Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Amikor rám néz, nem sok mindent láthat az arcomon, az öregedést, a fakó bőrt, a fénytelen szemeket, az érdektelenséget. Mintha le lennék szedálva. Nincs bennem gyógyszer, az elmúlt tizennégy nap bőven elég volt.
- Jó napot.
Úgy csinálok én is, ahogy ő, hivatalosan, tartva a távolságot. Engedelmesen követem, bár nem feltétlenül játékok, de nem hiszem, hogy nagyon messzebb kéne vinni. Ha nem muszáj, akkor nem nyitom ki a számat.
- Ami azt illeti ruhák. Az unokáinknak tettük félre, de itt nagyobb hasznuk lesz. Nehezek.
Teszem hozzá még csendesen, lepakolva magam elé őket. A zsebembe nyúlva átnyújtok a lány felé egy borítékot.
- Kérem, adja át Thomasnak az üdvözletemet, ő tudni fogja, hogy hova lenne érdemes ezt a pénzt tenni.
Biccentek egyet, hátralépek kettőt.
- Viszont látásra.
Köszönök még el, majd zsebre dugott kézzel indulok el arra, amerről jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Hogy furcsa-e ez a helyzet? Mindenképp, de inkább legyen ez, mint hogy megint egymás nyakának ugorjunk. Nem számítottam rá, hogy felbukkan itt. Tudta, hogy itt is segíthetek, bárkit küldhetett volna maga helyett, és ez azért jól esik, még ha látszólag nem is érdekli a létezésem ténye. Tudom, hogy nem így van, mert itt van, ez ilyen egyszerű.
- Hozhattad volna az enyémeket is, hallottam, hogy el akarod ajándékozni, és van itt pár gyermekotthonos, akik többször hordanák két alkalomnál -  ezt tényleg komolyan közlöm, mert ha már tényleg erre vetemedik, akkor erre a célra tegye, és áldásom rá. Nem, nem ér érvágásként, sőt azt se érzem, hogy a bőröm nyúznák, azok csak ruhák. Többségüket talán fel se vettem, mert dühömben vásároltam meg, és igen… ez az, amiről próbálok leszokni. A költözéskor jó párat ideinterváltam a kastélyba, szóval nem szenvedek belőlük hiányt, így belegondolva, az én méretes ruhásszekrényem tele van csupa haszontalan gönccel.
Biccentve veszem át a borítékot, miután bezártam az ajtót, és hagyom elmenni. Vagyis azt hiszem.
- Nem kérsz egy teát? - szelíden teszem fel a kérdést, vagyis kiáltom utána, még mielőtt kilépne az épületből.
- Van mentás is - teszem még hozzá inkább ezt, semmint, hogy közöljem vele, nagyon ráfér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A felajánlására bólintok, tisztában vagyok vele, hogy vannak ott olyan ruhák, amiken még a címke is rajta van. Jó párat tőlem kapott, ami megerősít benne, hogy pocsék ízlésem van női ruhák terén.
- Köszönöm a javaslatot, mindenképpen átadom Annának.
Nem szoktam a nevén szólítani, anyunak vagy a nejemnek hívom. Az utóbbi idők rányomták a bélyegét a kapcsolatunkra is. Közel állok hozzá, hogy elmondjak mindent neki, az elmúlt éveket, a titkokat. Nem alszom vele, a padláson húztam meg magam, ott senki se kényszerít beszédre. Nem akarok beszélgetni. A temetés gyorsan történt, csendesen, ott voltunk mi, akik azon az estén is. Kincsőt másnap vitték el tőlünk.
- Nem szeretnék zavarni.
Otthon is csak útban vagyok a legtöbbször, nem mondják, nem érzékeltetik, de érzem, hogy így van.
- Te vagy az egyetlen, aki nem kávéval kínál.
A családom többi tagja mostanában mindig kávét tesz le elém, pedig nem kávézom, csak amikor bevetésre megyek, amikor olyan bevetésre megyek. Van egy rituálém, amit mindig elvégzek, ám csak a lány vette észre, csak ő tudja, hogy nem fogyasztom azt a fekete löttyöt a hétköznapokban.
- Ez rendes tőled, köszönöm.  
Húzom el a számat egy pillanatra, de ennek ellenére nem indulok el felé, csak topogok ott zavartan.
- Jól nézel ki, megállod a helyed. Büszke vagyok rád, Lex.
Intek egyet felé, majd visszadugva a kezem a zsebembe folytatom az utam kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom, hogy volt-e olyan alkalom, mikor az apám így állt előttem, és ez megrémít. Ő meg én vagyunk azok, akik gondosan kerüljék az ilyen állapot látszatát, és ha már arra sincsen kellő energiája, az már semmi jót nem jelent. Összeugrik a gyomrom, megszólal bennem a lelkiismeret, hogy ennek a kiváltó oka, megint csak én vagyok, és pont emiatt tartom még jobb ötletnek azt, hogy külön vagyok tőlük. Nem akarom őt még egyszer így látni.
- Fogytál… - szinte suttogom, ahogy végignézek rajta. A szavak ugyan eljutnak hozzám, de most jobban lefoglal a férfi látványa, akit mindenkinél jobban szeretek. Igen, mindennek ellenére, de úgy vélem, ez a helyes. Én sose mondtam volna, hogy nincs apám, az én számból ez a kifejezés sose fog elhangozni, még akkor sem, ha nagyon mérges vagyok rá.
- Mindig van rád időm, tudod? - próbálom megtorpanásra késztetni.
- És sose iszod meg az egész kávét, két korty után mindig a cserépben landol - mert ez az, amit megfigyeltem, ez is azok közé tartozik, amiket tudok róla, mert figyelek, még ha nem is tűnik úgy, talán soha.
- Az udvaron megvannak nélkülem, az órák folynak, a tanári itt van egy köpésre, neked meg már nagyon eleged lehet a négy falból, ha már hordárkodásra vetemedtél - erre tudok csak tippelni, még a fejem is oldalra döntöm, kérdőn vonva fel a szemöldököm.
- Vettem somlóit, kaphatsz abból is - szakítom meg pár lépéssel a távolságot, hogy aztán némi hezitálás után belekarolva, haladjak vele, már ha tudok hatni rá.
- És itt még úgyse vágtam fel veled… - mosolyodok el halványan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Csendben tűröm a megállapítását. Valóban fogytam. Amikor pedig egy karbantartott izomzat kezd hanyatlásnak, az elég csúnya látvány. Most fogyásnak tudják be, később meg elfolyásnak, elernyedésnek fogják. Megesik az ilyesmi.
- Utálom a kávét.
Állapítom meg a nyilvánvalót, amit a családom nem nagyon tud megemészteni, valószínűleg ezért teszik le elém rendre a csészét. Vagy, hogy kínozzanak, mert pontosan tudják, hogy mielőtt elmentem, ittam. Engedem, hogy belém karoljon, nem nagyon van erőm alapjáraton sem ellenkezni, de nem is tenném. Szeretem őt, és bánom, amit mondtam, de ott és akkor jogosnak éreztem, hogy a dühömet kiadjam. Nem volt képes meghallgatni, nem mondhattam el. Haza akartam jönni, velük akartam lenni, átölelni őket, és egy pillanatig nem gondolni arra, hogy miért tehetem meg azt, hogy velük vagyok, hogy nem állhattam volna ott.
- Nem nagyon van mire.
Nem tartom magam jó embernek, vagy életre érdemes embernek. Tényleg elvesztettem magam, volt egy pont, amikor mindennél jobban vágytam arra, hogy ott legyenek mellettem, hogy annak ellenére, hogy elküldöm őket, velem maradjanak. Ennek ellenére egyedül vagyok, egyedül érzem magam. Nem érzem azt, hogy méltó lennék arra, hogy bárki időt töltsön velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Tudom - biccentek, meglepően lágyan mondva ki ezt az egy szót. De tényleg, vajmi kevés dolog van, amivel újat tudna mondani, vagy mutatni. Vagy azért, mert látom tőle, vagy azért mert bennem van, és már mindenki megbizonyosodhatott róla, hogy a többséget tőle örököltem. Sokszor gondolkodok el azon, hogy mennyivel lenne jobb, ha Levente kapta volna ezeket, én meg szimplán olyan szeretetre méltó lennék, mint anyu, de az élet nem ezeket a lapokat osztotta.
- Azért még mindig te vagy Sárközi Dorián - rázom meg a fejem hevesen, mert ebben nem értek vele egyet.
- akin nem tudnak akkora sebet ejteni, amekkora már nem forrna össze - teszem mindezt hozzá, mert tudja ő is, hogy ez így van, hogy ezek a jelzők egyáltalán nem alaptalanok.
- csak most olyanok vannak, amik lassabban forrnak, nagy ügy - az előkészítő rám nyomja a bélyegét, olyan kedvesen nézek rá, és ejtem ki szavakat, mint a kicsiknek, mikor elesnek. Még egy puszit is adok az arcára, mielőtt benyitnék a tanáriba, aztán kihúzok neki egy széket, pillanatok múlva meg már elé is teszem a forró italt.
- szeretem, hogy ezt megörököltem tőled… hogy nem állok le sebet nyalogatni - ülök fel az asztalra, miután Thomaséra raktam a borítékot. Bár meg sem fogalmazódik bennem, hogy bárki felnyitná, lévén rajta van a neve, azért egy bűbájt mégis teszek rá, mert ide bármikor bekontárkodhat pár rakoncátlan, vicces kedvű kölyök.
- Akarsz róla beszélni? - most meg mintha anyámat hallanám, de csendesen teszem fel a kérdést, ki tudja, hány év óta most először. Vagy… kérdeztem én ilyet egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Még mindig én.
A másik felében annyira nem vagyok biztos, így inkább arra nem mondok semmit. Nem vagyok benne biztos, hogy van még tovább. Engedelmesen foglalok helyet a széken, és körbepillantok a helyen. Nincsenek festmények, és senki más sincs itt rajtunk kívül. Amíg az italt hozza, lopva megsimítom a helyet, ahol az előbb az ajka megérintette az arcomat. Nagyon nagy baj lehet, ha ezek után képes még kedves lenni velem.
- Nyugodtan hazajöhetsz, úgyis megígérted Angienak, hogy itt töltheti a nyarat. Én a padláson lakom, nem sok vizet zavarok.
Különben is, ha a lány itt van, akkor vele foglalkoznak, és akkor engem békén hagynak, békésebben, mint jelenleg. Bár addig még bevetésre is küldhetnek, bevégezhetem. Elmotyogok egy köszönömöt az italra, kicsit nézem a feláramló gőzt.
- Nem igazán.
Húzom el a számat, de végül is, ha már itt ülök, akkor miért is ne. Nem akarok beszélgetni, de ha szóba állt velem, hát beszélhetnék is vele. Szeretném megérteni őt, és szeretném, ha megértené, hogy mi miért történt.
- Péternek hívták. Kincső apját. Hibáztam, aznap éjjel meg kellett volna halnom. Elém lépett, mielőtt az átok eltalált volna. Nem gondolkozott gondolom, csak cselekedett. Kisbabája volt, értem nem kár, de érte igen. Két napig küzdött.
Köhintek egyet, zavartan. Nem nézek rá, az italt nézem, bűntudatom van azért, mert egy apa, egy férj halt meg értem. Értem, akinek felnőtt gyerekei és erős felesége van, értem, aki ha elmegy, hát elmegy, már megtett mindent, amit meg kellett tennie.
- A gyereket a nagynénje vitte el, az anyját kezelik még most is, nem is biztos, hogy kijön. Anyád meg rohadt kávéval itatna. Egyszerűen csak halottnak kellene lennem. Azon gondolkoztam, hogy kérvényeznék egy időnyerőt a minisztériumtól, és visszamennék. Anyádnak ne mond, csak jönne a hülye kérdésekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A padláson lakásra azért megemelkedik a szemöldököm. Viszont nem vágok közbe, nem szólok semmit, csak kortyolok a teából, kivételesen végig is hallgatva őt. A lelkiismeretem meg megint feltámad. Tényleg elég lett volna ennyi? Várni még pár pillanatot, míg magától megosztja ezt a családdal? Akkor lehet igen, de utána mi lett volna? Minden vissza a régi kerékvágásba, én meg lehettem volna az elkényeztetett hercegnő, aki megint a családja agyára megy, csak mert…. mert haragszik rájuk, amiért iderángatták? Nem, teljesen jó ez így még mindig így látom.
- Tudom - biccentek, miután a forró folyadék végigcsúszott a torkomon.
- Két nappal utána is tudtam, de… elég volt. Jól mondtad, nekem kell ez. Ez az idő, amit távol tölthetek tőletek. Sok minden történt. Kiragadtatok a világomból, idetoloncoltatok, csak mert elég volt Kanadából, de apa nekem az életem ott van. Hiába éltem itt is, arra az időre nem emlékszem, nincsenek maradandó élményeim… semmi. És honvágyam van, mert erre a helyre nem tudok otthonként tekinteni, hiába történt az, ami… nekem akkor is az az otthonom. Egyszerűen nem akarok mindent előröl kezdeni, mert nem vagyok rá képes. Sajnálom, lehetetlenül viselkedtem az utóbbi időben. Minden alkalmat megrakadtam, hogy pokollá tegyem az életeteket, és mondhatjuk, kifordultam magamból. Annyira jó volt adni azt, hogy a világon semmi nem érdekel, hogy már-már azt hittem, tényleg lehet így élni, közben meg észre se vettem, hogy a családom apránként utál meg. Haragudtam, amiért ott volt egy kis lány, érted? Egy kis lány, mintha csak burkoltan közölted volna velem, hogy rám már tényleg nem tartasz igényt, hisz találtál helyettem valaki mást, akivel előröl kezdheted. Büszkeségből léptem le, és nem mentem haza, de aztán… rájöttem, hogy ez így jó. Sok minden történt, veletek is, velem is, hagyni kell időt magunknak, hogy mindenki megeméssze magában. Levinek segít Farkas, neked ott van anya, én meg úgyse tudnám, nem is akarom senkivel megbeszélni ezt, mert egyszerűen az én dolgom. De, így akarod neki meghálálni? A férfinek, aki az életét adta, csak mert jobban tudja, mennyire szükségünk van rád, mint te magad? Az a kis lány még fiatal, az, hogy ez történt vele, még nem fogja rányomni a bélyegét az életére, neki mindig lesz egy apja, akire hősként tekinthet, miközben boldogságban nevelkedik fel, és még az is lehet, jobb élete lesz, mint ami jutott volna. De mi? Álljunk sorba egy amnéziátornál, hogy törölje ki belőlünk az emléked? Fel sem fogod, mekkora űrt hagynál magad után. A többiek nevében nem beszélhetek, de én el nem bírnám képzelni nélküled az életem, jobban szeretlek saját magamnál, és igenis szükségem van rád, még ha ezt kimutatni talán sose leszek képes. Te ösztönzöl, te segítesz abban is, hogy két lábon járjak a földön, hogy feltaláljam magam még a leglehetetlenebb helyzetben is. Miattad tudom azt, hogy nincs olyan mélység, ahonnan ne lehetne felkapaszkodni, és annyi mindent kaptam már tőled… többet, mint a göncök, amik a szobámban tornyosulnak. És el sem hiszed, mennyire erős vagy. Ha nyugodt arccal képes vagy állni azt, ahogy a lányod minden lehető módon képes fájdalmat okozni, akkor ezen is túl fogod tenni magad, és meg is kell tenned. Nem magad miatt, miattunk. Mert nekünk még hatvan évesen is szükségünk lesz rád, nekem pedig még rengeteg mindent kell tanulnom tőled - nem tudom, beszéltem-e hozzá valaha is ennyit, vagy hogy így. Most képes vagyok rá, mert az idő jót tett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kanada. Mindig visszafordulunk Kanadához, pedig az ember azt hihetné, hogy egyszer már véget ér. El kellett jönnünk, és ő ezért bosszút is állt, méghozzá a lehető legjobb módon. Az egy dolog, hogy faarccal tűröm, hogy bánt, hogy minden lehetséges pillanatban odaszúr nekem, hogy élvezi, ha bosszanthat, ha megint ő győzedelmeskedett, de a sok néma tűrés csak gyűlt és gyűlt, és sokkal inkább miatta jelent meg a mostani állapotom, Péter csak olaj volt a tűzre. Most sem fakadtam ki, legutóbb is egyetlen mondat volt, azóta pedig a padlástérben emésztem magam.
- Ez rendes tőled kincsem.
Simogatom meg a combját, és kicsit rászorítok a térdére, mint régen. Egy halovány mosoly is átfut az arcomon, jól esik ezt hallani, hogy szüksége van rám, és nem csak egy beszélő ATM-nek gondol. Általában ez van a fejében, most viszont tudom, hogy őszintén szól hozzám. Kár, hogy korábban nem ment ez.
- Tudod, hogy a statisztikák szerint tíz éve halottnak kellene lennem, ugye?
Aki nem szerel le negyven éves kora előtt, az nagy valószínűséggel azért nem teszi, mert régen elesett. Az állományban kevés a harmincöt feletti “vén róka”. Sokszor viccelődnek azon, hogy statisztika javítása vagyok, és még én magam is tudom, hogy akkor éjjel véget kellett volna érnie az életemnek, méltósággal. Senki sem várta el, hogy hazajöjjek, én magam sem.
- Szeretném elmondani neked, hogy miért kellett eljönnünk Kanadából. Talán akkor megérted.
Úgy gondoltam, hogy sosem fogom ezt elmondani senkinek, mert ha ez kiderül, kiderülhet a többi is. Viszont sosem lesz vége ennek, ha nem mondom el neki. Ha meg tényleg sikerül megszereznem az időnyerőt, vagy a következő alkalommal otthagyom a fogam, azt akarom, hogy tudja. Ahogy Levente is tudja a titkom.
- Én tettem, Lex. A kínzás, a csonkítás… én bosszút akartam állni azért, amit veled tett. Bántott téged, és ezt nem tudtam elviselni. Nem akartam megölni, azt akartam, hogy egy életen át szenvedjen, de túlzásba estem, elvakított a düh. Én meghamisítottam a bizonyítékokat, rátereltem az egészet egy halottra. Nem akartam, hogy szégyenkeznetek kelljen, amiért az apátok börtönben van. Ezért jöttünk el olyan gyorsan, a bátyád elkezdett az üggyel foglalkozni, és tudtam, hogy ki kell lendítenem mindenkit.
Valószínűleg, egy vakáció is elég nagy lendület lett volna, de ott és akkor nem ismertem határokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Tudom, hogy késő már. Tényleg sajnálom, amit tettem - most kivételesen könnyen megy. Pedig nem szokott, nagyon nem. Hányszor próbáltam, de amíg én magam is feszült voltam, és némileg kétségbe esett, nem ment ez ennyire őszintén, mert nem is éreztem. Haragudtam rá, haraggal meg nem lehet bocsánatot kérni.
Elmosolyodok, jól esik apám érintése, jobban, mint bármi, de tudom, hogy azért, mert ez nálunk ritka. Legalább is mostanság, és igen, tudom, hogy főleg miattam. De ki tudja, lehet most jött el az idő az új lapra. Nem merek mondjuk ebben a hitben élni, de legalább a késztetés megvan. Vissza akarom őt kapni.
- A statisztika hülyeség, és sokszor nem is valós. Na meg… te ritka vagy úgyis, mint a fehér holló. Apa, miért gondolkodsz ennyit a halálon? Baj van? - mert hirtelen már csak erre tudok gondolni. Nem szokott, és nem is szabadna még ezeken gondolkodnia, annyira nem öreg. És kit érdekel, ott van a kéne, de nem az, hála Merlinnek.
És belekezd, és az én arcomból kiszökik a vér. Nem tudom, kész voltam-e erre, de nem állítom le. Kivételesen nem kelek ki magamból, és közlöm vele, hogy én ezt már csak elfelejteni akarom. Tudom, hogy nem fog menni, hogy valószínűleg életem végéig elkísér.
- De… hogyan? Nem mondtam… nem…. tudhattad - zavartan, és halkan beszélek, a fejem is megrázom, és inkább kortyolok a teámból, mert ez egyre zavarosabb. Honnan tudhat ő egyáltalán erről, mikor Angien kívül senki se? Ő meg biztos, hogy nem mondta el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Meglepődök, hogy itt van kint, azon meg még jobban, hogy ez senkinek nem tűnik fel. Pedig ahogy elnézem, már szépen elrendezkedett maga körül, így nem pár pillanatról van szó. Na, szép.  Először kicsit meg is illetődök, mert fogalmam sincs, mit kéne tennem. Förmedjek rá, hogy ezt nem szabad? Küldjem vissza terembe, aztán állítsam sarokba? Azt én is nagyon utáltam, így csak szimplán levéve a pulcsim, leterítem a földre, és leülök mellé. Én még úgyis ráérek, gondolom, csak az órák után kell úgyis kezdenem.
- Nagyon szépen rajzolsz – hajolok oda kicsit, hogy megnézzem, mit alkotott éppen, és tényleg meglep, hogy nem kriszkrakszokat, meg pálcikaembereket látok, hanem valamit, amit még értek is.
- Jobb ezt itt kint? Szekálnak bent a társaid? – halkan kérdezem meg, mert hát… még mindig arra próbálok rájönni, miért nincs a többiekkel.
- Nyugi, én nem doblak fel – kacsintok rá jó kedvűen, ennyit csak megtehetek, nem? Nem tanerőnek vagyok itt, csak valakinek, aki segít, meg vélhetően kávét főz. Azt meg senki nem mondta, hogy nem lehetek jóban a gyerekekkel, bár azért kicsit még mindig tartok tőlük.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Elhiszem, Lexa.
Nem mintha ez már segítene a helyzeten. Nem tudom, hogy amúgy mi az, ami kellene nekünk, mi az, ami akkora hatással lenne ránk, hogy véget vessünk a marakodásnak, hogy végre újra egy család legyünk. Talán nincs is ilyen, talán számunkra minden lehetőséget eljátszottunk. Pedig nagyon szeretném hinni, hogy nem így van, de minden lépésünk egyre elkeseredettebb és kényszeredettebb. Én például nem haragszom rá, mégsem vagyok képes arra, hogy könyörögjek neki, olyan ez, mint amikor folyamatosan olyan munkát végzel, hogy belefájdul a hátad, és nem vagy képes többet kihúzni magad. Én olyan sokszor tűrtem el a stílust és a szavakat, hogy átmentem egy érdektelen semmibe.
- Hm? Ja nem, nincs baj.
Egy pillanatra nem is értem, az ugrik be egyből, hogy tudják-e a kollégáim, hogy milyen sötét a múltam, de nem. Gondolom vannak olyan túlbuzgók, akik el akarnak tenni az útból, látom például, hogy miként néz rám Leroux, de azt is tudom, hogy ő nem veszélyes rám nézve. Lehet, hogy azt hiszi, találhat valamit, amivel eltávolíthat, de esélye sincs, ha a tulajdon fiam nem jött rá, aki kimagaslóan jó, akkor ő egészen biztosan nem fog, annál sokkal eszesebb vagyok. Nem félek tőle, épp csak bosszant, mint ha valaki lekávézza az iratait.
- Kérlek, auror vagyok. Piszok jó auror.
Rendben, ebben van némi "arcoskodás", de így gondolom. Persze ez nem ok arra, hogy mindent tudjak, hiszen ha nem látnék a fejébe, akkor tudtam volna mindezt, azonban nem fogom felfedni a titkom. Lexa okos és veszélyes, ezt már egész kiskora óta tudom. Egy húzásra kiiszom a teám maradékát, a forró ital végigégeti a torkom, köhögni akarnék, ám helyette csak nyelek egy nagyot.
- Lassan mennem kell.
Felkelve zsebre dugom a kezeimet, majd gyors csókot nyomok a lányom fejére. Mennem kell, most. Amúgy is megígértem a nejemnek, hogy időben hazaérek, de gondolom ő is abban reménykedik, hogy Lexát is magammal viszem, nos nem.
- Egy pár napig távol leszek, meglátogatom a nagyiékat, te is meglátogathatnád anyádat, biztos örülne neked.
Persze anyáméknak nem szóltunk egy szót sem semmiről, épp csak annyit mondtunk, hogy most pár napig elmennék hozzájuk, mert régen voltam, és végre sikerült némi szabadságot kiharcolnom. Pusztán ennyi, és ők ettől is boldogok voltak.
- Szeretlek.
Mondom még csendesen neki, de utána gyors léptekkel elindulok az ajtó, majd a kijárat felé, egy pillanattal később pedig már se hírem, se hamvam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Igen, ott tényleg nem lehet panasz az ételre. Amikor fent járok az igazgató úrnál, és úgy esik, hogy van módom rá, hogy ott ebédeljek, akkor megvallom, örömmel teszem.
Változatos, így jellemezném leginkább. Egyrészt rendeltetni szoktam az ételt, ha elhavazódom, másrészt vagy én vagy Ash főzünk valamit, egy időben főként Ash volt az, aki főzött, és néha kiásott engem a papírhalom aljáról. Szóval egy olyan elhavazott és kissé szétszórt embernek, mint amilyen én tudok lenni néhanapján, határozottan jót tesz az, ha van valami rendes étel is a napirendjén, vagy egyáltalán étel.
- Mindenkinek vannak kedvenc tanárai, meg olyanok is, akiket ki nem állhatnak. Ha jól tudom, még mindig a nagynéném férje a kedvenc mumustanár odafenn.
Én egy tradicionális tanárcsalád gyermeke vagyok, és ha csak Ash nem lép erre a pályára, akkor sok generációra felmenő hagyományunk velem szakad meg. Persze ott van még Lili, meg ha úgy adódik, hogy születik még gyerekem, akkor ő, de hát ez még rengeteg dologtól függ, egy viszont biztos, Sebastian Gérard Felagund, egy meghatározó nyom a fent tanuló diákok körében.
- Eridonos? Biztos voltam benne, hogy oda fogsz kerülni, hiszen a te mentalitásodhoz a legjobban az a ház illik. Gratulálok! Kik most a házvezetők arra?
Annyira nem ártom magam bele a fenti dolgokba. Néha megfordulok a könyvtárba, Matilda kisasszony segítőkészen elkalauzol a polcok között, olykor a fent említett Herczeg Kriszpint látogatom meg, főleg év elején és év végén, de amúgy tudom, hogy nem célszerű keverni a két világot.
- Lehet, hogy oka van, miért nem szeretnének még egy gyereket, nem? Készülök egy új mentorprogramot bevezetni, ami szerintem neked nagyon tetszene. A lényege az lenne, hogy a kicsik mellé egy bagolyköves diák van rendelve, a harmad és negyedévesekhez, tehát olyan tizenkét éves kortól. Így a kicsik nem olyan szorongással mennek át a "nagy iskolába", hanem lenne már ott egy ismerős, akire szinte testvérükként tekintenek. Persze ez még kidolgozás alatt van, de az alapkoncepció már lassan összeállt.
Egész jó a terv, de ugye nem lehet semmit sem úgy csinálni, hogy én ezt most elképzeltem, és akkor puff, ennek így kell lennie, de végül is, találtam hozzá partnert, olyat, aki a nagy elképzeléseket reális formába önti, és megérteti velem mit lehet és mit nem. Remélem a következő tanévre elkészül annyira a koncepció, hogy sikeresen működhessen.
- A mágiatörténet nem feltétlenül unalmas, attól függ, hogy adják elő. Ha a jó kis pletykákat is hozzáveszik, élvezetessé lehet varázsolni azt. Ezt nem nagyon hangoztatom, de én magam is mágiatörténetre szakosodott tanár vagyok.
Tényleg nem szoktam megemlíteni, de így van. Persze van egy mugli végzettségem is, ahol angol irodalom és történelem a két szakom, de ez itt nem nagyon számít.
- Én se szerettem a mágiatörit, ezért szakosodtam később arra. Be akartam bizonyítani, hogy lehet jól is csinálni, végül mugli iskolákban tanítottam csak, aztán pedig itt lettem igazgató.
Elég sokáig nem dolgoztam, a nejem betegségének kezdete óta. Aztán amikor meghalt, összeomlottam én is. Ez a munka volt igazából a nagy kiút mindebből.
- De, hogy a kérdésedre feleljek, az átváltoztatástant szerettem a legjobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nekem már vége az óráimnak, de keresztapának még dolga van, a mama meg nem ér rá. Papa meg tuti, hogy nem jönne el értem, mert még mindig fél tőlem, szóval beveszem az egyetlen termet, amit úgy nagyon szeretek. Andine úgyis jön délután, mert ma nem koncertezik, és teljesen komolyan gondolta, mikor azt mondta, hogy itt is zenélünk tovább. Azt nagyon szeretem, és jobban is szeretek, mint beszélgetni, akkor félek, hogy valami hülyeséget mondok, és kiröhögnek, nem akarom, hogy megint rajtam röhögjenek, vagy szekáljanak.
Nem is viszem túlzásba az itteni barátkozást, hiába mondják azt nekem. Óvatosan nyitok be a zeneterembe, és nagyot sóhajtok megkönnyebbülésemben, mikor elsőre nem is látok ott senkit. Nem, a tanárokkal se igazán tudok beszélni, félek, hogy leszúrnak, mert elfelejtek egy házit, vagy valami. De annyi mindenre kell gondolnom, hogy a leckézés ebbe már egyáltalán nem fér bele.
Leülök a zongorához, táskámból kihalászom a kottákat, amiket még Dini adott oda. Jó, ezt a fajta házit nagyon szeretem, mert ezt legalább meg tudom csinálni. Meg tényleg szeretek zenélni, szerintem én is énekes leszek, mint Dini, és valószínűleg ezt már az egész család szépen el is fogadta.
Kinyújtóztatom a kezem, átfutva az első lerajzolt hangjegyeket, majd kezem a billentyűkre helyezem, aztán meg csak úgy megszűnik a világ, mint ilyenkor mindig. Nem tudom, hogy hallatszok, nem tudom, fülsértő-e a hangom, de ilyenkor ezekre egyáltalán nem gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Amikor a rajzról tett megjegyzést, a fiú tekintete újra a saját művére esett. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet, egyszerűen csak nézte a lapocskát. Sok vonalat húzott, amik együttesen egy ember bal arcát rajzolták ki. A papír piszkos lett attól, hogy a kezével bele-bele nyúlt a grafitba, és kissé elhúzta azt. A bal kézéle teljesen szürke volt már.
Az újabb kérdésre újra kékjeit a lányra emelte. Mondta volna, hogy "Nem, csak rám néztek" vagy hogy "Láthatatlan akarok lenni", de nem tudta. A lány még túl új volt neki ahhoz, hogy bármit is mondhasson neki. Képtelen volt rá. És nem tudta eldönteni, hogy ez jó érzéssel tölti el, vagy még inkább megrémíti.
A táskájához nyúlj, és előhúzott belőle egy mappát. Nem volt egy szépen elrendezett valami. A benne lévő lapok sarkai kilógtak, és így a mappa jobban hasonlított egy csillagra, mint egy téglalapra. Benne voltak a rajzai. A legtöbb fekete-fehér volt. És a meg-nem-értettséget tükrözte. Azt, amit a kisfiú a suliban is érez. Azt, amit a szülei halála óta nem tud helyettesíteni a szívében.
Kivett belőle egy üres lapot, és a lánynak adta. Aztán egy ceruzát is. Mert számára könnyebb volt a kommunikáció rajzokkal, mint bármilyen másik módon. Nem mondta a lánynak, mit vár el, vagy mit kéne tennie. Mert nem akarta. Azt szerette volna, ha a barna olyat rajzolna, ami üzenetet mond a számára. És igazából már azzal is üzen, ha egy vonalat rajzolna neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Éppen a folyosón sétált vissza az osztályba. Csak wc-re kéredzkedett ki, és biztos volt benne, hogy a legutóbbi szökése után pár perc után utána fognak jönni, ha nem megy vissza. De akkor meghallotta az egyik szobából kiszűrődő zenét. Egy ideig csak ácsorgott ott a folyosó közepén, és latolgatta az esélyit, hogy elmehet-e megnézni mi történik. Természetesen a kíváncsiság győzött.
Követte az angyali hangot, és csak hamar odaért egy teremhez, ahol egy lány énekelgetett. Teljesen egyedül volt. Ő pedig megállt az ajtóban, és onnan nézte. Gyönyörű volt az éneke, szinte teljesen elkápráztatta a fiút. És nem is akarta ezért megzavarni.
Csak ott állt, és hallgatta a lányt egészen a szám végéig.
- Ez gyönyörű volt - mondta elképedve, és mosolyogva egyszerre. Az nem zavarta, hogy most valószínűleg megijesztette a lányt.
- A hangod mint... - mint egy angyalé - akarta mondani. De aztán rájött, hogy ez talán túlzás, hiszen még nem is ismerik egymást.
- Márton vagyok - kapott észhez, és a lányra mosolygott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem tart sokáig ez a nyugodtság. Csak míg végzek. Ilyenkor bezzeg gyorsan telik az idő, nem úgy, mint történelmen. Én azt nagyon nem szeretem, mert unalmas, és hosszú, és sokat kell tanulni belőle. A matekot már inkább, mert az érdekes, és valahogy jó érzés, ha magamtól meg tudok oldani egy feladatot, a tanárnak még csak oda se kell jönnie segíteni.
Mikor meghallom a hangot, ijedten rezzenek össze, és nagy szemeimmel az ajtó felé pislogok. Riadt tekintetem szerintem kellően kimutatja, mennyire nem számítatottam arra, hogy ezt bárki is hallani fogja. Még órák vannak, mindenkinek a teremben kéne lennie, csak a mi osztályunk mehetett haza, nem?
- Köszönöm - alig lehet hallani azt a vékonyka hangot, ami kijön belőlem. Teljesen meg vagyok illetődve, mert eddig csak a családom hallotta, és hát természetes, hogy nekik tetszik. Szerintem még akkor is azt mondanák, ha Dini nem foglalkozna velem, és tényleg szörnyű lennék.
- Charlie, nekednincsórád? - hadarom gyorsan, aztán zavartan le is hajtom a fejem, mert... talán nem kéne így egyből a közepébe vágni, mármint... nem tudom, hogy kell ismerkedni, sose próbáltam.
- Ja, szia - jut eszembe, hogy ezt elfelejtettem, és a szemeim is felcsillannak, csak mert eszembe jut. Most már teljes testemmel a fiú felé fordulok, hátha bejön, vagy valami. De ha nem, az sem gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A lány teljesen megilletődik, és ettől a fiú is. Mármint ő aztán nem akarta megzavarni a  barna nyugodt perceit, vagy a magánéletében vájkálni, csak érdekelte a hang forrása. És bármennyire is rosszul jöhetne ez most ki, egyáltalán nem bánta meg. A zene mindig is azok közé a dolgok közé tartozott, amit szeretett, és érdekelte. A kutya mellett ez volt a másik kedvenc tevékenysége, habár annyira nem értett hozzá.
- Öhm...de van... - vakargatta a tarkóját. - Én csak...meghallottam az éneked, és hát...elterelted a gondolataimat arról, hogy vissza kéne mennem - mosolygott. Ó igen, ez volt Márton élete első flörtszerűsége. Igazi nagyfiú lesz lassan. Lassan, de magabiztosan.
- Szia - sóhajtotta nevetve. Igazából mind a ketten elég furán festhettek, ráadásul egy külső szemlélő biztos kinevette volna ezt a beszélgetést, és ahogy fel volt építve. De ez zavarta őt a legkevésbé őt. Pláne, amikor a lány felé fordult. Nem csak a hangja, de a kinézete is angyali volt. És ez biztosította róla Mártont, hogy ő ugyan nem akar visszamenni az unalmas irodalomra.
Belépett a terembe, de persze nem túl közel a lányhoz. - Mióta játszol? Nagyon ügyes vagy - próbálkozott a maga ügyefogyott módján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nagyon furcsa ez a helyzet, de az még furcsább, hogy a fiú még nem ment el. Két mondat után pedig általában visszavonulót fújnak az emberek, amit nem értek túlzottan, de nem is akadok fent ezen, csupán elfogadom.
- Ne haragudj, nem akartam - szontyolodok el, bűnbánó mosolyt eresztve meg. Mert én ezt rosszként fogom fel. Miattam nem ment vissza, és akkor lehet, hogy igazolatlant is kap, és büntibe kerül otthon, miattam. Ez azért szörnyű, ha tudtam volna, hogy ilyen előfordulhat, biztosan nem állok itt neki zenélni. Otthon csak Ash agyára megyek vele, mindig ezt mondja, de szerencsére sosincs otthon, vagy ha mégis, akkor ott van Franci is, és le-trompf-ol-ja. Igen. Ezt csak nemrég tanultam, és még így magamban is muszáj szótagoznom.
- Szia - én is felkacagok, és nem csak örömömben, mert így másodjára már sokkal bátrabban megy, hanem ezen az egész helyzeten. A felnőttek nem így csinálják, láttam, ők valamiért mindig tudják, mit kell mondani, és nem akadnak meg, vagy érzik magukat hülyén, mint én. Márpedig tényleg hülyén érzem magam, és félek attól, hogy rosszat mondok, és kinevet. Pedig jó fej. Jó fej? Most így elsőre az, de elsőre mindenki.
- Születésem óta - vonok óvatosan vállat, mert bárhogy is próbálkozok, épkézláb dátumot nem tudnék mondani. A zene valahogy minden emlékemben ott van.
- Apu barátja is énekes, ő tanít engem is, szerinte van tehetségem, de... én csak szeretem. Persze jó lenne, ha én is énekes lehetnék, de az még nagyon messze van, és Dini azt mondta, hogy ahhoz még sokat kell tanulni - vágok egy grimaszt, észre se véve, hogy bezzeg már megered a nyelvem, és milyen hamar.
- Te szeretsz tanulni? - vannak itt olyanok, akik igen és lepisszegnek, ha nem tudnak nyugiban lecót írni miattam, na őket aztán különösen nem értem. Én szívesebben csinálok bármi mást.
- Szeretnél velem.... - zenélni? Fejezném be, de aztán rájövök, hogy ez így nagyon hülyén hangzana, így csak arrébb ülök a székemmel a zongoránál, hogy Márton maga vágja le, hogy idefér, ha gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész.
- Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából.
A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel.
Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal.
- Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet.
- Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú.
- Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Tényleg? Hát.... te is engem - mosolygok rá, mert azt hiszem, ilyenkor ilyesmit kell mondani. Ráadásul Marci göndör haja tényleg varázslatos, még apának meg Sebinek se volt ilyen göndör. És biztos vagyok benne, hogy az magától ilyen, nem csinál vele semmit.
- Köszönöm, te vagy az első idegen, aki ezt hallotta - zavart mosollyal az arcomon közlöm ezt vele, végigsimítva a zongora billentyűin, csak hogy ne lássa, mennyire zavarban vagyok. Nehéz ez, mert konkrétan ő az első ebben az iskolában, aki észre is vett, és nagyon nem akarom elszúrni, mert lehet, szépen elpletykálja majd, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, és akkor itt se lesznek barátaim. Pedig most tényleg szeretnék, mert a család nagyon messze van, nem mehetek haza hozzájuk minden délután, ahogy azt régen tettem.
- Te Kirillel laksz? - pislogok rá, mert ez egy érdekes információ, és máris rokonszenvesebbnek érzem, csak mert az ő családtagja is itt tanít. Szerintem neki is szívás lehet, ha rájönnek. A tanár gyerekeket mindig szekálják, mert azt hiszik, velük máshogy bánnak.
- Én Thomassal, meg a nagyival... a nagyié a suli - harapok az ajkamba, és csak suttogni merem, mert nem akarom, hogy azt higgye majd, hogy direkt csináltam belőle hülyét, hogy nem mondtam el. Mert tuti, ha a nagyi is bejön ide, nem úszom meg szorongatás nélkül. És nem is igazán akarom, mert egyszerűen imádom azt a nőt.
- Az szuper. Azon is tudok játszani, ha szeretnéd szívesen segítek, meg adok pengetőt, meg tippet, hol érdemes húrokat cserélni. Budanekeresden van egy nagyon jó bolt, szerintem Kirill majd szívesen elviszi, ha arra kerül a sor, vagy ha nem, akkor beizzítjuk keresztapát - hirtelen eszembe se jut, hogy ez korai lenne, vagy valami, csak egy szikrázó mosolyt küldök a már mellém ülő Marcinak, mert úgy érzem, hogy máris barátok lettünk. Ez tényleg ilyen gyorsan megy? De kedvelem, mert aranyos velem, és szépen mosolyog.
- Figyu? Akkor inkább megmutatom azt - teljesen felpörögve pattanok le a székről, csak hogy elvegyem a gitárt, utána ugyan oda ülök vissza, fel se merül bennem ez a közelség. Csak pengetek párat eleinte, hogy megnézzem, nincs-e elhangolva, aztán játszani kezdek.
- Na? - most már kíváncsian vizslatom az arcát, mert tényleg érdekel, tetszett-e neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Ezzel egyet tudok érteni, szerintem az a tantárgy nincs jól felépítve. Sokkal célszerűbb lenne első évfolyamon a hozzávalók pontos hatását és felhasználását, meg adagolását ismertetni. Tudd, hogy mi történik a sárkánypikkelynél, meg hogy miként viselkedik egymással a juharfátyolka és a crup szőr. Amikor pedig a tudásotok biztos, akkor lehetne kezdeni könnyebb, majd fokozatosan nehezebb bájitalokkal a főzést. Úgy vélem sikeresebb és célravezetőbb lenne.
Én magam is jártam már pórul a bájitalokkal, sőt Ash is, sőt volt olyan, hogy Valentinnal szándékosan rontottuk el úgy a bájitalunkat, hogy a dupla bájitaltan tizenhatodik percétől az egész osztálynak lyukasórája legyen, mert használhatatlanná vált a terem. Nem mindig persze, de hathetenként megtörtént. Nekünk is járt a pihenés, és szívesen sütkéreztünk a tónál. Aztán a tanároknak is feltűnt a dolog, így elkezdtek figyelni, de olyan feltűnően csinálták, hogy nem tudtuk nem észrevenni, így innentől már csak az volt a dolgunk, hogy másik bájitalába zavarjunk bele. Sima ügy volt.
- Hidd el, sokan vannak így. Nem egy hálás tantárgy, ráadásul sok lány a ruháját is nagyon félti, amit nem csodálok, a fiatalok társadalma eléggé elítélő.
Bólintok a nevekre, ismerősek, váltottam már velük pár szót, általában csak a szokásos köröket az év végén átiratkozó diákokkal kapcsolatban, valamint az első év felénél és végénél is megkeresem a házak vezetőit, arról érdeklődve, hogyan érzik magukat a diákjaink és hogyan teljesítettek eddig. Az eridonnak örültem nagyon akkor, amikor a lányt beosztották, mert tudom, hogy a ház intenzitására nagy szüksége van. Ott maximálisan ki fog tudni teljesedni, amennyiben hagyja magát sodródni. Remélem, megteszi, megérné neki.
- Én is remélem, hogy ez majd hasznára válik majd a társaságnak. Jó lenne, ha sikerülne egy ilyen előrelépést eszközölnünk a két iskola közötti kapcsolatban. Most is minden a legnagyobb rendben van persze, és éppen ezért vélem úgy, hogy ez még bővíthető, és bővítenünk is kell, elvégre itt vagyunk egymástól negyed órára.
Szó szerint látótávolságban, hiszen az udvarról látszanak az iskola tornyai, míg a tornyokból kinézve látni lehet az előkészítőt. Persze rendesen nem látjuk egymást, nem tudom megmondani például, hogy milyen apróra kockázzák a hús a manók, mégis maga a látvány arra késztet, hogy még több kiaknázatlan lehetőséget valósíthassunk meg.
- A kisebbik gyermekem is éppen a napokban állt elő azzal, hogy fotózna, pont a minap vettünk neki egy olyan gépet, ami komolyabb, de gyakorláshoz ideális inkább. Azóta folyton hallom, hogy kattan, a múltkor alvás közben fényképezett le, majdnem elátkoztam, mert azt hittem betörő.
Egy kicsit nevetek is az emlékre, aranyos volt, ahogy nézett a nagy szemeivel, mintha semmi rossz ne lenne abba, hogy egy alvó férfihez beosonva fényképezgeti, ahogy hortyog. Mondjuk jobb is, hogy még itt tart, hogy ezzel nincs baj.
- Egy kicsit, talán. Én is féltem a lányom, ő is elsős most a bagolykőben, és mindent csinál. Korcsolyázik, színészkedik, fotózik, szintén az állatok megszállottja, és minden akar lenni, mindent akar tudni. Úgy vélem, ez ebben a korban eléggé természetes. Inkább most, mint három év múlva, amikor már mindenki a tervezett célja felé halad, és akkor neked bekattan, hogy ez mégsem jön be, és inkább minden mást próbálnál ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Én is így vélem. Legutóbb pl. fordított sorrendben pakoltunk bele pár hozzávalót, elég is volt, hogy rám fröccsenjen, és hülye sebeket okozzon. Még szerencse, hogy a gyenguszon helyre raktak, és nem kellett hiányoznom, csak egy órát – ecsetelte bosszankodva, mik történtek vele. A bájitaltan az a téma, amin simán fel tudta magát hergelni a mini-főnix, és nagyon nem rajongott érte, ha szóba hozták.
- A ruhát tojom le, egy Reparo rendbe teszi, ha nem, hát így jártam. A testi épség fontosabb a nyamvadt göncnél – legyintett. Néha el-elcsodálkoztak rajta, hogy hogyan képes ennyire elveszni a részletekben és ilyen intenzitással tartani magát egész nap, hogy aztán bevágódjon az ágyába, és még csak gonggal is alig lehessen felébreszteni.
- Igen, a kicsiknek nagy segítség lenne, főleg a környező országokból érkezőknek, akiknek itt talán alig van ismerősük. Ha jól tudom, a szomszédos országokból is inkább ide jönnek, mint a Roxfortba, a közelség miatt, plusz azért az oktatási díjszabvány sem mindegy. Azokról nem is beszélve, akikről lemondtak a szüleik, mert ők muglik, a gyerek meg mágus. Kevésbé lenne félelmetes számukra – értett egyet bólogatva. Már szabályosan várta, hogy mi fog kisülni ebből a programtervből, az újdonságoknak mindig örült, szerette azt a pillanatot, amikor valami régiből valami egészen új, más dolog keletkezett. Talán ezért is tudott ennyire azonosulni az iskolai házával, hiszen a főnix is ilyen állat. Újjászületik a hamvaiból.
- Hehehe – jókat nevetgélt Thomas bácsi anekdotáján az elsős fényképező lányról, aki apucit fényképezgeti alvás közben. Ő ilyeneket nem csinált, ha valaki nem akarja, vagy nem kapott engedélyt az illetőtől, ő biza nem kattint róla fotót.
Majd megtalálja az önbizalmát az illető, utána lehet, de e nélkül nem. Kellemetlen érzés lehet annak, akit úgy fotóznak, hogy nincs megelégedve magával, és aztán örök tüskének ott marad az emlékeiben az a „ciki” kép, amitől rosszul érezheti magát.
- Én még nem igazán tudom, mit szeretnék, azon kívül, hogy fényképezek, sajnos nincs türelmem szinte semmi máshoz. Egyedül Várkonyi bácsi tud lekötni, úgy, hogy nem firkálgatok, vagy izgek-mozgok az óráin. De csak azért nem, mert tudom, hogy képes lenne olvastatni velem valami borzasztó unalmasat, ha rosszalkodnék. Egyszer elkapott este, nem értem időre vissza. Tudom, tudom, nem kellett volna sokáig kint maradnom, de ki az, aki még életében nem csinált semmit rosszul? Tuti nincs olyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Teljesen ledöbbent, hogy a lányt ő hallotta elsőként. Persze csak a külsősök közül, mert a család nem számít ilyenkor. - Pedig szerintem mindenkinek hallania kéne. De ha énekes leszel, így is lesz - bólint, mintha ez ilyen egyszerű lenne, és a világ rendjébe tartozna.
- Csak addig lakok vele, amíg a szüleim nem jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd eljönnek, és hazavisznek. Csak nem tudom mikor - vont vállat, mintha ez egyáltalán nem lenne fontos. - Biztos jó lehet velük - mondta, mivel számára ez továbbra sem jelentett semmi különöset. Ismerte Thomas igazgató urat, de nem nagyon beszélgetett vele még. Csak akkor amikor elsuhant mellette a folyosón, és ráköszönt.
- Azt hiszem arra még nem lesz szükségem - kacagott fel a lány hirtelen fellelkesülésén. - Nemrég kaptam a hangszert a szülinapomra - mosolygott büszkén, mintha az, hogy tizenegy éves, valami nagyobb hatalommal járna. Pedig semmivel nem érzi magát többnek, csak kapott egy rakat menő cuccot a bulin, amit Kirill szervezett neki. Igazából az is jó volt, csak a szüleit hiányolta. De persze biztos fontos dolguk akadt.
Ámuldozva hallgatta, ahogy a lány játszott. Nem csak játszott, hanem NEKI játszott. Olyan megtisztelő volt neki, hogy nem csak akkor hallhatja az angyali hangját, amikor belopakodik, mintha valaki azt mondaná neki, hogy ő lehet az első ember, aki szárnyakkal repülhet következmény nélkül. Mert bizony egyszer nagyon szerette volna kipróbálni milyen lehet madárnak lenni.
A szám végénél a lány szemébe nézett, és arcáról a megdöbbentség és a féktelen öröm árulkodott. - Gyönyörű volt. Nem is tudom hogy csinálod - ámuldozott. - A hangod, meg a gitár... - felemelte kezét, aztán mint aki nem találja a szavakat, és feladja a küzdelmet, úgy ejtette le. - ...eszméletlen.
Már nem is zavarta annyira a kettejük között lévő pici tér. Mintha megszokta volna. Nem feszélyezte a helyzet. A lánnyal pedig mintha máris barátságot kötött volna. Ez boldogsággel töltötte el, és akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra.
Megszólalt a csöngő. Már csak öt perc volt az órából. - Lassan vissza kéne mennem - szontyolodott el egyből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Mindig furcsa látni, hogy azok a kis puffancs arcú gyerekek, akik riadt – izgatottsággal indulnak neki a mágustanodának, milyen sok új szokást vesznek fel. Egyesek nyitottabbak lesznek, szívesebben csatlakoznak klubokhoz, vagy fedeznek fel magukban olyan új képességeket, melyek egész addig rejtve voltak. Egyben azonban mind egyformák: Elkezdenek káromkodni. Van, aki persze nem nagyon, míg mások kötőszóként alkalmazzák a különböző obszcén megnyilvánulásokat. Érdekes, hogy mit ki nem hoz a gyerekekből az a hely, azonban ő maga pontosan tudja, hogy nem szólhat érte, az ottani pedagógusok feladata, hogy megneveljék és irányba állítsák őket, én maximum már csak a véleményemet mondhatom el, ha kérdezik.
- Azért összességében elmondhatjuk, hogy bosszantó, ha az ember így jár a logikátlan tananyag felépítés miatt.
Ami persze nem feltétlenül Felagund professzor hibája, hiszen nagyon sok esetben a minisztérium által kiküldött követelmény nem fedi azt, amire valóban szüksége van egy iskolából frissen kikerülő boszorkánynak vagy varázslónak. Nálunk is vannak ilyen problémák, mert bár alapítványi iskola az előkészítő, mégis kap támogatást a minisztériumtól is, ami miatt úgy érzik, hogy formálhatják is a tudást, amit átadunk.
- Régebben ugye nem volt ennyi választás, volt talán három mágusiskola, akiknek be kellett fogadniuk mindenkit, nem volt kérdés, hogy hova mész. Azok a diákok, akik otthon tanultak, hosszú távon kevésbé voltak produktívak, így mára már minimálisra csökkent az otthoni oktatásra való igény, és nőtt a mágusiskolák száma. A mostani kielégítő, bár olykor úgy vélem, hogy egy vagy két iskola még jól jönne. Én magam például kifejezetten örülök Lupin úr kezdeményezésének, aki megalapította ugyebár második iskoláját, ahova kifejezetten a speciális igényekre szakosodtak. Ez is egy nagy segítség.
- Szerencsére olyan gyerek, akikről lemondanak, kevés van. Az ittlétem alatt egyetlen ilyen diákunk volt például, és bár némiképp kalandosan, de neki is sikerült otthonra lelnie.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egész pontosan az én kisebbik gyermekemmé vált, mert nem hiszem, hogy éppen idevágna az eset, de így van. Lili első örökbefogadása inkább a minisztériumi rendeletek miatt hiúsult meg, de szerencsére megtaláltuk a megoldást, hogy ne kelljen visszamennie a Kerekibe, és mostanra már érezhetően megtalálta a helyét nálunk. Amennyire kis félénken indult, most talán a legaktívabb a gyermekeink közül.
- Nem gondoltál még rá, hogy felkérd például mentorodnak? Ha egy kicsit többet foglalkozna veled, akkor lehet, hogy segítene megtalálni az utadat is. Mint egy pótapa, például.
Bár a férfi nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem nem elvetendő az ötlet, hogy megkérdezi, végül is, a férfi maximum nem vállalja el, abban sincs semmi vészes, hiszen megpróbálta. Ráadásul Rami tényleg főnix, vagyis feltámad majd hamvaiból és megy tovább. Nem hiszem, hogy ez megérintené.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Szerintem a bosszantó nem elég kifejezés, Everett bácsi - kontráz rá a leányzó. A bájitaltan az a téma, amitől bizton kinyílt zsebében az a bizonyos képzeletbeli bicska, és előhozta a morcosabbik oldalát.
- Ú, én belehalnék, ha otthon kéne tanulnom, teljesen egyedül szinte – megborzongott a gondolatra, el se bírta képzelni, hogy ő valaha is egyedül éljen. Nem, ő határozottan nem az a hetven macskát tartó, rózsaszín ruhakötögetős nénike-típus lenne öregkorában sem. Közösségi ember, és a csöndtől, az egyedülléttől ki tudott borulni, ha sokáig hagyták magára.
- Szerencsére azóta fejlődött a dolog, és választhat az ember, azért a szülőknek se mindegy, hogy hova küldik a gyereket. Anyáék engem képtelenek voltak rászabadítani a Roxfortra. Apa szerint a mardisok szétátkoztak volna, és darabjaimban kaptak volna csak vissza – fintorgott a kedves szülő kicsit talán túlzott előítéletére. – Szerintem nem lehetnek olyan rosszak. Egy-két idióta miatt nem kéne egy egész brigádot egy kalap alá venni velük. Tegyük fel, hogy én ilyen kis… hogy mondta apu? Ja, igen, Tornádó vagyok, akkor most az egész Eridonra mondhatnánk, hogy olyan, mint én. Pedig ez nem így van. A rellonosok is tök jó arcok – lelkes a gyerek, és érdekli is Thomas magyarázata.
Szeretett beszélgetni, ami érdekelte, arról szívesen társalgott akár órákig is.
- Oh. Hála az égnek, de azért sajnos az a kevés is bosszantó nagy arány. Az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyen. Én nem is tudom elképzelni az életem anya és apa nélkül. Most is hiányoznak, minden nap írtam nekik még év elején. Most már csak hetente, hogy legyen is miről írni – bár kívülről úgy tűnt, mintha Ramóna az empátia teljes körű hiányában szenvedett volna, ez koránt sincs így. Nagyon is együtt tudott érezni, mind a szülőkkel, mind a gyerekkel, akik olyan rossz sorsra jutottak. Nem könnyű egy varázslócsemetével, néha még ővele is voltak problémák, de őt leginkább csak az bosszantotta, hogy anyjáék nem mondták meg, mi vele a baj.
- Everett bácsi, ha nagyon szépen kérem, megmondaná, hogy mi velem a baj? Szerintem elég nagy vagyok már hozzá, hogy tudjak róla. Anyáék nem mondják meg, terelik a témát, de szerintem ez a legrosszabb, amit tehetnek.
A gyerkőc szemei tányérnagyságúra kerekedtek. Ez még eszébe sem jutott, de meg is nézte volna magának Várki bácsi reakcióját minderre, és arcán hatalmas vigyor terült szét.
– Ez még eszembe se jutott, köszönöm a tippet. Szerintem most már megyek, biztos sok dolga van még a bácsinak, nekem is vissza kell még érnem a kastélyba, nehogy megint elkapjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem annyira vészes ám az otthon tanulás.
Persze én magam is sokkal jobban örültem a Roxfort nyújtotta lehetőségeknek, hiszen a szociális kapcsolatokat egymagam a négy fal között nem tudtam volna kialakítani. Nekem kellett az, hogy emberek közé legyek rakva, hogy kitörhessek a mindennapokból, amit az otthonlét jelentett. Előtte is bentlakásos iskolában tanultam, de akkor még gyerek voltam, nem vágytam rá hat évesen, viszont utólag belegondolva, mégis így jártam jobban. Látni azt, ahogy anyám nap mint nap szenved, egyik nap jobban van, reményt keltően, majd másnap mélyebbre zuhanunk mind, mint előtte, nehéz lett volna. Anyám és a depressziója örök páros voltak az életemben, és tudom, hogy gyerekként is szinte könyörögtem az égieknek, hogy gyógyítsák meg az anyukámat. Végül megkegyelmeztek neki, ám ez csak a halállal lehetett teljes, amit a mai napig ne tartok jogosnak.
- Mindenhol megvannak a sémák, Rami. Vannak veszélyesebb alakok a Mardekárban, de vannak a Rellonban is, és a jellemzők megtalálhatóak a többi ház vonatkozásában is. Párhuzamosak egymással ezek a tulajdonságok, de ettől függetlenül nem szabad beskatulyázni senkit az alapján, hogy melyik házba jár, hiszen nincs két egyforma ember.
A feleségem például mardekáros volt, féltem tőle, mégis megszerettem. Nekem minden házból voltak barátaim, és a legtöbbjükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, ez pedig így helyes.
- Nem hinném, hogy baj lenne veled, azonban egy gyerek felneveléséhez számos dolog kell, pénz, idő, akarat. Ha valaki nem akar gyereket, nem szabad erőltetni. Oka van, hogy nem szül. Anyukád lehet, hogy már nem érzi magát olyan fiatalnak és lendületesnek, mint amikor te születtél. Lehet, hogy inkább a karrierjére szeretne koncentrálni, lehet, hogy anyagilag azt szeretnék, ha neked lenne biztos jövőd, de lehet olyan baja is, mely meggátolja azt, hogy teherbe essen. Én nem erőltetném, mert bár nem biztos, hogy látszik, de lehet, hogy ezzel a szüleidet bántod.
Persze nekem már nem tisztem nevelni őt, azonban fontosnak tartom, hogy ezt elmondjam, mert hát úgy tűnik más nincs, aki ezzel előhozakodott még. Megértem, a szülőknél ez kínos téma tud lenni, nálunk is volt ez már kellemetlen téma, volt, hogy próbálkoztunk egy második gyerekkel, de nem jött össze.
- Megértem, örülök, hogy meglátogattál Rami.
Felkelve megölelgetem a kislányt, és egészen a kapuig kísérem.
- Ne térj le az útról, már kezd sötétedni. Szép hetet kívánok, és remélem, hogy hamarosan újra látlak.
Intek neki, amíg el nem tűnik a kanyarban, csak utána térek vissza a munkámhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő