Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
TurnmanAvery úgy volt vele, hogy mivel a kastély legnagyobb részét már bejárta, talán nem ártana benézni az erőnlét termébe sem. Na persze nem azért, hogy eddzen, azt ő nem ilyen helyen teszi, de a tájékozódást minden lehetséges módon meg kell ejteni. Na meg talán lehet stírölni pár alul öltözött lányt. Ezzel a gondolattal indult hát el a Rellonból, a szokásos fekete öltözékében, ami bakancsból, szövetnadrágból és bőrdzsekiből állt. Nem siette el, több helyre is benézett közben, mert hát nem kergette őt a tatár, és most még egy prefektus sem, szóval teljesen ráért. Nem figyelte, hogy bement-e előtte valaki a terembe, vagy sem, csak belesett, és akkor hívta fel magára a figyelmét egy futó lány. Avery egy darabig csak az ajtón bedugott fejjel leste, mert gondolkodott, hogy vajon beszóljon-e, de aztán úgy döntött, hogy ezt nem hagyhatja ki. Ugyan ő mugli származású volt, így tudta, mi is az a futópad, de a saját világában sem bírta az ilyesmit. - Mi van, elfogyott odakint az erdő? - fintorgott egyet, belépve a terembe. - Ugye tudod, hogy ez még annál is rosszabb, mintha céltalanul futkosol körbe a kastély körül? - intézte a lányhoz a szavait, meglehetősen sértő hangnemben. Az volt a helyzet, hogy Avery-t senki sem nevelte jó modorra, mert nem volt rá idejük, hiszen mikor a szülei épp rá is értek, inkább a lánytestvéreire figyeltek, mert úgy hitték, velük több baj lehet, jobban kell őket félteni. Persze, ha tudták volna, hogy idővel mire adja majd a kicsi fiuk a fejét... Bár igaz, ez sem történt volna, ha az apja nem szenved balesetet, hiszen ez az, amiért már nincs pénzük a taníttatására, sőt, a kicsiknek sem biztos, hogy megfelelő ételt tudnak venni. A bátyus viszont mostanában küld haza pénzt, még ha nem is tudják, hogy honnan szerezte.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Lyall Nagyon jól elvagyok a kis világomban, egészen addig, amíg váratlan hang ki nem zökkent a nyugalmamból. De még ha csak kizökkentene, nem is lenne semmi baj, de valójában is ijedek, mert először nem látom, hogy kitől és honnan jön a hang. Ez a pillanatnyi üresjárat elég volt ahhoz, hogy rosszul lépjek, aminek következtében majdnem sikerül hasra esnem. De nagy hadonászások közepette sikerül megtartanom az egyensúlyomat és nem túl kecsesen leugrani a futópadról. Mert ki is gondolna arra, hogy esetleg inkább leállítsam a gépet? Miután sikeresen előadtam eme mutatványomat, már teljesen elvörösödök. - Ne nevess! - szólok rá a srácra, még mielőtt megnyikkanhatna, ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fog körberöhögni a bénázás miatt. A kis közjáték után végre értelmezem, hogy mit is mondott nekem és lázasan kutatok elmémben valami frappáns válasz után. De lássuk be, az ilyesmi sosem volt az erősségem, ismerősökkel szemben, egy-két baráti szurkálódástól még csak-csak megvédem magam, de az efféle helyzetekben valahogy nem tudok mit mondani. Ilyenkor leszáll a köd az agyamba, csak a sértettség keserű érzése munkálkodik bennem. A gyakorlás viszont sosem árt, előbb utóbb muszáj lesz valami fejlődést mutatnom, és nyugodtan kezelni a helyzetet. - Tudtommal nem, de szerintem elmehetnél ellenőrizni. - a reakcióidőmről inkább ne beszéljünk, a határozottnak szánt fellépésemet és komolyan csengő hangomat pedig aláássa a rákvörös fejem, és hogy ösztönösen, védekezően karba fonom a kezem magam előtt. A második kérdését elengedem a fülem mellett, ha megfeszülnék se tudnék mit mondani, így inkább bölcsen hallgatok. valójában ugyanis igazat kell adnom a fiúnak, mert én is jobban szeretek a szabadban lenni, de éjszaka nem megyek az erdőbe, a kastély körül futkorászva meg elég feltűnő lennék, és egyébként is hideg van már odakint. Néhány pillanatig csak szótlanul méregetem a fiút. Próbálom szuggerálni, hogy hagyjon engem a francba és törődjön a maga dolgával. Mindenki jobban jár. De legfőképpen én.
|
|
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
Dóra
Még egy ideig foglalkozott azzal a képzeletében már lassan rajta is túlnövő folton, de a lány szavai némiképp megnyugtatták. Hisz ebben a világban semmi sem lehetetlen, nem igaz? Akkor miért pont ezt ne tudnák megcsinálni. Igen, biztos benne, hogy olyan lesz ez a nadrág, mint újkorában, és senki nem veszi észre ezt a baklövést.
- Ha a manóknak sikerül, akkor minden rendben lesz. Nagyon remélem, hogy nem akarják kivágni a foltot és más anyaggal helyettesíteni a lyukat. azt hallottam, hogy néha ezt csinálják, amikor nincs kedvük az ilyesmihez. Aztán azokból az anyagokból titokban maguknak varrnak ruhákat, és amikor senki nem látja őket, azokat szokták felhúzni...
Fel sem tűnt, hogy már megint elkalandozott a gondolata, csak mikor már Dóra bemutatkozása közben lassan elfehéredett az arca, és le nem huppant a hideg kőre. Egy pillanatra azt hitte, ez is valami buta vicc, és még a végén ő is leül a tócsába, de szerencsére nem így történt. A következő percben már félve guggolt le a lány mellé.
- Jézusom, jól vagy? Oké, ez hülye kérdés volt... - kezdett bele idegesen a hadarásba. - Mit tudok segíteni? Menjünk ki a levegőre? Vagy hozzak egy kis vizet?
Azzal a lendülettel fel is pattant és elkezdett az egyik irányba sietni, aztán a következő másodpercben már meg is állt. Hisz ő most boszorkány, nem igaz? És van neki egy jó kis varázspálcája, amivel már nem csak hadonászni tud és mások szemét kiszúrni, hanem ha minden igaz, már képes varázsolni is. És ilyen vészhelyzetben nem kell elrohannia vízért, hisz itt van ő és a pálca.
Vissza is sietett Dórához már a kezében a pálcával.
- Ne aggódj, mindjárt adok egy kis vizet, az biztos segíteni fog - hadarta izgatottan. - Ne félj, egyszer már sikerült a varázslat. Igazából nem is olyan bonyolult, szóval biztosan most is sikerülni fog.
A pálca végét a lány felé irányította, elkezdett koncentrálni, úgy ahogy órán is tanították. Most tényleg menni fog, és remélhetőleg nem történik semmi olyan incidens, mint legutóbb. De ezt egyelőre Dórának nem kell tudnia.
- Aguamenti - mondta ki a varázslatot, bár hangja kicsit megbicsaklott a végén. A pálcából egy halvány vízsugár spriccelt ki, egyenesen Dórára.
- Sikerült! - kiáltott fel örömében, majd a vigyor rögtön le is hervadt az arcáról, mikor meglátta a lány ruháján és arcán csöpögő vizet. Ezt megint elszúrta, minden segítő szándéka mellett.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
YarruhaAz utóbbi pár napban, mióta történt az az eset a bajkeverők alagútjában, sokszor nem is ismerek magamra. Olyan lehangolt, és egykedvű vagyok, hogy olyan már nincs, még a tanulással is alig foglalkozom, csak az ágyamban gubbasztok,és ki sem mozdulok sehova. Persze azért órákra megyek, még néha a nagyterembe is ellátogatok az étkezésekre,bár ez utóbbi is gyakran kimarad. Egyetlen örömömet, ami mosolyt csal az arcomra Mogyoró adja, a kis mókus, akit nemrég találtam, vagyis találtunk Tollanddal. Igaz, úgy volt, hogy miután eláll az eső, visszaviszem őt, ki a szabadba. Hát ezt meg is tettem, csak hogy a kis szőrmók még akkor is követett, így nem tehettem mást, minthogy megtartsam, nem mintha nagyon ellenemre lenne, hisz annyira aranyos, nem lehet őt nem szeretni. Ma, már elég korán fenn voltam, mert egyszerűen nem tudok aludni, szinte egész éjjel csak forgolódtam az ágyban, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy fáradt lennék. Sőt, most kifejezetten úgy érzem, tele vagyok energiával, amit nem ártana levezetni. Ezért is indulok el az Erőnlét terme felé, mert ott biztos akad valami, ami majd jól lefáraszt. Hamar el is érek oda, s persze Mogyoró is a nyomomban van, mert ő mindenhova követ, mintha csak vigyázni akarna rám. Belépve a terembe rögtön még is pillantok egy fabábot, ami nagyjából akkora mint én, s tétovázás nélkül oda megyek. Mellette egy pergamen van, rajta pedig ez áll: Harművészeti edzőbábu
Használat: Mondja ki annak a harcművészetnek a nevét, amit gyakorolni szeretne, és a bábu életre kel. Ezzel gyakorolhatja kedvenc küzdősportját, hisz mindent ismer, ami harcművészet. Az Ön szintjének megfelelőén fog támadni, és nem kell félni, hogy esetleg komolyabb sérüléséket okoz a használata, legfeljebb néhány lila-kék-zöld folttal lesz gazdagabb a használója. A teremből ki nem lehet vinni, különben használhatatlanná válik. Na ez már tetszik. Elég jól hangzik, és hogy bármilyen küzdő sportot lehet ezzel gyakorolni? Ez remek. Mondjuk én csak egyet ismerek, amit még tudok is, és az a Kyokushin karate. Azt is csak azért tudom, mert kiskoromban apu beíratott edzésekre, de akkor nem szerettem, hisz csak kényszerből jártam arra. Most viszont örülök neki, hogy tanultam régebben karate-t, és azért remélem maradt még bennem valami, nem felejtettem el mindent. Hát, próba szerencse. - Kyokushin karate. - mondom ki határozottan, mire a bábu megelevenedik, és beáll a kezdőállásba. Én követem a példáját, és a harc kezdetét veszi, bár eleinte csak én kapom az ütéseket, képtelen vagyok kivédeni azokat, de ahogy telnek a percek, úgy jövök egyre jobban bele, s már a fájdalommal sem törődöm, pedig igen erős, és fájdalmas ütéseket kapok be.
|
|
|
|
|
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Anna A manók zsenik. De minek tálaljam még többször ezt az infót, amikor már egyszer elmondtam. Nem vagyok az ismétlések embere, kivéve, ha valami érdekesről van szó, például a tanulásról vagy a gyakorlásról vagy a zenéről vagy a rajzról, esetleg majdnem mindenről. Ezért nem is reagálok erre, hanem inkább magammal törődöm, mert nem vagyok a legjobb állapotban, nagyon nem. A fal töve kényelmesnek tűnik és nem is csak tűnik, hanem tényleg az is, azonban az indok, ami miatt ezt megtapasztalom korán sem ennyire kellemes. - Nem vagyok a legjobban, megfájdult a fejem ettől a borszagtól. Nem bírom az alkoholt, a szagát meg aztán még annyira sem. Megrázom a fejem, de rá kell jönnöm, hogy ez hiba volt, így csak megtámasztom a két kezemmel és egy "Aúúú" kíséretében összeszorítom a szemem meg az arcom is. A tudatomig csak most jut el, hogy vízzel is kínáltak, de mire válaszolnék, már késő, ott van előttem a jéghideg megkönnyebbülés, amit kortyonként döntök magamba. - Köszönöm. Mosolyodom el, és tényleg hálás vagyok Annának, hogy segít. A pohár kb. félig van, a fejem kezd tisztulni és rádöbbenek, hogy nekem most sétálni kell. Ha nem is sokat, legalább annyit, hogy ablakot nyissak. Lerakom a poharat, feltápászkodom, majd odavánszorgok az ablakhoz, amit aztán kissé gyengén és lassan tárok ki, hogy bejöhessen a hűvös, de nem hideg októberi levegő. Szívok két mély lélegzetet, aztán odafordulok az előbb még temetőhelyemre, de most kivételesen nem cél nélkül. - Mit szólnál, ha inkább kimennénk? A levegő sokkal többet segítene, mint a hideg víz, bár elismerem, hogy az is tökéletes megoldás volt. Kinti helyszínként értem akár csak a bejárati ajtó előtti részt vagy egy erkélyt, nem kell nagy dolgokra gondolni, de ettől a levegőtől, ami itt van, még mindig kába vagyok. Az viszont nem csak rajtam múlik már, hogy továbbállunk, vagy sem.
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
TurnmanA lány látszólag annyira meglepődött Avery megszólalásán, hogy nemes egyszerűséggel fogta magát, és eltanyált. Ilyenkor ugye a normális emberek fognák szépen magukat, és ha nem is rohannának segíteni, minimum megkérdeznék, hogy hogyan is érzi magát a balesetes személy, de nem így a fekete hajú - ő állt tovább, zsebre vágott kézzel támasztva a falat és egyre jobban röhögve, pláne, amikor a lány még külön fel is szólította rá, hogy ne tegye. - Miért ne nevessek? Ha láttad volna magad te is röhögnél. Annyira, hogy megint eltaknyolnál - közölte széles vigyorral, ami egyébként egy merő megtiszteltetés volt a lány számára, mert Avery nem nevet túl gyakran, most viszont szerzett neki egy jó napot a zuhanással. Aztán úgy tűnt, hogy a lányka nagyon szeretne valami frappánssal visszavágni, de az, hogy ez mennyire nem sikerült neki, már abból is leszűrhető, hogy mennyi idő telt el, mire végre kifundált valamit. Avery-nek persze ez is roppant mód tetszett, így hát nem is restellt rögtön előállni egy újabb beszólással. - Késleltetőt építettek beléd, vagy mi? Voltál már ezzel orvosnál? Lehet, hogy nem ártana, mert tudod roppantul veszélyes tud ám lenni, ha egy ilyen lassú ember elindul az út túloldalára, mert még véletlen elüt téged egy csiga, vagy egy reumás nagyanyó - vigyorgott Avery gúnyosan az ismeretlenre, leplezetlenül élvezkedve a tényen, hogy a lány feje egyre vörösebb, és nagyon próbál határozottnak tűnni, pedig marhára nem az. Végül kicsit még beljebb is jött, ellökve magát a faltól, és valamivel közelebb újra nekitámaszkodva, merőn nézve az ismeretlent, és állva a szuggeráló tekintet, amitől maximum röhögni támadt kedve, és nem távozni. - Na mi lesz? Nem folytatod az edzést? Vagy te mindig is ilyen "feladom" típus voltál? - érdeklődött félrebillentett fejjel bámulva, várva a további látványosságkora, mint például egy dühroham, vagy valami testmozgásféle, amit nyugodtan szapulhat tovább.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Lyall Természetesen hiába is próbálom elejét venni, hogy a srác körberöhögjön. Igaza van, fordított helyzetben én is hasonlóképpen reagálnék valószínűleg. Azzal a nagy különbséggel, hogy nem szokásom gúnyolódással kezdeni az ismerkedést, és nálam valakinek a kinevetése feltételez bizonyos fokú bizalmat, hogy tudjam, nem bántom meg az illetőt. A srácnak azonban a jelek szerint egész más elképzelései vannak ezen a téren, és valószínűleg csak feleslegesen tépném a szám, ha bele akarnék merülni a témába, így végül csak egy lemondó sóhajjal zárom le a dolgot. Ezen az apróságon ugyan túllendülök, de a helyet továbbra is kínos számomra. Azonnal érzem, hogy a próbálkozásommal is csak adom a fiú alá a lovat a további élcelődéshez. Ezt felismerve inkább úgy döntök, hogy a továbbiakban nem is erőlködöm. Megpróbálok felülemelkedni az egészen. Csak az a baj, hogy közben egy kis hang végig azt suttogja a fülembe, hogy ez egyenlő azzal, hogy megfutamodok. De azt már megtanultam, hogy általában akkor csinálok komplett idiótát magamból, ha erre a buta hangra hallgatok és nem gondolkodok. A vonásimon azonban nem tudok úrrá lenni, hiába próbálok semleges maradni, a srác szavai hallatán elvörösödök és egyértelműen kiül az arcomra a srác sértő szavai nyomán érzett tehetetlenség és lassan érlelődő düh. Ismét csak egy nagy, világfájdalmas sóhajtás. Komolyan, mi értelme ennek? És miért vagyok ilyen életképtelen? A srác láthatóan élvezi a helyzetet, legalább is erre következtetek az alapján, hogy közelebb jön és immár leplezetlenül provokál. Annyira azért még nem lepte el az agyamat a vörös köd, hogy ezt le ismerjem fel. - Te mindig ilyen idegesítő voltál? Úgy beszélsz, mintha annyira értelnél a sporthoz - igyekszem nyugalmat és ártatlan kíváncsiságot erőltetni a hangomra, de egy fokkal ingerültebben cseng, mint szerettem volna. - És nem vagyok "feladom" típus, csak nincs értelme folytatni, ahogy a beszélgetésünket sem - ezúttal közömbös akartam lenni, komolyan is gondolom, amit mondok, de most a sértettség érződik a hangomon. Elindulok vele szembe - az ajtó felé- , mert tényleg nem látom értelmét, hogy olyan társaságban legyek, ahol nem is érzem jól magam. Nem utolsósorban pedig most talán még megelőzhetem, hogy tényleg sikerüljön felhúznia és még kínosabb helyzetbe hozzam magam.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Keiko  Egy hét szünet a kviddicsben neki olyan, mintha kínoznák. A szezon közben biztosan így van, a szezon végeztével legalább fel van rá készülve, de most ők a heti kimaradók, és Legra mindenkinek regenerációt rendelt el, minimális edzéssel, ezért kérte is Yaristát, hogy ne jelenjen meg rajta, hanem rábízza a dolgot. A lány számított rá, hogy ellenkezni fog, és az utolsó mondatával leszögezte, hogy halálosan megkínozza, ha mégis megjelenne az edzésen az exrellonos, így nem volt mit tenni maradt a hátsóján a végzős fiú. De, hogy formában maradjon és a lelke is megnyugodjon, hogy nem lóg, valamilyen edzést kitalált magának. Úszni most nem volt kedve, futni sem, így maradt az erőnlét terme, még úgysem volt benne soha, pedig már majdnem öt éve ide jár. A házakban is vannak edzőtermek, így kiélhette bennük magát, de most nem vágyott oda, és még Grósz Anna is dicsérte neki anno, hogy ez egy jó hely. Akkoriban nem ért rá kipróbálni, most viszont már van ideje és kedve, ezért most elő is szedi az edzőcuccát, majd levágtat a terembe. Ott az öltözőben gyorsan átöltözik, majd belépve végignéz a termen. Egy fiatal lány van még vele, ha jól emlékszik a Levitában látta már őt, és nagyon emlékezteti Ikimonora, akivel egész jó barátságban volt. Az emlékeivel a fejében nézi a gyakorlatozó lányt, aki elszenved néhány ütést már az elején, és a későbbiekben is kap párat. Már pár perce nézi a fiatal levitást, amikor rájön, hogy neki is kellene mozognia, ezért a futópályára megy, majd meg is tesz rajta pár kört. Aztán egy kis gimnasztika és már megy is az egyik padhoz, ahol a felsőtestét tudja erősíteni. Egy fél órás edzés után kellemes fáradság lesz úrrá rajta, a lány még mindig gyakorol, tetszik neki, hogy ennyire kitartó a háztársa. Odaül nem messze hozzá, nem akarja zavarni az edzésben, csak figyeli.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
YarAz ütések eleinte nagyon kemények, és fájdalmasak voltak, de ahogy telt az idő, úgy enyhültek. Legalábbis én így érzem, talán azért, mert már kezdek hozzászokni, hogy a báb, szinte minden második ütése betalál. Beletelik egy kis időbe, mire minden fontos részletet, mozdulatot és technikát újra felelevenítek, de addig rendszeresen benázok, rossz helyre lépek, és nem tudom kivédeni az érkező ütéseket, rúgásokat. Annyira lefoglal az ellenfelem, vagyis jelen esetben ez a báb, hogy észre sem veszem először, hogy bejön valaki, csak akkor, mikor a szemem sarkából megpillantok valakit, aki a futópályán futkos. Különösebben nem izgat, hogy ki az, nem köti le a figyelmem, viszont Mogyoróra mindig figyelek fél szemmel, nehogy valami butaságot csináljon, vagy eltűnjön. Minden teljesen a legnagyobb rendben van, egészen addig, míg a kis szőrmók el nem tűnik a szemem elől. Eddig végig a fabáb tartóján csücsült, és nézett engem, most viszont már nincs ott. Akkor hol lehet? Ez eltereli a figyelmem, így nem tudom kivédeni a következő támadást, ami a lábam felé érkezik, ennek következtében elvesztem az egyensúlyom, és a földre kerülök, a küzdelem kezdete óta most először. A báb ekkor megáll, majd visszatér a helyére és ismét mozdulatlanná merevedik, én pedig ültömben nézek körbe, kicsit aggodalmasan, hogy hova bóklászhatott el az a kis rosszcsont. Természetesen a kíváncsisága miatt az ismeretlen felé ugrándozik, és csakhamar oda is ér hozzá, és egy könnyed, gyors ugrással az ölébe veti magát, az ismeretlen nem kis meglepetésére. De az az ismeretlen mégsem olyan ismeretlen, láttam már sokszor a levitán belül, és ha személyesen nem is ismerem, de a nevét már tudom,hallottam már egy párszor, ha jól emlékszem Yarista a neve, asszem. Lassan felállok, mivel a térdem kicsit fáj, attól az utolsó rúgástól, de nem vészes,járni még tudok, csak kicsit lassabban megy a szokásosnál. - Mogyoró, gyere ide! - emelem fel a hangom, még mielőtt odaérnék hozzájuk, de a mókus a füle botját sem mozdítja, pedig tudom, hogy meghallotta, látom a fülén, hogy megmozdult, de úgy látszik jól érzi magát a srác ölében.
|
|
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
Dóra
Kissé megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy talán mégsem rontott el megint valamit, és a úgy tűnik, Dóra már valamivel jobban van. Biztosan így van, ha már el tudott sétálni az ablakhoz és ki tudta nyitni.
A felajánlásra boldogan elvigyorodott.
- Már épp akartam javasolni. Ez a folyosó kezd nagyon ellenszenves lenni. Nem is jövök többet erre... legalábbis nem túl gyakran - jelentette ki határozottan, mire a közelben lévő festmények szereplői felmordultak. Anna csak megvonta a vállát.
- Ne legyetek ilyen sértődékenyek. Inkább igyatok kevesebbet. Biztos több látogatótok lenne - jegyezte meg az alakoknak.
Most, hogy már biztos benne, nem csak neki vannak gondjai ezzel a szinttel, sokkal nyugodtabb. Határozottan el is indul a folyosó közelebbi vége felé, remélve, hogy Dóra követi. Egy perccel később meg is torpant, mikor a képeken lévők hahotában törtek ki, amint elhaladt mellettük. Azonnal elvörösödött az arca, majdnem egybeolvadt a színe a hajával.
Dühösen felmordult, és miközben megpróbálta kizárni a hangokat, Dórához fordult.
- Talán jobb lenne előbb kezdeni valamit a nadrágommal. Vagy lecserélni azt. Így csak nem mászkálhatok - tárta szét tehetetlenül a karját.
Fejében már le is játszódott a jelenet, amint kimennek a szabadba. A friss levegőn rengeteg diák gyűlt össze, kicsiktől kezdve a legnagyobbakig, és ha jobban körülnéz az ember, néhány tanárt is észrevehet köztük. Ott beszélgetnek, olvasnak, nevetgélnek, élik normális és némely szempontból unalmas délutánjukat. Hisz valamivel mégiscsak el kell foglalni magukat, hogy az a szabadidő egyszer csak elteljen. Végigsétál köztük, miközben élvezi az őszi napsugarakat. Minden tökéletes és napos, talán az égen még egy szivárvány is megjelenik, rajta éneklő madárkákkal és csillámpónikkal. Na de azért mégsem.
Aztán a diákok hirtelen rámerednek, akár egy horrorfilmben. Az ég elborul, a csend kézzelfogható és még egy éles késsel sem lehetne megszakítani. Ennek ellenére a diákok többsége mégis felnevet. Éles, majdhogynem visító hangon, a mély csendbe ijesztően belehasítva. És mindenki csak nevet, és ujjal mutogatnak a foltos nadrágra.
Ekkor kétségbeesetten a tanárok felé néz, hátha ők segítenek, de ugyan már, hisz ők is ugyanúgy nevetnek rajta. A szégyen lemoshatatlan lesz, és amíg a Bagolykőbe jár, ő lesz a Foltos Nadrág. Ezt pedig nem engedheti meg magának. Hisz ki kell építenie a jelenleg még nem létező imázsát.
Megrázza a fejét, mintha a sötét gondolatoktól is megtisztíthatná. A harsogó nevetést azonban élő egyenesben illusztrálták a freskók bor- és örömittas lakói.
- Nem, mindenféleképpen át kell öltöznöm, mielőtt kimegyünk!
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Keiko Ez az edzés is megszabadította néhány deciliter víztől, kellemesen elfáradva baktatott oda a padhoz. Miközben figyelemmel kisérte a lányt, aki egyre jobban jött bele a dologba egy apró állat ugrándozott felé. A mókus – hirtelen nem is tudta, hogy hogyan lehet a kastélyban egy mókus, és mit keres itt – nem állt meg, hanem felugrált Yaristára és elhelyezkedett benne. A fiú nem érintette meg az állatot, hanem csak elmosolyodott. Az jutott eszébe, hogy ugyan minek jött ide az állat, talán a diótörésre edzette a mellső lábait? Úgy nézett ki, hogy a mókuska őt választotta új lakhelyéül, aminek Roli örült volna csak igazán, egy desszertnyire. Egy hangos puffanás hallatszik, ahogy a fiatal lány elesik, Yar látja, hogy a bábu a helyére megy, és azt is, hogy a idegen vonásokkal rendelkező alsóbb éves felismeri az állatot. Felszólítására nem megy oda mégsem hozzá, amit Yarista furcsáll is, a kis mókus nem tágít legújabb figyelőhelyéről.
- Helló! Minden okés? Elég nagyot estél – nézi a lányt, aki láthatóan húzza a lábát, tehát biztos nem lehetett túl jó ez az esése. ~ Tényleg olyan, mint Ikimono. Mindig akad egy-egy csinos keleti lány. ~ Sóhajtozik magában, de ez a vonat már elszállt a fiatal levitás még nincs abban a korban, hogy Yar udvaroljon neki. Nem beszélve arról, hogy most nem tudja, hogy éppen milyen állapotban van érzelmileg. Persze bármilyen állapotban lehet, az ennyire fiatalok, nem jöhetnek számításba nála. Ez van, majd a kis Kalászi meghódíthatja őket.
- Nem valami szófogadó – mutat a mókuskára, de továbbra sem simogatja, a combján pihenteti a kezeit.
- Yarista vagyok, Levitás. Mit csináltál az előbb? Érdekesnek tűnt – kíváncsiskodik, mert a jó modorát még mindig nem vesztette el. A kis mókus viszont nagyon nem hallgat a gazdájára, ezzel viszont nem tud mit kezdeni. Ha a lány majd elkéri, természetesen odaadja neki, tudja, ő is, hogy mit jelenthet egy ilyen állat.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Yar Még ki tudja meddig "verekedtem" volna ezzel a bábbal, ha Mogyoró nem tűnne el ismét, szokásához híven. Egyszer még ez fogja a vesztét hozni, hogy mindenkihez,és mindenhez kíváncsiskodva odamegy, és lehet hogy egyszer még bajba is kerül emiatt, és akkor én nem leszek ott, hogy megvédjem. Most ugyan még nincs semmi baj, hisz a háztársam nem tűnik valami mókuskínzó szörnynek, aki csak arra vár, hogy közelebb merészkedjen az áldozata. Ez kizökkent a koncentrációmból, így egy nagy puffanás kíséretében közelebbről is megismerhetem a padlót. Miközben odamegyek hozzájuk, Mogyorót szólítom, de az a kis dög nem hajlandó még csak a füle botját sem mozdítani. Úgy látszik nagyon kényelmes neki a fiú öle, és esze ágában sincs elmenni onnan. - Szia. Persze, minden rendben. Ez semmiség. Tűrhető. - Felelem, majd a szám mosolyra húzódik, viszont mikor le szeretnék ülni, és ezt meg is teszem, ez a mosoly eltűnik. A lábam nyújtva hagyom, mert mikor megpróbálom behajlítani, erősebb fájdalom nyilal a lábamba. - Általában az szokott lenni. Nem tudom, most mi a baja. - mondom, s halványan elmosolyodom. - Ide adnád őt? - Ha ideadja, akkor az ölembe teszem a kis szőrmókot , és simogatni kezdem, aki így pillanatok alatt elalszik, és békésen szuszog az ölemben. Ez nekem fura, hogy ilyen hamar sikerült elaludnia, ilyet nem szokott csinálni,főleg nem nap közben. Na mindegy, lehet hogy elfáradt már csak attól, hogy nézett engem. - Én Keiko vagyok, és szintén Levitás. - vigyorgok a srácra. - Óh, az? Karate. Vagyis pontosabban Kyokushin karate, ami azért kicsit másabb, de erősebb. - Felelem egy bájos mosolyt villantva Yarista felé.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Éjszakai edzésem Csend honol a Kastélyban, néma mint a sír az éjjel. Sötét függönyként telepszik a folyosókra az ablakokon át belátszó égbolt homálya. Apró léptekkel nesztelen suhanok a Keleti szárny földszintjén lévő Erőnlét termébe egy kis késő esti edzésre. Végre be tudtam szorítani a "napirendembe" ezt is, hiszen annyira jól esik ha nem kell másra gondolnom csak egy dologra egyszerre. Kezemben szorongatom otthonról magammal hozott kabala alkarvédőmet és három ujjas kesztyűmet. Benyitok a helységbe, ami rögvest nappali fénybe borul, amint lábam érinti talaját. Odasétálok a pályához, felveszem védőfelszereléseimet és leakasztom tartó állványáról a megbűvölt csodaszép íjat. Ekkor feltűnik velem szemben úgy tíz méterre a céltábla is, amin nem lepődöm meg annak ellenére sem, hogy én inkább a sport mugli verziójához vagyok szokva. Persze ismerem az itteni metódust is, hiszen jártam már korábban a teremben. Nyílvesszőt illesztek az idegre, felveszem a megfelelő testtartást, majd kihúzom a húrt, hogy azután ajkam szegletéhez horganyozva vegyek egy mély lélegzetet, s azt benn tartva célozzak, s három ujjam elernyesztésével, úgy nevezett passzív oldással útjára bocsássam a vesszőt, mely a rá vetett varázs miatt menten el is tűnik és csak a táblába csapódás pillanatában bukkan fel újra. A tizedik lövés után a szórásképem a táblában egészen jól fest, hiszen a középponttól picit balra fenn, egy nagyjából tíz centiméter sugarú körben értek célba nyilaim. Mivel elfogytak a vesszők várok egy pár pillanatot míg a táblában lévők eltűnnek és visszakerülnek a mellettem lévő tárolóba. Ismét nekikezdek a tízes körnek, a találatok hangja egyenletes és elég erős, hogy esetleg kihallatsszon akár a folyosóra is. Remélem nem verem fel vele a fél Kastélyt, vagy akár csak egy teremtett lelket is. Nincs szándékomban ilyesmi, de nem akarom kihagyni ezt a remek alkalmat a háborítatlan gyakorlásra, mert nem tudom mikor lesz ehhez hasonló nyugodt estém mostanában. Házvezető helyettessé való kinevezésem óta millió teendőm volt, ráadásul itt van még Ádám is. Szeretem őt ez nem kérdés, de úgy gondolom mindkettőnknek lehet saját élete is a közösön kívül és ehhez tartom is magam, ahogy szerencsére ő is, főleg mióta kutya mivolta okozott nekem némi fejtörést a szó átvitt és valós értelmében egyaránt.
|
|
|
|
|
Carl Tender
INAKTÍV
Mara tofumanui pe lepke
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
|
A kopogás(?) felkutatása Sötétedés óta a kertben fekszem. Ez a legideálisabb hely mind közül. Mikor már úgy érzem elég volt a túlzott nyugalomból, elmegyek aludni, áthaladok termemen. Itt szertartás szerűen, mint mindig most is megállok egy percre. Szeretem az egyszerűségét, és hogy gyakorlatilag minden napszakban fényes a sok ablak miatt. Az ajtóhoz érve furcsa, intenzív hangokat hallok. Valami ritmikusság van bennük. Egyenletes kopogás, vagy valami ilyesmi. Nem tudom ugyan mi, vagy ki lehet az, de mivel gyakorlott vagyok a bestiák elleni harcban nem rettenek meg túlzottan. Miközben haladok megfordul a fejemben, hogy este nem szabad senkit sem zargatni, még ha mondjuk pingpongozik is, vagy fene tudja mi ez a hang! Egyvalami biztos. Nem lakik senki az iskola ezen részén. Azt, hogy melyik ajtó mit rejt, azt nem tudom, de nem lakhelyet az biztos, mert arról tudnék. A hangforrást megtalálva megfordul a fejemben, hogy a diákok szökhettek le hálókörzetükből, és valami rosszban sántikálnak, feltéve, hogy még nem tették meg azt... Nem szeretnék senkit büntetőmunkára bírni, ugyanakkor tudom, jót tenne a híremnek. Legalább tisztelettel fordulnának felém. Vagy... félelemmel. Mindegy; ez csak üres fantáziálgatás. Benyitok. Legrosszabb esetben kitalálok valami büntetőmunkát a kertben. Valamit, büntetőmunka-néven, ugyanis nem nevezhetjük büntetésnek. Ha bárki ilyen helyszínre kerül, annak hálásnak kell lennie! Ahogy belépek az ajtón, az egyszerre egy mugli konditeremnek tűnik.Ki gondolta volna... Ha tudom, lehet néha benézek meditáció közben! Kopp. Újabb hang, ezúttal már látom is honnan: Egy pályán áll valaki erősen koncentrál, vagy be vannak tapasztva fülei, mert egészen eddig nem vette észre érkezésem. Nem vagyok hozzászokva a túlzottan formális köszönéshez, de nem tudom kihez van szerencsém, és nem akarok rosszul kikerülni a szituációból. Mondjuk más választásom nincs, a -most már látom is,- íjakat kilövellő -a hajából ítélve- nő megfog ijedni. Legalább is nem érinti majd kellemesen köszöntésem. Tekintettel arra, hogy úgysem fogok a kastélyban járkálni, és legfeljebb elkerülöm majd ezt a termet, ha nem sikerül megkedveltetnem magam; nem félve a következménytől végül megszólítom: -Jó estét! -mondom határozottan, hogy ne kelljen megismételnem. Elsőre is épp elég kínos bárkit megzavarni nyugalmában és egyedüllétében.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Keiko-sama Megnyugtató választ kap a kérdésére, nincs komolyabb baj. Persze biztos benne, hogy lesznek kék-zöld foltok, ami nem meglepő és kellenek is. Hiszen, ha nincs visszajelzés, akkor nem tudja az ember, hogy hibázott valamiben, legyen az a harcművészet, vagy csak simán az élet. Ettől függetlenül értékeli, hogy a lány ilyen elszántan küzd és még csak nem is panaszkodik, belátván a korábbi bölcsességet. Viszont a kis állatja már nem olyan szófogadó, és a kérésére sem mozdul a fiú öléből. Ezt már muszáj szóvá tennie vicces hangnemben, habár csodálkozik, mert az állatok nem szokták kedvelni őt. Talán a sajátján és Carlyén mással nem is kötött szorosabb barátságot. Amira puffskenjei nem számítanak, mert a puffskeinek mindenkivel barátkoznak, és nem is egy vad szőrmókok.
- Biztos nőstény, más miatt miért ragaszkodna hozzám jobban, mint a gazdájához? – mondja mosolyogva. – Persze, tessék – felnyalábolja a kis jószágot, aki majdhogynem menekülni próbál, de végül feladja a Yarista nagy markában, és engedelmesen átmászik Keiko kezére. A fiú mulatságosnak tartja egy kicsit ezt a ragaszkodást és egyben jól is esik neki valamelyest. Bemutatkozik, és már átkozza is magát, mikor a lány is ezt teszi. Ha levitás, illett volna ismernie, legalább látásból. Az is igaz, hogy mostanában nem nagyon figyelt senkit, de ez persze nem kifogás.
- Hű bocs, nem ismertelek meg. Biztos, mert nincs rajtad a talár. Sajna, mostanában keveset vagyok a klubhelyiségben, hogy ismerkedjek újakkal, vagy bárkivel is – húzza el a száját.
- Az egyik és a másik sem mondott sokat, nem vagyok egy nagy mugliismeret bajnok – húzza fel a vállait, idén már leadta, mert tavaly sem értette, hogy miről van szó, nem erőlködött tovább vele. Valószínűleg a kviddics-karrierjében nem fog hiányozni ez a tudás.
- Miért pont ezt csinálod? Van valami oka, vagy csak ezt választottad, mert… - a kérdést már nem fejezi be, mert azt Keikonak hagyja. Közben előhúzza maga mögül a törölközőjét és letörli a homlokára újból kiült izzadságot.
- Kviddicsezel? – nem is tudja senki, hogy mi lett volna, ha ez a kérdés nem hangzik el Yarista jelenlétében.
|
|
|
|
|
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
|
Merkovszky prof.A tanulószoba ajtaja kivágódott, majd pár másodperc múlva egy főnixes gólya esett be rajta, olyan arccal, mint akit kergettek. Arca kipirult, haja oldalt copfba fonva, a mai napra sellőfonatot készíttetett a tesójával - mindig egymáson szoktak fodrászkodni. Rajta egy kék, kötött pulcsi, meg egy teljesen átlagos, két éves farmernadrág, amitől egyszerűen nem volt hajlandó megválni, pedig a szára alja is már a bokáján túl volt. Nem úgy festett, mint aki teljes mértékig ártatlan jó kislány... Zihálva huppant le a hozzá legközelebb eső babzsákra, miután jó gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Körbenézett mindenütt: oké, sehol egy darab tréfás kedvű szellem. Ivett ezúttal a saját kárán tanulta meg, hogy a tréfa csak addig az, amíg a kiszemelt célpont is annak tartja. Hát neki nem volt vicces a lovagi páncélokkal szórakozó szellem. A szobában ár ült valaki, egy harmincas éveiben járó férfi, legalább is ennyire tippelte az elsős nebuló. - E... elnézést a zavarásért... - kért bocsánatot rögtön, mielőtt magára haragítaná a tanárnak kinéző illetőt, és kivívna magának egy nem túl barátságos, zöld tekintetet. Amint lassan levegőhöz jut a nagy rohanásban, eszébe jut, miért is indult el: csendes helyet keresni a nemrégiben kapott könyvének az olvasgatásához. Ez egy mugli író meséje volt, az Aliz csodaországban címet viselte. Még mindig ez volt a kedvence, hiába, az ember sosem lehet elég idős a mesékhez, gondolta ő. Aztán előkapta a pergamentekercseket és a tintásüvegét, de azt olyan hévvel dobta az asztalra, miután kiemelte, hogy amaz hangos koppanással landolt a bútordarabon, kupakja pedig kiesett. Hoppá, ebből most baj lesz... - aggodalmaskodott magában a kis főnix. Azonban, ahogy az várható volt, a tinta nem folyt ki belőle. Megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy talán nem vonta magára túlságosan a figyelmet a kisebb zűrrel, amit magának okozott. Remek, most akkor várhatok öt percet, mire kiolvas úgy-ahogy, és írhatok... hacsak nincs itt a közelben tinta, hogy megírjam anyáéknak a levelet, amit ígértem. - pufogott halkan, magában. Merthogy a másik tintásüvegét meg fönt hagyta a gólyalakban, az Eridonos toronyban. Ez van, ha az ember lánya nem tesz rendet maga után, ha már nekiáll pakolászni a holmijai közt. Jobb elfoglaltság híján nekiállt a magával hozott könyvét olvasni, amíg a fagyott tinta ismét a régi állapotába nem kerül.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Hanga IvettEgészen nagy megkönnyebbülés számomra, hogy ebben az iskolában nincsenek rajongóim, vagy legalábbis igen jól titkolják. Nem kell menekülnöm, vagy rejtőzködnöm, és ez már-már a kastélyt és környékét az egyik legjobb hellyé teszi, ahol valaha jártam. Mivel jelenleg nincs órám, Artynak és Runának viszont igen, így kerestem egy viszonylag csendesnek tűnő zugot, ahol a rég nem használt elemi mágiás képességeimet gyakorolhatom. Nem gondolom, hogy az ilyesmit el lehet felejteni, de nem is szeretnék leégni majd a diákjaim előtt egy félresikerült próbálkozással.
Egyelőre a közelemben csak levegő van, de nem is szándékoztam keverni a többi elemmel, elég, ha külön-külön tudom őket mozgatni, hiszen eddig az iskolában nem tűnt fel olyan személy, aki hozzám hasonlóan többel is tudott volna bánni.
Ahogy kis gömbökben sűrítem és ritkítom a levegőt, egyszer csak nagy hévvel beront az ajtón egy fiatal lány. Egy pillanatig döbbenten nézek rá, majd eltüntetem gyakorlásom terméket, bár ebből ő nem is vehet észre semmit, elvégre a levegő nem éppen a leglátványosabb elem.
- Semmi gond - válaszolok a bocsánatkérésre, majd derűsen végignézek a lány fonatos haján, kék pulcsiján, és kinőtt nadrágján. Zaklatottnak tűnik, ezért nem akarom zavarni, csupán bólintok egyet az elmaradt köszönés helyett.
Kezemben levegőgömböt képzek, majd játszani kezdek vele, miközben a lányt figyeltem. Furcsának találom, hogy a tinta nem folyt ki a tartójából, sőt az üveg is valahogy furcsán koppant az asztalon. Felvont szemöldökkel nézem a lány ténykedését, nem értem, hogy miért nem kezd írni, ha már egyszer mindent előkészített hozzá. Eltüntetem a gömböt, majd felállok, és elindulok a kijárat felé, közben pedig a lány mellett haladok el. Az asztala mellett megtorpanok, mert nem akarok hinni a szememnek. Ezért lehet, hogy kérdezés nélkül fogom meg a kis üveget, és fordítom a száját a föld felé.
- Hát ez nagyon érdekes - suttogom, majd a lányra nézek - Bocsánat, amiért elvettem, de lenne egy kérdésem: Miért jó az, ha a tinta fagyott?
Tudományosan megalapozott választ várok arról, hogy a fagyott tinta szebben fog, jobban látszik a papíron, esetleg hópihéket kanyarít minden mondat végére. Persze kevésbé tudományos magyarázattal is beérném, csak elégítse ki kíváncsiságomat.
|
|
|
|
|
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
|
Merkovszky prof.Lassan már ott tartott, amikor Alice a kalapos nyúl után eredt a történetben, de ebben megzavarja egy meglepődött tanár, akinek valahogy nem fér a fejében, hogy egy nebulónál fagyott tintát talál. - Küldjön a közelembe két rakoncátlan szellemet, akik épp unatkoznak, meg néhány lovagi páncélt, és fűszerezze némi frászkarikával is, meg adjon hozzá egy elsős diáklányt, vagy legalább is engem. - kicsikét tudományosnak, vagyis inkább szakácskönyv-jellegűnek tűnhet a válasz a tanerő szemében, de ezzel Ivett nem igazán foglalkozott. Jobban izgatta az, hogy talán a két szellem időközben elunta, hogy felkutassák érte az iskolát, falakon és termeken keresztülgázolva, és lovagi páncélokat szabadítva őrá. - Ugye, itt nincsenek szellemek? - gyanakodva körbelesett, majd ismét a tanárra figyelt, miután nagyjából sikerült lenyugodnia, a kis incidensre nem is gondolva többet. - Elnézést, ha tiszteletlen voltam, tanár úr - teszi is hozzá gyorsan, mert nem akart illetlennek tűnni. Hát, ez a nap nagyon nem úgy tűnik, hogy ez az övé lenne. - Nem jó, ez mikor elindultam a klubhelyiségből, még folyékony volt - pillantott rá a tintásüvegre, amitől azt várta, hogy öt perc múlva ki is olvadjon, ám ez még nem teljesült egészen. Épp csak annyira olvadt meg, hogy kicsit lehetett mártogatni, úgyhogy még várhatott vele. - Mondja, kérem, hogy van itt még használható tinta - nézett szépen a tanárra, legalább is megpróbált reménykedni abban, hogy tud valahonnan életképes tintát szerezni, ami fog is a papíron. Már rég írt a szülőknek, és az első korcsolyás próbálkozásokról is mindenképp akart említést tenni, noha eddig saját magából kiindulva esze ágában sem lett volna. Mondjuk abból merítve, hogy eddig nem sok jó tapasztalata volt a jégről, ez nem is csodálható az ő részéről.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Hanga IvettA válasz, bár elsőre kimerítőnek tűnik, valahogy mégsem nyeri el a tetszésemet. Ennek pedig egy oka van, még mindig nem tisztázódott pontosan, hogy hogyan is sikerült megfagynia a tintának. Az azonban már bizonyosnak tűnik, hogy nem szándékosan történt, inkább véletlenszerű jellege van a dolognak.
- Szerintem nincsenek, bár, ha lennének sem hiszem, hogy lenne félnivalónk - mosolygok megnyugtatóan a lányra, majd keresek én is egy babzsákfotelt az asztala közelében, amire leülök, hogy ne kelljen annyira felfelé néznie. Sokan megvádoltak már azzal, hogy miattam fájdult meg a nyakuk, amit most elkerülnék, ráadásul a fagyott tinta problematikája igencsak érdekesnek bizonyul.
- Nem voltál az, és különben sem ragaszkodom annyira a formaságokhoz - intem le a lányt, és próbálom visszafojtani a "tanár úr" - számomra még mindig szokatlan - kifejezés keltette vigyoromat.
Az információ mi szerint a tinta nem is olyan régen fagyott meg, megdöbbent, és még kíváncsibban nézek a lányra.
- Ezek szerint te fagyasztottad meg? - csodálkozásomnak hangot is adok, bár tartok tőle, hogy eléggé ostobának tűnhetek miatta, de sebaj, ennél sokkal rosszabat is gondoltak már rólam. A fagyasztás nem egy hétköznapi képesség, ráadásul éppen szakterületembe vágna, ha végre sikerülne feldolgoznom, hogy tanár lettem, és úgy is viselkednék.
- Mióta vagy képes erre? - kérdezem, és közben azon gondolkodom, hogy az ő neve szerepel-e azon a listán, amit nem is oly rég kaptam a vezetőségtől, és amelyen az iskola elemi mágus tanoncai szerepelnek. Ha igen, akkor fogunk még találkozni, és a véletlen fagyasztásos problémát meg is tudjuk oldani, de ha nem, akkor mindenképpen találnunk kell valamilyen megoldást, elvégre ez eléggé megnehezítheti a lány életét.
- Ha megkérdezhetem, hogy hívnak? - teszem fel a kérdést, ami alapján a listán való léte azonnal leellenőrizhető, de aztán észbe kapok - Elnézést, előbb talán nekem kéne bemutatkoznom. Merkovszky Ádám vagyok, és egy furcsa döntés következtében ettől az évtől itt oktatok az iskolában.
A lány válaszait várva néha odapillantok a tintásüvegre, amiben a folyadék szép lassan elkezd olvadni.
Fess tojást egy játékodban.
4 PONTÉRT
A kivitelezés linkjét küldd a Szervezői Mesélőnek!
|
|
|
|
|
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
|
Merkovszky prof. - Akkor jó.Miután sikerült szép lassan lehiggadni a tanára válaszát hallva, eléggé meglepi a tanerő kíváncsisága, ami a fagyasztóláda-kisasszonyt illeti. - Nem olyan hosszú ideje, az ikertesómmal egy időben, tavaly jelentkezett a képességünk, de neki meg is szűnt, miután idejött a Bagolykőbe, de vissza is jött, nem bírta ki, hogy külön éljünk. Nehezen barátkozó típus - válaszolta a mióta-kérdésre. - Egyértelműen. Engem már nem lep meg, inkább aggaszt. Ciki lenne vizsga, vagy dolgozat kellős közepén - húzta el a száját a tintás üvegre pillantva. Ha még csak az apjuk reggeli kávéja fagy meg, az hagyján. Az a legkisebb gond, van még kávé a világon elég. De tintát nem lehet másodpercek alatt szerezni számonkérés alatt... Ezek után felírhatja a teendők című fejbeli listájára a golyóstoll beszerzését. Talán abba nem fagy bele a folyadék... - Kertesi Hanga Ivett a nevem, de jobb szeretem az Ivettet - mutatkozott be ő is, és igencsak ledöbbent, mert úgy nézett ki a dolog, hogy tanáráról volt szó. Vagyis, csak az egyikről. - Akkor viszont fogunk találkozni az idén, tanár úr - mosolyodott el. Egész jó fej tanárai vannak a suliban, legalább is ő így vélte. - Elemi mágiával foglalkozik, ugye? - Nem, ezúttal nem "látott" meg semmit, csak próbált következtetni abból, hogy mennyire kíváncsi Merkovszky professzor a furcsaságára, konkrétan a fagyasztásra. Ivett már nem is nagyon törődött eztán a könyvével, ami szépen pihent az asztalánál, amelyiknél ült. A tanára átköltözött az ő asztalához, nyilván kommunikáció-könnyítés céljából. Nem is olyan rossz gondolat - jegyezte meg magában, mivel a professzor igencsak magas hozzá képest. Körülbelül száznyolcvan és százkilencven centi közé tippelte volna magasságát. Érdekesnek ígérkezett a nap, persze, közben Ivett továbbra is a tinta kiolvadását várta.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Yarista-senpai Nincs semmi bajom, leszámítva azt a szúró fájdalmat, amit most a térdemben érzek. mondjuk ez természetes dolog egy ilyen sportnál, hogy előbb vagy utóbb lesérülsz, nem úszhatod meg semmiféle sérülés nélkül. Ez a fájdalom is hamar el fog múlni, csak nem kell erőltetnem a lábam, és ennyi. A többi, kék-zöld-lila folt meg még kevésbé érdekel, ez hozzá tartozik ehhez a gyönyörű sporthoz, amit én is művelek. Bár megúszhattam volna sokkal kevesebb sérüléssel is, ha nem lett volna az a néhány év kimaradás, amikoris semmit nem foglalkoztam ezzel az egésszel. Odamegyek a sráchoz, és Mogyoróhoz, aki szokás szerint jobban érzi magára a fiú ölében. Leülök melléjük, és elkérem a kis szőrmókot, s ő oda is adja, a mókus akarata ellenére. Úgy látszik nem akar visszajönni a gazdájához, de végül ez mégis sikerül,és pár perc elteltével még is nyugszik, majd szuszogva elalszik. - Hehe, lehet. - nevetem el magam halkan. - De ezt még nem sikerült kiderítenem. - de most hogy mondja, talán majd valamikor kiderítem. Viszont nem most, majd máskor, mivel olyan békésen szunyókál itt az ölemben, nincs szívem felébreszteni. - Nincs semmi baj, nem kell bocsánatot kérned. Most már ismerjük egymást, és ez a lényeg. Bár én régebb óta tudok rólad, mert elég népszerű vagy az iskolában. - vigyorgok Yarra. - Ezt választottam, mert régebben tanultam, és igazából ez az egyetlen mugli sport amit ismerek is, és tudom is. - fejezem be a félbehagyott mondatát, mert valahogy sejtem, hogy mert nem folytatta, hogy fejezzem be helyette, én biztos jobban tudom, mint ő. - Ha gondolod taníthatok neked néhány mozdulatot. Egy élő, húsvér személlyel úgyis sokkal élvezetesebb harcolni, mint egy bábbal.- vetem fel az ötletet a levitás srácnak, a végén pedig a helyén pihenő fabábra bököm a fejemmel. - Kviddics? - kérdezek vissza kicsit meglepetten. Elég hirtelen jött most számomra ez a kérdés, ám legyen, ha kíváncsi rá, akkor válaszolok. - Igen, kviddicsezem. Vagyis, most már benne vagyok a csapatban, de seprűn még n olyan sűrűn ültem. - Felelem, majd elmosolyodom, és egy hatalmasat sóhajtok a végén.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Hanga Ivett- Hm... Értem. Jeleztétek ezt az igazgatónak, vagy valakinek a tanári karból? Esetleg valaki más hozzáértőnek? - érdeklődöm továbbra is, bár lehet, hogy már enyhén idegesítő a faggatózásom. Én mégis szeretnék a dolog végére járni, és miután minden lehetőt megtudok a dologról, megpróbálok kitalálni valamit. Nem mintha hirtelen rájöttem volna, hogy milyen jó tanárnak lenni, inkább azért, mert szeretem megismerni a titkokat, és tisztába jönni a furcsa jelenségekkel.
- Valóban eléggé ciki lenne, bár lehet, hogy én inkább az ultra gáz kifejezést használnám - mosolygok a lányra, majd végre a nevét is megtudom, ő pedig tisztába jöhet a kastélyi hierarchiába elfoglalt helyemet illetően. Bár számomra nem érdekes, hogy tanár vagyok, de azért jó, ha ő tisztában van a dologgal.
- Ennek felettébb örülök, és igen, én elemi mágiát tanítok - visszafojtom a röhögést, ami az "én" személyes névmás és a "tanítok" ige egy mondatba való helyeséze nyomán csiklandozza a torkomat, nevetés helyett inkább megpróbálok segíteni a lányon.
Egyszerű lenne kiolvasztani a tintát a víz elem manipulálásával, de sokkal látványosabb, mellesleg kis gyakorlásnak is jó, ha tűzzel csinálom ezt. Apró lángnyelvet idézek a mutatóujjam hegyére, majd az üveg szájához teszem, és elkezdem megolvasztani a jeget. Pár másodpercnyi "munka" után a tinta használhatóvá válik, közben én is felidézhetek pár dolgot a tűz méretének és hőmérsékletének szabályozásáról.
- Miyen esetekben szokott ez megtörténni? - az "ez"-nél kezemmel az üveg felé intek, ekkorra már a lángnyelvet is eltüntetem - Nagyon gyakran? Mennyire szokott ez zavarni a mindennapjaidban?
|
|
|
|
|
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
|
Merkovszky prof.A professzora faggatózása miatt kezdte magát nem kicsit kényelmetlenül érezni. Nem szerette, ha erről a tulajdonságáról szó esett, valahogy úgy festett olyankor, zavarában vörösödve, mint egy kisgyerek, akit az apukája épp abban a pillanatban kapott rajta valami kellemetlen csínytevésen. - Hát, még nem nagyon tudnak róla... csak egy páran. Flaviu tanárnőnek jeleztem egyedül - vallotta be Ivett. Talán másnak is kellett volna szólnia? A házvezetőjének? Remélte, hogy ezért nem kap megrovást. - Meg a házamból Ginnie és az ikerhúgom tudnak még róla itt. Meg most már Ön is.- Remélem, nem sértem meg a professzor urat, de gáz csak akkor lesz belőle, ha elpárolog - próbálta kicsit enyhíteni a faggatózás okozta kellemetlen érzést. Nem rendőrségi kihallgatáson van, csak a tanárát nyilván foglalkoztatja a szakterületébe vágó eset. - Wow, ezt hogyan... - nem kis döbbenet ült az arcára, amikor Merkovszky professzor egy apró lángocskával megoldja a tinta-problémát. - Hűha... - ilyen esetekben még az egyébként beszédesebb Ivett sem igen találja meg a szókincsét. Na, nem mintha amúgy nem látott volna már szokatlan dolgokat, mugli világból kiemelt varázsló-szülei körében, de ez még neki is új volt, ahogy sok minden a kastélyban, na, meg Bogolyfalván. - Mondjuk úgy, hogy éles helyzetekben, amikor erős stressz-hatás ér. Legalább is máskor nem igen szokott működni - válaszolta már valamivel kevésbé nyugtalan hangon most már, a kis "mutatvány" hatására. - Ilyesmiket fogunk tanulni majd az óráin? - érdeklődte barátságosan.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Találkozás - Carl Tender A nyolcadik vessző nockját illesztem épp az idegre, amikor neszezést vélek hallani. Leeresztem az íjat és a hang irányába fordulok olyan óvatosan, ahogyan csak testhelyzetem engedi.Egy férfit pillantok meg nem messze, akin látszik, hogy nem diák már. Nem ismerem meg elsőre, de még másodikra sem, pedig jó az arcmemóriám. Bizonyára új itt, ami nem lehetetlen, hallottam, hogy lesz két új kollégánk. A hang pedig amit hallottam valószínűleg köszönése lehetett. Amikor lövök igyekszem kizárni a külvilág ingereit, hogy ne maradjon más a pályán csak én és a cél ezért nem feleltem azonnal, de ezt most gyorsan pótolóm. - Jó estét önnek is Señor! Hangom könnyen elér hozzá a hatalmas helységben annak remek akusztikája miatt. Nem kell kiabálnom tehát. Egyelőre azonban mást nem mondok, ha már úgyis ő szólított meg engem, ha akar hát folytassa a csevegést. Nem hozott zavarba egyáltalán, hiszen nem járok tilosban. Egy dolog miatt pironkodom kissé és ez nem más mint öltözékem. Vörös selyem pizsamát és méregzöld köntöst viselek. Csupán az alkarvédő és a kesztyű emlékeztetnek arra, hogy mit is keresek én itt valójában, mert azok tényleg íjász felszerelések. Rutinos és gyors mozdulatokkal kilövöm a nyolcadik, a kilencedik majd végül a tizedik vesszőt is, nem telik bele húsz másodperc míg ez megtörténik. Ezután visszaakasztom az íjat a helyére, mire a cél eltűnik a pálya végéről mintha ott sem lett volna. Nem szándékozom befejezni az gyakorlást, de kivárom mit óhajt az úriember tőlem.
|
|
|
|
|
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
EM óraNathaniel igen csak meglepődött, mikor kiderült, hogy bekerült az elemi mágia gyakorlatisok közé. Eddig úgy gondolta, hogy semmiben sem tehetséges különösebben, erre kiderült, hogy vele született képessége van. Ez elég nagy újdonság volt számára, annál is inkább, mert végre valamiben jobb volt a bátyjánál, ami már eleve megelégedettséggel töltötte el. Azt mondták, hogy ő a tűz elemet uralja, de mindeddig nem igazán kísérletezett, mert teljesen tisztában volt vele, hogy mennyire veszélyes elem az övé. Egyetlen szikra elég, hogy minden elpusztuljon, márpedig ezt nem kockáztathatta, viszont így roppant türelmetlenül várta már az órákat, ahol végre megtanul bánni a lángokkal. Egyszerű ruhában indult hát el a toronyból a kijelölt helyre, csak egy fekete nadrág és egy sötét pulcsi volt rajta, mert hát az idő már egyre hidegebb volt, nem lehetett pólóban meg ingben szaladgálni. Nem tudta, hogy jön-e most más is oda rajta és a tanáron kívül, de annyira nem is zavartatta magát. Nyilvánvaló, hogy először bénázni fog, szinte lehetetlen, hogy elsőre könnyen menjen a tűzmágia, de ezzel más is így lenne, így nem számít, ha látja valaki. Viszonylag hamar ért le, pedig közben még megállt az egyik ablakmélyedésnél megenni egy fánkot, amit a zsebéből halászott elő teljesen összenyomorgatott állapotban. Miután belépett az ajtón, körülnézett, de még nem látott senkit sem odabent, így nekilátott, hogy összefogja a haját, mert bármennyire is lángoló vörös, azt azért nem szerette volna, ha tényleg belekap a tűz, márpedig neki a leghaloványabb gőze sem volt arról, hogy egyáltalán ez megtörténhet-e, mert eddig nem tanult elemi mágiát. Az előző iskolájában például nem is volt ilyen tárgy.
|
|
|
|
|
Carl Tender
INAKTÍV
Mara tofumanui pe lepke
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
|
Señora 
A hölgy csöppet sem tűnik zavartnak, ami azt az érzést kelti bennem, hogy én nekem kéne zavarban lennem, mert zavarom őt jelenlétemmel. Ezt csak tovább erősíti az elkövetkező -nekem háttal elkövetett- néhány lövés. Azért egy köszönésnyi időre mégis megáll. A mondat melyet felém intéz nagyon meglep, de ugyanakkor boldoggá tesz, és máris válaszra nyitom a számat: -Buenas noches señora! Mucho Gusto! - válaszolom lelkesen. Nem gondoltam, hogy spanyol, vagy bármilyen más nyelvi élménnyel gazdagodhatom egy varázslásra szocializálódott közegben. A fene ezekbe az előítéletekbe...Minden esetre, most szüneteltetem a beszédet -bár nincs könnyű dolgom- elvégre nem tudhatom, hogy a señora beszéli-e a spanyolt, vagy csak nem tudja ki vagyok. Elvégre honnan is tudhatná? Illik bemutatkoznom. -Me llamo Carl Tender. Én vagyok az új jóslástan tanár az iskolában. Ne haragudjon, amiért megzavartam ezen a kései órán! A szomszéd teremből távozva hallottam a lövés hangjait, és gondoltam felkutatom a hang forrását, hátha valami diák zajong takarodó után. Önben kit tisztelhetek? - tudni kell rólam, hogy rendkívüli módon tudok formálisan beszélni, és nagyon élvezem, mert szerintem vicces. Legalább is én nem tudom komolyan venni. Sosem hittem igazán a szavak erejében. (Ugyanakkor mindig is meghatottak a versek...) A hölgy nem zavartatja magát, ami számomra nagyon szimpatikus. Én sem hagynám magamat kizökkenteni. Egy pillanatra elkalandozom gondolatban. -A következő nyíllal vigyázz! - figyelmeztetem a nőt. Olyan hirtelen és meggondolatlanul, hogy még magam is meglepődöm. El is hagyom a tisztelettudó modort. -Úgy értem, vigyázzon! - javítom magam. Nem tudom mire fel figyelmeztetem ilyesmire, de a megérzéseimben még nem csalódtam.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Beszélgetés - Tender úr Egyik anyanyelvemen szól hozzám a férfi, aki bejött ezen a kései órán mert valószínűleg meghallotta lövéseim zaját. Amikor mind a tíz vessző ismét a tárolójában pihen odasétálok hozzá, kezet fogunk és én bemutatkozom neki, viszonozva iménti gesztusát, ám mindezt inkább magyarul teszem hiszen ez a nyelv szívemnek talán nüansznyival kedvesebb. - Artemisia Rubya, Gemmológia professzornő és Levita házvezető helyettes, vagyok. Örvendek a szerencsének és elnézést, hogy megzavartam a nyugalmát, de sajnos csak ilyenkor érek rá egy kis gyakorlásra, ha megbocsát folytatom is még egy kör erejéig. Jelzi, hogy nem zavarja, ha visszatérek a pályához. Leakasztom hát ismét az íjat a helyéről, vesszőt helyezek az idegre, feszítek, célzok és lövök. Már veszem is a következőt, hogy aztán pár pillanattal később célra tartsak, amikor a férfi hangja hasít a köztünk beállt csendbe. Ujjam lepattan az idegről, mely megüti az orromat és az ajkamat egyaránt. Szokványos eset ez, nem is olyan fájdalmas, de bizonyára nem következett volna be, ha frissen megismert kollégám nem vonja el figyelmemet azzal, hogy egyrészt óva int másrészt még le is tegez, majd ezt azonnal javítja is. - Az ördögbe! Mondom fennhangon majd letámasztom az íjat lábamhoz, s szabad kezemmel megdörzsölöm az orromat. Egy kicsit sajog, semmi komoly, a vessző is eltűnt és visszakerült a tárolójába közben, hála a rajta lévő varázslatnak. Ha ez nem történt volna meg egyenesen a falban landolt volna a pálya végénél. Egy tévesztés belefér, ám inkább úgy döntök óvom szaglószervemet és tényleg befejezem mára. - Így jár akinek az orra egy sísáncra hajaz és még süket is, igaz? De arról nem volt szó, hogy rögtön kapok is egy jóslatot. Esküszöm Ön rosszabb mint Kasszandra. Szólítom meg Kollégámat bosszankodva, s igyekszem megtartani rideg tartásomat mert nem szeretném, ha nem venne komolyan. Mostanában nem vagyok egészen önmagam, de ezt továbbra is Ádámnak tudom be, mintsem bármi másnak. Ez olyan dolog amit átéltem már de most ennyi idősen teljesen más aspektusú lett a szerelem számomra. Az is, hogy ma este erre kószálok szintén jelzi, hogy valami megváltozott bennem azóta amióta először itt oktattam. Öregedtem, bölcsebb és megfontoltabb lettem, vagy nem...Nem tudom, minden esetre más vagyok mint akkor voltam. Kezdem megszokni a helyem és egyre több emberrel ismerkedtem már meg. Minden új munkatárs egy új kaland, remek kihívás, de csínján bánok "kegyeimmel" és nem engedtem meg eddig Fela papuson, Alexandrán és Andráson kívül másnak, hogy tegezzenek.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Nathaniel - EM óraSoha, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha tanításra adom a fejem. A volt Roxfortos tanáraim ezt hallva röhögő görcsben fetrengenének, vagy sikító frász törne rájuk. Ráadásul pont elemi mágiát, ami ugyebár eddig hétpecsétes titok volt, és még egyik újságírónak sem jutott a fülébe, hogy én is képes vagyok rá. Ami számomra természetes, hiszen a szüleimen, volt elementalista tanárnőmön és rajtam kívül senki nem tud róla. Bennük pedig mindenkinél jobban bízok. Viszont az, hogy másokat nem avattam be, egyértelműen jelzi, hogy alapvetően gyanakvó és bizalmatlan vagyok. Még a legjobb barátaim sem szereztek tudomást erről a különleges képességemről. Bár a hivatalos szervek, és az elementalistákat nyilvántartó szövetség természetesen tud rólam, és a meccsek alatt mindig kinn is volt egy felügyelő, elvégre kötelesek ellenőrizni, hogy nem élek-e vissza vele, hiszen elég híres játékos vagyok.
Most azonban minden ki fog derülni, és már előre sejtem milyen ocsmány dolgok fognak megjelenni ezzel kapcsolatban. Még az is lehet, hogy sosem térhetek vissza többé a kviddicspályára. Bár a szövetség felügyelője természetesen tudja bizonyítani, hogy nem az elemi mágiához kapcsolódó képességeim segítettek megszerezni a kupákat, de a legtöbb firkászt nem az igazság érdekli, hanem a szenzáció, így aztán olyasmiket is megírnak, amiknek semmi valóságalapjuk nincs.
A komor gondolatoknak és az önsajnálatnak azonban nem most van itt az ideje, ugyanis épp első gyakorlati órámra készülök. Már kezdem megszokni a különleges tantermet, a tanítást és úgy összességében a helyzetet, szóval épp ideje megtartani az első gyakorlati órámat is.
A terem felé sietve elvégzek néhány alap gyakorlatot, hogy ráhangolódjak az elemekre. Alapból erre nem lenne szükség egy olyan embernél, aki mestere mind a négynek, de én évekig elfojtottam magamban ezeket a képességeket, így kicsit „berozsdásodtak”. Pár percnyi meditálás után azonban mindig eszembe jutnak azok a dolgok, amiket Gabi nénitől tanultam, és úgy érzem, bármire képes vagyok. Régen nehezen ment, hogy ilyenkor visszafogjam magam, de ma már nem vagyok gyerek, nem célom a világ megváltoztatása.
Sok időm azonban nincs a felkészülésre, hiszen közben megérkezek az első gyakorlati óránkra. Odasietek a fiatalemberhez, és felé nyújtom a kezem:
- Jó napot! Ha nem zavar különösebben, akkor tegeznélek a továbbiakban, és te is nyugodtan tegyél így velem kapcsolatban. Engem Merkovszky Ádámnak hívnak.
Megvárom míg ő is bemutatkozik, bár már korábban megkaptam az adatlapját, de én jobban szeretek az emberekkel szemtől szemben megismerkedni.
- Első dolgunk az lesz, hogy megállapítsuk, melyik az elemed. - Beszéd közben előveszem a pálcám, és intek vele egyet, aminek hatására megjelenik előttünk egy gótikus jellegű, üvegből készült kapu, és mellette egy kis faasztal.
- Kérlek, sétálj át a boltív alatt, és állj az asztal elé! Ez lesz ma a legkönnyebb feladatod - kacsintok rá a srácra, majd a kaput megkerülve az asztal mögé állok.
|
|
|
|
|
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
ÁdámNézelődött a különös teremben, ami olyan volt, mintha a szabadban lenne, és meg is állapította magában, hogy a varázslók épp oly tökéletesen kitettek magukért illúziók tekintetében, mint mindig. Ő ugyan a saját részéről jobban értékelte a valódi természetet, de annyi baj legyen. Szerencsére nem kellett túl sokat várnia, hogy megérkezzen a tanár. Mikor odament hozzá, Nathaniel felé fordult, a javaslatra pedig bólintott egyet, és megrázta a felé nyújtott kezet. - Részemről oké. Nathaniel Blackwood - mutatkozott be ő is a férfinek, akit minden bizonnyal felismert volna, ha csak egy kicsit is jártasabb a kviddicsben, de hiába járt ezelőtt a Roxfortba, ott sem tudta megszeretni ezt a sportot, így viszont megvolt az az előny, hogy teljes természetességgel csak a tanáraként nézett rá. - Rendben - biccentett a vörös hajú a kiadott feladatot hallva, aztán rávigyorgott a férfire. Hát igen, gondolta ő, hogy nem lesz sétagalopp ez az elemi mágia tanulás. Igazából furcsállta is, hogy megvan benne a képesség, kicsit talán sorsszerűnek is tűnhetett volna, hogy pont most került ebbe az iskolába, amikor ez kiderült, de Nathaniel nem hitt a sorsban, így nem is jutottak eszébe effélék. Kicsit egyébként tartott tőle, hogy hogyan is fogja ő ezt megtanulni, pontosabban inkább csak az elméleti résszel lehet gondja, mert soha nem volt elég szorgalmas tanuló ahhoz, hogy megjegyezzen ilyesmit. Viszont itt, minden eddigi tantárggyal szemben ott volt az az eshetőség, hogy élvezni fogja a tanulását. Nos, ki tudja. Így aztán a fiú el is indult, hogy teljesítse a feladatot, és céltudatos, széles lépésekkel átsétált a semmiből előtűnő boltív alatt, aztán pedig megállt az asztal előtt, és várta, hogy most mi lesz.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
NathanielA fiú szimpatikusnak tűnik, és ami a legjobb ő sem a rajongóm. Kezdem azt hinni, hogy ebben az iskolában senki nem szereti a kviddicset, vagy ha mégis, hát akkor irántam nem viseltetnek rokonszenvvel. Persze ez kicsit sem baj, sőt, élvezem, hogy itt nem állítanak meg két lépésenként fényképért vagy aláírásért, nem ugranak sikítozva a nyakamba, és viszonylag ritkán súgnak össze a hátam mögött. Ez utóbbit különben is inkább az itt eltöltött időm alatt rólam elindult pletykáknak tudom be, semmint annak, hogy híres ember vagyok.
Mivel a fiú belemegy a tegezésbe, kicsit megkönnyebbülök, nekem is elég nagy könnyebbség ez, mert a magázódást nagyon ritkán használom, és furcsa a számomra. Megvárom, hogy átérjen a kapu alatt, majd az asztalra nézek, ahol közben megjelentek a fatálak bennük az elemek olyan sorrendben, hogy a fiú esetében legvalószínűbb került a bal oldalra és sorban utána a többi.
- Kérlek, próbálj meg kezdeni valamit mindegyikkel! Nem baj, ha valamelyikkel nem sikerül, nagyon valószínű, hogy csak egy elemet fogsz tudni irányítani, de azért jobb, ha biztosra megyünk. - Beszéd közben sorban rámutatok a tálakban lévő elemekre: a tűzre, a levegőre, a földre és a vízre. - Elsőre érezni fogod, hogy melyik az, amelyikkel tudsz bánni. Sietni sem kell, csak nyugodtan, ráérünk.
Ezután kíváncsian szemlélem Nathaniel próbálkozásait, és várom, hogy megtudjam, mely elemmel fogunk a későbbiekben foglalkozni.
|
|
|
|
|
