Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hajlamos vagyok bambulni, elég szórakozott vagyok néhanapján. Nem gyakran, de megesik hogy a gondolataim jobban lefoglalnak, mint a külvilág. Általában jobb szeretem ha tudom mi történik körülöttem, ha képben vagyok a környezetemmel és azok eseményeivel. De hát na, szerintem ez mindenkivel előfordul ritkán, ahogy az is, hogy összeütközik valakivel. Mint most mi, Beliánnal? Azt hiszem, így hívják. A mestertanoncok mondhatni jól ismerik egymást, ha másról nem is legalább arcról és névről. Nem is tudtam, hogy ő is itt melózik. Bár igazából nem is tudok róla semmit, így ez nem meglepő.
- Nem tesz semmit – vonom meg vállaimat míg felsegítem. Nem vagyok egy udvarias srác, de azért ennyit még megengedhetek az imidzsemnek. Elvégre fent kell tartani a rosszfiús álcát, különben odalenne nekem is, meg a hírnevemnek is. Az meg már milyen lenne, ha azt hallanák, hogy a legidősebb Podlovics megjavult. Elképzelhetetlen, nem akarom kipróbálni. Szeretek így élni, ahogy vagyok, mert tök jó így nekem. A legtöbben szeretnek, akik meg nem, azokkal nem foglalkozom és kész.
- Nem hiszem, nem hiszem. Igazából én itt dolgozom, mától. – Először mondom ki hangosan ezt a tényt, és épp ezért széles vigyor költözik ajkaimra. Komolyan, annyira jól esik hallani is ezt az egészet. – Podlovics Alekszej – nyújtom kezdem, ahogy illik. Elvégre ha együtt fogunk dolgozni, akkor nem árt, ha bemutatkozom. Bár fogalmam sincs, hogy tanárként vagy szintén önkéntesként van itt. A lényegen sokat nem változtat egyébként, attól függ, hogy hogy viselkedek vele, hogy ő hogy viselkedik velem, nem attól, hogy milyen beosztásban van. Én mindenkihez úgy állok, ahogy ő áll hozzám, különösebben a többi nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

Nem az a haragos fajta, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban annál, mint mosolya, mely nem csak arcát, hanem egész lényét körül lengi. Soha nem volt híve annak, hogy apróságok végett bosszús legyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan dolog, mely végett a piros szörny nem keríti hatalmába, de az nem itt és nem most fog bekövetkezni, ebben mindenki biztos lehet.
– Lehetséges –kuncog fel halkan, majd az asztalon lévő rongyért nyúl, hogy még mielőtt megragadná a másik mancsát, kissé letisztítsa sajátját.
– Hát ez így eléggé nehéz lesz – néz körbe a jelenlévőkön. Hirtelen azt se tudja, hogy a testneveléshez és a repüléshez mi áll egyáltalán közel. Talán a tánc lesz az, ami a mozgás végett szóba jöhet, így hát  tekintetével kutatni kezd Tánya után. De nem látja sehol sem.
– Az igazság az, hogy én se vagyok egy vénkutya itt, sőt ami azt illeti, inkább hajazok egy újszülöttre, szóóóval..lehet nem én leszek a legmegfelelőbb ember, aki útba tud igazítani a mentorod irányába – vakarja meg kissé zavartan a tarkóját, s tovább kutat szemeivel, hátha mégiscsak lesz valaki a közelben, aki kisegíti a másikat. – Te.. Lehet nekem is van valami mentorom? –néz a másikra döbbenten, mikor felismeri a helyzetet. Ha így van, akkor neki biztosan elfelejtettek szólni erről az apróságról. Mondjuk eszébe sem jutott, hogy valakinek bizonyítania kelljen még itt is. Elég volt neki a gyakorlatokon.
– Rajz és technika – húzza ki magát büszkén. – Legálisan lehetek gyerek – néz az asztalnál ülőkre, s még éppen időben sikerül megakadályoznia, hogy kedvenc unokahúga kiöntse a vizes bödönt.   – És áldom azt, hogy varázslók vagyunk, mert néha olyan kosz kerekedik egy-egy alkotó tevékenység után, hogy szerintem évekig elmenne a kedvem a tanítástól, ha nekem kéne feltakarítani – vagy Rozál néni utálná és átkozná meg örökre, amelyre egyelőre még nem vágyik.
– Pedig még nem is láttad mennyire élvezettel bánik a seprűvel és a portörlővel – mert van, amit saját kezével takarít, s ezzel hamar belopta magát a szőkeség szívébe. Zorka erőszeretettel muglisodik le néha, de vannak azok a napok, amikor mindenkinek hálát ad azért, hogy létezik a varázslat.
– Szerintem egy jó nyuszi torna biztosan minden gyermeket megmozgatna. Akár zenére is – még lehet, hogy ő is beállna, bár az senkinek sem válna javára, amilyen béna a sportok terén. – Nézd, ott van egy színpad szerű emelvény, szerintem, ha ott magadhoz ragadod a szót, biztosan lesz közönséged és utánzó kis makijaid – mutat tőlük balra, ahol valóban ott egy kisebb pódium. –Bár, ha mondjuk sorversenyeztetnél, akkor inkább a másik irányba menj. Ott van egy nagyobb füves terület – jobbra fordul. Néhány asztal van arra, egyiken ételek és italok, másiknál arcfestés és lufihajtogatás. Tényleg minden van itt, mint egy jó búcsúban, Zorka kifejezetten éli ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Véletlenek ide vagy oda, nem számít. Valahogy jó, hogy már nem felszolgál, egy forró levessel kevésbé lenne hitelesebb a szabadkozása, mindegy épp kire borulna. Bár tény és való, néha elgondolkodott, mi lett volna, ha abban marad, túl jól érzi magát a katedrán. Már csak nagyon ritkán ugrik be, ha tényleg szükség van rá, többnyire rendezvényeken és ez elég is. A tanulás mellett – az ideális időszakban – sem volt egyszerű pihenőidőt találni, az azonban már a múlt, az egyetem pedig szerencsére továbbra is hagyja levelezőin okulni, utolsó éve pedig egyelőre még nem szorongatja a diploma rémképével. Az, hogy utána mi lesz, fogalma sincs. Van egy adag tájékoztatója, hogy ha nagyon akarna valamit, tudjon választani. És akkor tényleg örökké fog tanítani.
- Micsoda önzetlenség – gyors pillantás lefelé, hogy mind a két fűző jól áll-e, bár az egyik masni kacskább, igazából nem szokta bekötni, csak lazán betűri a lába mellé, pont ebből mászott ki. Megszokta, hogy minden lazán áll a lábán, mert többnyire, mikor épp fáj, nemigen van ereje kötögetni, örül, ha megmarad és járni képes, ez pedig mindennapjaiban is visszaköszön. Lezser, ami épp kényelmes. Most se öltözte magát túl, az örök farmer és póló, mert távol álljon tőle, hogy kockás vagy bármely inget húzzon magára. Egy egyszerű pulóver, vagy póló, a feliratosakat akkor nem ide veszi fel.
- Hát vagy úgy! Új kolléga – világosodik meg, hogy mit keres itt a srác, vagyis nem keres, most mondta. Az első napok érdekesek, emlékszik a sajátjára, amikor betoji alakként ment körbe és vette fel a munkát, most már annál jobban megy neki. Persze, ebben is volt egy kicsi, sötét időszak, viszont arra, talán direkt, de senki sem emlékezteti. – És mit fogsz dolgozni? – mert lehet tanár, valami felügyelő, de akár portás is, semmi sincs kizárva. A kinyújtott kézre pillant, majd elfogadva megrázza azt. – Helvey Belián – egy utolsó mozdulat, aztán elengedi, hóna alatt a cuccos, ahogy visszaveszi azt a kezébe, mielőtt végképp szétszórja a padlón.
- No és, mindent tudsz merre, vagy ha már épp lyukasórám van, esetleg megmutassak valamit? Nem tesz semmit – ismétli meg a másik szavait, meg addig se egyedül ücsörög az udvaron vagy ácsorog az utcán, ahol már bagózhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Ugye, már-már túlzásokba esek – kontrázok azonnal némi finom éllel hangomban. Szeretem a szarkazmust, az iróniát és a gúnyt, előszeretettel alkalmazom saját magamon. Elvégre ki más érdemelné meg, ha én nem? Most mondanám, hogy ez csak kitüntetetteknek jár, de akkor mindenkit fel kéne magasztalnom, az meg faszság lenne. Nem vagyok ilyen rajongó típus, aki mindenkit maga elé helyez.
Tekintetem párhuzamosan halad az övével, ahogy megpillantom a csálé masnit széles vigyorra húzom szám. Én sem tudtam megtanulni soka szép masnit kötni, pláne nem egyformát, ezért hagyjuk is, hogy hogy néznek ki. Ha nem lenne cinkes még ilyen idős korban is tépőzáras cipőt hordani tuti le sem rohadna a lábamról. De így maradnak a különböző, csúnya masnik a cipőfűzőimen.
Bólogatok egy sort a megvilágosodásra, hogy úgy valahogy, én lennék az új fiú. Nem tudom, tudja-e valaki a főnökségen kívül, hogy jövök. Mármint persze, akikhez be voltam osztva eddig ők olyan természetesnek vették a jelenlétem, mintha mindig ott lettem volna, de Belián kifejezetten meglepettnek látszik. Vagy nem tudom, lehet igazából csak nem ismerem elég jól az embereket. Pedig alapvetően úgy gondolom, hogy egész jó vagyok az érzelmek felismerésében, elvégre van három húgom, akik nem feltétlen hajlandóak mindig egyenesen, szavakkal megmondani mi bajuk, de azt persze elvárják, hogy vigasztaljam meg őket és oldjam meg a problémáikat. Annyira jó legnagyobbnak lenni. Ja nem.
- Mikor mit. Önkéntes vagyok, multifunkciós, szóval ahol épp kellek oda pakolnak majd. – Nagyon élem hogy lesz lehetőségem az előkészítő legnagyobb részével megismerkedni. Így legalább talán el tudom dönteni, hogy pontosan kikkel szeretnék foglalkozni, mert egyelőre még fogalmam sincsen. Néha olyan döntésképtelen vagyok. – Jó nyolc-tíz évet töltöttem itt, szóval ha azóta nem alakították át teljesen… - a mondat befejezése helyett inkább kitör belőlem egy halk nevetés, érti ő pontosan hogy mit akarok mondani. Minden szegletét ismerem, talán jobban is mint ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Felnevet halkan a megjegyzésére. Túlzások. Na itt arról nemigen van szó, sőt mi több, igazából semmiről sem. Tipikus olyan eset, amelye túllépve az ember már megy is tovább és holnapra már nem is emlékszik. Apróságok, de legközelebb már nem tudatlanul áll és néz a másikra, hogy mi van vele, ki a fene az. A legtöbb esetben nem is figyelnek tovább, mostanság ő sem, mintha csak hagyná, hogy az emberek ki- és besétáljanak az életébe, akár nyomot is hagyjanak. Mintha a fene nagy ragaszkodását is kikergette volna magából, nem engedné, hogy kialakuljon. Mert könnyebb, könnyebb az, hogy elenged eleve mindent, mintsem végignézi, sokadjára, hogy eltűnnek, elmennek. Nem hiszi, hogy ez a srác hasonlót megélne, nem szentimentális és nem is akar akaszkodni. Csak él, napról napra.
- Ohh, hogy mindenes – az önkéntességről hallott már, elsőnek az jutott eszébe, amikor kiszúrta, hogy itt létezik ilyen intézmény. Aztán kapóra jött, hogy az egyetem gyakorlathoz köti a diplomáját a jövőben, így aztán szintet lépett és még a korábbi vezetéshez csattogott be, hogy ő akkor jönne, legyenek szívesek engedni is. Nem lenne gond, ha nem kellene mindig azzal kezdenie, hogy ő vérfarkas, de úgy néz ki, ez a városka olyan mértékben toleráns, mint sehol máshol. Hallott rémtörténeteket kint, hogy mennyire nincs elfogadva, kit honnan rúgtak ki, miután pár teliholdat valahogy kibekkelt betegszabadsággal, mire leesett nekik. Lenne vajon máshol ennyi esélye? – Azért azt szögezd le nekik, hogy a csöpögő csapot ne rád sózzák. De akkor… üdv a fedélzeten! – mert így belát majd elég sok dolgot, a segítő kéz pedig mindig elkél, főleg, ha a hivatalosak ilyen két-ballábas akárkik, mint ő maga. Persze, a kicsit között sem esik, kel, szerencsére az asztal mögött ülni kell, a táblát meg rég feléri. Ebben lassabb csak, nem koppint és ott a szöveg, szóval, sokszor szünetben írja fel a lényegi rész első felét, hogy ne örökké a hátát nézzék és unjanak bele.
- Hát akkor én hasztalan vagyok itt már. Nem tudom, hogy nézett ki előtte, csak tavaly kezdtem el itt dolgozni. No mindegy, legalább megpróbáltam segíteni – bólogat, hogy ez is valami, több, mint a semmi. – Nem is tartalak fel, pontosabban ütlek el még egyszer ma már, becsszó – nevet most ő, majd odébb lép, hogy ha úgy adódik, hogy a másik megy, tényleg megtehesse. Neki már csak a naplóval van dolga egyelőre és pihen egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bólogatok, erre azért nem nyitom ki a szám. Vannak azok a helyzetek, mikor érdemes megszólalni, de most erre mit mondhatnék? Harmadjára is, hogy igen, én leszek a mindenes? Vagy hogy ez hozzátartozik az önkéntességhez? Ezeket már úgyis tudja, nem kell hogy ismételgessem itt magam mint valami rossz papagáj. Nem vagyok madár, ne is nézzen senki annak.
-  Megszerelem én, de csak ha valaki természetben fizet érte - vigyorodom el szélesen. Szép bemutatkozás, rögtön egy erős pornós utalással kezdek. Most mondanám, hogy abban bízok, hogy talán nem érti, talán sosem látott még mugli felnőtt filmet, de egészen az esetem, szóval nem. Abban bízom, hogy leesik neki a finom utalás. Így kell elkezdeni, rögtön rá kell startolni a kollégákra, akikről közel sem olyan biztos, hogy ugyanolyan ferde hajlamokkal rendelkeznek mint én. Aztán majd csodálkozom ha kiraknak innen rendbontásért és erkölcsi szennyezésért. Jól van Alekszej, csodás vagy. - Na de amúgy köszi - reagálom le második mondatát is finom biccentéssel kísérve. Kicsit vissza kell vennem, nem szabad hagynom hogy máskor is így elszaladjon velem a ló. Persze, ha itt lennének a kölykök eszembe sem jutna ilyen kétértelmű kijelentéseket tenni. Olyankor valahogy mintha megtanulnék viselkedni, tök érdekes. Szerintem belém van kódolva, vagy valami ilyesmi lehet, mert hogy nem tanultam az biztos. Ennyire nem vagyok én fogékony az új dolgokra szerintem.
- Azért értékelem, persze, és ha nem tudnád hogy hol tudsz úgy rágyújtani, hogy senki ne vegyen észre ha épp nincs kedved kimenni... keress meg és beavatlak a titkokba. - Kinőttem már abból, hogy az ilyen rejtekhelyeket megtartsam magamnak. Felnőttem, mostmár fő az osztozkodás. - Nincs kedved esetleg inni egy kávét a tanáriban? Beavathatnál kikkel kell vigyázni meg milyenek a kollégák. - Nekem nincs jobb dolgom és remélem neki sem. Már ha nem ijesztettem el magamtól végleg a faszságaimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Vannak témák, amiket még jól ismert közösségben is igencsak rizikós felhozni, mert ki tudja, kit hogyan érint vagy épp mennyire. Ilyen a politika, amely az egyik leingoványosabb talaj, kerüli is mint a tüzet, vagy épp amit a srác bedob. Mert tabu, olyat senki, soha nem látott, hát maximum csak hallott róla, hogy létezik. Pedig mindenki nézett legalább egyszer, ha más miatt nem, hát azért, mert kíváncsi volt, aztán később tagadja. Felesleges. Meg is hökkenhetne, de nincs fából, bármennyire is érdekes szakaszon meg keresztül, a humor az humor, muszáj, mert aztán végképp sivár lenne az élete. Ezért is vigyorodik el, miközben szórakozottan ingatja meg a fejét.
- Ó, bizonyára több jelentkező is akad egy lelkiismeretes szerelőért. Talán még nők is – kacsint egyet, mintha amúgy nem lennének erre női kollegák, vagy olyanok, akik nem lennének ebben benne. Nem tudja, mert nem így néz szét itt, sosem, de na. Csak felvette a fonalat, amit elé gördített a másik. – És ha ez meg is történik, kérlek szólj. Egész jól bánok a csavarhúzóval – toldja hozzá, miért ne, ha neki jó, akkor vegye már ki a részét alapon nyúz még egy réteget le belőle. De most már moderálja magát, nem szokott ő disznó viccekkel élni, annyira, inkább bénák az övéi, mint az, aki mondja. A köszönésre mosolyt ereszt felé, jól letudták a „kötelező” kört. Ez tipikusan olyan, hogy ha majd később egy feljebbvaló teszi azt, hogy úgymond bemutatja őket egymásnak, hogy na itt most ketten dolgoznak, majd jót mosolyognak a másikra, hogy ezen már túl is estek, nagyon is, gond nem lesz.
- Ó, micsoda titkokra derül itt fény! Na ilyennel eddig senki nem lepett meg – tény és való, akkor ezek szerint nem csak neki jutott eszébe, hogy nem akar annyit sétálni, de megtette, mert kötelességtudó és rendes marha. Kicsit most is mocorog a lelkiismerete, ameddig azonban nem a pad és a gyerekek feje fölött csinálja bárki, nincs baj.
- Egy kávéra sosem mondok nemet. Legalább leadom ezt – bök a napló felé, mert még a végén hazaviszi, annyira szorongatja. – Menjünk. Aztán kávé után felőlem meg is mutathatod azt a titkos helyet – indul el közben a tanári felé, ahol a remélt kávé várja őket. – És terveid között szerepel később a valódi tanítás is, vagy maradsz a csöpögő csapoknál? – érdeklődik, menet közben, de nincsenek messze, így hamar az ajtó kilincsét lenyomva lépked be és várja, hogy Aleksz kövesse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szélesen elvigyorodom válaszát hallva. Hála Merlinnek hogy nem egy befásul kolléga a kedves fiatalember. Válaszából azt szűröm le, hogy egy kapura játszunk, ha nem is mindkettőre mint én, de ugyanarra biztosan.
- Talán még nők is? Jól bánsz a csavarhúzóval? Csak nem az előkészítő másik feketebáránya? – érdeklődöm finoman utalgatva, hogy kire, kikre bukik. Ebből már sejtheti, hogy én ugyan nyíltan vállalom azt, hogy nem vagyok épp egyoldalú, vagy unalmas. – De mindenképp szólok ha segítség kell – kacsintok rá, mielőtt elnevetném magam. Komolyan, kezdek kínos lenni, így hogy a nagy pofám nem tudom befogni. De amíg nem látom rajta, hogy zavarba ejtené a téma, vagy amilyen szabadszájúan fecsegek róla, addig nem fogom abbahagyni. Úgy vélem ő az, akivel lehet az ilyenekről beszélni, fiatal is, laza is, nincs ezzel baj.
- Persze, mert kevesen vannak akik tudnak róla. – A tudás bizony generációról generációra száll, de azt hiszem kevesen vannak az itt dolgozók közül, akik idejártak előkészítőbe, tehát nyilván kimaradtak ebből a körforgásból is.  Meg aki tanítani jön biztos nem ragaszkodik annyira az emlékekhez, hogy ilyen helyeket mutogasson a kollégáinak. Így hét érthető, hogy emberünk miért nem hallott még az ilyen rejtett zugoktól.
- Remek! – Na legalább már kávéznom is lesz kivel. Persze egy ilyen helyen a legtöbb kolléga kávézik, ha nem is azért, mert szüksége van rá, akkor azért, mert nem akar kimaradni. Ez a falkaösztön, kevesen tudnak nemet mondani neki. Mert mindenki tartozni akar valahova, és ez képes furcsa dolgokra rávenni az embert. – Szívesen, bár lehet a hely szűk lesz kicsit kettőnknek. – Féloldalas mosolyom elárulhatja valódi szándékom, bár nem kívánok nyíltan kikezdeni vele. Még most. talán később, ha már többször találkoztunk. – Tanárnak tanulok, szóval remélhetőleg nem kell a csöpögő csapokkal foglalkoznom majd. – Persze lehet, ha a szükség úgy hozza, mert lássuk be, megeshet hogy kidobnak otthonról és kell a pénz. De azért amíg lehet nem süllyednék le odáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ó, ő csak egy béna poént akart elsüti, de ezek szerint nagyon másképp jött át. Így most már mindegy, mert amire úgy gondol, céloz, az is igaz, részben. Csak épp, erre talán kicsit zavarba is jön, hogy ennyire nyitottan kezeli a dolgot és mondja, mármint nem a srác, de aztán eszébe jut, Amerikában sem titkolt semmit. Mindegy neki, mert az élete azon szakaszával nem tervez, csak a pillanatnak él.
- Ebben a mesében, én a farkas vagyok – kezdi sejtelmes mosollyal, ez a vallomás fontosabb része, mert hát, ő nem is számít hivatalosan embernek sem. Bestia, varázslény, ki minek nevezi, a hivatalos leírás főleg. Embernek érzi magát, részben, ezen mostanság nem vitatkozott magával. Örült, ha bírta a fájdalmat, mintha újabban jobban fájna. – De ja, csavarhúzó, fúró, kalapács, ami csak a kezembe akad. Ezermester – vigyorog, mert azok szoktak igazán jók lenni, akik mindenhol bevethetők. Mivel neki mágia se jutott, így a valódi jelentése a jól bánikkal igaz, mert kézzel fúr, farad és szögel mindent. A nőkre meg csak a fejét ingatja szórakozottan. – Erre vegyes a világ, toleráns. Nők, férfiak, ki tudja kik jönnek – hogy ezzel válaszolt-e a kérdésre? Nagyon csavartan talán, maga sem tudja. Talán van még benne abból a srácból, aki szemérmes, aki félénk és aki túl összetört, hogy egy randiappon és szexen kívül akármi mást is akarjon bárkitől. Csak párszor próbálta ki, egyelőre elég is volt. Mindig jól bírta azt, hogy nem csinálja senkivel, a magány meg… most ez van.
- Na, szívesen leszek a jobbik kéz – nevetgél ő is, akkor ezt bőven megbeszélték. Pedig erre nemigen akad ilyen munka, de ki tudja, ki keres majd még. Az biztos, hogy beszélni már tudnak egymással, nem prűdként pillog rá, hogy „úr isten”. Sose volt az, csak a falai mögött kényelmesebb, most is. Ami kívül maradt, az meg…
- Tehát ha jól értem, ez egy titkos kör és annak a tagja leszek. Izgi – toporog egy pillanatig, hogy aztán a tanáriba érve lepakolja azt a fránya naplót a helyére és végül a legszebb géphez lépjen, amit itt csak találni lehet. Már rögtön alkot is.
- Szűk? Mennyire szűk? Tudom, pár kilót felszedtem manapság, de nem olyan vészes – néz le magára, majd csípőből fordul hátra, hogy hátsó felét is megnézze, mennyire nőtt meg. Semennyire, mert azt nem tette hozzá, hogy azt szedte vissza, amit leadott és nem néz ki úgy, mint egy haldokló.
- Áhh! Én most taposom az egyetemen a végét, utolsó év, aztán papírom lesz róla. Mit tanítanál? – közben kész a kávé, így tölt, de nem tudja, hogyan issza a másik, így félre is lép, miután az övébe pakol mindent, ami kell. – Cukor, tej, tejpor, meg egyebek. Ja, kiskanál. Nem tudom mi kell bele, szóvaaal szolgáld ki magad, kérlek – kortyol bele a sajátjába, bár mohó és csak aprót szisszen, hogy forró. Így inkább csak kevegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ha abból indulok ki, hogy eddig beszélgetésünk során mindig célozgattunk valamire, akkor a farkasos témából le kéne essem, hogy komolyan farkas. De ha így is van, különösebben nem izgat amíg nem az én torkomat harapja át teliholdkor. Nem ő lesz az első holdkóros, aki… hagyjuk. Hosszú sztori. – Még mindig jobb mintha te lennél Piroska. Bár kétségkívül a piros sem állna rosszul – mérem végig látványosan. Tetőtől talpig, ahogy azt illik, közben szélesen vigyorogva. Szeretek ilyen fesztelenül csevegni, csak az emberek nagy része túl begyepesedett és prűd ahhoz hogy értékelje a társaságom. Elégedetten bólogatok, vágom a mugli szerszámokat. Szerintem fontos, hogyha egyszer Merlin, az a drága vén fószer ott fent, úgy gondolja, hogy kidob a varázstársadalomból, akkor meg tudjam állni a helyem mugliként is. Nem véletlen tettem le a jogsit meg ilyenek. Különben is, elképesztően kinyílik a világ ha az ember hajlandó tovább nézni az orránál. Több a lehetőség, nyitottabban lehet tervezni, és ha nem kezdek el ismerkedni a mugli világgal sose kezdek bele a slammelésbe, ami életem legfájóbb hiánya lenne. – Ezt örömmel hallom – hogy mit, az már maradjon meg nekem, vagy a toleráns világnak, vagy annak, hogy ki tudja kik jönnek. Mindenesetre beállnék a sorba ha lehet.
- Olyan titkos hogy nagyon – bólogatok értelmes kijelentésemmel karöltve. Ki más képes ilyen szép magyar mondatokat összehozni, ha nem én? Szerencse, hogy ő ilyen lelkesen magára vállalja a főzést, én csak inni szeretem, csinálni nem. Mármint a kávét. Csípőmet az asztalnak támasztom, karjaimat mellkasom előtt fonom össze. – Eléggé szűk. Na, nem azért hogy ne lennél jóformában. – Újabb rejtett bók, vagy inkább az első? Lehet a vízszerelős utalásomból nem vette le a pozitív hangvételt, hogy hogy pimasz vagyok és kanos, ja meg nagy a pofám mellé.
- Gondolom, amit épp kell. Legszívesebben irodalmat vagy testnevelést tanítanék, de igazából majdnem bármit. Mondjuk a legendás lények meg a nyelvek kevéssé állnak közel hozzám – vonom meg vállaim. Nem sokan tudják, hogy én meg a költészet közel állunk egymáshoz, pedig de, nagyon is. Meg alapvetően imádtam az irodalom óráinkat, szóval tökre adnám, ha most én taníthatnám. De ki tudja milyen helyek fognak felszabadulni, annyira mindenből képzett leszek (jó, majdnem mindenből, ennyire nagy arcom nincs, hogy elhiggyem magamról) hogy az előkészítősöket taníthassam. Ha meg nem megyek óvóbácsinak, aztán probléma megoldva.
- Két cukorral, tej nélkül – kommentálom, ahogy beledobom a kockacukrotokat a bögrébe, majd lenyúlok egy kiskanalat is, hogy legyen mivel megkevernem. Én okosabb vagyok, várok míg hűl, addig is tekintetem Beliánra függesztem. – Te egyébként mit tanítasz? – Az előbb olyan illetlenül eltereltem a szót. Jó, inkább csak kíváncsi vagyok rá, nincs ebben semmi illendőség igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ritka könnyen ejti ki az igazságot, azt, amelyet annak idején remegő gyomorral rejtegetett tudata mélyén. Amelytől rettegett. Most mégis, mintha csak harmadik nevét kellene hozzátennie a bemutatkozáshoz. Mennyi minden változott, mennyire más, mennyire nem igaz egy része mégis. De amit mondott, az igen. Elmosolyodik Piroska említésére.
- Piroska egy nagyszerű barátom, már-már a testvérem – gondol rá egy pillanatra, mielőtt szemöldöke éppenhogy megemelkedik, majd jobban, amikor tetőtől talpig mérik végig. Valahol zavarban érzi magát, valahol pedig nem, somolyog a dologra. Imponál a dolog a sérült önbizalmának, amely nincs is, halovány érzés, hogy észreveszik még, pedig ő el akar tűnni a tömegben. – Nos, ezt jó hallani – nem mintha annyi piros holmija lenne, vagy eleve sok ruhája. Van, ami nem változik, most pedig feleslegesnek is érezte, hogy „csinosítsa” magát. Ellenben skilljei egy részét elárulja, ha már ennyire kétélű, kétértelmű, akkor a kézimunkáról, ebből jutnak el, hogy finoman tapogatják ki egymás határait. Könnyen jön rá, hogy merről fúj a szél, azok a rejtett utalások mennyire nem véletlenek. Úgy néz ki, saját feleit sem tudja elrejteni.
- Ez rettentő izgalmasnak hangzik, beleborzongok. Nem beszélhetek róla senkinek? – mintha valami kör lenne, nem egy hely egy kósza cigire. Elneveti magát halkan, jól szórakozik, érzi magát. Nem szeret egyedül lenni, de nem is szeretné magát senkire sem ráerőltetni, bár úgy néz ki, a másik nem bánja. – Ó, köszönöm – nem nevet, már mosolyog, úgy, mint aki egyszerre jött zavarba és dagad szélesre a mellkasa. Pedig csak eszik, újabban pedig fura indulatait zsákok püfölésével akarja levezetni. Kétszer volt, de mint a kétszer valami istenien felszabadította. Persze, az első annyira intenzív volt, hogy kezei belilultak, az érzelmi sokkra pedig elsírta magát. Másodjára már csak bütykei sajogtak.
- Ó, egy jó irodalom. Borzalmas voltam alsóban, főleg ha verset kellett tanítani. Részben mégis a magyar szakon kötöttem ki – most már nem, de ott, azt kezdte el ezer éve. – A tesi is jó, a mozgás kell. A többit meg majd tartja más, ne aggódj – legyint, hogy biztosan nem fog olyat kapni, ami nem megy majd neki. Ebben eléggé könnyen meg lehet velük egyezni. Észre sem veszi, hogy automatikusan főzi le a második adagot, mintha csak otthon lenne és lakótársának, vendégének kellene. Részben az is, ez az első napja, jár a kávé.
- Megjegyeztem, következő alkalomra – bólint, hogy ezzel nincs gond, a kávé sokezer módját ismeri, azt is, hogy legtöbben hogyan isszák. Többek között ez azért könnyű, mert ő is így issza.
- Ó, több mindent. Írást, kicsit nagyobbaknak nyelvtan. Környezetismeretet, ha már van egy botanikus végzettségem – árulja el, hogy azzal már végzett és meg is van. – Ja és irodalmat. De nagyon szívesen átengedem, ha eljön az időd – mosolyodik el a bögre felett, majd megfujkodva azt, ismét belekortyol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- És miért pont ő Piroska? – Az oké, hogy ő a farkas, de nem nagyon tudom megérteni, hogy ebbe a sztoriba hogy passzol bele Piroska is. Rendszerint megzabálja teliholdkor, aztán kiköpi, vagy mi? Jó, ez groteszk, lehet csak állandóan pirosban jár, vagy eridonos, esetleg vörös.  Opciók tárháza nyílik meg, ahogy belegondolok, csak kicsit el kell engednem a fantáziámat. Na nem úgy, te kis huncut!
- Nem bizony, ez a kettők titka lesz – bólintok komolyan, mintha valóban valami szekta lenne vagy mit tudom én. Micsoda komolya elköteleződésekbe verem bele már az első napomon a többieket. Nem is rossz, nem is rossz, bár nem gondoltam, hogy így fog alakulni. Én csak egy nyugis napra készültem, ilyen lazába, aztán mégse az lett. Ez ilyen, vonzom a bajt, a rejtélyt és a titkokat. Ja hogy csak a bajt? Semmi baj, a többitől költőibben hangzik, mintha tényleg olyan szupermenő lennék hogy a titkok is tapadnának rám. Ehelyett csak a csajokat nem tudom levakarni, ami néha jó, néha meg… hát kevéssé.
Aprót biccentek, hogy nincs mit köszönnie, elvégre nem az én érdemem, hogy dögös. Mármint na, a szépet meg kell becsülni, ezt mindenki tudja, aztán jó ha ilyenkor az ember a tudtára adja a másiknak is, hogy mit gondol. elvégre ez ilyen önbizalomépítés, vagy mi. Nekem sosem volt rá szükségem, így nem nagyon vagyok képben ezzel a fogalommal. Szerintem már anyámból is alig fértem ki, akkora arcom volt. A semmire persze.
- Közel áll hozzám, a versek különösen. – Talán azért nyílok meg ennyire, mert nem ismerjük egymást, amúgy senki más nem tudja, hogy mi a szitu ezzel. – A mozgás szintén ilyen, sokáig kviddicseztem, csak aztán lesérültem és azóta nem játszhatok. – Sosem jöttem helyre teljesen, hiába minden mágikus lötty és bűbáj. A térdem még mindig képes kattogni, ha jön a front hasogat, szóval így nem annyira  buli ez az egész.
- Ebben bíztam – nevetem el magam. Mármint abban, hogy megjegyzi következő alkalomra, mert az azt jelenti, hogyha nem is mély nyomot, de legalább valamilyet hagytam benne. És remélem, hogy még fogok is. Mármint a lelkében, nem kell mindig rosszra gondolni! – Micsoda sokrétűség. Hát hálásan köszönöm, hogy ilyen nagylelkű vagy – mosolygom rá hasonlóképpen, mielőtt egy utolsó keverés után én is aprót kortyolnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Na, neki is jó kérdései vannak így éhgyomorra. Hirtelen nem is tudja, csak egy vicces becenév az egész, a fricska egy mesével.
- Hát mert nő, szeret és jól is áll neki, ha pirosat hord és mert ő is farkas, de akkor adjunk szép nevet neki. Amúgy nem tudom – nem is szokta így nevezni, ez tény, csak ha már a mese felállását nézik, akkor bizony így jön ki szépen. Hárman is vannak, ha pontos akar lenni és egyikükre még jobban illik, ha az iskolai házat nézi. Csak ebben nincs vadász, meg csúnya halála a farkasnak, akinek követ tesznek a gyomrába. Ha jól emlékszi, ő azt a verziót ismeri. Bár tudja, sok mese brutálisabb alapokkal bír, de amiket eddig olvasott, jobban be is jött neki, mint valami „dízni” ferdítés.
- Kettőnk titka. Mindenkinek más jutna róla eszébe – nem egy titkos bagóhely, hanem olyan, ahol légyottokat tartanak, esetleg valami olyasmi körben mozognak, amiről nem illik beszélni. Fura fétis, alkohol, vagy drog. Felnevet, de közelebb lép és felemelt kezét tartja elé. Oké, lehet, hogy nincs vele minden rendben, nem sír és kesereg – annyit -, de maradt belőle valami. A bohókás, a vicces, jobb napjain sikerül is. A kitartott kéz kisujját nyújtja felé. – Kisujjeskü is kell? – de ezt olyan komolyan mondja, mintha valami bonyolult paktum pecsétje lenne. Van az az eskü, olvasta, amit megszegni se lehet, mert ha igen, belehalnak. Na, ebbe nem fog, ezt garantálja, de nem is erőlteti, végül azzal vagy eskü nélkül ereszti le a kezét nevetve.
Az önbecsülése más téma. Az nincs, vagyis van, de nem egészséges. Amikor elhitte, hogy jól néz ki, akkor sem volt beképzelt, most csak valami zavart pillogást intéz, semmi többet. Vastagabb falak mögött ül, mint valaha; szívesen játszik, megy bele a dolgokba, de tovább is lép. Akkor nem sérül, ez a mottó.
- Írsz is verset? Én tini koromban tettem egyszer, a kukához. Ez azt hiszem túl sokat is mond el rólam – szerencsére, felnőtt fejjel nem ír verset a kukához, de eléggé megbékélt azzal, amikor a fekete naplóba ír. Mostanság sokat tette, újat is kell beszereznie. Az legalább meghallgatja, elmondhatta mindazt, amit nem tudott és ami elmaradt. Tudja már, mi lesz a sorsa egyszer. – Jaj én ezt a kviddics dolgot sose értem meg. főleg ha még le is sérültél. Gondolom szétvert az a hülye labda. Ritka mazoista sport, ehhez képest az amerikai foci barátságos ölelkezés – még mindig élénken él benne az a kemény EGY meccs, amit látott és amit végigkiabált. Egy szomorú villanás, hogy akkor Szonja volt ott, akinek magyarázott. De ő már nincs, viszont eldöntötte, vesz egy csokor virágot és meglátogatja. Még mindig nem akarja elhinni. De jobb is, hogy itt van a srác, nem megy bele megint abba, hogy elkésett.
- Ugyan, ugyan. Ezzel kompenzálom, hogy nincs mágiám. Mindenhez értek, ami kétkezi, a többit meghagyom másoknak – mert nem fog oktatni olyat, amihez nem ért. Igaz, fel kellett frissítenie tudását előtte, annyi amúgy se ártott. – Semmiség. Nem vagyok irigy ember – kortyolja a kávét, amely hamar eltűnik. Hiába, neki ez nem megy lassan. – Én készen állok a kalandra – dől végül a pultnak, megvárva, míg a másik is befejezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Hát így már mindent értek. – Vagy nem, de legalábbis megpróbálok okosnak látszani. Amúgy sem az én dolgom, szóval innentől kezdve nem is értem minek akarok beleavatkozni. Ja hogy azért mert szeretek mindenbe belepofázni? Hát igen, az bizony szívás néha. Vagy gyakran. Az attól függ, honnan nézzük ugye, mert minden relatív, mint ahogy azt az a nagyon okos mugli professzor úr is megmondta.
- Még lehet, hogy neked is más fog. – Be kéne fognom a szám, de olyan jól esik ilyen piszkos kis megjegyzéseket tenni. Mert mindketten tudjuk, hogy nem arra gondolok, hogy oda fogunk járni mesét olvasni egymásnak. De egyelőre na, elég lenne ha nem mondanám ki hangosan minden mocskos gondolatom. Szerencsére ő tereli a témát, én meg bólogatok, hogy simán, és saját kisujjam az övébe akasztom, hogy megpecsételhessük szent titkunkat. Komolyan, ennyire azért nem király az a kis lyuk, ahová készülünk behatolni.
- Is. Bonyolult téma ez. De egyszer gyere el a Philadelphiába, és meglátod. – Az egyik legnyitottabb, legszabadszelleműbb bár manapság a fővárosban. Minden héten pénteken open slam van, és amikor el tudok szabadulni alap, hogy ott a helyem. A verseim egészen más kalap alá tartoznak, azokban nyoma sincs a megszokott nagyszájú Aleksznek. Verseket általában azokhoz írok, akik mély nyomot hagynak bennem, főként romantikus értelemben. Mert igen, még velem is megesik, hogy valaki elcsavarja a fejem. Utálok szerelembe esni, az egyetlen jó oldala, hogy ilyenkor viszont nagyon termékeny költő vagyok. – A kviddics jó pedig. De ja, előfordulnak ilyen balesetek, egyébként eltalált a labda majd zakóztam egyet a seprűről grátisznak. Az amerikai foci milyen? – Olyat még sose láttam, pedig amúgy elég jól meg vagyok a mugli kultúrával. Mármint na, sokat lógok muglik közt, muszáj alkalmazkodni. De köztük nyilván inkább az ilyen tradícionálisabb sportokat ismertem meg, mint a foci meg a kézilabda.
- Mindent értek. – Nem firtatom, hogy miért nincs mágiája meg hogyan, nem vagyok annyira bunkó hogy már első alkalommal beletolakodjak ennyire mások személyes terébe. Na jó, kit áltatok, dehogynem, simán vagyok olyan bunkó, de most mégsem teszem. Visszafogom magam és inkább a kávéra koncentrálok, ami mintha itt sem lett volna, olyan gyorsan tűnik el. – Hát akkor kalandra fel – vigyorgok rá, a csészét a mosogatóba helyezem, majd udvariasan kinyitom előtte az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érdeklődve kémeli a szőkeség széles mosolyát, amit ő maga is viszonoz. Valószínűleg ez amolyan pszichológiai dolog, amit a tanárok itt a kicsikkel is csinálnak, mert jól esik nekik a bátorító mosoly, aztán már csak nem eshet ki szerepből. Vagy mi. Lehet csak kedves.
Mindenesetre Artúr is szeret mosolyogni, alapvetően egy jó kedélyű figurának tartja magát, így nem okoz számára gondot viszonozni a kedvességet. Játékos vigyorral a képén folytatja tovább az előbbi gondolatmenetet.
- Lehet, hogy félreértették a seprűt. Vagy úgy gondolták, hogy nagyon jó alternatív megoldásuk van a seprűkészítésre. – Végül is, ez is egy felhasználási módja lehet, bár egészen biztos benne, hogy kiakadna, ha valaki az általa tervezett seprűt takarításra merné használni. Valószínűleg teljesen megborulna a szerkezet és közben elkezdene ficánkolni, mintegy tiltakozásul. Nagyon értékes számára minden darab, ami a kezei közül kerül ki.
Kicsit ráncolja a szemöldökét az újszülött dologra, mert tudta, hogy volt itt valami nagyon kicsi csoport, na de hogy újszülött… micsoda? Aztán gyorsan letisztázódik benne, hogy miről is van szó, még ha ez még nagyobb határozatlanságba vezeti.
- Áh, hát ez lett volna a következő kérdésem… - Feleli lemondóan pislogva az egyik festéses barna kislány irányába, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Mi van, ha őt most átverték és nincs itt semmiféle felvétel? Vagy találtak jobbat, aki ténylegesen testnevelést tanult valami mugli egyetemen és fociedző egy ifjúsági csapatnál. Tudja is ő.
Aztán felvillan a feje fölött a képzeletbeli lumosos pálca. Megvan!
- Lehet azért, mert én még nem vagyok tanár. Most végzem majd a Bagolykőben. – Korai volt a kétségbeesés és a tesi tanár karrier temetése, hiszen ez teljesen reális magyarázatnak tűnik. Picit meg is orrol magára, amiért ilyen hamar hagyta, hogy bepánikoljon odabent, még ha ezt kintről csak egy nem túl őszinte, zavart mosolynak is látszott. Nem hiába no, nem gyakorlott még ebben a munkahely dologban.
- A kreatív tantárgyak nagyon jók, a kicsik is biztosan élvezik. Én egy kicsit aggódom a magam részéről. – Sok a lusta gyerek, meg olyan, akinek egyszerűen nincs tehetsége az egészhez, és annak bizony a testnevelés tanár legalább akkora mumus, mint a matekos kolléga. Érdekes módon, általában ez fordítva szokott lenni, a tesiseknek a mumus a matekos, és a matekos érdeklődésű lurkóknak pedig a tesi a legborzalmasabb tárgy.
- Meghiszem azt! Én régen jártam mugli iskolába, ahol ilyen óráink voltak… hát… - Na, igen a sok kiborult esetmosó víz, a régi rozsdás vödör, amibe önteni kellett. Meg persze a rajztábla körüli festékek. Volt, hogy direkt körbement a festékkel a tábla körül, mert ki akarta próbálni, hogy milyen, amikor az a kép.
- Ha a seprűt szereti, mi nagyon jóban leszünk. – Erősíti meg nevetve. Sokan egysíkú, buta embernek tartják a suliban, hiszen feltűnően sokat szeret foglalkozni ezekkel a nagyszerű járgányokkal. De ha egyszer ez az élete? Ráadásul kell ehhez tudás, egyetemen is tanítják.
Száját zavartan húzza el a nyuszitáncra, melyet a nagyszínpadon kéne megejtenie. A legkisebbek körében valószínűleg nagy népszerűségre tenne szert, azonban nem szeretné elveszteni a tekintélyét, mint oktató, főleg már azelőtt, mielőtt tanítana. A mentora, legyen az bárki is, nem dicsérné meg. Legalábbis így képzeli, hogy ha nincs tekintély, nincs fegyelem.
- Aaazt inkább kihagyom. De a sorverseny jól hangzik… csak… nem is ismernek. – Folytatja szégyenlősen a hajába túrva. Hogy álljon oda eléjük, hogy csináld ezt, csináld azt. Figyelnének rá, vagy lesújtó pillantásokat kapna a szülőktől? Nem is olyan egyszerű ez a tanárság, mint képzelte. Elvégre sosem akart tanár lenni, csak így alakult.
- Ha kicsit is jól neveltek, nem hallgatnak egy idegenre. – Csak álljon ki és mutatkozzon be a színpadon? A matekos gyerekek meg jól megdobálják a Kisszámolóval, ha éppen náluk van. Rosszabb esetben kap egy körzőt is az arcába a felsősöktől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

– Ne aggódj, a mozgást is minden gyermek élvezi, még azok is akik lustának tűnnek. Csak jól kell őket megközelíteni – néz támogatóan a másikra. Sok gyermek van, akit nehezen lehet rávenni bármire is, de ha megtalálja velük a közös nyelvet az ember, akkor még csodák is születhetnek. Ezért nem szereti a tanmeneteket és a skatulyázást. Minden gyerek más és más, nem szabad őket egy rendszerbe vonni, mert akkor lehet, hogy némelyikből kiöljük az egyediséget.
– Igen én is jártam, és komolyan mondom, most érzem igazán, hogy a tanítónak micsoda idegei voltak – neveti el magát. Mondjuk emlékei szerint azért nem sokszor esett meg, hogy ennyire szabadon alkothattak. Meg voltak a lépések, néha az anyag is kiszámolva, most azért egy ilyen délutáni foglalkozáson, ez teljesen más. Itt tényleg kiélhetik magukat a gyerekek.
– Gondolom nincs más választása, muszáj szeretnie – nevet fel halkan. Ha nem is szereti, muszáj használnia, szóval.. Na mindegy, ez egy eléggé hülye téma lett, ezért talán jobb is, ha rátérnek arra, hogy Artúrnak kéne valami program. Hát gyorsan meg is osztja ötleteit, s szépen kivárja, míg a srác eldönti, hogy akkor mégis mit és miképpen. Aggodalmaskodásán csak jót mosolyog, s tök lazán veszi kezébe az irányítást, mintha már hosszú évek óta dolgozna itt.
– Hát ezen könnyedén segíthetünk – letesz mindent a kezéből, majd tesz néhány lépést oldalra. – HÉ EMBEREK! HAHÓ! – csápol a kezével meg minden, s mikor már elegendő szempárt tudhat magáénak, továbbra is emelt hangon beszél. – Ő ITT BORLAI ARTÚR MÁTÉ, AKI A TESTNEVELÉST ÉS REPÜLÉST FOGJA TARTANI – tapsikol, mintha muszáj lenne, hogy ezzel érzékeltesse mindenkinek, hogy most éljenzéssel és szeretettel kell fogadni őt. - SZÓVAL TART EGY SORVERSENYT KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK ÚGY FÉL ÓRA MÚLVA A FÜVES RÉSZEN, TESSÉK MAJD ODAFÁRADNI ÉS ÉLVEZNI! KÖSZÖNTEM! – int mindenkinek, aztán leereszti a kezeit és visszalép Mátéhoz. –Tessék, ez megoldva – vigyorog rá ártatlanul és innentől a többit már tényleg rá bízza. Azért mondott fél órát, mert így legalább van ideje összeszedni az ötletei, ha kell szívesen segít, bár azt be kell látni, hogy Zorka meg a testnevelés, az két különálló földrész, de lelkes tud lenni, ja az is elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A nap hosszú volt, a délután viszont napsütéses, így nem is csoda, hogy Lenkét is kifelé viszi a lába. A házi ráér később is. A balett óra elmaradt, így a lánynak nincs más dolga, mint élvezni a napsütést, és találni valamit, amivel lefoglalhatja magát. Barátnője beteg, így most egyedül lép ki az udvarra, hogy keressen valakit, akivel eltölthet pár órát. Szemei bátyját keresik, hátha éppen ő is az előkészítőben van, de az idősebbik Podlovics nincs az udvaron. Talán az épületben, de Lenke most inkább kint marad. Zaklatta már eleget testvérét az előző nap, és lesz is még rá alkalma, a következő  körülbelül 50 évben. Mert az biztos, hogy amíg él, Mór nem szabadul majd húga imádatától.
Egy fához ballag, s közben dúdol. Egy dallamot, mely megragadt a fejében. Maga sem tudja, mi az pontosan, talán Csajkovszkij, azt hallgatott mostanában. A nagynénjétől kapta a felrúnázott MP3 lejátszót, mit azóta mindenhova magával hord. Most nem azt hallgatja azonban, csak a fejében szóló muzsikát. Közben pedig próbálja felidézni a mostanában gyakorolt koreográfiája elemeit. Még sosem sikerült tökéletesen végig csinálnia, mindig megbotlott valamelyik lépésnél, esetleg elfelejtett egy elemet. Majd gyakorolja még este. Most azonban odaér a fához, de meglepettségére nincsen ott egyedül. A fa ágaira felpillantva vöröshajú osztálytársát pillantja meg. Lenke egy pillanatig csak áll s nézi, majd megpróbál csatlakozni Gertrúdhoz. A dolog viszont nem úgy sikerül, ahogy tervezte, a földre huppan fenékkel. Mindig is élénk gyerek volt, fára mászni viszont sosem tudott. Szidta is magát miatta rendesen. A dolgok feladása viszont távol áll Lenkétől, így megpróbálja újra. Nem jut soká, mindössze addig, hogy kezeivel megkapaszkodjon. Két kezét egy alsó ág köré fonja, lábai pedig pár centire a földtől himbálóznak.
- Nem akarsz lejönni? - kérdezi osztálytársát, még mindig az ágon kapaszkodva. Csak a kérdés után engedi el magát, két lábbal érkezve vissza a földre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A friss szellő úgy kapott hajába, mintha csak üdvözölni akarta volna. Mosolyogva pillantott végig az udvarocskán, megcsodálva az összes színét a természetnek. Gyöngyöző nevetéssel kezdett el futni végül a fák felé, közben botladozva dobálta le a lábáról azokat a surranókat, amelyet valamiért mindig ráadtak. Nem, ő érezni akarta a talaj morajlását a talpa alatt, mint ahogy régen is volt. Ez volt az egyetlen érzés, amelyet nem vettek el tőle az utóbbi pár hónapban. Futott, gyorsabban mint a sas, csak hogy aztán nekicsapódva az első törzsnek ölelje át azt. Pár pillanat elteltével megállt a fa előtt.
- Remélem nem fogadsz haragosodnak - simította meg a kérget, és aztán óvatos mozdulatokkal kezdett el felmászni rá. Jó pár méterig meg se állt, aztán a kényelembe helyezkedve nézett a messzeségbe. - Az az Erik fiú megint bántott - panaszolta. - Répának szollott a hajam miatt. Kár, hogy nem tudja münnyire szeretem a répát - magyarázott a fának, ahogy fél karjával átölelte mintha a legnagyobb barátja lenne. Talán az is volt. Aztán kaparászást hallott meg maga alól és nyögdécselést. Ahogy lepillantott az egyik csoporttársa ücsörgött a Földön. Összeráncolta a szemöldökét, és úgy nézte, hogy vajon mit művel az ő barátjával a lányka, de amíg konkrétan nem kell megszólítva, csak nézte az ügyködést.
- Inkább te gyere fel - válaszolt vissza. Tényleg nem értette, hogy mégis mit akarhat tőle a másik. Lehet ő is gonoszkodni akart vele, ahogy a fiúk szoktak. Hiába, amikor első héten meglátta, ahogy szegény pókot kínozzák, muszáj volt közbelépnie. Azóta is ő a "pókos lány". Számára meg ők voltak a "undok állatkínzók". - Küllek? - kérdezte. Anyukája ezért biztosan megszólta volna, és Gertie azt is kívánta bár megtenné még egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Legfőképp.
Erősítem meg mosolyogva, mert hát a kollégák valóban nagyon sokat jelentenek. Minél jobbak, annál jobban szeret az ember az adott helyen dolgozni, és nekem tényleg nagyon jó helyem van itt, mindig széles mosollyal és vágyódással indulok el reggel dolgozni, és olykor már rámzárnák az ajtót, csak egyszerűbb hazazavarni.
- A régi munkahelyem se volt rossz, de itt vannak gyerekek. Nagyon szeretem őket, mert teljesen feltöltenek energiával, boldogsággal. Egy nap remélem nekem is lesznek gyerekeim, szívem szerint egy egész fészekaljnyi kis fiókám lenne, de persze, ahhoz előbb meg kell találnom a magam marconán jóképű lovagját.
Nem vagyok kétségbeesve ezen a téren, és nem érzem úgy, hogy igazságtalan lenne a világ, amikor például látom őket kettejüket, Olivérrel - ha jól tudom, így hívják a szerelmét -, inkább boldogsággal tölt el, mert a szép szerelem mindig nagyon megkapó és motiváló.
- A volt jegyesemnek most születik majd, ha jól tudom a negyedik gyereke.
A tekintetem az égre emelve, gyorsan számot vetek az elmúlt években szültetettekről, és végül biccentek egy aprót, hogy jól számoltam.
- Náluk sokáig nem jött össze az első baba, aztán hirtelen az istenek elkezdték megajándékozni őket sok jövevénnyel. De jól állnak nekik nagyon. Örülök, hogy boldogok. Itt laktak régebben, aztán környezetváltozást javasoltak nekik, és eléggé jó döntés volt, hogy megtették.
Legalábbis én nagyon örülök neki, hogy ők boldogok, és ha nekik járt, akkor tudom, hogy nekem is jár. Én voltam az, aki megszakította a jegyességet, és lám, jól tettem, mert így nem őrültünk bele egy rossz házasságba, hanem boldogságot leltünk, és meg is békéltünk egymással.
- Láttalak titeket a múltkor, és érthető az indokod. Azt hiszem, ha lenne egy hasonlóm, én is kiprópróbáltam volna, hogy milyen is vele sodródni. Szerintem nincs olyan ember, aki ferde szemmel nézne rád emiatt.
Cinkos mosoly jelenik meg az ajkaimon, ahogy egyetértésemről biztosítom. Igen, én is határozottan így jártam volna el, és aki azt mondta volna, a mai zaklatott világunkban, hogy menjen a srác, majd sms-eznek, az bolond. Jó döntést hozott, és Olivérnek hála, nekem eggyel több csodálatos kollégám van.
- Engem a nagymamám kért meg, hogy jöjjek ide. Kiskoromban nagyon sokat mesélt erről a helyről, mielőtt egy férfi Amerikába utaztatta volna, itt élt, a tanodába tanult. A szüleit Auschwitzba vitték, és ha jól tudom, onnan már nem jöttek vissza. A nagypapámat szintén ez a férfi menekítette ki, így találkoztak, és azonnal egymásba szerettek. Tizenhat évesen. A szüleim nyolc évesen lettek örök barátok és szerelmesek. Jack-kel, a volt vőlegényemmel én is örökre szólónak hittem, a dolgot, fiatalok voltunk, és úgy éreztem, én is csak egyszer választok párt, mint a felmenőim. Aztán ráébredtem, hogy egy ideje már inkább csak ez tart mellette, a hit, semmi más. Ekkor lett vége.
Szép szerelmünk volt, szerettem is a szerelmünket, de nem működött, nem úgy, ahogy hinni akartam, ezért is engedtem el, és az idő engem igazolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Összeszűkült szemekkel méregetem a kislányt, aki az előttem lévő padban ül, és túlságosan szorgalmasan körmöl. Furcsa mi? Komolyan az a bajom, hogy csendben van, mert valami nem stimmel, ráadásul szó nélkül csinálja azt, amit kiosztottam neki. Biztosan készül valamire. Elhúzom számat, kékjeim zizzennek tovább Lenkére, aki büntetésből van ma itt, ugyanis normális esetben semmi keresnivalója nem lenne a Tanulószobán. Ahova ma én kerültem. Ja, nagyjából mintha a fogamat húznák. A saját dolgommal nem tudok foglalkozni, mert attól félek, hogy az egyik fogja magát, felkel és elszalad, míg a másik kiugrik az ablakon, meg a tököm sem tudja, résen kell lennem. Már az első napom után rosszabbnak tituláltam az itt levő gyakorlatomat, mint amikor halálközeli élményben van részem a rezervátumban. Ég és föld a kettő. Esküszöm. És a rezervátum javára. De kell, úgyhogy nem nagyon van választásom, szóval szusszanva, eléggé unott tekintettel pislogok a pár diákra, tenyerembe támasztom arcomat.
Percek telnek el némaságban, majd kelek fel az asztaltól és battyogok Lenke asztala elé, hogy egy széket elé húzva üljek le rá, és támaszkodjak az asztalára. - Elmondod, miért beszélted végig az órámat? - rebben meg szemöldököm kérdőn, miközben kékjeimet vezetem a kislányra. Tenyerembe fektetem ismét fejemet, féloldalas mosolyom villan fel arcomon, ahogy a válaszra várok. Nem szándékoztam megbüntetni, eszem ágába sem jutott őszintén szólva, mert felőlem aztán beszéljen, de aztán rájöttem, hogy nem a Bagolykőben vagyok, ahol kölcsönösen hagyhatjuk figyelmen kívül egymást a diákokkal. Lenkének a legnagyobb büntetés, hogy egy helyben kell ülnie csendben, és ehhez nem kellett sok idő, hogy rájöjjek. Az előkészítő teljesen más terep, és Payne a lelkemre kötötte, hogy itt mutassam meg a - nem - létező kedves oldalamat, mert ezeket a kölyköket még mi formázzuk. Maradjunk annyiban, hogy ezzel nem segített.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Sosem érdekelték az állatok, végtelenül unta is Brightmore óráit. Erről árulkodtak a jegyzetfüzetében sorakozó rajzok, unott arcképe az órák alatt, és az, hogy ez alkalommal a száját sem tudta befogni. Sokkal fontosabbnak tűnt megtárgyalni, mit csinált most a Peti, hogy mi történt múltkor ebéd közben, meg, hogy mi folyik a Bagolykőben a nagyokkal. A levelezés bonyodalma helyett azonban Lenke inkább a beszédet választotta, s míg Hanna körmölt, ő folyamatosan beszélt hozzá. Nem csoda hát, hogy a tanár észre vette a dolgot, ahogyan az sem, hogy következményei lettek az óra közbeni csevegésnek.
Durcás képpel ült a tanulószoba egyik hátsó asztalánál. Karjait összefonta maga előtt, és még lábait is keresztbe rakta az asztal alatt. Szúrós tekintettel bámulta a terem másik felében üldögélő tanárát. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd a számonkérésre, és neki elő kell majd állnia egy elfogadható magyarázattal: miért dumált egész órán?
Nem is tévedett, hiszen tanára elindult feléje. Kicsire összehúzott szemével követte végig a férfi mozgását, majd tekintete megállapodott a tanár tekintetében. Morcosan bámult a kék szempárba, és várta, hogy annak gazdája feltegye kérdését.
Pár hosszú pillanatig csak bámult a tanárra, majd lassan szóra nyitotta a száját. Azonnal be is csukta azonban, és csak erőteljesen megrázta a fejét. Ő bizony nem fogja elmondani! Azt kérték tőle, hogy legyen csöndben? Hát, akkor ő bizony, egy szót sem fog szólni, még ha kérdezik se! A kérdés is csak annyi volt, elmondja-e, hogy miért beszélt, azt meg nem akarta elmondani. Talán mert Brightmore nem kedvelné meg érte jobban, sőt, talán még hosszabb büntetést is kapna, ha bevallaná, egyszerűen unatkozott. Nem mondott hát semmit, csak felszegte állát, mint akit vérig sértettek, s folytatta a csendes ücsörgést. Belül azonban mindennél jobban érdekelte, a férfi mivel akarja majd kihúzni belőle a feleletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem baj, ha nem. Én sem értem, ő mondta - mármint a nevet. Neki fel sem merült addig ez, amíg nem hallotta, meg látta, hogy piros poncsót vagy mit teker meztelen teste köré, és akkor megértette, hogy mennyire találó. Mert hát na, ha már farkasok vannak… Oké, ez csak neki, nekik poénosabb. Lapoz is inkább.
- Ki mondta, hogy már nem jutott eleve eszembe? - kérdez vissza kapásból, de erre válasz sem kell, elég egy pillantás és kész. Annyira komoly, mint a kis eskü, amikor egymásba kapaszkodnak a kisujjukkal, majd engedi is el. Persze, miért kellene komolynak lenni? Nem tanítanak épp vagy vigyáznak bárkire, így aztán, simán megeshet az is, hogy - akármekkora istenkáromlás ez - nem válnak olyan merev, komor valakikké, mint akik valaha tanították őket. Mert mindenkinek volt, van legalább egy olyan tanára, akire nem szívesen gondol, mert hát… igen. Nem akar olyan lenni, nem akar káoszt sem az órákon, de sokkal lazább akar lenni, mint anno a történelemtanára, akinél a mosoly olyan volt, mint valami ünnepi dísz, aligha láthatták és akkor is rövid időre. Civilben úgymond meg főleg nem kell másnak lennie, mint aki. Vagyis, mostanság szívesen lenne más, de nem tartozik a srácra és a vele való viselkedésre az, mennyire érzi magát épp szarul vagy sem.
- Oké, oké, látni kell. Firkáld le a címet majd azért - mert van olyan elvetemült, hogy repülőre ül, ha éppen olyan bónája van és szórakozott. Kivesz a táskájából egy tollat, meg a kis okosnaptárját, mikor hova menjen és leteszi kinyitva, ha akarja, írja bele oda vagy diktálja. Ha ez megtörténik, ha nem, oda dugja vissza, ahonnan előszedte, mert még dolga van és amúgy sem hagyja szét a cuccait a tanáriban. Erre meg amúgy is szüksége van, hogy tudja, mi vár még rá.
- Nem nekem való szerencsére - ingatja meg vigyorogva a fejét. Nem tud repülni sem és amúgy is elég csontja törik, ropog és szakad, nem hiányzik még oda több, mint amennyi van. - Ott nincsenek fura labdák, csak egy. De azért megtesznek bármit, például, egymásnak mennek, vagy épp többen ugranak szerencsétlennek. Ja, cuki - oké, jogos lenne az, ha ezek után azt mondaná, hogy komolyan megszólta a kviddicset, mikor nekik is vannak ilyenek? Ott van box, abból is aztán van durva, amikor mindent lehet kábé. Jó, meg se szólalt.
- Ó, dehogy értesz. De ennyit elég - nevet fel, majd megindul kifelé. - Köszi - pillant rá, majd kiballag és hagyja, hogy vezesse, mert hát, csak ő tudja, hol van az a hely. - Innentől viszont csak utánad - várja be kivül, majd indul meg vele a rettentő titkos hely felé. - Remélem nem bukunk le - mintha diák lenne, olyan izgatottan suttogja felé, persze, bújkáló vigyorral. Ma jobb napja van, kérdés meddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ha nem lenne erre szükségem, mindenki biztos lehet abban, hogy nem lennék itt. Követelmény az a rohadt gyakorlat mind itt, mind a Bagolykőben ahhoz, hogy megkapjam azt a bánatos diplomát, azért, hogy mehessek Walesbe oktatni. Aminek legalább értelmét is látom, és nem olyanoknak tartanék előadást, akik telibe szarják, amit mondok nekik. Igazából nem is lenne baj ezzel, a kölcsönös ignorálás bizonyos helyzetekben még jól is alakulhat, csak nem az annyi időseknél, mint Lenke. Plusz, nem akarom végig hallgatni a másfél órás litániát Payne-től, hogy mégis hogy képzeltem, hogy egy ilyet figyelmen kívül hagytam? Lehet baja van, feltűnési viszketegség, hiperaktivitás, tököm tudja, miket képes még összerakni a fejében.
Mikor nem érkezik válasz sóhajtok egy nagyot, mert végül is a kérdést megválaszolta. Hátradőlök a széken, de féloldalas, komolyan kedves mosolyomat tartom, ahogy fürkészem a kislány arcát. Oké, így is lehet, csak sokkal nehezebb lesz, mint amilyet először képzeltem. Ujjaim dobolnak halkan a padon, mosolyom lesz szélesebb, ahogy a gyermeki kíváncsiság igenis győz a kislányban, és pár elnyújtott másodperc múlva derül ki fejében a turpisság. Halkan nevetek fel.
- Szóval unatkoztál - fordítom fejemet a plafon felé, majd biccentem előre ismét. Hogy megbántott-e? Ugyan már, én is untam azokat a tárgyakat, amik nem érdekeltek, sőt… még rosszabb is voltam, mint Lenke, hiszen be sem jártam rájuk, viszont neki egyelőre nincs más választása. Ujjaim ismét végig peregnek a padon. - Segítenél abban, hogy ne legyen unalmas? - biccentem félre fejemet, kékjeimben csillan meg az érdeklődés. Mindketten tudjuk, hogy csak Lenke számára az, hiszen a kölykök legtöbbje izgatottan várja azt, hogy belépjek a terembe, mert a varázslények a legtöbb gyermeket érdeklik, de mindig a kivétel erősíti a szabályt, aki nemrég előszeretettel vont bele többeket is a beszélgetésbe, hogy saját unalmát elűzze. Még büszke is lennék rá, de jelen esetben nem engedhetem meg magamnak ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem kell félteni a kis Podlovicsot, megtalálja ő azt, ami leköti folyton mozgó agyát. Csak kutatni kell utána kicsit. Kutat most is, ahogy kilép az udvarra. Egy pillanatra megáll, megigazítja kantáros farmerszoknyájának pántját, hogy aztán - mintha koronát hordana fején - vonuljon tovább. Hamar talál is magának társaságot, jóllehet csak véletlen, hiszen most Gertie a fával együtt jár. Lenke nem bánja azonban, örül, hogy nem kell egyedül ücsörögnie, még akkor is, ha a vöröst sokan furcsának tartják. Általában Lenkét nem érdekelte, mit gondolnak mások. Elérte ő, hogy ne merjenek vele kekeckedni. Ki tudja, miket fog tenni, ha egyszer pálcát kap a kezébe. Az biztos, hogy nem akarsz összeveszni vele.
- Nem tudok - néz föl, egyenesen társa barna szemeibe. Ha valamit szégyell az az, hogy nem tud fara mászni. Utálja is bevallani, magának is, másoknak meg pláne. Nem akar azonban lentről beszélgetni Gertrúddal, azt pedig már elhatározta, hogy bizony, a fán ülő lánnyal fog beszélgetni, nem fog más társ után kutatni. Ezért is próbált meg felmászni a fára, annak ellenére, hogy előre tudta, nem fog sikerülni.
Feladni viszont nem szereti a dolgokat, így harmadszorra, is nekifut. Kicsit tovább jut, mint az előbb, most már lábát is sikerül felraknia az ágra. Hála a sok évnyi balettnek, hajlékony hozzá éléggé, hogy míg jobb lába a fa ágán átvetve van, addig a balja a föld felé lógjon. Kezeit szorosan az ág köré fűzte, majd megpróbálta felhúzni magát. Sikerül is neki felülni az ágra, hiszen nem gyenge lány. Egy pillanatra azonban lenéz, és ez az oka annak, hogy aztán megszédülve csúszik a földre ismét.
Bosszúsan bámul fel Gertrúdra. A kérdését nem érti, és ennek okán figyelmen kívül is hagyja. Nem zavarja ugyan, de azt mindenképp be kellett lássa, hogy Gertie nem olyan, mint a többi korukbeli lány. Másképp beszél, és talán másképp is gondolkodik, mint Lenke vagy a barátnői.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem először volt büntetésben. Túlságosan arrogáns volt ahhoz, hogy elkerülhesse az olyan helyzeteket, amiből nem lesz baja. Volt, hogy csak kiküldték a teremből az órai csevegés miatt, de kellett már bent maradnia is egész szünetben, egy a kezéből véletlenül kirepülő gumilabda miatt, ami véletlenül pont Eriket találta fejbe. Persze az udvaron felügyelő tanárt nem érdekelte, hogy a fiú mint mondott Lenke legjobb barátnőjére, és az se, hogy Lenke szerint totálisan jogos volt, hogy megdobta a fiút.
Az viszont, hogy csendben és mozdulatlanul kellett ülnie, mindennél rosszabb volt. Mikor kiküldték a teremből, a folyosón sétálgatott, mikor beküldték az udvarról, a bent ücsörgőkkel beszélgetett. Ebben a helyzetben viszont fel nem állhatott, megszólalni pedig a világért sem akart. Csak szúrós szemekkel bámulta Brightmore-t, és várta, mikor megy oda hozzá a tanár.
Mikor pedig a férfi tényleg odament, Lenke pont olyan dühösen bámult szemeibe, mint azelőtt a távolból szuggerálta. Hozzászólni azonban a világért se szólt volna. Nem érdekelte a hierarchia, hogy a másik tanár és kérdezett, ő meg a diák, és felelnie kéne. Csak azt tudta, hogy meg fogja büntetni a tanárt, amiért az megbüntette őt.
Várta hát, Brightmore milyen eszközökhöz fog folyamodni, hogy szóra bírja. Az önmagukat viccesnek tituláló felnőttek olykor megpróbálták megcsiklandozni, hátha feladja a némaságot. Lenke ilyenkor azonban csak megfeszítette arcizmait, és várta, az adott felnőtt mikor hagyja abba az oldalának kaparászását. Egyik vajszívű nagynénje csokival próbálta megvesztegetni egyszer, de Lenkének fontosabb volt az elhatározása, minthogy elfogadjon egy fél csokibékát, és feladjon mindent. Találkozott már olyan - magát szigorúnak tartó - tanárral is, aki megfenyegette, több büntetést ígért neki, ha nem kezdi el a takarítást, a Podlovics lány azonban inkább takarított, minthogy hagyja nyerni a másikat. Legtöbbször a felnőttek feladták, és belátták, hogy úgyis az lesz, amit Lenke akar.
Denis Brightmore-ban viszont úgylátszik emberére akadt a lány. Soha nem gondolta volna, hogy a tanár ennyire könnyedén kihúzza belőle a megoldást. Ahogy a férfi megszólalt, a lány eddig szűkre húzott szemei kerekre tágultak az értetlenségtől. Már nyitotta volna a száját, hogy kifejezze elégedetlenségét, mikor eszébe jutott, hogy nem beszél, így rögtön vissza is csukta. Közben rájött azért, hogy mi folyik itt. Aki a varázsvilágban nő fel, már egészen kiskorában hall olyan dolgokról, mint a legilimencia, és ha elég mesét hall róla, fel is ismeri azt, ha találkozik vele. Lenke arcára visszatért a dühös arckifejezés. Nem is próbálta meg elterelni a gondolatait, hagyta, hogy tanára megtudja, igenis dühös rá ezért a húzásért, és nem tartja fairnek a dolgot. Úgy döntött, inkább nem is akar tárgyalni Brightmore-ral, inkább elfordította a fejét, és egy a falra akasztott képet kezdett bámulni, mely ironikusan egy varázslényt ábrázolt. A lénynek hatalmas szarva volt, és hosszú, fekete-fehér szőre. Lenke pedig tudta, ha nem jön rá, mi van a képen, tökéletes fegyvert ad ellensége kezébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem tehetek róla, de egyértelmű vigyorra húzom számat, amikor meglátom, hogy szólna, de az utolsó utáni pillanatban gondolja meg magát, majd csukja vissza a száját, hogy márpedig ő biztosan nem szólal meg. Mégis mit kellene tennem? Szórakoztat a helyzet, és mindenkinek egyértelmű, hogy az én szórakoztatásom előrébb való, mint az, hogy Lenke megszólaljon. Felőlem örökre csendben marad, mit bánom én, talán az lenne a legjobb mindkettőnknek, de nem engedhetem el ennyire a kezét. Payne-nek igaza van, még mi formáljuk őket, bár lehet Lenkét csak egy kis gömbbe kellene formálni, mint amikbe a muglik szokták rakni a hörcsögöt. Mondjuk hangszigeteltbe. Mekkora ötlet baszdmeg!
- Gyorsan összeraktad, hogy legilimentor vagyok. Ez a terület jobban érdekel, mint a varázslények? - teszem fel a kérdést, ugyanazzal a levakarhatatlan és őszinte vigyorral rajta, amit egyértelmű dühe vált ki a másiknak. Hörcsög. Megmondtam. Felkönyökölök az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, majd pillantok arra, amerre Lenke is teszi. Szemöldököm rebben meg egy pillanatra a helyzet iróniáján, de inkább mosolyom ül ajkaimon, mert Lenke nagyon, de nagyon jókedvre derít. Ugyanúgy a képet kezdtem fürkészni, mint tanítványom, csak akkor fordulok el, mikor meghallom a vékonyka hangot hátam mögül. Kedves mosollyal fordulok a lány felé, elmagyarázom neki a de Denis bácsi, ez mindenhogy érthetetlen részt, majd túrok hajamba. Denis bácsi, vágod? Sírva fakasztanak, és biztos vagyok abban, hogy ehhez soha nem fogok hozzászokni. Helvey-nek jól áll a bácsizás, mert cuki férfi ember, de én, mint bácsi? Bár, igen, nagyon úgy tűnik, hogy én, mint bácsi.
- Sikerült rájönnöd, mi van a képen? - zavarom meg Lenke gondolatait, de rá sem pillantok, csak és kizárólag a képet fürkészem. Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs mi van a képen, de nem is nekem kell rájönnöm, Lenke meg túl makacs ahhoz, hogy feladja, vagy segítséget kérjen, így bármit is mondd, úgy elhiszem majd neki, mint annak a rendje. Ezt hívják csapatmunkának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Az év éppen csak elkezdődött de Lenke azonban már végig ült egy hosszú büntetést a tanulószobán - mégpedig Denis Brightmore figyelő szemei előtt. A büntetés ellenére a következő órán sem sikerült nyugton maradnia, mindössze jobban figyelt arra, hogy tanára nem vegye észre, mikor levelét Hanna padjára csúsztatta. Még ha Brightmore észre is vette a levelezést, egyelőre nem szólt érte, így Lenke sikeresnek könyvelte el a napot. Arra azonban nem volt kíváncsi, hogy szüleitől mit kap majd, ha tudomást szereznek a büntetésről. Édesanyja igazán csalódott képet tudott vágni, ha a lány valami helytelent csinált, az a nézés pedig bármilyen büntetésnél kellemetlenebb volt Lenke számára.
Utolsó órájának éppen vége lett, így még termükben ücsörögtek barátnőjével, és próbálták megfejteni az élet nagy kérdéseit. Pontosabban csak a magyar nyelvtanét. A kinyitott könyv, füzet és tollak hevertek előttük, miknek segítségével a nyelvtan házi feladatot próbálták kibogarászni. Az igék és főnevek fölött szenvedtek, és azt kívánták, bár el tűnne az egész, úgy ahogy van.
Valahogy azonban mégis sikerült befejezniük a feladatot, és a hosszú nap után kifáradva indulhattak ki a teremből. Hanna hazafele indult, a faluban, míg Lenke a szobáját vette irányba. A tanári előtt haladt el, s bár nem volt félnivalója, ösztönösen összébb húzta magát, ahogy elsétált az ajtó előtt. Szemei közben az ajtóra tapadtak, hiszen abban reménykedett, hogy nem jön ki onnan senki. Csak arra nem figyelt, hogy valaki áll az ajtó mellett. Egyenesen nekiment a háttal álló férfinak, akinek alig ért a válláig. Hangosan bosszankodni nem mert, ugyanis fogalma sem volt, kinek ment neki pontosan. Míg az illető meg nem fordult, addig rá sem jöhetett, hogy valójában bátyja az, akibe beleütközött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az erdőben való neveltetés egyrészt megtanította a lányt, hogyan érezze otthon magát ott, ahol csak zöldet lát. Azonban ezzel ellentétesen sose volt dolga ezelőtt kortársakkal, így most sem teljesen tudta, hogy mégis mit kéne kezdenie a lent látható lánykával. Várja meg, amíg felszenvedi magát? De olyan nem jól csinálta, hogy szinte rossz volt nézni. Azonban régen ő is magától tanulta meg ezeket.
Végül mégiscsak maga alá húzta mezítelen lábait, és felállt az ágra, hogy lefele kezdjen el mászni. Minden kisebb kiálló ágra figyelt, nehogy letörje őket, hiszen a fa se sértette fel az ő bőrét. - Rosszul csünálod - magyarázott közben, és ahogy egész lentre ért felmérte a lányka magasságát és a potenciális ágakat, amelyeket elért.
- Fogd müg azt - mutatott az egyik feljebbi ágra, amelyet Lenke valószínűleg csak ugrással tud majd elérni. - Osztán a lábad támaszkodjon omott - magyarázott tovább, ezúttal arra a vastagabb részre utalva, amelyen eddig a lány próbálkozott.
Várt, hogy Lenke úgy csináljon, ahogy mondta neki, aztán ráfeküdve az egyik fentebbi ágra lógackodott le, hogy ha a lány megcsinálta amit tanácsolt neki, majd a kezéért nyúljon, és úgy segítsen egyenesbe hoznia magát. - Fogd müg a küzöm - szólt parancsoló hangon a vöröske, és teljes erőbedobással húzni kezdte a könnyed lányka testet, és csak akkor merte elengedni, mikor látta, hogy stabilan guggol vagy ül az ágon. Akkor is egy másik ágra vezette oda a kezét, hogy biztosan tudjon kapaszkodni. Lehet, hogy nem értett az emberekkel való kommunikációhoz, de a gyengédséget ugyanúgy ki tudta mutatni feléjük, mint a növények és állatok fele. És közben még bizalomkeltő hatással is volt Lenkére, hála az életmágiájának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egész eddig sikerült elkerülnöm Lenkust az előkészítőben. Fogalmam sincs, hogy hogy sikerült, de valahogy összehoztam. Valahogy, talán direkt tapintatból az ő csoportjához sosem osztottak be felügyelni, meg úgy kivontak a nagy közös rendezvények alól, szóval megúsztam a „te meg mit keresel itt? És miért nem velem vagy?” kérdéseket. Persze azért amennyire lehetett szemmel tartottam, a titkos besúgóim leinformálnak, hogy mi van a kiscsajjal, így tudok minden dolgozatáról, feleléséről, ha jól viselkedik vagy ha büntetésben van. Persze, ezeket jó eséllyel nekem is elmesélné, egyszer valamikor biztosan, de azért nem rossz, hogyha azonnal értesülök minderről, hiszen például a büntetésekről szerintem nem mesélne olyan jó kedéllyel, mint a pozitív eseményekről.
A mai napnak végre vége, épp a tanáriból lépnék ki, mikor az egyik kis csöppség belém rohan hátulról. Már kezdek hozzászokni az ilyenekhez, hogy a szélvészkisasszonyok előszeretettel jönnek nekem egészen véletlenül, míg a kissrácok egészen véletlenül a lábukat felejtik kint az utamban, hátha felbukom. Ez ilyen, a gyerekek ilyenek, aztán van mikor az elnézés a jobb opció, van amikor meg elő kell venni a szigorú nézést és meg kell mondani, hogy ez így nem móka. Ez azonban most más helyzet, mert ahogy hátrafordulok ismerős szőke fürtökkel keretezett ismerős kis arcocskát pillantok meg. Bassza meg, ettől jobb nem jöhet ma. – Hát szia húgi – villantom rá azt a vigyort, aminek tudom, hogy nem tud ellenállni, majd leguggolok, hogy megölelhessem. Igyekszem a lehető legtermészetesebben viselkedni, úgy, mintha ez minden napos történet lenne, és egy cseppet sem lenne furcsa, hogy én, aki az otthon jelentem, most felbukkanok az itteni életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Talán ha az élete múlt volna rajta, akkor sem adta volna fel hallgatását a lány. Az viszont mindennél jobban zavarta, hogy a másik élvezi a helyzetet. Neki kellett volna jól szórakoznia, míg Denisnek bosszúsnak kellene lennie. Ehelyett Lenke lett csak egyre durcásabb, hiszen tanára arcán széles mosoly jelent meg, és meg se próbálta rávenni a lányt, hogy megszólaljon. Hát hol ebben a móka Lenke számára?
Persze, hogy összerakta, nem hülye ő!
s valóban jobban érdekelte a legilimencia, mint a furcsa lények, melyekről mindenféle unalmas és értéktelen információt kell megjegyezni. Valakinek a fejébe belenézni? Az bizony sokkal izgalmasabb dolog, és még jó kihívást is jelentene a lány számára. Brightmore-nak azonban a világért sem vallotta volna ezt be, ha okklumentor lenne, még el is tudná tüntetni a másik elől a gondolatot. Kora és képességei azonban kevesek voltak még hozzá, hogy ilyen tudomány birtokában legyen. A tudat pedig, hogy nem tudja kontrollálni gondolatait, még jobban bosszantotta, mint maga a helyzet. Csak iskolatársa mentette meg, aki elterelte egy percre a tanár figyelmét, így Lenkének volt ideje rendbeszedni fejét, míg Brightmore nem rá figyelt.
Na és, hogy mi volt a képen? Arról fogalma sem volt, pedig tudta, hogy a tanár szörnyen élvezi a helyzetet, pláne, hogy pont egy ilyen képen akadt meg a lány szeme. Emlékezett, hogy látta már valahol, látta azokat a szarvakat, sőt, talán a fehér-fekete szőrt is. Talán a tankönyvben, mikor egyszer unalmában lapozgatta. No de mi a neve? Talán ez volna a nundu? Vagy a réem? Szemeit visszavezette Brightmore-ra. Pont úgy húzta össze őket, mint ahogy azelőtt, hogy elfordult volna. Mintha csak szét akarta volna robbantani a tanárt. A levegő vibrált körülötte, és talán csak idő kérdése volt, hogy vadmágiája nem kelt életre még.