Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Öhhh, ja tényleg, igen - igaza volt a csajszinak, valóban hülyén hangzott ez a mondat így a számból, s általában más helyzetben ez máshogy zajlik. Nevettem is ezen, majd igyekeztem továbbra is együttműködni a lánnyal, hogy minél előbb szabaduljunk ebből a lehetetlen helyzetből. Sikerült is végre talpra állnunk, a jókedv és öröm részemről azonban máris alább hagyott, mikor az a tollas konkrétan telibe áldott az ürülékével.
- Ha te nem kapnád el, akkor majd megfogom én, és apró tollakra szedem az egész madarat - morogtam én is vele együtt, mert azért nem volt kellemes ez a bűzölgő trutyi a vállamon, s talán még a fülemre is jutott belőle. Na de, hogy ne idegeskedjünk tovább, inkább témát váltottam.
- Haha, az nem vodka, pálinkának hívják - jegyeztem meg nevetve, sejtettem, hogy arra az átlátszó italra gondolt, amivel megkínáltak minket este. - Nem ízlett? Pedig van, amelyik jobb a vodkátoknál, amiből igazán kiérződik a gyümölcsíz - jegyeztem meg, s közben el is kezdtük kiszabadítani a kezeinket. A műveletnél elég sok energiára volt szükség, fel-le kellett mozgatnunk a kezeinket, bár úgy tűnt, hogy a csaj rám hagyta az ütem diktálását. - Jaj nincs semmi baj a beszédeddel, tök jól értek mindent, csak érződik kicsit, hogy külföldről vagy - nem akartam megsérteni, de azért az már lejött, hogy nem magyar.
- Nah jó, azért ez fárasztó - tényleg annyit húzgáltuk föl-le a kezünket, hogy ettől már izomlázunk is keletkezhetett. A kötél végül csak megadta magát, s néhány perccel később fájó csuklókkal ugyan, de megszabadultunk az akadályozó tényezőtől.
- Jó erősen ránk kötötték - magam is a csuklómat masszírozgattam, de feltűnt, hogy a lányé egy fokkal jobban sérült, vagy talán a bőre lehetett érzékenyebb.
- Nem fáj? - léptem közelebb, hogy szemügyre vegyem, majd ha nem volt gond, már tisztességesen is bemutatkoztam neki, s kezet ráztam vele.
- Á, téged már láttalak a nagyteremben - rámosolyogtam, aztán visszahúztam a kezem, s pillantásom körbevezettem a bagolyházban. Még mindig nem tűnt bizalomgerjesztőnek a hely, továbbra is érződött az a nehéz, kellemetlen szag, s az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem járt a levegő.
- Ja, dehogy nem. Csak nem akartam taplónak tűnni - vigyorogtam rá, igaza volt, én is minél előbb szabadulni akartam ebből a koszfészekből.
- Nem megy? - hiába rángatta a kilincset Darya, neki nem nyílt az ajtó, így beálltam a sorba, s ha engedte, magam is megpróbáltam, hátha hatékonyabb a férfi erő.
- Baszki, ez meg se mozdul - pech, de nekem sem sikerült kinyitni az ajtót, hiába toltam vállal, s lábbal is. Olyan volt, mintha súlyokat helyeztek volna elé, hogy még csak véletlenül se tudjunk onnan kimászni.
- Oké, mi okból rakhattak minket ide pálca nélkül, egy zárt helyre úgy, hogy ne tudjunk kijutni, hm? Gondolkodjunk - államat dörgölve újra körbepillantottam, amikor az egyik ürülékhalom közepén észrevettem egy borítékot.
- Te, azt te veszítetted el vagy...? - na igen, elképzelhető, hogy a boríték rejtette a kiutat ebből a fészekből. Le is hajoltam érte, s két ujjal csíptem ki a trutyiból, majd megpróbáltam kihalászni belőle az irományt.
- Blehh..most komolyan, ki szórakozik ilyennel?- fintorodtam el, hisz még a papír is bűzlött, viszont szerepelt rajta néhány sor.
- Ha a kiutat nem leled, megoldást a horgonyból nyered.- felolvasás közben értetlenül ráncoltam össze a homlokom, majd érdeklődve emeltem tekintetem a lányra. - Te ezt érted? Mert én rohadtul nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Aksel valahogy mindig úgy érezte, hogy aki túlságosan kedves, mondhatni bűzlik a jóindulattól, az biztos csak megjátssza magát. Lehet ezt az általa olvasott mesékből tanulta, vagy az ösztönei ültették el ezt a kis magot a fejében. A legrosszabb ebben a hipotézisben az volt, hogy nem létezett rá egyértelmű válasz. Legalább is ez a bizonyos válasz még nem volt a fiú birtokában. Addig, ameddig ez ebben az esetben kiderül, addig nincs más opció a francia számára, mint koppanni a lánnyal folytatott felszínes beszélgetésen. Aksel érdekes módon az alkotásban, a művészetben éltette a szubjektivitást, hogy minden dologból ezer út visz, s hogy mindezek együtt tudnak létezni egymás mellett. Viszont emellett gyűlölte ugyanezt a való életben. Gyűlölte, hogy egyszerűen a többiekkel, a húgával ellentétben kényelmetlenül érezte magát mások között. És ha esetlegesen azok a személyek fontosak is lennének neki, ezt nem tudja kommunikálni feléjük. Amire képes volt, az csupán csak egy sekélyes szóváltás. Irigyelte a lányt, ő nyilván a kisujjából rázza  ki ezeket a szociális kötelességeket.
- Igazán gyönyöhű, habáh kise öhegebbnék tűnik, mint á hégi iskohám. - nézett fapofával maga elé a francia. Egyáltalán nem rossz értelemben gondolta ő, amiket mondott. Sőt, el volt ragadtatva a Bagolykő csodás épületétől. Csak hát néha dolgok teljesen máshogy hangoznak kibukva a szájából, mint lebegve a kócos fejében.
- Cool. Mit mutát? - emelte fel kissé orrát hunyorítva a kis francia. Mint lelkes alkotó, szerette megnézni mások, főleg kortársak alkotásai. Jelentsen ez akadémiailag elismert művészeket, vagy csak szimplán barátokat. Az alapján, hogy az ember milyen gondolatokat vet papírra, könnyen meg lehet állapítani a szándékait.
A lány szólavinájára kikerekedtek a szemei, szíve hevesebben kezdett lüktetni. Kérdéseket? Neki? Miért? Minek? Miről? Lelkét kelletlen fintor, a szoba falai pedig tintacseppenként fekete színt öltenek. Hősünknek csak kicsit vonta el helyzetéről figyelmét a környezetváltozás. Csak barna szemei fordultak egyet a falak irányába, egyébként mozdulatlan maradt. Ellentétben beszélgetőpartnerével, aki úgy tűnt, mintha fel akart volna robbanni, vagy legalább is el készült pattanni, mint egy rugó.
- Nyügodj még, nékem lenne okom félni. - nézett minimális értetlenséggel a tekintetében Aksel - Mit is kéhdeznél tölém ámugy? - csengtek kissé haragosan szavai, ami őt magát is megijesztette, hisz a fiú lelkében semmi harag nem honolt. De inkább nem szólt semmit, csak várt és remélt, hogy nem lesz ebből vita.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Karola

- Ez egyszerűen förtelmes - állapítja meg alkarjával súrolva meg a homlokát. Néhány rövidke hajszála éppen a homlokába lóg és nagyon is csiklandozza, ez pedig meglehetősen zavarja, mivel nem tudja rendesen hátraigazítani. Ahhoz le kellene vennie a kesztyűt, amit bagolypostával kapott a kertésztől. Vili bácsi akkor használ ilyet, ha a rózsákat nyesi, de ehhez a nagy takarítási akcióhoz is éppen tökéletes viselet. Még a komiszabb baglyok sem tudják összekarmolni így a kezét. Meglehetősen komikusan fest, ami azt illeti, de hát az eredményért áldozatokat kell hozni. Orrát ráncolva pillant körbe, amint befejezte iménti mozdulatsorát, és nem ismétli meg, amit az imént már megállapított. Az egész bagolyház szörnyen néz ki. Sőt, ezt már három nappal ezelőtt is megállapította, csak időbe telt, amíg aztán a bagoly elvitte a levelét, Vili bácsi pedig beszerezte és elküldte a listán szereplő tételeket. A kesztyű mellé kapott egy esőköpenyhez hasonlatos talárt is, mely ugyan nem műanyag, de foltmentesen lepereg róla minden folyadék vagy folyékonyabb állagú akármi, például ugye a madárkaki. Még jó, hogy van csuklyája is ennek a köpenynek, ami alá hosszú haját szépen befonva elrejtette, ugyanis ebben a pillanatban egy aprócska bagolynak sikerül a fejére pottyantania.
- Fúúúj... - állapítja meg fintorogva, amikor a placcsanást követően a bagolykaki lassan elkezd lecsúszni az anyagon. Még sikerül belenyúlnia, hogy megállapítsa, mi is az, aztán az egész ajándék landol a földön. Kesztyűjét is kezelték szerencsére ugyanazzal a bűbájjal, mint a köpenyt, bármilyen bűbáj is az, mert szépen lecsúszik arról is a trutyi, de azért nézi még egy fél pillanatig undorral az arcán. - Azt mondják, hogy szerencsét hoz, de ez hihetetlenül undorító. Még szerencse, hogy akármi is ez a bűbáj, jól működik - jegyzi meg. A térdig érő sötétkék gumicsizmája már bűbájmentes, csak a gumi érdeme, hogy nem ázik be, viszont máris rétegekben ragad rá az egész trutymó. - Nem hiszem el, hogy ez senki másnak nem jelent gondot, hogy szegény madarak úgy élnek itt, mint valami szemétdombon - jelenti ki egyre fokozódó lelkesedéssel háztársának, akit valami oknál fogva sikerült meggyőznie az önkéntes takarítási akcióról. - Azt hallottam, hogy időnként büntetésből ezt takaríttatják diákokkal, de fúj. Biztos volna más lehetőség büntetésre és valami olyan bűbáj, amitől ez a hely többé-kevésbé tiszta marad vagy önmagát tisztítja vagy nem is tudom... majd utánaolvasok a könyvtárban. Van ötleted, melyik részlegen lenne érdemes kezdeni? Háztartási varázslatok esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Gondolom nem herzberges voltál, hanem a Beauxbatonsba jártál. - nyugtázza a tényt. Egyértelmű, hogyha Svájcba járt volna, akkor ismerné, de mivel ezelőtt sosem találkoztak, így nem volt nehéz összerakni a képet, miszerint a fiú a francia mágusiskola padjait koptatta eddig.
- De igen, ahhoz képest teljesen más ez az épület, de szerintem is szép hely. - Bólogatott, hogy megerősítse egyetértését. Kislánykorától kezdve lenyűgözték a kastélyok, egészen addig, míg be nem költözött egybe. Ott és akkor elvesztette azt a gyermeki lelkesedést és a helyét valamiféle kissé közönyös, távolságtartó gyönyörködés, amivel ugyan még mindig elismerte az építészeti műremekek jelentőségét és szépségét azonban a lelkesedés már rég kiveszett belőle.
- Igazából semmi komoly, csak ruhatervek. - A fiú elé tolta a vaskos füzetet a legutóbbi alkotásnál kinyitva és hátradőlt, hogy Aksel nyugodtan lapozgathassa a rajzokat. Egész tetemes mennyiség összegyűlt már az elmúlt évekből és ha az elejéről kezdte lapozni valaki, akkor remekül láthatóvá vált a fejlődés. Az elején egészen bénácska, néhol alig felismerhető torz emberalakok szerepelnek nagyon csúnya kivitelezéssel. Mostanra már legalább az női alakokról el lehetett dönteni, hogy tényleg női alakok és sokkal szebb volt a színezés is.
- Ó, semmi érdekeset. Tudod, ilyen átlagos kérdés, hogy miért pont Magyarország? Mivel foglalkoznak a szüleid, te mit szeretsz csinálni szabad idődben? De igazából bármi érdekel, amivel kicsit jobban megismerhetlek - vonta meg vékonyka vállait. Néha napján még ő saját magát is kicsit parának tartotta, mert azért így lerohanni szegény fiút... Talán nem illett volna. De Sári meg az illem olyan messze álltak egymástól világ életében. A szülei repestek a boldogságtól, mikor sikerült rendesen viselkednie és nem kiakasztania mindenkit a boltban, az utcán, a játszótéren vagy igazából bárhol ahol csak jártak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kinevetett, én meg hirtelen nem tudtam ezt hova tenni. Aztán kiderült. Hogy nem is vodka volt?
- Páljin-ká - próbáltam elismételni a szót. Ha eddig nem tűnt volna fel neki az orosz akcentusom, akkor ebből biztos. A nyaklánc eléggé érthetővé varázsolta a magyar szavakat, de ha nem volt mit lefordítania, akkor csak hagyta a dolgokat, ahogy voltak. Ez esetben általam ruszkisítva.
- Végül is, ha nem vodkaként tekintünk rá, akkor nem volt vészes. Tudod ez nem csúszott úgy. Kiérződött a... tömör alkohol - próbáltam legjobban elmagyarázni. Az igazi orosz vodka nem csíp, nem fáj, csak csorog lefelé, mintha víz lenne. Ezt saját tapasztalatból tudtam.
- Oh, akkor jó. Csak tudod, van ez a láncom, és igazából ő beszél helyettem. Egy mukkot sem tudok magyarul, és az első hetekben nem akart rendesen működni. Azt hittem megint elromlott - magyarázkodtam, és én is minden erőmet bevetve segítettem a srácnak, hogy végre szabadok lehessünk.
- Biztosra mentek, hogy ne tudjunk egy könnyen kiszabadulni... - sóhajtottam fel. Igazából el nem tudtam képzelni milyen lett volna, ha nem találjuk itt ezt az éles dolgot. Órákig ülünk a padlón, amíg már be nem terít minket a bagolyürülék?
- Áhh, nem olyan vészes - legyintettem, nincs olyan amit babushka csodakréme ne tudna meggyógyítani. Elég volt egy kicsi belőle, és pár órán már hűlt helye volt csak a sérülésnek.
Látott a nagyteremben. Nem pontosan tudtam, hogy egy pozitív vagy nem, de egyenlőre úgy tűnt, hogy nincs negatív véleménnyel rólam. Ezek szerint vagy olyan fiú volt, akit nem érdekelt, vagy nem figyelte, hogy mennyit is eszem ilyenkor, ugyanis egy srác meg tudta volna irigyelni.
Egy ideig még ráncigáltam az öreg faajtót, de az enyhe kilengésén, melyet az idő tett rajta nem akart mozdulni. Így átengedtem a helyet a férfi erőnek. De csalódnom kellett. - Keressünk egy feszítő vasat - adtam az ötletet, de úgy tűnt, Soma egészen más - sokkal logikusabb - úton indult el. Állítólag én vagyok a levitás és ő a rellonos, most azonban mintha épp fordítva működtünk volna.
Gondolj, gondolj, gondolj. Összeráncoltam a homlokom, és szúrós szemmel pörgettem le magamban az este eseményeit. Lehet elmulasztottunk valamit. Valakinek beszóltunk, nyertünk valami játékban és megbosszulták, vagy bármi. Persze ez nagyon gyerekes lett volna, de fene tudta mi van ezeknek a fejében.
- Tudtam nem - néztem abba az irányba, amit Soma mutatott. Be kellett vallanom, hogy most nagyon örültem, hogy nem én pillantottam meg előbb. Nem szívesen fogtam volna meg azt a levelet. Habár amúgy is bagolykakis volt a vállunk...
- Horgony? Van valami másodlagos jelentése a nyelvetekben? Vagy... közmondás? - találgattam, mert ennyi nem tűnt nagyon elégnek. Közben újra körbehordoztam a tekintetem a szobán. - Mi van, ha igazából tényleg azt kell keresnünk? Egy jelet, tárgyat, rajzot.... - gondolkodtam tovább hangosan. Szokásomhoz híven elsőre rögtön a nehéz úton közelítettem meg a dolgot, és csak utána jutottak eszembe a sokkal egyértelműbb lehetőségek. Lehet ez a végzetem. Hogy mindent túlgondoljak.
- Nézd, ott - mutattam fel az egyik gerendára, amin egy kisebb vasmacska lógott lefelé. Az egyetlen baj az volt, hogy az majdnem a Bagolyház tetején volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Itt állva ebben a bagolytrutyival megtelt, büdös helyiségbenn ácsorogva felmerült a gondolataimban a kérdés, hogy miért is voltam annyira ostoba, hogy ezt az önkéntes takarítási akciót olyan zseniálisnak tartottam. Amikor Izidóra felvetette, s felvázolta előttem, hogy ezzel milyen jót tennénk, akkor még lelkesen és helyeslően bólogattam, s tényleg elhivatottan álltam neki ennek az egésznek. De aztán, amikor beléptem ebbe a cseppet sem bizalomgerjesztő, tollaktól hemzsegő, fülledt és bűzölgő helyiségbe, a mosoly is eltűnt az arcomról, s már inkább csak gondnak éreztem ezt az önkéntességet, mint sem hejj de jó délutáni időtöltésnek.
Izi megjegyzéseiből is úgy tűnt, hogy azért ő sem teljesen erre számított, de mégis mit hittünk erről a helyről? Hogy majd egy kis söprés és szemétszedés ragyogóvá varázsolja ezt a bagolybarlangot? Brrr, még a hideg is kirázott, amikor láttam, hogy egy csepp madárürülék pottyant valahogy levitás háztársamra, de neki legalább olyan köpenye volt, ami mintha taszította volna ezt az anyagot. Rajtam csak egy hagyományos esőköpeny volt, normál gumicsizma  szimpla gumikesztyű, s persze egyik sem volt mágiával megbűvölve, hogy nehogy már ne jusson nekem ebből a jóból.
- Miért fújolsz? Neked legalább véd a ruhád, de nézzél rám - jegyeztem meg nevetve, az én esőkabátomon nem egy világos folt futott végig, hanem a sötétszürke alapon már nagyjából annyi csík lehetett, hogy úgy nézhettem ki, mint egy zebra.
- Szerintem nem nagyon gondoltak erre mások, nem sűrűn jönnek ide fel, meg aztán sokan a saját kis kalitkájukban tartják a baglyokat. De ez tényleg elég gusztustalan, időnként nem ártana rendet rakni...mert ez fúh, büdös - elfintorodtam, nem volt bizalomgerjesztő a hely, s tényleg igaza volt Izidórának abban, hogy ilyen körülmények közt még sem élhetnek az állatok.
- Áh, ezt inkább csak azok csináltatják büntetésből, akik nagyon ki akarnak szúrni a diákkal. Prefektusként soha nem küldenék ide senkit, meg amúgy sem volt még eddig példa arra, hogy valakit meg kellett volna büntetnem - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, kicsit talán elkanyarodva a témától, de nem feledkeztem meg a lány kérdéséről.
- Tudod, biztos lenne rá megoldás, de szerintem ezt a problémakört még senki sem vetette fel az igazgatóságnak. Hm, nem is tudom, esetleg írhatnál az igazgató úrnak egy levelet ezzel kapcsolatban, vagy akár személyesen is felkereshetnéd őt, mert az ötlet tényleg jó. Én is sajnálom a baglyokat, de azért az, hogy ilyen trágyahalmot takarítsunk, kissé kellemetlen - sóhajtottam, nem igazán tudtam megszokni ezt a környezetet, s már előre féltem attól, hogy ezután a takarítóakció után még egy hétig fogok bűzleni.
- A háztartási varázslatok közt találhatunk valamit erre, jó az ötlet. Még eszembe jutott az, hogy az állattartással kapcsolatos könyveket is át lehetne nézni, hátha van a baglyok kapcsán valami részletes leírás. Vagy még az jutott az eszembe, hogy felkereshetnénk a vadőrt, hátha van neki erre valami praktikus ötlete. Nem is tudom, ha be lehetne tanítani a baglyokat, hogy mondjuk egy adott részen piszkítsanak, akkor lehetne felhelyezni ilyen kis...tudod, vályúkat. Vagy nem is tudom. Hm, lehet hogy mégis beszélni kellene az igazgatóval erről. Tényleg írhatnál neki egy levelet ezzel kapcsolatban. - jegyeztem meg mosolyogva, majd egy kis lapát segítségével igyekeztem összeszedni némi trutymót a földről.
- Tényleg ciki, hogy itt nem segít a varázslat. Oké, hogy utána, mikor már felvakartuk a nagyrészét, egy pálcaintéssel eltüntethetjük a koszt, de azért ennyi trutyit még azzal se lehetne. Egyébként, mi a véleményed az új tanárokról? Melyikükkel szimpatizálsz? - érdeklődtem, miközben folytattam a trutyi összetakarítását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A buli előtt röviden beszámoltak az új mestertanoncokról, s említették, hogy van köztük egy orosz is, de így most már számomra is világossá vált, hogy én fogtam ki magamnak őt. Ezzel persze nem volt baj, hisz szerencsére ott volt nála az a lánc, aminek köszönhetően sikerült egymást megértenünk.
- Nem gáz, hogy nem tudsz magyarul, én sem oroszul, de megoldjuk. Ha nem lenne a láncod, valahogy elmutogatnánk a dolgokat - fűztem hozzá azért nevetve, miután már sikerült megszabadulnunk azoktól a nyavalyás kötelektől. Jó volt végre fellélegezni, hogy a bőrömet nem nyúzta tovább az a durva anyag, bár továbbra sem volt kellemes a Bagolyházban tartózkodni.
Továbbra is küzdöttünk, ám a fizikális erővel mit sem értünk jelen helyzetben. Igaz, nem is az én feladatom volt az, hogy kijussunk innen, de erről a lány nem tudhatott. Nekem úgy kellett tennem, mintha magam is játékos lennék, s nem pedig beavató. Ez korábban még persze jó mókának tűnt, amikor kiagyaltuk a srácokkal, ám ebben a helyzetben, amikor még egy bagoly is rám tojt, már inkább frusztrált, s lettem volna inkább a fővezér szerepében.
- Aha, horgony. Másodlagos jelentése? Nem hiszem, horgonyt használnak a hajók kikötéséhez, leengedik a mélybe. Közmondást sem tudok. - még jó, hogy a megfejtést sem tudtam, hisz úgy nem lett volna buli a beavatás, ha tudom a megoldásokat. Minden csak Daryan múlt, s az ő leleményességén. Vakartam is a tarkómat, ahogy magam is tehetetlenül fordultam jobbra-balra, keresve a kiutat. A lány ekkor tett egy megjegyzést, ami nem is volt olyan rossz gondolat.
- Te, ez jó ötlet! Lehet, hogy egy horgony jelet kell megtalálnunk valahol itt, talán valamelyik kupac bagolyürülék alatt lesz - Amikor felmutatott a magasba, pillantásommal követtem a mozdulatot, s magam is megláttam a vasmacskát.
- Jó, ez tök jó, tehát megvan a horgonyunk. A szöveg szerint pedig, ha a kiutat nem leled, a megoldást a horgonyból nyered? Tehát lehet, hogy a horgonyt kell lehúznunk, és az nyitná az ajtót? Vagy talán a kulcs van ott elrejtve? - a kérdéseket a lánynak szegeztem, s némi hümmentés után lett egy ötletem.
- Valamelyikünknek fel kell oda másznia, de ahhoz viszont a másiknak bakot kell tartania. Kétlem, hogy te elbírnál, szóval....gyere, tartok én bakot, te meg mászol. Már, ha nincs tériszonyod. Ugye nincs? És öhm...örülnék, ha a cipődet lerúgnád, mielőtt bagolytrutyi kerül a tenyerembe - utóbbit már mosolyogva mondtam, s bakot tartva a lánynak vártam, hogy elszánja magát, és meginduljon fel a vasmacska felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Őszintén lenyűgöz a tudása. Sosem voltam egy igazán mozgékony ember, egy seprűn meg még annyira se.
 - Jó lehet valamit ennyire elszántan csinálni - jegyzem meg. - Versenyzel is? - érdeklődöm tovább. Csenge láthatóan nagyon ügyes abban amit csinál, így - bár nem értek hozzá - el tudnám képzelni egy komoly versenyen.
Én mindig írtóztam  a versenyektől. Ahol annyi ember néz, és mindenki elvárja tőled, hogy te legyél a nyertes… Sosem kedveltem az ilyen feszült helyzeteket. A gondolkodásból egy bagoly zökkent ki, aki elsuhan mellettem. Ez a hely nem tartozik a kedvenceim közé. A madarakkal ugyan nincs bajom, csak úgy érzem, hogy útban vagyok számukra.
 - Hogy én a seprűn? - hangom egészen elvékonyodik, a szemem pedig ijedten kerekedik ki. - Én… Nem is tudom. - motyogok a fejemet lehajtva. Most belőlem lett a szégyenlősebb. - Szerinted rajta tudnék maradni? - kérdezem nem kevés kétellyel a hangomban, és a magabiztosság teljes hiányában.
Megpróbálom magamat elképzelni a levegőben seprűnyélen, ám nem megy könnyen.
 - Talán megpróbálom… - próbálom összeszedni a bátorságom, de látszólag hiányában vagyok. Teszek egy lépést a seprű felé, ám picit vissza is lépek. -
 - Segítesz? - fordulok most Csengéhez félénken. Mégiscsak ő a profi, én meg hát… A reptan órákon sem brillíroztam eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Tízszer balra, ötször jobbra. A bal oldallal már készen vagyok, a jobb oldalinál azonban szándékosan hétszer keverem meg a főzetet. De ha ez sem lesz elég, akkor a főzet végén mooncalf-szőr helyett hippogriff tollat fogok beleszórni. Ennél jobban nem merem elrontani.
Hogyan is kerültem ide? Na ez aztán elég vicces sztori. Sári tanácsára igyekeztem felfedezni a kastélyt belülről is, amikor meghallottam egy érdekes pletykát. Ha a lélekszobában helytelenül készítesz el egy bájitalt, előjön a Bagolykő első bájitaltan professzorának szelleme és megbüntet. Hogy mi lehet a büntetés, azt nem tudom, de egy próbát megért. Legalábbis szerintem, másoknak annyira nem tetszett az ötlet. Így esett, hogy magamban cipeltem fel ide az üstöt és kezdtem bele a bizalom elixírjének elkészítésébe.
Szóval lehet, hogy ez inkább így egy szomorú sztori. De mindegy is.
A földön ültem, de végre kiegyenesedtem, nem görnyedtem többé az üst felé. Az ajkamba haraptam, ahogy néztem a főzetet, aminek még fél órán keresztül kell rotyognia. Azért jobb lenne ezt társaságban csinálni, így egyedül elég unalmas tud lenni a várakozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Tűnj el! Tűnj el!
Rohanok az üvöltő portrék véget nem érő folyosóján. A szellem kerget megint, aki a szfinx portré előtt is vegzált.
- Ne röhögj már!
De a néhai illető csak kacag fülsértő hangján. A fejemre tapasztom a karjaimat, és úgy rohanok tovább. Néha felnézek, hogy orra ne bukjak valamiben, de csak a festmények gúnyos, rosszalló, gonosz tekintetét látom, egyébként üres az egész hely.
A kísértet teljesen becsavorodik, képkereteket vagdos hozzám, nyakamat behúzva hajtom tovább magam. Záporoznak rám a képek. Egy elém esik, a lila ruhás dáma arcára lépek. Nem kérek bocsánatot.
Egyre kevesebb festmény talál el. Talán lemaradt? De nem nézek hátra, már iszonyatosan kell pisilnem. Kinyitom a piszkos sárgás-fehéres ajtót. A volt iskolám vécéje. Na végre.
De a fülkék mind meg vannak rongálva. Az egyiknek az aljából hiányzik egy méteres darab, a másiknak a közepéből. Így nem lehet!
Muszáj kiválasztanom egyet. Nem, mindenhogy látszom. Most mit csináljak? Nincs egy fülke, amiben elvégezhetném a dolgom úgy, hogy ne lássanak. És bármikor betoppanhat akárki. Be fogok pisilni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hatalmas dörrenéssel vágódik ki a vécé ajtaja. Én pedig felriadok a kanapén fekve, hasamról lecsúszik a bájitaltan könyv. Farkasszemet nézek egy szőke, hosszú hajú felsőbb évessel, aki néhány pillanatig vár, majd hátraarcot csinál, és dohogva ("Már megint foglalt!") kimegy, ahonnan jött.
Eloldalaz egy másik illető mellett, aki szintén az ajtóban áll. Milyen forgalmas ez a vécé... mármint... ez a szoba! Odanyúlok az arcomhoz, megint kifolyott a nyálam. Még kicsit tompa vagyok, szóval először csak meredek előre a jobb orcámat dörzsölgetve-kapirgálva, aztán eszembe jut az életemet megkeserítő saláta - mármint a tudás kietlen verme... mármint a... szóval a tankönyvem.
Reszkető ujjakkal, óvatosan emelem fel a hasra esett, megviselt kötetet. Az ölembe helyezem, majd lenyúlok a kiesett lapokért is.
- A könyvtáros meg fog ölni - jósolom.
Már akkor pocsékul nézett ki a fák legalantasabb reinkarnációja, amikor megkaptam. És tele van firkákkal. Először reméltem, hogy segítő jegyzetek, de a legtöbb olyasmi, hogy "Szeretlek, Timi" meg "Itt rohadunk három éve". Csak elvétve akadnak "Ha akarsz egy jó pontot Felagundnál: kérdezz rá, hány mili vastag legyen a doxybőr." jellegű jó tanácsok.
Nem kérdeztem rá. De kijavítottam az elírt szót.
Már megint ez az álom. Nem csoda, hogy kimerült vagyok, ma éjjel is a Levita folyosóján aludtam (vacogtam embriópózban), mert eltévedtem, és nem tudtam a választ a szfinx hülye feladványára. De most már jöhetne valami felszabadító álom is. Pillangók, szivárványok... egy Várakozáson felüli bájitaltanból...
Fásultan lapozom a könyvet az 54. oldalig, hogy a helyére illeszthessem az 55.-et.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Teljesen megfeledkeztem az ajtóban állóról. Valahogy úgy képzeltem, hogy - mivel úgy látszik, egyszerre csak egy ember tartózkodhat itt - horkanok fel magamban - már ő is lelépett. Amikor megszólít, akkor eszmélek. Pont visszatettem az utolsó lapokat is (165-től 172. oldalig), biztonságba helyezem magam mellett a Bájitaltan kezdőkneket.
Fogós kérdéssel fordul hozzám. Rekedten válaszolok.
- Nos... azt el tudom mondani, hogy hogyan kell idejönni, ha megtalálod a szárnyas bikát ábrázoló festményt a csarnokban. De hogy pontosan hol vagyunk és hogy kell innen bárhova menni... arra még nem jöttem rá.
De tényleg. Azért szoktam idejárni, mert már megjegyeztem az utat. De nem tudom összekötni semely pontjával a fejemben létező csökevényes-kávéfoltos Bagolykő-térképnek. Csak valahogy mindig idetalálok. Mindig... három hete kezdődött a tanév.
Felajánlanám, hogy segítek megkeresni a Navine klubhelyiséget, de velem rosszul járna.
- Szívesen segítenék, de azt hiszem, velem csak rosszabbul járnál - mondom ki hangosan is.
- Bár, végül is jobb, ha elindulok én is. Hosszú bolyongásnak nézek elébe. Vagy... neked megy a bájitaltan?
Váratlan kérdésemet a kétségbeesés szüli. Alig vagyok még itt, de a dupla bájitaltanok és az ott szórt jegyek már elültették bennem a kételyt, hogy valaha második évfolyamos leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A kérdésem után sajnos ugyan az az arckifejezés fut át az arcán, mint az enyémen is , teljes, totális elveszettség. És a válaszával sem tudott megnyugtatni. "Szárnyas bika?" Ja igen, az a fura teremtmény a fehér ruhás kislány portréja mellett. Igen, azt hiszem innen vissza találok oda, de onnan megint nem jutok semerre. Reménytelen, itt fogok bolyongani egész életemben ebben a kastélyban, ahol amúgy bármikor rám támadhat egy szellem.

-Hát az az igazság, hogy nem vettem fel a bájitaltan órát, de amikor sikerül összefutnom egy-egy társammal, akkor ők szoktak mesélni róla. Esetleg tudok segíteni. Legalább addig sem egyedül bolyongok ebben a túlméretezett kastélyban. -felelem nem túl határozottan és közben reménykedem, hogy elfogadja a társaságomat és nem kell tovább bolyonganom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Micsoda?! A bájitaltan nem kötelező?! Nekem azt mondták, hogy kötelező. Talán ugrattak? Le lehet adni, vagy ez most már eldőlt? Ezt kell tanulnom öt éven át?!
A hangom egy oktávval magasabbra ugrik, ideges vagyok. És ilyenkor hajlamos vagyok nagyon sokat és gyorsan beszélni.
Egy nagyon hosszú levegőfújással próbálok megnyugodni. Egyszerre csak egy dolog.
- Oké. Bájitaltan. Tehetünk egy próbát.
Végül is tök mindegy. Annyira megy a tantárgy, mintha én sem járnék rá. Sajnos vagy nem sajnos, arra azért ügyel a ház, hogy a gólyák eljussanak az óráikra. Valahogy mégis mindig elkeveredünk órák után. Meg takarodó előtt.
- Figyelj, az a bajom, hogy elolvasok egy ilyen receptet és... nekem csak annyi marad meg belőle, hogy "van itt néhány hozzávaló, tessék, csinálj belőle valamit".
Rábökök az első receptre. Közönséges altató.
- Látom, hogy itt van egy csomó minden, ezt így meg úgy, eddig-addig, keverd, jobbra ennyit, balra annyit, várjál ennyit, forrald fel, de ne így, hanem úgy... Semmi. Nekem ez... Én ezt képtelen vagyok befogadni. Állok az üst fölött és csak beleszórom a hozzávalókat.
- Már napok óta próbálom memorizálni a receptet, hátha akkor nem ér majd váratlanul az órán, de egyszerűen nem megy.
A hajamba markolok, már az őrület határát súrolom. Hogy nem kötelező?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Hát nekem azt mondták nem kötelező és annyira nem is érdekelt mint a sárkánytan. - a sárkányok gondolatára elmosolyodom, viszont ez a kötelező dolog kicsit megzavar, nem akarok bajba kerülni azért mert nem vettem fel egy tárgyat amit kellett volna.

-Nos mi lenne ha együtt nekiülnénk annak az altatónak? Ha megvannak hozzá a szükséges alapanyagok, akkor megpróbálhatnánk együtt elkészíteni. Ha nincsenek... Hát bár nem sok mindent ismerek ezen a helyen, tudom, hogy hol lehet szerezni hozzávalókat. - mosolygok rá a zavarban lévő lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Zavartságát látva új neki, hogy kötelező lenne a bájitaltan. Hogy őszinte legyek, remélem, nekem van igazam. Ajj, hogy mondhatok ilyet? De tényleg, inkább ő mint én. Ajj, seggfej vagyok.
- Egy egész tantárgy a sárkányoknak? Nem fértek bele a Legendás Lények Gondozásába? - Ez nem gúny akar lenni, hanem egy komoly kérdés. A gyerekkori néhány sárkányos mesén kívül mondjuk tényleg nem tudok sokat a sárkányokról, lehet, hogy megtöltenek egy egész tantárgyat. Mondjuk biztosan a futóférgek is... na jó, talán azok nem. De ennyi erővel lehetne mondjuk hippogrifftan is. Vagy szellemtan! Brrr.
Ajj, milyen rendes, én meg ilyeneket gondolok...!
- Mi? A szükséges alapanyagok? Ja, hát azok nincsenek.
Hogy még meg is főzzem? Elolvasni is rémesen unalmas!
- Te honnan tudod, hol lehet hozzávalókat szerezni?
Ez őszintén érdekel, hiszen most mondta, hogy nem jár bájitaltanra. Nekünk elmondták az első vagy a második órán. Persze a közelébe nem teszem a lábamat annak a helynek, csak ha muszáj.
- Őrülten unalmas ez a főzőcskézés - vallom be...
- Ja, bocs. Én Hunor vagyok, benned kit tisztelhetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Igen, van nekik egy egész tantárgy. - mesélem lelkesen -Bár még nem tudom, hogy miért kell nekik plusz tárgy, mert csak ritkán lesz óránk. Talán mégsem olyan nagy az anyag. - gondolkodom hangosan. - Még sosem láttam sárkányt, de nagyon szeretnék. -teszem még hozzá, bár magam sem értem miért árulom el ez ennek a lánynak.
-Örülök, hogy megismerhetlek Hunor, én Ajsa vagyok. -mosolygok rá az új ismerősre. -Hát... az van, hogy nagyon szeretem csodálni a portrékat és hát az egyik festménnyel, egy volt tanárral, hát sikerült összebarátkoznom és ő tud adni alapanyagokat. -mondom büszkén és egy kicsit kihúzom magam, mert bár sok mindent nem ismerek, de legalább a portrékat már úgy ahogy igen. - Szóval ha megkérem biztos ad. Utána meg neki tudunk állni megcsinálni. Nagymamám mindig azt mondta, hogy könnyebb egy receptet úgy megtanulni, ha meg is főzöd nem csak a receptkönyvet bújod. - Igaz ezt a konyhára értette, nem pedig egy varázsló iskola órájára, de hát az elv ugyan az, mi baj lehet belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Én is örülök. - De tényleg. Még nemigen szereztem haverokat itt, valszeg nem sok akad a hozzám hasonló bolyongó idiótából, ha a rendszeres eltévedések ellenére még csak most futok össze az elsővel.
Amúgy tetszik a lelkesedése, de azért valami elkezd érdekelni.
- Várj. A sárkányok ugye nálatok is azok az agresszív, óriási, kegyetlen tűzokádó lények, akiknek csak egy apró, bosszantó bogár vagy, akit eltaposhatnak, miután felgyújtottak?
Én a magam részéről még golyóálló üvegen keresztül sem szívesen találkoznék velük. Hacsaknem...
- Vannak háziasított példányok?
Ez már jobban hangzik.
És tisztelettel hallgatom az ügyes mentorválasztási módszereit is. Nekem is barátkoznom kéne portrékkal. Tényleg! Ők tudnak mozogni a keretek között. Lehetne egy idegenvezetőm!
- Várj. Egy festmény hogy tudja kiadni a hozzávalókat... a vászonból?
Rögtön le is eresztek a nagy lelkesedésből. (Abszolút nem voltam feldobva, hogy egy üst fölött kell ácsorognom hosszú órákon át, és értelmetlen szabályok alapján spirális mozdulatokkal a Hejj, a babám mandragórát énekelve elkészíteni a szánalmasság ellenszérumát vagy ilyesmi.)
De túl rendes ez a csaj. Meg mond is valamit. Lázadozásból hiába kapok K-t, anyámékat jobban fogja izgatni a bájitaltan jegyem.
- És eltalálsz a barátodig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát az a helyzet, hogy nálunk a sárkányok nem létező teremtmények, csak a film ipar kitalált lényei. - válaszolom kicsit feszengve. Az összes sárkány amit eddig láttam mind filmes trükk volt valamelyik mozifilmben. Mondjuk ott voltak barátságosak is, meg persze agresszív szörnyek is. És igaz ami igaz, némelyik filmben háziasítják a sárkányokat, de azok elsősorban animációs filmek mind.
- Hát nem azt hiszem olyat nem tud. Mármint kiadni valamit a vászonból. Vagy de? - nézek rá megdöbbenve - Viszont a kép mögött van egy üreg ahova valaki évekkel ezelőtt elrejtett bájital cuccokat, legalábbis a portré azt állítja, hogy azok azok és már unja,hogy neki kell rá vigyázni, így szívesen tovább adná másnak. Mondjuk egy bájitalokat kedvelő kisdiáknak. - felelem lekesen - a bájital elkészítésében segítek, így nem kell egyedül unatkoznod, és legalább én is tanulok, hamár az órát nem vettem fel. - mosolygok rá barátságosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ja! Mugli születésű vagy?
Egy pillanat alatt mindent megértek. Legalábbis többet. Tudom, hogy a mugliknál nagyon menőek a sárkányok. Mármint persze nálunk is, de azért itt az emberek talán jobban képben vannak azzal, hogy mennyire veszélyes is egy ilyen. Nem is kell, hogy magyar mennydörgő legyen, elég egy norvég tarajos.
Érdekelnének az ilyen mugli filmek a sárkányokról. Kíváncsi vagyok, hogyan ábrázolják őket. De kapcsolatunk ezen pontján talán még túl korai lenne meghívatni magam egy mozira.
- És nálatok is van szárnyuk, pikkelyük, agyaruk, tüzet okádnak meg minden? És akkorák, mint egy családi ház? Annyira különös, hogy a mágiaügyi minisztérium így el tudta tussolni ezt a titoktartási bakit, hogy minden varázstalan azt hiszi, csak kitalált lények.
- Ja, logikus - bólogatom egyetértően, hogy valószínűleg a portré mögött van a szajré, nem pedig a képben. Bár ki tudja! Eddig nem találtam túl segítőkésznek az itteni festményeket. És az is lehet, hogy már megromlottak vagy beszáradtak a hozzávalók.
Ismét félreteszem a könyvet, és hátradőlök a párnán, hogy teljes testtel a navinés felé fordulhassak.
- A szüleid kiakadtak, hogy mágus vagy?
Igen, abszolút tojok a bájitalfőzésre. De nem direkt terelem el a szót, tényleg nagyon izgalmasnak találom, hogy valaki teljesen muglik között nőjön fel, míg 14 éves korában BUMM, beszaltózik egy bagoly az ablakán, hogy csákó, varázsló vagy, nem kamu, húzzál pálcát venni aztán reménykedj, hogy indul a vonatod a megbeszélt helyről... Várj.
- Bagolyban tudtad meg, hogy varázsolsz? Mindig tudtad, hogy nem stimmel valami? Te is öngyógyultál egyik napról a másikra, vagy ilyesmi?
- Belőlem a szart is kiverték általános iskolás koromban, de másnapra kutya bajom sem volt. Akkor nyugodott meg a családom, hogy nem vagyok kvibli - toldom meg egy személyes információval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát... Valami olyasmi. Anya varázstalan... Mugli ahogy ti mondjátok. Az apám elvileg varázsló, de ezt anya nem tudta biztosan megmondani. A te szüleid mindketten varázslók? - válaszolok kicsit megszeppenve. Mióta itt vagyok mindenki olyan lelkesen meséli, hogy ő aranyvérű, félvér vagy mugli szülők gyermeke és ő a nagy csoda a családban. Én meg azt sem tudom megmondani, hogy én mi vagyok.
- Nos, igen. Nálunk is van szárnyuk meg minden, az agyarukban nem vagyok biztos, az nem egy kötelező tartozék. Viszont igen, tüzet okádnak és repülnek. Hát vannak kisebbek, de a felnőtt sárkányok nagyok nálunk is. Hát sok varázstalan hisz a sárkányokban, annak ellenére, hogy még nem láttak egyet sem, de attól még úgy gondolják, hogy sárkányok márpedig igen is léteznek. - pár hónapja még én is ilyen voltam, azóta meg már tudom, hogy tényleg léteznek. Most meg itt mesélek egy feltehetőleg ízig vérig varázsló felmenőkkel rendelkező, a varázsvilágról mindent tudó tanulónak arról, hogy mi (mármint a varázstalanok) hogyan látjuk a világot. Világ életemben utáltam különc lenni, erre tessék, megint az lettem. - Majd mutatok rajzot az általunk ismert sárkányokról és akkor majd te eldöntheted, hogy mennyiben tér el a valóságtól. Igaz is, te láttál már sárkányt?
-Anya nem akadt ki rajta. Tudta, hogy valami nem oké körülöttem, és örült, hogy végre kiderült. Én sosem gyógyultam ilyen gyorsan, igazából nem volt ennyire kirívó dolog. Nem csak igazából furamód különös képességem volt a rajzoláshoz és a festéshez. Már már mágikusnak is mondható. -mesélem, bár ezt még senkinek nem mondtam, de valamiért megnyerő a személyisége. Igaz, lehet magában azt gondolja rólam, hogy milyen szánalmas vagyok, de legalább az arcán ez nem tükröződik. - De igazából a levélből derült ki, hogy valójában más vagyok mint a többiek.
-Akkor te mindig is tudtad, hogy varászló vagy? Vagy ez nálatok hogyan működik? - kérdezem érdeklődve. Kíváncsi vagyok, hogy van-e egy plusz nyomás ilyenkor a gyerekeken, hogy valami varázslatosat produkáljanak, vagy szégyenben maradnak.
-Amúgy... Bejöhetek? - kérdezem kicsit zavarban, mert még mindig az ajtóban téblábolok és órák óta fel alá sétálok, leülnék már egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ezek szerint az apja elhagyta őket - vonom le a következtetést, de nem ragadok le ennél a témánál.
- Aha, mindketten varázslók - de azért nem vezethetjük vissza az aranyvérű családfánkat Boglyas Barnabásig, a nagyszüleim között például már van mugli - mesélem neki. -  Ő csinálja a legjobb meggyespitét a világon!
Hát ez fontos volt.
- Rajzot? Te rajzolsz? - kaptam bele a monológjába. Kicsit csalódott is voltam. Mozifilmre számítottam. A mamó vitt, amikor kicsi voltam, és az nagyon tetszett.
- Mozifilmed is van? - Azért csak teszek egy próbát.
- Ja, kiskoromban voltunk az egyik sárkányrezervátumban, ott láttam sárkányt. De tényleg kicsi voltam, alig emlékszem rá. Arra emlékszem, hogy félelmetes volt. No persze szerintem az az egészséges, ha valaki fél a sárkányoktól.
Hamar kiderül, hogy tényleg rajzos a lány. Erről viszont még nem hallottam, hogy valaki mágikus képességekkel tudjon rajzolni.
- Hát nálunk anyu, apu meg a bátyáim is varázslók, ezért várható volt. De szerintem minden szülő megkönnyebbül, amikor kiderül, hogy tényleg megvan a mágia a gyerekében. A tesóimon már totyogó korukban kiütközött, rám általános iskolás koromig vártak.
- Jesszus, gyere be! - ébredek rá, amikor már szavat is ad a feszengésének. Hogy lehettem ennyire eltájolva, hogy fel sem tűnt, hogy még mindig ott ácsorog? - Bocs, lehet nagyon kómás vagyok még.
Erről egy pillanatra bűntudatosan a bájitalkönyvre pillantok, ami újra mellettem nyugszik elhanyagolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Oh, imádom a meggyes pitét. - jegyzem meg mosolyogva az információ hallatán és a saját nagyim pitéjére gondolok. Már a gondolattól összefut a számban a nyál. De ennék most meggyes pitét.
-Hát igen, hébe-hóba rajzolok. Főleg olyankor ha jön egy ihlet, vagy van időm kísérletezni.
Úgy teszi fel a kérdést, hogy közben csillog a szeme. - Igen, van mozi filmem, bár nem sok sárkányos. Talán csak egy-kettő. - Tényleg, mióta itt vagyok nem is nyúltam a mugli cuccaimhoz, vajon még működnek? Jó lenne ha igen, akkor tudnánk filmet nézni. Mondjuk ahhoz nem árt visszatalálnom a házamhoz, de amilyen szerencsém van, biztos nem találok vissza egyedül. Kérhetném egy portré segítségét, de csak néhánnyal sikerült összebarátkoznom, és akiket eddig kérdeztem nem tudták megmondani, hogy merre van, csak azt, hogy melyik kép van mellette.
- SÁRKÁNYREZERVÁTUM??? Ilyen létezik? - kérdezem nem leplezett igalommal. De király, én is el akarok menni egy ilyen helyre. - És hol van ilyen rezervátum? -nem hiszem, hogy valaha eljutok, de legalább tudni fogom, hogy hol van.
A beinvitálásra elmosolyodom, lehet korábban is bejöhettem volna, de nem szeretek betörni mások magánszférájába, így inkább megvártam kint. Kicsit lenyűgözve körülnézek, majd leülök mellé. Látom ahogy ránéz a könyvre és magamban kuncogok, esze ágában sincs tanulni.
-A tesóid itt tanulnak? Hány tesód van? - kérdezem, fura lehet egy csomó varázslóval együtt élni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Szívesen megnéznék egy mozifilmet! - erősítem meg. - A Levitában van is valahol egy filmszínház. Nem tudom, nálatok hogy van ez, de a mi házunk pont olyan, mint a kastély többi része: egy labirintus. És gyanakszom, hogy néha megváltoznak az útvonalak.
Persze marhára érdekel, milyen a többi ház. Kit nem?
Nagyon aranyos, hogy így meglepődik ezeken a dolgokon, amik nekem annyira egyértelműek. Na, nem sajnálom le. Valószínűleg gondolkodás nélkül kivágna öt szót, amiről nekem fogalmam sincs, pedig minden mugli ismeri, pedig én még csak el sem voltam zárva sosem a varázstalan világtól.
- Hát van egy a magyar-román határon - mi ott voltunk -, de van Tolna megyében is egy - sorolom a sárkányrezervátumokat, amikről tudok.
Aztán a tesóimra terelődik a szó.
- Nem, most ballagtak el. A fiatalabbik Bende, ő hamarosan el is költözik, seprűbájolónak tanul egy mesternél. Az idősebb meg Flóri, ő itt csinálta a tanárszakot, de szerintem nem akar benne dolgozni. Ennyi, hárman vagyunk. Neked van tesód?
Most tűnik fel, hogy éhes vagyok. Rányomok az okosórám számlapjára - persze három hete, mikor ideérkeztem, bedöglött, most sem mondja meg az időt.
- Amúgy tudod, hány óra van? Nincs még vacsora?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát, ha gondolod adok egy pár filmet és akkor meg tudod nézni őket. Hát nagyjából estére sikerül visszakeverednem a szállásunkra és reggel már megyek is tovább órára, így nem igazán volt még időm körbenézni. De lehet, hogy vannak ilyen dolgok. Majd hétvégén körbenézek jobban, felfedezem a házamat. -de most egyelőre annak is örülök, hogy tudom hol az ágyam, persze miután sikerül visszakeverednem. nem ártana most már Navinés diákokkal ismerkedni, sok szempontból hasznos lenne.
- Oooo, de jó. Akkor nálunk is van, úgy képzeltem csak más országokban van. - lelkesedem a hallottakra, Magyarországon sárkányrezervátum, ez király.
- Az tök jó. Nem, nekem nincs testvérem. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne. - nevetek fel feszengve. Hát igen, bizonyos dolgokra nem mondhatja azt az ember, hogy nincs valakije, ha nem tudja biztosan állítani. Tök király lehet, ha valakinek van tesója. Bár nem biztos, hogy örülnék, ha hirtelen a semmiből felbukkanna egy tesó, akit nem is ismerek.
- Hát most, hogy mondod én is éhes vagyok. Szerintem lassan már vacsiidő van. -felelem és a karórámra nézek. - Hát igen már majdnem annyi az idő. Tudod merre kell vissza menni a étkezőbe? -kérdezem reménykedve. Jó lenne nem lekésni a vacsorát, legalábbis ma este nem. - Az előző két vacsorát kihagytam, mert nem találtam vissza időben. -vallom be neki töredelmesen. Legalább is is tudni fogja milyen szerencsétlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hordozható mozifilmet?
Őrület! És mihez kezdek velük?
- Reméltem, hogy megmutatod.
Ez furán hangzik.
- Mármint hogy te indítod el.
Ez meg idiótán. De elengedem a témát, ugyanis lassan cihelődnünk kell, hogy megtaláljuk embertársainkat ebben a 40.000 négyzetméternyi varázslatos útvesztőben.
Felállok, a hónom alá csapom a salátát, és körbenézek, hagytam-e még valamit itt. Semmit.
- Azt nem - mármint hogy nem tudom, hogy hogy kell az ebédlőbe visszamenni. - De azt igen, hogy kell eljutni a bikás festményig, és azt is, hogy onnan hogyan kell a bejárati csarnokig. Úgyhogy nyert ügyünk van - hunyorgok rá.
- Hacsak meg nem mozdulnak a folyosók.
Az ajtóhoz ballagok, és nyitva tartom neki, hogy kiléphessen.
- Ajsa - szólítom meg, ahogy utánaindulok én is. - Szerinted tudsz mondani 5 olyan mugli dolgot, amit én nem ismerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Vacsoraidő van, és talán ennem is kellene, de egyáltalán nem vagyok éhes, napok óta egy falat se megy le a torkomon. Részben azért, mert átverve érzem magam Hanna és Lucas által, részben meg azért, mert közeledik az első meccs, és a csapatfelálláson, taktikán gondolkozom állandóan. Hogyan kellene ezt úgy csinálni, hogy jó legyen.
Céltalan bolyongva a folyosón bukkanok rá a társalgóra, ami most üres és meglepetősen rendetlen. Az ajtó is akad, mintha egy minitroll rárúgta volna az ajtót a bent tartózkodókra, így most ahelyett, hogy becsuknám magam mögött, csak behajtom. Nincs nálam pálca, így ha becsapódna, akkor valószínűleg bent ragadnék, és az nem lenne vicces egy cseppet sem, mert fogalmam sincs, hogy vacsora után még hány ember jön ide, lehet, hogy senki, és akkor egész éjszakára, vagy amíg egy prefektus vagy tanár rám nem talál, itt ragadok.
Viszont a túl sok gondolatom miatt valahogy le kell foglalnom magam, így nekiállok kitakarítani a helyiséget. Visszapakolom a párnákat, visszaforgatom az asztalt, elpakolom a szétszórva hagyott magazinokat, egy pár cikk eléggé szimpatikus is, szóval lehet, hogy kikapcsolódásként bele is olvasok. Egy zacskó cukorka az eldőlt kék párna alatt, egy másiknál sós ropi. Ezeket az asztalra dobom, és már majdnem elégedett vagyok magammal, amikor a szemem sarkából látom, hogy néhány ropi begurul a két párna közé. Mondanám, hogy majd a manók megcsinálják, de valljuk be, engem ez a tény mindennél is jobban bosszant, így mi sem természetes, mint, hogy feltérdelek a kanapéra, a sarkaimat megtámasztom az asztallapon, és mint a kígyó vagy a macska, úgy siklok be a párnák közé, hogy kiszedjem az eltévelyedő darabokat.
Ez persze azt eredményezi, hogy amíg a felsőtestem finoman az ülőrészhez simul, miközben én bal alkaromon támaszkodom, jobbommal elsüllyedve az anyagok között, kitapogatva a ropikat, addig a fenekem gyakorlatilag az égnek mered. Azt hiszem, a most belépő személy igencsak érdekes látványt fog tapasztalni, de remélem, hogy nem csapja be az ajtót, míg én egyre kócosabban merülök el a takarításban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Elég vacak hetem volt, a kedvem is valahol a béka segge alatt lehetett, amihez egész biztos, hogy köze volt annak a Vajda lánynak. Utáltam másokkal rosszban lenni, amúgy sem volt túl sok ismerősöm, de jó lett volna valakivel dumálni az érzéseimről, vagy szimplán csak bármilyen ökörségről. Még sem volt senki, akivel megoszthattam volna a gondolataimat, s még Olíviával is volt az a baromság, pedig szinte már kezdett rendeződni a viszonyunk. Valószínűleg csak manipulált, igen lehet, hogy az volt a cél, s talán azok a könnyek is csak műkönnyek voltak, mert ilyesmi is létezett ám. Egyszer egy magazinban olvastam arról, hogy a színésznők képesek csak úgy sírni, ha kedvük szottyan, szóval ezt akár még Olívia is megtehette. Csak tudnám, hogy miért engem pécéztek ki erre a húgával.
Ahogy a vacsoraasztalnál körbenéztem, valahogy mindenki jókedvűnek tűnt, mindenki mellett ült valaki, akivel válthatott pár szót, s valahogy olyan elégedett feje volt legtöbbjüknek. Talán a lány nem mert volna újat húzni olyan diákkal, aki már régóta jár ide, s az is lehet, hogy kimondottan egy sárvérűvel akartak szórakozni. Jó lett volna, ha itt van valahol Margaréta, mert akkor legalább kikérhettem volna a véleményét az Olíviás sztoriról. Ám nem volt sehol, s arra eszméltem, hogy már megint a rellonos lányon jár az eszem, ahelyett, hogy mondjuk másokkal foglalkoznék. Ott volt például az a Dana nevű csaj, akit még az évnyitón ismertem meg. Vele egész biztos, hogy jól telt volna a napom, egész barátságosnak tűnt, meg jól is nézett ki. Vagy ott volt az a fura sárkányos lány, aki sellőnek nézett. Még ő is barátságosabb volt, mint ez a rellonos lány.
Gondolkodás közben pillantásom akaratlanul is a zöldek asztalát fürkészte, keresve Vajdát. Őt azonban nem láttam, csak más, számomra még ismeretlen rellonos lányokat és srácokat. A lányok közt akadt egy-két csinos forma, néhány másodpercig megakadt rajtuk a tekintetem, de aztán egyből arra gondoltam, hogy talán közülük valaki még benne lehet ebben a szívassuk meg jól Lucast című programban. Ennek gondolatára már a kaja sem esett jól, így a felénél befejeztem, ittam még egy nagy pohár vizet, majd felállva megindultam a szobám felé, de eszembe jutott, hogy a gitáromat a lélek szobájában felejtettem. Emiatt sietve fordultam, s tempósan haladtam a terem felé, majd belépve a nyitott ajtón, legnagyobb meglepetésemre egy formás hátsóval találtam szemben magam. Efféle látványra mondjuk nem voltam felkészülve, néhány másodperc erejéig még a mosoly is kiült az arcomra, s elfeledtette velem a negatív gondolatokat.
- Ugye nem zavartalak meg semmiben, amihez ilyen pozícióban dekkolsz a kanapén? - fogalmam sem volt, hogy kinek címzem a szavaimat, közben becsuktam magam mögött az ajtót, számomra fel sem tűnt az, hogy valami gond lenne vele.