Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Annyira kínos ez az egész. Egy órája értesítettek, hogy jobb lenne, ha bejönnék, mert Esztert elzárták a viselkedése miatt. Az a gyerek, amelyik a légynek sem képes ártani, most elzárást kapott, hat évesen. Ilyen egyszerűen nincs. Első körben arra gondoltam, hogy túl sok időt tölt Seannal, a második az, hogy ilyen apától mit vár az ember, a harmadik meg az, hogy olyan anyától, mint én, mit várhat bárki is. Aztán eszembe jutott az, hogy ugranak egy generációt a tulajdonságok, így az exanyósom és az anyám tehet mindenről. Remek, a gyerekem a sátán lesz maga, és végre a sötétség győzedelmeskedett az a kis jóság felett, ami fogalmam sincs honnan jutott belé, talán az elfogyasztott borral.
Lényeg a lényeg, hogy már tíz perce itt ülök egy puffon, amit inkább gyerekeknek találtak ki. A kabátomat és a táskámat az ölemben tartom, a bokáimat szorosan összefogva, időről időre alsó ajkamba harapva. Sosem voltam még ilyen helyzetben, a gyerekem sem harapott meg még senkit. Most meg állítólag az egyik tejfoga is kihullott a gyerekbe harapáskor. Igazán szép emlék lesz ez mindenkinek, a véres szájú lány. Meg fogom ölni.
Percenként előveszem a telefonom, fogalmam sincs, hogy minek. Kristófot akartam felhívni, ennyi idő után nem is értem, hogy minek. Ő már nem más, mint időről időre egy az ígéretéhez képes kevés számot tartalmazó csekk, semmi több. Most is van egy nálam, de nem tudok bemenni a bankba beváltani. Kellene a pénz, de úgy nem megy, hogy tudom, nincs köze hozzá. Ráállok a névjegyére, majd kinyomom a telefont, az elsötétült képernyőn meglátva az arcképemet aztán megint megnyomom oldalt, feloldom, és szembe néz velem a vigyorgó arcunk. a következő pillanatban pedig Max arca. Őt hívom, de aztán egyetlen csörrenés után gyorsan kinyomom. Mit mondhatnék neki a múltkoriak után? Megint elsötétül, de zavar, hogy ki fogja jelezni neki, hogy kerestem. Megint megnyomom, messengeren keresem meg, és csak annyit írok neki, hogy: "Véletlen volt. Bocs." Megnyugodtan nyomom ki megint, és a fejemet a falnak vetve nézem a velem szemben elterülő gyerekrajzok sokaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Cel

Most éppen művészek leszünk, emellett még mindig él a bájitalkészítési mánia is, mert ahogy az édes gyermekem mondja, a bájitalkészítés is művészet. Imádom, amikor a könyököm alatt mászkáló korosztály kioktat, ilyenkor szívem szerint összecsomagolnám, és odaadnám az apjának, hogy élvezzék egymás társaságát, de aztán mindig rám néz azzal a nagyon kék szemével, és odadugja az orrát a nyakamhoz, és egészen ellágyul, és olyankor nem akarom már odaadni Maxnak, mert ő az én kicsikém. Idáig is eljutottunk, szinte hihetetlen. Oké, ennek a mostani változások is betudhatóak, de akkor is, nagyon komolyan gondolom, és végre úgy érzem magam, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Mondjuk milyen lennék ennyi időt töltve Bercivel? Csakis kiegyensúlyozott.
A gondolatra boldog mosoly ül ki az arcomra, ahogy eszembe jut, és kezdem úgy érezni magam, mintha nem lennék normális, és be kell vallanom, eléggé bejön a dolog, így most is, amikor belépek az előkészítő ajtaján kedvesen köszönök a portásnak, aki valószínűleg frászt kap tőlem, mert a múltkor leüvöltöttem a fejét. Jó, kicsit feszült voltam, amiért koraeste a hatévesemet irányba állította és hazaküldte, csak mert kettő perccel később értem ide. Most viszont nem állok le vele vitatkozni, bocsánatot meg amúgy sem fogok kérni, mert nekem volt igazam.
Most még van vissza negyed óra, így a táskámat átvetve a vállamon, hátrahúzom, hogy ne zavarjon, és elsétálok a megfelelő teremhez. Más még nincs ott rajtam kívül, az ajtó viszont nyitva van, így bedugom a fejem egy pillanatra, hogy meglessem, élvezi-e a kölyök az alkotást, de elvan, mint a befőtt, szóval minden remek. A maxiszoknyámat kicsit megemelve ülök le a padra, és veszem elő a nálam lévő könyvet, a Muglisság Műhelymunkáját, hátha tudok belőle valami tananyagot gyártani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem akarok ám zavarni.
Pillantok fel rá zavartan, mert tudom, hogy még vagy tizenkét perc van a mai foglalkozásból, csak éppen így jött ki a lépés, pedig még vásárolni is voltam, így roppant mókásan nézhetek ki, ahogy az oldaltáskámból petrezselyem lóg ki. Igen, már vannak virágok a kertben, de azért ott még nem tartok, hogy veteményesem legyen. Bár, ha így haladok, ki tudja. Eléggé sokat olvasok mostanában a bio cuccok hatékonyságáról.
- A muglisság műhelymunkája, de ez egy akkora szaaaaarvas nagy hiba volt, amikor megvettem, hogy csak na.
Oké, gyerekek, mégsem mondhatom azt, amit akarok, pedig nagyon szívesen kifejteném a véleményem erről a könyvről, annyira nagyon, hogy hú. Felbosszantott, de helyette inkább csak átnyújtom a lánykának.
- Tele van eléggé nagy blődségekkel. Nem igazán értem, hogyan adhattak ki ilyet. Inkább csak azért olvasom, hogy hátha eszembe jut róla valami reális, meg az irodalmi hivatkozásokat néztem, amik között viszont van eléggé komoly mű is. Nem értem.
Értem én, hogy nyitott szemléletmódok, de akkor sem értem. Tényleg nem. Szerintem ez egy szenny, nem több. Akkor sem ajánlanám, ha az életem múlna rajta. Illetve, de, akkor igen, csak nagyon égne a fejem, hogy én ilyet ki merek ejteni a számon.
- Jól viselkedett a kis művészem?
Térek át inkább a könyvről a gyermekemre, aki még most is zavartalanul alkot. Más gyereket nyilván megborítana az anyja jelenléte, de ez a kis nyünny nem igazán zavartatja magát ezzel kapcsolatban. Én meg örülök neki, hogy így tesz, mert nem akartam megzavarni a tevékenységet.
- Egész nyugodtan, meglepően kellemes ez a hét. Feléd minden rendben van? Imádom a pólódat, ha kinövöd, szívesen hordom én tovább.
Persze ez csak olyan kijelentés szokott lenni, de tényleg nagyon tetszik, imádom, és nagyon kedvelem ezt a megjelenést. Szerintem nagyon ott van.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Mit festettél?
Szeretem, hogy Eszti benne volt ebben a foglalkozásban is, sőt, mostanra imádja is. Szerettem volna valami olyat, amihez hozzá is tudok szólni, mert értem én, hogy bájitalok, de az inkább Max terepe, én maximum bólogatni tudok, és feltűnésmentesen megmérgeződni.
- Undorító. Ez tényleg egy szenny.
Nem is értem, komolyan nem, hogy ki volt az, aki ezt jóváhagyta, és ami még ennél is rosszabb, van olyan iskola, ahol ebből tanítanak. Rendesen, oktatnak. Csodálkozik ezek után az ember, hogy a társadalmunk ott tart, ahol?
- Bájitalokkal?
Kérdezem a szám szegletében bujkáló mosollyal. Ilyen az én lányom most éppen, viszont, hogy vidrát választott, azzal egyszerűen levett a lábamról, nem gyenge ez a kiscsaj, komolyan mondom. Imádom. A vidrákba még múlt nyáron szeretettem bele, amikor az állatkertben néztük, ahogy egymás kezét fogva, a hátukon lebegnek, aztán persze, amikor elvittem strandra, ott nekünk is úgy kellett lebegnünk. Nem hittem volna, hogy ez a szeretet ilyen kitartó lesz, de ezek szerint mégis. Örülök, mert ilyenkor úgy érzem, hogy valami jót is adok ennek a kis törpének.
- Ha még mindig úgy érzed, hogy fontos, és ha megvan valami halvány abból, ami akkor fontos volt, akkor mindenképpen jó. A fontos emberek mindig azok maradnak.
Mielőtt idejöttem, én is néha hónapokig nem tudtam találkozni Bercivel, és hiányzott, és akartam őt, és amikor újra ott volt, mintha mi sem történt volna. Most pedig hihetetlen, de azt hiszem, komolyan össze fogunk házasodni.
- Imádom, nagyon király.
Még bólogatok is a tetszésemhez, és amikor azt mondja, hogy csinál, elvigyorodom.
- Imádnám, komolyan. Köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Cel

- Akkor ez a tökéletes alkalom, hogy visszatérj hozzájuk.
Bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez most csak a rókák alkotására szóló tanácsom, de a másikra is tökéletesen illet. Én csak pletykákat hallok, és elég jól össze tudok rakni dolgokat, így aztán úgy vélem, ezzel a kijelentéssel egy cseppet sem ártottam. Aki meg attól tart, hogy nem tudom, mivel is áll szemben, megnyugodhat, én is voltam idősebb férfi házastársa, és nem volt az olyan rossz, sőt. Én nem féltem, ráadásul, ha igaz, amit beszélnek, még csak nem is látszik annyira a dolog.
- Nem, dehogy. Pontosabban egy ilyen hajléktalanokat segítő szervezetnek adtam érte pár sarlót. Most nekik jó, a karmámnak jó, csak a lelkemet kínzom.
Nem hittem volna, hogy egyszer csak tényleg elkezdek tanítani, sem azt, hogy ennyire meg fog viselni a dolog.
- Igen, sejtettem. Az apja hatása, azt hiszem ez így az alkotásával jött.
Az alkotásánál időzőjelekbe vágtam az ujjacskáimat, hogy érzékelje, mennyire nagyon nem és mégis úgy gondolom. Nem alkotás volt, inkább csak valami fellángolás, és bumm, a szervezetem meg az égiek tudták, hogy sokadszor, de most utoljára és így lett Esztike.
- Akkor ez az. Ha ilyen pici lesz a gyomrod. Legalább nem leszel stresszevő. Vagy stresszivó, egyik sem szerencsés, elcsapja a hasad. Aztán majd alakul ám ez, és egyszer csak majd minden olyan szuper lesz, és görcsmentes.
Azt hiszem, nekem már most az agyamat kezdte el támadni a nyugimágia, de legalább sokkal, de sokkal kedvesebb vagyok, mint előtte, és nem érzem azt, hogy feltétlenül mindenre ironikus megjegyzést kell tennem. Ez azért már jó, nem?
- Szerintem is egy, de azért küldök, mert van ilyen izém a pólóanyaggal kapcsolatban. A nővérem szerint szimplán csak elszáll gyökszi vagyok, de hát tényleg van.
Vannak olyan anyagok pl, amiket mindenki szeret és imád, én meg rosszul vagyok, ha csak felpróbálom. Valószínűleg tényleg gyökkencs vagyok.
- Persze, aláírom. A gyerekem csak arra allergiás, hogy becsukja a száját és ne egyen többet a kelleténél. Mondjuk, most, hogy ezt így mondod, azt hiszem, meg kellene kérdeznem az apját, hogy nincs-e náluk valami gebasz...
~ Az örökletes bunkóságon kívül.~
És íme, a tökéletes változás, mert ezt már csak magamban mondom ki.