Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A zene ütemére dobol lábfejével, miközben erőteljes vonalakat húzott a papíron. Teljesen belefeledkezett az alkotásba, azt sem tudta volna megmodani, melyik univerzumban van, ha valaki ilyesm kérdésre vetemedett volna. A papírlány haját két különböző bordó ceruza segítségével alkotta meg. Felhosszú göndör tincseket kreált a lánynak, majd művét magától eltartva messzebbről is megszemlélte. Hümmögött egy sort majd visszahelyezte az asztalra és belefogott az apró javításokba és ismét elmerült a saját kis világába. Elgondolkodott, jó és rossz emlékek cikáztak fejében. Totyogós korától kezdve mostanáig végig pörögtek előtte élete meghatározó eseményei.
A ceruza nagyot koppant a kemény fa padlón, ahogy a nagy bambulásban elfelejtette megtartani. Összerezzent az éles hang hallatán és felvette a színest a földről.
Váratlanul érte a vastag tölgyajtó nyikordulása, riadtan kapta fel fejét, mintha valami rosszban sántikálna éppen. Nagy kerek szemekkel vizsgálta meg az érkező, rendetlen hajú fiút.
- Salut! - válaszolt csípőből. A Herzberg svájci fekvésének köszönhetően legalább annyira volt francia nyelvű, mint német, így némi gyakorlati nyelvtudást magára szedett ott.
- Je m'appelle Heléna vagy Sára? Qui est-ce? - válaszolt - vagyis kérdezett vissza elbizonytalanodva, majd rájött, hogy nem is jó kérdést tett fel. A ki ez? talán kissé bunkónak hathatott így első találkozáskor.
- Merlinre öhm... Comment tu t'appelles? Je suis désolé - Végre kitalálta a jó kérdést és még bocsánatot is kért. Elégedetten dőlt hátra annak tudatában, hogy bár sokat felejtett, de azért még mindig nem olyan szörnyű a franciája. Mint mindenhez amit tanulni kellett természetesen a nyelvekhez is baromi lusta volt, ezért bár lehetősége lett volna rá, sosem hozta fel a franciatudását. A némettel is az volt az egyetlen szerencséje, hogy az anyanyelvi környezetben úgy ragadt rá, mint a kosz. Ezt használta a mindennapokban, az iskolában és a magánéletben is egyaránt. Két év alatt végre visszaállt az anyanyelvi szintű magyar nyelvtudása, de ritkán még mindig megesik, hogy valamit nagy hirtelenjében németül mond ki.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már sokadszorra olvastam újra a Bájitalok című könyv egyik fejezetét, hogy alaposan felkészüljek a közelgő vizsgára, de folyton elakadtam benne, s nehezen ment a koncentráció. Nem tudtam a sorokra figyelni, mert folyton emlékeimbe kúszott az a pillanat, amikor megláttam kettesben kakaózgatni Danát és Márkot. S persze ez az egész annyira zavarosan kavargott a fejemben, hogy már abban sem voltam biztos, hogy pontosan mi történt. Lehet, hogy félreértettem őket, de akkor miért hazudott volna Márk? Tök egyértelmű volt számomra, hogy nem mondott igazat, s erre meg mertem volna esküdni. Szörnyen éreztem magam, részben ezért, részben azért a hanghordozásért, amit megütött velem szemben. Naiv voltam, azt hiszem, egész biztosan.
Ezek a gondolatok kavarogtak újra és újra, míg elmélkedésemből félbe nem szakított egy levitás, aki egy levéllel tért be hozzám. Kicsit meglepődtem, hisz nem számítottam üzenetre, s bevallom, egy kicsit még a gyomrom is összeszorult, ha arra gondoltam, hogy talán Márk írt nekem. A levelet megköszönve vettem át, megvártam, míg eltűnt a háztárs, s csak azután, nagy levegőt véve nyitottam fel azt izgatottan, s talán egy kicsit reménykedtem abban, hogy valóban tőle érkezik majd, s bocsánatot kér. Nem ő volt.
Dana aláírása szerepelt a lap alján, s egy találkozót kért tőlem a Lélek szobájában. Ami azt illeti, sejtettem, hogy a két nappal korábbi történtek miatt kereshet, s tulajdonképp rá nem is haragudtam. Persze, rosszul esett őket együtt látnom, de még sem okolhattam őt, mert semmiről sem tudott.
Nem is akartam vele rosszban lenni, hisz ő volt az, aki egy új világot mutatott nekem a divattal, s ha ő nincs, akkor talán még mindig azokat az ósdi ruhákat hordanám. Sokat köszönhettem neki, jó barátok is voltunk és hiányzott volna a társasága. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy találkozom vele, összeszedtem magam, s egy órával később meg is jelentem a helyiségben, ahol korábban soha nem jártam.
Furcsa volt, mert ahogy beléptem, a falak színe azonnal elsötétedett, s komor szürkévé vált. Össze is ráncoltam a homlokom, s próbáltam rájönni, mi lehet ez a varázslat. Közben egy lassú zongorajáték is felcsendült halkan, de azt nem tudtam, hogy honnan jön a hang. Körbefordultam, keresve hogy vajon ki játszhat odabent, de rajtam kívül senki sem volt a helyiségben.
Sóhajtva telepedtem le a kanapéra, az egyik párnát húztam az ölembe, s annak a sarkát kezdtem piszkálni, miközben várakoztam. Csak azt nem tudtam, hogy mit is mondhatnék majd, ha megérkezik Dana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Még mindig szörnyen éreztem magam a történtek miatt, pedig igazából semmi komoly se ment végbe köztem és Márk között, mégis rossz volt azt látni Karolán, hogy félreértett mindent. Éppen ezért szerettem volna minél előbb tisztázni vele a helyzetet, mert igenis számított a véleménye minden téren. Márkot se értettem, hogy mért nem volt képes bevallani az érzéseit a lány iránt, attól féltem, hogyha túl sokat teketóriázik, akkor lekésik róla, hiszen biztos voltam abban, hogy nem ő van egyedül oda a barátnőmért. Ebbe azonban nem akartam beleavatkozni, mert ez csakis az ő döntése volt, hogy mikor szánja rá magát arra, hogy tisztázza a lánnyal a helyzetet.
- Szia! - köszöntem a barátosnémnak hangosan, miután beléptem a helyiségbe és becsuktam magam mögött az ajtót. Elég komor kép tárult elém, sötét színű falak fogadtak, a háttérben pedig egy depis zongorajátékot hallhattunk. Ha idáig nem hangolt le semmi, hát most a helyiség gondoskodott róla, hogy még komolyabbra vegyem a figurát.
- Mi újság? - kérdeztem tőle komoly arccal, majd letelepedtem mellé a kanapéra.
- Nem tagadom, kicsit furcsa volt a reakciód, mikor megláttál minket, de biztosíthatlak róla, hogy nem történt köztünk semmi, csak barátok vagyunk. Márk most elég nehéz időszakon megy keresztül, szóval, megpróbáltam neki segíteni, de nem tudok helyette cselekedni - magyaráztam a lánynak virágnyelven. Nem szerettem volna, ha félreérti a szitut, meg egyébként is drukkoltam nekik, hogy összejöjjenek, azonban az nagyban megnehezítette a dolgom, hogy nem tudtam világosan közölni velük a véleményem. Nehéz volt úgy kommunikálni a lánnyal, hogy tudtam, Márk még nem vallotta be neki az érzéseit, ez pedig valóban sok félreértésre adhatott neki okot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szomorú zongorajáték egyre jobban elvarázsolt, s ugyan nem boldogsággal töltött el, de volt benne valami nyugtató, s valamelyest el is terelte a zene a gondolataimat, legalábbis néhány perc erejéig, míg a helyiséggel ismerkedett pillantásom. Azt egyelőre még mindig nem értettem, hogy honnan jön a zene, de nem zavart. Néha az ablak felé vezettem a tekintetem, s a komor felhőket vettem szemügyre, mert amilyen pechem volt, még odakint is borús volt az idő. Szegény Bolyhos is elég megviselt volt mostanában, egy kicsit mintha még zavarodottnak is tűnt volna, s ha jól belegondolok, akkor talán még Tücsök és Béla is furán viselkedett. Persze, az is lehet, hogy ezt az egészet már csak beképzeltem, s a saját , negatív hangulatomat akartam kivetíteni rájuk.
Ahogy ezen agyaltam, váratlanul ért Dana köszönése, össze is rezzentem egy pillanatra, s csak ezután köszöntem a lánynak.
- Szia - hangomban megült némi bizonytalanság, nem tudtam, hogy a történtek után mégis hogyan kellene viselkednem, vagy mit is kellene mondanom. Azt tudtam, hogy ostobán viselkedtem, legalábbis utólag átgondolva talán nevetségesnek tűnhettem, ahogy elrohantam a helyiségből. Ki tudja, hogy mit gondolhatott rólam Dana.
- Nem sok minden, a vizsgák... elveszi minden erőmet a felkészülés - sóhajtva adtam egy választ, s persze volt is ebben némi igazság, de feltehetően nem ez érdekelte őt, s azt hiszem, én is csak az időt akartam húzni ezzel a válasszal. Közben a lány felé fordultam a kanapén, hisz nem akartam bunkónak tűnni, ezért is helyezkedtem úgy, hogy láthassam őt. Dana ezután aztán úgy tűnt, hogy a lényegre tért, de ezen nem is kellett volna meglepődnöm, hisz végül is, ő kérte a találkozót.
- Segítséget? - ezen is meglepődtem, de így már érthető volt, hogy miért is ölelkeztek össze. Persze, volt még bennem néhány kérdés ezzel kapcsolatban, s kezdtem nagyon is kínosnak érezni ezt a helyzetet, hisz Danának tulajdonképp még mindig nem mondtam semmit, ő viszont máris próbált magyarázatot adni a helyzetre.
- Ez nagyon ciki - sóhajtottam magam elé, s egy pillanatra a tenyereimbe temettem az arcomat, majd csak ezután pillantottam fel a lányra.
- Jó - sóhajtottam, s folytattam - azt hiszem, ezt tényleg tisztáznunk kell Dana, és először is szeretnék elnézést kérni a múltkori viselkedésemért, mert bármi is volt ott, én nem rád haragszom - egy pillanatra megálltam, próbáltam összeszedni a gondolataimat, és újra belekezdtem.
- Azért viselkedtem furán, mert...nem meséltem neked róla, de egy ideje már tetszik nekem Márk, és azt hiszem, talán hogy beleestem. És szerintem ezt ő is tudja, mert már számtalanszor próbáltam a tudtára adni, de mégis nem igazán jutottunk egyről a kettőre. És amikor megláttalak titeket, akkor elárulva éreztem magam, mert azt hittem, hogy ő is kedvel engem. Szóval ezért akadtam ki, amikor megláttalak titeket, és mivel neked erről nem meséltem, rád nem haragudhatok. Bár azért nem értem, hogy ha Somával jársz, akkor ez mi közted és Márk között - hangomban volt némi bizonytalanság, s ezt talán Dana is kihallhatta.  - Tényleg nincs köztetek semmi? - kérdeztem rá ismét, miközben egyre jobban szorongattam az ölemben tartott párnát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az, hogy visszaköszönt, már jó jel volt, hiszen azt jelentette, hogy nem nézett levegőnek.
- Ez ismerős. Nekem is sok erőmet kiveszik a vizsgák, iszonyat fárasztó ez az időszak - feleltem a lánynak teljes beleérzéssel, mert valóban ez volt a véleményem az adott időszakkal kapcsolatban. Biztos voltak olyanok, akiket kevésbé viselt meg a vizsgaidőszak, de én nem tartoztam közéjük.
- Igen, azt - válaszoltam neki kurtán. Nem értettem, hogy miért nem volt képes elmondani Karolának azt, amit az irányába érez, hiszen tök szép pár lettek volna. Úgy látszott, hogy csupán a bátorság hiányzott a fiúból, adhattam volna neki egy első löketet, hogy leküzdje a félelmeit, de csupán meghallgattam. Miután az a rossz affér megtörtént köztünk, akkor mondtam el a véleményemet neki, hogy szerintem itt az ideje, hogy közölje a lánnyal az érzéseit.
- Semmi gond. Sajnálom, hogyha félreérthető volt a helyzet, én csupán vigasztalni próbáltam Márkot - magyaráztam a barátnőmnek a történeteket.
- Ó, értem. De sejtettem, hogy van valami a háttérben, különben nem így reagáltatok volna egymásra. Valóban félreérthető volt a helyzet, de tudod emögött sokkal több van, mint gondolnád... ráadásul a te javadra! - kacsintottam rá, azt nem tudtam, hogy érti-e vagy sem, amit most közöltem vele, de Márkot se akartam elárulni. Nagyon feldobott, hogy neki is hasonló érzései voltak a lány irányában, de tisztában voltam vele, hogy nekem nem az a feladatom, hogy beleavatkozzak abba, ami épp kibontakozóban volt köztük. A barátom feladata volt az, hogy felvilágosítsa a barátnőmet arról, mit is érez valójában iránta.
- Biztosíthatlak róla, hogy nincs köztünk semmi. Márknak másért dobog a szíve, én pedig szeretem Somát - feleltem neki őszintén. Reméltem, hogy a fiú minél előbb szerelmet vall neki, hogy aztán ne hozzon engem több kellemetlen helyzetbe a lány előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már nem tarthattam tovább magamban a titkaimat, ha tisztázni akartam a helyzetet a lánnyal, akkor színt kellett vallanom előtte Márkkal kapcsolatban. Ezt meg is tettem, majd némi aggodalommal fürkésztem a pillantását, miközben a kérdésemre választ vártam. Fogalmam sincs , hogy miért hittem azt, hogy van köztük valami, mégis ezen kattogott minden gondolatom, egészen addig, míg Dana el nem árulta ennek az ellenkezőjét, miszerint csak félreértettem a helyzetet, s köztük valóban nincs semmi, mert Somát szereti.
- Az én javamra? - kissé összeráncoltam a homlokomat, miközben továbbra is Danát figyeltem, próbáltam értelmezni a szavait. Ráadásul azt is mondta, hogy Márk szíve másért dobog, s ő csak segíteni próbált neki valamiben.
- Szóval akkor te Somát szereted, és nincs köztetek semmi - ismételtem a szavait, s közben tovább agyaltam az elhangzottakon.
- Dana, az előbb hogy értetted azt, hogy a történtek mögött valami sokkal több van a javamra? Úgy érted, hogy Márk velem kapcsolatban mondott neked valamit és valami efféle dologban kérte a támogatásod? - hozzá hasonlóan magam sem kérdeztem rá nyíltan, de azt hiszem, hacsak nem értettem félre, akkor talán Dana azt akarta tudtomra adni, hogy Márk talán mégis engem kedvel, s lehet, hogy éppen erről társalogtak ott a kandallónál.
- Kérlek, mond el, mert én már ebbe az egészbe belezavarodok, ráadásul hazudott nekem. Hablatyolt valamit arról a kékszakállú hercegről, de ez nevetséges, azért ezt még én sem veszem be. Mit titkol előlem? - ismét a lányra pillantottam, hangomat segélykérés fűszerezte, s láthatta rajtam Dana, hogy mennyire összezavart ez az egész helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Most aztán ám nagy pácba kerültem, de azt se akartam, hogy félre értse a lány a nemrég történteket.
- Ühüm - feleltem neki szűkszavúan. Reméltem, hogy sikerül magától is rájönnie, hogy mit is érez iránta a fiú. Bár igazából Márknak kellett volna cselekednie, hogy történjen köztük végre valami.
- Így van - válaszoltam neki halovány mosollyal az arcomon. Végre kezdte kapizsgálni, amit idáig is magyaráztam neki, hogy köztem és a srác között nincs semmi, én pedig Somát szeretem.
- Nézd, én nem akarok beleavatkozni semmibe. Ne haragudj rám emiatt, de úgy érzem, hogy ebbe a dologba nincs beleszólásom. Ha Márk közölni akar veled valamit, meg fogja tenni. Mindenesetre remélem a legjobbakat! - mondtam a lánynak határozottan. Persze felvilágosíthattam volna, hogy mi a szitu, de nem akartam mások dolgába beleavatkozni. Úgy gondoltam, hogyha Márk végre összeszedi a bátorságát, akkor közölni fogja a lánnyal, hogy mégis mit jelent neki, hogy igazán odavan érte meg vissza.
- Annyit elárulhatok, hogyha minden jól megy, akkor pozitív végkimenetele lesz a dolognak - kacsintottam a lányra mosolyogva. Nem akartam elvenni a kedvét attól, hogy összejöjjön a fiúval, sőt, én örültem volna neki a legjobban, ha a két barátom egymásra talál. Reméltem, hogy a fiú meghozta magában azt a fontos döntést, hogy közli végre Karolával, mi is a dörgés, én legalábbis mindkettejüknek nagyon drukkoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bíztam abban, hogy Dana talán majd elárulja nekem, hogy pontosan mi is történt ott a kandallónál, s hogy Márk vajon miért találta ki azt az ostoba hazugságot, amit a képembe vágott. A barátnőm azonban nem sok mindent árult el, leginkább csak fura célzásokat tett, amiket nekem meg kellett volna értenem, én mégis csak a homlokomat ráncoltam, s értetlenül néztem rá. Igaz, volt egy sejtésem, hogy mire próbál nekem célozgatni, de sokkal jobb lett volna tőle hallani. Erre azonban nem került sor, ugyanis Dana nagyon védte Márk titkát, s ugyan részben megértettem őt, és ez kedves baráti gesztus volt tőle, ennek ellenére mégis zavart az, hogy nem mondott nekem semmi konkrétumot.
- Jól van, sajnálom, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, meg faggatni sem akartalak, csak tényleg összezavarodtam - vallottam be őszintén Danának, s egy újabb sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Nem tudom Dana, én ezt már nem hiszem. Még ha az is van, amire gondolok és amit nem mondasz ki, akkor sem tudom megérteni őt. A szemembe hazudott, pedig amikor rákérdeztem, megtehette volna, hogy elmondja nekem őszintén, amit gondol, legyen az bármi is. De nem tette, és...ráadásul még le is hülyézett előtted, mindezt olyan hangnemben, hogy tök rosszul esett. És szerintem, ha ő tényleg kedvelne, akkor nem csinálná ezt velem- megint csak sóhajtanom kellett, s bár már tudtam azt, hogy közte és Dana között semmi sincs, továbbra is haragudtam a fiúra, s úgy éreztem, hogy talán csak a bolondját járatja velem.
- Vagy szerinted ez a normális?- kérdően pillantottam a barátnőmre, mert kíváncsi voltam a véleményére ezzel kapcsolatban. Bár, valamiért nem gondoltam azt, hogy ő díjazná, ha hazudnának neki, és ilyen stílusban beszélnének vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem gond, egyébként megértelek, a helyedben én is összezavarodtam volna - sóhajtottam egy nagyot, miután válaszoltam a lánynak. Megérdemelte volna, hogy a barátom végre megvallja neki az érzéseit, és ne tartsa kétségek között. Azonban úgy voltam ezzel, hogy Márk dolga megvallani neki az érzéseit a lány felé, én ebbe nem akartam beleavatkozni semmilyen szinten sem.
- Azzal én sem értettem egyet, hogy lehülyézett, ez nem volt szép tőle. Viszont az emberek képesek időnként túlkomplikálni a dolgokat. Szerintem nem közömbös az irányodba, ám azt is meg kell jegyeznem, hogy nem egyszerű eset ilyen téren. Mivel a barátom, nem akarok ebbe a témába mélyebben belemenni, de az tény, hogy félénkebb az átlagnál. Nehezebben nyílik meg, több idő kell neki ahhoz, hogy az érzéseit megossza bárkivel is, de egyébként jó fej, igazán rendes. Persze az nekem se tetszett, hogy lehülyézett, az nagyon nem volt fair - fejtetettem neki ki a véleményemet a sráccal kapcsolatban.
- Abban biztos lehetsz, hogy valóban kedvel, remélem, hogy idővel tisztázódik köztetek minden - feleltem sejtelmesen. Nehéz volt nem megmondani Karolának, hogy Márk nagyon is odavan érte, rossz volt tulajdonképpen a két tűz között lennem. Azonban a fiút sem akartam elárulni, hiszen megbízott bennem, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az, ha elintézik maguk között az egészet. Én nem szólhatok ebbe bele, csak drukkolni tudok nekik, hogy összejöjjenek végül, hiszen csodaszép pár lennének.
- Ne haragudj, de nem mondhatok el bizonyos részleteket, tudod, egyáltalán nem vagyok egyszerű helyzetben. Mindketten a barátaim vagytok, az első pedig a bizalom, én sem mondom senkinek, hogy veled mit beszélek, még neki sem - néztem a lányra jelentőségteljesen, reméltem, hogy nem haragudott meg rám emiatt, és bele tudta képzelni magát valamelyest a helyzetembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Rettentően össze voltam zavarodva Márk miatt, s bár Dana próbált nekem néhány dologra utalni, attól függetlenül nem voltam benne biztos, hogy a fiú valóban komolyan gondolja a dolgokat. Még mindig rosszul éreztem magam a történtek végett, de az jól esett, hogy Dana megértette a helyzetemet.
Miután megosztottam vele az érzéseimet, s a kétségeimet, kíváncsian figyeltem a szavaira, s próbáltam meglátni a helyzetet úgy, ahogyan azt ő látja. Szükségem volt a tanácsra, így nagyon is fontosnak tartottam azt, hogy Dana megossza velem a saját véleményét.
- Több idő? - itt egy pillanatra elkerekedtek a szemeim, s majdnem kicsúszott belőlem egy szó, de arra való tekintettel, hogy Dana mindkettőnk jó barátja volt, inkább magamban tartottam.
- Én megértem, ha félénkebb, én sem gondolom azt, hogy én magam ne lennék az...de - sóhajtottam egyet, mert nem is tudtam, hogy magyarázzam el, mi nyomja a lelkemet.
- A félénkség még nem egyenlő azzal, hogy úgy beszéljen velem, ahogy és hogy belehazudjon a szemembe - nekem ez volt a véleményem a történtekről, s visszagondolva még mindig bennem volt a tüske emiatt. Dana szavai jól estek, de a bizonytalanságom ezt követően sem múlt el, s nem éreztem azt, hogy megkönnyebbültem volna. Leginkább súlyokat éreztem magamon, s dühös voltam.
- Nem haragszom, megértem és köszönöm, hogy ezeket így elmondtad - mosolyogtam rá kedvesen, majd ha engedte, akkor közel húzódtam hozzá és barátian megöleltem.
- Tényleg sajnálom Dana, hogy félreértettem a helyzetet és rosszat feltételeztem rólad. Ostoba voltam, nem értem, miért is hittem ezt. A tanácsaidon meg elgondolkodom majd, de tényleg nem tudom, hogy mi lesz - sóhajtottam, mert fogalmam sem volt arról, hogy vajon valaha is zöld ágra vergődhetek-e majd Márkkal.
- Tényleg, Somával és veled mi újság? Még nem is meséltél róla úgy igazán, csak lopva néhány mondatot. Vele is ennyire nehéz volt a dolgod? - kíváncsian puhatolóztam, hátha így talán majd megértem Márk viselkedését is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Láttam a lányon, hogy irtózatosan össze volt zavarodva, én pedig nagyon sajnáltam, hogy nem tudok neki részletgazdagabb képpel szolgálni az adott szituval kapcsolatban.
- Igen! Neki több idő kell mindenhez az átlagnál! - próbáltam rekonstruálni a helyzetet a lánynak, közben pedig Márk védelmére kelni. Hát nagyon nem volt egyszerű dolgom...
- Ez jogos, de gondolj bele abba, hogy lehet, ő nem annyira bátor, hogy bármit is közöljön. Aranyos, de másképp működik, mint az átlag, ezért hogy is mondjam, légy türelmesebb hozzá - tanácsoltam a barátnőmnek, hogyan is próbáljon meg viszonyulni a sráchoz.
- Semmi gond - viszonoztam boldogan a lány ölelését, magamban azt kívántam, hogy bárcsak több mindent elmondhattam volna neki, de tudtam, hogy nem voltam abban a helyzetben, így tartottam is magam ehhez.
- Persze, az majd rajtatok múlik, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok a továbbiakban - feleltem neki nagy szemekkel. Reméltem, hogy minden a lehető legjobb végkifejletű lesz, de ez az egész már egyáltalán nem rajtam múlt, hanem a két egyénen.
- Somával remekül megvagyunk. Nagy a szerelem, mindig számíthatok rá, rajta is látszik, hogy odavan értem, és ez fordítva is igaz. Ráadásul jellemben és habitusban nagyon hasonlítunk egymásra, igazán boldog vagyok vele - válaszoltam Karolának nagy mosollyal az arcomon. Bizony, nagyon szuper volt, hogy összehozott a fiúval a sors, hiszen remekül kiegészítettük egymást, és nagyon nagy volt a szerelem köztünk, igazán boldognak éreztem magam mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Több idő az átlagnál. Ez a mondat ismétlődött a fejemben újra és újra, miközben Danát hallgattam, s közben próbáltam halovány mosolyt erőltetni az arcomra. Legbelül azonban inkább el voltam keseredve, s azon gondolkodtam, hogy vajon mi lett volna, ha aznap a DÖK megbeszélés után nem várom meg Márkot? Lehet, hogy ha akkor nem lépek elé, s nem mondom el neki az érzéseimet, akkor azóta se beszélnénk, vagy talán azóta már rám köszönt volna egy helót? Vajon mit jelenthet nála a több idő?
- Az feltűnt - motyogtam halkan, inkább csak magamnak, sem mint Danának, hisz nem az volt a célom, hogy panaszkodjak. Ő persze kedves volt, meghallgatott, s úgy éreztem hogy próbálta Márkot is védeni, ettől függetlenül elbizonytalanodtam vele kapcsolatban, s már abban sem voltam biztos, hogy mit is akarok. Arra, hogy türelemre kért, inkább nem reagáltam, csupán bólintottam egyet, mintha próbálkoznék. Ezt követően azonban úgy éreztem, hogy bocsánatkéréssel tartozom, ezt meg is tettem, s így megkönnyebbülhettem, hogy legalább Danával sikerült tisztáznom a dolgokat, és helyre állt a barátságunk. S mivel a rablás óta nem is találkoztunk, így kíváncsian tettem fel neki kérdéseimet, miközben sikeresen elterelődött a gondolatom, s kezdett egy kicsit a kedvem is jobb lenni. Már a szoba sem tűnt túl komornak, s a szomorú zongorajáték is elhalt.
- Ez nagyon jól hangzik, örülök hogy így egymásra találtatok - mosolyogtam rá őszintén, valóban jó volt hallani azt, hogy ennyire nagy volt az összhang köztük.
- Na és, van valami tervetek a vizsgák után? Elmentek valamerre nyaralni?- érdeklődtem, mert nekem sajnos nem volt még ötletem a nyárra, bár felmerült bennem a gondolat, hogy valahová kiruccanhatnék az unokatesóimmal, meg Benivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Azon csodálkoznék, ha nem tűnt volna fel - kacsintottam a lányra, szerintem ezzel el is mondtam neki mindent. Tudhatta, mire számítson a fiú által, és kapott egy kis rálátást is arra, hogy mi vár rá, ha kivárja, amíg Márk elmondja neki az érzéseit. Úgy tűnt, hogy egyre jobb kedve lett a barátosnémnak, mert a szomorú zongorajáték is eltűnt a háttérből, sőt, mintha még a falak színei is megváltoztak volna kissé.
- Köszi. Tulajdonképp gyorsan egymásra találtunk. Soma már az elején tudatta velem, hogy tetszem neki, de ugye akkor még nem voltam szabad préda. Aztán a későbbiek folyamán végül összejöttünk, talán az volt a titok nyitja, hogy nem adta fel értem a harcot. Nos, azóta is boldog vagyok vele - meséltem a barátnőmnek nagy beleéléssel.
- Nos, még nem beszéltünk róla így konkrétan, de szóba került egy balatoni nyaralás - feleltem neki vidoran, közben már el is képzeltem, ahogyan együtt nyaralunk Somával. Kibérelünk egy kis faházat vagy apartmant, strandolunk, kirándulunk, részt veszünk különféle táncos mulatságokon, éjjelente pedig romantikázunk... máris nagyon vártam a nyarat, hiszen szerettem volna vele minél több időt együtt tölteni.
- Te mi jót csinálsz a vizsgák után? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen nem tudhattam, hogy mik a tervei arra az időszakra. Talán meglátogatja a szüleit, vagy itt marad a kastélyban, vagy elmegy valahova a barátnőivel, esetleg Márkkal, ha kapcsol végre addigra... ki tudja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Eléggé furcsa karácsonyi ajándék – húzom fel cserfes kis ajkaimat, miközben mindketten színt vallunk egymásnak, és végre egy problémával kevesebb lóbálhassa a lábát lelkiismeretemről. Ennek hangot adva nagy sóhaj hagyja el ajkaimat, és igazán zavart kislány módon próbálok néhány arcomba lógó tincstől megszabadulni. – Hm, így még furcsább az egész – fintorgok, miközben ismét a táskámra terelődik a téma, én pedig először védekező módon szorítom magamhoz, hogy aztán végképp feladjam magam, sőt a segítségét kérjem Angelicának. Nem szeretném versenyeztetni kettőnk furcsaság-indexét, de szó, mi szó; mindketten érdekesen viselkedtünk a magunk módján. Noha Angelica része valóban valamivel szokatlanabb volt, mint az én véletlenszerű capcarázásom. A prefektus szóra kitágul mindkét pupillám, és megkönnyebbülten bólintok egyet.
- Na, annak baromira nem örültem volna – nyújtom mutatóujjamat a lány felé, de másik kezemmel, mintha más emberhez tartozna veszem el ezt a bizonyos ujjat arcából, hiszen sokszor rám szólnak otthon, hogy mutogatni nagyon nem szép dolog.
- Rendben, köszönöm – mondom őszinte hálával, majd lopakodó módot bekapcsolva helyezzük vissza méltó helyére a fiolákat. Én egy székre állok, és úgy kérem meg Angelicát, hogy adogassa nekem őket egyesével, hiszen nagyon félek, hogy az utolsó pillanatban törnek össze. Végül lemászok a magasból, s boldogan fordulok társam felé.
- Gyere, sütizzünk egyet a nagy ijedelemre – majd kisétálunk a szertárból, végig a laboron csacsogva, majd a nagyterem felé vesszük az irányt a hideg folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nahát, akkor nem bízta a véletlenre - elmosolyodtam a történeten, amit elmesélt, s azt hiszem, hogy sokkal boldogabbnak tűnt, mint amikor arról a másik fiúról mesélt. Bár, ahogy emlékszem, akkor is csillogott a szeme, így talán ő is jelentett neki valamit. Arról igazán nem akartam faggatni, hogy miért nem alakultak úgy a dolgai a másikkal, ahogy, mert láthatóan most boldog volt. Egy kicsit el is gondolkodtatott a történetük, s megfordult a fejemben néhány gondolat arról, hogy milyen is lenne, ha Márkkal gördülékenyebben mennének a dolgok.
- Jó ezt hallani - fűztem hozzá, majd ezt követően kíváncsiskodtam a nyárról, hisz mostanában elég sokan dumcsiztak arról, hogy ki merre utazik majd el. A Balaton nagyon is jól hangzott, el is mosolyodtam, mikor ezt hozta szóba Dana.
- Jól hangzik, ha arra jártok, akkor meg is látogathatnátok Tihanyban. - javasoltam a lánynak, kérdésére azonban hirtelen nem is tudtam, hogy mit feleljek.
- Ez nagyon jó kérdés Dana, korábban volt olyan, amikor táborokban töltöttem a nyár egy részét, néha apáékkal utazgatunk, de most fogalmam sincs még. Most, hogy lettek barátaim, jó lenne a nyáron is összefutni, de a szüleim nem hiszem, hogy túl sok helyre elengednének - halk sóhaj tört fel belőlem, azt még valahogy ki kellett volna harcolnom, hogy elmehessek valamerre.
- De szerintem, mielőtt hazautaznék, majd valamit beiktatok még - mosolyogtam a lányra, közben felkeltem a kanapéról.
- Most mennem kell, de örülök, hogy megbeszéltük ezeket a dolgokat Dana, jól estek a szavaid. És ha ráérnél a vizsgák után, akkor beülhetnénk a cukrászdába- tettem javaslatot egy kedves mosollyal, még megvártam mit felel, majd integetve, kicsit jobb kedvűen hagytam magam mögött a helyiséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ahogy Aksel belépett a szobába, a falak mintha átváltoztak volna. Tisztán látta, hogy a mostani, koszos farmerkék csak épphogy kialakult. A háttérben pedig mintha esőcseppek lágy neszét hallaná. Fura, ugyanakkor kellemes érzés töltötte el, hallgatva a finom kopogást. S csak ezután vette csak észre az eddig a szobában tartózkodó lányt. Aki nem mellesleg úgy nézett a fiúra, mintha az éppen rajtakapta volna az éléskamra kifosztásán. Majd tekintete meglágyul, csak szemei maradnak elkerekedve. Az arca kissé ismerős volt Aksel-nek, csak azt nem tudta, honnan. Lehet egy házba járnának? Elképzelhető. Minden esetre meg mert volna esküdni, hogy látta már valahol őt. Legnagyobb meglepetésére egyből visszaválaszol a lánynak valószínűleg idegen nyelvű üdvözlésre? Vagy ő is francia lenne? Nem, azért annyira nem jó a kiejtése. De eléggé jól esett hősünknek, hogy megint hallhatja. Még ha így is csupán. Folytatja is a lány, elég jól, de aztán sikerült belekavarnia magát. Aksel egyszerűen nem tudott uralkodni magán és akaratlanul is összehúzta szemöldökeit. Nem mondott ő... ezek szerint Sára akkora hülyeséget, csak a fiú nem ezt szokta meg ez után a mondat után. Kicsit rosszul is kezdte érezni magát, hogy gúnyt űz a lányból. De ebből semmi nem látszott az arcán.A szokásos módon.
- Gyakoholnom kell á magyaht, inkább 'asználjuk ázt. - jegyezte meg a szokásos, másoknak olykor bunkónak tűnő arccal - Aksel Vasquet. Ehidon. Gondohom ez lép meg á leghiobban, de... fhancia. - emeli föl a szemöldökét, reménykedve, hogy üt a poén. Lehet, hogy nem a legjobb az érzelmei kimutatásában, de legalább karizmatikus egy kicsit. És erre büszke is volt. Egy kis ideig várt, egy helyben, egyenes állásban, nézelődött körbe a szobában, megállapítva, hogy ez egy igen szépen berendezett helyiség. A farmerkék mondjuk kicsit szomorkás hangot adott neki. Aksel kíváncsi volt, vajon milyen lehetett azelőtt, hogy belépett.
- Léül'etek? - mutatott hűvös arccal a lány mellé. Nem közvetlen mellé, inkább egy olyan tisztes, egy-másfél méteresen mellé. Merlin mentse, hogy ilyen közel kelljen lennie egy idegenhez. Egy szeretett személy már más téma. De az új ismerős annyira nagyon közeli sose lesz. Csak barát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Érezhetően megkönnyebbült, mikor a barna tört magyarsággal szólt hozzá. Igaz, hogy annyira szörnyen francia akcentussal beszélte a magyart, hogy küzdenie kellett a megértésért.
- Szóval Aksel... Erdion? Új vagy? Csak mert nem tűnsz ismerősnek. - Azért biztos ami biztos alaposabban is végigmérte, minden egyes apró porcikáját a lehető legalaposabban kielemezve. Minden apró göndörödést a barna hajban, az arckifejezés legkisebb rezdüléseit és a ruházatát - na jó, főként a ruházatát - is igyekezett a legalaposabban szemügyre venni. Összességében szimpatikusnak találta Akselt, bár úgytűnt, hogy a francia nem kifejezetten szívleli mások társaságát.
- Hűű, na nem mondod, hogy francia vagy? - kérdezett vissza vigyorogva, miközben összepakolta a ceruzáit. A zene elhallgatott és csak most tűnt fel, hogy a falak színe is megváltozott a fiú megjelentével. Annyira nem tetszett neki, hogy a kellemes napsárga szín szomorkás farmerkékké alakult. A csendben esőcseppek kopogását vélte felfedezni, holott meg mert volna esküdni, hogy mikor elindult a szobájából még csodaszép tiszta idő volt.
- Persze, foglalj csak helyet - kedves mosollyal igyekezett ellensúlyozni a fiú rideg ábrázatát, de valahogy nem volt most kedve ledönteni azokat a falakat, amelyek szinte teljesen elzárták Akseltől. Persze bízott abban, hogy a fiú magától is megnyílik majd annyira egy kis idő elteltével, hogy neki csak hátra kell dőlnie és élveznie, hogy a francia mesél. Esetleg a későbbiekben adhatna neki francialeckéket, vagy főzhetnének együtt valami finom francia kaját. Kicsit elkalandozott, ezért fogalma sem volt, hogy a fiú közben leült-e vagy sem. Fejét megrázva pilantott oldalra, hogy felmérje, mi történt amíg ő gondolataiba mélyedt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Eddig nem tudtam róla, mondjuk nem vagyok oda érte, hogy baglyok hullajtják az arcomba a tollaikat, meg egyéb dolgaikat - jegyeztem meg némi fintorral, s bele se akartam gondolni abba, hogy mikor trónol majd egyik a fejünkre, vagy mikor érkezik majd a következő égi áldás. A srácok azért jobb helyre is vihettek volna, de ez van, ezt kellett szeretni, s ahhoz, hogy az egész kis játék hiteles legyen, nekem is be kellett vállalnom ezt a szituációt.
A helyzetünk nem volt túl rózsás, egymásnak háttal ülve, összekötözve nem sok esélyünk volt arra, hogy innen kijussunk.
- Áh igen...rohadt szoros - tényleg nem egy lányos masni volt, bárki is kötötte ezt ránk, jó erősen meghúzta a kötelet, nehogy könnyebb legyen a helyzetünk. A csaj ötlete - akiről közben kiderült, hogy Daryanak hívják - egész jól hangzott, magam se tudtam volna kitalálni ennél használhatóbb kiutat.
- Oké, ez jó ötlet, és amúgy Soma - magam is bemutatkoztam neki, aztán ahogy visszaszámolt, összeszedtem magam, s a háromhoz érve erősen toltam magam a hátához.
- Toljad - nyögtem erőlködés közben, ami lehet hogy kissé bizarrnak hangozhatott, de kellett egy kis plusz ahhoz, hogy mindketten összekapjuk magunkat. S ha az első próbálkozásra nem is sikerült, talán a második, vagy a harmadik erőlködésre összejött a dolog, s nagy nehezen sikerült talpra állnunk a koszfészek kellős közepén, éppen akkor, amikor az egyik bagoly úgy döntött, megszenteli kettősünket égi ajándékával. Plötty.
Nekem a vállamra jutott belőle, Daryanak ha szerencséje volt, még az is lehet, hogy sikeresen elkerülte a tollas áldását.
- Baszki...pedig én csípem a madarakat, miért csináljátok? - kissé morcosan emeltem a tekintetem a velem szemben ücsörgő huhogóra, bár őt talán pont annyira nem érdekelte ez az egész, ahogy a társait. Amúgy is, mi sértettük meg a felségterületüket, s ez talán bosszúért kiáltott.
- Nem, nincsen, elvették - mondtam a lánynak, majd próbáltunk visszaemlékezni arra, hogy egész pontosan mi is történhetett, s hogyan kerülhettünk ide.
- Az ivás része azért jó volt - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azért akadt ott finom itóka is.
- Hol? - pillantásommal magam is keresni kezdtem az élesebb tárgyat, ez továbbra is használható ötletnek tűnt, egész okos volt ez a csaj, azt kell mondanom.
- Menjünk - ha megindult, követtem őt, majd az éles tárgyhoz érve úgy próbáltam irányítani a kezemet, hogy ezzel az övét is odavezessem.
- Kezdjünk el mozgatni a kezünket egyszerre fel és le, remélem hogy bejön és elreszeli - tényleg jó ötlet volt, más lehetőségünk meg amúgy sem akadt a pálcák nélkül, így ha Darya készen állt, ez nem rajtam múlt.
- Egyébként honnan jöttél? Olyan furán beszélsz - nem volt semmi gond a szavajárásával, de ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom, hogy orosz.
A kötél közben gyötrő lassúsággal ugyan, de úgy tűnt, hogy a munkának hála elszakadt, így néhány perccel később sikerült kiszabadulnunk egymás fogságából.
A csuklóim baromira fájtak, de legalább már nem voltak hátul, s tudtam őket mozgatni. Némi tekergetés után a nyakamat is megropogtattam, s csak ezután fordultam meg, hogy szemügyre vegyem a zárkatársam.
- Nahát, szóval te vagy, örvendek így is - ezúttal már a kezemet nyújtottam kézfogásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Soma. Ezt jó lesz megjegyezni, pláne ha nem akarok faragatlan tuskónak tűnni. Elmondom fejben ötször, hogy tutira berögzüljön, aztán már kezdhetjük is a szabadulást. Vagyis kezdhetnénk, de ahogy meghallom a srác biztatását, kitör belőlem a nevetés.
- Ez azt hittem más szituban a te feladatod lenne - próbáltam visszatartani a nevetést azzal, hogy beharaptam az alsó ajkamat. - Na jó, koncentrálok, sajnálom - mentegetődzöm, és ezúttal komoly képpel döntöm a hátam a másikénak. Már épp úgy tűnt megint vissza fogunk zuhanni, amikor átestünk a legrosszabb részen és megcsináltuk.
- Huhu! Igazi jó csapat vagyunk - örömködtem, mire az egyik madár leszart minket. Mármint szó szerint. Végigcsurgatta Soma és az én vállamat is. - Ha egyszer kiszabadulunk, elkaplak... - mondtam mérgesen a kis szárnyasnak, aki mint aki jól végezte - és hát tudjuk, hogy elvégezte - dolgát leült a kis priccsére és huhogott nekünk, mint aki nevet.
- A társaság jó volt - mosolyogtam, ahogy eszembe jutott. - Viszont a vodkátok.... - csóváltam a fejem rosszallóan. De mielőtt egyebet mondhattam volna, feltűnt a kiutunk kulcsa.
Odamentünk oldalazva, mert azt se akartuk, hogy bármelyikünk elessen. Ebben most együtt voltunk, bármennyire is nem akartuk. Hagytam, hogy a kötelünk elnyesését nagyrészt ő végezze, és csak mozgattam a kezem, ahogy az ő üteme diktálta.
- Oroszországból. Miért, mi baj a beszédemmel? - vontam össze a szemöldököm, persze ő ezt még nem láthatta. Éreztem, ahogy egyre enged a kötés, gyengül, míg a hely a kettőnk tenyere között növekszik. Még egy utolsó le, és szabadok is voltunk. Kicsit távolabb léptem, csak hogy élvezzem a kötetlenség adta szabadságot, közben kezemmel a csuklómat simítottam, mintha ezzel meg tudnám szüntetni a fájdalmat. Erős, piros csík húzódott ott, ahol előtte a drót volt, de ez nem különleges eset. Az én fehér bőrömön aztán minden meglátszott, nem is beszélve arról, mint mikor a cirkuszban voltam.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy végre arcot is társíthatok a hanghoz - ráztam meg vigyorogva a kezét Somának. - Nem akarok hálátlannak tűnni, vagy bármi, de nem akarjuk ezt az ismerkedést valahol máshol folytatni? - váltottam gyorsan komolyabb tárgyra. - Csak mert bűzlök a madárürüléktől - grimaszoltam, és el is indultam az ajtó felé. Csakhogy azt zárva találtam. Rángathattam akárhogy a kilincset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Oui, idén köhtöztem idé. Szoval té sem nékem. - jegyezte meg a fiú, kissé elismerően bólogatva. Kedvesnek tűnt a lány, ezzel nem volt probléma. A gond már a röntgen érzetű tekintetnél kezdődött, ami olyan volt, mintha a lány kiskutyaként végignyalná szeme világával, majd aztán beszippantaná, mint egy fekete lyuk. Aksel elég kényelmetlenül érezte magát, igyekezett kerülni a lány tekintetét. Szóvá már nem tenné. A francia inkább az a "csendben meghalok" típus volt, ami megint abból a problémából ered, hogy nem tudja kommunikálni az érzéseit. Habár másik szemszögből a lány abbahagyhatná, hogy aktívan bámulja. Általában ez a legtöbb ember számára kellemetlenséget okoz. Senki sem szereti, ha bámulják, főleg Aksel. Ő soha sincs sehol, max beleolvad a tapétába. Ha ennyire nézték, mindig fent állt a félelem, hogy megtámadják, vagy valami, elvégre egy csendes, vékony, más érdeklődésű srác elég könnyű célpont. De szerencsére sosem volt ilyenre példa. A Beauxbatons-ba is túlnyomó részt normális emberek jártak. Eddig itt sem volt probléma. A csaj sem tűnt rossz szándékúnak eddig. De azért Értékelte volna, ha abba hagyja a szemlegeltetést.
A kis szarkazmust tartó visszaszólásra szavakkal nem reagált, csak amolyan "hát igen, ez van" nézéssel bólogatott maga elé, összepréselve ajkait. Aztán észrevette, hogy társasága pakolni kezdett. Talán távozni készült? Őszintén szólva a francia nem esett volna túlzottan kétségbe, vagy letargiába. Ugyanakkor feltűnt neki, hogy a lánynak is figyelmébe ötlött a változó környezet. Mintha még egy kis nemtetszést is érzékelt volna. De nem tudott volna sok mindent tenni ellene. Nem tudta, hogy működik ez a dolog.
Az ülésre való engedély megkapása után megkönnyebbült bólintással helyet foglal, de úgy ült ott, mint akinek seprűt kötöztek a hátához. Tekintete egy minimális nyakmozgás nélkül körbejárta a szobát, majd egy sóhajjal visszatért maga elé. Látószögéből észrevette, hogy a lány kissé megrázta fejét. Vajon mi járhatott a fejében? A lelkében lévő kíváncsiság az arcára sajnos már nem jutott el. Ott inkább valami megvetéses, csodálkozós felhúzott szemöldög jelent meg.
- Es... hajzohlsz? - szólalt meg végül a kínos csend által rá gyakorolt nyomás alatt. Komolyan érdekelte, hogy a lány mit csinálhat, de arcán csak egy fapofa gubbasztott. És csak ott ült, egyenes derékkal, tenyerei a térdein, válaszra várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- És eddig hogy tetszik a kastély? - érdeklődött levakarhatatlanul kedves mosollyal. Nem volt kifejezetten meglepve, hogy a fiú nem ugrott a nyakába. Bár a francia máguscsaládok gyermekei leginkább a Beaxbatons kastélyába költöztek be, de szép számmal akadtak a Herzbergben is. Pont ugyanilyenek voltak, távolságtartóak, közönyösek és mogorvák. Na meg persze egy kissé önteltek. Általában az bevált, ha megpróbált velük beszélgetni az ember. Egy idő után megtört a jég, csak elég kitartónak kellett lenni ahhoz, hogy tőmondatoknál többet kicsikarjon belőlük. Amúgy kedvelte a francia lányokat, iszonyatosan jó stílusérzékkel voltak megáldva és szerettek is a divatról fecsegni. Persze azt gondolta, hogy a kis kócost ezzel a témával nem fogja tudni szóra bírni. Bár, ahogy így végig nézett rajta egészen stílusos srácnak tűnt.
- Áhh igen, rajzoltam, de már befejeztem igazából - vonta meg vállait. Kinyújtóztatta lábait, majd visszahúzta maga alá, ezzel egyértelműsítve, hogy nem, ő bizony még nem készül sehova sem menni. Ha már itt volt és sikerült valami beszélgetés félét elkezdeniük akkor nem adja fel, megtöri a jeget. Vagyis megpróbálkozik vele.
- Szóval kedves Aksel, ha már így a jövőben háztársak leszünk... Nem bánod ha kérdezősködöm kicsit? Mármint ha bánod is fogok, de gondoltam aranyos leszek és megkérdezem előtte, hogy te mit szólsz, mert azért hát mégsem akarlak elijeszteni vagy ilyesmi - darálta egy levegővel. Lényegre törően és egyenesen közölte az igazságot a fiúval. Nem lett volna túl sok értelme azt mondani, hogyha a kis kócos nemleges választ ad akkor csendben visszavonul, mert jól tudta, hogy úgysem így lesz. Így legalább előre felkészítette a fiút a várható gyötrelmes szenvedésre.
Lábával együtt kopogott az esőcseppekkel, ujjai tolltartója zipzárjával játszottak. Túl sok energia volt benne ahhoz, hogy csak üljön ott mozdulatlanul és tétlenül, mint a francia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Öhhh, ja tényleg, igen - igaza volt a csajszinak, valóban hülyén hangzott ez a mondat így a számból, s általában más helyzetben ez máshogy zajlik. Nevettem is ezen, majd igyekeztem továbbra is együttműködni a lánnyal, hogy minél előbb szabaduljunk ebből a lehetetlen helyzetből. Sikerült is végre talpra állnunk, a jókedv és öröm részemről azonban máris alább hagyott, mikor az a tollas konkrétan telibe áldott az ürülékével.
- Ha te nem kapnád el, akkor majd megfogom én, és apró tollakra szedem az egész madarat - morogtam én is vele együtt, mert azért nem volt kellemes ez a bűzölgő trutyi a vállamon, s talán még a fülemre is jutott belőle. Na de, hogy ne idegeskedjünk tovább, inkább témát váltottam.
- Haha, az nem vodka, pálinkának hívják - jegyeztem meg nevetve, sejtettem, hogy arra az átlátszó italra gondolt, amivel megkínáltak minket este. - Nem ízlett? Pedig van, amelyik jobb a vodkátoknál, amiből igazán kiérződik a gyümölcsíz - jegyeztem meg, s közben el is kezdtük kiszabadítani a kezeinket. A műveletnél elég sok energiára volt szükség, fel-le kellett mozgatnunk a kezeinket, bár úgy tűnt, hogy a csaj rám hagyta az ütem diktálását. - Jaj nincs semmi baj a beszédeddel, tök jól értek mindent, csak érződik kicsit, hogy külföldről vagy - nem akartam megsérteni, de azért az már lejött, hogy nem magyar.
- Nah jó, azért ez fárasztó - tényleg annyit húzgáltuk föl-le a kezünket, hogy ettől már izomlázunk is keletkezhetett. A kötél végül csak megadta magát, s néhány perccel később fájó csuklókkal ugyan, de megszabadultunk az akadályozó tényezőtől.
- Jó erősen ránk kötötték - magam is a csuklómat masszírozgattam, de feltűnt, hogy a lányé egy fokkal jobban sérült, vagy talán a bőre lehetett érzékenyebb.
- Nem fáj? - léptem közelebb, hogy szemügyre vegyem, majd ha nem volt gond, már tisztességesen is bemutatkoztam neki, s kezet ráztam vele.
- Á, téged már láttalak a nagyteremben - rámosolyogtam, aztán visszahúztam a kezem, s pillantásom körbevezettem a bagolyházban. Még mindig nem tűnt bizalomgerjesztőnek a hely, továbbra is érződött az a nehéz, kellemetlen szag, s az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem járt a levegő.
- Ja, dehogy nem. Csak nem akartam taplónak tűnni - vigyorogtam rá, igaza volt, én is minél előbb szabadulni akartam ebből a koszfészekből.
- Nem megy? - hiába rángatta a kilincset Darya, neki nem nyílt az ajtó, így beálltam a sorba, s ha engedte, magam is megpróbáltam, hátha hatékonyabb a férfi erő.
- Baszki, ez meg se mozdul - pech, de nekem sem sikerült kinyitni az ajtót, hiába toltam vállal, s lábbal is. Olyan volt, mintha súlyokat helyeztek volna elé, hogy még csak véletlenül se tudjunk onnan kimászni.
- Oké, mi okból rakhattak minket ide pálca nélkül, egy zárt helyre úgy, hogy ne tudjunk kijutni, hm? Gondolkodjunk - államat dörgölve újra körbepillantottam, amikor az egyik ürülékhalom közepén észrevettem egy borítékot.
- Te, azt te veszítetted el vagy...? - na igen, elképzelhető, hogy a boríték rejtette a kiutat ebből a fészekből. Le is hajoltam érte, s két ujjal csíptem ki a trutyiból, majd megpróbáltam kihalászni belőle az irományt.
- Blehh..most komolyan, ki szórakozik ilyennel?- fintorodtam el, hisz még a papír is bűzlött, viszont szerepelt rajta néhány sor.
- Ha a kiutat nem leled, megoldást a horgonyból nyered.- felolvasás közben értetlenül ráncoltam össze a homlokom, majd érdeklődve emeltem tekintetem a lányra. - Te ezt érted? Mert én rohadtul nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Én azt hittem, hogy ilyen extra szűz olívaolaj dolgot csak kajákhoz használnak - dünnyögök, egyik kezemben a receptet tartva. Miközben tekintetem újra és újra végigfut a papíron, balkezem arcom körül matat, hol a fülem, hol ajkaimat piszkálgatom, egyszer-egyszer pedig nózim végét is megpöckölöm. Pislogok párat némely alapanyagnál, de hát mit nekem egy kis bluggyhalikra - szerencsére még, még nem kerestem rá mi is az -, az egész furcsasága eltörpül amellett, hogy úgy néz ki valami izgalmasba lettem bevonva. Végre! Ilyen is megesik! Életem legjobb döntése volt TS-nek jelentkezni, ha ez azt jelenti, hogy részt vehetek hasonló érdekes projektekben. Alsó ajkam eleresztve kezdek el kopogni izgatottan a mellettem lévő padon, óvatlanságomban pedig tolltartómat le is pöckölöm a földre, így a tompa puffanástól megzavarodva hajolok le érte, s dobom vissza a táskám mellé. Nem látta senki, nem látta senki, hogy milyen elefánt a porcelánboltban pillanatom esett meg. Apró fülpírral, mereven a papírt bámulom, s kopogásom üteme végül egészen begyorsul, ahogy a streeler-ház leírásához érek. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy rákérdezzek mi az a... De nem, inkább nem, van egy sejtésem, és... Hm.
- Ez de menőőőő - szakítom meg az olvasást, hogy csillogó szemekkel nézzek fel, és el is felejtve, hogy van még ott némi apróság, amit nem ártana meglesnem, már lépek is közelebb a hozzávalókhoz, rá-rápillantva közben Elenannára. - Mit csinálhatok? Feltöröm ezt, ú, nem, felvágom azt, vagy izé, kicsomagolom a pasztát, kimérhetem én a levet...? - zúdítom rá kérdésáradatomat, s neki is állok feltűrni ingem ujjait, s hátrakötni a hajam. Visszatipegek a recepthez, sokadjára emlékeztetvén magam, hogy el_kell_olvasni, de azért már... Készen állok, tisztán, rendezetten, összeszedetten! Csak ahogy tanultuk, elvégre jó diák vagyok, szabálykövető, kötelességtudó, meg ilyenek. New year, new me.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A hozzávalók rendezetten sorakoznak, várva arra, hogy felhasználják őket. A receptet idő közben új tanársegédje kezébe nyomta, hogy legyen lehetősége áttanulmányozni. Nagyon komplex és nehéz elkészíteni ezt a főzetet, ami ugyan végkifejlet szempontjából nagy mennyiséget feltételez, ha végeznek vele, csupán öt fiolányi marad majd felhasználható.
- Selymesebbé, kellemesebbé teszi a bájitalt, ami alapvetően ragacsos és darabos lenne - csak úgy félvállról veti oda a választ, mert éppenséggel leköti, hogy ismételten sorra vegyen mindent. A receptből persze neki is van egy példánya, ami előtte hever. Talán nem kellene ilyen drasztikus lépésre szánnia magát, azonban tény, hogy nem sok választása marad. A sorozatosan érkező panaszok Theonra lassan olyan méreteket öltenek, amik viselhetetlenek. Bár tény, hogy ő alapvetően nem bájitalkészítő, ám a mérgeknek mestere és mérget nem csak úgy adhat az ember, ha beleönti a ciánt valaki korsójába vacsorakor. Egyébként is rém amatőr dolog.
- Nagyon - nem is igazán figyel oda, mert az utolsó tételeken szalad végig a listán, utána viszont fejét Masa felé fordítja. Mosolyogva nézi a lelkesedését, bár ez a pörgés némileg sokkolja. Vajon, ha a levitás tudná, hogy mire kell a kis kotyvalékuk, akkor is ilyen készségesen segítene benne...? Mindenesetre, amit nem tud, az nem fáj neki.
- Először is nyugodj meg egy kicsit. Ezt a főzetet nem szabad elkapkodnunk, túl sok buktatója van - Nora haja már rég szoros kontyban van feje tetején, s kezein is egy vékony anyagú kesztyű biztosítja a sterilitást. Fekete köténye jól takarja ruháját, illetőleg a rajta lévő bűbájnak köszönhetően tűzálló is - ha esetlegesen, valamilyen balszerencse okán kiborulna az üst tartalma, akkor sem fog ronggyá égni ott, ahol az anyag takarja testét. - Beszéljük át, melyik összetevőről mit tudsz, egyáltalán felismered-e őket a recept alapján - keresztbe fonja kezét, csípőjével megtámaszkodik az egyik asztalnál és érdeklődve figyeli a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Felismerek ugyan ilyen-olyan jeleket a hozzávalók jellemzésénél, ami alapján illene már rosszra gondolnom, s kicsivel szkeptikusabban hozzáállnom a dologhoz, netalán-tán rákérdezni mi is lesz ez, de mégis, ha sejtésem igaznak bizonyulna - már egyáltalán az, hogy mivel kapcsolatos az egész (szeretlek virágnyelv) -, inkább nem is akarom tudni. Nemi vágy, spe-, nem, inkább tényleg nem gondolok bele, biztosan csak félreértek valahol valamit. Elvégre miért főzne bármi ilyesmit a Tanárnő?
- Jóó, rendben - veszek egy mély levegőt a felszólításra, s szépen magam mellé rendezem addig csepengő-csapongó végtagjaimat. Fegyelmezetten, fegyelmezetten. Tekintetem ide-oda repked a hozzávalók és a nő között, figyelek, felkészülök mindenhogy, ahogy csak lehetséges. Természetesen izgatottságom továbbra is jelen van, csupán az egyetlen megjelenési formája amit engedek, az egy nagy, széles vigyor. Laborbiztos verzió. Bólintok, már mondata közben, hiszen eddig ismerős a történet, nyilván tudnunk kell mivel dolgozom ahhoz, hogy hasznos lehessek.
- Hát felismerem, azért vannak ideír- jahogy fizikailag az asztalon - pár másodperces néma csend. Na akkor elölről, és kicsit lassabban, megfontoltabban. A receptet felemelem, s a szövegben haladva szép sorjában rámutatok mindenre. - Duriánpaszta, rigópohár-tinktúra, olívaolaj, fenyőszurok, kumkvatlé, bluggyhalikra - sorolom végig a könnyűeket, majd a három porhoz közelebb hajolok, s tippelek, ezekben már nem vagyok olyan biztos. - Puira muama, fehér nyúl szőr, streeler-ház?
Hangomon hallatszik, hogy kételkedek, de nem is igyekszem titkolni, elvégre nem gyakran (sőt...) használt alapanyagok ezek, nem találkoztam még a nyuszin kívül semelyikkel, neki pedig tudnia kell, ha van valami, amiben nem vagyok teljesen biztos.
- Van egy pár amit most látok először. Azt tudom, hogy például a kumkvatlé és az olaj nem kényes, de most átfutottam - emelem fel a lapot -, és igyekeztem megjegyezni mi az amire nagyon oda kell figyelni, mert kiemelten veszélyes. A papucs, és a streeler, leginkább.
Hangom a végére kérdőre vált, ahogy félrebiccent fejjel várom, hogyan reagál, hiszen ha szeretné, bele tudok menni részletesebben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Látva, hogy Masa lassan megnyugszik, biccent egyet. Félreértés ne essék, sohasem a lelkesedéssel van a baj, inkább annak túlzásba vitelével. Azért ez nem egy ország-város, vagy nem egy matekegyenlet, amit lazán újrakezdenek. Ez bájital, bizonyos értelemben pedig méreg. Ezt bőven elég egyszer elszúrni ahhoz, hogy ne legyen második alkalom, nagyjából semmihez.
- Igen, fizikailag - biccent egyet és karba tett kézzel, csípőjével az asztalnak támaszkodva figyeli a levitás válaszait. Fejét enyhén oldalra dönti és minden helyes megfejtésnél biccent egy aprót, hogy egyértelművé váljon, valóban jók-e a feleletek. - A nyúlszőrt eltaláltad, a másik kettőt felcserélted. Nagyon ritka alapanyagok és erősek is, ráadásuk roppant kényesek - ennél többet nem mond, hagyja, hogy Mária folytassa a maga kis eszmefuttatását. A helyzet az, hogy nem szívesen beszélne konkrétan arról, hogy ezek mire valók, vagy egyáltalán mi a végtermék, ami ezekből majd készül. Előbb-utóbb persze rá fog jönni, hisz kérdéseket fog feltenni, amikre Norának muszáj lesz válaszolnia. Azonban addig, míg ez bekövetkezik, jótékony tudatlanságban tartja segédjét.
- Így van, remek meglátások. Mint az egyértelműen kiderül, sok alapanyag alkoholos tinktúraként kerül felhasználásra. Mivel készülhetne még kivonat alkoholon kívül? - rögtönzött bájital készítési alapismeretek? Esetleg méregkeverési útmutató kezdőknek? Akárhogy is, érdekes végiggondolniuk, mi és miért van úgy, ahogy azt a receptben látja a lány. Például kevesen tudják, hogy etanolon kívül az ecet és a glicerin is remek megoldás lehet, amennyiben valamilyen koncentráció előállítására vetemednénk. Az más kérdés, hogy számukra az alkohol a legideálisabb.
- Elöljáróban annyit érdemes tudnod, hogy a papucs inkább beszerzésileg igényli az alaposságot. Ha nem megfelelő időben nyerik ki, a főzet készítésekor robbanás is bekövetkezhet - azzal megemeli a hozzávalót tartalmazó fiolát, és meglögyböli. Amilyen ártatlannak tűnik, annyira veszélyes is egyben. Mikor végez, visszateszi és ezúttal a streeler házért nyúl, hogy ujjai közt forgatva erről is ejtsen néhány szót. - Ez az amúgy is ritka kis dög nagyon értékes. Azonban, ha hamisítványt, vagy színezett port szerzünk be, könnyen lehet, hogy a készülő főzetünk nem lesz kellően hatékony, vagy nem várt mellékhatások jelentkeznek. Amikor a bájitalt készítjük, erre különösen oda kell majd figyelnünk - ahogy végez, az üvegcse tompán puffan az asztalon, Nora pedig megemeli a receptet. - Van kérdésed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Aksel valahogy mindig úgy érezte, hogy aki túlságosan kedves, mondhatni bűzlik a jóindulattól, az biztos csak megjátssza magát. Lehet ezt az általa olvasott mesékből tanulta, vagy az ösztönei ültették el ezt a kis magot a fejében. A legrosszabb ebben a hipotézisben az volt, hogy nem létezett rá egyértelmű válasz. Legalább is ez a bizonyos válasz még nem volt a fiú birtokában. Addig, ameddig ez ebben az esetben kiderül, addig nincs más opció a francia számára, mint koppanni a lánnyal folytatott felszínes beszélgetésen. Aksel érdekes módon az alkotásban, a művészetben éltette a szubjektivitást, hogy minden dologból ezer út visz, s hogy mindezek együtt tudnak létezni egymás mellett. Viszont emellett gyűlölte ugyanezt a való életben. Gyűlölte, hogy egyszerűen a többiekkel, a húgával ellentétben kényelmetlenül érezte magát mások között. És ha esetlegesen azok a személyek fontosak is lennének neki, ezt nem tudja kommunikálni feléjük. Amire képes volt, az csupán csak egy sekélyes szóváltás. Irigyelte a lányt, ő nyilván a kisujjából rázza  ki ezeket a szociális kötelességeket.
- Igazán gyönyöhű, habáh kise öhegebbnék tűnik, mint á hégi iskohám. - nézett fapofával maga elé a francia. Egyáltalán nem rossz értelemben gondolta ő, amiket mondott. Sőt, el volt ragadtatva a Bagolykő csodás épületétől. Csak hát néha dolgok teljesen máshogy hangoznak kibukva a szájából, mint lebegve a kócos fejében.
- Cool. Mit mutát? - emelte fel kissé orrát hunyorítva a kis francia. Mint lelkes alkotó, szerette megnézni mások, főleg kortársak alkotásai. Jelentsen ez akadémiailag elismert művészeket, vagy csak szimplán barátokat. Az alapján, hogy az ember milyen gondolatokat vet papírra, könnyen meg lehet állapítani a szándékait.
A lány szólavinájára kikerekedtek a szemei, szíve hevesebben kezdett lüktetni. Kérdéseket? Neki? Miért? Minek? Miről? Lelkét kelletlen fintor, a szoba falai pedig tintacseppenként fekete színt öltenek. Hősünknek csak kicsit vonta el helyzetéről figyelmét a környezetváltozás. Csak barna szemei fordultak egyet a falak irányába, egyébként mozdulatlan maradt. Ellentétben beszélgetőpartnerével, aki úgy tűnt, mintha fel akart volna robbanni, vagy legalább is el készült pattanni, mint egy rugó.
- Nyügodj még, nékem lenne okom félni. - nézett minimális értetlenséggel a tekintetében Aksel - Mit is kéhdeznél tölém ámugy? - csengtek kissé haragosan szavai, ami őt magát is megijesztette, hisz a fiú lelkében semmi harag nem honolt. De inkább nem szólt semmit, csak várt és remélt, hogy nem lesz ebből vita.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Karola

- Ez egyszerűen förtelmes - állapítja meg alkarjával súrolva meg a homlokát. Néhány rövidke hajszála éppen a homlokába lóg és nagyon is csiklandozza, ez pedig meglehetősen zavarja, mivel nem tudja rendesen hátraigazítani. Ahhoz le kellene vennie a kesztyűt, amit bagolypostával kapott a kertésztől. Vili bácsi akkor használ ilyet, ha a rózsákat nyesi, de ehhez a nagy takarítási akcióhoz is éppen tökéletes viselet. Még a komiszabb baglyok sem tudják összekarmolni így a kezét. Meglehetősen komikusan fest, ami azt illeti, de hát az eredményért áldozatokat kell hozni. Orrát ráncolva pillant körbe, amint befejezte iménti mozdulatsorát, és nem ismétli meg, amit az imént már megállapított. Az egész bagolyház szörnyen néz ki. Sőt, ezt már három nappal ezelőtt is megállapította, csak időbe telt, amíg aztán a bagoly elvitte a levelét, Vili bácsi pedig beszerezte és elküldte a listán szereplő tételeket. A kesztyű mellé kapott egy esőköpenyhez hasonlatos talárt is, mely ugyan nem műanyag, de foltmentesen lepereg róla minden folyadék vagy folyékonyabb állagú akármi, például ugye a madárkaki. Még jó, hogy van csuklyája is ennek a köpenynek, ami alá hosszú haját szépen befonva elrejtette, ugyanis ebben a pillanatban egy aprócska bagolynak sikerül a fejére pottyantania.
- Fúúúj... - állapítja meg fintorogva, amikor a placcsanást követően a bagolykaki lassan elkezd lecsúszni az anyagon. Még sikerül belenyúlnia, hogy megállapítsa, mi is az, aztán az egész ajándék landol a földön. Kesztyűjét is kezelték szerencsére ugyanazzal a bűbájjal, mint a köpenyt, bármilyen bűbáj is az, mert szépen lecsúszik arról is a trutyi, de azért nézi még egy fél pillanatig undorral az arcán. - Azt mondják, hogy szerencsét hoz, de ez hihetetlenül undorító. Még szerencse, hogy akármi is ez a bűbáj, jól működik - jegyzi meg. A térdig érő sötétkék gumicsizmája már bűbájmentes, csak a gumi érdeme, hogy nem ázik be, viszont máris rétegekben ragad rá az egész trutymó. - Nem hiszem el, hogy ez senki másnak nem jelent gondot, hogy szegény madarak úgy élnek itt, mint valami szemétdombon - jelenti ki egyre fokozódó lelkesedéssel háztársának, akit valami oknál fogva sikerült meggyőznie az önkéntes takarítási akcióról. - Azt hallottam, hogy időnként büntetésből ezt takaríttatják diákokkal, de fúj. Biztos volna más lehetőség büntetésre és valami olyan bűbáj, amitől ez a hely többé-kevésbé tiszta marad vagy önmagát tisztítja vagy nem is tudom... majd utánaolvasok a könyvtárban. Van ötleted, melyik részlegen lenne érdemes kezdeni? Háztartási varázslatok esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Gondolom nem herzberges voltál, hanem a Beauxbatonsba jártál. - nyugtázza a tényt. Egyértelmű, hogyha Svájcba járt volna, akkor ismerné, de mivel ezelőtt sosem találkoztak, így nem volt nehéz összerakni a képet, miszerint a fiú a francia mágusiskola padjait koptatta eddig.
- De igen, ahhoz képest teljesen más ez az épület, de szerintem is szép hely. - Bólogatott, hogy megerősítse egyetértését. Kislánykorától kezdve lenyűgözték a kastélyok, egészen addig, míg be nem költözött egybe. Ott és akkor elvesztette azt a gyermeki lelkesedést és a helyét valamiféle kissé közönyös, távolságtartó gyönyörködés, amivel ugyan még mindig elismerte az építészeti műremekek jelentőségét és szépségét azonban a lelkesedés már rég kiveszett belőle.
- Igazából semmi komoly, csak ruhatervek. - A fiú elé tolta a vaskos füzetet a legutóbbi alkotásnál kinyitva és hátradőlt, hogy Aksel nyugodtan lapozgathassa a rajzokat. Egész tetemes mennyiség összegyűlt már az elmúlt évekből és ha az elejéről kezdte lapozni valaki, akkor remekül láthatóvá vált a fejlődés. Az elején egészen bénácska, néhol alig felismerhető torz emberalakok szerepelnek nagyon csúnya kivitelezéssel. Mostanra már legalább az női alakokról el lehetett dönteni, hogy tényleg női alakok és sokkal szebb volt a színezés is.
- Ó, semmi érdekeset. Tudod, ilyen átlagos kérdés, hogy miért pont Magyarország? Mivel foglalkoznak a szüleid, te mit szeretsz csinálni szabad idődben? De igazából bármi érdekel, amivel kicsit jobban megismerhetlek - vonta meg vékonyka vállait. Néha napján még ő saját magát is kicsit parának tartotta, mert azért így lerohanni szegény fiút... Talán nem illett volna. De Sári meg az illem olyan messze álltak egymástól világ életében. A szülei repestek a boldogságtól, mikor sikerült rendesen viselkednie és nem kiakasztania mindenkit a boltban, az utcán, a játszótéren vagy igazából bárhol ahol csak jártak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kinevetett, én meg hirtelen nem tudtam ezt hova tenni. Aztán kiderült. Hogy nem is vodka volt?
- Páljin-ká - próbáltam elismételni a szót. Ha eddig nem tűnt volna fel neki az orosz akcentusom, akkor ebből biztos. A nyaklánc eléggé érthetővé varázsolta a magyar szavakat, de ha nem volt mit lefordítania, akkor csak hagyta a dolgokat, ahogy voltak. Ez esetben általam ruszkisítva.
- Végül is, ha nem vodkaként tekintünk rá, akkor nem volt vészes. Tudod ez nem csúszott úgy. Kiérződött a... tömör alkohol - próbáltam legjobban elmagyarázni. Az igazi orosz vodka nem csíp, nem fáj, csak csorog lefelé, mintha víz lenne. Ezt saját tapasztalatból tudtam.
- Oh, akkor jó. Csak tudod, van ez a láncom, és igazából ő beszél helyettem. Egy mukkot sem tudok magyarul, és az első hetekben nem akart rendesen működni. Azt hittem megint elromlott - magyarázkodtam, és én is minden erőmet bevetve segítettem a srácnak, hogy végre szabadok lehessünk.
- Biztosra mentek, hogy ne tudjunk egy könnyen kiszabadulni... - sóhajtottam fel. Igazából el nem tudtam képzelni milyen lett volna, ha nem találjuk itt ezt az éles dolgot. Órákig ülünk a padlón, amíg már be nem terít minket a bagolyürülék?
- Áhh, nem olyan vészes - legyintettem, nincs olyan amit babushka csodakréme ne tudna meggyógyítani. Elég volt egy kicsi belőle, és pár órán már hűlt helye volt csak a sérülésnek.
Látott a nagyteremben. Nem pontosan tudtam, hogy egy pozitív vagy nem, de egyenlőre úgy tűnt, hogy nincs negatív véleménnyel rólam. Ezek szerint vagy olyan fiú volt, akit nem érdekelt, vagy nem figyelte, hogy mennyit is eszem ilyenkor, ugyanis egy srác meg tudta volna irigyelni.
Egy ideig még ráncigáltam az öreg faajtót, de az enyhe kilengésén, melyet az idő tett rajta nem akart mozdulni. Így átengedtem a helyet a férfi erőnek. De csalódnom kellett. - Keressünk egy feszítő vasat - adtam az ötletet, de úgy tűnt, Soma egészen más - sokkal logikusabb - úton indult el. Állítólag én vagyok a levitás és ő a rellonos, most azonban mintha épp fordítva működtünk volna.
Gondolj, gondolj, gondolj. Összeráncoltam a homlokom, és szúrós szemmel pörgettem le magamban az este eseményeit. Lehet elmulasztottunk valamit. Valakinek beszóltunk, nyertünk valami játékban és megbosszulták, vagy bármi. Persze ez nagyon gyerekes lett volna, de fene tudta mi van ezeknek a fejében.
- Tudtam nem - néztem abba az irányba, amit Soma mutatott. Be kellett vallanom, hogy most nagyon örültem, hogy nem én pillantottam meg előbb. Nem szívesen fogtam volna meg azt a levelet. Habár amúgy is bagolykakis volt a vállunk...
- Horgony? Van valami másodlagos jelentése a nyelvetekben? Vagy... közmondás? - találgattam, mert ennyi nem tűnt nagyon elégnek. Közben újra körbehordoztam a tekintetem a szobán. - Mi van, ha igazából tényleg azt kell keresnünk? Egy jelet, tárgyat, rajzot.... - gondolkodtam tovább hangosan. Szokásomhoz híven elsőre rögtön a nehéz úton közelítettem meg a dolgot, és csak utána jutottak eszembe a sokkal egyértelműbb lehetőségek. Lehet ez a végzetem. Hogy mindent túlgondoljak.
- Nézd, ott - mutattam fel az egyik gerendára, amin egy kisebb vasmacska lógott lefelé. Az egyetlen baj az volt, hogy az majdnem a Bagolyház tetején volt.