Oravecz Tatiana
INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
|
Szidónia Kinézet Annyira kínos ez az egész. Egy órája értesítettek, hogy jobb lenne, ha bejönnék, mert Esztert elzárták a viselkedése miatt. Az a gyerek, amelyik a légynek sem képes ártani, most elzárást kapott, hat évesen. Ilyen egyszerűen nincs. Első körben arra gondoltam, hogy túl sok időt tölt Seannal, a második az, hogy ilyen apától mit vár az ember, a harmadik meg az, hogy olyan anyától, mint én, mit várhat bárki is. Aztán eszembe jutott az, hogy ugranak egy generációt a tulajdonságok, így az exanyósom és az anyám tehet mindenről. Remek, a gyerekem a sátán lesz maga, és végre a sötétség győzedelmeskedett az a kis jóság felett, ami fogalmam sincs honnan jutott belé, talán az elfogyasztott borral.
Lényeg a lényeg, hogy már tíz perce itt ülök egy puffon, amit inkább gyerekeknek találtak ki. A kabátomat és a táskámat az ölemben tartom, a bokáimat szorosan összefogva, időről időre alsó ajkamba harapva. Sosem voltam még ilyen helyzetben, a gyerekem sem harapott meg még senkit. Most meg állítólag az egyik tejfoga is kihullott a gyerekbe harapáskor. Igazán szép emlék lesz ez mindenkinek, a véres szájú lány. Meg fogom ölni.
Percenként előveszem a telefonom, fogalmam sincs, hogy minek. Kristófot akartam felhívni, ennyi idő után nem is értem, hogy minek. Ő már nem más, mint időről időre egy az ígéretéhez képes kevés számot tartalmazó csekk, semmi több. Most is van egy nálam, de nem tudok bemenni a bankba beváltani. Kellene a pénz, de úgy nem megy, hogy tudom, nincs köze hozzá. Ráállok a névjegyére, majd kinyomom a telefont, az elsötétült képernyőn meglátva az arcképemet aztán megint megnyomom oldalt, feloldom, és szembe néz velem a vigyorgó arcunk. a következő pillanatban pedig Max arca. Őt hívom, de aztán egyetlen csörrenés után gyorsan kinyomom. Mit mondhatnék neki a múltkoriak után? Megint elsötétül, de zavar, hogy ki fogja jelezni neki, hogy kerestem. Megint megnyomom, messengeren keresem meg, és csak annyit írok neki, hogy: "Véletlen volt. Bocs." Megnyugodtan nyomom ki megint, és a fejemet a falnak vetve nézem a velem szemben elterülő gyerekrajzok sokaságát.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahAnyu meg Letti ma is sokáig dolgozik, úgyhogy szokás szerint rám hárul a felelősség, hogy hazahozzam az ikreket az előkészítőből. Már hónapok óta ez a rutin, hogy a pénteket leszámítva szinte minden nap az enyém, amikor sokáig van órám, akkor Vikire hárul ez a nemes feladat. Jó lenne, hogy ha már egyedül is haza tudnának menni, hiszen körülbelül egy nyolc perc sétára lakunk a faluban, ehelyett én mehetek 20 percet értük, hozhatom be magamhoz a kastélyba őket. Jó, abban végül is igazuk van, hogy nem kéne otthon hagyni őket egyedül – a macskáknak is jobb ez így, mert állandóan gyomrozzák őket, meg nem képesek még megtanulni, hogy hogyan kell helyesen tartani egy cicát, úgyhogy tényleg jobb, ha csak akkor játszanak a babáimmal, ha van velük egy felnőtt, vagy minimum Riri. Nem zavartattam magam az átöltözéssel, az iskolai talárom tetejére felkaptam a bélelt köpenyem, a csuklyáját a fejembe húztam és úgy siettem az ikrekért a faluba. Picit ugyan késésben vagyok, de ráérek, mert úgyis vigyáznak rájuk. Még gyorsan beszaladok a cukrászdába egy-egy péksüteményért, mert biztosan azzal fognak majd fogadni, hogy ’mit hoztál?!’, meg amíg rágnak, addig is kevesebbet beszélnek. Az épületbe lépve rutinosan lefordulok a jobb oldali szárny irányába, egyenesen az elsősök terme felé szelem a folyosót. Az ajtó nyitva áll, már nem sok gyerek várja, hogy hazavigyék. - ’napot, jöttem a gyerekekért!- Köszönök az ajtóból Hannahnak, szememmel a két szőkés fejet kutatva a tágas helyiségben. - Haligali, öltözzetek babák!-Szólítom meg játékosan a két lurkót. Dóri épp kifestőzik és nem szeretné félbehagyni, Dávid pedig éppen kviddicsezőset játszik egy mini játékseprűn egy barna hajú kisfiúval. - Dóra, vissza kell mennem a kastélyba, majd ott befejezed. Hallod?-
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdMáskor azt mondanám, ez is csak egy unalmas hétköznap és hétkezdés, bár nagyon hétfő van, én mégis egész energikusan és vidáman vetettem bele magam a két órám után a napközis foglalkozásba. Ma az elsősök voltak az enyémek, kedveltem őket, még nem voltak azok, akik ott toporogtak a kamaszkor kapujában, de már lehetett is velük érdekes dolgokat csinálni. Ma, miután megcsináltuk a házifeladatot, az volt a dolguk, hogy kitaláljanak maguknak egy jövőt, mik is lesznek, ha nagyok lesznek és szeretném, ha a délután folyamán arra gondolnának mit kell elérniük hozzá. Ha őszinte akarok lenni, az ezen való agyalást nem lehet időben elkezdeni, én már kilenc éves koromra elég kész tervvel álltam az utamra, ők itt vannak 7-8 évesek és még azt sem tudják, a krumpliürét vagy a sültkrumplit szeretik jobban. Most is, ahogy figyelem őket az asztalon ülve, a lábam lógatva le róla azt látom, felemás a társaság. Gergő és Johanna éppen összevesznek egy koronán, melyikük is a király vagy a királynő, két kislány sétál fel s alá, mint a modellek, majd rám nézve vigyorognak nagyon, én csak rázom a fejem és nevetek ezen. Aztán vannak akik aurorok lennének szívesen, megint mások méregkeverők, vagy éppen kviddicsesek, mint Dávid is, az osztály ikerpárjának fiú tagja.
- Szia - tegezem le a nőt, és bár egész biztos vagyok benne, hogy ő az idősebb, természetesnek veszem. A szülőknél is csak azokkal magázódom, akikkel feltétlen muszáj. A gyerekek más tészták. A Hannah néni már egészen hozzám nőtt, de ha kérdezik tagadom. Ekkor kezdem keresni Dávid testvérét, de be is robbantak értük és gyorsabb volt a nagynénjük.
- Vivien, van pár perced? Beszélnünk kellene, addig hagyd csak - nézek rájuk, majd a színező lány mögé sétálok, leguggolok mellé és végigsimítok a lapján. - Nagyon szép lesz, ha beszéltem Vivivel, utána összepakolsz? Elviheted.
Amint felegyenesedtem, a kislány már bólogatott is én pedig Vivinek intettem az asztal felé, hogy ne a gyerekek sűrűjében folytassuk.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahAmikor a srácokért jövök, sokszor látok korombeli, sőt nálam fiatalabb lányokat – vagyis hívhatnánk már nevén, mert már javában nő vagyok és nem lány gyerekkel, sőt akár többel is. De igazából nem is kell messzire menni, Lettit 21 évesen láttam anyává válni, anyu 23 évesen szült minket, én meg így itt vagyok a macskákkal. Igazából nem tudnám elképzelni az életemet még anyaként, mert bár nagyon szeretem az ikreket, meg a húgomat is, de annyi felelősség meg nehézség van a gyerekvállalással. Aztán még azt kéne, hogy egyszerre kettő is jöjjön, mert fut valami ikergén a családban anyu részéről, csak három ikerpár, amiről tudok. Persze, biztosan másabb lehet egy szerető férjjel gyerekeket nevelni, de mind anyu mind pedig a húgom megküzdöttek és megküzdenek a feladattal. Időnként,- mint most is-nehéz rávenni a gyerekeket, hogy hallgassanak az emberre. - Szia!- Köszönök egy halvány mosolyt elengedve a nő felé, miközben az ellenkező unokahúgom után tekintetemmel próbálom levadászni a seprűvel futkosó unokaöcsémet. - Ó, oké. Van az irodámban egy új kifestő, ha még szeretnél rajzolgatni.-
Mondom a kis szőke fejet megsimogatva, majd a tanári asztalhoz követem a fiatal tanerőt.- Valami baj van a skacokkal? Csináltak valamit?- Kérdem aggódva. A szokásos nyafogás van, hogy még játszani szeretnének, mert az irodám nem olyan izgalmas, mint a kis barátaik, de nem látok rajtuk semmilyen bűntudatot. - Az anyjukra meg a nagyanyjukra jobban hallgatnak egyébként. Csak a nagynéniket nem tisztelik.- Folytatom magunkat kimentve. Otthon a kisebb hisztiket leszámítva tök jól elvannak, főleg anyuval, ő néhány perc alatt rövidre tudja zárni a hisztit meg az ellenkezést. Neki már van egy kis gyakorlata az akaratos gyerekekkel.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdSosem nézegettem meg jobban azt, kiért milyen szülők érkeznek, a koruk eleve irreleváns volt a gyereknevelésben, sok olyan pár volt, akik harminc alatt jártak, de okosabb és kreatívabb gyereket neveltek, mint egy negyven éves pár, akiknek van másik is. Nem beszélve arról, hogy a származás sokkal szembetűnőbb volt, az hamar kiüt a gyerekeken. A gyerekeket pásztázva egy kezemen meg tudtam volna számolni, ki az, aki tisztavérű, minden értelemben. Ekkor sétált be a szőke nő, én pedig egyből felé és az ikrek felé fordítottam a figyelmem.
- Biztos az is tetszeni fog neki - helyeseltem, de erre kicsit húzta a száját a kislány. Nem a tisztelet hiánya, inkább a direkt ellenkezés jellemezte őket. De ezt legutóbb akkor láttam, mikor Riri próbálta Dávidra a sapkát ráimádkozni. Segítettem rajta, mindenki jól járt. Én hamarabb mehettem a dolgomra és ők is hazajutottak.
- Az túlzás, mindkettejük igen furcsán viselkedik, aminek jó lenne elejét venni kicsit - kezdtem bele, mielőtt az asztalhoz indultam volna a gyerekeket magukra hagyva. Láttam a nőn, hogy nem igazán boldog ettől, sőt, inkább aggodalmasnak mondanám és rossz hírt várónak. Részben az is.
- Megesik, gyakori, hogy azokkal, akikhez közelebb állnak, nem tudnak nem baráti viszonyt kialakítani, így hiányzik a tisztelet. Viktória is így járt velük, ahogy láttam múlt pénteken.
Mindezt könnyedén meséltem neki, összefonva a kezeim magam előtt a hátammal az asztalnak dőltem, úgy figyeltem Vivire, majd a gyerekekre is közben. Az egyik kisfiúra rá kellett szólnom, mert éppen azt próbálta szemléltetni, egy auror mit tenne egy bűnözővel egy kislányon, aki már sírt. Értem én, hogy ezt a hátán ülős, hajhúzós dolgot időben be kell gyakorolni… bármihez is, de ez azért sok. Elsőben.
- Dóra kicsit túlságosan is függ a testvérétől. Ma a foglalkozáson külön csoportba kerültek és a fiú összebarátkozott egy másik kislánnyal, mikor Dávid megölelte az új pajtását, Dóra fogta, és ollóval levágta a lányka haját, majd megharapta - mesélem el a történteket, amiknek itt még közel sincs vége. - Arról nem beszélve, hogy van némi fogalomzavara. Van otthon nálatok esetleg vegetáriánus vagy vegán?
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahAz irodámban több fióknyi játék, kifestő, zsírkréta várja a gyerekeket, de mondjuk megértem, hogy unalmas neki még iskola után órákig egy szobában bámulni a falat, ráadásul én sem tudok velük foglalkozni, mert sokszor fogadóórám van, meg sajnos vannak adminisztratív kötelességeink is, amiket igyekszem hazavinni, mert ágyban fekve sokkal kényelmesebb ezekkel ’szórakozni’, de vannak olyan dokumentumok, amiket nem vihetek ki az iskola falai közül. Mondjuk, a teleszkópommal szívesen nézik a pályán edző kviddicseseket meg az iskola udvarán bandukoló nebulókat. Csak az a baj, hogy abból általában civakodás lesz és megint nem tudok a munkámra figyelni. Kár, hogy nincs ilyen mugli csoda itt, amivel mozgó meséket tudnának nézni, az biztosan lekötné őket egy darabig. - Remélem, mert már nem tudok mit kitalálni, hogy lekössem őket, amíg jönnek értük.-Felelem, ám nem sokáig tudok a tanárnőre figyelni, mert hátulról hangos kislánysírás üti meg a fülem. Áucs, az fájhatott. Remélem, hogy Dávid szebben bánik a lányokkal, meg hogy Dórával senki nem csinálja ezt. Vagy ha mégis, akkor Dávidka szétveri a fejét. - F...furcsán? De otthon nem. Legalábbis nem látom.- Kérdem döbbent arccal teljesen elkerekedett szemekkel. A végét már csak halkan mondom, mert ha őszinték vagyunk, viszonylag furcsa család vagyunk. Lehet, hogy külsős szemmel a mi normálisunk nem is olyan normális? - Az biztos, hogy minket inkább barátjukként kezelnek, mint úgymond felettesükként. Nem is gondoltam magamra sosem úgy.-Kivéve, hogy ha azt akarom, hogy hallgassanak rám, igazából csak akkor. Lehet, nem vagyok valami következetes. De majd csak kinövik ezt, nem? Vikivel ilyen téren könnyebb volt, általában rá lehetett venni dolgokra. Az ikrekkel nagyon trükkösen kell fogalmazni, néha zsarolni kell őket, néha lekenyerezni őket. - Vikivel amúgy könnyebb volt, mint velük. Lehet azért, mert anyu erélyesebb volt vele, mint a húgom velük. Segít a nevelésben, de azért hagyja kibontakozni meg ilyenek.-Igazából szerintem meg is fáradt már ebben, hiszen rengeteget dolgozik a rezervátumban, igaz, hogy szoktam hazamenteni a kastélyból kaját meg főzni meg takarítani is, de azért így is sok házimunka hárul rá. Azért ő sem 20 éves már, ő sem úgy bírja, mint fiatalabb korában. Arra, hogy Dóra mennyire függ a testvérétől bólintok – otthon is mindig együtt lógnak. Ebben nem láttunk eddig semmi különöset, hiszen már születésük előtt együtt voltak, korban megegyeznek, aztán nekik is izgalmasabb lehet egy másik gyerekkel játszani, mint egy idősebbel, még akkor is, ha összevesznek minden nap. - Baaaassz..us. Az azért nagyon durva.-Felelem őszintén kiakadva. Ezt nem néztem volna ki abból a kislányból, aki reggel iskola előtt meg szokott ölelni, hogy szeret. Ráadásul ez a hajlevágás? Ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Letti eltűnt és levágta a saját haját. Egyébként biztos, hogy az is megviselte őket, ráadásul akkor sem látták, amikor az a bolond apjuk elvitte magához őket és hónapokig nem adta vissza. Bár így legalább meg tudtunk tőle szabadulni egy életre. Csalódottan pillantok Dóra felé, aki fel-fel sandít a színezőjéből. Tudja, hogy most mondják el nekem, amit tett. - Ugye nem lett nagyobb baja a kislánynak? Melyikük volt az? Beszélni fogunk az anyukájával is. Remélem, hogy rá lehetett venni arra, hogy elnézést kérjen. Nagyon komolyan el fogunk vele beszélgetni. Köszönöm, hogy szóltál.-Folytatom kicsit ugrálva a témák között. Még mindig teljesen le vagyok sokkolva azon, amit a manófejű tett. Anyuék is nagyon ki lesznek akadva. - Szerinted mit csináljak vele délután? Én már elkezdjem a fegyelmezést? Vagy egy nagynéninek mit kell ilyenkor csinálni? Azt sem akadom, hogy Dávidnak is rossz legyen emiatt.-Érdeklődöm még mindig aggodalommal a hangomban. Zavartan megvakarom a nyakam, és ezúttal Dávid irányába pillantok, akit azon kapok, hogy lopva idenéz, de amint összetalálkozik a tekintetünk, elrántja a fejét. - Őt is megviselte, látom rajta. Kinek a pártját fogta?-Kérdem ismét a kislány felé pillantva, aki már abbahagyta a színezést. Nem tudom eldönteni, hogy szégyelli-e magát, vagy csak a büntetéstől fél. - Fogalomzavara? Ezt hogy érted? -Értetlenkedve pillantok szőke kollégám felé. Okos gyerekek ők, de ha nem ismernek dolgokat, az természetes, ha nem tudják. Én nem mondanék egy ennyi idős gyerekre még ilyet, most tanulják a dolgokat. - Öööö… akad. Mindkettőből.-Pedig előttük semmi durvát nem mondok, csak arról beszélek, hogy az állatok a barátaink és hogy mennyire szeretjük őket. De a többiek nem engedik, hogy vegánná tegyem őket, úgyhogy csak néhány vegán étkezésük van, hogy ha én felelek a kosztért.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdVivit hallgatva hamar rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem egyedi eset ez. A gyerekeknek sokszor a szüleik felé sincs megfelelő tiszteletük, vagy ők nem elég erélyesek, de az biztos, hogy ez kétoldalú dolog. Határozottnak kell lenni és néha keményebbnek, különben oda a lehetősége a fegyelemnek. Nem mondom, engem is sok esetben késztetett ez lázadásra, különben nem lettem volna a tizenhatodik szülinapomon nagykorúsíttatva, hogy önállóbb lehessek. Igaz, kellett három év, hogy teljesen kiszakadjak a fennhatóság alól, de az is csak anyám miatt volt.
- Vannak új, foglalkoztató magazinjaink, az egyik kviddicses, azzal elvolt pénteken egész délután a fiúcska, érdemes lenne ilyesmit adni a kezébe, nagyon érdeklődő. Ami pedig a lánykát illeti az újdonság hiányzik neki. Egy-két oldal után egy színező is unalmas, mert hasonlóak az ábrák a nekik valókban. Esetleg őt is megpróbálhatnád rávenni egy-egy újságra, amiben több a feladat is és eltérőek - ejtettem a szavakat könnyedén járatva a tekintetem a gyerekeken. Gyakorlatilag elmagyaráztam, mit tehetne egy hétéves ikerpárral, pedig aztán én tényleg itt vagyok csak velük kapcsolatban. Mondjuk az évek alatt felszedett emberismerő készségeim és gyors meglátásaim sokat segítenek.
- Ez sem baj, de ha nehéz velük, akkor változtatni kell. Lehet azt hiszik, ti vagytok a szabad kártya, ahol lehetnek ők a kis vezérek, nem szabad rájuk hagyni a dolgokat, pláne nem olyat engedni, amit mondjuk az édesanyád, vagy a testvéred nem enged nekik - mondtam összefonva a karjaimat. Gyakorlatilag ők itt mind mi vagyunk kicsiben. Ugyan úgy van akaratuk, kiállásuk, vágyaik, de még terveik is, a leglustábbnak is.
Lassan felvezettem, mi is történt ma és mi okozta a problémát a gyerkőcök között, nyilván várva, hogy a fogadtatás esetleg sokkoló lesz. Sokan nem nézik ki az agressziót, pedig sok érzelem van a kicsikben, élnek is vele eléggé, mint a hajhúzást végre befejező kisfiú, aki látva a pillantásom leült egy asztalhoz dünnyögni.
- Megbeszéltük utána úgy, ahogy a dolgokat, Dóra nem volt hajlandó megszólalni azóta, maximum egy két szót, meg az előbb az az egyetértés. Azt hiszem bűnbánó, ami jó, de meg kell érteni, hogy ez nem elég - magyaráztam Vivinek, ahogy a szöszke ikerpár lánykájára tekintettem, aki éppen minket nézegetett. Én azért elmosolyodtam, hisz nem volt okom haragudni rá. - Dávid szólt nekem, hogy gond van, segített rávenni a testvérét, hogy tegye le az ollót, megijedt…
Hozzá tartozott a történethez, hogy a legtöbb gyerek szintén, mert ollóval fenyegetőzött a szőke leányka. Aztán úgy éreztem igazából ez ennyi, nem volt mit mesélnem, megtörtént, kezeltük. Szükségtelen közbe lépni szülőknek, az jót se biztos, hogy szül.
- A mai napon azzal foglalkoztunk, milyen foglalkozások vannak, kinek a szülei, rokonai mit dolgoznak. Ezután mindenki felállt, és elmesélte, hogy mi lesz, ha nagy lesz, mit csinálna szívesen. Dóra volt az utolsó előtti, majd közölte, hogy vegán lesz, ha nagy lesz. - Alapvetően nem is lenne ezzel gond, de nem ez volt a kérdés, és kicsit erős is volt egy ennyi idős szájából hallani.
- Ha komoly a dolog, el lehetne vele beszélgetni, hogy ez egy életvitel, nem éppen életcél.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahFigyelmesen hallgatom a fiatal nő szavait. Hiába a kistestvér, a dupla nagynéniség meg az öt macska, nem értek annyira sokat a gyerekekhez. Ha én esnék teherbe, nem hiszem, hogy annyira előtörnének belőlem az ’anyai ösztönök’. Mármint szeretem a gyereket egy bizonyos szintig, de megrémít a tudat, hogy nekem felelősséggel kéne érte tartoznom. Világéletemben arról voltam híres, hogy rám semmit nem lehet bízni, már gyerekként is állandóan összetörtem magam, kiszakítottam a ruhám. Nagyon örülök, hogy van valaki, aki levesz a felelősségről, ami rám hárul az ikrek nevelésében. Ha elrontom, van kire hivatkozni, nem én leszek a főbűnös. - Ó, ezeket hol lehet megvenni? Visszafelé bevásárolok nekik akkor. Meg lehet otthonról viszek társasjátékot, csak félek, hogy ha az egyik csal, akkor megint összekapnak, akkor pedig nagyon nehezen tudok velük mit csinálni.-Annyira sipákolnak, hogy nem tudom sokszor eldönteni, hogy melyikük kezdte, meg általában nem is a kezdet olyankor a legnagyobb bajom, hanem az, hogy hogyan ér már végre véget, mert megőrülök. Általában elintézem azzal, hogy nem szabad, és nem, azt sem szabad és csókolom. Néha adok valami magyarázatot, hogy miért nem szabad amúgy. Annyival könnyebb már a húgaimmal meg az öcsémmel. El sem tudom képzelni, hogy apu hogyan nevelte a féltestvéreimet olyan makulátlanul aranyvérűre. Valahogy csak meg lehet őket törni, hogy legalább egy kicsit jobban viselkedjenek néha. - Jaj, mint a kutyáknál? Hogy ők a falkavezérek, meg ilyenek?-Kérdem teljesen komolyan, ám ahogy kiejtem a számon, rájövök, hogy lehet nem kéne kutyákhoz hasonlítani az unokaöcsémet meg az unokahúgomat, az arckifejezésemen egyértelműen látszik, hogy megbántam, amit mondtam. Gyorsan próbálom terelni a témát. - Következetesebbnek kell velük lenni, majd mondom a húgomnak is. Szerintem amúgy azért is voltak elkapatva, ami gyerekkorukban történt. Nem tudtuk, hogy mennyi butasággal beszélte tele a fejüket az apjuk, amikor nem akarta visszaadni őket. - Mondom csalódottan lefelé pillantva. Nagyon nehéz időszak volt az mindnyájunknak, főleg Lettinek, hiszen nem tudtuk hónapokig normális módon visszaszerezni az ikreket. Nyilván megoldás lehetett volna rájuk törni az ajtót és leátkozni Ifenst, de azért ettől konszolidáltabbak szerettünk volna lenni, csak ennek ára volt. Nem tudom, hogy Hannah mennyit tud erről, nem reklámozzuk. De máig fel-fel véljük fedezni a nyomait annak az időszaknak. Nehéz volt kicsit visszaszoktatni hozzánk őket, biztos nagyon sok rosszat hallottak attól az embertől rólunk, abban a korban pedig könnyű kimosni a kis fejüket, főleg, hogy ha rájuk vannak hagyva dolgok, meg mindig felteszik az ’ugye ez anyánál nem így volt?’ kérdést. - Azt hiszem, hogy első lépésként nekem kéne először komolyan elbeszélni vele erről. Mert így látná, hogy én is komolyan veszem a dolgokat. Nem leszek vele durva, vagy ilyesmi. De próbálom vele megértetni én is, hogy mit kéne tennie. -Folytatom eltökéltséggel a hangomban. Ez valószínűleg csak addig fog működni, amíg nem ölelget meg és mond valami kedveset, mert olyankor általában már nem szoktam haragudni rá. Tétován először az egyik, majd a másik ikerre pillantok. Alig várom már azt az időszakot, amikor nem kell őket fegyelmezni már és még nem kamaszok. Bár ha olyanok lesznek, mint a testvéreim, akkor nem lesz olyan vészes az az időszak sem. - Dávid, lelkem. Mindig érzékenyebb volt, mint Dóri.-Motyogom félhangosan magam elé kettő biztatót pislogva Dávid irányába, aki éppen megbotlott, mert minket figyelt. Édesek, ahogy aggódnak, hogy miket beszélünk. Nem is tudom, hogy mit csinálnának, ha anyu jött volna értük. - Óóó, komolyan vegán szeretne lenni?-Kérdezek vissza elolvadva. Hát mégis tisztel egy kicsit? Hogy szidjam le ezek után? Ahhww, édes kicsi szívem. Ennyire büszke nagynéni még sosem voltam. Bár Hannah sejtheti, hogy vajon kitől hallott ilyet a kicsi csillag. - Hát ez nem. De láthatja, hogy én is dolgozom meg a másik nagynénje is iskolába jár, prefektus. Majd fogunk erről beszélgetni. De amíg nem akarja otthagyni az iskolát, hogy főállású vegán legyen, addig nem olyan vészes. Azt meg úgysem engednénk. Köszönöm, hogy szóltál erről. El sem tudom képzelni, hogy mit gondol… hogy vegánkodni megyek be az iskolába?- Felelem még mindig nem rejtett izgalommal a hangomban. Lehet, hogy visszafelé meginterjúvolom Dávidot is, hátha azóta ő is az szeretne lenni. Viki is az lesz majd, csak legyen elég önálló és ne anyu véleményétől függjön. Mondjuk, ha ezt Dóri elmondja otthon, engem megölnek. De nem baj, megéri. - Dávid szívem kviddicsezni szeretne legújabban?-Tudakolom fejemmel a kicsi fiú felé bökve egészen finoman. Ő mindig más szeretne lenni, sárkánykutató, rezervátumos, tanár, bestiagondozó, artista, mindig, amit épp meglát. - Egyébként… - Fordulok Hannához valamiért kicsit halkabban beszélve, aminek amúgy semmi értelme nincs, mert nem a Coca Cola receptjét szeretném elárulni. – Látszik már rajtuk valami a leendő házukból? Én egyelőre eridonosnak mondanám a csajszit, navinésnek meg a srácomat. De aztán ez még változik még, szerintem rajtunk is áll, hogy mit erősítünk meg bennük.-Vivi nagyon mély, Vivi nagyon bölcs. De tényleg így gondolom, mert ha nagyon rákapnak a tanulásra, könnyen kékek lehetnek. Ha nem nyílik meg jobban Dávid, szerintem ő sárga. Ha Dóri ilyen vagány marad, akkor piros, esetleg zöld. Csak ne legyen apja-lánya/fia egyik sem.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdSosem gondoltam, hogy nagy szakértője leszek, vagy éppen azt sem most, hogy az lennék jelenleg, de szemlátomást előrébb járok. Nem is a tanulmányaim, inkább a gyerekekkel való tapasztalat hozta ezt nekem azt hiszem. Leginkább olyan dolgokra tanítanak és készítenek minket, amik maximum a könyvben élnek példa szintjén. Persze a problémás gyerekek megléte, vagy a különleges bánásmód bármikor felmerülhet igény szintjén, de arra, hogy fogja magát egy ekkora gyerkőc és féltékenységi rohamában fodrásznak áll, nem hinném. Mondjuk az sem kizárt, hogy az indulatot más is elindított, ezt viszont már nem tisztem megítélni.
- Ha mentek kifelé, a portán is van pár példány, ott lehet hagyni az árát, de akár egy aláírt bizonylattal legközelebb is behozhatod, de most is elvihetitek őket - mondtam segítség gyanánt, nem tudom mások hogyan állnak a pénzügyekkel, azt gondolnám erről igazán egyedi a felfogásom. Az itt kapott gyakornoki havi bérem egyenlő más téren a napi keresetemmel. Engedjük is el hamar mindezt.
Vivien kutyás példájára felszaladt a szemöldököm, aztán csak elnevettem magam. Bár elég érdekes, de igen hasznos hasonlat. Bólintottam egy aprót, aztán oldalra intettem, ahol két szék volt összetéve, szétemeltem őket, hogy üljön le nyugodtan én is ezt tettem. Innen belátni a helyet, baj nem lehet.
- Az bizonyosan sokat segítene, bár nyilván Viktóriára ekkora felelősséget hárítani nem egyszerű, ő is még inkább gyermek, mint tinédzser vagy felnőtt. Nem kell irracionális elvárást támasztani, egyszerűen jó, ha vannak határok, amit képes mindenki tartani.
Abban nem voltam biztos, hogy egy tanács mindent megváltoztatna, de a törekvés is nagy lépés tud lenni, reméltem az ikrek érdekében. Nem rossz srácok alapvetően, a mai is igen furcsa és kizökkentő momentum volt. Sóhajtottam is egy nagyot, ahogy a térdeimre könyökölve támasztottam az állam a kézfejeimre. Igazából bólogattam párat, tegyen csak így, meglátjuk mire jut. Közben inkább kifejtettem mi is történt még.
- Igen, alapvetően tehet, amit engednek vagy szeretne, de a fogalomzavar komoly problémákra is utalhat. A diszlexia és diszgráfia is ilyennel kezdődik, az olvasás nyilván még nem annyira tesztelhető, de ha tisztázva lesz vele a fogalom érdemes vele többször beszélgetni mesék tartalmáról mondjuk. Lehet csak szabados a felfogása - vontam vállat, mert nyilván nem kell a legrosszabbtól tartani. Vivi keze után nyúlva megsimítottam a karját mielőtt aggódni kezdene, majd vissza is húztam.
- Elképzelhető, hogy félreértelmezett valamit, de nem kétlem, hogy megoldjátok otthon - mosolyodtam el, majd a fiúcskát kerestem a szemeimmel. - Igen, jelenleg nagyon érdekli, ma éppen a terelőséget emlegette és egész nap egy ceruzával imitálta az ütéseket. Aranyos.
Ahogy beszéltem hirtelen jött az inger és az utolsó szó után tüsszentettem is kettő-három nagyobbat. Előbb a szőkére pillantottam majd elnézést kérően zsebkendőt vettem elő. Akkor kezdtem érezni a kezemen az égő, kellemetlen és viszkető érzést. Jól ismertem sajnos.
- Hm, nehéz lenne megmondani, szerintem Dóra lesz az, akin előbb meg fog mutatkozni, nem érzem őt elég impulzívnak a mait leszámítva egy rellonoshoz, de ha engem kérdezel szerintem jövőre akár egy próbatesztet otthon csináltathatsz velük… - nyökögtem kicsit a végét két tüsszentés között, ahogy vakarózni kezdtem. MACSKÁK.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdPercenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwartz Nagyon könnyű azt mondani, hogy majd lesz valahogy, akkor, amikor nem te vagy benne. Én sem estem kétségbe a rám váró feladattól, amikor polgármesternek jelentkeztem, hiszen nem kellett akkor mást tennem, mint mosolyognom, és megnyerően elmélyedni a másik fél szemében, azt bizonygatni, hogy velem jól jár. Hogy én majd elhozom ide a változást. Aztán megnyertem a választást, és azóta nem tudom, hogy mit tudok felmutatni. Találkoztam a fiammal párszor, bérelek egy szobát, és minden nap rendelek ételt magamnak, ezzel hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez. Ez nem valami nagy eredmény.
A munkatársaimat már ismerem, megtanultam a nevüket, és minden adatot, amit érdekes lehet róluk. Ez nem bizalmatlanság, de új ember vagyok itt, pontosan tudom, hogy ilyenkor az emberek megpróbálnak minden kis stiklit. Nem zavar a dolog, én is megpróbálnék azt hiszem elsütni még egy vagy két plusz gyereket, nagymamát vagy háromlábú kutyát, ha arról lenne szó.
Most azonban, hogy őket már ismerem, elindultam tovább. A boltosok és alkalmazottaik jó részével is találkoztam, és kaptam javaslatokat, észrevételeket tőlük is. Itt az ideje, hogy meglátogassam hát a falu fájó fogát, vagyis az előkészítőt, mely az ifjú boszorkányok és mágusok elméjét hivatott pallérozni. Fájó fog, mivel igazgató nélkül maradt, és nem tudom, hogy mi lesz vele, míg nem találunk megbízható embert. Az elsődleges probléma a tavaszi szünet környékig jó lenne, ha megoldódna, ám jelenleg még nem látom azt a bizonyos fényt az alagút végén. Ettől függetlenül megpróbálom legalább az itt dolgozókat megismerni.
Miss Schwartz osztályának ajtajában megállva nézem, ahogy a hölgy segíti a gyermekeket, és azt is, hogy a kicsik milyen lelkesen állnak hozzá a tanár személyéhez. Az egyik kislány sokadszor is felpillant rám, én pedig intek neki egyet, de nem akarom zavarni a munkálkodást.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdHogy a munkám mennyire élvezetes, azt ki-ki döntse el maga ugye, én a saját bevallásom szerint nem szeretem reklámozni, melyikkel és hogyan is érzek, de az biztos, hogy észrevehetően szívesen voltam itt. Azt hiszem régebben szükségem volt már valami állandó mégis változó dologra, mint hittem. Lehet sok dologra túl későn is ébredtem rá, de most úgy éreztem minden a legnagyobb rendben. Sebby edzésen volt, Dolfit pedig munka előtt Lucáékhoz vittem, Pascallal elég jól megértik egymást szerencsére. Sőt, néha túlságosan is. Így viszonylag gond és megoldandó dolog mentesen ment ez a plusz, számomra értelmetlen munkanap is.
Ahogy a pár, a hidegbe ki nem vágyó gyereknek segítettem, vagy éppen csak figyeltem, hogy minden rendben legyen, kiszúrtam a nézelődést az ajtó felé, aminek mindeddig háttal voltam. De a kislány integető mozdulatára kénytelen voltam a vállam felett hátra pillantani érdeklődve.
- Ó, szép napot. Segíthetek? Valakinek az édesapja? - kérdeztem szokásos módon, mert őszinte kell legyek, nem helyi lévén nem vagyok minden arccal és névvel tisztában, sőt, ha nagyon komolyan veszem a családon kívül csak a fodrászomról tudok eleget. Róla mondjuk a mindent is. Egy csoda az az ember.
- Tomi, kérlek tedd azt le - szóltam rá a ragasztót a társa felé nyomogató kisfiúra, szerencsére a hangom se kellett megemelni, és megtörtént. Nincs mindig ilyen könnyű dolog velük. De azt hiszem megéri a dolog, mi formálhatjuk a jövőt, abban van haszon elég, ha az ember jól csinálja. Elég csak a kis Erdős-Prinz lányt, vagy a Krise hölgyikét nézni, akik lelkesek a kis egyéni foglalkozásaimon. Közben közelebb sétáltam és a férfihez is léptem, majd a kezemmel mutatva az utat beljebb is invitáltam.
- Jöjjön csak be nyugodtan, szünetük van.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwarz - Üdvözlöm.
Bevallom, eléggé zavarba jövök, amikor lebukok, de nem nagyon jelenik meg érzelem az arcomon. Csak kellemetlen, mert már éppen készültem vicces arcot vágni, már majdnem élveztem egy pontját a mai napnak, aztán visszarángattak a valóságba, és most egy kicsit még át kell szoknom a komoly felnőtt szerepre.
- Nem, nem tudok róla. Vagyis, nem, ilyen korú példánnyal nem rendelkezem.
Képzeletben köhintek egyet, mintha ez kellene ahhoz, hogy teljesen átváltsak, de rendben van, megérkeztem önmagam bőrébe, remek. Beljebb lépek, ha már engedélyt kaptam rá, és most, hogy így rákérdeztek, elmerengek azon, milyen is volt, amikor a gyermekeink még csak ekkorák voltak. Valahogy jobban működött minden, most azonban, hogy nagyrészt itt vannak, rájöttünk, hogy valójában minket nem tart együtt semmi. Megint, de félek utoljára.
- Wittner Erik vagyok, Bogolyfalva új polgármestere.
A hangom fokozatosan halkul le, amikor a titulusomat mondom, mintha nem akarnám, hogy rajta kívül más is hallja. Nem akarom feltétlenül, hogy a gyermekek hazatérve azt mondják, hogy ma meglátogatta az iskolájukat a polgármester, felesleges pletyka lenne csak. Vagy nem, de pánikkeltésnek kiváló.
- Szeretném megismerni azokat az embereket, akik nap, mint nap részei a falunak, és érdekelne a véleményük. Szeretném, ha fejlődnénk, és ha meghallhatnám a valós panaszokat.
Félek, hogy vannak olyanok, akik a saját számukra fontos részeket kiemelik, míg számos problémát, ami gátat vetne az ő fejlődésüknek, elsikálják. Tudni akarom a titkokat.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdPár pillanatig hezitáltam, hogy mit is kéne tennem igazából. Megesik, hogy megjelenik egy szülő, de nem ilyenkor szoktak és nem is nagyon jöhetnek a teremhez, ha csak nincs nyomos okuk. Jobbnak láttam hát elébe menni ennek a kérdéssel, de idő kellett, hogy összetegyem, mit is akar mondani azzal, amiket kiejt a száján. Nem vagyok lassú felfogású, de a gyerekeken kívül egyre kevésbé használom megint a magyar nyelvet. Otthon gyakorlatilag azért is éljük a németet Sebbyvel, ha kell, ha nem. Lewyék hozzászoktak és elélik velünk, mások meg kénytelenek és így jártak.
- Kisebb? Beiratkozás? - nézek kissé furcsán, nincs időszak rá és nyílt nap sem, de én a lehető legtöbbet igyekszem megtenni, ahogy a férfire nézek. A kora és a külseje alapján nem úgy hinném, hogy nincs már legalább egy gyereke, aki nagyobb is esetleg, de talán egy kicsi is. Sosem lehet tudni. Közben már a teremben volt ő is én pedig visszasétáltam az asztalhoz a kiszaladó Réka rajzát elvéve, hogy eltegyem a többihez. Ő lelkesen köszönt a „bácsinak” majd tovább is állt.
- Ó, Hannah Schwarz, örülök - nyújtottam felé a jobbom, hiszen illendő volt bemutatkoznom, de mindjárt világosabb lett, mit kereshet itt. Megteheti. Apám mondjuk jobban kapizsgálná ezt, mert ő szeret belefolyni ilyen szinten is a városvezetésekbe vagy a politikába. Nekem nem tisztem és szándékom ebben bármerre gondolkodni. Rámosolyogtam, majd fel is kellett nevetnem.
- Elnézést, de a valós panasz, meg amiket itt hallani fog, már bocsánat, de két teljesen külön dolog. Mióta itt dolgozom, ha valami probléma volt, az leginkább zsörtölődő kisegítők, beszállítók vagy manók miatt volt. Leginkább önös érdekből - vontam vállat, és igyekeztem úgy átlépni a mondandója hangvételét, mintha nem érezném ki belőle azt a tipikus kampányszagot. Amikor kellene valamit felmutatni, ezért az ember érdeklődik, hogy mondhassa, ezzel próbálkozunk. De ne legyen igazam.
- A gyerekek sok dologra rászorulnának. Új könyvek, iskolaszerek, amik rettenetesen gyorsan fogynak és egy igazgató. Másban nem szenvedünk szerintem.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwarz - Kisebb sincs, mindenki elérte a Bagolyköves kort.
Furcsa belegondolni, hogy a legkisebbem, az én kis csalafinta hercegnőm is olyan idős lett, hogy már az iskolába járjon. A nagyfiam auror, a Dávidom meg dolgozik is, tanul is, ideális átmenet. Meg vagyok én áldva a nagycsaládos kedvezmény minden formájával. Sőt, a nagyobb fiam még a végén eléri azt is, hogy legyen mégiscsak egy kisebb, csak ő apuka helyett papának hív majd. Borzalmas, hogy milyen tempóba képesek öregedni, miközben én csak stagnálok. A korral meg ugyebár egyre jóképűbbé válok, de ezt senki sem mondogatja mostanság.
- Szevasz prücsök.
Pillantok utána, ahogy éppen csak egy pillanatra látom az alkotását is. Nem semmi a gyerekek energiaszintje, és hihetetlen, de mi is voltunk ilyenek. Aztán, ahogy nő az ember, és egyre több hülyeséget követ el, valahogy az energiaszintje is úgy csökken le. Pedig néha szívesen meghemperegnék a hóban, de akkor biztos idiótának titulálnának, mert nekem, akinek ilyen komoly hivatalom és életkorom van, nem tisztségem már a hóban hentergés. Néha csak úgy jó lenne ezen a szinten állni. Finoman szorítom csak meg a kezét, üdvözlőn, de nem erőszakosan, és nem hosszan. Nem vagyok a feleslegesen túlspilázott fizikai érintkezés híve, és ez meglátszik azon is, hogy milyenek lettek a gyerekeim is. Ezt a részét még valóban sajnálom is.
- Én is ettől félek, éppen ezért nem is bízom meg az ilyen információban.
Tudom, milyen az, ha az embernek lehetősége nyílik ilyen kinyilatkoztatásra. Minden szentnek maga felé fordul a keze. Bár nem kérek külön engedélyt rá, dehogy ne csak úgy ott álljak, mint valami faszent, hát én is nekitámaszkodok az asztalnak.
- Igazgató… ne is mondja, teljesen frászba vagyok, hogy mi lesz, ha nem találok senkit, aki alkalmas lenne erre a posztra. Várom a csodát, persze, hogy jelentkezik valaki, vagy visszatér Mr. Everett, vagy Mrs Felagund mondja azt, hogy megunta az unokázást. De nem tudom, talán inkább igazgatónak kellett volna pályáznom, és nem polgármesternek.
Mindenki jobban járt volna, mert akkor élhetnék a magam kis világában, nem kellene mindig öltönyt húznom, és nem lenne baj az sem, ha festékes lenne a pólóm csücske, hiszen gyerekek között vagyok, megesik az ilyesmi.
- Könyvek, iskolaszerek. Beszéljen az iskolai könyvtárossal, rendeljenek megfelelő könyveket, a pénz ne legyen akadály, küldök majd én is egy baglyot. Ha jól tudom, ott épp most zajlik végbe egy személyi változás, de bízom az igazgató bölcs döntésében. Az iskolaszerekre is ki fogunk találni valamit. Nem akarok tandíjat emelni, de talán vannak ismerőseim, akik tudnak valamit kezdeni a helyzettel.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahIgazából én mindig másokra bíztam a gyerekek nevelését. Mármint persze, a rokonuk vagyok, de nem az anyjuk, meg a nagyanyjuk, nem hiszem, hogy nekem különösebben foglalkozni kéne a fegyelmezésükkel. Persze, szeretnék segíteni a húgomnak, de kinek van türelme az ellenkezős gyerekek hisztijét hallgatni? Azt hiszem, hogy egyébként már kezdik kinőni a dolgot, remélem lassan már jön a kamaszkor előtti nyugi. - Ó, az jó lesz, köszönöm! Van nálam annyi, aztán lehet cserében lesz egy nyugis délutánom. Eléggé sok papírmunkám van mostanság, nem is értem minek ennyi. Melyiket szokták különösen szeretni? Az a seprűs rejtvényes füzet szerintem bejönne a kis srácnak. Dorkának valami állatos… bár a mai után…-Mondom a végén szemforgatva. Nem értek hozzá, de nem hiszem, hogy meg kéne jutalmazni a mai viselkedése után. Azt tudom, hogy féltékeny, hogy ha Dávid más gyerekekkel játszik, de valahogy el kéne vele fogadtatni, hogy az öccsének attól még lehet barátkája, hogy ők ikrek. De ez inkább ilyen gyerekes féltékenység, mert ő simán barátkozik másokkal, csak Dávidnak nem szabad kislányokkal. Hannaht a gyerekeket kémlelve követem a székekhez, majd helyet foglalok. Egészen nyugisan eljátszanak, csodálom, hogy ilyen fegyelmet tud tartani. Tuti valami német dolog ez. - Igen, nem is szereti, ha ráhárul a felelősség. Életkorban már nem olyan gyerek, de odabent még eléggé éretlen. Meg az, hogy gyakorlatilag testvérként nőttek fel, csak nyolc év van köztük. Elég szerencsétlen helyzet volt… de így alakult.-Fejezem be mosolyogva, jelezve, hogy nincs itt gond. Hát, igen, eléggé érdekes helyzet is volt, ahogy kamaszkorunkban egyszer csak megérkezett közénk, mert csak. Eléggé nagyot csalódtam akkor anyában, hogy ilyen felelőtlenségre is képes. Jó, azt tudom, hogy fiatalon megpattant otthonról, de hát ki nem? (Én, még mindig otthon élek, nevermind) De azt nem gondoltam volna, hogy csak úgy jön egy gyerek. Aztán hasonló villámcsapásként jött Letti szerelme azzal a bolond angollal, meg az ikrek. Én vagyok felelőtlennek titulálva, aztán én nem vagyok terhes. Meg innen még nem rúgtak ki, vannak iskoláim. Én… én jó vagyok a magam módján. Állatokon is szoktam segíteni. - Nagyon szeretik egyébként egymást, csak most abban a korban van, hogy inkább lenne egyedül. Most kezdi el bontogatni a szárnyait meg élni az életét. Hamar került be a Bagolykőbe innen, nagyon bizonyítási kényszeres lett utána.-Igazából nem tudom, hogy ezt miért meséltem el. Valószínűleg eléggé kiakadt a múltkor, még otthon is eléggé ideges volt rájuk, hogy egy olyan egyszerű kérdést nem bírnak teljesíteni, mint hogy vegyék fel a sapkájukat. Én ennyi idősen nem is tudom, hogy mit csináltam. Őt bébicsőszködtem. Kiakasztottam a szüleimet. Nem sokkal később meg költöztünk lengyelbe. Igazából nem annyira bántam, bár a lengyellel eléggé meggyűlt a bajunk a testvéremmel, mert szinte egyáltalán nem beszéltük, amikor kikerültünk. - Ó, diszlexiás? Ezt nem vettük észre nála eddig meg jók a jegyei is.-Nem tudom, hogy egy ennyi idős gyerek tud-e a csalni, de asszem a diszeseknek már az elején rosszabbak a jegyei. De tudom, hogy a szellemi képességét nem feltétlenül befolyásolja az írás, attól még lehet nagyon jó matekos. Az biztos, hogy szívesen tanul, akkor csak nem rossz neki. - A fantáziája nagyon élénk. Állandóan mesét mond otthon a játékainak, meg saját kis elvarázsolt világot él. Csomószor látom, hogy a kertben egymaga játszik, de közben beszélget valakivel. Van, hogy a játékainak beszél. Órán nem beszél végig?-Kérdem kicsit nevetve. Otthon le nehéz lelőni, néha még mi sem bírunk tőle szóhoz jutni, annyi mindent mesél el. Szeret a középpontban lenni. Tipikusan olyan, mint a nagymamánk meg a kicsi húgom, meg én. Letti meg anyu inkább csendesebbek meg visszahúzódóbbak. Dávid visszahúzódóbb, mint Dóri, úgyhogy nem tud kibontakozni mellette. Bólintok Hannah felvetésére, miközben mosolyogva végigmérem a kis kviddicses vasgyúrót, meg a duzzogó színező szőkeséget. Már csak pár év, és könnyebb lesz. - Ó, egészségedre. Csak nem meg leszel fázva? Mondjuk ennyi gyerkőc között nem csoda.-A kisgyerekek a betegségek melegágya. Sokan vannak, túrják az orrukat, némelyik meg nem is mos rendesen kezet. Meglepően sokan nem tudják még a szülők közül sem, hogy nem a kezüket kell a szájuk elé tenni, hanem a karjukat. Azzal mindent összefogdosnak és kész a baj. Kissé aggódva bólintok Hannah-nak. Én is így látom őket, aztán majd persze kiderül. Nem tudom, hogy mennyit lehet rajtuk még alakítani, mert Dórát azért az ilyenekről le kéne szoktatni. Egyrészt olyan finom kislány, másrészt meg… - Jobbulást. Ez allergia inkább. Mire vagy ennyire allergiás?-Kérdem összeszorított fogakkal, majd a táskámból nyújtok egy csomag zsebkendőt a szőke kollégámnak. Aggódva figyelem, mert ez egészen gyorsan romlik, az előbb még semmi, aztán tüsszögés, viszketés. - Vigyázzak a srácokra, amíg gyógyszert veszel be… vagy valami?-Vetem fel összeszorított foggal. Nem fognak nekem örülni a suliban, ha késve érek vissza, de nehogy fulladni kezdjen itt Hannah. Nem bízhatom egy csapat tökmagra. Nem igazán tudom, hogy pontosan mit csinálnak ilyenkor az allergiásokkal, de abban biztos vagyok, hogy életveszélyes is lehet.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdKicsit értetlenül álltam a látogatónk előtt, ezért is érkeztek kérdés formájában az aggodalmaim arra, miben is kellhetett volna neki bárki segítsen, ami elmaradt. Nem ez lenne az első, botlottam már random szülőkbe, akik éppen a tanáriba nyitottak be, mert senki nem irányította őket jó helyre. Szóval minden meghökkenés nélkül hallgattam őt, el is mosolyodtam a tényen, hogy ebben a kategóriában már nem érdekelt apuka az úr. Némi illem szorult belém, így hamar elengedtem a „á, akkor unoka esetleg?” kérdést, olyankor sok férfi nem szokott megkedvelni, többeket nehezen érint a koruk, az a durva, hogy már a saját korosztályomban is ezt tapasztalatom. Pedig a jó bor sem az újbor.
- Köszönöm Réka, kiveheted a játékokat - mondtam neki, hiszen tudtam, hogy erre vár. Van egy rakás memóriakártya és egyéb apróságok a nagy fiókjukba, de engedély nélkül nem vehetik ki. Ő nagy vigyorral el is sietett én pedig a polgármesterünkhöz fordultam vissza.
- Ezt jól teszi, bár attól tartok ez emberi sajátosság, mindenki életében megesett már a ferdítés, eltitkolás és az önös érdek is. A változó csak az, hogy a saját vagy a másokat érintő esetekben - osztottam meg vele az ugyan nem kért, de mindig meglévő véleményem egy kiszélesedő mosollyal, mert egyébként szívesen beszélgetek, bár sokszor érzékelik, hogy nem az anyanyelvem én igyekszem.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, ennek ellenére tényleg ez a leghamarabb megoldásra szoruló. Thomas sok mindent elintézett és pörgött az élet, igyekezett, hogy ne múljon a bürokrácián sok és jól menjen minden. Igazgatónak? Esetleg tanáripálya, vagy csak maga az igazgatás? - érdeklődtem meglepetten. Nem azért, mert ne néznék ki bárkiből ilyen törekvéseket, inkább mert általában vagy az illető is pedagógus, vagy erős hajlama van a vezetői szerepre, egy iskola életében egyik sem jöhet rosszul, de azért nem mindegy.
- Rendben van, majd összeszedjük a kollégákkal, mi is, ami sürgető és fontos, aztán adunk listát. Nem tudom van-e az iskolának alapítványa, pedig nem egy éve vagyok itt, viszont, ha ennek lenne egy nevesebb háttere, talán én is tudok támogatók szerzésében segíteni - dobtam fel végül, és bár sokszor nyilvánvaló mennyi kapcsolatom van, ritka, hogy ezt ajánlgatom. De kedvelem a helyet és a gyerekeket itt.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Dóra
INAKTÍV
Kleine Prinzessin
RPG hsz: 8
Összes hsz: 107
|
 Egy hétköznap délelőtt, szünetben KiskabátSárkisálAhj, végre, hogy kiengedtek minket óráról, már nagyon untam az órákat. Mármint nem egészen untam, mert szeretem, de azért a barátaimmal lógni csak jobb, nem? Az órán azért picikét fárasztó, hogy mindig figyelni kell meg jelentkezni. Az egyik osztálytársam azt mondta, hogy stréber vagyok, mert sokat jelentkezem, pedig csak a kérdésre válaszolok. Ha kérdeznek, akkor válaszolni kell, nem? De. Ők a buták, hogy ha nem mutatják meg, hogy mit tudnak. Engem mondjuk nem zavar, több dicsőség jut nekem. Bumm. Mostanában nem mentünk ki olyan sokat az udvarra, mert hideg volt, meg nagy hó, és nem akarták, hogy mindenkinek vizes legyen a ruhája. Pedig psssss a pálcával és máris meg tudnának minket szárítani. Mondjuk ha megfázna mindenki, azért az zavaró lenne, ha füstölgő füllel ülnének mellettem órán. Felkapom a szürke kiskabátom, amit nem olyan régen kaptam Lengyelországból a dédiéktől. Azt mondták, hogy ott mindig hidegebb van, úgyhogy ez melegen fog tartani, a sapkát hanyagolom, de a kedvenc sárkányos sálam semmiképp sem hagyom ki, ezzel én vagyok a legmenőbb az iskolában. Jó, meg Dávid… ő is lehet menő. Szökdécselve sietek oda az udvarra vezető kijáratban Lilihez, hátulról megfogom a két karját és az államat a vállára teszem. - Bú!-Köszönök nevetve, majd felemelkedem a lányról, hátraborzolom a hajam és megállok mellette a sálammal játszva. - Nézd, a béna fiúk megint a kviddicseset játszanak. Annyira röhejes a földön futkározni, nem? -Kérdem a szememet forgatva, amikor meglátom köztük az ikertesóm. Leszokhatna már erről a butaságról, olyan, mintha játéklovacskázna.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwarz - Önnek nagyon határozott világlátása van, ha nem tévedek. Nem szeretne igazgató lenni?
Kötve hiszem, hogy egyetlen ajtón besétálással meg is oldanám a problémát, ami jelenleg fennáll. Nem ismerem még az itteni tanárokat, nem is tudom, hogy az idősebb kollégák hogyan fogadnák ezt a bájos, ifjú hölgyet, akit a polgármester rábökéssel választott. Valószínűleg rossz szájízzel, rossz májúan és rengeteg pletykával körítve. Azt meg nem szeretném, hogy egy olyan valakit, akit kedvelnek a gyerekek, kicsináljanak. A még igazán el sem kezdődött pályafutásom nagyon mély pontja lenne ez.
- Is-is. Alapvetően jogász vagyok, nem annyira alapvetően pedig művészettörténetet tanítok a Grosserliebben. Dorottya kedves ismerősöm, én vagyok a társalapító.
A negyedik, és eléggé vegyes érzésekkel kezelt gyermekem a művészeti iskola. Szerettem a nőt, az ötletet, és azt hittem, megvalósul. Nem így történt. Ma az egyik állandó munkatársam felesége. Az élet nem könnyű, de magára az iskolára, és arra, hogy megvalósult hihetetlenül büszke vagyok, tényleg úgy tekintek rá, mintha az egyik gyermekem lenne, éppen ezért szívesen beszélek róla.
- Van, még Elisabeth alapította. Azt hiszem azért is nem volt eddig szükség a komolyabb megjelenésére, mert ő is és Everett úr is nagylelkű összeget tettek bele, valamit utóbbi ahogy hallottam, hajlamos volt csak úgy is vásárolni, könyveket, berendezési eszközöket. Viszont azt hiszem, ha összefogunk, mind a ketten tudnánk kellő anyagi forrást felkutatni. Mit szólna, ha ön lenne az alapítvány vezetője? Szabad kezet kapna.
Ha igazgatót nem is tudok azonnal előhúzni a kalapból, de már legalább a pénzkérdés megoldott lenne.
- Gondolom, addig amíg nincs megoldás, én felelek az intézmény működéséért. Ennek mindenképpen utánanézek.
|
|
|
|
|
|
|
Maja Bojarska
INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
|
Sziasztok *-* Ide is lehet á jönni érdeklődni, ha akar valaki tanciskodni, vagy hasonló*-*
|
|
|
|
|
|
|
Maja Bojarska
INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
|
Szia Ármin, majd gépről beteszlek a kis tanári névsorba  A kislányod is hozzánk jár?
|
|
|
|
|
|
|
Maja Bojarska
INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
|
Fuper, őt is beteszem majd akkor. Itt meg.reméljük felbukkan az a maréknyi tanár-diák lassan.
|
|
|
|
|
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV
Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
|
KylepocakA szokásosnál sokkal korábban indultam el otthonról. Talán a nyárias idő vonzott egy nagyobb sétára, vagy csak nem tudtam ellenállni az erdei gyümölcsös fagyi gondolatára. Nem tudom. Mire megérkeztem a kapuhoz, a fagyinak már hűlt helye volt, viszont a lábaim már széket kívántak a nemesebbik felem alá. Mostanság könnyebben elfáradok, ráadásul a meleg idő is rátett egy lapáttal. Kezdek eltunyulni, ez nem jó. Még majdnem a fele hátravan, hát mire odaérünk mi lesz itt? A tanári még a szokásosnál is üresebb. Persze nem meglepő, még tart az óra. Egyetlen nő ül bent, akit csak látásból ismerek. Odaköszönök neki, és végre leülök a helyemre, az ablak mellé. Nem is igazából az én helyem, mivel én csak hetente egyszer-kétszer járok be, de itt ilyenkor sosem ül senki. Valószínűleg délelőttös az illető, mindenesetre én remekül elhelyezkedem az asztalánál minden alkalommal. Még néhány cuccom is van az egyik fiókban, névsorok, mappák, ilyesmik. Kihúzom az említett fiókot, és előveszek belőle egy fehér mappát, amiben a tanmenetet írtam össze. - Labdák, ütők és játékosok - olvasom magamban a mai óra témáját. Tudtam jól, mikor megkaptam az állást, hogy a gyerekek kevésbé fogják élvezni az elméleti oktatást, mint a gyakorlatit. Őszintén megértem őket, én is szívesebben játszanék és gyakorolnék velük, de féltem elvállalni. Egy jól irányzott gurkó nagy kárt okozhat bennünk, nem akartam kockára tenni a fiam épségét. Mindezek ellenére, a kis lurkók izgatottan figyelnek rám minden alkalommal, úgyhogy egy szavam sem lehet.
|
|
|
|
|
Liliana Hope Krise
INAKTÍV
Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
|
Nem élvezem annyira az ilyen napokat, főleg, mert azzal, hogy a nagyobbak közé járok, sokkal több házit adnak nekem, mintha erre lenne szükségem. Inkább megnehezítik. Nem vagyok lemaradva és buta sem. Elég sokat gyakoroltam a saját tanáraimmal, többek közt Hannah nénivel is ahhoz, hogy ezt ne kelljen, most mégis külön írhatom le a szöveges feladatok alapján az átváltásokat. Ki olyan buta, hogy nem tudja, 180 perc hány óra? Vagy ha valaki 1 méter és 5 deciméter, az hány centi? Nem értem, hogy ez miért kéne nehéz legyen.
- Merlinke, ne ijesztgess - hívom fel a lány figyelmét, ahogy a kezéhez kaptam. HA nem figyelek, csúnyán meg tudom karmolni az embereket, kicsit talán direkt is. Nem szeretem, mikor csak úgy megtaperolnak. Persze Dorkát ismerem, de nem tudhattam, hogy ő jön. Nem mindig egyezik meg a szünetünk, furi az órarend. Mire felemeltem a fejem, már mesélte is, mit is vett észre, akkor én is a fiúk felé néztem, miközben a szépen letakarított és kiszáradt asztal és padok felé vettem az irányt. Felálltam az utóbbira, hogy a falapra csücsülve bámuljam a fiúkat.
- Igazából én megértem. Tudod a nagyok is ezt csinálják edzésen. Múltkor kint voltam anyával az egyik kviddicsesének az edzésén. Ők is lent gyakorolnak elsőre. Sokat futnak, meg képzeld, botokkal meg hulahoppkarikával is csinálnak dolgokat - meséltem el neki, miközben a kabim igazgattam. Nem húztam fel a cipzáromat, nem volt hideg szerencsére és a nénik se szóltak rám. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán a tenyereimmel kitámasztva magam néztem körbe, mielőtt a barátnőmhöz fordultam volna.
- Én is szeretnék ilyenekre járni. Te mi leszel, ha majd a nagy suliba átkerülünk szerinted?
|
|
|
|
|
Kyle Donovan
INAKTÍV
Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
|
NorinaAzt hiszem, hogy az emberek nagy része nem várna egy csaknem két méter magas pasit az ovisok mellett dolgozni. De ettől függetlenül minden egyes percét élveztem és afféle plusz, fix jövedelem volt a pálcakészítés mellé. Persze, minden pálca külön kihívás és egy álom, de főleg csak a tanévkezdésekkor nagy a forgalom, a többi időszakban pangás van, nekem pedig kellett a plusz elfoglaltság.
Szóval ma is bejöttem korábban, még meg akartam tartani az utolsó kreatív szakkörömet, mielőtt azt leadom. Az már sok volt egy kicsit a jóból, úgy, hogy két tárgyam van és még egy csoportom is. Mindenkinek csináltam egy személyre szóló bögrét, ma meg sütidíszítés volt az ucsó program, mert az finom is, meg mókás is.
A nagy, illatozó papírtasakkal érkeztem meg végül a tanáriba is, ahol lepakoltam a cuccaim a helyemre és csak utána pillantottam alaposabban körbe. Volt bent egy nő, nem tudtam pontosan, ő mit is tanít, lehet, hogy csak a takker néni álruhában. Annyi biztos, hogy itt volt Norina is.
- Halihó! - köszöntem nagy lelkesen, még kicsit integetve is, mielőtt oda indultam volna hozzá. - Mi jót csinálsz épp? Tanóra?
|
|
|
|
|
Oravecz Tatiana
INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
|
Cel
Most éppen művészek leszünk, emellett még mindig él a bájitalkészítési mánia is, mert ahogy az édes gyermekem mondja, a bájitalkészítés is művészet. Imádom, amikor a könyököm alatt mászkáló korosztály kioktat, ilyenkor szívem szerint összecsomagolnám, és odaadnám az apjának, hogy élvezzék egymás társaságát, de aztán mindig rám néz azzal a nagyon kék szemével, és odadugja az orrát a nyakamhoz, és egészen ellágyul, és olyankor nem akarom már odaadni Maxnak, mert ő az én kicsikém. Idáig is eljutottunk, szinte hihetetlen. Oké, ennek a mostani változások is betudhatóak, de akkor is, nagyon komolyan gondolom, és végre úgy érzem magam, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Mondjuk milyen lennék ennyi időt töltve Bercivel? Csakis kiegyensúlyozott.
A gondolatra boldog mosoly ül ki az arcomra, ahogy eszembe jut, és kezdem úgy érezni magam, mintha nem lennék normális, és be kell vallanom, eléggé bejön a dolog, így most is, amikor belépek az előkészítő ajtaján kedvesen köszönök a portásnak, aki valószínűleg frászt kap tőlem, mert a múltkor leüvöltöttem a fejét. Jó, kicsit feszült voltam, amiért koraeste a hatévesemet irányba állította és hazaküldte, csak mert kettő perccel később értem ide. Most viszont nem állok le vele vitatkozni, bocsánatot meg amúgy sem fogok kérni, mert nekem volt igazam.
Most még van vissza negyed óra, így a táskámat átvetve a vállamon, hátrahúzom, hogy ne zavarjon, és elsétálok a megfelelő teremhez. Más még nincs ott rajtam kívül, az ajtó viszont nyitva van, így bedugom a fejem egy pillanatra, hogy meglessem, élvezi-e a kölyök az alkotást, de elvan, mint a befőtt, szóval minden remek. A maxiszoknyámat kicsit megemelve ülök le a padra, és veszem elő a nálam lévő könyvet, a Muglisság Műhelymunkáját, hátha tudok belőle valami tananyagot gyártani.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
TatiKicsit megint úgy éreztem, hogy fenekestől felfordult az életem. Jó, itt vagyok legalább egy hónapja, a suliban éppen csak kezdek beilleszkedni, a tanárok és a szülők is kezdik elfogadni a létezésemet. Erre? Kiülök D-vitamint gyűjteni a térre és bumm. Westwood.
Aztán azóta a gondolataim megint egy kicsit más irányban járt, mint egész addig, olyan álmodozósban voltam. De kellett az idő, hogy feldolgozzam, ahelyett, hogy rögtön a nyakába varrnám magamat.
Ma ugyan órám csak egy volt, de délután kellett szakkört tartanom, így az időm azzal ment el a két elfoglaltság között, hogy befejeztem az amúgy félkész gipsz-állatkákat. Volt köztük cica, kutya, ecca ecca eccarvú, de madárka és még vidra is! Magamnak egy rókát csináltam, bármily meglepő is.
A hajam elhúzva az arcomból elkötöttem egy lilás-vöröses festett kendővel. Sötétkék, fehér pöttyös háremnadrágot húztam és hozzá a kedvenc pólóm, amire én csináltam a mintát. Szivárvány színű foltok voltak rajta, benne fehér hajszálvékony mandalák és egy béke szimbólumban szintén fehér maradt. Igazából elég sok időbe telt megcsinálni, de azóta is rengeteget hordtam.
Ugyan pár percet késtem, de csak ketten vártak a terem előtt és már nem is tűntek durcásnak, mikor a gipsz-állatkák előkerültek a táskámból, hálistennek ép és sértetlen állapotban.
Az idő sebesen nyargalt el mellettem, mint a szél, született egy kék kutyánk, fehér pöttyökkel, egy arany eccarvú, egy fekete-fehér foltos kotku - a kis realista -, illetve egy félig pink, félig barna vidra, amit Eszti azzal magyarázott, hogy őt éppen egy főzet színezi át. Szóval olyan gyönyörű, egyenletes átmenetet festettünk a kis állatka teste felénél, még kis alu-csillagot is kapott rá, mert szerintem nagyon ügyes volt.
Talán pár perc eltelt, mire észrevettem az érkezett nőt, megilletődve össze is préseltem az ajkaimat.
- Szép napot! Bocsánat csak... festék mindenütt - nevettem el magam kicsit, jobb kezemmel az előrelógó tincsek közé túrva, azt is színpalettává varázsolva egy pillanat alatt. El is kaptam a kezem nevetve, szerintem egy katasztrófa vagyok. - Hogy vagy? Mi jót olvasol?
A vállam felett hátra-hátra pillanthattam, de a lépéseim a nőhöz vezettek.
|
|
|
|
|
*Árminbá' bevigyorog*
