feleli büszkén Beliánnak, ahogy a kalapácsot mondogatja. Gyorsan tanul, ha így folytatja mehetnek az r-re, meg az auxra. Az emberek a kiejtéstől félnek a legjobban, pedig a nyelvtan nehezebb, nagyon sok a rendhagyó ige és több időben használják őket. Legalábbis ezt mondta az anyukája, hiszen a nő idegennyelvként tanulta, tudja milyen az. Fofinak ez már természetes volt, ebben nőtt fel. – Ez egy szép szó. Szeretem azokat, amiben van ailler. De az ailler az fok’atyma. Nem minden’ol fok’atymát jelent, csak ezt is. – Magyarázza, amennyire sikerül neki. A fokhagyma az egy nehéz szó, a h-t eleve furán ejti még akkor is, ha nincs előtte k-betű, meg hát a gy… Nagyon hasonlóan mondja a ty-hez.
Érdeklődve nézegeti a tollakat, pedig ismeri őket már jól. Sokszor csak firkálgat velük értelmetlenül mindenféle alakzatot, amikor tanul. Jobban tud figyelni, ha valamivel leköti a kezét. – Én lilát választom. Le stylo violet… a lila toll. De azt ’iszem nem ilyeneket akarol tanulni. – Hirtelen azt sem tudja hogyan kezdjen a nyelvtanításhoz. Próbál visszaemlékezni, hogy olaszból mivel kezdték, elvégre az kicsit franciás és még jobban is megy neki, mint az angol. – Ilyen alap mondatokat, mint mi a nevem, ’ány évem van… ömm… igen… ’ány éves vagyok. Ezt úgy mondod franciában, ’ogy ’ány évem van. Quel âge as-tu? j'ai vingt ans. – Mondja a kérdést és a választ felírva a lila tollával. – ‘ány éved van ? ‘úsz évem van. Neked ‘ány éved van Belián ? – Kérdi vigyorogva jelezve, hogy már tudja hogyan kéne kérdeznie, azonban már csak a vicc kedvéért sem tesz úgy. A magyar rokonoktól tudta meg, hogy mennyire szokatlan így kérdezni valakitől a korát. – Igen, áz illatos radír. Meg a sokszínű ceruza, de nem tudtam szép színváltozást rajzolni vele. – Nem biztos benne, hogy tudja a férfi, hogy melyiket mondja. Gyerekkorában volt egy, aminek a feje mindenféle színű volt. Azt hitte, hogy ha döntögeti, akkor mindig mást színt kap.
Kedvesen megköszöni a meghívást az ételre. Ritka, ha egy férfi főzni tud. – A franciában akkor 8 millió igedők vannak, ‘a az angolnak van ‘at. Én nem szeretem azt a logikát, az olasz egyszerűbb. – Bizonyosan azért, mert nagyon sokban hasonlít a franciához, szinte meg sem kellett erőltetnie magát a nyelvvel. Igaz, az angollal sem foglalkozott annyit, amennyit illett volna. De most mit mondjon egy francia, na ? – Van kalapod a szerep’ez ? – Úgy az igazi a keresztapa, ha minden kellék megvan hozzá. Számára Belián egyáltalán nem egy rémisztő keresztapa figura. – Pedig nem csak csigák vannak benne. Mindenki arra gondol. – Csóválja a fejét. Sok francia meg nem enné, ez amolyan turista látványosság, mint a hollandoknak a fű. – Melyik a kedvenc idegen konyhhád ? – Hopp, egy fura h. A nagymami beleverte már a konyha szóba a h-t, mert idegesítette, hogy anélkül mondja, amikor beszélnek. Ezért cserébe erősebben ejti, mint kéne. – Azt kéne, mert az írás kicsit nem könnyű, látod ? – Mutat arra, amit írt korábban. Segítségnek szánta, de lehetséges, hogy elborzaszt inkább. Főleg, ha a ma szóra terelődne a beszélgetés fonala. Az szigorúan tilos kezdőknek, pedig alap kifejezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Egész szünetben zakatoltak fejében a gondolatok. Hogy vajon tényleg kettős ügynököt játszik-e, vagy nem. Aztán amikor már épp meggyőzte volna magát arról, hogy igen is a férfiak szépségét is úgy tudja értékelni, mint a nőkét, megjött a levél Borókától, és megint elveszett. Aztán újra gondolkodott Kendén és Rolandon, hiszen egyikkel se érzett komolyabb kötödést. Mármint a barátságon túl.
Végül oda lyukadt ki, hogy ha már nem tudja magától megtalálni a választ, akkor kénytelen lesz a könyvtárban rájuk találni. Szóval kábé egy óra össze-vissza lődörgés után, amikor már senki nem nézett rá furán amiért az első napokban a könyvtárban tartózkodik, befordult a megfelelő sorba. Ujjai végigfutottak a könyvek gerincein, ahogy igyekezett megtalálni a neki megfelelőt.
- For Satan - dünnyögte, miközben a felvilágosító kötetek között matatott. Aztán végre megtalálta. A nemi vonzalom ABC-je. Siralmas cím, de hát mi máshoz tudna folyamodni az ember lánya? Felcsapta a kötet először a leszbikus fogalmánál, és közben lecsüccsent a padlóra. Az első pár oldalt törökülésben olvasta végig, aztán váltott kinyújtott lábra, aztán mikor átért a biszexuális részre, már felső teste a földön nyúlt végig, lábát pedig a polcnak támasztotta. Karjaival feltartotta maga elé a vaskos kötetet, és úgy próbálta megfejteni, hogy nah akkor ő most pontosan milyen ligában is játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az új prefektus jelvény csak úgy csillogott a szívem felett, én inkább egyébként sheriffcsillagnak hívom. Mennyivel keményebb így, nem? Legalább most már Karolina sem, tud csak úgy megbüntetni, bár őszintén nem tudom, hogy ha egyszer összeosztanak vele az öröm, vagy üröm lesz még nekem. Nyilván neki minden vágya, hogy egy ilyen félistennel járőrözzön, de hát Merlin ne adja neki ezt a fantasztikus lehetőséget. Reggel szépen felöltöztem menőbe, kitűztem az új jelvényem és úgy sétáltam a kisebbrendű nép között. Ha megláttam egy prefektustársam szerényen bólintottam neki, nyilván ő is érzi annyira a súlyát a jelvénynek, mint én. Sajnos Karolina nem akadt az utamba, hogy lesokkoljam ezzel, viszont egy fekete lány igen. Főleg a hátsója tűnt fel, később láttam csak meg a bőre színét, és ha már így esett követni kezdtem. Előbb elgondolkodtam, hogy mivel szólítsam le majd, ha utolérem, mert valljuk be, hogy amije hátul van neki, inkább használtam volna tornaórán szekrényugráskor, mint a szokásos tornaeszközt. Talán csak lazán le kéne szólítanom, ahogy szoktam, bár nem értem, hogy a sok csaj bunkónak tart, pedig hát csak az igazat mondom nekik. Jó, nem mindegyik, Marina bírja, ha normálisan beszélek vele, márpedig mindenkivel normálisan beszélek. A következő saroknál viszont eltűnik Ms. Segg, numero uno. Hát el tudnék vele több numerót is képzelni, de előbb meg kéne a csajt találnom hozzá. Amint befordulok rájövök, hogy hol járok és csak egyetlen helyre mehetett őbarnasága, a könyvtárba. Hát, őszintén, csak ha nagyon muszáj mutatkozok ott, ha tényleg a jegyem múlik rajta. Na jó, ilyen seggért még arra is képes vagyok, hogy bemenjek. Kicsit megforgatom a nyakam, majd lenyomom a kilincset. Azonban nem látom a csajszit sajnos, akkor tovább ment volna? – Csukd már be! – hallatszik a könyvtárostól, én meg intek, hogy jól van már. Csak nem huzatot kaptál, baszki?! Besétálok és meglátom a dánt. Majdnem elröhögöm magam, ahogy felteszi a lábát az asztalra és olvas, érted?! Olvas! Hát ezt nem lehet kihagyni még egy jó segg miatt sem, szóval elnéző vigyorral a képemen odasétálok hozzá és ledobom magam mellé.
- Te meg a mi a lószart csinálsz itt? – köszöntöm kedvesen, és próbálom leolvasni, hogy mit néz. – Mae, hallod, te mit csinálsz a könyvtárban? – kérdezem az egyik legőrültebb, legidiótább, de az egyik legkedvencebb háztársamat, akár mondhatnám a barátomnak is, de azt tiltja a vallásom. Csak az ő dán szemeit nézem és várom a választ. Remélem hamarabb megadja annál, hogy megpukkadjak a röhögéstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Fogalma sem volt róla, hogy már egy órája próbálta átrágni magát a könyvnek azon a két hosszúra nyúlt fejezetén, vagy csupán öt perce, de félig már elunta az életét. Pedig most róla volt szó! Végre megkaphatta a kérdéseire a választ. És közben meg mégsem, mert hát a könyv éppen csak az alapokról számolt be neki. Igen, abban határozottan segített neki, hogy végre a fejében helyre tudja rakni a dolgokat, és már egyértelműen ki tudja jelenteni, hogy nem csak szimplán a lányokat szereti, de a fiúkat is. A megnyugtató ebben az volt, hogy nem a hormonjai tengtek túl valami creepy módon, és gondolták azt, hogy ideje mindenkihez is vonzódni, hanem ez egy tényleg létező dolog volt.
Szóval ő, Marina Darik, biszexuális. Még senki nem tudott róla, de az. Loki esetleg sejthette, de annyira lehetett benne biztos, amennyire a lány is azt volt az utóbbi hónapokban. Szóval most már csak azért lapozgatta a könyvet, hátha valamelyik plusz kérdésére választ talál. Mert hát elég sok gyülekezett fel.
Közelebb helyezte a fejéhez a könyvet, ahogy egy szexuális aktust próbált sematikusan ábrázolni a fejezet, és közben grimaszba fordult az arca is. Gondolná az ember, hogy a 69-es benne van az ilyen oktató bigyókba?
A hang annyira hirtelen érte, hogy jól a fejére is ejtette a súlyos tárgyat. Aztán mint valami idétlen macska próbálta lekaparni az arcáról az undorító ábrát, és közben még fel is ülni, hogy kitakarja a címet.
- Én? Hogy én... öhmm.. olvasok - válaszolta kicsit sem gyanúsan a lány. - Tudod, könyvtár, gyér fény, poros levegő, megsárgult lapok. Pont ezek a dolgok találhatóak a "szórakozás" címszó alatt a szótáramban - bólogatott még mindig kicsit frászban. Vajon a fiú mennyit látott? Tudja, hogy ő tudja? Vagy már eleve tudta, amit ő nem tudott, hogy tud?
- És te? Mit csinálsz? Jól telt a szünet? Meg a nyár, meg az ilyesmi? - kérdezte zavarodottan, és egy tincset a füle mögé is tűrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Aww életem egyik legszebb segge és eltűnik! Nincs igazság! Lehet, nem is volt, rémálom! Lehet, hogy fel kéne ébrednem, mert amúgy miért is mennék én a könyvtárba? A karomba csípek, de azon kívül, hogy fáj egy fél másodpercig semmi nem történik. Még az a szerencse, hogy annyira érdekel a barna lány azonosítása, hogy emiatt szétnézek és dánlányt találok. Ez röhejes, hogy ő itt van, de tényleg, hiszen mindent mástól szokott megkérdezni, miért lenne most másképp. Talán valami egyedi bűbájt fejleszt? Meg a szart, csak viccelek! Ez senkinek sem jutna eszébe, se neki, se nekem. Na mindegy, meglátogatom barna háztársamat. Amikor leteszem a szép hátsómat mellé, ő nagyon pánikba esik. De tényleg, látszik rajta, hogy nem jókor jöttem és ez miért is érdekes? Soha nem történt még olyan, hogy én Marinát valamivel megzavartam volna! Mindig örült nekem, vagy épp a telóját kell újraindítani a sok vírus miatt, ami csak „véletlenül ment rá”. De most láthatóan nem akarja megmutatni, hogy mit olvas.
- Hát azt látom, hogy olvasol, de mit és minek? Nem szokásod, azt sem hittem volna, hogy idetalálsz – én mindig őszinte vagyok, ezt szeretik bennem (utálni) a legjobban. – Jól van ám, nem kell a hülye szöveg, nem megy neked - forgatom a meg a szemeimet, amikor terelni kezd bénán, vagy mondhatjuk úgy Marinásan. Ettől függetlenül bírom én a csajszit, még az is lehet, hogy pont emiatt. Bár igazán lehetne a barátom extrákkal is, nem dobnám ki az ágyamból, azért van nekem ízlésem, kérem szépen!
- Egy jó segget követtem ide, egy cappucino lányka hordozta a hátulján. Bejött ide, de téged láttalak meg helyette. Az ilyesmire meg az a válaszom, hogy - laza természetességgel simítom meg a jelvényem fentről lefelé, hogy jól lássa, hogy kivel beszél mostantól. És nem fogok kivételezni vele, nehogy azt higgye. Csak ha lefizet valamivel, ehehehe. Amíg bámulja a jelvényt, addig kikapom a kezéből a könyvet és elhúzom tőle jó messzire, hogy megnézzem, hogy mit olvas. Hirtelen dermedek meg és a szemeim igencsak elkerekedhetnek, ahogy beleolvasok. A nemi vonzalom ABC-je. Lassan odafordítottam a fejem, mint egy robot Mae felé, és láthatta rajtam a meglepődést. Majd hangosan felröhögtem, kacagtam, de nem tartott sokáig, mert jött könyvtárostól a szokásos. – Létai fogja be a száját, vagy húzzon innen kifelé – így muszáj voltam a szám elé tenni a kezemet és belül sírni tovább.
- Mi a fasz? – kérdeztem suttogva, de könnyesen. Kitöröltem az örömkönnyeket a szemeimből, majd Marinát fürkésztem. – Miért olvasod te eeehhhezt? – nyekeregtem és próbáltam mély levegőkkel lenyugtatni magam. Lehet benne van a „szép fekete segg” bejegyzés is. Hát már nem mertem megszólalni még egyszer, mert kizárnak erről a tanévről a könyvtárból, ha megint elröhögöm magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Na jó, fact, hogy nem a legjobban reagálta le a helyzetet. Ráadásul a homloka is megfájdult a becsapódás következtében, szóval extrán szar volt ez a reakció. De hát valljuk be, egyik ismerősét se gondolta, hogy meglátogatja majd a könyvtárat eme órán. Maximum Kiscsibéről, de hát azt a lányt, meg öt perc alatt meggyőzte volna arról is, hogy a jobb az bal a bal meg jobb, és aztán el is felejti, hogy ő ott van. De Rolanddal kicsit nehezebb volt a dolga, meg hát nála volt a meglepetés ereje is.
Vissza akart vágni, mert hát ha a magyar nyelvtannal voltak gondjai, akkor igen is felkereste a könyvtárat néha napján. De akkor se töltött több időt a kelleténél a helyen, ártott a hírnevének. Szóval gyorsan kiválasztotta a megfelelő darabokat, és már tűzött is onnan. De jelenleg gázabb lett volna kikérni a könyvtárostól a tárgyat, mint itt olvasgatni.
- For Satan! Te meg mikor lettél prefektus, és mégis ki volt az az eszement, aki megválasztott annak? - képedt el a lány egyszeriben, és még azt is elfelejtette, hogy az elmúlt öt percben milyen nagy felfedezéseket tett magával kapcsolatban. Mert hát komolyan. Nagyon lázas beteg lehetett a házvezető, ha nem csak Lokit képes volt prefektussá tenni, de még Rolandot is.
- Nenenene - tiltakozott hevesen, és már nyúlt volna a könyvért, hogy visszavegye, de hát kit akarunk becsapni, Roland fél kézzel elbánt vele meg az ötven kilójával. Rögtön felfújta az arcát a lány, ahogy a rellonosból kitört a nevetés. Mármint komolyan, olyan volt mint egy mókus, akinek tele vannak a pofazacskói, csak ő éppenséggel a haragját fejezte így ki. Nagy lendületet vett, és kicsavarta a srác kezéből a kincsét.
- Semmi közöd hozzám, meg az olvasmányaimhoz - durcáskodott azonnal. - Szabad országban élünk, azt olvasok, amit akarok - emelte meg kicsit a hangját, mire újabb pisszegést kapott innen-onnan. Aztán rájött, ő, hogy nem volt fair, hogy így ráripakodott a barátjára, de akkor már mindegy volt. Meg amúgy is. Ha kineveti, akkor nem is fog neki többet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ezt beszéld meg Volkovval és Eleanora Savannah Vila de La Rosa professzával – a nő nevét olyan élvezettel ejtem ki, mintha magam elé képzelné nyaktól lefelé. Mondjuk ez is történik, de mindegy. – Nem olyan neve, mintha közben szexelni akarnál vele? Eleonorahhh. Savannahh. Villaaaahh. De la Rosaaaah. Megőrülök! – most jöttem rá, hogy ez a név szexuálisan izgató, ráadásul mi az a nő?! Nézz rá és mehetsz zsepiért, baszki! De ennél is nagyobb felfedezés az, hogy a könyvtárban vagyok és itt van a dánjány is. És, ha ez nem lenne elég, ki gondolta volna, hogy valamiért ilyet olvas Marina! Sosem hittem volna, hogy könyvből akar ilyesmit megtudni, de lehet, hogy az a 69-es póz – naná, hogy láttam a képet, ahogy leszedte magáról a könyvet - vonzotta annyira. Nem rossz póz, de melyik az? Oké, vannak kitekertek, aminek tényleg nincs értelme, csak az emberek már nem tudnak mit kezdeni magukkal és rámondják, hogy ez nagyon jó, de amúgy mind élvezetes. A könyv címe viszont nem azt mutatja, hogy ilyesmik lehetnek benne, de… nem bírtam ki, hogy ne röhögjek és jól meggondoljam azt, hogy Marinának milyen szándékai vannak és kivel.
- Hogyhogy? Hisz a barátod vagyok, vagy nem? – emelem fel megsértődve a fejem, mintha tényleg úgy lenne. Mármint tényleg kedvelem na, de nem hiszem, hogy engem bárki a barátjának tart. Nem lehet, mert egyedülálló vagyok, és így egyedül állok a sorban is. Meg a barátok közt is. – Jól van márna, izé Marina, nem kell így fortyogni. De tényleg… hisz megcsókoltál a tavaly, akkor nem tudod, hogy mi vagy? Vagy nem értem – töprengek el hirtelen, érdekel a téma, még jó, hogy. Pláne, ha ezzel segíthetek neki, és ami a legfontosabb, hogy ha a csajokat is szereti, akkor szerezhet majd nekem párat. Például összeismerkedhet Ms. Jóseggel és… na de, maradjunk előbb itt és lássuk, mit mondd Marina. Már, ha mond valami értelmeset egyáltalán, vagy bedurcizott végleg. Keddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Bármennyire is nehezére esett elismernie a lánynak, ahogy Roland kimondta a szavakat, még ő is átgondolta. Bár abban jelenleg nem volt száz százalékig biztos, hogy a libabőrt a nyakán barátja hangja, vagy ténylegesen a név okozta, de hát most már kiderült, hogy bármi lehet. Mindenesetre még mindig tartotta a szerepét, és úgy csinált, mint aki nem érti, hogy mi ütött a fiúba, mosolyogva rázta a fejét, és inkább nem szólalt meg. Még a végén olyat mond, amit nem kéne.
Barát. Igen, mostanában egészen sok akadt neki a Bagolykőben, és határozottan annak mondaná Rolandot, ha valaki megkérdezte volna tőle. Még sem tudott mindenkivel olyan igazan beszélni, mint ahogy Lokival szokta. Az emberek gonoszak, és elítélik. Egyik percben még a barátaid, aztán a következőben meg már a hátadba szúrják a tört. És ha ő nem képes elfogadni saját magát, hát más mégis hogy lenne képes?
- Hát őőő... - gondolkodott el a lány, hogy ezt mégis hogy a fenébe lehetne szépen megfogalmazni? Csak úgy, ha teljesen őszinte lesz, ahogy Roland is szokott vele. Hiszen ez az a tulajdonsága, amit legjobban szeret benne. Meg hogy nem bonyolult.
- Na jó, szóval amikor megtörtént a csók, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Így azt gondoltam, hogy ez semmi, meg már smároltam sráccal, szóval miért ne tenném meg újra. És akkor nem is éreztem úgy semmit, meg ott volt nekem B... szóval egy lány. De aztán történt egy kis incides Lokival, és összezavarodtam. Aztán most eljöttem ide, és azt hiszem biszexuális vagyok - hadarta el a lány olyan gyorsan, amennyire csak tudta, hogy a közepén véletlenül se tudja meggondolni magát. Közben szemeivel folyamatosan a bűnös könyvet fixírozta, nem is mert Roland arcára nézni, nehogy megfutamodjon attól, amit látna rajta.
- Szóval most próbáltam a többi kérdésemre választ találni, de úgy látom nincsenek válaszok - vont vállat, és félszegen nézett fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon kíváncsian várom végül, hogy mit fog mondani. De tényleg a csók nem volt semmi és nem is tűnt úgy, mintha idegenkedne tőle. Persze ki tudja, hogy kit képzelt oda, lehet Kendét, vagy Móriczot, de mondjuk felőlem mindkettőt is, mert az én számba mászott be a nyelvével, szal... Még mindig egy kicsit saját hatásom alatt vagyok, ahogy a HVH-nk nevét hallom újra és újra, majd feltűnik egy barna segg... megrázom a fejem, ahogy Marina végre belekezd, de most nem szokásosnak mondható naívságával, vagy nem is tudom, hogy milyével, hanem magához képest komolyan. Mit is hazudunk, nagyon komolyan, ez nem tréfa. Nem, az a segg sem volt az, még egyszer kétszer látni akarom. Már megint hazudok, ehehehe.
- Tehát te megcsókoltál úgy, hogy abban a hitben éltél, hogy leszbikus vagy. Már itt elveszítettem a fonalat - tárom szét a kezeim, majd hallgatom tovább. - Ja, hogy nem velem volt először, oké - kommentálom tovább, meglepő érdeklődést mutatva. - B? Jó, mindegy, mondd tovább, bocs - szólok bele megint, mert nem bírom ki, hogy hová fogunk a végén kilyukadni. Egyelőre agyalni sem tudok rajta, mert árad belőle a szó, de hát Marináról beszélünk, miért ne áradna. - Incidens - papagájkodok tovább, felhúzva a szemöldököm. Úgy meséli, mintha mindent tudnék róla, holott nem sokat. Jól smárol, azt hiszem. Olyan nagy tesztalanyszámról nem beszélhetünk még esetemben. De ami késik, nem múlik, ahogy az okos muglik mondják. Muglik, mi? Emberek, ti nyomik. - Aha - bár nem értem, hogy ha most ide jött, miből derült ki, hogy biszexuális?
- Miért ne lenne válasz? Talán rossz a kérdés, amit felteszel, nem gondolod? Mit akarsz tudni? Hogy biszex vagy-e? Azt mondtad, hogy a csókomnál nem éreztél semmit. Az "incidens" miben merült ki? - még a macskakörmöket is mutogatom az ujjaimmal, ahogy rá nézek, ő viszont nem rám néz. - Hé, nézz rám. Én nem ítéllek el azért, mert két nemhez vonzódsz esetleg. Ha más meg igen, szard le, kit érdekelnek. Az érdekeljen, hogy neked legyen jó, Mae - mondom komolyan, és ezt kivételesen így is gondolom. Érdekelje saját maga, vagy a pasik és csajok is, nem ez a lényeg. Legalábbis az, hogy mások mit gondolnak, nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Dőltek belőle a szavak, ahogy mindig is szoktak, még majdnem Boróka nevét is elkottyintotta, de szerencsére még épp időben észbe kapott. Hát komolyan, milyen lett volna, ha hónapokig kibírja anélkül, hogy Lokinak szólna róla, aztán jól elmondja Rolandnak a nagy őszinteségi rohamában. A félbeszakítások se zavarták meg a tempóján se a mondandóján, mert most ki kellett jönnie mindennek. Már túl régóta benne volt minden, és mindenki is. Egyszerre túl sok volt neki, és mégis túl kevés a válasz, egyszerűen csak vágyakozott egy megnyugtató szó után.
A kérdések persze csak úgy peregtek rá a mondandója után, de ő úgy érezte, hogy életében talán először futott ki a szavakból. A torkában érzett valami gumót, mintha minimum mandragórát nyelt volna, és csak idegesen játszadozott az ujjaival. Életében először talán szégyellte azt, aki.
Az erélyes felszólításra kapta fel pilláit, és szomorkásan nézett Rolandra. Talán még soha nem voltak egymáshoz ennyire őszintén komolyak, és éppen ezért esett olyan jól neki, amit a zöld mondott neki. Talán még sincs elveszve annyira, ha ilyen barátai vannak.
Nagyot sóhajtott. - Az incidens az volt, hogy elmentem Lokiékhoz házat őrizni, mert nem volt náluk senki és hát... volt egy kis making out. És velünk még sose történt ilyesmi. Sose volt köztünk szexuálisan... semmi. És lehet nálad is csak tagadtam magamnak is, és akkor meg csak a tündérpor miatt éreztem amit amúgy kellene. Szóval szerintem biszexuális vagyok - vontam le a végső következtetést.
- Ami a kérdéseket illeti... Hát tudod én még sose jutottam el lánnyal odáig, hogy esetleg több legyen csupán egy csóknál, és hát... öhmm... - kezdte Marina lassan, de aztán rájött, hogy Rolanddal beszél, nem kell szépítenie a dolgokon. - ... szóval hogy elégítesz ki egy lányt? - dobta be a nagy kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pislogott párat a humburger szóra, nem értette, miért mondja ilyen furán barátnője, azt pedig végképp nem, hogy jön ide, hiszen ilyen kaja nem volt terítéken. Talán azt is megették már előtte? Volt itt egy hamburgeres tálca is korábban? Lehet annyira finom volt, hogy még azt is megették, amin volt. Hallott Lili arról, hogy a muglik mostanság ehető tányérral kísérleteznek, hogy ne legyen globális felmelegedés.
Mindenesetre ezen a gondolatmeneten túl is lendült, mire visszaért a rellonosok asztalától, és fejét azon törhette, mit csodálkozik annyira Polli azon, hogy ő ott járt, és most újra itt van. Egyben. Mindenféle átok sújtotta sérüléstől és elváltozástól mentesen.
- Hát nagyon beszélgettek valamiről. Azt hiszem valamelyik tanárnő külsejét méltatták épp, és ketten azon vitatkoztak, hogy melyikük tudná jobban megmutatni neki. - Hogy micsodát, arról fogalma sem volt, mert olyan sokáig nem maradt ott, pláne, mivel senki sem próbálta megakadályozni, hogy elvigye a seteményes tálcát, amivel Lili egyensúlyozott.
- Polli, tökre nincsenek csapdák, meg ilyen védőbűbájok, és rontások a zöldek asztala körül. Már voltam ott máskor is, te is nyugodtan odamehetsz. Nem szolgálnak fel, eskü - mosolygott rá szegény félősen a sárkányos ház irányába sandító eridonosra. - Nincs is elég nagy tálcájuk hozzád.
Ez utóbbi persze nem volt igaz, de ezt Lili se tudta, szóval lényegében nem hazudott.
A valódi dráma azonban velük szemközt eszkalálódott, és kezdett igazán komolyra fordulni. Volt csatt, meg sírás, és ami kell. Már csak az kellett volna, hogy az iskola egy emberként összefogjon és adományt gyűjtsön az áldozat szemműtétjére. Hogy miért pont arra? Nem tudta volna megmondani Lili. Talán azért, mert nem látta, hogy micsoda tuskóval járt eddig.
- Én is inkább illatos szájakat szeretek csókolni - erősítette meg Polli szavait a szőke. Na nem mintha olyan nagy tapasztalata lett volna, vagy tudta volna, milyen a nem illatos és illatos közti különbség. De úgy képzelte, hogy ezzel a sráccal nagyon undi lehet. Bár azt is levette, hogy Polli számára akkor is az maradt volna, ha előtte egy órán át önti magába a szájvizet.
Közben a srác megperdült és azt ordította, hogy "neked legyen kuss". Ehhez nem kellett szájról olvasnia Lilinek.
- Szerintem vége a műsornak - mondta aztán, és mintha kicsit csalódott lett volna a hangja. De sajnos úgyis ideje volt befejezni az étkezést. - Merre lesz órád? Menjünk egy darabon együtt, van valami, amit még el kell meséljek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindent elmond nekem Mae, amit magában tartott ezt érzem. Érdekes gondolatok cikáznak a fejemben, például az, hogy miért nem megyek 'a segg' után most azonnal, miért inkább vagyok kíváncsi kedvenc dánunk hülyeségére. Nem érzem annak meglepő módon, más esetben úgy gondolnám pedig. De itt a könyvtárban, komoly hangon előadott szégyenlős válaszaival teljesen megvesz a csaj, és próbálok neki hasznos információkkal előrukkolni, annak ellenére, hogy a legjobban a titokzatos B érdekel. Mivel ennyire titkolja a nevét, B, mint biztos vagyok benne, hogy még most is itt van a közelében, akár az egyik diák is lehet. De miért kellene pont ő bárkinek? Mármint így komolyabban, és ezzel nem akarom őt lenézni, de olyan kis éretlennek tűnik még ilyen komoly kapcsolatokhoz. Nem úgy, mint én, ugyebár...
- Most nem értem. Be voltál tündérporozva, amikor megcsókoltad azt a marhát, velem meg volt egy üzleted, és úgy érzed, hogy egyikben sem lett volna semmi. Akkor csak simán leszbi vagy, nem? - nézek rá, majd a jobb kezem az arcára teszem, lassan beletúrok a hajába és figyelem a jelzéseit. KÖzben pedig közeledek hozzá az arcommal. Ezután pedig kifejti azt, amit nem hiszem, hogy ez a könyvtár valaha hallott ilyet, de szerintem egy pasi sem hallott még csajtól. Hát veled nagy baj van, Marina baszki! Úgy érzem, hogy el is pirultama kérdésre, ami meg égő, még jó, hogy a csaj felszívódott.
- Nos, nézd. Pfff - sóhajtok egy nagyobbat, hogy összsedjem a gondolataimat. - Szerintem pont úgy, ahogy magadat szoktad, csak vannak hozzá ilyen segédeszközök. Ugye én csak a pasi oldalt tudom elmondani, de nekem van rá szerszámom, hogy... te ezt tényleg megkérdezted tőlem, te gyagya? - zavartan mosolyogva rázom meg a fejem. Ekkor eszembe jut az ultimate megoldás, ejj, tűzhányó az agyam, 200 IQ, meg amit akarsz. Lazán letépek egy fecnit a szuper könyv aljából, ahol nincs írva semmi, majd előveszem a golyóstollam és ráfirkantom a barátom által elmondott linket. Igen, sosem jártam ott! Sokat.
- A tabletedbe beírod ezt, az internetes böngészőbe. Ott rákeresel a lesbians-ra és látni fogod, amit kérdeztél. Ennél jobb ötletem és mondanivalóm a könyvtárban nem nagyon lesz. Mondanám, hogy megmutatom rajtad, de nem akarlak kihasználni - hazudom, mert egy jó barát hazudik, ha kell. A könyvtárban szót pedig próbálom hangsúlyosan ejteni, biztos, ami biztos. Gyakorlásnak sem lenne rossz vele, ami azt illeti, de amúgy tényleg nem itt kéne megbeszélni.
- Félve kérdezlek. Van még kérdésed? - viszont komolyan állok hozzá, láthatja, hátha van valami más is. Még tudnék adni neki pár ötletet a pornóoldalon kívül, de azt sem tudom, hogy szűz-e, szóval... így azért _itt a könyvtárban_ szűkösek a lehetőségeim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Tudta, hogy nehéz lesz, mert hát nem volt egy egyszerű eset, de nem hitte, hogy ennyire sokáig fogják tárgyalni az elmúlt fél év eseményeit. Mert hát túl rég volt, legalábbis Rolanddal való csók biztosan. Az igazat megvallva már nem is nagyon emlékezett rá, hogy az milyen volt, csak hogy nem volt rossz élmény.
- Hey, ne nevezd marhának. Ő a legjobb barátom - vette rögtön védelmébe a barna. Nem szerette ha rosszat mondanak mások a barátairól. Az az ő kiváltsága volt. - De nem, pont fordítva. Tündérporral nem voltak gátlások úgy, mint amikor téged csókoltalak, és azért lehet, hogy... - hallgatott el, ahogy megérezte az arcán Roland tenyerét. - Most mi történik? - kérdezte megzavarodva, de azért egyenesen a fiú szemeibe nézett. Tetszett neki, ahogy a másik beletúrt a hajába, volt benne valami, ami miatt a gerincén végigfutott a jóleső bizsergés. Pillái önkéntelenül estek a fiú ajkaira, ahogy azok egyre közelebb jöttek hozzá, és bármilyen meglepő is volt, nem akart elhúzódni. - Most meg fogsz csókolni? - suttogta a köztük lévő kevés levegőbe.
Komolyan hallgatta barátját, hátha megtud valami értékes infót, és épp amikor jött volna a lényeg, akkor akadt ki a kérdés miatt. - Igen, mert azt mondtad rossz helyen keresem a választ. Te erről csak többet tudsz! Mert figyelj, nagyjából tudom mit csináltok ott lent, de hogy azt amikor történt élveztem és nem kielemeztem az agyamban, szóval mégsem teljesen tudom - magyarázta halkan, mert hát azért volt egy-két ember rajtuk kívül még a helyen. Nem is értette Marina, hogy mégis hogy képesek mások máris tanulni.
Nézte, hogy a másik pontosan mit csinált, és milyen instrukciókat adott neki. - Nincsen tabletem. Ez a telefonomon is működik? - kérdezte a lány, és előhúzta a felcsapós telefonját. - Az a baj, hogy ha megmutatod rajtam, azt megint nem fogom látni, és nem fogom tudni, hogy mit csináljak, ha oda jutok. Ezért nézegettem ezeket a képeket - csapta fel a könyvet a barna az egyik nagyon erotikus oldalon. Hihetetlen, hogy ilyeneket tényleg sematikus ábrán mutatnak be embereknek.
- Ha mind a két oldalon játszol, akkor ha egyszerre van barátod és barátnőd... az megcsalásnak számít? Mármint mind a kettővel más igényeket elégítesz ki - tette fel a következő elmés kérdést a lány. Ha már őszinte, akkor legyen teljesen az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem gondoltam, hogy pont őt zavarja majd, hogy kit hogyan hívok, de úgy látszik ez a srác mégis közelebb áll hozzá, mint gondoltam. Szóval felemelem a kezem, hogy bocsánatot kérjek, ennyi úgy gondolom pont elég. Bármikor marhának fogom nevezni ezután is, ha úgy viselkedik, szóval engem aztán nem érdekelnek az ilyen kicsinyes kérvények. Akcióba lépek, hogy tényleg leszbika-e csak, mert nem hiszek a szavaknak, engem a tettek érdekelnek igazán. Láthatóan reagált rá a lány, sőt, mintha vágy is csillant volna a szemeibe, amennyire meg tudtam állapítani, szóval tényleg nem semleges a fiúk irányába sem. Talán. Ezt úgysem tudom teljesen megállapítani egy ilyen stresszteszttel, ahhoz több kéne, ami nem a könyvtárba való. Még a végén elvennék a friss prefektusi jelvényem, amit azért bánnák egy kis fogdosás miatt. Így aztán lassan kihúzom a kezem a hából, vissza az arcára és a mutatóujjamat az ajkaira teszem. - Ma nem - mosolyodom el, majd még hozzáteszem. - Tényleg nem vagy semleges a pasikra, talán van abban valami, amit mondasz - hümmentek egyet utána, ahogy végleg elhúzódom tőle. Biszex lenne? Nincs abba semmi, sőt, az még izgalmas is lehet.
- A nagyjából nem olyan rossz ám, mert mindenki más, de ami neked jó, az jó lesz neki is. Csak esetleg némi mát is kell csinálni. Meg amit a fiúk szoktak veled, az is tetszene titkos B-nek - kacsintok a lányra, majd hirtelen ötlettől vezérelve a legjobb helyre küldöm, ahol tanulhat erről. Némi rongálást végzek ugyan a könyvtári könyvben, de úgyse fogja soha többé elolvasni más, és a szöveg is megmaradt. - Működik persze - húzom el a számat, mert így nem kellett volna kitépni a lapot. Nem baj, már így esett az eset. - Azért azt nem mondanám elsőre, hogy nem tudnád mit kell tenni, mert én mást is csinálnék, mint amiket te szoktál magaddal. De maradjunk ennél - elveszem a telefont és bepötyögöm az oldalt. - De várj, ne itt nézd meg, hanem nyugiban, mert kivágnak a suliból... - figyelmeztetem, mielőtt ráugrana a dologra. Azért megkeresem neki a leszbi szekciót és úgy hagyom, becsukom a telóját. - Ezután szépen elmész valahová, ahol nyugton lehetsz és megnézel többet is. Ennyit tudok tenni érted, ha nem akarod, hogy rajtad mutassam be a fogásokat - mosolyodom el újra, hátha még van esélyem nála. Nem lenne baj, mert hiába nem egy melles lány, azért nem hagynám ki. A képek elég ergyák a könyvben, de az újszülöttnek minden újdonság, ahogy szokták mondani.
- Hát attól, hogy mindenhol jelen vagy még szerintem annak számít. Nem tudom, ezzel nem szoktam foglalkozni, de gondolom az egyik féltékeny lenne a másikra, szóval ugyanaz, mintha hetero lennél. Kivéve, ha egyiknek sincs baja a másikkal, erről fogalmam sincs. De mivel emberek vagyunk, gyanús, hogy nem tetszene, ha szerelmesek beléd - vonok vállat, ez nem az én pályám. Amúgy sem kell barátnő, mert azzal sok a gond. Persze, ha 'a segg' lenne az... hmm, ezen még elgondolkodom. Akkor sem lenne baj, ha nem lenne nagy kötődés, nem? Nem szeretem az ilyen megkötéseket, nem érzem magam szabadnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Valószínűleg, ha az ember talál egy furcsa kiírást a hirdetőtáblán, elcsodálkozik rajta, továbbmegy és két perc múlva már azt se tudja, mit olvasott vagy látott. Csenge azonban mostanában a majdnem minden mindegy korszakát éli - legtöbbünk talán nem is hallott ilyenről, de Csenge ezt is megoldotta magának -, így tépett egyet a hirdetésből. Akkor még nem is gondolta, hogy ennek van jelentősége, de most, hogy három roppantul élethűnek ható plüssbáránnyal egyensúlyozik a Bibircsókos banya folyosóján, be kell látnia, hogy némi horderővel mégiscsak rendelkezett a tett.
A barikat előbb gondosan elhelyezi, előbb egymáson, majd egymás mellett, végül egymás mögött, miközben elgondolkodva, néha állát megvakarva gondolkodik a legtökéletesebb sorrenden. Végül vállat vonva mégis a véletlenszerű kupac mellett dönt, hogy aztán a talárja zsebéből elővett üvegcse tartalmával a lehető legteljesebben végiglocsolja mindegyiket, "ha már húsvét" jeligére. Aztán pálcáját a halomba rendezett báránykákra irányítva elmond néhány Baziteot. Egészen konkrétan addig folytatja a műveletet, közben finoman elhátrálva a növekvő barigombóc elől, míg akkorák nem lesznek, hogy a folyosó másik felét még csak véletlenül se lehessen megpillantani. Végül elégedetten megszemléli művét: a gyapjastorlaszt. Felettébb puhának tűnik, kedve is lenne egyszerűen nekifutni és hagyni magát visszapattanni róla, de ő tudja azt, amit a többi gyanútlan arra tévedő nem fog: a bájital, amit rájuk öntött - és amit egy gyanútlan, bájitaltanból kiváló háztársától szerzett, némileg rájátszva az illető büszkeségére és lapos pénztárcájára - meglehetősen ragaszkodóvá tette őket, akár egy jó ragasztó. Ha valaki megfogja a báránykákat, szakértő segítség nélkül aligha fogja tudni elengedni.
Még egyszer megszemléli művét, majd mint ki jól végezte dolgát, pát int a bariknak és elsétál a tetthelyről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Marina már biztos volt benne, hogy valami nem okés vele. Nem elég, hogy ma a könyvtárba jött megtalálni a nemi vonzódásának tárgyát, de a teste konkrét reakciókat mutatott Roland irányába. Rolandéba, akinek eddig folyton csak az agyát húzta a kisebb érintésekkel, meg azzal a gyenge csókkal. Most meg képes lenne minden szabályát és irányelvét sutba dobni, ha a srácnak nem csak az ujja érintené az ajkát.
A totálisan feje tetejére állított világ ott folytatódott, hogy praktikákat kért a sráctól, hogy ő majd azt kamatoztatni tudja. Nem tetszett neki, hogy megjegyezte a B betűt, mert nem ismert olyan sokat belőle. B mint... Boglárka? Bazsarózsa. Borbála! Na jó, azért szerencsére akadt b betűs női név. - Amit a fiúk csinálnak, nekem ahhoz nincs eszközöm - nézett sokat mondóan a srácra, és még a lába közé is mutatott, hogy értse miről beszél. Persze, értette ő azt, hogy azon kívül még mást is szoktak tenni, csak hogy mégis az volt a lényeges része a dolognak, nem? Azt az élvezetet nem lehet csak úgy kipótolni valamivel.
Közelebb húzódott, hogy megnézze a srác mit pötyögött be, és már lendült volna a keze, amikor rászólt. - Miért, ez titkos? - suttogta a lány, és sejtelmesen körbe is nézett. Igazából azért sem akart bármit is próbálkozni Rolanddal, mert hát az ő első alkalma nem volt épp kellemes élmény. És hát, azóta se próbálkozott újra mással, szóval fogalma sem volt róla, mennyire lenne ügyes. A srác meg akkora szoknyapecér, hogy nem csodálkozna, ha minden tökéletesen menne neki már most. Kicsit szégyellte a lemaradását. - Egyenlőre akkor megnézem ezeket a dolgokat - vette vissza a telefonját, és inkább elrakta, nehogy véletlenül is rákattintson valamire, amire nem kéne.
- Az emberi érzelmek bonyolultak... - akadt ki a lány elhúzva a száját. - így igazából akkor nincs is előnye annak, ha mindenki is bejön, mert ugyanúgy egy valakit kéne választanom. És akkor hova tegyem a voksom? A lányok, vagy a fiúk mellé? - tette fel a következő kérdést. - Nem azért nyitogattam ki az ajtókat, hogy most jól visszazárjam őket - hitetlenkedett. Túl sokat akart? Meglehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a furcsa, hogy tényleg majdnem megcsókoltam a kiscsajt, és nem tudom, hogy mi állított meg. Már-már jófej lennék - nyilván az vagyok, nem kérdés -, hogy mégsem vittem bele ilyesmibe? Végül is a teszt pontosan azt adta eredményül, amire hivatott volt, csak éppen nem gondoltam, hogy ez lesz az eredmény az elmondott szöveg után. Úgy látszik az érintések fontosabbak nála, tehát simán fel lehet izgatni, aztán meg már nem lesz baja a csókkal sem.
- Nem is úgy gondoltam, te... de nem csak azt csinálják, nem igaz? Érointések, csókok, ahol kell, sokat számítanak, de ezt sem biztos, hogy itt fogom elmondani. Pont jók lesznek azok a videók erre, talán még jobbak, mert így elképzelned sem kell majd, amit mondok, csak simán láthatod - vonok vállat, nem mintha nem lenne jó a beszélőkém, csak nem szeretem járatni a számat feleslegesen, főleg nem iylen témákban. Inkább teszek, mint beszélek. - Nem, csak illetlen, vagy mondjuk túl személyes dolgok, hogy csak úgy menjenek. És tizennyolc pluszosak, azaz felnőtt tartalmak, amiket nem engedélyeznek. De mindegy, csak nézz meg egy párat és vágni fogod a témát - mondom szenvedéllyel, lehet, hogy ma én is ráfanyalaodok majd este egy kis nézelődésre. Az egészséges életmód része a gyeremekek kiengedése a szabadba, ugyebár. - Ügyes - bólogatok a konklúziójára, majd még elmondom azt is, hogy attól, hogy a csajok is a kalapban vannak, még nem lesz jobb a helyzet.
- Arra aki tetszik, baszki. Legalább nem kell csak az egyik nemet nézned. Vagy csak fedezd fel a nemeket, magadat és majd ha eljön az idő, biztos lesz olyan is, akivel együtt akarsz lenni. Az meg lehet fiú vagy lány. Sajnos a párok a hűséghez ragaszkodni szoktak, ezért nincs barátnőm. A kapcsolatok biztos jók, de nekem addig nem kellenek, amíg... valameddig - vonok végül vállat, erre igazán magam sem tudok válaszolni. Amíg szerelmes nem leszek? Én? Hát nem hiszem, hogy változni tudnék annyit, és a legtöbb csaj nem annyira értékeli a nyers őszinteségem. Meg amíg akad valaki az ágyamba, minek plusz hülyeségeket válallalni? Mi van ha megtetszik más közben? Hát nehogymá elzárjak valami friss vizet adó csapot.
- Meg miért lenne előnye bárminek is? Általában hátrányos, ha ratyi vagy, mert kevesebb a buzi meg a leszbi. Na ezért én maradok a lányoknál. Amúgy nem, nem ezért, szarul jött ki - emelem a kezeimet, még a végén azt hiszi, hogy szappanlehajlós kis csicska vagyok, pedig nagyon nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#Roland

A zsebében ott lapultak a kis üvegcsék, amelyeket még Lokitól kapott. Különböző színük volt, de ő képtelen volt megjegyezni, hogy pontosan melyiket hova szánta a fiú, csak azt az egyet jegyezte meg, amelyet Csibének ajánlott teljes szívvel. És hát azért is könnyebb volt, mert azt a fiolát pont nem neki kellett cipelnie, hanem Rolandra bízta a cipelését, meg utána az italba juttatását is.
Azonban amíg nem volt ott az áldozat, kedvükre mókázhattak a reggeli órákban. A legtöbb diák amúgy se nagyon fogta fel, hogy mi is történik körülötte, a maradék figyelmét meg könnyen el tudták vonni. Igazi csapat voltak, főleg ha ilyen dolgokat kellett véghez vinniük. Aztán csak megjelent a szőke levitás. Huncut mosolyra húzódott Marina szája, és intett cinkostársának a fejével. Aztán varázslatos mosolyra húzta ajkait, és nagy lendülettel huppant be Amélia mellé a padra.
- Verőfényes napsütéses reggelt a kedvenc levitásomnak - mondta nagy hanggal a rellonos, és elvett egy pogácsát az asztalról. - Emlékszel a múltkori főzőcskézésünkre a konyhában? Tudod, még tavaly - vezette fel a témát a maga stílusában. - Arra gondoltam, megismételhetnénk. Adtam belőle egy két embernek, és nagyon bejött mindenkinek. Mi lehetnénk az idei év legsikeresebb sörkereskedői. Még pénzt is kérhetnénk - magyarázott, és átkarolta a lány, hogy egy kicsit oldalra fordítsa, és a kezét kinyújtva mutatott a plafon felé.
- Képzeld csak el, Amélia és Marina sörfőzdéje - magyarázott, és reménykedett benne, hogy közben társának sikerül kiválasztania a megfelelő poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Érintések, csókok. Pontosan tudta, hogy Roland miről beszélt, hiszen több órát töltöttek már Borókával csak azzal, hogy az ágyban feküdtek, és egy szó nélkül hagyták, hogy testeik egymáséra hangolódjanak. Néha még a pólóktól is megszabadultak, csak abban nem volt biztos, hogy mi következik az után. Rettegéssel töltötte el a gondolat, hogy talán nem lesz elég a rellonos lánynak, és az igényeinek.
Bólintott egyet beleegyezően. Roland sose csapta még be, szóval most is bízott benne, hogy minden tanácsa használható lesz, ahogy azok a bigyók is a telefonjában. Igazából már nagyon érdekelte, hogy azok pontosan mik is, csak hát még mindig volt kérdése. De hogy ne lenne, hát neki folyton jár a szája.
- Nyugi Roland, te lennél az utolsó ember, akire azt mondanám, hogy meleg - nevetett a lány, és a srác vállára tette kezeit. - De tényleg köszönöm. Segített ez most - mosolygott rá. Nem csak a tanácsok, hanem minden. De legfőképpen az elfogadás. Már csak Kendének kellett elmondania, és ha a legjobb barátai tudnak róla, akkor onnan már mindegy volt neki, hogy ki mit mond rá majd. Talán gyermeteg volt az a bizalom, amelyet a srácokba fektetett, de ez volt az egyetlen esélye, hogy ne gubózzon be újra, mint ahogy régen is tette a furcsa gondolatai miatt.
- Na menj, keresd meg azt a feneket, ami miatt képes voltál betenni a lábad a könyvtárba. Én meg megyek, és edukálom magamat - kacsintott barátjára, és feltápászkodott a földről. - Oh, és ami az ajánlatod illeti, ki tudja, hogy még szükségem lesz-e a mesterkurzusodra - vont vállat, miközben elkezdett hátrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem