Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Lassan úgy néz ki, hogy beköszönt a jobb idő, ma például elég sokat süt a nap, sőt, szinte melengető a sugara. Felé fordulva, boldogan hunyom le piláimat, hogy porcelánszín, fakó bőröm átjárja a melegsége. Vágyom a tavaszra. Azt mesélték, hogy olyankor csodálatosan sok virág nő, és gyönyörűen illatoznak. Nagyon szeretném már látni, biztosan másabb, mint a betondzsungel, amiben eddig éltem. Ez a falusi levegő, ezek az illatok, minden olyan más, és olyan tökéletes, mintha tényleg hazaérkeztem volna. Nem kizárt, hogy nem megyek már el innen, sőt, talán itt talál rám az igaz szerelem.
Érdekes lenne, hiszen a társnak hitt férfi is itt lelte meg a boldogságot, itt lett vőlegény, majd férj, ám apa már máshol, új életet kezdve. Én azt hiszem, szeretnék itt lenni barátnő, menyasszony, feleség és anya is, ha majd eljön a megfelelő idő. Hiszek abban, hogy a szerelmem valahol itt él, vagy itt fog élni, és amikor megpillantjuk egymást, az csodálatos, sőt tündérmesébe illő lesz.
- Mi a baj?
Pillantok le a felém szaladó, könnyes arcú Joyhoz, aki felém tartja csizmás kis lábát. A gyerekek többségének bebújós csizmája van, de a kislány ragaszkodott hozzá, hogy felnőttes legyen, még akkor is, ha nem tudja rendesen bekötni. Halvány mosollyal guggolok le hozzá, hogy bekössem neki.
- Ezért igazán nem szükséges pityeregni. Teo nagyon aggódik, ha sírni lát. Majd, ölelgesd meg.
Simogatom meg a most már vigyorgó pofiját, és ő szalad is el, hogy újra belevesse magát a játékba. Mosolyogva pillantok utána, majd Vivi felé fordulok.
- Az uzsonna állítólag mogyorókrémes kenyér lesz. Még mindig nem érzem magam késznek arra a vízáradatra, amit a kimosakodásuk okoz majd.
Jegyzem meg mosolyogva, felé lépve egyet, de azért szemeimet jórészt a gyermekeinken tartva. Bármelyik pillanatban jöhet a következő meglepetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Egy nap majd szeretnék tudni én is olyan szúrósan nézni, mint te.
Pillantok fel rá őszinte vággyal, mert tényleg nagyon szeretnék én is olyan jó lenni a rossz zsaru szerepében, mint ő. Neki elég egy pillantást vetnie úgy, ahogy az előbb tette, és máris megint minden a helyén van. Ehhez képest én, nos, nem vagyok benne valami jó.
- Megmutatom.
Felegyenesedve rápillantok, megpróbálom komolyra rendezni a vonásaimat, nem mosolyogni, és nem pajkos-játékos csillogással a szememben rá nézni. Kihúzom magam, a fejem kicsit feljebb emelem, aztán hirtelen vágom csípőre a kezem, és... nos az eredmény magáért beszél. Valahogy úgy nézek ki, mint egy beképzeld ex-modell, akinek komoly csípőproblémái vannak, és emiatt nagyon felfuvalkodott pulykaként tekint a világra. És ezt én már gyakoroltam tükör előtt, szóval mindenki elképzelheti, hogy milyen voltam előtte. A gondolatra elvigyorodom, és picit megingatom a fejem.
- Tök béna vagyok benne, tudom.
Nem is kell mást mondania, hát látszik, hogy valahogy nem tudok eléggé felnőttes lenni, pedig néha nem ártana. Akkor talán nem hócsatáznék sikítva a fő utczán, és nem ülnék le random, megkérdezés nélkül másokhoz. Engem a szüleim közvetlenségre neveltek, de itt úgy vettem észre, hogy ennek nem mindenki örül.
- Kérek... vagyis... hoznál inkább egy forrócsokit? Láttam, hogy az is van.
Nem vagyok valami nagy kávés, és ez nem is baj, mert így is tudom, hogy indokolatlanul sokat pörgök, szóval, ha nekiállnék kávézni, akkor már biztos, hogy olyan lennék, mint egy rajzfilm figura, és tényleg, de totálba egész nap és egész éjjel remegnék a tettvágytól.
- Addig én vigyázok rá, hogy ne legyen katasztrófa. Köszönöm!
Széles szájú béka mosolyommal - apa hívja mindig így ezt a vidám mosolyt - hálásan pillantok rá, és felmérem a terepet, amivel szembe kell néznem most, hogy egy kicsit egyedül maradtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Elpillantok jobbra, senki. Elpillantok balra, senki. Tudom, hogy most nem lehet itt senki, mégis, mindig ilyenkor szokott lenni valaki. Azt mondják a nagy számok törvénye. Vagy a sors. Vagy mindkettő. Viszont most minden kihalt. Ez az egyetlen olyan óra, amikor mindenki tanít, és minden gyerek tanul. Akik nem tanulnak, őt az óvodai és bölcsis csoportjaikban vannak, a konyhán pedig készül az ebéd. Ez az én órám. Ilyenkor szeretek sétálni a falak között, elolvasni a kitett hirdetményeket, megnézni alaposan a festményeket, és pörögni a folyosón. És itt van a lépcsőkorlát.
Elpillantok újra jobbra, senki, elpillantok megint balra, senki. Ha most lenne bent egy billywig, hallanám a dudorászását. Alsó ajkamba harapok, ujjaimmal végigsimítom a fordulóban lévő részt. Masszív fakorlát, én pedig amúgy is kis súllyal rendelkezem. Hosszú, de mégis, csak egy röpke pillanat lenne. Mielőtt elindultam ide, Magyarországra, apa azt mondta nekem, hogy mindent tegyek meg, amire vágyok. És a filmekben ez olyan jó, olyan szép, olyan tökéletes. Át akarom élni a suhanást. Mint Rose a Titanicban, előbb az egyik, majd a másik lában helyezem fel, elhelyezkedem, és visszafojtva kitörni készülő kacagásomat, kitárom karjaimat, és elindulok lefelé. Kontyba fogott hajam kibomlik, és a visszatartott hang kiáramlik. Nem hangosan, de boldogan.
A vége apró ívben ér véget, ott lehuppanok, tökéletes érkezéssel, vagyis majdnem, mert azt hiszem, hogy mint egy hercegnő, csak megállok a lábaimon, de nem így történik, mert kettőt még lépek, a lendületet elszámítottam, és így esik meg, hogy testem egy másik testnek csapódik, amitől nevetős-horkantós hangot hallatok, nem túl nőies, de nem is hiszem, hogy erre szükség van. Viszont az illatából megállapítom, hogy férfi, és amikor felpillantok rá, az arcára, szemeim kistányér méretűre zsugorodnak. Hoppá.
- Uram!
Egyszerre vágom magam vigyázzállásba és próbálok pukedlizni, ami valami ösztönös reakció lehet, és akkor megérzem, hogy nem csak, hogy nekimentem, de a nővérke ruhám igen alaposan beleakadt az övébe, és szó szerint ott tart a férfi közvetlen közelében.
- A vonzás törvénye.
Felelem széles mosollyal az esetet, de nem nyúlok oda, mert hát illetlenség lenne, és nekem éppen, hogy csak lejárt a próbaidőm, nem szeretném tíz perc alatt abszolválni a kirúgásomhoz kellő dolgokat. Ez a mozdulat nem is tudom, hogy melyikünk dolga lenne, de valahogy egyikünkhöz sem illene, így lehet, hogy örökre így maradunk. Zavartalanul, de tényleg, egyetlen pirulásfolt nélkül állok vele szemben, néhány centire tőle, belül azonban égek, mint a Reichstag.
- Szerettem volna beszélni önnel, mert, fizetéselőleget szeretnék kérni. Az egyenruhám olyan nagy, mint az orosz cirkusz, gondolom az előző iskolaorvos hölgy viselte volna, és szeretném elvinni varrónőhöz, hogy bevegyen belőle egy kicsit, és azt hiszem azért is, hogy megvarrja. Ha jól tudom, önnek kell ezt jóváhagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A mosolyom szélesebbé válik, hogy nem korhol meg, és, hogy nem is kapok büntetést, amiért a tomporommal fényesítettem a korlátot, mert tudom, hogy azért ez nagyon illetlen viselkedés lenne. Magamban viszont kipipálom a bakanacslistámon a korláton lecsúszást, és otthon is meg kell majd ezt a műveletet tennem. Már elég sok pipa van azon a listán. Vettem például magamnak kesztyűt és sálat, még az első fizetésemből, és megtanultam hógolyózni, meg persze ott van az is, hogy láttam havat. És egy egész házat kifestettem egyedül. Igaz picike ház, nincs is még kész, és két hónapig spóroltam rá, de megcsináltam.
- Állok szolgálatára, ha vidámságra van szüksége, vagy, ha inna egy teát. Remek teakészítő hírében állok.
Mondjuk az ízesített forrócsokim sokkal jobb, de nem tűnik csokis típusnak egy kicsit sem. Viszont szeretek meglepődni, és ha meglepne, akkor még boldogabb lennék, mint most. Bár, azt nem biztos, hogy jó lenne, mert már most is olyan boldog vagyok, hogy ha még boldogabb lennék, akkor kiugrana a szívem, és az élettel összeegyeztethetetlen cselekedet volna. Engedelmesen megállok, és nem ficergek, amíg megszabadítja magát tőlem, sőt, mint egy jó kislány, kihúzom magam, és ujjaimat magam mögött összefonom, hogy ne akadályozzam a mozdulatsort. De nem lép el, megjegyeztem ám.
- És ha ön is hinne benne, akkor azt hitetnénk, hogy belecsöppentünk egy romantikus komédiába. Remélem én vagyok az első és egyetlen nő, aki szó szerint önbe repült.
Pillantok fel játékos érdeklődéssel, nem ellépve, de fejemet kicsit oldalra döntve. Tudom, aggódnom kellene, de valahogy mégsem féltem az állásomat, mert a másik olyan megnyugtató kisugárzású. Szeretem a kellemes alakokat, akik nem késztetnek arra, hogy életunt felnőtt legyek, én kalandor vagyok, mint Mulán vagy Merida. Kalandnak élek meg mindent, azt is, ha a függőágyba belecsavarodok pihenés közben.
- Igazából, másra is költenék. A tanács megengedte, hogy felújítsam azt a házat, amit bérelek, és megtaláltam a világ leggyönyörűbb kék színét az egyik boltban, de nagyon drága, viszont szeretném megvásárolni, és azt mondták, hogy csak a héten tudják nekem tartani. Egy egész galleont kérnek érte, és nekem kettő kellene belőle. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az emeleti fal ne olyan kék legyen, így áldozatokat kell hoznom érte. Megmutatnám majd, mármint, ha készen lesz, furcsa lenne, ha elvinném magammal egy festékes boltba a főnökömet.
Még bólintok is hozzá egyet, mert tudom, hogy neki ez tényleg furcsa lenne. Nekem annyira nem, de én, hát, én vagyok.
- Igazából, azért jöttem erre a folyosóra, hogy igyak egy teát. Ön is kér?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Egy nap olyan szigorúan fogok nézni, hogy még az igazgatóság is vigyázzba áll majd.
Nem, nem fogok, és ezt mind a ketten tudjuk. Hogy is vehetném én rá Farkasházy urat, hogy vigyázzba álljon nekem? Meg miért is tenném? Nem vagyok én a felesége, meg ha az lennék, akkor se kérnék tőle ilyesmit. Nem hiszem, hogy én képes lennék a perlekedésre, aztán meg, ha mégis, akkor meg majd meglepődök. Vagy élvezni fogom. Ami Keserű urat illeti, szerintem ő könnyebben állna kötélnek, már, ami a szúrós tekintetemet illeti, de ő meg olyan kedves és jóságos, hogy azért se szeretnék rajta kísérletezni. Őszintén örült, amikor felbukkantam, hogy szeretnék óvónéni lenni náluk, és amikor kiderült, hogy nem csak a gyerekekhez, de a gyógyításhoz is értek, csak még boldogabb lettem.
Megmosolyogtatott azért a gondolat, hogy a helyettes úr felett tekintetemmel hatalmam lenne, de azt hiszem, "szenvedett" ő már eleget tőlem, nem nagyon szeretném kihúzni a gyufát. Pedig biztos vagyok benne, hogy ki fogom. Óóó, de még mennyire, hiszen rólam van szó. Azt meg se mertem mondani, hogy a kicsikből játszásiból hadsereget toboroztam és hógolyócsatát vívtam a nagyobbakkal, mert még a végén ülhetnék én is a büntiszobában, és gondolkozhatnék a tetteimről. Igen, pont annyira lenne bűntudatom, mint a legkomiszabb fiúnak.
- Ez a legcsodálatosabb munkahely!
Lelkendezek, amikor a keksz is megérkezik, és mohó gyerek módjára el is veszek egyet. Nagyon jól bánnak velünk itt, van tényleg minden, ami ahhoz kell, hogy boldog munkaerők legyünk. Én már a munkának is örültem, hiszen pont azt csinálom, amit egész életemben szerettem volna, minden más csak hab a tortán. A gyerekek mindig boldoggá tesznek, egy nap én is nagy családot szeretnék. Látom magam édesanyaként, egy kupac gyerekkel, meg nagy pocakkal, egy kis udvaron, kutyákkal. Igen, határozottan kutyákkal. Nagytestű, zsemleszínű, szőrös kutyusokkal.
- Igen, a Puckwudgie - be. Te pedig, ha jól tudom a Beauxbatons-ba, ugye? Jó messzire jöttünk az otthonunktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Legfőképp.
Erősítem meg mosolyogva, mert hát a kollégák valóban nagyon sokat jelentenek. Minél jobbak, annál jobban szeret az ember az adott helyen dolgozni, és nekem tényleg nagyon jó helyem van itt, mindig széles mosollyal és vágyódással indulok el reggel dolgozni, és olykor már rámzárnák az ajtót, csak egyszerűbb hazazavarni.
- A régi munkahelyem se volt rossz, de itt vannak gyerekek. Nagyon szeretem őket, mert teljesen feltöltenek energiával, boldogsággal. Egy nap remélem nekem is lesznek gyerekeim, szívem szerint egy egész fészekaljnyi kis fiókám lenne, de persze, ahhoz előbb meg kell találnom a magam marconán jóképű lovagját.
Nem vagyok kétségbeesve ezen a téren, és nem érzem úgy, hogy igazságtalan lenne a világ, amikor például látom őket kettejüket, Olivérrel - ha jól tudom, így hívják a szerelmét -, inkább boldogsággal tölt el, mert a szép szerelem mindig nagyon megkapó és motiváló.
- A volt jegyesemnek most születik majd, ha jól tudom a negyedik gyereke.
A tekintetem az égre emelve, gyorsan számot vetek az elmúlt években szültetettekről, és végül biccentek egy aprót, hogy jól számoltam.
- Náluk sokáig nem jött össze az első baba, aztán hirtelen az istenek elkezdték megajándékozni őket sok jövevénnyel. De jól állnak nekik nagyon. Örülök, hogy boldogok. Itt laktak régebben, aztán környezetváltozást javasoltak nekik, és eléggé jó döntés volt, hogy megtették.
Legalábbis én nagyon örülök neki, hogy ők boldogok, és ha nekik járt, akkor tudom, hogy nekem is jár. Én voltam az, aki megszakította a jegyességet, és lám, jól tettem, mert így nem őrültünk bele egy rossz házasságba, hanem boldogságot leltünk, és meg is békéltünk egymással.
- Láttalak titeket a múltkor, és érthető az indokod. Azt hiszem, ha lenne egy hasonlóm, én is kiprópróbáltam volna, hogy milyen is vele sodródni. Szerintem nincs olyan ember, aki ferde szemmel nézne rád emiatt.
Cinkos mosoly jelenik meg az ajkaimon, ahogy egyetértésemről biztosítom. Igen, én is határozottan így jártam volna el, és aki azt mondta volna, a mai zaklatott világunkban, hogy menjen a srác, majd sms-eznek, az bolond. Jó döntést hozott, és Olivérnek hála, nekem eggyel több csodálatos kollégám van.
- Engem a nagymamám kért meg, hogy jöjjek ide. Kiskoromban nagyon sokat mesélt erről a helyről, mielőtt egy férfi Amerikába utaztatta volna, itt élt, a tanodába tanult. A szüleit Auschwitzba vitték, és ha jól tudom, onnan már nem jöttek vissza. A nagypapámat szintén ez a férfi menekítette ki, így találkoztak, és azonnal egymásba szerettek. Tizenhat évesen. A szüleim nyolc évesen lettek örök barátok és szerelmesek. Jack-kel, a volt vőlegényemmel én is örökre szólónak hittem, a dolgot, fiatalok voltunk, és úgy éreztem, én is csak egyszer választok párt, mint a felmenőim. Aztán ráébredtem, hogy egy ideje már inkább csak ez tart mellette, a hit, semmi más. Ekkor lett vége.
Szép szerelmünk volt, szerettem is a szerelmünket, de nem működött, nem úgy, ahogy hinni akartam, ezért is engedtem el, és az idő engem igazolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Körjátszottunk, hármat is, ami nagy szó, mert a fiúk a második után azt mondják, hogy elég volt, nem akarnak többet, különben is lányos és fúj. De ma, mintha egy angyal hintette volna be a gyermekeket a jóság porával, olyan szinten rendesen viselkednek, sőt, a legtöbb dologra lelkesek. Egész biztos, hogy a meleg teszi, annyira bágyadtak, hogy inkább alszanak. Az egyik munkatársam, még az előző helyen azt mondta, hogy ő arra törekszik, hogy tavasz végén, de inkább nyár elején szüljön, és akkor az első időszakban a gyerek mindig csak pilledni akar. Ezzel az elmélettel nem nagyon értettem egyet, de akkor még nagyon törekedtem arra, hogy megmaradjon az állásom, így csak hallgattam őt, lenyelve a véleményem.
Itt más a helyzet. Vivit nagyon szeretem, Olivérrel igazán aranyosak, és jókat szoktunk beszélgetni. Most is, mikor a kicsik elvannak, vele töltöm az időm, de tekintetem el-elkalandozik a szomorúan sétálgató kislány felé is, mivel látványosan szomorú. Igen látványosan. Szeretem, sőt, imádom a gyerekeket, de mindegyikőjüket fenntartással kezelem, mert nagyon édesek, és tisztában is vannak vele, ahogy azzal is, hogy simán képesek lennének kijátszani engem, amit ugyebár nem hagyhatok. Persze, sokszor bedőlök a nagy szemeknek és a kérlelésnek, de úgy érzem, hogy itt most valami más fog történni. Éppen ezért, úgy csinálok, mintha nem nézném, de a szemem sarkából azért figyelem, miközben elmondom Vivinek, hogy miért is kell úgy csinálnunk, mint, akik beszélgetnek. Aztán, mikor eltűnik, várok egy kicsit, és nekiindulok én is, hogy a fal mellett lapulva, mint egy kémfilmben, várjam, hogy mi legyen a folytatás. Visszanéz, majd sietve tovább indul, én meg felvéve a ritmust követem, amíg egy fa mögé nem bújok. Kimegy, és ahogy megnyikordul a kapu, úgy lépek elő én is, zsebeimbe csúsztatott kezekkel.
- Azt hiszem, a kapu rossz oldalán állunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Azt mondják a bölcsek, hogy ne nevezzük hazugságnak azt, ami nem igaz, hiszen a gyerekek fantáziája még éles, nehezen választják el a képzelt és megtörtént eseményeket. De azért valljuk be, ha mind a ketten tudjuk, hogy nem mond igazat, azt nehezen lehet a képzeletre fogni. Tekintetem érdeklődő, de a szemöldököm egy hangyányit feljebb kúszik a történet hallatán.
- És fagyievő rekorder vagy, vagy időutazó? Mert, esküdni mernék, hogy az előbb még bánatosan rugdostál egy követ az utcán.
Kedves hangon jegyzem meg, egyáltalán nem korholón, hogy lebukott. Nem hiszek a szigorban, szerintem egy kis humorral és mesével, kedves szavakkal is lehet nevelni, sőt, talán jobban is lehet nevelni, mintha mindig csak mérgesek lennénk. Nekem is voltak olyan óvodás és iskolás társaim, akik féltek a szüleiktől, attól, hogy mit fognak szólni, bár tudták, hogy rosszat. "Ne tessék megmondani az anyunak/apunak." Nagyon sokszor hallottam ezt a mondatot, és addig nem értettem, hogy mit is jelent, amíg Johnny anyukáját nem láttam a kisfiút maga után rántani, majd másnap sebes karral jönni iskolába. Emlékszem, hogy mennyire nehezen ült, és fájt a háta. Akkor tanultam meg, hogy milyen az, ha egy szülő nem türelmes. Én nagyon jó példát hozok otthonról, amit szeretnék majd a gyerekeimnek is átadni, de amíg nincs meg a herceg, és nem lesznek babáim, addig itt gyakorolok.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy láttam a hűtőben fagyit. Megkóstoljuk?
Simítom meg kicsit az orra hegyét, és az ajkaim szélesebb mosolyra húzódnak közben. Ez is csínytevés, hiszen akkor esszük, amikor más nem eszi, de ez talán bocsánatosabb bűn, mint az, ha ténylegesen sikerül kiszökni, és akkor jöhetett volna az eljárás, hogy mit keres egy gyerek kint. Mert bár nagy baj nem biztos, hogy történt volna, hiszen Lenke okos, ám mégis, a nénik hiába kedvesek, biztos, hogy olyan dolgokat mondtak volna, amik nagyon megnehezítik az igazgatóság dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Már egy óra is eltelt?
Pillantok rá csodálkozva, hiszen tudom, hogy hazudik. A nagy kérdés az, hogy vajon ő tudja-e, hogy én tudom, hogy hazudik, vagy hisz abban, hogy én elhiszem, hogy igazat mond, és csak csőbe próbálom húzni. Persze az olyan szavakat, mint hazug próbálok kerülni, én sem szeretem, és próbálom a gyerekeket is becsületességre nevelni, mert az jobb, mint az, ha nem mondanak igazat, és kiderül. Eleve a nem igazat mondás sem jó.
- Miért vett anyukát egész kicsi gombócot? Mert, ha beteg vagy, akkor semmiképpen sem szabad elmennünk újra, hiszen akkor sokkal betegebb is lehetsz, és akkor fekhetsz egész nyáron. Ha szeretnéd, megvizsgállak.
Tárom ki a kaput, ami most is kicsit nyíg, de mind a ketten tudjuk, hogy majd akkor lesz igazán hangos, amikor visszacsukódik. Ez volt ugyebár az utolsó csepp, de már eleve akkor is gyanús volt a kicsi lány, amikor csak úgy céltalanul bóklászott. Megtanultam már, hogy tizennégy év alatt céllal, felette valóban céltalanul bóklásznak az kölykök. Az pedig, hogy vajszívem van és szeretek naivnak látszani, egy dolog. Tény, hogy mindenkiről a jót feltételezem, de azért ostoba nem vagyok. Helyette más taktikát választok.
- Óóó, neked is van kamuszemed? Ennyi idősen egyszer nekem is előjött, amikor nem mondtam igazat és nagyon féltem, hogy meg fog nőni, de végül csak akkora lett, mint az orrom, és alig lüktetett. Sssziii, nem fáj?
Teljes átéléssel beszélek, és közben a homloka közepére mutatok, majd megborzongva fonom össze magam előtt a karjaimat, olyan arckifejezéssel, mint aki menten elájul egy nagyon rossz emléktől. Valójában persze nincs ott semmi, azonban az emberek annyira szokták félteni a hazugságot, hogy ösztönöseb megérintik az ilyen helyeket, belenéznek a tükörbe, ha van rá lehetőségük, és testük minden rezdülésével elárulják magukat. Nekem is ez a célom, hogy magát buktassa le. Szeretném, hogy érezzel, mit is jelent hazudni, hogy a folyamatot értse meg. Nem hiszek a büntetésben, sem abban, hogy a gyerek verve jó. Én inkább játékosabb módszerekkel szeretek olyan helyzeteket teremteni, hogy legyen lehetőségük átgondolni.
- Na gyere.
Nyújtom ki a kezem, remélve, hogy elfogadja azt, és elindulhatunk vissza, mielőtt még valaki olyan lát meg minket, aki megbüntetné, pedig a nagy melegben csak egy kis fagyit szeretett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Győzelem. Mert, ahogy a kislány odakap, tudom, hogy ő is tudja, amit én is, hogy nem csak, hogy nem mondott igazat, de még le is bukott. Lenke, Lenke. Pedig annyival egyszerűbb lett volna, ha simán csak azt mondod, hogy szeretnél elmenni fagyizni. Arra, hogy nem akar bejönni, megemelem a szemöldökeimet, ám a felhúzott orrocska egyből elfeledteti velem, hogy az előbb nagyon tiszteletlenül viselkedett, hiszen az, hogy ő nem akar bejönni, hidegen kellene, hogy hagyjon, és abban a pillanatban, hogy megláttam őt kint, be kellett volna tessékelnem. De, a nagy helyzet az, hogy túlzott vajszívűség jellemez, ami együtt jár azzal, hogy vannak olyan döntések, amiket nem hozok meg helyesen. Ilyen az is, amikor kilépve a kapun, leguggolok elé, hogy egymagasan legyen az arcunk. Tekintetemmel a kislány tekintetét keresem, és aprót szusszanok.
- Van kedved eljönni velem a cukrászdába? Út közben szeretnék beszélgetni veled erről a helyzetről, arról, hogy miért érezted úgy, hogy ez szükséges. Utána eszünk egy nagy szelet sütit, vagy egy fagylaltkelyhet, és az majd meggyógyít minket itt bent.
Szeretném, ha érzékelné, hogy a jelenet, az, hogy csőbe húztam, nem csak neki esett rosszul, hanem nekem is, hiszen meg kellett tennem, pedig nagyon nem szerettem volna. Biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb dolog húzódik a háttérben, de nem akarom kényszeríteni semmire.
Felegyenesedve becsukom a kaput, úgy, hogy mint a ketten kint legyünk, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondoltam azt, hogy elmehetnénk együtt. A kezem nyújtom felé, és reménykedek benne, hogy elfogadja. Istenem, ha egyszer nekem gyerekem lesz, az biztos, hogy olyan férfitól kell lennie, aki képes tartani a határokat, mert én magam alkalmatlan vagyok a rossz zsaru szerepére. De persze ez nem most lesz, szóval lehet, hogy még pár ilyen húzás, és a végén ott tartunk, hogy simán megy majd a fenyítés. Nem, azért nagyon remélem, hogy nem. Nem illik hozzám, és vállalom, hogy igen gyenge tudok lenni ezen a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ha egyszer elkaplak, hátrakötöm a sarkad!
Imádom a magyar fenyegetéseket. Mondatok, amikkel a nagymamám kiabált utánam, természetesen magyarul, és amiknek az értelmét megismerve, mármint a szavak együttes használatának jelentését értve, fellobbant bennem az ifjú tudós-felfedező-kísérletező. Emlékszem, még nem voltam hat éves, amikor megpróbáltam hátrakötni a saját sarkam, csak, hogy tudjam, hogy milyen az, és, hogy a nagymamám ne kaphasson el. Anya frászt kapott, amikor meglátott a barna zsineggel összekötözve a padlón vonaglani, nagyi meg olyan mélyen aludt, hogy nem kelt fel anya kiabálására, ahogy a nagypapi se. Persze, mivel aludtak, ezért ebédet készítettem magamnak, így a konyha, természetesen úgy nézett ki, mintha valóban betörtek volna. De sikerült, hátra tudtam kötni a sarkam, amire persze a nagypapa nevetett, és az ölébe húzva csak annyit kérdezett, hogy mégis, hogyan lehet hátrakötni valamit, ami eleve hátul van?
Hiába nem lehet hátrakötni a sarkat, imádom ezt a fenyegetést, és olyan tökéletes magyarsággal tudom az apró gyermekember után kiabálni, mintha sosem éltem volna máshol. Imádom, mert vidámságot hoz, nem csúnya fenyegetés, és nem is igazán fenyegetés. Csak egy picit, annyi meg belefér. Az üldözésem a jobb oldali szárnyból indult, áthaladt a bejárati részen, és most a balban folytatódva csúcsosodik ki. Nem mondom, hogy erre készültem ma, de a komisz kiskölyök tett róla, hogy változatosabb napom legyen, mint hittem, hogy lesz.
- Te kis huligán!
Nevet, meg én is, bár hozzá kell tennem, hogy a futással életidegen, és bármennyi energia is van bennem, azt hiszem, erre a hétre így elég is volt a testmozgás. Nem ám, alig egy óra múlva simán körtáncot fogok ropni a srácokkal, csak előbb vissza kell szereznem Bartot. A kis Keserű gyermek ugyanis elorozta, és ahelyett, hogy a többiekkel közösen játszott volna vele, inkább meglépett vele, és most puffskeinestől üldözöm a kacagó kölyköt, aki villámként szalad. Későn vettem észre, hogy kiosont, és jó nagy távolság volt már közöttünk, mire észrevettem. De nem, előlem most nem lépsz meg kisfiam! A kanyarban, mintha kicsit lassított volna, ami nekem csak jó, így be tudom hozni a lemaradást, sőt talán még el is kaphatom.
- Ha elkaplak, széjjel csókolgatlak Teo!
Arra mondjuk nem számítottam, hogy valóban elkapok egy Teodort, noha nem éppen azt, akit terveztem, és nem úgy, ahogy terveztem, de azért megvan, ahogy anna az esélye is, hogy itt csúnya borulás lesz. Ugyanis, ahogy a testem valaminek, ami egy másik test, nekiütközik, úgy fogok rá automatikusan a megtartásomhoz szükséges részére, mely jelen esetben, mondjuk ki, a feneke, és bár mindent elkövetek, hogy eredetileg a gyerek, gyakorlatilag a felnőtt ne sérüljön. Magától a ténytől, hogy valakibe beleütköztem, pedig úgy meglepődök, hogy valahogy még arról is elfeledkezem, hogy a kezemet mondjuk kapjam el, és erről ne beszéljünk inkább. Nem, én még markolok is. Vajon van még legalább egy százalék esélyem arra, hogy azt gondolja, normális vagyok? Nem, szerintem sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Legalább nem a gyerek apja, az is valami, nem? Nem mi. Én azért örülök neki, hogy, ha már fenéktapi volt, akkor legalább az egyetlen férfit fogdosom, aki megérint, és akit szeretnék, hogy megérintsen. Ehelyett…
Még a szemöldököm is feljebb szökken arra, ahogy lehámoz magáról, és persze, mondanánk, hogy ne a gyerek előtt, de hát hol van az a gyerek már? Én is él futottam volna, nem tudom hibáztatni.
- Szóval újra magázódunk? Intimitás és magázódás… felmerült már benned, vagyis önben, hogy inkább brit, semmint magyar?
Még a szemeimet is összehúzom gyanakvásomban, hogy jobban megvizsgáljam az arcberendezését. Túl azon persze, hogy lefejt magáról, nem lép hátra, és én sem teszem, szóval igazából hozzá vagyok még most is simul a egészen. De erről nem teszek neki említést, majd ha zavarja, akkor arrébb lép.
- Ha megengedi, vagy ha nem, akkor is megosztom önnel a tapasztalatomat. Kellemes élmény volt.
Azt mégsem mondhatom, hogy markoljon rá, és akkor kvittek vagyunk. Ez nem az én stílusom, másrészt meg elég nekem, hogy most éppen büntetésben vagyok, nem kell még az is, hogy kerüljön. Somolyogva pillanatok fel rá, szempilláimat rebegtetve, ujjaimat szigorúan magam mögött összefogva. Csak az a kis simulékonyság, az van ott teljesen. Rossz vagyok, de élvezem.
- Kiengesztelhetlek házi sós ropogtatnivalóval? És persze teljeskörű titoktartással. Senkinek se mondom el, hogy elkaptalak, és azt se, hogy tetszett.
Olyan szépen haladtam, most meg hirtelen elkapott a vágy, hogy a körmömet rágjam és aggodalmaskodjak. Ha minden komolyan szintlépést egyenlő távra osztunk el, 2025-ben esetleg, talán lehetne egy csókunk. Az meg mindjárt itt van, erre kezdetek most mindent elölről. Méghogy nem a megszerzése, hanem a megtartása a nehéz. Szeretnék perelni, mert ez totálisan nem igaz. Vagy nekem van tehetségem a nehéz esetekhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- De...
Nem, ez nem ellenkezős de, és nagy valószínűséggel ő is érzékelheti, hogy nem az, ez inkább csak a csodálkozásé, azé, ahogy reagál, mert jó, rendben, ez egy nagyon kellemetlen helyzet volt, de pont azért, hogy ne legyen az, az emberek viccet szoktak csinálni belőle, és nevetnek, és majd húsz év múlva felidézik, hogy mennyire kellemetlen is volt. Egy kellemessé enyhülő kínos emlék. Ahogy ellép, ösztönösen vonom össze magam előtt a karjaimat, nem igazán szokásom, azt mondják, hogy ez a védekezés ez formája. Én nem szoktam mások, különösen őelőtte védekezni. Most viszont, azt hiszem, úgy érzem, hogy védenem kell magam. És ez az érzés nem jó, nagyon nem jó. Érzem, ahogy remegek, és nem szeretek ilyen lenni, én, egyszerűen nem vagyok olyan, amilyet most tőlem kér.
- Az, hogy megkeresem és visszamegyek, természetes.
Nem is mondtam, hogy most azonnal dobjunk el mindent, és akkor irány a végtelenbe lóháton lovaglás, én csak, kedves akartam lenni. Kicsit olyan, mintha nem tudnék neki jót tenni, mintha haragudna rám valami miatt. De nem emlékszem, hogy bármit is elkövettem volna ellene. Hiszen még a tegeződést se mondtam senkinek, pedig olyan büszke voltam rá. Nem értem, hogy miért ilyen most, és ez félek, hogy a tekintetemből is kiolvasható, ami viszont nem jó, mert nem szeretném, ha a mostaninál is kínosabb lenne, vagy, ha olyat feltételezne, ami nincs. A tekintetem, mely végig az övében volt, hirtelen kapom el, mert nem szeretnék most arról beszélni, ami bennem van, mert nem biztos, hogy úrilány módjára tudnám kifejezni magam. Kicsit a szint alatt érzem most a helyem, ami nagyon rosszul hangzik, és egy még ennél is rosszabb gondolat. Sosem ítélném el sem az ő, sem a más preferenciáit, még akkor sem, ha az engem is leminősít.
- Farkasházy úr.
Egy biccentéssel búcsúzom, és olyan, mintha ránéznék, de valójában nem, inkább valahova mögé. Maradjunk annyiban, hogy ez most így a legjobb. Gyors léptekkel indulok meg arra, amerre a kisfiú eltűnt. Csak szeretném megtalálni és visszavinni, lehetőleg úgy, hogy Bart egyben van, és úgy, hogy nem találkozunk össze a folyosón senkivel. Hogy mi történt az előbb? Azt hiszem, fogalmam sincs, és biztosan tudom, hogy ma éjjel nem nagyon fogok könnyen elaludni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Láttál már bontógolyót házba csapódni? Vagy Flash-t sorzatban, filmben? Ha igen, akkor pontosan elképzelheted azt a jelenetet, amiben én nulláról százra gyorsulva, egyetlen másodperc alatt vetődtem be a csoportszoba közepére és kaptam el Vargha Benit, hogy aztán ahelyett, hogy a mondatot be tudja fejezni, nevetésbe törjön ki, ezzel felsértve a könyökömet, de megmentve rengeteg ártatlan lelket. Ezen a délutánon ugyanis összevont csoport volt már, de még így is a legtöbben a kicsik voltak. Nálam sok olyan szülő van, aki most tért vissza a munkahelyére, a másik fél pedig, ha van, mert ez sem mindenhol igaz, akkor eleve sokáig dolgozik, hogy még több bevételük legyen. Lényeg a lényeg, hogy ezen a délutánon, mikor jócskán voltak még körülöttük, Vargha Beni ajkai elnyúltak, és a mondat úgy kezdődött, hogy "Szerintetek idén is Keserű bácsi lesz a..." majd nevetés.
Volt erről szó pár nappal korábban az értekezleten, hogy próbáljuk meg a gyerekkort minél jobban megőrizni, mert a Mikulás és Jézuska kérdés ebben az időszakban a legproblémásabb. Az én kicsikéimnek meg van elég bajuk azzal, hogy nem a szüleikkel vannak a nap nagy részében, szóval nem kell az extra dráma. De Beni megértette, hogy mi volt a baj, én meg a lehető leggyorsabban megelőztem a problémát, így alakult hát, hogy a Mikulásunk nem az igazgató lett, és biztonsági szempontból még csak nem is a helyettese, hanem egy külsős, aki nyilván nem ezzel a szándékkal érkezett meg a gyerekért.
- Jól áll magának ez a piros pocakos megjelenés, ha majd nagypapa lesz, akkor egészen nyugodtan ihatja a sört.
Az ad olyan szép ívet a férfiak hasának, szóval egészen nyugodtan lehet ezt művelni, na nem mintha én arra hajtanák bárkit is, hogy itt nekiálljon alkoholizálni, mert persze olyan problémát is felvetettek az értekezleten, hogy van egy-két apuka, akikre jobban oda kellene figyelni, ez remek.
- A zsákot összekészítettem, minden csomagon rajta van a kicsi neve. Esetleg az kérhetem, hogy kérdezze meg, mit kérnek karácsonyra? Ott leszek a közelében, és jegyzetelek majd, persze nem feltűnően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem is azt mondtam, hogy most, habár…
Közelebb hajolok hozzá, orrom úgy mozdul, mint ahogy a nyusziknak szokott, és beleszippantok egy mélyet az őt körüllengő levegőbe. Habár ugye. Kuncogva húzódok el, és picit, játékosan megingatom a fejem is.
- Szagra már nagypapás. Tökéletes. Télapó illata lett.
Vidáman ragyogva és elégedetten nézek végig rajta. Tökéletes. Egyszerűen a legtökéletesebb választás. Keserű igazgató úr nagyon felismerhető szokott lenni, habár hangja játékos, de a gyerekek azért gyanakodva méregetik, és volt olyan, aki már megkérdezte, hogy a Télapó év közben igazgató-e, és ezt elég nehéz kimagyarázni. Teodor pedig magas, és a tartása olyan egyenes, nehéz elhinni róla, hogy télapóból van, de hát nem is várhatja el egy olyan komoly embertől senki, hogy más legyen, még ha az nem is áll neki rosszul. Nehéz ügy ez a férfikérdés, de hát ha egyszer megtaláltam a tökéleteset, az feledteti is a korábbi évek elmegységét.
- Nem szereti? Én nagyon. A habját. Tök mókás az az érzés, amit az ember szájában hagy.
Ritkán a sört is megiszom, olykor nagyon jól esik, nyáron, hangulatos. Meg az ízesítettek. Imádom az ízesített söröket. Alkohol semmi, csak az íz, de tudom, hogy ez a fanyarság nem mindenkinek jön be, szóval nem is akarom meggyőzni az ellenkezőjéről. Véleményem szerint mindenki fogyassza azt, amit szeret. Az egyik szomszédom például minden nap három szem Dianás cukrot eszik. Korábban nem ismertem ezt a felnőtt édességet, de mivel láttam nála, megkérdeztem, ő pedig adott. Azt mondta, ezt meg kell érteni. Hát, arra még emlékszem, hogy milyen furcsa érzés volt a korcogó cukor.
- Manó vagy krampusz? Elég éles a különbség.
Hümmögve pillantok egyikre, másikra, majd vissza az egyikre, és magamhoz veszem a manójelmezt, mert eleve manósabb fejem van, és bár ez így eléggé rizikós vállalás, hiszen felismerhetnek, azért valljuk be, hogy mókás, és simán lehet, hogy előző életemben manó is voltam, többek között. Szóval a kis csilingelős-zöld jelmezhez nyúlok, és zavartalanul kezdem magamra építeni a jelmezt.
- Szóval, ez így megfelelő lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Két orcám szabályos piros színben tündököl, a kettő között ajkaimon széles mosoly ül. A mai nap különleges, amióta itt élek, minden évben megvan a magunk kis menetrendje a gyerekekkel. Mivel vörös hajú vagyok, olyan, mint egy kis róka, ezért ezen a napon a szokottnál is több puszit kapok. Az első évben egy Ákos nevű kisfiú mesélt erről az eseményről, hogy az apukájával készülnek az anyukájának, aki szintén vörös, egy külön kis ünneppel, és hogy nem-e lehetne, hogy ők is adnak nekem puszit. Adhattak, én pedig cserébe süteményt adtam, Kicsit olyan, mint a locsolás húsvétkor, de azért mégsem, tekintve, hogy a piros tojás termékenységi szimbólum - benne volt az Edictumban -, míg az amerikai sütemények a legkevésbé sem azok.
A helyzet és az ok, hogy miért vagyok úgy kipirulva, mint akinek láza van, ez. A sok-sok puszi. Összesen hatvannyolc puszit kaptam, ezt onnan tudom, hogy hetven darab csokoládés-karamellás sütit hoztam be. Százat sütöttem, amiből húsz a néniknek ment, hatot megettem én, kettőt Bart, és kettőt eltettem magunknak otthonra. Hatvannyolc puszi, igazán jó napom van ma. Ez meg is látszik, mivel dúdolva pakolászom a kis konyhában, kávét főzök, letörölgetem a pultot. Valójában eléggé elzsibbadt mind a két lábam, másznak benne azok a fránya hangyák, és abban reménykedem, hogy egy kis álldogálástól majd minden sokkal jobb lesz. Úgyis csendes pihenő van, a kisebbek alszanak, a nagyobbak a leckéjüket írják vagy órán vannak még, így nekem sincs olyan sok dolgom.
Mosolyogva megérintem az arcom, ami nagyon meleg még, és eszembe jut, hogy a kis Cody verset is mondott, amit feltételezem, hogy az apukájával gyakorolt be, mert reggel mintha ezek a mondatok megütötték volna már a fülemet egyszer. Mint egy tinilány, komolyan olyan vagyok, ahogy dúdolgatva várom, hogy a kávé végre elkészüljön, de mintha ma csigalassan akarna lefőni. Talán az univerzum így üzen nekem, hogy pörgök én eleget?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Abban nem vagyok biztos, hogy az, amit dúdolok, a valóságban létezik-e, csak úgy össze-vissza eszembe jutnak dolgok, amik nem is hangzanak olyan rosszul. És itt szeretném elmondani, hogy szerintem elromlott a kávéfőző, vagy lelassult az idő, vagy lehet, hogy tényleg engem töltött fel a sok puszi, de és most valahogy teljesen szétestem időileg, és nagy valószínűség szerint azt a kávét tényleg nem kellene meginnom már.
- Idén megdöntöttem a rekordomat.
Korábban fele ennyi gyerek volt csak, aki szeretett volna pusziért sütit, azonban úgy tűnik, hogy idén mindenkihez eljutott a hír, mert nagyon nehezen jutottam be legalább addig, hogy le tudjak ülni, és elő tudjam venni az első tálcát. Az élmény még bennem van, kuncogok, és zavartan a fülem mögé rejtek egy tincset. Valójában van még két süteményem, amivel akár finoman jelezhetném neki, hogy egy pusziért cserébe kaphat, és mintha csak a gondolataimban olvasna, ki is mondja amire gondolok, én meg persze visszavágnék, de mire felpillantok, már ott is van mellettem. Milyen pici ez a konyha! Eddig fel se tűnt, és mintha az illatok is megváltoztak volna, sehol egy édes sütemény, egy erős pörkölésű kávé, ellenben Teodor illata mélyen az orromba kerül egyetlen szempillantás alatt. Szürke szemeim kislabdányira tágulva, pislogni se merek, a pirosság az arcomon valószínűleg terjedni kezd, még ha még nem is látható, de már érzem, ahogy a fülem és a nyakam is melegedni kezd.
Mondanom kellene valamit, mondjuk, hogy kávéval nagyon finom, hogy persze, miért is ne, vagy éppen a csoki eredetét, hogy hogyan leltem rá, hogy Benzsay asszony már jó előre félrerakta nekem, és éppen ezért lehetett ilyen markáns példány benne. Vagy, beszélhetnék arról, hogy a zsizsegő lábam már reszket is a közelségétől, vagy, hogy hirtelen megéreztem, hogy szorít a melltartóm. Rendben, ez az utóbbi nem biztos, hogy normális, de hirtelen mindent is érzek ebben a nagyon pici helyiségben. Végül megemberelem magam, és csak annyit mondok:
- Egy puszi az ára.
Ki mondta, hogy a csókolj meg egy vöröset napból nem lehet bizniszt csinálni? Vajon megpuszilna? Rendben, ez lehet, hogy túlzás volt. Nem. A túlzás az lenne, ha véletlenül belemozdulnék a pusziba és csókká változna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Vajon milyen lesz? Eddig mindig én pusziltam meg őt, és bár csak néha tettem, de mindig figyeltem arra, hogy ne legyen tolakodó, de azért érezzem. A nők sok mindent képesek egyszerre csinálni. Puszit adni, illatot szippantani, kiélvezni a közelséget, megérezni a borosta kellemes szúrósságát, mely szemben áll a bőr puhaságával. Mindent is. A nők mindenre is képesek, ha nagyon szeretnék érezni a másikat. És most ő fog megpuszilni engem. Szürke szemeimmel mégis valami mást közvetítek felé, azt, hogy ne pusziljon, hogy érezze, hogy mennyire szeretném, ha megcsókolna. Megszólalni nem merek, tudom, hogy egyetlen szó elronthat mindent, és azt nem szeretném, mert tudom, egyszerűen tudom, hogy ez az a pillanat. A nagy pillanatunk, amit sosem fogunk elfelejteni, és ami, talán, a vágyott jövő kapuját rejti magában.
Vajon ilyenkor, a nagy pillanatokban, a világ tényleg lelassít kicsit? Valójában könnyen lehet, hogy a szökőnapok nem is azért vannak, mert egy Földi nap 23 óra 56 perc 4,09 másodperc, amit nem tudom, hogy miért tudok ennyire pontosan éppen most, szóval, hogy valójában nem emiatt, hanem a lelassult pillanatok miatt, melyeket az emberek akkor élnek át, mikor a szerelmükkel a nagy pillanatot élik át. Szerelem? Határozottan igen. Nem hirtelen jött, nem villámcsapásként, nem lángoló, égő, regényekben megjelenő vágyként dúló örvénylés. Ez másfajta szerelem. Ez a tökéletes beteljesedés, mely lassan indult, észrevétlen lopózott be a bőrök alá, hogy aztán finoman egyre több és több legyen. Ez valami olyan, amibe az ember biztonsággal süpped bele, ahol nem érez féltékenységet, bizalmatlanságot. Ahol ismeri a másikat, és minden vágya, hogy élete utolsó percéig abban a másik fotelban üljön, csodálva a másik arcának változását, és büszkén viselve minden egyes ráncot, mely az évek során az élményekkel telepedett meg.
Ajkaim óvatosan viszonozzák a finom első érintést, mely alatt oly erős bizsergés indul, hogy abba szinte beleszédülök. Nem kapkodhatok, és nem is akarok, eszembe se jut, hogy úgy csókoljam, ami nem illik hozzánk, ami nem minket jellemez, vele minden pillanatot valóban megéltem eddig, éppen a csókunk legyen másmilyen? Kizárt. Nem irányítok, nem is akarok, szeretném, ha biztonságban érezné magát velem, szeretném, ha átadhatnám ezzel a csókkal, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, hogy nem számít a korkülönbség, vagy az, hogy nem szeretne gyermeket. Ha boldog lenne velem, én boldog lennék vele, és nem bánnám azt se, ha végül nem lenne gyermekünk. Annyi mindent szeretnék elmondani neki, annyi mindent szeretnék éreztetni vele, és tudom, hogy lesz rá egy egész életünk, mert ő nem olyan, mint mások, ő nem tenné ezt, ha nem akarna engem.
Elnyíló ajkaimmal engedem, hogy elmélyítse a csókot, nyelvemmel finoman simítok nyelvére, mely, bármennyire is kislányosan és bugyután hangzik tán, olyan jó érzésű a nyelvemnek, finom.
Testemmel a testéhez simulok, szeretném, ha érezne engem, ha érezné, hogy biztonságban van velem. Ösztönösen azt érzem, hogy meg akarom védeni, mindentől. Nem szeretném, hogy csalódjon, hogy negatív élményei legyenek, azt se, hogy rosszul aludjon el éjszaka. Tudom, hogy ez a részemről nem csak szerelem, hanem több, mélyebb, komolyabb.  Hüvelyk ujjaimmal arcát simítom, ujjaimmal nyakát érintem, és azt szeretném, hogy sose érjen véget ez a perc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ilyen lehet a tökéletes béke. Amikor az ember azzal van, akit neki szántak, amikor minden kis kérdőjel görbéje kiegyenesedik, és boldogságos felkiáltójellé válik. Boldogságos, óhajtó, és semmiképpen sem veszekedés okán megjelenő. Tudnánk veszekedni, igen, én tudom, hogy tudnánk, hangosan, hevesen, de nem bántón. Csakhogy, a legkevésbé sem kívánom most ezen extra energiáinkat veszekedésre fordítani, hiszen csók közben olyan korábban már elképzelt jelenetek jelennek meg előttem, mely sokkal inkább egy nagyon szépen megjelenített felnőttfilm. Ő én olyat nagyon szeretnék vele, de nyilván, nem közölhetem egyetlen csókot követően, hogy véleményem szerint most félre kéne tennünk a munkát, és tekintve, hogy én lakom közelebb, így nálam kéne a következő szintre ugranunk. Vele semmit sem szeretnék elrontani, mert az elmúlt időszakban lopva azzá vált, akit mindig is kerestem. Mosolyogva pillantok fel rá, boldogságtól csillogó szemekkel, és amikor megszólal, akkor szívem szerint elnevetném magam, azonban megpróbálom a lehető legkomolyabb énemet elővenni. De csak addig jutok, hogy az amúgy is tejbetök vigyorom még tejbetökebb lesz.
- Ó kérlek, én felhatalmazlak rá, hogy légy tolakodó velem. Sőt, megkövetelném a tolakodásodat.
Miközben beszélek, még a homlokom is kicsit összeráncolódik, ahogyan koncentrálok arra, hogy pontosan fejezzem ki magam. Egyrészt, bármilyen másik szót el tudtam volna képzelni ide, csak a tolakodót nem, de olyan édes volt, és szívem szerint… nem is csak a szívem szerint, a tetteim szerint, mert ha ő nem ereszt, én sem teszem, szóval most nem csak úgy magamban fejezem ki, hogy szívem szerint megcsókolnám, hanem meg is teszem, na nem úgy, mint ő az előbb, mert azért most nekünk beszélgetnünk is kell erről, nyilván, és ha már tart, és nem ereszt, talán alkalmas lenne egy rövid, ám lényegre törő diskurzus arról, hogy esetleg legyünk együtt, úgy életünk végéig. Szóval közelebb hajolva két apró szájrapuszit adok neki, alsó ajkait érintve. Ujjaimmal nyugtatóan a halántékát simítom, és nagyon remélem, hogy attól még, hogy csengettek, nem mindenki most találja ki, hogy neki kávé kell. Csak ne jöjjön be senki, és ne értelmezze ő se úgy, hogy ez egy vészcsengő.
- Én akarlak téged… akarlak… ez a jó szó ugye?
Kellene azt a fordítót használni, hogy jobban kifejezzem magam, ugye? De imádok magyarul beszélni, még akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó kifejezés volt-e, vagy éppen most mondtam valami nagyon durvát.