Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Aranyos, ahogy zavarba jön, pedig nem is mondok semmi olyat, amitől el kellene pirulnia. Petra azt hiszi, most akarok menni felfedezőútra. Jó itt most, a kastély bebarangolása várhat még, az egy másik alkalom.
 - Én sem mostanra gondoltam, hogy azonnal menjünk. Egy másik alkalommal jó lesz, majd megbeszéljük. Ez a hely nagyon bejön nekem. Neked is tetszik? -
 Beszél magáról, honnan jött. Ő is aranyvérű. Itt tudatosultam vele, milyen súlyt nyom a ez a vérségi dolog. Én csak akkor tudtam meg, hova is tartozunk a családommal, mikor idejöttem. Valójában azelőtt tudtam mivel is rendelkezem. Még mindig csak azzal vagyok elfoglalva, hogy bele szokjak a varázsló világba. A diákok között is sokan túlreagálják ezt az egész dolgot, ki milyen vérű.
 - Magyarország is szép hely. Sokszor voltam itt, mivel nagyszüleim mind innen származnak. Néhány nyarat a Balaton partjánál töltöttünk pici koromban, de nem sok mindenre emlékszem. Te szoktál oda járni nyaralni? -
 Teszem fel neki a kérdés, ami szerintem elüt az eddigiektől, és a megszokottól. Ami szerintem jó, mert így nem lesz egysíkú és unalmas a beszélgetés. Jobban meg is ismerjük egymást, úgy gondolom. Szerintem még az is zavarhatja, hogy nem sok sráccal beszélgetett kettesben kötetlenül, mint most velem. Nem kell félnie, majd belejön ebbe a dologba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egy véleményen vagyunk ezzel a szobával kapcsolatban Petrával, ennek nagyon örülök. Már nem feszeng, megnyugodott. Ez azt jelentheti, hogy jól érzi magát a társaságomban, ami jó jel. Kölcsönös, hiszen én is jól érzem magam vele, attól függetlenül, hogy csak most ismerkedtünk meg. Mindig is hittem abban, hogy az első pillanattól kezdve lehet erős szimpátia két ember között.
 - Örülök neki, hogy te is voltál a Balatonnál. Szegeden is jártam, mivel ott is élnek rokonaink. Ahogy Budapesten, Sopronban és Debrecenben. Ilyen, amikor nagy a család. Pécs is szép hely, tavaly voltunk ott szüleimmel. -
 A kastélyban ő sem lehet olyan jártas, de benne van a felfedezésben velem. Ennek örülök, hiszen azt jelenti, lehet több alkalom is a mostani beszélgetés után. Az épületről kérdez.
 - Eddig nem sok helyen voltam a ház körleten kívül. Navinéban kiismerem magam, bár ott is van hely, ami még fehér folt számomra, de fel lesz térképezve. A kastélyban voltam pár helyen. A társalgóban voltam, jó hely az is. Nem gondoltam volna, hogy van egy közös társalgó mind a négy ház számára, jó pont. Te voltál már ott? Majd együtt felkeressük a többi termet és ilyesmit. Persze ha neked is van kedved. -
 Beszélek neki az eddigi felfedezéseimről, ami nem olyan sok, így sokról nem tudtam Petrának beszámolni, de annak örülök, hogy hajlik a közös császkálásra. Lesz lehetőség jobban megismerni őt közelebbről, egyre jobban tetszik nekem a leányzó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Egy hely, amit én fogok megmutatni neki, ennek örülök. Legjobban az dob fel, hogy ő is úgy gondolja, legyen újabb találkozás. Ha minden jól megy, majd egyszer elmehetünk kettesben a faluba, valamelyik kávézóba, étkezőbe. Ez még a távoli jövő titka, szerintem még korai ezen agyalni. Majd akkor, ha már ott jár a kapcsolatunk.
 - Nem voltál gyors egyáltalán a kérdéssel. Elmehetünk a Balatonhoz kettesben majd, ha te is akarod. Nem akadályozom meg a dolgot. Majd ezt megbeszéljük, pontosítunk a dolgon. Melyik partra szeretnél menni? Van kedvenc helyed? -
 Nem is olyan messze van Valentin nap, talán akkor elmehetnénk kettesben Petrával a faluba. Bár nem tudom, mikor kérdezzem meg tőle, vagy hogyan, de kifogom deríteni a dolgot cselesen.
 - Te már jártál lent a faluban? Ha gondolod, lemehetünk kettesben körülnézni. Én egyszer voltam lent, de akkor is csak ettem, és jöttem is vissza. Nem akarok erőltetni semmit rád Petra. Szeretném, ha te lennél a társam. Egyedül unalmas a felfedezés. -
 Teszem fel neki a kérdést, az előző gondolatomtól függetlenül. Jól jöhetek ki belőle, jöhetünk mindketten, ebben biztos vagyok. tapintatosan kell eljárnom, nem akarok tolakodó lenni a lánnyal szemben. Az az érzésem, nem fog nemet mondani erre. Úgy látom ő is szereti a kihívásokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Nagyon szép Petra, ezen nincs mit titkolni, ezt még tetézi az is, hogy aranyos is. Ez nekem nagyon bejön. A hozzá hasonló lányok tetszenek, ezt nem tagadom, de nem szeretnék gyors lenni, mindent a maga idejében. Nem is biztos, hogy én valamelyest is tetszek vagy kedvel engem a lány. Reménykedek abban, hogy igen, azon vagyok, hogy kiderítsem.
 - Akkor majd megbeszélünk egy napot, és lemegyünk. Sok kellemes hely van ott lent. Meglátogathatunk pár üzletet is. Mindig van valami meglepetés, legalábbis a többiek ezt mondják. Persze, mindig az új fiút húzzák mindenféle dologgal, de nem hagyom magam. -
 Mosolyogva mondom neki az utolsó mondatomat. Így van ez mindenhol, mindig az új fiúkat zrikálják, ami nem gond, ha normál keretek közt megy. Eddig nem volt gond. Visszatér a Balaton témához, ami nem gond. Ezek szerint nagyon el akar menni, én meg nem vagyok a jó elrontója.
 - Az időjárástól függ. Amennyiben olyan lesz az idő mikor megyünk, akkor igen. Te szeretnél? Siófok szép város. Más városba is szeretnél menni? -
 Kíváncsi vagyok, csobban e majd velem a Balatonban. Nem lesz ezzel gond, szerintem pancsolunk együtt a vízben. Bevállalós csajnak látom Petrát. Ez nem fog gondot okozni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Jó hallgatni a lényt. Kiveszem a huncutságot a hangjából. Egyre többször pirul el, ami nem kerüli el a figyelmemet, de nem teszem szóvá. Nem is kell, de tetszik nekem, nagyon jól áll neki. Nem kell nagyon cselesnek lennem, hogy kiderítsem, hogyan áll hozzám. Jól esik, hogy találtam egy lelki társat, ilyen rövid idő alatt. Nem gondoltam volna. Vágytam rá, de nem számította még rá.
 - Veled szívesen sétálok a faluban. Lássák a diáktársaim, milyen szép hölgy van az oldalamon. Oh, még nem tudsz úszni? -
 Meglepődöm, hogy nem tud még úszni, pedig nincs benne semmi furcsállni való, hiszen soha sem késő megtanulni. Nagy öröm, hogy segíthetek ebben neki.
 - Megtanítalak persze, ez nem gond. Szeretnék veled sétálni a naplementénél a Balaton parton. Aztán leülnénk, és lógatnánk a lábunk a vízbe. Amennyiben benne vagy. Nem erőltetek rád semmit, ezt tudod jól. -
 Nem akartam mondani, hogy a sétát kézen fogva, a lábat vízbemártós dolgot összebújva képzeltem el. Nem akartam mondani neki, még nagyon az elején vagyunk a dolognak. Nem akarok sértő, tolakodó, tapintatlan lenni vele. Azt sem akarom, hogy megijedjen. Mindent a maga idejében. Amúgy is, nem kell mindent mondani, vannak dolgok, amit csak simán meg kell tenni, és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Nagyon bátor, egyben bevállalós csaj. Lecsapta a magas labdát, hiszen visszakérdez, gondolom megerősítésként, hogy szépnek tartom e. Erre nem is tudok mással válaszolni, hogy igen.
 - Igen szépnek, bájosnak talállak. Nem rejtem véka alá azt, amit gondolok. Azért, mert ez az igazság, a való. -
 Megint el fog pirulni szerintem a bók hallatán, de nem gond. Amúgy is, ami igaz, azt nem szabad eltitkolni... ...mindig. Most nem ez a helyzet áll elő, amikor hallgatni kell. Mesél egy gyerekkori traumáról, amit kellemetlen hallani. Ennek ellenére csoda, hogy egyáltalán bemer menni a vízbe.
 - Sajnálom az esetet, akkor csoda számba megy, hogy vízbe mersz menni. Legalábbis szerintem. Én örülök annak, hogy felül szeretnél kerekedni a félelmeden, és én ebben segítek, ahogy tudok. Én sem vagyok ám mester úszó, de ennek ellenére próbáljuk meg majd sekélyebb vízben. -
 Megtiszteltetésnek érzem azt, egy ilyen eset után engem kér fel, hogy próbáljam megtanítani úszni. Elképzelem Petrát fürdőruhában. Így is nagyon csinos, de bikiniben sokkal jobban kijönnek a vonalai. Nem gondolom ezt rosszindulatnak, vagy rossznak. Elsődlegesen a belső értékei számítanak, mennyire fog tetszeni Petra. Nem mehetek a mellett sem, mennyire csinos lány. Rá mosolygok, nehogy izgulni kezdjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Elpirul, mikor a szépsége jön szóba, amit már vártam is, de így is nagyon cuki Petra. Örülök, hogy összefutottunk itt. A jókedve elillan, nincs mosoly az arcán. Könnyek kezdenek potyogni a szeméből. Hirtelen nem tudom hova tenni a sírást, de megjön a válasz a helyzetre. Félelme jön elő az úszással kapcsolatban, ami érthető, és nagyon is megértem őt.
 - Nem akartam feltépni a sebeket benned, nagyon sajnálom. Nem akarom erőltetni, amennyiben nem akarod. Mondanod kell, és én megértem érteni a döntésed. Sétálni is lehet a vízparton. Felajánlom, hogy megtanítalak kacsázni, bár azt csak állóvízben lehet, de én megpróbálom a lehetetlent. -
 Gyorsan felállok, odamegyek hozzá. Leülök mellé, átkarolom Petrát, megnyugvást próbálok adni neki. Remélem nem fogja fel tolakodásnak a lány. Nagyon sajnálom, hogy ennyire felkavarta az eset, nem gondoltam volna. Most az a lényeg, hogy megnyugodjon, abba hagyja a sírást. Nem ölelem át, direkt azért, hogy ne fogja fel nyomulásnak. Egyik kezemmel ölelem át, ha azt akarja, akkor a fejét is a vállamhoz tudja tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Viszonozza az ölelést, ami igen jól esett. Az elsődleges az, hogy megnyugszik tőle, remélem. Nagyon jó illata van Petrának, de most nem ez a lényeg. Megerősíti azt, hogy megakar tanulni úszni. Azt szeretné, hogy én tanítsam.
 - Ne aggódj, megtanítalak mindkettőre, ha úgy akarod. Szeretnélek megismerni téged, ha ez neked nem gond, és benne vagy te is. Remélem nem vagyok tolakodó, vagy nagyon nyomulós. -
 Előjön a régi dolog, mindig kételkedek abban, hogy jól csinálom azt, amit. Nem zavarom azzal a másikat, amit teszek. Remélem nem így van most Petrával. Nem akarom ezt a kisebbségi komplexusnak tűnő valamit rázúdítani akkor, amikor ő is küszködik magával.
 - Szeretnék veled máshol is beszélgetni. Bejárni a kastélyt, felfedezni a különböző kis helyeket. Egyesek szerint mindig tud újat mutatni a kastély, mert mindig változik. Ez a varázslat, amit nehéz lesz szerintem megszoknom, de nem lehetetlen. Ha valaki van velem, akkor még inkább. -
 Próbálom szép szavakkal nyugtatni, miközben egyre jobban ölel a lány, ami nem gond, ép ellenkezőleg. Remélem sikerül elérni a célomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nagyon jó, ahogy átölel engem. Nagyon élvezem a helyzetet, ahogy a lány is. Belesúgja a fülembe, hogy mennie kell. Kicsit rosszul esik, de nagyon is megértem. Nem marasztalhatom őt, csak abban reménykedek, hogy máskor is találkozunk.
 - Menj nyugodtan, nem tartalak fel, ha van dolgod. Remélem van kedved még találkozni. Én szeretném. Küldök egy baglyot majd, és megbeszéljük a dolgot. Akár erre a felfedezőútra is mehetnénk. Ezt megbeszéljük majd. Köszönöm ezt a napot, hogy találkozhattam veled. -
 Ezt mind a fülébe súgtam. Tényleg szeretnék újra találkozni vele, hiszen nagyon jó a társasága. Remélem ő is élvezte ezt a napot.
 - Jó éjszakát! Minden jót! -
 Petra kiment, elég gyorsan elment az idő. Látom az órámon, hogy nekem is lépkednem kell, ha nem akarok bajba keveredni elsősként, aki nem régen érkezett. Ezért is iszkolok gyorsan a házba, gyorsan fel a szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nekem nem gond, ahogy hív, nem gond, hogy itt van, semmi sem gond, hanem csak a hely, de hát, ez nincs rám írva, de fel sem szólalok, hogy a teljes nevem, mert úristen. Amúgy is megszoktam, hogy rövidítik, a magyarban jobban ki lehet mondani, nem kell agyalni rajta, hogy így van írva de nem úgy ejtik, megszoktam már, hogy sokan néha küzdenek vele, ahogy én is küzdöttem anno a „dzs”-vel mondjuk, meg hát, úgy sok mindennel is, hogy ne legyen érthetetlen, mit is akarok kimondani, mit kellene. Szerencsére. Legalább ezzel nem kellett annyi küzdeni, mint mondjuk a tananyaggal, meg ezekkel, de azt már mondjuk azelőtt megtanultam, hogy idejöttem. Persze, akkor még nem tudtam, hogy a sok furcsaság azért van, mert tudok varázsolni, érdekes időszak volt, annyi szent, most pedig ugyanúgy történnek dolgok, csak már tudom, hogy miért. Ez igen nagy haladás, ha egyszer tudom irányítani, akkor minden rendben lesz.
- Az szuper, igazából szerintem ritka erre a rossz, a sok tanuláson kívül – vagy én nem találkozom vele, vagy ilyenek. Persze, mindenki másképp fogja fel az életet és a dolgokat is, mind a kastély, mind a diákok körében is, nekem meg biztos nem dolgom az, hogy bárkire ráerőltessem a véleményem vagy nézőpontom, szóval remélem, nem hiszi, hogy ilyenre kényszerítem, de az se jó, ha ő rosszul érzi magát. Nem ismerek mindenkit annyira, de ha valakinek lóg az orra, az nem kellemes látvány.  
- Óóóó! De azt már lehet e-mailben is, nem? - nem, nem nevetem ki, látványos, hogy úgy fogom fel, mintha az anyukájának írna. No, látom én rajta, hogy kicsit zavarja a dolog, mármint az, hogy hangosan kimondta. Meg tudom érteni, engem is szokott zavarni a dolog, ha csak mondom és mondom, nem gondolkodok hogy na, ennek fura a hangzata, nem úgy mint a fejemben.
- Nyugi, nem szólok senkinek róla, meg ilyenek – biztatom, hogy ne tűnjön el a mosolya, meg amúgy is, annak és akkor ír, amikor akar. Ha ő ebben hisz, akkor ebben. Ugyan az, mint az Istenhit, vagyis nem teljesen de hasonló, mindenki eldöntheti, akarja-e. A kérdésére kicsit piszkálom a magam dolgát, és sóhajtok. Ha már ő őszinte volt, ugye...
- Igazából minden tök klassz, az iskola is pedig első évben nem szerettem – és ez még könnyű kimondani, múlt idő, nem kell ragozni, mert sejteni, hogy azóta már másképp vélekedek. Még mindig nem az igazi, de nem is kell teljesen annak lennie. Aztán megint nagyot sóhajtok.
- Csupán az a nagy baj, mármint nem, a vércukromnak sincs semmi baja, hanem hogy... hogy.. - kicsit elakadok, nehéz erről beszélni, mert ciki. Fiú vagyok, meg ilyenek. - Hogy nem merek oda bemenni. Nagyon nem bírom a... baglyokat. Sőt, semmiféle... madarat nem – és valahogy mégis könnyebb, egy fokkal, hogy kimondtam. - És nekem ehhez mindig erőt kell... gyűjtenem. Anyáéknak minden nap írnék, de így nem megy... - sütöm le a tekintetem, mert hát, tényleg, írtam nekik az elején, hogy mi van és megértik, de... sok mindent leírnék nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A bűbáj tökéletes kivitelezése azonnal hatott. A manaszál varratok tartanak és vérem szivárgása is minimális mértékűre csökkent. Ebből már nem lehet komoly baj. Némi kellemetlen, gyógyulás alatt fellépő húzódó, viszkető érzésnél. Kollégám finoman tartja kezeimet még pár pillanatig, azután elengedi, de megjegyzésétől rózsás pír önti el az arcomat – Ugyan… - nyögöm ki – Te vagy inkább remek tanítvány – fejezem be mondandómat, majd figyelem tovább ténykedését. A kesztyűs megjegyzése, mivel igaz így kicsit elszomorít, de hamar túllendülök ezen, hiszen egy tréfával elveszi az egész szituáció élét – Az agyam, csak az nem látszik, mert mindenkinek az ártatlan arcom tűik fel – nevetek jóízűen miközben kicsit közelebbi székhez megyek, és arra ülök le, hogy mint a mesében: jobban hallhassam és láthassam.  – Jogos, máskor erre jobban fogok figyelni az biztos! –reagálok szavaira egy mosollyal, amit még egy eskü jel mutatásával is megerősítek. Nem vagyok én sem saját magam ellensége. Nem hiányzott nekem most ez a két vágás, még akkor sem, ha valószínűleg emiatt kicsit jobban megismerkedhetek a kollégámmal. Szeretek barátkozni, bár a legszűkebb baráti köröm nagyon kicsi. A munkatársaimmal viszont a viszonyomat mindenekfelett szeretem közvetlenként és fesztelenként fenntartani. Fontos számomra a kellemes légkör és az egymásra való támaszkodás lehetősége. Mentős időmben ez a védőháló, az egymásban való feltétlen bizalom segített szaktudásomon túl egy-egy nehéz helyzet után a következő vonuláskor is a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Kicsit el is gondolkozom ezen. Mennyire más most az itteni munkám, a tanítás és a gyógyítói szerepkör. Ezalatt a férfi aprít, őröl, morzsol, pakol, kever és kavar, s a főzet szép lassan összeáll. Míg feladatát végzi, azért beszél hozzám szinte folyamatosan és megtudok róla néhány érdekes dolgot.  – Az endokrinológia érdekes és sokszínű terület. Szerteágazó ismereteket igényel és a betegségei is nagyon sokfélék, úgy tudom – vetem közbe mosolyogva. Számomra mindig is az oxiológia és a kardiológia volt átképzésem alatt a legvonzóbb, és így ezekben vagyok a legjártasabb. Ám minden tiszteletem a többi szakterülettel foglalkozó orvos társaimé. Hiszen ők is közös hivatásunk egyik szegletének szakértőjeként mentenek, jobbítanak életeket. Természetesen, ahogy számítottam rá Bálint visszaveti nekem végül a kérdést, amit neki feltettem – Kicsi korom óta szerettem a köveket. Mindig is „beszéltek” hozzám és a bűvöletükben nőttem fel – fogok bele a történetbe, amiből ő is kicsit közelebbi képet kaphat rólam – Az apám mentős az anyám tanár volt. Minden valahogy adta magát. Előbb tanár, majd anyám halál után mentős lett belőlem – itt kis szünetet, egy lélegzetvételnyit tartok - Aztán történt egy…baleset és már nem vonultam, csak diszpécser lettem benn az irányításban – kicsit lehorgasztom fejem és a testtartásom is enyhén meggörbül, de csakhamar újra felderül az arcom és kihúzva magam bizakodó mosollyal folytatom – Két éve jöttem vissza az oktatásba és egy ideje már gyógyító is vagyok. Ráadásul ezek mellett még egy kutatásba is bele tudtam fogni és nagyon szeretem ezt az egészet – próbálom vidáman, könnyeden és erősen zanzásítva elmondani mindazt a sok okot, érzést és traumát, amik a mai napig elvezettek életem útján. - Miért pont a hormonok? - érdeklődöm de gondolataim nehezen tudom elvonni most a felemlegetett múltamtól. A balesetről, már ha az engem és bajtársaimat ért támadást annak lehet nevezni sem meséltem még senkinek mostanában. Nehezen dolgoztam fel anno és még néha most is eszembe jut az a félelem és fájdalom, amit akkor átéltem. Azután már semmi sem volt ugyanolyan. Ezért is örülök, hogy az ismerősöm szólt annak idején a tanárfelvételről ide a Bagolykőbe és, hogy meg is kaptam az állást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A pánik kezd rajtam eluralkodni. Nem akarom, hogy akárki is azt gondolja, hogy a Drinóczik már lopnak is. Volt elég felhajtás a család körül, nehogy az én lopásom legyen már a következő, amibe beleköthet akárki fia, lánya. Védelmezőn szorítom magam mellett a táskámat, majd lassan érzem, ahogyan az izmaim elernyednek, és végül hagyom a szütyőmet, hadd lógjon mellettem nyugodtan. Nem, félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok zavartalan. Inkább a nemértés látszik zöldeskék szemeimben, miközben egy lépést teszek Angelica felé. Sportcipőm nyifog egyet a terem padlózatán, ahogyan esetlenül csúszik előre azon, de így már közelebb kerülök háztársam felé. Eddig fenyegetően mesélt a támadásról és arról, hogy minket veszély fenyeget, erre hirtelen abbamarad mindez, és a sisakot hibáztatja. A sisakra nézek, majd fel a lányra. A lányra, majd le a sisakra. Ezt egy ideig értetlen ábrázattal játszom felváltva, majd a felismerés csillan meg szemeimben, miközben mókásan a homlokomra csapok.
- A sisak – mutatok Angelica varázstárgyára. – Honnan szerezted? – fogalmazódik meg bennem a kérdés, miközben ismét táskámhoz nyúlok. S mivel ilyen bizalmas viszonyba kerültünk, így elárulom neki, hogy én mit is keresek itt valójában.
- Én meg bocsi, hogyha hülyén viselkedtem – kezdek bele jobb karomat vakargatva zavaromban. Közelebb lépek Angelicához, hogy suttogni tudjak neki. – Tegnap bájitaltanon automatikusan a táskámba pakoltam ezeket – nyitom ki táskámat, s mutatom meg a fiolakészletet. – Vissza kellene pakolnom a szertárba – bökök fejemmel az említett helyiség irányába. – Ne köpj be, kérlek – kérlelem őt. – Véletlen volt, vissza is hoztam – arcomra fintor ül ki. Tényleg nem volt szándékos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Visszamosolygok rá, ahogy ő engem dícsér. Tudnék rá válaszolni, de látva a pírt az arcán inkább nem teszem. Nem szeretném jobban zavarba hozni.
- Köszönöm - mondom inkább a dicséretére, majd felállok és a további teendőkre koncentrálok. Előkészítve minden lehetséges hozzávalót és miután felveszem a saját kesztyűmet neki is megjegyzem, hogy ezt bizony elfelejtette. Ezt követően viszont érzem, hogy valami feszültségoldásra van szüksége így elviccelem a dolgot, s ez valóban működik, hiszen nevetve válaszol. Én is elmosolyodom, s ha már így adja magát, felpillantva rá válaszolok.
- Haha, ebben van valami. - Mármint abban, hogy az arcára figyel fel mindenki elsőre. De nincs ebben semmi meglepő hiszen ezt látjuk először: a külcsínt, s csak ha beszélgetni kezd az ember valakivel, akkor láthatja meg a belsőt. - De ha kell segítek megkeresni az agyad - mondom még midig viccelődve, aztán neki is kezdek a különféle főzeteknek. Az első egy sebgyógyító, ennek a hozzávalóival ügyködöm, s a beszélgetésünk is valamivel komolyabb vizekre terelődik. Nevezetesen a szakmánkra, hogy miért választottuk ezt.
- Valóban az, majd még szakosodom tovább is, de az egyelőre odébb van. Rettentően hosszú folyamat. Talán mire nyugdíjba megyek befejezem - nevetek ismét, mert bár a varázs világban viszonylag könnyedén megszereztem a gyógyítóit, a mugliknál ez jóval hosszadalmasabb folyamat. Persze nyilván azért, mert itt nem szakosodik úgy az ember. Igen, lehetne még egy-két tanfolyamot végezni és hasonlókat, de egyelőre örülök  a már megszerzett diplomámnak és arra fókuszálok, hogy hogyan éljem túl a munka mellett az egyetemet.  A kérdést visszadobom s egy újabb hozzávaló elkeverése után, kisebb lángra veszem az üstömet és mivel egy nyugodtabb fázisba ér a készülő főzet, az asztal másik oldalára megyek és kolléganőmmel szemben állok meg, az asztalnak dőlve. Leveszem a kesztyűket és a kezeimet megtámasztom magam mellett az asztalon, amíg hallgatom a meséjét.  Nem szakítom félbe, csak egy megértő pillantást küldök felé, és bólintok biztatásul, hogy folytassa csak ha szeretné. Nem kell részletekbe mennie, hallatszik, látszódik, hogy nem szeretné túlságosan kifejteni, mi is történt én pedig ismét csak megértően bólintok.
- Mit kutatsz? - kérdezem, mert az ilyesmi mindig nagyon érdekes. Én is tervezek egy kutatást, ami nagy falat lesz, tudom én is, de ettől függetlenül nem fogok meghátrálni. A kérdésre elmosolyodom. Miért hormonok?
- Cukorbeteg vagyok - közlöm nemes egyszerűséggel - Szeretném a többi kis srácnak megkönnyíteni, hogy ne járjanak úgy mint én, kórházba járás, szurkálás, meg az állandó probléma, hogy mit lehet és mit nem például egy szülinapi buliban - Persze ma már jóval jobb a helyzet, de a legjobb mégis csak az lenne, ha valahogy megoldhatnám ezt az inzulin problémát. A varázsvilágban is vannak alternatív megoldások. Bűbájok, amikkel a vércukorszint mérés sokkal egyszerűbb. De ez a betegség nem csak varázslókat érint, a mugliknak is kell egy megoldás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ha nem néztem volna farkasszemet egy bagollyal, talán el is nevetem magam. Hallottam, ahogy a mögöttem levő is hasonló véleménnyel osztja a kialakult helyzetet, de legalább megtudtam, hogy az illető férfi.
- Egészségedre! Remélem nem vagy allergiás - húztam el a számat, mert az elég kellemetlen is tud lenni. Pláne, ha nem tudunk gyorsan elhúzni innen. És bármennyire is szerettünk volna, nem úgy tűnt, hogy sikerül.
- Darya, és ez nem fog menni. Túl szoros ahhoz, hogy magunktól ki tudjunk belőle bújni. Az kéne, hogy egyszerre nyomjuk egymás hátát és próbálunk felállni - jegyeztem meg. - Szóval..öhmm... fiú... legyen háromra - osztottam meg vele a véleményemet. Tesiórán régen sokat gyakoroltatták ezt velünk, még anno általánosban. Mielőtt ez az egész varázsos dolog elkezdődött.
- Nálad sincs pálca mi? - kérdeztem közben, mert az azért nem lett volna hátrány egy ilyen helyen.
- Semmi különösebb nem rémlik. Állunk, nevetünk, a felét nem értem a szóvicceknek a hülye fordítóm miatt, iszunk, és ez - tartottam nagy összegzést, miközben újra felmértem a helyet. - Látok valami hegyesebbet - igaz, hogy csak fa volt, de talán segíthetett. - Próbáljunk meg odajutni, hátha az elvágja majd. - adtam újabb ötletet. Teljesen ráfókuszáltam a feladatra, nem szerettem ismeretlen emberekkel ennyire "együtt" lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A vizsgaidőszak közepén mi lehetne jobb elfoglaltság, mint a tanulás... Mondaná ezt bárki más, aki nem Heléna. Az ő véleménye szerint felesleges ezen stresszelni, sokkal fontosabb, hogy az ember kialaudja magát, relaxáljon és szakítson időt a hobbijaira. Ezért, és hogy kedves tudásvágytól égő szobatársait ne zavarja, egy kupac régi kottával, egy ősrégi füzettel és a kedvenc színesceruza készletével nekivágott a kastély folyosóinak,hogy ideális helyet találhasson a magányos alkotáshoz.
Fél óra céltalan csámborgás után jutott el a lélekszobáig,miután a klubhelyiséget túl melegnek, a folyosókat pedig túl hidegnek taláta. Odabent kellemes meleg idő fogadta, a falak halvány,a tavaszi napsütést időző sárgában pompáztak. A magával hozott holmit letette a középen álló asztalkára,majd kiválasztott magának egy szimpatikus bézs díszpárnát amit a földre dobott,majd helyetfoglalt rajta. Lábait maga alá húzva kinyitotta a kopottas füzetet,majd a nosztalgia kedvéért végiglapozta. Régi ruhatervek voltak ezek, amelyeket még egészen pici korában tervezett. A divat iránti szenvedélye már nyolc éges kora óta aktívan tartott, ezek a rajzok is még azokból az időkből maradtak meg. Volt néhány év,mikor a tervezés háttétbe szorult, de mostanában ismét elkezdte érdekelni,hogyan lehetne valami újat és extravagánsat létrehozni.
Ahogy a ceruza a papirhoz ért a háttérben halkan felcsendült a Hattyúk tava nyitánya. Heléna ajkai elégedett mosolyra görbültek,amint az ismerős dallamok eszébe juttatták az első balettelőadását. Halkan dudorászva rajzolta fel a hosszúlábú, vékonyka babák körvonalát,majd egy fájdalmas sóhajtás kíséretében a régi,sosem használt kottafüzet felé nyúlt. Felcsapta egy véletlenszerű oldalon,lapozott párat,majd a legszebbnek tűnő oldalt egyetlen határozott mozdulattal kitépte társai közül. Méregette,forgatta egy darabig,majd szépen formára hajtogatva egy egyszerű ragasztóbűbájjal beragasztotta a füzetbe. Elégedett sóhajjal dőlt hátra és messziről is megszemlélte kész művét. A fekete félvállas megoldáshoz csatlakozó kotta-szoknya elégedettséggel töltötte el, végre úgy érezte, hogy valami igazán jót sikerült alkotnia. A háttérben szóló zene váltott, már a Diótörő egy részlete szólt és Heléna nekilátott modellje hajának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A sebgyógyító bájital fődögél az üstben, szép kis láng fölött, ahogy annak lennie kell és mi addig szakmázgatunk. Fontos dolgok kerülnek szóba köztünk. Mindketten kutatunk, derül ki ez a tény is az elhangzottakból. - Egy olyan eljárás továbbfejlesztési lehetőségeit kutatom, amely a kövek erejét felhasználva segít a muglik szív-ritmusszabályzóinak a mágus világban való működését - igazából ez azért nem ilyen egyszerű, így kicsit inkább úgy döntök kifejtem - A rúnázás nem megbízható, de ha sikerülne köveket használni akkumulátorként, akkor azok jóval megnövelhetnék, sőt talán még tölteni is tudnák majd ezeket a szerkezeteket. Ezzel megkímélhetnénk a telepcsere fájdalmas műtéteitől az ezzel a szerkezettel élőket - nagyra törőek a tervek, a megvalósításuk azonban még ma sajnos csak álom. De egyszer már majdnem működött és ha a hölgy nem halt volna meg, talán most már előbbre járhatnánk. Nem a kísérleti eszköz okozta a vesztét, ezt már a naplójából egy ideje tudom. Más okok vezettek a véghez. Lelki okok, amiket nem láthatott előre senki. Elgondolkozom egy kicsit, ám figyelmem ismét egészen az övé, ahogyan a saját kísérletéről mesél nekem. Áll velem szemben, a pultnak támaszkodva és akaratlanul félrebillen a fejem, ahogy az arcát nézem. - Nagyon nemes szándék és a téma is érdekes - mosolygok rá kedvesen. Komolyan így gondolom. Az pedig csöppet sem zavar, hogy cukorbeteg. Ez jottányit sem csökkent a bennem iránt ébredt erős szimpátián - Megfigyelted már, hogy mindenkinek van valami komoly kötődése az általa választott kutatási területhez? A lélektan nem az erősségem, de ezt mindig is érdekesnek tartottam - kezdem fejtegetni. Valóban különleges az az indíttatás, majd  kötelék, ami egy kutatót az általa kutatott területhez fűz. Mindenki, akiről eddig hallottam, vagy akivel erről beszélgetni tudtam, ahogy most ő is, csak megerősítette bennem ezt a nézetet. Nincs olyan, vagy ha van, hát elvétve fordul elő, hogy valaki "csak úgy" belekezdjen egy kutatásba személyes érintettség nélkül. Persze, hogy ez jó-e vagy sem arról már lehetne vitatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Mivel a főzet épp olyan stádiumban van, hogy megtehetem, teljes figyelmem a nőnek szentelem. Érdeklődve hallgatom és ahogy a kutatása részleteit kezdi magyarázni, elismerően húzom fel a szemöldököm, bólintok, hümmögök. Ily módon kifejezve mennyire tetszik is a dolog. Kérdezni inkább nem kérdezek. A kardiológiához nagyon alap ismereteim vannak csak, de a szív-ritmusszabályozás önmagában is olyasmi, ami szerintem nehéz dolog. Szóval igazán lenyűgözőnek tartom, amit mesél.
- Ez fantasztikusan hangzik! - mondom végül, mert hát valóban műtét nélkül megoldani egy ilyen macerás mugli eljárást... Szuper lenne. És a kövek végül is nem is annyira mágikus gyógyászat alapjai. Igen, a varázsvilágban elterjedtebb, de a muglik is egy része is felismeri és elfogadja, hogy egy-egy kő gyógyító hatású, így ezt az eljárást a lebukás veszélye nélkül alkalmazhatnánk. Egyszerűen csodálatosan hangzik. - Remélem sikerül - toldom még hozzá, aztán a főzetre pillantok sebtében, de egyelőre pont azt csinálja, amit kell, így a saját pályaindító betegségemről mesélek. Az észrevételén elgondolkodom egy pillanatra, de aztán nagyon könnyedén válaszolok hozzá.
- Ez természetes nem? Próbálhatjuk tagadni, de elsősorban az érzelmeink alapján hozunk döntéseket... Érzelmi hatásra kezdünk bele új dolgokba. Hogy milyen érzelem az mindegy. De valahol ahhoz kötődik. Ebből adódóan, ha nincs kötődés, a téma is elveszti az értékét. - Megvonom a vállam. Nem vagyok pszichológus, bár foglalkoztam egy félévet mélyebben a témával, végül félbehagytam. Valószínűleg nem kötődtem eléggé a témához. Bár lenne most is újabb motivációm rá, egyelőre kerülgetem a dolgot, talán mert félek az esetleges szerzett tudástól.
Ismét az üstben rotyogó keverékre pillantok, s mivel épp átvált zöldre, tudom, hogy most erre kell majd jobban figyelnem. Hozzáadom a már előkészített utolsó hozzávalót, majd kevergetni kezdem. Előbb balra, majd jobbra, pontosan számolva, hogy még véletlenül se rontsam el a kavarást. Ha pedig mindent jól csinálok, akkor egy világos, sárgás-zöldes színű masszává fog válni az üst tartalma, ami aztán mint egy balzsam kerülhet kolléganőm sérült tenyereire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

*A mosoly egy pillanat alatt ráfagy az arcára, hogy aztán örömét felváltsa az ijedtség. Tekintete a hozzá szólóra rebben, és bár fejében rengeteg mentő gondolat felmerül, rá kell jönnie, hogy ez pont az a helyzet, amiből nem tudja kimagyarázni magát. Mint mikor a gyilkost a hulla mellett találják, véres késsel a kezében. A kérdések igazából már csak formaságok, a büntetés elkerülhetetlen.
Csenge nyel egy nagyot, és várja a képzeletben feje felett lebegő lesújtó kardot, de évfolyam- és háztársának láthatóan - és hallhatóan - eszébe sem jut semmi negatívat hozzátenni mutatványához. Sőt érdeklődőnek tűnik, így hát Csenge megrázva fejét jelzi neki, hogy cseppet sem zavarja, majd kissé előredőlve karjaival megszorítja a nyelet, hogy aztán egy feszes, de egybefolyó mozdulattal átemelje egyik lábát a másik mellé, és leengedje testét a seprű mellett.
Mikor lábujjai újra talajt érnek, elfogja az ilyenkor mindig rátörő, kissé kesernyés érzés: a pillanat, amikor a repülni képes ember rájön, hogy valójában nincsenek szárnyai, s a könnyedség, ami addig sajátja volt, hirtelen súlyként jelenik meg.*
 - Még csak most érkeztem *válaszolja halkan a kérdésre, majd rájön, hogy azt másként is lehetett volna érteni.* - Illetve, hát... izé... gyerekkorom óta seprűakrobata vagyok.
*Kissé bele is pirul a beszédbe. A seprűn komoly, magabiztos fiatal nő benyomását kelti, de arról leszállva, félénksége megmutatkozik, hogy aztán lerombolja a látvány által felmerülő csalóka előfeltevéseket.*
 - De amúgy nem olyan nehéz, amilyennek tűnik *próbálja fenntartani a csevegést, melyre egyébként alkalmatlannak tartja magát.* - Könnyebb kezelni, mint egy kviddics seprűt. Megpróbálsz ráülni? *kérdezi, és közben kicsit arrébb is lép, hogy ha a lány úgy dönt, megkísérli, odaférjen az eszközhöz.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Aksel elégedett volt. Nem is, inkább hálás. Eh, maradjunk inkább a megkönnyebbültnél. Igen, ez a három érzelem kavargott benne, mikor megtudta, hogy a Bagolykő Mágustanoda befogadná, mint diák. A szintfelmérő vizsga miatt nem különösebben aggódott, tudásában biztos volt, odahaza a Beauxbatons-ban jó, sőt, remek eredményeket tudhatott magának. Gondolta csak nem taníthatnak homlokegyenest mást itt, a Kárpátok szívében, mint Franciaországban. Inkább a húgán járt az esze. Silje nagyon sírt, amikor megtudta, milyen büntetést vett át a válláról az iker-bátyja. Aksel talán akkor először látta sírni. Persze, a gyermek sír, ha leesik a fáról, sír, ha eltaknyol és felhorzsolja a térdét. De az más. Mikor zokogva magához ölelte, a fiú érezte. Átérezte a szégyent, fájdalmat és szomorúságot a lány lelkében. Mintha füstként átgomolygott volna a fiúba, át a felsőjén, be a mellkasán. Akkor legszívesebben ő is sírt volna, de nem tudott. Nem ment. Nem volt rá képes. Hiszen már nem lehet visszacsinálni. Nem lehet visszacsinálni a szétbombázott mosdót, azt sem, hogy kicsapták, azt sem, hogy egy egész iskolatanácsnak hazudott, csakhogy a húga még egy alkalommal megmeneküljön és ne tanuljon a hibáiból. De most talán megértette. Talán felfogta. Habár nem látta Aksel párnába temetett, sikoltva bömbölő arcát, nem érezte arcán a szülei égő, maró, csalódottságtól és szomorúságtól tocsogó tekintetét, abban az ölelésben tényleg megértés és jobbá válni vágyás érződött. De erről már személyesen nem bizonyosodhat meg. Még kissé meg is könnyebbült, mikor cókmókjával együtt elhagyta a hírhedt francia mágusképző falait. Időre volt szüksége. Távol akart lenni Silje-től, hogy legyen ideje megbocsájtani. A fiú eljátszott a gondolattal, hogy a húga ír majd neki és bagolyban fog érdeklődni felőle. Habár gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat. Mikor egy iskolában tanultak, akkor is csak rövid, felszínes beszélgetéseik voltak, illetve Silje csak akkor kereste, mikor bajba keveredett, mert tudta, hogy a jófej nagy testvére majd kihúzza a slamasztikából. Hát, most már csak magára számíthat.
Egészen tetszett Aksel-nek az új környezet. Eddig mindenki kedves volt vele. Kicsit meglepte, hogy az Eridonba került, de nem látta értelmét sokáig töprengeni ezen, hisz tenni nem sokat tud ellene. Gondolta, még mielőtt beleesik a tanulás sűrűjébe, nem árt körbenézni és felfedezni a kastélyt, hisz kellemetlen lesz elkésni már az első óráiról, pláne, hogy majd azzal magyarázná az egészet, hogy eltévedt. Egy ilyen felfedezés során került a fiú az Északi szárnyba, a Toronyba, ha egészen pontosak akarunk lenni. Úgy császkált végig a folyosókon, mint aki életében először lát maga fölé magasodó falakat. Mindössze csak lenyűgözte az építészet. Igen, merthogy Aksel egy olyan varázslópalánta, aki csodálatra méltat ilyen dolgokat. Látott ajtókat is a falakba belesüllyedve. Nem sok teketória után be is lökte az egyiket. Maga sem értette, miért lepődött meg annyira, hisz nem várhatta el, hogy egy terem üres legyen, ha belép oda, hisz egy ekkora kastélyban embereknek is kell lenniük valahol. Mégis szemei egy pillanatig tágra nyíltak, s dereka kissé hátra hajlott a meglepődésben. De ez csak pár pillanatig tartott, után Aksel megint egy alappozícióban nézett farkasszemet egy lánnyal. Igazából ahogy eddig látta, csak ő volt bent egyedül, szóval igazán hívhatja A lánynak. Mivel úgy tanulta, hogy egy ilyen szituációban köszönni kéne, vagy mifene, valami ilyesmire szánta el magát. Kissé tanácstalanul oldalra fordította a tekintetét, majd vissza a lányra,s nagy nehezen kinyögte:
- Bonjour! - spékelte meg egy csak alkart megmozgató intésben. Ezután eszébe jutott, hogy nem biztos, hogy franciául kellett volna nyitni, de ha a lány esetleg nem beszéli a nyelvet, majd úgy is megosztja ezt vele. Szóval most állunk és várunk az üdvözlés fogattatására.